Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-01 11:06:36
Üzenet elküldve: 2021-07-01 11:06:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
*A jelentések nyelvezete egyszerű, viszont vannak könyvek, amelyekben sok a teológiai eredetű szó vagy szinonima, így azokkal Garsin nehezebben boldogul, de végül sikerül kibogoznia a dolgokat. Amikor diadalmasan megszólal, a templomszolga felpillant abból a könyvből, amelyet épp olvas, felkel kicsit ültéből, hogy odahajolhasson megnézni, mit talált a lány.*
- "A Fájdalom Köve". *Ismétli meg a szavakat, amelyekben Garsin az általa keresett amulettre ismert.*
- Hm, jó lesz ezt a nevet is felírni, hátha előfordul más feljegyzésekben is. Szép munka. *Mosolyog a lányra és visszaülve folytatja a kutatást.
A hosszú munka után az intéző lány rákérdez, meddig maradhatnak a könyvek az asztalon, amire a templomszolga végigtekint a számos köteten és tekercsen.*
- A lázadás óta sötétedés után bezárjuk a könyvtárat és a templomot, de a könyvek itt maradhatnak az asztalon, ha holnap visszajössz, akkor megtalálod őket. *Válaszolja megnyugtató hangon, Garsinnak nem kell újra előásnia ezeket az olvasmányokat másnap.*
- Még fertályórát maradhatsz, de utána menned kell. *Mondja bocsánatkérőn a templomszolga. A szabály, az szabály és annak mindenkinek alá kell vetnie magát, még a városőrség intézőjének is.
A felvetésre, miszerint minden jegyzetben mágusokkal együtt említették az amulettet, a templomszolga egyetértőn bólint.*
- Igen, valószínűleg mágikus tanok ismerete és gyakorlati használata kell az amulett működtetéséhez. *Ebben úgy tűnik, igazak az állítások, mert valóban erre utaló nyomokat találtak az iratokban. A dátumozásokban az is kiderül, hogy az istenek előtti időkben is létezett már az amulett, amivel így akár meg is cáfolhatják, hogy sa'tereth-i eredetű ereklyéről van szó.
Az engedélyre kitérve a férfi mosolyogva tekint Garsinra.*
- Ha megvan az engedély, jöjjön vissza és kinyitom a zárt részleget, hogy ott is folytathassa a kutatást. Ám oda már csak egy pap kíséretében léphet be és a keresést is ő felügyeli. Mert vannak olyan könyvek, amelyet nem szabad elolvasni. Ez a szabály. *Öröm az ürömben, mert ha Garsin bejut az indexre tett könyvek részlegébe, biztosan jobban beleáshatja magát a kutatásba, viszont nélkülöznie kell a templomszolga segítségét. De helyette kap egy papot, aki talán még képzettebb is.*
- De ha gondolja, végül összegezhetjük a találtakat, hogy pontos képet alkothassunk az amulett eredetéről és működési elveiről. *Ajánlja fel a templomszolga.
Garsin még maradhat, de a férfi már takarítani kezd és összepakolja a széthagyott könyveket, kivéve, ígéretéhez híven, Garsin könyveit hagyja az asztalon, hogy másnap megtalálhassa őket.
Mire a lány végez, már alig vannak lent és a templom is kiürül, jócskán alkony előtt jár, amikor kilépt a templomból és elindulhat a szállására, de mindenképp sikeresnek mondhatja a kutatást, mert elég sok mindent megtudhatott az ereklyéről.*
//Könyvtár//
*A jelentések nyelvezete egyszerű, viszont vannak könyvek, amelyekben sok a teológiai eredetű szó vagy szinonima, így azokkal Garsin nehezebben boldogul, de végül sikerül kibogoznia a dolgokat. Amikor diadalmasan megszólal, a templomszolga felpillant abból a könyvből, amelyet épp olvas, felkel kicsit ültéből, hogy odahajolhasson megnézni, mit talált a lány.*
- "A Fájdalom Köve". *Ismétli meg a szavakat, amelyekben Garsin az általa keresett amulettre ismert.*
- Hm, jó lesz ezt a nevet is felírni, hátha előfordul más feljegyzésekben is. Szép munka. *Mosolyog a lányra és visszaülve folytatja a kutatást.
A hosszú munka után az intéző lány rákérdez, meddig maradhatnak a könyvek az asztalon, amire a templomszolga végigtekint a számos köteten és tekercsen.*
- A lázadás óta sötétedés után bezárjuk a könyvtárat és a templomot, de a könyvek itt maradhatnak az asztalon, ha holnap visszajössz, akkor megtalálod őket. *Válaszolja megnyugtató hangon, Garsinnak nem kell újra előásnia ezeket az olvasmányokat másnap.*
- Még fertályórát maradhatsz, de utána menned kell. *Mondja bocsánatkérőn a templomszolga. A szabály, az szabály és annak mindenkinek alá kell vetnie magát, még a városőrség intézőjének is.
A felvetésre, miszerint minden jegyzetben mágusokkal együtt említették az amulettet, a templomszolga egyetértőn bólint.*
- Igen, valószínűleg mágikus tanok ismerete és gyakorlati használata kell az amulett működtetéséhez. *Ebben úgy tűnik, igazak az állítások, mert valóban erre utaló nyomokat találtak az iratokban. A dátumozásokban az is kiderül, hogy az istenek előtti időkben is létezett már az amulett, amivel így akár meg is cáfolhatják, hogy sa'tereth-i eredetű ereklyéről van szó.
Az engedélyre kitérve a férfi mosolyogva tekint Garsinra.*
- Ha megvan az engedély, jöjjön vissza és kinyitom a zárt részleget, hogy ott is folytathassa a kutatást. Ám oda már csak egy pap kíséretében léphet be és a keresést is ő felügyeli. Mert vannak olyan könyvek, amelyet nem szabad elolvasni. Ez a szabály. *Öröm az ürömben, mert ha Garsin bejut az indexre tett könyvek részlegébe, biztosan jobban beleáshatja magát a kutatásba, viszont nélkülöznie kell a templomszolga segítségét. De helyette kap egy papot, aki talán még képzettebb is.*
- De ha gondolja, végül összegezhetjük a találtakat, hogy pontos képet alkothassunk az amulett eredetéről és működési elveiről. *Ajánlja fel a templomszolga.
Garsin még maradhat, de a férfi már takarítani kezd és összepakolja a széthagyott könyveket, kivéve, ígéretéhez híven, Garsin könyveit hagyja az asztalon, hogy másnap megtalálhassa őket.
Mire a lány végez, már alig vannak lent és a templom is kiürül, jócskán alkony előtt jár, amikor kilépt a templomból és elindulhat a szállására, de mindenképp sikeresnek mondhatja a kutatást, mert elég sok mindent megtudhatott az ereklyéről.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-30 15:33:12
Üzenet elküldve: 2021-06-30 15:33:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Vranglilnak fogalma sincs arról, hogy talán Zsonorha szemfülessége merő véletlen. Akár igen akár nem a kedves szavak járnak érte. A dicséret pedig meghozza a hatását, mert bájos mosollyal jutalmazza a félvér ezért.*
~ Úgy tűnik, hogy ilyen a bájos arca. Nem is rossz. ~ * Bazsalyog az orra alatt, miközben mennek lefelé a könyvtárba. A Zsémbes papon valahogy túljutnak. Vranglil nem igazán van oda érte, szóval leginkább csak figyelmen kívül hagyja. Addig kíséri az íjászt, amíg az nem talál magának egy könyvet. Ez a könyv nem éppen olyasmi, ami az ő érdeklődési körének megfelelne. Ezt szóvá is teszi, amire meglepő választ kap. Ez mind az arcára van írva, de erre aztán nem tud mit felelni.*
~ Nők. Kiszámíthatatlanok az már biztos. ~* Inkább figyelmezteti a földön ücsörgés veszélyeire. Ezt rögtön vissza is dobják neki, amire csak nevetni tud.*
- Ne is mondd! Még a hideg is kiráz tőle.* Feleli, de aztán gyorsan be is dugul, mert kicsit hangosabban fejezte ki magát, mint kellett volna. Jelzi, hogy merre lesz található és aztán magára is hagyja tudományaival. Csak néha pillant oda, de mivel ő nem olyan olvasmányt olvas, ami száraz és túlságosan tudományos, ezért hamar bele tud feledkezni. Annyira bele feledkezik, hogy hirtelen meglepi a Zsonorha azzal, hogy máris előtte terem.*
- Már itt is vagy? Nem is tudom mennyi idő telt el.* Mondja a lánynak, aki időközben mellé sétál. Ha belenéz a könyvébe, akkor egy tisztáson lantozó elf hajadont láthat az egyik oldalon. A másik meg valószínűleg a mondát írja le.*
- Ez valóban érdekes és egyben könnyed olvasmány. A tiéddel kapcsolatban nem nyilatkozhatom.* Csukja be a könyvet, majd a mogorva szerzetesre pillant, aki őket bámulja.*
- Jobb lenne inkább kint megvitatni ezt, mert az öreg már forgatja a szemeit.* Biccent felé, majd fel is áll, hogy a helyére tegye a könyvet.*
- Ha gondolod megállhatunk a Piactéren is még. Ott is akadnak könyvek meg szép csecsebecsék.* Ajánlja fel neki a lehetőséget mielőtt visszatérnének a Pegazusba. Neki édes mindegy, mert neki már nem újdonság a piac látványa. Mondjuk, ha van kivel, akkor szívesen császkál a zajos népek között, pedig nem rajong értük, de maga a vásári forgatag elvarázsolja még ezt az erdei suttyót is.*
*Vranglilnak fogalma sincs arról, hogy talán Zsonorha szemfülessége merő véletlen. Akár igen akár nem a kedves szavak járnak érte. A dicséret pedig meghozza a hatását, mert bájos mosollyal jutalmazza a félvér ezért.*
~ Úgy tűnik, hogy ilyen a bájos arca. Nem is rossz. ~ * Bazsalyog az orra alatt, miközben mennek lefelé a könyvtárba. A Zsémbes papon valahogy túljutnak. Vranglil nem igazán van oda érte, szóval leginkább csak figyelmen kívül hagyja. Addig kíséri az íjászt, amíg az nem talál magának egy könyvet. Ez a könyv nem éppen olyasmi, ami az ő érdeklődési körének megfelelne. Ezt szóvá is teszi, amire meglepő választ kap. Ez mind az arcára van írva, de erre aztán nem tud mit felelni.*
~ Nők. Kiszámíthatatlanok az már biztos. ~* Inkább figyelmezteti a földön ücsörgés veszélyeire. Ezt rögtön vissza is dobják neki, amire csak nevetni tud.*
- Ne is mondd! Még a hideg is kiráz tőle.* Feleli, de aztán gyorsan be is dugul, mert kicsit hangosabban fejezte ki magát, mint kellett volna. Jelzi, hogy merre lesz található és aztán magára is hagyja tudományaival. Csak néha pillant oda, de mivel ő nem olyan olvasmányt olvas, ami száraz és túlságosan tudományos, ezért hamar bele tud feledkezni. Annyira bele feledkezik, hogy hirtelen meglepi a Zsonorha azzal, hogy máris előtte terem.*
- Már itt is vagy? Nem is tudom mennyi idő telt el.* Mondja a lánynak, aki időközben mellé sétál. Ha belenéz a könyvébe, akkor egy tisztáson lantozó elf hajadont láthat az egyik oldalon. A másik meg valószínűleg a mondát írja le.*
- Ez valóban érdekes és egyben könnyed olvasmány. A tiéddel kapcsolatban nem nyilatkozhatom.* Csukja be a könyvet, majd a mogorva szerzetesre pillant, aki őket bámulja.*
- Jobb lenne inkább kint megvitatni ezt, mert az öreg már forgatja a szemeit.* Biccent felé, majd fel is áll, hogy a helyére tegye a könyvet.*
- Ha gondolod megállhatunk a Piactéren is még. Ott is akadnak könyvek meg szép csecsebecsék.* Ajánlja fel neki a lehetőséget mielőtt visszatérnének a Pegazusba. Neki édes mindegy, mert neki már nem újdonság a piac látványa. Mondjuk, ha van kivel, akkor szívesen császkál a zajos népek között, pedig nem rajong értük, de maga a vásári forgatag elvarázsolja még ezt az erdei suttyót is.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-29 12:16:15
Üzenet elküldve: 2021-06-29 12:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
*A könyvtár csöndje, a toll sercegése álmosítóvá válik egy idő után, ahogy az olvasás is fárasztó még gyakorlatlan szemének, egy-egy nehezebb vagy ismeretlen értelmű szónál el kell időznie és kibogoznia a mondat jelentését. Ám szerencsére munkájuk nem bizonyul fölöslegesnek.*
- Megtaláltam. - *Szólal föl lelkesen az első alkalommal, mikor véleménye szerint az amulettről talált említést. Aztán persze kiderül, hogy nem különösebben értékes ismeretek kerültek fölfedezésre, viszont ez az apró siker fölszítja benne a lelkesedést a további kutatáshoz, mert nyilvánvaló bizonyítékát találja annak, hogy van értelme a munkájuknak.
