Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-19 14:43:31
Üzenet elküldve: 2026-02-19 14:43:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Mikor a hölgyemény előkászálódik a sírok közül rögtön valami zavaros magyarázkodásba kezd arról, hogy ő nem is hajléktalan. Meg arról, hogy annak ellenére, hogy nem neki való ez a hely mégis itt szeret sétálni esténként, mert nem zavarja itt senki, pedig de.*
- Persze, hogy hajléktalannak nézel ki, mert akinek télen nem telik kabátra az mégis hogy nézne ki? Meg különben is. Minden ember úgy néz ki mint egy hajléktalan. Az embereknek nincs olyan kifinomult szépérzékük, mint nekünk törpéknek!
Nemes? Nem az a nemes, aki annak mondja magát, hanem az, aki belsőleg az. Márpedig én még olyat nem láttam, hogy valaki aki ilyen kínosan ügyel a külsejére az érett belül. Legfeljebb túlérett, vagyis rohad.
* Ekkor a törpe felnevet, majd folytatja.*
- Dehogynem. Pont azért jöttem, mert más dolgom épp nem akadt, mint az, hogy a temetőben egy szál ingben fagyoskodva sétáló magát nemesnek hívő hajléktalan nőre vadásszak! Elég büntetés lehetsz te saját magadnak, én még minek bántsalak?
* Wertus a szakállát vakarva, kissé elgondolkodik.*
- De tudod mit, ha annyira félsz itt magad, velem tarthatsz. Jobb dolgom úgy sincs éppen. Az én nevem Wertus Askander. Te ki fia, borja vagy, leányom?
* Teszi fel a kérdést az öreg, ami után kérdőn néz a nőre, időt adva neki, hogy meggondolja a válaszát.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Mikor a hölgyemény előkászálódik a sírok közül rögtön valami zavaros magyarázkodásba kezd arról, hogy ő nem is hajléktalan. Meg arról, hogy annak ellenére, hogy nem neki való ez a hely mégis itt szeret sétálni esténként, mert nem zavarja itt senki, pedig de.*
- Persze, hogy hajléktalannak nézel ki, mert akinek télen nem telik kabátra az mégis hogy nézne ki? Meg különben is. Minden ember úgy néz ki mint egy hajléktalan. Az embereknek nincs olyan kifinomult szépérzékük, mint nekünk törpéknek!
Nemes? Nem az a nemes, aki annak mondja magát, hanem az, aki belsőleg az. Márpedig én még olyat nem láttam, hogy valaki aki ilyen kínosan ügyel a külsejére az érett belül. Legfeljebb túlérett, vagyis rohad.
* Ekkor a törpe felnevet, majd folytatja.*
- Dehogynem. Pont azért jöttem, mert más dolgom épp nem akadt, mint az, hogy a temetőben egy szál ingben fagyoskodva sétáló magát nemesnek hívő hajléktalan nőre vadásszak! Elég büntetés lehetsz te saját magadnak, én még minek bántsalak?
* Wertus a szakállát vakarva, kissé elgondolkodik.*
- De tudod mit, ha annyira félsz itt magad, velem tarthatsz. Jobb dolgom úgy sincs éppen. Az én nevem Wertus Askander. Te ki fia, borja vagy, leányom?
* Teszi fel a kérdést az öreg, ami után kérdőn néz a nőre, időt adva neki, hogy meggondolja a válaszát.*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-19 12:55:16
Üzenet elküldve: 2026-02-19 12:55:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A léptek egy darabig közelednek, aztán megszűnnek. Az eredar fülel, majd meghallja a törpe hangját. Valóban hideg van odakint, így karjait keresztbe téve, vállait simogatva lép elő a sír mögül. Láthatóan fázik. Megnézi magának a törpét, és csalódnia kell. Nem tűnik se sírásónak, se Sa'Tereth mániás követőjének. Csak egy egyszerű, idősebbnek kinéző törpének. A kérdéseket nem hagyhatja szó nélkül, így a vártnál talán határozottabban felel. *
– Nem vagyok hajléktalan. Úgy nézek talán ki? * Nem néz ki úgy. Szép, nemesi ing van rajta, haja rendezett, bőre tiszta, semmi nem utal arra, hogy ne lenne szép, meleg otthona, leszámítva, hogy éjnek idején a temetőben kóborol egymaga. Illetve most már nem egyedül, hanem egy törpével. *
– Tudja, törpe uram, csak óvatosságból tértem le az útról, amikor meghallottam, hogy van itt valaki rajtam kívül. Egy nemes kisasszonynak bőven van félnivalója ilyenkor a temetőben. De mégis ilyenkor szeretek itt sétálgatni, mert ilyenkor nem zavar meg senki… egészen mostanáig. * Ezt akár egy „kopj le, kisember” szerű felszólításként is értelmezhetné a másik, de Norra hangsúlyozásából mégsem az érződik. Egészen barátságos. Sőt, utána még kérdez is. Reszkető karjával a törpe felé mutat, illetve annak csatabárdjára. *
– Ugye maga nem azért van itt, hogy bántson engem? Ha kell, nagyon hangosan tudok ám sikítani! * Ez már inkább hangzik fenyegetésnek, de persze ha Wertus nem akarja bántani, akkor a sikoltásra se lesz szükség. Mindez persze csak színjáték. Nem érzi különösebben fenyegetve magát a törpe által, de szeretné elhitetni vele, hogy ő csak egy védtelen hölgyemény. Még nem tudja, mi hasznát fogja venni a törpének, de valamire csak jó lesz. *
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A léptek egy darabig közelednek, aztán megszűnnek. Az eredar fülel, majd meghallja a törpe hangját. Valóban hideg van odakint, így karjait keresztbe téve, vállait simogatva lép elő a sír mögül. Láthatóan fázik. Megnézi magának a törpét, és csalódnia kell. Nem tűnik se sírásónak, se Sa'Tereth mániás követőjének. Csak egy egyszerű, idősebbnek kinéző törpének. A kérdéseket nem hagyhatja szó nélkül, így a vártnál talán határozottabban felel. *
– Nem vagyok hajléktalan. Úgy nézek talán ki? * Nem néz ki úgy. Szép, nemesi ing van rajta, haja rendezett, bőre tiszta, semmi nem utal arra, hogy ne lenne szép, meleg otthona, leszámítva, hogy éjnek idején a temetőben kóborol egymaga. Illetve most már nem egyedül, hanem egy törpével. *
– Tudja, törpe uram, csak óvatosságból tértem le az útról, amikor meghallottam, hogy van itt valaki rajtam kívül. Egy nemes kisasszonynak bőven van félnivalója ilyenkor a temetőben. De mégis ilyenkor szeretek itt sétálgatni, mert ilyenkor nem zavar meg senki… egészen mostanáig. * Ezt akár egy „kopj le, kisember” szerű felszólításként is értelmezhetné a másik, de Norra hangsúlyozásából mégsem az érződik. Egészen barátságos. Sőt, utána még kérdez is. Reszkető karjával a törpe felé mutat, illetve annak csatabárdjára. *
– Ugye maga nem azért van itt, hogy bántson engem? Ha kell, nagyon hangosan tudok ám sikítani! * Ez már inkább hangzik fenyegetésnek, de persze ha Wertus nem akarja bántani, akkor a sikoltásra se lesz szükség. Mindez persze csak színjáték. Nem érzi különösebben fenyegetve magát a törpe által, de szeretné elhitetni vele, hogy ő csak egy védtelen hölgyemény. Még nem tudja, mi hasznát fogja venni a törpének, de valamire csak jó lesz. *
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-17 13:51:58
Üzenet elküldve: 2026-02-17 13:51:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Az öreg a gondolataiba mélyedve poroszkál a temető nyikorgó kapuja felé, mikor az a furcsa érzése támad, hogy nincs egyedül. Biztos benne, hogy nem Nori tért vissza, hisz azt látta kilépni a kapun. Lelassítja lépteit, szürke szemeivel pedig a temető félhomályát vizslatja, hátha észrevesz valamit. Ekkor hirtelen azt hiszi, hogy szellemet lát. Az egyik sírkőhöz egy fehér ruhás alak simul, jól láthatóan azzal a szándékkal, hogy ne vegyék észre. Persze az öreg éles szemeit esélye sincs kijátszani. Wertus megáll pár méterre a sírtól, egy fél percig némán bámul az idegenre, majd így szól:*
- Mit dörgölődsz ahhoz a sírkőhöz, tán hozzáragadtál? Téged kicsaptak otthonról egy szál ingben, ilyen hidegben? Vagy tán hajléktalan vagy, ki a temető csendjében keres éjszakára nyugalmat? Rajta! Kelj fel onnét, mielőtt hozzáfagysz, aztán várhatod a tavaszt, hogy kiolvasszon!
* Ezek után a törpe csatabárdjára támaszkodva várja, hogy az idegen előkecmeregjen és válaszoljon valamit.*
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* Az öreg a gondolataiba mélyedve poroszkál a temető nyikorgó kapuja felé, mikor az a furcsa érzése támad, hogy nincs egyedül. Biztos benne, hogy nem Nori tért vissza, hisz azt látta kilépni a kapun. Lelassítja lépteit, szürke szemeivel pedig a temető félhomályát vizslatja, hátha észrevesz valamit. Ekkor hirtelen azt hiszi, hogy szellemet lát. Az egyik sírkőhöz egy fehér ruhás alak simul, jól láthatóan azzal a szándékkal, hogy ne vegyék észre. Persze az öreg éles szemeit esélye sincs kijátszani. Wertus megáll pár méterre a sírtól, egy fél percig némán bámul az idegenre, majd így szól:*
- Mit dörgölődsz ahhoz a sírkőhöz, tán hozzáragadtál? Téged kicsaptak otthonról egy szál ingben, ilyen hidegben? Vagy tán hajléktalan vagy, ki a temető csendjében keres éjszakára nyugalmat? Rajta! Kelj fel onnét, mielőtt hozzáfagysz, aztán várhatod a tavaszt, hogy kiolvasszon!
