Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-13 03:19:20
Üzenet elküldve: 2019-01-13 03:19:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A templom átka//
-Segíts Úrnőm, mutasd meg a Fényt...
*Megremeg a hangja egy pillanatra, ahogy a "közeledő" oltárra tekint. Nem akarja tudni, mi fog történni, nem is akar rágondolni. Talán meghal, talán sötétség borul elméjére és ő is vigyorogva fogja osztani a halált, véres, fekete zászlókat hordozva... Behunyja a szemét és ismét imába fog, immáron fennhangon, kiszűrve mindent maga körül, beleértve a berobbanó ablakot is. Hallja ugyan az üvegcsörömpölést, Arenih vezényszavait és a kintről szűrődő hangokat, de egy pillanatra sem akarja megtörni az imát, szeme szinte felakad az erős koncentrációtól.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
-Segíts Úrnőm, mutasd meg a Fényt...
*Megremeg a hangja egy pillanatra, ahogy a "közeledő" oltárra tekint. Nem akarja tudni, mi fog történni, nem is akar rágondolni. Talán meghal, talán sötétség borul elméjére és ő is vigyorogva fogja osztani a halált, véres, fekete zászlókat hordozva... Behunyja a szemét és ismét imába fog, immáron fennhangon, kiszűrve mindent maga körül, beleértve a berobbanó ablakot is. Hallja ugyan az üvegcsörömpölést, Arenih vezényszavait és a kintről szűrődő hangokat, de egy pillanatra sem akarja megtörni az imát, szeme szinte felakad az erős koncentrációtól.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-12 21:11:45
Üzenet elküldve: 2019-01-12 21:11:45
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A nulladik beteg//
*Pyctával, mint mindig, most is hamar közös nevezőre jutnak. A szürke elf minden további nélkül elfogadja a felvetéseit, hogy ha Artheniorban végeztek, akkor Thargiába mennek, legalábbis egy darabig, mert Xotara továbbra is úgy gondolja, hogy jobb lesz, ha elvonulva feltalálja magát. Persze, érzékeli, hogy szürke barátja inkább passzív, akárcsak ő, mint együttműködő, és mint mindig, bizonyára magában tart sok mindent, de Xotara nem kérdez rá semmire, mert az egyenes kérdések, mint mindig, csak még bonyolultabbá tennének mindent, az egyenes válaszoknak meg mindig híján voltak. Szóval, ő is csak bólint és hallgat.
A madár mintákat illetően megy tovább a tanakodás, de mivel nem jutnak sokra, a templomba térés mellett döntenek. Miután Xotara és Quantall igaz könnyeiket felitatták, fajtársa meggyógyítja még, akit tud, Pycta egy zöld varázsitallal, ebben besegít, a megviselt szőkeség pedig, támogatólag megpróbál lelket önteni a mágus fiúba, lassan összeszedelőzködik a csapat. Mind eközben a wegtoreni kard is megkerül, így már a szürke elf fegyverével, és az erdei irbiszével indul el a menet élén a templomhoz, Arenih atya és Hanloren után. Viszont, Xotara ott marad, és ahogy mondta, a temetés befejeztével maga is megy a szentházba, hogy ott is befejezzék a feladatot, helyreállítva Eeyr oltárát. Egy cseppet sem aggódik, nyugalommal tekint a dologra. A mágus fiú és a fehérség nővére mágiáját, bőszen elegendőnek véli a sikerhez. Sőt, az is megfordul a fejében, hogy mire odaér, Quantall és Hanloren már végez is. Ha mégis becsúszna valami gikszer, hát akkor majd Pyctával kard-suhogtatva, nyíl-záporozva besegítenek, hogy lekaszaboljanak néhányat a sötétség szolgáiból.*
//A templom átka//
*Xotara nem rohan, higgadtan vág keresztül a szinte apokaliptikus városon. Azonban, egy esetleges lázongó tömegbe való keveredést igyekszik elkerülni. Szóval, hosszú bőrkabátját összegombolva, gallérját a nyakára hajtva, osonós magánszámával suhan végig a sikátorokon, a zegzugos kis utcákon, meghúzódva az árnyak között, hogy szinte észrevétlenül érje el a templomteret. Azonban a szentháznál is tömeget lát, közöttük elégedetlenkedőket, meggyötörteket, szegényeket, gyerekeket, betegeket és a menetből is felismeri, akik ide jöttek. A kékvérű szőkeség az ajtó előtt, a lépcsősor tetején állva szól a néphez. Xotara nem aggódik miatta sem, Quantall is vele van, minden bizonnyal tudnak egymásra vigyázni, bár ha úgy látná szükségét, az esetleges támadó renitens alakokat kész lenne lenyilazni. Egyelőre nem is megy közelebb, csak távolról figyel, és várja, hogy bejussanak a templomba, ez a távolság pont megfelelő a jó célzáshoz. Nem érti, hogy miért lehet zárva a szentház, csak két eshetőséget tud elképzelni. Egyik, hogy Arenih atyáék védelmezően tettek így, a másik, hogy az elszabadult sötétség erői kebelezték be a templomot. Nem tudja, melyik a válasz, de elhúzza a száját. Pyctát nem látja, ezen is eltöpreng, miközben végigméri az épületet, hogy még hol lehetne bejutni. Eszébe jut, hogy megossza a többiekkel, hogy többen simán leemelhetnék az egyik ajtót a zsanérokról, de aztán úgy van vele, hogy azért egy templomba csak nem fog betörni, azért mindennek van határa. Persze, elvigyorodik a gondolatra, és szórakozottan jegyzi meg magában.*
~ A csuhások biztos az arany gyertyatartóikat féltik, hogy a tömeg megint kirámolja Eeyr házát. ~
*Aztán felvetődik benne, hogy a templomkert vége felőli oldalon lévő bejáratot talán nem zárták le, bár az túl egyszerűen hangzik, de eshetőségnek elegendő, hogy megnézze. Mivel a tömegen nem érez vérengzős lincselős hangulatot, és ha nem történik semmi, akkor a hátvéd posztot elhagyva kilép a sikátorból, és a tömeget megkerülve, a temető és a templomkert felől közelíti meg a szentházat, hogy megnézze a hátsó ajtót. Továbbra is figyel, hogy lehetőleg szúrjon szemet senkinek, a templom falához simulva jut el az ajtóhoz. Körbenéz, hogy a tömegből követte e valaki, ha nem, akkor lenyomja a kilincset. Ha az ajtó nyílik, akkor azonnal megy Quantallért, Natalaydáért, és próbálja feltűnés nélkül a hátsó ajtóhoz kísérni őket. A fejével int oldalra, hogy kövessék, és csak annyit súg nekik oda, hogy: *
- Hátsó ajtó...
*Egyértelmű, hogy jobb lesz, ha a népáradat kint marad, nem tudni mi zajlik az épületben, de a további felesleges áldozatok számát ezzel is csökkenthetik. Ha a mágus fiúra bárki csak csúnyán néz, vagy netalántán az útjukat próbálja állni valaki, Xotara nem fog habozni, hogy helybenhagyja az illetőt, akár többeket is feltartoztasson, ha szükséges. Quantallnak kell mindenek előtt épségben bejutnia.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.12 21:14:11
*Pyctával, mint mindig, most is hamar közös nevezőre jutnak. A szürke elf minden további nélkül elfogadja a felvetéseit, hogy ha Artheniorban végeztek, akkor Thargiába mennek, legalábbis egy darabig, mert Xotara továbbra is úgy gondolja, hogy jobb lesz, ha elvonulva feltalálja magát. Persze, érzékeli, hogy szürke barátja inkább passzív, akárcsak ő, mint együttműködő, és mint mindig, bizonyára magában tart sok mindent, de Xotara nem kérdez rá semmire, mert az egyenes kérdések, mint mindig, csak még bonyolultabbá tennének mindent, az egyenes válaszoknak meg mindig híján voltak. Szóval, ő is csak bólint és hallgat.
A madár mintákat illetően megy tovább a tanakodás, de mivel nem jutnak sokra, a templomba térés mellett döntenek. Miután Xotara és Quantall igaz könnyeiket felitatták, fajtársa meggyógyítja még, akit tud, Pycta egy zöld varázsitallal, ebben besegít, a megviselt szőkeség pedig, támogatólag megpróbál lelket önteni a mágus fiúba, lassan összeszedelőzködik a csapat. Mind eközben a wegtoreni kard is megkerül, így már a szürke elf fegyverével, és az erdei irbiszével indul el a menet élén a templomhoz, Arenih atya és Hanloren után. Viszont, Xotara ott marad, és ahogy mondta, a temetés befejeztével maga is megy a szentházba, hogy ott is befejezzék a feladatot, helyreállítva Eeyr oltárát. Egy cseppet sem aggódik, nyugalommal tekint a dologra. A mágus fiú és a fehérség nővére mágiáját, bőszen elegendőnek véli a sikerhez. Sőt, az is megfordul a fejében, hogy mire odaér, Quantall és Hanloren már végez is. Ha mégis becsúszna valami gikszer, hát akkor majd Pyctával kard-suhogtatva, nyíl-záporozva besegítenek, hogy lekaszaboljanak néhányat a sötétség szolgáiból.*
//A templom átka//
*Xotara nem rohan, higgadtan vág keresztül a szinte apokaliptikus városon. Azonban, egy esetleges lázongó tömegbe való keveredést igyekszik elkerülni. Szóval, hosszú bőrkabátját összegombolva, gallérját a nyakára hajtva, osonós magánszámával suhan végig a sikátorokon, a zegzugos kis utcákon, meghúzódva az árnyak között, hogy szinte észrevétlenül érje el a templomteret. Azonban a szentháznál is tömeget lát, közöttük elégedetlenkedőket, meggyötörteket, szegényeket, gyerekeket, betegeket és a menetből is felismeri, akik ide jöttek. A kékvérű szőkeség az ajtó előtt, a lépcsősor tetején állva szól a néphez. Xotara nem aggódik miatta sem, Quantall is vele van, minden bizonnyal tudnak egymásra vigyázni, bár ha úgy látná szükségét, az esetleges támadó renitens alakokat kész lenne lenyilazni. Egyelőre nem is megy közelebb, csak távolról figyel, és várja, hogy bejussanak a templomba, ez a távolság pont megfelelő a jó célzáshoz. Nem érti, hogy miért lehet zárva a szentház, csak két eshetőséget tud elképzelni. Egyik, hogy Arenih atyáék védelmezően tettek így, a másik, hogy az elszabadult sötétség erői kebelezték be a templomot. Nem tudja, melyik a válasz, de elhúzza a száját. Pyctát nem látja, ezen is eltöpreng, miközben végigméri az épületet, hogy még hol lehetne bejutni. Eszébe jut, hogy megossza a többiekkel, hogy többen simán leemelhetnék az egyik ajtót a zsanérokról, de aztán úgy van vele, hogy azért egy templomba csak nem fog betörni, azért mindennek van határa. Persze, elvigyorodik a gondolatra, és szórakozottan jegyzi meg magában.*
~ A csuhások biztos az arany gyertyatartóikat féltik, hogy a tömeg megint kirámolja Eeyr házát. ~
*Aztán felvetődik benne, hogy a templomkert vége felőli oldalon lévő bejáratot talán nem zárták le, bár az túl egyszerűen hangzik, de eshetőségnek elegendő, hogy megnézze. Mivel a tömegen nem érez vérengzős lincselős hangulatot, és ha nem történik semmi, akkor a hátvéd posztot elhagyva kilép a sikátorból, és a tömeget megkerülve, a temető és a templomkert felől közelíti meg a szentházat, hogy megnézze a hátsó ajtót. Továbbra is figyel, hogy lehetőleg szúrjon szemet senkinek, a templom falához simulva jut el az ajtóhoz. Körbenéz, hogy a tömegből követte e valaki, ha nem, akkor lenyomja a kilincset. Ha az ajtó nyílik, akkor azonnal megy Quantallért, Natalaydáért, és próbálja feltűnés nélkül a hátsó ajtóhoz kísérni őket. A fejével int oldalra, hogy kövessék, és csak annyit súg nekik oda, hogy: *
- Hátsó ajtó...