S mindig mikor már kezdene elpilledni, újabb és újabb följegyzést talál a rejtélyes ékszerről. Miután a saját kupacával végzett, a templomszolga gyűjteményének is nekifog, bár kell egy kis gondolkodás, mire átlátja a férfi jegyzeteit.*
- Nagyon köszönöm a segítségét! Meddig maradhatnak itt ezek? Vagy én meddig maradhatok? - *Kérdi, mert nem is tudja, hol járhat már az idő. Lehet nyugovóra térnének már, vagy csak kitessékelnék estére a látogatókat... Akkor holnap visszatérne.
Ha viszont van még ideje, úgy átolvassa még a maradékot.*
- Mindig mágusokat említettek az amulett használatakor. Azt hiszem, más nem is tudja használni. Mit gondol? - *Oszt meg egy következtetést, amit magában biztosnak gondol, de egyrészt vágyik a megerősítésre, másrészt hátha a férfi talált mást is.
A kutatás során azt is ellenőrizte, ha talált dátumozást, hogy az első feljegyzések az istenek előtti időkből származnak-e, vagy csak az érkezésük után került a leltárba az amulett. A templomszolga felvetése ugyanis érdekes és megéri az utánajárást.*
- Rendben, köszönöm. - *Biccent hálásan, mikor a férfi tudtára adja, hogy a további keresgéléshez már engedélyt kellene kérnie.*
- Szóljak, ha megvan az engedély? - *Kérdi bizonytalanul, mert nem leterhelni akarja a templomszolgát, csak látja rajta, hogy ő is kíváncsi és kicsit talán csalódott, hogy ma nem tudhatnak meg többet. Mivel ugyanez az érzés van benne, szeretné megadni a férfinak a lehetőséget, hogy vele együtt a végére járhasson az ügynek.*
//Könyvtár//
*A könyvtár csöndje, a toll sercegése álmosítóvá válik egy idő után, ahogy az olvasás is fárasztó még gyakorlatlan szemének, egy-egy nehezebb vagy ismeretlen értelmű szónál el kell időznie és kibogoznia a mondat jelentését. Ám szerencsére munkájuk nem bizonyul fölöslegesnek.*
- Megtaláltam. - *Szólal föl lelkesen az első alkalommal, mikor véleménye szerint az amulettről talált említést. Aztán persze kiderül, hogy nem különösebben értékes ismeretek kerültek fölfedezésre, viszont ez az apró siker fölszítja benne a lelkesedést a további kutatáshoz, mert nyilvánvaló bizonyítékát találja annak, hogy van értelme a munkájuknak.
S mindig mikor már kezdene elpilledni, újabb és újabb följegyzést talál a rejtélyes ékszerről. Miután a saját kupacával végzett, a templomszolga gyűjteményének is nekifog, bár kell egy kis gondolkodás, mire átlátja a férfi jegyzeteit.*
- Nagyon köszönöm a segítségét! Meddig maradhatnak itt ezek? Vagy én meddig maradhatok? - *Kérdi, mert nem is tudja, hol járhat már az idő. Lehet nyugovóra térnének már, vagy csak kitessékelnék estére a látogatókat... Akkor holnap visszatérne.
Ha viszont van még ideje, úgy átolvassa még a maradékot.*
- Mindig mágusokat említettek az amulett használatakor. Azt hiszem, más nem is tudja használni. Mit gondol? - *Oszt meg egy következtetést, amit magában biztosnak gondol, de egyrészt vágyik a megerősítésre, másrészt hátha a férfi talált mást is.
A kutatás során azt is ellenőrizte, ha talált dátumozást, hogy az első feljegyzések az istenek előtti időkből származnak-e, vagy csak az érkezésük után került a leltárba az amulett. A templomszolga felvetése ugyanis érdekes és megéri az utánajárást.*
- Rendben, köszönöm. - *Biccent hálásan, mikor a férfi tudtára adja, hogy a további keresgéléshez már engedélyt kellene kérnie.*
- Szóljak, ha megvan az engedély? - *Kérdi bizonytalanul, mert nem leterhelni akarja a templomszolgát, csak látja rajta, hogy ő is kíváncsi és kicsit talán csalódott, hogy ma nem tudhatnak meg többet. Mivel ugyanez az érzés van benne, szeretné megadni a férfinak a lehetőséget, hogy vele együtt a végére járhasson az ügynek.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-29 10:56:20
Üzenet elküldve: 2021-06-29 10:56:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
*Garsin töprengése talán feltűnik a templomszolgának, mert megnyugtató mosollyal szólal meg, amikor a lány kifejezi bizonytalanságát az amulett isteni eredetével kapcsolatban.*
- Ugyan, semmi gond. Csak azért kérdeztem, hogy hátha akad utalás valamelyik vallási könyvben az amulettről, ha ilyen eredetű.
*Könnyedén lép túl az akadályon, láthatóan nem okoz gondot neki, hogy kevéske információ áll rendelkezésükre. A támpontokat meghatározták, innen már csak kutatni kell, hogy meg legyen az eredménye a munkájuknak.
A tiltott könyvek részlege egyelőre érintetlen marad, de a templomszolga is nyilvánvalóvá tette, hogy oda csak külön engedéllyel juthatnak be és ezt egyelőre Garsin sem erőltette, ám lehet, hogy a városőrség intézőjeként még kaphatna is a megfelelő személytől ilyen engedélyt.
Ám marad a kissé unalmas kutatás, hosszú ideig csak a lapok és a papíron szántó tinta sercegése hallatszik az asztal felett. A templomszolga végtelennek tetsző türelemmel olvas és jegyzetel, hogy aztán újabb könyvet vagy tekercset emeljen el a kupacról. Garsin ennél jóval lassabban halad és más módszert is használ, de előbb egy régi leltárjegyzékben talál utalást az amulettre, majd az egyik meghiúsított szökési kísérlet jelentésében olvas érdekes feljegyzést.
"A szökési kísérlet éjfél után nem sokkal kezdődött, négy rab vett részt benne, akik egy lezárt, felszínre vezető járaton át próbálták elhagyni a büntetési intézményt. Mes Akrionoren kapitány vezetésével a börtön mágusa a Fájdalom Kövét bevetve állította meg a szökés kitervelőjét, a többi rabot az őrség könnyűszerrel érte utol és visszavitte a celláikba..."
A templomszolga papírján is egyre gyűlnek az oldalszámok és az érdekesnek talált bejegyzések jelzései és a könyvek számát is háromra szűkíti le, ám eddigre már jócskán benne járnak a délutánban. A férfi elégedetten áll fel és nyújtóztatja ki a hátát, majd mosolyogva a könyvekre mutat.*
- Szerintem ezekben fogsz találni utalásokat az amulettre.
*A jól végzett munka meghozta a gyümölcsét, valóban több olyan könyv is van, amelyben utalásokat lelnek az amulett létezésére, de inkább csak a használatáról, a bevetéséről vannak feljegyzések, a működéséről nem. Viszont Garsin is rájöhet, mindig csak varázslók használták, azaz olyanok, akik nem rendelkeznek a mágiához szükséges képességekkel, valószínűleg képtelenek használni a követ.*
- Ha többet szeretnél tudni, szerezned kell egy engedélyt, a parancsnokod vagy a főpap biztosan ír neked egyet, de anélkül ennél többet nem fogunk találni. *Sóhajt szomorúan. Érezhetően őt is érdekli az amulett már, talán tudni szeretné, hogy mi is valójában.*
//Könyvtár//
*Garsin töprengése talán feltűnik a templomszolgának, mert megnyugtató mosollyal szólal meg, amikor a lány kifejezi bizonytalanságát az amulett isteni eredetével kapcsolatban.*
- Ugyan, semmi gond. Csak azért kérdeztem, hogy hátha akad utalás valamelyik vallási könyvben az amulettről, ha ilyen eredetű.
*Könnyedén lép túl az akadályon, láthatóan nem okoz gondot neki, hogy kevéske információ áll rendelkezésükre. A támpontokat meghatározták, innen már csak kutatni kell, hogy meg legyen az eredménye a munkájuknak.
A tiltott könyvek részlege egyelőre érintetlen marad, de a templomszolga is nyilvánvalóvá tette, hogy oda csak külön engedéllyel juthatnak be és ezt egyelőre Garsin sem erőltette, ám lehet, hogy a városőrség intézőjeként még kaphatna is a megfelelő személytől ilyen engedélyt.
Ám marad a kissé unalmas kutatás, hosszú ideig csak a lapok és a papíron szántó tinta sercegése hallatszik az asztal felett. A templomszolga végtelennek tetsző türelemmel olvas és jegyzetel, hogy aztán újabb könyvet vagy tekercset emeljen el a kupacról. Garsin ennél jóval lassabban halad és más módszert is használ, de előbb egy régi leltárjegyzékben talál utalást az amulettre, majd az egyik meghiúsított szökési kísérlet jelentésében olvas érdekes feljegyzést.
"A szökési kísérlet éjfél után nem sokkal kezdődött, négy rab vett részt benne, akik egy lezárt, felszínre vezető járaton át próbálták elhagyni a büntetési intézményt. Mes Akrionoren kapitány vezetésével a börtön mágusa a Fájdalom Kövét bevetve állította meg a szökés kitervelőjét, a többi rabot az őrség könnyűszerrel érte utol és visszavitte a celláikba..."
A templomszolga papírján is egyre gyűlnek az oldalszámok és az érdekesnek talált bejegyzések jelzései és a könyvek számát is háromra szűkíti le, ám eddigre már jócskán benne járnak a délutánban. A férfi elégedetten áll fel és nyújtóztatja ki a hátát, majd mosolyogva a könyvekre mutat.*
- Szerintem ezekben fogsz találni utalásokat az amulettre.
