Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-02-11 02:36:13
 ÚJ
>Zeekx Alphonsus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Nyílt//

*Egy isten papja a templomban. Ez talán annyira nem is újdonság amilyen időket élünk viszont az, hogy a három közül egy negyedik isten papjáról van szó az már meglepő lehet. Zeekx-re ránézve pedig a csuhája alapján és a szent szimbólum miatt amit a nyakában hord hamar rájöhet a munkájára. Bár nem épp a legvidámabb környezetben van ennek ellenére úgy vigyorog mint a vadalma.*
~Csodás nap ez. Úgy hiszem ebben a templomban akár Guymar tanításait is jól lehetne hangoztatni bár talán másoknak nem tetszene úgyhogy kerülni is kéne. Talán ha előre meg volna beszélve akkor nem zavarnék másokat.~
*Ő is leül egy padra és élvezi milyen hűs a templom levegője. Jól esik neki.*


2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-02-09 15:21:19
 ÚJ
>Ogadel Zujest avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//

*Lassú, komótosan lépkedő, kopasz fejű férfi járja fel-alá a templomot, aki kezeit összefonva tartja maga előtt a habitusa hosszú, bő ujjának takarásában. Minden aprócska kis részletet alaposan megszemlél, természetesen azon részekre, amik nem látogathatóak, oda nem alkalmatlankodik be. Mikor szembetalálkozik valakivel, akkor kimérten meghajol, majd a saját stílusában köszön.*
-Áldás, békesség!
*Ogadel az élet védelmezője, és később remélhetőleg maga Eeyr prófétája is egyben. Az ő szerzetesi rendje az életet tartotta a legszentebb dolognak, ami igen nemes feladat. Érdekes, hogy első pillantásra azonban talán éppen ennek az ellenkezője ugrana be róla valakinek. Ezért sem szabad első látásra ítélkezni, vagy pálcát törni bárki feje felett. Mint minden a civilizációtól távolra eső szerzetesi rendnek, az övének is megvoltak a maga kemény és szigorú szabályai, aminek következtében ráragadt a titokzatosság, zárkózottság, amit hűen tükröz maga a megjelenése.*
-Áldás, békesség! *köszön szüntelen, hiszen nincs egyedül. Szándékában áll minden tudását és bölcsességét papírra vetni, így hamarosan le fog menni a könyvtárba. Előbb azonban leül az egyik padra és a kőoltárt kezdi bámulni, miközben emlékek kezdenek kirajzolódni és megelevenedni előtte.*


2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-02-06 18:33:06
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Kutatás//

*Valahogy Sa'argathot és Sa'Tereth történetén nem lepődik meg. Egyrészt azért, mert az orvtámadást kinézi belőlük, másrészt pedig azért, mert szemtanúja volt ő is az égi csatának, amiből valami hasonló következtetést vont le a történésekkel kapcsolatban.
Mielőtt rátérhetnének a Hetedik kérdésére, Letrion kisasszony a maga kis laza tempójában belibben a beszélgetés kellős közepébe.
Ahogy a mágus szúrós pillantást szegez a nőnek, Ryrin csak ártatlanul megrántja a vállát, miszerint ő semmiről sem tehet. A beszélgetés viszont a megszakítás ellenére tovább folytatódik.*
-A lélekrabló erederokat én is megvetem. A régi rendemben vadásztam is rájuk.
*Bólint komolyan, mert nem volt könnyű kiszűrni, hogy kik is alkotják az eredarok csoportját, ám a férfinek megvannak a módszerei, ha valaki esetében gyanút fog.*
-Lovagként úgy gondolom, hogy csakis egy ilyen entitást szolgálhatok, s semmi egyebet! Szent számára minden, mi előttem is, és megvet olyan dolgokat, amiket én is. Viszont ellentétben velem ő nem hibázik!
*Ismeri el beleegyezően a saját tökéletlenségét, majd felteszi talán az utolsó kérdéseit.*
-Hogy kerülhetek kapcsolatba a Hetedikkel? Hogy kell hozzá szólni, hogy meghallgasson? Miképp adhat útmutatást nekem, ha rászorulok?
*Kicsit talán sok a kérdés, de a szívből jövő lelkesedés miatt nem bír tagoltabban beszélni.*
-Végül, de nem utolsó sorban: Miként tudhatom meg, hogy mit vár tőlem a Hetedik, hogy méltón szolgálhassam őt?
*Egyértelműen eldöntötte a további életútját. Mióta él, egy ilyen entitást keres. Egy olyat, akit követhet, aki parancsai szerint élhet, s aki a halandó urakkal ellentétben soha sem árulja el. Akihez hűséggel tartozhat, még úgy is, ha még erre nem is feltétlenül áll készen a lovag.*


2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-02-05 21:40:52
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

