Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 161 (3201. - 3220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-21 16:58:11
Üzenet elküldve: 2020-02-21 16:58:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//3. próbatétel//
//Megfejtve//
*Egy darabig még ácsorog ott, beolvadva újdonsült társai közé, azután elunja magát. A rejtvény megoldása feletti diadalérzet, és a jutalom miatti öröm lassacskán elmúlik, és átadja a helyét a telhetetlenségnek. Ha ilyen jutalmakat osztogatnak, ő bizony még kér belőlük.*
- Na, jól van srácok, majd még jövök.
*Paskolja meg azon mágus szobrát, amelyiknek eddig nekidőlt, majd elindul vissza a főtér felé. Léptei magabiztosak, sőt, majdhogynem komikusan légiesek a nemrég bezsebelt dicsőségtől. Kalapját sem húzza annyira szemébe, mint általában. Fedetlen arccal vigyorog a tömegbe: ő itt most már egy hős. Legalábbis annak érzi magát.*
//3. próbatétel//
//Megfejtve//
*Egy darabig még ácsorog ott, beolvadva újdonsült társai közé, azután elunja magát. A rejtvény megoldása feletti diadalérzet, és a jutalom miatti öröm lassacskán elmúlik, és átadja a helyét a telhetetlenségnek. Ha ilyen jutalmakat osztogatnak, ő bizony még kér belőlük.*
- Na, jól van srácok, majd még jövök.
*Paskolja meg azon mágus szobrát, amelyiknek eddig nekidőlt, majd elindul vissza a főtér felé. Léptei magabiztosak, sőt, majdhogynem komikusan légiesek a nemrég bezsebelt dicsőségtől. Kalapját sem húzza annyira szemébe, mint általában. Fedetlen arccal vigyorog a tömegbe: ő itt most már egy hős. Legalábbis annak érzi magát.*
3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:08:53
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:08:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Fäenro//
*A futás ugyan hosszútávon nem az erőssége, de látva, hogy Fäenro lelkesen iramodik neki, igyekszik lépést tartani vele. Ennek eredményeképpen alig kap levegőt a végén, és tempója jócskán lassul, de maga is szeretne mielőbb megérkezni.*
- Sze... szerinted... hol... kezdjük?
*Szuszog, mikor már a lépcsőn haladnak. Aztán áhítatos csend borul rá, benne a könyvtár nagyobb elfogódottságot kelt, mint maga a templom. Tekintete valaki olyat keres, aki idevalónak látszik, hátha iránymutatast kérhetnek, hol keresgéljenek.*
//4. próbatétel//
//Fäenro//
*A futás ugyan hosszútávon nem az erőssége, de látva, hogy Fäenro lelkesen iramodik neki, igyekszik lépést tartani vele. Ennek eredményeképpen alig kap levegőt a végén, és tempója jócskán lassul, de maga is szeretne mielőbb megérkezni.*
- Sze... szerinted... hol... kezdjük?
*Szuszog, mikor már a lépcsőn haladnak. Aztán áhítatos csend borul rá, benne a könyvtár nagyobb elfogódottságot kelt, mint maga a templom. Tekintete valaki olyat keres, aki idevalónak látszik, hátha iránymutatast kérhetnek, hol keresgéljenek.*
3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-19 20:22:22
Üzenet elküldve: 2020-02-19 20:22:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//3. próbatétel//
//Megfejtve//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nagy recsegés-ropogástól Krell enyhén szólva is összecsinálja magát. Hát még amikor a szobrok mind felé fordulnak.*
- Na, most meghalok a picsába.
*Mondja félig halálra váltan, félig belenyugodva. Úgy látszik, elszúrhatta a megoldást, vagy ő nem tudja, mit ronthatott el, de az biztos, hogy most már késő elpucolni. Hogy is futhatna el ezek elől az ősi óriás-mágus-szobrok elől? Egy helyben állva várja, melyik lesz az első, amelyik agyontapossa. A közvetlenül mellette lévőre tippel. Biztos nem tetszett neki, hogy a cipőjét taperolta. Utolsó mozdulataival még megigazítja kalapját, sétabotját, valamint vesz pár mély levegőt, hogy ne lihegjen annyira. Így méltóságteljesen távozhat a túlvilágra, már ha van olyan. Apja most bizonyára büszke lenne rá, ha láthatná.
Ám a várt végítélet helyett a kőszobrok egyike fejet hajt neki, és valamiféle könyvet tart elé. Ekkor tudatosul a férfiban, hogy a szobrok nem ellenségesek. A szöveget gyorsan átfutja, és igyekszik emlékezetébe vésni. Hitetlenkedve elmosolyodik, majd idővel mosolya átalakul egyfajta öntelt vigyorrá. Mire a szobrok visszaállnak a talapzatra, Krellt mintha kicserélték volna.
Azért teljesen mégsem száll el magától. A gratuláció érkeztekor például egészen zavarba jön.*
- Ja? Hát, köszönöm.
*Mondja halkan, de jól érthetően.
Ezután nagyot sóhajtva nekidől a "cipős" szobor talapzatának. Szinte el sem hiszi, ami az imént történt vele. Már maga Ar Thenior érkezte is teljesen felkészületlenül érte, de ez a templomi történés szinte megrázóan hatott rá. Annyi biztos, hogy rendesen megijedt. A pozitív végkimenetellel együtt azonban a benne dolgozó adrenalin felszabadult érzést kelt Krellben. Ajkára ismét visszakúszik a hitetlenkedő mosoly, sőt, még egy apró nevetés is kibukik belőle. Az egészet úgy éli meg, mintha valami hatalmas szerencse érte volna. Ez így is van, elvégre mi többre lehetne szüksége egy bajkeverőnek, mint egy biztos menedékre? Hihetetlen. Ha hinne valamiféle istenben, most bizonyára hálát adna neki. Így viszont csak a szerencse fiának érzi magát. A szerencsében legalább hisz.*
//3. próbatétel//
//Megfejtve//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nagy recsegés-ropogástól Krell enyhén szólva is összecsinálja magát. Hát még amikor a szobrok mind felé fordulnak.*
- Na, most meghalok a picsába.
*Mondja félig halálra váltan, félig belenyugodva. Úgy látszik, elszúrhatta a megoldást, vagy ő nem tudja, mit ronthatott el, de az biztos, hogy most már késő elpucolni. Hogy is futhatna el ezek elől az ősi óriás-mágus-szobrok elől? Egy helyben állva várja, melyik lesz az első, amelyik agyontapossa. A közvetlenül mellette lévőre tippel. Biztos nem tetszett neki, hogy a cipőjét taperolta. Utolsó mozdulataival még megigazítja kalapját, sétabotját, valamint vesz pár mély levegőt, hogy ne lihegjen annyira. Így méltóságteljesen távozhat a túlvilágra, már ha van olyan. Apja most bizonyára büszke lenne rá, ha láthatná.
Ám a várt végítélet helyett a kőszobrok egyike fejet hajt neki, és valamiféle könyvet tart elé. Ekkor tudatosul a férfiban, hogy a szobrok nem ellenségesek. A szöveget gyorsan átfutja, és igyekszik emlékezetébe vésni. Hitetlenkedve elmosolyodik, majd idővel mosolya átalakul egyfajta öntelt vigyorrá. Mire a szobrok visszaállnak a talapzatra, Krellt mintha kicserélték volna.
Azért teljesen mégsem száll el magától. A gratuláció érkeztekor például egészen zavarba jön.*
- Ja? Hát, köszönöm.
*Mondja halkan, de jól érthetően.