* Ezek után a törpe csatabárdjára támaszkodva várja, hogy az idegen előkecmeregjen és válaszoljon valamit.*
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-16 14:24:39
Üzenet elküldve: 2026-02-16 14:24:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A holdak fénye ragyogja be a temetőt. Norra kései sétára indul erre a kellemesen nyugodt és cseppet sem hátborzongató helyre. Szokásos öltözékében van: fehér, nemesi ingben, a hideg ellen védő selyemsálban, virággal díszített kalapban, és bár a félhomályban bizonyára aligha látszódik messziről, még szája is ki van rúzsozva, közönséges vörös színűre. Hogy honnan jön, az most lényegtelen, azon túl, hogy a templomkert felől. Az biztos, hogy későre jár, és nem gyakran látni nemes kishölgyeket ilyenkor a temetőben vagy akár csak az utcán. Norgen mélyebb motivációi rejtettek egyelőre, de nem tűnik elveszettnek. Talán csak egy kis nyugalmat keres itt a sírok között. Ahogy lassan halad egyre beljebb, feltűnik neki valami hang. Fülel, és mintha az előbb még beszédet hallott volna, ám most semmi. Aztán kis idő elteltével léptek hangjára lesz figyelmes. Nem fél, inkább kíváncsi, de mivel nem tudja, ki vagy kik járnak itt rajta kívül, közelebb bújik egy sírkőhöz, és onnan figyeli, hogy ki érkezik abból az irányból, amerről a hangokat hallotta. Fehér ruhái miatt nem kizárt, hogy csakhamar kiszúrják, de ettől sem jön zavarba. Ha az érkező nem egy nagy hatalmú démon vagy félisten, akitől még neki is félnie kell, akkor felszólításra ellép a sírtól. Illetve akkor is, ha nem veszik észre, de elég közel érnek az idegenek. Vagy idegen. *
//Enyém a törpécske//
//Temető//
* A holdak fénye ragyogja be a temetőt. Norra kései sétára indul erre a kellemesen nyugodt és cseppet sem hátborzongató helyre. Szokásos öltözékében van: fehér, nemesi ingben, a hideg ellen védő selyemsálban, virággal díszített kalapban, és bár a félhomályban bizonyára aligha látszódik messziről, még szája is ki van rúzsozva, közönséges vörös színűre. Hogy honnan jön, az most lényegtelen, azon túl, hogy a templomkert felől. Az biztos, hogy későre jár, és nem gyakran látni nemes kishölgyeket ilyenkor a temetőben vagy akár csak az utcán. Norgen mélyebb motivációi rejtettek egyelőre, de nem tűnik elveszettnek. Talán csak egy kis nyugalmat keres itt a sírok között. Ahogy lassan halad egyre beljebb, feltűnik neki valami hang. Fülel, és mintha az előbb még beszédet hallott volna, ám most semmi. Aztán kis idő elteltével léptek hangjára lesz figyelmes. Nem fél, inkább kíváncsi, de mivel nem tudja, ki vagy kik járnak itt rajta kívül, közelebb bújik egy sírkőhöz, és onnan figyeli, hogy ki érkezik abból az irányból, amerről a hangokat hallotta. Fehér ruhái miatt nem kizárt, hogy csakhamar kiszúrják, de ettől sem jön zavarba. Ha az érkező nem egy nagy hatalmú démon vagy félisten, akitől még neki is félnie kell, akkor felszólításra ellép a sírtól. Illetve akkor is, ha nem veszik észre, de elég közel érnek az idegenek. Vagy idegen. *
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-16 04:20:16
Üzenet elküldve: 2026-02-16 04:20:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
*A bárdok történetei néha nem alaptalanok. Mikor a történetekben egy kincseskamra vagy egy ősi templom bejáratát úgy rejtik el, hogy ki kell mondani egy szót vagy meg kell húzni egy rejtett kapcsolót az nem légből kapott dolog. Valóban ez egy nagyon praktikus megoldás arra, hogy csak a beavatottak ismerjék a bejárat titkát. Most viszont szavait eredmény nélkül mossa el az eső. Csak mikor megérinti a követ akkor történik valami. A nála lévő látnok könyve mintha megmozdulna. Ruhán keresztül hozzá ér, de nem történik semmi.*
~Érdekes.~
*Ettől függetlenül alaposan végig nézi még a sírt majd visszaindul a templomba keresni egy nyugodt helyet. Kétségek gyötrik ahogy az esőben szedi a lábát az ősi épület felé. Mikor belépne akkor egy nagyobb szél kitépi a kezéből a nehéz ajtót és beszökve a falak közé jó pár gyertyát kiolt. Már nyílna a szája, hogy elnézést kérjen, de nincs senki a teremben. Így némi birkózás után bezárja maga mögött a bejáratot, majd megindul a padsorok mellett. A sötétség számára nem baljós. Bizonyos szinten ironikus, hogy ő a sötétség lénye a fény és a nap istennőjével is kapcsolatba került. Számára mikor a sötétségben egy gyertya ég, ami torz árnyakat rajzol a falakra nem félelmetes. Nincs ismeretlen a sötétben amitől félne. Ez neki az otthonát juttatja eszébe. A szívből gyűlölt, de valahol mégis hiányzó otthonát. Elnyomja a nosztalgikus hangulatot magában és kerítene magának egy gyertyát, hogy annak fényében vizsgálja meg a látnok könyvét.*
*A bárdok történetei néha nem alaptalanok. Mikor a történetekben egy kincseskamra vagy egy ősi templom bejáratát úgy rejtik el, hogy ki kell mondani egy szót vagy meg kell húzni egy rejtett kapcsolót az nem légből kapott dolog. Valóban ez egy nagyon praktikus megoldás arra, hogy csak a beavatottak ismerjék a bejárat titkát. Most viszont szavait eredmény nélkül mossa el az eső. Csak mikor megérinti a követ akkor történik valami. A nála lévő látnok könyve mintha megmozdulna. Ruhán keresztül hozzá ér, de nem történik semmi.*
~Érdekes.~
*Ettől függetlenül alaposan végig nézi még a sírt majd visszaindul a templomba keresni egy nyugodt helyet. Kétségek gyötrik ahogy az esőben szedi a lábát az ősi épület felé. Mikor belépne akkor egy nagyobb szél kitépi a kezéből a nehéz ajtót és beszökve a falak közé jó pár gyertyát kiolt. Már nyílna a szája, hogy elnézést kérjen, de nincs senki a teremben. Így némi birkózás után bezárja maga mögött a bejáratot, majd megindul a padsorok mellett. A sötétség számára nem baljós. Bizonyos szinten ironikus, hogy ő a sötétség lénye a fény és a nap istennőjével is kapcsolatba került. Számára mikor a sötétségben egy gyertya ég, ami torz árnyakat rajzol a falakra nem félelmetes. Nincs ismeretlen a sötétben amitől félne. Ez neki az otthonát juttatja eszébe. A szívből gyűlölt, de valahol mégis hiányzó otthonát. Elnyomja a nosztalgikus hangulatot magában és kerítene magának egy gyertyát, hogy annak fényében vizsgálja meg a látnok könyvét.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:09:58
Üzenet elküldve: 2026-02-15 19:09:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Boráldozat, s még más//
*A sírkőn, s a ráfestett motívumon kívül a sötételf semmit sem lel. Ez a tényállás csalódásra adhatna okot, de ahogy Quantall a sírkőhöz ér, furcsa dolog történik. A cókmókja közé rejtett könyv, mi a Látnok lelkét őrzi, megmoccan. Legalábbis határozottan úgy érződik. Botorság lenne itt, a szakadó esőben előhúzni a régi kötetet, ehhez nem férhet kétség. Amennyiben a sötételf visszatér a templomba, immáron nem talál a csarnokban senkit. Ebben az időben senki sem veszi rá a fáradtságot, hogy lerója kegyeletét, az a néhány csuhás, aki pedig itt szolgál, vélhetően visszavonult a hálókörletébe, vagy egyéb elfoglaltsága alatt. Nagyot dörren odakinn az ég. A vihar ereje kilöki mögötte a kétszárnyú tölgyfaajtót, a betóduló szél pedig kioltja a gyönge gyertyalángokat szerte a csarnokban. Csak néhány marad meg pislákolni, sötét félhomályba költöztetve a helyiséget és az oltárt. Az árnyékok megnyúlnak a hosszú falakon. A Fény Temploma rég nem volt ennyire baljós és sötét. Amennyiben a sötételf bereteszeli az ajtót, jó eséllyel kizárhatja a vihart, s magányának nyugalmában vizsgálhatja meg a Látnok Könyvét is.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.15 20:21:21
*A sírkőn, s a ráfestett motívumon kívül a sötételf semmit sem lel. Ez a tényállás csalódásra adhatna okot, de ahogy Quantall a sírkőhöz ér, furcsa dolog történik. A cókmókja közé rejtett könyv, mi a Látnok lelkét őrzi, megmoccan. Legalábbis határozottan úgy érződik. Botorság lenne itt, a szakadó esőben előhúzni a régi kötetet, ehhez nem férhet kétség. Amennyiben a sötételf visszatér a templomba, immáron nem talál a csarnokban senkit. Ebben az időben senki sem veszi rá a fáradtságot, hogy lerója kegyeletét, az a néhány csuhás, aki pedig itt szolgál, vélhetően visszavonult a hálókörletébe, vagy egyéb elfoglaltsága alatt. Nagyot dörren odakinn az ég. A vihar ereje kilöki mögötte a kétszárnyú tölgyfaajtót, a betóduló szél pedig kioltja a gyönge gyertyalángokat szerte a csarnokban. Csak néhány marad meg pislákolni, sötét félhomályba költöztetve a helyiséget és az oltárt. Az árnyékok megnyúlnak a hosszú falakon. A Fény Temploma rég nem volt ennyire baljós és sötét. Amennyiben a sötételf bereteszeli az ajtót, jó eséllyel kizárhatja a vihart, s magányának nyugalmában vizsgálhatja meg a Látnok Könyvét is.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.15 20:21:21
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-14 23:21:47
Üzenet elküldve: 2026-02-14 23:21:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
//Zárás//
* Ha másért nem, hát már azért megérte eljönni, hogy a sírt megtisztították. Így a lány apjának lelkét legalább a gyomok súlya nem nyomja egy darabig, ha már más igen. Elég kín lehet neki látni a lánya szenvedését és az árnyakba burkolódzó szívét. Wertus örömmel elbeszélgetne vele. Mit érezhet, hogy a lánya így vélekedik róla? Vajon rászolgált? Ha nem ölik meg, akkor jó apja lett volna? Sokszor csak nagyon apró dolgokon múlik az élet és a jövő, vagy épp a boldogság. Egy döntés, egy szó, vagy épp egy véletlen találkozás a romváros mélyén, talán örökre megváltoztathat mindent. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy nagy dolgok kellenek. Nagy hősök, kik nagy tetteket visznek véghez, vagy épp nagy színpadias érzelmek. Azt hiszik, hogy ezek formálják a lelket, pedig dehogy. Az kell, mi elég apró és jelentéktelen ahhoz, hogy a gonosz figyelmét elkerülje. Csak egy pár szó, mi behull a lélekbe, mint a fenyőfa magja a szikla repedésébe, hogy ott majd csírát bontva idővel szétrepessze azt.
