Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-07 22:48:51
Üzenet elküldve: 2024-11-07 22:48:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Eeyr vagy Teysus //
* Ahogy haladnak az utcákon, Alesian említésére feltűnik neki a templom tornya. Onnan már csak néhány perc séta, mire megérkeznek.
Muzomgo nem nevezné magát értelmiséginek, habár sokkal több mindenhez ért, mint amit egy tevepásztor fiából kinéznének. Különböző korokban mást-mást jelent értelmiséginek lenni – néhány éve például kinevették és hóbortosnak bélyegezték volna bármelyik istenség bármelyik papját, ha Arthenior főterén elmondta volna ugyanazt, amit manapság mindenki tud. Ugyanúgy változott az emberek mágiához való viszonya és minden más is. Bizonyára sok ezer évvel ezelőtt akadt egy értelmiségi réteg, akik azt állították, hogy a tudásuk pergamenre rögzítése ostoba próbálkozás az örökkévalósághoz. Részben talán igazuk is volt, viszont ma már senki nem emlékszik rájuk. *
– Hát megérkeztünk. * Állapítja meg és lenéz a tündérre, aki idáig elkísérte, de úgy sejti, hogy itt már elválnak útjaik. *
– Köszönöm, hogy elkísértél. Mint említettem, én most keresni szeretnék egy papot, akinek nagyobb rálátása van a dolgokra. De a mi vitánknak is örültem, még ha nem is sikerült sok mindenben közös nevezőre jutni. Talán később még folytathatjuk a harcunkat. Illetve mindenképp időt szeretnék szánni az előadásod megtekintésére. * Erről ugyan nem sikerült időpontot egyeztetniük, de úgy képzeli, hogy ha a másik fellép, előtte legalább néhány helyen a városban meghirdeti azt.
Függetlenül attól, hogy a tündér követi vagy sem, a sötét bőrű férfi belép a templomba. Szeme nincs hozzászokva a benti félhomályhoz, de azt ki tudja venni, hogy vannak itt mások is. Nem annyian, mint a kocsmában vagy az utcákon, de lézengenek páran. Már ez is valami. Habár a nagyjuk papnak néz ki. Teleszívja tüdejét és céltudatosan megindul az egyik közeli csuhás alakhoz. *
– Eeyr fénye ragyogjon be, testvérem! A nevem Muzomgo, messzi földről érkeztem a városba, hogy az istennő tanait hirdessem. El tudnál vezetni egy illetékeshez, akivel efféle vallási dolgokról beszélhetnék?
* Ahogy haladnak az utcákon, Alesian említésére feltűnik neki a templom tornya. Onnan már csak néhány perc séta, mire megérkeznek.
Muzomgo nem nevezné magát értelmiséginek, habár sokkal több mindenhez ért, mint amit egy tevepásztor fiából kinéznének. Különböző korokban mást-mást jelent értelmiséginek lenni – néhány éve például kinevették és hóbortosnak bélyegezték volna bármelyik istenség bármelyik papját, ha Arthenior főterén elmondta volna ugyanazt, amit manapság mindenki tud. Ugyanúgy változott az emberek mágiához való viszonya és minden más is. Bizonyára sok ezer évvel ezelőtt akadt egy értelmiségi réteg, akik azt állították, hogy a tudásuk pergamenre rögzítése ostoba próbálkozás az örökkévalósághoz. Részben talán igazuk is volt, viszont ma már senki nem emlékszik rájuk. *
– Hát megérkeztünk. * Állapítja meg és lenéz a tündérre, aki idáig elkísérte, de úgy sejti, hogy itt már elválnak útjaik. *
– Köszönöm, hogy elkísértél. Mint említettem, én most keresni szeretnék egy papot, akinek nagyobb rálátása van a dolgokra. De a mi vitánknak is örültem, még ha nem is sikerült sok mindenben közös nevezőre jutni. Talán később még folytathatjuk a harcunkat. Illetve mindenképp időt szeretnék szánni az előadásod megtekintésére. * Erről ugyan nem sikerült időpontot egyeztetniük, de úgy képzeli, hogy ha a másik fellép, előtte legalább néhány helyen a városban meghirdeti azt.
Függetlenül attól, hogy a tündér követi vagy sem, a sötét bőrű férfi belép a templomba. Szeme nincs hozzászokva a benti félhomályhoz, de azt ki tudja venni, hogy vannak itt mások is. Nem annyian, mint a kocsmában vagy az utcákon, de lézengenek páran. Már ez is valami. Habár a nagyjuk papnak néz ki. Teleszívja tüdejét és céltudatosan megindul az egyik közeli csuhás alakhoz. *
– Eeyr fénye ragyogjon be, testvérem! A nevem Muzomgo, messzi földről érkeztem a városba, hogy az istennő tanait hirdessem. El tudnál vezetni egy illetékeshez, akivel efféle vallási dolgokról beszélhetnék?
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-29 11:13:59
Üzenet elküldve: 2024-10-29 11:13:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Na most már tényleg eltévedhetett. Az utcák egyformák voltak és a következő dolog amire feleszmélt, az már a Templom égbeemelkedő épülete volt. Hogy kerülhetett ide? Hisz azért a Polgárnegyed sem egy útvesztő. Látszik, hogy egy ideje nem önmaga. Vagyis tegnap óta, mikor a papok elzárták a lényt, mely kapcsolatot hozott létre kettejük között. Nélküle elveszett. Bár Derk egyértelműen bosszantja, de mivel ő volt ott vele, és azóta is, lehet kettejük között alakulhatott ki egy másik kapocs? Vagy csak egyoldalú, Hena irányából? Ki tudja? Az a bosszantja, hogy ő maga nem tudja erre a választ. Ha az ember, elf, belegondol lehet csak egy társra vágyik. Derk erre tökéletes volt. A férfi gyakran bosszantotta, de észnél is tudta tartani. Mi üthetett belé tegnap este? Ő kergette el. A férfi erre nem állt készen, ő meg csak úgy rávetette volna magát. Mondjuk mentségére legyen az, hogy a férfi kezdte. Legalább is ő volt elsőnek agresszív vele, fenyegető hanglejtésével. De most nélküle kell kezdenie valamit magával. Na és miért is ne? Egyedül is képes meglenni. Eddig is így volt, most mi lenne a különbség?*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-27 15:57:21
Üzenet elküldve: 2024-10-27 15:57:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Nem gondolja meg magát. Ha nem is nyeri el a tetszését egészen a gondolat, hogy mákonyevők közé ereszkedjen, a megszárítkozás gondolata a józan eszére hat. Ha a nő egy városbeli fogadót ajánlott volna, inkább a templom padjain tölti a napot, amíg eláll az eső, de a másik által említett hely még a közelségével is az észszerűbb döntésnek tűnik jelen helyzetben. Nem gondolja meg magát, ám szólni ezúttal sem szól róla hangosan. Egyedül a mozdulat, amivel maga is a nő után lép a gyertyatartó mellől, amikor amaz az ajtó felé indul, beszél helyette. Többre tartja a tetteket, mint a szavakat, az imádkozásra kapott választ hallva azonban mégis akaratlan a halvány, békés félmosoly a szája szélén. Megmarad az árnya akkor is, amikor a nő megáll, és incselkedik még egy sort az ajtóban. Udvariasan hajt aprót a fején a szavakra.*
- Igyekezni fogok.
*Habár a földeken töltött évek alatt hozzászokott a lába a hosszas gyaloglásokhoz, rövidebb, gyorsabb távon nem lepné meg, ha a fiatal wegtoreni lehagyná. Annak játékos kihívását mindenesetre nem utasítja el, s bár be nem ismerné, valójában ahhoz sem fűlne a foga, hogy igazából vereséget szenvedjen.
Odébb igazítja a mellkasa előtt keresztbefutó tegez szíját, mielőtt aztán a másik kinyitná végül az ajtót. Mintha szürkülne a nehéz felhők alatt odakint, ám a templom félhomálya után ennyi fény is zavarja; összehúzza a szemét. A vaskos fa szélére fogva veszi át azt a nőtől, utánalépve az utcára. Azzal a lendülettel, ahogy kimentek, be is húzza maguk mögött, miközben dézsából öntött vízként éri a hirtelen nyakába zúduló eső hűvöse. A benti nyugalom után éles a kinti égszakadás káosza. Az egyetlen támpontja az ismeretlen negyed felé az egy tarka kendő, s az alóla időnként kivillanó vörös tincsek. Hogy miért indul mégis utána, miért bízza rá magát, miért követi akár futva is az üres utcákon valahova, ahova soha máskor nem tenné be a lábát, maga sem igazán tudná megmagyarázni. Lemaradni mögüle viszont mégiscsak a büszkeségét sértené.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.27 16:14:10
//Messziről jött ember//
*Nem gondolja meg magát. Ha nem is nyeri el a tetszését egészen a gondolat, hogy mákonyevők közé ereszkedjen, a megszárítkozás gondolata a józan eszére hat. Ha a nő egy városbeli fogadót ajánlott volna, inkább a templom padjain tölti a napot, amíg eláll az eső, de a másik által említett hely még a közelségével is az észszerűbb döntésnek tűnik jelen helyzetben. Nem gondolja meg magát, ám szólni ezúttal sem szól róla hangosan. Egyedül a mozdulat, amivel maga is a nő után lép a gyertyatartó mellől, amikor amaz az ajtó felé indul, beszél helyette. Többre tartja a tetteket, mint a szavakat, az imádkozásra kapott választ hallva azonban mégis akaratlan a halvány, békés félmosoly a szája szélén. Megmarad az árnya akkor is, amikor a nő megáll, és incselkedik még egy sort az ajtóban. Udvariasan hajt aprót a fején a szavakra.*
- Igyekezni fogok.
*Habár a földeken töltött évek alatt hozzászokott a lába a hosszas gyaloglásokhoz, rövidebb, gyorsabb távon nem lepné meg, ha a fiatal wegtoreni lehagyná. Annak játékos kihívását mindenesetre nem utasítja el, s bár be nem ismerné, valójában ahhoz sem fűlne a foga, hogy igazából vereséget szenvedjen.
