Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-18 09:12:21
Üzenet elküldve: 2024-04-18 09:12:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Talán csak álmodom?//
*A kirügyező kis fa Alenia szerint tényleg gyönyörű zárása a tisztáson töltött perceknek és a múlt történéseinek egyaránt. Az elszáradt, korhadt kis fadarab tökéletesen jelképezi a régi Alenia halálát, de a növekedésnek induló, zöldellő rügy azt mutatja, hogy lénye egésze nem halt meg teljesen. Továbbra is él benne valami szép, valami szerethető, csak időt kell neki adni, hogy kirügyezhessen. Talán több időt, mint amennyit Alenia maga hajlandó lenne várni, de a folyamat már elindult, és mindez nagy részben Luninari-nak köszönhető.
Elhagyják hát a tisztást, maguk mögött hagyva a múltat, következő úti céljuk pedig Eeyr szentélyébe vezet, hogy megköszönjék neki mindazt, ami az istennő oltalmazó szárnyai nélkül lehetetlen volna. Azt, hogy Alenia tényleg él, azt, hogy nem csak él, de alkalmas is az életre mind testileg, mind szellemileg, azt, hogy Luninari pont a legjobbkor volt a legjobb helyen és minden más apróságot, aminek meg kellett történnie ahhoz, hogy most egymás mellett sétálhassanak.
Út közben fél-elf barátnője felszabadultabbnak tűnik most, mint a tisztásra menet, ő pedig halvány mosollyal fejezi ki, hogy mennyire örül ennek, és érdeklődve hallgatja, hogyan is döntött végül Luninari a fűző viselésével kapcsolatban.*
- Ezek szerint úgy döntöttél, hogy kipróbálod? *kérdezi mosolyogva, mert nem hall egy egyértelmű kijelentést, de a lány szavaiból mindez kikövetkeztethető.*
- Rendben, akkor szerzünk neked egyet és kipróbálhatod, meg egyúttal meg is tanulhatod felvenni. Segítek majd, amennyire tudok, de így nehéz lesz *nevetgél halkan természetesen a karja hiányára gondolva. Reménykedik abban, hogy Eeyr áldása tényleg képes visszaadni neki. Félreértés ne essék, nem az istennő erejében, hanem a saját képességeiben kételkedik egy kicsit, de az akarata erősebb, mint a kétely, ezért nem is fogja feladni soha, hogy újra a régi lehessen. Csupán néha… a felszínre törnek olyan érzések, melyek azt súgják neki, hogy nem fog sikerülni, hogy nincs semmi értelme annak, hogy ő egyáltalán még él, de ezért talán nem lehet hibáztatni őt. A múlt, még ha le is zárták, begyógyíthatatlan sebeket hagyott a lelkén.
Figyelmesen hallgatja végig Luninari-t közben a gyerekekről is, néha kicsit bólogat, de csak akkor válaszol, mikor a lány befejezte a mondandóját.*
- Sajnálom, hogy nem ismerhetted édesapádat, szomorú lehet. Azonban látod, minden rosszban van valami jó, mert a tapasztalataiddal te csak még több szeretetet adhatsz a gyerekeknek. Ó, tényleg, te tudod a nevüket? *Nem emlékszik rá, hogy a házban Luninari a nevükön szólította volna őket, de ha mégis, akkor valószínűleg épp máson járt az esze.
Végül megérkeznek a templomhoz, ahol Alenia Luninari jobbján megállva felnéz a föléjük magasodó épületre.*
- Neked köszönhetem, hogy itt lehetek… *szánja ezeket a szavakat már Eeyr-nek, majd gyengéden megfogja Luninari kezét és rápillant.*
- Nem kell félned. Nem kell szerepet sem játszanod. Odabent viselkedj úgy, ahogy helyesnek érzed. Eeyr szentélye mindenkinek nyitva áll, aki szeretetre vágyik. Szóval most bemegyünk, odasétálunk az oltárhoz, a többit pedig majd ott mutatom, ha tényleg szeretnél te is imádkozni.
*Így, ha Luninari nem tartja vissza magukat, úgy kézen fogva indulnak be a templomba, ahol a kis fél-elfnek nem kell tovább a képzeleteire hagyatkozni, saját szemeivel nézheti meg magának Eeyr gyönyörű templomát.*
- Hogy tetszik? *Kérdezi a korábbinál sokkal halkabban, ugyanis az egyetlen dolog, amire viszont oda kell figyelniük Alenia szerint, az az, hogy itt nem szabad hangoskodni.*
*A kirügyező kis fa Alenia szerint tényleg gyönyörű zárása a tisztáson töltött perceknek és a múlt történéseinek egyaránt. Az elszáradt, korhadt kis fadarab tökéletesen jelképezi a régi Alenia halálát, de a növekedésnek induló, zöldellő rügy azt mutatja, hogy lénye egésze nem halt meg teljesen. Továbbra is él benne valami szép, valami szerethető, csak időt kell neki adni, hogy kirügyezhessen. Talán több időt, mint amennyit Alenia maga hajlandó lenne várni, de a folyamat már elindult, és mindez nagy részben Luninari-nak köszönhető.
Elhagyják hát a tisztást, maguk mögött hagyva a múltat, következő úti céljuk pedig Eeyr szentélyébe vezet, hogy megköszönjék neki mindazt, ami az istennő oltalmazó szárnyai nélkül lehetetlen volna. Azt, hogy Alenia tényleg él, azt, hogy nem csak él, de alkalmas is az életre mind testileg, mind szellemileg, azt, hogy Luninari pont a legjobbkor volt a legjobb helyen és minden más apróságot, aminek meg kellett történnie ahhoz, hogy most egymás mellett sétálhassanak.
Út közben fél-elf barátnője felszabadultabbnak tűnik most, mint a tisztásra menet, ő pedig halvány mosollyal fejezi ki, hogy mennyire örül ennek, és érdeklődve hallgatja, hogyan is döntött végül Luninari a fűző viselésével kapcsolatban.*
- Ezek szerint úgy döntöttél, hogy kipróbálod? *kérdezi mosolyogva, mert nem hall egy egyértelmű kijelentést, de a lány szavaiból mindez kikövetkeztethető.*
- Rendben, akkor szerzünk neked egyet és kipróbálhatod, meg egyúttal meg is tanulhatod felvenni. Segítek majd, amennyire tudok, de így nehéz lesz *nevetgél halkan természetesen a karja hiányára gondolva. Reménykedik abban, hogy Eeyr áldása tényleg képes visszaadni neki. Félreértés ne essék, nem az istennő erejében, hanem a saját képességeiben kételkedik egy kicsit, de az akarata erősebb, mint a kétely, ezért nem is fogja feladni soha, hogy újra a régi lehessen. Csupán néha… a felszínre törnek olyan érzések, melyek azt súgják neki, hogy nem fog sikerülni, hogy nincs semmi értelme annak, hogy ő egyáltalán még él, de ezért talán nem lehet hibáztatni őt. A múlt, még ha le is zárták, begyógyíthatatlan sebeket hagyott a lelkén.
Figyelmesen hallgatja végig Luninari-t közben a gyerekekről is, néha kicsit bólogat, de csak akkor válaszol, mikor a lány befejezte a mondandóját.*
- Sajnálom, hogy nem ismerhetted édesapádat, szomorú lehet. Azonban látod, minden rosszban van valami jó, mert a tapasztalataiddal te csak még több szeretetet adhatsz a gyerekeknek. Ó, tényleg, te tudod a nevüket? *Nem emlékszik rá, hogy a házban Luninari a nevükön szólította volna őket, de ha mégis, akkor valószínűleg épp máson járt az esze.
Végül megérkeznek a templomhoz, ahol Alenia Luninari jobbján megállva felnéz a föléjük magasodó épületre.*
- Neked köszönhetem, hogy itt lehetek… *szánja ezeket a szavakat már Eeyr-nek, majd gyengéden megfogja Luninari kezét és rápillant.*
- Nem kell félned. Nem kell szerepet sem játszanod. Odabent viselkedj úgy, ahogy helyesnek érzed. Eeyr szentélye mindenkinek nyitva áll, aki szeretetre vágyik. Szóval most bemegyünk, odasétálunk az oltárhoz, a többit pedig majd ott mutatom, ha tényleg szeretnél te is imádkozni.
*Így, ha Luninari nem tartja vissza magukat, úgy kézen fogva indulnak be a templomba, ahol a kis fél-elfnek nem kell tovább a képzeleteire hagyatkozni, saját szemeivel nézheti meg magának Eeyr gyönyörű templomát.*
- Hogy tetszik? *Kérdezi a korábbinál sokkal halkabban, ugyanis az egyetlen dolog, amire viszont oda kell figyelniük Alenia szerint, az az, hogy itt nem szabad hangoskodni.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-14 09:35:17
Üzenet elküldve: 2024-04-14 09:35:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 690
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 690
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Talán csak álmodom?//
- Nincs mit, örülök, hogyha tetszik! *mosolyodik el, örülve annak, hogy Nia tetszését elnyerte a varázslata, vagy inkább az, amit általa kifejezni szeretett volna, amikor pedig Aleina hátat fordít a tisztásnak a gesztust úgy értelmezi, hogy ideje indulni.
Nem nagyon tiltakozik ez ellen, sőt ő maga indul el először, de aztán amint elhagyják egykori megpróbáltatásaik helyszínét, a vezetést ösztönösen engedi át a másik lánynak.
Igaz, hogy most már ő is elég jó kiismeri magát a városban, nem felejti el mindenesetre, hogy Niával ellentétben ő mégsem született artheniori, sőt hozzá képest alig töltött el itt időt, szóval elég természetes, hogy ezúttal azon az úton mennek, amit a más lány gondol a legcélszerűbbnek a tisztásról a templom felé, és nem pedig azon, amit ő.
Mindenesetre azt már az út elején elhatározza, hogy ezúttal figyelni fog minden apró részletre, sokkal élénkebben keres jellegzetes és tájékozódási pontokat, mint tette azt eddig, vagyis tulajdonképpen új szemmel nézi meg magának a várost, ahol hamarosan élni fog újra, még akkor is, ha nem is tölti itt majd minden napját.
Milyen különös, hogy éppen az után dőlt el, hogy Arthenior az ő otthona is lesz, miután hasonlót már egyáltalán nem forgatott a fejében, a mai nap azonban felül írt mindent.
A jövő tervezhetősége, na igen, érintették is ezt a témát.
