Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-15 21:39:58
Üzenet elküldve: 2026-01-15 21:39:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat, s még más//
*Norennar úgy érzi inkább kevesebb semmint több sikerrel sikerült a kedélyek csillapítására tett kísérlete, mindenesetre sok ideje nincs rágódni rajta ugyanis az atya hamar magához ragadja a szót. A mélységi egy ideig mozdulatlan marad. A vállai nem eresztenek, a tartása zárt, de nem feszült; inkább fegyelmezett. A pillantása Arenih atyán időzik, ahogy az magához ragadja a szót, majd lassan a főparancsnokra siklik. Egyetlen, alig észrevehető szemöldökemelés jelzi a meglepetését, amikor Nariuss végül bólint. A két alak eltűnik a templom hátsó részében. Norennar tekintete követi őket az ajtóig, aztán ott marad rajta egy ütemmel tovább, mintha számolna. Csak ezután fordul vissza a főparancsnok felé.*
- Biztosan jó ötlet volt elengedni őket kettesben?
*A hangja halk, kimért. Inkább aggódalmat sugall, semmint számonkérést. Egy fél lépést tesz oldalra, hogy a parancsnokkal szemben álljon, majd egy fáradt sóhajt ereszt az éterbe s ezzel egyidőben nyugodtnak tűnő – bár kicsit sem az – mozdulattal a hajába túr.*
- A fajtársam eddig megbízható volt. *Egy szívdobbanásnyi szünet.* - Reméljük, hogy az öreg is az lesz.
*Végül megvonja a vállát. Nem lemondóan, inkább úgy, mintha beletörődne a megtett tétekbe. Innentől már aligha van tényleges beleszólása.
A parancsnok kérdésére Norennar szája sarka féloldalasan megmozdul. A tekintete végigfut a templom terén, az őrökön, a félrehúzódó papnőn, majd visszatér Nariussra.*
- Reméltem, erre majd ön tud választ adni, főparancsnok. *A hangja továbbra is kimért marad.* - Ha jól sejtem kihallgatta. Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen könnyen elengedi azt, amit eddig ennyire védeni akart.
*Vonja meg a vállát ismét. Ami pedig a következő kijelentést illeti, Norennar helyeslően rábólint.*
- Valóban.
*Az ajtóra pillant, amely mögött a páros eltűnt.*
- De ha most rájuk rúgja az ajtót, abból csak nagyobb botrány lesz. *Visszanéz.* - A végén pedig a kelleténél nagyobb híre megy a dolognak.
*Norennar úgy érzi inkább kevesebb semmint több sikerrel sikerült a kedélyek csillapítására tett kísérlete, mindenesetre sok ideje nincs rágódni rajta ugyanis az atya hamar magához ragadja a szót. A mélységi egy ideig mozdulatlan marad. A vállai nem eresztenek, a tartása zárt, de nem feszült; inkább fegyelmezett. A pillantása Arenih atyán időzik, ahogy az magához ragadja a szót, majd lassan a főparancsnokra siklik. Egyetlen, alig észrevehető szemöldökemelés jelzi a meglepetését, amikor Nariuss végül bólint. A két alak eltűnik a templom hátsó részében. Norennar tekintete követi őket az ajtóig, aztán ott marad rajta egy ütemmel tovább, mintha számolna. Csak ezután fordul vissza a főparancsnok felé.*
- Biztosan jó ötlet volt elengedni őket kettesben?
*A hangja halk, kimért. Inkább aggódalmat sugall, semmint számonkérést. Egy fél lépést tesz oldalra, hogy a parancsnokkal szemben álljon, majd egy fáradt sóhajt ereszt az éterbe s ezzel egyidőben nyugodtnak tűnő – bár kicsit sem az – mozdulattal a hajába túr.*
- A fajtársam eddig megbízható volt. *Egy szívdobbanásnyi szünet.* - Reméljük, hogy az öreg is az lesz.
*Végül megvonja a vállát. Nem lemondóan, inkább úgy, mintha beletörődne a megtett tétekbe. Innentől már aligha van tényleges beleszólása.
A parancsnok kérdésére Norennar szája sarka féloldalasan megmozdul. A tekintete végigfut a templom terén, az őrökön, a félrehúzódó papnőn, majd visszatér Nariussra.*
- Reméltem, erre majd ön tud választ adni, főparancsnok. *A hangja továbbra is kimért marad.* - Ha jól sejtem kihallgatta. Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen könnyen elengedi azt, amit eddig ennyire védeni akart.
*Vonja meg a vállát ismét. Ami pedig a következő kijelentést illeti, Norennar helyeslően rábólint.*
- Valóban.
*Az ajtóra pillant, amely mögött a páros eltűnt.*
- De ha most rájuk rúgja az ajtót, abból csak nagyobb botrány lesz. *Visszanéz.* - A végén pedig a kelleténél nagyobb híre megy a dolognak.
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:52:50
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:52:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
- Eeyr templomában udvariatlanság volna a meztelenség, de azt hiszem, igazad van. *Sóhajt fel Drameiloten érveit hallgatva, és máris azon agyal, hogy miképp lehetne feloldani ezt a furcsa, kellemetlen ellentmondást.*
- Talán megpróbálhatnánk megkérni egy papot, hogy pár percre engedje be őt az egyik félreeső helyiségbe, és akkor átöltözhetne. *Tűnődik hangosan, de mégsem Atkira öltözékével van most a leginkább elfoglalva. A legnagyobb ajándékra, mit adhat a szerencsétlen férfinek, még nem derült fény, de ha rajta múlik, akkor reményei szerint hamarosan szó szerint ez fog történni.*
- Ne nekem köszönd, ez továbbra is inkább a bátyám érdeme. Az ő szívjósága miatt alakulhatott ma minden úgy, ahogy. *Valójában tudat alatt feltűnik neki, hogy ha Atkira tiszteli is Drameilotent, nem ad ennek hangot eléggé, de annyira mégsem haragszik meg emiatt szolgálójára, hogy itt és most leteremtse érte.
Atkira végül engedélyt ad neki, hogy megérintse őt, így közelebb lép hozzá, tenyerét a férfi lapockájára helyezi hiányzó karjának csonkja mellett.*
- Nem ígérhetek semmit, Atkira. Ami most történni fog, az megint csak Eeyr istennő akaratán múlik, lehet, hogy semmi, lehet, hogy csoda történik de bármi is lesz, nem kell, hogy félj! Rendben? *Próbálja megnyugtatni őt, majd lehunyja a szemeit, és egy hosszú ima mormolásába kezd bele. Nem láthatja így, hogy mi fog történni az elkövetkezendő pillanatokban, de ha az istennő ereje ismét átjárja a testét, ő kész befogadni azt, és arra használni, hogy saját maga helyett ezúttal valaki másnak segíthessen, valaki más életét tehesse jobbá. Ha sikerül, vajon mi fog történni? Atkira hiányzó karja is fényárban úszva fog újra hússá és vérré manifesztálódni, vagy másképp lesz majd? Esetleg az általa nem tudott bűnei okán Eeyr megtagadja tőle a feloldozást? Nem tudhatja, de rajta semmi nem fog múlni, az már egyszer biztos.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét egy legalább harmadik szintű fény oltár mellett, melynek hatására az általa megérintett személy elvesztett végtagja egy nap alatt visszanő. A célpont szokatlanul éhes a folyamat alatt. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
- Eeyr templomában udvariatlanság volna a meztelenség, de azt hiszem, igazad van. *Sóhajt fel Drameiloten érveit hallgatva, és máris azon agyal, hogy miképp lehetne feloldani ezt a furcsa, kellemetlen ellentmondást.*
- Talán megpróbálhatnánk megkérni egy papot, hogy pár percre engedje be őt az egyik félreeső helyiségbe, és akkor átöltözhetne. *Tűnődik hangosan, de mégsem Atkira öltözékével van most a leginkább elfoglalva. A legnagyobb ajándékra, mit adhat a szerencsétlen férfinek, még nem derült fény, de ha rajta múlik, akkor reményei szerint hamarosan szó szerint ez fog történni.*
- Ne nekem köszönd, ez továbbra is inkább a bátyám érdeme. Az ő szívjósága miatt alakulhatott ma minden úgy, ahogy. *Valójában tudat alatt feltűnik neki, hogy ha Atkira tiszteli is Drameilotent, nem ad ennek hangot eléggé, de annyira mégsem haragszik meg emiatt szolgálójára, hogy itt és most leteremtse érte.
Atkira végül engedélyt ad neki, hogy megérintse őt, így közelebb lép hozzá, tenyerét a férfi lapockájára helyezi hiányzó karjának csonkja mellett.*
- Nem ígérhetek semmit, Atkira. Ami most történni fog, az megint csak Eeyr istennő akaratán múlik, lehet, hogy semmi, lehet, hogy csoda történik de bármi is lesz, nem kell, hogy félj! Rendben? *Próbálja megnyugtatni őt, majd lehunyja a szemeit, és egy hosszú ima mormolásába kezd bele. Nem láthatja így, hogy mi fog történni az elkövetkezendő pillanatokban, de ha az istennő ereje ismét átjárja a testét, ő kész befogadni azt, és arra használni, hogy saját maga helyett ezúttal valaki másnak segíthessen, valaki más életét tehesse jobbá. Ha sikerül, vajon mi fog történni? Atkira hiányzó karja is fényárban úszva fog újra hússá és vérré manifesztálódni, vagy másképp lesz majd? Esetleg az általa nem tudott bűnei okán Eeyr megtagadja tőle a feloldozást? Nem tudhatja, de rajta semmi nem fog múlni, az már egyszer biztos.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét egy legalább harmadik szintű fény oltár mellett, melynek hatására az általa megérintett személy elvesztett végtagja egy nap alatt visszanő. A célpont szokatlanul éhes a folyamat alatt. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:49:51
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:49:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
*Ez egyáltalán nem megfelelő alkalom arra, hogy tömören fejtsék ki a véleményüket. Ami, bizonyos, hogy a főparancsnok nem bízik a papokban, a fény bajnoka pedig alakváltónak nevezte a magas rangú katonát. Ezek után mivel hamar eszkalálódik a helyzet így kénytelen tömören közölnie a főpappal, hogy igenis van köze ahhoz az ereklyéhez. Norennar is közbe szól. Quantall felé fordul miközben beszél. Arcán a megszokott érzelemmentes kifejezés.*
-Sa'Tereth ereklyéje én úgy vélem kérdéses, hogy hol van biztonságban. Amennyiben nem egymás ellenségei vagyunk megbeszélés kérdése lehet.
*Majd olyasmit hall amire megrándul a szemöldöke. Mégpedig, hogy ennek a tárgynak semmi köze a sötét istenhez. Ha ez igaz akkor valami itt nagyon nincs rendben.*
-Én mást hallottam.