*Egyértelmű, hogy jobb lesz, ha a népáradat kint marad, nem tudni mi zajlik az épületben, de a további felesleges áldozatok számát ezzel is csökkenthetik. Ha a mágus fiúra bárki csak csúnyán néz, vagy netalántán az útjukat próbálja állni valaki, Xotara nem fog habozni, hogy helybenhagyja az illetőt, akár többeket is feltartoztasson, ha szükséges. Quantallnak kell mindenek előtt épségben bejutnia.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.12 21:14:11
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-12 19:35:42
Üzenet elküldve: 2019-01-12 19:35:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A templom átka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Hanloren//
*A templomban zajló küzdelem valahogyan inkább lelki eredetű. Nem hat rá a hideg és a szél, de Hanloren ijedtsége körbelengi a helységet, s a derekát vonszoló papok arcára is kiül, ahogyan Arenih és ég felé fordított tekintettel kiált fel:*
- Tarts ki leány! Tarts ki! *A húzás erős, mintha lelkét akarnák kitépni testéből, s Hanloren kiáltására csak ordenáré gonosz kacaj a válasz. A kőbe vájt ujjai véres nyomokat hagynak, ahogyan kétségbeesetten igyekszik megkapaszkodni a redőkben, sikertelenül. Lassan, de biztosan magához vonzza az oltár, s bokája már a megalvatlan vértől ragacsos. Imája persze kitart, miképp Arenih is tartja vele a lépést, furcsa erő szállja meg mindkettejüket, majd hirtelen Hanloren vállán izzó tűzzel lobban fel a madár.*
- Most! Mondd tovább!!! *Ordít fel a pap.* Ti meg húzzátok!! *Hanloren derekáról lassan csúsznak le a kezek, de az utolsó pillanatban elrántódó kezét ragadják meg. Talán még van idő. Talán még megérkezhetnek a többiek. Az ima egyelőre annyi hatást ér el, hogy a húzó erő gyengébb. Abban a pillanatban, hogy a varázs nem sikerül, beláthatatlan következményekkel kell számolni a lánynak. Minden bátor tettnek van következménye. Hirtelen óriási erővel robban be a templom ablaka, melyre Han felfigyelhet.*
//Mindenki//
*A csapatot már nem lepik meg az őket ért, másoknak talán váratlan dolgok. Azt is lehetne mondani, hogy a végeláthatatlan hosszúságú kalandhoz felnőttek, bár tény, hogy sohasem vették fél vállról. Kitartásukért bizonyára díjazás jár majd, ha más nem, hát a városlakók elismerése, mert amint méltósággal besétálnak a tisztásra, könnyen megkönnyebbülten lélegeznek fel.*
- A hősök... *Suttogják többen a bemasírozó, olykor véráztatta, olykor szomorú tekintetű csapatra. Tény, hogy számos esetben megtörhettek volna, volt ki fizikailag, volt, ki lelkileg, s van, ki emlékeitől nem szabadulhat soha, mégis itt vannak. Talán a végső állomáshoz érve.*
//Pycta//
*A rövid utasításokra mindenki reagál, megszokták már, hogy az elf irányítóként lép fel. Eleddig nem csak ezt mutatta meg, hanem kiváló harctudását is. Fekete veretes páncélján néhol megül a hó, olvadt része halványan csillan meg a szürke fellegek alól előkúszó fénysugárban. Azonnal dönt, s a templom lépcsője felé nem talál akadályt, sebes léptekkel fut fel rajta, miközben Xauzur a lépcső aljában áll meg, s morogva figyeli az őrülten ajtót verdeső néhány embert. Pyctára nem figyelnek fel, arra sem, hogy gyakorlatilag majdnem mellettük kapaszkodik meg a széles peremben, mi a templomok falazatára oly jellemző. Nem kell sokáig másznia, hogy a bár csúszósnak tűnő, de recézett és bordázott kövezeten az első színes mintás ablakot elérje. Áttetsző az üveg, hisz a néhai Eeyr temploma a lelkekből, s az egekből származó fényre épült, muszáj azt befogadnia mindenhogyan. Óriási csattanással törik ki az üveg, s ugrása közben már felfigyelhet a két papra, kik a kétségbeesetten imádkozó Hanlorent húzzák el a vértől csöpögő, jelenleg furcsa mód rezonáló oltártól. Mellette Arenih össze sem rezzen a csörrenésre, olyannyira az imába merül. Pycta láthatott már hasonló jelenetet hiszen Xotara szintén így járt korábban, ahogyan az is feltűnhet neki, hogy bizony sem a papok, sem senki nem fogja az eltorlaszolt ajtót megnyitni, mert jelenleg nem képesek rá, azonban a kinti dübörgés jócskán behallatszik, így pontosan tudhatja a csoport mikor higgad le kint. Másra is felfigyelhet, mert hirtelen fényesebbé válik minden. A fény a mellkasára égett madármintából származik, Hanloren vállához hasonlóan, szikrázó tűzzel.*
//Quantall, Natalayda//
*Quantall is hamar feltalálja magát és egy percet sem késlekedik. A csapat összeszokott tagjaként lép közelebb, egyelőre akadálytalanul. Furcsa módon már az irbisz sem lép fel fenyegetően, mintha megszokta volna jelenlétüket. Donr némán bólint, s azonnal az egyik őrülthöz siet, majd megpróbálja a karjánál fogva elvonszolni. A mélységi hangjára senki sem reagál, csak azok az emberek, kik még eszüknél vannak. Igyekeznek mindenkit elhúzni a kaputól, több-kevesebb sikerrel. A létszámfölény megkérdőjelezhetetlen, így valószínűleg sikert is aratnak. Ha Quantall is megfogja a Donr által húzott őrültet, azon is észreveheti a jeleket, Fekélyes kelések a nyakon, tébolyult tekintet, habzó száj, bár ennek az orra vére is elered, miközben csattogó fogakkal próbálja kiszakítani magát a szorításból.
Natalayda is a lépcsőhöz siet a többiekkel*
- Hagyja, asszonyom, nem segít, már próbáltuk! Megtébolyodtak! *Mondja egy asszony, ki eddig sikertelenül próbálta nyugtatni, valószínűleg fiát, vagy férjét, ezt az emberre tapadt kosztól és vizenyős tekintettől nem lehet eldönteni. Az ékes hangú lányt támadás nem éri, azonban elkél a segítség, mert akadnak olyanok, kik még az ajtót támadják eszeveszett hévvel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Hanloren//
*A templomban zajló küzdelem valahogyan inkább lelki eredetű. Nem hat rá a hideg és a szél, de Hanloren ijedtsége körbelengi a helységet, s a derekát vonszoló papok arcára is kiül, ahogyan Arenih és ég felé fordított tekintettel kiált fel:*
- Tarts ki leány! Tarts ki! *A húzás erős, mintha lelkét akarnák kitépni testéből, s Hanloren kiáltására csak ordenáré gonosz kacaj a válasz. A kőbe vájt ujjai véres nyomokat hagynak, ahogyan kétségbeesetten igyekszik megkapaszkodni a redőkben, sikertelenül. Lassan, de biztosan magához vonzza az oltár, s bokája már a megalvatlan vértől ragacsos. Imája persze kitart, miképp Arenih is tartja vele a lépést, furcsa erő szállja meg mindkettejüket, majd hirtelen Hanloren vállán izzó tűzzel lobban fel a madár.*
- Most! Mondd tovább!!! *Ordít fel a pap.* Ti meg húzzátok!! *Hanloren derekáról lassan csúsznak le a kezek, de az utolsó pillanatban elrántódó kezét ragadják meg. Talán még van idő. Talán még megérkezhetnek a többiek. Az ima egyelőre annyi hatást ér el, hogy a húzó erő gyengébb. Abban a pillanatban, hogy a varázs nem sikerül, beláthatatlan következményekkel kell számolni a lánynak. Minden bátor tettnek van következménye. Hirtelen óriási erővel robban be a templom ablaka, melyre Han felfigyelhet.*
//Mindenki//
*A csapatot már nem lepik meg az őket ért, másoknak talán váratlan dolgok. Azt is lehetne mondani, hogy a végeláthatatlan hosszúságú kalandhoz felnőttek, bár tény, hogy sohasem vették fél vállról. Kitartásukért bizonyára díjazás jár majd, ha más nem, hát a városlakók elismerése, mert amint méltósággal besétálnak a tisztásra, könnyen megkönnyebbülten lélegeznek fel.*
- A hősök... *Suttogják többen a bemasírozó, olykor véráztatta, olykor szomorú tekintetű csapatra. Tény, hogy számos esetben megtörhettek volna, volt ki fizikailag, volt, ki lelkileg, s van, ki emlékeitől nem szabadulhat soha, mégis itt vannak. Talán a végső állomáshoz érve.*
//Pycta//
*A rövid utasításokra mindenki reagál, megszokták már, hogy az elf irányítóként lép fel. Eleddig nem csak ezt mutatta meg, hanem kiváló harctudását is. Fekete veretes páncélján néhol megül a hó, olvadt része halványan csillan meg a szürke fellegek alól előkúszó fénysugárban. Azonnal dönt, s a templom lépcsője felé nem talál akadályt, sebes léptekkel fut fel rajta, miközben Xauzur a lépcső aljában áll meg, s morogva figyeli az őrülten ajtót verdeső néhány embert. Pyctára nem figyelnek fel, arra sem, hogy gyakorlatilag majdnem mellettük kapaszkodik meg a széles peremben, mi a templomok falazatára oly jellemző. Nem kell sokáig másznia, hogy a bár csúszósnak tűnő, de recézett és bordázott kövezeten az első színes mintás ablakot elérje. Áttetsző az üveg, hisz a néhai Eeyr temploma a lelkekből, s az egekből származó fényre épült, muszáj azt befogadnia mindenhogyan. Óriási csattanással törik ki az üveg, s ugrása közben már felfigyelhet a két papra, kik a kétségbeesetten imádkozó Hanlorent húzzák el a vértől csöpögő, jelenleg furcsa mód rezonáló oltártól. Mellette Arenih össze sem rezzen a csörrenésre, olyannyira az imába merül. Pycta láthatott már hasonló jelenetet hiszen Xotara szintén így járt korábban, ahogyan az is feltűnhet neki, hogy bizony sem a papok, sem senki nem fogja az eltorlaszolt ajtót megnyitni, mert jelenleg nem képesek rá, azonban a kinti dübörgés jócskán behallatszik, így pontosan tudhatja a csoport mikor higgad le kint. Másra is felfigyelhet, mert hirtelen fényesebbé válik minden. A fény a mellkasára égett madármintából származik, Hanloren vállához hasonlóan, szikrázó tűzzel.*
//Quantall, Natalayda//
*Quantall is hamar feltalálja magát és egy percet sem késlekedik. A csapat összeszokott tagjaként lép közelebb, egyelőre akadálytalanul. Furcsa módon már az irbisz sem lép fel fenyegetően, mintha megszokta volna jelenlétüket. Donr némán bólint, s azonnal az egyik őrülthöz siet, majd megpróbálja a karjánál fogva elvonszolni. A mélységi hangjára senki sem reagál, csak azok az emberek, kik még eszüknél vannak. Igyekeznek mindenkit elhúzni a kaputól, több-kevesebb sikerrel. A létszámfölény megkérdőjelezhetetlen, így valószínűleg sikert is aratnak. Ha Quantall is megfogja a Donr által húzott őrültet, azon is észreveheti a jeleket, Fekélyes kelések a nyakon, tébolyult tekintet, habzó száj, bár ennek az orra vére is elered, miközben csattogó fogakkal próbálja kiszakítani magát a szorításból.