A feketeség szavait már válasz nélkül hagyja. Csak mosolyog, szürke szemei megcsillannak a lenyugvó nap utolsó sugarainál. Mikor a lány távozásra szólít az öreg csak legyint. *
- Menj csak. Én még maradok. Aztán, ha még élek, keresni foglak! Wylnurana istennő vigyázza lépteid Hópihe!
* Még nézi egy darabig, ahogy a lány távolodik, majd elnyeli őt a nyikorgó kapu. Ekkor a csípős, hideg szél arcul csapja az öreg törpét, könnyet csalva szemébe. Fejére húzza a csuklyáját, aztán a sír felé fordul, még egy jó darabig bámulja a nyughelyet. Mint, ha várná, hogy az megnyíljon és a lakója megszólítsa őt. Aztán gondol egyet. Sarkon fordul és a temető kapuján túl őt is elnyeli a szürkület a sír pedig ott marad némán, de tisztán.*
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
//Zárás//
* Ha másért nem, hát már azért megérte eljönni, hogy a sírt megtisztították. Így a lány apjának lelkét legalább a gyomok súlya nem nyomja egy darabig, ha már más igen. Elég kín lehet neki látni a lánya szenvedését és az árnyakba burkolódzó szívét. Wertus örömmel elbeszélgetne vele. Mit érezhet, hogy a lánya így vélekedik róla? Vajon rászolgált? Ha nem ölik meg, akkor jó apja lett volna? Sokszor csak nagyon apró dolgokon múlik az élet és a jövő, vagy épp a boldogság. Egy döntés, egy szó, vagy épp egy véletlen találkozás a romváros mélyén, talán örökre megváltoztathat mindent. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy nagy dolgok kellenek. Nagy hősök, kik nagy tetteket visznek véghez, vagy épp nagy színpadias érzelmek. Azt hiszik, hogy ezek formálják a lelket, pedig dehogy. Az kell, mi elég apró és jelentéktelen ahhoz, hogy a gonosz figyelmét elkerülje. Csak egy pár szó, mi behull a lélekbe, mint a fenyőfa magja a szikla repedésébe, hogy ott majd csírát bontva idővel szétrepessze azt.
A feketeség szavait már válasz nélkül hagyja. Csak mosolyog, szürke szemei megcsillannak a lenyugvó nap utolsó sugarainál. Mikor a lány távozásra szólít az öreg csak legyint. *
- Menj csak. Én még maradok. Aztán, ha még élek, keresni foglak! Wylnurana istennő vigyázza lépteid Hópihe!
* Még nézi egy darabig, ahogy a lány távolodik, majd elnyeli őt a nyikorgó kapu. Ekkor a csípős, hideg szél arcul csapja az öreg törpét, könnyet csalva szemébe. Fejére húzza a csuklyáját, aztán a sír felé fordul, még egy jó darabig bámulja a nyughelyet. Mint, ha várná, hogy az megnyíljon és a lakója megszólítsa őt. Aztán gondol egyet. Sarkon fordul és a temető kapuján túl őt is elnyeli a szürkület a sír pedig ott marad némán, de tisztán.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-13 19:21:17
Üzenet elküldve: 2026-02-13 19:21:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
*Valahol ő maga is mindig büszke rá, mikor le tudja takarítani a sírt. Tény, hogy talán többször kellene megtennie, de így is az motiválja, hogy elmondhatja, ő legalább törődik az apjával, ha már amaz nem tette vele, hanem inkább meghalt.
Ami a halál kérdését illeti, úgy tűnik, Wertus nagyon elveszett a bölcsességeiben. A lány egy, rövid, ám a temetőhöz talán túl hangos kacajjal adja a tudtára, hogy mennyire nem ért egyet vele.*
- Baromság. Egyébként meg, ezek szerint nem figyeltél rám. Én már elkerültem azt a bizonyos sorsot, és legyőztem a halált, ráadásul pont az istenem segítségével. Szívesen neked adom a szívemnél átszúrt vértet, ha nem hiszed. *Mikor aztán az utolsó megállapítás elhangzik, Leina csípőre teszi mindkét kezét.*
- Na! Na látod. Ne akarj ennyire meghalni! A halál után nincs semmilyen istennő öle, csak a sötét semmi. Ugyanaz vár majd rád is, mint rám, ne éltesd magad másban! *Ebben nem fognak egyetérteni, így nem is baj, hogy terelik a témát, habár nem biztos, hogy jó felé. Fejét oldalra billenti az újabb kérdéseket hallva.*
- Először is, nem mindegy, miért vagyunk itt? Másodszor meg nem, nem tudok róluk semmit. *Tekintete aztán a sírfeliratra vándorol, hosszasan eltűnődik az édesapja nevét bámulva, végül vállat ránt.*
- Franc se tudja, miért tudom, hogy itt van. Mindig is tudtam. Az anyám meg… ő még lehet, hogy él valahol, de akkor ugyanúgy szarik rám, mint az apám. *Fordul el a sírtól újra Wertus felé, aki mindezek után már a sírkő elkészítésének témáján lovagol. A kövekhez ugyan nem ért, de a színről természetesen egyértelmű elképzelése is van, így azonnal rá is vágja a kérdésre…*
- Fekete! *Wertus megérzése ezúttal sem téved, de valljuk be, most nem is volt túl nehéz dolga. a lány közben ellép a sírtól, és a bejárat irányába fordul, illetve egyelőre csak a kis főút szerű rész felé, ami kivezet majd a temetőből.*
- Menjünk. Mármint, én haza, te nem tudom, hová… *Ő most már legalább tudja, hogy merre van a haza.*
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
*Valahol ő maga is mindig büszke rá, mikor le tudja takarítani a sírt. Tény, hogy talán többször kellene megtennie, de így is az motiválja, hogy elmondhatja, ő legalább törődik az apjával, ha már amaz nem tette vele, hanem inkább meghalt.
Ami a halál kérdését illeti, úgy tűnik, Wertus nagyon elveszett a bölcsességeiben. A lány egy, rövid, ám a temetőhöz talán túl hangos kacajjal adja a tudtára, hogy mennyire nem ért egyet vele.*
- Baromság. Egyébként meg, ezek szerint nem figyeltél rám. Én már elkerültem azt a bizonyos sorsot, és legyőztem a halált, ráadásul pont az istenem segítségével. Szívesen neked adom a szívemnél átszúrt vértet, ha nem hiszed. *Mikor aztán az utolsó megállapítás elhangzik, Leina csípőre teszi mindkét kezét.*
- Na! Na látod. Ne akarj ennyire meghalni! A halál után nincs semmilyen istennő öle, csak a sötét semmi. Ugyanaz vár majd rád is, mint rám, ne éltesd magad másban! *Ebben nem fognak egyetérteni, így nem is baj, hogy terelik a témát, habár nem biztos, hogy jó felé. Fejét oldalra billenti az újabb kérdéseket hallva.*
- Először is, nem mindegy, miért vagyunk itt? Másodszor meg nem, nem tudok róluk semmit. *Tekintete aztán a sírfeliratra vándorol, hosszasan eltűnődik az édesapja nevét bámulva, végül vállat ránt.*
- Franc se tudja, miért tudom, hogy itt van. Mindig is tudtam. Az anyám meg… ő még lehet, hogy él valahol, de akkor ugyanúgy szarik rám, mint az apám. *Fordul el a sírtól újra Wertus felé, aki mindezek után már a sírkő elkészítésének témáján lovagol. A kövekhez ugyan nem ért, de a színről természetesen egyértelmű elképzelése is van, így azonnal rá is vágja a kérdésre…*
- Fekete! *Wertus megérzése ezúttal sem téved, de valljuk be, most nem is volt túl nehéz dolga. a lány közben ellép a sírtól, és a bejárat irányába fordul, illetve egyelőre csak a kis főút szerű rész felé, ami kivezet majd a temetőből.*
- Menjünk. Mármint, én haza, te nem tudom, hová… *Ő most már legalább tudja, hogy merre van a haza.*
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-12 22:18:21
Üzenet elküldve: 2026-02-12 22:18:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
* A munka megtette hatását. A feketeség már lenyugodni látszik. Épp erre számított az öreg is, a fizikai megterhelés és elfoglaltság jót tesz a léleknek. Ha az ember dolgozik a gondolatok sem szaladnak szerte széjjel, mert arra figyel, amivel foglalkozik. A leányzó „istenéről” megvan a maga véleménye, amit nem is rejt véka alá.*
- Minek akarnám én átverni a halált? Ha eljön az ideje, csak jöjjön. A halál nekem a remény kapuja. Halálom után, ha megérdemlem Wylnurana ölén nyugodhatok. Én nem fogok elfutni előle. De te se ringasd magad ábrándokba. Te sem kerülheted el a sorsodat! A te istened nem ura a halálnak, nem ura az semminek, még önmagának sem! A halál érted is eljő majd és akkor mi vár rád? Csak a sötét és hideg semmi.
* Nori további válaszai meglepik őt. Azt remélte, hogy valami konkrét célja volt idejövetelüknek, esetleg az apjáról szeretne valamit elmondani. Hát ilyen erővel, bizony tényleg maradhattak volna inkább a Pegazusban.*
- Hm, ha te sem tudod, hogy miért is vagyunk itt akkor szépen nézünk ki. De apádról, vagy anyádról csak tudsz valamit? Miért ölték meg és egyáltalán honnét tudtad meg, hogy itt nyugszik?
* Szívesen hozzá tenné azt is, hogy, ha nem ismerte, akkor nincs joga haragudni sem rá. Meg talán a saját hibáira haragszik, amiknek az apja a megtestesítője. De nem szeretné ismételni önmagát, így könnyedebb témával folytatja.*
- Gránit! Bár nehezen faragható, de tartós. Esetleg lehet márvány, mészkő, vagy alabástrom. Utóbbiak könnyebben faraghatók. Színről esetleg van elképzelésed?