*Szerencsére az atya is közbe szól és tud megoldást nyújtani erre a helyzetre. Quantall igyekszik nem mutatni a meglepettségét. Kár tagadni bár magát a templomot fontosnak tartotta a céljai számára, de Arenih atya passzív, naivnak tűnő hozzáállása mindig is szálka volt a szemében. Lehet félreismerte a papot. Ő is kérdőn a főkapitány felé fordul és ha engedélyt kap akkor követi az atyát. Most ő se tudja mi történik. Persze a templom vendége volt, de nem tagja a papságnak és nem avatták be minden titkukba. Szótlanul figyeli mi történik és mikor kinyílik az ajtó akkor követi a papot. Ott a teremben a szája is tátva marad. Erre nem számított. Persze tudta, hogy kell legyen a templomnak valami titka, de nem várta volna, hogy ma jön el a pillanat, hogy láthatja. Miközben elhaladnak a könyvek mellett igyekszik bármilyen feliratot felismerni rajtuk. Majd a terem sarkában is próbál az atya válla fölött átkukucskálni hátha lát bármit. Ez most nem a megfontolt fény bajnoka. Ez a kíváncsi tudós, aki tisztában van vele, hogy ha igaza volt, jó eséllyel akkor is, de ha tévedett akkor biztos befellegzett neki. Igyekszik ezt az alkalmat még kihasználni a tudás gyűjtésére. Mikor megkapja az amulettet akkor nyugtalan sóhaj hagyja el a száját, majd előveszi az ereklyét. Nem túl szép látvány.*
-Sajnálom a felfordulást. Ez állítólag annak az ork vezérnek szíve, aki a dúlás során elpusztította a várost. Nekem, azt mondták, hogy Sa'Tereth mágiája járja át és az orkok azzal keresik, de Abogr mester szerint itt a városban nem találhatnak a nyomára. Yllith és Velar nevét emlegették még vele kapcsolatban, de nekem ezek nem mondanak semmit és nem tudom mi közük lehet hozzá.
*Majd mikor úgy érzi mindent elmondott, hozzáérinti az amulettet és csak remélni meri, hogy elfeketedik.*
*Ez egyáltalán nem megfelelő alkalom arra, hogy tömören fejtsék ki a véleményüket. Ami, bizonyos, hogy a főparancsnok nem bízik a papokban, a fény bajnoka pedig alakváltónak nevezte a magas rangú katonát. Ezek után mivel hamar eszkalálódik a helyzet így kénytelen tömören közölnie a főpappal, hogy igenis van köze ahhoz az ereklyéhez. Norennar is közbe szól. Quantall felé fordul miközben beszél. Arcán a megszokott érzelemmentes kifejezés.*
-Sa'Tereth ereklyéje én úgy vélem kérdéses, hogy hol van biztonságban. Amennyiben nem egymás ellenségei vagyunk megbeszélés kérdése lehet.
*Majd olyasmit hall amire megrándul a szemöldöke. Mégpedig, hogy ennek a tárgynak semmi köze a sötét istenhez. Ha ez igaz akkor valami itt nagyon nincs rendben.*
-Én mást hallottam.
*Szerencsére az atya is közbe szól és tud megoldást nyújtani erre a helyzetre. Quantall igyekszik nem mutatni a meglepettségét. Kár tagadni bár magát a templomot fontosnak tartotta a céljai számára, de Arenih atya passzív, naivnak tűnő hozzáállása mindig is szálka volt a szemében. Lehet félreismerte a papot. Ő is kérdőn a főkapitány felé fordul és ha engedélyt kap akkor követi az atyát. Most ő se tudja mi történik. Persze a templom vendége volt, de nem tagja a papságnak és nem avatták be minden titkukba. Szótlanul figyeli mi történik és mikor kinyílik az ajtó akkor követi a papot. Ott a teremben a szája is tátva marad. Erre nem számított. Persze tudta, hogy kell legyen a templomnak valami titka, de nem várta volna, hogy ma jön el a pillanat, hogy láthatja. Miközben elhaladnak a könyvek mellett igyekszik bármilyen feliratot felismerni rajtuk. Majd a terem sarkában is próbál az atya válla fölött átkukucskálni hátha lát bármit. Ez most nem a megfontolt fény bajnoka. Ez a kíváncsi tudós, aki tisztában van vele, hogy ha igaza volt, jó eséllyel akkor is, de ha tévedett akkor biztos befellegzett neki. Igyekszik ezt az alkalmat még kihasználni a tudás gyűjtésére. Mikor megkapja az amulettet akkor nyugtalan sóhaj hagyja el a száját, majd előveszi az ereklyét. Nem túl szép látvány.*
-Sajnálom a felfordulást. Ez állítólag annak az ork vezérnek szíve, aki a dúlás során elpusztította a várost. Nekem, azt mondták, hogy Sa'Tereth mágiája járja át és az orkok azzal keresik, de Abogr mester szerint itt a városban nem találhatnak a nyomára. Yllith és Velar nevét emlegették még vele kapcsolatban, de nekem ezek nem mondanak semmit és nem tudom mi közük lehet hozzá.
*Majd mikor úgy érzi mindent elmondott, hozzáérinti az amulettet és csak remélni meri, hogy elfeketedik.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:32:59
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:32:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Hát eljött ez a nap is. Ruhát kap egy nemes kisasszonytól. Ha kicsit jobban figyelt volna az úton a piactérre, ez az egész huzavona elkerülhető lett volna, és magának megvásárolhatta volna az összes szükséges ruhát. Ám most mégsem bánja annyira, hogy így történt. Alenia jobban bízik benne, mint korábban, és ő is jobban csodálja úrnőjét, mint valaha bárkit. Persze a tisztelet kijár Drameilotennek is, aki elment a piacra és megvette a ruhát és cipőt, de most ne vesszünk el a részletekben. *
– Köszönöm úrnőm! * Mondja meghatottan, mintha csak ők ketten lennének.
Ezután ismét a nemesek szóváltásának középpontjába kerül, és mivel ő csak egy szolga, csendben várja, hogy mi lesz a vége. Neki igazán nincs véleménye ezzel kapcsolatban. Át tud öltözni itt is, de otthon kényelmesebb lenne, ráadásul nem nézne rá rossz szemmel emiatt egy seregnyi szerzetes. Ennek ellenére, ha ezt a parancsot kapja, hát aszerint cselekszik majd.
Alenia kérdésén meglepődik ugyan, de nem ijed meg. Pedig a „semmi rossz nem fog történni veled” egy pillanatra megrémíti, de aztán kissé oldalasan fordul az elf nőnek, hogy csonkja ott legyen előtte. Még ruhája ujját is felhúzza, pedig ezt igen ritkán teszi meg, főleg társaságban. Már jó rég volt, így a seb szépen begyógyult, de továbbra sincs semmi bizalomgerjesztő egy csonka vállban. *
– Nyugodtan. * Feleli ő is nyugodtan. *
* Hát eljött ez a nap is. Ruhát kap egy nemes kisasszonytól. Ha kicsit jobban figyelt volna az úton a piactérre, ez az egész huzavona elkerülhető lett volna, és magának megvásárolhatta volna az összes szükséges ruhát. Ám most mégsem bánja annyira, hogy így történt. Alenia jobban bízik benne, mint korábban, és ő is jobban csodálja úrnőjét, mint valaha bárkit. Persze a tisztelet kijár Drameilotennek is, aki elment a piacra és megvette a ruhát és cipőt, de most ne vesszünk el a részletekben. *
– Köszönöm úrnőm! * Mondja meghatottan, mintha csak ők ketten lennének.
Ezután ismét a nemesek szóváltásának középpontjába kerül, és mivel ő csak egy szolga, csendben várja, hogy mi lesz a vége. Neki igazán nincs véleménye ezzel kapcsolatban. Át tud öltözni itt is, de otthon kényelmesebb lenne, ráadásul nem nézne rá rossz szemmel emiatt egy seregnyi szerzetes. Ennek ellenére, ha ezt a parancsot kapja, hát aszerint cselekszik majd.
Alenia kérdésén meglepődik ugyan, de nem ijed meg. Pedig a „semmi rossz nem fog történni veled” egy pillanatra megrémíti, de aztán kissé oldalasan fordul az elf nőnek, hogy csonkja ott legyen előtte. Még ruhája ujját is felhúzza, pedig ezt igen ritkán teszi meg, főleg társaságban. Már jó rég volt, így a seb szépen begyógyult, de továbbra sincs semmi bizalomgerjesztő egy csonka vállban. *
– Nyugodtan. * Feleli ő is nyugodtan. *
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:06:42
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:06:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Boráldozat, s még más//
*Quantall továbbfűzi mondandóját, nem kis homlokráncolást váltva ki a városőr parancsnokból. Számos dolognak nevezték már, de alakváltónak még nem. Mielőtt bármi történne, Norennar is közbelép. Szavaival igyekszik megnyugtatni a kedélyeket, több-kevesebb sikerrel.*
-Nos, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy eme rejtélynek hamar a végére járhatunk. *Ragadja magához a szót Arenih atya.*
-A szóban forgó ereklye a legjobb helyen van hozzá, hogy kiderítsük, valóban a sötétséget erőit szolgálja-e... Netalán valami mást. Csupán néhány perc az egész.
*Kérdőn pislog a városőr parancsnok felé, aki kénytelen-kelletlen, de lassan bólint. Amennyiben Quantall vele tart, úgy kopogó léptekkel a templom hátuljába siet, hogy aztán megállapodjon egy egyszerű, fehér ajtó előtt. Hosszú mormolást követően tárja csak ki a faajtót, ami vélhetően mágiával védett.*
-Erre.
*Amennyiben Quantall követi, úgy egy meglepően hosszú, de keskeny helyiségben találhatja magát. Egy hosszú, márványasztal kapott helyet itt. A fényt a vékony, hosszú ablakokon beszűrődő napfény szolgálja. Körben a polcok roskadásig telítve poros könyvekkel, egy kredenc a sarokban pedig különös tárgyakat őriz. Ezt célozza most Arenih.
Egy apró, napot mintázó aranyamulettet vesz magához belőle, majd gondosan bezárja a szekrényt.*
-Az Igazak Talizmánja. Amennyiben Sa'Tereth mágiája itatja át e tárgyat, úgy az amulett elfeketül. *Mormogja, miközben átnyújtja a medált Quantallnak.*
-Rajta, fiam.