*A félvér fejében a sötételf pokoli lármát csap. Teljesen ki van akadva, hogy neki ide kell jönnie, és ezt kell csinálnia, de szerencsére az embernek sikerül jól fejbe billentenie, hogy maradjon végre nyugton. Az valamilyen csodálatos módon hallgat az emberre, de durcás és alig akar engedelmeskedni. Az ember mit sem törődve vele belép a templom kapuján. Mágiát szeretne tanulni, de fogalma sincs hogy hol kezdje Körbe-körbenéz, forgatja a fejét, végül arra jut, hogy talán lemegy a könyvtárba, és ott kezd el keresgélni. Hátha talál egy-két jó olvasmányt vagy egyebet, amikkel kezdhet valamit. Mivel elkezdheti ezt az egészet.*


2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-02-05 19:22:12
 ÚJ
>Omon Rabark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

* Mint ahogy azt már korábban eltervezte, a barakk után egy sokkal kellemesebb pihenőhelyet keres fel. Persze, ha úgy vesszük, még mindig nem a legjobb helyen jár, ha pihenni akar, de itt legalább le lehet ülni, ráadásul a tanulás is lehet izgalmas folyamat - legalábbis Omon szeret leülni a pergamenek elé egy hosszú, fárasztó nap után. Most pontosan egy ilyen napon van túl. A nap már lemenőben van, mikor belép a templomba és elégedetten tapasztalja, hogy a templom majdnem ugyanúgy néz ki, mint az élőholtak támadását megelőzően. Persze ugyanolyan már sosem lesz, de hiszen semmi sem lesz ugyanolyan. Az emberek - és egyéb entitások - megváltoztak, szinte egytől egyig.
Omon azonban nem azért van most itt, hogy az emberek és egyéb lények társadalmát, vagy viselkedésmódját tanulmányozza, hanem hogy választ kapjon az ezernyi kérdésre, melyek benne kavarognak mostanában. Mióta felébredt a sérülésből, ő is érzi, hogy valami nincs rendjén. A varázslatokat nem úgy tudja használni, ahogyan korábban, elég csak a barakkban történt kudarcra gondolni, mikor egy egyszerű varázslatot sem sikerült megtennie, amit máskor egyszerűen megold. Mintha félkómája alatt elvesztette volna tudásának - és ezáltal hatalmának - egy jelentős részét. Talán az istenekhez van köze ennek is, talán valami máshoz. Mindenesetre minderre választ szeretne kapni és, ha lehetséges még többre is - ezért érkezett hát a templomba.
Az ajtótól nem nagyon távolodik el, csupán oldalra fordul és közel a sarokhoz leül a padra és nagyot sóhajtva kezdi figyelni a helyet. Hamarosan érkezik egy csuhás és kezdődhet a tanulás, amire már egy napja várt. A fenti kérdések kapcsán szeretne eligazodni, illetve nem sokkal később, mikor már folyik a beszélgetést, arra is választ keres, hogy kik azok az istenek, akiket tisztelnek a népek és melyiküknek milyen tanításai vannak... Na, meg, hogy a templomban kit tisztelnek, meg ilyesmi... Egyszóval, elég sok kérdése van. *


2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-02-03 16:02:50
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

//Kutatás//

*Ryrin szavaira Med éppen rábólintana, ám a mondat végével nem tud teljes mértékben egyetérteni.*
-Megölte, vagy csak átvette a helyét... nem tudni biztosan. *vonja meg a vállát.* -Tény viszont, hogy Sa'Tereth, Sa'argathot mestere volt! Sa'argathot azon munkálkodott, hogy úgymond megnyissa mesterének a kapukat. A mester pedig letaszította, félrelökte tanítványát.
*A további kérdés teljesen logikus.*
-Sajnos azt nem tudom megmondani, hogy Sa'Tereth maga a Hatodik e, vagy csupán a Hatodik főbb szolgája. Talán ezekből kiderül. *mutat az asztalon lévő, még le nem fordított és át nem másolt papírtömegre. Med sem fog tudni mindent, de amit tud elmond.*
-Visszatérve a Hetedikre... *folytatná, ám ekkor érkezik meg Raeyan, aki belefojtja Medbe a szót. Természetesen a mágus ennek nem örül, így egy kissé rosszalló, szúrós pillantást vet felé.*
-Örvendek. *morogja, majd visszakanyarodik a témához.*
-Szóval a Hetedik. A legenda szerint minden lélekkel bíró teremtményért kész felelni, ugyanakkor csak az igazakat és a jókat választja soraiba. A Fény és a Föld eszenciáit használja, a lélekrabló eredarokat megveti, a többi fajt szereti.
*Itt megint tart egy szusszanásnyi szünetet, ahogy azt már a hallgatóság megszokhatta.*
-Az aljas törekvéseket nem támogatja, ő az élet védelmezőit és az igazság szolgálóit pártolja, ezt elsőrangúnak tartja! Támogatja a jó, szép dolgokat, mint a művészet, teremtés, tudomány, és az áldás, élet mágiát. Mikor megjelenik, bőre márványosan tündököl, izzó meteoritként suhan az égen, kezében a Második Nappal, ami egy irdatlan méretű buzogány. A leggyakoribb megjelenése azonban a fény és a hang!