Odébb igazítja a mellkasa előtt keresztbefutó tegez szíját, mielőtt aztán a másik kinyitná végül az ajtót. Mintha szürkülne a nehéz felhők alatt odakint, ám a templom félhomálya után ennyi fény is zavarja; összehúzza a szemét. A vaskos fa szélére fogva veszi át azt a nőtől, utánalépve az utcára. Azzal a lendülettel, ahogy kimentek, be is húzza maguk mögött, miközben dézsából öntött vízként éri a hirtelen nyakába zúduló eső hűvöse. A benti nyugalom után éles a kinti égszakadás káosza. Az egyetlen támpontja az ismeretlen negyed felé az egy tarka kendő, s az alóla időnként kivillanó vörös tincsek. Hogy miért indul mégis utána, miért bízza rá magát, miért követi akár futva is az üres utcákon valahova, ahova soha máskor nem tenné be a lábát, maga sem igazán tudná megmagyarázni. Lemaradni mögüle viszont mégiscsak a büszkeségét sértené.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.27 16:14:10
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-27 11:43:59
Üzenet elküldve: 2024-10-27 11:43:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Nem tudná megmagyarázni az okát, de a szófukar alak a maga borongó, magának való kisugárzásával valamiféle bizalmat ébreszt benne. Megnyugtatja a csöndje. Na nem a szótlansága, hanem az a fajta csend, ami belül honol. Yeza sosem érzett ilyet. Meg is ijesztené. De az ő élete, a felé támasztott elvárások nem is engedték ilyen útra.*
- Az enyéim közt az imádságnak nincs háza *pillant körbe a félhomályba burkolózó téren, míg kifelé indul.* - Csak helye és ideje.
*Az ajtónál bevárja a másikat, ha amaz meg nem gondolja magát. Visszahúzza a fejére a kendő tetejét, bár a várost bőszen ostromló eső ellen valószínűleg nem sokat fog érni.*
- Csak próbáld tartani velem a lépést *cserfes mosolyt villant. Bizony, Yeza fürge teremtés, de azért az idegen se tűnik tohonya úrficskának. Magas, szikár fickó. Azért talán így is össze kell kapnia magát, hogy le ne maradjon. Már ez is marasztalja kicsit a mosolyt Yeza arcán. Bőrig ázni az esőben, átrohanni egy idegennel egy negyeden... Egy kis életet piszkál a lángocskába a lelke mélyén. A lángba, ami mostanság alig pislákol itt, Arthenior idegen karjai közé bezárva.
Ráfog a kilincsre, s kivár egy hosszabb pillanatot, mely némán rányomhatja pecsétjét az egyezségükre.
Mély levegő, kendőt markoló balja megszorulása súgnak az iramodás előtti pillanatról; a következőben pedig már tépi is fel az ajtót, hogy belevesse magát a környéket áztató sűrű esőfüggönybe.*
//Messziről jött ember//
*Nem tudná megmagyarázni az okát, de a szófukar alak a maga borongó, magának való kisugárzásával valamiféle bizalmat ébreszt benne. Megnyugtatja a csöndje. Na nem a szótlansága, hanem az a fajta csend, ami belül honol. Yeza sosem érzett ilyet. Meg is ijesztené. De az ő élete, a felé támasztott elvárások nem is engedték ilyen útra.*
- Az enyéim közt az imádságnak nincs háza *pillant körbe a félhomályba burkolózó téren, míg kifelé indul.* - Csak helye és ideje.
*Az ajtónál bevárja a másikat, ha amaz meg nem gondolja magát. Visszahúzza a fejére a kendő tetejét, bár a várost bőszen ostromló eső ellen valószínűleg nem sokat fog érni.*
- Csak próbáld tartani velem a lépést *cserfes mosolyt villant. Bizony, Yeza fürge teremtés, de azért az idegen se tűnik tohonya úrficskának. Magas, szikár fickó. Azért talán így is össze kell kapnia magát, hogy le ne maradjon. Már ez is marasztalja kicsit a mosolyt Yeza arcán. Bőrig ázni az esőben, átrohanni egy idegennel egy negyeden... Egy kis életet piszkál a lángocskába a lelke mélyén. A lángba, ami mostanság alig pislákol itt, Arthenior idegen karjai közé bezárva.
Ráfog a kilincsre, s kivár egy hosszabb pillanatot, mely némán rányomhatja pecsétjét az egyezségükre.
Mély levegő, kendőt markoló balja megszorulása súgnak az iramodás előtti pillanatról; a következőben pedig már tépi is fel az ajtót, hogy belevesse magát a környéket áztató sűrű esőfüggönybe.*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-27 09:37:48
Üzenet elküldve: 2024-10-27 09:37:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*A válasz hallatán futó, gyanakvó pillantást vet a nőre, mielőtt visszafordítaná a tekintetét a lángok közé. Imádkozni jött volna? Beleveszve figyeli a gyertyák fényét maga előtt, anélkül, hogy egyebet fűzne a kérdéshez. Ki mondhatná meg, ha másként lenne? Nem az ő dolga, s ha az idegen valóban imádkozni akar, nem ő lesz az, aki megzavarná ebben a foglalatosságban az üres templomban, még az árnyak rejtekét maga mögött hagyva sem.
A váratlanul közeli villámcsapásra megriadt nő felé ugrik. Reflexszerű a mozdulat, amivel az egyik lángok közelében tartott kezét felé nyújtja, hogy elkapja, ha megbotlana. Mozdulatlan marad azonban az arca, amivel annak alakját figyeli még egy darabon, ahogy ellép tőle. A hirtelen csattanásra ha maga meg is rémült arról csak a gerince mellett megfeszült izmok árulkodhatnának, s a bőre alatt zubogásnak indult vér. Ritka, ha az ösztönei a menekülés mellett döntenek. Összevonja a szemöldökét a gondolatra. Visszafordul a gyertyák felé. Semmi látszatja annak, hogy az eső elállni készülne odakint.
A szinte a semmiből érkező felvetést is a maga megszokott szótlanságával hallgatja, csupán az összevont szemöldöke alatt lesz komorabb a pillantása a kibontakozó képre. Mákonybarlang. Nem járt annyit a városban, hogy ismerje azt, még a Romvárost se, nemhogy egy lebujt annak környékén. Van azonban egy elképzelése a helyről, még a nő szűkszavú leírásából is.*
- S mi lesz akkor az imádsággal..?
*Mormolja csendben, mintegy válaszul, félkomolynak szánva a kérdést, bár mosoly ezúttal sem töri meg az arcának vonásait. Egy részével szemben falra találtak a másik szavai a romvárosi barlanggal, ám a meleg lehetősége mégis jobban vonzza most, mint a kétesnek ható hely ellenszenvessége. Ha itt marad, szinte biztosan megfázik. Odaát..*
//Messziről jött ember//
*A válasz hallatán futó, gyanakvó pillantást vet a nőre, mielőtt visszafordítaná a tekintetét a lángok közé. Imádkozni jött volna? Beleveszve figyeli a gyertyák fényét maga előtt, anélkül, hogy egyebet fűzne a kérdéshez. Ki mondhatná meg, ha másként lenne? Nem az ő dolga, s ha az idegen valóban imádkozni akar, nem ő lesz az, aki megzavarná ebben a foglalatosságban az üres templomban, még az árnyak rejtekét maga mögött hagyva sem.
A váratlanul közeli villámcsapásra megriadt nő felé ugrik. Reflexszerű a mozdulat, amivel az egyik lángok közelében tartott kezét felé nyújtja, hogy elkapja, ha megbotlana. Mozdulatlan marad azonban az arca, amivel annak alakját figyeli még egy darabon, ahogy ellép tőle. A hirtelen csattanásra ha maga meg is rémült arról csak a gerince mellett megfeszült izmok árulkodhatnának, s a bőre alatt zubogásnak indult vér. Ritka, ha az ösztönei a menekülés mellett döntenek. Összevonja a szemöldökét a gondolatra. Visszafordul a gyertyák felé. Semmi látszatja annak, hogy az eső elállni készülne odakint.
A szinte a semmiből érkező felvetést is a maga megszokott szótlanságával hallgatja, csupán az összevont szemöldöke alatt lesz komorabb a pillantása a kibontakozó képre. Mákonybarlang. Nem járt annyit a városban, hogy ismerje azt, még a Romvárost se, nemhogy egy lebujt annak környékén. Van azonban egy elképzelése a helyről, még a nő szűkszavú leírásából is.*
- S mi lesz akkor az imádsággal..?
*Mormolja csendben, mintegy válaszul, félkomolynak szánva a kérdést, bár mosoly ezúttal sem töri meg az arcának vonásait. Egy részével szemben falra találtak a másik szavai a romvárosi barlanggal, ám a meleg lehetősége mégis jobban vonzza most, mint a kétesnek ható hely ellenszenvessége. Ha itt marad, szinte biztosan megfázik. Odaát..*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-27 06:48:03
Üzenet elküldve: 2024-10-27 06:48:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Érdekes ez a hallgatag fickó. Bizonyos értelemben szöges ellentéte a vörösnek. Ha nem pillantja meg véletlenül, talán ott ácsorgott volna némán az árnyékok között, míg eláll az eső. A csend az ő közege, ez lerí róla. De a hallgatagsága mégsem tűnik gorombának vagy elutasítónak. Különös alak. Talán csak egy árny, ami a Sors furcsa fintorából hús-testbe született, s e defektussal kell boldogulnia az életben. Szép vonásait a majdnem tökéletesség teszi emberien vonzóvá, de pont elég szoborszerű, hogy falat emeljen a szimpátia elé.
S lám, Yeza természetétől még az ilyen kóbor árnyak sem tudják elzárni magukat.
Kérdés. Mosolyt húz a szép ívű wegtoreni ajkakra.*
- Nem *mondja.* - Én imádkozni jöttem. *Yeza ügyesen játszik a hangsúlyával. Egy idegennek kibogozhatatlan, hogy komolyan szól-e vagy csak incselkedik.
Hirtelen villám tép a viharba, ami igen szokatlan ebben az évszakban. Velőt rázó ostora a közelben ér földet. A robaj megrémíti a vöröst, s ösztönösen a másikhoz rebben. Csak egy pillanat az egész, de ahhoz elég, hogy az érintés rávilágítson: a hús-vér árny szó szerint bőrig ázott.
Hátrébb lép egy lépést és nagyot sóhajtva végigfuttatja szemét a hatalmas, fagyos téren, aztán visszafordul az idegenhez.*
- A Romváros szélén ismerek egy helyet. Nem túl... Mákonybarlang *böki ki végül köntörfalazás helyett.* - De meleg van és megszárítkozhatunk, míg elül az eső. *Kipillant a rideg kőoszlopok részvétlen sorára.* - Futva egész közel van, bár valószínűleg úgy is nagyon elázunk, mire odaérünk. De azt hiszem, neked már úgyis mindegy.
//Messziről jött ember//
*Érdekes ez a hallgatag fickó. Bizonyos értelemben szöges ellentéte a vörösnek. Ha nem pillantja meg véletlenül, talán ott ácsorgott volna némán az árnyékok között, míg eláll az eső. A csend az ő közege, ez lerí róla. De a hallgatagsága mégsem tűnik gorombának vagy elutasítónak. Különös alak. Talán csak egy árny, ami a Sors furcsa fintorából hús-testbe született, s e defektussal kell boldogulnia az életben. Szép vonásait a majdnem tökéletesség teszi emberien vonzóvá, de pont elég szoborszerű, hogy falat emeljen a szimpátia elé.
