Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-28 19:25:22
Üzenet elküldve: 2026-03-28 19:25:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az istennő szolgálatában//
*Hallgatja Muzomgo szavait, s azok közül is a bosszú szó az, mi leginkább megragadja a figyelmét. Úgy dönt azonban, hogy nem kezd bele semmiféle szentbeszédbe, ami a bosszúállás ellen szól, mert véleménye szerint csak feleslegesen jártatná a száját. A férfi Eeyr papja, amit hangoztat is, szinte biztos benne, hogy megpróbálta lebeszélni barátját a bosszúról, főleg egy állítólagos démonnal szemben.*
- Nem, nem mondták volna el. *Volt szerencséje megtapasztalni, hogy vélekedik egy átlagos pap bármiről, amire ellenségként tekinthetnek. Sa'Terethnek még a neve is tiltott volt. Ha véletlenül kimondta, megbüntették érte a kolostorban. Hasonló tabu lehet a démonokról is diskurálni, de valljuk be, valahol élvezi, hogy Muzomgo társaságában egy kicsit bűnözhet.*
- Tudsz gyógyítani is? Én sajnos úgy érzem, hogy semmiféle tehetségem nincs az áldásokhoz, pedig próbáltam már elégszer, elhiheted… Venthel, a démonvadász? *Akaratlanul is felkacag a hangzatos ragadványnév hallatán, miközben együtt indulnak meg a templom be- vagy esetükben kijárata felé.*
- Milyen démonvadász az, amelyiket a démon vadássza le, hm? *Gúnyos mosolyát most le sem lehet törölni az arcáról, előbújt belőle a nem is létező nemes. Témájuk közben Teysusra terelődik, mely egy újabb mosolyt csal a lány arcára, de másfélét, szeretetteljeset, mert róla is ikertestvére jut eszébe.*
- Lyssira benne bízik leginkább, de mindketten elfogadjuk az ő tanításait is Eeyr mellett. Úgy vélem, Teysusra szükség van, mert nélküle Eeyr tanai nem tudnának kiteljesedni. Teysus az egyénre és önmagunkra helyezi a hangsúlyt, az előbb pedig már említettem, hogy ha magunkkal nem törődünk eleget, akkor másokat képtelenek leszünk szeretni és támogatni. Úgyhogy a véleményem az, hogy a két istennek szüksége van egymásra. *Pillant fel kíváncsian Muzomgo arcára, hogy megpróbálja leolvasni róla a gondolatait, miközben megáll a nehéz ajtó előtt. Ezúttal is örülne, ha nem neki kellene megszenvedni a kinyitásával.*
*Hallgatja Muzomgo szavait, s azok közül is a bosszú szó az, mi leginkább megragadja a figyelmét. Úgy dönt azonban, hogy nem kezd bele semmiféle szentbeszédbe, ami a bosszúállás ellen szól, mert véleménye szerint csak feleslegesen jártatná a száját. A férfi Eeyr papja, amit hangoztat is, szinte biztos benne, hogy megpróbálta lebeszélni barátját a bosszúról, főleg egy állítólagos démonnal szemben.*
- Nem, nem mondták volna el. *Volt szerencséje megtapasztalni, hogy vélekedik egy átlagos pap bármiről, amire ellenségként tekinthetnek. Sa'Terethnek még a neve is tiltott volt. Ha véletlenül kimondta, megbüntették érte a kolostorban. Hasonló tabu lehet a démonokról is diskurálni, de valljuk be, valahol élvezi, hogy Muzomgo társaságában egy kicsit bűnözhet.*
- Tudsz gyógyítani is? Én sajnos úgy érzem, hogy semmiféle tehetségem nincs az áldásokhoz, pedig próbáltam már elégszer, elhiheted… Venthel, a démonvadász? *Akaratlanul is felkacag a hangzatos ragadványnév hallatán, miközben együtt indulnak meg a templom be- vagy esetükben kijárata felé.*
- Milyen démonvadász az, amelyiket a démon vadássza le, hm? *Gúnyos mosolyát most le sem lehet törölni az arcáról, előbújt belőle a nem is létező nemes. Témájuk közben Teysusra terelődik, mely egy újabb mosolyt csal a lány arcára, de másfélét, szeretetteljeset, mert róla is ikertestvére jut eszébe.*
- Lyssira benne bízik leginkább, de mindketten elfogadjuk az ő tanításait is Eeyr mellett. Úgy vélem, Teysusra szükség van, mert nélküle Eeyr tanai nem tudnának kiteljesedni. Teysus az egyénre és önmagunkra helyezi a hangsúlyt, az előbb pedig már említettem, hogy ha magunkkal nem törődünk eleget, akkor másokat képtelenek leszünk szeretni és támogatni. Úgyhogy a véleményem az, hogy a két istennek szüksége van egymásra. *Pillant fel kíváncsian Muzomgo arcára, hogy megpróbálja leolvasni róla a gondolatait, miközben megáll a nehéz ajtó előtt. Ezúttal is örülne, ha nem neki kellene megszenvedni a kinyitásával.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-28 19:09:58
Üzenet elküldve: 2026-03-28 19:09:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az istennő szolgálatában//
* Nem akarja elmondani, hogy csaknem biztos benne, hogy Venthel valóban egy sa'nival találkozott össze, mert már így is elég rossz hírt közölt eddigi beszélgetésük során. Úgyhogy csak néma egyetértéssel hallgatja Corillette vélekedését.