Ezután nagyot sóhajtva nekidől a "cipős" szobor talapzatának. Szinte el sem hiszi, ami az imént történt vele. Már maga Ar Thenior érkezte is teljesen felkészületlenül érte, de ez a templomi történés szinte megrázóan hatott rá. Annyi biztos, hogy rendesen megijedt. A pozitív végkimenetellel együtt azonban a benne dolgozó adrenalin felszabadult érzést kelt Krellben. Ajkára ismét visszakúszik a hitetlenkedő mosoly, sőt, még egy apró nevetés is kibukik belőle. Az egészet úgy éli meg, mintha valami hatalmas szerencse érte volna. Ez így is van, elvégre mi többre lehetne szüksége egy bajkeverőnek, mint egy biztos menedékre? Hihetetlen. Ha hinne valamiféle istenben, most bizonyára hálát adna neki. Így viszont csak a szerencse fiának érzi magát. A szerencsében legalább hisz.*
3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-19 08:45:17
Üzenet elküldve: 2020-02-19 08:45:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//3. próbatétel//
//Megfejtve//
*Igyekszik gyorsan átérni a városon, de az még így sem pár perc. A Főtértől a Szegénynegyeden át jött el eddig. Még sosem járt Arthenior templomában így óvatosan közelíti meg. Amint a bejárathoz ér már csak annyit lát, hogy néhány mozgó kőszobor visszaáll a feltételezett eredeti helyére. ~Sikerült neki!~ Egy sötét hajú, magas fiatalember áll a teremben, aki feltételezése szerint éppen teljesítette a harmadik próbatételt. Oda is szól dicsérő szavakkal a férfinak.*
- Gratulálok barátom! A harmadik talány átkától megmentetted a várost. *Enyhén meghajtja magát elismerése jeleként majd elindul visszafelé a Főtérre, hiszen itt már nem maradt tennivalója. Nem tántorítja el, hogy eddig még nem volt szerencsés a megfejtésekben, inkább örül annak, hogy a város összefog és mindenki hozzátesz egy kicsit a főbb sikerhez. Nagyon kíváncsi, hogy vajon sikerül-e minden próbatételt kiállnia a városnak egy-egy ügyes megfejtővel. Nagyon reméli, hogy így lesz, mert ha nem ki tudja milyen átkok szabadulnának el. Lábát szaporán szedve indul visszafelé a Főtérre.*
//3. próbatétel//
//Megfejtve//
*Igyekszik gyorsan átérni a városon, de az még így sem pár perc. A Főtértől a Szegénynegyeden át jött el eddig. Még sosem járt Arthenior templomában így óvatosan közelíti meg. Amint a bejárathoz ér már csak annyit lát, hogy néhány mozgó kőszobor visszaáll a feltételezett eredeti helyére. ~Sikerült neki!~ Egy sötét hajú, magas fiatalember áll a teremben, aki feltételezése szerint éppen teljesítette a harmadik próbatételt. Oda is szól dicsérő szavakkal a férfinak.*
- Gratulálok barátom! A harmadik talány átkától megmentetted a várost. *Enyhén meghajtja magát elismerése jeleként majd elindul visszafelé a Főtérre, hiszen itt már nem maradt tennivalója. Nem tántorítja el, hogy eddig még nem volt szerencsés a megfejtésekben, inkább örül annak, hogy a város összefog és mindenki hozzátesz egy kicsit a főbb sikerhez. Nagyon kíváncsi, hogy vajon sikerül-e minden próbatételt kiállnia a városnak egy-egy ügyes megfejtővel. Nagyon reméli, hogy így lesz, mert ha nem ki tudja milyen átkok szabadulnának el. Lábát szaporán szedve indul visszafelé a Főtérre.*
3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-18 17:41:34
Üzenet elküldve: 2020-02-18 17:41:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//3. próbatétel//
//Megfejtve//
*A mágusszobrok jó hat, talán nyolc méter magasan emelkednek, így Krellnek némi ügyeskedésre van szüksége, hogy mindent felérjen, de tetteiért ma senki nem vonja kérdőre. A kő érintése hideg, semmi jel nem utal arra, ami az utolsó cipő megérintése után történik. Megreccsen az egész templom. A kőbe fagyott mágusalakok körül por száll le az oszlopról, ahogy darabosan megmozdulnak. Recsegő, kőszerű mozgásuk egyre folyékonyabb lesz, míg mindannyian a rejtvény megoldójára nem néznek. Aztán egy most már egybefüggő lépéssel lelépnek talapzatukról és főhajtás után egyikük egy könyvet tart Krell elé, melyben írás jelenik meg.
"Pirtianes ajándéka, az éber szikla, hogy soha többé ne rombolhassák le a Mágia Templomát."
A szöveg elúszik, aztán új jelenik meg helyette.
"A régmúlt nagy mágusai védelmezik a templomot és a tudást, utolsó erejükig. Nem fáradnak, s nem alszanak, ha valaki felébreszti őket. Feladatuk a templom és a felébresztő templomon belüli védelme, melyet akár élet kioltása árán is teljesítenek."
Olvasható a tömör leírás. Ezután a szobrok visszalépnek talapzatukra és belemerevednek eredeti pozitúrájukba, ám Krell innentől tekintetek tucatját érezheti magán, ha a templomba lép.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.18 17:42:02
//3. próbatétel//
//Megfejtve//
*A mágusszobrok jó hat, talán nyolc méter magasan emelkednek, így Krellnek némi ügyeskedésre van szüksége, hogy mindent felérjen, de tetteiért ma senki nem vonja kérdőre. A kő érintése hideg, semmi jel nem utal arra, ami az utolsó cipő megérintése után történik. Megreccsen az egész templom. A kőbe fagyott mágusalakok körül por száll le az oszlopról, ahogy darabosan megmozdulnak. Recsegő, kőszerű mozgásuk egyre folyékonyabb lesz, míg mindannyian a rejtvény megoldójára nem néznek. Aztán egy most már egybefüggő lépéssel lelépnek talapzatukról és főhajtás után egyikük egy könyvet tart Krell elé, melyben írás jelenik meg.
"Pirtianes ajándéka, az éber szikla, hogy soha többé ne rombolhassák le a Mágia Templomát."
A szöveg elúszik, aztán új jelenik meg helyette.
"A régmúlt nagy mágusai védelmezik a templomot és a tudást, utolsó erejükig. Nem fáradnak, s nem alszanak, ha valaki felébreszti őket. Feladatuk a templom és a felébresztő templomon belüli védelme, melyet akár élet kioltása árán is teljesítenek."
Olvasható a tömör leírás. Ezután a szobrok visszalépnek talapzatukra és belemerevednek eredeti pozitúrájukba, ám Krell innentől tekintetek tucatját érezheti magán, ha a templomba lép.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.18 17:42:02
3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-18 17:07:41
Üzenet elküldve: 2020-02-18 17:07:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//3. próbatétel//
*Miután a férfi meghallja Ar Thenior válaszát, a homlokára csap. Hát persze! Hiszen nem elég bekiabálni, meg is kell tenni. Ő bolond meg még elárulta a többieknek. Gyorsan biccent a kőóriás felé, majd megiramodik hosszú lábain. A sétapálcát a hóna alá csapja, kalapjába kapaszkodik, úgy szalad lélekszakadva, hogy megelőzze a templom felé tartó népeket.
A templomba lépve nagy levegőt vesz, de még ki se fújja magát rendesen, úgy áll neki a szobrok végigtapogatásának. Az érintések sorrendje megegyezik azzal, amelyet a főtéren Ar Theniornak elmondott. Az utolsó érintés után várakozva tekint körül. Reméli, nem késett el, illetve nem szabadít semmi csapást magára egy esetlegesen téves válasszal. Bár a megoldás jó kell legyen, hiszen annyiszor átvette már magában, hogy mostantól csak szobrokkal fog álmodni valószínűleg.*
//3. próbatétel//
*Miután a férfi meghallja Ar Thenior válaszát, a homlokára csap. Hát persze! Hiszen nem elég bekiabálni, meg is kell tenni. Ő bolond meg még elárulta a többieknek. Gyorsan biccent a kőóriás felé, majd megiramodik hosszú lábain. A sétapálcát a hóna alá csapja, kalapjába kapaszkodik, úgy szalad lélekszakadva, hogy megelőzze a templom felé tartó népeket.
A templomba lépve nagy levegőt vesz, de még ki se fújja magát rendesen, úgy áll neki a szobrok végigtapogatásának. Az érintések sorrendje megegyezik azzal, amelyet a főtéren Ar Theniornak elmondott. Az utolsó érintés után várakozva tekint körül. Reméli, nem késett el, illetve nem szabadít semmi csapást magára egy esetlegesen téves válasszal. Bár a megoldás jó kell legyen, hiszen annyiszor átvette már magában, hogy mostantól csak szobrokkal fog álmodni valószínűleg.*
3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-17 18:26:37
Üzenet elküldve: 2020-02-17 18:26:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//1. próbatétel//
*A téren állva sokan sokféle dolgot kiabálnak be, ám Ar Thenior egyik választ sem fogadja el. Ezután közli, hogy rossz helyen keresgélnek. Frandr nem idevalósi, így nem tudja, hova máshova kéne mennie, de szerencsére sokan megindulnak a templom felé, így ő is odamegy.
Egy könyvtárban köt ki.*
~Ezzel sokra megyek, ha nem tudok olvasni~
*Körbenéz ettől függetlenül a könyvtárban. Egy tépett, ősöregnek tűnő könyvön állapodik meg a szeme, amit épp valaki visszahelyez a polcra.
Kis vacillálás után végül odamegy egy csuháshoz megkérni azt, hogy segítsen elolvasni a könyvet. Valami hadinaplóról van szó, amit sok évvel ezelőtt írtak. Mikor harmadszorra olvassa fel a csuhás a könyvet, Frandrnek támad egy ötlete. Nem nagyon jó a metaforikus dolgok elemzésében, ám úgy véli, talán most rátapintott a lényegre. Vagy nem, de mindenesetre megköszöni a csuhásnak a segítőkészséget, majd siet is vissza a fő térre.*
//1. próbatétel//
*A téren állva sokan sokféle dolgot kiabálnak be, ám Ar Thenior egyik választ sem fogadja el. Ezután közli, hogy rossz helyen keresgélnek. Frandr nem idevalósi, így nem tudja, hova máshova kéne mennie, de szerencsére sokan megindulnak a templom felé, így ő is odamegy.
Egy könyvtárban köt ki.*
~Ezzel sokra megyek, ha nem tudok olvasni~
*Körbenéz ettől függetlenül a könyvtárban. Egy tépett, ősöregnek tűnő könyvön állapodik meg a szeme, amit épp valaki visszahelyez a polcra.