S lám, Yeza természetétől még az ilyen kóbor árnyak sem tudják elzárni magukat.
Kérdés. Mosolyt húz a szép ívű wegtoreni ajkakra.*
- Nem *mondja.* - Én imádkozni jöttem. *Yeza ügyesen játszik a hangsúlyával. Egy idegennek kibogozhatatlan, hogy komolyan szól-e vagy csak incselkedik.
Hirtelen villám tép a viharba, ami igen szokatlan ebben az évszakban. Velőt rázó ostora a közelben ér földet. A robaj megrémíti a vöröst, s ösztönösen a másikhoz rebben. Csak egy pillanat az egész, de ahhoz elég, hogy az érintés rávilágítson: a hús-vér árny szó szerint bőrig ázott.
Hátrébb lép egy lépést és nagyot sóhajtva végigfuttatja szemét a hatalmas, fagyos téren, aztán visszafordul az idegenhez.*
- A Romváros szélén ismerek egy helyet. Nem túl... Mákonybarlang *böki ki végül köntörfalazás helyett.* - De meleg van és megszárítkozhatunk, míg elül az eső. *Kipillant a rideg kőoszlopok részvétlen sorára.* - Futva egész közel van, bár valószínűleg úgy is nagyon elázunk, mire odaérünk. De azt hiszem, neked már úgyis mindegy.
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-26 21:55:20
Üzenet elküldve: 2024-10-26 21:55:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*A válaszát követő sóhajra csupán a szeme sarkából tekint a megkönnyebbülni látszó nő felé, miközben közelebb lép a gyertyatartóhoz. Nem a papot kereste hát a másik sem idebent.
Nem időzik sokat a tekintete az idegen alakján, a továbbra is a kendőt tartó kézen. A kicsiny lángok felé fordul, amik amennyi fényt, annyi meleget is adnak nagyjából, a tenyerét mégis kellemesen simítja végig az a kevés is, ami közelükben éri a bőrét. A kérdésre, s az azt követő megállapításra sem válaszol egyebet, egykedvű a finoman táncoló fénypontok közé vetett pillantása. Hogy a hajából még folyik a víz, már szinte megszokta, hűvösen fut a hátán a libabőr kabátja alatt. Maga sem tudta, mennyire ázott el pontosan, s egy kályha mellett talán nem is volna annyira rossz a helyzet, mint a templom magas, ürességtől kongó, fűtetlen terében. Az egy helyben ácsorgás sem segít a helyzetén, de nincs hova mennie. Ahogy elnézi a közelében tartózkodó nőnek sincs. A kérdések azonban nem akarnak elhalni annak nyelvén. Apró ránc húzódik a két szemöldöke közé a vadászat hallatán. Mintha mennydörgés morajlana az eső alapzaján túl odakintről..*
- Az íjnak nem.
*Feleli végül a következő kérdést követően, ahogy lassan visszakalandozik a figyelme a benti hangokra. Az idegnek és a tollaknak már inkább, de amíg egy tenyérnyi száraz folt nem sok, annyi sincs a tulajdon ruháján, addig nem igazán tud mit kezdeni vele. Talán majd cserélnie kell őket. De piacra is csak akkor jutna el, ha elállna az eső odakint.
Lassan kezdenek átmelegedni valamelyest az ujjai, bár igen közel kell tartania őket a gyertyákhoz. Ha nem tud elindulni egyhamar, mégis kénytelen lesz levenni a tegezét. Megnézni a húrt.
Lepillantva dörzsöli meg a kezeit maga előtt.*
- Te? *Kérdezi halkan.* - Téged is az eső űzött be ide?
*Néz fel nyugodtan a szemközt álló nőre, először mérve végig igazán annak arcát azóta, hogy belépett ide. Nem ismerősek a vonások de árulkodóak, ahogy a wegtoreni szitokszavak is azok voltak.
Fázik, mint egy vadászkutya. Csak remélni tudja, hogy nemsokára csitul majd az eső. Magába mélyedve fordítja vissza az arcát a lángok felé.*
//Messziről jött ember//
*A válaszát követő sóhajra csupán a szeme sarkából tekint a megkönnyebbülni látszó nő felé, miközben közelebb lép a gyertyatartóhoz. Nem a papot kereste hát a másik sem idebent.
Nem időzik sokat a tekintete az idegen alakján, a továbbra is a kendőt tartó kézen. A kicsiny lángok felé fordul, amik amennyi fényt, annyi meleget is adnak nagyjából, a tenyerét mégis kellemesen simítja végig az a kevés is, ami közelükben éri a bőrét. A kérdésre, s az azt követő megállapításra sem válaszol egyebet, egykedvű a finoman táncoló fénypontok közé vetett pillantása. Hogy a hajából még folyik a víz, már szinte megszokta, hűvösen fut a hátán a libabőr kabátja alatt. Maga sem tudta, mennyire ázott el pontosan, s egy kályha mellett talán nem is volna annyira rossz a helyzet, mint a templom magas, ürességtől kongó, fűtetlen terében. Az egy helyben ácsorgás sem segít a helyzetén, de nincs hova mennie. Ahogy elnézi a közelében tartózkodó nőnek sincs. A kérdések azonban nem akarnak elhalni annak nyelvén. Apró ránc húzódik a két szemöldöke közé a vadászat hallatán. Mintha mennydörgés morajlana az eső alapzaján túl odakintről..*
- Az íjnak nem.
*Feleli végül a következő kérdést követően, ahogy lassan visszakalandozik a figyelme a benti hangokra. Az idegnek és a tollaknak már inkább, de amíg egy tenyérnyi száraz folt nem sok, annyi sincs a tulajdon ruháján, addig nem igazán tud mit kezdeni vele. Talán majd cserélnie kell őket. De piacra is csak akkor jutna el, ha elállna az eső odakint.
Lassan kezdenek átmelegedni valamelyest az ujjai, bár igen közel kell tartania őket a gyertyákhoz. Ha nem tud elindulni egyhamar, mégis kénytelen lesz levenni a tegezét. Megnézni a húrt.
Lepillantva dörzsöli meg a kezeit maga előtt.*
- Te? *Kérdezi halkan.* - Téged is az eső űzött be ide?
*Néz fel nyugodtan a szemközt álló nőre, először mérve végig igazán annak arcát azóta, hogy belépett ide. Nem ismerősek a vonások de árulkodóak, ahogy a wegtoreni szitokszavak is azok voltak.
Fázik, mint egy vadászkutya. Csak remélni tudja, hogy nemsokára csitul majd az eső. Magába mélyedve fordítja vissza az arcát a lángok felé.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-26 19:07:19
Üzenet elküldve: 2024-10-26 19:07:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Lelkiekben már nagyjából felkészítette magát, hogy kellő óvatossággal, de itt hitéleti diskurzust kell kezdenie. Lehet, hogy valóban nem ártana többet megtudnia ezekről a dolgokról, de amit eddig hallott, az száraz és üres és nem sok kérdésre válaszol. Az ő hazája mítoszai nem sértődnek meg rajta, ha a kíváncsi elmék tovább színezik őket, nem mordulnak senkire mogorva csuhások, ha a miérteket kitöltik. Így aztán a válaszra Yezából megkönnyebbült sóhaj szakad ki.*
- Hála az égnek! *A kendő görcsös szorítása is lazábbra vált, ahogy a tartása is.
A gyertyatartó imbolygó fénykörébe lépő férfi nem túl bőbeszédű, de így már beszél helyette a látvány is valamelyest.*
- Az eső űzött be, hm? *konstatálja, amint ráébred, hogy a másik még nála is jóval vizesebb.* - Te aztán rendesen eláztál.
*Ő is közelebb somfordál. Most már észreveszi az íjat meg a tegezt is, amit korábban egészen kitakart a komor ábrázatú idegen alakja. Nála csak a hajlított pengés wegtoreni karomtőr van, a derekánál az övébe tűzve, de egyelőre nem érez fenyegetést a férfi felől. Yeza szeme gyakorlottan kutat, mint a piaci szarkák fürge ujjai. Jelképet keres, árulkodó nyomokat, melyek súghatnak a titokzatos alakról, de nem sok kapaszkodója van.*
- Csak nem vadászni jöttél? Arthenior erdei gazdagok, úgy hallom *vonja meg a vállát. Olykor látni kürtös, kopófalkával induló társaságokat ilyentájt. Persze nem ilyen cudar időben.*
- Nem lesz baja? *kérdi az íj felé biccentve.* - Nem árt neki, hogy vizes lett?
*Némi távolságot tartva, de ő is gyertyatartóhoz lép. A másik oldalról, hogy nedvességtől csillogó fekete fürtök alól kibukkanó vonásokat is jobban szemügyre vehesse.*
//Messziről jött ember//
*Lelkiekben már nagyjából felkészítette magát, hogy kellő óvatossággal, de itt hitéleti diskurzust kell kezdenie. Lehet, hogy valóban nem ártana többet megtudnia ezekről a dolgokról, de amit eddig hallott, az száraz és üres és nem sok kérdésre válaszol. Az ő hazája mítoszai nem sértődnek meg rajta, ha a kíváncsi elmék tovább színezik őket, nem mordulnak senkire mogorva csuhások, ha a miérteket kitöltik. Így aztán a válaszra Yezából megkönnyebbült sóhaj szakad ki.*
- Hála az égnek! *A kendő görcsös szorítása is lazábbra vált, ahogy a tartása is.
A gyertyatartó imbolygó fénykörébe lépő férfi nem túl bőbeszédű, de így már beszél helyette a látvány is valamelyest.*
- Az eső űzött be, hm? *konstatálja, amint ráébred, hogy a másik még nála is jóval vizesebb.* - Te aztán rendesen eláztál.
*Ő is közelebb somfordál. Most már észreveszi az íjat meg a tegezt is, amit korábban egészen kitakart a komor ábrázatú idegen alakja. Nála csak a hajlított pengés wegtoreni karomtőr van, a derekánál az övébe tűzve, de egyelőre nem érez fenyegetést a férfi felől. Yeza szeme gyakorlottan kutat, mint a piaci szarkák fürge ujjai. Jelképet keres, árulkodó nyomokat, melyek súghatnak a titokzatos alakról, de nem sok kapaszkodója van.*
- Csak nem vadászni jöttél? Arthenior erdei gazdagok, úgy hallom *vonja meg a vállát. Olykor látni kürtös, kopófalkával induló társaságokat ilyentájt. Persze nem ilyen cudar időben.*
- Nem lesz baja? *kérdi az íj felé biccentve.* - Nem árt neki, hogy vizes lett?