Most mindenesetre nem burkolódzik majdnem teljes csendbe, mint amikor a tisztás felé mentek, és erre jó oka van. Már nem nyomasztja a rájuk váró kihívás. Szembenéztek a múltjukkal, visszatértek oda, ahová eddig leginkább csak rémálmaiban tért vissza, és ezúttal nem történt ott semmi rossz, éppen ellenkezőleg. Mindezek ellenére, hazudna magának, ha azt gondolná, hogy nem örül annak, hogy a tisztást maguk mögött hagyták, és bár már kellemes emlékek is kötik oda, azért a kedvenc helyei listájára nyilván nem fog feliratkozni soha, hiába nem tehet maga a tisztás semmiről, arról főleg nem, hogy az ő gondolataiban kezdődő csapások sorozatával kapcsolódott össze egykor.
Most azonban inkább mosolyog. Örül neki éppen, hogy az igazán fontos dolgokat megbeszélték, most pedig már csak olyan apróságokról kell döntenie, hogy kipróbálja-e a fűzőt, vagy, hogy mi legyen a vacsora este.*
- Tudod, *szólal meg ezúttal nem hosszú hallgatás után* ez hasonlat, hogy a fűzőt viselni olyan, mint egy szoros ölelés, tetszik, de igazából nem emiatt döntöttem úgy, hogy ki fogom próbálni. Viszont egyrészt ez régen is megtörtént volna, másrészt kíváncsi is vagyok, és hát pont úgy, ahogyan a jövőt is csak bizonyos határok között lehet megtervezni, és néha tényleg hagyni kell, hogy a szél sodorjon valamerre minket, úgy nem szabad belemerevedni a régi szokásokba sem. Szóval meggyőztél igazából. Semmi bajom nem lesz attól, ha kipróbálom.
*Azt már ki se mondja, hogy továbbra is szeretne minél több időt tölteni Aleniával, hiszen bőven van mit bepótolniuk, mindez pedig újabb lehetőség a számára erre.
Az sem utolsó szempont, hogyha Nia taníthat neki valamit, az nyilván jó érzéssel fogja eltölteni majd.*
- A gyerekekkel kapcsolatban is igazad van, igyekszem majd a lehető legkedvesebb és legtürelmesebb lenni a fiúkkal is. Igazság szerint valamennyire át tudom érezni a helyzetüket. *ismeri el.* Ugyan én nem vagyok árva, viszont az apámat nem láttam soha, így félig tulajdonképpen igen, ezen kívül nem voltak barátaim soha, és mivel anya szeretete és két plüss nyúl nem tudott pótolni mindent, nekem sem volt éppen a legboldogabb gyerekkorom.
*Persze Alenia már tudja ezt minden bizonnyal, pontosabban nem felejtette el, mégis a szomorú tartalom ellenére neki valahogy jól esik kimondani mindezt. Megkönnyebbül tőle, akkor is, ha úgy gondolja, hogy múltjának ezt a részét már tényleg régen lezárta.*
- Így, amit róluk mondtál, rám is igaz valamennyire. Amikor először kerültem Artheniorba szintén nagyon ki voltam éhezve a szeretetre, vagy akár csak pár kedves szóra. Örülök, hogy ilyen téren végre minden rendben, és előre is boldoggá tesz, hogyha tényleg tudok, illetve tudunk majd a gyerekeken segíteni. *fűzi tovább saját gondolatait.* Főleg, ha ezzel egyben Eeyr kedvére is teszünk. *mosolyodik el végül, és egy darabig nem beszél, csak hallgatja Alenia válaszát, amennyiben valamit mondani szeretne neki.
Közben néha kicsit elkalandozva azon gondolkodik, hogy vajon milyen lehet belülről egy nagyvárosi templom?
Erdő mélyén, apró tisztásokon, vékony patakok partján felállított kőoltárokhoz van szokva, biztos benne, hogy kinézetre és hangulatban ez valahogy teljesen más lesz, bár utóbbiban nem teljesen, hiszen, ha érzi a szent tér és az istenség jelenlétét, akkor tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy súlyos kövekből épített, csend által ellepett templom mélyén, vagy pedig egy apró tisztáson térdel le egy oltár elé, madárdal által kísérve.
Otthon persze ismerte a szertartásrendet, az istenségek illő és hagyományos megszólítását, itt viszont semmilyen hasonló ismerete nincs, mégis biztos benne, hogy nem fog elkövetni semmilyen hibát.
Hiszi, hogyha szívében őszinte szeretettel és hálával lép Eeyr oltára elé, márpedig már csak a mai nap eseményei miatt is mindenképpen így fog, akkor az istennő szívesen fogja fogadni őt.*
- Nincs mit, örülök, hogyha tetszik! *mosolyodik el, örülve annak, hogy Nia tetszését elnyerte a varázslata, vagy inkább az, amit általa kifejezni szeretett volna, amikor pedig Aleina hátat fordít a tisztásnak a gesztust úgy értelmezi, hogy ideje indulni.
Nem nagyon tiltakozik ez ellen, sőt ő maga indul el először, de aztán amint elhagyják egykori megpróbáltatásaik helyszínét, a vezetést ösztönösen engedi át a másik lánynak.
Igaz, hogy most már ő is elég jó kiismeri magát a városban, nem felejti el mindenesetre, hogy Niával ellentétben ő mégsem született artheniori, sőt hozzá képest alig töltött el itt időt, szóval elég természetes, hogy ezúttal azon az úton mennek, amit a más lány gondol a legcélszerűbbnek a tisztásról a templom felé, és nem pedig azon, amit ő.
Mindenesetre azt már az út elején elhatározza, hogy ezúttal figyelni fog minden apró részletre, sokkal élénkebben keres jellegzetes és tájékozódási pontokat, mint tette azt eddig, vagyis tulajdonképpen új szemmel nézi meg magának a várost, ahol hamarosan élni fog újra, még akkor is, ha nem is tölti itt majd minden napját.
Milyen különös, hogy éppen az után dőlt el, hogy Arthenior az ő otthona is lesz, miután hasonlót már egyáltalán nem forgatott a fejében, a mai nap azonban felül írt mindent.
A jövő tervezhetősége, na igen, érintették is ezt a témát.
Most mindenesetre nem burkolódzik majdnem teljes csendbe, mint amikor a tisztás felé mentek, és erre jó oka van. Már nem nyomasztja a rájuk váró kihívás. Szembenéztek a múltjukkal, visszatértek oda, ahová eddig leginkább csak rémálmaiban tért vissza, és ezúttal nem történt ott semmi rossz, éppen ellenkezőleg. Mindezek ellenére, hazudna magának, ha azt gondolná, hogy nem örül annak, hogy a tisztást maguk mögött hagyták, és bár már kellemes emlékek is kötik oda, azért a kedvenc helyei listájára nyilván nem fog feliratkozni soha, hiába nem tehet maga a tisztás semmiről, arról főleg nem, hogy az ő gondolataiban kezdődő csapások sorozatával kapcsolódott össze egykor.
Most azonban inkább mosolyog. Örül neki éppen, hogy az igazán fontos dolgokat megbeszélték, most pedig már csak olyan apróságokról kell döntenie, hogy kipróbálja-e a fűzőt, vagy, hogy mi legyen a vacsora este.*
- Tudod, *szólal meg ezúttal nem hosszú hallgatás után* ez hasonlat, hogy a fűzőt viselni olyan, mint egy szoros ölelés, tetszik, de igazából nem emiatt döntöttem úgy, hogy ki fogom próbálni. Viszont egyrészt ez régen is megtörtént volna, másrészt kíváncsi is vagyok, és hát pont úgy, ahogyan a jövőt is csak bizonyos határok között lehet megtervezni, és néha tényleg hagyni kell, hogy a szél sodorjon valamerre minket, úgy nem szabad belemerevedni a régi szokásokba sem. Szóval meggyőztél igazából. Semmi bajom nem lesz attól, ha kipróbálom.
*Azt már ki se mondja, hogy továbbra is szeretne minél több időt tölteni Aleniával, hiszen bőven van mit bepótolniuk, mindez pedig újabb lehetőség a számára erre.
Az sem utolsó szempont, hogyha Nia taníthat neki valamit, az nyilván jó érzéssel fogja eltölteni majd.*
- A gyerekekkel kapcsolatban is igazad van, igyekszem majd a lehető legkedvesebb és legtürelmesebb lenni a fiúkkal is. Igazság szerint valamennyire át tudom érezni a helyzetüket. *ismeri el.* Ugyan én nem vagyok árva, viszont az apámat nem láttam soha, így félig tulajdonképpen igen, ezen kívül nem voltak barátaim soha, és mivel anya szeretete és két plüss nyúl nem tudott pótolni mindent, nekem sem volt éppen a legboldogabb gyerekkorom.
*Persze Alenia már tudja ezt minden bizonnyal, pontosabban nem felejtette el, mégis a szomorú tartalom ellenére neki valahogy jól esik kimondani mindezt. Megkönnyebbül tőle, akkor is, ha úgy gondolja, hogy múltjának ezt a részét már tényleg régen lezárta.*
- Így, amit róluk mondtál, rám is igaz valamennyire. Amikor először kerültem Artheniorba szintén nagyon ki voltam éhezve a szeretetre, vagy akár csak pár kedves szóra. Örülök, hogy ilyen téren végre minden rendben, és előre is boldoggá tesz, hogyha tényleg tudok, illetve tudunk majd a gyerekeken segíteni. *fűzi tovább saját gondolatait.* Főleg, ha ezzel egyben Eeyr kedvére is teszünk. *mosolyodik el végül, és egy darabig nem beszél, csak hallgatja Alenia válaszát, amennyiben valamit mondani szeretne neki.
Közben néha kicsit elkalandozva azon gondolkodik, hogy vajon milyen lehet belülről egy nagyvárosi templom?
Erdő mélyén, apró tisztásokon, vékony patakok partján felállított kőoltárokhoz van szokva, biztos benne, hogy kinézetre és hangulatban ez valahogy teljesen más lesz, bár utóbbiban nem teljesen, hiszen, ha érzi a szent tér és az istenség jelenlétét, akkor tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy súlyos kövekből épített, csend által ellepett templom mélyén, vagy pedig egy apró tisztáson térdel le egy oltár elé, madárdal által kísérve.
Otthon persze ismerte a szertartásrendet, az istenségek illő és hagyományos megszólítását, itt viszont semmilyen hasonló ismerete nincs, mégis biztos benne, hogy nem fog elkövetni semmilyen hibát.
Hiszi, hogyha szívében őszinte szeretettel és hálával lép Eeyr oltára elé, márpedig már csak a mai nap eseményei miatt is mindenképpen így fog, akkor az istennő szívesen fogja fogadni őt.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-09 11:24:33
Üzenet elküldve: 2024-04-09 11:24:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
- Hát hogyne.
* Csak ennyit felel Nelirának, amikor a csodálatosságáról beszél. Mi tagadás, szereti húzni az agyát. Kíváncsi milyen reakciókat tud neki mutatni, persze csak addig, míg kést nem ránt, utána már akarva, akaratlanul, de abba hagyja. *
- Azt meghiszem! Első találkozásunk lenne itt a könyvtárban, mit gondolnál rólam? Egy ork a könyvtárban, világvége közeleg?