* A törpe szemeivel már a sírt méregeti, közben a szakállát pödri. Van egy olyan sejtése, hogy a feketeség kedvenc színe a fekete, ezért azt fogja választani. De ki tudja, lehet, hogy meglepi az öreget?*
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
* A munka megtette hatását. A feketeség már lenyugodni látszik. Épp erre számított az öreg is, a fizikai megterhelés és elfoglaltság jót tesz a léleknek. Ha az ember dolgozik a gondolatok sem szaladnak szerte széjjel, mert arra figyel, amivel foglalkozik. A leányzó „istenéről” megvan a maga véleménye, amit nem is rejt véka alá.*
- Minek akarnám én átverni a halált? Ha eljön az ideje, csak jöjjön. A halál nekem a remény kapuja. Halálom után, ha megérdemlem Wylnurana ölén nyugodhatok. Én nem fogok elfutni előle. De te se ringasd magad ábrándokba. Te sem kerülheted el a sorsodat! A te istened nem ura a halálnak, nem ura az semminek, még önmagának sem! A halál érted is eljő majd és akkor mi vár rád? Csak a sötét és hideg semmi.
* Nori további válaszai meglepik őt. Azt remélte, hogy valami konkrét célja volt idejövetelüknek, esetleg az apjáról szeretne valamit elmondani. Hát ilyen erővel, bizony tényleg maradhattak volna inkább a Pegazusban.*
- Hm, ha te sem tudod, hogy miért is vagyunk itt akkor szépen nézünk ki. De apádról, vagy anyádról csak tudsz valamit? Miért ölték meg és egyáltalán honnét tudtad meg, hogy itt nyugszik?
* Szívesen hozzá tenné azt is, hogy, ha nem ismerte, akkor nincs joga haragudni sem rá. Meg talán a saját hibáira haragszik, amiknek az apja a megtestesítője. De nem szeretné ismételni önmagát, így könnyedebb témával folytatja.*
- Gránit! Bár nehezen faragható, de tartós. Esetleg lehet márvány, mészkő, vagy alabástrom. Utóbbiak könnyebben faraghatók. Színről esetleg van elképzelésed?
* A törpe szemeivel már a sírt méregeti, közben a szakállát pödri. Van egy olyan sejtése, hogy a feketeség kedvenc színe a fekete, ezért azt fogja választani. De ki tudja, lehet, hogy meglepi az öreget?*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-12 19:34:34
Üzenet elküldve: 2026-02-12 19:34:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
*Az, hogy hagyja Leinát egyedül dolgozni, talán az első jó döntése Wertusnak, mióta találkoztak, hisz kiszámíthatatlan lett volna, hogy miképp reagál rá a feketeség, ha újra hozzányúl gyűlölt apjának szeretett sírjához, ami végül így is megszabadul a gazoktól.*
- Én nem tudok neked műhelyt adni. *Hiába mondja Wertus a mondata második felében, hogy megoldja, a lány füléig ez már nem jut el, ahogy ugyanolyan értetlenül pislog arra is, hogy milyen követ akarjon. Hát mégis milyet? Olyan kő követ.*
- Az megoldható. *Bólint rá az üzletre, miszerint arany helyett alkímiával fizessen. Akár méreg, akár gyógynövény kell a törpének, nem lesz ellene kifogása. Mindezek mellett köszönetet mondani persze elfelejt.*
- Ha bíznál az én istenemben, neked is segíthetnék átverni a halált… *Hümment, de az azt követő nevetés beléfojt minden további szót. Nagyokat pislog csupán, s ez az értetlen, bamba tekintet megmarad a következő kérdés után is.*
- Mit tudom én! *Válaszolja meg elegánsan, hogy miért is hozta el ide Wertust. Utána azonban van oka ismét hülyének nézni a másikat, mikor arra kéri, meséljen az alpjáról.*
- Hát, miután nem jártam még soha a föld alatt, és annyit azért nem szoktam varázsolgatni, hogy állandóan holtakkal társalogjak, nehéz volna mesélnem róla. Nem ismertem. És meghalt. *Teszi hozzá színpadiasan az utolsó két szót, mintegy nagy hírként közölve, hogy mi is történt szerencsétlenül járt férfivel.*
- Megölték. Aztán meg az anyám elhagyott engem valahol, de többet nem tudok. *Néz félre, mert most, mert eszébe jut a másik szülője is, akiről szintén semmit sem tud, és talán rá nagyobb oka is volna haragudni. Az biztos, hogy a kedve nem lesz jobb ettől.*
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
*Az, hogy hagyja Leinát egyedül dolgozni, talán az első jó döntése Wertusnak, mióta találkoztak, hisz kiszámíthatatlan lett volna, hogy miképp reagál rá a feketeség, ha újra hozzányúl gyűlölt apjának szeretett sírjához, ami végül így is megszabadul a gazoktól.*
- Én nem tudok neked műhelyt adni. *Hiába mondja Wertus a mondata második felében, hogy megoldja, a lány füléig ez már nem jut el, ahogy ugyanolyan értetlenül pislog arra is, hogy milyen követ akarjon. Hát mégis milyet? Olyan kő követ.*
- Az megoldható. *Bólint rá az üzletre, miszerint arany helyett alkímiával fizessen. Akár méreg, akár gyógynövény kell a törpének, nem lesz ellene kifogása. Mindezek mellett köszönetet mondani persze elfelejt.*
- Ha bíznál az én istenemben, neked is segíthetnék átverni a halált… *Hümment, de az azt követő nevetés beléfojt minden további szót. Nagyokat pislog csupán, s ez az értetlen, bamba tekintet megmarad a következő kérdés után is.*
- Mit tudom én! *Válaszolja meg elegánsan, hogy miért is hozta el ide Wertust. Utána azonban van oka ismét hülyének nézni a másikat, mikor arra kéri, meséljen az alpjáról.*
- Hát, miután nem jártam még soha a föld alatt, és annyit azért nem szoktam varázsolgatni, hogy állandóan holtakkal társalogjak, nehéz volna mesélnem róla. Nem ismertem. És meghalt. *Teszi hozzá színpadiasan az utolsó két szót, mintegy nagy hírként közölve, hogy mi is történt szerencsétlenül járt férfivel.*
- Megölték. Aztán meg az anyám elhagyott engem valahol, de többet nem tudok. *Néz félre, mert most, mert eszébe jut a másik szülője is, akiről szintén semmit sem tud, és talán rá nagyobb oka is volna haragudni. Az biztos, hogy a kedve nem lesz jobb ettől.*
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-11 22:36:04
Üzenet elküldve: 2026-02-11 22:36:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
*Úgy néz ki, hogy jól gondolkozott. Érdemes volt felkeresnie az öreget, aki valóban tudja, hogy merre találja a sírt.*
-Lehet jó is volt úgy. Köszönöm a segítséget.
*Biccent felé, majd kimegy az esőbe. Meglepően hamar megtalálja amit keres. Ettől remény lobban fel benne. Odasétál hozzá és megnézi a sírt is és a környékét is. Az ujjaival végigsimít a kopott kövön.*
~Ki lehettél? Talán egy nagy hős? A város megmentője? Mégis mindenki megfeledkezett már rólad és tetteidről is. Hálátlan sors nem gondolod?~
*Majd halkan megszólal.*
-S midőn az orkok alkonya elérkezék, fajtájuk pediglen kiűzeték a Levegő Városábul, beköszönték a béke ideje. Vezérük a Serleg lándzsája nyomán hullék el, midőn pedig a Serleg maga is odavész.
*Megvizsgálja a serleget. Az azon lévő aranyminta egyértelművé teheti, hogy akárki is nyugszik itt, egy fontos személy lehetett. Még a serleg belsejébe is belenézne, de ha nem talál semmit akkor visszaindul a templomba. Sírt nem fog megbontani. Főleg engedély nélkül nem.*
*Úgy néz ki, hogy jól gondolkozott. Érdemes volt felkeresnie az öreget, aki valóban tudja, hogy merre találja a sírt.*
-Lehet jó is volt úgy. Köszönöm a segítséget.
*Biccent felé, majd kimegy az esőbe. Meglepően hamar megtalálja amit keres. Ettől remény lobban fel benne. Odasétál hozzá és megnézi a sírt is és a környékét is. Az ujjaival végigsimít a kopott kövön.*
~Ki lehettél? Talán egy nagy hős? A város megmentője? Mégis mindenki megfeledkezett már rólad és tetteidről is. Hálátlan sors nem gondolod?~
*Majd halkan megszólal.*
-S midőn az orkok alkonya elérkezék, fajtájuk pediglen kiűzeték a Levegő Városábul, beköszönték a béke ideje. Vezérük a Serleg lándzsája nyomán hullék el, midőn pedig a Serleg maga is odavész.
*Megvizsgálja a serleget. Az azon lévő aranyminta egyértelművé teheti, hogy akárki is nyugszik itt, egy fontos személy lehetett. Még a serleg belsejébe is belenézne, de ha nem talál semmit akkor visszaindul a templomba. Sírt nem fog megbontani. Főleg engedély nélkül nem.*
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-11 13:55:42
Üzenet elküldve: 2026-02-11 13:55:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
* Az öreg bár nem szívesen nézi ahogy mások dolgoznak, ezúttal kivételt tesz. Ölbe tett kézzel, türelmesen megvárja, míg a lány végez a sírhely megtisztításával. Annak válaszaira sem szól semmit, csak elmosolyodik csendben a szakálla rejtekében.
Végül úgy látszik, hogy a felajánlása felkeltette Norileina figyelmét. Biccent egyet, majd végül csak megszólal.*
- Persze! Komolyan gondolom. A piacon beszerezzük hozzá a szükséges dolgokat, meg valami műhely fog kelleni ahol dolgozhatok, de pár hétre majd kibérelek valamit. Te csak mondd meg, hogy milyen követ szeretnél és van-e valami konkrét elképzelésed. A többit én megoldom. Természetesen nem fogok pénzt kérni tőled, esetleg, majd főzöl nekem valami gyógylöttyöt. De mindehhez előbb vissza kell majd térnem erdőmélyéről. Ha visszajöttem megkereslek, ha nem kereslek meghaltam.
* Ekkor felnevet, majd szürke csuklyáját hátra hajtja ősz fejéről.*
- De gondolom nem azért hoztál ide, hogy a sírt tisztítsuk ki. Valami célja volt annak, hogy ide jöttünk. Valami fontosat akartál talán mondani? Mesélj róla, mesélj az apádról! Ismerted őt? Mi történt vele?
