Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-11 16:15:44
Üzenet elküldve: 2020-08-11 16:15:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Megveregeti Thomek vállát mosolyogva. Ráfér a másikra a bátorítás.*
-Elhiszem.
~Ha tényleg reggel óta itt van akkor lehet majd meg kéne hívnom enni is. Jó dolog a sok gondolkodás ha szereti csinálni, de azért az egészségére is vigyázhatna.~
*Maga a feladat annyira viccesnek és izgalmasnak tűnik mint ahogy Zeekx elképzelte. Úgy néz ki egy találós kérdés alapján kell egy könyvet megkeresniük. Nem lehet könnyű ha Thomek egész nap próbálkozott vele, hogy megoldja. Mikor elhangzik a bonyolult fejtörő akkor Zeekx el is gondolkozik. Bár nem szokta használni mert a túl sok gondolkodástól hamar elfárad vagy megunja, de azért van neki agya. Nem egyszer ismétli el a fejében a dolgokat. Szóról szóra elemzi ki a dolgot. Közben figyeli a polcokat, a könyvtár padlóját, a fényeket. Közben vakargatja a szőrtelen állát.*
-Ha egyet lépünk akkor vagyunk az elején. Aztán kell körbefordulni és hátrálva haladni kettőt. Mert a négyből kettő és a nyolcból hat is kettő. Ugye?
*Kérdez rá Thomektól, hogy jól gondolkozott-e és a másik próbálta-e ezt. Számára elég egyértelmű volt csak ki kellett fejteni a kusza fogalmazásból szóval lehet túl egyszerűen gondolkozott.*
*Megveregeti Thomek vállát mosolyogva. Ráfér a másikra a bátorítás.*
-Elhiszem.
~Ha tényleg reggel óta itt van akkor lehet majd meg kéne hívnom enni is. Jó dolog a sok gondolkodás ha szereti csinálni, de azért az egészségére is vigyázhatna.~
*Maga a feladat annyira viccesnek és izgalmasnak tűnik mint ahogy Zeekx elképzelte. Úgy néz ki egy találós kérdés alapján kell egy könyvet megkeresniük. Nem lehet könnyű ha Thomek egész nap próbálkozott vele, hogy megoldja. Mikor elhangzik a bonyolult fejtörő akkor Zeekx el is gondolkozik. Bár nem szokta használni mert a túl sok gondolkodástól hamar elfárad vagy megunja, de azért van neki agya. Nem egyszer ismétli el a fejében a dolgokat. Szóról szóra elemzi ki a dolgot. Közben figyeli a polcokat, a könyvtár padlóját, a fényeket. Közben vakargatja a szőrtelen állát.*
-Ha egyet lépünk akkor vagyunk az elején. Aztán kell körbefordulni és hátrálva haladni kettőt. Mert a négyből kettő és a nyolcból hat is kettő. Ugye?
*Kérdez rá Thomektól, hogy jól gondolkozott-e és a másik próbálta-e ezt. Számára elég egyértelmű volt csak ki kellett fejteni a kusza fogalmazásból szóval lehet túl egyszerűen gondolkozott.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-11 13:04:53
Üzenet elküldve: 2020-08-11 13:04:53
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Láthatóan megkönnyebbül, de, ha ez nem lenne elég látható, hát jelét is adja bőséggel. Zeekx vállára támaszkodva fújja ki magát:*
- Hála Eeyrnek... már szinte kikészültem elhiheted. *Mintha ez nem lenne nyilvánvaló. Kezébe ejti állát, elgondolkodva mered az előttük sorakozó polcokra, melyekből van bőven, szépen rendben állnak, egymástól, egy lépés távolságra, épp annyira, hogy közöttük kényelmesen lehessen válogatni.*
- No... akkor kezdjük. Először is azt kellene megtudni, hogy melyik sorban van. A mesterem szerint gerincén nincs cím, vagy egyéb ismertetőjel, csupán a talányai alapján találhatom meg. *Bólint határozottan, majd bizonytalanul elindul az egyik irányba... aztán a másikba... aztán tanácstalanul Zeekxre pillant és fejét csóválja.*
- Ez így nem fog menni, már itt megakadtam. *Sóhajt fel ismét csalódottan, majd fennhangon szavalni kezd.*
- Ha egyet lépsz, ott vagy az elején, s ha körbefordulsz, hátrálva kellene haladnod. Ha tízet lépsz, mehetsz az elejére, hogy újból elkezd, mindegy, hogy hátrálva teszed-e, vagy sem. Ha négyet lépsz, már csak kettőt kell vissza, de, ha nyolcat lépsz, akkor bizony hatot. Ááá... nem értem... *Legyint.* Te értesz ebből valamit? *Néz Zeekxre, vállát vonja.*
- Összevissza mentem már, hátrálva, előre, hátra, annyi biztos, hogy valamelyik polcon van, ezek közül. Min színes, mind szagos, mind ugyanolyan... *Rázza meg fejét ingerülten.*
*Láthatóan megkönnyebbül, de, ha ez nem lenne elég látható, hát jelét is adja bőséggel. Zeekx vállára támaszkodva fújja ki magát:*
- Hála Eeyrnek... már szinte kikészültem elhiheted. *Mintha ez nem lenne nyilvánvaló. Kezébe ejti állát, elgondolkodva mered az előttük sorakozó polcokra, melyekből van bőven, szépen rendben állnak, egymástól, egy lépés távolságra, épp annyira, hogy közöttük kényelmesen lehessen válogatni.*
- No... akkor kezdjük. Először is azt kellene megtudni, hogy melyik sorban van. A mesterem szerint gerincén nincs cím, vagy egyéb ismertetőjel, csupán a talányai alapján találhatom meg. *Bólint határozottan, majd bizonytalanul elindul az egyik irányba... aztán a másikba... aztán tanácstalanul Zeekxre pillant és fejét csóválja.*
- Ez így nem fog menni, már itt megakadtam. *Sóhajt fel ismét csalódottan, majd fennhangon szavalni kezd.*
- Ha egyet lépsz, ott vagy az elején, s ha körbefordulsz, hátrálva kellene haladnod. Ha tízet lépsz, mehetsz az elejére, hogy újból elkezd, mindegy, hogy hátrálva teszed-e, vagy sem. Ha négyet lépsz, már csak kettőt kell vissza, de, ha nyolcat lépsz, akkor bizony hatot. Ááá... nem értem... *Legyint.* Te értesz ebből valamit? *Néz Zeekxre, vállát vonja.*
- Összevissza mentem már, hátrálva, előre, hátra, annyi biztos, hogy valamelyik polcon van, ezek közül. Min színes, mind szagos, mind ugyanolyan... *Rázza meg fejét ingerülten.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-11 10:36:49
Üzenet elküldve: 2020-08-11 10:36:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
- Tehát a város történelme... Ha emlékezetem nem csal, a történelmi feljegyzések erre találhatók.
*Biccent a könyvtárban serényen dolgozó csuhásoknak, s elindul, amerre emlékei viszik.*
- Nos, bizonyosan nem a város alapításától élt itt a családom, ezt biztosra mondhatom. A családi legendák szerint a Lihanechi-tó nyugati partján volt valaha birtokunk, de kötődtek őseink Lihanechez is, mindazonáltal pár száz éve már Artheniorban éltünk. Melyik év, melyik év?... Amondó vagyok, e.sz. 6200-tól már érdemes kutatnunk. Tudomásom szerint, amiről papíron is bizonyítékunk van az az, hogy Edwynn d'Aquista telepedett le akkoriban a városban, és fektette le a régi kúriánk alapjait. Címerünk egy fa, hosszú gyökerekkel, pontosabban három főgyökérrel. A legenda szerint... Áh, majd elmondok neked minden családi legendát, amit tudok, most nem ez a fontos, Mostale uram. Most a kézzel fogható bizonyíték a fontos. A legendákkal, hogy is mondjam... *Tekint a tudósra, mielőtt befordulna az egyik könyvespolchoz.* ...kitölthetjük a hézagokat, megválaszolhatunk megválaszolhatatlan kérdéseket. Ha érted, mire gondolok, kedves uram.
*Íme a történelmi feljegyzésekről szóló szekció, már ha emlékei nem csaltak.*
- Lám, lám, valahol itt kellene lennie az Artheniorról szóló műveknek is. Valaha sokat olvastam ebben a sarokban, noha Arthenior történelmének nem vagyok tudója.
*Kinyújtja karját, teret hagyva Brisnek a moszmotoláshoz, majd ő is elkezdi átfésülni a polcokon a rendelkezésükre álló anyagokat, könyveket, tekercseket az elejétől.*
//Ad perpetuam rei memoriam//
- Tehát a város történelme... Ha emlékezetem nem csal, a történelmi feljegyzések erre találhatók.
*Biccent a könyvtárban serényen dolgozó csuhásoknak, s elindul, amerre emlékei viszik.*
- Nos, bizonyosan nem a város alapításától élt itt a családom, ezt biztosra mondhatom. A családi legendák szerint a Lihanechi-tó nyugati partján volt valaha birtokunk, de kötődtek őseink Lihanechez is, mindazonáltal pár száz éve már Artheniorban éltünk. Melyik év, melyik év?... Amondó vagyok, e.sz. 6200-tól már érdemes kutatnunk. Tudomásom szerint, amiről papíron is bizonyítékunk van az az, hogy Edwynn d'Aquista telepedett le akkoriban a városban, és fektette le a régi kúriánk alapjait. Címerünk egy fa, hosszú gyökerekkel, pontosabban három főgyökérrel. A legenda szerint... Áh, majd elmondok neked minden családi legendát, amit tudok, most nem ez a fontos, Mostale uram. Most a kézzel fogható bizonyíték a fontos. A legendákkal, hogy is mondjam... *Tekint a tudósra, mielőtt befordulna az egyik könyvespolchoz.* ...kitölthetjük a hézagokat, megválaszolhatunk megválaszolhatatlan kérdéseket. Ha érted, mire gondolok, kedves uram.
