Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-22 20:26:35
Üzenet elküldve: 2020-08-22 20:26:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
- Hát, rajtam nem múlik! *vigyorodik el Isqeha, széttárva a kezét, örülve, hogy a másik úgy tűnik, kapva kap az ajánlatán. Isq csak örül, hogy máskor is találkozhat a Nimerillel, aki igazán kedvére valónak tűnik. Nem is gondolta volna, hogy pont itt a Könyvtárban fog megismerni valakit, akit hozzá hasonlóan ennyire érdekelnek a növények, és a gyógyítás dolgai.*
- Kettesben sokkal jobb bóklászni. Már ha nem csapunk nagy zajt. *mondja, mert azért a vadonban mindig figyelni kell, és ébernek kell lenni.
A Sárkányfog gyűjtésről szóló történetet figyelmesen hallgatja, csak néha-néha szól közbe, amikor az irbisz kerül szóba, vagy épp Erdőmélye.*
- Odafent, a magasabb, hófödte részeken észak felé már eluralják a fenyvesek. *mondja, de persze az több hati járóföld Artheniortól.*
- Szerencsétek van, hogy életben kikeveredtetek. Ostobaság felkészületlenül Erdőmélyén tölteni az éjszakát.
- Az a tündér igazán nagyon ostobán viselkedett.
- Az Erdő szelleme nem szíveli, ha megbolygatják az erdő rendjét, és nem tisztelik azt.
- Egy erdei irbiszt befogni pedig... *csóválja a fejét* -nem fiatal tündéreknek való mulatság.
- De gondolom, kellően megtanulhatta a leckét.
- Még jó, hogy a sebesülésed ellenére Te legalább józanul gondolkodtál.
*ingatja a fejét.*
- Erdőmélye vadonja nem játszótér.
*mondja, de aztán több szót már nem veszteget a tündérre, csak újfent megcsóválja a fejét, amikor azt hallja, beleugrott a Romváros mélyi szakadékba.*
- Nemcsak havibajra. *mondja elmosolyodva, hogy Nimeril mennyire orvosként válaszol.*
- Görcsökre, vérzéscsillapításra, de egy hosszabb kúra még a gyermekáldást is elősegíti. *egészíti ki komolyan.*
- Rendben van! A Kenyérszelő-napi ünnepségek után, Myr reggelén találkozzunk az erdőszéli tisztáson! *ajánlja fel Isqeha vidáman, mert azt a napot amúgyis növény gyűjtésre szánta.*
- Egy történetet, ami velem esett meg? *gondolkodik el, mert igazán nem tudja, mit is meséljen.*
- Nos, amikor először ideérkeztem, Artheniorba, egy medve elől menekültem. Pontosan Erdőmélye vadonjában. A mester Lynol lángja után küldött, én meg elkóboroltam, elég messzire. Nem abba a barlangba mentem, ami közel volt a faluhoz. Egy másikat találtam, több napi járóföldre onnan, abba merészkedtem be, csak éppen nem lett jó vége. Nem sokon múlott, hogy ott hagyjam az irhámat. Egészen az Arthenior környéki erdőkig futottam. Ott aztán egy tanyán útba igazítottak a város felé. Akkor jártam először a Piacon. Nagyon tetszett, de nagyon furcsa is volt. Embereket már láttam a falunkban is, minden évben jöttek kereskedők. De óriást, törpét, tündért, na meg sötételfet akkor láttam először. Az artheniori piacon. *meséli el első ideérkezésének történetét.*
- Aztán felfogadtak kertésznek egy varázsló rendhez. Ott láttam először, hogy mágiával azonnal gyógyítani lehet. Mély, vérző sebeket is, ami egyébként hatok alatt hegedne csak be. *mesél még egy kicsit az Árnyék utcáról.*
- De majd máskor mesélek még. Növénygyűjtés közben majd kerítünk rá sort.
- Meg Te is mesélhetnél majd a Lihanechi akadémián töltött évekről!
// Könyvtár //
// Könyvek között //
- Hát, rajtam nem múlik! *vigyorodik el Isqeha, széttárva a kezét, örülve, hogy a másik úgy tűnik, kapva kap az ajánlatán. Isq csak örül, hogy máskor is találkozhat a Nimerillel, aki igazán kedvére valónak tűnik. Nem is gondolta volna, hogy pont itt a Könyvtárban fog megismerni valakit, akit hozzá hasonlóan ennyire érdekelnek a növények, és a gyógyítás dolgai.*
- Kettesben sokkal jobb bóklászni. Már ha nem csapunk nagy zajt. *mondja, mert azért a vadonban mindig figyelni kell, és ébernek kell lenni.
A Sárkányfog gyűjtésről szóló történetet figyelmesen hallgatja, csak néha-néha szól közbe, amikor az irbisz kerül szóba, vagy épp Erdőmélye.*
- Odafent, a magasabb, hófödte részeken észak felé már eluralják a fenyvesek. *mondja, de persze az több hati járóföld Artheniortól.*
- Szerencsétek van, hogy életben kikeveredtetek. Ostobaság felkészületlenül Erdőmélyén tölteni az éjszakát.
- Az a tündér igazán nagyon ostobán viselkedett.
- Az Erdő szelleme nem szíveli, ha megbolygatják az erdő rendjét, és nem tisztelik azt.
- Egy erdei irbiszt befogni pedig... *csóválja a fejét* -nem fiatal tündéreknek való mulatság.
- De gondolom, kellően megtanulhatta a leckét.
- Még jó, hogy a sebesülésed ellenére Te legalább józanul gondolkodtál.
*ingatja a fejét.*
- Erdőmélye vadonja nem játszótér.
*mondja, de aztán több szót már nem veszteget a tündérre, csak újfent megcsóválja a fejét, amikor azt hallja, beleugrott a Romváros mélyi szakadékba.*
- Nemcsak havibajra. *mondja elmosolyodva, hogy Nimeril mennyire orvosként válaszol.*
- Görcsökre, vérzéscsillapításra, de egy hosszabb kúra még a gyermekáldást is elősegíti. *egészíti ki komolyan.*
- Rendben van! A Kenyérszelő-napi ünnepségek után, Myr reggelén találkozzunk az erdőszéli tisztáson! *ajánlja fel Isqeha vidáman, mert azt a napot amúgyis növény gyűjtésre szánta.*
- Egy történetet, ami velem esett meg? *gondolkodik el, mert igazán nem tudja, mit is meséljen.*
- Nos, amikor először ideérkeztem, Artheniorba, egy medve elől menekültem. Pontosan Erdőmélye vadonjában. A mester Lynol lángja után küldött, én meg elkóboroltam, elég messzire. Nem abba a barlangba mentem, ami közel volt a faluhoz. Egy másikat találtam, több napi járóföldre onnan, abba merészkedtem be, csak éppen nem lett jó vége. Nem sokon múlott, hogy ott hagyjam az irhámat. Egészen az Arthenior környéki erdőkig futottam. Ott aztán egy tanyán útba igazítottak a város felé. Akkor jártam először a Piacon. Nagyon tetszett, de nagyon furcsa is volt. Embereket már láttam a falunkban is, minden évben jöttek kereskedők. De óriást, törpét, tündért, na meg sötételfet akkor láttam először. Az artheniori piacon. *meséli el első ideérkezésének történetét.*
- Aztán felfogadtak kertésznek egy varázsló rendhez. Ott láttam először, hogy mágiával azonnal gyógyítani lehet. Mély, vérző sebeket is, ami egyébként hatok alatt hegedne csak be. *mesél még egy kicsit az Árnyék utcáról.*
- De majd máskor mesélek még. Növénygyűjtés közben majd kerítünk rá sort.
- Meg Te is mesélhetnél majd a Lihanechi akadémián töltött évekről!
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-19 22:43:41
Üzenet elküldve: 2020-08-19 22:43:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Úgy látszik most mindketten idegesek kicsit. Igazság szerint Zeekx még mindig a higgadtabb oldalát mutatja Thomek felé, aki ismét elkezd kissé izzadni, ténferegni, egyik lábáról a másikra áll. A segítő szájából elhangzott "nem tudom" csak tovább fokozza a saját magában érzett biztosságát és szép lassan ismét ott állnak, ahol a part szakad.*
- Igen? *Kapja fel a fejét, amikor Zeekx ismét megoldással rukkol elő, s láthatóan reménykedni kezd.*
- Nem tarka? *Kérdezi meg teljesen feleslegesen.* Ilyenről én is hallottam már, de akkor miért sorolja fel a mester az összeset? *Gondolkodik serényen.*
- A sárga meg a zöld... fehér... *itt már azért sóhajtozik, mert ebben eléggé elbizonytalanodott.*
- Akkor most fehér könyv lenne a megoldás? *Kérdez vissza, majd középről leemel egy fehéret.*
- Hát... van itt egy... Hogyan főzzünk egyszerűen... *átpörgeti* De ebben nincsen semmi különös, sem egy üzenet, sem valami, ami a vizsgákra utalna... *Azért átadja Zeekxnek, de, ha a férfi is átlapozza, rájön, hogy ebben a fehér könyvben valóban semmi különleges nincsen, csupán egy könyv, ami háziasszonyoknak ugyan hasznos lehet, ha kevés az alapanyag, de itt most rajtuk bizony nem segít.*
*Úgy látszik most mindketten idegesek kicsit. Igazság szerint Zeekx még mindig a higgadtabb oldalát mutatja Thomek felé, aki ismét elkezd kissé izzadni, ténferegni, egyik lábáról a másikra áll. A segítő szájából elhangzott "nem tudom" csak tovább fokozza a saját magában érzett biztosságát és szép lassan ismét ott állnak, ahol a part szakad.*
- Igen? *Kapja fel a fejét, amikor Zeekx ismét megoldással rukkol elő, s láthatóan reménykedni kezd.*
- Nem tarka? *Kérdezi meg teljesen feleslegesen.* Ilyenről én is hallottam már, de akkor miért sorolja fel a mester az összeset? *Gondolkodik serényen.*
- A sárga meg a zöld... fehér... *itt már azért sóhajtozik, mert ebben eléggé elbizonytalanodott.*
- Akkor most fehér könyv lenne a megoldás? *Kérdez vissza, majd középről leemel egy fehéret.*
- Hát... van itt egy... Hogyan főzzünk egyszerűen... *átpörgeti* De ebben nincsen semmi különös, sem egy üzenet, sem valami, ami a vizsgákra utalna... *Azért átadja Zeekxnek, de, ha a férfi is átlapozza, rájön, hogy ebben a fehér könyvben valóban semmi különleges nincsen, csupán egy könyv, ami háziasszonyoknak ugyan hasznos lehet, ha kevés az alapanyag, de itt most rajtuk bizony nem segít.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-19 18:30:00
Üzenet elküldve: 2020-08-19 18:30:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*Ahogy végez monológjával, kiderül, hogy Bris is tud hozzátenni a dologhoz néhány fontos dolgot Mertociussal kapcsolatban.*
- 6354? Hát... Az nem ma volt. *Vonja le a nyilvánvaló következtetést.* De talán tudok valakit, aki majd segíthet nekünk ez ügyben. ~Joran. Vagy inkább Tzetze. Vagy egyik sem.~ Köszönöm, Mostale Úr.