2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-02-01 19:07:21
 ÚJ
>Lehtent Ozelgey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Kutatás//

*Lehtent legnagyobb meglepetésére időközben megjelenik az ork is, bár ő is eléggé szótlan. Egy apró pillantást tesz felé, de a fejét visszafordítja a csuhás alakra. Meghallgatja a mesét, megpróbálja megjegyezni, de hozzászólni újra nem tud, inkább csak bólint, és tudomásul veszi, nem kötekszik. Elfogadja, hogy ez így van, vagy így volt.
Megérti a lovag lelkesedését, na meg Lehtent örül, hogy ne neki kell beszélnie és kérdezősködnie. Persze ha kellene, akkor megtenné, de így sokkal kényelmesebb.
A figyelmét teljesen eltereli egy nő, aki vatstag, de látszólag meleg téli öltözetben jelenik meg. A férfi egy kicsit elgondolkozik, hogy látta-e már a valahol, de mikor megszólal, akkor a hangjáról felismeri.*
~Ott volt a temetésen!~
- Ki nem hagynám!
*Mosolyog a nőre kedvesen.*
- Örülök, hogy viszont láthatlak.
*Kezet csókolna a nőnek, ahogy régen, nemesi családjában tette, meg ahogy igazából is illik, de asok ruha miatt inkább nem teszi, fél, hogy nem találná meg a kecses kacsót.*


2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-02-01 13:06:28
 ÚJ
>Lahut Seii avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Kutatás//

*Halkan hümmög egyet mikor a csuhás visszautasítja a pénzt, talán odáig nem is hallatszik el. A mese közben kicsit megfeledkezik a tökéletes álcájáról és arcával is a beszélő felé fordul ahogy hallgatja. Berémlenek neki régi tanításai, van ahol még bólogat is kicsit, másutt viszont felvonja szemöldökeit, mert bizony néhány részletre ő máshogy emlékszik. Persze nem tudhatja melyik az igaz, amit neki otthon mondtak, vagy amit most hall, mindenesetre érdekes. Persze nem csodálkozik rajta, hiszen az egész világnézet, életfelfogás más itt mint ahonnét ő jött. Ryrin helyette is felteszi a felmerülő kérdéseket, Lahut egyébként is elég szkeptikusan áll ehhez az egészhez. A múltról csak annyit tudhatunk amennyit valaki valamiért leírt, vagy ami szájhagyomány útján fennmaradt. Előbbit sem feltétlenül jó szándékkal, teljes igazságában írnak meg, utóbbinál pedig még az újabb elmesélések csavarásai is változtathatják. Neki inkább a jelen és a jövő a fontos, a múlton már úgysem tud változtatni. Annyira persze nem feledkezik bele a történetbe hogy ne tűnne fel neki az érkező Télikabát, de hozzá viszonyítva pont Ryrinék másik oldalánál ácsorog így nincs útban a jövevénynek. Lassan, tisztelettudóan biccent azért neki amikor végre előbújik belőle az ember és méltóztatja őt is észrevenni. Megszokta már hogy sokan így állnak hozzá, nem fog rajta se megsértődni, se tetézni a bajt, inkább igyekszik megmutatni hogy Raeyan ellenszenve rossz felé irányul. Különös neki hogy errefelé néhányan ennyire fáznak, az északi hegyekben ennél lényegesen csípősebb volt az idő, ráadásul szinte mindig hó borította a tájat, ezzel szemben itt csak ritkán látni némi fehérséget. Ő maga továbbra sem közösködik, marad pár lépéssel távolabb, így is elég zsúfolt már a csuhás környezete.*


2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-28 20:03:46
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Neki nincsenek mesterek, vagy szülők akik foghatnák a kezét, hogy vezessék az útján. Az az időszak elmúlt, a Sors tett róla, hogy ez így legyen.

Azonban a leányzó céltudatosan keresi a választ a test működésére. Az alapvető funkciók remekül tudja kezelni, viszont van amikor meg kell erőltetnie magát, s az már nem olyan egyszerű, ezen pedig szeretne változtatni.

A félvér szavait érdeklődve hallgatja. A leányzó jobban odafordul a férfi felé. A kezét az állára teszi, és némán figyel.*
~ Sok mindenre kell összpontosítani, az egyszer biztos.~
- Jó magam nem kifejezetten orvosnak készülök, viszont úgy vélem ez a tudás sok mindenben segíthet, és talán egyszerűbb lesz kezelni a problémákat.
~ Mindig ilyen nehéz volt, hogy a testet teljes mértékben tudjam kontrollálni?~
*Gondol vissza az előző múltbéli énjeire. Nem sűrűn jön "látogatóba" erre a világba, így még akadhatnak némi "apró" kellemetlenség, amin kénytelen túl esni előbb vagy utóbb. Azonban azóta rengeteg idő telt el, és több lehetősége van Tyilariának tanulni és fejlődni, habár még ebben a korban sem olyan egyszerű hozzá jutni a tudáshoz.

A legtöbb értelmes élőlény sem használja ki az agyuk száz százalékát; legalábbis _tudatosan_. Egyes funkciók ösztönösen működik. A harántcsíkos izmok irányításával nincs is semmi gond, viszont amelyek autonóm működnének arra neki "külön figyelmet" kell biztosítania, emiatt nem olyan egyszerű a képlet a leányzó számára.
Ezer egy kérdést tudna feltenni, de jó lenne előtte szépen sorban haladni, és az elején kezdeni.