* Az utolsó mondatra rájátszik, teljesen szarkasztikus hangon mondja. Hasonló reakció talán akkor történhetne, ha meglátnak egy tündért szkander versenyen, vagy törpét vizet inni. *
- Csak kezdjek el üvöltözni, akkor lesz ám igazán világvége. Régi szokásokhoz könnyű visszaesni. Néha elered a szám, de figyelek rá.
* Teszi hozzá. Bár látta volna a piacon, hangja a piac minden résén hallhatóvá vált mikor elküldte a fenébe a másikat. Közben a mérges feje nem kerüli ki Cagon figyelmét. Egy percre még azon is elgondolkodik, hogy messzire ment e, de még szeretné a szerencséjét próbálgatni. Mintha egy kicsit túl nagy érdeklődést mutatna Nelira ami meglepi az orkot. *
- Hát... Tudod… Nagy!
~ Tervek? Túl késő eljátszani a buta ork szerepet? ~
* Hát még szép, hogy van neki! Ugye? Hát ne igyon előre a medve bőrére. Cagon nem csak, hogy terv nélküli, de még szegényebb egyelőre, mint ahogy a városba ért. *
- Ez azért nem olyan egyszerű! Kaptam egy két ajánlatot, amire én visszajeleztem. Jelenleg várom a véglegesítést. Nekem ez elég ok, hogy ünnepeljek. Ha meglesz a pénz, * kezét dörzsöli * akkor végre elkezdhetem a saját kísérleteimet.
* Még, hogy fényes nappal nem lehet szórakozni? Simán! Csak meg kéne találni a jó helyet hozzá. A Válaszból ítélve nem tud ilyen helyet, legalább nincs egyedül az ork ezzel. *
- Csak találni kell. Nocsak, újdonsült barátnőd énekes, vagy hangszeren játszik?
* Nem gondolta volna, hogy ilyen irányba terelődik a beszélgetés. Kíváncsian hallgatja Nelirát. Hátha megtud valami érdekes információt még.*
// A tudás hatalom //
- Hát hogyne.
* Csak ennyit felel Nelirának, amikor a csodálatosságáról beszél. Mi tagadás, szereti húzni az agyát. Kíváncsi milyen reakciókat tud neki mutatni, persze csak addig, míg kést nem ránt, utána már akarva, akaratlanul, de abba hagyja. *
- Azt meghiszem! Első találkozásunk lenne itt a könyvtárban, mit gondolnál rólam? Egy ork a könyvtárban, világvége közeleg?
* Az utolsó mondatra rájátszik, teljesen szarkasztikus hangon mondja. Hasonló reakció talán akkor történhetne, ha meglátnak egy tündért szkander versenyen, vagy törpét vizet inni. *
- Csak kezdjek el üvöltözni, akkor lesz ám igazán világvége. Régi szokásokhoz könnyű visszaesni. Néha elered a szám, de figyelek rá.
* Teszi hozzá. Bár látta volna a piacon, hangja a piac minden résén hallhatóvá vált mikor elküldte a fenébe a másikat. Közben a mérges feje nem kerüli ki Cagon figyelmét. Egy percre még azon is elgondolkodik, hogy messzire ment e, de még szeretné a szerencséjét próbálgatni. Mintha egy kicsit túl nagy érdeklődést mutatna Nelira ami meglepi az orkot. *
- Hát... Tudod… Nagy!
~ Tervek? Túl késő eljátszani a buta ork szerepet? ~
* Hát még szép, hogy van neki! Ugye? Hát ne igyon előre a medve bőrére. Cagon nem csak, hogy terv nélküli, de még szegényebb egyelőre, mint ahogy a városba ért. *
- Ez azért nem olyan egyszerű! Kaptam egy két ajánlatot, amire én visszajeleztem. Jelenleg várom a véglegesítést. Nekem ez elég ok, hogy ünnepeljek. Ha meglesz a pénz, * kezét dörzsöli * akkor végre elkezdhetem a saját kísérleteimet.
* Még, hogy fényes nappal nem lehet szórakozni? Simán! Csak meg kéne találni a jó helyet hozzá. A Válaszból ítélve nem tud ilyen helyet, legalább nincs egyedül az ork ezzel. *
- Csak találni kell. Nocsak, újdonsült barátnőd énekes, vagy hangszeren játszik?
* Nem gondolta volna, hogy ilyen irányba terelődik a beszélgetés. Kíváncsian hallgatja Nelirát. Hátha megtud valami érdekes információt még.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-09 10:07:10
Üzenet elküldve: 2024-04-09 10:07:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A tudás hatalom//
//Második szál//
*Felfelé néz, mintha csak az eget bámulná, ami nincs is felettük. Pislog párat, megpróbálva elképzelni, hogy mit is tett volna, ha valaki meglátja őket. Talán csak nevetett volna egy jót, de ha ízléstelen megjegyzést tettek volna az ő ízléses viselkedésükre, akkor bizony van rá esély, hogy úgy, nagyjából pőrén ered utána és küldi át a másvilágba. Valaki ilyen végzetről álmodik pont.*
- Tényleg nem zavart volna. Láttak már meztelenül, kit érdekel, csodásan festek úgy. Bár, talán nem a piacra való látványosság. *Vállat rándít, majd a plafon bámulásából visszatér az ork vörös szemeit keresve.* - Még velem sem kiabáltál, pedig állandóan bosszantalak. *Neveti el magát, tényleg idegesítő lehet az orknak, de nem bánja. Ő nem bántásból teszi, amit tesz, vagy szól, csak jól érzi magát a másik társaságában, így jogot adott magának, hogy megtehesse. *
- El sem tudom képzelni, milyen, amikor agresszív vagy. Még jó, hogy te le tudod magad állítani, mert különben tényleg nem lehetnél most itt. *Neli nagyon szeretné, ha lenne olyan kontroll benne, ami megállítja akkor, amikor arra szükség van. Sokkal kevesebb baj érte volna az életében és talán sokkal több barátja is lenne. Most is vékony jégen táncol, hogy így közel enged magához lelkeket, de nem árul zsákbamacskát, nem csak ő választ, őt is választják. Magukra vessenek.
Cseppet sem tetszik neki, hogy így kikerüli. Mégis mi az, hogy egy egészen egyszerű kérdésre, amire még emlékeztette is, hogy válaszolnia kéne nem teszi? Már-már kezd összetörni a kis világa. Kiül az arcára, hogy most rettenetesen utálja Cagon-t. De persze nem fogja itt és most szíven szúrni.*
- Nagy hal? Mesélj! Vannak terveid, ugye? Milyen hamar sikerül feltörnöd. Én meg itt szenvedek, egy oldalt olvastam el, pedig itt vagyunk már egy ideje. *Löki arrébb a könyvet, mintha csak megsértődött volna a lapokra. De nem rájuk sértődött meg, hanem a mellette ülőre. Melle előtt keresztbe fonja a karját és csak méregeti a smaragdokkal az orkot. Meg kéne büntetnie, csak még nem tudja hogyan. Szerencséjére ez nem az azonnal robbanó Nelira, hanem a fortyogó.*
- Itt nem lehet szórakozni, főleg nem fényes nappal. De az új barátnőm, majd tesz róla, hogy tudjunk hol muzsikát hallgatni. *A gondolatra enyhül egy kicsit, hogy ott van neki Merlana, akinek szintén vannak tervei. Úgy tűnik mindenkinek vannak, csak ő veszett el éppen.*
//Második szál//
*Felfelé néz, mintha csak az eget bámulná, ami nincs is felettük. Pislog párat, megpróbálva elképzelni, hogy mit is tett volna, ha valaki meglátja őket. Talán csak nevetett volna egy jót, de ha ízléstelen megjegyzést tettek volna az ő ízléses viselkedésükre, akkor bizony van rá esély, hogy úgy, nagyjából pőrén ered utána és küldi át a másvilágba. Valaki ilyen végzetről álmodik pont.*
- Tényleg nem zavart volna. Láttak már meztelenül, kit érdekel, csodásan festek úgy. Bár, talán nem a piacra való látványosság. *Vállat rándít, majd a plafon bámulásából visszatér az ork vörös szemeit keresve.* - Még velem sem kiabáltál, pedig állandóan bosszantalak. *Neveti el magát, tényleg idegesítő lehet az orknak, de nem bánja. Ő nem bántásból teszi, amit tesz, vagy szól, csak jól érzi magát a másik társaságában, így jogot adott magának, hogy megtehesse. *
- El sem tudom képzelni, milyen, amikor agresszív vagy. Még jó, hogy te le tudod magad állítani, mert különben tényleg nem lehetnél most itt. *Neli nagyon szeretné, ha lenne olyan kontroll benne, ami megállítja akkor, amikor arra szükség van. Sokkal kevesebb baj érte volna az életében és talán sokkal több barátja is lenne. Most is vékony jégen táncol, hogy így közel enged magához lelkeket, de nem árul zsákbamacskát, nem csak ő választ, őt is választják. Magukra vessenek.
Cseppet sem tetszik neki, hogy így kikerüli. Mégis mi az, hogy egy egészen egyszerű kérdésre, amire még emlékeztette is, hogy válaszolnia kéne nem teszi? Már-már kezd összetörni a kis világa. Kiül az arcára, hogy most rettenetesen utálja Cagon-t. De persze nem fogja itt és most szíven szúrni.*
- Nagy hal? Mesélj! Vannak terveid, ugye? Milyen hamar sikerül feltörnöd. Én meg itt szenvedek, egy oldalt olvastam el, pedig itt vagyunk már egy ideje. *Löki arrébb a könyvet, mintha csak megsértődött volna a lapokra. De nem rájuk sértődött meg, hanem a mellette ülőre. Melle előtt keresztbe fonja a karját és csak méregeti a smaragdokkal az orkot. Meg kéne büntetnie, csak még nem tudja hogyan. Szerencséjére ez nem az azonnal robbanó Nelira, hanem a fortyogó.*
- Itt nem lehet szórakozni, főleg nem fényes nappal. De az új barátnőm, majd tesz róla, hogy tudjunk hol muzsikát hallgatni. *A gondolatra enyhül egy kicsit, hogy ott van neki Merlana, akinek szintén vannak tervei. Úgy tűnik mindenkinek vannak, csak ő veszett el éppen.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-08 15:00:01
Üzenet elküldve: 2024-04-08 15:00:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
- Ezt csak úgy mondod. Bezzeg, ha valaki látott volna, már látom is magam előtt, ahogy leszúrjátok.