*Eközben odakinn, a csarnokban Norennar Nestar, Nariuss és az ajtóban ácsorgó városőrök társaságában marad. A csuhás papnő fejcsóválva hagyja magára a társaságot, hogy tűzszerszámával visszatérjen addigi elfoglaltságához.*
-Papok... Ugyan, mi a ménkűnek adta nekik a holmit?! *Füstölög a parancsnok, szavait elsősorban Norennarnak címezi. Most először fordul körbe, hogy szemrevételezze a közelben ácsorgó Nestart is. Tekintete alaposan megméri az egykori tanácstagot, szemeiben pedig felismerés csillan. Nem szól ugyanakkor semmit, továbbra is a sötételfet célozza mondanivalójával.*
-Nem időzhetünk itt.
*Quantall továbbfűzi mondandóját, nem kis homlokráncolást váltva ki a városőr parancsnokból. Számos dolognak nevezték már, de alakváltónak még nem. Mielőtt bármi történne, Norennar is közbelép. Szavaival igyekszik megnyugtatni a kedélyeket, több-kevesebb sikerrel.*
-Nos, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy eme rejtélynek hamar a végére járhatunk. *Ragadja magához a szót Arenih atya.*
-A szóban forgó ereklye a legjobb helyen van hozzá, hogy kiderítsük, valóban a sötétséget erőit szolgálja-e... Netalán valami mást. Csupán néhány perc az egész.
*Kérdőn pislog a városőr parancsnok felé, aki kénytelen-kelletlen, de lassan bólint. Amennyiben Quantall vele tart, úgy kopogó léptekkel a templom hátuljába siet, hogy aztán megállapodjon egy egyszerű, fehér ajtó előtt. Hosszú mormolást követően tárja csak ki a faajtót, ami vélhetően mágiával védett.*
-Erre.
*Amennyiben Quantall követi, úgy egy meglepően hosszú, de keskeny helyiségben találhatja magát. Egy hosszú, márványasztal kapott helyet itt. A fényt a vékony, hosszú ablakokon beszűrődő napfény szolgálja. Körben a polcok roskadásig telítve poros könyvekkel, egy kredenc a sarokban pedig különös tárgyakat őriz. Ezt célozza most Arenih.
Egy apró, napot mintázó aranyamulettet vesz magához belőle, majd gondosan bezárja a szekrényt.*
-Az Igazak Talizmánja. Amennyiben Sa'Tereth mágiája itatja át e tárgyat, úgy az amulett elfeketül. *Mormogja, miközben átnyújtja a medált Quantallnak.*
-Rajta, fiam.
*Eközben odakinn, a csarnokban Norennar Nestar, Nariuss és az ajtóban ácsorgó városőrök társaságában marad. A csuhás papnő fejcsóválva hagyja magára a társaságot, hogy tűzszerszámával visszatérjen addigi elfoglaltságához.*
-Papok... Ugyan, mi a ménkűnek adta nekik a holmit?! *Füstölög a parancsnok, szavait elsősorban Norennarnak címezi. Most először fordul körbe, hogy szemrevételezze a közelben ácsorgó Nestart is. Tekintete alaposan megméri az egykori tanácstagot, szemeiben pedig felismerés csillan. Nem szól ugyanakkor semmit, továbbra is a sötételfet célozza mondanivalójával.*
-Nem időzhetünk itt.
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:01:12
Üzenet elküldve: 2026-01-15 18:01:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Hallgatva Alenia felvetéseit, szeretne egyszerűen egyet érteni vele, de meg kell csóválja a fejét. *
- Ha javasolhatom, a templomban is átöltözhet, nem kell ahhoz visszasétáljon Selyemrévbe. * Jegyzi meg, a szolgáló ruháira nézve. *
- Húgom, kegyetlenség lenne ilyen ruhában hazagyalogoltatni. Nézd meg a szakadásokat a térdén, a felsőjén. A köpenyét aligha nevezhetjük köpenynek, sálnak is túlzás lenne hívni. * Jegyzi meg Drameiloten, joviális mosollyal az arcán. *
- Nem bántásból mondom. Tudom, hogy nehéz napok vannak mögötted. Remélem, hogy most fordul a szerencséd. * Teszi még hozzá, a félkarúnak címezve a szavakat. Bármennyire is féltékeny arra, ahogy a szőkeséggel beszél, nem szeretné, hogy valaki más miatta szenvedjen. Legalábbis ne az orra előtt. Ezzel viszont ő elmondta, amit közölni szeretett volna, és ha vére továbbra is köti az ebet a karóhoz, kénytelen lesz ráhagyni a dolgot. Mégis az ő szolgálója, és nem a sajátja, így is többet szólt bele a dolgába, mint illendő lett volna. Viszont érdeklődve figyeli a hirtelen elhangzó kérést. Tudja, hogy a nő karja visszanőtt, Eeyr csodájának hála, de arra nem számít, hogy ugyan ez Atkirával is megtörténhet. Ettől függetlenül lélegzetvisszafojtva figyel, reménykedve, hogy az fog történni, amire számít. Hiszen akkor bizonyosságot nyerne az, amit eddig is sejtett, hogy húga a méltó utód a nyaklánc tekintetében. *
* Hallgatva Alenia felvetéseit, szeretne egyszerűen egyet érteni vele, de meg kell csóválja a fejét. *
- Ha javasolhatom, a templomban is átöltözhet, nem kell ahhoz visszasétáljon Selyemrévbe. * Jegyzi meg, a szolgáló ruháira nézve. *
- Húgom, kegyetlenség lenne ilyen ruhában hazagyalogoltatni. Nézd meg a szakadásokat a térdén, a felsőjén. A köpenyét aligha nevezhetjük köpenynek, sálnak is túlzás lenne hívni. * Jegyzi meg Drameiloten, joviális mosollyal az arcán. *
- Nem bántásból mondom. Tudom, hogy nehéz napok vannak mögötted. Remélem, hogy most fordul a szerencséd. * Teszi még hozzá, a félkarúnak címezve a szavakat. Bármennyire is féltékeny arra, ahogy a szőkeséggel beszél, nem szeretné, hogy valaki más miatta szenvedjen. Legalábbis ne az orra előtt. Ezzel viszont ő elmondta, amit közölni szeretett volna, és ha vére továbbra is köti az ebet a karóhoz, kénytelen lesz ráhagyni a dolgot. Mégis az ő szolgálója, és nem a sajátja, így is többet szólt bele a dolgába, mint illendő lett volna. Viszont érdeklődve figyeli a hirtelen elhangzó kérést. Tudja, hogy a nő karja visszanőtt, Eeyr csodájának hála, de arra nem számít, hogy ugyan ez Atkirával is megtörténhet. Ettől függetlenül lélegzetvisszafojtva figyel, reménykedve, hogy az fog történni, amire számít. Hiszen akkor bizonyosságot nyerne az, amit eddig is sejtett, hogy húga a méltó utód a nyaklánc tekintetében. *
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-14 20:26:01
Üzenet elküldve: 2026-01-14 20:26:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Sietségében úgy tűnik rossz irányba indult meg, ugyanis valamilyen oknál kifolyólag az Artheniori templom ajtaja előtt találja magát. Megigazítja magát a sisakját, hátha rosszul vette volna föl, s emiatt történt ekkora szerencsétlenség, majd újfent körbenéz. *
- Fenébe, rossz kereszteződésnél fordultam.
* Mondja a templom ajtajában. De ha már ide ért, jobban megnézi magának a templom külsőjét. Szépnek szép, de közel sem akkor látványosság, mint az remélte. Nem elég színes számára. Már fordulna is meg, de ekkor elkapja valami kellemetlen érzés. Valami olyasmihez tudná hasonlítani, mintha ő maga lenne a tűz és valami folyamatosan vizet locsolna rá. Egyszerre rémítő és bosszantó érzés. Az ajtó bejáratát vizsgálja, fontolgatja, hogy bemerjen e rajta lépni, vagy sem. Azonban hamar elveti az ötletet, s sarkon fordul és elindul ezúttal a rendes irányba. Lesz még ideje visszajönni, s megnézni, hogy mitől is érzi magát ilyen furán a templomnál, de jelenleg égetőbb problémái vannak. Például, hogy nincsen lova, szekérre meg biztosan nem fog ülni, mert azzal napestig is utazhat, arra meg most végképp nem vágyik. *
- Fenébe, rossz kereszteződésnél fordultam.
* Mondja a templom ajtajában. De ha már ide ért, jobban megnézi magának a templom külsőjét. Szépnek szép, de közel sem akkor látványosság, mint az remélte. Nem elég színes számára. Már fordulna is meg, de ekkor elkapja valami kellemetlen érzés. Valami olyasmihez tudná hasonlítani, mintha ő maga lenne a tűz és valami folyamatosan vizet locsolna rá. Egyszerre rémítő és bosszantó érzés. Az ajtó bejáratát vizsgálja, fontolgatja, hogy bemerjen e rajta lépni, vagy sem. Azonban hamar elveti az ötletet, s sarkon fordul és elindul ezúttal a rendes irányba. Lesz még ideje visszajönni, s megnézni, hogy mitől is érzi magát ilyen furán a templomnál, de jelenleg égetőbb problémái vannak. Például, hogy nincsen lova, szekérre meg biztosan nem fog ülni, mert azzal napestig is utazhat, arra meg most végképp nem vágyik. *
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-13 17:47:01
Üzenet elküldve: 2026-01-13 17:47:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
*Őszinte, hálás tekintettel veszi át a csomagot rokonától, s közben ösztönösen pillant Atkira felé egy mosollyal.*
- A nevében is köszönöm, Drameiloten. *Mondja, majd meghallgatja, amit bátyja még mondani akar neki. Látszik, hogy eltűnődik, de választ nem ad azonnal, hanem először Atkirához lép, hogy átadja a számára vásárolt holmit.*
- Használd, és viseld egészséggel! *Szól kedvesen a férfihez, majd még egyszer számot vet magában a gondolatait illetően, aztán visszafordul Drameiloten felé.*
- Romváros veszélyes, a Tanács pedig valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem törődik ezzel. Támogatom, hogy jelentsük a városőrségnek azt, ami Atkirával történt, de csak az után, hogy vele már minden rendben. Előbb hazavisszük őt, akár hozzám, átöltözhet, megmelegedhet, kap enni, és utána megyünk a kaszárnyába. *Ez nem egy javaslat, talán nem is kérés, hanem egy igazi, nemeskisasszonyhoz méltó kijelentés, amit tenni akar. Nem akar ellenvetést hallani, de persze ez még nem garancia arra, hogy nem is fog. Arról nem kérdez, hogy miféle ügye volt szeretett unokatestvérének a pappal, hisz azt észre sem vette, hogy pénzt adott neki.
