Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-21 11:01:43
Üzenet elküldve: 2022-08-21 11:01:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Féltérden némán tekinget kőrbe a padsorok között. Szíve természeténél fogva tiszta. Ha gyilkolnia kellett egy megbízás alatt, azt is teljes határozottsággal tette, hisz az ő keze csak a bűnösökre sújt le.
Nem sok személyt lát a templom falain belül, de nem is szokta zavartatni magát rajtuk.
Egy pillanatra megakad a szeme egy copfos lányon, ki két bőrszalaggal zabolázta meg tincseit, a terem falain belül nehéz kivenni pontosan bármit is, de a fehér tunikát még sikerül megfigyelnie a lányon, természetesen utána gyorsan fordítja vissza a tekintetét, hogy nehogy a másik észre vegye a kíváncsiskodó tekintetét. Volt már rá példa, hogy a templom falain belül szólították meg őt, és természetesen nem csak a papok.
Büszkén kihúzva áll fel a padsorok között, és egy utolsó fejhajtás keretében hálát rebeg, hogy tüdejét, még mindig bőszen megtöltheti az életet adó levegővel. *
- Üdvözletem a kisasszonynak. A nevem Nilevard Demingen Sethvar, Demingen család fiatalabbik sarja. Még nem láttam itt, csak nem egy másik városból érkezett hívőhöz van szerencsém?
* Hajol meg köszöntés közben, nem szokása ismeretleneket megszólítani, de a kíváncsisága felülírja személyiségét. A lovag sisakját hóna alá teszi, mintha indulni készülne, de közben kíváncsian hallgatja a lány válaszát. *
- A legtöbb itt lévőn elkeseredést pillantok meg, de önön nem veszek észre hasonlót. Gyakran azt tapasztalom, hogy az emberek elkeseredésükben kapaszkodnak a hittbe. Természetesen, ez nem mindenkire vonatkozik.
* Biccent határozottan, hisz ő soha nem elkeseredésből volt jelen a templomban, a tudás, és az emberek segítése mindig is elsődleges szempont volt számára. *
// A világ nagy kérdései //
* Féltérden némán tekinget kőrbe a padsorok között. Szíve természeténél fogva tiszta. Ha gyilkolnia kellett egy megbízás alatt, azt is teljes határozottsággal tette, hisz az ő keze csak a bűnösökre sújt le.
Nem sok személyt lát a templom falain belül, de nem is szokta zavartatni magát rajtuk.
Egy pillanatra megakad a szeme egy copfos lányon, ki két bőrszalaggal zabolázta meg tincseit, a terem falain belül nehéz kivenni pontosan bármit is, de a fehér tunikát még sikerül megfigyelnie a lányon, természetesen utána gyorsan fordítja vissza a tekintetét, hogy nehogy a másik észre vegye a kíváncsiskodó tekintetét. Volt már rá példa, hogy a templom falain belül szólították meg őt, és természetesen nem csak a papok.
Büszkén kihúzva áll fel a padsorok között, és egy utolsó fejhajtás keretében hálát rebeg, hogy tüdejét, még mindig bőszen megtöltheti az életet adó levegővel. *
- Üdvözletem a kisasszonynak. A nevem Nilevard Demingen Sethvar, Demingen család fiatalabbik sarja. Még nem láttam itt, csak nem egy másik városból érkezett hívőhöz van szerencsém?
* Hajol meg köszöntés közben, nem szokása ismeretleneket megszólítani, de a kíváncsisága felülírja személyiségét. A lovag sisakját hóna alá teszi, mintha indulni készülne, de közben kíváncsian hallgatja a lány válaszát. *
- A legtöbb itt lévőn elkeseredést pillantok meg, de önön nem veszek észre hasonlót. Gyakran azt tapasztalom, hogy az emberek elkeseredésükben kapaszkodnak a hittbe. Természetesen, ez nem mindenkire vonatkozik.
* Biccent határozottan, hisz ő soha nem elkeseredésből volt jelen a templomban, a tudás, és az emberek segítése mindig is elsődleges szempont volt számára. *
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:55:40
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:55:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Sok év kihagyása után látogat el ismét a Templomba. Igaz, már jó ideje annak, hogy újra Artheniorban van; de most sikerült időt találnia arra, hogy felkeresse ezt a helyet is. Mondhatni nagy szerencséje volt azzal, hogy Nimeril és ő találkoztak. Belépője sem akármilyen volt. A rezidencia ajtajának átlépése után percekkel már térdet műtött. Erős kezdés után szerencsés folytatás volt, szinte percek alatt lelt otthonra, munkára és egy olyan barátra, akivel rokonlelkek. Nim és ő a gyógyítás, kísérletezés megszállottjának mondhatók. Nem elvakul, s nem is vakbuzgó módon, de idejük javát a tervezgetés és megvalósítás köti le. Gyógynövényekkel és mérgekkel is fognak kísérletezni. Igazából nagyon sok tervük van. Épp emiatt, is, jött most el a Templomba. Noha tudja, hogy Nim véleménye egész pontosan mi is erről; de ez már az ő magánügye. Kevés számú kimenős ruháinak egyikében; ami nem foltos, koszos; szakadt; tehát munkához való; átlépi a Templom szélesre tárt kapuját. A kellemes meleg időre való tekintettel könnyű barna cipőt vett fel. Sötétzöld nadrágot és fehér tunikát, ami jótékonyan rejti vékony alakját. Fekete haját két vaskos, de laza fonatban fogta össze, egy-egy bőrszalaggal. Arcát kicsit megkapta a nap, mikor a kertben dolgozott. A benti derengő fényben alig- alig lehet kivenni a dolgok pontos formáját. Kissé szoknia kell az itteni viszonyokat, de kékjei hamar hozzászoknak a félhomályhoz. Pihentetőbb is a szemnek. Előrébb lépdelve leül az egyik padra, akaratlanul is egy ablak alá. A rajta beszűrődő fény sugara átvilágít kissé kócos haján. Csendben nézelődni kezd. Igen, évek teltek el, mikor utoljára itt járt. Azután nem sokkal elutazott. Ideje visszarázódnia az itteni életbe, megismernie újra a várost, hiszen annyit változott az arca. Érdeklődő pillantásai egy igencsak felpáncélozott férfit mustrálnak. Katona lehet, efelől semmi kétsége. Az ő padjával szomszédosan ül, halkan imádkozik. Eeyr nevét hallva már tudja, hívő társra talált. Igaz, ő nem járt oly gyakran templomba, s nem is nagyon hallotta még senki, ahogy imádkozik. Az ilyesmit csendben, magában ejti meg. Szelíd mosoly tűnik fel arcán. Mert amúgy szinte kifürkészhetetlen, mire is gondolhat éppen. Visszafordul, s kezeit összekulcsolva a megannyi napkeltére gondol, amit látott eddigi évei alatt. Az élet, a színek sokaságának ébredésére, az új kezdetre. Az illatokra és érzésekre, amiket ezek a napkelték hoztak magukkal. Az ébredéskori első nyújtózkodásra a friss és ropogós paplan alatt, mintha a test is ébredne.*
// A világ nagy kérdései //
*Sok év kihagyása után látogat el ismét a Templomba. Igaz, már jó ideje annak, hogy újra Artheniorban van; de most sikerült időt találnia arra, hogy felkeresse ezt a helyet is. Mondhatni nagy szerencséje volt azzal, hogy Nimeril és ő találkoztak. Belépője sem akármilyen volt. A rezidencia ajtajának átlépése után percekkel már térdet műtött. Erős kezdés után szerencsés folytatás volt, szinte percek alatt lelt otthonra, munkára és egy olyan barátra, akivel rokonlelkek. Nim és ő a gyógyítás, kísérletezés megszállottjának mondhatók. Nem elvakul, s nem is vakbuzgó módon, de idejük javát a tervezgetés és megvalósítás köti le. Gyógynövényekkel és mérgekkel is fognak kísérletezni. Igazából nagyon sok tervük van. Épp emiatt, is, jött most el a Templomba. Noha tudja, hogy Nim véleménye egész pontosan mi is erről; de ez már az ő magánügye. Kevés számú kimenős ruháinak egyikében; ami nem foltos, koszos; szakadt; tehát munkához való; átlépi a Templom szélesre tárt kapuját. A kellemes meleg időre való tekintettel könnyű barna cipőt vett fel. Sötétzöld nadrágot és fehér tunikát, ami jótékonyan rejti vékony alakját. Fekete haját két vaskos, de laza fonatban fogta össze, egy-egy bőrszalaggal. Arcát kicsit megkapta a nap, mikor a kertben dolgozott. A benti derengő fényben alig- alig lehet kivenni a dolgok pontos formáját. Kissé szoknia kell az itteni viszonyokat, de kékjei hamar hozzászoknak a félhomályhoz. Pihentetőbb is a szemnek. Előrébb lépdelve leül az egyik padra, akaratlanul is egy ablak alá. A rajta beszűrődő fény sugara átvilágít kissé kócos haján. Csendben nézelődni kezd. Igen, évek teltek el, mikor utoljára itt járt. Azután nem sokkal elutazott. Ideje visszarázódnia az itteni életbe, megismernie újra a várost, hiszen annyit változott az arca. Érdeklődő pillantásai egy igencsak felpáncélozott férfit mustrálnak. Katona lehet, efelől semmi kétsége. Az ő padjával szomszédosan ül, halkan imádkozik. Eeyr nevét hallva már tudja, hívő társra talált. Igaz, ő nem járt oly gyakran templomba, s nem is nagyon hallotta még senki, ahogy imádkozik. Az ilyesmit csendben, magában ejti meg. Szelíd mosoly tűnik fel arcán. Mert amúgy szinte kifürkészhetetlen, mire is gondolhat éppen. Visszafordul, s kezeit összekulcsolva a megannyi napkeltére gondol, amit látott eddigi évei alatt. Az élet, a színek sokaságának ébredésére, az új kezdetre. Az illatokra és érzésekre, amiket ezek a napkelték hoztak magukkal. Az ébredéskori első nyújtózkodásra a friss és ropogós paplan alatt, mintha a test is ébredne.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-20 19:22:48
Üzenet elküldve: 2022-08-20 19:22:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Hosszú fárasztó napjai voltak az utóbbi időben a lovagnak. A temetőt már utólag végig járta, hogy körözött társával kapcsolatban kutasson. ~ Nem is értem, hogy miért gondoltam rá, hogy a temetőben van. ~ Lép be újra a templomba, hogy utána a papnak egy illendő biccentés keretében köszönjön. '' Eeyr fényében. '' *
- Üdvözlöm atyám.
* A pap tudomást véve róla zökken ki az imádtságból, Nilevard gyakran jár templomba, hogy ha éppen teheti. Egy valami tarthatja csak a tudás bölcsőjétől távol, az pedig a megbízások hada. A warg alakulatnál gyakran kap hetekre is feladatot, így az első dolga a templom látogatása, amint vissza tér a városba.
A padsorok között halkan próbál haladni kifényesített páncélzatában, hogy aztán imára fűzze össze kezét.
Tabardját megigazítva letérdel az oltárhoz, hogy hangos imával dicsőítse az istennőt. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
* A pap távozóra fogja, de a lovag továbbra is az oltárnál imádkozik tovább. Alkalmanként felnéz az oltárra, hogy utána ismételten lehajtsa a fejét. Türelmesen mosollyal a szívében várakozik, hogy az úrnő kegyébe fogadja, természetesen válasz nem nagyon érkezik, de ez nem bizonytalanítja el a lovagot. Újra hangosan folytatni kezdi és hálát repes, hogy társával túlélhették az utolsó megbízásukat. Néhány perc után csalódottan felsóhajt, hogy nem érkezik válasz, de hamar lerázza magáról a negatív gondolatokat és újra mosolyt húz az arcára. ~ Eeyr fénye mindenkit beragyog, akár megáldja külön akár nem. ~ Egy pillanatnyi csapzott sértődést megenged magának, majd az egyik padra helyet foglalva az oltárt szuggerálja tovább. Mintha várná, hogy szólítsák, természetesen arra várhatna élete végig. Nilevard szokásához híven fényes páncélzatában mutatkozik, sisakját pedig csak könnyedén maga mellé teszi a padra. *
// A világ nagy kérdései //
* Hosszú fárasztó napjai voltak az utóbbi időben a lovagnak. A temetőt már utólag végig járta, hogy körözött társával kapcsolatban kutasson. ~ Nem is értem, hogy miért gondoltam rá, hogy a temetőben van. ~ Lép be újra a templomba, hogy utána a papnak egy illendő biccentés keretében köszönjön. '' Eeyr fényében. '' *
- Üdvözlöm atyám.