*A jól végzett munka meghozta a gyümölcsét, valóban több olyan könyv is van, amelyben utalásokat lelnek az amulett létezésére, de inkább csak a használatáról, a bevetéséről vannak feljegyzések, a működéséről nem. Viszont Garsin is rájöhet, mindig csak varázslók használták, azaz olyanok, akik nem rendelkeznek a mágiához szükséges képességekkel, valószínűleg képtelenek használni a követ.*
- Ha többet szeretnél tudni, szerezned kell egy engedélyt, a parancsnokod vagy a főpap biztosan ír neked egyet, de anélkül ennél többet nem fogunk találni. *Sóhajt szomorúan. Érezhetően őt is érdekli az amulett már, talán tudni szeretné, hogy mi is valójában.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-28 20:46:13
Üzenet elküldve: 2021-06-28 20:46:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Nem is telik el sok idő mire a vándor nekikezd az imának. Zsonorha persze az egészet végig hallgatja, és csak remélni tudja, hogy nem zavarja e meg. Mikor végez a szemeivel a lányt keresi. Elnézve úgy látszik nem igazán szerzett tudomást a közeledésről, csak amikor keresni kezdi. Meg is találja. Mikor rákérdez, Zsonorha boldogan válaszol. Így végül a választás a könyvtárra esik.*
~Hu… Nem sokon múlott, hogy teljesen más irányba kezdjek el menni, de végül örülök, hogy a lépcsőt választottam.~ *Könnyebbül meg a félvér, közben mély levegőt vesz, amit utána szép lassan ki is fúj. Azonban a helyes visszajelzés mellé egy igazán elismerő mondat hagyja el az elf száját. Zsonorha kellemesen elmosolyodik, és egy fejbillentéssel válaszol. Látszik, hogy őrül a dicséretnek, még akkor is, ha ezt csak a szerencséjének köszönheti. De esze ágába sincs elrontani a pillanatot. Jobbnak látja, ha meg sem szólal. Odaérve egy Zsémbes kisugárzású pappal találkoznak, aki nem túl udvariasan, de legalább reagál a lány köszönésére. Egy ideig együtt mennek a polcok között, míg Zsonorha érdeklődést nem kezd, mutat az egyik könyv iránt.*
- Hozzám sem áll közel, de fő a változatosság. *Jegyzik meg halkan. Vrang egy másodperc alatt a földön találja a lányt mire megjegyzést is tesz.*
-Ugyan… Rendben leszek. Én a helyedben magam miatt aggódnék. Mert, ahogy láttam annak a papnak elég fenyegető az arckifejezése. *Merev pillantásokat vet az elfre, mint aki tényleg komolyan gondolja, majd ez a merevség megszakad. Kezét a szája elé emeli és lágy mosolyt húz arcára, amit pár másodperc után levált a nevetés. Újra komolyra veszi a szót és mintha ez a kis szünet meg sem történt volna, folytatja.*
-Jó. Ha végeztem majd szólok. *Visszanéz a már kinyitott könyvbe és teljes egészével belemerül a folyóiratba. Szemével követi a betűket, miből szavak, aztán pedig egy mondat alakul. Néhol mutatóujját itt-ott ráhelyezi a lapra és vele együtt követi a szöveget. Meg is gyűlik vele a baja, hisz nincs hozzászokva ennyi tömör szöveghez. Sőt. Ahhoz sincs hozzá szokva, hogy olvasson. Csak néha szokott olvasni és azt is azért, hogy hosszabb utakon gyorsabban teljen az idő. Vagy ha egy fontos információt akart megtudni valamiről. Ez ma viszont egy kivételes alkalom. Egyszerűen puszta kíváncsiságból és élvezetből olvas. Egy röpke fél óránál nem is telik el több, mire elégnek érzi a dolgot. A könyv még mindig a kezében van, de már nem azt szemléli, hanem a bejáratnál olvasó társát.*
~Igen. Tényleg ott van ahol fél órával ezelőtt mondta.~ * Úgy látszik, élvezettel olvasgatja a verses kötegeket és a mondákat. Már készül becsukni a könyvet és oda menni hozzá. Azt mondta, ha menni szeretne csak szóljon neki, de annak ellenére nem akarja megzavarni. Azon gondolkozik, hogy lehet vár még egy kicsit és csak utána megy oda, de végül ezt az ötletet gyorsan el is veti. Óvatosan becsukja a könyvet, feláll és visszateszi a helyére, ahol találta azt. Zajtalanul odaoson társához és megáll előtte. Azt várja, hogy észrevegyék. Ha ez megtörtént lassan mellé áll és tisztességes távolságból bele néz abba amit olvas, ezzel megkezdi a párbeszédet.*
- Érdekes olvasmány. Ritkán adatik meg az a pillanat, hogy könyvet fogok a kezemben, de ezt most élveztem. *S reméli, hogy ezzel nincs egyedül. Tényleg élvezte az olvasást és úgy látszik Vrang is megtalálta a neki való könyvet. Most már csak ki kéne találni, hogy merre tovább.*
*Nem is telik el sok idő mire a vándor nekikezd az imának. Zsonorha persze az egészet végig hallgatja, és csak remélni tudja, hogy nem zavarja e meg. Mikor végez a szemeivel a lányt keresi. Elnézve úgy látszik nem igazán szerzett tudomást a közeledésről, csak amikor keresni kezdi. Meg is találja. Mikor rákérdez, Zsonorha boldogan válaszol. Így végül a választás a könyvtárra esik.*
~Hu… Nem sokon múlott, hogy teljesen más irányba kezdjek el menni, de végül örülök, hogy a lépcsőt választottam.~ *Könnyebbül meg a félvér, közben mély levegőt vesz, amit utána szép lassan ki is fúj. Azonban a helyes visszajelzés mellé egy igazán elismerő mondat hagyja el az elf száját. Zsonorha kellemesen elmosolyodik, és egy fejbillentéssel válaszol. Látszik, hogy őrül a dicséretnek, még akkor is, ha ezt csak a szerencséjének köszönheti. De esze ágába sincs elrontani a pillanatot. Jobbnak látja, ha meg sem szólal. Odaérve egy Zsémbes kisugárzású pappal találkoznak, aki nem túl udvariasan, de legalább reagál a lány köszönésére. Egy ideig együtt mennek a polcok között, míg Zsonorha érdeklődést nem kezd, mutat az egyik könyv iránt.*
- Hozzám sem áll közel, de fő a változatosság. *Jegyzik meg halkan. Vrang egy másodperc alatt a földön találja a lányt mire megjegyzést is tesz.*
-Ugyan… Rendben leszek. Én a helyedben magam miatt aggódnék. Mert, ahogy láttam annak a papnak elég fenyegető az arckifejezése. *Merev pillantásokat vet az elfre, mint aki tényleg komolyan gondolja, majd ez a merevség megszakad. Kezét a szája elé emeli és lágy mosolyt húz arcára, amit pár másodperc után levált a nevetés. Újra komolyra veszi a szót és mintha ez a kis szünet meg sem történt volna, folytatja.*
-Jó. Ha végeztem majd szólok. *Visszanéz a már kinyitott könyvbe és teljes egészével belemerül a folyóiratba. Szemével követi a betűket, miből szavak, aztán pedig egy mondat alakul. Néhol mutatóujját itt-ott ráhelyezi a lapra és vele együtt követi a szöveget. Meg is gyűlik vele a baja, hisz nincs hozzászokva ennyi tömör szöveghez. Sőt. Ahhoz sincs hozzá szokva, hogy olvasson. Csak néha szokott olvasni és azt is azért, hogy hosszabb utakon gyorsabban teljen az idő. Vagy ha egy fontos információt akart megtudni valamiről. Ez ma viszont egy kivételes alkalom. Egyszerűen puszta kíváncsiságból és élvezetből olvas. Egy röpke fél óránál nem is telik el több, mire elégnek érzi a dolgot. A könyv még mindig a kezében van, de már nem azt szemléli, hanem a bejáratnál olvasó társát.*
~Igen. Tényleg ott van ahol fél órával ezelőtt mondta.~ * Úgy látszik, élvezettel olvasgatja a verses kötegeket és a mondákat. Már készül becsukni a könyvet és oda menni hozzá. Azt mondta, ha menni szeretne csak szóljon neki, de annak ellenére nem akarja megzavarni. Azon gondolkozik, hogy lehet vár még egy kicsit és csak utána megy oda, de végül ezt az ötletet gyorsan el is veti. Óvatosan becsukja a könyvet, feláll és visszateszi a helyére, ahol találta azt. Zajtalanul odaoson társához és megáll előtte. Azt várja, hogy észrevegyék. Ha ez megtörtént lassan mellé áll és tisztességes távolságból bele néz abba amit olvas, ezzel megkezdi a párbeszédet.*
- Érdekes olvasmány. Ritkán adatik meg az a pillanat, hogy könyvet fogok a kezemben, de ezt most élveztem. *S reméli, hogy ezzel nincs egyedül. Tényleg élvezte az olvasást és úgy látszik Vrang is megtalálta a neki való könyvet. Most már csak ki kéne találni, hogy merre tovább.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-27 11:07:56
Üzenet elküldve: 2021-06-27 11:07:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
*A templomszolga kérdése láthatóan elgondolkodtatja, talán kicsit még nyomasztja is. Nem válaszol azonnal, mintha töprengene a felvetett eshetőségen.*
- Sajnos nem tudom. Régebbinek gondoltam ennél, de... lehet. Lehet, nem használták ezeket mindig is, csak az elmúlt néhány évben. - *Ismeri el maga előtt is, hogy ok nélkül feltételezett dolgokat. Majd eszébe jut valami.*
- Talán ha régebbi időkből találunk említést az amulettekről, akkor ezt kizárhatjuk. - *Osztja meg gondolatát. Hiszen az istenek még nincsenek olyan régóta Lanawinon, még neki magának is vannak emlékei az érkezésükről. Ha az amulettek régebbiek ennél az időnél, úgy valószínűleg nem sa'terethi eredetűek.
Azért követi a férfi pillantását a rácsokkal leválasztott részleg felé, és valóban nem esik nehezére kitalálni, hogy ott azok az olvasmányok lehetnek, amikhez külön engedély szükséges.
Mikor mindent megbeszéltek, Garsin is munkához lát. Lényegesen lassabban és szaggatottabban halad, mint a tapasztalt és olvasott templomszolga. A tartalomjegyzék létét és működését már korábbi látogatásai alkalmával fölfedezte, de neki még ezek áttekintése is időbe telik. Még nincs kitanult rendszere, így részéről azonnal belefog az első érdekesnek tűnő részlet elolvasásába, és írás helyett is többnyire az emlékezetére hagyatkozik, míg nem arról van szó, hogy a kapcsolódó feljegyzés helyét vagy egy száraz adatot kell megőrizni, mert úgy ő is a tollért nyúl és tesz magának egy jelzést a papírra, vagy fölír egy-két szót, betűt.*
//Könyvtár//
*A templomszolga kérdése láthatóan elgondolkodtatja, talán kicsit még nyomasztja is. Nem válaszol azonnal, mintha töprengene a felvetett eshetőségen.*
- Sajnos nem tudom. Régebbinek gondoltam ennél, de... lehet. Lehet, nem használták ezeket mindig is, csak az elmúlt néhány évben. - *Ismeri el maga előtt is, hogy ok nélkül feltételezett dolgokat. Majd eszébe jut valami.*
- Talán ha régebbi időkből találunk említést az amulettekről, akkor ezt kizárhatjuk. - *Osztja meg gondolatát. Hiszen az istenek még nincsenek olyan régóta Lanawinon, még neki magának is vannak emlékei az érkezésükről. Ha az amulettek régebbiek ennél az időnél, úgy valószínűleg nem sa'terethi eredetűek.
Azért követi a férfi pillantását a rácsokkal leválasztott részleg felé, és valóban nem esik nehezére kitalálni, hogy ott azok az olvasmányok lehetnek, amikhez külön engedély szükséges.
Mikor mindent megbeszéltek, Garsin is munkához lát. Lényegesen lassabban és szaggatottabban halad, mint a tapasztalt és olvasott templomszolga. A tartalomjegyzék létét és működését már korábbi látogatásai alkalmával fölfedezte, de neki még ezek áttekintése is időbe telik. Még nincs kitanult rendszere, így részéről azonnal belefog az első érdekesnek tűnő részlet elolvasásába, és írás helyett is többnyire az emlékezetére hagyatkozik, míg nem arról van szó, hogy a kapcsolódó feljegyzés helyét vagy egy száraz adatot kell megőrizni, mert úgy ő is a tollért nyúl és tesz magának egy jelzést a papírra, vagy fölír egy-két szót, betűt.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-25 17:47:17
Üzenet elküldve: 2021-06-25 17:47:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Megbeszéli a lánnyal, hogy elmegy imádkozni gyorsan. Addig elvileg megvárják. Előtte még gyertyát gyújt meg adakozik, hogy aztán neki kezdjen egyszerű kis imájának, vagyis inkább fohászának. Annyira bele merül ebbe, hogy fel sem tűnik neki, hogy közben Zsonorha csöndesen megközelíti. Amikor aztán végül felnéz és szemeivel keresni kezdi a lányt, akkor pillantja meg a közelben egy padra támaszkodva. Nem gondol ő semmire, mert valószínűleg ő is a közelben várakozott volna hasonló esetben.*
- Ó hát itt vagy!* Szólal meg és aztán félre vonul vele, hogy a Könyvtárról beszámoljon.*
- Nagyszerű! Akkor menjünk is. Ahogy mondtad oda vezet az a lépcső. Ahogy látom talpra esett vagy.* Dicséri meg, miután elindulnak. A mosolyt nem kapcsolja össze a közvetlenségével. Inkább csak annak tudja be, hogy mostanra kicsit felszabadultabb a vörös.*
~ Ahhoz képest, hogy milyen kis csöndes meg zárkózót volt, most már kezd kiengedni.~* Vele együtt sétál le a nyirkos Könyvtárba. Soha nem szerette igazán ezt a zárt nyirkos helyet. Na nem a felhalmozott tudással van neki baja, hanem ezzel a fénytelen kőkoporsóval. Nem szívesen lenne itt, mint felügyelő pap. Pedig elég hamar bele futnak egybe, akinek köszön társa, de ő csak biccent. Elég mogorvák tudnak ezek itt lent lenni. A félvért azért szorgalmasan követi, mintha csak ő vezetné. Elidőznek ugyan egy-egy könyvnél, de tartósabban nem állnak meg, amíg meg nem találja azt az olvasmányt, amit szeretne a vörös.*