* Felnevet. Bár nem tudja hova tenni. Mit jelentsen ez a ruha csere? Talán ez is egy olyan emberek közötti szokás lehet, amiről fogalma sincs. Bólint, mikor nyugtára adja, hogy a kedveli a piacot. *
- Nagyon helyes. Mondjuk nemrég én is majdnem szétvertem valakit a piacon. Valami használhatatlan kacatot adott nekem. Majdnem megetettem vele az áruit, mondjuk akkor vittek is volna a dutyiba.
* Hát igen, ha nem lett volna a másik kereskedő, lehetséges, hogy most nem itt töltené az idejét, hanem a többi rab mellett, akit sárvárosból hoztak. Amilyen nagy a feszültség, amiatt talán válogatás és kérdezgetés nélkül küldték volna őt a bitóra. Pusztán szemeivel átnéz Nelirára, mikor megvádolja az orkot, hogy kihagyott egy választ. Elkezd mosolyogni, majd visszaemeli tekintetét a könyvre. Hát persze, hogy nem válaszolt, mégis, hogy kéne? Úgy tesz inkább mintha meg sem hallotta volna. Na meg persze kíváncsi milyen reakciót fog ez kiváltani. *
- Okom? Egyesek úgy tartják minden nap egy nap az ünneplésre, nem? De viccet félretéve pont azért, mert sikerült jó kuncsaftokat szereznem. Ha így haladok, nemsokára nagy hal lehetek, csak ne rontsam el. Keressünk egy okot neked?
* Az utolsó mondat előtt összecsapja a kezében lévő könyvet, csak úgy visszhangzik. Közben a vörös szemeivel Nelirára összpontosít. *
- Jut is eszembe. Amióta itt vagyok, még nem volt alkalmam muzsikát hallgatni. Még a kalmárban sem volt semmi.
* Pedig ott aztán lennie kellett volna. Sokan azt mondják a legjobb fogadó a városban. Eddig nem nyűgözte le. Annyira tele van pakolva a napirendje, hogy még ideje sem volt ellátogatni máshova. Talán épp az égiek küldték Nelirát, hogy kiszakítsák Cagont ezekből az unalmas dolgokkal zsúfolt napokból. *
// A tudás hatalom //
- Ezt csak úgy mondod. Bezzeg, ha valaki látott volna, már látom is magam előtt, ahogy leszúrjátok.
* Felnevet. Bár nem tudja hova tenni. Mit jelentsen ez a ruha csere? Talán ez is egy olyan emberek közötti szokás lehet, amiről fogalma sincs. Bólint, mikor nyugtára adja, hogy a kedveli a piacot. *
- Nagyon helyes. Mondjuk nemrég én is majdnem szétvertem valakit a piacon. Valami használhatatlan kacatot adott nekem. Majdnem megetettem vele az áruit, mondjuk akkor vittek is volna a dutyiba.
* Hát igen, ha nem lett volna a másik kereskedő, lehetséges, hogy most nem itt töltené az idejét, hanem a többi rab mellett, akit sárvárosból hoztak. Amilyen nagy a feszültség, amiatt talán válogatás és kérdezgetés nélkül küldték volna őt a bitóra. Pusztán szemeivel átnéz Nelirára, mikor megvádolja az orkot, hogy kihagyott egy választ. Elkezd mosolyogni, majd visszaemeli tekintetét a könyvre. Hát persze, hogy nem válaszolt, mégis, hogy kéne? Úgy tesz inkább mintha meg sem hallotta volna. Na meg persze kíváncsi milyen reakciót fog ez kiváltani. *
- Okom? Egyesek úgy tartják minden nap egy nap az ünneplésre, nem? De viccet félretéve pont azért, mert sikerült jó kuncsaftokat szereznem. Ha így haladok, nemsokára nagy hal lehetek, csak ne rontsam el. Keressünk egy okot neked?
* Az utolsó mondat előtt összecsapja a kezében lévő könyvet, csak úgy visszhangzik. Közben a vörös szemeivel Nelirára összpontosít. *
- Jut is eszembe. Amióta itt vagyok, még nem volt alkalmam muzsikát hallgatni. Még a kalmárban sem volt semmi.
* Pedig ott aztán lennie kellett volna. Sokan azt mondják a legjobb fogadó a városban. Eddig nem nyűgözte le. Annyira tele van pakolva a napirendje, hogy még ideje sem volt ellátogatni máshova. Talán épp az égiek küldték Nelirát, hogy kiszakítsák Cagont ezekből az unalmas dolgokkal zsúfolt napokból. *
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-07 18:15:05
Üzenet elküldve: 2024-04-07 18:15:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tudás hatalom//
- Engem nem zavart volna az sem, ha mindenki lát. *Kuncog, hiszen most elképzelte, hogy milyen arcot vágtak volna az éppen arra járók. Két csinos lány a piactéren jóformán ruha nélkül. Hogy is juthatott eszébe ekkora bolondság az éjszaka kellős közepén? Még mindig jobb, mint a vérfürdő, az már igaz.*
- Nem tenném, végtére is én kedvelem azt a piacot. *Rándítja meg a vállát, majd el kezd a másik könyve felé nézelődni. Nem, még mindig nem fogja odaadni a sajátját, de azért megpróbál átkukucskálni, hogy nincs-e a másik lapjai között valami olyan, ami jobban érdekelheti őt. *
- Hé, a legfontosabbra nem is válaszoltál! *Hunyorog az orkra és méregeti sértődötten. Valaki őt akarja kikerülni? Legalább hazudott volna, hogy persze, hogy eszébe jutott. Neli-t pontosan az táplálja, hogy nem lehet elfelejteni. Még a végén tesz róla, hogy Cagon se tudja. Csak a miheztartás végett. De nem, nem akar kiborulni egy könyvtár közepén. Elhúzza a száját, majd enyhül a szúrósságból a smaragd szempár. * - Na jó mindegy, mit ünnepeltél? A pénzszerzést értem, de az ünneplésre is okod volt? Olyan rég ünnepeltem bármit is. Most ehelyett kéne egy indok. *Mutat a könyvére.* - De semmi okom nincs rá, így hát folytatom... *Mélyed bele kicsit az olvasmányba, s hagyja, hogy akár csendben is elteljen egy kis idő, pedig szíve szerint csak csacsogna megállás nélkül. Sokkal fókuszáltabb tud lenni, nem érti mi zajlik most körülötte, hogy ennyire ne érdekelje a tudás. Ma még az sem motiválja, hogy ezzel igazából a kedvesének is segít és hosszútávon a legjobb befektetés, ha szélesedik a látóköre.*
//A tudás hatalom//
- Engem nem zavart volna az sem, ha mindenki lát. *Kuncog, hiszen most elképzelte, hogy milyen arcot vágtak volna az éppen arra járók. Két csinos lány a piactéren jóformán ruha nélkül. Hogy is juthatott eszébe ekkora bolondság az éjszaka kellős közepén? Még mindig jobb, mint a vérfürdő, az már igaz.*
- Nem tenném, végtére is én kedvelem azt a piacot. *Rándítja meg a vállát, majd el kezd a másik könyve felé nézelődni. Nem, még mindig nem fogja odaadni a sajátját, de azért megpróbál átkukucskálni, hogy nincs-e a másik lapjai között valami olyan, ami jobban érdekelheti őt. *
- Hé, a legfontosabbra nem is válaszoltál! *Hunyorog az orkra és méregeti sértődötten. Valaki őt akarja kikerülni? Legalább hazudott volna, hogy persze, hogy eszébe jutott. Neli-t pontosan az táplálja, hogy nem lehet elfelejteni. Még a végén tesz róla, hogy Cagon se tudja. Csak a miheztartás végett. De nem, nem akar kiborulni egy könyvtár közepén. Elhúzza a száját, majd enyhül a szúrósságból a smaragd szempár. * - Na jó mindegy, mit ünnepeltél? A pénzszerzést értem, de az ünneplésre is okod volt? Olyan rég ünnepeltem bármit is. Most ehelyett kéne egy indok. *Mutat a könyvére.* - De semmi okom nincs rá, így hát folytatom... *Mélyed bele kicsit az olvasmányba, s hagyja, hogy akár csendben is elteljen egy kis idő, pedig szíve szerint csak csacsogna megállás nélkül. Sokkal fókuszáltabb tud lenni, nem érti mi zajlik most körülötte, hogy ennyire ne érdekelje a tudás. Ma még az sem motiválja, hogy ezzel igazából a kedvesének is segít és hosszútávon a legjobb befektetés, ha szélesedik a látóköre.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-07 16:06:35
Üzenet elküldve: 2024-04-07 16:06:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* A sors egy furcsa dolog. Egyik pillanatban még menekül az ember másik pillanatban meg a fellegekben járkál. Nelira esetében ez nagyjából átfogalmazódig. *
- Vagy senki sem látta, vagy mindenki és jól titkolják. Mindenesetre jó hallani, hogy nem rendeztél vérfürdőt a piacon. Hát honnan szereznék több bájitalt, ha bezáratod a piacot?
* Az árak csak úgy ugranának a magasba, ha megszűnne a hely, ahol árulni lehet őket, így is problémás már a fekete ital beszerzése. Megemeli egyik szemöldökét, amikor Nelira a szépségéről beszél, hogy ezt azért, mert kételkedik vagy mert ellenzi, senki sem tudja biztosra az orkon kívül. *
- Kereskedtem. Ünnepeltem. Próbálom növelni a kuncsaftjaimat. Muszáj, a pénzük tart életben.
// A tudás hatalom //
* A sors egy furcsa dolog. Egyik pillanatban még menekül az ember másik pillanatban meg a fellegekben járkál. Nelira esetében ez nagyjából átfogalmazódig. *
- Vagy senki sem látta, vagy mindenki és jól titkolják. Mindenesetre jó hallani, hogy nem rendeztél vérfürdőt a piacon. Hát honnan szereznék több bájitalt, ha bezáratod a piacot?
* Az árak csak úgy ugranának a magasba, ha megszűnne a hely, ahol árulni lehet őket, így is problémás már a fekete ital beszerzése. Megemeli egyik szemöldökét, amikor Nelira a szépségéről beszél, hogy ezt azért, mert kételkedik vagy mert ellenzi, senki sem tudja biztosra az orkon kívül. *
- Kereskedtem. Ünnepeltem. Próbálom növelni a kuncsaftjaimat. Muszáj, a pénzük tart életben.