* A pap tudomást véve róla zökken ki az imádtságból, Nilevard gyakran jár templomba, hogy ha éppen teheti. Egy valami tarthatja csak a tudás bölcsőjétől távol, az pedig a megbízások hada. A warg alakulatnál gyakran kap hetekre is feladatot, így az első dolga a templom látogatása, amint vissza tér a városba.
A padsorok között halkan próbál haladni kifényesített páncélzatában, hogy aztán imára fűzze össze kezét.
Tabardját megigazítva letérdel az oltárhoz, hogy hangos imával dicsőítse az istennőt. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
* A pap távozóra fogja, de a lovag továbbra is az oltárnál imádkozik tovább. Alkalmanként felnéz az oltárra, hogy utána ismételten lehajtsa a fejét. Türelmesen mosollyal a szívében várakozik, hogy az úrnő kegyébe fogadja, természetesen válasz nem nagyon érkezik, de ez nem bizonytalanítja el a lovagot. Újra hangosan folytatni kezdi és hálát repes, hogy társával túlélhették az utolsó megbízásukat. Néhány perc után csalódottan felsóhajt, hogy nem érkezik válasz, de hamar lerázza magáról a negatív gondolatokat és újra mosolyt húz az arcára. ~ Eeyr fénye mindenkit beragyog, akár megáldja külön akár nem. ~ Egy pillanatnyi csapzott sértődést megenged magának, majd az egyik padra helyet foglalva az oltárt szuggerálja tovább. Mintha várná, hogy szólítsák, természetesen arra várhatna élete végig. Nilevard szokásához híven fényes páncélzatában mutatkozik, sisakját pedig csak könnyedén maga mellé teszi a padra. *
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:07:17
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:07:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Ailease, Sygphie//
*Sygphie nem hallja, hogy a baltás utánairamodik-e. A fülében a saját pumpáló vére dobol. Túl. Kell. Élni. ~ A Templom biztonság. ~ Lélekszakadva hagyja maga mögött a Polgárnegyed házait, űzött vadként rohan át a templomkerten, két lépéssel tudja le a lépcsőt, végül egész súlyát bevetve tépné fel a súlyos kaput. Óráknak tűnik az a néhány pillanat, amíg a vaspántok nyikorgásától kísérve megmozdulnak az ajtószárnyak. Nem mer hátranézni, biztosra veszi, hogy a villás nyelv és tulajdonosa csak egy lépésre lehet mögötte. Még akkor is, amikor rádöbben, hogy nem történik semmi. Nem érzi a hátában a baltát, sem a férfi kezét a vállán. Összeszorított fogakkal bújik át a résen, amint elég nagyra nyílik a kapu... ~ A Templom biztonság. ~ Megérkezett. Élve. Idebent már nem érheti baj, érzi. Csak most fordul meg először, amióta futásnak eredt. Behajtja maga mögött a kaput. A résen nem mer kinézni, mert még mindig abban a hitben van, hogy ott áll előtte az üldözője, megmagyarázhatatlan módon mégsem fél attól, hogy az épületbe is követné. Azon, hogy ki hogyan jut majd, ráér gondolkodni.*
*Két-három lépést tesz meg a Templom belseje felé, amikor térdre esik a kőpadlón. Kapkodja a levegőt, a lábai úgy remegnek, hogy meg sem próbál még felállni. Hallja a saját lélegzetét. Még... Mindig... Nehéz... De már... Lassul... Felemeli a fejét. A szeme kezdi megszokni a félhomályt. A gyertyák fényét megnyugtatónak találja.*
~ Mit keresek itt? Hogy kerülök ide? Gwynestra miatt vagy ez a szörnyeteg? ~ *Lassacskán levegőhöz jut, felegyenesedik, nyugtázza, hogy mégis elbírja a lába. A léptei kopogása kíséri végig a padok között egyenesen az oltárig. Ellenáll a kísértésnek, hogy megérintse. Hirtelen nagyon elveszettnek érzi magát. Kétely szállja meg, hogy van-e bármi keresnivalója Eeyr színe előtt.*
- Köszönöm a kegyet, hogy itt állhatok előtted. *Halkan beszél, viszhang sincs, hiszen a szavai nem jutnak el a távoli falakig. Furcsa nyugalom terjed szét benne.* Köszönöm a bölcsességedet, amiért Gwynestrát elküldted értem. ~ Bárhol legyen is, remélem, vigyázol rá. ~ Köszönöm a végtelen szeretetet. *Fokozatosan eltűnik az érzés, hogy magában beszél. Egyre erősebben érzi, hogy Eeyr hallja, amit mond.* Köszönöm, hogy jobbá teszed a világot. Köszönöm, hogy felnyitod a szemem a jóra. Köszönöm... *Elfogynak a szavak. A szíve imádkozik tovább, és úgy érzi, eltelik a hétsugarú nap fényével. Egy könnycsepp gurul le az arcán. Sygphie nagyon is jó helyen jár.*
//Ailease, Sygphie//
*Sygphie nem hallja, hogy a baltás utánairamodik-e. A fülében a saját pumpáló vére dobol. Túl. Kell. Élni. ~ A Templom biztonság. ~ Lélekszakadva hagyja maga mögött a Polgárnegyed házait, űzött vadként rohan át a templomkerten, két lépéssel tudja le a lépcsőt, végül egész súlyát bevetve tépné fel a súlyos kaput. Óráknak tűnik az a néhány pillanat, amíg a vaspántok nyikorgásától kísérve megmozdulnak az ajtószárnyak. Nem mer hátranézni, biztosra veszi, hogy a villás nyelv és tulajdonosa csak egy lépésre lehet mögötte. Még akkor is, amikor rádöbben, hogy nem történik semmi. Nem érzi a hátában a baltát, sem a férfi kezét a vállán. Összeszorított fogakkal bújik át a résen, amint elég nagyra nyílik a kapu... ~ A Templom biztonság. ~ Megérkezett. Élve. Idebent már nem érheti baj, érzi. Csak most fordul meg először, amióta futásnak eredt. Behajtja maga mögött a kaput. A résen nem mer kinézni, mert még mindig abban a hitben van, hogy ott áll előtte az üldözője, megmagyarázhatatlan módon mégsem fél attól, hogy az épületbe is követné. Azon, hogy ki hogyan jut majd, ráér gondolkodni.*
*Két-három lépést tesz meg a Templom belseje felé, amikor térdre esik a kőpadlón. Kapkodja a levegőt, a lábai úgy remegnek, hogy meg sem próbál még felállni. Hallja a saját lélegzetét. Még... Mindig... Nehéz... De már... Lassul... Felemeli a fejét. A szeme kezdi megszokni a félhomályt. A gyertyák fényét megnyugtatónak találja.*
~ Mit keresek itt? Hogy kerülök ide? Gwynestra miatt vagy ez a szörnyeteg? ~ *Lassacskán levegőhöz jut, felegyenesedik, nyugtázza, hogy mégis elbírja a lába. A léptei kopogása kíséri végig a padok között egyenesen az oltárig. Ellenáll a kísértésnek, hogy megérintse. Hirtelen nagyon elveszettnek érzi magát. Kétely szállja meg, hogy van-e bármi keresnivalója Eeyr színe előtt.*
- Köszönöm a kegyet, hogy itt állhatok előtted. *Halkan beszél, viszhang sincs, hiszen a szavai nem jutnak el a távoli falakig. Furcsa nyugalom terjed szét benne.* Köszönöm a bölcsességedet, amiért Gwynestrát elküldted értem. ~ Bárhol legyen is, remélem, vigyázol rá. ~ Köszönöm a végtelen szeretetet. *Fokozatosan eltűnik az érzés, hogy magában beszél. Egyre erősebben érzi, hogy Eeyr hallja, amit mond.* Köszönöm, hogy jobbá teszed a világot. Köszönöm, hogy felnyitod a szemem a jóra. Köszönöm... *Elfogynak a szavak. A szíve imádkozik tovább, és úgy érzi, eltelik a hétsugarú nap fényével. Egy könnycsepp gurul le az arcán. Sygphie nagyon is jó helyen jár.*
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-05-31 15:39:10
Üzenet elküldve: 2022-05-31 15:39:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A legkisebb egység, és az értelem//
*El is jut a telemphoz, ami egyből le is nyűgözi az apróságot a látvány. Már volt itt a szüleivel, de most minden más, mikor egy monumentális épület előtt áll, mintha minden szem rászegeződne, mégis mikor csinál valami rosszat. Nyel is egy nagyot, hisz minden porcikájával azon van, nehogy felhívja magára a figyelmet. Nem szeretne bajba kerülni, de persze nem is törekszik a kislány. Először csak kívülről kukucskál be, hiába várja tárt karokkal a faajtó. Egyből meg pillantja a csarnok közepén a kőoltárt. Néhányan tiszteletüket is teszik előtte, mielőtt tovább indulnának, akár az elhunyt szeretteikhez vagy csak erőt merítettek a mai napjukhoz. Miközben bámészkodik befelé, egy félelf jelenik.*
- Szabad lesz?
*Pont a bejárat közepén álldigál a kislány, emiatt egyeseknek az útjában van.*
- JAJ! Mélységesen sajnálom.
*Túlságosan is kizárta a külvilágot, és figyelmetlenségében másokat akadályozott, viszont amilyen gyorsan csak lehet eleget is tesz, hogy tovább engedje a férfit.*
- Nem szeretnél inkább te is betérni?
*Azt várta, hogy megint jól megszidják, de csak egy kedves mosoly van a félvér arcán. Cassimya csak némán bólogat, miközben a kezét összefonja, a szárnyait pedig leengedi. Mindenhol gyertyák égnek, amiknek a táncát egyből meg is nézi a kislány, mikor a férfihez akarna fordulni, annak hűlt helyét találja. Elképzelhető, hogy fontos tennivalója emiatt nincs ideje szórakoztatni másokat, bár ennek a helyszínnek talán nem is ez a célja, hanem, hogy megtalálják a saját útjukat. Szép lassan padról padra, míg el nem ér egy kis faajtóhoz, ahol egy könyvtár várja az apróságot.*
- Hűűű! *Majd hirtelen elkezd köhögni, mert úgy néz ki a portalanítás fogálmát nem ismerik az itteniek. A könyvtáros mordul is egyet, hogy nem kéne megzavarni a szentcsendet, mert a hangoskodással csak zavarja a békét.*
- Bocsánat... *Mondja halkan, utána, mintha mi sem történt volna elkezdi vizsgálni a polcok tartalmait. Hátha talál valami érdekeset.*
*El is jut a telemphoz, ami egyből le is nyűgözi az apróságot a látvány. Már volt itt a szüleivel, de most minden más, mikor egy monumentális épület előtt áll, mintha minden szem rászegeződne, mégis mikor csinál valami rosszat. Nyel is egy nagyot, hisz minden porcikájával azon van, nehogy felhívja magára a figyelmet. Nem szeretne bajba kerülni, de persze nem is törekszik a kislány. Először csak kívülről kukucskál be, hiába várja tárt karokkal a faajtó. Egyből meg pillantja a csarnok közepén a kőoltárt. Néhányan tiszteletüket is teszik előtte, mielőtt tovább indulnának, akár az elhunyt szeretteikhez vagy csak erőt merítettek a mai napjukhoz. Miközben bámészkodik befelé, egy félelf jelenik.*
- Szabad lesz?