*Leül még egy darabig, hogy valamelyest besegítsen Brisnek a kutakodásban, de hamar elfárad. Sok ideje ülhetnek már itt a félhomályban, s ha tippelnie kellene, már minden bizonnyal alkonyodhat odakint. Újból feláll helyéről, de ezúttal nem tervez visszaülni. Ma nem.*
- Úgy érzem, elég időt töltöttünk itt ma. Ha nincs ellenedre, nem tervezek visszamenni ma a birtokra, mert bizonyosan besötétedne, és az orrunkig se látnánk. Tanácsosabb volna megszállnunk valamelyik fogadóban. ~No nem valami lebujban.~ Holnap még visszatérhetünk, hisz biztosan nem néztünk még át mindent.
*Összepakolja a papírosokat, amiket az egyik csuhással kihozatott, majd mielőtt visszavinné azokat, még intéz a tudóshoz néhány szót.*
- Ahogy láttam, alaposan dolgozol. Elégedett vagyok a munkáddal, Bris Mostale.
*S amennyiben semmi ellenvetése nincs férfinek, pakolás után úgy hagyja el a könyvtár területét - remélhetőleg az ő társaságában -, hogy szállás után kutasson kettejüknek, míg a munka oroszlánrészét a városban be nem fejezik, remélhetőleg pár nap leforgása alatt.*
//Zárás//
*Ahogy végez monológjával, kiderül, hogy Bris is tud hozzátenni a dologhoz néhány fontos dolgot Mertociussal kapcsolatban.*
- 6354? Hát... Az nem ma volt. *Vonja le a nyilvánvaló következtetést.* De talán tudok valakit, aki majd segíthet nekünk ez ügyben. ~Joran. Vagy inkább Tzetze. Vagy egyik sem.~ Köszönöm, Mostale Úr.
*Leül még egy darabig, hogy valamelyest besegítsen Brisnek a kutakodásban, de hamar elfárad. Sok ideje ülhetnek már itt a félhomályban, s ha tippelnie kellene, már minden bizonnyal alkonyodhat odakint. Újból feláll helyéről, de ezúttal nem tervez visszaülni. Ma nem.*
- Úgy érzem, elég időt töltöttünk itt ma. Ha nincs ellenedre, nem tervezek visszamenni ma a birtokra, mert bizonyosan besötétedne, és az orrunkig se látnánk. Tanácsosabb volna megszállnunk valamelyik fogadóban. ~No nem valami lebujban.~ Holnap még visszatérhetünk, hisz biztosan nem néztünk még át mindent.
*Összepakolja a papírosokat, amiket az egyik csuhással kihozatott, majd mielőtt visszavinné azokat, még intéz a tudóshoz néhány szót.*
- Ahogy láttam, alaposan dolgozol. Elégedett vagyok a munkáddal, Bris Mostale.
*S amennyiben semmi ellenvetése nincs férfinek, pakolás után úgy hagyja el a könyvtár területét - remélhetőleg az ő társaságában -, hogy szállás után kutasson kettejüknek, míg a munka oroszlánrészét a városban be nem fejezik, remélhetőleg pár nap leforgása alatt.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-18 20:54:40
Üzenet elküldve: 2020-08-18 20:54:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//A hitetlen//
*Beszélgetőpartnere egy kissé elcsendesedik. Talán a nyelvi akadályok túl magas falat emelnek. Elképzelhető, hogy bonyolultabban fogalmazott a kelleténél és ez okozza a zavartságot. Mindenesetre úgy érzi, hogy nem háborgatja tovább partnerét, elvégre biztosan nem cseverészni jött a templomba, hanem ahogy mondta Eeyr-el van elintézni valója. Ezt megérti, így a távozás mellett dönt. Feláll a padról, ahová leült, hogy beszélhessenek, majd illendően elköszön a lánytól.*
- Nem is zavarlak tovább. Remélem sikerül rendezned az ügyed Eeyr-rel. *Barátságosan köszön el a lánytól, majd kilép a templom ajtaján, felül lovára, s lóháton távozik a templom környékéről.*
*Beszélgetőpartnere egy kissé elcsendesedik. Talán a nyelvi akadályok túl magas falat emelnek. Elképzelhető, hogy bonyolultabban fogalmazott a kelleténél és ez okozza a zavartságot. Mindenesetre úgy érzi, hogy nem háborgatja tovább partnerét, elvégre biztosan nem cseverészni jött a templomba, hanem ahogy mondta Eeyr-el van elintézni valója. Ezt megérti, így a távozás mellett dönt. Feláll a padról, ahová leült, hogy beszélhessenek, majd illendően elköszön a lánytól.*
- Nem is zavarlak tovább. Remélem sikerül rendezned az ügyed Eeyr-rel. *Barátságosan köszön el a lánytól, majd kilép a templom ajtaján, felül lovára, s lóháton távozik a templom környékéről.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-18 15:41:50
Üzenet elküldve: 2020-08-18 15:41:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Míg a másik belemerül a munkába és fáradtságosan gyűri le a különböző kifacsart mondatszörnyeket addig Bris úgy koncentrál a szövegre amit olvas mintha a legérdekesebb dolog lenne amit valaha látott. Időnként visszalapozik, hümmög, húzza a száját, felnéz és dobol az ujjaival miközben tekintete elveszik a messzeségben. A kezében lévő toll pedig ilyenkor felír mindig egy-egy újabb kis részletet. Mikor az egyik könyvben már nem talál semmit a következőt veszi maga elé. Hogy van valaki a közelében arról meg is feledkezik, sőt még ahhoz is kell neki egy kis idő, hogy észrevegye mikor hozzá beszélnek. Úgy pislog a nőre mintha valami álomból keltette volna fel. Aztán figyeli mit mondd. Tényleg érdekes dolgok hangzanak el. A vicc látszólag nem érte el nála a célközönségét, de udvariasságból megpróbál ő is nevetgélni. Mindenesetre a számára lényegesebb dolgokat le is jegyzeteli magának. Egyszer közbeszól és a jegyzetei között kezd kutatni.*
-Erről hallottam. Mertocius, Mertocius...Merto morte... Aham! 6354-ben hunyt el. Ő volt az, aki a Winnefrey családba való beházasodásával tovább növelte a d'Aguista család befolyását. Lehetséges, hogy az ön által mondott birtoknak is ehhez volt köze. Utánanézek majd kisasszony.
*Majd hallgatja tovább is. Érdekes amit a lány mondd. Hogy hasznukra lehetne-e az még nem biztos, de van rá esély. Mikor az asztalra lesz csapja a tudós azért összerezzen mint valami kisállat. Aztán csak bólogat mikor a nő közli, hogy ő távozna.*
-Persze kisasszony. Bízza csak rám a dolgot megpróbálok keresni valamit hátha sikerül pontosabbat.
~Micsoda hevesség. Látszik, hogy a barbárok között él.~
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Míg a másik belemerül a munkába és fáradtságosan gyűri le a különböző kifacsart mondatszörnyeket addig Bris úgy koncentrál a szövegre amit olvas mintha a legérdekesebb dolog lenne amit valaha látott. Időnként visszalapozik, hümmög, húzza a száját, felnéz és dobol az ujjaival miközben tekintete elveszik a messzeségben. A kezében lévő toll pedig ilyenkor felír mindig egy-egy újabb kis részletet. Mikor az egyik könyvben már nem talál semmit a következőt veszi maga elé. Hogy van valaki a közelében arról meg is feledkezik, sőt még ahhoz is kell neki egy kis idő, hogy észrevegye mikor hozzá beszélnek. Úgy pislog a nőre mintha valami álomból keltette volna fel. Aztán figyeli mit mondd. Tényleg érdekes dolgok hangzanak el. A vicc látszólag nem érte el nála a célközönségét, de udvariasságból megpróbál ő is nevetgélni. Mindenesetre a számára lényegesebb dolgokat le is jegyzeteli magának. Egyszer közbeszól és a jegyzetei között kezd kutatni.*
-Erről hallottam. Mertocius, Mertocius...Merto morte... Aham! 6354-ben hunyt el. Ő volt az, aki a Winnefrey családba való beházasodásával tovább növelte a d'Aguista család befolyását. Lehetséges, hogy az ön által mondott birtoknak is ehhez volt köze. Utánanézek majd kisasszony.
*Majd hallgatja tovább is. Érdekes amit a lány mondd. Hogy hasznukra lehetne-e az még nem biztos, de van rá esély. Mikor az asztalra lesz csapja a tudós azért összerezzen mint valami kisállat. Aztán csak bólogat mikor a nő közli, hogy ő távozna.*
-Persze kisasszony. Bízza csak rám a dolgot megpróbálok keresni valamit hátha sikerül pontosabbat.
~Micsoda hevesség. Látszik, hogy a barbárok között él.~
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-18 14:47:04
Üzenet elküldve: 2020-08-18 14:47:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Zeekx az állát vakargatja és nézi a könyveket. Thomek gondolatait komolyan veszi és újra elmondja magában a rejtvényt.*
~De a második mondat az elsőre reagál. Ez zavaros.~
-Nem tudom.
*Most ő se tűnik túl magabiztosnak. Ki lett rajta fogva. A másik gondolatai most kicsit megkavarták. Jó, hogy itt van Thomek. El is kezd abban az irányban is gondolkozni. A másik idegességét látva nyugodtan válaszol.*
-Csak egy szín kell. Nem tarka könyv lesz a megoldás. Már itt vagyunk meg lesz az.
*Aztán a másik gondolkozása közben elhangzik valami amire Zeekx felkapja a fejét.*
-Ilyet hallottam már! Voltak hittestvéreim akik könyvekkel dolgoztak és maguk csinálták a festékeket. És volt, hogy több színt összekeverve egy harmadik jött ki. Ha mindegyik színt összekeverjük akkor meg fekete lesz végül. A vörös és a narancssárga az sötétebb narancssárgát vagy olyan barnás színt ad ki. A sárga és a zöld meg világosabb zöldet. De jól mondtad. Mert a vörös, a zöld és a kék színek azok amikből jól lehet más színeket keverni. De azoknak a keveréke meg fehéret ad.
*Most ő az aki fellelkesült. Ezt egy nagyon jó fejtörőnek találja és úgy érzi sikerült megoldaniuk.*
*Zeekx az állát vakargatja és nézi a könyveket. Thomek gondolatait komolyan veszi és újra elmondja magában a rejtvényt.*
~De a második mondat az elsőre reagál. Ez zavaros.~
-Nem tudom.
*Most ő se tűnik túl magabiztosnak. Ki lett rajta fogva. A másik gondolatai most kicsit megkavarták. Jó, hogy itt van Thomek. El is kezd abban az irányban is gondolkozni. A másik idegességét látva nyugodtan válaszol.*
-Csak egy szín kell. Nem tarka könyv lesz a megoldás. Már itt vagyunk meg lesz az.