A másik kérdésre elgondolkodik. *
– Amennyire a szavaiból kivettem, már így is Eeyr erejének köszönheti, hogy egyáltalán élve megúszta. Amikor beszéltem vele, akkor inkább… a bosszú kitervelésén volt a hangsúly. * Vallja be őszintén. Tény és való, hogy segített Venthelnek, amiben tudott, még a száját is összevarrta, de azt leszámítva mostanra egész jó bőrben lett. *
– A lényeg, hogy már nem fog belehalni a sérüléseibe. * Egy kis szünetet tart, és ha nem is sértetten, de emlékeztetően hozzáteszi: *
– Illetve én is Eeyr papja vagyok, és engem megtalált. * Majd kicsit halkabban teszi hozzá. *
– Kétlem, hogy az itteni papok elmondták volna neki, hogy mivel áll szemben. * Érezhetően van némi ellenérzése a templomi papsággal, és a következő mondatában az is kiderül, hogy mi végett. *
– Amikor én kértem támogatást tőlük, nem segítettek. Ezért van szükség olyan bátor emberekre, mint Venthel, a démonvadász. * A pusztai fiú biztosan örülne, ha tudná, hogy ilyen szép szavakkal illeti őt a pap egy korabeli fiatal nemeskisasszony előtt. Azonban a dicséretekből elég is ennyi; valljuk be, démonvadászhoz képest elég jól elbánt vele a sa'ni. De legalább túlélte, és most is a bosszút forralja valahol a városban.
Visszatérve kettejükre, Corillette elfogadja a felajánlást, így Muzomgo a templom kijárata felé indul. Közben bólint a lány szavaira. Azt a részét fel sem veszi, hogy neki kéne vigyáznia. Természetesen vigyázni fog, ahogy mindig. Ő azért jobban meg tudja védeni magát, mint Corillette – úgy véli. *
– Legyen úgy. Elkísérlek a főtérre. * Semmi oka kételkedni abban, hogy a lány az igazat mondja. Valahol még talán örül is, hogy nem kell egészen Selyemrévig mennie, mivel a kíséreten kívül nincs ott semmi dolga. Ellenben a főtéren lévő fogadóban viszonylag olcsó szállást és ételt kaphat. Ám a nemeskisasszonnyal ott alighanem el is válnak majd útjaik, így próbálja az addig fennmaradó időt hasznosan kitölteni. *
– Nos, és… Mi a véleményed Teysus híveiről? Úgy vettem észre, őbelőlük is akad szép számmal Artheniorban. Nem egyszerű esetek…
* Nem akarja elmondani, hogy csaknem biztos benne, hogy Venthel valóban egy sa'nival találkozott össze, mert már így is elég rossz hírt közölt eddigi beszélgetésük során. Úgyhogy csak néma egyetértéssel hallgatja Corillette vélekedését.