*Íme a történelmi feljegyzésekről szóló szekció, már ha emlékei nem csaltak.*
- Lám, lám, valahol itt kellene lennie az Artheniorról szóló műveknek is. Valaha sokat olvastam ebben a sarokban, noha Arthenior történelmének nem vagyok tudója.
*Kinyújtja karját, teret hagyva Brisnek a moszmotoláshoz, majd ő is elkezdi átfésülni a polcokon a rendelkezésükre álló anyagokat, könyveket, tekercseket az elejétől.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-11 09:54:19
Üzenet elküldve: 2020-08-11 09:54:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//A hitetlen//
*A kérdése láthatóan váratlanul éri a fiatal nőt. Néhány pislogás egy kis idő, míg választ kap a kérdésére, melyhez egy mosolyt is kap. Nem tudja, hogy a mosoly a kérdéséhez jár e, mindenesetre akaratlanul is viszonozza a lány gesztusát. Hamar megtudja, hogy a lány nem híve Eeyr-nek, ami azért különös, mert az ő templomában imádkozott az imént. A bemutatkozást, azt örömmel veszi a másik részéről.*
- Igazán szép neved van. Hogyan szokták becézni, vagy rövidebben mondani? *Igazából megfelel a Theagrya is, de ha van rövidebb formája, akkor azt használná. Kérdése barátságos és nyugodt. Hamar észreveszi, hogy Theagrya-nak van némi nehézsége a közös nyelvvel. Ganer számára ez egy jó lehetőség, hogy jó nyelvismeretét kihasználva elősegítse a kettejük közötti kommunikációt. Amikor meghallja, hogy „Szemrehany Eeyrnek”, akkor majdnem nevetés tör ki belőle, melyet kezével a szájára tapasztva fog vissza. Kell egy kis időre mire elveszi és nyugodtan tudja folytatni a beszélgetést.*
- Tehát azért jöttél, hogy jól beolvassál Eeyr-nek? *Ismét mosolyra húznak ajkai, amint felteszi a nyilvánvaló kérdést, de akkor is rákérdez. Megértő tekintettel hallgatja, hogy Eeyr nem tett semmit a fáradhatatlan imák sokasága ellenére sem. Bosszúsan csóválja meg a fejét a hallottakra, majd tekintetét a lányéba fúrja, és válaszol a tisztelet kérdésére.*
- Nem. A gnómok nem hisznek az ilyen istenekben. Elhisszük és tapasztaljuk is, hogy van hatalmuk, de nem tartjuk őket isteneknek, főleg nem olyanoknak, akikhez imádkozni kellene. Én a Legfőbb Gépészben hiszek, vagy a Nagy Alkotóban, ahogy népem között egyesek nevezik. Ő mindenek megalkotója és fenntartója. *Az istenségekről röviden ez a véleménye, amit kedvesen megoszt Theagrya-val. Még azért megoszt egy dolgot magáról, ha már ilyen témában kezdtek el beszélgetni.*
- Én inkább az elemi erők formálása felé fordultam. Elementarista tanonc vagyok. *Mosolyogva teszi hozzá, hogy tanonc, mert sajnos még mindig csak tanonc. Kíváncsi, hogy a lány miként vélekedik a gnómok nézeteiről és a Ganer által kifejtett gondolatokról.*
*A kérdése láthatóan váratlanul éri a fiatal nőt. Néhány pislogás egy kis idő, míg választ kap a kérdésére, melyhez egy mosolyt is kap. Nem tudja, hogy a mosoly a kérdéséhez jár e, mindenesetre akaratlanul is viszonozza a lány gesztusát. Hamar megtudja, hogy a lány nem híve Eeyr-nek, ami azért különös, mert az ő templomában imádkozott az imént. A bemutatkozást, azt örömmel veszi a másik részéről.*
- Igazán szép neved van. Hogyan szokták becézni, vagy rövidebben mondani? *Igazából megfelel a Theagrya is, de ha van rövidebb formája, akkor azt használná. Kérdése barátságos és nyugodt. Hamar észreveszi, hogy Theagrya-nak van némi nehézsége a közös nyelvvel. Ganer számára ez egy jó lehetőség, hogy jó nyelvismeretét kihasználva elősegítse a kettejük közötti kommunikációt. Amikor meghallja, hogy „Szemrehany Eeyrnek”, akkor majdnem nevetés tör ki belőle, melyet kezével a szájára tapasztva fog vissza. Kell egy kis időre mire elveszi és nyugodtan tudja folytatni a beszélgetést.*
- Tehát azért jöttél, hogy jól beolvassál Eeyr-nek? *Ismét mosolyra húznak ajkai, amint felteszi a nyilvánvaló kérdést, de akkor is rákérdez. Megértő tekintettel hallgatja, hogy Eeyr nem tett semmit a fáradhatatlan imák sokasága ellenére sem. Bosszúsan csóválja meg a fejét a hallottakra, majd tekintetét a lányéba fúrja, és válaszol a tisztelet kérdésére.*
- Nem. A gnómok nem hisznek az ilyen istenekben. Elhisszük és tapasztaljuk is, hogy van hatalmuk, de nem tartjuk őket isteneknek, főleg nem olyanoknak, akikhez imádkozni kellene. Én a Legfőbb Gépészben hiszek, vagy a Nagy Alkotóban, ahogy népem között egyesek nevezik. Ő mindenek megalkotója és fenntartója. *Az istenségekről röviden ez a véleménye, amit kedvesen megoszt Theagrya-val. Még azért megoszt egy dolgot magáról, ha már ilyen témában kezdtek el beszélgetni.*
- Én inkább az elemi erők formálása felé fordultam. Elementarista tanonc vagyok. *Mosolyogva teszi hozzá, hogy tanonc, mert sajnos még mindig csak tanonc. Kíváncsi, hogy a lány miként vélekedik a gnómok nézeteiről és a Ganer által kifejtett gondolatokról.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-11 07:43:49
Üzenet elküldve: 2020-08-11 07:43:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Zeekx természetéből adódóan jó emberismerő szokott lenni bár néha túl naiv vagy meggondolatlan. Hogy mi a legnagyobb gondja a másiknak vagyis, hogy túlgondolja a dolgokat és idegességében nem figyel, azt azért észreveszi. De ő ezt egy jó tulajdonságnak találja hisz aki ilyen lelkesen igyekszik elvégezni a rá bízott feladatot az egy megbízható ember lehet. Magabiztosan mosolyog a másikra.*
-Biztos vagyok benne.
*Vagyis ő mindent meg tervez tenni az ügy érdekében. Saját célja amiért eljött már ki is ment a fejéből. Ez sokkal izgalmasabbnak tűnik és mókásabbnak. Kezet ráz a hozzá hasonló kispappal és lelkesen hallgatja.*
~Tézises. Tézises. Tézis. Szintézis. Valahol hallottam már ezt a szót. Talán, azt jelenti, hogy kérdésekre kell válaszolni? Vagy pont, hogy egy témában beszélni kell jó sokat? Okos szónak tűnik szóval elhiszem róla, hogy tényleg felkészült.~
*A mester szavaira bólogat.*
-Van benne igazság.
~Ha sikerül az idegességen túl lenni és összeszednie magát az egy nagyon hasznos képesség lehet a jövőben.~
-Szívesen meghallgatom. Érdekesen hangzik.
*Komolyan mondja. Tényleg mókásnak találja ezt amit az itteni papok csinálnak. Persze a saját egyházának beavatását közelebbinek érzi önmagához, de ez se rossz*
-Akkor jól is jöhet, hogy én is meghallgatom. Lehet már túl sokat gondolkoztál rajta és azért nem látod. Ilyenkor jó ha olyan is hallja az ilyesmit aki még nem hátha másképp gondolkozik.
*Zeekx természetéből adódóan jó emberismerő szokott lenni bár néha túl naiv vagy meggondolatlan. Hogy mi a legnagyobb gondja a másiknak vagyis, hogy túlgondolja a dolgokat és idegességében nem figyel, azt azért észreveszi. De ő ezt egy jó tulajdonságnak találja hisz aki ilyen lelkesen igyekszik elvégezni a rá bízott feladatot az egy megbízható ember lehet. Magabiztosan mosolyog a másikra.*
-Biztos vagyok benne.
*Vagyis ő mindent meg tervez tenni az ügy érdekében. Saját célja amiért eljött már ki is ment a fejéből. Ez sokkal izgalmasabbnak tűnik és mókásabbnak. Kezet ráz a hozzá hasonló kispappal és lelkesen hallgatja.*
~Tézises. Tézises. Tézis. Szintézis. Valahol hallottam már ezt a szót. Talán, azt jelenti, hogy kérdésekre kell válaszolni? Vagy pont, hogy egy témában beszélni kell jó sokat? Okos szónak tűnik szóval elhiszem róla, hogy tényleg felkészült.~
*A mester szavaira bólogat.*
-Van benne igazság.
