Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 193 (3841. - 3860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3860. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-03 18:41:22
Üzenet elküldve: 2024-04-03 18:41:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* Nelira jól gondolja. Az orknak nincs semmilyen olyan tudása, ami az ébrentartást segítené. Csak nézzen rá még egyszer, ha kételkedne, az ork szinte horkant egyet a lapozások között indikálva, hogy tényleg el bóbiskol két lap között. *
- Nem kéne. * morogja magában * De biztos megkapja majd a magáét. Amúgy. *teszi le maga előtt a könyvét * Olyan varázslatról már hallottam, ami ideiglenesen álmatlanít. De annak a mellékhatása meg, hogy egybe kapod vissza később.
*Biztos nem ezt várta, de ennyi futja az orktól. Az utóbbi megszólalására kérdően pillant. *
- Hát mégis mit csináltál az elmúlt hatban? * Felnevet* Csak nem úsztál az árral? A lelkesítő beszéded után a kalmárban nem erre számítottam! Vagy saját jó tanácsaidat nem szoktad betartani?
* Közben az előtte lévő könyvet leváltja egy másikra, ha Nelira elbambulna vagy belefeledkezne a mesébe, akkor a könyvet, amit elcsent előle kicseréli egy másikkal, hogy eltudja olvasni. *
- Miért nem lehet egy könyvtár a szabadban? Pont egy ilyen föld alatti poshadt helyen kell tartani a könyveket. Idegesítő.
// A tudás hatalom //
* Nelira jól gondolja. Az orknak nincs semmilyen olyan tudása, ami az ébrentartást segítené. Csak nézzen rá még egyszer, ha kételkedne, az ork szinte horkant egyet a lapozások között indikálva, hogy tényleg el bóbiskol két lap között. *
- Nem kéne. * morogja magában * De biztos megkapja majd a magáét. Amúgy. *teszi le maga előtt a könyvét * Olyan varázslatról már hallottam, ami ideiglenesen álmatlanít. De annak a mellékhatása meg, hogy egybe kapod vissza később.
*Biztos nem ezt várta, de ennyi futja az orktól. Az utóbbi megszólalására kérdően pillant. *
- Hát mégis mit csináltál az elmúlt hatban? * Felnevet* Csak nem úsztál az árral? A lelkesítő beszéded után a kalmárban nem erre számítottam! Vagy saját jó tanácsaidat nem szoktad betartani?
* Közben az előtte lévő könyvet leváltja egy másikra, ha Nelira elbambulna vagy belefeledkezne a mesébe, akkor a könyvet, amit elcsent előle kicseréli egy másikkal, hogy eltudja olvasni. *
- Miért nem lehet egy könyvtár a szabadban? Pont egy ilyen föld alatti poshadt helyen kell tartani a könyveket. Idegesítő.
3859. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-03 17:49:59
Üzenet elküldve: 2024-04-03 17:49:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A tudás hatalom//
*Azért Nelira szívesen letesztelné azt a tőrt, ami olyan gondosan harisnyatartóként van a lábához erősítve, de nem egy templomban, és nem egy kedves ismerősön. Bár nála ezt sem lehet kijelenteni, csak bosszantsák fel eléggé. Szerencsére Cagon ettől messze van. Nagyon nyugodt az ork társaságában.*
- Ne rontsd a saját üzleted, a hír hamar elterjed, ha jó vagy valamiben, de az is, ha átvered.
*Jó tanácsok a szőkeségtől. Nem mintha ezt ne tudná a másik is, de a felesleges fecsegés is nagy szerepet játszik az életében, amikor épp jó epizódjában van.*
- Olyan receptúrát keresek ami segít az ébren maradásban. Azt hiszem ilyet nem ismersz, elnézve a képed. *Nevet fel halkan, nem akar ő bántani, de ha már a tőrével nem is, a szavaival szurkálódhat. A másik pedig ismeri annyira, hogy ne vegye magára.*
- De jól jönne bármi, amit nem ismerek, tényleg muszáj tanulnom, elhanyagoltam mindent az elmúlt haton... hatokon. *Húzza el a száját. Milyen hamar meg lehet szokni a semmittevést, pedig sosem volt az asztala. Bár akkor másféle ármánykodás, vagy éppen túlélés foglalta le, esetleg a kedvenc játéka: a túlgondolás. Rettentően furcsa ilyen csendben és békességben létezni, már-már vágyik valami rosszaságra, vagy drámára. Még újdonsült barátnőjével is jóra fordultak a dolgok, pedig majdnem sikerült őt magára haragítani, vagy eltenni láb alól. Ehelyett új kincset talált. Furcsa fintora ez a sorsnak, hogy olyanokat küld az útjába, akik egyensúlyt teremtenek benne, nem pedig szítják a tüzet. Ha ezt is elkezdené túlgondolni, tán rájönne arra, hogy ki kell élvezni minden percét, mert bármikor széttörhet ez az idilli állapot.*
//A tudás hatalom//
*Azért Nelira szívesen letesztelné azt a tőrt, ami olyan gondosan harisnyatartóként van a lábához erősítve, de nem egy templomban, és nem egy kedves ismerősön. Bár nála ezt sem lehet kijelenteni, csak bosszantsák fel eléggé. Szerencsére Cagon ettől messze van. Nagyon nyugodt az ork társaságában.*
- Ne rontsd a saját üzleted, a hír hamar elterjed, ha jó vagy valamiben, de az is, ha átvered.
*Jó tanácsok a szőkeségtől. Nem mintha ezt ne tudná a másik is, de a felesleges fecsegés is nagy szerepet játszik az életében, amikor épp jó epizódjában van.*
- Olyan receptúrát keresek ami segít az ébren maradásban. Azt hiszem ilyet nem ismersz, elnézve a képed. *Nevet fel halkan, nem akar ő bántani, de ha már a tőrével nem is, a szavaival szurkálódhat. A másik pedig ismeri annyira, hogy ne vegye magára.*
- De jól jönne bármi, amit nem ismerek, tényleg muszáj tanulnom, elhanyagoltam mindent az elmúlt haton... hatokon. *Húzza el a száját. Milyen hamar meg lehet szokni a semmittevést, pedig sosem volt az asztala. Bár akkor másféle ármánykodás, vagy éppen túlélés foglalta le, esetleg a kedvenc játéka: a túlgondolás. Rettentően furcsa ilyen csendben és békességben létezni, már-már vágyik valami rosszaságra, vagy drámára. Még újdonsült barátnőjével is jóra fordultak a dolgok, pedig majdnem sikerült őt magára haragítani, vagy eltenni láb alól. Ehelyett új kincset talált. Furcsa fintora ez a sorsnak, hogy olyanokat küld az útjába, akik egyensúlyt teremtenek benne, nem pedig szítják a tüzet. Ha ezt is elkezdené túlgondolni, tán rájönne arra, hogy ki kell élvezni minden percét, mert bármikor széttörhet ez az idilli állapot.*
3858. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-02 18:35:56
Üzenet elküldve: 2024-04-02 18:35:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* Kell is neki a pénz, ezért is fogadta el annak kisembernek a felkérést. Azt gondolta hamar meglesz. Na mindegy, ez a saját problémája, nem akarja ezzel untatni Nelirát. *
- Az biztos. Na meg az is, hogy akkor talán már kést is rántottál volna rám az előbb.
* Kisebb kuncogás kíséri a szavait. Ugyan valóban képtelennek tartja, hogy a kés egy enyhe felületi vágáson kívül bármit csinálhatna vele, de azért nem tesztelné. Nelira szavai visszhangoznak a fejében. *
- Lehet én is így teszek. Adok neki valami színes valamit, aztán szevaszt intek. Kutatás? Fogjuk rá. Mondjuk nem ebben, de a többi keverésen belül már áttörést értem el. És te?
* Nem hencegni próbál, de azért mégis csak hallatszik a büszkeség a hangján, ahogy magyarázza. Mikor elutasítja az italt vállát vonja, majd leteszi az asztalra. *
- És keresel valami speciális dolgot vagy bármi jól jönne?
* Érdeklődik hátha tud neki segíteni valamit. Mást nem legalább ő menyen innen valami hasznos információval. A kiolvasott halomból kiindulva biztos tud neki mutatni valamit, ha kifejti mi kell neki. *
// A tudás hatalom //
* Kell is neki a pénz, ezért is fogadta el annak kisembernek a felkérést. Azt gondolta hamar meglesz. Na mindegy, ez a saját problémája, nem akarja ezzel untatni Nelirát. *
- Az biztos. Na meg az is, hogy akkor talán már kést is rántottál volna rám az előbb.
* Kisebb kuncogás kíséri a szavait. Ugyan valóban képtelennek tartja, hogy a kés egy enyhe felületi vágáson kívül bármit csinálhatna vele, de azért nem tesztelné. Nelira szavai visszhangoznak a fejében. *
- Lehet én is így teszek. Adok neki valami színes valamit, aztán szevaszt intek. Kutatás? Fogjuk rá. Mondjuk nem ebben, de a többi keverésen belül már áttörést értem el. És te?
* Nem hencegni próbál, de azért mégis csak hallatszik a büszkeség a hangján, ahogy magyarázza. Mikor elutasítja az italt vállát vonja, majd leteszi az asztalra. *
- És keresel valami speciális dolgot vagy bármi jól jönne?
* Érdeklődik hátha tud neki segíteni valamit. Mást nem legalább ő menyen innen valami hasznos információval. A kiolvasott halomból kiindulva biztos tud neki mutatni valamit, ha kifejti mi kell neki. *
3857. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-02 17:17:10
Üzenet elküldve: 2024-04-02 17:17:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A tudás hatalom//
*Nincs szüksége megerősítésre, sajnos túl magabiztos, hiszen, ha nem lenne az, nem fenyegetett volna egy okrot. Persze túlzásokba nem esett volna, de rájött, hogy kivel is van dolga, így egy kicsit szítani játékosan a tüzet, még lehet is. Sőt, kifejezetten élvezi, hogy úgy teheti meg, hogy nem lesz következménye.*
- Ő, de mint kiderült, nem kellett volna tőle tartanom. Mindegy, nem ismernélek, ha akkor nem félek, szóval volt értelme.
*Ez bizony így van, biztosan nem szólította volna le az utcán és akkor most nem lenne kivel olvasgatnia.