Natalayda is a lépcsőhöz siet a többiekkel*
- Hagyja, asszonyom, nem segít, már próbáltuk! Megtébolyodtak! *Mondja egy asszony, ki eddig sikertelenül próbálta nyugtatni, valószínűleg fiát, vagy férjét, ezt az emberre tapadt kosztól és vizenyős tekintettől nem lehet eldönteni. Az ékes hangú lányt támadás nem éri, azonban elkél a segítség, mert akadnak olyanok, kik még az ajtót támadják eszeveszett hévvel.*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-12 10:04:32
Üzenet elküldve: 2019-01-12 10:04:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A nulladik beteg//
*Az úton a templomba nem nagyon szólal meg, csak teszi a lábát egyiket a másik után Quantall mellett. Elhűlve látja, hogy a templom szinte ostrom alatt van szintén habzó szájú őrültek által. Ám most már Natalayda is jobban észnél van. Tőrét ugyan nem teszi messzire, ruhája alá rejti, ahol addig is pihent. Nem nagy mozdulat kell hozzá, ha véletlenül megint rátámadna valaki, de elsősorban igyekszik szép szóval megébreszteni az elborultakat. *
//A templom átka//
*Quantall kérésének eleget tesz, ám elsősorban arra gondol, hogy nehogy a hátába kerüljön támadólag valaki, s így is tesz. Oda-odapillant, mert közben ő is segít a gyerekeket és nőket félreterelni, de úgy érzi, ez végeláthatatlan, és ahhoz folyamodik, amit a mélységi nő tett a tisztáson. A lépcső tetejére lép, s bár koszos, néhol vérrel áztatott, megpróbálkozik a lehetetlennel.*
- Emberek! Mit tesztek? Hátráljatok a templomtól, engedjetek be minket! Segíteni jöttünk, de így nem megy! Térjetek észre! Engedjetek be!
*Nem tágít, lehet, hogy nekitámadnak, de akkor nem habozik megvédeni magát.*
*Az úton a templomba nem nagyon szólal meg, csak teszi a lábát egyiket a másik után Quantall mellett. Elhűlve látja, hogy a templom szinte ostrom alatt van szintén habzó szájú őrültek által. Ám most már Natalayda is jobban észnél van. Tőrét ugyan nem teszi messzire, ruhája alá rejti, ahol addig is pihent. Nem nagy mozdulat kell hozzá, ha véletlenül megint rátámadna valaki, de elsősorban igyekszik szép szóval megébreszteni az elborultakat. *
//A templom átka//
*Quantall kérésének eleget tesz, ám elsősorban arra gondol, hogy nehogy a hátába kerüljön támadólag valaki, s így is tesz. Oda-odapillant, mert közben ő is segít a gyerekeket és nőket félreterelni, de úgy érzi, ez végeláthatatlan, és ahhoz folyamodik, amit a mélységi nő tett a tisztáson. A lépcső tetejére lép, s bár koszos, néhol vérrel áztatott, megpróbálkozik a lehetetlennel.*
- Emberek! Mit tesztek? Hátráljatok a templomtól, engedjetek be minket! Segíteni jöttünk, de így nem megy! Térjetek észre! Engedjetek be!
*Nem tágít, lehet, hogy nekitámadnak, de akkor nem habozik megvédeni magát.*
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-12 08:43:01
Üzenet elküldve: 2019-01-12 08:43:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A nulladik beteg//
*Quantall általában nem szokott sírni. Ha megsértik vagy másképp bántják akkor is magába fojtja a dolgot. Szóval most nagyon kiszolgáltatott állapotban van és tényleg jól esik neki Naty támogatása. Megfogja a lány vállán levő kezét és gyengéden megszorítja. Erre most nagy szüksége van. Kelleni fog neki valaki, aki mellette marad mert a mai nap már kikészítette a fiút lelkileg és még nincs vége. Xotara reakciója is sokat segít neki. Ki nem állhatja a fajtársait főleg a nőket, de a lány olyan őszintének hat. Ketten sírhatnak hát.*
-Köszönöm. Tényleg köszönöm.
*Az utasítást ezek után nem vette annak. Viszont jelen állapotában a viccet se értette. Csak bólintott és a többiekkel tartott. Pycta felajánlására és magyarázatára is csak bólintott. Nem egy megterhelő varázslat, de jól jött, hogy nem kell koncentrálnia. Fáradt már nagyon. Út közben egy lépésnél nem nagyon tervezett jobban eltávolodni Naty-tól. Úgy érezte most kell neki a lány közelsége. Próbálta összeszedni azért magát, de túl sok minden történt már aznap.*
//A templom átka//
*A templomhoz érve megnézte a tömeget Nem lepődött meg a dolgon. Magában ő is arra a megállapításra jutott mint Pycta aki hamar neki is állt a rendezkedésnek. Most Quantall se panaszkodik csak bólint. Naty-hoz fordul.*
-Kérlek figyeld a hátam és segíts elterelni a nőket és gyerekeket hátrább.
*Majd közelebb érve az ott lévőkhöz szól akik szintén igyekszenek az őrülteket lefogni. A hangjából érződik a fáradtság. Nem olyan szépen cseng mint mikor a madarakkal szemben állt ki.*
-Itt vagyunk és segíteni jöttünk. Nyugalom! Fogjuk le a háborodottakat, de ne bántsák őket. Próbáljuk meg elvinni őket az ajtó elől. Donr segítenél?
*Persze ő nem csak parancsokat osztogat. Kivenné a részét a dologból. Ha Donr veszi a lapot akkor ketten könnyen lefoghatnak egy tébolyodottat és arrébb vihetnek. Quantall sokat gyakorolta a kardforgatást ami azért az ügyességén meglátszik. Fajának hála pedig az ereje jobb mint egy átlag embernek kéne. Persze agyilag most nincs a toppon, de ketten talán el tudnak bánni egy emberrel. Ha utána rábízhatják azt valakire akkor a fejével int Donr-nak és visszamegy az ajtóhoz segíteni. Reméli nem történik semmi gond. Elege volt már a vérből.*
*Quantall általában nem szokott sírni. Ha megsértik vagy másképp bántják akkor is magába fojtja a dolgot. Szóval most nagyon kiszolgáltatott állapotban van és tényleg jól esik neki Naty támogatása. Megfogja a lány vállán levő kezét és gyengéden megszorítja. Erre most nagy szüksége van. Kelleni fog neki valaki, aki mellette marad mert a mai nap már kikészítette a fiút lelkileg és még nincs vége. Xotara reakciója is sokat segít neki. Ki nem állhatja a fajtársait főleg a nőket, de a lány olyan őszintének hat. Ketten sírhatnak hát.*
-Köszönöm. Tényleg köszönöm.
*Az utasítást ezek után nem vette annak. Viszont jelen állapotában a viccet se értette. Csak bólintott és a többiekkel tartott. Pycta felajánlására és magyarázatára is csak bólintott. Nem egy megterhelő varázslat, de jól jött, hogy nem kell koncentrálnia. Fáradt már nagyon. Út közben egy lépésnél nem nagyon tervezett jobban eltávolodni Naty-tól. Úgy érezte most kell neki a lány közelsége. Próbálta összeszedni azért magát, de túl sok minden történt már aznap.*
//A templom átka//
*A templomhoz érve megnézte a tömeget Nem lepődött meg a dolgon. Magában ő is arra a megállapításra jutott mint Pycta aki hamar neki is állt a rendezkedésnek. Most Quantall se panaszkodik csak bólint. Naty-hoz fordul.*
-Kérlek figyeld a hátam és segíts elterelni a nőket és gyerekeket hátrább.