~Ha sikerül az idegességen túl lenni és összeszednie magát az egy nagyon hasznos képesség lehet a jövőben.~
-Szívesen meghallgatom. Érdekesen hangzik.
*Komolyan mondja. Tényleg mókásnak találja ezt amit az itteni papok csinálnak. Persze a saját egyházának beavatását közelebbinek érzi önmagához, de ez se rossz*
-Akkor jól is jöhet, hogy én is meghallgatom. Lehet már túl sokat gondolkoztál rajta és azért nem látod. Ilyenkor jó ha olyan is hallja az ilyesmit aki még nem hátha másképp gondolkozik.
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-11 07:29:23
Üzenet elküldve: 2020-08-11 07:29:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Zeekx jól látja, ez a növendék bizony túlságosan beleéli magát. Nem csoda. A férfi nem tudhatja, hogy világéletében az a maximalista fajta volt, soha nem volt elég csak közepesen, vagy félig jól teljesíteni. Vélhetően ezért sem élvezett túl nagy népszerűséget társai körében sem. Soha nem engedte el kezéből a legjobb és legtökéletesebb eredmény lehetőségét.*
- Jajh... gondolod? *Ereszkedik meg a válla kissé, s enged a feszültség, melynek következtében máris csillogni kezd a tekintete. Nem a meghatottságtól, sokkal inkább attól, hogy talán még van remény. Fontos neki ez a dolog, még, ha ilyen bagatell dologról is van szó.*
- Köszönöm. *Mondja aztán.* Thomek vagyok. *Mutatkozik be ő is, s annak rendje módja szerint kezet is fogna a másikkal.* Ez nagyon rendes tőled, igazából egyszerű tézises vizsga, amire felkészültem, de a mesterem tudja, hogy mindig ilyen ideges vagyok. Azt mondta, hogy ha ilyenkor hozod ki magadból a maximumot, akkor biztosan nem veszünk el az életben. *Innen fúj a szél. Növendékünknek van egy hasonló elvárásokkal rendelkező mestere is. Nagyszerű.*
- A baj, hogy mindig ilyen körmönfontan fogalmaz, nem úgy, ahogyan te, vagy én tenném. Nem azt mondja, hogy menj ide, meg oda, vedd le ezt és ezt a könyvet, akinek ez a szerzője, mert imádja a talányokat. *Rázza meg szomorkásan a fejét.*
- Most itt van ezer meg ezer könyv, de nekem csak egy bizonyos kell. Meghallgatod, mit mondott? *Kérdezi reménykedve, hátha tényleg könnyebb lesz így.*
- Én szeretem a talányokat, de szerintem az idegességtől, most nem tudok koncentrálni... reggel óta itt vagyok. *Törli meg homlokát feszülten.*
*Zeekx jól látja, ez a növendék bizony túlságosan beleéli magát. Nem csoda. A férfi nem tudhatja, hogy világéletében az a maximalista fajta volt, soha nem volt elég csak közepesen, vagy félig jól teljesíteni. Vélhetően ezért sem élvezett túl nagy népszerűséget társai körében sem. Soha nem engedte el kezéből a legjobb és legtökéletesebb eredmény lehetőségét.*
- Jajh... gondolod? *Ereszkedik meg a válla kissé, s enged a feszültség, melynek következtében máris csillogni kezd a tekintete. Nem a meghatottságtól, sokkal inkább attól, hogy talán még van remény. Fontos neki ez a dolog, még, ha ilyen bagatell dologról is van szó.*
- Köszönöm. *Mondja aztán.* Thomek vagyok. *Mutatkozik be ő is, s annak rendje módja szerint kezet is fogna a másikkal.* Ez nagyon rendes tőled, igazából egyszerű tézises vizsga, amire felkészültem, de a mesterem tudja, hogy mindig ilyen ideges vagyok. Azt mondta, hogy ha ilyenkor hozod ki magadból a maximumot, akkor biztosan nem veszünk el az életben. *Innen fúj a szél. Növendékünknek van egy hasonló elvárásokkal rendelkező mestere is. Nagyszerű.*
- A baj, hogy mindig ilyen körmönfontan fogalmaz, nem úgy, ahogyan te, vagy én tenném. Nem azt mondja, hogy menj ide, meg oda, vedd le ezt és ezt a könyvet, akinek ez a szerzője, mert imádja a talányokat. *Rázza meg szomorkásan a fejét.*
- Most itt van ezer meg ezer könyv, de nekem csak egy bizonyos kell. Meghallgatod, mit mondott? *Kérdezi reménykedve, hátha tényleg könnyebb lesz így.*
- Én szeretem a talányokat, de szerintem az idegességtől, most nem tudok koncentrálni... reggel óta itt vagyok. *Törli meg homlokát feszülten.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-10 22:59:02
Üzenet elküldve: 2020-08-10 22:59:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hitetlen//
*Olyan hirtelen szakítja vissza a valóságba az idegen felől érkezett kérdés, hogy pár hosszú pillanatig nem is reagál rá, csak értetlenül pislog párat. Nagy erőfeszítésébe telik mire összerakja magában a szavakat. De, amiben biztos, hogy jól érti az a "híve" kifejezés. Ez kissé meg is mosolyogtatja. Egyedül csak azért nem kacag fel, mert mégis csak egy templom kellős közepén ücsörög. S akármennyire nem tartja már tiszteletben a hitek sokaságát, magának a helynek mégiscsak adózik annyival, hogy csendes marad.*
- Híve? Nem.
*Rázza is meg hevesen a fejét, majd kissé jobban szemügyre veszi újdonsült társaságát.*
- Theagrya.
*Mutat is magára viszonozva a bemutatkozást, majd apró mosollyal emeli vissza tekintetét az oltárra.*
- Én jön...
*Harapja be az ajkát, ahogy elgondolkodik a legkifejezőbb szón, amit ismer is. Sokat tanult az évek alatt, de a közös nyelvvel még bőven adódnak problémái.*
- Szemrehany Eeyrnek.
*Mint egy sebesen robogó folyó, olyan erővel tudná Ganerre zúdítani mi is az, ami miatt épp magában feddi meg az istennőt. De valószínűleg nem kíváncsi egy idegen nő sérelmeire.*
- Megannyi ima, Eeyr nem hallgatni.
*Zárja le végül egyszerűen a magyarázatot, ahogy barnáit ismét Ganerre fordítja.*
- Te tisztel?
*Billenti félre a fejét kíváncsian. Ha ő nem kezd bele a mesébe azért arra kíváncsi vajon a férfi tiszteletadózásért jelent e meg. Azokat nem ítéli el, akik hisznek. Hiszen nekik már egyel több értékes dolguk van, mint neki. A hit pedig fontos, s Thea igazi tragédiaként élte meg, mikor sajátját elveszítette. Így miért is ne lenne kíváncsi arra, hogy mások mi jót látnak még az istenekben, amit ő már nem képes észrevenni.*
*Olyan hirtelen szakítja vissza a valóságba az idegen felől érkezett kérdés, hogy pár hosszú pillanatig nem is reagál rá, csak értetlenül pislog párat. Nagy erőfeszítésébe telik mire összerakja magában a szavakat. De, amiben biztos, hogy jól érti az a "híve" kifejezés. Ez kissé meg is mosolyogtatja. Egyedül csak azért nem kacag fel, mert mégis csak egy templom kellős közepén ücsörög. S akármennyire nem tartja már tiszteletben a hitek sokaságát, magának a helynek mégiscsak adózik annyival, hogy csendes marad.*
- Híve? Nem.
*Rázza is meg hevesen a fejét, majd kissé jobban szemügyre veszi újdonsült társaságát.*
- Theagrya.
*Mutat is magára viszonozva a bemutatkozást, majd apró mosollyal emeli vissza tekintetét az oltárra.*
- Én jön...
*Harapja be az ajkát, ahogy elgondolkodik a legkifejezőbb szón, amit ismer is. Sokat tanult az évek alatt, de a közös nyelvvel még bőven adódnak problémái.*
- Szemrehany Eeyrnek.
*Mint egy sebesen robogó folyó, olyan erővel tudná Ganerre zúdítani mi is az, ami miatt épp magában feddi meg az istennőt. De valószínűleg nem kíváncsi egy idegen nő sérelmeire.*
- Megannyi ima, Eeyr nem hallgatni.
*Zárja le végül egyszerűen a magyarázatot, ahogy barnáit ismét Ganerre fordítja.*
- Te tisztel?
*Billenti félre a fejét kíváncsian. Ha ő nem kezd bele a mesébe azért arra kíváncsi vajon a férfi tiszteletadózásért jelent e meg. Azokat nem ítéli el, akik hisznek. Hiszen nekik már egyel több értékes dolguk van, mint neki. A hit pedig fontos, s Thea igazi tragédiaként élte meg, mikor sajátját elveszítette. Így miért is ne lenne kíváncsi arra, hogy mások mi jót látnak még az istenekben, amit ő már nem képes észrevenni.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-10 22:08:34
Üzenet elküldve: 2020-08-10 22:08:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
*Zeekx már csak azért is szívesen segítene a másiknak mert rá szorul, de ezen kívül egyből némi szimpátiát is kezd érezni iránta. Mármint nem olyat mint a nők iránt, de sorstársként. Ugyanis nagyon kevesen vannak akik olyan alacsonyak mint ő és ránézésre nagyjából egy korúak is lehetnek még ha Zeekx fiatalabbnak is tűnik mint amennyi. Nagyon úgy néz ki, hogy a fiatal pap nagy bajban van és eléggé ideges is és jól esik neki a felajánlás.*
-Igen. Látom, hogy szükséged van rá.