- Mágia? Nem az én asztalom.* Jegyzi meg aztán csak pislog, amikor az a puszta kőre ül le.*
- Te aztán nem vagy semmi! Csak aztán fel ne fázz!* Próbálja óva inteni, de nem sokáig tervezi zavarni.*
- Én elől leszek, akad ott pár könnyed irodalmi olvasmány.* Nem is zavarja tovább. Elől egy verses könyvet vesz elő, amit régi elf műveket tartalmaz. mindig szereti olvasni az ilyesmiket. A régiek még egészen más értékrenddel bírtak, mint a mostaniak. A versek után még bele olvas pár szintén régi regébe meg mondába. Akad az is bőven az elf történelemben. Ha majd Zsonorha úgy érzi, hogy elég volt, akkor őt ott találja a bejárat közelében, ahogy ígérte, egy kis fa asztal mellett. Ha az indulásra ösztökéli, akkor becsukja a könyvet, hogy ezzel is jelezze, akár most rögtön indulhatnak is.*
* Megbeszéli a lánnyal, hogy elmegy imádkozni gyorsan. Addig elvileg megvárják. Előtte még gyertyát gyújt meg adakozik, hogy aztán neki kezdjen egyszerű kis imájának, vagyis inkább fohászának. Annyira bele merül ebbe, hogy fel sem tűnik neki, hogy közben Zsonorha csöndesen megközelíti. Amikor aztán végül felnéz és szemeivel keresni kezdi a lányt, akkor pillantja meg a közelben egy padra támaszkodva. Nem gondol ő semmire, mert valószínűleg ő is a közelben várakozott volna hasonló esetben.*
- Ó hát itt vagy!* Szólal meg és aztán félre vonul vele, hogy a Könyvtárról beszámoljon.*
- Nagyszerű! Akkor menjünk is. Ahogy mondtad oda vezet az a lépcső. Ahogy látom talpra esett vagy.* Dicséri meg, miután elindulnak. A mosolyt nem kapcsolja össze a közvetlenségével. Inkább csak annak tudja be, hogy mostanra kicsit felszabadultabb a vörös.*
~ Ahhoz képest, hogy milyen kis csöndes meg zárkózót volt, most már kezd kiengedni.~* Vele együtt sétál le a nyirkos Könyvtárba. Soha nem szerette igazán ezt a zárt nyirkos helyet. Na nem a felhalmozott tudással van neki baja, hanem ezzel a fénytelen kőkoporsóval. Nem szívesen lenne itt, mint felügyelő pap. Pedig elég hamar bele futnak egybe, akinek köszön társa, de ő csak biccent. Elég mogorvák tudnak ezek itt lent lenni. A félvért azért szorgalmasan követi, mintha csak ő vezetné. Elidőznek ugyan egy-egy könyvnél, de tartósabban nem állnak meg, amíg meg nem találja azt az olvasmányt, amit szeretne a vörös.*
- Mágia? Nem az én asztalom.* Jegyzi meg aztán csak pislog, amikor az a puszta kőre ül le.*
- Te aztán nem vagy semmi! Csak aztán fel ne fázz!* Próbálja óva inteni, de nem sokáig tervezi zavarni.*
- Én elől leszek, akad ott pár könnyed irodalmi olvasmány.* Nem is zavarja tovább. Elől egy verses könyvet vesz elő, amit régi elf műveket tartalmaz. mindig szereti olvasni az ilyesmiket. A régiek még egészen más értékrenddel bírtak, mint a mostaniak. A versek után még bele olvas pár szintén régi regébe meg mondába. Akad az is bőven az elf történelemben. Ha majd Zsonorha úgy érzi, hogy elég volt, akkor őt ott találja a bejárat közelében, ahogy ígérte, egy kis fa asztal mellett. Ha az indulásra ösztökéli, akkor becsukja a könyvet, hogy ezzel is jelezze, akár most rögtön indulhatnak is.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-24 19:10:27
Üzenet elküldve: 2021-06-24 19:10:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*A terem belül sötét csak apró gyertyák lángjai világítják be. Körbe nézve ős régi szobrokat és fából készült padokat lehet látni. A falon figyelemre méltó díszítések vannak, amin egy percre le is ragad a lány szeme. S mire észbe kap egyből arra lesz figyelmes, hogy beszélnek hozzá.*
- Rendben, akkor itt várok. Ha meg nem, akkor azt bizonyára észlelni fogja. *Igazából nem tudja, hogy hova mehetne és nem is áll szándékában elmenni, de ki tudja, hogy milyen sürgős dolog jöhet közbe ebben a pár percben. Érdeklődő figyelemmel kíséri végig az elf szavait és mozdulatait. Nem látja teljesen tisztán, hogy pontosan mi is történik a távolság és a fényviszonyok miatt. De az még kivehető, hogy gyújt egy gyertyát, ahogy azt Ő maga is mondta és rak le egy kevés aranyat is. Ez után nekikezd a rövid imának. Zsonorha halkan közelebb is oson egy picit, hogy jobban hallja a vándort. Ezt követően kezével nekitámaszkodik az egyik padnak és úgy hallgatja tovább. Nem telik el sok idő mire Vrang be is fejezi az imát és visszamegy a lányhoz, akit egyből arrébb vezet és közben le is támadja a saját eldöntött lehetőségeivel. *
- Ha már a sors idefújt szívesen megnézném a könyvtárat közelebbről. *Úgy látszik nem zavarja a vándor természetessége. Sőt kedvesen el is mosolyodik rajta. Bár megpróbál úgy tenni mintha ez a kis apróság teljesen elkerülte volna a figyelmét. *
- Gondolom arra lesz a lépcsőn lefelé. Ugye? *El is indul arra amerre mutatta. Ha Vrang úgy gondolja, hogy tud még időt szakítani akkor vele tart. A lépcsőn haladva egyre jobban csapódik rá a hideg levegő és a dohos szag. Lent a hőmérséklet sokkal hűvösebb a megszokott kinti levegőnél. Ezt Zsonorha meg is érzi egy pillanatra, amitől össze is húzza magát*
~Nahát ilyenkor igazán nem lennék hidegvérű.~ * Körbe néz a nedves falakon, a plafonig érő polcokon tele látszatra régies könyvekkel. Aztán meglátja a terem közepén lévő asztalt, mögötte pedig egy pap olvasgat valamit. Egyre közelebb lép, amit a pap is észrevesz és tekintetét egyenesen felé szegezi.*
- Üdvözletem! *köszönti meg halkan a plébánost. Elkezd lassan sétálni, közben pár helyen megáll a szeme egy-egy könyvön. Addig nézelődik, még meg nem talál egy varázslásról szóló könyvet. Leveszi a polcról és finoman belelapoz. A könyvek eléggé régies állapota miatt már feltételezhetjük, hogy nem tartja úgy a borítójuk, ahogy annak idején azt tették. Így természetes az óvatosság. A könyvet lapozgatja, miközben elkezd egyre lejjebb csúszni egészen a padlóig. Ott kényelmesen elhelyezkedik és mivel ruhái nagyrészt megfogják a hideget így a padló hűvös felszíne nem igazán zavarja. Úgy olvasgat tovább. Mikor úgy érzi már eleget olvasott és elég információt szerzett feláll és kész arra, hogy elhagyja a templomot.*
*A terem belül sötét csak apró gyertyák lángjai világítják be. Körbe nézve ős régi szobrokat és fából készült padokat lehet látni. A falon figyelemre méltó díszítések vannak, amin egy percre le is ragad a lány szeme. S mire észbe kap egyből arra lesz figyelmes, hogy beszélnek hozzá.*
- Rendben, akkor itt várok. Ha meg nem, akkor azt bizonyára észlelni fogja. *Igazából nem tudja, hogy hova mehetne és nem is áll szándékában elmenni, de ki tudja, hogy milyen sürgős dolog jöhet közbe ebben a pár percben. Érdeklődő figyelemmel kíséri végig az elf szavait és mozdulatait. Nem látja teljesen tisztán, hogy pontosan mi is történik a távolság és a fényviszonyok miatt. De az még kivehető, hogy gyújt egy gyertyát, ahogy azt Ő maga is mondta és rak le egy kevés aranyat is. Ez után nekikezd a rövid imának. Zsonorha halkan közelebb is oson egy picit, hogy jobban hallja a vándort. Ezt követően kezével nekitámaszkodik az egyik padnak és úgy hallgatja tovább. Nem telik el sok idő mire Vrang be is fejezi az imát és visszamegy a lányhoz, akit egyből arrébb vezet és közben le is támadja a saját eldöntött lehetőségeivel. *
- Ha már a sors idefújt szívesen megnézném a könyvtárat közelebbről. *Úgy látszik nem zavarja a vándor természetessége. Sőt kedvesen el is mosolyodik rajta. Bár megpróbál úgy tenni mintha ez a kis apróság teljesen elkerülte volna a figyelmét. *
- Gondolom arra lesz a lépcsőn lefelé. Ugye? *El is indul arra amerre mutatta. Ha Vrang úgy gondolja, hogy tud még időt szakítani akkor vele tart. A lépcsőn haladva egyre jobban csapódik rá a hideg levegő és a dohos szag. Lent a hőmérséklet sokkal hűvösebb a megszokott kinti levegőnél. Ezt Zsonorha meg is érzi egy pillanatra, amitől össze is húzza magát*
~Nahát ilyenkor igazán nem lennék hidegvérű.~ * Körbe néz a nedves falakon, a plafonig érő polcokon tele látszatra régies könyvekkel. Aztán meglátja a terem közepén lévő asztalt, mögötte pedig egy pap olvasgat valamit. Egyre közelebb lép, amit a pap is észrevesz és tekintetét egyenesen felé szegezi.*
- Üdvözletem! *köszönti meg halkan a plébánost. Elkezd lassan sétálni, közben pár helyen megáll a szeme egy-egy könyvön. Addig nézelődik, még meg nem talál egy varázslásról szóló könyvet. Leveszi a polcról és finoman belelapoz. A könyvek eléggé régies állapota miatt már feltételezhetjük, hogy nem tartja úgy a borítójuk, ahogy annak idején azt tették. Így természetes az óvatosság. A könyvet lapozgatja, miközben elkezd egyre lejjebb csúszni egészen a padlóig. Ott kényelmesen elhelyezkedik és mivel ruhái nagyrészt megfogják a hideget így a padló hűvös felszíne nem igazán zavarja. Úgy olvasgat tovább. Mikor úgy érzi már eleget olvasott és elég információt szerzett feláll és kész arra, hogy elhagyja a templomot.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-22 18:01:07
Üzenet elküldve: 2021-06-22 18:01:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
* Útjuk során a vallásra terelődik a szó, ami felháborodást vált ki végül Vranglilból. Leginkább saját magát húzza fel, és jól ki ki is dühöngi magát. Zsonorha pedig egy elég odaillő megjegyzést tesz, amire jóízűen felkacag az elf.*
- Ez nagyon találó meglátás. Méltó Teysushoz, aki mindig az arany középutat keresi.* Szavai a legkevésbé sem gúnyosak vagy ilyesmi, mert belegondolva van igazság benne. Át is térnek inkább a szertartásokra. Mire a kis beszámolóját befejezi a férfi, addigra már majdnem el is érik a monumentális épületet. Az utcák kiszélesednek, hogy a nagyobb tömegek is meg tudják közelíteni több irányból is a helyet. A látvány magáért beszél, így nem is csoda, ha társa egy pillanatra elbambul. türelmes a vándor, mert ő is így bámulta meg a templomot, amikor elsőnek pillantotta meg. Valóban tárva nyitva az ajtó, szóval amikor megindul Zsonorha, akkor ő is vele tart. A meleg kint marad, ahogy a fény is. Homályos és hűvös teremben találják magukat. Fa padsorokat lehet megpillantani, amiken elszórva egy-egy hívő imákat mormol halkan. Pár szürke csuhás szerzetest is lehet látni, akik itt szorgoskodnak. Gyertyát gyújtanak, sepregetnek, vagy éppen a hívőkkel beszélgetnek, imádkoznak. Néhány öreg szobrot is lehet itt látni, amikről rögtön szól pár szót az elf, de csak halkan.*
- Ezek itt régi mesterek szobrai, akik már nem sokat lehet tudni. Itt anno a levegő mágiát oktatták, csak az istenek érkezése óta lett ez a hely Eeyr temploma.* Céltudatosan halad a férfi az oltár felé. *
- Gyújtok egy gyertyát és elmondok egy imát. Nem tart sokáig.* Mondja és aztán a már megy is, hogy eleget tegyen ezeknek. Az oltárhoz érve le is tesz 10 aranyat EeyrMesélő (Hydra) tiszteletére
adomány gyanánt. Egy gyertyát gyújt és aztán az egyik padra leteszi magát.*
- Köszönöm, hogy vigyázol rám és bőséges zsákmánnyal látsz el. Szeretetted teljes mértékben nem érint meg, de igyekszem minél befogadóbb lenni mások irányában. Kérlek továbbra is figyelj engem oltalmazó tekintetteddel.!* Fejezi be a kis imát. Meghajtja magát és feláll, hogy megkeresse a lányt. Ha megtalálja, akkor igyekezne egy félreeső helyre hívni. Ha ez megtörténik, akkor a következőt mondja neki.*
- Van itt még lent egy könyvtár, ha érdekel, de már menni szeretnél, akkor mehetünk is.* Olyan természetesen mondja ki, hogy mehetnek mintha mindig is így lett volna. Igazából, csak tudja, hogy előbb vagy utóbb, de mind a ketten a fogadóban kötnek ki. Addig pedig biztosan vele marad még.*
* Útjuk során a vallásra terelődik a szó, ami felháborodást vált ki végül Vranglilból. Leginkább saját magát húzza fel, és jól ki ki is dühöngi magát. Zsonorha pedig egy elég odaillő megjegyzést tesz, amire jóízűen felkacag az elf.*