*Aztán a másik gondolkozása közben elhangzik valami amire Zeekx felkapja a fejét.*
-Ilyet hallottam már! Voltak hittestvéreim akik könyvekkel dolgoztak és maguk csinálták a festékeket. És volt, hogy több színt összekeverve egy harmadik jött ki. Ha mindegyik színt összekeverjük akkor meg fekete lesz végül. A vörös és a narancssárga az sötétebb narancssárgát vagy olyan barnás színt ad ki. A sárga és a zöld meg világosabb zöldet. De jól mondtad. Mert a vörös, a zöld és a kék színek azok amikből jól lehet más színeket keverni. De azoknak a keveréke meg fehéret ad.
*Most ő az aki fellelkesült. Ezt egy nagyon jó fejtörőnek találja és úgy érzi sikerült megoldaniuk.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-17 15:24:29
Üzenet elküldve: 2020-08-17 15:24:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Az általa összegyűjtött papírkupaccal tehát elhelyezkedik az asztalnál Bris mellett, és elkezdi egyesével, papíronként átfésülni az egészet. Lassan halad, s nem is beszél közben, hisz figyelmét teljes mértékben leköti, hogy értelmezni tudja az olvasottakat. Olykor feláll azért, hogy kinyújtóztassa végtagjait, majd hamarost folytatja is a munkát.
Bizonyos mennyiségű idő eltelik, mire talál valami használható anyagot, s még több idő eltelik, mire sikerül valamelyest értelmeznie őket, de úgy érzi, szöszmötölése nem hiábavaló. Feltűnik neki ugyanis, hogy ükapja, Acauberthus d'Aquista idejéből - kinek nevét olykor még Aldo is felemlegette éltében - jó néhány dokumentum megmaradt. Ezek között kiváltképp érdekesek számára azok az Acauberthusnak írott levelek, melyeket valószínűleg mindenféle hivatalnokok és ismerősök írtak az akkori családfőnek egy bizonyos birtok ügyén. Kiválogatja ezeket a papírosokat maga elé.*
- Nos, Mostale uram, talán találtam valamit, ami érdekes lehet számunkra. Acauberthus d'Aquista, az én ükapám, talán tud nekünk segíteni most. No persze nem személyesen, az kéne még! *Röhécsel magának, majd folytatja.* Látod itt ezeket a leveleket? Ha jól értelmeztem mindent, akkor Acauberthus kiváltképp fáradozott azon, hogy egy artheniortól északra fekvő, örökösök nélkül maradt birtokot megszerezzen. Ahogy olvasom, egy ponton hivatkozott arra, hogy egyik ősünk, Mertocius d'Aquista korában a birtok a családom tulajdona volt, s később egy megállapodás értelmében egyik leánya férjére, Dobomir Solowiewre ruházta át azt. Acauberthus továbbá azt írja, hogy a több ágon is kihalt Solowiew család legközelebbi, papíron is bizonyítható rokonai az Aquisták. Ebben Mertocius levelezéseire is hivatkozik. Na de hogy Mertocius mikor élt...? És ezek a levelek hol vannak most? Ebben a kupacban biztosan nincsenek, ezek még elég frissek.
*A maga elé vett papírosok közül kezébe veszi az egyiket és újra átfutja szemével.*
- Sőt, mi több, ez itt egy Acauberthusnak írott levél egy bizonyos Q. Peronniq-tól. Biztos valami hivatalnokféle lehetett. Ha ezt is jól értelmezem, kedves ükapám egy egész mélységekbe menő kutatást is csináltathatott azért a Solowiew-birtokért, de Peronniq támadja... Amit mondjuk megértek, mert az egész dolog Acauberthus részéről elég mondvacsinált dolognak tűnik. Azt írja, "Nem bizonítatandó be, hogy az Solowiew chalád valóban kihalt e összes való ágán. Továbbá részletezve az dolgokat, amiket Ön, Mélyen Tisztelt Aquista Uram, pár hattal ez előtt küldé vala az öröklődést bizonítandó Ön és Mertocius d'Aquista között, nem teljességiben megbizható. A chaládfája eröst hiános, a Solowiew chaládé talán még jobban." Tehát voltak családfák is!
*Csap az asztalra felbuzdulva, majd gyorsan moderálja is magát.*
- Bocsánat, elragadott a hév. Ezek már lehetnek olyan nyomok, amiken el tudunk indulni. Nem ártana, ha valahonnan elő tudnánk kutatni egy családfát... Na de hagylak is dolgozni, Mostale uram. Ki kell ürítenem az elmém ennyi régi és fájdalmasan kifacsart nyelvezetű szöveg után. ~Vajon így is beszéltek akkoriban?~
*Feláll, hogy lábait kinyújtóztassa. Fogalma sincs, hogy mennyi idő lehet, de biztos abban, hogy már órák óta turkálnak a papírok között.*
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Az általa összegyűjtött papírkupaccal tehát elhelyezkedik az asztalnál Bris mellett, és elkezdi egyesével, papíronként átfésülni az egészet. Lassan halad, s nem is beszél közben, hisz figyelmét teljes mértékben leköti, hogy értelmezni tudja az olvasottakat. Olykor feláll azért, hogy kinyújtóztassa végtagjait, majd hamarost folytatja is a munkát.
Bizonyos mennyiségű idő eltelik, mire talál valami használható anyagot, s még több idő eltelik, mire sikerül valamelyest értelmeznie őket, de úgy érzi, szöszmötölése nem hiábavaló. Feltűnik neki ugyanis, hogy ükapja, Acauberthus d'Aquista idejéből - kinek nevét olykor még Aldo is felemlegette éltében - jó néhány dokumentum megmaradt. Ezek között kiváltképp érdekesek számára azok az Acauberthusnak írott levelek, melyeket valószínűleg mindenféle hivatalnokok és ismerősök írtak az akkori családfőnek egy bizonyos birtok ügyén. Kiválogatja ezeket a papírosokat maga elé.*
- Nos, Mostale uram, talán találtam valamit, ami érdekes lehet számunkra. Acauberthus d'Aquista, az én ükapám, talán tud nekünk segíteni most. No persze nem személyesen, az kéne még! *Röhécsel magának, majd folytatja.* Látod itt ezeket a leveleket? Ha jól értelmeztem mindent, akkor Acauberthus kiváltképp fáradozott azon, hogy egy artheniortól északra fekvő, örökösök nélkül maradt birtokot megszerezzen. Ahogy olvasom, egy ponton hivatkozott arra, hogy egyik ősünk, Mertocius d'Aquista korában a birtok a családom tulajdona volt, s később egy megállapodás értelmében egyik leánya férjére, Dobomir Solowiewre ruházta át azt. Acauberthus továbbá azt írja, hogy a több ágon is kihalt Solowiew család legközelebbi, papíron is bizonyítható rokonai az Aquisták. Ebben Mertocius levelezéseire is hivatkozik. Na de hogy Mertocius mikor élt...? És ezek a levelek hol vannak most? Ebben a kupacban biztosan nincsenek, ezek még elég frissek.
*A maga elé vett papírosok közül kezébe veszi az egyiket és újra átfutja szemével.*
- Sőt, mi több, ez itt egy Acauberthusnak írott levél egy bizonyos Q. Peronniq-tól. Biztos valami hivatalnokféle lehetett. Ha ezt is jól értelmezem, kedves ükapám egy egész mélységekbe menő kutatást is csináltathatott azért a Solowiew-birtokért, de Peronniq támadja... Amit mondjuk megértek, mert az egész dolog Acauberthus részéről elég mondvacsinált dolognak tűnik. Azt írja, "Nem bizonítatandó be, hogy az Solowiew chalád valóban kihalt e összes való ágán. Továbbá részletezve az dolgokat, amiket Ön, Mélyen Tisztelt Aquista Uram, pár hattal ez előtt küldé vala az öröklődést bizonítandó Ön és Mertocius d'Aquista között, nem teljességiben megbizható. A chaládfája eröst hiános, a Solowiew chaládé talán még jobban." Tehát voltak családfák is!
*Csap az asztalra felbuzdulva, majd gyorsan moderálja is magát.*
- Bocsánat, elragadott a hév. Ezek már lehetnek olyan nyomok, amiken el tudunk indulni. Nem ártana, ha valahonnan elő tudnánk kutatni egy családfát... Na de hagylak is dolgozni, Mostale uram. Ki kell ürítenem az elmém ennyi régi és fájdalmasan kifacsart nyelvezetű szöveg után. ~Vajon így is beszéltek akkoriban?~
*Feláll, hogy lábait kinyújtóztassa. Fogalma sincs, hogy mennyi idő lehet, de biztos abban, hogy már órák óta turkálnak a papírok között.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-15 14:58:52
Üzenet elküldve: 2020-08-15 14:58:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Folyamatosan formázza ajkai a szavakat, s ahogyan Zeekx is a találót próbálja megfejteni, ő is erőre kap. Ez valóban nem egyszerű, sokszor ráncolja is homlokát.*
- Mi van, ha az első mondat, csupán egy ténymegállapítás? *Vonja meg a vállát a férfire pillantva.* Sok szín van mindenhol, ez tény, de nem segítség. Mi van akkor, ha ez a valami felülír mindent... a mezei virágokat, s mindent színt. *Gondolkodik.*
- Igen... zavaros. *Hümmög.* Talán van valahol olyan könyv, ami segítség lehet, de egy csomó tarkát is látok. *Kezd el föl, s alá járkálni, látszik, hogy megint egyre idegesebb lesz, izzadó homlokát kézfejével törli meg.*
- Nincs olyan dolog, ami egyszerre birtokolja az összes színt, ami elhangzott? Mennyi ez? Hat? Talán e mellett van még egy, ami a megfejtés, s olyan színű könyvet keresünk. Olyan szín, ami emellett a mezőn is megtalálható. Ez kétségbeejtő! Jajh! *Jajdul fel, s korábbi nyugalma tovaszáll, bár Zeekx miatt azért igyekszik magán uralkodni, látszik, hogy segítség neki, hogy akad egy társa ebben a küldetésben.*
*Folyamatosan formázza ajkai a szavakat, s ahogyan Zeekx is a találót próbálja megfejteni, ő is erőre kap. Ez valóban nem egyszerű, sokszor ráncolja is homlokát.*
- Mi van, ha az első mondat, csupán egy ténymegállapítás? *Vonja meg a vállát a férfire pillantva.* Sok szín van mindenhol, ez tény, de nem segítség. Mi van akkor, ha ez a valami felülír mindent... a mezei virágokat, s mindent színt. *Gondolkodik.*
- Igen... zavaros. *Hümmög.* Talán van valahol olyan könyv, ami segítség lehet, de egy csomó tarkát is látok. *Kezd el föl, s alá járkálni, látszik, hogy megint egyre idegesebb lesz, izzadó homlokát kézfejével törli meg.*
- Nincs olyan dolog, ami egyszerre birtokolja az összes színt, ami elhangzott? Mennyi ez? Hat? Talán e mellett van még egy, ami a megfejtés, s olyan színű könyvet keresünk. Olyan szín, ami emellett a mezőn is megtalálható. Ez kétségbeejtő! Jajh! *Jajdul fel, s korábbi nyugalma tovaszáll, bár Zeekx miatt azért igyekszik magán uralkodni, látszik, hogy segítség neki, hogy akad egy társa ebben a küldetésben.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-14 18:01:10
Üzenet elküldve: 2020-08-14 18:01:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Bris megértően bólint arra, hogy a Lihanech-i kutatás ki lesz hagyva.*
-Értem.