* Ezután az öreg elcsendesül, teret engedve a feketeségnek, hogy válaszoljon, ha akar. Ha nem válaszol, úgy bizony most közéjük telepszik a csend egy kis időre. A törpe szürke szemei némán vizslatják a lány arcát válaszokat várva.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.11 14:45:21
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
* Az öreg bár nem szívesen nézi ahogy mások dolgoznak, ezúttal kivételt tesz. Ölbe tett kézzel, türelmesen megvárja, míg a lány végez a sírhely megtisztításával. Annak válaszaira sem szól semmit, csak elmosolyodik csendben a szakálla rejtekében.
Végül úgy látszik, hogy a felajánlása felkeltette Norileina figyelmét. Biccent egyet, majd végül csak megszólal.*
- Persze! Komolyan gondolom. A piacon beszerezzük hozzá a szükséges dolgokat, meg valami műhely fog kelleni ahol dolgozhatok, de pár hétre majd kibérelek valamit. Te csak mondd meg, hogy milyen követ szeretnél és van-e valami konkrét elképzelésed. A többit én megoldom. Természetesen nem fogok pénzt kérni tőled, esetleg, majd főzöl nekem valami gyógylöttyöt. De mindehhez előbb vissza kell majd térnem erdőmélyéről. Ha visszajöttem megkereslek, ha nem kereslek meghaltam.
* Ekkor felnevet, majd szürke csuklyáját hátra hajtja ősz fejéről.*
- De gondolom nem azért hoztál ide, hogy a sírt tisztítsuk ki. Valami célja volt annak, hogy ide jöttünk. Valami fontosat akartál talán mondani? Mesélj róla, mesélj az apádról! Ismerted őt? Mi történt vele?
* Ezután az öreg elcsendesül, teret engedve a feketeségnek, hogy válaszoljon, ha akar. Ha nem válaszol, úgy bizony most közéjük telepszik a csend egy kis időre. A törpe szürke szemei némán vizslatják a lány arcát válaszokat várva.*
A hozzászólás írója (Wertus Askander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.11 14:45:21
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-10 23:55:01
Üzenet elküldve: 2026-02-10 23:55:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Boráldozat, s még más//
*A felé intézett kérdésre Dorde úr jól láthatóan bólint. Nem úgy fest, mintha különösebben érdekelné, vajon mit forgat a fejében a sötételf ilyen időben, legalábbis készséggel mutat egy bizonyos irányba.*
-Serleg, mi?! Van egy régi sírkő, amarra. Serleg van rajta. De mióta én itten vagyok, még senki fia nem kereste, úgy mondom!
*Nem kérdi, Quantall vajon mit óhajt a sírkőtől. Megtanulta befogni a száját.
Amennyiben az ifjú sötételf elindul a Dorde által mutatott irányvonal mentén, alig két perc alatt meg is leli a szóban forgó sírkövet a Temető egyik sarkában.
Az emlékhely nincs jó állapotban. Ha volt is rajta felirat, már rég lepergett róla. A sírkő is megcsúszott, ferde, mintha láthatatlan súly nyomná. Nincs is semmi egyéb érdekesség itt, csupán a sírhely maga. Az alig kivehető, kopott aranyminta még látszik rajta. Egy aranyserleg.*
*A felé intézett kérdésre Dorde úr jól láthatóan bólint. Nem úgy fest, mintha különösebben érdekelné, vajon mit forgat a fejében a sötételf ilyen időben, legalábbis készséggel mutat egy bizonyos irányba.*
-Serleg, mi?! Van egy régi sírkő, amarra. Serleg van rajta. De mióta én itten vagyok, még senki fia nem kereste, úgy mondom!
*Nem kérdi, Quantall vajon mit óhajt a sírkőtől. Megtanulta befogni a száját.
Amennyiben az ifjú sötételf elindul a Dorde által mutatott irányvonal mentén, alig két perc alatt meg is leli a szóban forgó sírkövet a Temető egyik sarkában.
Az emlékhely nincs jó állapotban. Ha volt is rajta felirat, már rég lepergett róla. A sírkő is megcsúszott, ferde, mintha láthatatlan súly nyomná. Nincs is semmi egyéb érdekesség itt, csupán a sírhely maga. Az alig kivehető, kopott aranyminta még látszik rajta. Egy aranyserleg.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-10 22:54:33
Üzenet elküldve: 2026-02-10 22:54:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
*A sötétség, mint sűrű, áthatolhatatlan köd, úgy próbálta bekebelezni az elméjét és elfeketíteni minden gondolatát, hogy aztán majd a vér vöröslő színe legyen az első, mit látva felocsúdhat e hipnotikus állapotból. Nem is ő az, ki végül megálljt parancsol a megszületőben lévő tébolynak, hanem a félisten ajándékának köszönhetően, a lelkében lakó lélek az, ki figyelmezteti őt, még mielőtt egy meggondolatlan lépést követően bemocskolná a szép, fehér blúzát.
Önmagával küzd legbelül, de a legrosszabb végül nem történik meg, csupán kemény szavakkal nyomatékosítva akaratát küldi el a törpét apja sírja felől. Maga lép oda, hogy folytassa és befejezze az elkezdett munkát. Kezei serényen járnak, hogy az összes gazt úgy tépje le a sírról, mintha csak a szívéből tépkedné ki a töviseket. Ha már tövisek, mikor Wertus rászól, és egy pillanatra nem a feladatra, hanem rá koncentrál, sikerül belenyúlnia valami hegyesbe, amire hangosan fel is szisszen. Az ujját kezdi bámulni, ahogy kiserken belőle a karmazsin nedű, ezután emeli csak barnáit lassan a törpére.*
- Úgy mutatkoztam be, ahogy akartam, hogy hívj. Mit számít a többi? *Nem is érti a kérdés lényegét, s bár a névnek bizony számára is hatalmas jelentősége van, de nem annak, melyet hivatalosan visel, hanem annak a nevének, aki épp lenni akar. A törpe ész ismét brillírozik, Wertus megint csak jó úton jár az igazság felé.
Az ezt követő, újabb szavakra félrehúzza fekete ajkait, és egy nagyot sóhajt.*
- Hányszor akarod még helyettem megfejteni az én életem? Hányszor akarod megmagyarázni az én hibáimat? Tudod, hogy mikor lennél a legbölcsebb, törpe? Ha egyszer, legalább egyszer tudnád, hogy mikor kell befognod a szád. *Bocsánatot kérni nem fog senkitől. Sem az apjától, sem Wertustól a stílusa miatt. Egyszerűen csak lehajol, hogy kitépje azt a maradék gazt is, melyre a másik az imént hívta fel a figyelmét. Csend persze nem lesz hű társuk, a szakállas hangja újra dörmögve szól, de ezúttal valami olyat mond, melyre a lány megrökönyödik, mégis kíváncsian egyenesedik fel és néz egyenesen az öreg szemeibe.*
- Komolyan beszélsz? *Ennyi jön csak ki a száján hirtelen, mert nem hisz a fülének. Ez az ajánlat túl szép, hogy igaz legyen, vagy az ár lesz megfizethetetlen. Senki nem tenné ezt meg egy olyan értéktelen, halott senkiért, mint az ő apja.*
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
*A sötétség, mint sűrű, áthatolhatatlan köd, úgy próbálta bekebelezni az elméjét és elfeketíteni minden gondolatát, hogy aztán majd a vér vöröslő színe legyen az első, mit látva felocsúdhat e hipnotikus állapotból. Nem is ő az, ki végül megálljt parancsol a megszületőben lévő tébolynak, hanem a félisten ajándékának köszönhetően, a lelkében lakó lélek az, ki figyelmezteti őt, még mielőtt egy meggondolatlan lépést követően bemocskolná a szép, fehér blúzát.
Önmagával küzd legbelül, de a legrosszabb végül nem történik meg, csupán kemény szavakkal nyomatékosítva akaratát küldi el a törpét apja sírja felől. Maga lép oda, hogy folytassa és befejezze az elkezdett munkát. Kezei serényen járnak, hogy az összes gazt úgy tépje le a sírról, mintha csak a szívéből tépkedné ki a töviseket. Ha már tövisek, mikor Wertus rászól, és egy pillanatra nem a feladatra, hanem rá koncentrál, sikerül belenyúlnia valami hegyesbe, amire hangosan fel is szisszen. Az ujját kezdi bámulni, ahogy kiserken belőle a karmazsin nedű, ezután emeli csak barnáit lassan a törpére.*
- Úgy mutatkoztam be, ahogy akartam, hogy hívj. Mit számít a többi? *Nem is érti a kérdés lényegét, s bár a névnek bizony számára is hatalmas jelentősége van, de nem annak, melyet hivatalosan visel, hanem annak a nevének, aki épp lenni akar. A törpe ész ismét brillírozik, Wertus megint csak jó úton jár az igazság felé.
Az ezt követő, újabb szavakra félrehúzza fekete ajkait, és egy nagyot sóhajt.*
- Hányszor akarod még helyettem megfejteni az én életem? Hányszor akarod megmagyarázni az én hibáimat? Tudod, hogy mikor lennél a legbölcsebb, törpe? Ha egyszer, legalább egyszer tudnád, hogy mikor kell befognod a szád. *Bocsánatot kérni nem fog senkitől. Sem az apjától, sem Wertustól a stílusa miatt. Egyszerűen csak lehajol, hogy kitépje azt a maradék gazt is, melyre a másik az imént hívta fel a figyelmét. Csend persze nem lesz hű társuk, a szakállas hangja újra dörmögve szól, de ezúttal valami olyat mond, melyre a lány megrökönyödik, mégis kíváncsian egyenesedik fel és néz egyenesen az öreg szemeibe.*
- Komolyan beszélsz? *Ennyi jön csak ki a száján hirtelen, mert nem hisz a fülének. Ez az ajánlat túl szép, hogy igaz legyen, vagy az ár lesz megfizethetetlen. Senki nem tenné ezt meg egy olyan értéktelen, halott senkiért, mint az ő apja.*
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-09 21:57:32
Üzenet elküldve: 2026-02-09 21:57:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
* Bizony dolgos nép a törpe, mikor munkáról van szó nem húzódik el. Ez hatványozottan igaz Wertusra, akinek a keze alatt szinte ég a munka. Fel sem néz Norira, mire az leállítja, addigra a sírhely jó negyedét kitakarítja. Éppen ezért semmit sem vesz észre a feketeség gyilkos szándékából. Nem látja, ahogyan a hideg penge elhagyni készül hüvelyét, hogy vérét ontsa a lány apjának sírja felett. Mindenesetre, ha a praktikum oldaláról nézzük a dolgot ennél jobb hely és idő nem lesz a törpe megölésére, hisz az nem figyel, másrészt meg nem kell messzire cipelni a nehéz tetemet, ott helyben elföldelheti. Senkinek sem tűnne fel, hogy egy gazos sírhalommal több van…
Nagy igyekezetében az öreg se lát se hall, ezért Nori első felszólítását meg sem hallja, csak a másodikra kapja fel a fejét. Ekkor látja csak, hogy a leányzó nincs a legjobb hangulatban. Kezei még kinyúlnak egy száraz kóró után, majd felegyenesedik és megáll a sír mellett. Egy darabig némán figyeli ahogyan a feketeség folytatja, amit ő elkezdett, de a némaságot nem bírja sokáig cérnával.*
- Ott! Ott még elhagytál valamit, azt is szedd ki! Ha már engem félreállítottál kinézzen valahogy. Norileina Vylrien, hm? Mikor bemutatkoztál miért nem mondtad el a teljes neved?