*Pont a bejárat közepén álldigál a kislány, emiatt egyeseknek az útjában van.*
- JAJ! Mélységesen sajnálom.
*Túlságosan is kizárta a külvilágot, és figyelmetlenségében másokat akadályozott, viszont amilyen gyorsan csak lehet eleget is tesz, hogy tovább engedje a férfit.*
- Nem szeretnél inkább te is betérni?
*Azt várta, hogy megint jól megszidják, de csak egy kedves mosoly van a félvér arcán. Cassimya csak némán bólogat, miközben a kezét összefonja, a szárnyait pedig leengedi. Mindenhol gyertyák égnek, amiknek a táncát egyből meg is nézi a kislány, mikor a férfihez akarna fordulni, annak hűlt helyét találja. Elképzelhető, hogy fontos tennivalója emiatt nincs ideje szórakoztatni másokat, bár ennek a helyszínnek talán nem is ez a célja, hanem, hogy megtalálják a saját útjukat. Szép lassan padról padra, míg el nem ér egy kis faajtóhoz, ahol egy könyvtár várja az apróságot.*
- Hűűű! *Majd hirtelen elkezd köhögni, mert úgy néz ki a portalanítás fogálmát nem ismerik az itteniek. A könyvtáros mordul is egyet, hogy nem kéne megzavarni a szentcsendet, mert a hangoskodással csak zavarja a békét.*
- Bocsánat... *Mondja halkan, utána, mintha mi sem történt volna elkezdi vizsgálni a polcok tartalmait. Hátha talál valami érdekeset.*
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-05-24 13:55:13
Üzenet elküldve: 2022-05-24 13:55:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A mai napját a Templomnál kezdi, hogy lerója a tiszteletét az istennő előtt. Fontosnak tartja imádsággal mindennap emlékeztetni magát az entitásnak tett esküjére, hogy ezzel is megerősítse az akaratát a jóság és a fény útja felé.*
- Hét sugarú nap, kinek a tűz és a fény követi minden lépését... segíts meg minket a hétköznapjaink során! Adj erőt és bölcsességet, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között! Mikor segítünk másoknak, a kezünk a te kezeddé, a mosolyunk a te mosolyoddá váljon! *Szavait térdelve suttogja a kőoltártól nem is olyan távol. Az ima után még ott marad néhány percig és végig gondolja a napi teendőit, majd feláll és egy mély meghajlást követően távozik.*
- Hét sugarú nap, kinek a tűz és a fény követi minden lépését... segíts meg minket a hétköznapjaink során! Adj erőt és bölcsességet, hogy különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között! Mikor segítünk másoknak, a kezünk a te kezeddé, a mosolyunk a te mosolyoddá váljon! *Szavait térdelve suttogja a kőoltártól nem is olyan távol. Az ima után még ott marad néhány percig és végig gondolja a napi teendőit, majd feláll és egy mély meghajlást követően távozik.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:39:51
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:39:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az elmúlt napokban rengeteget dolgozott és utazott, most szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Ezt a lehető legjobban a templomi könyvtárban tudja megtenni. Nagyon szeret ide eljönni, mert saját könyvvel sajnos nem igazán rendelkezik. Rengeteg érdekes írást találhat itt az alkímiáról, a növényekről, a mágiáról és a vallásokról. Sok-sok olyan témakör, amikről akár órákon keresztül tudna olvasgatni, ha lehetne. Nem egyszer aludt már el egy könyv vagy egy tekercs felett, amit bár rendkívül kellemetlennek tart, elég megszokott az ide járók körében. Hiába, a tanulás egy rendkívül fárasztó és időigényes dolog.*
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-04-21 12:05:13
Üzenet elküldve: 2022-04-21 12:05:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*A piacot megkerülve jutnak el a templom előtti térre. Az erdőmélyi elfben vegyes érzelmeket vált ki az épület látványa. A lázadás alatt itt vívta meg első csatáját Sa'Tereth-tel akkori társai oldalán. Akkor kapta a felsőtestét borító fekete rajzolatot a bőrére és akkor halt meg először, amikor az a fekete halálmadár a mellkasába fúrta magát.
A szentélyben, a meghasadt oltár előtt a sötétség majdnem elnyelte őt és Hanlorent, akkor megmerítkeztek benne és azután találkoztak a fehér csuhás Sa'Tereth-tel, aki megígérte nekik, hogy találkoznak még. Az erdőmélyi kaland után a Vérúr biztosan nem kedvelte meg őt jobban, ám nem is arra hajt. És Erdőmélye beszennyezése után megfogadta, hogy írtani fogja Sa'Tereth minden megnyilvánulását, legyen az szörny, pap vagy próféta. Ez az ő küldetése.
A lépcsőn felsétálva nem törődik a papok és szerzetesek pillantásával. Aki felismeri a sok kosz és sár alatt, az tudni fogja, kivel áll szemben. Nem kíván ő különleges bánásmódot, katona csak, lesújtó ököl, a Fákban Lakó, Eeyr fényes kardja, egyszerű szolga, még ha prófétának is mondják.*
- Megyek, beszélek az atyával. Addig várjatok itt és ne kószáljatok el. *Fordul már odabent a kettős felé halk hangon.*
- Sietek, addig ne csináljatok bajt. Ha végeztünk, indulunk a fogadóba. *Mondja még Nievnek, ahogy megsimítja az arcát. Fáradtak, éhesek és koszosak, de ennyit még ki kell bírni, mielőtt pihenhetnek.*
- Ez legyen nálad. *Túr bele a zsákjába, hogy egy nagyobb pénzesszütyőt adjon át Nievesha del Ventusnak, van benne vagy 4000 arany.
*
- Vigyázz rá, ebből veszünk sütit. *Mosolyog a lányra, majd indul is, hogy a sekrestyésben megkeresse Arenih-et vagy valakit, aki illetékes lehet a témában. Igyekszik gyors és lényegretörő lenni. Neki is tele van már a töke azzal, hogy koszos, büdös és éhes. Ezt a három dolgot később egyben kívánja megoldani majd a fogadóban. Talán egy kupicával is megiszik majd.
Amint végez, bár beletelik egy fertályórába is, visszatér a kettőshöz és reméli, hogy nem haltak éhen közben.*
- Mehetünk. *Mosolyog Nieveshára és Rírionra, hogy végre elindulhassanak a fogadó felé, ahol a sütemény, az étel és egy nagy dézsa forróvíz várja őket remélhetően.*
*A piacot megkerülve jutnak el a templom előtti térre. Az erdőmélyi elfben vegyes érzelmeket vált ki az épület látványa. A lázadás alatt itt vívta meg első csatáját Sa'Tereth-tel akkori társai oldalán. Akkor kapta a felsőtestét borító fekete rajzolatot a bőrére és akkor halt meg először, amikor az a fekete halálmadár a mellkasába fúrta magát.
A szentélyben, a meghasadt oltár előtt a sötétség majdnem elnyelte őt és Hanlorent, akkor megmerítkeztek benne és azután találkoztak a fehér csuhás Sa'Tereth-tel, aki megígérte nekik, hogy találkoznak még. Az erdőmélyi kaland után a Vérúr biztosan nem kedvelte meg őt jobban, ám nem is arra hajt. És Erdőmélye beszennyezése után megfogadta, hogy írtani fogja Sa'Tereth minden megnyilvánulását, legyen az szörny, pap vagy próféta. Ez az ő küldetése.
A lépcsőn felsétálva nem törődik a papok és szerzetesek pillantásával. Aki felismeri a sok kosz és sár alatt, az tudni fogja, kivel áll szemben. Nem kíván ő különleges bánásmódot, katona csak, lesújtó ököl, a Fákban Lakó, Eeyr fényes kardja, egyszerű szolga, még ha prófétának is mondják.*
- Megyek, beszélek az atyával. Addig várjatok itt és ne kószáljatok el. *Fordul már odabent a kettős felé halk hangon.*
- Sietek, addig ne csináljatok bajt. Ha végeztünk, indulunk a fogadóba. *Mondja még Nievnek, ahogy megsimítja az arcát. Fáradtak, éhesek és koszosak, de ennyit még ki kell bírni, mielőtt pihenhetnek.*
- Ez legyen nálad. *Túr bele a zsákjába, hogy egy nagyobb pénzesszütyőt adjon át Nievesha del Ventusnak, van benne vagy 4000 arany.
*- Vigyázz rá, ebből veszünk sütit. *Mosolyog a lányra, majd indul is, hogy a sekrestyésben megkeresse Arenih-et vagy valakit, aki illetékes lehet a témában. Igyekszik gyors és lényegretörő lenni. Neki is tele van már a töke azzal, hogy koszos, büdös és éhes. Ezt a három dolgot később egyben kívánja megoldani majd a fogadóban. Talán egy kupicával is megiszik majd.
Amint végez, bár beletelik egy fertályórába is, visszatér a kettőshöz és reméli, hogy nem haltak éhen közben.*
- Mehetünk. *Mosolyog Nieveshára és Rírionra, hogy végre elindulhassanak a fogadó felé, ahol a sütemény, az étel és egy nagy dézsa forróvíz várja őket remélhetően.*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-04-21 11:13:14
Üzenet elküldve: 2022-04-21 11:13:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A vadonból vissza//
*Triójuk valószínűleg szánalmas benyomást kelt a városi népekben. Koszosak, büdösek, nem nyújtanak túl szívderítő látványt. Ráadásul még egy kis kitérőt is tenniük kell, amitől csak messzebb kerülnek a tisztálkodástól és az étkezéstől. Niev ennek nem örül és ez látszik is az arcán.
Volt már a templomban még akkor, mikor kicsi volt, ezért már nem nézelődik olyan érdeklődéssel, mint akkor.*
- Menjünk oda, ami a piacnál van.
*Erre a döntésre azután jut, hogy elmondott magában egy kiszámolót. "... ugorj cica az egérre, huss"*
*Triójuk valószínűleg szánalmas benyomást kelt a városi népekben. Koszosak, büdösek, nem nyújtanak túl szívderítő látványt. Ráadásul még egy kis kitérőt is tenniük kell, amitől csak messzebb kerülnek a tisztálkodástól és az étkezéstől. Niev ennek nem örül és ez látszik is az arcán.
Volt már a templomban még akkor, mikor kicsi volt, ezért már nem nézelődik olyan érdeklődéssel, mint akkor.*
- Menjünk oda, ami a piacnál van.
*Erre a döntésre azután jut, hogy elmondott magában egy kiszámolót. "... ugorj cica az egérre, huss"*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-04-04 20:39:33
Üzenet elküldve: 2022-04-04 20:39:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*Az ő szíve is igencsak serénykedik. Hol a megilletődöttségtől, hol a különös mód felbukkanó boldogságtól. Olyan kettősség uralja az érzelmeit, ami mára már eléggé szokatlan és nehezen kezelhető a számára. Régi önmagához majdhogynem hű, mikor igent mond a vacsorára, viszont jelenlegi énjének egy része fenntartásokkal kezeli a dolgot. Egyszer már csúnyán ráfázott egy férfival. Nem szeretné, ha ismét megtörténne, de Nilevard hamar elragadtatta, így nem igazán gondolná, hogy akármitől is félnie kéne, ha lovagja a közelében van.*
- Valamint szerény is.
*Kuncog fel halkan, ahogy a lovag ismét szabadkozik a dicséretekre. De tovább már nem erőlteti a dolgot, hanem elfogadja a felé nyújtott kezet, s Nilevard mellé lépve még azt is hagyja, hogy amaz magába karoltassa. Szinte büszkén húzza ki magát az oldalán, noha a pír az ő arcán is megjelent. Ennek ellenére most nem hagyja, hogy a félelem vagy a túlzott izgatottság elhatalmasodjon felette.*
- Igazából jó dolgokat hallottam mind a kettőről, de mit szólna a Pegazushoz?