Kis vacillálás után végül odamegy egy csuháshoz megkérni azt, hogy segítsen elolvasni a könyvet. Valami hadinaplóról van szó, amit sok évvel ezelőtt írtak. Mikor harmadszorra olvassa fel a csuhás a könyvet, Frandrnek támad egy ötlete. Nem nagyon jó a metaforikus dolgok elemzésében, ám úgy véli, talán most rátapintott a lényegre. Vagy nem, de mindenesetre megköszöni a csuhásnak a segítőkészséget, majd siet is vissza a fő térre.*
3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-17 14:02:39
Üzenet elküldve: 2020-02-17 14:02:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//1. próbatétel//
*Grimor beleun a dologba, az öreg Theniorba meg a fejtörő kérdéseibe. Még az elsőre se találta el senki a téren lévő ácsingózók közül a választ, csak próbálkoztak ezzel-azzal, amin jól fel is húzta magát a kőmágus, de hát hogy a vándor szomját is oltja, meg dicsőséges áldozat is, meg enyhet is hoz, na és még ott van Eeyr virága... ~találják ki a tudósok!~ aztán meg már elő is állt a következő talányával.
~Ha valaki, akkor itt talán tudják a csuhások a választ.~ dönt Grimor, és beállít a Templomba. No nem mintha utódnemzésen törné a fejét, így aztán ő a maga részéről nemigen tart a farokkunkorító átoktól (na persze sohasem lehet tudni, nem volna jó ha egyszer a nem túl távoli jövőben valami malacfarkú ork zabigyerek beállítana azzal, hogy Grimor az apja, még csak az kéne).
De még mielőtt tájékoztatná a csuhásokat a főtéren történtekről (amiről lehet hogy amúgy is tudnak), először körbeszimatol a könyvtárban. Azt mondta a a matuzsálemkorú, hogy az öregasszonyok tudják a választ, vagy mi... mesék. Régi meséket keres.*
//1. próbatétel//
*Grimor beleun a dologba, az öreg Theniorba meg a fejtörő kérdéseibe. Még az elsőre se találta el senki a téren lévő ácsingózók közül a választ, csak próbálkoztak ezzel-azzal, amin jól fel is húzta magát a kőmágus, de hát hogy a vándor szomját is oltja, meg dicsőséges áldozat is, meg enyhet is hoz, na és még ott van Eeyr virága... ~találják ki a tudósok!~ aztán meg már elő is állt a következő talányával.
~Ha valaki, akkor itt talán tudják a csuhások a választ.~ dönt Grimor, és beállít a Templomba. No nem mintha utódnemzésen törné a fejét, így aztán ő a maga részéről nemigen tart a farokkunkorító átoktól (na persze sohasem lehet tudni, nem volna jó ha egyszer a nem túl távoli jövőben valami malacfarkú ork zabigyerek beállítana azzal, hogy Grimor az apja, még csak az kéne).
De még mielőtt tájékoztatná a csuhásokat a főtéren történtekről (amiről lehet hogy amúgy is tudnak), először körbeszimatol a könyvtárban. Azt mondta a a matuzsálemkorú, hogy az öregasszonyok tudják a választ, vagy mi... mesék. Régi meséket keres.*
3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-16 14:57:53
Üzenet elküldve: 2020-02-16 14:57:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Boszorkánygyűrű – különválva a templomban//
*A kalmárból miután elköszönt Ronytól viharos gyorsasággal a templomba érkezik. Megbeszélték, hogy mindketten dolgukat elintézve késő délután a főtéren találkoznak. Belépve kissé másmilyen, mint a szentély, de még mindig jobb, mint volt. Emlékeiben másként él. Egy kisebb táska van oldalán, mely most kivan tömve újonnan vett holmijával. Vett egy másik nadrágot, egy kis fehér nemesi szabásút. Beletúr, és kis szütyőjét keresi, mert azt is a kis táskába süllyesztette. Megkönnyebbül, amikor a pénzes tarsoly előkerül. Aztán visszatúrja a mélyére, és bezárja a kis táska száját. Majd a kezében lóbálva halad a templomban, és nézelődik erre arra. Természetesen Kaffa ismét leugrik válláról, és körbe járja a templomot. Igazán szép templom ez, talán kicsivel több időt tölt el itt, mint tervezte eredetileg.*
*Aerwen öltözéke a nadrágra cserélődött le, a kis fehér blúza, és kiskabátja van rajta. Hosszú aranyló fürtjei most is szabadon hullámzik ragyogóan utána. Nem akar sokat időzni itt, még a végén lehet beéri a tisztáson a tündér fiút. Csak tiszteletét teszi az istennőnél, és kéri vigyázzon rájuk, most hogy a szél olyan csúnyán feltámadt, reméli semmi ártó gonoszt nem hoz rájuk. Teljesen nyugalomban sétálgat a templomban a padok között, persze a nyugalom a lelkiállapotára vonatkozik, valójában első ránézésre, egy izgága kis tündér, aki folyton csak mozog. Le nem állna egy pillanatra sem. Egyszer csak azonban leül az egyik padra, és valami csoda történik nyugton ül. Igaz valószínű csak pár percig lesz ez így.*
*A kalmárból miután elköszönt Ronytól viharos gyorsasággal a templomba érkezik. Megbeszélték, hogy mindketten dolgukat elintézve késő délután a főtéren találkoznak. Belépve kissé másmilyen, mint a szentély, de még mindig jobb, mint volt. Emlékeiben másként él. Egy kisebb táska van oldalán, mely most kivan tömve újonnan vett holmijával. Vett egy másik nadrágot, egy kis fehér nemesi szabásút. Beletúr, és kis szütyőjét keresi, mert azt is a kis táskába süllyesztette. Megkönnyebbül, amikor a pénzes tarsoly előkerül. Aztán visszatúrja a mélyére, és bezárja a kis táska száját. Majd a kezében lóbálva halad a templomban, és nézelődik erre arra. Természetesen Kaffa ismét leugrik válláról, és körbe járja a templomot. Igazán szép templom ez, talán kicsivel több időt tölt el itt, mint tervezte eredetileg.*
*Aerwen öltözéke a nadrágra cserélődött le, a kis fehér blúza, és kiskabátja van rajta. Hosszú aranyló fürtjei most is szabadon hullámzik ragyogóan utána. Nem akar sokat időzni itt, még a végén lehet beéri a tisztáson a tündér fiút. Csak tiszteletét teszi az istennőnél, és kéri vigyázzon rájuk, most hogy a szél olyan csúnyán feltámadt, reméli semmi ártó gonoszt nem hoz rájuk. Teljesen nyugalomban sétálgat a templomban a padok között, persze a nyugalom a lelkiállapotára vonatkozik, valójában első ránézésre, egy izgága kis tündér, aki folyton csak mozog. Le nem állna egy pillanatra sem. Egyszer csak azonban leül az egyik padra, és valami csoda történik nyugton ül. Igaz valószínű csak pár percig lesz ez így.*
3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-15 16:29:53
Üzenet elküldve: 2020-02-15 16:29:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Úton//
- A szerzetesek általában magányosan gyakorolják a hitüket, sokat vándorolnak és terjesztik a hitet. Mielőtt te jöttél, én is sokat vándoroltam Erdőmélyén. *Kezd bele a magyarázatba, mintha minden rendben volna. Pedig egyáltalán nincs.*
- A papok pedig egy templomban vannak, itt hirdetik az igét és nem vándorolnak. *Mutat rá a különbségre pap és szerzetes között.
A temető méretére tett megjegyzésre csak sóhajt.*
- Valahogyan biztosan megoldják. *Mondja még kitérő válaszként, mert most nagyobb gondjuk is akadt, mint Arthenior temetkezési szokásai.
A temető látványa és furcsa elváltozásai nem maradhatnak rejtve a templom papjai vagy Arenih atya előtt, így az erdőmélyi elf, saját és Niev biztonságát szem előtt tartva, hogy a templomban keres valakit, akinek elmondhatja a látottakat.*
- Sajnos, kincsem, ez nincs mindig így. *Zárja le a szép és a jó közötti párhuzam problémáját és indulna is vissza.
Természetes, hogy a kislány nem akar még menni, hisz ő nem érti, miért jelenthetnek problémát a sírokat összekötő arany indák, de a páncélos csuhás nem enged. Indulni fognak.*
- Nem tudom, a főpap biztosan tudni fogja, hogy mit tegyen vele. *Szavai magabiztosabbak, mint amennyire gondolja. Sejti, hogy nem lesz ennyire egyszerű a dolog.*
- Hahó! Van itt valaki! *Emeli fel a hangját, ahogy beérnek a templomba. Most már nem zavarja, hogy a falakon visszahangzó hangja megtöri az áhítat csendjét. Vannak dolgok, mint a kriptákat és sírokat összekötő aranyló indák, amelyek felülírják a templomi etikett szabályait.*
//Úton//
- A szerzetesek általában magányosan gyakorolják a hitüket, sokat vándorolnak és terjesztik a hitet. Mielőtt te jöttél, én is sokat vándoroltam Erdőmélyén. *Kezd bele a magyarázatba, mintha minden rendben volna. Pedig egyáltalán nincs.*
- A papok pedig egy templomban vannak, itt hirdetik az igét és nem vándorolnak. *Mutat rá a különbségre pap és szerzetes között.