Íriszei közben már újra Atkirát keresik, egészen komoly tekintettel pillant szolgálójára.*
- Előtte azonban van még valami… Atkira! Megengeded, kérlek, hogy megérintselek? A hiányzó karodnál. Megígérem, hogy semmi rossz nem fog veled történni. *Megejt egy biztató mosolyt is, és reméli, hogy a férfi engedélyt ad neki megpróbálkozni újra azzal a csodával, ami egyszer már valósággá vált az ő keze alatt.*
*Őszinte, hálás tekintettel veszi át a csomagot rokonától, s közben ösztönösen pillant Atkira felé egy mosollyal.*
- A nevében is köszönöm, Drameiloten. *Mondja, majd meghallgatja, amit bátyja még mondani akar neki. Látszik, hogy eltűnődik, de választ nem ad azonnal, hanem először Atkirához lép, hogy átadja a számára vásárolt holmit.*
- Használd, és viseld egészséggel! *Szól kedvesen a férfihez, majd még egyszer számot vet magában a gondolatait illetően, aztán visszafordul Drameiloten felé.*
- Romváros veszélyes, a Tanács pedig valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem törődik ezzel. Támogatom, hogy jelentsük a városőrségnek azt, ami Atkirával történt, de csak az után, hogy vele már minden rendben. Előbb hazavisszük őt, akár hozzám, átöltözhet, megmelegedhet, kap enni, és utána megyünk a kaszárnyába. *Ez nem egy javaslat, talán nem is kérés, hanem egy igazi, nemeskisasszonyhoz méltó kijelentés, amit tenni akar. Nem akar ellenvetést hallani, de persze ez még nem garancia arra, hogy nem is fog. Arról nem kérdez, hogy miféle ügye volt szeretett unokatestvérének a pappal, hisz azt észre sem vette, hogy pénzt adott neki.
Íriszei közben már újra Atkirát keresik, egészen komoly tekintettel pillant szolgálójára.*
- Előtte azonban van még valami… Atkira! Megengeded, kérlek, hogy megérintselek? A hiányzó karodnál. Megígérem, hogy semmi rossz nem fog veled történni. *Megejt egy biztató mosolyt is, és reméli, hogy a férfi engedélyt ad neki megpróbálkozni újra azzal a csodával, ami egyszer már valósággá vált az ő keze alatt.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-12 22:26:38
Üzenet elküldve: 2026-01-12 22:26:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat, s még más//
*Norennar egy fél lélegzetvételnyi ideig csak figyel. Annak, hogy a főparancsnok nem zavarja el, kifejezetten örül, annak viszont, hogy ez mit sem változtat a helyzet alakulásán, már jóval kevesebb vigasza. A feszültség nem oldódik, sőt csak egyre inkább fokozódik. Határozottan úgy látja a szituációt, hogy a két fél csak egymás mellett beszél el - s tekintve, hogy a főparancsnok meglehetősen tömören és célratörően kommunikálta le szándékait - ezért Quantall egy személyben okolható. Norennarban akaratlanul is megérik a felismerés, hogy ebben az ütemben az erőszak lassan, de biztosan elkerülhetetlenné válik, és hát valóban, nem is kell sokáig várnia a letartóztatásig.
Ami azt illeti kicsit sem lepődik meg. A főparancsnok nem tűnik a türelmes fajtának, fajtársához pedig bizony kell egyfajta türelem. Csalódottan rázza meg a fejét, alig észrevehetően. Amikor azonban Quantall nem enged, hanem tovább feszíti a húrt, Norennar kilép a néző szerepéből. Ha nem állítják meg, odalép a mélységi mellé. A hangja nyugodt, kimért marad.*
- Quantall, ha a főparancsnok úr modoráért nem is… *Egy pillanatra Nariuss felé fordítja a fejét.* - Már elnézést. *Aztán vissza a fajtársára.* - Szóval, ha a főparancsnok modoráért nem is tudok kezeskedni, a szándékáért igen. Biztonságban akarja tudni azt a tárgyat. És hidd el, itt nincs biztonságban. És te sem, amíg nálad van.
*Egy halk sóhaj szakad fel belőle. Nem teátrális, nem kérlelő. Inkább fáradt, ami valahol jogos is, elvégre még az amulettáldás okozta izgalmakat sem volt ideje kiheverni.*
- Ha bennük nem is… legalább bennem próbálj meg bízni.
*Magában pontosan tudja, mennyire kevés esélye van annak, hogy ez hatással legyen fajtársára. A szája sarka ismét megrezdül, mintha mérlegelne. Visszatartson-e még valamit, vagy dobja be most. Egy pillanatig hezitál, aztán idegesen csettint egyet a nyelvével, és megszólal.*
- Az az ereklye nem Sa'Terethé. Nem is volt soha. Elég biztos forrásból tudom, hogy ősibb az isteneknél. *Hősünk tart egy lélegzetvételnyi szünetet, majd megvonja vállát.* - Legalábbis a Mágustorony mestere szerintem egy elég biztos forrás.
*Norennar egy fél lélegzetvételnyi ideig csak figyel. Annak, hogy a főparancsnok nem zavarja el, kifejezetten örül, annak viszont, hogy ez mit sem változtat a helyzet alakulásán, már jóval kevesebb vigasza. A feszültség nem oldódik, sőt csak egyre inkább fokozódik. Határozottan úgy látja a szituációt, hogy a két fél csak egymás mellett beszél el - s tekintve, hogy a főparancsnok meglehetősen tömören és célratörően kommunikálta le szándékait - ezért Quantall egy személyben okolható. Norennarban akaratlanul is megérik a felismerés, hogy ebben az ütemben az erőszak lassan, de biztosan elkerülhetetlenné válik, és hát valóban, nem is kell sokáig várnia a letartóztatásig.
Ami azt illeti kicsit sem lepődik meg. A főparancsnok nem tűnik a türelmes fajtának, fajtársához pedig bizony kell egyfajta türelem. Csalódottan rázza meg a fejét, alig észrevehetően. Amikor azonban Quantall nem enged, hanem tovább feszíti a húrt, Norennar kilép a néző szerepéből. Ha nem állítják meg, odalép a mélységi mellé. A hangja nyugodt, kimért marad.*
- Quantall, ha a főparancsnok úr modoráért nem is… *Egy pillanatra Nariuss felé fordítja a fejét.* - Már elnézést. *Aztán vissza a fajtársára.* - Szóval, ha a főparancsnok modoráért nem is tudok kezeskedni, a szándékáért igen. Biztonságban akarja tudni azt a tárgyat. És hidd el, itt nincs biztonságban. És te sem, amíg nálad van.
*Egy halk sóhaj szakad fel belőle. Nem teátrális, nem kérlelő. Inkább fáradt, ami valahol jogos is, elvégre még az amulettáldás okozta izgalmakat sem volt ideje kiheverni.*
- Ha bennük nem is… legalább bennem próbálj meg bízni.
*Magában pontosan tudja, mennyire kevés esélye van annak, hogy ez hatással legyen fajtársára. A szája sarka ismét megrezdül, mintha mérlegelne. Visszatartson-e még valamit, vagy dobja be most. Egy pillanatig hezitál, aztán idegesen csettint egyet a nyelvével, és megszólal.*
- Az az ereklye nem Sa'Terethé. Nem is volt soha. Elég biztos forrásból tudom, hogy ősibb az isteneknél. *Hősünk tart egy lélegzetvételnyi szünetet, majd megvonja vállát.* - Legalábbis a Mágustorony mestere szerintem egy elég biztos forrás.
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-12 21:07:40
Üzenet elküldve: 2026-01-12 21:07:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
*Bizalmatlan? Valóban az. Aki, egy isteni lényt kihív maga ellen az nem bízhat senkiben. Javaslata pedig hamar radikálja a szituációt ezzel pedig csak alapot adva a gyanújának. Ezt jelzi a képére kiülő grimasz is. Mozdulni viszont nem mozdul. Arenih atya megjelenésére és a kapott kérdésekre tökéletesnek találja a pillanatot, hogy kifejtse a helyzetet rá jellemző nyugalommal.*
-Nem ez az első alkalom atyám, hogy alakváltók szivárogtak a templomba. A főparancsnok úr Sa'Tereth egy nagy hatalmú ereklyéjét kívánja lefoglalni, aminek a múltban egyszer már köze volt a város pusztulásához. A Hóhér után egy újabb fej nyilvánította ki a hatalmát. Tudom kissé hirtelen történt mindez, de úgy néz ki, hogy az önök feladata lesz megtalálni ki az és mi a terve. Sejtéseim szerint lehetséges, hogy a csonttemető is támpontként szolgálhat majd. Akármi is lesz, de az egyháznak erősnek kell maradnia.
*Bizalmatlan? Valóban az. Aki, egy isteni lényt kihív maga ellen az nem bízhat senkiben. Javaslata pedig hamar radikálja a szituációt ezzel pedig csak alapot adva a gyanújának. Ezt jelzi a képére kiülő grimasz is. Mozdulni viszont nem mozdul. Arenih atya megjelenésére és a kapott kérdésekre tökéletesnek találja a pillanatot, hogy kifejtse a helyzetet rá jellemző nyugalommal.*
-Nem ez az első alkalom atyám, hogy alakváltók szivárogtak a templomba. A főparancsnok úr Sa'Tereth egy nagy hatalmú ereklyéjét kívánja lefoglalni, aminek a múltban egyszer már köze volt a város pusztulásához. A Hóhér után egy újabb fej nyilvánította ki a hatalmát. Tudom kissé hirtelen történt mindez, de úgy néz ki, hogy az önök feladata lesz megtalálni ki az és mi a terve. Sejtéseim szerint lehetséges, hogy a csonttemető is támpontként szolgálhat majd. Akármi is lesz, de az egyháznak erősnek kell maradnia.
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-12 19:40:32
Üzenet elküldve: 2026-01-12 19:40:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Könyörületes úrnője végül akármit is akart még mondani, megfeledkezik róla, amikor meglátja Drameilotent. Ahogyan elfelejtődik Atkira elhallgatott vallomás-részlete is. Talán jobb is így. Nem kell tudni minden apró részletről, ami így vagy úgy befolyásolhatta volna a történéseket, ha azok más irányt vesznek. Eeyr így akarta, ezért így lett. Hálás is ezért az istennőnek, és egy apró mosoly is húzódik a szájára, ahogy figyeli a testvére felé igyekvő nőt.