- Ez nagyon találó meglátás. Méltó Teysushoz, aki mindig az arany középutat keresi.* Szavai a legkevésbé sem gúnyosak vagy ilyesmi, mert belegondolva van igazság benne. Át is térnek inkább a szertartásokra. Mire a kis beszámolóját befejezi a férfi, addigra már majdnem el is érik a monumentális épületet. Az utcák kiszélesednek, hogy a nagyobb tömegek is meg tudják közelíteni több irányból is a helyet. A látvány magáért beszél, így nem is csoda, ha társa egy pillanatra elbambul. türelmes a vándor, mert ő is így bámulta meg a templomot, amikor elsőnek pillantotta meg. Valóban tárva nyitva az ajtó, szóval amikor megindul Zsonorha, akkor ő is vele tart. A meleg kint marad, ahogy a fény is. Homályos és hűvös teremben találják magukat. Fa padsorokat lehet megpillantani, amiken elszórva egy-egy hívő imákat mormol halkan. Pár szürke csuhás szerzetest is lehet látni, akik itt szorgoskodnak. Gyertyát gyújtanak, sepregetnek, vagy éppen a hívőkkel beszélgetnek, imádkoznak. Néhány öreg szobrot is lehet itt látni, amikről rögtön szól pár szót az elf, de csak halkan.*
- Ezek itt régi mesterek szobrai, akik már nem sokat lehet tudni. Itt anno a levegő mágiát oktatták, csak az istenek érkezése óta lett ez a hely Eeyr temploma.* Céltudatosan halad a férfi az oltár felé. *
- Gyújtok egy gyertyát és elmondok egy imát. Nem tart sokáig.* Mondja és aztán a már megy is, hogy eleget tegyen ezeknek. Az oltárhoz érve le is tesz 10 aranyat EeyrMesélő (Hydra) tiszteletére
adomány gyanánt. Egy gyertyát gyújt és aztán az egyik padra leteszi magát.*- Köszönöm, hogy vigyázol rám és bőséges zsákmánnyal látsz el. Szeretetted teljes mértékben nem érint meg, de igyekszem minél befogadóbb lenni mások irányában. Kérlek továbbra is figyelj engem oltalmazó tekintetteddel.!* Fejezi be a kis imát. Meghajtja magát és feláll, hogy megkeresse a lányt. Ha megtalálja, akkor igyekezne egy félreeső helyre hívni. Ha ez megtörténik, akkor a következőt mondja neki.*
- Van itt még lent egy könyvtár, ha érdekel, de már menni szeretnél, akkor mehetünk is.* Olyan természetesen mondja ki, hogy mehetnek mintha mindig is így lett volna. Igazából, csak tudja, hogy előbb vagy utóbb, de mind a ketten a fogadóban kötnek ki. Addig pedig biztosan vele marad még.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-20 20:42:54
Üzenet elküldve: 2021-06-20 20:42:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Véletlen találkozás //
*Ahogy sétálnak a kóborló gyerekekkel teli porfészek utcákon, úgy a kérdések is csak egyre gyarapodnak, a válaszokkal együtt. A lánynak is megvan a maga kérdései és véleményei a városról. Ezt kihasználva próbál többet megtudni s ha úgy adódik kérdezni is. Bár ugyan szívesen társalogna még a ló nevezetű szamár históriáról, úgy érzi annak ott van a vége és nem szükséges tovább szaporítani mással. Főleg ha társat sem mutat további érdeklődést a téma iránt. Így nem akarja erőltetni. Viszont egy érdekes megszólalása miatt sikerül megnevettetnie az elfet, amit egy kisebb sikernek könyvel el. A templom épülete már ott van a nyakukban, mikor egy kényes és zavaros téma keretében Zsonorha feszültséget vél felfedezni magában a vándort hallgatva és feltételezhetjük, hogy nem csak Ő van így vele. De megpróbál minél nyugodtabban kommunikálni.*
-Teljesen érthető, hogy védi az erdejét, de azok akik pont az ellentétét akarják nem érdemlik meg, hogy ez miatt feltüzeljük magunkat... szerintem. Igaz sosem szabad feladni, de semmi sem történik véletlenül. *Nem akar még nagyobb feszültséget kelteni, hisz még mindig a templomba tartanak. Ezt követően Vrang elmeséli az erdő szertartásait, mit Zsonorha nagy érdeklődéssel hallgat végig még akkor is ha a városi szokásokról nem is tud sokat mesélni az újoncnak. Már az utolsó mondatai végén jár mikor a templom teljes egésze feltárul előttük. A magas, stabil épület, aminek erőssége és nagysága lehidal rengeteg házat s épületet.*
~Ez lenne Eeyr Temploma amit Vrang is mesélt? Fogadni mernék, hogy talán ez a legszebb építmény itt Artheniorban.~ *Bár nem igazán ért az épületekhez és nem is tartja fontosnak ennek hangos megjegyzését mégis egy gondolatot megér. A templom ajtaja tátva nyitva áll. Azt várja, hogy belépjenek rajta és hálájukat mutassák Eeyrnek. Nem is vár felszólításra, egyből elindul befelé. Megtesz pár lépcsőfokot és a küszöbön megáll. Megnézi, hogy társa még ott van e vele, mert úgy látszik egy percre, míg a templom külső részét figyelgette megint sikerült elbambulnia.*
*Ahogy sétálnak a kóborló gyerekekkel teli porfészek utcákon, úgy a kérdések is csak egyre gyarapodnak, a válaszokkal együtt. A lánynak is megvan a maga kérdései és véleményei a városról. Ezt kihasználva próbál többet megtudni s ha úgy adódik kérdezni is. Bár ugyan szívesen társalogna még a ló nevezetű szamár históriáról, úgy érzi annak ott van a vége és nem szükséges tovább szaporítani mással. Főleg ha társat sem mutat további érdeklődést a téma iránt. Így nem akarja erőltetni. Viszont egy érdekes megszólalása miatt sikerül megnevettetnie az elfet, amit egy kisebb sikernek könyvel el. A templom épülete már ott van a nyakukban, mikor egy kényes és zavaros téma keretében Zsonorha feszültséget vél felfedezni magában a vándort hallgatva és feltételezhetjük, hogy nem csak Ő van így vele. De megpróbál minél nyugodtabban kommunikálni.*
-Teljesen érthető, hogy védi az erdejét, de azok akik pont az ellentétét akarják nem érdemlik meg, hogy ez miatt feltüzeljük magunkat... szerintem. Igaz sosem szabad feladni, de semmi sem történik véletlenül. *Nem akar még nagyobb feszültséget kelteni, hisz még mindig a templomba tartanak. Ezt követően Vrang elmeséli az erdő szertartásait, mit Zsonorha nagy érdeklődéssel hallgat végig még akkor is ha a városi szokásokról nem is tud sokat mesélni az újoncnak. Már az utolsó mondatai végén jár mikor a templom teljes egésze feltárul előttük. A magas, stabil épület, aminek erőssége és nagysága lehidal rengeteg házat s épületet.*
~Ez lenne Eeyr Temploma amit Vrang is mesélt? Fogadni mernék, hogy talán ez a legszebb építmény itt Artheniorban.~ *Bár nem igazán ért az épületekhez és nem is tartja fontosnak ennek hangos megjegyzését mégis egy gondolatot megér. A templom ajtaja tátva nyitva áll. Azt várja, hogy belépjenek rajta és hálájukat mutassák Eeyrnek. Nem is vár felszólításra, egyből elindul befelé. Megtesz pár lépcsőfokot és a küszöbön megáll. Megnézi, hogy társa még ott van e vele, mert úgy látszik egy percre, míg a templom külső részét figyelgette megint sikerült elbambulnia.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-18 14:21:24
Üzenet elküldve: 2021-06-18 14:21:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
*Garsin gyorsan túllendül zavarán és igyekszik hivatásához és egyenruhájához mérten intézni ügyeit. A templomszolga viszonozza a meghajlást, majd bele is veti magát azon könyvek megkeresésébe, amelyek a témába vághatnak.
Nem sok idő elteltével már takaros kis könyv- és tekercskupac sorakozik az asztalon és neki is kezdhetnek a kutatásnak. A templomszolga láthatóan élvezi a kutatómunkát és mint sokat olvasott és tanult ember, valóban izgalmasnak és kihívásnak éli meg a kutatást. Ezt Garsin is jól láthatja rajta és bizony, izgalmából a lányra is átragadhat némi.*
- Nocsak-nocsak. *Hallgatja komoly arccal a férfi a választ a keresett dologgal kapcsolatban, majd csuhájának egyik rejtett zsebéből rézkeretes okulárét csippent az orrnyergére és kinyitja az első könyvet a kupac tetejéről.*
- Jóllehet, hogy ez az amulett sa'terethi eredetű? Nincsenek fenntartásaim azzal szemben, hogy a krenkatauri őrök akár ilyesmit is használhattak. *A templomszolga eltekint a könyvár egy távolabbi pontja felé és ha Garsin követi a pillantását, egy vaskos rácsokkal leválasztott részt láthat, amely mögött talán a tiltott és indexre tett olvasmányok lelhetők fel.*
- Node, munkára fel! *Fordítja vissza tekintetét a férfi a könyvre és elkezdi a kutatást a könyvben. Előbb a tartalomjegyzéket keresi meg, feljegyzi egy pergamenre a keresett amulettel összeköthető megjegyzéseket és hogy hol találhatók az adott könyvben, majd újat vesz le a kupacról. Úgy tűnik, előbb átnézi a könyveket és már csak azokat lapozza fel később, amelyekben a keresett dologgal összefüggő bejegyzéseket találta. Garsin mellett is van egy üres pergamen és toll-tinta, ha hasonlóan szeretne kutatni.*
//Könyvtár//
*Garsin gyorsan túllendül zavarán és igyekszik hivatásához és egyenruhájához mérten intézni ügyeit. A templomszolga viszonozza a meghajlást, majd bele is veti magát azon könyvek megkeresésébe, amelyek a témába vághatnak.
Nem sok idő elteltével már takaros kis könyv- és tekercskupac sorakozik az asztalon és neki is kezdhetnek a kutatásnak. A templomszolga láthatóan élvezi a kutatómunkát és mint sokat olvasott és tanult ember, valóban izgalmasnak és kihívásnak éli meg a kutatást. Ezt Garsin is jól láthatja rajta és bizony, izgalmából a lányra is átragadhat némi.*
- Nocsak-nocsak. *Hallgatja komoly arccal a férfi a választ a keresett dologgal kapcsolatban, majd csuhájának egyik rejtett zsebéből rézkeretes okulárét csippent az orrnyergére és kinyitja az első könyvet a kupac tetejéről.*
- Jóllehet, hogy ez az amulett sa'terethi eredetű? Nincsenek fenntartásaim azzal szemben, hogy a krenkatauri őrök akár ilyesmit is használhattak. *A templomszolga eltekint a könyvár egy távolabbi pontja felé és ha Garsin követi a pillantását, egy vaskos rácsokkal leválasztott részt láthat, amely mögött talán a tiltott és indexre tett olvasmányok lelhetők fel.*
- Node, munkára fel! *Fordítja vissza tekintetét a férfi a könyvre és elkezdi a kutatást a könyvben. Előbb a tartalomjegyzéket keresi meg, feljegyzi egy pergamenre a keresett amulettel összeköthető megjegyzéseket és hogy hol találhatók az adott könyvben, majd újat vesz le a kupacról. Úgy tűnik, előbb átnézi a könyveket és már csak azokat lapozza fel később, amelyekben a keresett dologgal összefüggő bejegyzéseket találta. Garsin mellett is van egy üres pergamen és toll-tinta, ha hasonlóan szeretne kutatni.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-16 20:40:22
Üzenet elküldve: 2021-06-16 20:40:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
* Ma ételosztás van, szóval Nimeril meg is jelenik a Templom gigászi épülete előtt. Macskája izgatottan sertepertél lába mellett, mert tudja jól, ha ide jönnek, akkor egészen jó kaja lesz. Aratáskor megkapja az egyház is a neki járó fizetséget. A lány ugyan nem egy hívő, de ha adják az ételt, akkor azt elfogadja. Egy kis híg babfőzelék meg egy darab kenyér a mai menü.*
- Jót eszünk mindjárt, jót eszünk mindjárt.* Ismétli halkan magának. Sor az ugyan van, mert nem csak ő szereti az ingyen étket, de türelmes, hiszen más dolga sincsen. El is érkezik a várva pillanat, amikor végre ő kerül sorra. Tartja a kis fatányérját, amiben kap egy merőkanállal a főzelékből vagy miből. Ezután félrevonul és jól betömi, de Aldeisnek is hagy egy keveset. Ilyenkor már alig bír magával a karmos bestia. Szorgalmasan dorombol meg törleszkedik a tanonc lábához. Amint ezzel is megvolnának lustán nyújtózik egyet a melegben a jól lakot lány.*
- Na mi legyen ma?* Pislog macskájára, de az az ölébe ugrik és kényelmesen elhelyezkedik.*
- Te aztán tudsz élni lustaság.* Neveti ki cicusát. Egy kicsit ő is pihen, de aztán felkapja Aldeist a karjába és elindul vele csak úgy előre. Majdcsak kilyukadnak valahol.*
- Jót eszünk mindjárt, jót eszünk mindjárt.* Ismétli halkan magának. Sor az ugyan van, mert nem csak ő szereti az ingyen étket, de türelmes, hiszen más dolga sincsen. El is érkezik a várva pillanat, amikor végre ő kerül sorra. Tartja a kis fatányérját, amiben kap egy merőkanállal a főzelékből vagy miből. Ezután félrevonul és jól betömi, de Aldeisnek is hagy egy keveset. Ilyenkor már alig bír magával a karmos bestia. Szorgalmasan dorombol meg törleszkedik a tanonc lábához. Amint ezzel is megvolnának lustán nyújtózik egyet a melegben a jól lakot lány.*
- Na mi legyen ma?* Pislog macskájára, de az az ölébe ugrik és kényelmesen elhelyezkedik.*
- Te aztán tudsz élni lustaság.* Neveti ki cicusát. Egy kicsit ő is pihen, de aztán felkapja Aldeist a karjába és elindul vele csak úgy előre. Majdcsak kilyukadnak valahol.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-11 19:31:20
Üzenet elküldve: 2021-06-11 19:31:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
- Igen. - *Biccent egyetértőn a férfi szavaira, merengő, hálás melegséggel a hangjában. Ha valaki, ő tudja értékelni, hogy ebben a városban őrséget állítanak az itt lakók védelmére. Ha nem is lesz tökéletes, de a bajbajutottaknak lesz hová fordulniuk. Ő pedig szándéka szerint megpróbál ennek részese lenni és saját képességei szerint segíteni az őrség munkáját és az arthenioriakat.