Miután a lány kérdésére kérdéssel felel, alattomos mosolyra húzza az ajkait.*
~ Élőteszt alanyként segíthetnél nekem.~
*De ismét egyre inkább komolyra vált az ábrázata.*
- Úgy értem a segítségemre lehetne, miszerint tudna nekem javaslatot tenni, hol is kezdhetném el a kutatást ezen a téren.

*Miután befejezte a mondókáját, csak a hallgatja a másik fél válaszát. Egy nagy sóhajtással nyugtázza, hogy bizony önállóan nem lehet mindent elsajátítani.*
- Legyen akár fizikai vagy szellemi munkáról, mindenhez idő kell, s nem lehet elsiettetni, ez igaz. Csak sajnos én úgy veszem észre, hogy sokan inkább varázsitalokra fókuszálnak, mintsem a "lényünk" valódi működésére koncentrálnának.
*Közben közelebb csúsztatja az orvosnak a könyvet, amit eddig olvasott, hátha a hitelességét meg tudja erősíteni.*
~ De egy önként jelentkezővel is beérném. Esetleg egy mazochista?~

- Ez igaz, de mégsem tudják mindenűt terjeszteni az igét, és nincs senki aki a tudomány nevében "beáldozná" magát.

*A férfi utolsó kérdésére, szélesre húzza a mosolyát, majd pár pillanat múlva válaszol is.*
~ Nem biztos, hogy a közel jövőben lesz még ilyen szerencsém.~
- Azért keresem a titkot, mert a jövő mindig tartogat meglepetést, továbbá normális esetben ragaszkodunk az élethez.


2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-27 22:54:52
 ÚJ
>Letrion Raeyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Megfontolt

//Kutatás//

*Nyílik a templom ajtaja, és belép rajta egy nagy télikabát. Odakint dermesztő a hideg, és bent is gőzölög a lehelet, ám Télikabát nem fázik. Elvégre, ő Télikabát, azért van, hogy ne fázzon. Ez a munkája, hogy nem fázik. fej gyanánt egy sapka búbja és egy kilométerhosszú sál vége látszik kikandikálni a nyakrészből, és ennek a vastag gyapjúpáncélnak az egyetlen létező résén pára tör elő – Nagykabát lélegzik. Kézfeje nincs, karja vége üreges, lába vastag nadrág és csizma, amik térdből nőttek, bár mozgásából kikövetkeztethető, fentebb is vannak a lábait külön mozgató csontjai. Barna Télikabát tehát kutakodva, széles derékmozdulatokkal nézelődve (külsőleg nehéz behatárolni, hol is ez a derék, és valószínű amúgyis keveseket érdekelne) közlekedik a templom folyosóján, látszólag nem hozza zavarba saját kabátléte. Pedig talán ő az egyetlen e fajból, aki idáig jutott az evolúciós létrán. Bármi is legyen az, persze. És nem is céltalan ez a lét, ugyanis pár perc lézengés után meglát egy lovagot, és megindul felé. Történelmi pillanathoz közelítünk, ahogy a mágussal diskuráló Ryrint megközelíti, elvégre ez lehet az első alakalom, hogy emberszabású, és bő szabású kapcsolatot teremt egymással. Utóbbi kezdeményez: felemeli két karját, és összeteszi, egymásba akasztja és tolni kezdi, ezzel mindkét karja üregéből kinöveszt egy-egy kesztyűt, kézfej gyanánt. Bámulatos, biztos mutogatással kommunikál majd! Folytatja: friss kézfejeivel a sapka és a sál közötti résbe nyúl, ahonnan eddig csak pára tört elő állandó ütemmel; szétfeszíti, és ezzel lerántja a leplet kilétéről.
Nagykabát ugyanis lenyelt egy embernőt. Nagykabát invázióra készül, ezt már nem tagadhatja, hiszen első áldozatát már elejtette. A lovag egyébként ismerheti ezt a nőt, vagyis Raeyant, akinek jelenlegi arckifejezése tényleg olyan, mint aki egy agresszív lénnyel küszködött volna reggeli helyett, most pedig emésztősav mardosná a hátsó felét. A madárdalos jó reggelt így hangzik:*
- Fogadok, te, ha alszol egyáltalán, azt is vigyázzban állva.
*Közli, mivel sosem látta még lecsukott szemmel a lovagot két másodpercnél továbbig. Sem senkit, mert ugye csukott szemmel nem látunk...*
- Szia, örülök, hogy velünk maradtál! *Választ sem várva fordul Lehtent felé. Az ork felé csak biccent, miheztartás végett, onnantól pedig igyekszik észre sem venni őt, ami elég nagy teljesítmény, hiszen ha mondjuk Nagykabát az orkot próbálta volna lenyelni, feszülős trikóvá lett volna. Ezután a mágushoz fordul:*
Bocsánat, hogy félbe szakítottam. Raeyan vagyok, ők velem vannak, izé, velük vagyok. Folytassa, kérem.
*Majd pedig, ha ez a Nagykabát-Raeyan mutáció kellően bearcátlankodta magát a hittanfolyamra, csöndben hallgatja immár ő is a varázsló mondanivalóját.*