*Mosolyog vidáman a kis papocska. Aztán érdeklődve hallgatja, hogy mibe is keverte magát a fiú és töprengve összébb vonja a szemöldökét.*
~Azért, hogy elterelje a gondolatait a vizsgáról mert ideges azért valamivel megbízta? Jobb lett volna elküldeni néhány örömlányhoz vagy a barátaival kocsmázni egyet. Úgy néz ki túl idegeskedi a dolgot.~
*Meg is fogja a másik vállát és türelmesen elkezdi nyugtatni.*
-Kicsit szedd össze magad! Semmi baj meg lesz az csak pihenjünk meg egy kicsit és mondd el milyen könyv is az amit keresel és milyen vizsgáról is van szó. Nálunk ilyen nem volt úgyhogy szívesen meghallgatlak. Együtt kitalálunk valamit. Amúgy Zeekx vagyok.
*Mint mindig most is olyan gondtalanul beszél mintha a világon nem lenne semmi baj. Talán az ideges kispapra is átragad egy kis egészséges mennyiség a Zeekx-féle gondtalanságból.*
*Zeekx már csak azért is szívesen segítene a másiknak mert rá szorul, de ezen kívül egyből némi szimpátiát is kezd érezni iránta. Mármint nem olyat mint a nők iránt, de sorstársként. Ugyanis nagyon kevesen vannak akik olyan alacsonyak mint ő és ránézésre nagyjából egy korúak is lehetnek még ha Zeekx fiatalabbnak is tűnik mint amennyi. Nagyon úgy néz ki, hogy a fiatal pap nagy bajban van és eléggé ideges is és jól esik neki a felajánlás.*
-Igen. Látom, hogy szükséged van rá.
*Mosolyog vidáman a kis papocska. Aztán érdeklődve hallgatja, hogy mibe is keverte magát a fiú és töprengve összébb vonja a szemöldökét.*
~Azért, hogy elterelje a gondolatait a vizsgáról mert ideges azért valamivel megbízta? Jobb lett volna elküldeni néhány örömlányhoz vagy a barátaival kocsmázni egyet. Úgy néz ki túl idegeskedi a dolgot.~
*Meg is fogja a másik vállát és türelmesen elkezdi nyugtatni.*
-Kicsit szedd össze magad! Semmi baj meg lesz az csak pihenjünk meg egy kicsit és mondd el milyen könyv is az amit keresel és milyen vizsgáról is van szó. Nálunk ilyen nem volt úgyhogy szívesen meghallgatlak. Együtt kitalálunk valamit. Amúgy Zeekx vagyok.
*Mint mindig most is olyan gondtalanul beszél mintha a világon nem lenne semmi baj. Talán az ideges kispapra is átragad egy kis egészséges mennyiség a Zeekx-féle gondtalanságból.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-10 21:55:18
Üzenet elküldve: 2020-08-10 21:55:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A könyv//
//Zárt esemény//
//Zeekx//
*Ahogyan Zeekx látja, valóban nem ork, nem óriás, de még csak nem is elf az illető. Csupán egy fiatal, talán épphogy csak húszas éveibe lépő férfi, papnövendékeknek való darócszín csuhában. Még akkor is fejét csóválja elégedetlenül, amikor közelebb lép hozzá, s annyira elmerül a vaskos, könyvek, kódexek és pergamenek alatt szinte roskadozó, ódon, csiszolatlan polcok látványában, hogy előbb észre sem veszi, hogy csuhája ujját megrángatják. Kell még egy pillanat, s mikor már-már szinte Zeekxbe ütközik, csak akkor pillant oldalra. Körülbelül egy magasak lehetnek.*
- Szia! *lepődik meg kissé, majd körbepillant, mintha bizonytalan lenne abban, hogy valóban hozzá szóltak.*
- Már, hogy nekem? *képed el* komolyan segítenél? *Kérdezi, szinte meghatódva és egy kis sóhaj hagyja el mellkasát a megkönnyebbülést. Ezt a csuhást ugyanis nem sokan szeretik. Igazi magának való, okos fajta, okosabb, mint az átlag, ezért többnyire magányosan tengeti napjait, a többiektől külön. Azonban különcsége sem segíti, hogy megoldja jelenlegi feladatát.*
- A hat végén vizsgázom és a mesterem, hogy kissé elterelje a figyelmemet a vizsgáról... nagyon izgulok ugyanis... feladatot adott. *Hirtelen a tenyerébe temeti az arcát.*
- De ahelyett, hogy csak úgy keresgélnék, töprengenék, már inkább idegesebb vagyok, mint előtte. *Szipog egy kicsit.*
- Egy könyvet kell megtalálnom... de nincs időm, tanulnom kellene... *kezd el ismét kapkodva keresgélni, egyik könyvet ki, másikat be, ugrik, hogy a magasabb részre is fellásson, majd guggol, hogy még alá is bekukkantson.*
- Soha nem lesz meg! *Jajdul fel.*
//Zárt esemény//
//Zeekx//
*Ahogyan Zeekx látja, valóban nem ork, nem óriás, de még csak nem is elf az illető. Csupán egy fiatal, talán épphogy csak húszas éveibe lépő férfi, papnövendékeknek való darócszín csuhában. Még akkor is fejét csóválja elégedetlenül, amikor közelebb lép hozzá, s annyira elmerül a vaskos, könyvek, kódexek és pergamenek alatt szinte roskadozó, ódon, csiszolatlan polcok látványában, hogy előbb észre sem veszi, hogy csuhája ujját megrángatják. Kell még egy pillanat, s mikor már-már szinte Zeekxbe ütközik, csak akkor pillant oldalra. Körülbelül egy magasak lehetnek.*
- Szia! *lepődik meg kissé, majd körbepillant, mintha bizonytalan lenne abban, hogy valóban hozzá szóltak.*
- Már, hogy nekem? *képed el* komolyan segítenél? *Kérdezi, szinte meghatódva és egy kis sóhaj hagyja el mellkasát a megkönnyebbülést. Ezt a csuhást ugyanis nem sokan szeretik. Igazi magának való, okos fajta, okosabb, mint az átlag, ezért többnyire magányosan tengeti napjait, a többiektől külön. Azonban különcsége sem segíti, hogy megoldja jelenlegi feladatát.*
- A hat végén vizsgázom és a mesterem, hogy kissé elterelje a figyelmemet a vizsgáról... nagyon izgulok ugyanis... feladatot adott. *Hirtelen a tenyerébe temeti az arcát.*
- De ahelyett, hogy csak úgy keresgélnék, töprengenék, már inkább idegesebb vagyok, mint előtte. *Szipog egy kicsit.*
- Egy könyvet kell megtalálnom... de nincs időm, tanulnom kellene... *kezd el ismét kapkodva keresgélni, egyik könyvet ki, másikat be, ugrik, hogy a magasabb részre is fellásson, majd guggol, hogy még alá is bekukkantson.*
- Soha nem lesz meg! *Jajdul fel.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:46:29
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:46:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A történet úgy kezdődött...//
*Zeekx volt már itt a templomban korábban is és akkor emlékszik, hogy volt is egy számára nagyon izgalmas beszélgetése a vallása dogmáiról. Most csak azért jött el, hogy valami érdekes történetet olvasson az óriásokról vagy az orkokról. Utóbbiakról annyi gondja akadt, hogy valami olyat szeretett volna amiben nem mint kegyetlen ijesztő fenevadak vannak ábrázolva hanem mondjuk le van írva, hogy miként éltek. Sajnos ilyet nem talált úgyhogy arcán durcás kifejezéssel sétál oda az egyik polchoz, hogy visszategye a könyvet amit levett onnan. Ekkor hallja meg, hogy valaki nagy bajban van és zavar másokat, de segítséget nem kap. Ahogy közelebb settenkedik és megnézi miféle szerzet az csalódottan állapítja meg, hogy se nem ork, se nem óriás, de még csak nem is egy lány az. Vagyis nem annak tűnik. Ennek ellenére Zeekx odamegy hozzá, hogy meghúzgálja a csuháját a könyökénél és barátságosan rámosolyogjon.*
-Szia! Ne segítsek?
*Zeekx volt már itt a templomban korábban is és akkor emlékszik, hogy volt is egy számára nagyon izgalmas beszélgetése a vallása dogmáiról. Most csak azért jött el, hogy valami érdekes történetet olvasson az óriásokról vagy az orkokról. Utóbbiakról annyi gondja akadt, hogy valami olyat szeretett volna amiben nem mint kegyetlen ijesztő fenevadak vannak ábrázolva hanem mondjuk le van írva, hogy miként éltek. Sajnos ilyet nem talált úgyhogy arcán durcás kifejezéssel sétál oda az egyik polchoz, hogy visszategye a könyvet amit levett onnan. Ekkor hallja meg, hogy valaki nagy bajban van és zavar másokat, de segítséget nem kap. Ahogy közelebb settenkedik és megnézi miféle szerzet az csalódottan állapítja meg, hogy se nem ork, se nem óriás, de még csak nem is egy lány az. Vagyis nem annak tűnik. Ennek ellenére Zeekx odamegy hozzá, hogy meghúzgálja a csuháját a könyökénél és barátságosan rámosolyogjon.*
-Szia! Ne segítsek?