~Egyelőre. Vagyis ha jól dolgozom akár az is előfordulhat, hogy a jövőben megint felkeresnek.~
*Amúgy is lelkesen vág bele a munkába. Tekintetén is látszik, hogy most ő nem a félénk, halk szavú kis tudós. Szinte ég a tekintetében a tűz ahogy szedi össze a különböző könyveket. Ujjai közt érzi a bőrborításokat. Agya végre valami olyan feladaton járhat ami méltó. Pont ezért a nő szavaiból is annyit értett meg, hogy ha sok lesz a munka itt maradnak kicsit a városban.*
-Értem kisasszony.
*Közli miközben az egyik asztalhoz viszi a zsákmányát. Látja, hogy a nő eltűnt időközben, de nem annyira érdekli. Az egyik könyvet kinyitja és el is kezd lapozgatni benne.*
~Ha jól emlékszem ez már volt a kezemben. Kronológiai sorrendben halad a város történelmével és valahol itt kéne lennie a...Meg is van!~
*Nekiáll lelkesen olvasgatni és a visszatérő alaposan megpakolt kisasszony az aki magára vonja a tekintetét mikor egyszer felnéz. A magyarázat hallatán értő fény gyúl a tekintetében. A nő határozottan tud gondolkozni ha szükséges.*
-Értem kisasszony.
*Ezzel vissza is fordul a könyvekhez. Időnként az egyik általa hozott papírlapra feljegyez pár dolgot. Csak azért, hogy a jövőben majd könnyebben tudja ezeket rendszerezni és hosszabban kifejteni nem kihagyva a dicsőítő szavakat és hasonlókat amit tudja elvárnak tőle.*
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Bris megértően bólint arra, hogy a Lihanech-i kutatás ki lesz hagyva.*
-Értem.
~Egyelőre. Vagyis ha jól dolgozom akár az is előfordulhat, hogy a jövőben megint felkeresnek.~
*Amúgy is lelkesen vág bele a munkába. Tekintetén is látszik, hogy most ő nem a félénk, halk szavú kis tudós. Szinte ég a tekintetében a tűz ahogy szedi össze a különböző könyveket. Ujjai közt érzi a bőrborításokat. Agya végre valami olyan feladaton járhat ami méltó. Pont ezért a nő szavaiból is annyit értett meg, hogy ha sok lesz a munka itt maradnak kicsit a városban.*
-Értem kisasszony.
*Közli miközben az egyik asztalhoz viszi a zsákmányát. Látja, hogy a nő eltűnt időközben, de nem annyira érdekli. Az egyik könyvet kinyitja és el is kezd lapozgatni benne.*
~Ha jól emlékszem ez már volt a kezemben. Kronológiai sorrendben halad a város történelmével és valahol itt kéne lennie a...Meg is van!~
*Nekiáll lelkesen olvasgatni és a visszatérő alaposan megpakolt kisasszony az aki magára vonja a tekintetét mikor egyszer felnéz. A magyarázat hallatán értő fény gyúl a tekintetében. A nő határozottan tud gondolkozni ha szükséges.*
-Értem kisasszony.
*Ezzel vissza is fordul a könyvekhez. Időnként az egyik általa hozott papírlapra feljegyez pár dolgot. Csak azért, hogy a jövőben majd könnyebben tudja ezeket rendszerezni és hosszabban kifejteni nem kihagyva a dicsőítő szavakat és hasonlókat amit tudja elvárnak tőle.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-14 17:47:43
Üzenet elküldve: 2020-08-14 17:47:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Zeekx szeret segíteni ahol tud. És Thomek rendes fiú úgy állapította meg. Szóval megpróbál segíteni, hogy ha a jövőben hasonló problémába ütközik akkor könnyebben túllehessen rajta talán egyedül is. Az utolsó fejtörő mindenesetre mindkettejükön kifogott. A másik hozzáállása sokat javult és most már úgy is hozzászól a dologhoz amivel előrébb haladhatnak. Zeekx csak bólogatni tud elgondolkozva. Arra is, hogy ez a fejtörő zavaró és arra is, hogy olyan mintha valami hiányozna a szövegből.*
-Ez zavaros. "A mezőnek, égboltnak ezer színvilága, vörös és még narancssárga. Többi színt biz' szeretem" Szóval ezeket nem szereti, de utána mégis olyan színeket sorol fel amik a mezőkön és az égen vannak. Zöldet sárgát és kéket. "sárga és zöld a legszebb énnekem... van ott kék is, megbújva lent, mégsem ezeket kell keresnem." Ezeket vagyis többesszámban se a sárga, se a zöld se a kék. Ezt most nem látom át. Mintha az egész egy ellentmondás lenne.
*Vakarja meg értetlenül a szőke kobakját.*
*Zeekx szeret segíteni ahol tud. És Thomek rendes fiú úgy állapította meg. Szóval megpróbál segíteni, hogy ha a jövőben hasonló problémába ütközik akkor könnyebben túllehessen rajta talán egyedül is. Az utolsó fejtörő mindenesetre mindkettejükön kifogott. A másik hozzáállása sokat javult és most már úgy is hozzászól a dologhoz amivel előrébb haladhatnak. Zeekx csak bólogatni tud elgondolkozva. Arra is, hogy ez a fejtörő zavaró és arra is, hogy olyan mintha valami hiányozna a szövegből.*
-Ez zavaros. "A mezőnek, égboltnak ezer színvilága, vörös és még narancssárga. Többi színt biz' szeretem" Szóval ezeket nem szereti, de utána mégis olyan színeket sorol fel amik a mezőkön és az égen vannak. Zöldet sárgát és kéket. "sárga és zöld a legszebb énnekem... van ott kék is, megbújva lent, mégsem ezeket kell keresnem." Ezeket vagyis többesszámban se a sárga, se a zöld se a kék. Ezt most nem látom át. Mintha az egész egy ellentmondás lenne.
*Vakarja meg értetlenül a szőke kobakját.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-13 17:31:55
Üzenet elküldve: 2020-08-13 17:31:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* Elmondja Isqheának, hogy neki éppenséggel nem túl széles skálán mozognak ismeretei a növényekről, amire egy eléggé érdekes ajánlatot kap.*
- Valóban tanítanál? Az nem lenne rossz. Előre is köszönöm! Talán, majd később majd találkozhatnánk ez ügyben.* Nem akar nagyon tolakodó lenni, de ez egy nagy lehetőség számára. Ahogyan a férfi mondta a füvekben, fákban és virágokban rengeteg gyógyító erő lapul, amit egy jó orvosnak illik ismernie. Közben ara is rákérdeznek, hogy mik voltak azok a rossz tapasztalatok. Sóhajt egyet és aztán bele is vág.*
- Úgy kezdődőt minden, hogy Sárkányfogat szerettem volna gyűjteni egy lábadozó gnómnak. A piacon meg összefutottam egy tündérrel, aki egy nagy olyan erdei izét... macskát akart megszelídíteni. Valami ibrisz vagy iribisz a neve.* Sajnos az állat neve nem igazán ragadt meg a fejében. Talán ez most annyira nem is lényeges.* Szóval hát lementünk Erdőmélyére, de már itt bukott az egész, mivel az egy hatalmas tölgyes. Az a fog meg csak a fenyőkön nő. Már az első napon össze is vesztem a tündérrel, aki szinte terv nélkül akart vadászni arra az izére. Külön váltunk és az éjszaka az erdő közepén ért. Ételem az éppen volt, de azért nem túl sok. Viszont a dísztörőmből sikerült egy jó kis lándzsát csinálni, amivel el is ejtettem egy nyulat. Minden nagyon jó volt, de aztán egy vaddisznó család érkezett. Sokat hallottam már a malacos kocákról, hogy tudjam mennyire veszélyesek. Viszont túljártam az eszén. Messzire eldobtam egy gallyat, mire megijedtek és távoztak. Sikerült száraz helyet találnom éjszakára, szóval egész jól ment minden. Reggel aztán felmásztam egy fára, hogy betájolhassam magam. Amíg én fent voltam az görcs kis tündér meg belém botlott. Össze vitatkoztunk, csak sajna nála volt egy nyílpuska. Talán el is fajult volna a dolog, ha nem tér vissza az a koca. Mondtam neki, hogy kapaszkodjon fel az egyik fára, de a hülye inkább rátámadt a kocára. Mondanom sem kell, hogy csúnya vége lett, mivel a vad felöklelte mire az repül jó pár métert. Az volt a szerencséje, hogy ő is eltalálta a kocát. Lemásztam, hogy segítsek neki, de az megivott egy zöld italt. Én még soha nem láttam ilyesmit, de nagy csalás. Na persze a menés ettől még neki nem volt túl egyszerű feladat. Pedig el is láttam amennyire tudtam. Felhúztam neki a nyílpuskáját, amit aztán a kezébe is adtam. Elkezdtük követni a kocát. Nagyon súlyosan megsérült és én nagyon haragudtam emiatt Merulonra. Csalinak akarta használni én meg meg akartam menteni. A rohadék valamilyen mágiával elhitette velem, hogy nincs mit tenni. Aztán elküldött fáért. Gondolhatod, hogy milyen mérges voltam rá, amikor rájöttem. Már előre üvöltöttem, amikor vissza indultam hozzá. Az dög rám fogta a fegyverét és a saját igazát mondogatta. Aztán meg amikor azt mondtam, hogy ennyi volt és itt hagyom rám küldte a baglyát. Amikor látta, hogy bántom a madarat, ami a képemet marja belém lőtt. Itt talált el.* Húzza fel az ingét, ahol a hasa aljánál. Mondjuk már nem látszik semmi a zöld ital miatt.* Majdnem meghaltam. Magamnak kellett kiszednem és aztán bevarrnom azt a sebet. A tündér meg szinte megkattant. De csak egy lövése volt. Sérülten mentem oda hozzá és vágtam rá párat a korbácsommal. Nagy élvezet volt. Az meg elkezdte szidalmazni az erdőt. Azt mondta, hogy a kikötői gonosz kert különb hely. Szörnyű dolog történt erre, a mire még most is keresem a magyarázatot. A vadak összegyűltek. Bunkós farkú kutyák, medvék és még egy olyan macsek is. Azt hittem végem, de nem értem jöttek. Körbe fogták a kölyköt. Nem tudom mi lett volna, de én szónokoltam egy kört azt hiszem az erdőnek, mire eloszlottak ezek a vadak. Aztán egyszer csak egy sas ledobott elém egy szép ágat, ami tele volt sárkányfoggal. Valahogy megbékéltem a tündérrel és kikászálódtunk az erdőből. A szemét aztán ott hagyott a mágus tornyánál. Hagyott egy levelet meg egy kis pénzt. Azt a visszaúton majdnem belefulladtam az ingoványba. Végül csak elvánszorogtam a Szarvasligetig, ahol aztán segítettek rajtam. Szóval a növény gyűjtés nem volt egyszerű.* Fejezi be a mesélést. azért hallatszik, hogy a tündért amikor emlegeti mérges a hangja.*