A másik kérdésre elgondolkodik. *
– Amennyire a szavaiból kivettem, már így is Eeyr erejének köszönheti, hogy egyáltalán élve megúszta. Amikor beszéltem vele, akkor inkább… a bosszú kitervelésén volt a hangsúly. * Vallja be őszintén. Tény és való, hogy segített Venthelnek, amiben tudott, még a száját is összevarrta, de azt leszámítva mostanra egész jó bőrben lett. *
– A lényeg, hogy már nem fog belehalni a sérüléseibe. * Egy kis szünetet tart, és ha nem is sértetten, de emlékeztetően hozzáteszi: *
– Illetve én is Eeyr papja vagyok, és engem megtalált. * Majd kicsit halkabban teszi hozzá. *
– Kétlem, hogy az itteni papok elmondták volna neki, hogy mivel áll szemben. * Érezhetően van némi ellenérzése a templomi papsággal, és a következő mondatában az is kiderül, hogy mi végett. *
– Amikor én kértem támogatást tőlük, nem segítettek. Ezért van szükség olyan bátor emberekre, mint Venthel, a démonvadász. * A pusztai fiú biztosan örülne, ha tudná, hogy ilyen szép szavakkal illeti őt a pap egy korabeli fiatal nemeskisasszony előtt. Azonban a dicséretekből elég is ennyi; valljuk be, démonvadászhoz képest elég jól elbánt vele a sa'ni. De legalább túlélte, és most is a bosszút forralja valahol a városban.
Visszatérve kettejükre, Corillette elfogadja a felajánlást, így Muzomgo a templom kijárata felé indul. Közben bólint a lány szavaira. Azt a részét fel sem veszi, hogy neki kéne vigyáznia. Természetesen vigyázni fog, ahogy mindig. Ő azért jobban meg tudja védeni magát, mint Corillette – úgy véli. *
– Legyen úgy. Elkísérlek a főtérre. * Semmi oka kételkedni abban, hogy a lány az igazat mondja. Valahol még talán örül is, hogy nem kell egészen Selyemrévig mennie, mivel a kíséreten kívül nincs ott semmi dolga. Ellenben a főtéren lévő fogadóban viszonylag olcsó szállást és ételt kaphat. Ám a nemeskisasszonnyal ott alighanem el is válnak majd útjaik, így próbálja az addig fennmaradó időt hasznosan kitölteni. *
– Nos, és… Mi a véleményed Teysus híveiről? Úgy vettem észre, őbelőlük is akad szép számmal Artheniorban. Nem egyszerű esetek…
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-28 18:17:35
Üzenet elküldve: 2026-03-28 18:17:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az istennő szolgálatában//
*Az ima végeztével, a kérdésére kapott válaszát követően furcsán hosszú ideig bámulja két hófehér tenyerét, melyeket ugyan ő nem lát annyira mocskosnak, amennyire Lyssira szokta a sajátjait, mégis tudja, hogy mit tett velük. Éppen ezért nem érti, miért zaklatják fel annyira, ahogy az elméje vicceli meg őt, lefestve neki a démon áldozatául vált férfi képét. Bár, nem ennyire brutálisat, de látott már hasonlót.*
- Én is… úgy gondolom, hogy a helyén kell kezelni, amit mondott neked. A tényekkel nem lehet vitatkozni, már azzal, hogy a barátod megsérült, de azzal már igen, hogy egy olyan… sa'ni tette. *Néz jelentőségteljesen Muzomgo szemeibe, megtanulta a szót, ami valahogy rejtélyesebbnek és ezáltal kevésbé borzasztónak hangzik, mint a démon.*
- Nem gondolt rá, hogy felkeresse az istennő papjait? Talán meg tudnák gyógyítani…
*Tűnődik, majd kékes-zöld íriszeivel kíváncsian pislog a másikra, várva, hogy megtudja, mit gondol „az eddigiek alapján”, s végül számára egészen kedvező információval lehet gazdagabb.*
- Akkor neked kell nagyon óvatosnak lenned! *Mondja elhaló, szigorú hangon, majd a következő felajánlásra rövid átgondolást követően válaszol is.*
- Köszönöm, elfogadom. Ezek után nem szívesen mennék egyedül. *Ebben biztos, de persze nem bolond ő sem, pontosan tudja, hogy a papírforma szerint Selyemrévbe kellene, hogy vezessen az útjuk, nem pedig egy sokat látott, nemesi szemmel lepukkant fogadóba a főtér közepén.*
- De… még nem haza indulok. A főtérre megyek, ott találkozom a húgommal. Neki a… piacon volt dolga, azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Ha odáig elkísérnél, hálás volnék érte. *Megnyugodva fújja ki a levegőt, mikor túl van a hazugságon, mellyel reményei szerint sikerült megoldania a hirtelen jött problémát.*