*Majd közelebb érve az ott lévőkhöz szól akik szintén igyekszenek az őrülteket lefogni. A hangjából érződik a fáradtság. Nem olyan szépen cseng mint mikor a madarakkal szemben állt ki.*
-Itt vagyunk és segíteni jöttünk. Nyugalom! Fogjuk le a háborodottakat, de ne bántsák őket. Próbáljuk meg elvinni őket az ajtó elől. Donr segítenél?
*Persze ő nem csak parancsokat osztogat. Kivenné a részét a dologból. Ha Donr veszi a lapot akkor ketten könnyen lefoghatnak egy tébolyodottat és arrébb vihetnek. Quantall sokat gyakorolta a kardforgatást ami azért az ügyességén meglátszik. Fajának hála pedig az ereje jobb mint egy átlag embernek kéne. Persze agyilag most nincs a toppon, de ketten talán el tudnak bánni egy emberrel. Ha utána rábízhatják azt valakire akkor a fejével int Donr-nak és visszamegy az ajtóhoz segíteni. Reméli nem történik semmi gond. Elege volt már a vérből.*
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-11 22:23:24
Üzenet elküldve: 2019-01-11 22:23:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A nulladik beteg//
*Nem válaszol semmit Xotara szavaira. Szerinte nem halt meg, de lejátszódott látomásról egyelőre nem beszél a mélységi nővel. A kevés válasz mellé túl sok kérdést vetne fel, így ezt későbbre hagyja.*
- Rendben. Úgy lesz. *Biccent kurtán a sötételf Selessel kapcsolatos megjegyzésére. Mintha egy másik életben lett volna, hogy otthagyta őket a toronynál. Legalábbis így sejti, hisz emlékei arról az időről nincsenek, vagyis elég ködösek még.
Emlékszik viszont a tharg küldetésre és arra is, hogy nem garantált semmit a hadúrnak. De egyelőre ezt a témát is félre kell tennie, mert más, sokkal égetőbbek állnak előttük.*
- Jól van, legyen. *Válaszol még Xotara monológjára, majd a többiekkel kezd foglalkozni.
Közben Quantall teljesen meggyógyítja a szőke embernő által leszúrtat, de a városiak elváltozásairól ő sem tud többet mondani. Amikor a mélységi férfi Csámpás mellé megy, hogy néma zokogással búcsúzzon társától, a csuhátlan csuhás pár percig kemény arccal figyeli, majd sóhajtva elfordul. El tudja képzelni, mit érez. Xauzur mellé lép és végigsimít a bundáján, szótlan köszöni meg az Erdő Szívének, hogy meghagyta neki a barátját.
Az ismeretlen szőke nő sem tud a kardjáról, de a különös stigmákról viszont igen. Elmondása szerint többüknek is hasonló jelek jelentek meg a testük más pontjain.*
- Bánj meggondoltan a hatalmaddal, mágus. *Emeli kezét Quantall felé, majd átad 1 Világoszöld varázsital-t a bordáját tört sebesültnek (Mesélő (Nyíl))
.*
- Ez segíteni fog. *Ha nem így gyógyul meg tőle azonnal, de az állapota mindenképp javulni fog.*
- Nem tudjuk, mi vár ránk a templomban, szükség lehet az erődre. *Mondja halkan a sötételf varázslónak, akinek már eddig is sokan köszönhetik az életüket. Köztük az erdőmélyi elf is.*
- Induljunk. Mind. *Int oda a városiaknak, majd maga mellé szólítja az irbiszt és megindul a város és a templom felé, amikor az egyikük megjelenik a kardjával. Halvány öröm csillan a haragoszöld szemekben, ahogy átveszi a kardot, majd egy villámgyors mozdulattal a hátára szíjazott heveder kardhüvelyébe csúsztatja.*
- Köszönöm. Ha ott végeztünk, elhozom nektek a gyógymódot. *Még nem tudja, miféle végkimenetele lesz ennek a templomi kalandnak, de nem szeretné elvenni a hitét a betegeknek. Ő mindent meg fog tenni és ha a Fákban Lakó úgy akarja, a gyógymód is meglesz.*
//A templom átka//
*A templom elé érve sajnos a már megszokott látvány fogadja őket. A kétszárnyú ajtót kívülről pár városi ostromolja, úgy tűnik, a sötétség újra megfertőzte pár városi elméjét, de az ajtó kitartani látszik.
A csuhátlan csuhás gyorsan felméri a helyzetet, de a megszállottak számát nem tartja számosnak, így a velük lévőkhöz szól, ha rajtuk nem tapasztalja újra az őrület jeleit.*
- Tartsátok vissza a megszállottakat. Xauzur, maradj! *Mondja, majd pár pillanatnyi gondolkodás után futva indul meg a templom felé. De nem a bejáratot választja, valószínűleg bentről torlaszolták el és okkal. Így a széles lépcsőn felfutva (vigyázva, nehogy a hótól csúszós lépcső a vesztét okozza), megkísérel felmászni a templom első falán, hogy elérje az ablakokat fent. Az épület masszív, faragott sziklákból emelt fala jó fogást kellene nyújtson a mászáshoz és erdőmélye szerzetese kiemelkedően agilis elf, így talán nem okoz gondot felküzdeni magát az első ablakig.
Ha sikerült felmásznia, akkor megveti a lábát a párkányon, kivonja mesterkardját és annak markolatával zúzza be a templom ablakát (ha templom, talán nem lőrésnyi ablakai vannak). Gyors mozdulatokkal utat csinál előre és máris beküzdi magát az betört ablakon.*
- Itt vagyunk, nyissátok ki a kaput! *Kiáltja le, remélve, hogy az ajtót eltorlaszolók felismerik őt, Arenih atyát keresi pillantásával, s ha eddig minden sikerült, úgy lemászik, majd biztonságos magasságból leugrik, hogy a vállán átgurulva tompítsa az esés erejét, s máris Hanlorent fürkészi. A papnő a megoldás kulcsa a mágus mellett, szükségük van rá.*
*Nem válaszol semmit Xotara szavaira. Szerinte nem halt meg, de lejátszódott látomásról egyelőre nem beszél a mélységi nővel. A kevés válasz mellé túl sok kérdést vetne fel, így ezt későbbre hagyja.*
- Rendben. Úgy lesz. *Biccent kurtán a sötételf Selessel kapcsolatos megjegyzésére. Mintha egy másik életben lett volna, hogy otthagyta őket a toronynál. Legalábbis így sejti, hisz emlékei arról az időről nincsenek, vagyis elég ködösek még.
Emlékszik viszont a tharg küldetésre és arra is, hogy nem garantált semmit a hadúrnak. De egyelőre ezt a témát is félre kell tennie, mert más, sokkal égetőbbek állnak előttük.*
- Jól van, legyen. *Válaszol még Xotara monológjára, majd a többiekkel kezd foglalkozni.
Közben Quantall teljesen meggyógyítja a szőke embernő által leszúrtat, de a városiak elváltozásairól ő sem tud többet mondani. Amikor a mélységi férfi Csámpás mellé megy, hogy néma zokogással búcsúzzon társától, a csuhátlan csuhás pár percig kemény arccal figyeli, majd sóhajtva elfordul. El tudja képzelni, mit érez. Xauzur mellé lép és végigsimít a bundáján, szótlan köszöni meg az Erdő Szívének, hogy meghagyta neki a barátját.
Az ismeretlen szőke nő sem tud a kardjáról, de a különös stigmákról viszont igen. Elmondása szerint többüknek is hasonló jelek jelentek meg a testük más pontjain.*
- Bánj meggondoltan a hatalmaddal, mágus. *Emeli kezét Quantall felé, majd átad 1 Világoszöld varázsital-t a bordáját tört sebesültnek (Mesélő (Nyíl))
.*- Ez segíteni fog. *Ha nem így gyógyul meg tőle azonnal, de az állapota mindenképp javulni fog.*
- Nem tudjuk, mi vár ránk a templomban, szükség lehet az erődre. *Mondja halkan a sötételf varázslónak, akinek már eddig is sokan köszönhetik az életüket. Köztük az erdőmélyi elf is.*
- Induljunk. Mind. *Int oda a városiaknak, majd maga mellé szólítja az irbiszt és megindul a város és a templom felé, amikor az egyikük megjelenik a kardjával. Halvány öröm csillan a haragoszöld szemekben, ahogy átveszi a kardot, majd egy villámgyors mozdulattal a hátára szíjazott heveder kardhüvelyébe csúsztatja.*
- Köszönöm. Ha ott végeztünk, elhozom nektek a gyógymódot. *Még nem tudja, miféle végkimenetele lesz ennek a templomi kalandnak, de nem szeretné elvenni a hitét a betegeknek. Ő mindent meg fog tenni és ha a Fákban Lakó úgy akarja, a gyógymód is meglesz.*
//A templom átka//
*A templom elé érve sajnos a már megszokott látvány fogadja őket. A kétszárnyú ajtót kívülről pár városi ostromolja, úgy tűnik, a sötétség újra megfertőzte pár városi elméjét, de az ajtó kitartani látszik.
A csuhátlan csuhás gyorsan felméri a helyzetet, de a megszállottak számát nem tartja számosnak, így a velük lévőkhöz szól, ha rajtuk nem tapasztalja újra az őrület jeleit.*
- Tartsátok vissza a megszállottakat. Xauzur, maradj! *Mondja, majd pár pillanatnyi gondolkodás után futva indul meg a templom felé. De nem a bejáratot választja, valószínűleg bentről torlaszolták el és okkal. Így a széles lépcsőn felfutva (vigyázva, nehogy a hótól csúszós lépcső a vesztét okozza), megkísérel felmászni a templom első falán, hogy elérje az ablakokat fent. Az épület masszív, faragott sziklákból emelt fala jó fogást kellene nyújtson a mászáshoz és erdőmélye szerzetese kiemelkedően agilis elf, így talán nem okoz gondot felküzdeni magát az első ablakig.
Ha sikerült felmásznia, akkor megveti a lábát a párkányon, kivonja mesterkardját és annak markolatával zúzza be a templom ablakát (ha templom, talán nem lőrésnyi ablakai vannak). Gyors mozdulatokkal utat csinál előre és máris beküzdi magát az betört ablakon.*
- Itt vagyunk, nyissátok ki a kaput! *Kiáltja le, remélve, hogy az ajtót eltorlaszolók felismerik őt, Arenih atyát keresi pillantásával, s ha eddig minden sikerült, úgy lemászik, majd biztonságos magasságból leugrik, hogy a vállán átgurulva tompítsa az esés erejét, s máris Hanlorent fürkészi. A papnő a megoldás kulcsa a mágus mellett, szükségük van rá.*
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-11 21:38:13
Üzenet elküldve: 2019-01-11 21:38:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A templom átka//
*A termet betöltő ordításra összerezzen, de folytatja az imát. Igyekszik kizárni mindent, ahogy Arenih is tanácsolta. Dacol a félelemmel, nem ringatja magát abba a hitbe, hogy le tudja gyűrni a sötétséget. Csak a kiűzés lehet a céljuk.*
-Ne!