- Azt nem mondtam, de a madarának a szemébe egy pont költözött. Olyan volt, mintha valaki más is figyelt volna belőle. Brrr. Kiderült, hogy aztán öngyilkos lett. Beleugrott a szakadékba, ami itt van a romoknál.* Aztán a mese után vissza is térnek a korábbi beszélgetésükhöz. Pontosabban Isqhea mesteréhez.*
- Ha gyógynövényes, akkor valószínűleg nem olvastam. Én inkább a sebek és sérülések kezelésébe ástam bele magam.* A táskáját nem győzik dicsérni és ez nagyon is jól esik neki.*
- Köszönöm!* A másik szavait szinte issza, mivel ez amit hall új információ számára.*
- Majd veszek egy könyvet és jegyzetelek. Nagy hasznát fogom venni később.* Nagyon belelkesedik erre. A női bajok témánál sem rebben meg a szeme se.*
- Azt mondod az fű jó a havi bajra is? Érdekes.* A labor itteni hiánya nem mond semmit, mivel a ilyesmit nem jó firtatni. Mások gazdasági helyzete kényes téma. Inkább a születéséi helyéről kérdez, amire meglepő választ kap.*
- Akkor majdnem egy helyről jövünk. Én a Víz városában láttam meg a napvilágot. Mondjuk én még csak most járok itt először. * Két félvér, akik egy környékről jöttek. A gyűjtögetés helyszíneiről is rengeteg információt kap. Rendesen kikerekedik a szem.*
- Azta! Elmegyek veled, legközelebb.* Szinte majd kicsattan a tettre készségtől. Amikor aztán sikerül kicsit lehiggadnia, akkor feltesz egy újabb kérdést.*
- Nem mesélsz el te is valamilyen veled megesett esettet. Az enyémet már hallottad.* Ha mesélnek neki, akkor az asztalra könyököl és szépen csöndben hallgatja a históriát.*
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* Elmondja Isqheának, hogy neki éppenséggel nem túl széles skálán mozognak ismeretei a növényekről, amire egy eléggé érdekes ajánlatot kap.*
- Valóban tanítanál? Az nem lenne rossz. Előre is köszönöm! Talán, majd később majd találkozhatnánk ez ügyben.* Nem akar nagyon tolakodó lenni, de ez egy nagy lehetőség számára. Ahogyan a férfi mondta a füvekben, fákban és virágokban rengeteg gyógyító erő lapul, amit egy jó orvosnak illik ismernie. Közben ara is rákérdeznek, hogy mik voltak azok a rossz tapasztalatok. Sóhajt egyet és aztán bele is vág.*
- Úgy kezdődőt minden, hogy Sárkányfogat szerettem volna gyűjteni egy lábadozó gnómnak. A piacon meg összefutottam egy tündérrel, aki egy nagy olyan erdei izét... macskát akart megszelídíteni. Valami ibrisz vagy iribisz a neve.* Sajnos az állat neve nem igazán ragadt meg a fejében. Talán ez most annyira nem is lényeges.* Szóval hát lementünk Erdőmélyére, de már itt bukott az egész, mivel az egy hatalmas tölgyes. Az a fog meg csak a fenyőkön nő. Már az első napon össze is vesztem a tündérrel, aki szinte terv nélkül akart vadászni arra az izére. Külön váltunk és az éjszaka az erdő közepén ért. Ételem az éppen volt, de azért nem túl sok. Viszont a dísztörőmből sikerült egy jó kis lándzsát csinálni, amivel el is ejtettem egy nyulat. Minden nagyon jó volt, de aztán egy vaddisznó család érkezett. Sokat hallottam már a malacos kocákról, hogy tudjam mennyire veszélyesek. Viszont túljártam az eszén. Messzire eldobtam egy gallyat, mire megijedtek és távoztak. Sikerült száraz helyet találnom éjszakára, szóval egész jól ment minden. Reggel aztán felmásztam egy fára, hogy betájolhassam magam. Amíg én fent voltam az görcs kis tündér meg belém botlott. Össze vitatkoztunk, csak sajna nála volt egy nyílpuska. Talán el is fajult volna a dolog, ha nem tér vissza az a koca. Mondtam neki, hogy kapaszkodjon fel az egyik fára, de a hülye inkább rátámadt a kocára. Mondanom sem kell, hogy csúnya vége lett, mivel a vad felöklelte mire az repül jó pár métert. Az volt a szerencséje, hogy ő is eltalálta a kocát. Lemásztam, hogy segítsek neki, de az megivott egy zöld italt. Én még soha nem láttam ilyesmit, de nagy csalás. Na persze a menés ettől még neki nem volt túl egyszerű feladat. Pedig el is láttam amennyire tudtam. Felhúztam neki a nyílpuskáját, amit aztán a kezébe is adtam. Elkezdtük követni a kocát. Nagyon súlyosan megsérült és én nagyon haragudtam emiatt Merulonra. Csalinak akarta használni én meg meg akartam menteni. A rohadék valamilyen mágiával elhitette velem, hogy nincs mit tenni. Aztán elküldött fáért. Gondolhatod, hogy milyen mérges voltam rá, amikor rájöttem. Már előre üvöltöttem, amikor vissza indultam hozzá. Az dög rám fogta a fegyverét és a saját igazát mondogatta. Aztán meg amikor azt mondtam, hogy ennyi volt és itt hagyom rám küldte a baglyát. Amikor látta, hogy bántom a madarat, ami a képemet marja belém lőtt. Itt talált el.* Húzza fel az ingét, ahol a hasa aljánál. Mondjuk már nem látszik semmi a zöld ital miatt.* Majdnem meghaltam. Magamnak kellett kiszednem és aztán bevarrnom azt a sebet. A tündér meg szinte megkattant. De csak egy lövése volt. Sérülten mentem oda hozzá és vágtam rá párat a korbácsommal. Nagy élvezet volt. Az meg elkezdte szidalmazni az erdőt. Azt mondta, hogy a kikötői gonosz kert különb hely. Szörnyű dolog történt erre, a mire még most is keresem a magyarázatot. A vadak összegyűltek. Bunkós farkú kutyák, medvék és még egy olyan macsek is. Azt hittem végem, de nem értem jöttek. Körbe fogták a kölyköt. Nem tudom mi lett volna, de én szónokoltam egy kört azt hiszem az erdőnek, mire eloszlottak ezek a vadak. Aztán egyszer csak egy sas ledobott elém egy szép ágat, ami tele volt sárkányfoggal. Valahogy megbékéltem a tündérrel és kikászálódtunk az erdőből. A szemét aztán ott hagyott a mágus tornyánál. Hagyott egy levelet meg egy kis pénzt. Azt a visszaúton majdnem belefulladtam az ingoványba. Végül csak elvánszorogtam a Szarvasligetig, ahol aztán segítettek rajtam. Szóval a növény gyűjtés nem volt egyszerű.* Fejezi be a mesélést. azért hallatszik, hogy a tündért amikor emlegeti mérges a hangja.*
- Azt nem mondtam, de a madarának a szemébe egy pont költözött. Olyan volt, mintha valaki más is figyelt volna belőle. Brrr. Kiderült, hogy aztán öngyilkos lett. Beleugrott a szakadékba, ami itt van a romoknál.* Aztán a mese után vissza is térnek a korábbi beszélgetésükhöz. Pontosabban Isqhea mesteréhez.*
- Ha gyógynövényes, akkor valószínűleg nem olvastam. Én inkább a sebek és sérülések kezelésébe ástam bele magam.* A táskáját nem győzik dicsérni és ez nagyon is jól esik neki.*
- Köszönöm!* A másik szavait szinte issza, mivel ez amit hall új információ számára.*
- Majd veszek egy könyvet és jegyzetelek. Nagy hasznát fogom venni később.* Nagyon belelkesedik erre. A női bajok témánál sem rebben meg a szeme se.*
- Azt mondod az fű jó a havi bajra is? Érdekes.* A labor itteni hiánya nem mond semmit, mivel a ilyesmit nem jó firtatni. Mások gazdasági helyzete kényes téma. Inkább a születéséi helyéről kérdez, amire meglepő választ kap.*
- Akkor majdnem egy helyről jövünk. Én a Víz városában láttam meg a napvilágot. Mondjuk én még csak most járok itt először. * Két félvér, akik egy környékről jöttek. A gyűjtögetés helyszíneiről is rengeteg információt kap. Rendesen kikerekedik a szem.*
- Azta! Elmegyek veled, legközelebb.* Szinte majd kicsattan a tettre készségtől. Amikor aztán sikerül kicsit lehiggadnia, akkor feltesz egy újabb kérdést.*
- Nem mesélsz el te is valamilyen veled megesett esettet. Az enyémet már hallottad.* Ha mesélnek neki, akkor az asztalra könyököl és szépen csöndben hallgatja a históriát.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-13 08:37:53
Üzenet elküldve: 2020-08-13 08:37:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//A hitetlen//
*A széles mosoly nagyon jól áll Thea-nak, amint ízlelgeti magában a lány rövid becenevét. Ezután így fogja szólítani. Megtudja, hogy a másik tényleg azért jött Eeyr templomába, hogy az istenséget úgymond számon kérje, amiért nem teljesítette egy híve kéréseit, fohászait. Belegondolva teljesen jogos, elvégre a legjobb hely, hogy a kéréseket és a személyes beszélgetéseket, vagy éppen imákat itt közöljék a hatalmas entitással. A Legfőbb Gépészről mondottak talán egy kicsit túl bonyolultan fogalmazott részek voltak a nyelvet kissé tördelő Thea-nak. Egy kis időre eltöpreng rajta, hogyan tudná egyszerűbben elmondani neki. Egy ötlet villan be neki, ami talán segít egyszerűbbé tenni a magyarázatot.*
- Nálunk, gnómoknál a vezetőket Főgépésznek hívják. Ez egy titulus, egy rang, ami a vezetőinket illeti meg. Azt, akit a legnagyobbnak tekintünk, ezért úgy hívjuk, hogy Legfőbb Gépész. Őt tekintem mindenek alkotójának. Mert, hogy magától semmi sem jön létre csak úgy. Ez a mi nézetünk a teremtésről. *Próbál egyszerűen és érthetően fogalmazni. Véleménye egyáltalán nem tolakodó vagy a másik hitét csorbító. Egyszerűen csak megosztja azt, amiben gnómként hisz. Amikor Thea rákérdez az elementarista szóra, akkor úgy érzi, hogy ehhez is szükség lesz némi magyarázatra.*