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:33:03
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:33:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Bris nem olyan jó hangulatban van mint az úrnő. Számára az ide út inkább volt kellemetlen mint élvezetes. Azok a tharg szekerek igencsak rosszul vannak összerakva és a szinte már direkt minél göröngyösebb út se tett jót neki. Nem is beszélve az utazótársáról akivel ha nem volt muszáj inkább nem beszélt, de ha a hölgy megszólította udvariasan igyekezett válaszolni. Aztán jött a sokk. Ez a város már nagyon nem az a város mint amihez ő hozzászokott. Persze részleteiben még megtalálható a régi Arthenior, de pont a legszebb részlet az ami hiányzik. Mégpedig az előkelőség. Akik pénzelhetnék őt és olyan körülményeket teremthetnének a munkájához amilyet tényleg megérdemel. Mondjuk egy jobb hintót vagy, hogy ne kelljen annyit utaznia. Bugris parasztok és keményfejű, magamutogató polgárok városa lett ez. Meg persze a mindenféle kalandoroké akik büdösek és agresszívak. Legalább a templom még a régi. Ja nem! Istenek ájtatos szolgái vették át a helyét a tudás megbecsült őreinek és a falak közé tudatlan kiskatonák kerültek be mint templomszolgák. Csak remélni meri ezek után, hogy legalább a könyvtár még a régi és hogy nem égették el a könyveket vagy írták át az istenüknek megfelelően. Szóval nem jó hangulatban ballag le a kis lépcsőkön kezében egy alaposan megpakolt táskával amiben minden meg kéne, hogy legyen. A hölgy kérdésére tisztelettel visszakérdez.*
-Miért kisasszony?
*A választ megrágja és halványan elmosolyodik rajta. Még egyet is tud érteni a gondolattal.*
-Nagyon találó kifejezés volt kisasszony.
*Reméli tényleg így van és minden úgy van ahogy volt és könyvtár csak bővült mióta nem járt itt. a kis tudós. Ránézésre megnyugodhatnak. Ha meg is találják amit kerestek akkor minden rendben van és a tudás legalább egyik bástyája megmaradt ebben a szerencsétlen városban. A kérdésen Bris nem sokat gondolkozik. Már szabályos tervvel érkezett ide.*
-Javaslom a város történelmével kapcsolatos feljegyzéseket átvizsgálni. Esetleg külön a nemesi családokra kitérve. Azok címereivel. Ha megtaláljuk mikor jelent meg a kisasszony családjának a címere először onnan már el lehet kezdeni a nyomozást. esetleg a kisasszonynak van elképzelése melyik év környékén volna javasolt kutatnunk?
*Arra már rájött, hogy bár nemeshez nem illően tud a nő viselkedni időnként meg tudja őt lepni. Egy kérdést megért a dolog.*
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Bris nem olyan jó hangulatban van mint az úrnő. Számára az ide út inkább volt kellemetlen mint élvezetes. Azok a tharg szekerek igencsak rosszul vannak összerakva és a szinte már direkt minél göröngyösebb út se tett jót neki. Nem is beszélve az utazótársáról akivel ha nem volt muszáj inkább nem beszélt, de ha a hölgy megszólította udvariasan igyekezett válaszolni. Aztán jött a sokk. Ez a város már nagyon nem az a város mint amihez ő hozzászokott. Persze részleteiben még megtalálható a régi Arthenior, de pont a legszebb részlet az ami hiányzik. Mégpedig az előkelőség. Akik pénzelhetnék őt és olyan körülményeket teremthetnének a munkájához amilyet tényleg megérdemel. Mondjuk egy jobb hintót vagy, hogy ne kelljen annyit utaznia. Bugris parasztok és keményfejű, magamutogató polgárok városa lett ez. Meg persze a mindenféle kalandoroké akik büdösek és agresszívak. Legalább a templom még a régi. Ja nem! Istenek ájtatos szolgái vették át a helyét a tudás megbecsült őreinek és a falak közé tudatlan kiskatonák kerültek be mint templomszolgák. Csak remélni meri ezek után, hogy legalább a könyvtár még a régi és hogy nem égették el a könyveket vagy írták át az istenüknek megfelelően. Szóval nem jó hangulatban ballag le a kis lépcsőkön kezében egy alaposan megpakolt táskával amiben minden meg kéne, hogy legyen. A hölgy kérdésére tisztelettel visszakérdez.*
-Miért kisasszony?
*A választ megrágja és halványan elmosolyodik rajta. Még egyet is tud érteni a gondolattal.*
-Nagyon találó kifejezés volt kisasszony.
*Reméli tényleg így van és minden úgy van ahogy volt és könyvtár csak bővült mióta nem járt itt. a kis tudós. Ránézésre megnyugodhatnak. Ha meg is találják amit kerestek akkor minden rendben van és a tudás legalább egyik bástyája megmaradt ebben a szerencsétlen városban. A kérdésen Bris nem sokat gondolkozik. Már szabályos tervvel érkezett ide.*
-Javaslom a város történelmével kapcsolatos feljegyzéseket átvizsgálni. Esetleg külön a nemesi családokra kitérve. Azok címereivel. Ha megtaláljuk mikor jelent meg a kisasszony családjának a címere először onnan már el lehet kezdeni a nyomozást. esetleg a kisasszonynak van elképzelése melyik év környékén volna javasolt kutatnunk?
*Arra már rájött, hogy bár nemeshez nem illően tud a nő viselkedni időnként meg tudja őt lepni. Egy kérdést megért a dolog.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:23:48
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:23:48
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A történet úgy kezdődött...//
//Nyílt, egy főig//
*A történet úgy kezdődött, hogy a könyvtár, addig kissé molylepte, gyertyasercenő és olvadt viaszillatú néma csendjébe, hirtelen elégedetlen, kissé elkeseredett, szomorkás hangvételű sóhajok szólnak közbe. De nem ám fáradt, vagy szomorkás, hanem rendesen kesergő, olyan, mintha valakinek az élete múlna egyetlen döntésén, de fogalma sincs arról, hogy, hogyan oldhatná meg. Vagy olyan, mintha egy jó szóval rontotta volna el a tökéletes estét, s most a nyugodt pihenést szégyenérzet és lelkifurdalás rombolná szét. A papnövendék egyszerű ruhát visel, s a csuha ujja könyökéig feltűrve. Hümmög, hammog, a polcokat bambulja, néha levesz egy-két könyvet, majd fejét rázva teszi azt vissza, hatalmas sóhaj kíséretében.*
- Ez sem az! *Csalódott és bosszús.*
- Pszt! *Szólnak rá azonnal, de csak nem hagyja abba, s keresgél, de veszettül, mintha valóban az élete múlna rajta.*
- Jól van, jól... *Kerekít egyet szemeivel s egészen a plafon legmesszebb sarkát figyeli meg, aztán másik polchoz tér át.*
- Nincs meg, még mindig nincs meg! *Suttogja csak úgy magának, meg persze a polcoknak, mintha kettő az egyetlen feszült mondattól meglenne az, ami most még nincs meg.*
- Nem fog sikerülni! Úgy sem fog sikerülni! *Feledkezik meg magáról egy pillanatra, s a válasz nem is marad el.*
- Pssssszt! *Néhány dühös pillantást is kap a könyvtárt felügyelő atyától, dús szemöldökei oly sűrűn állnak össze egy vastag hernyóvá, mintha mindig is így nőttek volna.*
//Nyílt, egy főig//
*A történet úgy kezdődött, hogy a könyvtár, addig kissé molylepte, gyertyasercenő és olvadt viaszillatú néma csendjébe, hirtelen elégedetlen, kissé elkeseredett, szomorkás hangvételű sóhajok szólnak közbe. De nem ám fáradt, vagy szomorkás, hanem rendesen kesergő, olyan, mintha valakinek az élete múlna egyetlen döntésén, de fogalma sincs arról, hogy, hogyan oldhatná meg. Vagy olyan, mintha egy jó szóval rontotta volna el a tökéletes estét, s most a nyugodt pihenést szégyenérzet és lelkifurdalás rombolná szét. A papnövendék egyszerű ruhát visel, s a csuha ujja könyökéig feltűrve. Hümmög, hammog, a polcokat bambulja, néha levesz egy-két könyvet, majd fejét rázva teszi azt vissza, hatalmas sóhaj kíséretében.*
- Ez sem az! *Csalódott és bosszús.*
- Pszt! *Szólnak rá azonnal, de csak nem hagyja abba, s keresgél, de veszettül, mintha valóban az élete múlna rajta.*
- Jól van, jól... *Kerekít egyet szemeivel s egészen a plafon legmesszebb sarkát figyeli meg, aztán másik polchoz tér át.*
- Nincs meg, még mindig nincs meg! *Suttogja csak úgy magának, meg persze a polcoknak, mintha kettő az egyetlen feszült mondattól meglenne az, ami most még nincs meg.*
- Nem fog sikerülni! Úgy sem fog sikerülni! *Feledkezik meg magáról egy pillanatra, s a válasz nem is marad el.*
- Pssssszt! *Néhány dühös pillantást is kap a könyvtárt felügyelő atyától, dús szemöldökei oly sűrűn állnak össze egy vastag hernyóvá, mintha mindig is így nőttek volna.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:05:22
Üzenet elküldve: 2020-08-10 20:05:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Arthenior templomának könyvtára, egészen pontosan már az ahhoz vezető lépcső nosztalgikus érzésekkel telíti el. Megannyiszor menekült el ide atyjának zsarnoki teljhatalma elől. Ahogy halad a lépcsőfokokon, minden egyes lépésre eszébe jut egy rég elfeledett emlék. Egy lépés - egy régi krónikás könyv, tele díszes iniciálékkal. Még egy lépés - a templomkert zöld ruhás, mindenféle dolgokat mindenféle dolgokba bevezető íjásza. Egy harmadik lépés - betörés a könyvtár lezárt archívumába egy félőrült fél-elffel. Negyedik lépés - smárolni a félőrült fél-elffel. ~Ez kezd kínos lenni.~ Az utolsó lépcsőfokot inkább átugorja.*
- A kedvenc helyem egész Artheniorban. *Mondja Brisnek, amennyiben a tudós mellette van.* Tudod miért, Mostale uram? Mert a könyv taszítja a rá nem érdemes elmét, és fél tőle, mint a tűztől.