Kicsit elképed, amikor megtudja, hogy a másik a templomban éjszakázik, de igazából nem veszi teljesen komolyan. Sokan kutatnak éjt nappallá téve, hiszen jócskán vannak, akik fejlődni akarnak. Kedvese jut eszébe, aki ugyan ezt tenné. Ha tudna keverni valamit, ami ébren tartja őt a kérése szerint, talán megosztaná Cagon-nal is. Vagy nem. Majd kiderül, ha sikerül neki.*
- És te nekiálltál kutatni a semmit? *Pislog értetlenül. A szín sokat tud jelenteni, na de ha nem tudja milyen hatása kell legyen, akkor mit vár eredményül? Kékes-lilás-pirosas parfümöt is látott már, mégsem történik tőle semmi kirívó, esetleg utánafordulnak, mert illatozik.* - Merész vállalkozás. Jutottál már valamire? *Már azért is érdeklődik, mert tényleg nem tudja, hogy ennyi információból mégis mire lehet jutni.*
- Ó nem kösz. Ha abba beleiszok meg sem állok a kalmárig, márpedig nekem tényleg illene frissíteni az elmém. *Közben fellapozza a könyvet, de még a másikon marad egy kis ideig a figyelme.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.02 17:18:05
//A tudás hatalom//
*Nincs szüksége megerősítésre, sajnos túl magabiztos, hiszen, ha nem lenne az, nem fenyegetett volna egy okrot. Persze túlzásokba nem esett volna, de rájött, hogy kivel is van dolga, így egy kicsit szítani játékosan a tüzet, még lehet is. Sőt, kifejezetten élvezi, hogy úgy teheti meg, hogy nem lesz következménye.*
- Ő, de mint kiderült, nem kellett volna tőle tartanom. Mindegy, nem ismernélek, ha akkor nem félek, szóval volt értelme.
*Ez bizony így van, biztosan nem szólította volna le az utcán és akkor most nem lenne kivel olvasgatnia.
Kicsit elképed, amikor megtudja, hogy a másik a templomban éjszakázik, de igazából nem veszi teljesen komolyan. Sokan kutatnak éjt nappallá téve, hiszen jócskán vannak, akik fejlődni akarnak. Kedvese jut eszébe, aki ugyan ezt tenné. Ha tudna keverni valamit, ami ébren tartja őt a kérése szerint, talán megosztaná Cagon-nal is. Vagy nem. Majd kiderül, ha sikerül neki.*
- És te nekiálltál kutatni a semmit? *Pislog értetlenül. A szín sokat tud jelenteni, na de ha nem tudja milyen hatása kell legyen, akkor mit vár eredményül? Kékes-lilás-pirosas parfümöt is látott már, mégsem történik tőle semmi kirívó, esetleg utánafordulnak, mert illatozik.* - Merész vállalkozás. Jutottál már valamire? *Már azért is érdeklődik, mert tényleg nem tudja, hogy ennyi információból mégis mire lehet jutni.*
- Ó nem kösz. Ha abba beleiszok meg sem állok a kalmárig, márpedig nekem tényleg illene frissíteni az elmém. *Közben fellapozza a könyvet, de még a másikon marad egy kis ideig a figyelme.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.02 17:18:05
3856. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 20:46:58
Üzenet elküldve: 2024-04-01 20:46:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* Felnevet mikor Nelira késsel példálózik, a kis bökője talán arra elég, hogy az ork megnyúzza reggeli betevőjét. Ezt azonban már nem hangoztatja, csupán a nevetéséből látható, hogy Cagon ezt viccnek fogta fel. *
- Kegyelmezz úrnőm!
* Rájátszik egy kicsit a szerepre, hogy jól érezze magát, de az idő rövid a túlzott színjátékhoz. *
- Tian? Ö lenne akire azt hitted, hogy üldözni fog?
* Vöröslő szemeivel kinéz a könyv mögül Nelirára. *
- Eléggé. Itt vagyok pár napja. Alszok én, ugyan csak lapozás között, de ez van. * mutat az egyik irányba* ott szoktam aludni, amott meg megkönnyíteni magam. Emellett a könyv mellet meg egy kis itókát csempésztem be, *Emeli az üveget ismeretlen anyaggal benne* mert ember legyen a talpán, aki ennyi könyv elolvasása után még épeszű.
* Noha ebből a három állításból az egyik hamis, mégsem javítja ki magát. Az áttörés elérése érdekében az alvatlanság csekély áldozatnak minősül az ork szemeiben. *
- Alig várom, hogy kimehessek és végre bármi, de tényleg bármi mást csinálhassak. De tegnap megkeresett egy csuklyás alak, aki jó pénzt kínált egy ritkább főzet lekeverésére. De sem azt nem mondta miből lesz, sem azt hogy milyen hatása lesz. Annyit mondott, hogy kékes lilás pirosas. Há mondtam neki, köszi, sokat segítesz.
* Bele is iszik az üvegbe, de egy jó nagy kortyot. Rajta ugyan nem látszik, de egy nagyon erős italról van szó. Cagon, Nelira felé nyújtja az üveget, így lehetőséget adva neki, hogy kipróbálja. Saját felelősségre. *
// A tudás hatalom //
* Felnevet mikor Nelira késsel példálózik, a kis bökője talán arra elég, hogy az ork megnyúzza reggeli betevőjét. Ezt azonban már nem hangoztatja, csupán a nevetéséből látható, hogy Cagon ezt viccnek fogta fel. *
- Kegyelmezz úrnőm!
* Rájátszik egy kicsit a szerepre, hogy jól érezze magát, de az idő rövid a túlzott színjátékhoz. *
- Tian? Ö lenne akire azt hitted, hogy üldözni fog?
* Vöröslő szemeivel kinéz a könyv mögül Nelirára. *
- Eléggé. Itt vagyok pár napja. Alszok én, ugyan csak lapozás között, de ez van. * mutat az egyik irányba* ott szoktam aludni, amott meg megkönnyíteni magam. Emellett a könyv mellet meg egy kis itókát csempésztem be, *Emeli az üveget ismeretlen anyaggal benne* mert ember legyen a talpán, aki ennyi könyv elolvasása után még épeszű.
* Noha ebből a három állításból az egyik hamis, mégsem javítja ki magát. Az áttörés elérése érdekében az alvatlanság csekély áldozatnak minősül az ork szemeiben. *
- Alig várom, hogy kimehessek és végre bármi, de tényleg bármi mást csinálhassak. De tegnap megkeresett egy csuklyás alak, aki jó pénzt kínált egy ritkább főzet lekeverésére. De sem azt nem mondta miből lesz, sem azt hogy milyen hatása lesz. Annyit mondott, hogy kékes lilás pirosas. Há mondtam neki, köszi, sokat segítesz.
* Bele is iszik az üvegbe, de egy jó nagy kortyot. Rajta ugyan nem látszik, de egy nagyon erős italról van szó. Cagon, Nelira felé nyújtja az üveget, így lehetőséget adva neki, hogy kipróbálja. Saját felelősségre. *
3855. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:08:40
Üzenet elküldve: 2024-04-01 17:08:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A tudás hatalom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tudja jól, hogy egy ork bármikor egy kis simogatással is nagyobb erőt mérne rá, mint bárki, s az a bájos kis feje menten lerepülne a nyakáról, de Neli csak akkor gondolkodik, amikor arra tényleg szükség van. Ha kell neki valami, és ilyen elérhetőségben van, akkor hirtelen természete győz, na meg a fenyegetőzés. *
- Ugyan, ameddig ide ért volna az a lapát kezed, már rég beleszúrtam volna a szívedbe a tőröm. *Elfojtja a nevetését, mert nem szeretne hangzavart kelteni, de azért nem fog sutyorogni. Talán pont a magabiztossága miatt él még, talán pont azért fog fiatalon meghalni.*
- Tudok én még úri hölgy is lenni, ha akarok, de nem akarok. Csak ez a könyv kellett.
*Csak a szemeit forgatja arra, hogy a lopakodása volt egyedül félelmetes, szerinte a finoman megláttatott tőrének is eléggé meg kellett volna tennie a hatását. De ezen most nem fog duzzogni, hisz nála van amit akart.
Egy jókora tenyerest mér a másik karjára, még mindig mosolyogva, nem bántani akarta, csak üdvözölni, bár valószínűleg úgysem érezte nagy erőnek a másik.*
- Örülök, hogy látlak. Muszáj egy kicsit tanulmányoznom néhány dolgot, kicsit elhanyagoltam a tanulmányaimat, Tian-nak meg szüksége van egy csomó mindenre. *Sóhajt nagyot, igazából nincs ma ehhez kedve, de érte bármit. Talán érdekességekre bukkan, amivel elhenceghet és akkor jöhet a jól megérdemelt jutalom.* - De te elég fáradtnak tűnsz, nem alszol tán? Vagy beköltöztél ide? *Mutat a könyvhalmazra, ami azt mutatja, hogy már egy ideje itt vert tanyát a férfi. Na ő ennyi ideig biztos nem marad, de pár órácska belefér. Le is ül a másik mellé, hogy közösen zavarhassák egymást a könyvek forgatásában.*
//A tudás hatalom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tudja jól, hogy egy ork bármikor egy kis simogatással is nagyobb erőt mérne rá, mint bárki, s az a bájos kis feje menten lerepülne a nyakáról, de Neli csak akkor gondolkodik, amikor arra tényleg szükség van. Ha kell neki valami, és ilyen elérhetőségben van, akkor hirtelen természete győz, na meg a fenyegetőzés. *
- Ugyan, ameddig ide ért volna az a lapát kezed, már rég beleszúrtam volna a szívedbe a tőröm. *Elfojtja a nevetését, mert nem szeretne hangzavart kelteni, de azért nem fog sutyorogni. Talán pont a magabiztossága miatt él még, talán pont azért fog fiatalon meghalni.*
- Tudok én még úri hölgy is lenni, ha akarok, de nem akarok. Csak ez a könyv kellett.
*Csak a szemeit forgatja arra, hogy a lopakodása volt egyedül félelmetes, szerinte a finoman megláttatott tőrének is eléggé meg kellett volna tennie a hatását. De ezen most nem fog duzzogni, hisz nála van amit akart.