- Igen. Elementarista. Vannak, akik mágusnak hívnak minket, de én ezt nem szeretem, mert túl misztikusnak hangzik. Pedig az, amit mi elementalisták gyakorolunk az színtiszta tudomány. Egy képességgel születünk, amivel érezzük a mindent körbehálózó erőt. Olyan, mint egy pókháló, ami mindent besző, és képes vagy érezni az apró rezdüléseket rajta. Ezt az erőt be tudjuk fogni, alakítani és végül csodás dolgokat eredményez, ha valaki megtanulja jól alkalmazni ezt az erőt. *Úgy érzi, hogy megint túl tudományosan fogalmaz, pedig próbál kedvesen és egyszerűen beszélni, csak épp ez nehezen kivitelezhető Thea-nál akinek nyelvi nehézségei vannak. Tekintete kérdőn most a lány felé fordul.*
- Te mivel foglalkozol, ha épp nem a templomban vagy? Itt élsz a városban? *Óvatosan kíváncsiskodik, mert úgy érzi túl sokat beszélt ő és kevés lehetőséget adott Thea-nak, ezért most kíváncsian várja, hogy megtudjon néhány dolgot a másikról.*
*A széles mosoly nagyon jól áll Thea-nak, amint ízlelgeti magában a lány rövid becenevét. Ezután így fogja szólítani. Megtudja, hogy a másik tényleg azért jött Eeyr templomába, hogy az istenséget úgymond számon kérje, amiért nem teljesítette egy híve kéréseit, fohászait. Belegondolva teljesen jogos, elvégre a legjobb hely, hogy a kéréseket és a személyes beszélgetéseket, vagy éppen imákat itt közöljék a hatalmas entitással. A Legfőbb Gépészről mondottak talán egy kicsit túl bonyolultan fogalmazott részek voltak a nyelvet kissé tördelő Thea-nak. Egy kis időre eltöpreng rajta, hogyan tudná egyszerűbben elmondani neki. Egy ötlet villan be neki, ami talán segít egyszerűbbé tenni a magyarázatot.*
- Nálunk, gnómoknál a vezetőket Főgépésznek hívják. Ez egy titulus, egy rang, ami a vezetőinket illeti meg. Azt, akit a legnagyobbnak tekintünk, ezért úgy hívjuk, hogy Legfőbb Gépész. Őt tekintem mindenek alkotójának. Mert, hogy magától semmi sem jön létre csak úgy. Ez a mi nézetünk a teremtésről. *Próbál egyszerűen és érthetően fogalmazni. Véleménye egyáltalán nem tolakodó vagy a másik hitét csorbító. Egyszerűen csak megosztja azt, amiben gnómként hisz. Amikor Thea rákérdez az elementarista szóra, akkor úgy érzi, hogy ehhez is szükség lesz némi magyarázatra.*
- Igen. Elementarista. Vannak, akik mágusnak hívnak minket, de én ezt nem szeretem, mert túl misztikusnak hangzik. Pedig az, amit mi elementalisták gyakorolunk az színtiszta tudomány. Egy képességgel születünk, amivel érezzük a mindent körbehálózó erőt. Olyan, mint egy pókháló, ami mindent besző, és képes vagy érezni az apró rezdüléseket rajta. Ezt az erőt be tudjuk fogni, alakítani és végül csodás dolgokat eredményez, ha valaki megtanulja jól alkalmazni ezt az erőt. *Úgy érzi, hogy megint túl tudományosan fogalmaz, pedig próbál kedvesen és egyszerűen beszélni, csak épp ez nehezen kivitelezhető Thea-nál akinek nyelvi nehézségei vannak. Tekintete kérdőn most a lány felé fordul.*
- Te mivel foglalkozol, ha épp nem a templomban vagy? Itt élsz a városban? *Óvatosan kíváncsiskodik, mert úgy érzi túl sokat beszélt ő és kevés lehetőséget adott Thea-nak, ezért most kíváncsian várja, hogy megtudjon néhány dolgot a másikról.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-13 07:46:35
Üzenet elküldve: 2020-08-13 07:46:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Thomek bólogat, ő bizony megfogad minden ezzel kapcsolatos tanácsot, talán már maga is látja, hogy ez nagy probléma, szinte kezelni kell. A hatás máris elei erejű, tekintetén látszik, hogy koncentrál, s hangosan gondolkodik. A feladvány valóban nem egyszerű, sőt, olyan, mint a valóságban összeillő dolgok, a versben, valahogy mégsem lennének összeillőek, vagy csupán akad szó, mely inkább aláfestés, mint segítség.*
- Ez nehéz. *Szusszanva kuncog, kicsit idegesen.* Én nem nagyon tudom... vagyis... *gondolkodik el még inkább.*
- Nem biztos, hogy ilyen egyértelmű, a mesterem nagyon szereti az efféle fejtörőket. Mondjuk most leginkább kicsit bosszant, mint megnyugtat. *Fűzi hozzá mellékesen.*
- Vörös, narancssárga, sárga, zöld, kék... *mondja vissza hangosan* mező és égbolt, ezerszín... *körbenéz*
- Akad itt fehér és szürke könyv is, sőt szürkét is látok vagy nyolcat kapásból... és... és, ha ez csak egy valami? Nem ezer szín közül kell kiválasztanunk, hanem mondjuk csak ehhez a hathoz tartozik... valami még mintha hiányozna a fejtörőből. *felsóhajt, de ez már nem az a sóhaj, hogy "úgy sem lesz meg", csak egy egyszerű sóhaj, mint, amikor valaki már hosszú ideje tanul és a vége felé többször dől kényelmesen hátra, míg az elején még feszülten figyel.*
*Thomek bólogat, ő bizony megfogad minden ezzel kapcsolatos tanácsot, talán már maga is látja, hogy ez nagy probléma, szinte kezelni kell. A hatás máris elei erejű, tekintetén látszik, hogy koncentrál, s hangosan gondolkodik. A feladvány valóban nem egyszerű, sőt, olyan, mint a valóságban összeillő dolgok, a versben, valahogy mégsem lennének összeillőek, vagy csupán akad szó, mely inkább aláfestés, mint segítség.*
- Ez nehéz. *Szusszanva kuncog, kicsit idegesen.* Én nem nagyon tudom... vagyis... *gondolkodik el még inkább.*
- Nem biztos, hogy ilyen egyértelmű, a mesterem nagyon szereti az efféle fejtörőket. Mondjuk most leginkább kicsit bosszant, mint megnyugtat. *Fűzi hozzá mellékesen.*
- Vörös, narancssárga, sárga, zöld, kék... *mondja vissza hangosan* mező és égbolt, ezerszín... *körbenéz*
- Akad itt fehér és szürke könyv is, sőt szürkét is látok vagy nyolcat kapásból... és... és, ha ez csak egy valami? Nem ezer szín közül kell kiválasztanunk, hanem mondjuk csak ehhez a hathoz tartozik... valami még mintha hiányozna a fejtörőből. *felsóhajt, de ez már nem az a sóhaj, hogy "úgy sem lesz meg", csak egy egyszerű sóhaj, mint, amikor valaki már hosszú ideje tanul és a vége felé többször dől kényelmesen hátra, míg az elején még feszülten figyel.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-12 20:59:29
Üzenet elküldve: 2020-08-12 20:59:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
- Ennél többet nem tudok. Atyám mesélte rég, hogy valaha Lihanech-ben is éltek őseink. Ezt a részét minden bizonnyal ott volna érdemes kutatnunk, de én egyelőre megelégszem ennyivel. *Az ezt követő megerősítő válaszra összedörzsöli tenyereit, mint egy számító, ravasz mosómedve.* Pompás!
*S máris látja, hogy Bris sokkalta otthonosabban mozog a könyvespolcok között, mint ő, pedig Effi is tetemes mennyiséget töltött már el e helyen. A város történelmével is tisztában van a tudós. Mindez két pluszpont eddig.*
- Egyébként nem kell sietnünk, Mostale uram. Ha olyan sok anyagunk lesz, hogy akár több napot is igénybe vehet a munka, legyen hát, megszállunk egy fogadóban. *Ekkor bevillan egy röpke gondolat, s egy fél percre megáll a beszédben.* ...És talán lehet, még én is tudok szerezni papírokat, amik hasznunkra válhatnak. Máris jövök.
*Nagyon jól tudja, hogy hol tartják a bizalmas adatokat tartalmazó papírokat, most azonban nincs vele egy betörésben jártas fél-elf, aki egy szimpla csókért cserébe segítene neki átjutni a kulcsra zárt ajtón. Odamegy az egyik csuháshoz, s hosszas tanakodás veszi kezdetét fontos családi ügyekről, küldetésről, egy-két asszonyi könnycseppel megfűszerezve. Végül az egész egy kompromisszummal zárul, s egy papíroson landol az aláírása. Csak egy kósza pillantást vet a listán szereplő Joran nevére.
Végül a csuhás vénember elvezeti a terem másik végébe, a lezárt ajtóhoz, ami mögött ketten eltűnnek egy darabig. Mikor előjön, ölében egy nagy halom papírral sétál vissza Brishez, és helyezi le az összeset az asztalra.*
- Nehezen hitte el, hogy Aquista vagyok, még odabent is folyton a pecsétekkel és a gyűrűmmel bíbelődött... De sebaj. Íme családunk iratai. Ezeknek a java használhatatlan lesz, minden bizonnyal. Bérbeadásos iratok, régi birtoklevelek, szerződések, a legtöbb atyámtól, nagyapámtól, talán még dédnagyapámtól. De talán találok itt valami hasznosat. Ezt a kupacot átnézem én.
*Azzal leül, és nekilát a böngészésnek. Akár már egy dokumentum egy kósza sora is segítségükre lehet. ~Nem hiszem el, hogy Joran már megint megelőzött.~*
//Ad perpetuam rei memoriam//
- Ennél többet nem tudok. Atyám mesélte rég, hogy valaha Lihanech-ben is éltek őseink. Ezt a részét minden bizonnyal ott volna érdemes kutatnunk, de én egyelőre megelégszem ennyivel. *Az ezt követő megerősítő válaszra összedörzsöli tenyereit, mint egy számító, ravasz mosómedve.* Pompás!
*S máris látja, hogy Bris sokkalta otthonosabban mozog a könyvespolcok között, mint ő, pedig Effi is tetemes mennyiséget töltött már el e helyen. A város történelmével is tisztában van a tudós. Mindez két pluszpont eddig.*
- Egyébként nem kell sietnünk, Mostale uram. Ha olyan sok anyagunk lesz, hogy akár több napot is igénybe vehet a munka, legyen hát, megszállunk egy fogadóban. *Ekkor bevillan egy röpke gondolat, s egy fél percre megáll a beszédben.* ...És talán lehet, még én is tudok szerezni papírokat, amik hasznunkra válhatnak. Máris jövök.
*Nagyon jól tudja, hogy hol tartják a bizalmas adatokat tartalmazó papírokat, most azonban nincs vele egy betörésben jártas fél-elf, aki egy szimpla csókért cserébe segítene neki átjutni a kulcsra zárt ajtón. Odamegy az egyik csuháshoz, s hosszas tanakodás veszi kezdetét fontos családi ügyekről, küldetésről, egy-két asszonyi könnycseppel megfűszerezve. Végül az egész egy kompromisszummal zárul, s egy papíroson landol az aláírása. Csak egy kósza pillantást vet a listán szereplő Joran nevére.