*Kiált fel ijedtében, ahogy a számára láthatlan kezek vállánál fogva kezdik húzni. Az atyát elengedve próbál a templom sima felületén fogást találni szabad kezével, a medállal még mindig a tenyerében ujjai a templom jéghideg kövére tapadnak. Alighanem hamar elöntené a kétségbeesés, ha nem fonódnának kezek derekára, hogy visszatartsák a húzást.*
-Ha nem kotródsz el, semmivé leszel! A Fényben nincs helye árnynak!
*Hunyja le a szemét és ha tud, újfent imádkozásba kezd. A remény mindig ott motoszkált a fejében, de ez már több annál. Győzhetnek.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
*A termet betöltő ordításra összerezzen, de folytatja az imát. Igyekszik kizárni mindent, ahogy Arenih is tanácsolta. Dacol a félelemmel, nem ringatja magát abba a hitbe, hogy le tudja gyűrni a sötétséget. Csak a kiűzés lehet a céljuk.*
-Ne!
*Kiált fel ijedtében, ahogy a számára láthatlan kezek vállánál fogva kezdik húzni. Az atyát elengedve próbál a templom sima felületén fogást találni szabad kezével, a medállal még mindig a tenyerében ujjai a templom jéghideg kövére tapadnak. Alighanem hamar elöntené a kétségbeesés, ha nem fonódnának kezek derekára, hogy visszatartsák a húzást.*
-Ha nem kotródsz el, semmivé leszel! A Fényben nincs helye árnynak!
*Hunyja le a szemét és ha tud, újfent imádkozásba kezd. A remény mindig ott motoszkált a fejében, de ez már több annál. Győzhetnek.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-11 17:38:20
Üzenet elküldve: 2019-01-11 17:38:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A templom átka//
//A nulladik beteg//
*Amint hőseink a templomhoz érnek, ismételten szokatlan látványban lehet része, bár talán ez már nem is meglepő. A templom méltóságteljes tornya előttük magasodik, s a mellette lévő szemetes udvart hó lepi el, mely most is szállingózik. A szél csitult már, nem fúj annyira, így kevéssé érezhető hidegnek az idő. Akár kellemesnek is mondható volna, ha nem lenne a szokványos forgatag, mely Pycta, Natalayda, Quantall életében oly megszokottá vált. A templom ajtó zárva, előttük néhány zavarodott ember üti, vágja ököllel azt, láthatóan be akarnak jutni. Szerencsére jóval kevesebb az őrült, mint imént, mert sokan csitítják őket, azonban az őrültek, mintha nem vennének tudomást róluk. Több asszony már sír, s gyerekek sivalkodnak a háttérben kezükbe temetett arccal. Vér még nem folyik, furcsa mód az erőszakosság a templom ajtó verdesésén kívül nem jellemző, így talán nem lesz szükség kardra és íjra. Talán végre Natalayda is elteheti a kését, hogy más erejét vethesse be. Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy Hanloren és a papok vélhetően bent vannak, ezt a csapat tagjai feltételezhetik, mert Han a papokkal vonult el. Kérdés mit csinál bent, s ha csinál valamit, vajon az milyen hatással van rá, egyáltalán életben van-e még.*
//A nulladik beteg//
*Amint hőseink a templomhoz érnek, ismételten szokatlan látványban lehet része, bár talán ez már nem is meglepő. A templom méltóságteljes tornya előttük magasodik, s a mellette lévő szemetes udvart hó lepi el, mely most is szállingózik. A szél csitult már, nem fúj annyira, így kevéssé érezhető hidegnek az idő. Akár kellemesnek is mondható volna, ha nem lenne a szokványos forgatag, mely Pycta, Natalayda, Quantall életében oly megszokottá vált. A templom ajtó zárva, előttük néhány zavarodott ember üti, vágja ököllel azt, láthatóan be akarnak jutni. Szerencsére jóval kevesebb az őrült, mint imént, mert sokan csitítják őket, azonban az őrültek, mintha nem vennének tudomást róluk. Több asszony már sír, s gyerekek sivalkodnak a háttérben kezükbe temetett arccal. Vér még nem folyik, furcsa mód az erőszakosság a templom ajtó verdesésén kívül nem jellemző, így talán nem lesz szükség kardra és íjra. Talán végre Natalayda is elteheti a kését, hogy más erejét vethesse be. Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy Hanloren és a papok vélhetően bent vannak, ezt a csapat tagjai feltételezhetik, mert Han a papokkal vonult el. Kérdés mit csinál bent, s ha csinál valamit, vajon az milyen hatással van rá, egyáltalán életben van-e még.*
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-10 01:27:27
Üzenet elküldve: 2019-01-10 01:27:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nairada//
- Szívesen elkísérlek!
*Bólint határozottan. Tulajdonképpen még ez a leghasznosabb dolog, amit most megtehet. Mondhatni céltalanul érkezett ebbe a templomba és az a könyv is borzalmas volt, ami elsőre még jónak ígérkezett. A legjobb része ennek a napnak, hogy Nairadával elbeszélgetett. Egy egyszerű társalgás, mely amúgy semmibe sem kerül, kirántotta őt a magányból és a kilátástalanságból. Számára nagyon is megérte betérni erre a helyre.*
~ Még a végén hálát adok Eeyrnek, hogy mindez az ő templomában történt~
*Maga is mulatságosnak véli ezt a gondolatot, hiszen nem is Eeyr hívő.*
- Most nem volna okos egyedül sétálgatnod. Viszont nekem sem az.
*Mosolyog Nairadára. Kicsit sem érzi úgy, hogy ezzel tenne szívességet. Az, hogy férfi, még önmagában nem életbiztosítás egy nő számára, a harchoz meg sokat nem konyít. Ettől függetlenül megtenne, amit csak lehet, ha úgy adódik.*
- Szívesen elkísérlek!
*Bólint határozottan. Tulajdonképpen még ez a leghasznosabb dolog, amit most megtehet. Mondhatni céltalanul érkezett ebbe a templomba és az a könyv is borzalmas volt, ami elsőre még jónak ígérkezett. A legjobb része ennek a napnak, hogy Nairadával elbeszélgetett. Egy egyszerű társalgás, mely amúgy semmibe sem kerül, kirántotta őt a magányból és a kilátástalanságból. Számára nagyon is megérte betérni erre a helyre.*
~ Még a végén hálát adok Eeyrnek, hogy mindez az ő templomában történt~
*Maga is mulatságosnak véli ezt a gondolatot, hiszen nem is Eeyr hívő.*
- Most nem volna okos egyedül sétálgatnod. Viszont nekem sem az.
*Mosolyog Nairadára. Kicsit sem érzi úgy, hogy ezzel tenne szívességet. Az, hogy férfi, még önmagában nem életbiztosítás egy nő számára, a harchoz meg sokat nem konyít. Ettől függetlenül megtenne, amit csak lehet, ha úgy adódik.*
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-09 20:10:54
Üzenet elküldve: 2019-01-09 20:10:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A templom átka//
*A papok eltorlaszolják a templom ajtaját, s tartani is próbálják. Szinte rögtön ezt követően ütemes dübbenések hallatszódnak kintről, mintha valaki, vagy valakik az ajtót próbálnák betörni, persze sikertelenül. Arenih mereven bólint a kérdésre:*
- A válladon... felizzott, miközben imádkoztál. Nem ismerem ezt a fohászt! *Szinte irigykedve néz a lányra, valahol, mintha azt érezné, az ő évtizedes munkája is kevés volt ahhoz, hogy ilyen tiszta és ártatlan hitet elérjen, mint a lány.*
- Próbáld újra! Segítek! *Mosolyog Hanra, mintha nem is létezne a kinti harsogás és zúgás, mintha nem rúgnák, ütnék a templom kapuját. Lassan, ha Han is engedi óvatosan megfogja a lány kezét, s ha az oltár felé fordul, vele együtt teszi azt. A talizmánnak különösebb jelentőséget nem tulajdonít, valószínűleg láthatott már ilyet.*
- Zárj ki mindent... *Suttogja halkan, s lehunyja szemét, majd tekintetét az ég felé fordítja, s imádkozni kezd a lánnyal. Abban a pillanatban felizzik a madár a lány vállán, mihelyst elkezdik, s az oltár ismét megremegni látszik, majd néhány ujjnyit visszább húzódik a vérfolt.*
- TAKAROOODJ!!! MEG...HAAALSZ!! *Rövid de iszonytatóan hangos ordítás, mely visszahangzik a falak között, s ezt követően, mintha Han vállait markolnák meg két oldalról erőteljesen. A lány fájdalmat érezhet, s gyengébb húzást, mintha nem lenne elég ereje támadójának.*
- TAKAROODJ!!! *Hanloren mást is érezhet. Derekára kezek fonódnak, s visszafelé kezdik húzni. A két pap az, felismerheti őket, megpróbálják megkísérelni a lehetetlent, s a sötét úr haragjával vetekednek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.09 20:11:20
*A papok eltorlaszolják a templom ajtaját, s tartani is próbálják. Szinte rögtön ezt követően ütemes dübbenések hallatszódnak kintről, mintha valaki, vagy valakik az ajtót próbálnák betörni, persze sikertelenül. Arenih mereven bólint a kérdésre:*
- A válladon... felizzott, miközben imádkoztál. Nem ismerem ezt a fohászt! *Szinte irigykedve néz a lányra, valahol, mintha azt érezné, az ő évtizedes munkája is kevés volt ahhoz, hogy ilyen tiszta és ártatlan hitet elérjen, mint a lány.*
- Próbáld újra! Segítek! *Mosolyog Hanra, mintha nem is létezne a kinti harsogás és zúgás, mintha nem rúgnák, ütnék a templom kapuját. Lassan, ha Han is engedi óvatosan megfogja a lány kezét, s ha az oltár felé fordul, vele együtt teszi azt. A talizmánnak különösebb jelentőséget nem tulajdonít, valószínűleg láthatott már ilyet.*
- Zárj ki mindent... *Suttogja halkan, s lehunyja szemét, majd tekintetét az ég felé fordítja, s imádkozni kezd a lánnyal. Abban a pillanatban felizzik a madár a lány vállán, mihelyst elkezdik, s az oltár ismét megremegni látszik, majd néhány ujjnyit visszább húzódik a vérfolt.*
- TAKAROOODJ!!! MEG...HAAALSZ!! *Rövid de iszonytatóan hangos ordítás, mely visszahangzik a falak között, s ezt követően, mintha Han vállait markolnák meg két oldalról erőteljesen. A lány fájdalmat érezhet, s gyengébb húzást, mintha nem lenne elég ereje támadójának.*
- TAKAROODJ!!! *Hanloren mást is érezhet. Derekára kezek fonódnak, s visszafelé kezdik húzni. A két pap az, felismerheti őket, megpróbálják megkísérelni a lehetetlent, s a sötét úr haragjával vetekednek.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.09 20:11:20
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-07 17:42:16
Üzenet elküldve: 2019-01-07 17:42:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Nagyot dobban a szíve, ahogy a hang süvöltve tölti be a termet. Kintről immáron csak tompán szűrődik be a kiabálás, magukra maradtak.