Egy jókora tenyerest mér a másik karjára, még mindig mosolyogva, nem bántani akarta, csak üdvözölni, bár valószínűleg úgysem érezte nagy erőnek a másik.*
- Örülök, hogy látlak. Muszáj egy kicsit tanulmányoznom néhány dolgot, kicsit elhanyagoltam a tanulmányaimat, Tian-nak meg szüksége van egy csomó mindenre. *Sóhajt nagyot, igazából nincs ma ehhez kedve, de érte bármit. Talán érdekességekre bukkan, amivel elhenceghet és akkor jöhet a jól megérdemelt jutalom.* - De te elég fáradtnak tűnsz, nem alszol tán? Vagy beköltöztél ide? *Mutat a könyvhalmazra, ami azt mutatja, hogy már egy ideje itt vert tanyát a férfi. Na ő ennyi ideig biztos nem marad, de pár órácska belefér. Le is ül a másik mellé, hogy közösen zavarhassák egymást a könyvek forgatásában.*
3854. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 16:43:26
Üzenet elküldve: 2024-04-01 16:43:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* Dühét inkább öntse ki valami jó régi elolvashatatlan papiroson, mintsem valami jöttment ember nyakán. Miután felvette a könyveket a földről nevét hallja a mögötte lébecolótól. Megfordul, mire szemei alatt megpillantja Nelirát. *
- Az istenért Nelira! Ha nem én lettem volna, lehet könyvek alatt lelnél nyugovóra.
* Hangján érezhető, hogy nem viccel, inkább egy kis komolyság fáradtsággal fűszerezve. *
- A modort tanítják, és ha valaki meg akar tanulni valamit, megtanulja!
* Ezzel nem célozni akar az előbbi „zsákmány szerzésre”, inkább csak kérdésére válaszolva csak ez jutott eszébe. Nagyot ásít és még a szemeit is dörzsöli. *
- Az egyetlen félelmetes benned az az, amilyen halkan osontál mögém.
* Enyhe büszkeséget lehet érezni ebben a mondatban, az ork le van nyűgözve. De azért a könyvet majd vissza fogja kérni később. Arról még nem feledkezett meg. *
- Hogy hogy itt vagy? Talán ihletre leltél és most utána jársz valaminek?
* Közben a könyvekkel a kezében megy vissza az asztalához, ha Nelira vele tart, asztalánál láthatja hegyekben a könyveket, amiket eddig átnyálazott (nagyobbak, mint ő maga). Közben leül az ork az asztalhoz és leveszi a tetejéről az egyiket és elkezdi olvasni. *
- Azért azt a könyvet * mutat arra, amit meghiúsított. * majd kérném vissza, ha befejezted.
// A tudás hatalom //
* Dühét inkább öntse ki valami jó régi elolvashatatlan papiroson, mintsem valami jöttment ember nyakán. Miután felvette a könyveket a földről nevét hallja a mögötte lébecolótól. Megfordul, mire szemei alatt megpillantja Nelirát. *
- Az istenért Nelira! Ha nem én lettem volna, lehet könyvek alatt lelnél nyugovóra.
* Hangján érezhető, hogy nem viccel, inkább egy kis komolyság fáradtsággal fűszerezve. *
- A modort tanítják, és ha valaki meg akar tanulni valamit, megtanulja!
* Ezzel nem célozni akar az előbbi „zsákmány szerzésre”, inkább csak kérdésére válaszolva csak ez jutott eszébe. Nagyot ásít és még a szemeit is dörzsöli. *
- Az egyetlen félelmetes benned az az, amilyen halkan osontál mögém.
* Enyhe büszkeséget lehet érezni ebben a mondatban, az ork le van nyűgözve. De azért a könyvet majd vissza fogja kérni később. Arról még nem feledkezett meg. *
- Hogy hogy itt vagy? Talán ihletre leltél és most utána jársz valaminek?
* Közben a könyvekkel a kezében megy vissza az asztalához, ha Nelira vele tart, asztalánál láthatja hegyekben a könyveket, amiket eddig átnyálazott (nagyobbak, mint ő maga). Közben leül az ork az asztalhoz és leveszi a tetejéről az egyiket és elkezdi olvasni. *
- Azért azt a könyvet * mutat arra, amit meghiúsított. * majd kérném vissza, ha befejezted.
3853. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 15:17:08
Üzenet elküldve: 2024-04-01 15:17:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A tudás hatalom//
*És sikerült. Megkaparintja az áhított könyvet, amivel már kissé pofátlanul ülne le a polchoz legközelebbi asztalhoz, hogy jól láthassa a böszme nagy ork, hogy ki is nyerte meg ezt a csatát. Elégedettség költözik Nelira arcára, nem volt kérdés ugyan, hogy megszerzi, amit akar, de azért még lehet büszke magára. Egy kis combvillantás mindenkit elkábít. Hiszi addig, amíg meg nem hallja az ismerős hangot, ami éppen a drágalátos anyját szidja, amit nem is bán, hiszen ő is hasonlóképpen gondolkodik róla. Talán cifrábbat is megengedett volna a másikak, amivel az édesanyját illetheti, de ez most mellékes, mert rájön, hogy kivel "küzdött meg" a mai zsákmányáért.*
- Cagon? *A büszkeségét ledózerolja arcáról az a hatalmas vigyor, ahogy elkezd felfelé nézni, megkeresve a vöröslő szempárt.*
- Tudod, hogy nincs modorom, mit lepődsz meg úgy? De, hogy te még itt is úriemb.. öhm, na érted úriork vagy mi vagy az hogy lehet? Félelmetes vagyok, mi? *Nevet fel halkan, amennyiért még talán nem dobják ki a csendek könyvekkel körbevont szentélyéből.*
//A tudás hatalom//
*És sikerült. Megkaparintja az áhított könyvet, amivel már kissé pofátlanul ülne le a polchoz legközelebbi asztalhoz, hogy jól láthassa a böszme nagy ork, hogy ki is nyerte meg ezt a csatát. Elégedettség költözik Nelira arcára, nem volt kérdés ugyan, hogy megszerzi, amit akar, de azért még lehet büszke magára. Egy kis combvillantás mindenkit elkábít. Hiszi addig, amíg meg nem hallja az ismerős hangot, ami éppen a drágalátos anyját szidja, amit nem is bán, hiszen ő is hasonlóképpen gondolkodik róla. Talán cifrábbat is megengedett volna a másikak, amivel az édesanyját illetheti, de ez most mellékes, mert rájön, hogy kivel "küzdött meg" a mai zsákmányáért.*
- Cagon? *A büszkeségét ledózerolja arcáról az a hatalmas vigyor, ahogy elkezd felfelé nézni, megkeresve a vöröslő szempárt.*
- Tudod, hogy nincs modorom, mit lepődsz meg úgy? De, hogy te még itt is úriemb.. öhm, na érted úriork vagy mi vagy az hogy lehet? Félelmetes vagyok, mi? *Nevet fel halkan, amennyiért még talán nem dobják ki a csendek könyvekkel körbevont szentélyéből.*
3852. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:43:55
Üzenet elküldve: 2024-04-01 13:43:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Még mielőtt magáévá tehetné a könyveket, egy baljós hang szól mögötte. Az ork fáradt és lassú, ezért Nelira könnyűszerrel kikaphatja az ork elől a könyvet. Nem a legjobb bemutatkozás ha Cagont kérdezik, nem is rest ezt szóvá tenni. Sóhajt, majd így szól, még mindig a könyvek felé fordulva. *
- Neked is a jó édes anyukádat.
* Végén morogva. Lehajol összeszedni a maradék könyveit. *
- És még az orkokra mondják, hogy nincs modoruk.
* Ezt már azonban csak az orra alatt mondja. De ha szemfüles simán meghallhatja. Hazudna, ha azt mondaná, nem lenne kedve megfordulni és egy őrületes nyakleves keretein belül vissza szerezni a könyvet. Ám most tartózkodik az erőszaktól, talán mert a hang, amit hallott egy nőtől származik vagy, mert olyan fáradt. Semmi kedve egy dutyiba menni. Az lenne a legkisebb problémája, ha csak kivágnák, mint macskát szarni a könyvtárból, de ha még meg is támadná, akkor még börtönbe is mehetne. *
// A tudás hatalom //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Még mielőtt magáévá tehetné a könyveket, egy baljós hang szól mögötte. Az ork fáradt és lassú, ezért Nelira könnyűszerrel kikaphatja az ork elől a könyvet. Nem a legjobb bemutatkozás ha Cagont kérdezik, nem is rest ezt szóvá tenni. Sóhajt, majd így szól, még mindig a könyvek felé fordulva. *
- Neked is a jó édes anyukádat.
* Végén morogva. Lehajol összeszedni a maradék könyveit. *
- És még az orkokra mondják, hogy nincs modoruk.
* Ezt már azonban csak az orra alatt mondja. De ha szemfüles simán meghallhatja. Hazudna, ha azt mondaná, nem lenne kedve megfordulni és egy őrületes nyakleves keretein belül vissza szerezni a könyvet. Ám most tartózkodik az erőszaktól, talán mert a hang, amit hallott egy nőtől származik vagy, mert olyan fáradt. Semmi kedve egy dutyiba menni. Az lenne a legkisebb problémája, ha csak kivágnák, mint macskát szarni a könyvtárból, de ha még meg is támadná, akkor még börtönbe is mehetne. *
3851. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:31:12
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:31:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A tudás hatalom//
*A szokásos világos ruháihoz képest most a legsötétebb árnyalatot öltötte magára. Tiszta fekete öltözékében, mintha csak egy árny suhanna be az amúgy is komor templom dohos illatú belsejébe. A nehéz levegő már hiányzott neki, tanulnia kell, mert máskülönben nem lesz kedvese segítségére sohasem. Elpazarolta az idejét a tökéletes semmittevéssel, így fosztva meg magukat újabb tudástól, márpedig a bájitalok nem fogják magukat megfelelően kikeverni. Neki viszont szélesebb körű ismeret kell, mindenre fel kell legyen készülve, mert nem okozhat csalódást. Neki nem.
Nehéz nem észrevenni az orkot, aki éppen azt a könyvet akarja magáévá tenni, mint amit éppen Nelira, de a cél, hogy megszerezze sokkal erősebb annál, minthogy rájöjjön, hogy ki is az, aki éppen meg akarja kaparintani előle. Őt aztán nem érdekli, hogy hány fejjel magasodik fölé bárki, neki az kell és kész. *
- Felejtsd el, az ott az enyém.
*Szól azon a bájosan vészjósló hangján, s nem rest kivillantani a fekete hosszú szoknya vágásán át a fehér combját, melyre gondosan van ráerősítve sötét kis tőre. A jelenet maga kívánatos is lehetne, de ma nem ezt a hatást akarja elérni.