*Pillant mosolyogva a kékekbe, ahogy megindul lassan a templom ajtaja felé.*
- A jövőről?
*Billenti kissé oldalra a fejét, s igyekszik leküzdeni, hogy mosolya pajkosan kiszélesedjen az arcán. Végül nem gombolyítja tovább a félreérthetőség fonalát, hanem csak határozott beleegyezéssel bólint a lovag kérdésére.*
- Felejtsük el a múltat és csak arra koncentráljunk, hogy mi van most és mi lehet később.
*Simul is kissé a férfi oldalának, mintha csak ezer éves ismerősök lennének már. Jól esik most kicsit kiélvezni a társaságot. Főleg, ha ennyire kedves és törődő az illető.*
- De még valami, kedves Nilevard. Mit szólna, ha végre tegeződnénk?
*Kuncog fel halkan, majd a választ már valószínűleg a templom előtt kapja meg. Kint a friss levegőn. Közben pedig készségesen halad lovagja oldalán, ha a fogadó kérdése is véglegesen eldöntetett.*
//Eeyr fénye//
*Az ő szíve is igencsak serénykedik. Hol a megilletődöttségtől, hol a különös mód felbukkanó boldogságtól. Olyan kettősség uralja az érzelmeit, ami mára már eléggé szokatlan és nehezen kezelhető a számára. Régi önmagához majdhogynem hű, mikor igent mond a vacsorára, viszont jelenlegi énjének egy része fenntartásokkal kezeli a dolgot. Egyszer már csúnyán ráfázott egy férfival. Nem szeretné, ha ismét megtörténne, de Nilevard hamar elragadtatta, így nem igazán gondolná, hogy akármitől is félnie kéne, ha lovagja a közelében van.*
- Valamint szerény is.
*Kuncog fel halkan, ahogy a lovag ismét szabadkozik a dicséretekre. De tovább már nem erőlteti a dolgot, hanem elfogadja a felé nyújtott kezet, s Nilevard mellé lépve még azt is hagyja, hogy amaz magába karoltassa. Szinte büszkén húzza ki magát az oldalán, noha a pír az ő arcán is megjelent. Ennek ellenére most nem hagyja, hogy a félelem vagy a túlzott izgatottság elhatalmasodjon felette.*
- Igazából jó dolgokat hallottam mind a kettőről, de mit szólna a Pegazushoz?
*Pillant mosolyogva a kékekbe, ahogy megindul lassan a templom ajtaja felé.*
- A jövőről?
*Billenti kissé oldalra a fejét, s igyekszik leküzdeni, hogy mosolya pajkosan kiszélesedjen az arcán. Végül nem gombolyítja tovább a félreérthetőség fonalát, hanem csak határozott beleegyezéssel bólint a lovag kérdésére.*
- Felejtsük el a múltat és csak arra koncentráljunk, hogy mi van most és mi lehet később.
*Simul is kissé a férfi oldalának, mintha csak ezer éves ismerősök lennének már. Jól esik most kicsit kiélvezni a társaságot. Főleg, ha ennyire kedves és törődő az illető.*
- De még valami, kedves Nilevard. Mit szólna, ha végre tegeződnénk?
*Kuncog fel halkan, majd a választ már valószínűleg a templom előtt kapja meg. Kint a friss levegőn. Közben pedig készségesen halad lovagja oldalán, ha a fogadó kérdése is véglegesen eldöntetett.*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-04-02 22:02:48
Üzenet elküldve: 2022-04-02 22:02:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Bogarasok //
* Valljuk be, a legtöbb ember azt sem nézné ki egy ekkora melákból, mint Morwon, hogy bizonyos betűket felismerjen. S bár a szöveg mondandóját nem sikerült összeraknia, a legtöbb betűt valóban jól olvasta. Csak nem mindet. Meg néhányat felcserélt. Nimeril kedves szavai azonban ösztönzően hatnak az óriásra, akinek felcsillannak a szemei. *
– Tán' csak másik könyvet kő olvasnom! * Le is vesz egy vaskos kötetet ugyanarról a polcról, mint az előzőeket és felcsapja nagyjából a felénél. Az valami orvosi szakkönyv lehet, mivel Morwon nem sokat ért belőle (eddig persze bármi is lehet az), de amit sikerül összeolvasnia, az is leginkább KisMorw nyelvezetét juttatja eszébe. *
– Szúrás… Nyílt fejsékülés… Halálhoz vezekel… Fájdalomcsillapítás! * Ez utóbbit legalább tíz másodpercig nézi, míg sikerül kiolvasnia és mivel valóban nem egy egyszerű szó, nagyon büszke magára, ezért le is rakja a könyvet. A lényeg úgyis megvolt: bebizonyította Nimerilnek, hogy tud olvasni.
Mivel a nő menni akar, Morwon tettetett megkönnyebbültséggel felsóhajt. Valójában sokkal érdekesebb hely ez a könyvtár, mint ahogy eddig képzelte – főleg, ha van társasága. *
– Mutasd meg! * Válaszol a vörösnek, aztán fél kézzel visszarakja a könyveket a helyükre, az utolsónál viszont megáll a levegőben a keze is lenéz Nimerilre. *
– Nem-é szabad innét elvinni? * Ezt a kérdést igen halkan teszi fel, nehogy valamelyik csuhás pap is meghallja és nemleges válasz esetén elvarázsolja az óriást. Hacsak társa nem győzi meg ennek ellenkezőjéről, végül az utolsó kötetet is visszahelyezi a polcra. Bizonyára hamarosan elindulnak ki a könyvtárból, aztán ki a templomból. *
– Való igazak! – * Bólint. * – De azér' én megnézném űket a saját szememmel is. * Gyorsan körbetekint és mivel nem lát a közvetlen közelükben egy végtelenül gonosz papot sem, óvatosan hozzáteszi: *
– Mer' a' csak egy könyv. Tán' csak rosszul látta, aki írta.
// Bogarasok //
* Valljuk be, a legtöbb ember azt sem nézné ki egy ekkora melákból, mint Morwon, hogy bizonyos betűket felismerjen. S bár a szöveg mondandóját nem sikerült összeraknia, a legtöbb betűt valóban jól olvasta. Csak nem mindet. Meg néhányat felcserélt. Nimeril kedves szavai azonban ösztönzően hatnak az óriásra, akinek felcsillannak a szemei. *
– Tán' csak másik könyvet kő olvasnom! * Le is vesz egy vaskos kötetet ugyanarról a polcról, mint az előzőeket és felcsapja nagyjából a felénél. Az valami orvosi szakkönyv lehet, mivel Morwon nem sokat ért belőle (eddig persze bármi is lehet az), de amit sikerül összeolvasnia, az is leginkább KisMorw nyelvezetét juttatja eszébe. *
– Szúrás… Nyílt fejsékülés… Halálhoz vezekel… Fájdalomcsillapítás! * Ez utóbbit legalább tíz másodpercig nézi, míg sikerül kiolvasnia és mivel valóban nem egy egyszerű szó, nagyon büszke magára, ezért le is rakja a könyvet. A lényeg úgyis megvolt: bebizonyította Nimerilnek, hogy tud olvasni.
Mivel a nő menni akar, Morwon tettetett megkönnyebbültséggel felsóhajt. Valójában sokkal érdekesebb hely ez a könyvtár, mint ahogy eddig képzelte – főleg, ha van társasága. *
– Mutasd meg! * Válaszol a vörösnek, aztán fél kézzel visszarakja a könyveket a helyükre, az utolsónál viszont megáll a levegőben a keze is lenéz Nimerilre. *
– Nem-é szabad innét elvinni? * Ezt a kérdést igen halkan teszi fel, nehogy valamelyik csuhás pap is meghallja és nemleges válasz esetén elvarázsolja az óriást. Hacsak társa nem győzi meg ennek ellenkezőjéről, végül az utolsó kötetet is visszahelyezi a polcra. Bizonyára hamarosan elindulnak ki a könyvtárból, aztán ki a templomból. *
– Való igazak! – * Bólint. * – De azér' én megnézném űket a saját szememmel is. * Gyorsan körbetekint és mivel nem lát a közvetlen közelükben egy végtelenül gonosz papot sem, óvatosan hozzáteszi: *
– Mer' a' csak egy könyv. Tán' csak rosszul látta, aki írta.
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-30 11:40:46
Üzenet elküldve: 2022-03-30 11:40:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Bogarasok //
*Viszonylagos csöndben jutnak el a könyvtár mélyére, ahol talán már nem jelent problémát az átlagos óriás beszéd hangerő. Viszont Nimerilnek sikerül ezt az átlagos hangerőt felerősíteni egy kérdéssel, amire az óriás felcsattan. Nimeril meglepődik és ösztönösen lép is egyet hátra. Morwon pedig megpróbálja bebizonyítani azt, hogy ő tényleg tud olvasni.*
- Jól van, jól van.* Neki aztán fogalma sincs, hogy ki az a Rolkó, meg az Azil. De Azil tényleg okos lehet, ha tud házat építeni. Ha valamiben jók az óriások, akkor az építkezés. Morw is próbálja bebizonyítani, hogy milyen okos. Nimeril pedig próbálja magában tartani a nevetését, mert ez szinte egy komédiával ér fel.*
- Miről beszélsz? Jól olvastad, csak ez régiesen van írva. Tudod régen még másképp beszéltek. Nehéz megérteni.* Most ezzel igyekezet a kedvére tenni, hogy hadd örüljön már egy kicsit ez a melák. Aztán felolvas ő neki a hangyákokjairól.*
- Idővel talán, de nekem most haza kéne mennem. Ha gondolod megmutatom az merre van.* Csukja be a könyvet, majd nyújtja Morw felé, hogy vissza tehesse a polcra, ahonnan levette.*
- Ezek szerint mégiscsak léteznek. Szóval nem csak mendemonda.* Nyugtázza Nimeril és már azt tervezgeti, hogy mikor menjen majd ezeket a gigantikus hangyákat saját szemével szemügyre venni. Elsőnek viszont majd saját rendes hangyabolyt fog szerezni magának.*
// Bogarasok //
*Viszonylagos csöndben jutnak el a könyvtár mélyére, ahol talán már nem jelent problémát az átlagos óriás beszéd hangerő. Viszont Nimerilnek sikerül ezt az átlagos hangerőt felerősíteni egy kérdéssel, amire az óriás felcsattan. Nimeril meglepődik és ösztönösen lép is egyet hátra. Morwon pedig megpróbálja bebizonyítani azt, hogy ő tényleg tud olvasni.*
- Jól van, jól van.* Neki aztán fogalma sincs, hogy ki az a Rolkó, meg az Azil. De Azil tényleg okos lehet, ha tud házat építeni. Ha valamiben jók az óriások, akkor az építkezés. Morw is próbálja bebizonyítani, hogy milyen okos. Nimeril pedig próbálja magában tartani a nevetését, mert ez szinte egy komédiával ér fel.*
- Miről beszélsz? Jól olvastad, csak ez régiesen van írva. Tudod régen még másképp beszéltek. Nehéz megérteni.* Most ezzel igyekezet a kedvére tenni, hogy hadd örüljön már egy kicsit ez a melák. Aztán felolvas ő neki a hangyákokjairól.*
- Idővel talán, de nekem most haza kéne mennem. Ha gondolod megmutatom az merre van.* Csukja be a könyvet, majd nyújtja Morw felé, hogy vissza tehesse a polcra, ahonnan levette.*
- Ezek szerint mégiscsak léteznek. Szóval nem csak mendemonda.* Nyugtázza Nimeril és már azt tervezgeti, hogy mikor menjen majd ezeket a gigantikus hangyákat saját szemével szemügyre venni. Elsőnek viszont majd saját rendes hangyabolyt fog szerezni magának.*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:51:28
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:51:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét//
*Karheia távozik, Gaerralos pedig visszatemetkezhet a könyveibe. A másolás ezen a ponton már nem tart sokáig, ám ettől függetlenül is bőven van mivel elfoglalnia magát. Habár türelmetlen, rákényszeríti magát, hogy várjon a mágiajegyzetek lemásolásával. Nem tudja, mennyi ideje van, de gyanítja, hogy épp a munkája közepén érkezne meg a doktor küldöttje. A mélységi említette, hogy újra ő fogja megkeresni, és mivel Gaerralos nem volt ott, mikor Nimeril kérése alapján a küldönc személye elvileg a Kereskedőházra lett bízva, így nincs is benne kétely, hogy kivel lesz dolga.