Óvatosan lép be az oltár vélt bűvkörébe oldalán a csuhással, megszorítva annak kezét, némi erőt kölcsönözve.*
-A madár?
*Zavartan néz az atyára, de nem foglalkozik a dologgal a továbbiakban. Nem akarja elterelni a gondolatait, kiváltképp a bőrébe vájt fekete madárra nem. Minden rettenet, félelem és kudarc ellenére egyetlen célja van, megtörni az átkot az oltáron.
Letérdelve engedi el az atyát, hogy reszkető kezét zsebébe dugva előkotorja belőle a nap talizmánt, mit még Mertheliontól kapott. Kezei közé fogva kulcsolja imára a kezét, hunyja be szemét, hogy ne gondoljon másra, csak a Fényre, mely átjárja a lelket, melegen simogat és sosem hagy cserben, ha tiszta szívvel fordul felé az ember.*
-Ma elhagyod e szent helyet.
*Sziszegi vetve még egy utolsó pillantást az oltárra, majd imádkozni kezd.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
*Nagyot dobban a szíve, ahogy a hang süvöltve tölti be a termet. Kintről immáron csak tompán szűrődik be a kiabálás, magukra maradtak.
Óvatosan lép be az oltár vélt bűvkörébe oldalán a csuhással, megszorítva annak kezét, némi erőt kölcsönözve.*
-A madár?
*Zavartan néz az atyára, de nem foglalkozik a dologgal a továbbiakban. Nem akarja elterelni a gondolatait, kiváltképp a bőrébe vájt fekete madárra nem. Minden rettenet, félelem és kudarc ellenére egyetlen célja van, megtörni az átkot az oltáron.
Letérdelve engedi el az atyát, hogy reszkető kezét zsebébe dugva előkotorja belőle a nap talizmánt, mit még Mertheliontól kapott. Kezei közé fogva kulcsolja imára a kezét, hunyja be szemét, hogy ne gondoljon másra, csak a Fényre, mely átjárja a lelket, melegen simogat és sosem hagy cserben, ha tiszta szívvel fordul felé az ember.*
-Ma elhagyod e szent helyet.
*Sziszegi vetve még egy utolsó pillantást az oltárra, majd imádkozni kezd.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-06 23:02:13
Üzenet elküldve: 2019-01-06 23:02:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Estrothim//
*A férfi szavaira csak halvány mosoly jelenik meg arcán egy bólintás kíséretében. Mosolya azonban mintha kissé keserű lenne, de semmiképp sem őszinte.*
- Így van, lehetséges!
*Nem kezdi el kifejteni, hogy érte ott vajmi kevéssé aggódnak. Nem is igazán tudna bárkit is mondani, akiről azt gondolná, aggódik érte jelen pillanatban. Kriyon talán... Bár neki most van más aggódnia valója is.*
- Elvileg nem, azzal mennék vissza, aki elkísért ide. Ő tett egy kis kitérőt a kovács felé, bár már jó ideje nem jött vissza.
~Csak nem esett baja...~
- Talán jobb is volna megnéznem, mi van vele...
*Igaz, azt mondta neki Kriyon, várja meg itt mindenképp, és nyomós oka volt erre. Nairada azonban nem akar napestig tétlenül ülni a templomban, miközben lehet, hogy a félelf már nem is él. Nyilván ez az utolsó, amire gondolni akar, de számolnia kell ezzel is.*
- Mondd csak, nem volna kedved elkísérni arrafelé?
*A férfi szavaira csak halvány mosoly jelenik meg arcán egy bólintás kíséretében. Mosolya azonban mintha kissé keserű lenne, de semmiképp sem őszinte.*
- Így van, lehetséges!
*Nem kezdi el kifejteni, hogy érte ott vajmi kevéssé aggódnak. Nem is igazán tudna bárkit is mondani, akiről azt gondolná, aggódik érte jelen pillanatban. Kriyon talán... Bár neki most van más aggódnia valója is.*
- Elvileg nem, azzal mennék vissza, aki elkísért ide. Ő tett egy kis kitérőt a kovács felé, bár már jó ideje nem jött vissza.
~Csak nem esett baja...~
- Talán jobb is volna megnéznem, mi van vele...
*Igaz, azt mondta neki Kriyon, várja meg itt mindenképp, és nyomós oka volt erre. Nairada azonban nem akar napestig tétlenül ülni a templomban, miközben lehet, hogy a félelf már nem is él. Nyilván ez az utolsó, amire gondolni akar, de számolnia kell ezzel is.*
- Mondd csak, nem volna kedved elkísérni arrafelé?
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-05 09:19:00
Üzenet elküldve: 2019-01-05 09:19:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
*A kiabálás egyre erősödik kintről, bár úgy tűnik, hogy ugyanúgy megoszlik, mint korábban, a érces és ordibáló hangokba, nyugtató és kedvesebbek is vegyülnek. Nem lehet tudni, hogy vajon ugyanaz történt-e, mi a tisztáson, vagy esetleg más, mindenesetre Hanloren nem késlekedik cselekedni. Bár kívülről úgy látszik semmi nem történt, valójában az oltár vibrálása nem áll meg, pusztán csak a szem sarkából figyelhető meg.*
- Csukjátok be! *Adja ki az utasítást Arenih a két papnak, akik a súlyos faajtókat el is kezdik behajtani. Ugyan továbbra is folytonos az üvöltés kint, akadályba nem ütköznek, az ajtót be tudják csukni, s a biztonság kedvéért, mint korábban már megtapasztalták, ki is támasztják. Viszonylagos csend borul a helyre, pusztán Hanloren kiáltása és Arenih fohászának motyogása hallik, a két pap, marad az ajtónál.*
- Névtelen?! NÉVTELEN?! *A templom falai közt cikázó hangorkán hirtelen jön, meglehetősen hangos és mély, szinte beleremeg a gyomor.*
- TI HÍVTATOK! *Hallatszik rögtön a magyarázat, miközben Arenih, Hanlorennel együtt közelebb lép az oltárhoz.*
- SSSSZZZZZZZZ! *A felszisszenés egyenes arányban növekszik a két hívő közeledtével, s bár korábban Xotarát a vér elragadni próbálta, ezúttal csak visszahúzódik lépteik elől.*
- Meg tudjuk törni! *Kiált fel Arenih, s ha tudja, Hanloren kezét fogja meg.* Csak imádkozzunk! Próbáld tovább gyermekem! A madár segíthet!! Láttam. *Bólint biztatóan de aggódó képpel.* Ti biztosítsátok a kaput! *Szól határozottan a két papnak.*
*A kiabálás egyre erősödik kintről, bár úgy tűnik, hogy ugyanúgy megoszlik, mint korábban, a érces és ordibáló hangokba, nyugtató és kedvesebbek is vegyülnek. Nem lehet tudni, hogy vajon ugyanaz történt-e, mi a tisztáson, vagy esetleg más, mindenesetre Hanloren nem késlekedik cselekedni. Bár kívülről úgy látszik semmi nem történt, valójában az oltár vibrálása nem áll meg, pusztán csak a szem sarkából figyelhető meg.*
- Csukjátok be! *Adja ki az utasítást Arenih a két papnak, akik a súlyos faajtókat el is kezdik behajtani. Ugyan továbbra is folytonos az üvöltés kint, akadályba nem ütköznek, az ajtót be tudják csukni, s a biztonság kedvéért, mint korábban már megtapasztalták, ki is támasztják. Viszonylagos csend borul a helyre, pusztán Hanloren kiáltása és Arenih fohászának motyogása hallik, a két pap, marad az ajtónál.*
- Névtelen?! NÉVTELEN?! *A templom falai közt cikázó hangorkán hirtelen jön, meglehetősen hangos és mély, szinte beleremeg a gyomor.*
- TI HÍVTATOK! *Hallatszik rögtön a magyarázat, miközben Arenih, Hanlorennel együtt közelebb lép az oltárhoz.*
- SSSSZZZZZZZZ! *A felszisszenés egyenes arányban növekszik a két hívő közeledtével, s bár korábban Xotarát a vér elragadni próbálta, ezúttal csak visszahúzódik lépteik elől.*
- Meg tudjuk törni! *Kiált fel Arenih, s ha tudja, Hanloren kezét fogja meg.* Csak imádkozzunk! Próbáld tovább gyermekem! A madár segíthet!! Láttam. *Bólint biztatóan de aggódó képpel.* Ti biztosítsátok a kaput! *Szól határozottan a két papnak.*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-04 21:53:19
Üzenet elküldve: 2019-01-04 21:53:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nairada//
*Hogy szóba került Lihanech, erős honvágy fogta el. Viszont most nem adhat teret az álmodozásnak. Tulajdonképpen hálás is, amiért Nairada jelenléte visszarántja a valóságba és nem hagyja szívfájdító ábrándokat szőni.*
- Lehet, hogy a rokonaid már hírét vették az itteni helyzetnek. Ami azt illeti, Nekem is maradtak ott hozzátartozóim, a húgom és a családja. El tudom képzelni, hogy most mindkettőnkért aggódnak Lihanechben.
*Komolyan elgondolkozik Nairada kérdésén. Mostanáig maga sem gondolt bele abba, hogy mennyit bírna még ki Artheniorban, ha ez a helyzet állandó marad.*
- Szinte rögtön indulnék, ha arra gondolok, mennyien lehetnek már most innen a szülővárosomban! Sajnos én tovább tervezek itt maradni, mint amennyi ésszerű és abban bízom, hogy talán nem minden bolond vesztes.