A temető méretére tett megjegyzésre csak sóhajt.*
- Valahogyan biztosan megoldják. *Mondja még kitérő válaszként, mert most nagyobb gondjuk is akadt, mint Arthenior temetkezési szokásai.
A temető látványa és furcsa elváltozásai nem maradhatnak rejtve a templom papjai vagy Arenih atya előtt, így az erdőmélyi elf, saját és Niev biztonságát szem előtt tartva, hogy a templomban keres valakit, akinek elmondhatja a látottakat.*
- Sajnos, kincsem, ez nincs mindig így. *Zárja le a szép és a jó közötti párhuzam problémáját és indulna is vissza.
Természetes, hogy a kislány nem akar még menni, hisz ő nem érti, miért jelenthetnek problémát a sírokat összekötő arany indák, de a páncélos csuhás nem enged. Indulni fognak.*
- Nem tudom, a főpap biztosan tudni fogja, hogy mit tegyen vele. *Szavai magabiztosabbak, mint amennyire gondolja. Sejti, hogy nem lesz ennyire egyszerű a dolog.*
- Hahó! Van itt valaki! *Emeli fel a hangját, ahogy beérnek a templomba. Most már nem zavarja, hogy a falakon visszahangzó hangja megtöri az áhítat csendjét. Vannak dolgok, mint a kriptákat és sírokat összekötő aranyló indák, amelyek felülírják a templomi etikett szabályait.*
3210. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-15 13:30:36
Üzenet elküldve: 2020-02-15 13:30:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Úton//
- Mi a különbség?
*Mármint azon kívül, hogy Pycta nem úgy öltözik, mint a templom papjai. De hát ugyanúgy az istenség a főnöke az elfnek, mint a templomiaknak. Szóval a kislány számára nincsen jelentős különbség közöttük.*
- De hát ez egy tökreee nagy város. Ez a temető meg tök kicsi temető.
*Félrebillentett fejjel nézi a temetőt. És akármerre biccenti a fejét, mindig arra jut, hogy ez a temető nagyon kicsi és egy nagyon nagy város közepén van. Egyszóval: betelik.
Pycta nem osztja a kislány lelkesedését és ebből Niev mit sem vesz észre. Áhítattal nézi a szeme elé táruló látképet.*
- Nemáááár! Hadd maradjak!
*Nyafogja Pyctának, mikor az menni akar, hogy szóljon valakinek.*
- A szép az jó.
*Hangzik az ősi bölcsesség, amivel Niev simán lesöpri Pycta érveit, miszerint a szép nem mindig jó is. Kicsit vontatni kell ugyan befelé, de azért megy.*
- De ugye a főnökpap nem fogja bántani, ugyee?
//Úton//
- Mi a különbség?
*Mármint azon kívül, hogy Pycta nem úgy öltözik, mint a templom papjai. De hát ugyanúgy az istenség a főnöke az elfnek, mint a templomiaknak. Szóval a kislány számára nincsen jelentős különbség közöttük.*
- De hát ez egy tökreee nagy város. Ez a temető meg tök kicsi temető.
*Félrebillentett fejjel nézi a temetőt. És akármerre biccenti a fejét, mindig arra jut, hogy ez a temető nagyon kicsi és egy nagyon nagy város közepén van. Egyszóval: betelik.
Pycta nem osztja a kislány lelkesedését és ebből Niev mit sem vesz észre. Áhítattal nézi a szeme elé táruló látképet.*
- Nemáááár! Hadd maradjak!
*Nyafogja Pyctának, mikor az menni akar, hogy szóljon valakinek.*
- A szép az jó.
*Hangzik az ősi bölcsesség, amivel Niev simán lesöpri Pycta érveit, miszerint a szép nem mindig jó is. Kicsit vontatni kell ugyan befelé, de azért megy.*
- De ugye a főnökpap nem fogja bántani, ugyee?
3209. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-14 03:12:56
Üzenet elküldve: 2020-02-14 03:12:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*A fiú már a jókora faajtót lökné be kezével, mikor a pásztor utána szól. Érdeklődve fordul meg, s csakhamar széles mosoly jelenik meg arcán.*
-A nagyanyád igazat szólott. Bár mint tudjuk, a nőknek mindig igaza van… Mint most is. *Siklik a barátságos tekintet Karheiára, majd biccent.* -Az évnek e havában nem igazán tanácsos lóháton kelni át az ingoványon, hát még az erdőn… Ha itt hagynátok őket, Arizeus atya bizton ellátná a lovaitokat.
*Pillant az említett férfire reménykedve, aki kurtán bólint.* - Gondjukat tudjuk viselni. Saját jószágaink a lázadás óta nincsenek, de van egy kisebb jászol, amott hátul. Hagyjátok csak kikötve a lovakat, majd én hátraviszem őket. Ez a legkevesebb. *Válaszolja derűsen, összekulcsolva maga előtt kezeit. Hogy Glendron a híreken kívül esetlegesen kegytárgyakkal tér vissza, az önmagában szívderítő gondolat számára. E szent ereklyékből jó néhány megsemmisült a lázadás alatt, ez a túra pedig kiváló lehetőség arra, hogy bővíthessék szerény készletük.*
-Hát... Ragyogja be utatok a Fény, s óvakodjatok mindentől, mi ellene ténykedik. Az élet fontosabb bármilyen kincsnél vagy igazságnál, ezt mindig tartsátok szem előtt. *Toldja meg még Arizeus a már így is igen megpakolt közhelykészletüket, mire Glendron sietős léptekkel megindul a kapu felé. Még egy utolsó kézszorítás az atyával, s már nyílik is a hatalmas tölgyfakapu.*
-Bölcsen döntöttetek, én pedig hálával tartozom. Nehezen tudtam megmaradni már a négy fal között. *Biccent a kettős irányába, mihelyst maguk mögött tudják a kétszárnyú kaput.* -Nem lesz könnyű út… De nincs oly ösvény, min ne lennének tócsák. *Teszi hozzá nagy bölcsen. Hogy az izgatottságtól eredt-e meg ennyire a nyelve, netán attól, hogy a háta mögött hagyta a templomot és az atyát, nehéz lenne megmondani.*
-Szóval… Thargok vagytok? Nem jártam még azon a vidéken, de hallani már hallottam hírüket. Barbárok, kik orkhúson élnek és farkasvért isznak. Az asszonyaik pedig… *Elharapja a mondatot, s sután Karheiára mered, miközben ügyetlenül arcába húzza baljával a csuklyát.* -De Ti nem tűntök ilyennek. Sok a vándor északon, a beszédjük pedig oly egyenes, akár a kasza. Merre tartsunk most?
*Pillant hirtelen a pásztormágusra, mint aki instrukciót vár. Hogy négylábon vagy kétlábon, s hogy merre, az a kettősön áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.14 03:15:12
*A fiú már a jókora faajtót lökné be kezével, mikor a pásztor utána szól. Érdeklődve fordul meg, s csakhamar széles mosoly jelenik meg arcán.*
-A nagyanyád igazat szólott. Bár mint tudjuk, a nőknek mindig igaza van… Mint most is. *Siklik a barátságos tekintet Karheiára, majd biccent.* -Az évnek e havában nem igazán tanácsos lóháton kelni át az ingoványon, hát még az erdőn… Ha itt hagynátok őket, Arizeus atya bizton ellátná a lovaitokat.
*Pillant az említett férfire reménykedve, aki kurtán bólint.* - Gondjukat tudjuk viselni. Saját jószágaink a lázadás óta nincsenek, de van egy kisebb jászol, amott hátul. Hagyjátok csak kikötve a lovakat, majd én hátraviszem őket. Ez a legkevesebb. *Válaszolja derűsen, összekulcsolva maga előtt kezeit. Hogy Glendron a híreken kívül esetlegesen kegytárgyakkal tér vissza, az önmagában szívderítő gondolat számára. E szent ereklyékből jó néhány megsemmisült a lázadás alatt, ez a túra pedig kiváló lehetőség arra, hogy bővíthessék szerény készletük.*
-Hát... Ragyogja be utatok a Fény, s óvakodjatok mindentől, mi ellene ténykedik. Az élet fontosabb bármilyen kincsnél vagy igazságnál, ezt mindig tartsátok szem előtt. *Toldja meg még Arizeus a már így is igen megpakolt közhelykészletüket, mire Glendron sietős léptekkel megindul a kapu felé. Még egy utolsó kézszorítás az atyával, s már nyílik is a hatalmas tölgyfakapu.*
-Bölcsen döntöttetek, én pedig hálával tartozom. Nehezen tudtam megmaradni már a négy fal között. *Biccent a kettős irányába, mihelyst maguk mögött tudják a kétszárnyú kaput.* -Nem lesz könnyű út… De nincs oly ösvény, min ne lennének tócsák. *Teszi hozzá nagy bölcsen. Hogy az izgatottságtól eredt-e meg ennyire a nyelve, netán attól, hogy a háta mögött hagyta a templomot és az atyát, nehéz lenne megmondani.*
-Szóval… Thargok vagytok? Nem jártam még azon a vidéken, de hallani már hallottam hírüket. Barbárok, kik orkhúson élnek és farkasvért isznak. Az asszonyaik pedig… *Elharapja a mondatot, s sután Karheiára mered, miközben ügyetlenül arcába húzza baljával a csuklyát.* -De Ti nem tűntök ilyennek. Sok a vándor északon, a beszédjük pedig oly egyenes, akár a kasza. Merre tartsunk most?