Nem akar feltűnést kelteni, nem olyan bolond, de elijeszteni egy orkot azt el lehet. Neki megy az ilyesmi, mint azt gondolja magáról. Nem néz a másik arcára, hogy ráeszmélhessen a kilétére, mindössze próbálja kikapni a másik elől azt a vágyott olvasmányt. Hogy sikerül-e neki az a másikon múlik, lévén sokkal magasabb, neki elég egy mozdulat, s nem kell pipiskednie érte, mint a szőkeségnek.*
//A tudás hatalom//
*A szokásos világos ruháihoz képest most a legsötétebb árnyalatot öltötte magára. Tiszta fekete öltözékében, mintha csak egy árny suhanna be az amúgy is komor templom dohos illatú belsejébe. A nehéz levegő már hiányzott neki, tanulnia kell, mert máskülönben nem lesz kedvese segítségére sohasem. Elpazarolta az idejét a tökéletes semmittevéssel, így fosztva meg magukat újabb tudástól, márpedig a bájitalok nem fogják magukat megfelelően kikeverni. Neki viszont szélesebb körű ismeret kell, mindenre fel kell legyen készülve, mert nem okozhat csalódást. Neki nem.
Nehéz nem észrevenni az orkot, aki éppen azt a könyvet akarja magáévá tenni, mint amit éppen Nelira, de a cél, hogy megszerezze sokkal erősebb annál, minthogy rájöjjön, hogy ki is az, aki éppen meg akarja kaparintani előle. Őt aztán nem érdekli, hogy hány fejjel magasodik fölé bárki, neki az kell és kész. *
- Felejtsd el, az ott az enyém.
*Szól azon a bájosan vészjósló hangján, s nem rest kivillantani a fekete hosszú szoknya vágásán át a fehér combját, melyre gondosan van ráerősítve sötét kis tőre. A jelenet maga kívánatos is lehetne, de ma nem ezt a hatást akarja elérni.
Nem akar feltűnést kelteni, nem olyan bolond, de elijeszteni egy orkot azt el lehet. Neki megy az ilyesmi, mint azt gondolja magáról. Nem néz a másik arcára, hogy ráeszmélhessen a kilétére, mindössze próbálja kikapni a másik elől azt a vágyott olvasmányt. Hogy sikerül-e neki az a másikon múlik, lévén sokkal magasabb, neki elég egy mozdulat, s nem kell pipiskednie érte, mint a szőkeségnek.*
3850. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:11:50
Üzenet elküldve: 2024-04-01 12:11:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A tudás hatalom //
* Igazán érdekes látvány fogadhatja a könyvtárban bámészkodókat. Ki belép először csak a reszkető csuhás papot veheti észre, akin látszik, hogy nem akar jelenleg itt lenni. További bámészkodásra bentebb sok-sok egymásra tornyosuló könyvek, mögötte Cagon, aki épp valami használható információt próbál keresni. Látszik rajta, hogy nincs meg a kellő kapacitása arra, hogy az olvasott könyveket visszarakja a helyére. A mellette lévő pislákoló gyertya már épp kialudni készül. Az enyhe fényben látható az ork táskás szemei. Valószínű elég rég van itt. *
- Hé, öreg! * Szól a reszkető paphoz * Ezeknek a könyveknek a folytatása érdekel.
* Reszkető kezekkel mutat az egyik irányba. Cagon elindul a kapott irányba. Meg is talál egy két jobb állapotban maradt könyvet és pergament. *
~ Talán ezekben van valami használhatóbb dolog. ~
// A tudás hatalom //
* Igazán érdekes látvány fogadhatja a könyvtárban bámészkodókat. Ki belép először csak a reszkető csuhás papot veheti észre, akin látszik, hogy nem akar jelenleg itt lenni. További bámészkodásra bentebb sok-sok egymásra tornyosuló könyvek, mögötte Cagon, aki épp valami használható információt próbál keresni. Látszik rajta, hogy nincs meg a kellő kapacitása arra, hogy az olvasott könyveket visszarakja a helyére. A mellette lévő pislákoló gyertya már épp kialudni készül. Az enyhe fényben látható az ork táskás szemei. Valószínű elég rég van itt. *
- Hé, öreg! * Szól a reszkető paphoz * Ezeknek a könyveknek a folytatása érdekel.
* Reszkető kezekkel mutat az egyik irányba. Cagon elindul a kapott irányba. Meg is talál egy két jobb állapotban maradt könyvet és pergament. *
~ Talán ezekben van valami használhatóbb dolog. ~
3849. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 19:06:55
Üzenet elküldve: 2024-03-12 19:06:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
//Zárás//
*Van valami végtelenül rossz abban az érzésben, amikor éppen a saját döntése mellett áll ki valaki, s ezzel úgy érzi rosszat tesz, vagy megbánt mást. Talán el is tudna uralkodni rajta ez az érzés, de Alenia ezt is, mint eddig minden mást olyan méltón viselt, mint akit a kedvesség és az illem egyszerre ölel. *
- Köszönöm, hogy megérted. Hogyha ez a terved, ott lesz veled a támogatásom, figyelni fogok, te is számíthatsz majd rám.
*Mosolyodik el, de már csak a távolodó alakot látja. Hatalmas tiszteletet ébreszt benne a másik tartása és lénye, s magával viszi a tőle kapott tudást. Azt is, amit magáról szerzett és azt is, amit ez a lány mutatott neki: az igazi nemességet. Mert ez nem csak egy ráaggatott titulus, nem csak egy kényszer, hanem az ereiben csordogál akkor is, amikor elvették azt tőle. Távozása után még visszaül, s bár lehet, hogy más illetlennek gondolja, hogy olyasvalaki templomában szívja magába a tudást, akit ő elutasít, de neki akkor is egy lényeg van, mégpedig az, hogy szakértelmével végül érvényesülni tudjon. Ezt egy kegyes istenség sem vetheti ki magából, s talán szemet hunyhat felette Eeyr is, hiszen úgy lehet az ő híveit is gyógyítani fogja egyszer.
Most viszont még mereng egy kicsit azon, hogy ami benne van, talán nem kéne veszni hagyni. Talán hasznosíthat mindent abból, amit otthon vertek belé és lehet társítani azzal, amit pedig saját maga szerzett meg. Miért is kellene mindennel dacolni, miközben ajándék, hogy rendelkezik a nemesség minden erényével. Eddig ezt nem látta be. Talán először érez egy keserű, de biztos köszönetet a szülei felé. Lehetett volna sokkal rosszabb is.
Hosszú idő telik el, míg végül elindul, hogy ezt a fárasztó, egyben tanulságos napot kipihenje.*
//Társad a tudás//
//Zárás//
*Van valami végtelenül rossz abban az érzésben, amikor éppen a saját döntése mellett áll ki valaki, s ezzel úgy érzi rosszat tesz, vagy megbánt mást. Talán el is tudna uralkodni rajta ez az érzés, de Alenia ezt is, mint eddig minden mást olyan méltón viselt, mint akit a kedvesség és az illem egyszerre ölel. *
- Köszönöm, hogy megérted. Hogyha ez a terved, ott lesz veled a támogatásom, figyelni fogok, te is számíthatsz majd rám.
*Mosolyodik el, de már csak a távolodó alakot látja. Hatalmas tiszteletet ébreszt benne a másik tartása és lénye, s magával viszi a tőle kapott tudást. Azt is, amit magáról szerzett és azt is, amit ez a lány mutatott neki: az igazi nemességet. Mert ez nem csak egy ráaggatott titulus, nem csak egy kényszer, hanem az ereiben csordogál akkor is, amikor elvették azt tőle. Távozása után még visszaül, s bár lehet, hogy más illetlennek gondolja, hogy olyasvalaki templomában szívja magába a tudást, akit ő elutasít, de neki akkor is egy lényeg van, mégpedig az, hogy szakértelmével végül érvényesülni tudjon. Ezt egy kegyes istenség sem vetheti ki magából, s talán szemet hunyhat felette Eeyr is, hiszen úgy lehet az ő híveit is gyógyítani fogja egyszer.
Most viszont még mereng egy kicsit azon, hogy ami benne van, talán nem kéne veszni hagyni. Talán hasznosíthat mindent abból, amit otthon vertek belé és lehet társítani azzal, amit pedig saját maga szerzett meg. Miért is kellene mindennel dacolni, miközben ajándék, hogy rendelkezik a nemesség minden erényével. Eddig ezt nem látta be. Talán először érez egy keserű, de biztos köszönetet a szülei felé. Lehetett volna sokkal rosszabb is.
Hosszú idő telik el, míg végül elindul, hogy ezt a fárasztó, egyben tanulságos napot kipihenje.*
3848. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 18:46:40
Üzenet elküldve: 2024-03-12 18:46:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
//Zárás//
*Mai tovább hálálkodik, na meg mentegetőzik, hogy nem akarja a tiszteletét tenni Eeyr előtt az istennő saját templomában. Alenia számára ez egyrészt furcsa, másrészt valahol tiszteletlenség is. Még ha nem is lesz a másik soha Eeyr követője, úgy illene, hogy egy imát elmond érte, ha már tiszteletét tette az entitás házában.
Mindenesetre nem mutat haragot, az istennő az elutasítást is szeretettel kezeli, így fogja ő is. Aprót bólint hát Mai megjegyzésére.*
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik rosszul az elutasítás, de elfogadom a döntésed. Ennek ellenére tudd, hogy Eeyr istennő továbbra is ugyanúgy szeret téged, mint bárki más, és ha menedékre van szükséged, nála meg fogod találni.
*A történtek ellenére még megfogja a lány kezét, de nem azért, hogy magával kísérje az oltárhoz, hanem búcsúzásnak szánja, ahogy végigsimít a puha kézfejen.*
- Kívánom, hogy tartsd meg és használd ki azt az erőt, ami benned van, és nem csak Eeyr-ére, de az én támogatásomra is számíthatsz. Félvér vagy, vagy sem, nemesi vér csörgedezik az ereidben, és én szeretném újraépíteni a nemességet, ehhez pedig az kell, hogy számíthassunk egymásra. Ha valaha úgy érzed, hogy szükséged van rám, keresd a városban a Sayqueves házat! Ha engem nem is találsz ott, valakit biztosan, aki át tudja majd adni nekem az üzenetedet.