*Enged egy kis mosolyt, hátha Nairada is értékeli még a humort.*
~ Vajon miért Amonra megy, ha van ki várja Lihanechben? Biztos oka van rá, és nem tartozik magyarázattal egy idegennek.~
- Mellesleg, egyedül indulsz Amonra?
*Vált témát, hogy ne terelődjön szó kellemetlen dolgokra*
*Hogy szóba került Lihanech, erős honvágy fogta el. Viszont most nem adhat teret az álmodozásnak. Tulajdonképpen hálás is, amiért Nairada jelenléte visszarántja a valóságba és nem hagyja szívfájdító ábrándokat szőni.*
- Lehet, hogy a rokonaid már hírét vették az itteni helyzetnek. Ami azt illeti, Nekem is maradtak ott hozzátartozóim, a húgom és a családja. El tudom képzelni, hogy most mindkettőnkért aggódnak Lihanechben.
*Komolyan elgondolkozik Nairada kérdésén. Mostanáig maga sem gondolt bele abba, hogy mennyit bírna még ki Artheniorban, ha ez a helyzet állandó marad.*
- Szinte rögtön indulnék, ha arra gondolok, mennyien lehetnek már most innen a szülővárosomban! Sajnos én tovább tervezek itt maradni, mint amennyi ésszerű és abban bízom, hogy talán nem minden bolond vesztes.
*Enged egy kis mosolyt, hátha Nairada is értékeli még a humort.*
~ Vajon miért Amonra megy, ha van ki várja Lihanechben? Biztos oka van rá, és nem tartozik magyarázattal egy idegennek.~
- Mellesleg, egyedül indulsz Amonra?
*Vált témát, hogy ne terelődjön szó kellemetlen dolgokra*
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-03 23:12:54
Üzenet elküldve: 2019-01-03 23:12:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Nem reagál az oltár hívására, ahogy az ima közben felcsendülő kiabálásra sem kintről. Csak arra koncentrál, hogy utat találjon a Fényhez, ám a varázslat hatástalan marad.*
-Nem... *Suttogja, elhűlten meredve a borzalmas oltárra, majd tekintete a vállára kúszik, miközben feltápászkodik a földről. Az izzó madárkép lassan halványul, ő pedig ismét az oltár felé fordul. Nem fáj, igazából a helyét sem érzi.* ~Biztos a sötétség jelenlétét jelzi.~
-Csukd be a kapukat atyám.
*Szólal meg emelt hangon, de szemét egy pillanatra sem véve le az oltárról. Ha az őrület bejön, már nincs remény, neki pedig másra sincs szüksége most, csak a reményre. Végigborzong a hidegtől, mi úgy csapja meg, akár a halál szele. Ha lenne is visszaút innen, már nem lépne rá.
Lihanechben azt mondták, a legkisebb gyermek szeretete is képes maga alá gyűrni a sötétséget. Kevés lenne a feladatra? Talán nem ég benne eléggé Eeyr lángja?*
-Takarodj az Úrnő Szentélyéből! Nincs hatalmad itt, névtelen vagy!
*Sziszegi és tesz egy lépést az oltár felé, ha képes rá. A földre rogy és lehunyt szemmel készül folytatni az imát, ha módja van rá. Egész testében reszket, és nem csak a hidegtől. Valami más is a bőre alá kúszik, valami védhetetlen. A félelem kerülgeti és most nincs, ki megvédje. Nincs itt más, csak ő és a feketeség.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.03 23:46:48
*Nem reagál az oltár hívására, ahogy az ima közben felcsendülő kiabálásra sem kintről. Csak arra koncentrál, hogy utat találjon a Fényhez, ám a varázslat hatástalan marad.*
-Nem... *Suttogja, elhűlten meredve a borzalmas oltárra, majd tekintete a vállára kúszik, miközben feltápászkodik a földről. Az izzó madárkép lassan halványul, ő pedig ismét az oltár felé fordul. Nem fáj, igazából a helyét sem érzi.* ~Biztos a sötétség jelenlétét jelzi.~
-Csukd be a kapukat atyám.
*Szólal meg emelt hangon, de szemét egy pillanatra sem véve le az oltárról. Ha az őrület bejön, már nincs remény, neki pedig másra sincs szüksége most, csak a reményre. Végigborzong a hidegtől, mi úgy csapja meg, akár a halál szele. Ha lenne is visszaút innen, már nem lépne rá.
Lihanechben azt mondták, a legkisebb gyermek szeretete is képes maga alá gyűrni a sötétséget. Kevés lenne a feladatra? Talán nem ég benne eléggé Eeyr lángja?*
-Takarodj az Úrnő Szentélyéből! Nincs hatalmad itt, névtelen vagy!
*Sziszegi és tesz egy lépést az oltár felé, ha képes rá. A földre rogy és lehunyt szemmel készül folytatni az imát, ha módja van rá. Egész testében reszket, és nem csak a hidegtől. Valami más is a bőre alá kúszik, valami védhetetlen. A félelem kerülgeti és most nincs, ki megvédje. Nincs itt más, csak ő és a feketeség.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.03 23:46:48
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-03 15:38:06
Üzenet elküldve: 2019-01-03 15:38:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Estrothim//
*A vízmágia hallatán meglepetten felvonja a szemöldökét. Mást nézett volna ki a férfiból, vagy legalábbis ezt legutoljára.*
- Lihanechből? Édesapám is onnan volt valósi. Igaz, én már a városban születtem, de időnként elutaztunk oda meglátogatni a családját. Az utóbbi időkben már kevésbé, de régebben elég sokszor.
*Valójában nem szerette azt a várost sohasem. Mindig mikor odamentek, furcsa érzés fogta el, mintha nem tartozna oda. Persze ezt nem fogja mondani most a férfinak, hisz nem tudja, hogyan reagálna a kritikára. Meg nem is ez most a lényeg.
Közben elgondolkodik rajta, hol van már Kriyon. Azt mondta, hamar végeznek, és eljön érte, de már jó ideje távol van. Reméli, nem esett baja.*
- És meddig tervezel a városban maradni? Én a helyedben minél hamarabb tovább állnék.
*A vízmágia hallatán meglepetten felvonja a szemöldökét. Mást nézett volna ki a férfiból, vagy legalábbis ezt legutoljára.*
- Lihanechből? Édesapám is onnan volt valósi. Igaz, én már a városban születtem, de időnként elutaztunk oda meglátogatni a családját. Az utóbbi időkben már kevésbé, de régebben elég sokszor.
*Valójában nem szerette azt a várost sohasem. Mindig mikor odamentek, furcsa érzés fogta el, mintha nem tartozna oda. Persze ezt nem fogja mondani most a férfinak, hisz nem tudja, hogyan reagálna a kritikára. Meg nem is ez most a lényeg.
Közben elgondolkodik rajta, hol van már Kriyon. Azt mondta, hamar végeznek, és eljön érte, de már jó ideje távol van. Reméli, nem esett baja.*
- És meddig tervezel a városban maradni? Én a helyedben minél hamarabb tovább állnék.
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-02 22:35:06
Üzenet elküldve: 2019-01-02 22:35:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetés//
*A küzdelem még javában zajlik, vagy talán már véget is ért, ezt Han nem tudhatja pontosan, mikor az elcsigázott és kétségbeesett emberek egy csoportjával, Arenih atyával és a két pappal a templomba lép. Az ajtó tárva nyitva, sarkain lengeti a szél, a gyertyafény utáni viszonylagos, jéghideg sötétben tompán csapódik a templom falazatának. Itt-ott a kezdetleges habarcsot is leverte már, mintha szándékosan próbálná magát rombolni. Az egyszerű emberek küzdelmet kerülni próbáló ártatlan csoportja, mint apró kölyökkutyák nyüszítő kupaca bújnak össze és láthatóan félnek belépni, az immár elátkozottnak tartott épületbe.
Hanlorent nem követik, viszont Arenih és a két pap igen. Az oltár és környéke nem változott, bár Pycta és Xotara jóvoltából a helyiségben, s a padsorok között viszonylagos tisztaság uralkodik. Értve ezt pusztán az oltárt körbevevő helyiségre. Mert maga az oltár a förtelem és a szenny keveredése, s ebben még az azt körbevevő apró fakorlátok sem javítják fel. Olyan hideg van, mint egy jégveremben, a papok és Han lehelete is tisztán látszik, ahogyan a forró gőzön megtörik a szinte már-már csonkig égett gyertyák fénye. Sokkal több kialudt már, mint, amennyi világít, de mégis ad annyi fényt, hogy a kőoltár szélein lefelé bugyogó vért megvilágítsa, ahogyan az is látszik, hogy a talapzat környékén a semmiben tűnik el. Nőtt ugyan, legutóbbi látogatásuk ideje óta kissé a kör átmérője, de még mindig a korlát szélein belül helyezkedik el, így Hanloren addig tud haladni. Szinte ahogy egyre közelebb lép, máris baljós suttogás ütheti meg fülét:*
- Gyereeeee... gyereeee... közeleeeebb... *Látszólag a három pap nem hallja a hangot, mert különösebben nem reagál, jóllehet az is látszik, hogy ők, a padsoroknál nem merészkednek közelebb, inkább kifelé tekintgetnek a nyitva hagyott ajtón. Akkor is, mikor Hanloren imádkozni kezd, s már az ima legelején felizzik a vállán látható frissen bőrébe égett madár. Koncentrációja, s lehunyt szeme miatt ezt nem veszi észre, hiszen sem fájdalmat, sem bizsergést nem érez, azonban rövidesen Arenih kiáltását hallhatja:*
- A vállad, gyermekem! *Nem sokkal később hirtelen kívülről is kiáltozás veszi kezdetét, mintha emberek torzsalkodnának, egyesek hagosan üvöltenének, mások őrült módjára huhognának.*
- Mit csináltok?! *Kiált ki az egyik pap, de válasz nem érkezik, azonban Hanloren tapasztalhatja, hogy az oltár, mintha megremegni látszódna kissé. Ha az őrült csörtetésre, kiabálásra és a papok hangjára szemét egy pillanatra kinyitja, tekintve, hogy a fertályórás ima végére ér, láthatja önnön vállának izzását is, mely az ima végeztével tompán halványul vissza.*
*A küzdelem még javában zajlik, vagy talán már véget is ért, ezt Han nem tudhatja pontosan, mikor az elcsigázott és kétségbeesett emberek egy csoportjával, Arenih atyával és a két pappal a templomba lép. Az ajtó tárva nyitva, sarkain lengeti a szél, a gyertyafény utáni viszonylagos, jéghideg sötétben tompán csapódik a templom falazatának. Itt-ott a kezdetleges habarcsot is leverte már, mintha szándékosan próbálná magát rombolni. Az egyszerű emberek küzdelmet kerülni próbáló ártatlan csoportja, mint apró kölyökkutyák nyüszítő kupaca bújnak össze és láthatóan félnek belépni, az immár elátkozottnak tartott épületbe.