* Az öreg úgy sejti, hogy a lány azért nem mutatkozott be teljes nevén, mert ennek valami köze lehet a többes személyiséghez. Lehet, hogy mindenkinek más néven mutatkozik be, attól függően, hogy az illetőnek melyik arcát szeretné megmutatni? Az, hogy most a teljes nevét elárulta, talán jelenthet valamit. De az is lehet, hogy a törpe egyszerűen csak túlgondolja a dolgot. Persze Wertusnál nincs megállás, még, ha egy lélegzetvételnyi időt hagyott is a lánynak, hogy lenyugodjon kissé.*
- Ha soha nem ismerted őt, akkor te nem is az apádat gyűlölöd, hanem a tényt, hogy meghalt. Azért mondod, hogy gyűlölöd őt, mert azt gyűlölöd aki vagy, de ezt kimondani nem mered. Ezért kell egy bűnbak. Az hogy halott még kapóra is jön, mert nem védheti meg magát! Szóval mondom neked, nézz magadba! Az apádtól meg kérj bocsánatot, amiért haragudtál rá a saját hibáid miatt!
* Egy pár percig megint csendben marad. Csak akkor szólal meg újra, mikor a feketeség már majdnem végzett a munkával.*
- Tudod a törpék a legügyesebb kőfaragók. Bár én nem vagyok a legkiválóbb mester a törpék közt, de bármelyik elfnél, vagy embernél szebb munkát készítek. Ha gondolod alkalomadtán készíthetek egy faragott kőlapot a sírra. Így nem kellene állandóan a gazokkal bíbelődnöd!
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
* Bizony dolgos nép a törpe, mikor munkáról van szó nem húzódik el. Ez hatványozottan igaz Wertusra, akinek a keze alatt szinte ég a munka. Fel sem néz Norira, mire az leállítja, addigra a sírhely jó negyedét kitakarítja. Éppen ezért semmit sem vesz észre a feketeség gyilkos szándékából. Nem látja, ahogyan a hideg penge elhagyni készül hüvelyét, hogy vérét ontsa a lány apjának sírja felett. Mindenesetre, ha a praktikum oldaláról nézzük a dolgot ennél jobb hely és idő nem lesz a törpe megölésére, hisz az nem figyel, másrészt meg nem kell messzire cipelni a nehéz tetemet, ott helyben elföldelheti. Senkinek sem tűnne fel, hogy egy gazos sírhalommal több van…
Nagy igyekezetében az öreg se lát se hall, ezért Nori első felszólítását meg sem hallja, csak a másodikra kapja fel a fejét. Ekkor látja csak, hogy a leányzó nincs a legjobb hangulatban. Kezei még kinyúlnak egy száraz kóró után, majd felegyenesedik és megáll a sír mellett. Egy darabig némán figyeli ahogyan a feketeség folytatja, amit ő elkezdett, de a némaságot nem bírja sokáig cérnával.*
- Ott! Ott még elhagytál valamit, azt is szedd ki! Ha már engem félreállítottál kinézzen valahogy. Norileina Vylrien, hm? Mikor bemutatkoztál miért nem mondtad el a teljes neved?
* Az öreg úgy sejti, hogy a lány azért nem mutatkozott be teljes nevén, mert ennek valami köze lehet a többes személyiséghez. Lehet, hogy mindenkinek más néven mutatkozik be, attól függően, hogy az illetőnek melyik arcát szeretné megmutatni? Az, hogy most a teljes nevét elárulta, talán jelenthet valamit. De az is lehet, hogy a törpe egyszerűen csak túlgondolja a dolgot. Persze Wertusnál nincs megállás, még, ha egy lélegzetvételnyi időt hagyott is a lánynak, hogy lenyugodjon kissé.*
- Ha soha nem ismerted őt, akkor te nem is az apádat gyűlölöd, hanem a tényt, hogy meghalt. Azért mondod, hogy gyűlölöd őt, mert azt gyűlölöd aki vagy, de ezt kimondani nem mered. Ezért kell egy bűnbak. Az hogy halott még kapóra is jön, mert nem védheti meg magát! Szóval mondom neked, nézz magadba! Az apádtól meg kérj bocsánatot, amiért haragudtál rá a saját hibáid miatt!
* Egy pár percig megint csendben marad. Csak akkor szólal meg újra, mikor a feketeség már majdnem végzett a munkával.*
- Tudod a törpék a legügyesebb kőfaragók. Bár én nem vagyok a legkiválóbb mester a törpék közt, de bármelyik elfnél, vagy embernél szebb munkát készítek. Ha gondolod alkalomadtán készíthetek egy faragott kőlapot a sírra. Így nem kellene állandóan a gazokkal bíbelődnöd!
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-09 19:54:00
Üzenet elküldve: 2026-02-09 19:54:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
*Lassan már tényleg meg fog fájdulni a feje attól, ahogy Wertus csűri-csavarja a mondandóját, a legnagyobb baj viszont az, hogy mindezt hangosan teszi. Nyöszörögni van kedve, de mégsem teszi, helyette inkább még a lélegzetét is visszafojtja, mielőtt véletlenül ordítani kezdene a törpével. Végül aztán sziszegve szólal meg.*
- Bármit mondasz, nem volt velem, amikor kellett volna. *Mindezek után, mikor a szellemidézés és az azt követő megjegyzéseket hallva csak kineveti az öreget, mást ugyanis nem tud hozzáfűzni, és nem is akar. Kit érdekel, hogy az ajtó nyikorog? Az pedig, hogy miért lett ilyen, nos, igen, nagy mértékben az apja halálának köszönhető.*
- Norileina Vylrien. *Fújja ki a hideg levegőt, elárulva közben a nevét a sír előtt állva. Wertus ismét kioktatja, még az ő tulajdon apjának sírja előtt is, amitől a lány tekintete teljesen elködösül. Mint egy kőszobor, úgy áll most a sírnál, a munkálkodásba kezdő törpe mögött. Megannyi kép pörög végig lelki szemei előtt. Sötét égbolt, vöröslő nap, a holdfényben csillanó penge képe… Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A tulajdon apjának sírja mellett nem bánhat így vele senki. Róla nem mondhatja meg senki más, hogy mit érdemel, csakis ő, a sírjához pedig végképp nem nyúlhat más, kizárólag ő.
Lassan tolja félre a nyitott kabátját, hogy a fekete szoknyájába bújtatott övre csatolt tőrért nyúljon. Egyetlen, gyors mozdulat, annyi kell csupán, és vége lesz ennek az egésznek. Nem fogja ez a nyavalyás szakállas többször porig alázni, nem fog neki mondani többé semmit. A tőr lassan csúszik kifelé a tokjából, időközben elfogadva a sorsát, és azt, hogy ezúttal sem tudja majd meghazudtolni a saját, gyilkos természetét. Ekkor azonban figyelmeztetően dörren fel elméjében egy mostanra már jól ismert hang.*
~Biztos, hogy ezt akarod? Néha talán túl sok a zaj, de tényleg nem értem. Miért mindig a legrosszabb hangokat hallod meg közülük? Nem ők döntenek, hanem te, és nem kell, hogy a döntéseiddel mindent elronts.~ *A tőr megáll, az éles penge nem mutatja meg magát, sőt, némi hezitálást követően vissza is csusszan a tokjába, majd elbújik rejtekében a fekete kabát alatt.*
- Takarodj onnan… *Hangja suttogásra hasonlít, de mégis hangos, viszont olyan rideg, mintha mindenfajta érzelem kihalt volna a lányból.*
- Ne nyúlj apám sírjához, vagy meglátod, hogy milyen vagyok én valójában… *Keze reszket, ahogy leengedi az ökölbe szorított jobbját. Nem mozdul egy lépést sem Wertus felé, bármit is tesz a fenyegetést követően*
- Soha nem ismertem őt, jogom van gyűlölni, amiért így történt, de mégis szeretem, mert az apám. Az egyetlen családtagom, akit legalább néha meglátogathatok. A sír nem azért gazos, mert nem törődök vele, hanem mert mostanában nem volt alkalmam eljönni ide. Menj onnan! *Szólítja fel újra a törpét, ha még nem állt félre a sírtól.*
- Ez az én feladatom. *Azzal maga lép oda, és folytatja az elkezdett munkát, hogy kiszabadítsa Balthier Vylrien nyughelyét a természet fogságából.*
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
*Lassan már tényleg meg fog fájdulni a feje attól, ahogy Wertus csűri-csavarja a mondandóját, a legnagyobb baj viszont az, hogy mindezt hangosan teszi. Nyöszörögni van kedve, de mégsem teszi, helyette inkább még a lélegzetét is visszafojtja, mielőtt véletlenül ordítani kezdene a törpével. Végül aztán sziszegve szólal meg.*
- Bármit mondasz, nem volt velem, amikor kellett volna. *Mindezek után, mikor a szellemidézés és az azt követő megjegyzéseket hallva csak kineveti az öreget, mást ugyanis nem tud hozzáfűzni, és nem is akar. Kit érdekel, hogy az ajtó nyikorog? Az pedig, hogy miért lett ilyen, nos, igen, nagy mértékben az apja halálának köszönhető.*
- Norileina Vylrien. *Fújja ki a hideg levegőt, elárulva közben a nevét a sír előtt állva. Wertus ismét kioktatja, még az ő tulajdon apjának sírja előtt is, amitől a lány tekintete teljesen elködösül. Mint egy kőszobor, úgy áll most a sírnál, a munkálkodásba kezdő törpe mögött. Megannyi kép pörög végig lelki szemei előtt. Sötét égbolt, vöröslő nap, a holdfényben csillanó penge képe… Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A tulajdon apjának sírja mellett nem bánhat így vele senki. Róla nem mondhatja meg senki más, hogy mit érdemel, csakis ő, a sírjához pedig végképp nem nyúlhat más, kizárólag ő.