Mikor kérését követően a férfi visszafordul hozzá, bizakodva várja a válaszát. Számít az elutasításra is, végül is elképzelhetőnek tartja, hogy a kérése már-már pofátlanság, mert ez egyáltalán nem feladatköre a templomszolgának. Annál inkább felderül, hogy a férfi ennyire kedvesen felel.
Persze, az udvarias szavak és a megszólítás zavarba is hozzák. Már húzódik hátrébb a felsőteste tiltakozón és emeli a kezét, hogy leintse, hogy ő csak Garsin, de aztán mégsem teszi. Helyette meghajol és még valami halvány mosolyra is húzza ajkait.*
- Nagyon köszönöm!
*Azzal izgatottan fordul a férfival együtt vissza a polchoz és nagyon figyel mindenre, amit amaz mond. Akad olyan is, amit nem ért, de megjegyzi azt is. Egy alkalmasabb időben majd bővíteni szándékozik az ismereteit az idegen szavak területén is.
Az említett feljegyzésekről eszébe jutnak azok az iratok, amiket még a bányában talált. Talán azokon is ilyesféle dolgok állhattak, amiket most a férfi sorol. De ha minden igaz, az a nyaklánc már régóta az ottani őrök birtokában volt, vagyis jó eséllyel kellene, hogy legyen itt róla feljegyzés. De vajon találnak olyasmit is, ami a működési elvét taglalja? Mondjuk, ha igen, akkor valószínűleg hamarabb itt, mint magában a börtönben. Garsin legalábbis így gondolkodik... Azon is töprengett már, hogy feltehetően nem csak mágusok viselték az amulettet, szóval magának az ékszernek kellene mágikusnak lennie. Azt azonban még nem merte megkísérelni, hogy ő maga pusztán az amulettet érintve képes-e kínozni valakit... Lehet kellett volna, de a rossz emlékek miatt eddig ódzkodott megtenni és jobbnak látta előbb kutatni, mint előzetes ismeretek nélkül csak úgy próbálkozni. Ki tudja, lehet, ha rosszul használják, nagyobb kárt is okozhat az az ékszer...
Készségesen szedegeti a könyveket és tekercseket, amiket a templomszolga felé nyújt és szépen, nagy gonddal helyezi el őket az asztalon. Közben kellemes, izgatott bizsergést érez a mellkasában. Ez számára legalább akkora élménynek ígérkezik, mint a férfi számára.
A művelt emberek talán már nem érzik azt a különlegességet és kiváltságosságot, hogy a kezükbe vehetnek egy könyvet és olvashatják azt, de a számára még érdekes ez. Ahogy maga a kutatás és a cél is, amit el akar érni.
Mikor végül helyet foglalnak, örömmel simítja meg a könyvet, ahogy annak is örül, hogy ilyen lelkes társaságban teheti meg az első lépéseket.*
- Igen. - *Feleli, s ajkai ismét halvány mosolyra húzódnak, de ezúttal a szemében is megcsillan valami abból a belső vidámságból, ha visszafogottan is. Talán kicsit a templomszolga hangulata is átragad rá...*
- Följegyzéseket egy amulettről, amit a börtön őrei használtak. Képes fájdalmat okozni pusztán azzal, hogy megérintik és közben az amulett használója nézi azt, akit kínozni akar. Vélhetően ilyeneket használtak az engedetlen rabokkal szemben. - *Magyarázza némi rossz érzéssel, mert az említett amulettet látta használat közben és nem tartja veszélytelennek. Bár azt el kell ismerni, hogy talán a fegyvereknél jobb, mert sebeket, maradandó sérülést nem okoz, így lefegyverzésre jó lehetőséget ad. Jó kezekben nem csak hasznos, de emberséges is lehet. Rossz kezekben... az már más tészta.
Azt nem akarja elárulni, hogy az említett amulett történetesen a birtokában van. Nem gondolja, hogy a templomszolga ezt a tudást kihasználná, de ennyi óvatosságot megenged magának.
Várja, hogy van-e még kérdés, de ha nincs, úgy egy hálás pillantást követően beleveti magát az olvasásba.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.11 19:35:17
//Könyvtár//
- Igen. - *Biccent egyetértőn a férfi szavaira, merengő, hálás melegséggel a hangjában. Ha valaki, ő tudja értékelni, hogy ebben a városban őrséget állítanak az itt lakók védelmére. Ha nem is lesz tökéletes, de a bajbajutottaknak lesz hová fordulniuk. Ő pedig szándéka szerint megpróbál ennek részese lenni és saját képességei szerint segíteni az őrség munkáját és az arthenioriakat.
Mikor kérését követően a férfi visszafordul hozzá, bizakodva várja a válaszát. Számít az elutasításra is, végül is elképzelhetőnek tartja, hogy a kérése már-már pofátlanság, mert ez egyáltalán nem feladatköre a templomszolgának. Annál inkább felderül, hogy a férfi ennyire kedvesen felel.
Persze, az udvarias szavak és a megszólítás zavarba is hozzák. Már húzódik hátrébb a felsőteste tiltakozón és emeli a kezét, hogy leintse, hogy ő csak Garsin, de aztán mégsem teszi. Helyette meghajol és még valami halvány mosolyra is húzza ajkait.*
- Nagyon köszönöm!
*Azzal izgatottan fordul a férfival együtt vissza a polchoz és nagyon figyel mindenre, amit amaz mond. Akad olyan is, amit nem ért, de megjegyzi azt is. Egy alkalmasabb időben majd bővíteni szándékozik az ismereteit az idegen szavak területén is.
Az említett feljegyzésekről eszébe jutnak azok az iratok, amiket még a bányában talált. Talán azokon is ilyesféle dolgok állhattak, amiket most a férfi sorol. De ha minden igaz, az a nyaklánc már régóta az ottani őrök birtokában volt, vagyis jó eséllyel kellene, hogy legyen itt róla feljegyzés. De vajon találnak olyasmit is, ami a működési elvét taglalja? Mondjuk, ha igen, akkor valószínűleg hamarabb itt, mint magában a börtönben. Garsin legalábbis így gondolkodik... Azon is töprengett már, hogy feltehetően nem csak mágusok viselték az amulettet, szóval magának az ékszernek kellene mágikusnak lennie. Azt azonban még nem merte megkísérelni, hogy ő maga pusztán az amulettet érintve képes-e kínozni valakit... Lehet kellett volna, de a rossz emlékek miatt eddig ódzkodott megtenni és jobbnak látta előbb kutatni, mint előzetes ismeretek nélkül csak úgy próbálkozni. Ki tudja, lehet, ha rosszul használják, nagyobb kárt is okozhat az az ékszer...
Készségesen szedegeti a könyveket és tekercseket, amiket a templomszolga felé nyújt és szépen, nagy gonddal helyezi el őket az asztalon. Közben kellemes, izgatott bizsergést érez a mellkasában. Ez számára legalább akkora élménynek ígérkezik, mint a férfi számára.
A művelt emberek talán már nem érzik azt a különlegességet és kiváltságosságot, hogy a kezükbe vehetnek egy könyvet és olvashatják azt, de a számára még érdekes ez. Ahogy maga a kutatás és a cél is, amit el akar érni.
Mikor végül helyet foglalnak, örömmel simítja meg a könyvet, ahogy annak is örül, hogy ilyen lelkes társaságban teheti meg az első lépéseket.*
- Igen. - *Feleli, s ajkai ismét halvány mosolyra húzódnak, de ezúttal a szemében is megcsillan valami abból a belső vidámságból, ha visszafogottan is. Talán kicsit a templomszolga hangulata is átragad rá...*
- Följegyzéseket egy amulettről, amit a börtön őrei használtak. Képes fájdalmat okozni pusztán azzal, hogy megérintik és közben az amulett használója nézi azt, akit kínozni akar. Vélhetően ilyeneket használtak az engedetlen rabokkal szemben. - *Magyarázza némi rossz érzéssel, mert az említett amulettet látta használat közben és nem tartja veszélytelennek. Bár azt el kell ismerni, hogy talán a fegyvereknél jobb, mert sebeket, maradandó sérülést nem okoz, így lefegyverzésre jó lehetőséget ad. Jó kezekben nem csak hasznos, de emberséges is lehet. Rossz kezekben... az már más tészta.
Azt nem akarja elárulni, hogy az említett amulett történetesen a birtokában van. Nem gondolja, hogy a templomszolga ezt a tudást kihasználná, de ennyi óvatosságot megenged magának.
Várja, hogy van-e még kérdés, de ha nincs, úgy egy hálás pillantást követően beleveti magát az olvasásba.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.11 19:35:17
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-11 14:15:15
Üzenet elküldve: 2021-06-11 14:15:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
*A könyvtárnak láthatóan sok könyve és fóliánsa van a Krenkataurról, bár ez talán érthető is valahol. És ha hinni lehet a szóbeszédnek, akkor még nem sikerült mindent kideríteni a börtönnek helyet adó barlangrendszerről. Talán Garsint kicsit el is szomorítja a rengeteg felhalmozott tudás, hisz kimazsolázni abból a számára lényeges dolgokat, bizonyosan embert próbáló feladat.
A templomszolga valószínűleg jó emberismerő lehet vagy jól olvashat a gesztusokból, mert bátorítóan elmosolyodik a lány arckifejezését látva.*
- Igen, tetemes anyag. *Mondja együttérzőn.
A kérdésre Garsin összeszedi magát és kellő határozottsággal válaszol. Magabiztosságának hiányából úgy tűnik, semmit nem vesz észre a templomszolga. Vagy jól rejti el ezen meglátásait.*
- Oh, minő dicséretes dolog. Jó, ha többen vigyáznak a város biztonságára. *Reflektál egyetértőn és még bólogat is mellé. Mindenki emlékszik még a lázadásra és a templommal történtekre.
Mivel elsőre Garsin még nem kér segítséget, így a templomszolga visszafordulna a munkájához, már a keze is a kerekes könyvtartó szegélyéhez ér, amikor a lány megkérdi, segítene-e neki a keresésben. Megtorpanva lép vissza újra Garsin elé és segítőkész mosollyal válaszol.*
- Szívesen segítek önnek, kisasszony. Azaz intézőasszony. *Hajtja meg tisztelettel a fejét a templomszolga és félretolva a kocsit, megáll Garsin mellett a polccal szemközt.*
- Hm... *Néz végig a magasra rakott polcon.*
- Ezeket kizárhatjuk. Főleg geológiai értekezésekről szóló tekercsek és könyvek vannak ott. *Int az egyik részleg felé.*
- Az állat- és növényvilág sem az, amit keresünk. *Pillant mosolyogva Garsinra.*
- Ami nekünk kell, itt lesz. A börtön alapításától őrzünk itt feljegyzéseket. Parancsnoki levelezés, irattárból való börtönkönyvek és névsorok. Mind az ott szolgálatot teljesítő katonáké és a raboké. Már akikről voltak információink. *Lép közelebb a polchoz és ha Garsin segít neki, akkor egy közeli, széles és súlyosnak látszó asztalra pakol tucatnyi könyvet és mellé feleannyi tekercset és fóliánst.*
- Készen áll, intéző asszony? *Kérdi a templomszolga tettrekészen. Biztosan kevés ilyen érdekes és izgalmas dologra van lehetőségük és a borotvált fejű férfin látszik, hogy örömmel és lelkesedéssel veti magát a kutatásba.*
- Mit is keresünk pontosan? *Kérdi még miután egy hatágú gyertyatartót tesz az asztal közepére, hogy jobban lássanak mindketten a keresés alatt.*
//Könyvtár//
*A könyvtárnak láthatóan sok könyve és fóliánsa van a Krenkataurról, bár ez talán érthető is valahol. És ha hinni lehet a szóbeszédnek, akkor még nem sikerült mindent kideríteni a börtönnek helyet adó barlangrendszerről. Talán Garsint kicsit el is szomorítja a rengeteg felhalmozott tudás, hisz kimazsolázni abból a számára lényeges dolgokat, bizonyosan embert próbáló feladat.
A templomszolga valószínűleg jó emberismerő lehet vagy jól olvashat a gesztusokból, mert bátorítóan elmosolyodik a lány arckifejezését látva.*
- Igen, tetemes anyag. *Mondja együttérzőn.
A kérdésre Garsin összeszedi magát és kellő határozottsággal válaszol. Magabiztosságának hiányából úgy tűnik, semmit nem vesz észre a templomszolga. Vagy jól rejti el ezen meglátásait.*
- Oh, minő dicséretes dolog. Jó, ha többen vigyáznak a város biztonságára. *Reflektál egyetértőn és még bólogat is mellé. Mindenki emlékszik még a lázadásra és a templommal történtekre.