Ha megengeded, én azért mégis csak azt mondanám neked, hogy minden jót kívánok, és Eeyr óvjon az utadon. Vigyázz magadra!
*Egy kedves mosolyt még megejt a félelf irányába, aztán elengedi a kezét, elegánsan hátat fordít és távozik. Az oltár előtt ő még természetesen megáll egy imára, de utána ideje lesz hazamennie. Különleges történetet tudott most meg Mai Faensa kisasszonyról, amit biztosan elraktároz magában. Sokat tanult ma az előítéletekről, és arról, hogy mennyit szenvedhet azok miatt egy ártatlan lélek…*
//Társad a tudás//
//Zárás//
*Mai tovább hálálkodik, na meg mentegetőzik, hogy nem akarja a tiszteletét tenni Eeyr előtt az istennő saját templomában. Alenia számára ez egyrészt furcsa, másrészt valahol tiszteletlenség is. Még ha nem is lesz a másik soha Eeyr követője, úgy illene, hogy egy imát elmond érte, ha már tiszteletét tette az entitás házában.
Mindenesetre nem mutat haragot, az istennő az elutasítást is szeretettel kezeli, így fogja ő is. Aprót bólint hát Mai megjegyzésére.*
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik rosszul az elutasítás, de elfogadom a döntésed. Ennek ellenére tudd, hogy Eeyr istennő továbbra is ugyanúgy szeret téged, mint bárki más, és ha menedékre van szükséged, nála meg fogod találni.
*A történtek ellenére még megfogja a lány kezét, de nem azért, hogy magával kísérje az oltárhoz, hanem búcsúzásnak szánja, ahogy végigsimít a puha kézfejen.*
- Kívánom, hogy tartsd meg és használd ki azt az erőt, ami benned van, és nem csak Eeyr-ére, de az én támogatásomra is számíthatsz. Félvér vagy, vagy sem, nemesi vér csörgedezik az ereidben, és én szeretném újraépíteni a nemességet, ehhez pedig az kell, hogy számíthassunk egymásra. Ha valaha úgy érzed, hogy szükséged van rám, keresd a városban a Sayqueves házat! Ha engem nem is találsz ott, valakit biztosan, aki át tudja majd adni nekem az üzenetedet.
Ha megengeded, én azért mégis csak azt mondanám neked, hogy minden jót kívánok, és Eeyr óvjon az utadon. Vigyázz magadra!
*Egy kedves mosolyt még megejt a félelf irányába, aztán elengedi a kezét, elegánsan hátat fordít és távozik. Az oltár előtt ő még természetesen megáll egy imára, de utána ideje lesz hazamennie. Különleges történetet tudott most meg Mai Faensa kisasszonyról, amit biztosan elraktároz magában. Sokat tanult ma az előítéletekről, és arról, hogy mennyit szenvedhet azok miatt egy ártatlan lélek…*
3847. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 16:58:59
Üzenet elküldve: 2024-03-12 16:58:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
*A furcsa nyugodtságot most nagyon tudná élvezni, biztos sokkal jobb lesz majd a szállásán elmélyedni a gondolataiban. Már a könyvet sem kívánja olvasni, éppen elég tudást szerzett meg magáról úgy, hogy ki sem nyitotta azt, csak épphogy megérintette. Vagy talán az, hogy magához ölelte is ilyen hatással van rá?
Amikor a lány újra szól, akkor viszont egy enyhe szorongás lesz úrrá rajta. Itt van ő, aki néhány mondatával előhozta belőle a legnagyobb fájdalmát, ami segít neki a továbblépésben, majd miután kifejezi neki Mai a hálát, úgy vágja keresztül egy tiszta kardcsapással.
Eszébe jut Nori riadt tekintete, ahogy beszél neki arról, hogy nem szabad, hogy köze legyen ehhez az istenséghez és az is átfut az elméjén, hogy mennyire ellenére van a gondolat is, hogy bármilyen természetfelettinek adja a lelkét a jobb élet reményében. Számára egy személy van, aki a jó felé vezeti és minden akadályt legyőz, és az saját maga.
Egy ilyen beszélgetés után cseppet sem szeretné megbántani az elfet, de most kékjei hidegen tekintenek rá, nyomatékosítva, hogy teljesen komolyan gondolja amit most mond. *
- Tényleg a legnagyobb hálám azért, hogy segítettél előhozni belőlem, amit eltemettem és meghiszem, hogy a tetteidet Eeyr kíséri és segíti, tényleg nem vitatom.
*Áll fel közben ő is, hogy megfogja a felé nyújtott kezet, de csak azért, hogy megállítsa a másikat abban, hogy elinduljon, mert ő bizony nem fog utána menni.*
- De Alenia, ne haragudj meg rám ezért, én nem tartok veled.
*Engedi el a kezet és kissé féloldalasan dönti fejét, érdeklődve nézve a másikat, hogy vajon sarkon fordul-e és otthagyja-e ezért.*
- Nem tudom magam elkötelezni semmilyen felsőbb hatalom felé, magam szeretnék rájönni mindenre az utamon.
*A könyvre tekint, amit az asztalon hagyott és arra gondol, hogy vajon megtörténhet-e az, hogy egy istenség vezette őt pont ide. Nos, ha így is volt, nem mutatta meg magát neki, hogy tisztán bízzon ebben, így arra jut, hogy a céljai hozták ide, semmi más.*
//Társad a tudás//
*A furcsa nyugodtságot most nagyon tudná élvezni, biztos sokkal jobb lesz majd a szállásán elmélyedni a gondolataiban. Már a könyvet sem kívánja olvasni, éppen elég tudást szerzett meg magáról úgy, hogy ki sem nyitotta azt, csak épphogy megérintette. Vagy talán az, hogy magához ölelte is ilyen hatással van rá?
Amikor a lány újra szól, akkor viszont egy enyhe szorongás lesz úrrá rajta. Itt van ő, aki néhány mondatával előhozta belőle a legnagyobb fájdalmát, ami segít neki a továbblépésben, majd miután kifejezi neki Mai a hálát, úgy vágja keresztül egy tiszta kardcsapással.
Eszébe jut Nori riadt tekintete, ahogy beszél neki arról, hogy nem szabad, hogy köze legyen ehhez az istenséghez és az is átfut az elméjén, hogy mennyire ellenére van a gondolat is, hogy bármilyen természetfelettinek adja a lelkét a jobb élet reményében. Számára egy személy van, aki a jó felé vezeti és minden akadályt legyőz, és az saját maga.
Egy ilyen beszélgetés után cseppet sem szeretné megbántani az elfet, de most kékjei hidegen tekintenek rá, nyomatékosítva, hogy teljesen komolyan gondolja amit most mond. *
- Tényleg a legnagyobb hálám azért, hogy segítettél előhozni belőlem, amit eltemettem és meghiszem, hogy a tetteidet Eeyr kíséri és segíti, tényleg nem vitatom.
*Áll fel közben ő is, hogy megfogja a felé nyújtott kezet, de csak azért, hogy megállítsa a másikat abban, hogy elinduljon, mert ő bizony nem fog utána menni.*
- De Alenia, ne haragudj meg rám ezért, én nem tartok veled.
*Engedi el a kezet és kissé féloldalasan dönti fejét, érdeklődve nézve a másikat, hogy vajon sarkon fordul-e és otthagyja-e ezért.*
- Nem tudom magam elkötelezni semmilyen felsőbb hatalom felé, magam szeretnék rájönni mindenre az utamon.
*A könyvre tekint, amit az asztalon hagyott és arra gondol, hogy vajon megtörténhet-e az, hogy egy istenség vezette őt pont ide. Nos, ha így is volt, nem mutatta meg magát neki, hogy tisztán bízzon ebben, így arra jut, hogy a céljai hozták ide, semmi más.*
3846. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 16:37:56
Üzenet elküldve: 2024-03-12 16:37:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Furcsa elégedettséggel tölti el, hogy sikerült jól következtetnie, és megértenie végre, hogy mi is történt szerencsétlen lánnyal. Így már azt sem kell megmagyaráznia a másiknak, hogy hogyan keveredett ide, hisz Alenia szerint ahhoz, amire neki most szüksége van, a legjobb helyen van, és nem feltétlenül a könyvekre gondol.*
- Soha ne szégyelld, hogy megadtad magadnak azt az esélyt. Tudod, mindenkinek jár még egy esély. Mindig. Még az utolsó utáni is. Eeyr templomában bármikor erőt gyűjthetsz, hogy tovább tudj menni. Tudod, azokat, akiknek a lelkét megtörte az élet, előbb-utóbb elvezeti ide a sors. *Ha mindkét keze meglenne, akkor valószínűleg teátrálisan tárná ki őket, így viszont csak egyetlen ép karjával mutat körbe jelzésértékűen.*
- Az istennő segít abban, hogy békét találj odabent, márpedig, ha a lelkedben minden rendben van, akkor bármihez lesz elég erőd. Ő egyet kér csak cserébe. Ezt az erőt arra használd, hogy segíts vele másokon, és soha ne arra, hogy árts vele.
*Mai is hasonlóról beszél, mikor azt mondja, hogy erőt fog adni másoknak is, így Alenia ismét megejt egy elégedett mosolyt meg egy bólintást, hogy egyetért a hallottakkal, de azért azt érzi, hogy Eeyr papnőjeként itt még nem ért véget a dolga, neki kell az istennő oltalmába ajánlania a templom legújabb vendégét.*
- Nem tesz semmit, szívesen meghallgattalak. *Feláll a székből, és kedvesen nyújtja kezét Mai felé.* Gyere velem, felmegyünk az oltárhoz, és imádkozunk együtt azért, hogy Eeyr elkísérjen és megvédjen az utadon!