*Némi távolságot tartva, de ő is gyertyatartóhoz lép. A másik oldalról, hogy nedvességtől csillogó fekete fürtök alól kibukkanó vonásokat is jobban szemügyre vehesse.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-26 15:30:52
Üzenet elküldve: 2024-10-26 15:30:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*A nemleges válasza úgy tűnik, kielégíti a nőt. Legalábbis a szavai után a templomba lassan visszaereszkedő csendet ennek tudja be. Hogy amaz valójában a papot keresi-e vagy sem, nem tudhatja, de valamiért ez volt az első, ami eszébe jutott róla. Ki tudja, miért jött. Talán őt is csak az eső kergette be. A becsukott ajtó mindenesetre elutasítóbban festhet most kívülről, mint amikor még szélesre volt tárva, hogy egyhamar bárki más meneküljön be rajta az odakint háborgó idő elől. Csak tompán hallja az egekből zuhogó vizet ablakokon, falakon túl, s valahol messze fent, a feje felett, de biztosra veszi, hogy nem enyhül még az eső. Ezekben a hónapokban itt nem szokása.
Az oltárra fordul vissza a tekintete, ám az már nem köti le úgy, mint addig. A korábban hallott dal visszhangzik a fejében, ha az oszlopok között nyoma sincs már neki. Mint egy váratlan támadás.. A felkarja alá tolja a kezét az összefont karjai takarásában.
Az idegen nem tágít a közeléből, hiába a mozdulatlansága, a visszaült csend, csakhamar újra a másik hangját hallja benne, bár kétségkívül kevésbé kirívó most, mint amilyen korábban volt. A kérdésre nem rezdül az arca, nem is fordul, hogy a nőre nézzen, miközben válaszol:*
- Nem.
*S ha azért jött volna sem biztos, hogy tudná, hogy álljon neki. Kifejezéstelenül mered a terítővel fedett kőlapra.*
- Nincs dolgom az itteni istenekkel.
*Teszi még hozzá egyszerűen, elfordítva a szemeit az oltárról. Nincs tovább mit néznie rajta. Egy másik légzés a sajátja mellett épp elég, hogy megzavarja azt az éteri nyugalmat, ami eddig körbevette. Anélkül pedig ez is csak egy épület, ugyanolyan, mint bármelyik másik.
Leengedi a karjait maga elől, egy közeli gyertyatartóhoz lépve. Az apró lángok elé emeli a kezeit, hátha adnak egy kis meleget a barátságtalan hidegben kihűlt ujjainak. Összehúzza a szemét, ahogy az imbolygó fénypontok megvilágítják az arcát az oszlop árnyéka után.*
//Messziről jött ember//
*A nemleges válasza úgy tűnik, kielégíti a nőt. Legalábbis a szavai után a templomba lassan visszaereszkedő csendet ennek tudja be. Hogy amaz valójában a papot keresi-e vagy sem, nem tudhatja, de valamiért ez volt az első, ami eszébe jutott róla. Ki tudja, miért jött. Talán őt is csak az eső kergette be. A becsukott ajtó mindenesetre elutasítóbban festhet most kívülről, mint amikor még szélesre volt tárva, hogy egyhamar bárki más meneküljön be rajta az odakint háborgó idő elől. Csak tompán hallja az egekből zuhogó vizet ablakokon, falakon túl, s valahol messze fent, a feje felett, de biztosra veszi, hogy nem enyhül még az eső. Ezekben a hónapokban itt nem szokása.
Az oltárra fordul vissza a tekintete, ám az már nem köti le úgy, mint addig. A korábban hallott dal visszhangzik a fejében, ha az oszlopok között nyoma sincs már neki. Mint egy váratlan támadás.. A felkarja alá tolja a kezét az összefont karjai takarásában.
Az idegen nem tágít a közeléből, hiába a mozdulatlansága, a visszaült csend, csakhamar újra a másik hangját hallja benne, bár kétségkívül kevésbé kirívó most, mint amilyen korábban volt. A kérdésre nem rezdül az arca, nem is fordul, hogy a nőre nézzen, miközben válaszol:*
- Nem.
*S ha azért jött volna sem biztos, hogy tudná, hogy álljon neki. Kifejezéstelenül mered a terítővel fedett kőlapra.*
- Nincs dolgom az itteni istenekkel.
*Teszi még hozzá egyszerűen, elfordítva a szemeit az oltárról. Nincs tovább mit néznie rajta. Egy másik légzés a sajátja mellett épp elég, hogy megzavarja azt az éteri nyugalmat, ami eddig körbevette. Anélkül pedig ez is csak egy épület, ugyanolyan, mint bármelyik másik.
Leengedi a karjait maga elől, egy közeli gyertyatartóhoz lépve. Az apró lángok elé emeli a kezeit, hátha adnak egy kis meleget a barátságtalan hidegben kihűlt ujjainak. Összehúzza a szemét, ahogy az imbolygó fénypontok megvilágítják az arcát az oszlop árnyéka után.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-26 08:21:11
Üzenet elküldve: 2024-10-26 08:21:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
~Biztos?~ *Kérdez vissza majdnem a válaszra, s pillantása hitetlenkedő önellenőrzést tart, ahogy újból végigfut a sötét alakon. Pontosan így képzelne el egy papot. Ebben nem sok dologra tud hagyatkozni, mert a vallás a számára kimerül a néhányak által használt szófordulatokban. Egy-egy jellemző tételt talán fel tudna idézni az újonnan feltűnt "istenekkel" kapcsolatban: van a férfi, Teyziusz?, aki vaskalapos és szigorú, van a nő Eyr, aki... tiszta? jóságos? vagy valami ilyesmi. Meg van a gonosz, az a Sha- valami. Terreth? Talán ő is férfi... és... gonosz. Meg vérrel áldoznak neki. Ennél többet nem tud az egészről, de sokszor az az érzése, hogy más se nagyon. A Báró persze gyakorta emlegette, főleg mások előtt, ezeket az isteneket, de Yeza valahogy mindig úgy gondolta, hogy azért teszi, hogy beilleszkedjen.
Követi a férfi tekintetét az oltár felé. Végigfürkészi azt a jelentőségteljes emelvényt, de a kívülállóság érzésének erősödését leszámítva nem hatja át más. Legfeljebb annyi, hogy egyre erősödik benne a késztetés, hogy megtapogassa azt a szép, fényes anyagot, aminek a zöld árnyalata nagyon a kedvére van, és elég vastagnak is tűnik, hogy télire ruhát varrasson belőle. Szép az esése is és... ~Vajon ez már szentségtörésnek számít?~ torpan meg hirtelen a gondolatokban, aztán az ajkába harapva ácsorog tovább egy darabig. De ahogy a csönd tíz-húsz szívdobbanásnyi ideig terjeszkedik, Yeza megköszörüli a torkát. Valószínűleg jogosan érheti az a vád, hogy ébren töltött óráiban a beszéd számára majdnem olyan alapvetés, mint a lélegzés. Az egyre jobban kiütköző feszengésből végül csak kibukik egy kérdés, ami feloldani hivatott ezt a falak közt trónoló némaságot.*
- Imádkozni jöttél? *kérdi puhatolózva. Továbbra is kényelmetlenül érzi magát, mivel egymásnak feszül benne a vallásos áhítatot tiszteletben tartó viselkedési követelmény és a csend elviselhetetlenségét megszüntetni hivatott kommunikációs kényszer. Sajnos az eső még nem tervez alábbhagyni, ahogy az ablakokat ostromló hangokból leszűrhető, szóval egy darabig biztos össze lesznek zárva. Aki kicsit is ismeri Yezát, az tudja, hogy a csend nem győzhet vele szemben.*
//Messziről jött ember//
~Biztos?~ *Kérdez vissza majdnem a válaszra, s pillantása hitetlenkedő önellenőrzést tart, ahogy újból végigfut a sötét alakon. Pontosan így képzelne el egy papot. Ebben nem sok dologra tud hagyatkozni, mert a vallás a számára kimerül a néhányak által használt szófordulatokban. Egy-egy jellemző tételt talán fel tudna idézni az újonnan feltűnt "istenekkel" kapcsolatban: van a férfi, Teyziusz?, aki vaskalapos és szigorú, van a nő Eyr, aki... tiszta? jóságos? vagy valami ilyesmi. Meg van a gonosz, az a Sha- valami. Terreth? Talán ő is férfi... és... gonosz. Meg vérrel áldoznak neki. Ennél többet nem tud az egészről, de sokszor az az érzése, hogy más se nagyon. A Báró persze gyakorta emlegette, főleg mások előtt, ezeket az isteneket, de Yeza valahogy mindig úgy gondolta, hogy azért teszi, hogy beilleszkedjen.
Követi a férfi tekintetét az oltár felé. Végigfürkészi azt a jelentőségteljes emelvényt, de a kívülállóság érzésének erősödését leszámítva nem hatja át más. Legfeljebb annyi, hogy egyre erősödik benne a késztetés, hogy megtapogassa azt a szép, fényes anyagot, aminek a zöld árnyalata nagyon a kedvére van, és elég vastagnak is tűnik, hogy télire ruhát varrasson belőle. Szép az esése is és... ~Vajon ez már szentségtörésnek számít?~ torpan meg hirtelen a gondolatokban, aztán az ajkába harapva ácsorog tovább egy darabig. De ahogy a csönd tíz-húsz szívdobbanásnyi ideig terjeszkedik, Yeza megköszörüli a torkát. Valószínűleg jogosan érheti az a vád, hogy ébren töltött óráiban a beszéd számára majdnem olyan alapvetés, mint a lélegzés. Az egyre jobban kiütköző feszengésből végül csak kibukik egy kérdés, ami feloldani hivatott ezt a falak közt trónoló némaságot.*
- Imádkozni jöttél? *kérdi puhatolózva. Továbbra is kényelmetlenül érzi magát, mivel egymásnak feszül benne a vallásos áhítatot tiszteletben tartó viselkedési követelmény és a csend elviselhetetlenségét megszüntetni hivatott kommunikációs kényszer. Sajnos az eső még nem tervez alábbhagyni, ahogy az ablakokat ostromló hangokból leszűrhető, szóval egy darabig biztos össze lesznek zárva. Aki kicsit is ismeri Yezát, az tudja, hogy a csend nem győzhet vele szemben.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-23 18:12:38
Üzenet elküldve: 2024-10-23 18:12:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*A templom rezzenéstelenségét annak masszív ajtajának csapódása töri meg mögötte, s aztán szavak. Lassú a mozdulat, amivel feléjük fordítja a fejét az oszlop mellől, mintha tényleg csak kőből volna, egy rossz helyre került szobor a többi között. Átkozódás.. Hűvös a nyakszirtjén lefutó esőcsepp útja, az inge nyeli a hajából még elő-előszivárgó vizet a kabát gallérja alatt. Halkan rázza a hideg a vastag falak között. Idegenek a csendhez szokott fülének az érkező léptei, ahogy az lassan beljebb merészkedik a sötétbe borult terembe. Az oltárról elemelt tekintete követi csupán az ismeretlent az oszlopok között, a gyertyák fényében megvillanó alakját. Az ajtó fáját ha veri is odakint a zápor, annak hangja egészen elveszik az önmagába zárt térben.