Mivel elsőre Garsin még nem kér segítséget, így a templomszolga visszafordulna a munkájához, már a keze is a kerekes könyvtartó szegélyéhez ér, amikor a lány megkérdi, segítene-e neki a keresésben. Megtorpanva lép vissza újra Garsin elé és segítőkész mosollyal válaszol.*
- Szívesen segítek önnek, kisasszony. Azaz intézőasszony. *Hajtja meg tisztelettel a fejét a templomszolga és félretolva a kocsit, megáll Garsin mellett a polccal szemközt.*
- Hm... *Néz végig a magasra rakott polcon.*
- Ezeket kizárhatjuk. Főleg geológiai értekezésekről szóló tekercsek és könyvek vannak ott. *Int az egyik részleg felé.*
- Az állat- és növényvilág sem az, amit keresünk. *Pillant mosolyogva Garsinra.*
- Ami nekünk kell, itt lesz. A börtön alapításától őrzünk itt feljegyzéseket. Parancsnoki levelezés, irattárból való börtönkönyvek és névsorok. Mind az ott szolgálatot teljesítő katonáké és a raboké. Már akikről voltak információink. *Lép közelebb a polchoz és ha Garsin segít neki, akkor egy közeli, széles és súlyosnak látszó asztalra pakol tucatnyi könyvet és mellé feleannyi tekercset és fóliánst.*
- Készen áll, intéző asszony? *Kérdi a templomszolga tettrekészen. Biztosan kevés ilyen érdekes és izgalmas dologra van lehetőségük és a borotvált fejű férfin látszik, hogy örömmel és lelkesedéssel veti magát a kutatásba.*
- Mit is keresünk pontosan? *Kérdi még miután egy hatágú gyertyatartót tesz az asztal közepére, hogy jobban lássanak mindketten a keresés alatt.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-08 12:16:37
Üzenet elküldve: 2021-06-08 12:16:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
*A meghajlásokat viszonozza, bár feltűnik neki, hogy mintha ez a mai több volna puszta udvariasságnál; talán tényleg a tabardjának szól ez a viselkedés... Ideges lesz a kiemelt figyelemtől, de valóban egyfajta tartást is kap tőle: szeretne felnőni a feladathoz és az elvárásokhoz, amiket felé támasztottak.
Vesz hát egy mély levegőt és kihúzza magát, úgy lép a templomszolgához segítségért, amit meg is kap. Bár túl sokat a jelek szerint nem tud mondani a férfi, a témával foglalkozó hatalmas részleg láttán pedig Garsin magában elámul és kicsit el is keseredik, mert ennyi könyvvel és tekerccsel nem tudja, mikor fog végezni, és még az is lehet, hogy meg sem találja bennük, amit keres...
Tanácstalanul bámul végig a gyűjteményen, majd rájön, hogy a templomszolga elhallgatott.*
- Értem. Köszönöm. - *Biccent hálásan, noha arcáról még mindig leolvasható némi csüggedtség.
A kérdésre aztán összeszedi magát és egyben megállapítja, hogy tényleg nem nagyon ment még hírük a városban.*
- A városi őrséghez tartozom, a csapatunk neve Warg Agyar Alakulat, Bredoc Droyn vezetésével. Csak nemrégiben alapultunk a Tanács támogatásával. Én Garsin vagyok. Intéző... még kiképzés alatt... - *Kezd egy kis magyarázkodásba, mert a végére elbizonytalanodik, tekintve, hogy felkészületlennek érzi magát erre a posztra, s ténylegesen is sokat kell még tanulnia, hogy nagyobb feladatokat is rá bízhassanak. De maga is meglepődik, milyen könnyen jön nyelvére a megfelelő szó, ami talán visszaad valamit a tekintélyéből: kiképzés. Az elég katonásan hangzik, s noha ő harci képzést nem kapott még, végtére mégis illőn magyarázhatja az alakulatban elfoglalt helyét.*
- A parancsnok megbízásából vagyok itt. - *Zárja szavait, mert úgy véli, ezzel minden fontosat elmondott.
Azzal tekintete ismét visszatér a számára végeláthatatlannak tűnő könyvespolcra. Álmában sem gondolta volna, hogy valaha ennyi könyvet lát majd, s főleg egy helyen... Itt pedig csak egy kis része ez egy óriási könyvtárnak.*
- Ez jó sokáig fog tartani... - *Jegyzi meg félhangosan, inkább csak magának.*
- Köszönöm a segítségét. Akkor, ha megengedi, neki is látok... - *Hajt fejet, s mert jobb nem jut eszébe, úgy dönt, elkezdi az elején.*
- Esetleg... - *Fordul vissza bizonytalanul a templomszolga felé.*
- Elnézést, nem tudom, kérhetek-e ilyet. Azt hiszem, megvan a maga munkája. De ha tudna segíteni a keresésben... vagy tudna valakit, aki emlékezhet arra a nyakláncra, vagy hogy hol írnak róla... - *Próbálkozik még, hátha nem hónapok munkájába kell teljen ez a kutatás, inkább csak hatokéba.
Teljes tisztelettel beszél és kér, nem utasít. Kicsit úgy is festhet, mint egy mestere műhelyében tanácstalanul mozgó, de igyekvő inas, akit először bíztak meg önálló munkával.*
//Könyvtár//
*A meghajlásokat viszonozza, bár feltűnik neki, hogy mintha ez a mai több volna puszta udvariasságnál; talán tényleg a tabardjának szól ez a viselkedés... Ideges lesz a kiemelt figyelemtől, de valóban egyfajta tartást is kap tőle: szeretne felnőni a feladathoz és az elvárásokhoz, amiket felé támasztottak.
Vesz hát egy mély levegőt és kihúzza magát, úgy lép a templomszolgához segítségért, amit meg is kap. Bár túl sokat a jelek szerint nem tud mondani a férfi, a témával foglalkozó hatalmas részleg láttán pedig Garsin magában elámul és kicsit el is keseredik, mert ennyi könyvvel és tekerccsel nem tudja, mikor fog végezni, és még az is lehet, hogy meg sem találja bennük, amit keres...
Tanácstalanul bámul végig a gyűjteményen, majd rájön, hogy a templomszolga elhallgatott.*
- Értem. Köszönöm. - *Biccent hálásan, noha arcáról még mindig leolvasható némi csüggedtség.
A kérdésre aztán összeszedi magát és egyben megállapítja, hogy tényleg nem nagyon ment még hírük a városban.*
- A városi őrséghez tartozom, a csapatunk neve Warg Agyar Alakulat, Bredoc Droyn vezetésével. Csak nemrégiben alapultunk a Tanács támogatásával. Én Garsin vagyok. Intéző... még kiképzés alatt... - *Kezd egy kis magyarázkodásba, mert a végére elbizonytalanodik, tekintve, hogy felkészületlennek érzi magát erre a posztra, s ténylegesen is sokat kell még tanulnia, hogy nagyobb feladatokat is rá bízhassanak. De maga is meglepődik, milyen könnyen jön nyelvére a megfelelő szó, ami talán visszaad valamit a tekintélyéből: kiképzés. Az elég katonásan hangzik, s noha ő harci képzést nem kapott még, végtére mégis illőn magyarázhatja az alakulatban elfoglalt helyét.*
- A parancsnok megbízásából vagyok itt. - *Zárja szavait, mert úgy véli, ezzel minden fontosat elmondott.
Azzal tekintete ismét visszatér a számára végeláthatatlannak tűnő könyvespolcra. Álmában sem gondolta volna, hogy valaha ennyi könyvet lát majd, s főleg egy helyen... Itt pedig csak egy kis része ez egy óriási könyvtárnak.*
- Ez jó sokáig fog tartani... - *Jegyzi meg félhangosan, inkább csak magának.*
- Köszönöm a segítségét. Akkor, ha megengedi, neki is látok... - *Hajt fejet, s mert jobb nem jut eszébe, úgy dönt, elkezdi az elején.*
- Esetleg... - *Fordul vissza bizonytalanul a templomszolga felé.*
- Elnézést, nem tudom, kérhetek-e ilyet. Azt hiszem, megvan a maga munkája. De ha tudna segíteni a keresésben... vagy tudna valakit, aki emlékezhet arra a nyakláncra, vagy hogy hol írnak róla... - *Próbálkozik még, hátha nem hónapok munkájába kell teljen ez a kutatás, inkább csak hatokéba.
Teljes tisztelettel beszél és kér, nem utasít. Kicsit úgy is festhet, mint egy mestere műhelyében tanácstalanul mozgó, de igyekvő inas, akit először bíztak meg önálló munkával.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-08 10:47:00
Üzenet elküldve: 2021-06-08 10:47:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje//
*A templomba és később a könyvtárba belépő Garsin felé meghajolnak a templomszolgák, ami inkább szólhat a címeres tabardnak, mint neki magának, de második pillantásra már talán őt is felismerik, ha olyan sokat megfordult mostanság errefelé. Az amulett és a ruha, mondják, tartást kölcsönöz a viselőjének, egyfajta magabiztosságot adnak a komor jelképek és a katonás viselet.
Ezzel a magabiztossággal felvértezve lép oda az egyik templomszolgához, aki a könyvtárban teljesít épp szolgálatot. A borotvált fejű, középkorú férfi éppen egy adag könyvet pakol vissza a polcokra egy kerekes asztalról, amikor Garsin megszólítja.*
- Eeyr áldjon, lányom, miben segíthetek? *Kérdi barátságos mosollyal és Garsin észreveheti, ahogy lopva végignéz a ruházatán és a jelképein.*
- Hm... *Gondolkodik el a kérést hallva a könyvektől roskadozó polcok felé tekintve.*
- Feljegyzéseink vannak a barlangrendszerről és a börtönről, de abban nem vagyok biztos, hogy mágikus hatalommal bíró medálról olvastam volna valaha. *Pár hümmentés még, majd elindul és ha Garsin követi, akkor megáll egy magas polc mellett, amelyen széltében és hosszában is rengeteg könyv és tekercs pihen.*
- Itt találod a feljegyzéseket és a könyveket, egészen a börtön megalapításától. Vannak még könyveink Krenkataurról, de azokhoz engedélyt kell szerezned a tanácstól és a főpaptól. *Pillant a lányra a templomszolga.*
- Te valamiféle katona vagy? *Kérdi rövid szünet után végignézve a valóban katonás felszerelésen. Hangja csak érdeklődő, nincs benne rosszindulat. Talán csak tisztában szeretne lenni azzal, hogy kivel is beszél.*
*A templomba és később a könyvtárba belépő Garsin felé meghajolnak a templomszolgák, ami inkább szólhat a címeres tabardnak, mint neki magának, de második pillantásra már talán őt is felismerik, ha olyan sokat megfordult mostanság errefelé. Az amulett és a ruha, mondják, tartást kölcsönöz a viselőjének, egyfajta magabiztosságot adnak a komor jelképek és a katonás viselet.
Ezzel a magabiztossággal felvértezve lép oda az egyik templomszolgához, aki a könyvtárban teljesít épp szolgálatot. A borotvált fejű, középkorú férfi éppen egy adag könyvet pakol vissza a polcokra egy kerekes asztalról, amikor Garsin megszólítja.*
- Eeyr áldjon, lányom, miben segíthetek? *Kérdi barátságos mosollyal és Garsin észreveheti, ahogy lopva végignéz a ruházatán és a jelképein.*
- Hm... *Gondolkodik el a kérést hallva a könyvektől roskadozó polcok felé tekintve.*
- Feljegyzéseink vannak a barlangrendszerről és a börtönről, de abban nem vagyok biztos, hogy mágikus hatalommal bíró medálról olvastam volna valaha. *Pár hümmentés még, majd elindul és ha Garsin követi, akkor megáll egy magas polc mellett, amelyen széltében és hosszában is rengeteg könyv és tekercs pihen.*
- Itt találod a feljegyzéseket és a könyveket, egészen a börtön megalapításától. Vannak még könyveink Krenkataurról, de azokhoz engedélyt kell szerezned a tanácstól és a főpaptól. *Pillant a lányra a templomszolga.*
- Te valamiféle katona vagy? *Kérdi rövid szünet után végignézve a valóban katonás felszerelésen. Hangja csak érdeklődő, nincs benne rosszindulat. Talán csak tisztában szeretne lenni azzal, hogy kivel is beszél.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-06-03 18:43:44
Üzenet elküldve: 2021-06-03 18:43:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje//
*Mikor először belépett ide, félelmetesnek találta ezt a helyet. Mostanra kezdi megszokni és megkedvelni a templom belső terének hangulatát a félhomállyal, a tekintélyt parancsoló szobrokkal és azzal az oltárral, amit még mindig babonás tartózkodással kerül meg, szorosan a fal mellett haladva, ahogy a könyvtárba vezető ajtóhoz sétál.
Az elmúlt hatokban rendszeres látogatójává vált a tudás e forrásának, s munkája gyümölcseképp nem csak új ismeretekre tett szert szépen lassan, hanem az ehhez szükséges olvasás képességét is eleget gyakorolta, hogy ha nem is folyékonyan, de ügyesebben, segítség nélkül menjen.
El kell ismerni, hogy az engedetlenség vétkébe esett, amiért nem keresett azonnal valakit, aki helyette kutathatott volna, de szerencséjére a parancsnok eddig elég türelmes, vagy épp elfoglalt volt, hogy ne kérje rajta számon a rá bízott küldetést. Szerette volna ezt önállóan elvégezni és bizonyítani. Magának és a parancsnoknak is...
Még mindig nem érzi magát tökéletesen felkészültnek, de úgy véli, már képes lesz elboldogulni a feladattal, s nem csak bosszantani az itt dolgozókat a tudatlanságával.
Ahogy lépeget le a lépcsőkön, nyurga, sovány alakja már ismerős lehet az errefelé mostanában hasonlóan gyakran megfordulóknak. Ám az öltözéke ezúttal kicsit más, különlegesebb.