Végül a csuhás vénember elvezeti a terem másik végébe, a lezárt ajtóhoz, ami mögött ketten eltűnnek egy darabig. Mikor előjön, ölében egy nagy halom papírral sétál vissza Brishez, és helyezi le az összeset az asztalra.*
- Nehezen hitte el, hogy Aquista vagyok, még odabent is folyton a pecsétekkel és a gyűrűmmel bíbelődött... De sebaj. Íme családunk iratai. Ezeknek a java használhatatlan lesz, minden bizonnyal. Bérbeadásos iratok, régi birtoklevelek, szerződések, a legtöbb atyámtól, nagyapámtól, talán még dédnagyapámtól. De talán találok itt valami hasznosat. Ezt a kupacot átnézem én.
*Azzal leül, és nekilát a böngészésnek. Akár már egy dokumentum egy kósza sora is segítségükre lehet. ~Nem hiszem el, hogy Joran már megint megelőzött.~*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-12 15:49:18
Üzenet elküldve: 2020-08-12 15:49:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Thomekre, azért bátorítón rámosolyog, hogy "Ugyan nem történt semmi." Egyiküknek se lett baja és azért lett kicsit rájuk szólva mert a másik nagyon megörült. Annak csodálkozásán Zeekx jót mosolyog.*
-Legközelebb ha ilyen lesz és ennyire ideges leszel valami miatt kicsit nyugtasd meg magad előtte. Esetleg tegyél egy sétát, foglald el magad mással és utána kezd újra. Nekem ez bevált módszer szokott lenni ha elakadok valamiben és annyira ráfeszülök, hogy már nem haladok vele.
*Mondjuk ritkán fordul vele elő, hogy olyasmit csinálna amire rá kéne feszülnie. Inkább az egyszerűbb dolgokat szereti csinálni. A fejtörő utolsó része pedig fel is adja a leckét neki. Thomek is úgy néz ki, hogy most már nem idegesen értetlenkedik hanem ő is próbál rájönni a dologra. Ezt is többször elmondja magában Zeekx próbálja értelmezni, de rá kell jönnie, hogy most kicsit meg lett fogva ő is.*
-Szerintem a világoskék is a kékhez tartozik...Mezőnek, égboltnak ezer színvilága? Vannak fehér és fekete virágok is. A felhők meg lehetnek szürkék...Az biztos, hogy nem narancssárga, vörös, sárga, zöld és kék és a gerincén nincs se cím se egyéb ismertetőjel. Hmmm...
*Gondolkozik el és néz végig a választékon. Szerencse, hogy így leszűkítették a dolgot. Különben még ennyi esélyük se lenne megtalálni.*
*Thomekre, azért bátorítón rámosolyog, hogy "Ugyan nem történt semmi." Egyiküknek se lett baja és azért lett kicsit rájuk szólva mert a másik nagyon megörült. Annak csodálkozásán Zeekx jót mosolyog.*
-Legközelebb ha ilyen lesz és ennyire ideges leszel valami miatt kicsit nyugtasd meg magad előtte. Esetleg tegyél egy sétát, foglald el magad mással és utána kezd újra. Nekem ez bevált módszer szokott lenni ha elakadok valamiben és annyira ráfeszülök, hogy már nem haladok vele.
*Mondjuk ritkán fordul vele elő, hogy olyasmit csinálna amire rá kéne feszülnie. Inkább az egyszerűbb dolgokat szereti csinálni. A fejtörő utolsó része pedig fel is adja a leckét neki. Thomek is úgy néz ki, hogy most már nem idegesen értetlenkedik hanem ő is próbál rájönni a dologra. Ezt is többször elmondja magában Zeekx próbálja értelmezni, de rá kell jönnie, hogy most kicsit meg lett fogva ő is.*
-Szerintem a világoskék is a kékhez tartozik...Mezőnek, égboltnak ezer színvilága? Vannak fehér és fekete virágok is. A felhők meg lehetnek szürkék...Az biztos, hogy nem narancssárga, vörös, sárga, zöld és kék és a gerincén nincs se cím se egyéb ismertetőjel. Hmmm...
*Gondolkozik el és néz végig a választékon. Szerencse, hogy így leszűkítették a dolgot. Különben még ennyi esélyük se lenne megtalálni.*
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-12 07:38:52
Üzenet elküldve: 2020-08-12 07:38:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Szusszan egyet, s kis lelkiismeret furdalással tekintetében Zeekxre mered. A szeme azt sugallja, valójában ő sem szokott hangoskodni, de ez a helyzet már kissé kibillentette komfortzónájából. Persze, amint haladnak előre, azért látszik, hogy kezd kicsit megnyugodni, mert jelenleg többet haladtak tíz pillanat alatt, mint eddig ő egyedül, az egész nap. Ahogy Zeekx kimondja a választ, villámgyorsan halad a közepe felé.*
- Hogy ez mennyire egyértelmű a te szádból! *Pillant a férfire, majd vissza a polcra, mely többféleképpen tagolt, így azonban jócskán kizárnak vagy hatvan, hetven könyvet, s csak úgy a negyede marad.*
- Hihetetlen, hogy mennyire egyszerű, ha valaki józanul gondolkodik, s nem olyan idegesen, mint én. *Ujjong halkan, csak úgy magában szinte sutyorogva, de a tekintete bizony boldogan sugárzik.*
- Persze, hogy a közepe... eddig azt hittem, hogy egy csomót kell forgolódnom, hogy megtaláljam. Már az első kérdésnél megakadtam. *Rója fel magának a helyzetet, fejét csóválva.* De most nézzük a következőt. *Egész élvezi így a helyzetet, s Zeekxhez hasonlóan tetszik neki a feladvány, hiszen eddig könyvek felett görnyedt naphosszat, talán mestere ebből akarta kiszakítani.*
- A mezőnek, égboltnak ezer színvilága, vörös és még narancssárga. Többi színt biz' szeretem, sárga és zöld a legszebb énnekem... van ott kék is, megbújva lent, mégsem ezeket kell keresnem. Csak egy szín, mi nekünk kell, a polcokon ezt keresd, s ha megleled, a találó nyitját végre kezedben sejtheted. *Megvakarja halántékát, majd Zeekxre néz.*
- De itt rengeteg színes könyv van... és nem is mondott el minden színt, még nagyon sok van hátra... fekete, fehér, szürke, világos-kék... *most már ő is töpreng, nem is ideges.*
- Ezekből hogyan válasszuk ki, melyik a helyes? Hmm... *Gondolkodik hangosan.*
*Szusszan egyet, s kis lelkiismeret furdalással tekintetében Zeekxre mered. A szeme azt sugallja, valójában ő sem szokott hangoskodni, de ez a helyzet már kissé kibillentette komfortzónájából. Persze, amint haladnak előre, azért látszik, hogy kezd kicsit megnyugodni, mert jelenleg többet haladtak tíz pillanat alatt, mint eddig ő egyedül, az egész nap. Ahogy Zeekx kimondja a választ, villámgyorsan halad a közepe felé.*
- Hogy ez mennyire egyértelmű a te szádból! *Pillant a férfire, majd vissza a polcra, mely többféleképpen tagolt, így azonban jócskán kizárnak vagy hatvan, hetven könyvet, s csak úgy a negyede marad.*
- Hihetetlen, hogy mennyire egyszerű, ha valaki józanul gondolkodik, s nem olyan idegesen, mint én. *Ujjong halkan, csak úgy magában szinte sutyorogva, de a tekintete bizony boldogan sugárzik.*
- Persze, hogy a közepe... eddig azt hittem, hogy egy csomót kell forgolódnom, hogy megtaláljam. Már az első kérdésnél megakadtam. *Rója fel magának a helyzetet, fejét csóválva.* De most nézzük a következőt. *Egész élvezi így a helyzetet, s Zeekxhez hasonlóan tetszik neki a feladvány, hiszen eddig könyvek felett görnyedt naphosszat, talán mestere ebből akarta kiszakítani.*
- A mezőnek, égboltnak ezer színvilága, vörös és még narancssárga. Többi színt biz' szeretem, sárga és zöld a legszebb énnekem... van ott kék is, megbújva lent, mégsem ezeket kell keresnem. Csak egy szín, mi nekünk kell, a polcokon ezt keresd, s ha megleled, a találó nyitját végre kezedben sejtheted. *Megvakarja halántékát, majd Zeekxre néz.*
- De itt rengeteg színes könyv van... és nem is mondott el minden színt, még nagyon sok van hátra... fekete, fehér, szürke, világos-kék... *most már ő is töpreng, nem is ideges.*
- Ezekből hogyan válasszuk ki, melyik a helyes? Hmm... *Gondolkodik hangosan.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-11 19:52:42
Üzenet elküldve: 2020-08-11 19:52:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Zeekx eleinte túl egyszerűnek gondolta a dolgot, de úgy tűnik tényleg sikerült kitalálnia a dolgot. Thomek örömén jót kuncog, hogy aztán ő is bocsánatkérőn nézzen a könyvtáros felé.*
-Igen ezt én se szeretem itt.
*Persze sokan nem szeretik a zajt a könyvtárban mert zavarja őket, de a kis pap természetéhez nem kapcsolódik az ilyen szabályosság. Vidáman mosolyog a másikra mikor az megszorongatja Zeekx kezét és elkezdi a következő részt ami részben könnyebb mint az előző, de még így is elég zavaró tud lenni. A kis szőke pap meg is áll a másik mellett és ő is próbálja nézni a könyveket.*
-Szóval akkor ha nincs se a baj és se a jobb oldalt. És sem fent, sem lent akkor középen kéne, hogy legyen. Csak az maradt ugye?
*Gondolkodik el. Elsorolja magában a "Fent, lent, jobbra, balra."szavakat és csak az marad meg benne, hogy akkor maradt a középen.*
*Zeekx eleinte túl egyszerűnek gondolta a dolgot, de úgy tűnik tényleg sikerült kitalálnia a dolgot. Thomek örömén jót kuncog, hogy aztán ő is bocsánatkérőn nézzen a könyvtáros felé.*
-Igen ezt én se szeretem itt.
*Persze sokan nem szeretik a zajt a könyvtárban mert zavarja őket, de a kis pap természetéhez nem kapcsolódik az ilyen szabályosság. Vidáman mosolyog a másikra mikor az megszorongatja Zeekx kezét és elkezdi a következő részt ami részben könnyebb mint az előző, de még így is elég zavaró tud lenni. A kis szőke pap meg is áll a másik mellett és ő is próbálja nézni a könyveket.*
-Szóval akkor ha nincs se a baj és se a jobb oldalt. És sem fent, sem lent akkor középen kéne, hogy legyen. Csak az maradt ugye?
