// A fémek titka //
* Ahogyan azt már eltervezte korábban is, felkeresi a könyvtárt. Nem rajong a templomért, mivel itt van a konkurencia. Egy isteni entitás erejét használják a gyógyításra, amikor a világi tudományok is rendelkezésre állnak. A láthatatlan harc persze szoros a két fél között. A tudományok képesek lekörözni az isteni erőket, ha betegségekről, vagy mérgekről van szó, sőt egyes sérüléseknél is hatásosak, mint amilyen a városőrnek a lába volt, de a gyógyító mágiájuk mérföldekkel megelőzi a tudományos módszerekét. Most viszont nem a gyógyítás miatt van itt, hanem a tudást keresi. Lesétál a hűvös a pincébe, ahol dohos, penészedő levegő illata hatol a tüdejébe. A csuhás rátekint, Nimeril köszönti és aztán eltűnik a sorok között. Könyveket keres, amik a fémekről szólnak. Ismereteit igyekszik a világban fellelhető anyagokkal bővíteni, amit később, majd felhasználhat a találmányai megalkotásakor. Az egyik üres könyvét arra fogja felhasználni, hogy az anyagokról leírást alkosson. Hosszú órákat tölt el több napig, amíg kibogarássza az anyagokat. Mindegyikhez odaírja a fellelhetőségi helyét, keménységét, olvadási pontját, megmunkálhatóságát, ötvözési képességét és azon belül, hogy milyen ismert ötvözettek alapanyaga. Fontos az is, hogy nyers illetve feldolgozott állapotáról is legyen ismerete. Amint készen van a fémekkel, hagy ki helyet, hogy ha lenne még néhány ismeretlen, akkor fel tudja vezetni és folytatja az ötvözettekkel. Szintén részletes leírásokat keres ki a könyvekből, amiket hasonlóan felvezet a könyvbe. Megint hagy ki helyet és aztán a drágaköveket kezdi el kilistázni. Ezek főleg a mágikus tulajdonságaik miatt érdekesek számára, mivel hővel annyira nem alakíthatok, de később talán katalizátorként még felhasználhatóak lesznek. Meg hallott már olyat is, hogy egyes kovácsmesterek még fel is használják a köveket is a munkájuk során. Több, mint egy hat eltelik, mire nagyjából megírja a saját kis könyvét. Ezután következik a kovácsolásról szóló könyvek bújása. Az alapvető ismereteket meg akarja ismerni a könyvekből, mielőtt ténylegesen belevágna. Több szakkönyvet is feltúr, amiket olvasva kezdi el saját könyvét kitölteni. Erre már a második könyvet használja, mivel ez a tényleges folyamatokról szól. Ez még nagyobb munka, mint az alapanyagok összeírása. Több könyvet is feltúr, ami a kovácsolásról szól és azokat összehasonlítva írja meg a sajátját. Mindenről, amit fontosnak tart ír bele, és ellátja lábjegyzetekkel is, hogy honnan származik az információ. Konkrétan olyan sok időt tölt napi szinten a könyvtárban, hogy a papok már látásból felismerik, amikor jön. Végül majdnem két hatnyi munka után tudja azt mondani, hogy nagyjából elégedett a munkájával. Ennyi idő alatt elméleti síkon kellően kibővítette a tudását, hogy már ne teljesen vakon legyen, ha a valós munkához fog hozzáfogni.*