*Soha nem ismerné be magának, hogy hiába bízott ennyire Eeyr-ben, őt testileg és lelkileg is tönkretette az, ami bármelyik istennél erősebb. A sors és az élet. Még most is vakon megbízik az istennőben, és szentül hiszi, hogy az ő fénye mindig a helyes utat mutatja. Ezzel szeretné most megajándékozni a feketehajú kis félvér lányt is.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.12 16:39:19
//Társad a tudás//
*Furcsa elégedettséggel tölti el, hogy sikerült jól következtetnie, és megértenie végre, hogy mi is történt szerencsétlen lánnyal. Így már azt sem kell megmagyaráznia a másiknak, hogy hogyan keveredett ide, hisz Alenia szerint ahhoz, amire neki most szüksége van, a legjobb helyen van, és nem feltétlenül a könyvekre gondol.*
- Soha ne szégyelld, hogy megadtad magadnak azt az esélyt. Tudod, mindenkinek jár még egy esély. Mindig. Még az utolsó utáni is. Eeyr templomában bármikor erőt gyűjthetsz, hogy tovább tudj menni. Tudod, azokat, akiknek a lelkét megtörte az élet, előbb-utóbb elvezeti ide a sors. *Ha mindkét keze meglenne, akkor valószínűleg teátrálisan tárná ki őket, így viszont csak egyetlen ép karjával mutat körbe jelzésértékűen.*
- Az istennő segít abban, hogy békét találj odabent, márpedig, ha a lelkedben minden rendben van, akkor bármihez lesz elég erőd. Ő egyet kér csak cserébe. Ezt az erőt arra használd, hogy segíts vele másokon, és soha ne arra, hogy árts vele.
*Mai is hasonlóról beszél, mikor azt mondja, hogy erőt fog adni másoknak is, így Alenia ismét megejt egy elégedett mosolyt meg egy bólintást, hogy egyetért a hallottakkal, de azért azt érzi, hogy Eeyr papnőjeként itt még nem ért véget a dolga, neki kell az istennő oltalmába ajánlania a templom legújabb vendégét.*
- Nem tesz semmit, szívesen meghallgattalak. *Feláll a székből, és kedvesen nyújtja kezét Mai felé.* Gyere velem, felmegyünk az oltárhoz, és imádkozunk együtt azért, hogy Eeyr elkísérjen és megvédjen az utadon!
*Soha nem ismerné be magának, hogy hiába bízott ennyire Eeyr-ben, őt testileg és lelkileg is tönkretette az, ami bármelyik istennél erősebb. A sors és az élet. Még most is vakon megbízik az istennőben, és szentül hiszi, hogy az ő fénye mindig a helyes utat mutatja. Ezzel szeretné most megajándékozni a feketehajú kis félvér lányt is.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.12 16:39:19
3845. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 12:58:33
Üzenet elküldve: 2024-03-12 12:58:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Kissé talán túlságosan is felfokozódtak az érzelmei és ez süt minden szaváról. A beleégett automatikus gondolatok már visszhangoztak a fejében, bántva őt azzal, amit mindig hallani vélt, de sosem mondták ki. A lány pedig cseppet sem lett gúnyos, sőt még a fattyú titulustól is megfosztotta, amit annyira érzett, hogy majd egy fennhéjazó horkantással jóváhagy. Meglepődik, nem csak ezen, hanem saját magán is, hogy képes volt kimondani mindezt. Ezzel akár az élete is más fordulatot vehet, mert eltűnhet végre ez a bélyeg, amit tudattalanul is belé égettek, elkezdheti feldolgozni és ezzel utat nyit afelé, hogy ő lehessen korának legjobbja, ami a lelkeket illeti. Merhet nagyot álmodni, mert eltűnt róla a láthatatlan lánc. Olyan megkönnyebbülés ez, hogy érzi a súly elvesztését, és most hálásan tekint a tisztavérűre.*
- Igen, ezt érzem. Ez történt. Így születtem, ezen talán nem tudok változtatni, de én esélyt adtam magamnak. Fogalmam sincs, honnan tudtam annyi erőt szerezni, hogy ezt megtegyem. De sikerült. Nem volt könnyű, ezzel a tudattal élnem.
*Amilyen könnyedén beszél néha arról, hogy csak úgy fogta magát és eljött, annyira nehéz ez. Megszabadulni valamitől, ami az élete volt, újrakezdeni és teljesen a nulláról felépíteni egy életet ilyen fiatalon. Mi lehetett volna belőle, ha elfként születik? Vagy egyáltalán tudna bármit is értékelni? Talán akkor nem érte volna annyi kín, s nem akarná feltenni az életét arra, hogy a hozzá hasonlóakat, vagy a tőle sokkal rosszabbakat kutassa és majd segítse. Mindent összevetve borzalmas, mégis tökéletes életút, ami vezet valahová, valami nagy felé.*
- Tudod, egyszer erőt fogok adni ezzel másnak is. Én tényleg hiszem, hogy minden lehetséges, de nem kell majd mindenkinek egyedül elindulnia. Te is jó úton haladsz, mindegy mit gondolsz ki segítségével. *Céloz az istenhitre, ami belőle hiányzik ugyan, de azt elismeri, hogy mindenkinek kell valami, amiben hihet és amiért mer cselekedni.* - Klisésen hangozhat persze, de haladni kell, mert ez egy ajándék. Nagyon nagy ajándék, amit sokan elvesztegetnek.
*Tudja, hogy mondani mindent nagyon könnyű, de lehet még élő példa arra, hogy honnan hová lehet jutni. Csak ő is tartsa be a tanácsait, ne csak osztogassa.*
- Sokat jelent, hogy elmondhattam neked. Fogalmad sincs mekkora segítség ez nekem.
//Társad a tudás//
*Kissé talán túlságosan is felfokozódtak az érzelmei és ez süt minden szaváról. A beleégett automatikus gondolatok már visszhangoztak a fejében, bántva őt azzal, amit mindig hallani vélt, de sosem mondták ki. A lány pedig cseppet sem lett gúnyos, sőt még a fattyú titulustól is megfosztotta, amit annyira érzett, hogy majd egy fennhéjazó horkantással jóváhagy. Meglepődik, nem csak ezen, hanem saját magán is, hogy képes volt kimondani mindezt. Ezzel akár az élete is más fordulatot vehet, mert eltűnhet végre ez a bélyeg, amit tudattalanul is belé égettek, elkezdheti feldolgozni és ezzel utat nyit afelé, hogy ő lehessen korának legjobbja, ami a lelkeket illeti. Merhet nagyot álmodni, mert eltűnt róla a láthatatlan lánc. Olyan megkönnyebbülés ez, hogy érzi a súly elvesztését, és most hálásan tekint a tisztavérűre.*
- Igen, ezt érzem. Ez történt. Így születtem, ezen talán nem tudok változtatni, de én esélyt adtam magamnak. Fogalmam sincs, honnan tudtam annyi erőt szerezni, hogy ezt megtegyem. De sikerült. Nem volt könnyű, ezzel a tudattal élnem.
*Amilyen könnyedén beszél néha arról, hogy csak úgy fogta magát és eljött, annyira nehéz ez. Megszabadulni valamitől, ami az élete volt, újrakezdeni és teljesen a nulláról felépíteni egy életet ilyen fiatalon. Mi lehetett volna belőle, ha elfként születik? Vagy egyáltalán tudna bármit is értékelni? Talán akkor nem érte volna annyi kín, s nem akarná feltenni az életét arra, hogy a hozzá hasonlóakat, vagy a tőle sokkal rosszabbakat kutassa és majd segítse. Mindent összevetve borzalmas, mégis tökéletes életút, ami vezet valahová, valami nagy felé.*
- Tudod, egyszer erőt fogok adni ezzel másnak is. Én tényleg hiszem, hogy minden lehetséges, de nem kell majd mindenkinek egyedül elindulnia. Te is jó úton haladsz, mindegy mit gondolsz ki segítségével. *Céloz az istenhitre, ami belőle hiányzik ugyan, de azt elismeri, hogy mindenkinek kell valami, amiben hihet és amiért mer cselekedni.* - Klisésen hangozhat persze, de haladni kell, mert ez egy ajándék. Nagyon nagy ajándék, amit sokan elvesztegetnek.
*Tudja, hogy mondani mindent nagyon könnyű, de lehet még élő példa arra, hogy honnan hová lehet jutni. Csak ő is tartsa be a tanácsait, ne csak osztogassa.*
- Sokat jelent, hogy elmondhattam neked. Fogalmad sincs mekkora segítség ez nekem.
3844. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 12:26:45
Üzenet elküldve: 2024-03-12 12:26:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Egyáltalán nem számított ilyen határozott reakcióra a lánytól. Kicsit meg is szeppen, és zavartan túr bele hosszú, szőke hajkoronájába, míg sikerül visszazökkennie a kedves, megértő nemeskisasszony szerepébe.
Bár magában ő is szokta fattyúnak nevezni a félvéreket, de csak azokat, akik annak ellenére, hogy nem csörgedezik tiszta elf vér az ereikben, megpróbálják magukat nemeseknek nevezni, de még őket sem hívná így nyíltan. Luninari-val kapcsolatban például azért nem használta soha sem ezt a szót még akkor sem, mikor szeretett volna kisasszony lenni, mert ő soha nem gondolta azt, hogy egyenrangú lehet a tisztavérűekkel.
Ezen logika alapján azonban Mai-ra sem illik a jelző, ha még ő maga sem gondolja magát nemesnek.*
- Ugyan, ne nevezd így magad. Félvér vagy, igen, de ez mit sem számít, ha mellette tisztában vagy a saját értékeiddel *fejti ki illedelmesen a véleményét ezzel kapcsolatban, aztán hagyja, hogy Mai folytassa az ő kis történetét. Kezd összeállni a kép, hogy miért is nem engedhették tanulni szerencsétlen párát. Talán látszik is szemeiben a megvilágosodás pillanata.*
- Jajj, édesem, azt hiszem, mindent értek. Sajnálom. *Csóválja a fejét most őszinte együttérzéssel a lány iránt, aminek okát rögtön ki is fejti.*
- A családodnak nem azzal volt problémája, hogy nem vagy eléggé nemes, hanem azzal, hogy nem vagy eléggé elf. Talán te tökéletesen csináltál mindent, de sosem győzhetted meg őket, mert azon, ami veled született, nem tudsz változtatni. Nem hagytak téged tanulni, hogy ne kelljen úgymond időt pazarolni rád, csak megpróbáltak minél szebbé varázsolni, hogy megszabadulhassanak tőled. Tudod, a szépség ahhoz kell, hogy elbűvöld és megszerezd a társad, a tudás pedig arra, hogy meg is tartsd.