Alenia olyan gyönyörű és gyermetegen ártatlan, hogy fáj elhallgatni elől az igazság egy részét; de még jobban fájna, ha megtudná, hogy nem olyan tiszta az ő lelke, ahogyan azt képzeli. Viszont ezentúl máshogy lesz. Ezentúl tényleg mindent meg fog tenni úrnőjének védelme és kényelme érdekében. E kettő ugyan nem mindig fér össze, de ő a lehetetlent is meg fogja tenni, hogy bizonyítsa jóságát. Ebben a percben születik meg az új Atkira, aki veszélyesebb lehet a korábbinál – ám csak remélhetjük, hogy ezúttal nem lesz szükség a város elpusztítására, hogy megvédje úrnőjét. *
– Uram. * Köszön ő is a férfinak, majd ő is odatotyog a pároshoz. Szeme felcsillan a cipő láttán, és alig várja, hogy felvehesse. Remélhetőleg nem kell hazáig várni vele, mivel akkor nem fogja élvezni a kaszárnyába sétálást. Ugyanis ezzel a remek ötlettel áll elő Alenia bátyja. Tudja, hogy neki nincs sok beleszólása ebbe – amennyiben Alenia is jó ötletnek tartja, kénytelen lesz így tenni. Pedig őszintén szólva sokkal szívesebben ülne egy meleg kanapén és tartaná lábát a tűzhöz, miközben mindenféle finomságokkal halmozzák el őt. De, ha ennyire nem is rugaszkodunk el a valóságtól, legalább hazamenne, tisztálkodna, átöltözne és enne két szelet kenyeret.
De persze az is igaz, amit az elf mond: ha nem erősítik meg a város biztonságát, kiváltképp Selyemrév közelében, akkor újabb hasonló esetek történhetnek, mi több, még Alenia is veszélybe kerülhet. Így máris sokkal jobban hangzik, hogy menjenek jelentést tenni a kaszárnyába. Némán várja, hogy mit szól úrnője. *
* Könyörületes úrnője végül akármit is akart még mondani, megfeledkezik róla, amikor meglátja Drameilotent. Ahogyan elfelejtődik Atkira elhallgatott vallomás-részlete is. Talán jobb is így. Nem kell tudni minden apró részletről, ami így vagy úgy befolyásolhatta volna a történéseket, ha azok más irányt vesznek. Eeyr így akarta, ezért így lett. Hálás is ezért az istennőnek, és egy apró mosoly is húzódik a szájára, ahogy figyeli a testvére felé igyekvő nőt.
Alenia olyan gyönyörű és gyermetegen ártatlan, hogy fáj elhallgatni elől az igazság egy részét; de még jobban fájna, ha megtudná, hogy nem olyan tiszta az ő lelke, ahogyan azt képzeli. Viszont ezentúl máshogy lesz. Ezentúl tényleg mindent meg fog tenni úrnőjének védelme és kényelme érdekében. E kettő ugyan nem mindig fér össze, de ő a lehetetlent is meg fogja tenni, hogy bizonyítsa jóságát. Ebben a percben születik meg az új Atkira, aki veszélyesebb lehet a korábbinál – ám csak remélhetjük, hogy ezúttal nem lesz szükség a város elpusztítására, hogy megvédje úrnőjét. *
– Uram. * Köszön ő is a férfinak, majd ő is odatotyog a pároshoz. Szeme felcsillan a cipő láttán, és alig várja, hogy felvehesse. Remélhetőleg nem kell hazáig várni vele, mivel akkor nem fogja élvezni a kaszárnyába sétálást. Ugyanis ezzel a remek ötlettel áll elő Alenia bátyja. Tudja, hogy neki nincs sok beleszólása ebbe – amennyiben Alenia is jó ötletnek tartja, kénytelen lesz így tenni. Pedig őszintén szólva sokkal szívesebben ülne egy meleg kanapén és tartaná lábát a tűzhöz, miközben mindenféle finomságokkal halmozzák el őt. De, ha ennyire nem is rugaszkodunk el a valóságtól, legalább hazamenne, tisztálkodna, átöltözne és enne két szelet kenyeret.
De persze az is igaz, amit az elf mond: ha nem erősítik meg a város biztonságát, kiváltképp Selyemrév közelében, akkor újabb hasonló esetek történhetnek, mi több, még Alenia is veszélybe kerülhet. Így máris sokkal jobban hangzik, hogy menjenek jelentést tenni a kaszárnyába. Némán várja, hogy mit szól úrnője. *
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-12 17:00:19
Üzenet elküldve: 2026-01-12 17:00:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Miután tisztázta magát a templom papjai előtt, és elsimított minden apró nézeteltérést, ami még mindig úgy gondolja, hogy a Hetedikhez méltatlan és korrupt, ezek a gondolatok egész nehéz teherként nyomják a vállát. Még szerencse, hogy nincs ideje magába roskadva merengeni a világ működésén, és a pénz hatalmán, mert húga észreveszi a közeledését, és hozzá siet, amit a férfi egy mosollyal az arcán fogad. Jól esik neki, hogy élvezheti a szőkeség figyelmét, és legalább érkeztében vele foglalkozik, és nem a koszos és poros szolgálóval. A kérdésre bólint, és átadja Alenia számára a csomagot, amit a piacon vásárolt. Végül is, az ő szolgálója, úgy illendő, hogy ő adja át neki a felszerelést, még ha nem is a szolgálati ruháját nyújtja így oda neki. *
- Vettem neki cipőt, ha jól figyeltem meg korábban, akkor ez nagyjából a mérete lehet, de elképzelhető, hogy kicsit szorítani fogja. Elfelejtettem megkérdezni korábban, hogy mekkora a lába. Ezen kívül hoztam mellényt, és új nadrágot illetve inget, bár ezeket nem tudom hol tudná átvenni. Nem a legjobb holmi, de úgy gondolom, hogy a célnak jelenleg megfelel. * Azt már nem teszi hozzá, hogy amilyen állapotban a férfi van, amúgy is inkább tűzre vetné a most vásárolt ruhát, ha amaz felveszi a csupa kosz és büdös testére. Nem gondolja, hogy van az a mosószappan, ami kihozná belőle a szagot, még ha csak néhány fertályórát is viseli majd. *
- Atkira. * Köszönti a férfit is, miután beszámolt testvérének mindenről, és továbbra is távolságtartó, de kicsit kedvesebb mosollyal az arcán biccent neki. *
- Sajnálom, hogy át kellett menned mindazon, amit elmeséltél. Javaslom, hogy ha a templomban végeztünk, akkor menjünk a kaszárnyába, ahol tegyünk jelentést erről az esetről. A legjobb, ha a városőrség tudomására jut, hogy nemesek szolgálóira támadnak fényes nappal, a csonthídtól csak egy köpésre. Innen csak egy apró lépés, hogy akár minket is megtámadjanak.
* Miután tisztázta magát a templom papjai előtt, és elsimított minden apró nézeteltérést, ami még mindig úgy gondolja, hogy a Hetedikhez méltatlan és korrupt, ezek a gondolatok egész nehéz teherként nyomják a vállát. Még szerencse, hogy nincs ideje magába roskadva merengeni a világ működésén, és a pénz hatalmán, mert húga észreveszi a közeledését, és hozzá siet, amit a férfi egy mosollyal az arcán fogad. Jól esik neki, hogy élvezheti a szőkeség figyelmét, és legalább érkeztében vele foglalkozik, és nem a koszos és poros szolgálóval. A kérdésre bólint, és átadja Alenia számára a csomagot, amit a piacon vásárolt. Végül is, az ő szolgálója, úgy illendő, hogy ő adja át neki a felszerelést, még ha nem is a szolgálati ruháját nyújtja így oda neki. *
- Vettem neki cipőt, ha jól figyeltem meg korábban, akkor ez nagyjából a mérete lehet, de elképzelhető, hogy kicsit szorítani fogja. Elfelejtettem megkérdezni korábban, hogy mekkora a lába. Ezen kívül hoztam mellényt, és új nadrágot illetve inget, bár ezeket nem tudom hol tudná átvenni. Nem a legjobb holmi, de úgy gondolom, hogy a célnak jelenleg megfelel. * Azt már nem teszi hozzá, hogy amilyen állapotban a férfi van, amúgy is inkább tűzre vetné a most vásárolt ruhát, ha amaz felveszi a csupa kosz és büdös testére. Nem gondolja, hogy van az a mosószappan, ami kihozná belőle a szagot, még ha csak néhány fertályórát is viseli majd. *
- Atkira. * Köszönti a férfit is, miután beszámolt testvérének mindenről, és továbbra is távolságtartó, de kicsit kedvesebb mosollyal az arcán biccent neki. *
- Sajnálom, hogy át kellett menned mindazon, amit elmeséltél. Javaslom, hogy ha a templomban végeztünk, akkor menjünk a kaszárnyába, ahol tegyünk jelentést erről az esetről. A legjobb, ha a városőrség tudomására jut, hogy nemesek szolgálóira támadnak fényes nappal, a csonthídtól csak egy köpésre. Innen csak egy apró lépés, hogy akár minket is megtámadjanak.
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-12 15:53:10
Üzenet elküldve: 2026-01-12 15:53:10
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Boráldozat, s még más//
*Quantall bizalmatlan az érkező városőröket illetően, ami jól láthatóan bosszantja a hívatlan vendéget. Sőt! Még további vizsgálatoknak vetné alá városőrkapitányt. Érezhető, hogy a csuhás egykori ajánlása a lázadás előtt aligha vert gyökeret városőr körökben, ő pedig bizton nem bír efféle jogosítvánnyal.
Nariuss arcizmai megfeszülnek a javaslatra, majd egy lépést hátrál és a sötételf felé biccent.*
-Elfogni. *Szól tömören a mögötte várakozó katonákhoz.*
-Fegyver ne kerüljön elő. Mégiscsak Eeyr templomában vagyunk, vagy mi... *Motyogja még, miközben két férfi lép elő, hogy közrefoghassák Quantallt. Eközben egy harmadik is kiáll a sorból, hogy nagy hangon rázendítsen.*
-Quantall Ackumien Galanodel! Arthenior városának nevében letartóztatik és a Kaszárnya épületébe kísértetik! Arthenior városa elleni bűntettével...
-Mégis mit jelentsen ez?! *Arenih atya lép előre, hogy a sötételf mellé helyezkedve némi elbizonytalanodásra késztesse a városőröket. Azok utasításra várva fordulnak a parancsnokuk felé.*
-Egy veszélyes tárgyat jöttünk begyűjteni. Az ügy nem tűr halasztást, és nem érinti az egyházat sem. Eleget koptattam a szám. *Morogja Nariuss, de egyelőre kivár. Arenih eközben értetlenül, valamiféle magyarázatot várva pislog Quantallra.*
*Quantall bizalmatlan az érkező városőröket illetően, ami jól láthatóan bosszantja a hívatlan vendéget. Sőt! Még további vizsgálatoknak vetné alá városőrkapitányt. Érezhető, hogy a csuhás egykori ajánlása a lázadás előtt aligha vert gyökeret városőr körökben, ő pedig bizton nem bír efféle jogosítvánnyal.