Lassan tolja félre a nyitott kabátját, hogy a fekete szoknyájába bújtatott övre csatolt tőrért nyúljon. Egyetlen, gyors mozdulat, annyi kell csupán, és vége lesz ennek az egésznek. Nem fogja ez a nyavalyás szakállas többször porig alázni, nem fog neki mondani többé semmit. A tőr lassan csúszik kifelé a tokjából, időközben elfogadva a sorsát, és azt, hogy ezúttal sem tudja majd meghazudtolni a saját, gyilkos természetét. Ekkor azonban figyelmeztetően dörren fel elméjében egy mostanra már jól ismert hang.*
~Biztos, hogy ezt akarod? Néha talán túl sok a zaj, de tényleg nem értem. Miért mindig a legrosszabb hangokat hallod meg közülük? Nem ők döntenek, hanem te, és nem kell, hogy a döntéseiddel mindent elronts.~ *A tőr megáll, az éles penge nem mutatja meg magát, sőt, némi hezitálást követően vissza is csusszan a tokjába, majd elbújik rejtekében a fekete kabát alatt.*
- Takarodj onnan… *Hangja suttogásra hasonlít, de mégis hangos, viszont olyan rideg, mintha mindenfajta érzelem kihalt volna a lányból.*
- Ne nyúlj apám sírjához, vagy meglátod, hogy milyen vagyok én valójában… *Keze reszket, ahogy leengedi az ökölbe szorított jobbját. Nem mozdul egy lépést sem Wertus felé, bármit is tesz a fenyegetést követően*
- Soha nem ismertem őt, jogom van gyűlölni, amiért így történt, de mégis szeretem, mert az apám. Az egyetlen családtagom, akit legalább néha meglátogathatok. A sír nem azért gazos, mert nem törődök vele, hanem mert mostanában nem volt alkalmam eljönni ide. Menj onnan! *Szólítja fel újra a törpét, ha még nem állt félre a sírtól.*
- Ez az én feladatom. *Azzal maga lép oda, és folytatja az elkezdett munkát, hogy kiszabadítsa Balthier Vylrien nyughelyét a természet fogságából.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-08 21:04:57
Üzenet elküldve: 2026-02-08 21:04:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
*Nincs szép idő. Ép eszű ember, de még sötételf se választaná ezt az időt arra, hogy kint járkáljon. Ez sokat elmond Quantall-ról. Valóban olyan sürgős lehet egy ősi rejtélyt felfedni? Egyáltalán van ennek bármi haszna? Talán maga se hiszi el teljesen. De ez egy faladat amibe bele lehet menekülni. Mindig is ilyen volt. Pedig ezt a rossz szokását eddig egész jól kezelte az a szigorú időbeosztás, ami szerint a templomban élt. Bár rá csak az étkezések időpontja volt kötelező érvényű, de ez adott neki egy rendszert. Nem tehette meg, hogy éjszakába nyúlóan dolgozzon, majd ébredése után egyen valamit amit talál és folytassa amit csinált. Kénytelen volt a többi atyával és növendékkel együtt étkezni, mert nem kivételeztek vele se. Lehet most majd kihagy egy étkezést ennek a kutatásának az érdekében, de eszébe se jutnak most a fizikai szükségletek. Szerencsére megsikerül találnia akit keresett. Az invitációt elfogadja és beáll a veranda alá. A tea is jól esne, de épp feladat van.*
-Jó napot! Köszönöm, de dolgom van. Quantall Ackumien Galanodel volnék. A templomból irányítottak ide. Dorde úrhoz van szerencsém?
*Igenlő válasz esetén egyből bele is vág a közepébe.*
-Egy sír megtalálásában kérném a segítségét. Nagyon régi valószínűleg a dúlás környékén helyezhették bele az elhunytat. Egy serleg szimbóluma található rajta. Van elképzelése, hogy merre lehet vagy hol volna érdemes keresnem?
*Nincs szép idő. Ép eszű ember, de még sötételf se választaná ezt az időt arra, hogy kint járkáljon. Ez sokat elmond Quantall-ról. Valóban olyan sürgős lehet egy ősi rejtélyt felfedni? Egyáltalán van ennek bármi haszna? Talán maga se hiszi el teljesen. De ez egy faladat amibe bele lehet menekülni. Mindig is ilyen volt. Pedig ezt a rossz szokását eddig egész jól kezelte az a szigorú időbeosztás, ami szerint a templomban élt. Bár rá csak az étkezések időpontja volt kötelező érvényű, de ez adott neki egy rendszert. Nem tehette meg, hogy éjszakába nyúlóan dolgozzon, majd ébredése után egyen valamit amit talál és folytassa amit csinált. Kénytelen volt a többi atyával és növendékkel együtt étkezni, mert nem kivételeztek vele se. Lehet most majd kihagy egy étkezést ennek a kutatásának az érdekében, de eszébe se jutnak most a fizikai szükségletek. Szerencsére megsikerül találnia akit keresett. Az invitációt elfogadja és beáll a veranda alá. A tea is jól esne, de épp feladat van.*
-Jó napot! Köszönöm, de dolgom van. Quantall Ackumien Galanodel volnék. A templomból irányítottak ide. Dorde úrhoz van szerencsém?
*Igenlő válasz esetén egyből bele is vág a közepébe.*
-Egy sír megtalálásában kérném a segítségét. Nagyon régi valószínűleg a dúlás környékén helyezhették bele az elhunytat. Egy serleg szimbóluma található rajta. Van elképzelése, hogy merre lehet vagy hol volna érdemes keresnem?
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-08 20:41:57
Üzenet elküldve: 2026-02-08 20:41:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Boráldozat, s még más//
*A temető ebben az időben még komorabbnak hat, mint máskor. Quantall érezheti, a talaj már csúszóssá ázott csizmája alatt. A fák lombjait tépi és rázza a szél, az ég pedig hangosat dörren felette. Nincs egy árva lélek sem a temetőkertben.
Az esőfüggönyön át azonban halovány, táncoló fényforrást szúrhat ki. Lánghoz hasonlatos. Amennyiben közelebb merészkedik, egy apró fakunyhót pillanthat meg. Vélhetően itt tárolják a temető gondozásához szükséges szerszámokat. A fedett verandán egy hajlott hátú, széles karimájú kalapot viselő férfiember hintázik székében. A kezében fakorsót szorongat, az aprócska faasztalon mellette pedig egy üvegbúrában árválkodó gyertyácska szolgáltat némi fényt.
Nincs kétség, Dorde úrhoz van szerencséje, az pedig egyenesen őt bámulja.*
-Mi tetszik, úrfi? Nem jó időt választott a sétához! *Kezével inti a veranda alá a fiatal sötételfet.*
-Igyaccék meg egy teát, na!
*A temető ebben az időben még komorabbnak hat, mint máskor. Quantall érezheti, a talaj már csúszóssá ázott csizmája alatt. A fák lombjait tépi és rázza a szél, az ég pedig hangosat dörren felette. Nincs egy árva lélek sem a temetőkertben.
Az esőfüggönyön át azonban halovány, táncoló fényforrást szúrhat ki. Lánghoz hasonlatos. Amennyiben közelebb merészkedik, egy apró fakunyhót pillanthat meg. Vélhetően itt tárolják a temető gondozásához szükséges szerszámokat. A fedett verandán egy hajlott hátú, széles karimájú kalapot viselő férfiember hintázik székében. A kezében fakorsót szorongat, az aprócska faasztalon mellette pedig egy üvegbúrában árválkodó gyertyácska szolgáltat némi fényt.
Nincs kétség, Dorde úrhoz van szerencséje, az pedig egyenesen őt bámulja.*
-Mi tetszik, úrfi? Nem jó időt választott a sétához! *Kezével inti a veranda alá a fiatal sötételfet.*
-Igyaccék meg egy teát, na!
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-08 14:09:57
Üzenet elküldve: 2026-02-08 14:09:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
* Leina válaszára az apjával kapcsolatban a törpe a homlokát vakarja. Úgy hallik ki a szavaiból, hogy önmagával is ellentmondásba keveredik.*
- Őő, nem értem, hogy mit akarsz mondani. Szóval. Nem az a lényeg, hogy meghalt és nem volt ott veled, hanem az, hogy magadra hagyott? Ha ott lett volna veled, mert nem hal meg, akkor magadra sem hagy, nem gondolod? A kettő kizárja egymást.
* A feketeség diktálta tempóban gyorsan maguk mögött hagyják a Főteret, hamarosan pedig a polgárnegyed utcái is hasonló sorsra jutnak. Úgy suhan a leány, mint a nyíl. A törpe kérésére válaszul inkább talán még gyorsított is, talán bosszúból a fájó szavakért. Mikor odaérnek a temető kapujához az öreg bal kezével megtámaszkodik a kerítésen, míg jobbjával előre görnyedve a térdét fogja. Mikor Leina azt mondja, hogy bemutatja az apjának Wertus lihegve válaszol.*
- Te! Ha úgy is halott, nem lett volna könnyebb a szellemét megidézni kényelmesen a Pegazus melegébe, mint ide rohannunk? Ő tehet róla, hogy ilyen lettél? Hát persze! Szokásos. Legkönnyebb másokat hibáztatni, ahelyett, hogy magunkba nézzünk és megkeressük, hogy mit lehetett volna másként csinálni. Ez annyira emberi! Különben, ha legközelebb ide jövünk az apáddal beszélni, szólj, hogy hozzak egy kis zsírt megkenni ezt a kapuzsanért. Talán az hasznosabb lesz, mint halottaknak bölcsességeket suttogni.
* Mikor beérnek a sírok közé és megtalálják Leina édesapját a lány újra olyan dolgok miatt panaszkodik, amit neki lenne legkönnyebb rendbe tennie. Wertus is elolvassa a sírfeliratot, majd megszólal.*
- Szóval te Vylrien vagy! Leina Vylrien. Mikor bemutatkoztál nem mondtad el a teljes neved, most legalább tudom! Már megérte ide jönni. Másodsorban, pedig megint csak olyan dolgokról szájalsz, amit tettekkel te magad is megváltoztathatnál, sőt kötelességed lenne! Egy régi törpe mondás szerint beszélni fekve is lehet. Szóval azt, hogy apád sírja el van gazosodva és nem törődsz vele, ezt elmondhattad volna a gyümölcstál mellett ülve is. De, ha már ide jöttünk csináljunk valamit!