*Talán Mai már rég ismeri ezt az igazságot, de Alenia úgy meséli el, mintha most fedezte volna csak fel ezt a kegyetlenül szomorú tényt. Részéről így is van. Most már érti az eddigi ellentmondást, miszerint a nemesek közt a nőket pont, hogy taníttatni kéne felnőtt korukig, a lány mégis azt állítja, hogy őt nem hagyták tanulni. Mai esetében erre nem volt szükség, mert a család egyetlen célja az lehetett vele, hogy minél előbb kidobhassák őt. Ehhez a legjobb az volt, ha gyönyörű, de buta, mert ha gyönyörű, akkor sok férfi szemet vet rá, tudás nélkül pedig Mai nem fogja megkérdőjelezni a ráerőltetett döntések helyességét.*
~Micsoda gonoszság…~
//Társad a tudás//
*Egyáltalán nem számított ilyen határozott reakcióra a lánytól. Kicsit meg is szeppen, és zavartan túr bele hosszú, szőke hajkoronájába, míg sikerül visszazökkennie a kedves, megértő nemeskisasszony szerepébe.
Bár magában ő is szokta fattyúnak nevezni a félvéreket, de csak azokat, akik annak ellenére, hogy nem csörgedezik tiszta elf vér az ereikben, megpróbálják magukat nemeseknek nevezni, de még őket sem hívná így nyíltan. Luninari-val kapcsolatban például azért nem használta soha sem ezt a szót még akkor sem, mikor szeretett volna kisasszony lenni, mert ő soha nem gondolta azt, hogy egyenrangú lehet a tisztavérűekkel.
Ezen logika alapján azonban Mai-ra sem illik a jelző, ha még ő maga sem gondolja magát nemesnek.*
- Ugyan, ne nevezd így magad. Félvér vagy, igen, de ez mit sem számít, ha mellette tisztában vagy a saját értékeiddel *fejti ki illedelmesen a véleményét ezzel kapcsolatban, aztán hagyja, hogy Mai folytassa az ő kis történetét. Kezd összeállni a kép, hogy miért is nem engedhették tanulni szerencsétlen párát. Talán látszik is szemeiben a megvilágosodás pillanata.*
- Jajj, édesem, azt hiszem, mindent értek. Sajnálom. *Csóválja a fejét most őszinte együttérzéssel a lány iránt, aminek okát rögtön ki is fejti.*
- A családodnak nem azzal volt problémája, hogy nem vagy eléggé nemes, hanem azzal, hogy nem vagy eléggé elf. Talán te tökéletesen csináltál mindent, de sosem győzhetted meg őket, mert azon, ami veled született, nem tudsz változtatni. Nem hagytak téged tanulni, hogy ne kelljen úgymond időt pazarolni rád, csak megpróbáltak minél szebbé varázsolni, hogy megszabadulhassanak tőled. Tudod, a szépség ahhoz kell, hogy elbűvöld és megszerezd a társad, a tudás pedig arra, hogy meg is tartsd.
*Talán Mai már rég ismeri ezt az igazságot, de Alenia úgy meséli el, mintha most fedezte volna csak fel ezt a kegyetlenül szomorú tényt. Részéről így is van. Most már érti az eddigi ellentmondást, miszerint a nemesek közt a nőket pont, hogy taníttatni kéne felnőtt korukig, a lány mégis azt állítja, hogy őt nem hagyták tanulni. Mai esetében erre nem volt szükség, mert a család egyetlen célja az lehetett vele, hogy minél előbb kidobhassák őt. Ehhez a legjobb az volt, ha gyönyörű, de buta, mert ha gyönyörű, akkor sok férfi szemet vet rá, tudás nélkül pedig Mai nem fogja megkérdőjelezni a ráerőltetett döntések helyességét.*
~Micsoda gonoszság…~
3843. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-12 10:30:04
Üzenet elküldve: 2024-03-12 10:30:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Szeret beszélgetni és nem is azért őriz meg titkokat, mert annyira szörnyű ezekről beszélni, mindösszesen nem volt még kivel. Nem nyitogatta senki a kapukat benne, mert nem is könnyű. Mélyre menni nem lehet ám mindenkivel, jól kérdezni pedig kevesen tudnak. Az, hogy Nia puszta érdekességként kezeli a történetét nem okoz neki csalódást. Lényegében mindegy is. Valahol a szégyenen túl még jó is, hogy kihangosíthat magából ezt-azt, ha már annyira tudós szeretne lenni, hiszen meg kell tanulnia magával is bánni. Ezek a bent ragadt sérelmek pedig csak hátráltatják a saját fejlődésében is és abban is, ha majd másnak akar segíteni. Akkor lesz hiteles, ha szembenéz magával. Szerencsés találkozás ez, mert bár kellemetlen, hogy így turkálnak benne, mégis felsejlenek dolgok, amiket eltemetett. Kezd feloldódni abból is, hogy érdekli mit gondol a másik, vagy bárki. Nemes ugyan, de mégiscsak megbukott. A szerencse forgandó. Nem tartja sem jobbnak, sem rosszabbnak magától. Talán eljött az ideje annak, hogy kimondja azt, ami mindig is feszítette tudat alatt.*
- Elragadtattad igen. *Mosolyodik el, fogalma sincs, hogy miért, de valami felszakad benne. Ragadtassa csak. Mai-nak is el kellett volna már ragadtatnia magát és kiüvölteni a bánatát nem pedig hátat fordítani neki.*
- Pedig annyira egyszerű. Látod, hogy félvér vagyok. Mit félvér... fattyú. Talán mindenki más is látta, csak senki nem mondta ki. Én sem tudtam sokáig. Ha kimondták volna, az nagyobb szégyen lett volna, mint az álcázott nem tudás. Így hát el kellett rejteni annyira, hogy ne lehessek feltűnő. Nekem nem dolgom okosnak lenni. Szépnek dolgom lenni, hogy valaki elvegyen. Más nevével más problémája lettem volna. Vagy ki tudja mi járt a fejükben, de másra nem tudok gondolni. Ennyi a történetem lényege Alenia. Csak a körítés nemes, én nem. Ezért nem is akarok az lenni, mert ha nem voltam nekik elég, akkor ők sem azok nekem. *Talán az utolsó mondat egy dacos gyerek kihangosítása, de nem érdekli. Végre egyszer kimondhatta amit gondol az egész helyzetéről és nem fogja megbánni akkor sem, ha minden illemet félretesz a másik, s emiatt nyíltan lenézi. Történt már rosszabb is, de ez kell ahhoz, hogy végre tényleg letegye azt, ami olyan szorosan fogja vissza.*
//Társad a tudás//
*Szeret beszélgetni és nem is azért őriz meg titkokat, mert annyira szörnyű ezekről beszélni, mindösszesen nem volt még kivel. Nem nyitogatta senki a kapukat benne, mert nem is könnyű. Mélyre menni nem lehet ám mindenkivel, jól kérdezni pedig kevesen tudnak. Az, hogy Nia puszta érdekességként kezeli a történetét nem okoz neki csalódást. Lényegében mindegy is. Valahol a szégyenen túl még jó is, hogy kihangosíthat magából ezt-azt, ha már annyira tudós szeretne lenni, hiszen meg kell tanulnia magával is bánni. Ezek a bent ragadt sérelmek pedig csak hátráltatják a saját fejlődésében is és abban is, ha majd másnak akar segíteni. Akkor lesz hiteles, ha szembenéz magával. Szerencsés találkozás ez, mert bár kellemetlen, hogy így turkálnak benne, mégis felsejlenek dolgok, amiket eltemetett. Kezd feloldódni abból is, hogy érdekli mit gondol a másik, vagy bárki. Nemes ugyan, de mégiscsak megbukott. A szerencse forgandó. Nem tartja sem jobbnak, sem rosszabbnak magától. Talán eljött az ideje annak, hogy kimondja azt, ami mindig is feszítette tudat alatt.*
- Elragadtattad igen. *Mosolyodik el, fogalma sincs, hogy miért, de valami felszakad benne. Ragadtassa csak. Mai-nak is el kellett volna már ragadtatnia magát és kiüvölteni a bánatát nem pedig hátat fordítani neki.*
- Pedig annyira egyszerű. Látod, hogy félvér vagyok. Mit félvér... fattyú. Talán mindenki más is látta, csak senki nem mondta ki. Én sem tudtam sokáig. Ha kimondták volna, az nagyobb szégyen lett volna, mint az álcázott nem tudás. Így hát el kellett rejteni annyira, hogy ne lehessek feltűnő. Nekem nem dolgom okosnak lenni. Szépnek dolgom lenni, hogy valaki elvegyen. Más nevével más problémája lettem volna. Vagy ki tudja mi járt a fejükben, de másra nem tudok gondolni. Ennyi a történetem lényege Alenia. Csak a körítés nemes, én nem. Ezért nem is akarok az lenni, mert ha nem voltam nekik elég, akkor ők sem azok nekem. *Talán az utolsó mondat egy dacos gyerek kihangosítása, de nem érdekli. Végre egyszer kimondhatta amit gondol az egész helyzetéről és nem fogja megbánni akkor sem, ha minden illemet félretesz a másik, s emiatt nyíltan lenézi. Történt már rosszabb is, de ez kell ahhoz, hogy végre tényleg letegye azt, ami olyan szorosan fogja vissza.*
3842. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-11 00:00:08
Üzenet elküldve: 2024-03-11 00:00:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 248
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*A kapott válaszok ködösek, Nia viszont próbál olvasni a sorok között, de elég nehéz. Továbbra sem tudja teljesen összerakni a történetet, mert ő továbbra is abban a hitben él, hogy Mai családjában generációkig visszamenőleg jelen vannak a félvérek, és bár egy tisztavérű család tagjaként ő sem tekint egyenrangú nemesként rájuk, attól még nem lát ezzel problémát. Ha viszont tudná, hogy egyedül Mai a kakukktojás abban a családban, akkor már egészen más volna a megítélése, így jobb is, hogy erről egyelőre nem tud.
Mikor a lány sokat sejtetően annyit mond, hogy megvolt az oka eljönni otthonról, egyre kíváncsibbá válik. Alenia azt is jól tudja, hogy a nemesi családokban mindenhol megvannak azok az intrikák, amik miatt valaki Mai sorsára juthat, ő pedig szeret tudni róluk.
Ahogy hallgatja a félvér lányt, kezével a haját igazgatja. Mindig ezt csinálja, mikor gondolkodik.*
- Ne haragudj, de én ezt még mindig nem értem. Ezek szerint nem elszöktél, hanem lehetőségeket ajánlottak fel neked. A családoddal maradsz, de akkor úgy élsz, ahogy ők akarják, vagy ha neked ez nem tetszik, akkor irány az ajtó? Nem értem. Egyáltalán nem értem.