2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-27 17:50:19
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Hallgatja az ifjút és elgondolkodik. Amikor ő ennyi idős volt a mesterei mint egy inast használták. Hozta vitte a felszereléseket tisztogatta a szikéit. Évek teltek el ezzel és amikor ezek az évek elteltek és ő alázatos szolgálatát letette, csak akkor kezdték emberszámba venni. Ez olyan mély hatással volt rá, hogy azóta is ezt tartja követendő példának. Habár ő soha nem akarta megosztani a tudását mással, azért szívesen beszél erről. Pláne ha szakmabéliről van szó, akik valóban méltó a beszélgetésre. Úgy véli ez hamarosan kiderül.*
- A működés nagyon bonyolult és az anatómia vajmi kevés ehhez. Több kell! Ismerni kell az anatómiából megismerhető apró részletek minden kis rezdülését. Egyszerre kell látni a teljes képet és a finom részleteket. Mi miért van, mi miért működik, mi miért működik egyszerre és külön. Mire van szükség és épp mire nincs. Ez függvénye nagyon sok mindennek életkornak, fajnak, nemnek és még számtalan olyan összetevőnek is, amelyet még nem ismerünk. Talán ezek az alapok, ezek azok, amelyek az anatómiát érthetővé teszik. Ettől még nem leszünk orvosok, az még nagyon messze van. Hiszen az orvoslás nem más mint megépíteni és megszerelni a test finom rendszereinek elhasznált, vagy sérült elemeit.
*A doktor mondja mindezt hideg tárgyilagossággal, de mégis látszik rajta, hogy szívesen beszél a témáról. Kifinomult ember, aki ad a részletekre, legyen az a mondandója, vagy a testtartása.*
- Hogy asszisztálni magának? Esetleg legyek a segédje?
*Nem világos a kifejezés és a szövegkörnyezet párosítása, de majd a másik kifejti. ezt érdeklődve hallgatja.*
- Igen a fogékonysághoz jó fiatalon elkezdeni a szakmát. A fiatalság az alapokról szól. *Bal kezének újaival finoman megdörzsöli az állát, majd folytatja.*
- Azonban minden más a tapasztalatról és a kreativitásról szól. Számtalan eset és kutatás hoz olyan meglepő dolgokat, amelyek nincsenek leírva a könyvekben, így azokhoz csak akkor juthatunk hozzá, ha magunk látjuk és járunk utána. Ehhez pedig idő kell. Sok idő. *Egy olyan kórban ahol a könyveket kézzel írják, ott bizony a tudás nem a lapokon hever, hanem az emberekben és a tapasztalatokban.*
- Az orvosdoktor olyan mint a tölgy, amely lassan növekszik és ereszt lombkoronát, amely végül erős törzse és ágai folytán biztosan álla az élet talaján. A legkevésbé olyan mint a bálványfa, amely gyorsan növekszik magasra és hamar kidől, mert nincs alap amely megtartsa. *Teszi hozzá egy kis fintorral a szája szélén, mondandójának második felét.*
- Miért érdekli az öregedés? Habár ez sokunkat érdekel, de a kérdés igen bonyolult és sokrétű. *A kérdés jó, de a miért és a hogyan talán rávilágít a lány igazi szándékaira.*


2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-26 19:16:44
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Elfeknél nem könnyű meghatározni az életkorukat, viszont nem tévedt sokat a félvér.

A lány érdeklődése, nem pusztán hobbi vagy véletlen. Tisztában van azzal, hogy az életlángja magától is kialszik egy idő után, hiába éljük az életünket "tökéletesen."*

- Igen! Szeretném megtudni, hogy "miként" is működünk.
*Hallja a másik fél reakcióját, szóval van valami a férfiben ami felkelti az érdeklődését, mintha valamit tudna.*
- Jelenleg csak ennyiből tudok gazdálkodni és kiindulni.
*Majd sokat sejtetően, pillant a másikra.*
- Ha gondolja tudna nekem "asszisztálni."

*Az tény, amit talált könyveket, azok csupán az embereket írja le. Elfeke orkokat és más egyéb humanoid lényeket nem tartalmaznak a könyvek.
Amennyiben a másik fél meg akar bizonyosodni a könyv tartalmának a hitelességéről akkor nyugodtan átadja neki.

Sajnos az pedig nagyon is igaz. Sokan úgy gondolják, hogy némi bájitallal minden megoldható, vagy esetleg varázslattal. Ám betegségekre hiába akarnak felkutatni alkimistát, nem fog tudni mit kezdeni a beteggel.