Mozdulatlan marad a helyén, míg a másikat követi egy darabon a szemével, a kendő alól kibukó tincseket, az arcot figyelve, amennyit látni enged belőle a félhomály. Mint az állóvizet kavarják fel az eddigi nyugalmat körülötte a falak mentén halkan visszhangzó léptek. Elengedi a tekintete a szobrok között nézelődő nő alakját; visszafordul az oltár felé, ám a csendet csakhamar másféle neszek törik meg újra. Összevonja a szemöldökét a hümmentések, a csettintgetés hallatán. Ha odakint esik is, az eddigi nyugalom másodpercek alatt szertefoszlani látszik az eddig háborítatlan templomban. A gyerekes játék indulásra ösztökélné, ha el is ázik odakint. Mit nem adna most egy kályha melegéért a kabát alá kúszó nedvesség ellen..
Mélyebb az indulást előkészítő lélegzet a kihűlt levegőjű térben, ám a szavak nélkül, valahonnan az épületből váratlanul felhangzó dúdolás megakasztja a gondolatot, mielőtt elhatározhatná magát mellette. A sötétben mintha forrás nélkül terjedne a hang.. Leengedi az állát a felismert dallamra. Idegenül kúszik a városi templom sűrű eső áztatta ablakai alatt az, ami mégsem volt soha ismerősebb. Sóhajként hat a kifújt lélegzet a gyertyák derengő fényében. A félhomályos térben visszhangot vetnek a közeledő léptek, mégsem mozdul, hogy induljon. Egyedül a fejét fordítja az oszlop mellől újra a nő felé, szótlanul hallgatva annak dúdolását.
A hirtelen sikkantást követően a falak közt már csak a riadtság visszhangzik. Hiába kutatja már köztük a korábbi dal nyomait. Nem mozdul a helyéről. Kifejezéstelen a pillantás az elhátrált alakra, a vastag kendőt szorongató kézre. Nem hall már mást, csak a közös nyelvű, szabadkozó szavakat.*
- Nem vagyok atya.
*Válaszolja halkan. Furcsán hat a beszéd ezen a helyen.. A korábban összevont szemöldök nem enged, csupán árnyékot vet a szemére, ahogy lehajtja egy pillanatra a fejét. Hiába kutatja már az elhalt visszhangot..*
- Nem tudom, hol találod őt.
*Teszi hozzá rekedtebben, visszafordulva az oltár felé, feledni próbálva a ruhája alá szivárgó idegen borzongást. Mit nem adna a meleg homokért.. Összefonja a mellkasa előtt a karjait, miközben akaratlanul is megenyhül egy pillanatra az arca az őt uraló állandó komorságában.*
//Messziről jött ember//
*A templom rezzenéstelenségét annak masszív ajtajának csapódása töri meg mögötte, s aztán szavak. Lassú a mozdulat, amivel feléjük fordítja a fejét az oszlop mellől, mintha tényleg csak kőből volna, egy rossz helyre került szobor a többi között. Átkozódás.. Hűvös a nyakszirtjén lefutó esőcsepp útja, az inge nyeli a hajából még elő-előszivárgó vizet a kabát gallérja alatt. Halkan rázza a hideg a vastag falak között. Idegenek a csendhez szokott fülének az érkező léptei, ahogy az lassan beljebb merészkedik a sötétbe borult terembe. Az oltárról elemelt tekintete követi csupán az ismeretlent az oszlopok között, a gyertyák fényében megvillanó alakját. Az ajtó fáját ha veri is odakint a zápor, annak hangja egészen elveszik az önmagába zárt térben.
Mozdulatlan marad a helyén, míg a másikat követi egy darabon a szemével, a kendő alól kibukó tincseket, az arcot figyelve, amennyit látni enged belőle a félhomály. Mint az állóvizet kavarják fel az eddigi nyugalmat körülötte a falak mentén halkan visszhangzó léptek. Elengedi a tekintete a szobrok között nézelődő nő alakját; visszafordul az oltár felé, ám a csendet csakhamar másféle neszek törik meg újra. Összevonja a szemöldökét a hümmentések, a csettintgetés hallatán. Ha odakint esik is, az eddigi nyugalom másodpercek alatt szertefoszlani látszik az eddig háborítatlan templomban. A gyerekes játék indulásra ösztökélné, ha el is ázik odakint. Mit nem adna most egy kályha melegéért a kabát alá kúszó nedvesség ellen..
Mélyebb az indulást előkészítő lélegzet a kihűlt levegőjű térben, ám a szavak nélkül, valahonnan az épületből váratlanul felhangzó dúdolás megakasztja a gondolatot, mielőtt elhatározhatná magát mellette. A sötétben mintha forrás nélkül terjedne a hang.. Leengedi az állát a felismert dallamra. Idegenül kúszik a városi templom sűrű eső áztatta ablakai alatt az, ami mégsem volt soha ismerősebb. Sóhajként hat a kifújt lélegzet a gyertyák derengő fényében. A félhomályos térben visszhangot vetnek a közeledő léptek, mégsem mozdul, hogy induljon. Egyedül a fejét fordítja az oszlop mellől újra a nő felé, szótlanul hallgatva annak dúdolását.
A hirtelen sikkantást követően a falak közt már csak a riadtság visszhangzik. Hiába kutatja már köztük a korábbi dal nyomait. Nem mozdul a helyéről. Kifejezéstelen a pillantás az elhátrált alakra, a vastag kendőt szorongató kézre. Nem hall már mást, csak a közös nyelvű, szabadkozó szavakat.*
- Nem vagyok atya.
*Válaszolja halkan. Furcsán hat a beszéd ezen a helyen.. A korábban összevont szemöldök nem enged, csupán árnyékot vet a szemére, ahogy lehajtja egy pillanatra a fejét. Hiába kutatja már az elhalt visszhangot..*
- Nem tudom, hol találod őt.
*Teszi hozzá rekedtebben, visszafordulva az oltár felé, feledni próbálva a ruhája alá szivárgó idegen borzongást. Mit nem adna a meleg homokért.. Összefonja a mellkasa előtt a karjait, miközben akaratlanul is megenyhül egy pillanatra az arca az őt uraló állandó komorságában.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-23 09:10:49
Üzenet elküldve: 2024-10-23 09:10:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Órák óta kóvályog a városban. Vastag, tarka kendőjébe burkolózva rója az utcákat. Nem jellemző rá az ilyesmi. Főleg nem ilyen időben. Yezát nagyon megviseli, amikor az idő hűvösebbre fordul, s a nap orcája undok, szürke felleg-emáme mögé rejtőzik. Mindent megül a pára. Nyirkosság telepszik a világra.
A vöröst a reggel csalta ki. Aranyban fürdött a táj, a fák pompás színeikkel szinte versengtek, hogy minél lélegzetelállítóbban pózoljanak őszi csodába öltözött leveleikkel a napsütésben. Ez az egyetlen, aminek a szépsége valóban megragadja az egészen más klímához szokott lányt. Az idő viszont hamar változik. A feltámadó szél szemerkélő esőt hintő felhőket sodor az égre. A cseppek eleinte alig többek, mint a pára, de idővel egyre híznak és nehezednek, míg az eső hirtelen kiállással erősít rá természetére. Míg korábban csak szedte a lábát, s reménykedett, hogy hazaérhet bőrig ázás nélkül, most már végleg elpárolog ennek a remények. Arthenior rút időjárása beüldözi a vöröst a komoran magasodó épületbe.
A szél most már keményen csap le esőfüggöny korbácsával, így Yeza, ahogy bepördült, zárja is be maga után a súlyos ajtót, melyen újra és újra végigver a zivatar.*
- A rohadás álljon ebbe az átkozott városba! *szakad ki belőle, természetesen wegtoreni nyelven. Az itt töltött idő alatt megszokta már, hogy a közöst használja, de a káromkodás az más lapra tartozik. A felindultság zsigerből merít, ott pedig Yeza ízig-vérig wegtoreni.
Leengedi a fejére húzott kendőt és letörli az arcán végigcsorgó vizet. Megszívja az orrát, ahogy szembefordul az oszlopok szabdalta hatalmas térrel. Még sosem járt itt. Miért is okvetetlenkedne a vallás és a mágia otthonában? Egyikhez sincs túl sok köze. Ő a régi hiedelmek, a sivatagi népek mondáinak misztikumán nevelkedett. Ősi meséken. A Lanawinon megjelent entitásokkal szemben inkább távolságot tart. Őszintén szólva nem is igazán érti őket. Az, amit tud róluk meg a tanaikról, egyáltalán nem érinti meg. Emiatt aztán egy kicsit úgy érzi, mintha hívatlanul jött volna egy idegen házába, ahol semmi keresnivalója. Mindemellett Yeza mindig kíváncsi természet volt. Az, hogy egyedül van itt, noszogatva bátorítja fel arra, hogy jobban körülnézzen, ha már itt rekedt egy időre.
Csendes léptei lassan viszik a roppant épület félhomályos gyomra felé. Tekintete a szoborarcok vonásait fürkészi. Az egyikük átkozottul hasonlít a ruraki kelmefestők céhmesterére.*
- Hmm *csusszan ki belőle a hümmentés, ami mindjárt hangzatos hullámokat vet a térben. Ez először kicsinyt megrémíti a vöröst de aztán csak megismétli a hangocskát. Eztán próbaképp csettint a nyelvével, amire már elmosolyodik, ahogy a tér megsokszorozva visszhangozni kezdi. Valahogy a hangok kicsit otthonosabbá teszik a zord, üres komorságot tátongó épületet. Így hát Yeza önkéntelenül is elkezd dúdolni egy régi wegtoreni dalocskát, ami egy szembekötős játék kísérője, és a negyedbéli gyerekek száján mindig sűrűn forgott. Az emlékek mintha a ruhája alá csempésznék az otthoni nyarak melegét, az orrába csalnák sivatagi szél illatát. Lassan körbefordulva mustrálja végig a szobrok arcát, aztán amint az egyik oszlop faragványain lejjebb kúszik a pillantása, sikkantva hátrál neki a padsor szélének. Nem számít rá, hogy az árnyak közül egy hús-vér emberhez tartozó arc néz vissza rá.*
- Bocsánat, Atyám, én... én nem akartam hangoskodni *hebegi, míg szorosra húzza magán a nagy kendőt, mert szokásához híven nehezen vált a lenge nyári ruhákról, és fogalma sincs, hogy van-e szabály az öltözködésre a hit eme bástyái között.*
//Messziről jött ember//
*Órák óta kóvályog a városban. Vastag, tarka kendőjébe burkolózva rója az utcákat. Nem jellemző rá az ilyesmi. Főleg nem ilyen időben. Yezát nagyon megviseli, amikor az idő hűvösebbre fordul, s a nap orcája undok, szürke felleg-emáme mögé rejtőzik. Mindent megül a pára. Nyirkosság telepszik a világra.