*Őt az kicsit sem zavarja, hogy most tulajdonképp elkezdte feltúrni szerencsétlen lány magánéletét, ugyanis ez pontosan olyan téma, amiről régen az udvarhölgyeivel is pletykált, ha kiderült néhány turpisság valamelyik másik előkelő családról.*
- Azt már meg sem kérdezem, hogy miért nem próbáltad elfogadni a szerepedet, ha már mindenki másnak sikerült a családodban. Ennek ellenére az, hogy így elengedtek, miután nem feleltél meg nekik, számomra egyszerűen érthetetlen. Nem csak neked szégyen, hogy ott kellett hagynod a családodat, mert képtelen voltál teljesíteni a feléd támasztott elvárásokat, de számukra is az, hogy inkább eldobtak téged ahelyett, hogy segítettek volna megtalálni azt az utat, ami neked is megfelel, miközben eleget teszel a kötelezettségeidnek is.
*Ezen a ponton azért már ő is érzi, hogy kezd túl messzire menni, ezért mondandója végéhez még hozzátesz egy mondatot egy biztató mosoly kíséretében.*
- Sajnálom, elragadtattam magam. Nem lenne szabad ítélkeznem sem feletted, sem a családod felett.
//Társad a tudás//
*A kapott válaszok ködösek, Nia viszont próbál olvasni a sorok között, de elég nehéz. Továbbra sem tudja teljesen összerakni a történetet, mert ő továbbra is abban a hitben él, hogy Mai családjában generációkig visszamenőleg jelen vannak a félvérek, és bár egy tisztavérű család tagjaként ő sem tekint egyenrangú nemesként rájuk, attól még nem lát ezzel problémát. Ha viszont tudná, hogy egyedül Mai a kakukktojás abban a családban, akkor már egészen más volna a megítélése, így jobb is, hogy erről egyelőre nem tud.
Mikor a lány sokat sejtetően annyit mond, hogy megvolt az oka eljönni otthonról, egyre kíváncsibbá válik. Alenia azt is jól tudja, hogy a nemesi családokban mindenhol megvannak azok az intrikák, amik miatt valaki Mai sorsára juthat, ő pedig szeret tudni róluk.
Ahogy hallgatja a félvér lányt, kezével a haját igazgatja. Mindig ezt csinálja, mikor gondolkodik.*
- Ne haragudj, de én ezt még mindig nem értem. Ezek szerint nem elszöktél, hanem lehetőségeket ajánlottak fel neked. A családoddal maradsz, de akkor úgy élsz, ahogy ők akarják, vagy ha neked ez nem tetszik, akkor irány az ajtó? Nem értem. Egyáltalán nem értem.
*Őt az kicsit sem zavarja, hogy most tulajdonképp elkezdte feltúrni szerencsétlen lány magánéletét, ugyanis ez pontosan olyan téma, amiről régen az udvarhölgyeivel is pletykált, ha kiderült néhány turpisság valamelyik másik előkelő családról.*
- Azt már meg sem kérdezem, hogy miért nem próbáltad elfogadni a szerepedet, ha már mindenki másnak sikerült a családodban. Ennek ellenére az, hogy így elengedtek, miután nem feleltél meg nekik, számomra egyszerűen érthetetlen. Nem csak neked szégyen, hogy ott kellett hagynod a családodat, mert képtelen voltál teljesíteni a feléd támasztott elvárásokat, de számukra is az, hogy inkább eldobtak téged ahelyett, hogy segítettek volna megtalálni azt az utat, ami neked is megfelel, miközben eleget teszel a kötelezettségeidnek is.
*Ezen a ponton azért már ő is érzi, hogy kezd túl messzire menni, ezért mondandója végéhez még hozzátesz egy mondatot egy biztató mosoly kíséretében.*
- Sajnálom, elragadtattam magam. Nem lenne szabad ítélkeznem sem feletted, sem a családod felett.
3841. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-03-10 23:06:27
Üzenet elküldve: 2024-03-10 23:06:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Amit hall, az cseppet sem bántó, sőt pontosan ugyan ezen a véleményen van, de hát neki ebből a részből nem jutott. Nem tapasztalta meg milyen az, amikor lehetőséget biztosítanak neki arra, hogy lehessen valaki aki több, a nővérei pedig... alkalmatlanok lettek volna ezen túlmutató magaslatokra. Az anyja más volt, ő okos volt, és minden szálat úgy mozgatott a háttérből, hogy a legjobban érvényesüljön az akarata másnak a szájából. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy félvérként volt jelen egy elf családban. Ez mélyen elzárt titok volt, még Mai sem engedte, hogy a felszínre törjön a négy fal között sem. Most pedig egyre szorítja a gondolat és szíve szerint elmenekülne innen is, de nem fogja megtenni.*
- Vagy túl messziről jöttem és mások az értékrendek, vagy megvolt az oka annak, hogy elmentem onnan. Esetleg mindkettő.
*Kicsit még ködösít, mert most valami olyat érez, amit mindig is, csak nem tudta hová tenni. Még az a rengeteg lelket taglaló tudás sem volt elég ahhoz, hogy tudja mit érez, ez a szőke nemes kellett hozzá, hogy kibukjon: szégyent.*
- Én sem tudok harcolni. *Jegyzi meg, de ha valaki nem akar egykönnyen ilyen helyzetbe kerülni, akkor talán nem árt efféle tudás sem. A felismerések csak úgy ütik az arcát, hogy kedve lenne megtapogatni bőrét és tükörbe nézni, hogy nem-e kékült be. Talán neki azért nem kellett ilyet sem átélni, mert érte nem lett volna kár.* - Vigyáztak rád. *Teszi még hozzá elmerengve, már nem is teljesen arra reagál, amiről beszélnek, hanem saját magára. Rá vigyáztak (volna), Maira pedig nem. Mai a feltűnően okos és szép fattyú. Egyszerűbb lett volna szépen felöltöztetni, s odaadni valamelyik magas rangú férfinak, hogy majd aztán az ő problémája legyen. Belegondolva ez sem lett volna szerencsés húzás, de szerencsére mindig meg is vétózta.* - Végtére is... azt hiszem szerencsés voltál a családoddal. Így még nagyobb a veszteséged, sajnálom.
*Az újabb kérdésre már-már a szemkontaktust is kerüli, csak erőt vesz magán, hogy állja a tekintetet. Sok ez most neki, de alkalma sem volt még erről igazán beszélgetnie soha.*
- Nem volt ez igazi szökés. Túlságosan a magam ura voltam és eldönthettem, hogy vagy elmegyek, vagy maradok és folytatom azt, ami szerintük jó nekem. Először a második mellett döntöttem. De nem bírtam sokáig és egyszer csak elindultam, senki nem állított meg.
*Keserűen ejti ki a szavakat, s ezzel talán tényleg le is vetheti magáról azt, hogy ő nemes. Nem nemes, csak megtanulta eljátszani. Persze, hogy égette a szerep. Szinte forog körülötte a világ, soha nem akarta, hogy ez a legmélyebbre temetett traumája felszínre törjön. Eddig senki nem kérdőjelezte meg, otthon ezért, mert inkább egy elfre hasonlít, itt pedig mert nem számít.*
//Társad a tudás//
*Amit hall, az cseppet sem bántó, sőt pontosan ugyan ezen a véleményen van, de hát neki ebből a részből nem jutott. Nem tapasztalta meg milyen az, amikor lehetőséget biztosítanak neki arra, hogy lehessen valaki aki több, a nővérei pedig... alkalmatlanok lettek volna ezen túlmutató magaslatokra. Az anyja más volt, ő okos volt, és minden szálat úgy mozgatott a háttérből, hogy a legjobban érvényesüljön az akarata másnak a szájából. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy félvérként volt jelen egy elf családban. Ez mélyen elzárt titok volt, még Mai sem engedte, hogy a felszínre törjön a négy fal között sem. Most pedig egyre szorítja a gondolat és szíve szerint elmenekülne innen is, de nem fogja megtenni.*
- Vagy túl messziről jöttem és mások az értékrendek, vagy megvolt az oka annak, hogy elmentem onnan. Esetleg mindkettő.
*Kicsit még ködösít, mert most valami olyat érez, amit mindig is, csak nem tudta hová tenni. Még az a rengeteg lelket taglaló tudás sem volt elég ahhoz, hogy tudja mit érez, ez a szőke nemes kellett hozzá, hogy kibukjon: szégyent.*
- Én sem tudok harcolni. *Jegyzi meg, de ha valaki nem akar egykönnyen ilyen helyzetbe kerülni, akkor talán nem árt efféle tudás sem. A felismerések csak úgy ütik az arcát, hogy kedve lenne megtapogatni bőrét és tükörbe nézni, hogy nem-e kékült be. Talán neki azért nem kellett ilyet sem átélni, mert érte nem lett volna kár.* - Vigyáztak rád. *Teszi még hozzá elmerengve, már nem is teljesen arra reagál, amiről beszélnek, hanem saját magára. Rá vigyáztak (volna), Maira pedig nem. Mai a feltűnően okos és szép fattyú. Egyszerűbb lett volna szépen felöltöztetni, s odaadni valamelyik magas rangú férfinak, hogy majd aztán az ő problémája legyen. Belegondolva ez sem lett volna szerencsés húzás, de szerencsére mindig meg is vétózta.* - Végtére is... azt hiszem szerencsés voltál a családoddal. Így még nagyobb a veszteséged, sajnálom.
*Az újabb kérdésre már-már a szemkontaktust is kerüli, csak erőt vesz magán, hogy állja a tekintetet. Sok ez most neki, de alkalma sem volt még erről igazán beszélgetnie soha.*
- Nem volt ez igazi szökés. Túlságosan a magam ura voltam és eldönthettem, hogy vagy elmegyek, vagy maradok és folytatom azt, ami szerintük jó nekem. Először a második mellett döntöttem. De nem bírtam sokáig és egyszer csak elindultam, senki nem állított meg.
*Keserűen ejti ki a szavakat, s ezzel talán tényleg le is vetheti magáról azt, hogy ő nemes. Nem nemes, csak megtanulta eljátszani. Persze, hogy égette a szerep. Szinte forog körülötte a világ, soha nem akarta, hogy ez a legmélyebbre temetett traumája felszínre törjön. Eddig senki nem kérdőjelezte meg, otthon ezért, mert inkább egy elfre hasonlít, itt pedig mert nem számít.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3855-3874