*Pillant hirtelen a pásztormágusra, mint aki instrukciót vár. Hogy négylábon vagy kétlábon, s hogy merre, az a kettősön áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.14 03:15:12
3208. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-14 00:17:58
Üzenet elküldve: 2020-02-14 00:17:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Úton//
- Nem tudok róla, hogy volna. *Válaszol kifelé tartva a templomból még.*
- És én nem vagyok pap, hanem szerzetes. *Egészíti ki a választ egy halvány mosollyal.
A felkínált ételek természetesen együtt is járhatnak, ha Niev mindkettőt szeretné. Az erdőmélyi elf halkan fel is nevet a kérdésen.*
- Persze, hogy mindkettőt. *Nyújtja át mosolyogva az ételeket. Örül neki, hogy a kislány nem válogatós fajta, legalábbis ebben a szellemben nevelte és az erdőben úgyis szűkösebb a választék. Bár az erdő mindent meg tud adni nekik, amire szükségük van.
Mire kiérnek Nievesha elpusztítja az élelmet.*
- Remélhetően nem. *Válaszolja és tényleg reméli, hogy nem nyugtalankodnak a holtak, ha az atya nem imádkozik.
Ám a temetőbe érve olyan látvány fogadja őket, ami se nem szokványos, se nem ad okot nyugalomra. A sírokat és a kriptákat összekötő, aranyló indák egyelőre csak Niev tetszését nyerik el.*
- Nem így. *Nem tud osztozni a kislány lelkesedésén, lombzöld tekintete ide-oda jár a sírboltok között, de nem lel magyarázatot, csak azt tudja, hogy ez nem természetes.*
- A városiak így temetkeznek és biztosan nem fog elfogyni a hely. *Teszi hozzá még mindig a temető képét fürkészve.*
- Nekem a zöld a kedvenc színem. *Válaszol mosolytalanul, hisz nem hagyhatja válasz nélkül a kislányát, majd halk sóhajjal fordul vissza. Természetesen a kislány sem maradhat ott.*
- Gyere, szóljunk a papoknak, hogy mi folyik itt. Bár lehet, hogy szép, de ami szép, nem biztos, hogy veszélytelen. Érted? *Néz a kicsire komolyan.
Még mielőtt elindulnak visszafelé a kislánnyal, lehunyja a szemét és elmormol egy rövid fohászt az Erdő Szívéhez, hogy mutassa meg neki, ha ártó szándékú lények leselkednének rájuk. Ha érez ilyet, azonnal indul, ha nem, akkor is, mindkét esetben lesz mind gondolkodni.
Ha beérnek a templomba, azonnal keres valakit, akivel megoszthatja tapasztalatait és ha teheti, a kislányt nem engedi el maga mellől.*
Pycta del Ventus megpróbált varázsolni egy Ellenségérzékelés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Úton//
- Nem tudok róla, hogy volna. *Válaszol kifelé tartva a templomból még.*
- És én nem vagyok pap, hanem szerzetes. *Egészíti ki a választ egy halvány mosollyal.
A felkínált ételek természetesen együtt is járhatnak, ha Niev mindkettőt szeretné. Az erdőmélyi elf halkan fel is nevet a kérdésen.*
- Persze, hogy mindkettőt. *Nyújtja át mosolyogva az ételeket. Örül neki, hogy a kislány nem válogatós fajta, legalábbis ebben a szellemben nevelte és az erdőben úgyis szűkösebb a választék. Bár az erdő mindent meg tud adni nekik, amire szükségük van.
Mire kiérnek Nievesha elpusztítja az élelmet.*
- Remélhetően nem. *Válaszolja és tényleg reméli, hogy nem nyugtalankodnak a holtak, ha az atya nem imádkozik.
Ám a temetőbe érve olyan látvány fogadja őket, ami se nem szokványos, se nem ad okot nyugalomra. A sírokat és a kriptákat összekötő, aranyló indák egyelőre csak Niev tetszését nyerik el.*
- Nem így. *Nem tud osztozni a kislány lelkesedésén, lombzöld tekintete ide-oda jár a sírboltok között, de nem lel magyarázatot, csak azt tudja, hogy ez nem természetes.*
- A városiak így temetkeznek és biztosan nem fog elfogyni a hely. *Teszi hozzá még mindig a temető képét fürkészve.*
- Nekem a zöld a kedvenc színem. *Válaszol mosolytalanul, hisz nem hagyhatja válasz nélkül a kislányát, majd halk sóhajjal fordul vissza. Természetesen a kislány sem maradhat ott.*
- Gyere, szóljunk a papoknak, hogy mi folyik itt. Bár lehet, hogy szép, de ami szép, nem biztos, hogy veszélytelen. Érted? *Néz a kicsire komolyan.
Még mielőtt elindulnak visszafelé a kislánnyal, lehunyja a szemét és elmormol egy rövid fohászt az Erdő Szívéhez, hogy mutassa meg neki, ha ártó szándékú lények leselkednének rájuk. Ha érez ilyet, azonnal indul, ha nem, akkor is, mindkét esetben lesz mind gondolkodni.
Ha beérnek a templomba, azonnal keres valakit, akivel megoszthatja tapasztalatait és ha teheti, a kislányt nem engedi el maga mellől.*
Pycta del Ventus megpróbált varázsolni egy Ellenségérzékelés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
3207. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-13 00:02:54
Üzenet elküldve: 2020-02-13 00:02:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*A csuhások nagyon gyorsan beletörődnek a dologba, hogy nem Glendron nem jöhet velük, de Learon legnagyobb megdöbbenésére, Karheia nem. Szót is emel a Sajt-mester döntése ellen, méghozzá elég erélyesen, ami azzal együtt, hogy a két férfi jámbor módon tűri a visszautasítást, megváltoztatja a pásztormágus döntését. Egy pillanatra megdörgöli orrnyergét, hogy visszaszerezze az irányítást a dolgok felett, aztán megszólal.*
-Várjunk egy pillanatot! *Emeli fel kezét is, hogy marasztalja a fiatalabbik csuhást.*
-Rheia szerint jobb, ha velünk jössz, és én tisztelem a megérzéseit és döntéseit. Nagyanyám azt mondta még régen, hogy a nők néha okosabban döntenek, mint a férfiak, és ő is egy bölcs asszony volt, így ha Rheia szerint jobb nekünk, ha jössz, akkor jobb, ha jössz! *A ló kérdése csak eddig a pillanatig volt kérdéses, innentől már Learon megoldja, ha kell.*
-Két lehetőség van. Vagy itt hagyjuk a lovakat, és ha végeztünk a kalanddal, kereséssel, visszajövünk értük, vagy most elmegyünk a piacra és veszek egyet. A pénz nem akadály. *Szavaiból kihallatszik, hogy az előző kifogása tényleg csupán kifogás volt. Úgy tűnhet, hogy meg akarta sérteni a templomiakat, de csak a szerinte logikus gondolatot követte, amit most a lány pár mondattal felülírt.*
-A kegytárgyak nem igazán érdekelnek. *Feleli most őszintén.*
-Az istened mindenféle dolgait megkaphatod, én csak pontot szeretnék tenni ennek a végére! *Feleli mosolyogva. Megbékélt az egész helyzettel, már a korábbi aggodalom sem látszik rajta.*
-Jobb is, ha velünk jön Glendor, mégis csak jobban ért az istenek dolgaihoz. A végén még valami más isten talál meg minket és átver! Ezeknél nem lehet tudni. *Neveti el magát, mert nem egyszer hallotta, hogy a másik két isten milyen cselekkel hódítja meg az emberek lelkét.*
-Köszönünk mindent! Találkozunk majd! *Remélhetőleg még nem döntött úgy a csuhás, hogy mégsem megy velük, hanem kitart eredeti döntése mellett.*
*A csuhások nagyon gyorsan beletörődnek a dologba, hogy nem Glendron nem jöhet velük, de Learon legnagyobb megdöbbenésére, Karheia nem. Szót is emel a Sajt-mester döntése ellen, méghozzá elég erélyesen, ami azzal együtt, hogy a két férfi jámbor módon tűri a visszautasítást, megváltoztatja a pásztormágus döntését. Egy pillanatra megdörgöli orrnyergét, hogy visszaszerezze az irányítást a dolgok felett, aztán megszólal.*
-Várjunk egy pillanatot! *Emeli fel kezét is, hogy marasztalja a fiatalabbik csuhást.*
-Rheia szerint jobb, ha velünk jössz, és én tisztelem a megérzéseit és döntéseit. Nagyanyám azt mondta még régen, hogy a nők néha okosabban döntenek, mint a férfiak, és ő is egy bölcs asszony volt, így ha Rheia szerint jobb nekünk, ha jössz, akkor jobb, ha jössz! *A ló kérdése csak eddig a pillanatig volt kérdéses, innentől már Learon megoldja, ha kell.*
-Két lehetőség van. Vagy itt hagyjuk a lovakat, és ha végeztünk a kalanddal, kereséssel, visszajövünk értük, vagy most elmegyünk a piacra és veszek egyet. A pénz nem akadály. *Szavaiból kihallatszik, hogy az előző kifogása tényleg csupán kifogás volt. Úgy tűnhet, hogy meg akarta sérteni a templomiakat, de csak a szerinte logikus gondolatot követte, amit most a lány pár mondattal felülírt.*
-A kegytárgyak nem igazán érdekelnek. *Feleli most őszintén.*
-Az istened mindenféle dolgait megkaphatod, én csak pontot szeretnék tenni ennek a végére! *Feleli mosolyogva. Megbékélt az egész helyzettel, már a korábbi aggodalom sem látszik rajta.*
-Jobb is, ha velünk jön Glendor, mégis csak jobban ért az istenek dolgaihoz. A végén még valami más isten talál meg minket és átver! Ezeknél nem lehet tudni. *Neveti el magát, mert nem egyszer hallotta, hogy a másik két isten milyen cselekkel hódítja meg az emberek lelkét.*
-Köszönünk mindent! Találkozunk majd! *Remélhetőleg még nem döntött úgy a csuhás, hogy mégsem megy velük, hanem kitart eredeti döntése mellett.*
3206. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-12 22:55:08
Üzenet elküldve: 2020-02-12 22:55:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
*Nagy levegőt vesz, amikor Learon újra saját maga fényezésébe kezd, ezt pedig őszinte döbbenet követi, amikor hallja szavai folytatását. Egy darabig rágcsálgatja is csendesen ajkait, végül muszáj szót emelnie, bár talán némileg moderáltabban, mint ahogy eredetileg tervezte volna.*
- Biztos jó ötlet ez Learon?
