//Aryna//
* Egy pillanatra furcsán néz az előtte levő zöldvidékire, mert nem teljesen érti mit mond, majd végre összerakja magában és megvilágosodik. Persze nem a bőre, az marad ugyanolyan napbarnított, viszont most már érti mit akart a lány kérdezni. *
- Azok értik, akik megtanulták. Vannak néhányan chinek, izé, idegenek felénk is. Tudod, a karavánokkal utazók gyakran maradnak néhány évet a sivatagban, hogy megismerjék a kultúránkat.
* Mert hát ez nem valami titkos nyelv, amit csak és kizárólag a sivatagiak értenek.
A következő kérdés megválaszolása előtt hosszasan mered maga elé, hogy rendezze a gondolatait, mielőtt belevág. *
- A könyv a mi útmutatónk s vezetőnk, ami végigkísér minket a Hannu Pash-on... életösvényen?
- Elmeséli, hogy Evera, a Szabadító hogyan egyesítette az embereket évezredekkel ezelőtt. Részletesen taglalja az Ő életét, cselekedeteit. Tudtad, hogy Everanak ezer Jiwah Sen-je... vagyis... szóval a Jiwah Ka az első feleség, az összes többi pedig Jiwah Sen.
* Meséli lelkesen, szemében pedig tűz csillog. *
- A könyv megmutatja, hogyan kell élnie a népemnek, s ha elbizonytalanodnál, tanácsokat ad.
* Elsőre talán nem látszik, de a könyv néhány ezer oldalaas. Kell is, ha minden feleség kapott egy kis bejegyzést.
Jarmann is a könyv szerint éli életét, és várja, hogy a Szabadító visszatérjen és ismét egyesítse az embereket, hogy ismét egyetlen, nagy nép legyenek.
Ha pedig nem éli meg, akkor szívesen hal meg harc közben, hogy utána Evera mellett keljen fel. *
- Köszönöm, hogy segítesz, nie'damaji'ting.
~ Pegazus fogadó. ~
- Hát én nem sok chinnel találkoztam a sharaj... izé... kiképzőtáborban, mert oda nem tehetik be lábukat. De biztos, hogy vannak zöldvidékiek.
- Ha Evera úgy akarja, akkor a nap őket is megjelöli, igen.
* Feleli az elfbőr kérdésre, de nem érti, hogy miért kérdezte ezt a lány, hiszen ez természetes, nem? Ő is barna bőrű. *