Ennek megfelelően pedig nem kívánja, hogy a mosolygós küldönc félbeszakítson egy számára ekkora súllyal rendelkező kutatást. Elrejti szem elől korábbi kutatásának tárgyait, így már a mellette elsétáló kíváncsi szerzetek nem nyerhetnek bepillantást sem a lemásolt mágiajegyzetekbe, sem a sárkányokról és expedíciókról szóló kutatásába.
Lillyss a templomban első körülnézésre bizony aligha találja meg Gaerralost, annál picit jobban kell keresnie. Végül a Templom alagsorában bukkanhat rá a veteránra, a Könyvtárban, pont ott, ahol mondta is, hogy lesz.
Habár ezúttal nem páncélban van, még így is észrevehető az idősödő férfi, aki a mélységi lépteinek hangjára fel is néz - láthatólag nem volt nagyon beletemetkezve a könyveibe. Amíg amaz odasétál, szó nélkül, precíz mozdulatokkal elpakolja jegyzetkönyvét és íróeszközeit, és feláll.
A hajlongásra és a számára viaszbábura emlékeztető mosolyra csak egy furcsa pillantással reagál. Hideg arckifejezése és hozzáállása nem sok érzelmet árul el, de talán még így is érezheti a másik, hogy ha az ügyfél igényeihez akar alkalmazkodni, akkor szabadon elengedheti az erőltetett mosolyt és a deréktáji hajlékonyság demonstrálását.*
-Indulhatunk.
*Jön a kurta válasz, majd elindul ki a könyvtárból. A lépcsővel szokás szerint kissé megszenved, bár a páncél hiánya ezen segít, és hamarosan a Templomból is kiérhetnek.*
*Karheia távozik, Gaerralos pedig visszatemetkezhet a könyveibe. A másolás ezen a ponton már nem tart sokáig, ám ettől függetlenül is bőven van mivel elfoglalnia magát. Habár türelmetlen, rákényszeríti magát, hogy várjon a mágiajegyzetek lemásolásával. Nem tudja, mennyi ideje van, de gyanítja, hogy épp a munkája közepén érkezne meg a doktor küldöttje. A mélységi említette, hogy újra ő fogja megkeresni, és mivel Gaerralos nem volt ott, mikor Nimeril kérése alapján a küldönc személye elvileg a Kereskedőházra lett bízva, így nincs is benne kétely, hogy kivel lesz dolga.
Ennek megfelelően pedig nem kívánja, hogy a mosolygós küldönc félbeszakítson egy számára ekkora súllyal rendelkező kutatást. Elrejti szem elől korábbi kutatásának tárgyait, így már a mellette elsétáló kíváncsi szerzetek nem nyerhetnek bepillantást sem a lemásolt mágiajegyzetekbe, sem a sárkányokról és expedíciókról szóló kutatásába.
Lillyss a templomban első körülnézésre bizony aligha találja meg Gaerralost, annál picit jobban kell keresnie. Végül a Templom alagsorában bukkanhat rá a veteránra, a Könyvtárban, pont ott, ahol mondta is, hogy lesz.
Habár ezúttal nem páncélban van, még így is észrevehető az idősödő férfi, aki a mélységi lépteinek hangjára fel is néz - láthatólag nem volt nagyon beletemetkezve a könyveibe. Amíg amaz odasétál, szó nélkül, precíz mozdulatokkal elpakolja jegyzetkönyvét és íróeszközeit, és feláll.
A hajlongásra és a számára viaszbábura emlékeztető mosolyra csak egy furcsa pillantással reagál. Hideg arckifejezése és hozzáállása nem sok érzelmet árul el, de talán még így is érezheti a másik, hogy ha az ügyfél igényeihez akar alkalmazkodni, akkor szabadon elengedheti az erőltetett mosolyt és a deréktáji hajlékonyság demonstrálását.*
-Indulhatunk.
*Jön a kurta válasz, majd elindul ki a könyvtárból. A lépcsővel szokás szerint kissé megszenved, bár a páncél hiánya ezen segít, és hamarosan a Templomból is kiérhetnek.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-29 20:08:41
Üzenet elküldve: 2022-03-29 20:08:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A műtét //
* Igaz, hogy elszánta magát, hogy előtte beugrik a doktornőhöz, de végül annyira elhúzta az időt, hogy csak felment a fogadóba és megtisztálkodott. Ruháját le porolta és testét igényesen bekente Citrus olajjal. Mindig is egy igényes nő hírében állt, így ha különleges feladatot kap, nem fogja lejjebb adni a mércét. Szemceruzával meghúzza a szükséges vonalakat, hogy utána a szemfestékkel kidolgozottá tegye, a rúzst sem feledi el, ahogyan a púdert sem. Természetesen nem esik túlzásba, igényesen alakítja ki a sminkjét, hogy a látvány lehengerlő legyen. Emlékei szerint először a templomnál kell próbálkoznia, így nem is húzza az időt. A fogadót elhagyva azonnal a templom felé megy. Egy kicsit el kezd aggódni amikor belép, de amint egy kicsit jobban körülnéz megpillantja a veteránt. Lassan komótosan odamegy hozzá és meghajol előtte. *
- Szép napot kívánok. Wegtoren Aranya Kereskedőháztól jöttem önhöz. Minden szükségessel előkészültünk a műtétéhez. Ha készen áll kérem kövessen.
* Mosolya vissza tér az arcára, és véletlenül sem tágít. A megbízását komolyan veszi, még ha csak kísérgetésként fogja megélni a dolgot. Gaer ha követi, akkor mutatja neki az utat a romokon keresztül. *
* Igaz, hogy elszánta magát, hogy előtte beugrik a doktornőhöz, de végül annyira elhúzta az időt, hogy csak felment a fogadóba és megtisztálkodott. Ruháját le porolta és testét igényesen bekente Citrus olajjal. Mindig is egy igényes nő hírében állt, így ha különleges feladatot kap, nem fogja lejjebb adni a mércét. Szemceruzával meghúzza a szükséges vonalakat, hogy utána a szemfestékkel kidolgozottá tegye, a rúzst sem feledi el, ahogyan a púdert sem. Természetesen nem esik túlzásba, igényesen alakítja ki a sminkjét, hogy a látvány lehengerlő legyen. Emlékei szerint először a templomnál kell próbálkoznia, így nem is húzza az időt. A fogadót elhagyva azonnal a templom felé megy. Egy kicsit el kezd aggódni amikor belép, de amint egy kicsit jobban körülnéz megpillantja a veteránt. Lassan komótosan odamegy hozzá és meghajol előtte. *
- Szép napot kívánok. Wegtoren Aranya Kereskedőháztól jöttem önhöz. Minden szükségessel előkészültünk a műtétéhez. Ha készen áll kérem kövessen.
* Mosolya vissza tér az arcára, és véletlenül sem tágít. A megbízását komolyan veszi, még ha csak kísérgetésként fogja megélni a dolgot. Gaer ha követi, akkor mutatja neki az utat a romokon keresztül. *
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-26 22:21:00
Üzenet elküldve: 2022-03-26 22:21:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Bogarasok //
– Úgy-úgy! * Bólogat, amikor Nimeril a védelmét kéri az óriás-hangyák ellen. Igazából elsőre is úgy értette, hogy a nőt védi meg, az csak természetes, hogy magát nem eteti meg a hangyákkal (s, ha már itt tartunk, mással sem).
Leérnek a könyvtárba, ahol úgy tűnik újra szabad beszélni. Azért Morwon továbbra is próbálja visszafojtani hangját, mert nem szeretne dühös papokkal találkozni, hiszen annak mind tudjuk, hogy mi lenne a vége. A nő kérdésén egy kicsit megsértődik, minek hatására hangját is felemeli két mondat erejéig. *
– Há' persze! Tán' nem láttá' még okos óriást? – * Ezután viszont eszébe jut, hogy hol vannak, ezért csökkent a hangerőből. * – Mondjuk Rolkó nem okos, a' igaz. De Azil tán' még nálamnál is okosabb, mer' ő tudja, mit hova kő tenni, ha építkezünk! * Magyarázza Nimerilnek, aki mindebből valószínűleg annyit ért meg, hogy Morwon okosnak hiszi magát. Hogy ezt gyakorlatban is bizonyítsa, levesz egy véletlenszerű könyvet a polcról, nagyjából arról a részről, ahonnan a nagy piros könyvet is levette az imént. Felcsapja valahol a felénél és hangosan olvasni kezdi. *
– E-ze-cse-rege. Nem… Ő! Ezecsöregő! Ezercsörgő…? E-re–dők, ricsrácsok odúsabb almövényecsete tözé… közé vegyül. Ezerfehér, csö- gyönyörű…! virágokat… és az őket pácként kartó… tartó szárak… szárat. * Mindez egy teljes percet igénybe vesz, a végén viszont bosszúsan fakad ki. *
– Eztet bezony nem lehet elóvasni! Rosszú' írák! * Magyarázza és le is teszi egy polcra a rossz könyvet és a továbbiakban inkább csendben ül és várja, hogy Nimeril megfejtse a sajátját. Aztán végighallgatja az óriás-hangyákról szóló szöveget, illetve természetesen a képet is nézi hozzá. Mikor Nimeril befejezi, Morwon csak ennyit mond: *
– Akkó' majdan megnézzük őket. Ám mostan mi legyen?
// Bogarasok //
– Úgy-úgy! * Bólogat, amikor Nimeril a védelmét kéri az óriás-hangyák ellen. Igazából elsőre is úgy értette, hogy a nőt védi meg, az csak természetes, hogy magát nem eteti meg a hangyákkal (s, ha már itt tartunk, mással sem).
Leérnek a könyvtárba, ahol úgy tűnik újra szabad beszélni. Azért Morwon továbbra is próbálja visszafojtani hangját, mert nem szeretne dühös papokkal találkozni, hiszen annak mind tudjuk, hogy mi lenne a vége. A nő kérdésén egy kicsit megsértődik, minek hatására hangját is felemeli két mondat erejéig. *
– Há' persze! Tán' nem láttá' még okos óriást? – * Ezután viszont eszébe jut, hogy hol vannak, ezért csökkent a hangerőből. * – Mondjuk Rolkó nem okos, a' igaz. De Azil tán' még nálamnál is okosabb, mer' ő tudja, mit hova kő tenni, ha építkezünk! * Magyarázza Nimerilnek, aki mindebből valószínűleg annyit ért meg, hogy Morwon okosnak hiszi magát. Hogy ezt gyakorlatban is bizonyítsa, levesz egy véletlenszerű könyvet a polcról, nagyjából arról a részről, ahonnan a nagy piros könyvet is levette az imént. Felcsapja valahol a felénél és hangosan olvasni kezdi. *
– E-ze-cse-rege. Nem… Ő! Ezecsöregő! Ezercsörgő…? E-re–dők, ricsrácsok odúsabb almövényecsete tözé… közé vegyül. Ezerfehér, csö- gyönyörű…! virágokat… és az őket pácként kartó… tartó szárak… szárat. * Mindez egy teljes percet igénybe vesz, a végén viszont bosszúsan fakad ki. *
– Eztet bezony nem lehet elóvasni! Rosszú' írák! * Magyarázza és le is teszi egy polcra a rossz könyvet és a továbbiakban inkább csendben ül és várja, hogy Nimeril megfejtse a sajátját. Aztán végighallgatja az óriás-hangyákról szóló szöveget, illetve természetesen a képet is nézi hozzá. Mikor Nimeril befejezi, Morwon csak ennyit mond: *
– Akkó' majdan megnézzük őket. Ám mostan mi legyen?