*Kezdi óvatosan, ügyelve arra, hogy továbbra is tisztelettel szóljon, mert egyszerűen csak nem ért egyet a pásztorral, de nem kívánja megbántani.*
- Úgy hiszem jól jönne egy segítő. Lehet végül ő védene meg minket.
*Mondja, és egyúttal Arizeus atyára is pillant, némileg hízelgően, elismerve tudásukat. Abban nem kételkedik, hogy nála bárki hasznosabb útitárs lenne, ezért sem szeretné elszalasztani a kellemetlenül bámuló Glendort.*
- Ha pedig ennek van bármi egyéb akadálya, úgy megértem, de nehogy egy öszvér hiányán múljon az egész.
*Az atyára pillant, hogy esetleg megerősítse őt az állat meglétéről, vagy annak hiányáról, bár szokatlannak tartaná, ha egy jól felszerelt templom ne tudna biztosítani egy szamarat utazásra.*
- De akár mehetünk gyalog is, nem hiszem, hogy az a pár óra különbség bármin változtatna.
*Ezzel részéről lezártnak is tekinti az ügyet, és meghagyja a döntést Learonnak, amennyiben az egyáltalán figyelembe veszi ellenérveit, és újra átgondolja döntését.*
- Köszönünk mindent, Arizeus atya.
*Fejével aprót biccentve búcsúzik el, és jól emlékezetébe vési a jó tanácsokat. Erdőmélyén eddig még nem igazán járt, jó okkal, és örül neki, hogy végül Learon társaságában teszi meg először, hiszen hallott már pár szóbeszédet a hely veszélyességéről, és ő nem a meggondolatlan fajta, aki mindezt félvállról veszi. Amennyiben nincs más teendőjük, vagy megvitatnivalójuk, úgy elindul kifelé a templomból, hogy végre útra kelhessenek.*
*Nagy levegőt vesz, amikor Learon újra saját maga fényezésébe kezd, ezt pedig őszinte döbbenet követi, amikor hallja szavai folytatását. Egy darabig rágcsálgatja is csendesen ajkait, végül muszáj szót emelnie, bár talán némileg moderáltabban, mint ahogy eredetileg tervezte volna.*
- Biztos jó ötlet ez Learon?
*Kezdi óvatosan, ügyelve arra, hogy továbbra is tisztelettel szóljon, mert egyszerűen csak nem ért egyet a pásztorral, de nem kívánja megbántani.*
- Úgy hiszem jól jönne egy segítő. Lehet végül ő védene meg minket.
*Mondja, és egyúttal Arizeus atyára is pillant, némileg hízelgően, elismerve tudásukat. Abban nem kételkedik, hogy nála bárki hasznosabb útitárs lenne, ezért sem szeretné elszalasztani a kellemetlenül bámuló Glendort.*
- Ha pedig ennek van bármi egyéb akadálya, úgy megértem, de nehogy egy öszvér hiányán múljon az egész.
*Az atyára pillant, hogy esetleg megerősítse őt az állat meglétéről, vagy annak hiányáról, bár szokatlannak tartaná, ha egy jól felszerelt templom ne tudna biztosítani egy szamarat utazásra.*
- De akár mehetünk gyalog is, nem hiszem, hogy az a pár óra különbség bármin változtatna.
*Ezzel részéről lezártnak is tekinti az ügyet, és meghagyja a döntést Learonnak, amennyiben az egyáltalán figyelembe veszi ellenérveit, és újra átgondolja döntését.*
- Köszönünk mindent, Arizeus atya.
*Fejével aprót biccentve búcsúzik el, és jól emlékezetébe vési a jó tanácsokat. Erdőmélyén eddig még nem igazán járt, jó okkal, és örül neki, hogy végül Learon társaságában teszi meg először, hiszen hallott már pár szóbeszédet a hely veszélyességéről, és ő nem a meggondolatlan fajta, aki mindezt félvállról veszi. Amennyiben nincs más teendőjük, vagy megvitatnivalójuk, úgy elindul kifelé a templomból, hogy végre útra kelhessenek.*
3205. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-12 14:21:36
Üzenet elküldve: 2020-02-12 14:21:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
- Ha neked nincsen főnök papod, akkor te is főnökpap vagy? Azért mert te máshogy hívod?
*Kérdések, kérdések és további kérdések. Illetve megint csak kérdések.*
- Akkor ettől jobban tudsz kérni? Csak áldást lehet jobban kérni, vagy akármi mást is? Csirkecombikát?
*Megint félrebillentett fejjel teszi fel ezt a kérdést, merthogy foglalkoztatja a csirkecomb téma, ugyanis kicsit éhes. Ezt a gyomra viszont elég hangosan jelzi, ráadásul az áhítat perceiben. Niev természetesen kuncog, no nem tiszteletlenségből, hanem egyszerűen azért, mert gyerek és a gyerekeket szórakoztatja az ilyesmi.*
- Kész-kész.
*Heherészik még mindig a korgó gyomrán szórakozva. Pycta jól választotta meg a maga imádságát, mert az azelőtt véget ér, hogy Niev nagyon zsizsegni kezdhetne.*
- Mit csinál a főnökpap a temetőben? Temet?
*Hangzik a kérdés már a temető irányába tartva. Niev még sosem járt temetőben, nem is igazán érti, hogy mire szolgál.*
- Hogyan kell temetni?
- Ha neked nincsen főnök papod, akkor te is főnökpap vagy? Azért mert te máshogy hívod?
*Kérdések, kérdések és további kérdések. Illetve megint csak kérdések.*
- Akkor ettől jobban tudsz kérni? Csak áldást lehet jobban kérni, vagy akármi mást is? Csirkecombikát?
*Megint félrebillentett fejjel teszi fel ezt a kérdést, merthogy foglalkoztatja a csirkecomb téma, ugyanis kicsit éhes. Ezt a gyomra viszont elég hangosan jelzi, ráadásul az áhítat perceiben. Niev természetesen kuncog, no nem tiszteletlenségből, hanem egyszerűen azért, mert gyerek és a gyerekeket szórakoztatja az ilyesmi.*
- Kész-kész.
*Heherészik még mindig a korgó gyomrán szórakozva. Pycta jól választotta meg a maga imádságát, mert az azelőtt véget ér, hogy Niev nagyon zsizsegni kezdhetne.*
- Mit csinál a főnökpap a temetőben? Temet?
*Hangzik a kérdés már a temető irányába tartva. Niev még sosem járt temetőben, nem is igazán érti, hogy mire szolgál.*
- Hogyan kell temetni?