Nariuss arcizmai megfeszülnek a javaslatra, majd egy lépést hátrál és a sötételf felé biccent.*
-Elfogni. *Szól tömören a mögötte várakozó katonákhoz.*
-Fegyver ne kerüljön elő. Mégiscsak Eeyr templomában vagyunk, vagy mi... *Motyogja még, miközben két férfi lép elő, hogy közrefoghassák Quantallt. Eközben egy harmadik is kiáll a sorból, hogy nagy hangon rázendítsen.*
-Quantall Ackumien Galanodel! Arthenior városának nevében letartóztatik és a Kaszárnya épületébe kísértetik! Arthenior városa elleni bűntettével...
-Mégis mit jelentsen ez?! *Arenih atya lép előre, hogy a sötételf mellé helyezkedve némi elbizonytalanodásra késztesse a városőröket. Azok utasításra várva fordulnak a parancsnokuk felé.*
-Egy veszélyes tárgyat jöttünk begyűjteni. Az ügy nem tűr halasztást, és nem érinti az egyházat sem. Eleget koptattam a szám. *Morogja Nariuss, de egyelőre kivár. Arenih eközben értetlenül, valamiféle magyarázatot várva pislog Quantallra.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-12 06:32:36
Üzenet elküldve: 2026-01-12 06:32:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
*Eeyr egyértelmű üzenete után Alenia már egyáltalán nem kételkedik Atkirában. Elhiszi, hogy a pénzével valóban a piacra indult, ahogy azt is, hogy kirabolták. Próbálja nem kimutatni, de emiatt most a városvezetésre lett rettentően dühös. Csodálatos ötlet volt, hogy Selyemrévet csak Romvároson keresztül lehessen elhagyni. Egy napon talán majd kiderül, hogy ki volt ennek a felelőse, és vállalja is majd az összes, Atkiráéhoz hasonló esetért a felelősséget. Még az is eszébe jut, hogy magától a Városi Tanácstól kérje vissza az így elveszített ötszáz aranyat, de nem most. Most, amit a legfontosabbnak tart, az az, hogy bocsánatot kérjen a férfitől, melyet őszintén meg is tesz. Válaszul a nevét hallja, de nem azért néz hirtelen csúnyán Atkirára, mert amaz megfeledkezett az egyetlen fontos szabályról, a vele tanúsított távolságtartásról és illemről, hanem mert megszólalásával félbeszakítja az ő gondolatmenetét. Persze, valójában ezzel sincs semmi gond, ismét csak a nemesi neveltetése ütközik ki rajta. Nem teszi azonban szóvá az elégedetlenségét, még azt is elnézi, hogy a nagy hévben az udvarias hangnem és magázódás is elmarad, csupán türelmesen várja, hogy mit akar mondani neki a másik. Amikor Atkira végre kinyögi a mondandóját, gyanakodva húzza össze a szemöldökét, úgy sejti, hogy valami fontos részletre derül most fény, de végül csak az hangzik el, amiről már eddig is tudott. Alenia pedig továbbra is van annyira naiv, hogy elhiszi, tényleg ezt volt ennyire nehéz elmondani.*
- Elhiszem, de nem kell már sokáig kibírnod. Drameiloten hamarosan visszaér, és… *Épp ekkor pillant oldalra, és veszi észre a feléjük közelítő elfet.*
- Bátyám! *Kiált neki suttogva, majd odasiet hozzá, meg is feledkezve arról, hogy mire is készült az imént.*
- Atkira végig igazat mondott. Az istennőnek hála megbizonyosodhattam erről. De, már nagyon fázik… Sikerült neki szerezned valamit? *Kérdezi, mert a történtek után most már saját magát érzi bűnösnek, és szeretné, ha szegény Atkirának minél hamarabb jobb sorsa lehetne.*
*Eeyr egyértelmű üzenete után Alenia már egyáltalán nem kételkedik Atkirában. Elhiszi, hogy a pénzével valóban a piacra indult, ahogy azt is, hogy kirabolták. Próbálja nem kimutatni, de emiatt most a városvezetésre lett rettentően dühös. Csodálatos ötlet volt, hogy Selyemrévet csak Romvároson keresztül lehessen elhagyni. Egy napon talán majd kiderül, hogy ki volt ennek a felelőse, és vállalja is majd az összes, Atkiráéhoz hasonló esetért a felelősséget. Még az is eszébe jut, hogy magától a Városi Tanácstól kérje vissza az így elveszített ötszáz aranyat, de nem most. Most, amit a legfontosabbnak tart, az az, hogy bocsánatot kérjen a férfitől, melyet őszintén meg is tesz. Válaszul a nevét hallja, de nem azért néz hirtelen csúnyán Atkirára, mert amaz megfeledkezett az egyetlen fontos szabályról, a vele tanúsított távolságtartásról és illemről, hanem mert megszólalásával félbeszakítja az ő gondolatmenetét. Persze, valójában ezzel sincs semmi gond, ismét csak a nemesi neveltetése ütközik ki rajta. Nem teszi azonban szóvá az elégedetlenségét, még azt is elnézi, hogy a nagy hévben az udvarias hangnem és magázódás is elmarad, csupán türelmesen várja, hogy mit akar mondani neki a másik. Amikor Atkira végre kinyögi a mondandóját, gyanakodva húzza össze a szemöldökét, úgy sejti, hogy valami fontos részletre derül most fény, de végül csak az hangzik el, amiről már eddig is tudott. Alenia pedig továbbra is van annyira naiv, hogy elhiszi, tényleg ezt volt ennyire nehéz elmondani.*
- Elhiszem, de nem kell már sokáig kibírnod. Drameiloten hamarosan visszaér, és… *Épp ekkor pillant oldalra, és veszi észre a feléjük közelítő elfet.*
- Bátyám! *Kiált neki suttogva, majd odasiet hozzá, meg is feledkezve arról, hogy mire is készült az imént.*
- Atkira végig igazat mondott. Az istennőnek hála megbizonyosodhattam erről. De, már nagyon fázik… Sikerült neki szerezned valamit? *Kérdezi, mert a történtek után most már saját magát érzi bűnösnek, és szeretné, ha szegény Atkirának minél hamarabb jobb sorsa lehetne.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-11 23:40:16
Üzenet elküldve: 2026-01-11 23:40:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Elmondja, amit el akart mondani, aztán feláll. Kissé ügyetlenül, de azért nem kerül pár másodpercnél többe. Atkira rezzenéstelen arccal figyel, hogy vajon mi lesz a következő próbatétel. Vajon elrontott valamit? Újra kell kezdeni? Vagy hazudott? Eeyr haragszik rá, amiért korábban a sötét istenben hitt? Tulajdonképpen attól tart leginkább, hogy csalódást okozott Aleniának, aki annyi mindent tett érte. Végül, amikor a nő megszólal, nagy teher esik le a válláról. Ám aztán ahogy folytatja beszédét, a férfi meglepetten hallgatja, és egyre erősebben a fejét rázza. Tényleg nem szívódott fel a pénzzel, tényleg nem hazudott, de ez azért túlzás. Azért nem érdemel valaki jutalmat, mert nem lopott. Sőt, még el is vesztette úrnője pénzét, amit rábízott. Az egy dolog, hogy nem kap érte komolyabb büntetést, de hogy még úrnőjének kelljen bocsánatot kérnie! *
– Alenia! * Szól közbe, mielőtt a nő bármi másba belekezdhetne. Próbál nem kiabálni, így elfojtott hangon, de mégis érezhetően indulatosan szólal meg. *
– Úrnőm… * Javítja ki magát lesütött szemmel, de aztán újra felemeli fejét és minden bátorságát összeszedve kiáll maga… ellen? *
– Eleget térdeltél értem a porban. Kérlek, ne törd magad tovább az én hibám miatt! Eszembe jutott még valami… Illetve szándékosan hagytam ki az előbb… * Ekkor feltűnik neki egy ismerős alak a templomban. Drameiloten az, és lassan, de biztosan az oltár felé halad. Atkira döntés elé kényszerül. Amit mondani akart, azt kizárólag Aleniának akarta mondani, de így, hogy már a testvére is a közelben van, elbizonytalanodik. Viszont már belekezdett, úgyhogy valamit muszáj mondania. *
– Úrnőm, én… * Hosszú körmeivel tenyerét bökdösi, talán abban a reményben, hogy sikerül akkora fájdalmat okoznia magának, ami elterelné vallomásáról a figyelmet. Lenéz a földre, és hirtelen eszébe jut, hogy mit akart mondani. *
– Nagyon fázok.
* Elmondja, amit el akart mondani, aztán feláll. Kissé ügyetlenül, de azért nem kerül pár másodpercnél többe. Atkira rezzenéstelen arccal figyel, hogy vajon mi lesz a következő próbatétel. Vajon elrontott valamit? Újra kell kezdeni? Vagy hazudott? Eeyr haragszik rá, amiért korábban a sötét istenben hitt? Tulajdonképpen attól tart leginkább, hogy csalódást okozott Aleniának, aki annyi mindent tett érte. Végül, amikor a nő megszólal, nagy teher esik le a válláról. Ám aztán ahogy folytatja beszédét, a férfi meglepetten hallgatja, és egyre erősebben a fejét rázza. Tényleg nem szívódott fel a pénzzel, tényleg nem hazudott, de ez azért túlzás. Azért nem érdemel valaki jutalmat, mert nem lopott. Sőt, még el is vesztette úrnője pénzét, amit rábízott. Az egy dolog, hogy nem kap érte komolyabb büntetést, de hogy még úrnőjének kelljen bocsánatot kérnie! *
– Alenia! * Szól közbe, mielőtt a nő bármi másba belekezdhetne. Próbál nem kiabálni, így elfojtott hangon, de mégis érezhetően indulatosan szólal meg. *
– Úrnőm… * Javítja ki magát lesütött szemmel, de aztán újra felemeli fejét és minden bátorságát összeszedve kiáll maga… ellen? *
– Eleget térdeltél értem a porban. Kérlek, ne törd magad tovább az én hibám miatt! Eszembe jutott még valami… Illetve szándékosan hagytam ki az előbb… * Ekkor feltűnik neki egy ismerős alak a templomban. Drameiloten az, és lassan, de biztosan az oltár felé halad. Atkira döntés elé kényszerül. Amit mondani akart, azt kizárólag Aleniának akarta mondani, de így, hogy már a testvére is a közelben van, elbizonytalanodik. Viszont már belekezdett, úgyhogy valamit muszáj mondania. *
– Úrnőm, én… * Hosszú körmeivel tenyerét bökdösi, talán abban a reményben, hogy sikerül akkora fájdalmat okoznia magának, ami elterelné vallomásáról a figyelmet. Lenéz a földre, és hirtelen eszébe jut, hogy mit akart mondani. *
– Nagyon fázok.