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-26 19:38:41
Üzenet elküldve: 2022-03-26 19:38:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Bogarasok //
- Annyira nem érdekes.* Rántja meg a vállát.*
- Még nem hallottam a fél-óriásról. Azt rebesgették, hogy fél-orkok vannak, de óriások? Szólj, ha látsz ilyet.* Kuncog fel ezen a képtelenségen. Inkább a hangyákra koncentrál.*
- Úgy legyen, de ha találkoznánk velük, akkor azt se hagyd, hogy engem megegyenek.* Bolondozik tovább az kissé ostoba óriáson. Minden gond nélkül eljutnak a könyvtárba. Morwont szinte észre sem lehet venni az odaúton, csak a lábai koppanását. Nem gondolta volna Nimeril, hogy ez a nagydarab ilyen diszkrét is tud lenni. Ez jelentősen megkönnyíti az útjukat lefelé. Szólni pedig már csak akkor szólnak, amikor ketten maradnak a könyvek között.*
- Komolyan tudsz olvasni?* Kerekedik el a szeme Nimerilnek. Nem nézte volna ki belőle, hogy ilyen tudás birtokában volna Morwon.*
- Minden tiszteletem a te Tájtos mestered előtt. ~ Persze még varázsolni is. Én meg gnóm táncosnő vagyok. ~* Az a lényeg, hogy a könyvet leveszik neki, hogy tudjon keresgélni.*
- Várj csak! Ha tudsz olvasni, akkor hasznossá tehetnéd magad. Fogj egy könyvet!* Próbálja munkára fogni az óriást. Ő maga is nekilát a vaskos könyvet böngészni, de nem ostoba módon teszi ezt. Neki most rovarokra van szüksége, szóval a tartalom jegyzékből az ennek megfelelő kategóriát igyekszik kikeresni, hogy rögtön oda tudjon lapozni. Öreg könyv, de a maga nemében mestermű. Egyes állatokhoz tartozik halovány ceruza rajz, de a legtöbb esetben ez hiánycikk.*
- Nyugalom, ez nem egyik pillanatról a másikra megy.* Kell legalább tíz perc is, mire megtalálja a keresett állatott. Legalább tartozik hozzá egy halovány rajz is.*
- Talán ez lehet az.* Bök rá a képre.*
- Lássuk csak! Groklikh. Akár két méter hosszúra is megnőhetnek. Viszonylag békések, de azért jobb nem háborgatni őket. Kisebb emlősökkel és madarakkal táplálkoznak, valamint a növényeket is szívesen elfogyasztják. Elvileg szárnyuk is van, de repülni nem tudnak. Nagyjából 100 egyed szám él egy bolyban. A nyugodt helyeket kedvelik, ahol nem háborgatják őket.* Ennyit ír a könyv, így becsukja, mert nincs annyi ideje, hogy tovább böngésszen benne, pedig ellenne.*
- Na mit szólsz?* Kérdezi az óriástól a fejleményekre.*
// Bogarasok //
- Annyira nem érdekes.* Rántja meg a vállát.*
- Még nem hallottam a fél-óriásról. Azt rebesgették, hogy fél-orkok vannak, de óriások? Szólj, ha látsz ilyet.* Kuncog fel ezen a képtelenségen. Inkább a hangyákra koncentrál.*
- Úgy legyen, de ha találkoznánk velük, akkor azt se hagyd, hogy engem megegyenek.* Bolondozik tovább az kissé ostoba óriáson. Minden gond nélkül eljutnak a könyvtárba. Morwont szinte észre sem lehet venni az odaúton, csak a lábai koppanását. Nem gondolta volna Nimeril, hogy ez a nagydarab ilyen diszkrét is tud lenni. Ez jelentősen megkönnyíti az útjukat lefelé. Szólni pedig már csak akkor szólnak, amikor ketten maradnak a könyvek között.*
- Komolyan tudsz olvasni?* Kerekedik el a szeme Nimerilnek. Nem nézte volna ki belőle, hogy ilyen tudás birtokában volna Morwon.*
- Minden tiszteletem a te Tájtos mestered előtt. ~ Persze még varázsolni is. Én meg gnóm táncosnő vagyok. ~* Az a lényeg, hogy a könyvet leveszik neki, hogy tudjon keresgélni.*
- Várj csak! Ha tudsz olvasni, akkor hasznossá tehetnéd magad. Fogj egy könyvet!* Próbálja munkára fogni az óriást. Ő maga is nekilát a vaskos könyvet böngészni, de nem ostoba módon teszi ezt. Neki most rovarokra van szüksége, szóval a tartalom jegyzékből az ennek megfelelő kategóriát igyekszik kikeresni, hogy rögtön oda tudjon lapozni. Öreg könyv, de a maga nemében mestermű. Egyes állatokhoz tartozik halovány ceruza rajz, de a legtöbb esetben ez hiánycikk.*
- Nyugalom, ez nem egyik pillanatról a másikra megy.* Kell legalább tíz perc is, mire megtalálja a keresett állatott. Legalább tartozik hozzá egy halovány rajz is.*
- Talán ez lehet az.* Bök rá a képre.*
- Lássuk csak! Groklikh. Akár két méter hosszúra is megnőhetnek. Viszonylag békések, de azért jobb nem háborgatni őket. Kisebb emlősökkel és madarakkal táplálkoznak, valamint a növényeket is szívesen elfogyasztják. Elvileg szárnyuk is van, de repülni nem tudnak. Nagyjából 100 egyed szám él egy bolyban. A nyugodt helyeket kedvelik, ahol nem háborgatják őket.* Ennyit ír a könyv, így becsukja, mert nincs annyi ideje, hogy tovább böngésszen benne, pedig ellenne.*
- Na mit szólsz?* Kérdezi az óriástól a fejleményekre.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-23 21:59:17
Üzenet elküldve: 2022-03-23 21:59:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* Valahogyan túléli a pillanatot és nem ájul el, de mikor a száját elhagyják szavak és a lány tekintete is rémülté válik, a pirulás csak fokozódik. ~ Talán megbántottam? Valami sértőt jegyezhettem meg? ~ Gondolkozik el, de utána a Tiuskha megacélozza a tekintetét és egy mosoly keretében igenlő választ ad a lovag ajánlatára. Akarva és akaratlanul szét terül arcán egy igaz mosoly, amit nem csak az etikett kíván meg. Családja mindig is szigorúan kezelte őt, a harci gyakorlaton kívül az oktatás is elsődleges volt testvéreinek is. Természetesen nem akarták, hogy gyermekeik barbárként viselkedjenek, így az etikett is bőven kapott helyet az asztaluknál. *
- E... Ezt örömmel hallom.
* Szíve már nem tudja eldönteni, hogy lassítson a tempón, vagy éppen a válasz miatt gyorsítson, így inkább továbbra is mint egy vágtató lovas csorda dobog továbbra is. A találkozásra is választ kap a lánytól, amire csak bólint. Egy nagyobb levegőt vesz, hogy utána ki fújja az orrán, meg acélozza idegeit és a bájos teremtés szemeibe néz. *
- Mindenképp.
* Biccent a lány felé mosolyogva, talán most már nem lesz pánik szerű rohama, de még a nagyja hátra van számára. Az élet mindig nehézségeket állít az emberek elé. ~ Talán az úrnő állítja elém ezt a próbát, hogy meg embereljem magam. ~ Húzza ki magát a gondolatra. Ezzel a határozottsággal talán valamennyi erőt tud magába ültetni, hogy ne jelentkezzen hasonló roham. A bókokra nem igazán tudja, hogy mit mondhatna, de úgy érzi hatalmas hülyeség lenne, ha most megpróbálná megköszönni. *
- Egy ilyen bájos hölgy szájából hallani igazán nagy megtiszteltetés, de nem gondolom magamat ily különlegesnek.
* A cirógatástól újra vissza tér a pír az arcára, de már a határozottságának hála nem paradicsom színben. *
- Természetesen.
* Pattan fel a lovag, hogy utána kezét nyújtsa a hölgynek, és ha elfogadja akkor a padsorok között elindul vele. Ha megengedi akkor kezét karához fonja, hogy a további utat karöltve tegyék meg. Cselekedetétől zavar ül ki az arcára, de a határozottságával uralni tudja félelmét. *
- Két fogadóról tudok a környezetünkben, az egyik a pegazus fogadó és a másik pedig Wegtoreni Kalmár. Melyikhez lenne kedve?
* Néz rá érdeklődve, és a mosolya már tisztul, szíve sikeresen vette az akadályt. Az nem mondható el róla, hogy határozott, de próbálja megemberelni magát, hogy ne tűnjön olyan nyámnyilának mint eddig. A templom ajtajában a lány szemébe néz, miközben tovább vezeti az úton. *
- Mit szólna ahhoz, hogy ha a mai nap hátra hagynánk a múltat és inkább a jelenről és a jövőről beszélgetnénk? * Nem igazán van tisztában azzal, hogy eléggé kétértelmű dolgot mondott ezzel a lánynak, a mosolya kifogástalan amint a lány tekintetére vetül. * - Nem szabad a múltban élni, ezért is próbáljuk meg a mai napon, hogy milyen érzés nélküle. Mit szól?
//Eeyr fénye//
* Valahogyan túléli a pillanatot és nem ájul el, de mikor a száját elhagyják szavak és a lány tekintete is rémülté válik, a pirulás csak fokozódik. ~ Talán megbántottam? Valami sértőt jegyezhettem meg? ~ Gondolkozik el, de utána a Tiuskha megacélozza a tekintetét és egy mosoly keretében igenlő választ ad a lovag ajánlatára. Akarva és akaratlanul szét terül arcán egy igaz mosoly, amit nem csak az etikett kíván meg. Családja mindig is szigorúan kezelte őt, a harci gyakorlaton kívül az oktatás is elsődleges volt testvéreinek is. Természetesen nem akarták, hogy gyermekeik barbárként viselkedjenek, így az etikett is bőven kapott helyet az asztaluknál. *
- E... Ezt örömmel hallom.
* Szíve már nem tudja eldönteni, hogy lassítson a tempón, vagy éppen a válasz miatt gyorsítson, így inkább továbbra is mint egy vágtató lovas csorda dobog továbbra is. A találkozásra is választ kap a lánytól, amire csak bólint. Egy nagyobb levegőt vesz, hogy utána ki fújja az orrán, meg acélozza idegeit és a bájos teremtés szemeibe néz. *
- Mindenképp.
* Biccent a lány felé mosolyogva, talán most már nem lesz pánik szerű rohama, de még a nagyja hátra van számára. Az élet mindig nehézségeket állít az emberek elé. ~ Talán az úrnő állítja elém ezt a próbát, hogy meg embereljem magam. ~ Húzza ki magát a gondolatra. Ezzel a határozottsággal talán valamennyi erőt tud magába ültetni, hogy ne jelentkezzen hasonló roham. A bókokra nem igazán tudja, hogy mit mondhatna, de úgy érzi hatalmas hülyeség lenne, ha most megpróbálná megköszönni. *
- Egy ilyen bájos hölgy szájából hallani igazán nagy megtiszteltetés, de nem gondolom magamat ily különlegesnek.
* A cirógatástól újra vissza tér a pír az arcára, de már a határozottságának hála nem paradicsom színben. *
- Természetesen.
* Pattan fel a lovag, hogy utána kezét nyújtsa a hölgynek, és ha elfogadja akkor a padsorok között elindul vele. Ha megengedi akkor kezét karához fonja, hogy a további utat karöltve tegyék meg. Cselekedetétől zavar ül ki az arcára, de a határozottságával uralni tudja félelmét. *
- Két fogadóról tudok a környezetünkben, az egyik a pegazus fogadó és a másik pedig Wegtoreni Kalmár. Melyikhez lenne kedve?
