//Szívügyek//
* Valamelyest megnyugszik, ahogy látja, hogy a templom ablakából nem törnek elő lángok, és nem kiabálnak az utcán jajveszékelő emberek. Erről megint a kovácsműhely jut eszébe, ahol viszont pont ilyen jeleneteknek lehetett tanúja az, aki utánuk érkezett. Hihetetlen számára a gondolat, hogy mindezek után nem is egyszer, de már másodszor is úgy tűnik, hogy városőrnek áll. *
- A Thargok könyve. * Magyaráz a visszakérdezésre, miközben a hideg már kezdi egészen átjárni a testét a fém alatt. Hiába a mithril, a kovácsmester remek munkája, azért a páncél még mindig páncél marad, a hidegben embertelenül hideg, a melegben pedig olyan, mint egy kályha. A páncélban még sosem csinálta, de a fémkesztyű ellenére is megpróbálkozik egy kézmozdulattal, miközben koncentrál, és próbál segíteni ezen a helyzeten. Ha sikerrel jár, akkor jóleső sóhajt enged meg magának. *
- A könyv az, amibe minden tharg nevét beírták, aki a vérszövetséghez csatlakozott. Anélkül senki nem lehetett igazán a vérszövetség része. Az én nevem is benne volt egykor. * Mesél tovább a múltjáról, és az amoni politikáról. Hagyja, hogy kedvese bele karoljon, remélve, hogy a hideg fém nem lesz túl kellemetlen a mágus számára. Bár remélhetőleg eddigre már kellemes, langymeleg szellő van körülöttük, ami segít ezt a helyzetet valamelyest mérsékelni. *
- Ha kihúzzák a neved, akkor a birtokokon belül szabadon megölhet bárki, a törvények megengedik, ha pedig életben hagynak, az is csak azért van, hogy a Gödörbe kísérjenek. * Mesél tovább arról, hogy miért is fontos az, hogy valakinek a neve a könyvben milyen állapotban leledzik. *
- A Gödör a thargok igazságszolgáltatási helyszíne. Egyszerre ítélőszék, és börtön. Úgy tervezték, hogy kínzás legyen benne minden perc, és hidd el, soha senki nem akar odakerülni. * Megborzong a gondolatra, hiszen csak egyszer volt a Gödör alján, amikor egy kivégzett mágus holttestét hozták fel, és az a pár perc is rosszabb volt, mint a leggyötrőbb rémálmai. Bele se akar gondolni, hogy milyen lehet ott napokat, vagy hatokat eltölteni, az ítéletre várva, és remélve, hogy a halál lesz az, és nem további időtöltés a Gödörben. *
- Medgolyok! * Csillan fel a szeme a következő kérdésre, és még a sisak alatt is láthatóan felvillanyozódik az emlékre. * Óriásiak, alig lehet meglovagolni őket, izmosak, és olyan tollasak, mint egy bagoly, de akkora erejük és testük van, mint egy medvének. Hihetetlenül izgalmas állatok, volt szerencsém sétáltatni őket. * Meséli tovább, és a két nő jut eszébe, akikkel megtették az utat. A druida, és a másik, aki jóízűen viccelődött az akkor még igen fiatal, és tapasztalatlan harcos lányos zavarán. *
- Valóban, szerintem jobb is, ha nem megyünk be. * Bólint a megállapításra, és valahol belül megnyugszik, hogy nem tettek kárt az épületben a szív keresése közben. *
- Vagy majd megkérdezem a Kaszárnyában holnap. * Von végül vállat, halk fémcsörgés keretében. Számára ennyi épp elég, amit láttak. *
- Egyébként is, kár lenne megváratni a gyerekeket. * Teszi még hozzá, szándékosan elengedve a füle mellett a mélységire tett megjegyzést. *
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.