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:57:38
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:57:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* A bevásárlás után kiköti a lovát a templom előtt, és egyenes, kihúzott háttal lépdel be a Hetedik épületébe, hogy ott célirányosan az oltár felé vegye az irányt. Zavarja őt a papok szúrós tekintete, úgyhogy egyből az egyik idősebb férfihoz lépdel, hogy aztán átadjon 500 aranyat.
*
- Remélem, hogy ezzel biztosítottam az egyházat róla, hogy megbántam a tettemet. * Teszi még hozzá, hiszen tudja, hogy a papok az istenüknél csak egy dolgot szeretnek jobban, és az az arany. Nem is vár sokáig, ha nem tartóztatják, akkor el is indul célirányosan az oltár felé, remélhetőleg ekkor már enyhébb tekintetek mellett. Amennyiben viszont nem változik a felé tanúsított viselkedés, kénytelen lesz élni a lehetőséggel, hogy visszavegye az adományát. Megmosolyogja a gondolatot, de természetesen ilyet sosem tenne. Még kell egy kis idő, hogy elérjen a pároshoz, de a távolból már látja őket, és azt, hogy húga éppen készül valamire. Nem akarja őket megzavarni, ezért határozott, és gyors ütemű járásán lassít, és visszafogottabb lépésekben közelíti meg őket. *
* A bevásárlás után kiköti a lovát a templom előtt, és egyenes, kihúzott háttal lépdel be a Hetedik épületébe, hogy ott célirányosan az oltár felé vegye az irányt. Zavarja őt a papok szúrós tekintete, úgyhogy egyből az egyik idősebb férfihoz lépdel, hogy aztán átadjon 500 aranyat.
*- Remélem, hogy ezzel biztosítottam az egyházat róla, hogy megbántam a tettemet. * Teszi még hozzá, hiszen tudja, hogy a papok az istenüknél csak egy dolgot szeretnek jobban, és az az arany. Nem is vár sokáig, ha nem tartóztatják, akkor el is indul célirányosan az oltár felé, remélhetőleg ekkor már enyhébb tekintetek mellett. Amennyiben viszont nem változik a felé tanúsított viselkedés, kénytelen lesz élni a lehetőséggel, hogy visszavegye az adományát. Megmosolyogja a gondolatot, de természetesen ilyet sosem tenne. Még kell egy kis idő, hogy elérjen a pároshoz, de a távolból már látja őket, és azt, hogy húga éppen készül valamire. Nem akarja őket megzavarni, ezért határozott, és gyors ütemű járásán lassít, és visszafogottabb lépésekben közelíti meg őket. *
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:47:39
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:47:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
*A vallomása után Atkira hiába kérdezi meg, hogy jól csinálja-e a dolgokat, nem érkezik válasz a szőkeség irányából, ugyanis ő ekkor még az oltár előtt térdelve, csukott szemmel az idegen nyelvű imát mormolja. Kisvártatva azonban lélektükrei kinyílnak, először furcsa komolysággal és ridegséggel tekint maga elé az oltárra, de végül elmosolyodik, és örömmel pillant a férfi irányába. Egyetlen kérdésre kereste a választ, Atkira Glopye őszinteségére. Az istennő pedig most sem fordul el hívétől. Meghallgatja a kérését, és egyértelmű jelet küld Alenia számára, hogy kérdésére a válasz igen. Atkira nem hazudik, s ezek szerint valóban nem szándékosan szórta el a pénzt és a története is igaz.
Alenia lassan felegyenesedik, majd már fentről pillant le az ekkor még mindig térdelő férfire.*
- Állj fel, kérlek! *Mondja neki, de segítő kezet ezúttal nem nyújt, csupán megvárja, hogy Atkira eleget tegyen a kérésének, és tekintete egy magasságba kerüljön az övével. Az istennő sugallata nem volt más, csupán egy végtelenül erős megérzés, miszerint hinnie kell szolgálójának, de Alenia tudja, hogy mit jelent ez. A hit erősebb bárminél, Atkira pedig Eeyr áldásával rászolgált a bizalomra.*
- Köszönöm, Atkira. Most már minden szavad igaznak vélem, ezért most nekem kell bocsánatot kérnem tőled. Mélységesen sajnálom, amiért kételkedtem benned, és emiatt nem siettem hamarabb a segítségedre. Ha Drameiloten nem nyitja fel a szemem, talán érted sem mentem volna, mert biztos voltam benne, hogy egyszerűen csak nem akarsz mellettem dolgozni és felszívódtál a pénzzel. Tévedtem, elnézést kérek. *Atkira számára talán meglepőnek tűnhet a párfordulás, hogy vádlottból áldozattá vált, és a nemeskisasszony az, aki a bocsánatát kéri, de Alenia így érzi helyesnek. Tekintete közben a férfi hiányzó karjára réved, és eszébe jut egy újabb gondolat. A történés, ami miatt néhány pap a Fény Nővérei közül valónak vélik őt. Talán… talán kérhet még valamit Eeyrtől azért, hogy kiengesztelhesse Atkirát, és szebbé tegye az életét.*
- Megengeded, hogy megpróbáljak még valamit? *Kérdezi tőle.*
*A vallomása után Atkira hiába kérdezi meg, hogy jól csinálja-e a dolgokat, nem érkezik válasz a szőkeség irányából, ugyanis ő ekkor még az oltár előtt térdelve, csukott szemmel az idegen nyelvű imát mormolja. Kisvártatva azonban lélektükrei kinyílnak, először furcsa komolysággal és ridegséggel tekint maga elé az oltárra, de végül elmosolyodik, és örömmel pillant a férfi irányába. Egyetlen kérdésre kereste a választ, Atkira Glopye őszinteségére. Az istennő pedig most sem fordul el hívétől. Meghallgatja a kérését, és egyértelmű jelet küld Alenia számára, hogy kérdésére a válasz igen. Atkira nem hazudik, s ezek szerint valóban nem szándékosan szórta el a pénzt és a története is igaz.
Alenia lassan felegyenesedik, majd már fentről pillant le az ekkor még mindig térdelő férfire.*
- Állj fel, kérlek! *Mondja neki, de segítő kezet ezúttal nem nyújt, csupán megvárja, hogy Atkira eleget tegyen a kérésének, és tekintete egy magasságba kerüljön az övével. Az istennő sugallata nem volt más, csupán egy végtelenül erős megérzés, miszerint hinnie kell szolgálójának, de Alenia tudja, hogy mit jelent ez. A hit erősebb bárminél, Atkira pedig Eeyr áldásával rászolgált a bizalomra.*
- Köszönöm, Atkira. Most már minden szavad igaznak vélem, ezért most nekem kell bocsánatot kérnem tőled. Mélységesen sajnálom, amiért kételkedtem benned, és emiatt nem siettem hamarabb a segítségedre. Ha Drameiloten nem nyitja fel a szemem, talán érted sem mentem volna, mert biztos voltam benne, hogy egyszerűen csak nem akarsz mellettem dolgozni és felszívódtál a pénzzel. Tévedtem, elnézést kérek. *Atkira számára talán meglepőnek tűnhet a párfordulás, hogy vádlottból áldozattá vált, és a nemeskisasszony az, aki a bocsánatát kéri, de Alenia így érzi helyesnek. Tekintete közben a férfi hiányzó karjára réved, és eszébe jut egy újabb gondolat. A történés, ami miatt néhány pap a Fény Nővérei közül valónak vélik őt. Talán… talán kérhet még valamit Eeyrtől azért, hogy kiengesztelhesse Atkirát, és szebbé tegye az életét.*
- Megengeded, hogy megpróbáljak még valamit? *Kérdezi tőle.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-11 11:54:12
Üzenet elküldve: 2026-01-11 11:54:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
* Izgul. Persze nem azért, mert bármi rejtegetni valója lenne, legalábbis azzal kapcsolatban, amivel kapcsolatban kérdezték őt. Viszont egy ilyen helyzetben akkor is lámpalázassá válik az ember, ha nincs semmi rejtegetni valója. Lehet, hogy elég egy rossz gondolat vagy egy elszólás, és kiderül, hogy valójában egy megátalkodott, semmirekellő Sa'Tereth-bérenc – még, ha nem is az.
Hamarosan elérnek a zöld anyaggal letakart kőoltárhoz. Valahogy másképp képzelte el el. Azt hitte, valami szoborhoz fog imádkozni. Figyelmesen hallgatja Aleniát, és reméli, hogy mindent megértett. Visszakérdezni nem mer, csak bólint. A kérdésre pedig gondolkodás nélkül rávágja. *
– Igen! * A kelleténél talán hangosabban is, mert épp így jön ki belőle. Majd figyel. Alenia beszélni kezd az istennőhöz, mire ő zavartan néz körbe.
~ Ezek szerint most ismét el kéne mondanom ennek a kőnek, amit odakint elmondottam? De már nem is emlékszem, hogy fogalmaztam. ~ De próbálja felidézni a korábbiakat, miközben a nő mozdulatait is elismétli. Ő is letérdel, és kicsivel később elkezdi a történetet mesélni. Behunyja szemeit, mert úgy nem érzi annyira furcsának, hogy egy kőnek beszél. *
– Néhány napja elindultam úrnőmtől, hogy ruhát vegyek magamnak… Öhm… Ő adta a pénz hozzá. Aztán nem sokkal miután átkeltem a hídon, ott termett két alak. Azt akarták, hogy adjam nekik a pénzemet. Én megpróbáltam őket lebeszélni róla, de akkor elővették a késeiket és nem akartam, hogy bántsanak, ezért odaadtam nekik a pénzt. Ezután még a csizmámat is elvették, mert megtetszett az egyiküknek… Vagy el akarta adni, már nem tudom. Szóval aztán… * Most hagy egy kis szünetet, ahogy a történetben is időugrás következik. Már eltelt jó néhány nap az események óta, így nem minden részletre emlékszik olyan tisztán. *
– Aztán romvárosban töltöttem néhány éjszakát, kéregettem és fagyoskodtam… Sokat fagyoskodtam. De szerencsére rám talált úrnőm és az úrnőm testvére. * Kinyitja szemét, és Alenia felé néz. Nagyon halkan súg felé, nehogy Eeyr meghallja. *
– Így jó?
* Izgul. Persze nem azért, mert bármi rejtegetni valója lenne, legalábbis azzal kapcsolatban, amivel kapcsolatban kérdezték őt. Viszont egy ilyen helyzetben akkor is lámpalázassá válik az ember, ha nincs semmi rejtegetni valója. Lehet, hogy elég egy rossz gondolat vagy egy elszólás, és kiderül, hogy valójában egy megátalkodott, semmirekellő Sa'Tereth-bérenc – még, ha nem is az.