*~Meg mert szeretem, ha büdös dohos minden.~ Az idefelé tartó út úgy telt, ahogy az egy hétszilvafás nemestől illő. Szekéren, két lóval előtte, Effivel a bakon. Reméli, azért a tudóst nem viselte meg nagyon a zötykölődés.*
- Nos, mit javasolsz, hol kezdjük el?
*Csak és kizárólag olyan célból van itt, hogy felmérje, Bris hogyan végzi a munkáját, és hogy ezáltal természetesen megnyugtassa magát, jó kezekben van az ügy. Csak némileg fog bírni mindez hátráltató jelleggel az ő részéről.*
//Ad perpetuam rei memoriam//
*Arthenior templomának könyvtára, egészen pontosan már az ahhoz vezető lépcső nosztalgikus érzésekkel telíti el. Megannyiszor menekült el ide atyjának zsarnoki teljhatalma elől. Ahogy halad a lépcsőfokokon, minden egyes lépésre eszébe jut egy rég elfeledett emlék. Egy lépés - egy régi krónikás könyv, tele díszes iniciálékkal. Még egy lépés - a templomkert zöld ruhás, mindenféle dolgokat mindenféle dolgokba bevezető íjásza. Egy harmadik lépés - betörés a könyvtár lezárt archívumába egy félőrült fél-elffel. Negyedik lépés - smárolni a félőrült fél-elffel. ~Ez kezd kínos lenni.~ Az utolsó lépcsőfokot inkább átugorja.*
- A kedvenc helyem egész Artheniorban. *Mondja Brisnek, amennyiben a tudós mellette van.* Tudod miért, Mostale uram? Mert a könyv taszítja a rá nem érdemes elmét, és fél tőle, mint a tűztől.
*~Meg mert szeretem, ha büdös dohos minden.~ Az idefelé tartó út úgy telt, ahogy az egy hétszilvafás nemestől illő. Szekéren, két lóval előtte, Effivel a bakon. Reméli, azért a tudóst nem viselte meg nagyon a zötykölődés.*
- Nos, mit javasolsz, hol kezdjük el?
*Csak és kizárólag olyan célból van itt, hogy felmérje, Bris hogyan végzi a munkáját, és hogy ezáltal természetesen megnyugtassa magát, jó kezekben van az ügy. Csak némileg fog bírni mindez hátráltató jelleggel az ő részéről.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-10 12:43:50
Üzenet elküldve: 2020-08-10 12:43:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//A hitetlen//
*Az oltárt megcsodálva egy közeli padon foglal helyet, hogy még maradjon egy kicsit a hely hangulatát átvenni. Nem túl sokan vannak a templomban, ebben az időszakban, s amint az oltárra mered, egy vele közel egyforma magas ember lány lép az oltár közelébe. Úgy tűnik, hogy mindketten egy padról kezdik figyelni a különleges színben pompázó oltárt. A félhomályban a magasságon kívül és a női alakon felül nem sokat tud megállapítani. Amikor már viszonylag közelebb ülnek egymáshoz a padoknál, akkor a másik egyszerű, szegényes ruházatát veszi észre. Ganer-t ez egyáltalán nem zavarja, gondolataiban egy buzgó Eyr hívőt lát maga előtt. Halk suttogást hallhat a lány felől, de a kiejtett szavak egy kicsit furcsán hangzanak. Mintha egy kicsit törve beszélné a közös nyelvet. Majd idegen szavak hagyják el a nő ajkait, melyek egyértelműen nem a környékbeli nyelvjárásokhoz hasonló. Egy kicsit közelebb ül a padon, de még így sem tolakodó, csupán megpróbál beszédbe elegyedni a furcsa nyelven beszélő lánnyal.*
- Kérlek, bocsáss meg, hogy megzavarlak. A nevem Ganer. Te Eyr híve vagy? *Finoman kíváncsiskodik, nem is túl hangos, sőt inkább ő is csak suttog, hogy másokat ne zavarjanak meg. Nem túl sok igaz Eyr hívővel beszélt eddig, ezért úgy véli, hogy megpróbál az egyikükkel szóba elegyedni, még akkor is, ha nyelvi nehézségekbe ütköznek majd.*
*Az oltárt megcsodálva egy közeli padon foglal helyet, hogy még maradjon egy kicsit a hely hangulatát átvenni. Nem túl sokan vannak a templomban, ebben az időszakban, s amint az oltárra mered, egy vele közel egyforma magas ember lány lép az oltár közelébe. Úgy tűnik, hogy mindketten egy padról kezdik figyelni a különleges színben pompázó oltárt. A félhomályban a magasságon kívül és a női alakon felül nem sokat tud megállapítani. Amikor már viszonylag közelebb ülnek egymáshoz a padoknál, akkor a másik egyszerű, szegényes ruházatát veszi észre. Ganer-t ez egyáltalán nem zavarja, gondolataiban egy buzgó Eyr hívőt lát maga előtt. Halk suttogást hallhat a lány felől, de a kiejtett szavak egy kicsit furcsán hangzanak. Mintha egy kicsit törve beszélné a közös nyelvet. Majd idegen szavak hagyják el a nő ajkait, melyek egyértelműen nem a környékbeli nyelvjárásokhoz hasonló. Egy kicsit közelebb ül a padon, de még így sem tolakodó, csupán megpróbál beszédbe elegyedni a furcsa nyelven beszélő lánnyal.*
- Kérlek, bocsáss meg, hogy megzavarlak. A nevem Ganer. Te Eyr híve vagy? *Finoman kíváncsiskodik, nem is túl hangos, sőt inkább ő is csak suttog, hogy másokat ne zavarjanak meg. Nem túl sok igaz Eyr hívővel beszélt eddig, ezért úgy véli, hogy megpróbál az egyikükkel szóba elegyedni, még akkor is, ha nyelvi nehézségekbe ütköznek majd.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-09 15:33:15
Üzenet elküldve: 2020-08-09 15:33:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
- Ó, én szívesen tanítlak! *vág közbe Isq, hiszen úgy gondolja, ha a lány valóban jó orvos szeretne lenni, elkerülhetetlen, hogy megismerje minél több növény gyógyító hatását.*
- A füvekben, virágokban, fákban hatalmas gyógyító erő van! Csak a javadra válik, ha megismered és minél gyakrabban használod őket.
- Rossz tapasztalatod? *hökken meg, de aztán elszégyelli magát. Nimeril nem egy erős férfi, aki jószerivel Erdőmélye vadonjában nőtt fel, mint ő maga. És az erdőkben, vagy a lápokon, vagy épp a keleti pusztaságban sok veszély leselkedik arra, aki egyedül, felszerelés nélkül merészkedik oda, és nem tudja megvédeni magát a vadaktól, vagy a rablóktól.*
- Hogyhogy? *kérdez is rá aggódva, miért mondja ezt Nimeril.*
- Gyógynövények alapfokon, ez az egyik műve. Nagyon sokan forgatják. De én is csak felnőttként tudtam meg, hogy ő írta!
- Engem nem könyvekből tanított. Nagyon nagy szerencsém volt azzal, hogy ő nevelt fel. *mondja magyarázóan.*
- Hát, igazán büszke lehetsz rá. *mondja Isq, befejezve végre a táskában való turkálást.*
- Ó, igen, látom. *veszi még kézbe a vérfüvet.*
- Kiváló vérzéscsillapításra. De arra gyorsan hat a diófa barnulásnak indult leveleinek, vagy a erdei málna levélnek a forrázata is. Keverheted is, ha van mindkettőből. A bőr gennyesedéseit is gyógyítja, nem csak a friss sebeket. *tudálékoskodik kicsit, de nem állja meg, hogy ne adja át az erre vonatkozó tapasztalatát.*
- Női bajokra pedig *jön egy pillanatra zavarba* - ott a cickafark. Az is használ.
- Talán egyszer lesz. *kap az új témán.* - remélem. Ha lesz saját házam... *nevet fel, mert ez azért nagyon hihetetlennek tűnik. Isqeha, ha nem is olyan szegény, mint a Templom egere, mert azért fenn tudja tartani magát itt a városban, de annyi pénze, hogy egy saját házat vegyen, még ha az új Polgárnegyedben is lenne, talán sohasem lesz. Márpedig egy laborhoz ház is kell.*
- Hogy honnan? Egy kis erdei elf faluban nőttem fel, a Víz városától és a tótól nem olyan messze, a Világfal hegység oldalában, Erdőmélyén.
- Most járok harmadszor Artheniorban. Eddig kétszer voltam itt.