* Néz rá érdeklődve, és a mosolya már tisztul, szíve sikeresen vette az akadályt. Az nem mondható el róla, hogy határozott, de próbálja megemberelni magát, hogy ne tűnjön olyan nyámnyilának mint eddig. A templom ajtajában a lány szemébe néz, miközben tovább vezeti az úton. *
- Mit szólna ahhoz, hogy ha a mai nap hátra hagynánk a múltat és inkább a jelenről és a jövőről beszélgetnénk? * Nem igazán van tisztában azzal, hogy eléggé kétértelmű dolgot mondott ezzel a lánynak, a mosolya kifogástalan amint a lány tekintetére vetül. * - Nem szabad a múltban élni, ezért is próbáljuk meg a mai napon, hogy milyen érzés nélküle. Mit szól?
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-23 12:10:59
Üzenet elküldve: 2022-03-23 12:10:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*Annyira nem is olyan rég még eszébe sem jutott volna, hogy bármelyik istent mellett elhivatott legyen. Mára meg már el sem tudná képzelni, hogy ne nyafogjon mindig Eeyrnek. Jelen esetben pedig ennek a lovagnak, aki most pártfogása alá vette a nőt. Élvezi is a helyzetet, hogy végre most ha siránkozik választ is kap, nem pedig csak a néma oltárt kell bámulnia. Talán ez az ami miatt jobban megnyílik a kelleténél. Mellette pedig nagyon úgy tűnik, hogy a frászt is ráhozza szerencsétlen lovagjára. Először csak arra számít, hogy ismét olyan vörös lesz, akár a paradicsom, de lassan és biztosan Nilevard arca fehér lesz, akár a mészpor. Ami eléggé megriasztja a lányt, így ajkait összepréselve rántja is el a kezét a férfi páncéljáról. Eszében sincs ájulást hozni szegényre, vagy még rosszabb, a végén még szívrohamot is kapna. Már éppen igyekezne segítséget nyújtani vagy szerezni, de Nilevard úgy néz ki megmakacsolja szégyenlősségét és nem terül ki a templom kőpadlóján. Sőt, a kérdésére most a lányon van a sor, hogy ledöbbenjen. Ahogy Nilevard arca pirossá válik úgy önti el a sajátját is a pír. Szaporán pillázva billenti félre a fejét, mint akinek elsőre nem nagyon sikerül felfognia mit is kérdezett tőle a fiú.*
- Va... vacsorázni?
*Nyel egy aprót, majd a szemeit lesütve fürkészi a fiú kezét, ami már a sajátját markolja. Ő maga is remegni kezd az érintéstől, de ájulás helyett inkább a nyúlcipőt húzná fel. Menekülne, mielőtt igent mondana. Menekülne, ahogy mostanában szokása. De Nilevardnak igaza van. Nem hagyhatja, hogy a múltja ilyen bélyeget nyomjon a jelenére, így ha kissé tétován is, de ő is rákulcsolja ujjait a lovag kezére.*
- Nagyon szívesen vacsoráznék önnel.
*Emeli fel lassan a fejét, hogy ismét a férfira nézhessen. Még valami kedvesnek ható mosolyt is magára erőltet, főként azért, hogy az ismét fehéredő férfi ne dőljön ki tényleg mellette. nem nagyon van olyan erőben, hogy egy páncélos embert biztonságosabb pozícióba tudjon citálni.*
- És még találkozni is szeretnék magával. Akár itt a templomban is vagy bárhol máshol. Feltéve, ha nem rémisztettem meg nagyon.
*Sosem találkozott még ennyire zavarba jövő férfival, így a különös viselkedése pillanatokon belül feltűnik neki. Noha ő múltbéli magának köszönhetően ennyire azért nem tragikus, mára már ő is hagy némi kívánnivalót maga után. Régebben az ilyen Nilevard félékkel csak játszott és biztosan megkeserítette az életét, de most őszintén jól érzi magát a férfi társaságában, ami nagy szó. Talán épp ez a válasza Eeyrnek a megannyi kérdésére és rimánkodására. Ezért nem is fogja menekülőre, mert ha most ezt az esélyét elszalasztja talán több már nem is lesz az életben.*
- Tudja Nilevard, maga is egy igazán helyes férfi, de ami fontosabb, hogy őszinte és nagyon kedves.
*Mondja is miközben azért alaposan belepirul a férfi szavaiba ő maga is. Gyengéden a fiú kezére cirógat, majd pár pillanatnyi tűnődés után lassan fel is kel a padról.*
- Akkor vacsorázzunk?
*Szedi össze végül a bátorságát, s továbbra is fogva a lovag kezét pillant le rá bátorító mosollyal.*
//Eeyr fénye//
*Annyira nem is olyan rég még eszébe sem jutott volna, hogy bármelyik istent mellett elhivatott legyen. Mára meg már el sem tudná képzelni, hogy ne nyafogjon mindig Eeyrnek. Jelen esetben pedig ennek a lovagnak, aki most pártfogása alá vette a nőt. Élvezi is a helyzetet, hogy végre most ha siránkozik választ is kap, nem pedig csak a néma oltárt kell bámulnia. Talán ez az ami miatt jobban megnyílik a kelleténél. Mellette pedig nagyon úgy tűnik, hogy a frászt is ráhozza szerencsétlen lovagjára. Először csak arra számít, hogy ismét olyan vörös lesz, akár a paradicsom, de lassan és biztosan Nilevard arca fehér lesz, akár a mészpor. Ami eléggé megriasztja a lányt, így ajkait összepréselve rántja is el a kezét a férfi páncéljáról. Eszében sincs ájulást hozni szegényre, vagy még rosszabb, a végén még szívrohamot is kapna. Már éppen igyekezne segítséget nyújtani vagy szerezni, de Nilevard úgy néz ki megmakacsolja szégyenlősségét és nem terül ki a templom kőpadlóján. Sőt, a kérdésére most a lányon van a sor, hogy ledöbbenjen. Ahogy Nilevard arca pirossá válik úgy önti el a sajátját is a pír. Szaporán pillázva billenti félre a fejét, mint akinek elsőre nem nagyon sikerül felfognia mit is kérdezett tőle a fiú.*
- Va... vacsorázni?
*Nyel egy aprót, majd a szemeit lesütve fürkészi a fiú kezét, ami már a sajátját markolja. Ő maga is remegni kezd az érintéstől, de ájulás helyett inkább a nyúlcipőt húzná fel. Menekülne, mielőtt igent mondana. Menekülne, ahogy mostanában szokása. De Nilevardnak igaza van. Nem hagyhatja, hogy a múltja ilyen bélyeget nyomjon a jelenére, így ha kissé tétován is, de ő is rákulcsolja ujjait a lovag kezére.*
- Nagyon szívesen vacsoráznék önnel.
*Emeli fel lassan a fejét, hogy ismét a férfira nézhessen. Még valami kedvesnek ható mosolyt is magára erőltet, főként azért, hogy az ismét fehéredő férfi ne dőljön ki tényleg mellette. nem nagyon van olyan erőben, hogy egy páncélos embert biztonságosabb pozícióba tudjon citálni.*
- És még találkozni is szeretnék magával. Akár itt a templomban is vagy bárhol máshol. Feltéve, ha nem rémisztettem meg nagyon.
*Sosem találkozott még ennyire zavarba jövő férfival, így a különös viselkedése pillanatokon belül feltűnik neki. Noha ő múltbéli magának köszönhetően ennyire azért nem tragikus, mára már ő is hagy némi kívánnivalót maga után. Régebben az ilyen Nilevard félékkel csak játszott és biztosan megkeserítette az életét, de most őszintén jól érzi magát a férfi társaságában, ami nagy szó. Talán épp ez a válasza Eeyrnek a megannyi kérdésére és rimánkodására. Ezért nem is fogja menekülőre, mert ha most ezt az esélyét elszalasztja talán több már nem is lesz az életben.*
- Tudja Nilevard, maga is egy igazán helyes férfi, de ami fontosabb, hogy őszinte és nagyon kedves.
*Mondja is miközben azért alaposan belepirul a férfi szavaiba ő maga is. Gyengéden a fiú kezére cirógat, majd pár pillanatnyi tűnődés után lassan fel is kel a padról.*
- Akkor vacsorázzunk?
*Szedi össze végül a bátorságát, s továbbra is fogva a lovag kezét pillant le rá bátorító mosollyal.*
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-22 20:27:18
Üzenet elküldve: 2022-03-22 20:27:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* Bólint a bájos nő szavára, tekintete Eeyrt emlegetve csak csillogni tud. Mindig is nagy hívő volt, sőt ha tehette volna már rég fokozta volna elhivatottságát, de ahhoz először le kellene telepednie. *
- Eeyr fénye utadon kísér, és bármiképp is döntesz elfogadja azt. Ha még csalódna is bennünk, tisztában van ostoba halandóságunk átkával.
* Tekintete már nem csak csillog, hanem szó szerint árad belőle a határozott dicsfény. Tiuskha szomorúságára, egy pillanatra elbizonytalanodik és közelebb csúszik a padon. *
- Elnézést, egy percig nem szándékoztam megsérteni. * Biccent egyet a nő felé. * - Soha ne éljen a múltban, engedje el. Az amit tett, nem változtathatja meg, de a jelenre és a jövőre nagy kihatást tud tenni. Az úrnő bizton állíthatom, hogy nem büntet olyan könnyen.
* Szavai határozottságról árulkodnak, nem mintha bárhonnan megbizonyosodhatott volna róla, de a lány keserűségét mindenképp el akarja múlasztani. *
- Igen?
* Mosolyogva teszi fel a kérdést, amikor a lány belekezdene szavaiba, de amint végig mondja a mondatot, a lovag tekintete kitágul. Szemeit hatalmasra ki nyitja és az eddigi mosoly mellé nagy pánik párosul. *
- M... M..MIh?
* Nyögi ki nehezen, miközben a nő már lép is, és a páncéljára teszi a kezét. Nilevardnak olyan érzése támad, mintha Eeyr tűzáldással látta volna el a nő kezét. Ahol a páncélhoz ér erős meleget érez, de talán csak a pánik félelem okozza ezt nála. *
- Ih... Igen, de...
* Jut el néhány szóig, de utána ledermedve nézi a lányt, ahogy bájos szemeivel mélyen a tekintetébe néz. Szegény Tiuskha csak egy halálra rémült lovagot láthat, aki pánik félelmében mindjárt elájul. ~ Édes Eeyr miért büntetsz? Nem! Nem! Nem tudom! Mit csináljak? De szenved! Mit csináljak?! ~ A szavak a fejében, már vízhangként zengnek. Ezután kezdi átvenni az ájulás veszélye az irányítást, ahogyan közeledik a lány, úgy fehéredik el a csoda szép arc~ Sárkányokat! Egy tucattal! Egy tucat sárkánnyal is megküzdök! ~ Rimánkodik, mint akinek joga van alkudozni az istenekkel. Amint pár centinél megakad a lány közeledése, lassan kitisztul a kép. Egyszerre az intenzív szívdobogáson kívül is hall mást, a vér áramlása enyhül és lelke vigaszt akar nyújtani a keserű szavakra. Egy nagy mély levegőt vesz, és becsukja a szemét. A páncélra tapasztott kezet, remegő kézzel megfogja és kiengedi a vett levegőt az orrán. Újra a lány szemébe néz határozottan. *
- Me... Me...* Ennyit a határozottságáról... * - Meghívhatom vacsorára a kisasszony?
* Néz rá érdeklődve, de utána amint a kérdés végéhez ér piros fejjel oldalra rántja zavarába, száját újra ki nyitja és inkább a széknek mondja mint a lánynak, de elkezdi. *
- Ha.. Ha szeretné... * Nyel egyet. * - Szívesen találkozok önnel bármikor, vagy akár a templomba is járhatunk együtt, hogy ne legyen egyedül.