A vöröst a reggel csalta ki. Aranyban fürdött a táj, a fák pompás színeikkel szinte versengtek, hogy minél lélegzetelállítóbban pózoljanak őszi csodába öltözött leveleikkel a napsütésben. Ez az egyetlen, aminek a szépsége valóban megragadja az egészen más klímához szokott lányt. Az idő viszont hamar változik. A feltámadó szél szemerkélő esőt hintő felhőket sodor az égre. A cseppek eleinte alig többek, mint a pára, de idővel egyre híznak és nehezednek, míg az eső hirtelen kiállással erősít rá természetére. Míg korábban csak szedte a lábát, s reménykedett, hogy hazaérhet bőrig ázás nélkül, most már végleg elpárolog ennek a remények. Arthenior rút időjárása beüldözi a vöröst a komoran magasodó épületbe.
A szél most már keményen csap le esőfüggöny korbácsával, így Yeza, ahogy bepördült, zárja is be maga után a súlyos ajtót, melyen újra és újra végigver a zivatar.*
- A rohadás álljon ebbe az átkozott városba! *szakad ki belőle, természetesen wegtoreni nyelven. Az itt töltött idő alatt megszokta már, hogy a közöst használja, de a káromkodás az más lapra tartozik. A felindultság zsigerből merít, ott pedig Yeza ízig-vérig wegtoreni.
Leengedi a fejére húzott kendőt és letörli az arcán végigcsorgó vizet. Megszívja az orrát, ahogy szembefordul az oszlopok szabdalta hatalmas térrel. Még sosem járt itt. Miért is okvetetlenkedne a vallás és a mágia otthonában? Egyikhez sincs túl sok köze. Ő a régi hiedelmek, a sivatagi népek mondáinak misztikumán nevelkedett. Ősi meséken. A Lanawinon megjelent entitásokkal szemben inkább távolságot tart. Őszintén szólva nem is igazán érti őket. Az, amit tud róluk meg a tanaikról, egyáltalán nem érinti meg. Emiatt aztán egy kicsit úgy érzi, mintha hívatlanul jött volna egy idegen házába, ahol semmi keresnivalója. Mindemellett Yeza mindig kíváncsi természet volt. Az, hogy egyedül van itt, noszogatva bátorítja fel arra, hogy jobban körülnézzen, ha már itt rekedt egy időre.
Csendes léptei lassan viszik a roppant épület félhomályos gyomra felé. Tekintete a szoborarcok vonásait fürkészi. Az egyikük átkozottul hasonlít a ruraki kelmefestők céhmesterére.*
- Hmm *csusszan ki belőle a hümmentés, ami mindjárt hangzatos hullámokat vet a térben. Ez először kicsinyt megrémíti a vöröst de aztán csak megismétli a hangocskát. Eztán próbaképp csettint a nyelvével, amire már elmosolyodik, ahogy a tér megsokszorozva visszhangozni kezdi. Valahogy a hangok kicsit otthonosabbá teszik a zord, üres komorságot tátongó épületet. Így hát Yeza önkéntelenül is elkezd dúdolni egy régi wegtoreni dalocskát, ami egy szembekötős játék kísérője, és a negyedbéli gyerekek száján mindig sűrűn forgott. Az emlékek mintha a ruhája alá csempésznék az otthoni nyarak melegét, az orrába csalnák sivatagi szél illatát. Lassan körbefordulva mustrálja végig a szobrok arcát, aztán amint az egyik oszlop faragványain lejjebb kúszik a pillantása, sikkantva hátrál neki a padsor szélének. Nem számít rá, hogy az árnyak közül egy hús-vér emberhez tartozó arc néz vissza rá.*
- Bocsánat, Atyám, én... én nem akartam hangoskodni *hebegi, míg szorosra húzza magán a nagy kendőt, mert szokásához híven nehezen vált a lenge nyári ruhákról, és fogalma sincs, hogy van-e szabály az öltözködésre a hit eme bástyái között.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-22 20:11:05
Üzenet elküldve: 2024-10-22 20:11:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 368
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Csendes a templom tere. Hűvösen simul a kabátjára a levegője. Nyugalomért indult sétára a város zsibongása után, a feje felett szemerkélésnek indult szúrós esőben. A házak közül kimagasló ismeretlen épület sötétbe vesző, nyitott ajtaja jelentette az egyetlen megváltást a fokozatosan zivatarrá erősödő víz elől. Minden nappal közeledik a tél. Odakint sincsen már annyival melegebb, hogy ne jelentene biztos betegséget, ha bőrig ázik.
Mint egy talapzatáról került szobor, úgy áll egy bejárathoz közeli oszlop árnyékba borult tövében. Halkan csöpög még a víz a kabátjáról, a beléptekor hátratúrt hajából, mielőtt lassan maga mellé engedte volna a karját. Az oltárasztalt nézi, amennyit lát belőle ott középen. Halovány az ablakok felől beeső szűrt, szürke fény. A gyertyák tompán lobogó pontjai mellett aligha látja, ha van is más az épületben.
Ismeretlen az érzés, ami ráereszkedik a félhomályos térben, a semmibe vesző mennyezet súlya alatt. A kinti kövezeten tompán hallja csak az esőt maga mögött, elveszik a falak között a hangja. Hogy mióta áll egy helyben, nem tudná megmondani. Egyedül a kabát alatt, bőrén felfutó hideg fodrozódását érzi, ahogy az átnedvesedett ruhák kezdenek kihűlni rajta a gyaloglás után. Az íja a tegezére szíjazva a hátán, ha talán nem is illik az őt körülölelő térbe, nem jutott eszébe, hogy meg kellene válnia tőle. Arra, hogy maga nem tartozik a templom berendezési tárgyai közé is talán csak ennyi utalhat. Hogy pislog, s lélegzik is, beleveszhet a homályban. Mozdulatlan, sötét árnyalak a faragott szobrok mellett. Szótlan a tekintet, ami az oltárra vetül, mintha nem tudna szabadulni tőle. Ismeretlen a tér, barátságtalan a falak hűvöse, de egyelőre nincs, ami megtörje a csendet, s mozgásra kényszerítse a lassan elidegenedő testet.*
//Messziről jött ember//
*Csendes a templom tere. Hűvösen simul a kabátjára a levegője. Nyugalomért indult sétára a város zsibongása után, a feje felett szemerkélésnek indult szúrós esőben. A házak közül kimagasló ismeretlen épület sötétbe vesző, nyitott ajtaja jelentette az egyetlen megváltást a fokozatosan zivatarrá erősödő víz elől. Minden nappal közeledik a tél. Odakint sincsen már annyival melegebb, hogy ne jelentene biztos betegséget, ha bőrig ázik.
Mint egy talapzatáról került szobor, úgy áll egy bejárathoz közeli oszlop árnyékba borult tövében. Halkan csöpög még a víz a kabátjáról, a beléptekor hátratúrt hajából, mielőtt lassan maga mellé engedte volna a karját. Az oltárasztalt nézi, amennyit lát belőle ott középen. Halovány az ablakok felől beeső szűrt, szürke fény. A gyertyák tompán lobogó pontjai mellett aligha látja, ha van is más az épületben.
Ismeretlen az érzés, ami ráereszkedik a félhomályos térben, a semmibe vesző mennyezet súlya alatt. A kinti kövezeten tompán hallja csak az esőt maga mögött, elveszik a falak között a hangja. Hogy mióta áll egy helyben, nem tudná megmondani. Egyedül a kabát alatt, bőrén felfutó hideg fodrozódását érzi, ahogy az átnedvesedett ruhák kezdenek kihűlni rajta a gyaloglás után. Az íja a tegezére szíjazva a hátán, ha talán nem is illik az őt körülölelő térbe, nem jutott eszébe, hogy meg kellene válnia tőle. Arra, hogy maga nem tartozik a templom berendezési tárgyai közé is talán csak ennyi utalhat. Hogy pislog, s lélegzik is, beleveszhet a homályban. Mozdulatlan, sötét árnyalak a faragott szobrok mellett. Szótlan a tekintet, ami az oltárra vetül, mintha nem tudna szabadulni tőle. Ismeretlen a tér, barátságtalan a falak hűvöse, de egyelőre nincs, ami megtörje a csendet, s mozgásra kényszerítse a lassan elidegenedő testet.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-09 14:10:51
Üzenet elküldve: 2024-10-09 14:10:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Idővel előkerül mindkettejük múltja. A férfi rejtegetheti, de ha még tovább maradnak egymás társaságában idővel elkerülhetetlen. Bizalmuk látszatra nem lehet mély, viszont a történtek inkább az ellenkezőjéről tanúskodnak. Legszívesebben kitépné a könyvet a férfi kezéből és erőszakkal venné rá, hogy válaszoljon, de ezt nem fogja erőszakolni. Az idő mindent megold, ezt is beleértve. Derk kíváncsisága gyorsan lankad. Nem rég még utána kémkedett, pedig békén is hagyhatta volna és foglalkozhatott volna a saját dolgával. Ez viszont nem így történt. A férfit inkább az elkövetkező cselekedetei érdekelhetik, mintsem az hogy mi volt. Eldönti, hogy ő is ezzel fog törődni. A jövőjében még lesznek küzdelmek, de kinek a jövőjében nincsenek? Egyedül aligha boldogul, de most még társaságban is hasznavehetetlen volna. Lapozgatva a könyvet hallgatja a férfi beszédét. Hirtelen becsukja, amely nagy csattanó hanggal és egy porfelhővel válaszol a kegyetlen bánásmódra. Beszívva a port köhögés jön rá. Nehezen tudja visszatartani a rohamot, ezért inkább hagyja is magát. Egy fél percig köhög, majd végre megszólal.*
-Van kedved enni valamit? Egy fenevadat nem tudok ide idézni, hogy megnézzem a küzdelmetek, de azt megnézném, hogy egy nagy sült malaccal hogy bánsz el.