Hanlorent nem követik, viszont Arenih és a két pap igen. Az oltár és környéke nem változott, bár Pycta és Xotara jóvoltából a helyiségben, s a padsorok között viszonylagos tisztaság uralkodik. Értve ezt pusztán az oltárt körbevevő helyiségre. Mert maga az oltár a förtelem és a szenny keveredése, s ebben még az azt körbevevő apró fakorlátok sem javítják fel. Olyan hideg van, mint egy jégveremben, a papok és Han lehelete is tisztán látszik, ahogyan a forró gőzön megtörik a szinte már-már csonkig égett gyertyák fénye. Sokkal több kialudt már, mint, amennyi világít, de mégis ad annyi fényt, hogy a kőoltár szélein lefelé bugyogó vért megvilágítsa, ahogyan az is látszik, hogy a talapzat környékén a semmiben tűnik el. Nőtt ugyan, legutóbbi látogatásuk ideje óta kissé a kör átmérője, de még mindig a korlát szélein belül helyezkedik el, így Hanloren addig tud haladni. Szinte ahogy egyre közelebb lép, máris baljós suttogás ütheti meg fülét:*
- Gyereeeee... gyereeee... közeleeeebb... *Látszólag a három pap nem hallja a hangot, mert különösebben nem reagál, jóllehet az is látszik, hogy ők, a padsoroknál nem merészkednek közelebb, inkább kifelé tekintgetnek a nyitva hagyott ajtón. Akkor is, mikor Hanloren imádkozni kezd, s már az ima legelején felizzik a vállán látható frissen bőrébe égett madár. Koncentrációja, s lehunyt szeme miatt ezt nem veszi észre, hiszen sem fájdalmat, sem bizsergést nem érez, azonban rövidesen Arenih kiáltását hallhatja:*
- A vállad, gyermekem! *Nem sokkal később hirtelen kívülről is kiáltozás veszi kezdetét, mintha emberek torzsalkodnának, egyesek hagosan üvöltenének, mások őrült módjára huhognának.*
- Mit csináltok?! *Kiált ki az egyik pap, de válasz nem érkezik, azonban Hanloren tapasztalhatja, hogy az oltár, mintha megremegni látszódna kissé. Ha az őrült csörtetésre, kiabálásra és a papok hangjára szemét egy pillanatra kinyitja, tekintve, hogy a fertályórás ima végére ér, láthatja önnön vállának izzását is, mely az ima végeztével tompán halványul vissza.*
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-12-27 19:27:29
Üzenet elküldve: 2018-12-27 19:27:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Temetés//
*Elcsigázottan, koszosan, vértől mocskosan esik be a templomba. Elszorul a torka, ha a tisztáson maradtakra gondol, azonban pontosan tudja, hogy ahogy a szegénynegyedben, a tisztáson is csak kolonc lett volna társai nyakán. Ők alighanem a harcuk vívják épp a gonosszal és ő sem fog másképp cselekedni.
Lassan botorkál végig a padok között, háta mögött alighanem az atyákkal. Lépteik koppanása a templom kövén visszhangot ver a hatalmas csarnokban, az ember önkéntelenül is úgy érzi, a csenddel együtt valami mást is felver.*
~Sötétség, balsors, halál.~
-Segítsen atyám.
*Szólal meg elfuló hangon, tekintetét egy pillanatra sem véve le a fenyegető oltárról. Talán belehal.*
~Vér, vakság, rothadás.~
*A szavak úgy kúsznak gondolatai mögé, mintha mindig is ott rejtőztek volna. Kizárja őket tudatából, nem akar mást beengedni, csak a Fényt.*
~Úrnőm, találj meg minket a sötétségben.~
*Nem gondol már a tisztásra, a temetésre, Pyctára és a többiekre, sem a megannyi kínra, amin keresztülmentek. Csak arra, amit tennie kell és a Fényre, aminek utat kell találnia az oltárhoz.
Óvatosan térdel le az oltár elé, tekintetét a megszentségtelenített kőasztalra emelve. Feljebb húzza vállán a megtépett, fehérnek már csak jóindulattal nevezhető ruhát, majd összekulcsolja kezeit és behunyt szemmel imádkozni kezd.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
*Elcsigázottan, koszosan, vértől mocskosan esik be a templomba. Elszorul a torka, ha a tisztáson maradtakra gondol, azonban pontosan tudja, hogy ahogy a szegénynegyedben, a tisztáson is csak kolonc lett volna társai nyakán. Ők alighanem a harcuk vívják épp a gonosszal és ő sem fog másképp cselekedni.
Lassan botorkál végig a padok között, háta mögött alighanem az atyákkal. Lépteik koppanása a templom kövén visszhangot ver a hatalmas csarnokban, az ember önkéntelenül is úgy érzi, a csenddel együtt valami mást is felver.*
~Sötétség, balsors, halál.~
-Segítsen atyám.
*Szólal meg elfuló hangon, tekintetét egy pillanatra sem véve le a fenyegető oltárról. Talán belehal.*
~Vér, vakság, rothadás.~
*A szavak úgy kúsznak gondolatai mögé, mintha mindig is ott rejtőztek volna. Kizárja őket tudatából, nem akar mást beengedni, csak a Fényt.*
~Úrnőm, találj meg minket a sötétségben.~
*Nem gondol már a tisztásra, a temetésre, Pyctára és a többiekre, sem a megannyi kínra, amin keresztülmentek. Csak arra, amit tennie kell és a Fényre, aminek utat kell találnia az oltárhoz.
Óvatosan térdel le az oltár elé, tekintetét a megszentségtelenített kőasztalra emelve. Feljebb húzza vállán a megtépett, fehérnek már csak jóindulattal nevezhető ruhát, majd összekulcsolja kezeit és behunyt szemmel imádkozni kezd.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-12-20 23:25:03
Üzenet elküldve: 2018-12-20 23:25:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nairada//
*Ezzel le is lepleződött, hogy mágusnak készül. Mikor Nairada rákérdez, mosolyogva bólint egyet. Az ezt követő kérdést is jól hallja, de átsiklik rajta, maga sem tudja miért. Csak akkor eszmél fel erre, amikor Nairada megemlíti, hogy érdekli a vízmágia.*
~ Bolond vagy, Rytl'or, ez nem volt szép!~
*Dorgálja önmagát és rögtön pótolja a választ.*
- Bocsáss meg, nem feleltem korábban arra, hogy milyen mágiaágat fogok tanulni. Viszont öröm, hogy éppen téged is ugyanaz érdekel, mint amit kitűztem célul. Tudod, felér egy bókkal a szülőhazám felé. Lihanechből jöttem, szinte adott, hogy a víz mutasson irányt.
*Eközben nem is tudja elképzelni, hogy milyen szerencsés, amiért a tűztől távolabb áll. Talán éppen egy világkatasztrófát került el ezzel.*
*Ezzel le is lepleződött, hogy mágusnak készül. Mikor Nairada rákérdez, mosolyogva bólint egyet. Az ezt követő kérdést is jól hallja, de átsiklik rajta, maga sem tudja miért. Csak akkor eszmél fel erre, amikor Nairada megemlíti, hogy érdekli a vízmágia.*
~ Bolond vagy, Rytl'or, ez nem volt szép!~
*Dorgálja önmagát és rögtön pótolja a választ.*
- Bocsáss meg, nem feleltem korábban arra, hogy milyen mágiaágat fogok tanulni. Viszont öröm, hogy éppen téged is ugyanaz érdekel, mint amit kitűztem célul. Tudod, felér egy bókkal a szülőhazám felé. Lihanechből jöttem, szinte adott, hogy a víz mutasson irányt.
*Eközben nem is tudja elképzelni, hogy milyen szerencsés, amiért a tűztől távolabb áll. Talán éppen egy világkatasztrófát került el ezzel.*
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-12-18 22:01:36
Üzenet elküldve: 2018-12-18 22:01:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Estrothim//
- Persze, mondjad csak! Kíváncsi vagyok, mások milyen utat választanak, hogy kimásszanak a helyzetből.
*Őszintén tudni szeretné. Szereti számon tartani az esetleges lehetőségeket, ötleteket, és hogyan boldogulhatna, ha Amon mégsem jön össze.
Tekintetét a férfira szegezi, és hallgatja a beszámolóját a jövőbeni terveiről.*
- Tanulna? Csak nem egy mágussal sodort össze a sors? Na és milyen mágiát, ha szabad tudnom.
*Egyre inkább Aleimord jut eszébe...*
~Ha benyögi, hogy tűz, én menten falnak megyek!~
- Kissé talán az. De hát mindenből ki lehet hozni a legjobbat, ebből is meg kell próbálni. Ki tudja, lehet úgy alakul az élet, hogy még szerencsésebb lesz, mint ezelőtt.
*Legalábbis ezt szívből reméli. Pozitívan áll hozzá ehhez az egészhez, vagyis megpróbál.*
- Feltétlen megkereslek majd. Valószínűleg a közeljövőben megyek is, hisz a vízmágia is érdekel. Szeretném megtanulni.
- Persze, mondjad csak! Kíváncsi vagyok, mások milyen utat választanak, hogy kimásszanak a helyzetből.
*Őszintén tudni szeretné. Szereti számon tartani az esetleges lehetőségeket, ötleteket, és hogyan boldogulhatna, ha Amon mégsem jön össze.
Tekintetét a férfira szegezi, és hallgatja a beszámolóját a jövőbeni terveiről.*
- Tanulna? Csak nem egy mágussal sodort össze a sors? Na és milyen mágiát, ha szabad tudnom.
*Egyre inkább Aleimord jut eszébe...*
~Ha benyögi, hogy tűz, én menten falnak megyek!~
- Kissé talán az. De hát mindenből ki lehet hozni a legjobbat, ebből is meg kell próbálni. Ki tudja, lehet úgy alakul az élet, hogy még szerencsésebb lesz, mint ezelőtt.
*Legalábbis ezt szívből reméli. Pozitívan áll hozzá ehhez az egészhez, vagyis megpróbál.*
- Feltétlen megkereslek majd. Valószínűleg a közeljövőben megyek is, hisz a vízmágia is érdekel. Szeretném megtanulni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3855-3874