- Te Lihanechben születtél? *kérdezi meg ő is kíváncsian.*
- Hát, igazság szerint bármerre. *válaszol a "Hol szoktál gyógynövényt gyűjteni" kérdésre.*
- Erdőmélyén, az Arthenior körnéki erdőkben, az Ingoványban, a városi tisztáson, vagy a Holdudvarban a Pegazus fogadóban. De a régi kúriákban is van sok elvadult növény. Ja meg a Templom mögött a Temetőben is vannak érdekes példányok. *sorolja el a helyszíneket, ahol biztosan gyűjtött már be növényeket.*
- Szívesen magammal viszlek legközelebb, ha van kedved velem jönni! *ajánlja fel, mert Nimeril igazán remek társaság lenne számára, ebben biztos.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.09 15:35:37
// Könyvtár //
// Könyvek között //
- Ó, én szívesen tanítlak! *vág közbe Isq, hiszen úgy gondolja, ha a lány valóban jó orvos szeretne lenni, elkerülhetetlen, hogy megismerje minél több növény gyógyító hatását.*
- A füvekben, virágokban, fákban hatalmas gyógyító erő van! Csak a javadra válik, ha megismered és minél gyakrabban használod őket.
- Rossz tapasztalatod? *hökken meg, de aztán elszégyelli magát. Nimeril nem egy erős férfi, aki jószerivel Erdőmélye vadonjában nőtt fel, mint ő maga. És az erdőkben, vagy a lápokon, vagy épp a keleti pusztaságban sok veszély leselkedik arra, aki egyedül, felszerelés nélkül merészkedik oda, és nem tudja megvédeni magát a vadaktól, vagy a rablóktól.*
- Hogyhogy? *kérdez is rá aggódva, miért mondja ezt Nimeril.*
- Gyógynövények alapfokon, ez az egyik műve. Nagyon sokan forgatják. De én is csak felnőttként tudtam meg, hogy ő írta!
- Engem nem könyvekből tanított. Nagyon nagy szerencsém volt azzal, hogy ő nevelt fel. *mondja magyarázóan.*
- Hát, igazán büszke lehetsz rá. *mondja Isq, befejezve végre a táskában való turkálást.*
- Ó, igen, látom. *veszi még kézbe a vérfüvet.*
- Kiváló vérzéscsillapításra. De arra gyorsan hat a diófa barnulásnak indult leveleinek, vagy a erdei málna levélnek a forrázata is. Keverheted is, ha van mindkettőből. A bőr gennyesedéseit is gyógyítja, nem csak a friss sebeket. *tudálékoskodik kicsit, de nem állja meg, hogy ne adja át az erre vonatkozó tapasztalatát.*
- Női bajokra pedig *jön egy pillanatra zavarba* - ott a cickafark. Az is használ.
- Talán egyszer lesz. *kap az új témán.* - remélem. Ha lesz saját házam... *nevet fel, mert ez azért nagyon hihetetlennek tűnik. Isqeha, ha nem is olyan szegény, mint a Templom egere, mert azért fenn tudja tartani magát itt a városban, de annyi pénze, hogy egy saját házat vegyen, még ha az új Polgárnegyedben is lenne, talán sohasem lesz. Márpedig egy laborhoz ház is kell.*
- Hogy honnan? Egy kis erdei elf faluban nőttem fel, a Víz városától és a tótól nem olyan messze, a Világfal hegység oldalában, Erdőmélyén.
- Most járok harmadszor Artheniorban. Eddig kétszer voltam itt.
- Te Lihanechben születtél? *kérdezi meg ő is kíváncsian.*
- Hát, igazság szerint bármerre. *válaszol a "Hol szoktál gyógynövényt gyűjteni" kérdésre.*
- Erdőmélyén, az Arthenior körnéki erdőkben, az Ingoványban, a városi tisztáson, vagy a Holdudvarban a Pegazus fogadóban. De a régi kúriákban is van sok elvadult növény. Ja meg a Templom mögött a Temetőben is vannak érdekes példányok. *sorolja el a helyszíneket, ahol biztosan gyűjtött már be növényeket.*
- Szívesen magammal viszlek legközelebb, ha van kedved velem jönni! *ajánlja fel, mert Nimeril igazán remek társaság lenne számára, ebben biztos.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.09 15:35:37
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-06 19:35:52
Üzenet elküldve: 2020-08-06 19:35:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
//Nyílt//
*Hát a tündér visszatért, ezúttal még nagyobb puttonnyal, mint azelőtt, és szemét újból végighordozza a szép helyiségben, már amennyit lát belőle. Alig bír betelni a szépségével, annyira gyönyörűek a szobrok, az oltár… Ez minden kétséget kizáróan az elmélyülés és a töprengés ősi helye.
Más kérdés, hogy Viel még nem talált rá a válaszra, vagy válaszokra, amely(ek)et úgy keresett. A kis tündér mégsem türelmetlen, soha nem az. Ha egyszer úgy érzi, hogy cselekednie kell, ettől senki nem fogja eltéríteni. Addig fog ülni a padon, míg meg nem szállja a hit igazsága. S ahhoz, hogy közelebb jusson hozzá, a lehető leghalkabban motozva elő is húzza az egyik, különösen jól sikerült varázsitalát. Valamiért a szőlőlére emlékezteti, de most nem azért jött, hogy finom nedűket kóstolgasson. Nem is gondolkodik sokat, egy hajtásra legurítja a löttyöt. Ezután pedig visszaveszi előző pozícióját, elhelyezkedik a széken, és ezúttal nem lehunyt szemmel, hanem mereven az oltárra koncentrálva, szinte pislogás nélkül merül el a belső világában, míg meg nem leli az iránymutatást, amely miatt annyit utazott.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
//Nyílt//
*Hát a tündér visszatért, ezúttal még nagyobb puttonnyal, mint azelőtt, és szemét újból végighordozza a szép helyiségben, már amennyit lát belőle. Alig bír betelni a szépségével, annyira gyönyörűek a szobrok, az oltár… Ez minden kétséget kizáróan az elmélyülés és a töprengés ősi helye.
Más kérdés, hogy Viel még nem talált rá a válaszra, vagy válaszokra, amely(ek)et úgy keresett. A kis tündér mégsem türelmetlen, soha nem az. Ha egyszer úgy érzi, hogy cselekednie kell, ettől senki nem fogja eltéríteni. Addig fog ülni a padon, míg meg nem szállja a hit igazsága. S ahhoz, hogy közelebb jusson hozzá, a lehető leghalkabban motozva elő is húzza az egyik, különösen jól sikerült varázsitalát. Valamiért a szőlőlére emlékezteti, de most nem azért jött, hogy finom nedűket kóstolgasson. Nem is gondolkodik sokat, egy hajtásra legurítja a löttyöt. Ezután pedig visszaveszi előző pozícióját, elhelyezkedik a széken, és ezúttal nem lehunyt szemmel, hanem mereven az oltárra koncentrálva, szinte pislogás nélkül merül el a belső világában, míg meg nem leli az iránymutatást, amely miatt annyit utazott.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-06 15:32:10
Üzenet elküldve: 2020-08-06 15:32:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hitetlen//
*A városba érkezve nem igazán gondolkodott sokat azon, hogy merre haladjon tovább. Csendre, békére és magányra vágyik, így sem fogadó, sem más hely nem jöhetett szóba. Viszont azt tudja, hogy a templomok mindig megnyugvással szolgálnak a maguk rejtelmességével. Noha Thea egyáltalán nem hisz semmiféle isteni jelenésben, valahogy mégis mindig békét érez a templomokban. Persze azt is csak akkor, ha nincsen tömve a hithű városiakkal. Lassú léptekkel szedi azt a pár lépcsőfokot, ami egyenesen a széleshez tárt ajtóhoz vezeti. Ott megállva egy kis ideig csak némán szemléli az épület belsejét, végül csak rászánja magát, hogy átlépje a küszöböt. A rejtelmes félhomály otthonos érzéssel tölti el, ami mellett felbukkan egy-egy kevésbé kellemes emlékfoszlány is. De most nem gondolkodni jött ide, épp, hogy a fejét akarja kiüríteni. A padsorok között halad egy darabon, miközben a szobrokat fürkészi. Nagyjából középtájon végül helyet foglal, s a zölden fénylő oltárra emeli szemeit. Az útbaigazítások alatt elmesélték, hogy az oltár Eeyr istennő tiszteletére emeltetett, így tökéletes alkalma nyílik arra, hogy szemrehányást tehessen.*
- Regen beszel hozzad Eeyr. *Suttogja a nagyjából megtanult nyelven a lány.* Nem gondolni eddig, hogy mód lesz hozzá.
*Hunyja le a szemeit, miközben a csuklóján díszelgő hegekre simít.*
- Vashin, eka iio miro jabul, handaro, ishmen.
*"Mégis itt keresek békét, megnyugvást, csendet." Sóhajtja saját nyelvén, ahogy ismét az oltárra emeli a tekintetét. Hosszú évek teltek már el, vagy legalábbis igencsak úgy tűnik. Egy ideig Eeyr biztonságot nyújtó kezei között kereste kitartását, de sokáig nem változott semmi, így hite meginogott, a végén pedig hátat is fordított neki.*
*A városba érkezve nem igazán gondolkodott sokat azon, hogy merre haladjon tovább. Csendre, békére és magányra vágyik, így sem fogadó, sem más hely nem jöhetett szóba. Viszont azt tudja, hogy a templomok mindig megnyugvással szolgálnak a maguk rejtelmességével. Noha Thea egyáltalán nem hisz semmiféle isteni jelenésben, valahogy mégis mindig békét érez a templomokban. Persze azt is csak akkor, ha nincsen tömve a hithű városiakkal. Lassú léptekkel szedi azt a pár lépcsőfokot, ami egyenesen a széleshez tárt ajtóhoz vezeti. Ott megállva egy kis ideig csak némán szemléli az épület belsejét, végül csak rászánja magát, hogy átlépje a küszöböt. A rejtelmes félhomály otthonos érzéssel tölti el, ami mellett felbukkan egy-egy kevésbé kellemes emlékfoszlány is. De most nem gondolkodni jött ide, épp, hogy a fejét akarja kiüríteni. A padsorok között halad egy darabon, miközben a szobrokat fürkészi. Nagyjából középtájon végül helyet foglal, s a zölden fénylő oltárra emeli szemeit. Az útbaigazítások alatt elmesélték, hogy az oltár Eeyr istennő tiszteletére emeltetett, így tökéletes alkalma nyílik arra, hogy szemrehányást tehessen.*
- Regen beszel hozzad Eeyr. *Suttogja a nagyjából megtanult nyelven a lány.* Nem gondolni eddig, hogy mód lesz hozzá.