3204. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-12 11:52:05
Üzenet elküldve: 2020-02-12 11:52:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Boldog mosollyal fogadja mind az ölelést, mint a cuppanós puszit, amit a kislánytól kap. Elmondhatatlanul jól esnek neki ezek a szavak, ha kicsit is érzelgősebb volna, biztosan megkönnyezné.*
- Így is mondhatjuk. *Válaszol a főpap titulusának kérdésére.*
- Ő a legmagasabb rangú pap ebben a templomban. *Teszi hozzá még magyarázatként. Az aranyos kérdésre mosolyogva válaszol még mielőtt elérik az oltárt.*
- Nem, nekem nincs főnököm. Én közvetlen az Erdő Szívének felelek. *Mondja az oltárra nézve. Ugyan vannak hívei a Fákban Lakónak, például Mil'Ochassban, de az erdei irányzatnak nincs olyan kiépített vallásközössége, mint Eeyrnek, így főpapot sem választottak.*
- Imádkozzunk. *Ismétli meg a kicsi szavát és amikor Nievesha rákérdez a felhajtott bájital jelentőségére, miközben elteszi az üres fiolát, válaszol.*
- Segít felfrissíteni az elmém és megtisztítja a lelkem, hogy így kérhessem magunkra és híveire az Erdő Szívének, így Eeyrnek áldását. *A kérdések pedig csak érkeznek a kislány ajkairól, talán akkor is, amikor már az erdőmélyi elf féltérdre ereszkedik az oltár előtt.*
- Sok mindenről. A városi dolgokról, arról, hogyan látja a jövőt és ilyenek. *Mondja immáron halkan, hisz épp imára készülnek.*
- Mindent meg fogsz tudni időben. *Mosolyodik el végül.*
- És most csss, imádkozzunk. *Zárja le a kérdések sorát és jobbját megtámasztja térdén, lehajtja a fejét és fohászba kezd dallamos elf nyelvén.
Hallja, hogy mellette Niev is imádkozik, s bár nem ismeri fel az imát a mormolásból, tudja, hogy a kicsi is ismer különböző fohászokat. Nem aggódik, nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem az, hogy hittel és tiszta szívvel teszi.
Egy rövidebb litániát választ, hisz tudja, hogy a kicsi nem fog sokáig egy helyben maradni, így kisvártatva kinyitja lombzöld szemeit és halvány mosollyal fordul Nievesha felé.*
- Kész vagy? *Kérdi, bár sejti, hogy az ő imája kicsit hosszabb volt, mint a kislányé.
Ha igenlő választ kap, akkor felkel a térdelésből és felsegíti a kicsit is.*
- Gyere, menjünk, nézzük meg a főpapot a temetőben, hátha ott van. *Mondja halkan, mivel Arenih azóta sem került elő és a templom hátsó kijáratán át a temető felé veszi az irányt.
A temetőben is történtek érdekes dolgok velük annak idején és jó volna Xotara sírját is meglátogatni.*
*Boldog mosollyal fogadja mind az ölelést, mint a cuppanós puszit, amit a kislánytól kap. Elmondhatatlanul jól esnek neki ezek a szavak, ha kicsit is érzelgősebb volna, biztosan megkönnyezné.*
- Így is mondhatjuk. *Válaszol a főpap titulusának kérdésére.*
- Ő a legmagasabb rangú pap ebben a templomban. *Teszi hozzá még magyarázatként. Az aranyos kérdésre mosolyogva válaszol még mielőtt elérik az oltárt.*
- Nem, nekem nincs főnököm. Én közvetlen az Erdő Szívének felelek. *Mondja az oltárra nézve. Ugyan vannak hívei a Fákban Lakónak, például Mil'Ochassban, de az erdei irányzatnak nincs olyan kiépített vallásközössége, mint Eeyrnek, így főpapot sem választottak.*
- Imádkozzunk. *Ismétli meg a kicsi szavát és amikor Nievesha rákérdez a felhajtott bájital jelentőségére, miközben elteszi az üres fiolát, válaszol.*
- Segít felfrissíteni az elmém és megtisztítja a lelkem, hogy így kérhessem magunkra és híveire az Erdő Szívének, így Eeyrnek áldását. *A kérdések pedig csak érkeznek a kislány ajkairól, talán akkor is, amikor már az erdőmélyi elf féltérdre ereszkedik az oltár előtt.*
- Sok mindenről. A városi dolgokról, arról, hogyan látja a jövőt és ilyenek. *Mondja immáron halkan, hisz épp imára készülnek.*
- Mindent meg fogsz tudni időben. *Mosolyodik el végül.*
- És most csss, imádkozzunk. *Zárja le a kérdések sorát és jobbját megtámasztja térdén, lehajtja a fejét és fohászba kezd dallamos elf nyelvén.
Hallja, hogy mellette Niev is imádkozik, s bár nem ismeri fel az imát a mormolásból, tudja, hogy a kicsi is ismer különböző fohászokat. Nem aggódik, nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem az, hogy hittel és tiszta szívvel teszi.
Egy rövidebb litániát választ, hisz tudja, hogy a kicsi nem fog sokáig egy helyben maradni, így kisvártatva kinyitja lombzöld szemeit és halvány mosollyal fordul Nievesha felé.*
- Kész vagy? *Kérdi, bár sejti, hogy az ő imája kicsit hosszabb volt, mint a kislányé.
Ha igenlő választ kap, akkor felkel a térdelésből és felsegíti a kicsit is.*
- Gyere, menjünk, nézzük meg a főpapot a temetőben, hátha ott van. *Mondja halkan, mivel Arenih azóta sem került elő és a templom hátsó kijáratán át a temető felé veszi az irányt.
A temetőben is történtek érdekes dolgok velük annak idején és jó volna Xotara sírját is meglátogatni.*
3203. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-11 09:39:16
Üzenet elküldve: 2020-02-11 09:39:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Összevont szemöldökkel hallgatja az elfet, amikor elgondolkodik dolgokon akkor mindig összevonja a szemöldökét és nagyon szuszog is hozzá.*
- Apa? Nekem is te is vagy is a legfontosabb is! És nagyon szeretlek!
*Ha már Pycta leguggolt elé, akkor a kislánynak lehetősége van arra, hogy megölelje és cuppanós-nyálas puszik tömkelegével illesse a férfi arcát.*
- Főpap? Az a papok főnöke?
*A kislány nagyjából tudja és érti, hogy kik vagy mik a papok.*
- Neked is van főnököd, apa?
*Kérdezi félrebillentett fejjel, miközben haladnak egyre beljebb. Az épület impozáns, és emiatt van benne valami félelmetes is.*
- Imádkozzunk.
*Nézi az elfet, ahogyan felhajtja a varázsitalt.*
- Ez mire jó? És miről fogsz beszélni a papfőnökkel? És mi van arra? Meg arra?
*Nievesha ismer imádságokat, hiszen minden nap, lefekvés előtt elmond egy imát, néha egy másikat. Úgy dönt, hogy kiválasztja az egyiket, hogy elmondja. Ugyanolyan halkan, mint esténként szokta, ha valaki messze áll tőle, vagy nincsen elf füle, akkor csak a kislány csicsergő hangjának mormolását hallhatja.*
*Összevont szemöldökkel hallgatja az elfet, amikor elgondolkodik dolgokon akkor mindig összevonja a szemöldökét és nagyon szuszog is hozzá.*
- Apa? Nekem is te is vagy is a legfontosabb is! És nagyon szeretlek!
*Ha már Pycta leguggolt elé, akkor a kislánynak lehetősége van arra, hogy megölelje és cuppanós-nyálas puszik tömkelegével illesse a férfi arcát.*
- Főpap? Az a papok főnöke?
*A kislány nagyjából tudja és érti, hogy kik vagy mik a papok.*
- Neked is van főnököd, apa?
*Kérdezi félrebillentett fejjel, miközben haladnak egyre beljebb. Az épület impozáns, és emiatt van benne valami félelmetes is.*
- Imádkozzunk.
*Nézi az elfet, ahogyan felhajtja a varázsitalt.*
- Ez mire jó? És miről fogsz beszélni a papfőnökkel? És mi van arra? Meg arra?
*Nievesha ismer imádságokat, hiszen minden nap, lefekvés előtt elmond egy imát, néha egy másikat. Úgy dönt, hogy kiválasztja az egyiket, hogy elmondja. Ugyanolyan halkan, mint esténként szokta, ha valaki messze áll tőle, vagy nincsen elf füle, akkor csak a kislány csicsergő hangjának mormolását hallhatja.*
3202. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-11 01:54:51
Üzenet elküldve: 2020-02-11 01:54:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*Arizeus atya csak fejét rázza a kettős értetlenkedésére. Elvégre nem maradásra kívánta biztatni őket, csupán abbéli megrökönyödésének adott hangot, hogy a két vándor azonnal útra óhajt kelni. Hiszen nagy út áll előttük, efelől egyiküknek sem lehet kétsége.
A következőkre kissé megkeményednek a csuhás vonásai. Olybá fest, Karheiának nem lenne különösebb ellenvetése az útitárs ellen, Learon azonban másképp látja a dolgot. Szavai ugyan nem árulják el, a furcsán megválasztott kifogás viszont érezteti a pásztor ellenérzését. Arizeus lassan bólint, majd kezét ismét Glendron vállára helyezi, ám ezúttal nem bátorítólag, sokkal inkább vigasztalóan.*
-Menj fiam. Van ott hátul néhány tekercs, mi még értelmezésre vár.