*Már ha egyáltalán valahol kapni-e egész sült malacot.*
*Idővel előkerül mindkettejük múltja. A férfi rejtegetheti, de ha még tovább maradnak egymás társaságában idővel elkerülhetetlen. Bizalmuk látszatra nem lehet mély, viszont a történtek inkább az ellenkezőjéről tanúskodnak. Legszívesebben kitépné a könyvet a férfi kezéből és erőszakkal venné rá, hogy válaszoljon, de ezt nem fogja erőszakolni. Az idő mindent megold, ezt is beleértve. Derk kíváncsisága gyorsan lankad. Nem rég még utána kémkedett, pedig békén is hagyhatta volna és foglalkozhatott volna a saját dolgával. Ez viszont nem így történt. A férfit inkább az elkövetkező cselekedetei érdekelhetik, mintsem az hogy mi volt. Eldönti, hogy ő is ezzel fog törődni. A jövőjében még lesznek küzdelmek, de kinek a jövőjében nincsenek? Egyedül aligha boldogul, de most még társaságban is hasznavehetetlen volna. Lapozgatva a könyvet hallgatja a férfi beszédét. Hirtelen becsukja, amely nagy csattanó hanggal és egy porfelhővel válaszol a kegyetlen bánásmódra. Beszívva a port köhögés jön rá. Nehezen tudja visszatartani a rohamot, ezért inkább hagyja is magát. Egy fél percig köhög, majd végre megszólal.*
-Van kedved enni valamit? Egy fenevadat nem tudok ide idézni, hogy megnézzem a küzdelmetek, de azt megnézném, hogy egy nagy sült malaccal hogy bánsz el.
*Már ha egyáltalán valahol kapni-e egész sült malacot.*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-09 12:17:26
Üzenet elküldve: 2024-10-09 12:17:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* Direkt nem válaszolta meg a kérdést. De ezt nem mondhatja csak így a nő képébe. De láthatólag a témaváltás következtében annyira nem is érdekli. Bár tudná mi a helyzet, de sajnos nem tudja. *
- Nagyon nincs. Többek közt fogalmam sincs, hogy mi folyik itt. Szóval nemigen tudok mit mondani a helyzetre. A hallottakból kiindulva kemény gyerekkorod lehetett. * ez mondjuk nem egyedi és Derk nem is fog könnyeket hullatni utána. * Ha úgy érzed, hogy harcolnod kell, akkor harcolj!
* Kívánhatja, hogy nyíljon meg előtte Derk, de erre képtelen. Nem is beszélve arról, hogy fogalma sincs, hogy mit keres ebben a városban, de még csak nem is ismeri a nőt. Szóval ezt elnapolja. Meg nem is szeretne beszélgetni saját ködös múltjáról. Jobban érdeklik a jelenkori események. Végre olyan érzése van, mintha tényleg mozgásba lendültek volna a fogaskerekek. Az igazi kérdés, hogy a másik mihez kezd. Talán a mágia rögös útjain kíván menedéket keresni? Esetleg saját maga veszi fel a kesztyűt az ismeretlen ellen? Bármi is legyen, szövetségesekre van szüksége, de, hogy ezt Derk társaságában fogja megkapni, az kérdéses. Ahhoz előtte a bizalmukat is növelni kéne. Bár meglehet, hogy már most több bizalom van kettejük közt, mint elsőre. Csak a csípős személyiségük elvakítja őket. *
- Kegyetlen világot élünk. *Mondja ezt a könyv felet kinézve. * Ölsz vagy megölnek. Persze nem csak ezek vannak, de ezek a legjobb választások.
* Direkt nem válaszolta meg a kérdést. De ezt nem mondhatja csak így a nő képébe. De láthatólag a témaváltás következtében annyira nem is érdekli. Bár tudná mi a helyzet, de sajnos nem tudja. *
- Nagyon nincs. Többek közt fogalmam sincs, hogy mi folyik itt. Szóval nemigen tudok mit mondani a helyzetre. A hallottakból kiindulva kemény gyerekkorod lehetett. * ez mondjuk nem egyedi és Derk nem is fog könnyeket hullatni utána. * Ha úgy érzed, hogy harcolnod kell, akkor harcolj!
* Kívánhatja, hogy nyíljon meg előtte Derk, de erre képtelen. Nem is beszélve arról, hogy fogalma sincs, hogy mit keres ebben a városban, de még csak nem is ismeri a nőt. Szóval ezt elnapolja. Meg nem is szeretne beszélgetni saját ködös múltjáról. Jobban érdeklik a jelenkori események. Végre olyan érzése van, mintha tényleg mozgásba lendültek volna a fogaskerekek. Az igazi kérdés, hogy a másik mihez kezd. Talán a mágia rögös útjain kíván menedéket keresni? Esetleg saját maga veszi fel a kesztyűt az ismeretlen ellen? Bármi is legyen, szövetségesekre van szüksége, de, hogy ezt Derk társaságában fogja megkapni, az kérdéses. Ahhoz előtte a bizalmukat is növelni kéne. Bár meglehet, hogy már most több bizalom van kettejük közt, mint elsőre. Csak a csípős személyiségük elvakítja őket. *
- Kegyetlen világot élünk. *Mondja ezt a könyv felet kinézve. * Ölsz vagy megölnek. Persze nem csak ezek vannak, de ezek a legjobb választások.
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-09 11:14:05
Üzenet elküldve: 2024-10-09 11:14:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Csak nem direkt terelné a férfi a témát? A kérdésére nem csak, hogy válasz nem érkezik, hanem egyenesen másra terelődik a szó. A könyvre furcsán néz, pláne Derkre. A férfi teljesen ignorálta kérdését. Érzékeny téma lehet ez a férfinak, de ha már Hena is mutatott valamit a múltjából, úgy tisztes ha Derk is. Viszont csak úgy nem törhet rá a férfira. Már az előzőek alapján sem. Azzal csak feldühítené a másikat. Óvatosabbak kell lennie. Egy ötlete van, majd kiderül, hogy az mennyire válik be.*
-Szóval. A történtekkel mi a véleményed?
*Kérdezi a férfit. Hátradől a székén és karjait keresztbe fonja mellkasa előtt. Abban reménykedik, hogy az üres fecsegés vagy a történtek megbeszélése, talán feloldja a másikat, aki megnyílhat előtte. Nem biztos a siker és most Hena türelme is gyorsabban a végéhez közeledhet. Egy kiadós pihenésre is szüksége van. Egy kevés ennivalója még van a táskájában. Hirtelen ötletként még az is felötlik benne, hogy a könyvtárban egyenek. Hátha a közös rosszalkodás, még közelebb hozza őket.*
*Csak nem direkt terelné a férfi a témát? A kérdésére nem csak, hogy válasz nem érkezik, hanem egyenesen másra terelődik a szó. A könyvre furcsán néz, pláne Derkre. A férfi teljesen ignorálta kérdését. Érzékeny téma lehet ez a férfinak, de ha már Hena is mutatott valamit a múltjából, úgy tisztes ha Derk is. Viszont csak úgy nem törhet rá a férfira. Már az előzőek alapján sem. Azzal csak feldühítené a másikat. Óvatosabbak kell lennie. Egy ötlete van, majd kiderül, hogy az mennyire válik be.*
-Szóval. A történtekkel mi a véleményed?
*Kérdezi a férfit. Hátradől a székén és karjait keresztbe fonja mellkasa előtt. Abban reménykedik, hogy az üres fecsegés vagy a történtek megbeszélése, talán feloldja a másikat, aki megnyílhat előtte. Nem biztos a siker és most Hena türelme is gyorsabban a végéhez közeledhet. Egy kiadós pihenésre is szüksége van. Egy kevés ennivalója még van a táskájában. Hirtelen ötletként még az is felötlik benne, hogy a könyvtárban egyenek. Hátha a közös rosszalkodás, még közelebb hozza őket.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-09 11:00:14
Üzenet elküldve: 2024-10-09 11:00:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
- Tanulás, mi?
* Visszhangozza szavait miközben hátradől saját székén. Bár nem rossz dolog, ha az ember tanulni akar a túlélésért, de valami azt súgja, hogy ez nem egy egyszerű dolog. *
- Kétlem, hogy itt bármi is segítene. De a te utadat csakis te járhatod be.
* Félretúr néhány könyvet, majd az aljáról elővesz egy sokkal régebbinek tűnőt. Kezével leporolja az elejét és még csap is rá egyet, kettőt. Majd előrehajol és átteszi a nőnek az ölébe. A régi könyvben néhány mágia van leírva. Főleg a az előbbi papok istenéhez. Ha neki nyújtanának egy ilyen könyvet, majd kérnék, hogy változtasson a véleményein, biztos kiröhögné az illetőt. De ez a történet most nem róla szól. *
- Talán találsz köztük hasznosat. De az is lehet, hogy zsákutca. Mindenesetre én nem élnék vele. az istenek akarata kifürkészhetetlen és abszolút. Egy életen át tartó rabszolgaság valami olyan entitásnak, aki ha talál egy nálad jobb eszközt, akkor minden szemrebbenés nélkül elhagy.
* Hogy ez saját tapasztalata vagy sem, azt még maga sem tudja. Elvégre illik nem megfeledkezni a tényről, hogy Derk amnéziája továbbra is fennáll. A néhai emlékek, amik fel feltörnek, azok kicsit segítenek, de nem annyit amennyit kéne. Mindenesetre nem bombázza a nőt további vallásos beszédekkel. Ha jobban érzi magát, majd akkor folytatják. Addig is elővesz a kupacból egy másik könyvet, majd azt kezdi olvasni. *
- Tanulás, mi?
* Visszhangozza szavait miközben hátradől saját székén. Bár nem rossz dolog, ha az ember tanulni akar a túlélésért, de valami azt súgja, hogy ez nem egy egyszerű dolog. *
- Kétlem, hogy itt bármi is segítene. De a te utadat csakis te járhatod be.
* Félretúr néhány könyvet, majd az aljáról elővesz egy sokkal régebbinek tűnőt. Kezével leporolja az elejét és még csap is rá egyet, kettőt. Majd előrehajol és átteszi a nőnek az ölébe. A régi könyvben néhány mágia van leírva. Főleg a az előbbi papok istenéhez. Ha neki nyújtanának egy ilyen könyvet, majd kérnék, hogy változtasson a véleményein, biztos kiröhögné az illetőt. De ez a történet most nem róla szól. *
- Talán találsz köztük hasznosat. De az is lehet, hogy zsákutca. Mindenesetre én nem élnék vele. az istenek akarata kifürkészhetetlen és abszolút. Egy életen át tartó rabszolgaság valami olyan entitásnak, aki ha talál egy nálad jobb eszközt, akkor minden szemrebbenés nélkül elhagy.