Hamarosan elérnek a zöld anyaggal letakart kőoltárhoz. Valahogy másképp képzelte el el. Azt hitte, valami szoborhoz fog imádkozni. Figyelmesen hallgatja Aleniát, és reméli, hogy mindent megértett. Visszakérdezni nem mer, csak bólint. A kérdésre pedig gondolkodás nélkül rávágja. *
– Igen! * A kelleténél talán hangosabban is, mert épp így jön ki belőle. Majd figyel. Alenia beszélni kezd az istennőhöz, mire ő zavartan néz körbe.
~ Ezek szerint most ismét el kéne mondanom ennek a kőnek, amit odakint elmondottam? De már nem is emlékszem, hogy fogalmaztam. ~ De próbálja felidézni a korábbiakat, miközben a nő mozdulatait is elismétli. Ő is letérdel, és kicsivel később elkezdi a történetet mesélni. Behunyja szemeit, mert úgy nem érzi annyira furcsának, hogy egy kőnek beszél. *
– Néhány napja elindultam úrnőmtől, hogy ruhát vegyek magamnak… Öhm… Ő adta a pénz hozzá. Aztán nem sokkal miután átkeltem a hídon, ott termett két alak. Azt akarták, hogy adjam nekik a pénzemet. Én megpróbáltam őket lebeszélni róla, de akkor elővették a késeiket és nem akartam, hogy bántsanak, ezért odaadtam nekik a pénzt. Ezután még a csizmámat is elvették, mert megtetszett az egyiküknek… Vagy el akarta adni, már nem tudom. Szóval aztán… * Most hagy egy kis szünetet, ahogy a történetben is időugrás következik. Már eltelt jó néhány nap az események óta, így nem minden részletre emlékszik olyan tisztán. *
– Aztán romvárosban töltöttem néhány éjszakát, kéregettem és fagyoskodtam… Sokat fagyoskodtam. De szerencsére rám talált úrnőm és az úrnőm testvére. * Kinyitja szemét, és Alenia felé néz. Nagyon halkan súg felé, nehogy Eeyr meghallja. *
– Így jó?
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-10 23:51:06
Üzenet elküldve: 2026-01-10 23:51:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat, s még más//
*Elég ideje elkerült már otthonról ahhoz, hogy ennél élesebb nyelvek se tudják őt megsérteni. Arca se rezdül miközben hangja ugyan olyan nyugodt. mint eddig.*
-Azok után, hogy elpusztult Sa'Tereth, a templomba befészkelő démona amit penge önmagában nem fogott, ugyanis a tudásunkra is szükség volt az elűzéséhez.
*Azt, inkább meg se jegyzi, hogy a lázadás során az akkori városőrség még kevesebb sikert tudott elkönyvelni a nép ellen, mint ők tették a templomban. Az ezt követő ellenséges szándék se nagyon rezzenti, meg a mélységi mágus arcvonásait. Norennar megjelenésére összébb vonja a szemöldökét. Nem tudja hova tenni a fajtárs szándékát.*
-Nem értem, hogy miért minket tartanak az ellenségüknek főparancsnok úr.
*Jegyzi meg egykedvűen. Rajta csak egy papi ruha van, a fegyverei sincsenek nála miközben harcra kész katonák veszik körül. Mégis utóbbiak akik idegesebbek. Arenih atya megjelenése után egyből a lényegre is térnének.*
-Főparancsnok úr, ön az imént tette szóvá a templomunk biztonságának hiányát. Egy ilyen tanácsot figyelmen kívül hagyni felelőtlenség lenne részünkről. Posztját illetően gondolom eljutott önhöz az általam ilyen helyzetekben javasolt biztonsági eljárás, melynek alapja a bizalmi pozíciót betöltő személyek vérszínének ellenőrzése. Amennyiben komolyan kívánjuk venni magunkat, javasolhatom, hogy azzal előzzünk meg egy ilyen cserét?
*Minden bizonnyal szemtelenségnek tűnhet az ő részéről ez a kérés, de bolond lenne úgy átadni egy ilyen veszélyes tárgyat, hogy nem győződött meg róla, hogy akivel beszél az valóban az-e akinek látszik.*
*Elég ideje elkerült már otthonról ahhoz, hogy ennél élesebb nyelvek se tudják őt megsérteni. Arca se rezdül miközben hangja ugyan olyan nyugodt. mint eddig.*
-Azok után, hogy elpusztult Sa'Tereth, a templomba befészkelő démona amit penge önmagában nem fogott, ugyanis a tudásunkra is szükség volt az elűzéséhez.
*Azt, inkább meg se jegyzi, hogy a lázadás során az akkori városőrség még kevesebb sikert tudott elkönyvelni a nép ellen, mint ők tették a templomban. Az ezt követő ellenséges szándék se nagyon rezzenti, meg a mélységi mágus arcvonásait. Norennar megjelenésére összébb vonja a szemöldökét. Nem tudja hova tenni a fajtárs szándékát.*
-Nem értem, hogy miért minket tartanak az ellenségüknek főparancsnok úr.
*Jegyzi meg egykedvűen. Rajta csak egy papi ruha van, a fegyverei sincsenek nála miközben harcra kész katonák veszik körül. Mégis utóbbiak akik idegesebbek. Arenih atya megjelenése után egyből a lényegre is térnének.*
-Főparancsnok úr, ön az imént tette szóvá a templomunk biztonságának hiányát. Egy ilyen tanácsot figyelmen kívül hagyni felelőtlenség lenne részünkről. Posztját illetően gondolom eljutott önhöz az általam ilyen helyzetekben javasolt biztonsági eljárás, melynek alapja a bizalmi pozíciót betöltő személyek vérszínének ellenőrzése. Amennyiben komolyan kívánjuk venni magunkat, javasolhatom, hogy azzal előzzünk meg egy ilyen cserét?
*Minden bizonnyal szemtelenségnek tűnhet az ő részéről ez a kérés, de bolond lenne úgy átadni egy ilyen veszélyes tárgyat, hogy nem győződött meg róla, hogy akivel beszél az valóban az-e akinek látszik.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-10 13:26:23
Üzenet elküldve: 2026-01-10 13:26:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Családban marad//
*Örül, hogy Atkira látszólag tudomásul vette az utasításait, így nyugodt szívvel lép be a templomba, oldalán a félkarú férfivel. Elhaladnak néhány csuhás mellett, kiket Alenia kedvesen üdvözöl Eeyr áldását kívánva. A nemeslányt már ismerik, hisz visszatérő vendég a templomban, s mióta fénymágia segítségével sikerült visszanövesztenie az elveszített karját, néhányan azóta úgy is tisztelik őt, mintha egy volna a Fény Nővérei közül. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy Alenia maga még továbbra sem tud sokat ezekről a bizonyos nővérekről, nem is érzi magát közülük valónak, de természetesen az elismerést és a csodálatot született nemes módjára egyszer sem utasítja vissza.*
- Eeyr áldja Önt is, atyám! *Köszön vissza még egy papnak, mire végül elérik az oltárt, ahol Atkira halkan szól hozzá egy kérdéssel.*
- Most elmondunk egy imát Eeyrnek, melyben az áldását és a bűneink bocsánatát kérjük. Illetve szeretném, ha egy számomra is nagyon fontos dologban színt vallanál előtte, ahogy már említettem. Azt kérem tőled, hogy az istennőnek is mondj el mindent, ami veled történt! Mindent csinálj úgy, ahogy én. A mozdulataimat utánozhatod, csak, amit mondunk, az lesz más. Ne feledd! A legfontosabb, hogy csak az igazságot mondd! Őszinte vagy velem, Atkira? *Teszi fel a kérdést jelentőségteljesen, majd letérdel az oltár elé, és először egy alap imádságot, illetve bűnbocsánatot kérő gyóntató szöveget kezd mormolni, ezt követően azonban egy másik nyelven szóló igét motyog már, mely segítségével, ha maga az istennő is úgy dönt, hogy megossza gondolatait hívével, tudni fogja, hogy a szertartás keretében, Atkira által elhangzott szavak igazak-e vagy sem. Ez az utolsó próba, mellyel a komornyik bizonyíthatja őszinteségét és hűségét.*
A varázsló elmormol egy rövid igét egy fény oltára hatósugarán belül, melynek hatására a legutolsó, az ő kérdésére adott válasz igazságosságát érzékeli. Összetett válaszoknál csak azt érzékeli, hogy minden igaz volt-e belőle vagy sem, az, hogy pontosan melyik részlet, azt nem. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
*Örül, hogy Atkira látszólag tudomásul vette az utasításait, így nyugodt szívvel lép be a templomba, oldalán a félkarú férfivel. Elhaladnak néhány csuhás mellett, kiket Alenia kedvesen üdvözöl Eeyr áldását kívánva. A nemeslányt már ismerik, hisz visszatérő vendég a templomban, s mióta fénymágia segítségével sikerült visszanövesztenie az elveszített karját, néhányan azóta úgy is tisztelik őt, mintha egy volna a Fény Nővérei közül. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy Alenia maga még továbbra sem tud sokat ezekről a bizonyos nővérekről, nem is érzi magát közülük valónak, de természetesen az elismerést és a csodálatot született nemes módjára egyszer sem utasítja vissza.*
- Eeyr áldja Önt is, atyám! *Köszön vissza még egy papnak, mire végül elérik az oltárt, ahol Atkira halkan szól hozzá egy kérdéssel.*
- Most elmondunk egy imát Eeyrnek, melyben az áldását és a bűneink bocsánatát kérjük. Illetve szeretném, ha egy számomra is nagyon fontos dologban színt vallanál előtte, ahogy már említettem. Azt kérem tőled, hogy az istennőnek is mondj el mindent, ami veled történt! Mindent csinálj úgy, ahogy én. A mozdulataimat utánozhatod, csak, amit mondunk, az lesz más. Ne feledd! A legfontosabb, hogy csak az igazságot mondd! Őszinte vagy velem, Atkira? *Teszi fel a kérdést jelentőségteljesen, majd letérdel az oltár elé, és először egy alap imádságot, illetve bűnbocsánatot kérő gyóntató szöveget kezd mormolni, ezt követően azonban egy másik nyelven szóló igét motyog már, mely segítségével, ha maga az istennő is úgy dönt, hogy megossza gondolatait hívével, tudni fogja, hogy a szertartás keretében, Atkira által elhangzott szavak igazak-e vagy sem. Ez az utolsó próba, mellyel a komornyik bizonyíthatja őszinteségét és hűségét.*
A varázsló elmormol egy rövid igét egy fény oltára hatósugarán belül, melynek hatására a legutolsó, az ő kérdésére adott válasz igazságosságát érzékeli. Összetett válaszoknál csak azt érzékeli, hogy minden igaz volt-e belőle vagy sem, az, hogy pontosan melyik részlet, azt nem. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293