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-05 18:48:47
Üzenet elküldve: 2024-04-05 18:48:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tudás hatalom//
*Ha ott lett volna mellettük a kalmárban, valószínű megérezte volna. Mert az lehetetlen, hogy ne érezze meg.*
- Ó, az valóban az lett volna. *Mereng el egy kicsit, aztán kuncogni kezd. Merlaná-t valóban megfenyegette, és milyen furcsa is az, hogy nem lett belőle vérre menő küzdelem. * - Meg, persze. Senki nem gázolhat át rajtam. De aztán valahogy túljutottunk ezen. Még ruhát is cseréltünk. A piactéren. Mondjuk sokan nem láthattak minket, pedig elhiheted, szép látvány volt. Ő is majdnem olyan jól néz ki, mint én. De csak majdnem. *Húzza ki magát, és a haját is hátradobja, megmutatva, hogy ki is ő. Ez az ork nem olyan, amit bármivel meg lehet lepni, pedig szeretné. Túl sok érzelmet még nem látott az arcán, vajon milyen színe lehet, ha elpirul?*
- Biztosan figyelnék rá. Meg másra is. *Húzódik ajka széles vigyorra, sokat sejtetően. De aztán elmúlik, mert rájön, hogy mennyi olvasás vár még rá. Inkább szóval tartja a másikat, az jobb móka.*
- Biztosan nem csak itt töltötted a napjaid. Mit csináltál még? Eszedbe jutottam legalább?
//A tudás hatalom//
*Ha ott lett volna mellettük a kalmárban, valószínű megérezte volna. Mert az lehetetlen, hogy ne érezze meg.*
- Ó, az valóban az lett volna. *Mereng el egy kicsit, aztán kuncogni kezd. Merlaná-t valóban megfenyegette, és milyen furcsa is az, hogy nem lett belőle vérre menő küzdelem. * - Meg, persze. Senki nem gázolhat át rajtam. De aztán valahogy túljutottunk ezen. Még ruhát is cseréltünk. A piactéren. Mondjuk sokan nem láthattak minket, pedig elhiheted, szép látvány volt. Ő is majdnem olyan jól néz ki, mint én. De csak majdnem. *Húzza ki magát, és a haját is hátradobja, megmutatva, hogy ki is ő. Ez az ork nem olyan, amit bármivel meg lehet lepni, pedig szeretné. Túl sok érzelmet még nem látott az arcán, vajon milyen színe lehet, ha elpirul?*
- Biztosan figyelnék rá. Meg másra is. *Húzódik ajka széles vigyorra, sokat sejtetően. De aztán elmúlik, mert rájön, hogy mennyi olvasás vár még rá. Inkább szóval tartja a másikat, az jobb móka.*
- Biztosan nem csak itt töltötted a napjaid. Mit csináltál még? Eszedbe jutottam legalább?
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-05 14:10:03
Üzenet elküldve: 2024-04-05 14:10:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* Nem lepi meg a másik válasza, sőt el is rejti fejét a könyv mögött. Most ilyen “gondoltam” arckifejezése van, de figyel arra, hogy ezt ne szúrja ki. Közben el el is olvas néhány oldalt, viszont ezekben a lapokban csak olyanok vannak, amiket eddig magától is kitudott találni. Közben fél füllel Nelirára is figyel ám. *
- Milyen para lett volna, ha végig mellettünk ült volna. Átgázolt? Gondolom őt is megfenyegetted, mint az előbb engem, ugye?
* Enyhe kacagásba kezd. De azért jó tudni, hogy nem kezdett el verekedni. Ez legalább bizonyítja, hogy nem csak vele ilyen, hanem mindenki mással is. Néha. Hiába próbálta a meséje alatt elcsenni a könyvet, az akció meghiúsult. Kezeit a magasba emeli, ezzel imitálva, hogy megadja magát. Többet nem próbálkozik, csak ne mennyen el a könyvel. *
- Csak te lennél így. Ahogy látom így is elkalandozol. Lemerem fogadni, ha a szerelmed magyarázna, tartana neked külön órát jobban figyelnél, vagy pont, hogy nem?
* Jobban belegondolva lehet, hogy akkor még jobban el lenne terelődve a gondolatai, de az már mindegy. *
// A tudás hatalom //
* Nem lepi meg a másik válasza, sőt el is rejti fejét a könyv mögött. Most ilyen “gondoltam” arckifejezése van, de figyel arra, hogy ezt ne szúrja ki. Közben el el is olvas néhány oldalt, viszont ezekben a lapokban csak olyanok vannak, amiket eddig magától is kitudott találni. Közben fél füllel Nelirára is figyel ám. *
- Milyen para lett volna, ha végig mellettünk ült volna. Átgázolt? Gondolom őt is megfenyegetted, mint az előbb engem, ugye?
* Enyhe kacagásba kezd. De azért jó tudni, hogy nem kezdett el verekedni. Ez legalább bizonyítja, hogy nem csak vele ilyen, hanem mindenki mással is. Néha. Hiába próbálta a meséje alatt elcsenni a könyvet, az akció meghiúsult. Kezeit a magasba emeli, ezzel imitálva, hogy megadja magát. Többet nem próbálkozik, csak ne mennyen el a könyvel. *
- Csak te lennél így. Ahogy látom így is elkalandozol. Lemerem fogadni, ha a szerelmed magyarázna, tartana neked külön órát jobban figyelnél, vagy pont, hogy nem?
* Jobban belegondolva lehet, hogy akkor még jobban el lenne terelődve a gondolatai, de az már mindegy. *
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-04 15:33:15
Üzenet elküldve: 2024-04-04 15:33:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tudás hatalom//
*Elnézve a fáradtságot biztos is volt a válaszban. De csodák történhetnek, viszont ez most nem az a pillanat. Bár az ital sok mindenen segít, az álmosságon biztosan nem, ha nem szórakozni megy valaki, hanem olvasni próbál. De hát ő tudja.*
- Mit? A Kalmárban pihentem. *Biggyeszti ajkát, mert erre a részre nem büszke. A pihenést lehetne másképp is jellemezni, mint például dagonyázás az önsajnálatban, unatkozás, terveket szövögetni, hogy miképpen végez önmagával, persze csak úgy, hogy túlélje, megkeresni Tian sírját és keríteni valaki újat, aki majd gondoskodik róla és nem veri át. Ezek nagyjából meghiúsultak, lévén Tian él és még barátnőt is szerzett magának a lány.* - Na de utána megjelent a szerelmem, igen, ott volt a Kalmárban. És aztán találkoztam egy lánnyal, aki szó szerint átgázolt rajtam, de aztán jóban lettünk. Na jó, kerestem bájitalokat is, szóval annyira tétlen azért nem voltam, de sokat nem haladtam az biztos.
*Miért is jobb fecsegni, mint olvasni? Mert akkor nem kell olvasni. Pedig muszáj lesz rávennie magát. Ahogy el akarja húzni a könyvet előle, egyszer csak ráteszi azt a puha kis kezét, hogy megállítsa a folyamatot.*
-Mondtam, hogy az enyém.
*Szúrósan villannak a smaragdok, ezt a harcot már egyszer megnyerte, az ork sem gondolhatja komolyan, hogy majd most szem elől téveszti a zsákmányt.*
- Van ott neked annyi. *Most már úgy tesz, mintha elkezdené bújni és egész érdekesnek hatnak az irományok, csak nem annyira, mint a szabad levegő ígérete.*
- Akkor mindenfelé elkalandozna a figyelem. Az enyém legalábbis biztosan. Ahj, de még itt sem tudok koncentrálni, mi a baj velem? *Színpadiasan emeli föl a kezeit, majd teszi vissza az asztalra és nyomja homlokát a lapok közé, mintha úgy bele tudna mászni a tudás az elméjébe. Mindenhol szívesebben lenne.*
//A tudás hatalom//
*Elnézve a fáradtságot biztos is volt a válaszban. De csodák történhetnek, viszont ez most nem az a pillanat. Bár az ital sok mindenen segít, az álmosságon biztosan nem, ha nem szórakozni megy valaki, hanem olvasni próbál. De hát ő tudja.*
- Mit? A Kalmárban pihentem. *Biggyeszti ajkát, mert erre a részre nem büszke. A pihenést lehetne másképp is jellemezni, mint például dagonyázás az önsajnálatban, unatkozás, terveket szövögetni, hogy miképpen végez önmagával, persze csak úgy, hogy túlélje, megkeresni Tian sírját és keríteni valaki újat, aki majd gondoskodik róla és nem veri át. Ezek nagyjából meghiúsultak, lévén Tian él és még barátnőt is szerzett magának a lány.* - Na de utána megjelent a szerelmem, igen, ott volt a Kalmárban. És aztán találkoztam egy lánnyal, aki szó szerint átgázolt rajtam, de aztán jóban lettünk. Na jó, kerestem bájitalokat is, szóval annyira tétlen azért nem voltam, de sokat nem haladtam az biztos.
*Miért is jobb fecsegni, mint olvasni? Mert akkor nem kell olvasni. Pedig muszáj lesz rávennie magát. Ahogy el akarja húzni a könyvet előle, egyszer csak ráteszi azt a puha kis kezét, hogy megállítsa a folyamatot.*
-Mondtam, hogy az enyém.
*Szúrósan villannak a smaragdok, ezt a harcot már egyszer megnyerte, az ork sem gondolhatja komolyan, hogy majd most szem elől téveszti a zsákmányt.*
- Van ott neked annyi. *Most már úgy tesz, mintha elkezdené bújni és egész érdekesnek hatnak az irományok, csak nem annyira, mint a szabad levegő ígérete.*
- Akkor mindenfelé elkalandozna a figyelem. Az enyém legalábbis biztosan. Ahj, de még itt sem tudok koncentrálni, mi a baj velem? *Színpadiasan emeli föl a kezeit, majd teszi vissza az asztalra és nyomja homlokát a lapok közé, mintha úgy bele tudna mászni a tudás az elméjébe. Mindenhol szívesebben lenne.*
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-03 18:41:22
Üzenet elküldve: 2024-04-03 18:41:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* Nelira jól gondolja. Az orknak nincs semmilyen olyan tudása, ami az ébrentartást segítené. Csak nézzen rá még egyszer, ha kételkedne, az ork szinte horkant egyet a lapozások között indikálva, hogy tényleg el bóbiskol két lap között. *
- Nem kéne. * morogja magában * De biztos megkapja majd a magáét. Amúgy. *teszi le maga előtt a könyvét * Olyan varázslatról már hallottam, ami ideiglenesen álmatlanít. De annak a mellékhatása meg, hogy egybe kapod vissza később.
*Biztos nem ezt várta, de ennyi futja az orktól. Az utóbbi megszólalására kérdően pillant. *
- Hát mégis mit csináltál az elmúlt hatban? * Felnevet* Csak nem úsztál az árral? A lelkesítő beszéded után a kalmárban nem erre számítottam! Vagy saját jó tanácsaidat nem szoktad betartani?
* Közben az előtte lévő könyvet leváltja egy másikra, ha Nelira elbambulna vagy belefeledkezne a mesébe, akkor a könyvet, amit elcsent előle kicseréli egy másikkal, hogy eltudja olvasni. *
- Miért nem lehet egy könyvtár a szabadban? Pont egy ilyen föld alatti poshadt helyen kell tartani a könyveket. Idegesítő.