Közben elhangzik egy kérdés. A leány, nem éppen orvos típusnak néz ki, inkább egy kalandornak.*
- Talán csak megérzés.
*Mosolyodik el a hó hajú leányzó.*
- Minél fiatalabbak vagyunk annál fogékonyabbak vagyunk a tanulásra.
*Valahol el kell kezdeni nem? De a félvér kérdései hiába sok, egyáltalán nem zavaróak, sőt, jelen pillanatban örül is a társaságnak.*
- Csak "konyhai" szinten értek az orvosláshoz, még rengeteget kell tanulnom ez ügyben, s remélhetőleg meg lelem választ, hogy miért öregedünk.
*Valaminek az életét el kell venni, hogy tovább élhessünk, legyen ez növény vagy állat. Egyik élet élteti a másikat, viszont csak egy ideig működik.*



2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-26 08:42:53
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*A fiatal beszélgető társ alig lehet húsz éves, de amit mond az meghökkenti a doktort. Anatomia? Ez nem egy szokványos kutatási terület. Sőt ami azt illeti inkább ritka. Egy ilyen kutatás és tudás nem érhető el akárhol. Vagyis inkább alig pár helye a világban. Ő ezt nyugaton tanulta egy letűnt és bukott közösségben. De annak már jó ideje. *
- Anatómiát. *Mondja doktorhoz méltó hivatalossággal.* - Itt a templomban? A mágusoktól akik nem orvosok, doktorok talán gyógyítók, vagy kuruzslók. *Teszi fel a kérdést egy kicsit meglepődve, hiszen ez a helynem az orvoslásról híres. De még csak a könyvtár sem alkalmas, vagy tartalmazza a megfelelő tudást. Ráadásul ezek a dolgok nem tanulhatóak könyvből. Nem mellesleg egyáltalán ki írhatta az itt található anyagokat. Bizonyára valami kókler. A doktor büszke orvos és kevés sarlatán munkát fogad el és kételkedik abban, hogy az itt élő csuhás mágusok alkalmasak e ilyen műveletre. Nem feltétlenül azért mert ügyetlenek. Sokkal inkább azért mert nem ezért élnek itt. Nyilván a leány ezt nem tudja és azért van itt, mert úgy vélte, hogy a templom mint a tudományok tárhelye talán adhat valamit ezen a területen.
Az igazság viszont az, hogy az orvosdoktorok olyan ritkák mint a fehér holló. A tudásuk pedig nem tanulható szinte sehol. Nyugaton volt egy orvos közösség, de az már elbukott.*
-Igen orvos vagyok. Miből jöttél rá? *Kérdi hűvösen.* - Mellesleg. Nem vagy kicsit fiatal az ilyen kutatáshoz? Mit tudsz te az orvoslásról? Miért érdekel? *Sok a kérdés, hiszen nem csak az orvos kevés, hanem az érdeklődő is. Ezért a doktort egy kicsit felcsigázza a kisleány érdeklődése.*


2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-24 22:24:51
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

*És ott áll, nyakában a kötéllel, minden idők egyik legnagyobb mágusa, Lorew Mazoral. Az ügyeletes tiszt pedig buzgón olvassa fel a vádakat, amik ellen vétett. Meg kell hagyni, szép hosszú lista.*
- Közrendű életére tört, testi épségét veszélyeztette, kis értékű tárgyakat tulajdonított el...
- Ez most a lopás? *szúrja közbe Lorew a kérdést. Minek cifrázni? És nem is volt nagy dolog... Mondjuk ezért nevezhetik kis értékűnek...*
- Sértett, rágalmazott *folytatja a tiszt köhintés kíséretében* Másokat tévedésbe ejtett, hazug hitben tartott *azok valóban szép napok voltak* A közbiztonságot veszélyeztette, Arthenior ellen fellázadt, kémkedett, démonokkal paktált le, és minden halandó kiirtásán fáradozott. Az ítélet pedig: halál.
*Megborzong. Valahol annyira szép, annyira dicsőséges lenne így meghalni. A sok halandó élet, amely már kioltódott az ő munkássága miatt, az bizony nem tér vissza csak azért, mert ő lógni fog. Ezt minden jelenlévő tudná. És Lorew pofátlan vigyora is pontosan erről tanúskodna. "Hiába öltök meg, a szeretteitek nem térnek vissza. Nem vár rájuk semmi, az élőholtak által széttépett maradványaik elrohadnak a földben." Mennyire szeretne azok szemébe nézni, akiket miatta ért veszteség. De erről le kell mondania, és abbahagyni a fantáziálgatást, van még dolga.
Felpattan a földről, és kilép a templom kapuja elé. A törvényeket már átnyálazta, nagyjából csak a háromnegyede igaz rá, erőszakot például még senkin nem tett. Ami késik persze, az nem múlik. A másik papiros, amit a kezében tart, az a kezelésének részletei. "2. nap: a beteg szörnyű állapotban van, noha már nem életveszélyben. A beszéde még mindig zavaros, de egyre tisztábbak a szavak. Valami halálról beszél, és mindenféle borzalmakról, amiket átélt. A külseje alapján bele sem merek gondolni, min mehetett keresztül." Persze. Tény, nekik biztos nem volt még olyan nagyszerű napjuk. "5. nap: Végre értelmes mondatokban beszél, noha még mindig nem fogja fel a külvilágot, egyre csak a halálról beszél. Hogy találkozott vele, megérintette, közeledett, távolodott, de mégsem ragadta el soha. Talán sosem fog magához térni, ami az átélt trauma után nem lenne meglepő." Nos, aztán mégis sikerült neki, a nyolcadik napon érték el az áttörést. "8. nap: Végre tudatánál van. A bájitalokat még mindig elutasítja, de már felfogja a környezetét, és válaszol a kérdésekre. Azt állítja, nem tudja, mi történt vele." A többi már lényegtelen. Azóta eltelt még két nap, ő pedig úgy döntött, távozik. Nincs szüksége tovább a pátyolgatásra, noha érdekelte, mi történt vele, amíg nem volt tudatánál. Csoda, hogy nem csavarodott be véglegesen. De ha már így alakult, akkor... szüksége van egy kis friss levegőre, és nyugalomra.*