* Továbbra sem távolodott el a nőtől, tekintetét lassan vissza emeli a csoda szép szemekbe, de bátor tette után megint kezd fehéredni a táj, és enyhe szédülés is kezd úrrá lenni rajta. *
- Ön egy csoda szép nő!
* Szavak kissé hangosabban hangzanak el szájából mint kellene, de utána vissza vesz a hangerőből. *
- Bizton állíthatom, hogy téved, és sok boldogságot megérdemel.
* Kéz szorítása enyhűl, de nem engedi el a kezet, a lány tekintetébe mered, félelemmel, de bátorsággal is. *
//Eeyr fénye//
* Bólint a bájos nő szavára, tekintete Eeyrt emlegetve csak csillogni tud. Mindig is nagy hívő volt, sőt ha tehette volna már rég fokozta volna elhivatottságát, de ahhoz először le kellene telepednie. *
- Eeyr fénye utadon kísér, és bármiképp is döntesz elfogadja azt. Ha még csalódna is bennünk, tisztában van ostoba halandóságunk átkával.
* Tekintete már nem csak csillog, hanem szó szerint árad belőle a határozott dicsfény. Tiuskha szomorúságára, egy pillanatra elbizonytalanodik és közelebb csúszik a padon. *
- Elnézést, egy percig nem szándékoztam megsérteni. * Biccent egyet a nő felé. * - Soha ne éljen a múltban, engedje el. Az amit tett, nem változtathatja meg, de a jelenre és a jövőre nagy kihatást tud tenni. Az úrnő bizton állíthatom, hogy nem büntet olyan könnyen.
* Szavai határozottságról árulkodnak, nem mintha bárhonnan megbizonyosodhatott volna róla, de a lány keserűségét mindenképp el akarja múlasztani. *
- Igen?
* Mosolyogva teszi fel a kérdést, amikor a lány belekezdene szavaiba, de amint végig mondja a mondatot, a lovag tekintete kitágul. Szemeit hatalmasra ki nyitja és az eddigi mosoly mellé nagy pánik párosul. *
- M... M..MIh?
* Nyögi ki nehezen, miközben a nő már lép is, és a páncéljára teszi a kezét. Nilevardnak olyan érzése támad, mintha Eeyr tűzáldással látta volna el a nő kezét. Ahol a páncélhoz ér erős meleget érez, de talán csak a pánik félelem okozza ezt nála. *
- Ih... Igen, de...
* Jut el néhány szóig, de utána ledermedve nézi a lányt, ahogy bájos szemeivel mélyen a tekintetébe néz. Szegény Tiuskha csak egy halálra rémült lovagot láthat, aki pánik félelmében mindjárt elájul. ~ Édes Eeyr miért büntetsz? Nem! Nem! Nem tudom! Mit csináljak? De szenved! Mit csináljak?! ~ A szavak a fejében, már vízhangként zengnek. Ezután kezdi átvenni az ájulás veszélye az irányítást, ahogyan közeledik a lány, úgy fehéredik el a csoda szép arc~ Sárkányokat! Egy tucattal! Egy tucat sárkánnyal is megküzdök! ~ Rimánkodik, mint akinek joga van alkudozni az istenekkel. Amint pár centinél megakad a lány közeledése, lassan kitisztul a kép. Egyszerre az intenzív szívdobogáson kívül is hall mást, a vér áramlása enyhül és lelke vigaszt akar nyújtani a keserű szavakra. Egy nagy mély levegőt vesz, és becsukja a szemét. A páncélra tapasztott kezet, remegő kézzel megfogja és kiengedi a vett levegőt az orrán. Újra a lány szemébe néz határozottan. *
- Me... Me...* Ennyit a határozottságáról... * - Meghívhatom vacsorára a kisasszony?
* Néz rá érdeklődve, de utána amint a kérdés végéhez ér piros fejjel oldalra rántja zavarába, száját újra ki nyitja és inkább a széknek mondja mint a lánynak, de elkezdi. *
- Ha.. Ha szeretné... * Nyel egyet. * - Szívesen találkozok önnel bármikor, vagy akár a templomba is járhatunk együtt, hogy ne legyen egyedül.
* Továbbra sem távolodott el a nőtől, tekintetét lassan vissza emeli a csoda szép szemekbe, de bátor tette után megint kezd fehéredni a táj, és enyhe szédülés is kezd úrrá lenni rajta. *
- Ön egy csoda szép nő!
* Szavak kissé hangosabban hangzanak el szájából mint kellene, de utána vissza vesz a hangerőből. *
- Bizton állíthatom, hogy téved, és sok boldogságot megérdemel.
* Kéz szorítása enyhűl, de nem engedi el a kezet, a lány tekintetébe mered, félelemmel, de bátorsággal is. *
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-22 01:03:40
Üzenet elküldve: 2022-03-22 01:03:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
- Azt hiszem igaza van Nilevard.
*Mosolyodik el kissé a fiú meglátásán. Minél többet hallgatja annál biztosabban érzi, hogy egy igen jószívű teremtéssel hozta össze az istennő. Most nem érzi magát olyan elveszettnek és tanácstalannak. Ezen felül háborgó érzései is nyugodni látszanak, ami nagy szó, főleg, ha egy férfi társaságában kell lennie. De a múlt emlegetésére ismét eltűnik a mosoly az arcáról, s ölébe pakolt kezeit kezdi el fürkészni.*
- Tudja sokszor nehéz a múltat magam mögött hagyni. Vannak olyan sebek, amik nem igazán engedik. A múltam megváltoztatott bennem nagyon sok mindent, talán okkal, Eeyr leckéje végett, talán csak én akarom belemagyarázni ezt.
*Vonja meg a vállait, majd nehézkesen, de ismét a lovagra emeli a tekintetét. Az eddigiekből úgy gondolja, hogy most zavarba fogja hozni a fiút, de rövidke beszélgetésük alatt úgy érzi bízhat benne annyira, hogy jobban megnyíljon. Talán ezután többé nem is találkoznak majd, így nem sok veszíteni valója van.*
- Tudja, ha olyan lennék, mint akkor voltam most minden bizonnyal megpróbálnám megcsókolni.
*Félénk mosoly húzódik arcára, ahogy kezét is a páncélra teszi, éppen a lovag combja fölött. Minden porcikája tiltakozik ez ellen, sőt mi több, az elméje veszettül diktálja neki, hogy azonnal húzódjon is távolabb a férfitól, aprókat remeg egész testében a benne zajló vívódás miatt. De végül a szabad akarat és a bizonyítás utáni vágy diadalmaskodik. Nilevard szavain felbuzdulva meg akarja mutatni magának, hogy a múltja nem lehet rá ekkora hatással. Nem uralkodhat felette többé.*
- Te mondtad és igazad van. Jogom van azt választani, amit akarok.
*Pillanatok műve, hogy a magázódás formalitását is a tűzre dobja. Ezzel egy időben pedig még közelebb húzódik a fiúhoz, arcával az arcához, hogy mélyebben a szemeibe pillanthasson. A szíve hevesen kalapál az izgalomtól, hogy igyekszik megmutatni magának, hogy ő egy erős nő, aki túl tud lépni a múlt fájdalmain. Talán épp most ad neki erőt az istennő, hogy ezt megtehesse. Hogy ne kezdjen menekülni egy férfi társaságában.*
- Épp a hősök azok, akik hálát nem várva cselekednek.
*Suttogja bele a templom csendjébe, miközben újabb és újabb távolságot lop kettejük arca között. Smaragd szemei rendületlenül a lovag kékjeit kutatják szinte vágyakozva. Keze is feljebb csúszik a páncélon. De az utolsó pár centinél megtorpanva harapja be az ajkait.*
- Viszont én nem vagyok sem erős, sem pedig szabad. Látja, hogy képtelen vagyok rá. A szavai kedvesek és vigasztalók, de maga szerint hiába vagyok bájos és fiatal, nincs semmim és senkim. Csak Eeyr maradt. Így hogyan tudnám élni az életem?
*Suttogja Nilevard ajkaira, hisz hiába torpant meg attól hátrébb nem húzódott. Égetően érzi a férfi minden lélegzetvételének melegét.*
- A fiatal lányok lovagokat csábítanak el én pedig egy templomban csinálok magamból bolondot.
*Mosolyodik el keserűn.*
//Eeyr fénye//
- Azt hiszem igaza van Nilevard.
*Mosolyodik el kissé a fiú meglátásán. Minél többet hallgatja annál biztosabban érzi, hogy egy igen jószívű teremtéssel hozta össze az istennő. Most nem érzi magát olyan elveszettnek és tanácstalannak. Ezen felül háborgó érzései is nyugodni látszanak, ami nagy szó, főleg, ha egy férfi társaságában kell lennie. De a múlt emlegetésére ismét eltűnik a mosoly az arcáról, s ölébe pakolt kezeit kezdi el fürkészni.*
- Tudja sokszor nehéz a múltat magam mögött hagyni. Vannak olyan sebek, amik nem igazán engedik. A múltam megváltoztatott bennem nagyon sok mindent, talán okkal, Eeyr leckéje végett, talán csak én akarom belemagyarázni ezt.
*Vonja meg a vállait, majd nehézkesen, de ismét a lovagra emeli a tekintetét. Az eddigiekből úgy gondolja, hogy most zavarba fogja hozni a fiút, de rövidke beszélgetésük alatt úgy érzi bízhat benne annyira, hogy jobban megnyíljon. Talán ezután többé nem is találkoznak majd, így nem sok veszíteni valója van.*
- Tudja, ha olyan lennék, mint akkor voltam most minden bizonnyal megpróbálnám megcsókolni.
*Félénk mosoly húzódik arcára, ahogy kezét is a páncélra teszi, éppen a lovag combja fölött. Minden porcikája tiltakozik ez ellen, sőt mi több, az elméje veszettül diktálja neki, hogy azonnal húzódjon is távolabb a férfitól, aprókat remeg egész testében a benne zajló vívódás miatt. De végül a szabad akarat és a bizonyítás utáni vágy diadalmaskodik. Nilevard szavain felbuzdulva meg akarja mutatni magának, hogy a múltja nem lehet rá ekkora hatással. Nem uralkodhat felette többé.*
- Te mondtad és igazad van. Jogom van azt választani, amit akarok.
*Pillanatok műve, hogy a magázódás formalitását is a tűzre dobja. Ezzel egy időben pedig még közelebb húzódik a fiúhoz, arcával az arcához, hogy mélyebben a szemeibe pillanthasson. A szíve hevesen kalapál az izgalomtól, hogy igyekszik megmutatni magának, hogy ő egy erős nő, aki túl tud lépni a múlt fájdalmain. Talán épp most ad neki erőt az istennő, hogy ezt megtehesse. Hogy ne kezdjen menekülni egy férfi társaságában.*
- Épp a hősök azok, akik hálát nem várva cselekednek.
*Suttogja bele a templom csendjébe, miközben újabb és újabb távolságot lop kettejük arca között. Smaragd szemei rendületlenül a lovag kékjeit kutatják szinte vágyakozva. Keze is feljebb csúszik a páncélon. De az utolsó pár centinél megtorpanva harapja be az ajkait.*
- Viszont én nem vagyok sem erős, sem pedig szabad. Látja, hogy képtelen vagyok rá. A szavai kedvesek és vigasztalók, de maga szerint hiába vagyok bájos és fiatal, nincs semmim és senkim. Csak Eeyr maradt. Így hogyan tudnám élni az életem?
*Suttogja Nilevard ajkaira, hisz hiába torpant meg attól hátrébb nem húzódott. Égetően érzi a férfi minden lélegzetvételének melegét.*
- A fiatal lányok lovagokat csábítanak el én pedig egy templomban csinálok magamból bolondot.
*Mosolyodik el keserűn.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293