*Gondolkodik el. Elsorolja magában a "Fent, lent, jobbra, balra."szavakat és csak az marad meg benne, hogy akkor maradt a középen.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-11 19:38:27
Üzenet elküldve: 2020-08-11 19:38:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Olyannyira gondolkodik, hogy egészen összeráncolódik az arca, szinte egy nagy ránc lesz az egész, látszik, hogy nagyon megfejtené a rejtélyt, ahogyan az is, hogy számít Zeekx segítségére és örül is neki. Miközben Zeekx hangosan gondolkodik, önkéntelenül is megcsinálja azokat, amiket a férfi elmond. Térül, fordul, lép egyet, lép nyolcat, aztán vissza hatot, míg legvégül oda lyukad ki, ahová pont Zeekx jósolta. Szájához kap örömében.*
- A második sor! A második! Hát te zseni vagy! *Kiált fel, mire megint alaposan lepisszegik, egész kicsire húzza össze magát.*
- Egyszer ki fognak innen küldeni... az biztos... *nézeget félénken az öreg könyvtáros felé, aki szúrós szemmel csóválja meg a fejét, nem is egyszer ciccegve.*
- Szóval a második sor... *hümmög máris jobb kedvvel* köszönöm neked. Tényleg! *Szorongatja meg Zeekx kezét örömében, aztán máris visszafordul, immár a második polc előtt.*
- Hogy is hangzott a második talány? Hm... *gondolkodik el* Megvan! Nincs bal oldalt, s nincs fent sem, nincs jobb oldalt, de nincs lent sem. Ügyesen bújik a beste, de ha okos vagy, mire megtalálod, még sem lesz este! *Szusszan egy nagyot, mert szinte egy levegővel mondta el az egészet, szemeit félig lehunyva, látszik, hogy nagyon koncentrált, mikor hallotta.*
*Olyannyira gondolkodik, hogy egészen összeráncolódik az arca, szinte egy nagy ránc lesz az egész, látszik, hogy nagyon megfejtené a rejtélyt, ahogyan az is, hogy számít Zeekx segítségére és örül is neki. Miközben Zeekx hangosan gondolkodik, önkéntelenül is megcsinálja azokat, amiket a férfi elmond. Térül, fordul, lép egyet, lép nyolcat, aztán vissza hatot, míg legvégül oda lyukad ki, ahová pont Zeekx jósolta. Szájához kap örömében.*
- A második sor! A második! Hát te zseni vagy! *Kiált fel, mire megint alaposan lepisszegik, egész kicsire húzza össze magát.*
- Egyszer ki fognak innen küldeni... az biztos... *nézeget félénken az öreg könyvtáros felé, aki szúrós szemmel csóválja meg a fejét, nem is egyszer ciccegve.*
- Szóval a második sor... *hümmög máris jobb kedvvel* köszönöm neked. Tényleg! *Szorongatja meg Zeekx kezét örömében, aztán máris visszafordul, immár a második polc előtt.*
- Hogy is hangzott a második talány? Hm... *gondolkodik el* Megvan! Nincs bal oldalt, s nincs fent sem, nincs jobb oldalt, de nincs lent sem. Ügyesen bújik a beste, de ha okos vagy, mire megtalálod, még sem lesz este! *Szusszan egy nagyot, mert szinte egy levegővel mondta el az egészet, szemeit félig lehunyva, látszik, hogy nagyon koncentrált, mikor hallotta.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-11 18:19:09
Üzenet elküldve: 2020-08-11 18:19:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
-Igen kisasszony mikor én utoljára a témában kerestem még ott voltak.
~Nem lesz útban mi? Csak megfigyel mi? Dolgozzak csak nyugodtan. Tudtam, hogy ez lesz.~
*Igyekszik jelét nem mutatni a csalódottságának ahogy követi a hölgyet. Hallgatja a gondolatmenetét. Hogy a város alapításától itt lettek volna, azt azért Bris se gondolta volna bár tudott volna akkorát hazudni. Megvan a tudása ahhoz is, hogy meg is indokolja és tényeket találjon rá. Viszont mikor elhangzik egy nagyjából pontos évszám és egy név is, meg egy címerleírás akkor a kis tudós azért elgondolkozik.*
-Szóval ez egy eredetileg Lihanech-i família? Hmmm...
*Úgy néz ki mintha ez valami fontos dolog lenne számára. A nemesi körökben általánosnak számító kérésre érkezik is a gondolkodás nélküli bólintás.*
-Természetesen kisasszony. Az ilyenkor alkalmazott eljárások nem ismeretlenek előttem.
*Felesleges szavakat nem szó a dologhoz. Kicsit ki kell színezni a családi legendáriumot, hogy előnyösebb legyen a család üzleti és politikai céljainak szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy egy összejövetel alkalmával is kellemes beszédtéma lehet. A megfelelő polcokhoz érkezve Bris egyből munkához is látna és nekiáll megnézegetni a szükséges könyveket. Párat egyből a hóna alá is kap ami számára nagy tehernek számít, de most nem zavarja.*
-Ideérkezésemkor én többek közt, azt is áttanulmányoztam. Vannak érdekes feljegyzések és van amit csak részleteiben érdemes komolyan venni.
//Ad perpetuam rei memoriam//
-Igen kisasszony mikor én utoljára a témában kerestem még ott voltak.
~Nem lesz útban mi? Csak megfigyel mi? Dolgozzak csak nyugodtan. Tudtam, hogy ez lesz.~
*Igyekszik jelét nem mutatni a csalódottságának ahogy követi a hölgyet. Hallgatja a gondolatmenetét. Hogy a város alapításától itt lettek volna, azt azért Bris se gondolta volna bár tudott volna akkorát hazudni. Megvan a tudása ahhoz is, hogy meg is indokolja és tényeket találjon rá. Viszont mikor elhangzik egy nagyjából pontos évszám és egy név is, meg egy címerleírás akkor a kis tudós azért elgondolkozik.*
-Szóval ez egy eredetileg Lihanech-i família? Hmmm...
*Úgy néz ki mintha ez valami fontos dolog lenne számára. A nemesi körökben általánosnak számító kérésre érkezik is a gondolkodás nélküli bólintás.*
-Természetesen kisasszony. Az ilyenkor alkalmazott eljárások nem ismeretlenek előttem.
*Felesleges szavakat nem szó a dologhoz. Kicsit ki kell színezni a családi legendáriumot, hogy előnyösebb legyen a család üzleti és politikai céljainak szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy egy összejövetel alkalmával is kellemes beszédtéma lehet. A megfelelő polcokhoz érkezve Bris egyből munkához is látna és nekiáll megnézegetni a szükséges könyveket. Párat egyből a hóna alá is kap ami számára nagy tehernek számít, de most nem zavarja.*
-Ideérkezésemkor én többek közt, azt is áttanulmányoztam. Vannak érdekes feljegyzések és van amit csak részleteiben érdemes komolyan venni.
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-11 16:29:19
Üzenet elküldve: 2020-08-11 16:29:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hitetlen//
*Nem igazán készül orvosolni a problémát, ha netalántán Ganer azt gondolja imádkozni tért be. Régen elmúltak már azok az idők, hogy akármilyen istennek hódolni akarjon. Az ő népe is sok mindenben hisz, tegyék, ha úgy kívánják, de ő csakis annak szenteli a hitét, amit lát, érez, tapasztal. Kinőtte már azt a naivságát, hogy meg tudják vele etetni, hogy valaki gondoskodik a lépéseikről. Mindenki a saját életének kovácsa, a sors úgy fordul, ahogy azt saját maguknak forgatják, csak hát a vak népségek sok véletlenben vélnek isteni közbeavatkozást látni. De ez legyen az ő bajuk.
A nevének dicséretére már szélesebben mosolyodik el. Nem is bánja, hogy a beszélgetés más mederben halad tovább.*
- Thea. Azt szeret.
*Mosolyodik el barátságosan, amit a férfi elnyomott nevetése és a meglepett kérdés hamar le is olvaszt az arcáról. A szemöldökeit felvonva bólint is rá, mintha ez olyan természetes dolog lenne, szinte magától értetődő. Hogy eljön a templomba azért, hogy egy vélt istennőnek a szemére vesse mennyire is haszontalannak tartja.*
- En jonni igen.
*Bólint is rá határozottan, lassan pedig a felbukkanó sértettsége már alább is hagy mikor megtudja, hogy partnere először is gnóm, bár igaz, hogy kevés ember férfit látott, aki hasonló méretekkel rendelkezik, mint a lány, így akár gyanús is lehetett volna a dolog, de hát a megfigyelő képessége nem igazán tökéletes. Másodszor pedig azt tudhatta meg, hogy a gnóm istenhite sem olyan, mint egy némelyik fanatikusnak. Bár az igaz, hogy nem érti teljesen pontosan miről is beszél, de egyelőre ez a hiányos nyelvtudás számlájára írható.*
- Legfobb Geép... esz?
*Vonja fel szemöldökeit kíváncsian, miközben igyekszik megismételni a hallottat. Természetesen annak a legügyetlenebb végén megfogva a szavakat.*
- Elementarista?
*Ízlelgeti az ismert szót. Valami rémlik még az egyik gazdájától, ott is hallotta sokat ezt a szót, de akkor sem igazán tudta hová tenni. Akkoriban pedig nem volt szabad a kérdezősködés, így a fel sem tett kérdésre sosem kapott választ.*
*Nem igazán készül orvosolni a problémát, ha netalántán Ganer azt gondolja imádkozni tért be. Régen elmúltak már azok az idők, hogy akármilyen istennek hódolni akarjon. Az ő népe is sok mindenben hisz, tegyék, ha úgy kívánják, de ő csakis annak szenteli a hitét, amit lát, érez, tapasztal. Kinőtte már azt a naivságát, hogy meg tudják vele etetni, hogy valaki gondoskodik a lépéseikről. Mindenki a saját életének kovácsa, a sors úgy fordul, ahogy azt saját maguknak forgatják, csak hát a vak népségek sok véletlenben vélnek isteni közbeavatkozást látni. De ez legyen az ő bajuk.
A nevének dicséretére már szélesebben mosolyodik el. Nem is bánja, hogy a beszélgetés más mederben halad tovább.*
- Thea. Azt szeret.
*Mosolyodik el barátságosan, amit a férfi elnyomott nevetése és a meglepett kérdés hamar le is olvaszt az arcáról. A szemöldökeit felvonva bólint is rá, mintha ez olyan természetes dolog lenne, szinte magától értetődő. Hogy eljön a templomba azért, hogy egy vélt istennőnek a szemére vesse mennyire is haszontalannak tartja.*
- En jonni igen.
*Bólint is rá határozottan, lassan pedig a felbukkanó sértettsége már alább is hagy mikor megtudja, hogy partnere először is gnóm, bár igaz, hogy kevés ember férfit látott, aki hasonló méretekkel rendelkezik, mint a lány, így akár gyanús is lehetett volna a dolog, de hát a megfigyelő képessége nem igazán tökéletes. Másodszor pedig azt tudhatta meg, hogy a gnóm istenhite sem olyan, mint egy némelyik fanatikusnak. Bár az igaz, hogy nem érti teljesen pontosan miről is beszél, de egyelőre ez a hiányos nyelvtudás számlájára írható.*
- Legfobb Geép... esz?
*Vonja fel szemöldökeit kíváncsian, miközben igyekszik megismételni a hallottat. Természetesen annak a legügyetlenebb végén megfogva a szavakat.*
- Elementarista?
*Ízlelgeti az ismert szót. Valami rémlik még az egyik gazdájától, ott is hallotta sokat ezt a szót, de akkor sem igazán tudta hová tenni. Akkoriban pedig nem volt szabad a kérdezősködés, így a fel sem tett kérdésre sosem kapott választ.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293