*Szólal meg halkan, szinte suttogva. A szemmel láthatóan csalódott Glendron ledobva magáról a csuklyát elindul az oltár felé, azonban két lépés után egy mondat erejéig még hátrafordul válla felett, mielőtt végleg eltűnne az ajtó mögött.*
-A Fény óvjon Titeket utatokon. *Ráhunyorog a kettősre, ajkai széle pedig furcsa mosolyba rándul. Tán tudni vél valamit, mit nem osztott meg a társasággal, tán csak cukkolásnak szánja. Arizeus figyelmét ez elkerüli, egyrészt háttal áll a fiúnak, másrészt épp eléggé el van foglalva kezei szapora tördelésével.*
-Egy dolgot kérek csupán. *Kezét a pad szélére helyezi, s öregesen megtámaszkodik rajta. Meleg, barna szemeit a kettősre emeli, miközben arcán halovány mosoly terül szét.*
-Ha netán találtok ott valamit, hozzátok el, de ne használjátok! A Fény kegytárgyai sok mindent rejthetnek magukban. Előbb nézzük meg, mivel is van dolgunk… *Nagyot sóhajt, majd előbb Karheia, aztán pedig Learon felé fordul. Nehezen tudja palástolni aggodalmát, hisz bármi is történik a kalandorokkal, végső soron nem indultak volna Wojest keresésére a segítsége nélkül.*
- Erdőmélyén számos veszély leselkedik majd rátok, legyetek résen. Nem mindig a bátorság a legjobb menedék. Járjatok hát tiszta szívvel és nyitott szemmel. Noha nem a Fény útját követitek, imádkozni fogok, hogy védelmezzen Titeket utatokon.
*Fejet hajt a két vándor előtt, búcsúzóul pedig még homlokához emeli kézfejét.*
*Arizeus atya csak fejét rázza a kettős értetlenkedésére. Elvégre nem maradásra kívánta biztatni őket, csupán abbéli megrökönyödésének adott hangot, hogy a két vándor azonnal útra óhajt kelni. Hiszen nagy út áll előttük, efelől egyiküknek sem lehet kétsége.
A következőkre kissé megkeményednek a csuhás vonásai. Olybá fest, Karheiának nem lenne különösebb ellenvetése az útitárs ellen, Learon azonban másképp látja a dolgot. Szavai ugyan nem árulják el, a furcsán megválasztott kifogás viszont érezteti a pásztor ellenérzését. Arizeus lassan bólint, majd kezét ismét Glendron vállára helyezi, ám ezúttal nem bátorítólag, sokkal inkább vigasztalóan.*
-Menj fiam. Van ott hátul néhány tekercs, mi még értelmezésre vár.
*Szólal meg halkan, szinte suttogva. A szemmel láthatóan csalódott Glendron ledobva magáról a csuklyát elindul az oltár felé, azonban két lépés után egy mondat erejéig még hátrafordul válla felett, mielőtt végleg eltűnne az ajtó mögött.*
-A Fény óvjon Titeket utatokon. *Ráhunyorog a kettősre, ajkai széle pedig furcsa mosolyba rándul. Tán tudni vél valamit, mit nem osztott meg a társasággal, tán csak cukkolásnak szánja. Arizeus figyelmét ez elkerüli, egyrészt háttal áll a fiúnak, másrészt épp eléggé el van foglalva kezei szapora tördelésével.*
-Egy dolgot kérek csupán. *Kezét a pad szélére helyezi, s öregesen megtámaszkodik rajta. Meleg, barna szemeit a kettősre emeli, miközben arcán halovány mosoly terül szét.*
-Ha netán találtok ott valamit, hozzátok el, de ne használjátok! A Fény kegytárgyai sok mindent rejthetnek magukban. Előbb nézzük meg, mivel is van dolgunk… *Nagyot sóhajt, majd előbb Karheia, aztán pedig Learon felé fordul. Nehezen tudja palástolni aggodalmát, hisz bármi is történik a kalandorokkal, végső soron nem indultak volna Wojest keresésére a segítsége nélkül.*
- Erdőmélyén számos veszély leselkedik majd rátok, legyetek résen. Nem mindig a bátorság a legjobb menedék. Járjatok hát tiszta szívvel és nyitott szemmel. Noha nem a Fény útját követitek, imádkozni fogok, hogy védelmezzen Titeket utatokon.
*Fejet hajt a két vándor előtt, búcsúzóul pedig még homlokához emeli kézfejét.*
3201. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-10 16:26:06
Üzenet elküldve: 2020-02-10 16:26:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Jön a kérdés, de az erdőmélyi elf készségesen el is magyarázza a "egylényegű" jelentését és mintha a kislány értené is a lényeget. A kérdésre, hogy miért van két neve egy istenségnek, a páncélos csuhás már az imapadok között sétálva válaszol.*
- Különböző népek különböző néven ismerhetnek egy istent. A városban Eeyrt a Fény Úrnőjeként tisztelik és nevezik, mert ebben a környezetben ez a felfogás alakult ki róla. *Mutat arrafelé amerre a körülöttük elterülő várost sejti.*
- Ám az erdőben más a környezet, nincsenek házak és utak, hanem fák, növények és állatok élnek. A fák és a növényeket a fény táplálja, a növények az állatokat és így tovább, ezért az erdőben a Fákban Lakónak, Erdő Szívének vagy Erdőmélye vadonjában Erdőszellemként ismerik. Látod, nem csak két neve van, hanem sok. *Mosolyog a kislányra, de hogy végképp egyértelmű legyen a válasz, még hozzáteszi.*
- Mint ahogy neked is sok neved van. Én Kincsemnek hívlak, mert te vagy nekem a legfontosabb. A barátaid Nievnek vagy Nievának hívnak, mert ők jól ismernek, akik pedig nem ismernek, azoknak Nievesha del Ventusként mutatkozol be. Látod, máris három neved van, pedig mind te vagy. *Guggol le a kislány elé és simogatja meg az orrát.
Aztán ahogy tovább haladnak a padok között, már el is érhetik az oltárt, amelyen talán még mindig ott a repedés, amely akkor keletkezett, amikor Sa'Tereth szolgája megátkozta.*
- A Fény Úrnőjének a városiak kőből készült oltárt szentelnek, mi az erdőben fát tisztelünk oltárként, mert azt a Fákban Lakónak ajánljuk. *Mutat az oltárra példaként.*
- Imádkozni is fogunk és beszélünk a templom főpapjával Arenih atyával is. Őt jól ismerem régről és szeretnék megbeszélni pár dolgot vele. *Mondja halkan, hisz a templom áhítattal teli levegőjében zavaró a hangos szó.*
- Imádkozunk együtt? *Kérdi a kislánytól, s míg Niev válaszol, addig a köpenye rejtekéből egy bájitalt vesz elő. Tiszta elmére és nyugodt lélekre van szüksége, hogy az oltár beragyoghassa az előtte álló, sötétségbe vesző utat. A bájital talán segít majd tisztán látni. Kihúzza az apró parafadugót, majd felhajtja a bájitalt és felkészül a fohászra.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Jön a kérdés, de az erdőmélyi elf készségesen el is magyarázza a "egylényegű" jelentését és mintha a kislány értené is a lényeget. A kérdésre, hogy miért van két neve egy istenségnek, a páncélos csuhás már az imapadok között sétálva válaszol.*
- Különböző népek különböző néven ismerhetnek egy istent. A városban Eeyrt a Fény Úrnőjeként tisztelik és nevezik, mert ebben a környezetben ez a felfogás alakult ki róla. *Mutat arrafelé amerre a körülöttük elterülő várost sejti.*
- Ám az erdőben más a környezet, nincsenek házak és utak, hanem fák, növények és állatok élnek. A fák és a növényeket a fény táplálja, a növények az állatokat és így tovább, ezért az erdőben a Fákban Lakónak, Erdő Szívének vagy Erdőmélye vadonjában Erdőszellemként ismerik. Látod, nem csak két neve van, hanem sok. *Mosolyog a kislányra, de hogy végképp egyértelmű legyen a válasz, még hozzáteszi.*
- Mint ahogy neked is sok neved van. Én Kincsemnek hívlak, mert te vagy nekem a legfontosabb. A barátaid Nievnek vagy Nievának hívnak, mert ők jól ismernek, akik pedig nem ismernek, azoknak Nievesha del Ventusként mutatkozol be. Látod, máris három neved van, pedig mind te vagy. *Guggol le a kislány elé és simogatja meg az orrát.
Aztán ahogy tovább haladnak a padok között, már el is érhetik az oltárt, amelyen talán még mindig ott a repedés, amely akkor keletkezett, amikor Sa'Tereth szolgája megátkozta.*
- A Fény Úrnőjének a városiak kőből készült oltárt szentelnek, mi az erdőben fát tisztelünk oltárként, mert azt a Fákban Lakónak ajánljuk. *Mutat az oltárra példaként.*
- Imádkozni is fogunk és beszélünk a templom főpapjával Arenih atyával is. Őt jól ismerem régről és szeretnék megbeszélni pár dolgot vele. *Mondja halkan, hisz a templom áhítattal teli levegőjében zavaró a hangos szó.*
- Imádkozunk együtt? *Kérdi a kislánytól, s míg Niev válaszol, addig a köpenye rejtekéből egy bájitalt vesz elő. Tiszta elmére és nyugodt lélekre van szüksége, hogy az oltár beragyoghassa az előtte álló, sötétségbe vesző utat. A bájital talán segít majd tisztán látni. Kihúzza az apró parafadugót, majd felhajtja a bájitalt és felkészül a fohászra.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873