A nemrégiben megalapult Warg Agyar Alakulat címeres tabardját viseli magán, s nyakában a wargfejes amulettet.
Sokat gondolkodott, hogy fölvegye-e, mert egyrészt nem érzi magát még az alakulat teljes értékű tagjának, másrészt a feltűnőséget sem kedveli. Azonban úgy vélte, talán segítségére lehet, ha az őrség nevében kér útmutatást: komolyabban vehetik és készségesebbek lehetnek. Aztán persze az is lehet, hogy egyelőre senkinek sem ismertek az általa viselt jelképek, de megérte megragadni a lehetőséget.
Mikor leér, igyekszik bátorságát is összeszedni, s úgy lép az első útjába akadó könyvtároshoz, de kezei azért idegesen szorítják a vállán átvetett vörös zsák szíját.*
- Jó napot! Elnézést... A segítségét szeretném kérni. - *Megvárja, hogy kapjon valami jelzést, hogy alkalmas most előadnia a kérését, s akkor belekezd.*
- Szükségem volna minden olyan feljegyzésre, mely a Krenkataur börtönéről szól. Leginkább az őrök felszerelése érdekel és a módszereik, hogy a rabokat... féken tartsák. Egészen pontosan egy általuk viselt medálról szeretnék ismereteket szerezni... ami mágikus hatalommal bírt... Tud esetleg olyan könyvet vagy tekercset, ami erről ír? - *Lendül bele, de itt azért megáll és bizakodva várja az útmutatást.*
*Mikor először belépett ide, félelmetesnek találta ezt a helyet. Mostanra kezdi megszokni és megkedvelni a templom belső terének hangulatát a félhomállyal, a tekintélyt parancsoló szobrokkal és azzal az oltárral, amit még mindig babonás tartózkodással kerül meg, szorosan a fal mellett haladva, ahogy a könyvtárba vezető ajtóhoz sétál.
Az elmúlt hatokban rendszeres látogatójává vált a tudás e forrásának, s munkája gyümölcseképp nem csak új ismeretekre tett szert szépen lassan, hanem az ehhez szükséges olvasás képességét is eleget gyakorolta, hogy ha nem is folyékonyan, de ügyesebben, segítség nélkül menjen.
El kell ismerni, hogy az engedetlenség vétkébe esett, amiért nem keresett azonnal valakit, aki helyette kutathatott volna, de szerencséjére a parancsnok eddig elég türelmes, vagy épp elfoglalt volt, hogy ne kérje rajta számon a rá bízott küldetést. Szerette volna ezt önállóan elvégezni és bizonyítani. Magának és a parancsnoknak is...
Még mindig nem érzi magát tökéletesen felkészültnek, de úgy véli, már képes lesz elboldogulni a feladattal, s nem csak bosszantani az itt dolgozókat a tudatlanságával.
Ahogy lépeget le a lépcsőkön, nyurga, sovány alakja már ismerős lehet az errefelé mostanában hasonlóan gyakran megfordulóknak. Ám az öltözéke ezúttal kicsit más, különlegesebb.
A nemrégiben megalapult Warg Agyar Alakulat címeres tabardját viseli magán, s nyakában a wargfejes amulettet.
Sokat gondolkodott, hogy fölvegye-e, mert egyrészt nem érzi magát még az alakulat teljes értékű tagjának, másrészt a feltűnőséget sem kedveli. Azonban úgy vélte, talán segítségére lehet, ha az őrség nevében kér útmutatást: komolyabban vehetik és készségesebbek lehetnek. Aztán persze az is lehet, hogy egyelőre senkinek sem ismertek az általa viselt jelképek, de megérte megragadni a lehetőséget.
Mikor leér, igyekszik bátorságát is összeszedni, s úgy lép az első útjába akadó könyvtároshoz, de kezei azért idegesen szorítják a vállán átvetett vörös zsák szíját.*
- Jó napot! Elnézést... A segítségét szeretném kérni. - *Megvárja, hogy kapjon valami jelzést, hogy alkalmas most előadnia a kérését, s akkor belekezd.*
- Szükségem volna minden olyan feljegyzésre, mely a Krenkataur börtönéről szól. Leginkább az őrök felszerelése érdekel és a módszereik, hogy a rabokat... féken tartsák. Egészen pontosan egy általuk viselt medálról szeretnék ismereteket szerezni... ami mágikus hatalommal bírt... Tud esetleg olyan könyvet vagy tekercset, ami erről ír? - *Lendül bele, de itt azért megáll és bizakodva várja az útmutatást.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-05-16 14:20:41
Üzenet elküldve: 2021-05-16 14:20:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Figyelmesen hallgatja, milyen üzletet kíván kötni a kis gnóm Ukrommal. Végül is annyira nem meredek, amit kér, legalábbis így első hallásra. Az, hogy nem éppen teljesen legális a "szkander bajnokság"... Egyelőre nem tudja nagyon mire vélni, nem is igazán foglalkozik vele. Elvégre mi baj származhat abból, ha néhány férfi megméretteti az erejét, nem?
Ukrom gyorsan rá is vágja a választ, hogy ott lesznek, majd miután Sunya elballag, Meireyla felé fordul megerősítésként.*
- Hát ha csak ennyi kell neki, és neked nem probléma... Menjünk, essünk túl rajta.
*Valóban lóg a levegőben pár megválaszoltalan kérdés, de ezzel a nő jelenleg nem foglalkozik. Azt érzi, közel van a nyomhoz, ami majd elvezeti őt gyermekeihez, ez pedig mindent felülír nála.*
- Azt hittem, többet fog kérni. Na mindegy. De ezért legyünk észnél, mert ki tudja, mibe rángat bele minket ez az ördögfajzat. Menjünk akkor?
*Figyelmesen hallgatja, milyen üzletet kíván kötni a kis gnóm Ukrommal. Végül is annyira nem meredek, amit kér, legalábbis így első hallásra. Az, hogy nem éppen teljesen legális a "szkander bajnokság"... Egyelőre nem tudja nagyon mire vélni, nem is igazán foglalkozik vele. Elvégre mi baj származhat abból, ha néhány férfi megméretteti az erejét, nem?
Ukrom gyorsan rá is vágja a választ, hogy ott lesznek, majd miután Sunya elballag, Meireyla felé fordul megerősítésként.*
- Hát ha csak ennyi kell neki, és neked nem probléma... Menjünk, essünk túl rajta.
*Valóban lóg a levegőben pár megválaszoltalan kérdés, de ezzel a nő jelenleg nem foglalkozik. Azt érzi, közel van a nyomhoz, ami majd elvezeti őt gyermekeihez, ez pedig mindent felülír nála.*
- Azt hittem, többet fog kérni. Na mindegy. De ezért legyünk észnél, mert ki tudja, mibe rángat bele minket ez az ördögfajzat. Menjünk akkor?
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-05-13 09:38:25
Üzenet elküldve: 2021-05-13 09:38:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Kereskedők nyomában//
*Egy pár pillanatig eltart, míg Ukrom felfogja a szívesség értelmét és voltaképpi következményeit. Na nem mintha az ork agya lassú lenne, csak a hirtelen rátörő stressz annyira fölizgatta őt, hogy már erkölcstelen és piszkos munkák tucatjai ostromolják elméjét mielőtt maga a szívesség elhangzott volna. Így szemmel jól lehetett látni önnön megkönnyebbülését, mikor egy sokat éppen nem mondó tekintetet vált Akanaeuval, szemét forgatja, majd feje visszapörög Sunyához. Arca kissé megolvad, tekintete már nem szúr tőröket, de morcos hangját továbbra is megtartja, ha más miatt nem is, de színészkedés adtából. Hogy nézne már ki, ha egy kétméteres ork hálálkodna hogy nem kell kezét bepiszkítania?*
- Nem szükséges egyikünk idejét sem pazarolni, vállalom. Indulhatunk mikor szót mondasz rá. *Ugyan nem élvezi, hogy hirtelen kiveszi társa kezéből a stafétát, de az "illegális" szó hallatán minél hamarabb le szeretné vakarni mellkasáról ezt a versenyt, mert végül benső paranoiája még arra kényszeríti az orkot, hogy nyársra húzza az egyik vendéget pallosával. És ezzel nemcsak magát hozza bajba, hanem társát is.
Muszájból és megerősítésként hozzá is fordul, válaszra várva; kevésbé zordan és inkább szkeptikusan, a fent említett miatt is és azért, mert még továbbra is megvan rá az esély, hogy amaz nem hajlik meg a szituációnak ily hamar. Pár részlet még megválaszolatlanul lóg a levegőben, de Ukrom reménykedik, hogy a gnóm hangulata megtartásának végett nem nyaggatják kliensüket többet a kelleténél.*
*Egy pár pillanatig eltart, míg Ukrom felfogja a szívesség értelmét és voltaképpi következményeit. Na nem mintha az ork agya lassú lenne, csak a hirtelen rátörő stressz annyira fölizgatta őt, hogy már erkölcstelen és piszkos munkák tucatjai ostromolják elméjét mielőtt maga a szívesség elhangzott volna. Így szemmel jól lehetett látni önnön megkönnyebbülését, mikor egy sokat éppen nem mondó tekintetet vált Akanaeuval, szemét forgatja, majd feje visszapörög Sunyához. Arca kissé megolvad, tekintete már nem szúr tőröket, de morcos hangját továbbra is megtartja, ha más miatt nem is, de színészkedés adtából. Hogy nézne már ki, ha egy kétméteres ork hálálkodna hogy nem kell kezét bepiszkítania?*
- Nem szükséges egyikünk idejét sem pazarolni, vállalom. Indulhatunk mikor szót mondasz rá. *Ugyan nem élvezi, hogy hirtelen kiveszi társa kezéből a stafétát, de az "illegális" szó hallatán minél hamarabb le szeretné vakarni mellkasáról ezt a versenyt, mert végül benső paranoiája még arra kényszeríti az orkot, hogy nyársra húzza az egyik vendéget pallosával. És ezzel nemcsak magát hozza bajba, hanem társát is.
Muszájból és megerősítésként hozzá is fordul, válaszra várva; kevésbé zordan és inkább szkeptikusan, a fent említett miatt is és azért, mert még továbbra is megvan rá az esély, hogy amaz nem hajlik meg a szituációnak ily hamar. Pár részlet még megválaszolatlanul lóg a levegőben, de Ukrom reménykedik, hogy a gnóm hangulata megtartásának végett nem nyaggatják kliensüket többet a kelleténél.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-05-11 14:13:20
Üzenet elküldve: 2021-05-11 14:13:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Kereskedők nyomában//
* Sunya elég tiszta képet kap a helyzetről, de még így is lenne kérdése, amit már azért nem kötnek az orrára. Nem úgy néz ki, mintha ezt a szívére venné. Továbbra is vidáman folytatja.*
- Ám legyen. Ha ennyit kívánt megosztani velem, akkor legyen így. Nem kotnyeleskedek.* Még a vállait is megrántja. Most, hogy ez megvan jöhet az ár, ami mint kiderül nem éppen pénzben kifejezhető. Mindenki arra kíváncsi, hogy vajon mit akarhat a gnóm Ukromtól. Nem is kell tovább ezen rágódni, mivel rögtön neki is lát kifejteni kérését.*
- Nos nekem az izmaid kénének. Mondjuk azt, hogy egy nem éppen teljesen legális szkander verseny kerül megrendezésre az este. A jelenlegi versenyzőm pedig most sajnálatosan lesérült. Ha legyőzöd riválisom bajnokát, akkor megteszem, amit kérsz. Sőt még egy kis aranyat is fizetek munkádért. Ez a feltételem jelenleg. A Templom előtt találkozunk. Beszéljétek át nyugodtan, hogy mi legyen.* Ő azzal szépen feltápászkodik és elsétál. Ha akarják, akkor megbeszélhetik ezt egymás között, de akár rögtön adhatnak választ is neki.*
* Sunya elég tiszta képet kap a helyzetről, de még így is lenne kérdése, amit már azért nem kötnek az orrára. Nem úgy néz ki, mintha ezt a szívére venné. Továbbra is vidáman folytatja.*
- Ám legyen. Ha ennyit kívánt megosztani velem, akkor legyen így. Nem kotnyeleskedek.* Még a vállait is megrántja. Most, hogy ez megvan jöhet az ár, ami mint kiderül nem éppen pénzben kifejezhető. Mindenki arra kíváncsi, hogy vajon mit akarhat a gnóm Ukromtól. Nem is kell tovább ezen rágódni, mivel rögtön neki is lát kifejteni kérését.*
- Nos nekem az izmaid kénének. Mondjuk azt, hogy egy nem éppen teljesen legális szkander verseny kerül megrendezésre az este. A jelenlegi versenyzőm pedig most sajnálatosan lesérült. Ha legyőzöd riválisom bajnokát, akkor megteszem, amit kérsz. Sőt még egy kis aranyat is fizetek munkádért. Ez a feltételem jelenleg. A Templom előtt találkozunk. Beszéljétek át nyugodtan, hogy mi legyen.* Ő azzal szépen feltápászkodik és elsétál. Ha akarják, akkor megbeszélhetik ezt egymás között, de akár rögtön adhatnak választ is neki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293