// A tudás hatalom //
* Nelira jól gondolja. Az orknak nincs semmilyen olyan tudása, ami az ébrentartást segítené. Csak nézzen rá még egyszer, ha kételkedne, az ork szinte horkant egyet a lapozások között indikálva, hogy tényleg el bóbiskol két lap között. *
- Nem kéne. * morogja magában * De biztos megkapja majd a magáét. Amúgy. *teszi le maga előtt a könyvét * Olyan varázslatról már hallottam, ami ideiglenesen álmatlanít. De annak a mellékhatása meg, hogy egybe kapod vissza később.
*Biztos nem ezt várta, de ennyi futja az orktól. Az utóbbi megszólalására kérdően pillant. *
- Hát mégis mit csináltál az elmúlt hatban? * Felnevet* Csak nem úsztál az árral? A lelkesítő beszéded után a kalmárban nem erre számítottam! Vagy saját jó tanácsaidat nem szoktad betartani?
* Közben az előtte lévő könyvet leváltja egy másikra, ha Nelira elbambulna vagy belefeledkezne a mesébe, akkor a könyvet, amit elcsent előle kicseréli egy másikkal, hogy eltudja olvasni. *
- Miért nem lehet egy könyvtár a szabadban? Pont egy ilyen föld alatti poshadt helyen kell tartani a könyveket. Idegesítő.
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-03 17:49:59
Üzenet elküldve: 2024-04-03 17:49:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tudás hatalom//
*Azért Nelira szívesen letesztelné azt a tőrt, ami olyan gondosan harisnyatartóként van a lábához erősítve, de nem egy templomban, és nem egy kedves ismerősön. Bár nála ezt sem lehet kijelenteni, csak bosszantsák fel eléggé. Szerencsére Cagon ettől messze van. Nagyon nyugodt az ork társaságában.*
- Ne rontsd a saját üzleted, a hír hamar elterjed, ha jó vagy valamiben, de az is, ha átvered.
*Jó tanácsok a szőkeségtől. Nem mintha ezt ne tudná a másik is, de a felesleges fecsegés is nagy szerepet játszik az életében, amikor épp jó epizódjában van.*
- Olyan receptúrát keresek ami segít az ébren maradásban. Azt hiszem ilyet nem ismersz, elnézve a képed. *Nevet fel halkan, nem akar ő bántani, de ha már a tőrével nem is, a szavaival szurkálódhat. A másik pedig ismeri annyira, hogy ne vegye magára.*
- De jól jönne bármi, amit nem ismerek, tényleg muszáj tanulnom, elhanyagoltam mindent az elmúlt haton... hatokon. *Húzza el a száját. Milyen hamar meg lehet szokni a semmittevést, pedig sosem volt az asztala. Bár akkor másféle ármánykodás, vagy éppen túlélés foglalta le, esetleg a kedvenc játéka: a túlgondolás. Rettentően furcsa ilyen csendben és békességben létezni, már-már vágyik valami rosszaságra, vagy drámára. Még újdonsült barátnőjével is jóra fordultak a dolgok, pedig majdnem sikerült őt magára haragítani, vagy eltenni láb alól. Ehelyett új kincset talált. Furcsa fintora ez a sorsnak, hogy olyanokat küld az útjába, akik egyensúlyt teremtenek benne, nem pedig szítják a tüzet. Ha ezt is elkezdené túlgondolni, tán rájönne arra, hogy ki kell élvezni minden percét, mert bármikor széttörhet ez az idilli állapot.*
//A tudás hatalom//
*Azért Nelira szívesen letesztelné azt a tőrt, ami olyan gondosan harisnyatartóként van a lábához erősítve, de nem egy templomban, és nem egy kedves ismerősön. Bár nála ezt sem lehet kijelenteni, csak bosszantsák fel eléggé. Szerencsére Cagon ettől messze van. Nagyon nyugodt az ork társaságában.*
- Ne rontsd a saját üzleted, a hír hamar elterjed, ha jó vagy valamiben, de az is, ha átvered.
*Jó tanácsok a szőkeségtől. Nem mintha ezt ne tudná a másik is, de a felesleges fecsegés is nagy szerepet játszik az életében, amikor épp jó epizódjában van.*
- Olyan receptúrát keresek ami segít az ébren maradásban. Azt hiszem ilyet nem ismersz, elnézve a képed. *Nevet fel halkan, nem akar ő bántani, de ha már a tőrével nem is, a szavaival szurkálódhat. A másik pedig ismeri annyira, hogy ne vegye magára.*
- De jól jönne bármi, amit nem ismerek, tényleg muszáj tanulnom, elhanyagoltam mindent az elmúlt haton... hatokon. *Húzza el a száját. Milyen hamar meg lehet szokni a semmittevést, pedig sosem volt az asztala. Bár akkor másféle ármánykodás, vagy éppen túlélés foglalta le, esetleg a kedvenc játéka: a túlgondolás. Rettentően furcsa ilyen csendben és békességben létezni, már-már vágyik valami rosszaságra, vagy drámára. Még újdonsült barátnőjével is jóra fordultak a dolgok, pedig majdnem sikerült őt magára haragítani, vagy eltenni láb alól. Ehelyett új kincset talált. Furcsa fintora ez a sorsnak, hogy olyanokat küld az útjába, akik egyensúlyt teremtenek benne, nem pedig szítják a tüzet. Ha ezt is elkezdené túlgondolni, tán rájönne arra, hogy ki kell élvezni minden percét, mert bármikor széttörhet ez az idilli állapot.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-02 18:35:56
Üzenet elküldve: 2024-04-02 18:35:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* Kell is neki a pénz, ezért is fogadta el annak kisembernek a felkérést. Azt gondolta hamar meglesz. Na mindegy, ez a saját problémája, nem akarja ezzel untatni Nelirát. *
- Az biztos. Na meg az is, hogy akkor talán már kést is rántottál volna rám az előbb.
* Kisebb kuncogás kíséri a szavait. Ugyan valóban képtelennek tartja, hogy a kés egy enyhe felületi vágáson kívül bármit csinálhatna vele, de azért nem tesztelné. Nelira szavai visszhangoznak a fejében. *
- Lehet én is így teszek. Adok neki valami színes valamit, aztán szevaszt intek. Kutatás? Fogjuk rá. Mondjuk nem ebben, de a többi keverésen belül már áttörést értem el. És te?
* Nem hencegni próbál, de azért mégis csak hallatszik a büszkeség a hangján, ahogy magyarázza. Mikor elutasítja az italt vállát vonja, majd leteszi az asztalra. *
- És keresel valami speciális dolgot vagy bármi jól jönne?
* Érdeklődik hátha tud neki segíteni valamit. Mást nem legalább ő menyen innen valami hasznos információval. A kiolvasott halomból kiindulva biztos tud neki mutatni valamit, ha kifejti mi kell neki. *
// A tudás hatalom //
* Kell is neki a pénz, ezért is fogadta el annak kisembernek a felkérést. Azt gondolta hamar meglesz. Na mindegy, ez a saját problémája, nem akarja ezzel untatni Nelirát. *
- Az biztos. Na meg az is, hogy akkor talán már kést is rántottál volna rám az előbb.
* Kisebb kuncogás kíséri a szavait. Ugyan valóban képtelennek tartja, hogy a kés egy enyhe felületi vágáson kívül bármit csinálhatna vele, de azért nem tesztelné. Nelira szavai visszhangoznak a fejében. *
- Lehet én is így teszek. Adok neki valami színes valamit, aztán szevaszt intek. Kutatás? Fogjuk rá. Mondjuk nem ebben, de a többi keverésen belül már áttörést értem el. És te?
* Nem hencegni próbál, de azért mégis csak hallatszik a büszkeség a hangján, ahogy magyarázza. Mikor elutasítja az italt vállát vonja, majd leteszi az asztalra. *
- És keresel valami speciális dolgot vagy bármi jól jönne?
* Érdeklődik hátha tud neki segíteni valamit. Mást nem legalább ő menyen innen valami hasznos információval. A kiolvasott halomból kiindulva biztos tud neki mutatni valamit, ha kifejti mi kell neki. *
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-02 17:17:10
Üzenet elküldve: 2024-04-02 17:17:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tudás hatalom//
*Nincs szüksége megerősítésre, sajnos túl magabiztos, hiszen, ha nem lenne az, nem fenyegetett volna egy okrot. Persze túlzásokba nem esett volna, de rájött, hogy kivel is van dolga, így egy kicsit szítani játékosan a tüzet, még lehet is. Sőt, kifejezetten élvezi, hogy úgy teheti meg, hogy nem lesz következménye.*
- Ő, de mint kiderült, nem kellett volna tőle tartanom. Mindegy, nem ismernélek, ha akkor nem félek, szóval volt értelme.
*Ez bizony így van, biztosan nem szólította volna le az utcán és akkor most nem lenne kivel olvasgatnia.
Kicsit elképed, amikor megtudja, hogy a másik a templomban éjszakázik, de igazából nem veszi teljesen komolyan. Sokan kutatnak éjt nappallá téve, hiszen jócskán vannak, akik fejlődni akarnak. Kedvese jut eszébe, aki ugyan ezt tenné. Ha tudna keverni valamit, ami ébren tartja őt a kérése szerint, talán megosztaná Cagon-nal is. Vagy nem. Majd kiderül, ha sikerül neki.*
- És te nekiálltál kutatni a semmit? *Pislog értetlenül. A szín sokat tud jelenteni, na de ha nem tudja milyen hatása kell legyen, akkor mit vár eredményül? Kékes-lilás-pirosas parfümöt is látott már, mégsem történik tőle semmi kirívó, esetleg utánafordulnak, mert illatozik.* - Merész vállalkozás. Jutottál már valamire? *Már azért is érdeklődik, mert tényleg nem tudja, hogy ennyi információból mégis mire lehet jutni.*
- Ó nem kösz. Ha abba beleiszok meg sem állok a kalmárig, márpedig nekem tényleg illene frissíteni az elmém. *Közben fellapozza a könyvet, de még a másikon marad egy kis ideig a figyelme.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.02 17:18:05
//A tudás hatalom//
*Nincs szüksége megerősítésre, sajnos túl magabiztos, hiszen, ha nem lenne az, nem fenyegetett volna egy okrot. Persze túlzásokba nem esett volna, de rájött, hogy kivel is van dolga, így egy kicsit szítani játékosan a tüzet, még lehet is. Sőt, kifejezetten élvezi, hogy úgy teheti meg, hogy nem lesz következménye.*
- Ő, de mint kiderült, nem kellett volna tőle tartanom. Mindegy, nem ismernélek, ha akkor nem félek, szóval volt értelme.