2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-24 08:21:23
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A leány nem gondolatolvasó, s nem is az ő tisztsége, hogy a formalitásoktól eltekintsen (legalábbis elméletben), megadja a tiszteletet a másiknak, de a nyelv egyik szépség hibája, hogy sokan arra asszociálnak, hogy öregítik, pedig nem így van.
Ha kényelmetlenéül érzi ettől magát akár a férfi, akkor beszélhet vele Tyilaria úgy is, mintha csak a kis unokája lenne.

A szemében minden halandó csupán gyermek hozzá képest, viszont azt valljuk be, ez mégis csak merész húzás lenne.*

~ No lesz egy kis társaságom?~
*Ha az embernek nem lenne egyáltalán kedve a társalgáshoz akkor következő mondattal már le is zárta volna a csevegést.

Közben a lány jobban szemügyre veszi az urat. Az első gondolata az volt, hogy egy emberrel beszélget, de ebben téved, mert egy félvérrel hozta össze a sors, aki talán egy orvos is egyben.*
- Anatomiát tanulok. Próbálok rájönni miként lehet elejét venni az öregedésnek, véglegesen.
*Most már tüzetesebben megnézi magának az urat tetőtől talpig, s ha van lehetősége akkor a másik fél szemébe néz, és úgy teszi fel a kérdést. Remélhetőleg nem veszi zokon a másik fél, de lehet más oka is van, ennek a szemlélődésnek.*
- Ön, orvos?
*Szinte már egy költői kérdésnek is betudható.*

A hozzászólás írója (Lauwirra Tyilaria) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.24 08:34:20


2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-24 01:28:10
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*A nagy járkálás mindig fáradsággal jár és ha elfárad az ember akkor jobb ha leül. Nem is tesz másként a jó doktor. Amikor megtalálja a megfelelő helyet kényelmesen elhelyezkedik keresztbe teszi a lábát és a táskájából előveszi a jegyzet füzetét. Épp eleget látott ahhoz, hogy belevágjon egy kis írogatásba és egy kis elméleti munkába. Alig kezdi meg a tevékenységet, máris történik valami. Egy női hang. Komótosan felpillant a munkából, először csak előre tekint, lustán keresve a hang forrását, majd az egyik és végül a másik oldalra.
Ekkor pillantja meg a leány és fogja fel az üdvözletet.*
- Üdvözlöm! *Köszön vissza az orvosi hűvösséggel, majd az üdvözlést betudja puszta illemnek. Mint amikor a lépcsőn köszönnek egymásnak. Már épp visszafordulna az irományhoz, amikor jön a következő megszólítás. Nos ez már összetéveszthetetlenül neki szól így féloldalas üléssel az irányába fordul.*
- Olvasgatok, pihenek. *Teszi hozzá hűvösen, kimérten, majd úgy gondolja egy kis csevegés ráférne.
- Ön mi járatban itt asszonyom? *Tudja, hogy a lány fiatal azonban a ez a tetszikezés nincs a kedvére és így hivatalosan akar eljárni.


2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-23 19:54:38
 ÚJ
>Lauwirra Tyilaria avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Felesleges, ugyanazokat megismételni amik az előbb elhangzottak, mivel az elf leányka akár hasonló módon vélekedhet. Egyesek a hitüket egyszerűen feladják, innen is látszik, hogy ez önmagunk megvalósítása semmi több, ami vagy elkísér egy életen át, vagy nem. Ennek ellenére sok mindent lehet tanulni az itteni szerzetesektől. Tyilaria, inkább azokra a tanokra fókuszál, ami kézzel fogható, illetve mérhető, azonban egyes hipotézisek is megragadják a képzeletét, mint például az öregedés. Ami él az egyszer elmúlik, viszont a legjobb szó rá mégis inkább az elhasználódás.
Szinte az összes fellelhető könyvet ebben a témában ki kölcsönözte. Habár azt vegyük figyelembe, miszerint ebből nincs tonna számra könyv, de egy kiindulási alapnak mindenképp tökéletes. A legtöbb információ magától értetődik a számára, vagy éppenséggel ismétlés, hiszen a testét kívülről belülről jól ismeri.

A célja, hogy mivel tudja az öregedést teljes mértékben megállítani. Arra vannak receptek, miként lehet lelassítani, viszont véglegesen képtelenség.
Külső szemlélőnek az lehet érdekes, hogy nem mágiában keresi a megoldást, nem is az "istenekről" keress információt, melyben miféle ellenszolgáltatást tehet.