* Ezen szavak után elkezdi megtisztítani a sírhelyet a gazoktól és az oda nem illő dolgoktól. Mikor azt látja, hogy Leina talán kővé dermedve bámulja a törpét, megáll egy pillanatra, felnéz a lányra, majd egy pillanatnyi szemrehányó tekintet után megszólal.*
- Ha nem akarsz segíteni, ne tedd! De én akkor is rendbe teszem! Különben is, ez alatt a sok gizgaz alatt meg sem hallaná, hogy miket mondok neki, ordítani meg nem akarok, mert még berekednék.
Amúgy meg azt mondod, hogy a gazdagoknak szebb sírboltjuk van? Tudod miért? Mert megérdemlik! Te magad mondtad, hogy a te apád semmit sem érdemel!
* Utolsó mondatait direkt provokatívnak szánja, hiszen érzi a lányon, hogy annak ellenére, hogy szóban gyűlöli apját, mégis fáj neki a sír egyszerűsége és elhagyatottsága. Miután ezeket elmondja folytatja a munkát. Ha segít a feketeség, ha nem.*
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
* Leina válaszára az apjával kapcsolatban a törpe a homlokát vakarja. Úgy hallik ki a szavaiból, hogy önmagával is ellentmondásba keveredik.*
- Őő, nem értem, hogy mit akarsz mondani. Szóval. Nem az a lényeg, hogy meghalt és nem volt ott veled, hanem az, hogy magadra hagyott? Ha ott lett volna veled, mert nem hal meg, akkor magadra sem hagy, nem gondolod? A kettő kizárja egymást.
* A feketeség diktálta tempóban gyorsan maguk mögött hagyják a Főteret, hamarosan pedig a polgárnegyed utcái is hasonló sorsra jutnak. Úgy suhan a leány, mint a nyíl. A törpe kérésére válaszul inkább talán még gyorsított is, talán bosszúból a fájó szavakért. Mikor odaérnek a temető kapujához az öreg bal kezével megtámaszkodik a kerítésen, míg jobbjával előre görnyedve a térdét fogja. Mikor Leina azt mondja, hogy bemutatja az apjának Wertus lihegve válaszol.*
- Te! Ha úgy is halott, nem lett volna könnyebb a szellemét megidézni kényelmesen a Pegazus melegébe, mint ide rohannunk? Ő tehet róla, hogy ilyen lettél? Hát persze! Szokásos. Legkönnyebb másokat hibáztatni, ahelyett, hogy magunkba nézzünk és megkeressük, hogy mit lehetett volna másként csinálni. Ez annyira emberi! Különben, ha legközelebb ide jövünk az apáddal beszélni, szólj, hogy hozzak egy kis zsírt megkenni ezt a kapuzsanért. Talán az hasznosabb lesz, mint halottaknak bölcsességeket suttogni.
* Mikor beérnek a sírok közé és megtalálják Leina édesapját a lány újra olyan dolgok miatt panaszkodik, amit neki lenne legkönnyebb rendbe tennie. Wertus is elolvassa a sírfeliratot, majd megszólal.*
- Szóval te Vylrien vagy! Leina Vylrien. Mikor bemutatkoztál nem mondtad el a teljes neved, most legalább tudom! Már megérte ide jönni. Másodsorban, pedig megint csak olyan dolgokról szájalsz, amit tettekkel te magad is megváltoztathatnál, sőt kötelességed lenne! Egy régi törpe mondás szerint beszélni fekve is lehet. Szóval azt, hogy apád sírja el van gazosodva és nem törődsz vele, ezt elmondhattad volna a gyümölcstál mellett ülve is. De, ha már ide jöttünk csináljunk valamit!
* Ezen szavak után elkezdi megtisztítani a sírhelyet a gazoktól és az oda nem illő dolgoktól. Mikor azt látja, hogy Leina talán kővé dermedve bámulja a törpét, megáll egy pillanatra, felnéz a lányra, majd egy pillanatnyi szemrehányó tekintet után megszólal.*
- Ha nem akarsz segíteni, ne tedd! De én akkor is rendbe teszem! Különben is, ez alatt a sok gizgaz alatt meg sem hallaná, hogy miket mondok neki, ordítani meg nem akarok, mert még berekednék.
Amúgy meg azt mondod, hogy a gazdagoknak szebb sírboltjuk van? Tudod miért? Mert megérdemlik! Te magad mondtad, hogy a te apád semmit sem érdemel!
* Utolsó mondatait direkt provokatívnak szánja, hiszen érzi a lányon, hogy annak ellenére, hogy szóban gyűlöli apját, mégis fáj neki a sír egyszerűsége és elhagyatottsága. Miután ezeket elmondja folytatja a munkát. Ha segít a feketeség, ha nem.*
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-02-08 10:24:19
Üzenet elküldve: 2026-02-08 10:24:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
*Wertus a halott apjának becsületét próbálja megvédeni. Nem tudhatja, de ez a küldetés egyszerűen csak lehetetlen.*
- Nem ez a lényeg, hanem hogy meghalt és nem volt ott velem. Ezen a tényen nem változtat, hogy miért halt meg. Magamra hagyott engem. *Nem hagy lehetőséget a vitára, szavain egyértelműen érezni lehet, hogy bármivel is rukkol elő a másik, nem fogja tudni meggyőzni a feketeséget arról, hogy ne gyűlölje az apját. A kérdést pedig mintha meg sem hallotta volna engedi el a füle mellett. Nincs még itt az ideje annak, hogy arról beszéljen, hogyan kínzott halálra egy tündért egy pincében vagy miféle más szörnyűségeket követett el a szegénynegyedi éj leple alatt.
Hogy a törpe nem gázolja el, mikor megtorpan, az talán tényleg nagy szerencse, mert biztosan nem lett volna kellemes érzés.*
- Túl sokat nyafogsz. *Ennyi csupán a véleménye a magyarázkodásra. Sóhajt egyet, megcsóválja a fejét, majd inkább indul tovább. Átvágva a Polgárnegyed utcáin aztán elérik Arthenior nagytemplomát, a helyet, amit legszívesebben a földdel tenne egyenlővé, de céljuk persze nem az épület. Elhalad a bejárat mellett, és tovább lépdel, egészen a templomkert hátsó részében található kis kapuig, amely a temetőbe vezet. Egy pillantást vet csupán Wertus felé, ha a törpe még vele van, majd éles, nyikorgó hang töri meg a csendet, ahogy betolja a kaput.*
- Bemutatlak neki. Már az apámnak. Azokat a hülyeségeket, amiket nekem hordtál össze, inkább neki kellene elmondanod. Mert nem én tehetek róla, hogy a lánya ennyire elbaszott lett, hanem ő. Neki van szüksége a törpe bölcsességeidre, nem nekem. *Mormogja halkan, miközben a sírok közé indul, míg meg nem találja a keresett síremléket. A felirat rajta a „Balthier Vylrien” nevet jelzi.*
- Már megint tele van gazzal. Látod? Még a holtaknak sem jut egyenlő bánásmód ezen a világon. Ha egy senki voltál, még az örök nyugalmadat követően is leszarnak. Bezzeg a gazdag kutyák… *Fogait csikorgatja dühében, keze ökölbe szorul. Ha Wertus olvas a sorok között, akkor furcsállhatja a lány viselkedését, mert bár folyamatosan szidja az apját, mégis fontos felelősségének érzi, hogy gondoskodjon a sírjáról.*
//A törpe legyen velünk//
//Temető//
*Wertus a halott apjának becsületét próbálja megvédeni. Nem tudhatja, de ez a küldetés egyszerűen csak lehetetlen.*
- Nem ez a lényeg, hanem hogy meghalt és nem volt ott velem. Ezen a tényen nem változtat, hogy miért halt meg. Magamra hagyott engem. *Nem hagy lehetőséget a vitára, szavain egyértelműen érezni lehet, hogy bármivel is rukkol elő a másik, nem fogja tudni meggyőzni a feketeséget arról, hogy ne gyűlölje az apját. A kérdést pedig mintha meg sem hallotta volna engedi el a füle mellett. Nincs még itt az ideje annak, hogy arról beszéljen, hogyan kínzott halálra egy tündért egy pincében vagy miféle más szörnyűségeket követett el a szegénynegyedi éj leple alatt.
Hogy a törpe nem gázolja el, mikor megtorpan, az talán tényleg nagy szerencse, mert biztosan nem lett volna kellemes érzés.*
- Túl sokat nyafogsz. *Ennyi csupán a véleménye a magyarázkodásra. Sóhajt egyet, megcsóválja a fejét, majd inkább indul tovább. Átvágva a Polgárnegyed utcáin aztán elérik Arthenior nagytemplomát, a helyet, amit legszívesebben a földdel tenne egyenlővé, de céljuk persze nem az épület. Elhalad a bejárat mellett, és tovább lépdel, egészen a templomkert hátsó részében található kis kapuig, amely a temetőbe vezet. Egy pillantást vet csupán Wertus felé, ha a törpe még vele van, majd éles, nyikorgó hang töri meg a csendet, ahogy betolja a kaput.*
- Bemutatlak neki. Már az apámnak. Azokat a hülyeségeket, amiket nekem hordtál össze, inkább neki kellene elmondanod. Mert nem én tehetek róla, hogy a lánya ennyire elbaszott lett, hanem ő. Neki van szüksége a törpe bölcsességeidre, nem nekem. *Mormogja halkan, miközben a sírok közé indul, míg meg nem találja a keresett síremléket. A felirat rajta a „Balthier Vylrien” nevet jelzi.*
- Már megint tele van gazzal. Látod? Még a holtaknak sem jut egyenlő bánásmód ezen a világon. Ha egy senki voltál, még az örök nyugalmadat követően is leszarnak. Bezzeg a gazdag kutyák… *Fogait csikorgatja dühében, keze ökölbe szorul. Ha Wertus olvas a sorok között, akkor furcsállhatja a lány viselkedését, mert bár folyamatosan szidja az apját, mégis fontos felelősségének érzi, hogy gondoskodjon a sírjáról.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293