*Hunyja le a szemeit, miközben a csuklóján díszelgő hegekre simít.*
- Vashin, eka iio miro jabul, handaro, ishmen.
*"Mégis itt keresek békét, megnyugvást, csendet." Sóhajtja saját nyelvén, ahogy ismét az oltárra emeli a tekintetét. Hosszú évek teltek már el, vagy legalábbis igencsak úgy tűnik. Egy ideig Eeyr biztonságot nyújtó kezei között kereste kitartását, de sokáig nem változott semmi, így hite meginogott, a végén pedig hátat is fordított neki.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-08-06 00:28:35
Üzenet elküldve: 2020-08-06 00:28:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fényfohász//
//Nyílt//
*Ahogy a szürke csuklya alá rejtőzött lány megközelíti a templomot, különös dologra lesz figyelmes. A fején kopogó ütemes zápor most alább hagy, és lám, mire a gyönyörű templomkertre lép, el is áll. Hát ez volna a jel, amit úgy keresett?
Nagyot szippant a levegőbe, de nem bírja ki, nevetnie kell, kacagnia, táncolnia. Mint egy nehéz súly, nehezedett rá a sok-sok teher, a halál és minden egyéb gondolata, s most itt van, itt, ahol lennie kell. Ha tanácsot még nem is, bizonyosságot biztos kapott a Fény Úrnőjétől, azt, hogy a nap újra kisüthet, ha a felhők elvonulnak.
Akár órákat is eltöltene a fűben fetrengve, és még a közelben tomboló vihar veszélyeivel sem törődne, ha nem lenne fontosabb ügye… Odabent. Mint mindig, valahányszor bent jár, most is megilletődöttség keríti hatalmába, mintha gyermekként nézne fel egy nála jóval magasabb rokonra. Ajkán még mindig mosoly játszik, és ezt már a csuklya sem takarja el, mikor hátra nyúlva lehúzza fejéről. Odabent nincs titkolni valója, az Úrnő színe előtt nem takarja el különös haját, vak szemét, hiszen ennek így kellett lennie, így született. Ő Holdezüst Vieljana, a követ, aki útmutatásért érkezett.*
~ Sötétség. ~ *Állapítja meg, ahogy a székekhez közeledik, és egy, az oltárhoz közelebbi padon helyet is foglal.* ~ Az én szemem is sötétséget lát, s mégis látja a lényeget, úgy hiszem. ~
*Kezeit nem sokkal ezután imára kulcsolja, és hagyja, hogy a csendes meditálás magával ragadja. Mint mindig, valahányszor Eeyr Úrnőhöz szól, a terek kinyílnak számára. Egy kis idő, és megérzi saját szíve ritmusát, a talpa alatti kő simaságát, s elvész az őt körülvevő világban. Hiszen ő is éppen úgy a része, mint bárki és bármi más.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.06 00:29:07
//Nyílt//
*Ahogy a szürke csuklya alá rejtőzött lány megközelíti a templomot, különös dologra lesz figyelmes. A fején kopogó ütemes zápor most alább hagy, és lám, mire a gyönyörű templomkertre lép, el is áll. Hát ez volna a jel, amit úgy keresett?
Nagyot szippant a levegőbe, de nem bírja ki, nevetnie kell, kacagnia, táncolnia. Mint egy nehéz súly, nehezedett rá a sok-sok teher, a halál és minden egyéb gondolata, s most itt van, itt, ahol lennie kell. Ha tanácsot még nem is, bizonyosságot biztos kapott a Fény Úrnőjétől, azt, hogy a nap újra kisüthet, ha a felhők elvonulnak.
Akár órákat is eltöltene a fűben fetrengve, és még a közelben tomboló vihar veszélyeivel sem törődne, ha nem lenne fontosabb ügye… Odabent. Mint mindig, valahányszor bent jár, most is megilletődöttség keríti hatalmába, mintha gyermekként nézne fel egy nála jóval magasabb rokonra. Ajkán még mindig mosoly játszik, és ezt már a csuklya sem takarja el, mikor hátra nyúlva lehúzza fejéről. Odabent nincs titkolni valója, az Úrnő színe előtt nem takarja el különös haját, vak szemét, hiszen ennek így kellett lennie, így született. Ő Holdezüst Vieljana, a követ, aki útmutatásért érkezett.*
~ Sötétség. ~ *Állapítja meg, ahogy a székekhez közeledik, és egy, az oltárhoz közelebbi padon helyet is foglal.* ~ Az én szemem is sötétséget lát, s mégis látja a lényeget, úgy hiszem. ~
*Kezeit nem sokkal ezután imára kulcsolja, és hagyja, hogy a csendes meditálás magával ragadja. Mint mindig, valahányszor Eeyr Úrnőhöz szól, a terek kinyílnak számára. Egy kis idő, és megérzi saját szíve ritmusát, a talpa alatti kő simaságát, s elvész az őt körülvevő világban. Hiszen ő is éppen úgy a része, mint bárki és bármi más.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.06 00:29:07
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-07-30 21:46:15
Üzenet elküldve: 2020-07-30 21:46:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Magányos, tetőtől talpig feketébe burkolt alak lép be a templomba. Metsző, hideg szemeit közönyösen hordozza végig a tágas, szemrevaló téren, s határozottan indul el a lépcső felé. Otthonosan mozog, láthatóan nem először jár itt, s némán, akárcsak a hébe-hóba felbukkanó csuhás szerzetesek.
Ahogy leér, mélyet szippant az állott, poros, pergamenszagú levegőből. Nem kellemes illat, de valahogy mégis megnyugtatja, mintha egy távoli, halvány emlék képét idézné, ami talán meg sem történt, csak a képzeletében létezik.
Két-három könyvet is leemel, vaskos, viseltes, régi írásokat, növényekről, mérgekről, gyógyszerekről, s az alkímia fortélyairól. Halk, tompa puffanással teszi a kiszemelt, magányos asztalra, kisebb porfelhőt kavarva ezzel. Majd táskájában kezd kotorászni, s előhúz egy tiszta, sima pergament, egy kicsi tintatartó üvegcsét, s egy elegáns, hosszú, fekete madártollat, szépen megfaragott véggel. Ha netán szembejönne valami érdekes, eddig számára ismeretlen olvasmány, belemártja az eszközt a sötét folyadékba, s szép ívű, enyhén dőlt, letisztult betűkkel írni kezd.*
Ahogy leér, mélyet szippant az állott, poros, pergamenszagú levegőből. Nem kellemes illat, de valahogy mégis megnyugtatja, mintha egy távoli, halvány emlék képét idézné, ami talán meg sem történt, csak a képzeletében létezik.
Két-három könyvet is leemel, vaskos, viseltes, régi írásokat, növényekről, mérgekről, gyógyszerekről, s az alkímia fortélyairól. Halk, tompa puffanással teszi a kiszemelt, magányos asztalra, kisebb porfelhőt kavarva ezzel. Majd táskájában kezd kotorászni, s előhúz egy tiszta, sima pergament, egy kicsi tintatartó üvegcsét, s egy elegáns, hosszú, fekete madártollat, szépen megfaragott véggel. Ha netán szembejönne valami érdekes, eddig számára ismeretlen olvasmány, belemártja az eszközt a sötét folyadékba, s szép ívű, enyhén dőlt, letisztult betűkkel írni kezd.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-07-28 11:25:26
Üzenet elküldve: 2020-07-28 11:25:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Fekete paripáján érkezik meg a daliás gnóm a templom környékére. A templom közvetlen közelében leszáll lováról és elvezeti Éjtépőt a lovak számára kialakított helyre. Ott megköti és egy kis friss szalmát is tesz elé, és vizet. Kezét megtöröli majd határozott léptekkel indul el a templom belseje felé. A nehéz faajtó nyitva áll a belépő gnóm előtt. Belépve félhomály fogadja, ami kissé sejtelmet hangulatot kölcsönöz a helységnek. Csupán a gyertyák és az ablakokon halványan beszűrődő fény ad némi világosságot. Tájékozódni még éppen azért lehet. Elsétál a fából készült padok mellett és egyúttal szemügyre veszi a kőből készült, magas talapzaton lévő szobrokat. Kissé érdekes, hogy Eyr templomában levegő elementalisták szobrai vannak kiállítva. Ez a furcsaság szöget üt a fejébe, bár ezt nem az ő tiszte megítélni. Középen megpillantja a fényes, zöldes színű kőoltárt. Különös jelenség, aminek figyelmet szentel. Közelebb megy, és alaposan megvizsgálja ezt a szokatlan jelenést.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293