*Ez bizony így van, biztosan nem szólította volna le az utcán és akkor most nem lenne kivel olvasgatnia.
Kicsit elképed, amikor megtudja, hogy a másik a templomban éjszakázik, de igazából nem veszi teljesen komolyan. Sokan kutatnak éjt nappallá téve, hiszen jócskán vannak, akik fejlődni akarnak. Kedvese jut eszébe, aki ugyan ezt tenné. Ha tudna keverni valamit, ami ébren tartja őt a kérése szerint, talán megosztaná Cagon-nal is. Vagy nem. Majd kiderül, ha sikerül neki.*
- És te nekiálltál kutatni a semmit? *Pislog értetlenül. A szín sokat tud jelenteni, na de ha nem tudja milyen hatása kell legyen, akkor mit vár eredményül? Kékes-lilás-pirosas parfümöt is látott már, mégsem történik tőle semmi kirívó, esetleg utánafordulnak, mert illatozik.* - Merész vállalkozás. Jutottál már valamire? *Már azért is érdeklődik, mert tényleg nem tudja, hogy ennyi információból mégis mire lehet jutni.*
- Ó nem kösz. Ha abba beleiszok meg sem állok a kalmárig, márpedig nekem tényleg illene frissíteni az elmém. *Közben fellapozza a könyvet, de még a másikon marad egy kis ideig a figyelme.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.02 17:18:05
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 20:46:58
Üzenet elküldve: 2024-04-01 20:46:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* Felnevet mikor Nelira késsel példálózik, a kis bökője talán arra elég, hogy az ork megnyúzza reggeli betevőjét. Ezt azonban már nem hangoztatja, csupán a nevetéséből látható, hogy Cagon ezt viccnek fogta fel. *
- Kegyelmezz úrnőm!
* Rájátszik egy kicsit a szerepre, hogy jól érezze magát, de az idő rövid a túlzott színjátékhoz. *
- Tian? Ö lenne akire azt hitted, hogy üldözni fog?
* Vöröslő szemeivel kinéz a könyv mögül Nelirára. *
- Eléggé. Itt vagyok pár napja. Alszok én, ugyan csak lapozás között, de ez van. * mutat az egyik irányba* ott szoktam aludni, amott meg megkönnyíteni magam. Emellett a könyv mellet meg egy kis itókát csempésztem be, *Emeli az üveget ismeretlen anyaggal benne* mert ember legyen a talpán, aki ennyi könyv elolvasása után még épeszű.
* Noha ebből a három állításból az egyik hamis, mégsem javítja ki magát. Az áttörés elérése érdekében az alvatlanság csekély áldozatnak minősül az ork szemeiben. *
- Alig várom, hogy kimehessek és végre bármi, de tényleg bármi mást csinálhassak. De tegnap megkeresett egy csuklyás alak, aki jó pénzt kínált egy ritkább főzet lekeverésére. De sem azt nem mondta miből lesz, sem azt hogy milyen hatása lesz. Annyit mondott, hogy kékes lilás pirosas. Há mondtam neki, köszi, sokat segítesz.
* Bele is iszik az üvegbe, de egy jó nagy kortyot. Rajta ugyan nem látszik, de egy nagyon erős italról van szó. Cagon, Nelira felé nyújtja az üveget, így lehetőséget adva neki, hogy kipróbálja. Saját felelősségre. *
// A tudás hatalom //
* Felnevet mikor Nelira késsel példálózik, a kis bökője talán arra elég, hogy az ork megnyúzza reggeli betevőjét. Ezt azonban már nem hangoztatja, csupán a nevetéséből látható, hogy Cagon ezt viccnek fogta fel. *
- Kegyelmezz úrnőm!
* Rájátszik egy kicsit a szerepre, hogy jól érezze magát, de az idő rövid a túlzott színjátékhoz. *
- Tian? Ö lenne akire azt hitted, hogy üldözni fog?
* Vöröslő szemeivel kinéz a könyv mögül Nelirára. *
- Eléggé. Itt vagyok pár napja. Alszok én, ugyan csak lapozás között, de ez van. * mutat az egyik irányba* ott szoktam aludni, amott meg megkönnyíteni magam. Emellett a könyv mellet meg egy kis itókát csempésztem be, *Emeli az üveget ismeretlen anyaggal benne* mert ember legyen a talpán, aki ennyi könyv elolvasása után még épeszű.
* Noha ebből a három állításból az egyik hamis, mégsem javítja ki magát. Az áttörés elérése érdekében az alvatlanság csekély áldozatnak minősül az ork szemeiben. *
- Alig várom, hogy kimehessek és végre bármi, de tényleg bármi mást csinálhassak. De tegnap megkeresett egy csuklyás alak, aki jó pénzt kínált egy ritkább főzet lekeverésére. De sem azt nem mondta miből lesz, sem azt hogy milyen hatása lesz. Annyit mondott, hogy kékes lilás pirosas. Há mondtam neki, köszi, sokat segítesz.
* Bele is iszik az üvegbe, de egy jó nagy kortyot. Rajta ugyan nem látszik, de egy nagyon erős italról van szó. Cagon, Nelira felé nyújtja az üveget, így lehetőséget adva neki, hogy kipróbálja. Saját felelősségre. *
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:08:40
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:08:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tudás hatalom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tudja jól, hogy egy ork bármikor egy kis simogatással is nagyobb erőt mérne rá, mint bárki, s az a bájos kis feje menten lerepülne a nyakáról, de Neli csak akkor gondolkodik, amikor arra tényleg szükség van. Ha kell neki valami, és ilyen elérhetőségben van, akkor hirtelen természete győz, na meg a fenyegetőzés. *
- Ugyan, ameddig ide ért volna az a lapát kezed, már rég beleszúrtam volna a szívedbe a tőröm. *Elfojtja a nevetését, mert nem szeretne hangzavart kelteni, de azért nem fog sutyorogni. Talán pont a magabiztossága miatt él még, talán pont azért fog fiatalon meghalni.*
- Tudok én még úri hölgy is lenni, ha akarok, de nem akarok. Csak ez a könyv kellett.
*Csak a szemeit forgatja arra, hogy a lopakodása volt egyedül félelmetes, szerinte a finoman megláttatott tőrének is eléggé meg kellett volna tennie a hatását. De ezen most nem fog duzzogni, hisz nála van amit akart.
Egy jókora tenyerest mér a másik karjára, még mindig mosolyogva, nem bántani akarta, csak üdvözölni, bár valószínűleg úgysem érezte nagy erőnek a másik.*
- Örülök, hogy látlak. Muszáj egy kicsit tanulmányoznom néhány dolgot, kicsit elhanyagoltam a tanulmányaimat, Tian-nak meg szüksége van egy csomó mindenre. *Sóhajt nagyot, igazából nincs ma ehhez kedve, de érte bármit. Talán érdekességekre bukkan, amivel elhenceghet és akkor jöhet a jól megérdemelt jutalom.* - De te elég fáradtnak tűnsz, nem alszol tán? Vagy beköltöztél ide? *Mutat a könyvhalmazra, ami azt mutatja, hogy már egy ideje itt vert tanyát a férfi. Na ő ennyi ideig biztos nem marad, de pár órácska belefér. Le is ül a másik mellé, hogy közösen zavarhassák egymást a könyvek forgatásában.*
//A tudás hatalom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tudja jól, hogy egy ork bármikor egy kis simogatással is nagyobb erőt mérne rá, mint bárki, s az a bájos kis feje menten lerepülne a nyakáról, de Neli csak akkor gondolkodik, amikor arra tényleg szükség van. Ha kell neki valami, és ilyen elérhetőségben van, akkor hirtelen természete győz, na meg a fenyegetőzés. *
- Ugyan, ameddig ide ért volna az a lapát kezed, már rég beleszúrtam volna a szívedbe a tőröm. *Elfojtja a nevetését, mert nem szeretne hangzavart kelteni, de azért nem fog sutyorogni. Talán pont a magabiztossága miatt él még, talán pont azért fog fiatalon meghalni.*
- Tudok én még úri hölgy is lenni, ha akarok, de nem akarok. Csak ez a könyv kellett.
*Csak a szemeit forgatja arra, hogy a lopakodása volt egyedül félelmetes, szerinte a finoman megláttatott tőrének is eléggé meg kellett volna tennie a hatását. De ezen most nem fog duzzogni, hisz nála van amit akart.
Egy jókora tenyerest mér a másik karjára, még mindig mosolyogva, nem bántani akarta, csak üdvözölni, bár valószínűleg úgysem érezte nagy erőnek a másik.*
- Örülök, hogy látlak. Muszáj egy kicsit tanulmányoznom néhány dolgot, kicsit elhanyagoltam a tanulmányaimat, Tian-nak meg szüksége van egy csomó mindenre. *Sóhajt nagyot, igazából nincs ma ehhez kedve, de érte bármit. Talán érdekességekre bukkan, amivel elhenceghet és akkor jöhet a jól megérdemelt jutalom.* - De te elég fáradtnak tűnsz, nem alszol tán? Vagy beköltöztél ide? *Mutat a könyvhalmazra, ami azt mutatja, hogy már egy ideje itt vert tanyát a férfi. Na ő ennyi ideig biztos nem marad, de pár órácska belefér. Le is ül a másik mellé, hogy közösen zavarhassák egymást a könyvek forgatásában.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 16:43:26
Üzenet elküldve: 2024-04-01 16:43:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* Dühét inkább öntse ki valami jó régi elolvashatatlan papiroson, mintsem valami jöttment ember nyakán. Miután felvette a könyveket a földről nevét hallja a mögötte lébecolótól. Megfordul, mire szemei alatt megpillantja Nelirát. *
- Az istenért Nelira! Ha nem én lettem volna, lehet könyvek alatt lelnél nyugovóra.
* Hangján érezhető, hogy nem viccel, inkább egy kis komolyság fáradtsággal fűszerezve. *
- A modort tanítják, és ha valaki meg akar tanulni valamit, megtanulja!
* Ezzel nem célozni akar az előbbi „zsákmány szerzésre”, inkább csak kérdésére válaszolva csak ez jutott eszébe. Nagyot ásít és még a szemeit is dörzsöli. *
- Az egyetlen félelmetes benned az az, amilyen halkan osontál mögém.
* Enyhe büszkeséget lehet érezni ebben a mondatban, az ork le van nyűgözve. De azért a könyvet majd vissza fogja kérni később. Arról még nem feledkezett meg. *
- Hogy hogy itt vagy? Talán ihletre leltél és most utána jársz valaminek?