* Hogy ez saját tapasztalata vagy sem, azt még maga sem tudja. Elvégre illik nem megfeledkezni a tényről, hogy Derk amnéziája továbbra is fennáll. A néhai emlékek, amik fel feltörnek, azok kicsit segítenek, de nem annyit amennyit kéne. Mindenesetre nem bombázza a nőt további vallásos beszédekkel. Ha jobban érzi magát, majd akkor folytatják. Addig is elővesz a kupacból egy másik könyvet, majd azt kezdi olvasni. *
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-09 10:30:49
Üzenet elküldve: 2024-10-09 10:30:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Derk Derrallo//
*Az egész elég ködös még mindig neki. A pap intelmeire emlékszik, homályosan még az is megvan, hogy Derkkel visszamennek a könyvtárba. Csak ott kezd jobban kitisztulni tudata a történtek után. A széken kényelembe kell helyezni magát, már amennyire tudja. A férfit nézi, míg helyet foglal. Az első találkozásuk nem sikerült a legjobban, ez tény. Azóta sincsenek a legjobb kapcsolatban, de örül neki, hogy most itt van. Persze csak azért, mert kíváncsiskodott és leültették mellé, szóval nem volt más választása. Nem fog neki köszönetet mondani. Még az kellene, hogy azt gondolja, hogy kedveli vagy ilyesmi. A könyvtárban sem lepte meg a találkozás. Mind a ketten ide tartottak csak annyi különbséggel, hogy Derk előbb ért ide. A férfi iránti bizalmatlansága még fennáll, valószínű egy ideig fenn is fog. Ami nem tetszik neki, hogy így Derk egy személyes dolgot tudott meg róla, míg ő semmit sem tud a másikról. A kérdés nem lepi meg. Ő maga is fel tette magában.~Most mi a terv?~*
-Tanulás. Minél többet tudok annál nagyobb esélyem van védekezni ellene.
*~Annak ellenére, hogy az is velem együtt erősödik.~ Egy nagyot sóhajt és kezeivel végig simítja az arcát, mintha csak arcot mosna. Jól is esne neki most egy jó meleg fürdő. ~Vajon mi lett volna, ha Svir lett volna itt mellettem?~ Érdekes gondolat. A másik férfi vajon, hogy fogadta volna ezt az egészet? Derk láthatóan kíváncsi, habár azt nem tudja, hogy miért? Majd csak kideríti.*
-Veled mi volt? Mikor oda hoztak hozzám.
*Vág bele rögtön a kérdésbe.*
*Az egész elég ködös még mindig neki. A pap intelmeire emlékszik, homályosan még az is megvan, hogy Derkkel visszamennek a könyvtárba. Csak ott kezd jobban kitisztulni tudata a történtek után. A széken kényelembe kell helyezni magát, már amennyire tudja. A férfit nézi, míg helyet foglal. Az első találkozásuk nem sikerült a legjobban, ez tény. Azóta sincsenek a legjobb kapcsolatban, de örül neki, hogy most itt van. Persze csak azért, mert kíváncsiskodott és leültették mellé, szóval nem volt más választása. Nem fog neki köszönetet mondani. Még az kellene, hogy azt gondolja, hogy kedveli vagy ilyesmi. A könyvtárban sem lepte meg a találkozás. Mind a ketten ide tartottak csak annyi különbséggel, hogy Derk előbb ért ide. A férfi iránti bizalmatlansága még fennáll, valószínű egy ideig fenn is fog. Ami nem tetszik neki, hogy így Derk egy személyes dolgot tudott meg róla, míg ő semmit sem tud a másikról. A kérdés nem lepi meg. Ő maga is fel tette magában.~Most mi a terv?~*
-Tanulás. Minél többet tudok annál nagyobb esélyem van védekezni ellene.
*~Annak ellenére, hogy az is velem együtt erősödik.~ Egy nagyot sóhajt és kezeivel végig simítja az arcát, mintha csak arcot mosna. Jól is esne neki most egy jó meleg fürdő. ~Vajon mi lett volna, ha Svir lett volna itt mellettem?~ Érdekes gondolat. A másik férfi vajon, hogy fogadta volna ezt az egészet? Derk láthatóan kíváncsi, habár azt nem tudja, hogy miért? Majd csak kideríti.*
-Veled mi volt? Mikor oda hoztak hozzám.
*Vág bele rögtön a kérdésbe.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-09 09:35:21
Üzenet elküldve: 2024-10-09 09:35:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* A mézes mázos szavakat hallva Derk homloka kiráncosodik. Nem szívesen szólna közbe más emberek dolgába, de kicsit felzaklatja, hogy már most védelemről beszél. Holott csak a lehető legkedvesebb énjével lenne képes azt mondani, hogy segítettek. Ezt Derk nem így látja. *
- Viszlát!
* Ő ugyan nem köszön semmit, csak kinyitja az ajtót és hagyja, hogy a nő lépjen át rajta először. Közben a papot figyelve kihátrál mögötte és zárva be az ajtót. Valószínű nincs abban a hangulatban, hogy beszélgessenek, szóval visszavezeti az előbbi pontjukhoz a könyvtárba, hogy ott helyezhessék kényelembe magukat. Amint kényelembe helyezik magukat szólal csak meg. *
- Ez fura volt. ~ és közel sem akkor segítség, mint amekkorának beállítják! ~ Most mi a terved?
* Ha a az terve, hogy felkeresi az összes nagyobb templomot, és mindegyikben áldást kér az ellen a valami ellen, akkor Derknek talán egy kis észt kell verjen a lányba. Bár nincs fogalma a körülményekről, de ő nem kérte volna az papoktól az istenük áldását. Inkább hagyná, hogy eleméssze bármi is legyen. De amennyi ember annyi vélemény. *
* A mézes mázos szavakat hallva Derk homloka kiráncosodik. Nem szívesen szólna közbe más emberek dolgába, de kicsit felzaklatja, hogy már most védelemről beszél. Holott csak a lehető legkedvesebb énjével lenne képes azt mondani, hogy segítettek. Ezt Derk nem így látja. *
- Viszlát!
* Ő ugyan nem köszön semmit, csak kinyitja az ajtót és hagyja, hogy a nő lépjen át rajta először. Közben a papot figyelve kihátrál mögötte és zárva be az ajtót. Valószínű nincs abban a hangulatban, hogy beszélgessenek, szóval visszavezeti az előbbi pontjukhoz a könyvtárba, hogy ott helyezhessék kényelembe magukat. Amint kényelembe helyezik magukat szólal csak meg. *
- Ez fura volt. ~ és közel sem akkor segítség, mint amekkorának beállítják! ~ Most mi a terved?
* Ha a az terve, hogy felkeresi az összes nagyobb templomot, és mindegyikben áldást kér az ellen a valami ellen, akkor Derknek talán egy kis észt kell verjen a lányba. Bár nincs fogalma a körülményekről, de ő nem kérte volna az papoktól az istenük áldását. Inkább hagyná, hogy eleméssze bármi is legyen. De amennyi ember annyi vélemény. *
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-09 08:44:03
Üzenet elküldve: 2024-10-09 08:44:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A rítus//
//Zárás//
//Derk Derrallo//
*Csend. Ez az első dolog ami eszébe jut. Nem hall semmit. Csak egy nagy csengés, mely megsüketíti. Ahogy eszmélethez jut, úgy érzékeli a környezetét. Így érzi meg, hogy a hideg kőpadlón fekszik. Gyorsan felpattanna, ha a teste erre alkalmas lenne. Nem fájdalmat érez, inkább gyengeséget, koordinálatlanságot. Nem tudja, pontosan végtagjait irányítani, annak ellenére, hogy látja azokat. A fény elhalványul, mellyel együtt térnek vissza érzékei. Az öreg pap aki közelebb lép hozzá és felsegíti. Hallása is hirtelen tér vissza, mint mikor az elf előbukkan a víz alól és újra rendesen hall.*
-Kelj fel gyermekem!
*Nyújtja felé a kezét, amelyet Henadryna nem rest használni segítségként.*
-A szertartás sikeres volt, de azt jegyezd meg, hogy a kötést mi nem tudjuk megszüntetni. Azt csak te magad tudod. Mi csak elzártuk őt. Az az ismeretlen entitás nem tud neked parancsolni, de a hatás nem örökletes. Idővel elhalványul. Ezt tartsd az eszedben!
*Inti meg az öreg. Szeretne kérdéseket feltenni, de még nehezen tud megszólalni. Az öreg láthatóan tudja mi a szándéka és ad egy kevés útmutatást.*
-Minél erősebb leszel, annál erősebb lesz a másik is és könnyebben áttörhet.
*A pap minden bizonnyal megérezhette a mágia iránti affinitását.*
-Pontos intervallumot nem tudok neked adni. Ezért is intelek óvatosságra. Itt a Templomban megkaphatod a megfelelő védelmet.
*Ajánlja fel neki. Erre persze rögtön tudja mit válaszoljon.*
-Köszönöm szépen, de már így is eleget tettek értem. Innentől magamtól kell megküzdenem a démonaimmal.
*Nyögi ki nehezen. Még egyszer megköszöni a papok segítségét, utána az egyetlen ismerős arc felé tart a Templomban, Derk felé.*
//Zárás//
//Derk Derrallo//
*Csend. Ez az első dolog ami eszébe jut. Nem hall semmit. Csak egy nagy csengés, mely megsüketíti. Ahogy eszmélethez jut, úgy érzékeli a környezetét. Így érzi meg, hogy a hideg kőpadlón fekszik. Gyorsan felpattanna, ha a teste erre alkalmas lenne. Nem fájdalmat érez, inkább gyengeséget, koordinálatlanságot. Nem tudja, pontosan végtagjait irányítani, annak ellenére, hogy látja azokat. A fény elhalványul, mellyel együtt térnek vissza érzékei. Az öreg pap aki közelebb lép hozzá és felsegíti. Hallása is hirtelen tér vissza, mint mikor az elf előbukkan a víz alól és újra rendesen hall.*
-Kelj fel gyermekem!
*Nyújtja felé a kezét, amelyet Henadryna nem rest használni segítségként.*
-A szertartás sikeres volt, de azt jegyezd meg, hogy a kötést mi nem tudjuk megszüntetni. Azt csak te magad tudod. Mi csak elzártuk őt. Az az ismeretlen entitás nem tud neked parancsolni, de a hatás nem örökletes. Idővel elhalványul. Ezt tartsd az eszedben!
*Inti meg az öreg. Szeretne kérdéseket feltenni, de még nehezen tud megszólalni. Az öreg láthatóan tudja mi a szándéka és ad egy kevés útmutatást.*
-Minél erősebb leszel, annál erősebb lesz a másik is és könnyebben áttörhet.
*A pap minden bizonnyal megérezhette a mágia iránti affinitását.*
-Pontos intervallumot nem tudok neked adni. Ezért is intelek óvatosságra. Itt a Templomban megkaphatod a megfelelő védelmet.
*Ajánlja fel neki. Erre persze rögtön tudja mit válaszoljon.*
-Köszönöm szépen, de már így is eleget tettek értem. Innentől magamtól kell megküzdenem a démonaimmal.
*Nyögi ki nehezen. Még egyszer megköszöni a papok segítségét, utána az egyetlen ismerős arc felé tart a Templomban, Derk felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293