Nemsokára egy ismeretlen alak ül le a közelébe, amire egyből felkapja a lány a fejét.*
- Üdvözletem.
Mi járatban tetszik itt lenni?
*Akárki nem téved be ide.*
~ Vajon ő mit tanulhat?~



2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-23 11:27:56
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*A templom. Arthenior büszkesége és egyik legimpozánsabb épülete, amely az apró kis város fölé tornyosul hirdetve, hogy az apró kis település még sem olyan lényegtelen, mint ahogy ezt az utazó látja. A doktor fekete hosszú ruhájában. Kezében orvosi táskájával érkezik meg ebbe a hatalmas kő monstrumba. Nem sokat vacakol a bejáratnál, hanem a maga lassabb tempójában méltóság teljesen vonul be a falak közé. Az egykoron a mágia templomaként ismert hely mára a fény istenének oltárává silányult. Habár egyesek fénynek nevezik és a világosság istenének tartják az fellehető istenséget, mégis a fény messze elkerüli a helyet, hiszen a nagy és vaskos falak jócskán meggátolják a napsugarak bejutását. Ez némileg elárul valamit az épület és annak hivatásáról, hiszen a fény istenének igen sok arca van és követő sem értik pontosan, ölni vagy halni kell hitük forrásáért. A doktor tesz egy kört az épület nyitott részében, hogy egy kicsit megszemlélhesse annak monumentalitását. Utoljára ilyen magas épületet Amon Ruadhon látott amikor a vashegy tornyát szemlélte, de az csak egy torony volt a hegyen és nem egy ekkora épület.
A szerzetesek között járva néha biccent egyet a fejével, hiszen mindenki körülötte igencsak illemtudónak tűnik. Ez nem igazán hatja meg a rideg doktort és mivel az érzelmek híján van csak a formalitást látja a gesztusokban. Ahogy körbejárja az épületet, elgondolkodik egy kicsit. A szerzetesek annak idején vallás és hit mentesen a mágiának szentelték életüket. Most, hogy hirtelen megjelent a három istenség mindenki megtért volna, vagy voltak akik elbuktak és száműzetésbe vonultak. Vajon azok, akik nem kezdtek el hinni, még maradhattak a falak között. Bár ha maradhattak is, egyáltalán mit csinálnak most, mivel a mágia már csak a hithez kötődik jelenleg. Érdekes felvetés és érdekes kérdések kavarognak a doktor fejében. Lehet, hogy érdemes lenne választ találni.
Ahogy végére ér a meglátogatható részeknek kiszemel egy ülőfelületet magának és leül. Eleget járkált már az épületben és úgy a városban is. Ideje megpihenni egy kicsit.*


2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-23 10:05:53
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Kutatás//

*A csapat valóban különös, ez kétségtelen, de az élet védelmezőjeként Ryrin annak ellenére az orkra is úgy gondol, mint a társára. Nem szívleli őket, mert rossz emlékei vannak róluk, ám az esélyt mindegyiknek megadta eddig is, és eztán is megfogja. Hogy ilyen fajgazdagon verődtek össze az csupán a véletlen műve.
A lovag érdeklődve hallgatja az istenekről szóló történetet, miközben vegyes érzelmekkel az arcán próbálja az elhangzottakat memorizálni.*
-Sa'argathot, az arctalan égi jelenés! Megölte őt egy gonoszabb hatalom.
*Dől ki belőle az első ismerősének neve hallatán, ki majdnem romba döntötte a világot. Miután az előttük álló férfi egyértelművé tette, hogy ez a Hatodik segítője volt, így teljesen jogosan felmerül benne egy kérdés.*
-És mi lett a Hatodikkal? Netán ő ölte meg Sa'argathotot? Ő a nagyobb gonosz?
*Vagy szimplán Sa'argathot meggyilkolta, hogy a Hetedik helyett megidézhesse azt a gonoszt, aki végül a végzete lett? Akárhogy is történt, van még egy erős játékos a képben, sőt, ha bele gondolunk, igazából kettő, mert a gonosszal nem csak a Hetedik háborúzott.
A lovagnak kattognak az agytekervényei, ahogy próbálja összerakni a képet, ami lassan, de biztosan tisztulni látszik. Főleg úgy, ha az előtte álló férfi továbbra is segíti őket a hiányzó mozaikok megtalálásában.*


2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-01-22 21:48:35
 ÚJ
>Dryrron Jaeckrun avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A templomot már messziről látni, noha az odáig tartó út kissé hosszabbnak bizonyul, mint általában. Azóta nem volt itt, hogy feltűnt az égig érő fény, felbolygatva a várost s maga után vonva megannyi bajt. Az istenek megjelentével bizonyára sok dolog változott, és Dryrron is ezért van itt, hogy többet megtudjon. Mint általában, most is inkább a könyvekben bízik, így mikor a félhomály uralta térbe lép, útját egyenesen a könyvtár felé tartó lépcsők felé veszi, kerülve a bent tartózkodók pillantásait. Talán talál valami hasznosat. Szándékában áll néhány jegyzetet is készíteni pár, korábban fellelt varázslatról.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3447-3466