* Közben a könyvekkel a kezében megy vissza az asztalához, ha Nelira vele tart, asztalánál láthatja hegyekben a könyveket, amiket eddig átnyálazott (nagyobbak, mint ő maga). Közben leül az ork az asztalhoz és leveszi a tetejéről az egyiket és elkezdi olvasni. *
- Azért azt a könyvet * mutat arra, amit meghiúsított. * majd kérném vissza, ha befejezted.
// A tudás hatalom //
* Dühét inkább öntse ki valami jó régi elolvashatatlan papiroson, mintsem valami jöttment ember nyakán. Miután felvette a könyveket a földről nevét hallja a mögötte lébecolótól. Megfordul, mire szemei alatt megpillantja Nelirát. *
- Az istenért Nelira! Ha nem én lettem volna, lehet könyvek alatt lelnél nyugovóra.
* Hangján érezhető, hogy nem viccel, inkább egy kis komolyság fáradtsággal fűszerezve. *
- A modort tanítják, és ha valaki meg akar tanulni valamit, megtanulja!
* Ezzel nem célozni akar az előbbi „zsákmány szerzésre”, inkább csak kérdésére válaszolva csak ez jutott eszébe. Nagyot ásít és még a szemeit is dörzsöli. *
- Az egyetlen félelmetes benned az az, amilyen halkan osontál mögém.
* Enyhe büszkeséget lehet érezni ebben a mondatban, az ork le van nyűgözve. De azért a könyvet majd vissza fogja kérni később. Arról még nem feledkezett meg. *
- Hogy hogy itt vagy? Talán ihletre leltél és most utána jársz valaminek?
* Közben a könyvekkel a kezében megy vissza az asztalához, ha Nelira vele tart, asztalánál láthatja hegyekben a könyveket, amiket eddig átnyálazott (nagyobbak, mint ő maga). Közben leül az ork az asztalhoz és leveszi a tetejéről az egyiket és elkezdi olvasni. *
- Azért azt a könyvet * mutat arra, amit meghiúsított. * majd kérném vissza, ha befejezted.
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 15:17:08
Üzenet elküldve: 2024-04-01 15:17:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tudás hatalom//
*És sikerült. Megkaparintja az áhított könyvet, amivel már kissé pofátlanul ülne le a polchoz legközelebbi asztalhoz, hogy jól láthassa a böszme nagy ork, hogy ki is nyerte meg ezt a csatát. Elégedettség költözik Nelira arcára, nem volt kérdés ugyan, hogy megszerzi, amit akar, de azért még lehet büszke magára. Egy kis combvillantás mindenkit elkábít. Hiszi addig, amíg meg nem hallja az ismerős hangot, ami éppen a drágalátos anyját szidja, amit nem is bán, hiszen ő is hasonlóképpen gondolkodik róla. Talán cifrábbat is megengedett volna a másikak, amivel az édesanyját illetheti, de ez most mellékes, mert rájön, hogy kivel "küzdött meg" a mai zsákmányáért.*
- Cagon? *A büszkeségét ledózerolja arcáról az a hatalmas vigyor, ahogy elkezd felfelé nézni, megkeresve a vöröslő szempárt.*
- Tudod, hogy nincs modorom, mit lepődsz meg úgy? De, hogy te még itt is úriemb.. öhm, na érted úriork vagy mi vagy az hogy lehet? Félelmetes vagyok, mi? *Nevet fel halkan, amennyiért még talán nem dobják ki a csendek könyvekkel körbevont szentélyéből.*
//A tudás hatalom//
*És sikerült. Megkaparintja az áhított könyvet, amivel már kissé pofátlanul ülne le a polchoz legközelebbi asztalhoz, hogy jól láthassa a böszme nagy ork, hogy ki is nyerte meg ezt a csatát. Elégedettség költözik Nelira arcára, nem volt kérdés ugyan, hogy megszerzi, amit akar, de azért még lehet büszke magára. Egy kis combvillantás mindenkit elkábít. Hiszi addig, amíg meg nem hallja az ismerős hangot, ami éppen a drágalátos anyját szidja, amit nem is bán, hiszen ő is hasonlóképpen gondolkodik róla. Talán cifrábbat is megengedett volna a másikak, amivel az édesanyját illetheti, de ez most mellékes, mert rájön, hogy kivel "küzdött meg" a mai zsákmányáért.*
- Cagon? *A büszkeségét ledózerolja arcáról az a hatalmas vigyor, ahogy elkezd felfelé nézni, megkeresve a vöröslő szempárt.*
- Tudod, hogy nincs modorom, mit lepődsz meg úgy? De, hogy te még itt is úriemb.. öhm, na érted úriork vagy mi vagy az hogy lehet? Félelmetes vagyok, mi? *Nevet fel halkan, amennyiért még talán nem dobják ki a csendek könyvekkel körbevont szentélyéből.*
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:43:55
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:43:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Még mielőtt magáévá tehetné a könyveket, egy baljós hang szól mögötte. Az ork fáradt és lassú, ezért Nelira könnyűszerrel kikaphatja az ork elől a könyvet. Nem a legjobb bemutatkozás ha Cagont kérdezik, nem is rest ezt szóvá tenni. Sóhajt, majd így szól, még mindig a könyvek felé fordulva. *
- Neked is a jó édes anyukádat.
* Végén morogva. Lehajol összeszedni a maradék könyveit. *
- És még az orkokra mondják, hogy nincs modoruk.
* Ezt már azonban csak az orra alatt mondja. De ha szemfüles simán meghallhatja. Hazudna, ha azt mondaná, nem lenne kedve megfordulni és egy őrületes nyakleves keretein belül vissza szerezni a könyvet. Ám most tartózkodik az erőszaktól, talán mert a hang, amit hallott egy nőtől származik vagy, mert olyan fáradt. Semmi kedve egy dutyiba menni. Az lenne a legkisebb problémája, ha csak kivágnák, mint macskát szarni a könyvtárból, de ha még meg is támadná, akkor még börtönbe is mehetne. *
// A tudás hatalom //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Még mielőtt magáévá tehetné a könyveket, egy baljós hang szól mögötte. Az ork fáradt és lassú, ezért Nelira könnyűszerrel kikaphatja az ork elől a könyvet. Nem a legjobb bemutatkozás ha Cagont kérdezik, nem is rest ezt szóvá tenni. Sóhajt, majd így szól, még mindig a könyvek felé fordulva. *
- Neked is a jó édes anyukádat.
* Végén morogva. Lehajol összeszedni a maradék könyveit. *
- És még az orkokra mondják, hogy nincs modoruk.
* Ezt már azonban csak az orra alatt mondja. De ha szemfüles simán meghallhatja. Hazudna, ha azt mondaná, nem lenne kedve megfordulni és egy őrületes nyakleves keretein belül vissza szerezni a könyvet. Ám most tartózkodik az erőszaktól, talán mert a hang, amit hallott egy nőtől származik vagy, mert olyan fáradt. Semmi kedve egy dutyiba menni. Az lenne a legkisebb problémája, ha csak kivágnák, mint macskát szarni a könyvtárból, de ha még meg is támadná, akkor még börtönbe is mehetne. *
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:31:12
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:31:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tudás hatalom//
*A szokásos világos ruháihoz képest most a legsötétebb árnyalatot öltötte magára. Tiszta fekete öltözékében, mintha csak egy árny suhanna be az amúgy is komor templom dohos illatú belsejébe. A nehéz levegő már hiányzott neki, tanulnia kell, mert máskülönben nem lesz kedvese segítségére sohasem. Elpazarolta az idejét a tökéletes semmittevéssel, így fosztva meg magukat újabb tudástól, márpedig a bájitalok nem fogják magukat megfelelően kikeverni. Neki viszont szélesebb körű ismeret kell, mindenre fel kell legyen készülve, mert nem okozhat csalódást. Neki nem.
Nehéz nem észrevenni az orkot, aki éppen azt a könyvet akarja magáévá tenni, mint amit éppen Nelira, de a cél, hogy megszerezze sokkal erősebb annál, minthogy rájöjjön, hogy ki is az, aki éppen meg akarja kaparintani előle. Őt aztán nem érdekli, hogy hány fejjel magasodik fölé bárki, neki az kell és kész. *
- Felejtsd el, az ott az enyém.
*Szól azon a bájosan vészjósló hangján, s nem rest kivillantani a fekete hosszú szoknya vágásán át a fehér combját, melyre gondosan van ráerősítve sötét kis tőre. A jelenet maga kívánatos is lehetne, de ma nem ezt a hatást akarja elérni.
Nem akar feltűnést kelteni, nem olyan bolond, de elijeszteni egy orkot azt el lehet. Neki megy az ilyesmi, mint azt gondolja magáról. Nem néz a másik arcára, hogy ráeszmélhessen a kilétére, mindössze próbálja kikapni a másik elől azt a vágyott olvasmányt. Hogy sikerül-e neki az a másikon múlik, lévén sokkal magasabb, neki elég egy mozdulat, s nem kell pipiskednie érte, mint a szőkeségnek.*
//A tudás hatalom//
*A szokásos világos ruháihoz képest most a legsötétebb árnyalatot öltötte magára. Tiszta fekete öltözékében, mintha csak egy árny suhanna be az amúgy is komor templom dohos illatú belsejébe. A nehéz levegő már hiányzott neki, tanulnia kell, mert máskülönben nem lesz kedvese segítségére sohasem. Elpazarolta az idejét a tökéletes semmittevéssel, így fosztva meg magukat újabb tudástól, márpedig a bájitalok nem fogják magukat megfelelően kikeverni. Neki viszont szélesebb körű ismeret kell, mindenre fel kell legyen készülve, mert nem okozhat csalódást. Neki nem.
Nehéz nem észrevenni az orkot, aki éppen azt a könyvet akarja magáévá tenni, mint amit éppen Nelira, de a cél, hogy megszerezze sokkal erősebb annál, minthogy rájöjjön, hogy ki is az, aki éppen meg akarja kaparintani előle. Őt aztán nem érdekli, hogy hány fejjel magasodik fölé bárki, neki az kell és kész. *
- Felejtsd el, az ott az enyém.
*Szól azon a bájosan vészjósló hangján, s nem rest kivillantani a fekete hosszú szoknya vágásán át a fehér combját, melyre gondosan van ráerősítve sötét kis tőre. A jelenet maga kívánatos is lehetne, de ma nem ezt a hatást akarja elérni.
Nem akar feltűnést kelteni, nem olyan bolond, de elijeszteni egy orkot azt el lehet. Neki megy az ilyesmi, mint azt gondolja magáról. Nem néz a másik arcára, hogy ráeszmélhessen a kilétére, mindössze próbálja kikapni a másik elől azt a vágyott olvasmányt. Hogy sikerül-e neki az a másikon múlik, lévén sokkal magasabb, neki elég egy mozdulat, s nem kell pipiskednie érte, mint a szőkeségnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1277-1296