*Az ima végeztével, a kérdésére kapott válaszát követően furcsán hosszú ideig bámulja két hófehér tenyerét, melyeket ugyan ő nem lát annyira mocskosnak, amennyire Lyssira szokta a sajátjait, mégis tudja, hogy mit tett velük. Éppen ezért nem érti, miért zaklatják fel annyira, ahogy az elméje vicceli meg őt, lefestve neki a démon áldozatául vált férfi képét. Bár, nem ennyire brutálisat, de látott már hasonlót.*
- Én is… úgy gondolom, hogy a helyén kell kezelni, amit mondott neked. A tényekkel nem lehet vitatkozni, már azzal, hogy a barátod megsérült, de azzal már igen, hogy egy olyan… sa'ni tette. *Néz jelentőségteljesen Muzomgo szemeibe, megtanulta a szót, ami valahogy rejtélyesebbnek és ezáltal kevésbé borzasztónak hangzik, mint a démon.*
- Nem gondolt rá, hogy felkeresse az istennő papjait? Talán meg tudnák gyógyítani…
*Tűnődik, majd kékes-zöld íriszeivel kíváncsian pislog a másikra, várva, hogy megtudja, mit gondol „az eddigiek alapján”, s végül számára egészen kedvező információval lehet gazdagabb.*
- Akkor neked kell nagyon óvatosnak lenned! *Mondja elhaló, szigorú hangon, majd a következő felajánlásra rövid átgondolást követően válaszol is.*
- Köszönöm, elfogadom. Ezek után nem szívesen mennék egyedül. *Ebben biztos, de persze nem bolond ő sem, pontosan tudja, hogy a papírforma szerint Selyemrévbe kellene, hogy vezessen az útjuk, nem pedig egy sokat látott, nemesi szemmel lepukkant fogadóba a főtér közepén.*
- De… még nem haza indulok. A főtérre megyek, ott találkozom a húgommal. Neki a… piacon volt dolga, azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Ha odáig elkísérnél, hálás volnék érte. *Megnyugodva fújja ki a levegőt, mikor túl van a hazugságon, mellyel reményei szerint sikerült megoldania a hirtelen jött problémát.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-28 17:38:51
Üzenet elküldve: 2026-03-28 17:38:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az istennő szolgálatában//
* Corillette kérdésére nem érkezik válasz, mivel ki sem mondja azt hangosan. A férfi pedig magától nem megy bele ilyen részletekbe. Talán pont azért nem, mert a válasz igen.
A következő pár percben mindketten a maguk dolgával vannak elfoglalva, azaz Eeyr istennőhöz imádkoznak. Muzomgo a hangosan kimondott imát részesíti előnyben, de abba aztán semmi beleszólása nincs, hogy a másik hogyan csinálja.
Miután ezzel végeztek, feláll és felvonja szemöldökét a kérdésekre. Nem hitte volna, hogy a sa'ni ennyire felzaklatja a fiatal nőt, és bár örül, hogy nem veszi félvállról az intelmét, azért nem akarja, hogy miatta ne tudjon este aludni. Úgyhogy próbál megnyugtató, de azért igaz választ adni. A maga módján. *
– Ő mondta, igen. Vagyis elmesélte, mit látott, én meg láttam a sebesülését. Persze biztosak nem lehetünk benne… de miért hazudna ilyet valaki? Gyakran látnak az emberek rémeket, de ami nem valós, az nem tudja kivájni a szemedet. Khm… Bocsáss meg, ha felzaklattalak ezzel. Az igazat megvallva elég kevés az esély arra, hogy egy ekkora városban épp téged venne célba egy ilyen lény. Az eddigiek alapján… ~ Selyemrévben lakik. ~ Férfiak a célpontjai. * A ki nem mondott gondolaton persze elgondolkodik a férfi. A démonnak eddig két ismert áldozata volt, ebből csak az egyik incidens történt Selyemrévben, ráadásul az nem is biztos, hogy az volt, mint amire gyanakodnak Venthellel. Ilyen kevés információval nehéz bármit is biztosra mondani. *
– De, ha már így alakult, hogy összetalálkoztunk itt a templomban, szívesen elkísérnélek egy darabig, hogy biztonságban érezd magad. Ha nincs ellenedre… hölgyem. * Muzomgo vajmi keveset tud az illemről, de azért próbál illedelmesen beszélni a nemes hölggyel. Kihúzza magát, és várja, hogy mit válaszol Corillette. *
* Corillette kérdésére nem érkezik válasz, mivel ki sem mondja azt hangosan. A férfi pedig magától nem megy bele ilyen részletekbe. Talán pont azért nem, mert a válasz igen.
A következő pár percben mindketten a maguk dolgával vannak elfoglalva, azaz Eeyr istennőhöz imádkoznak. Muzomgo a hangosan kimondott imát részesíti előnyben, de abba aztán semmi beleszólása nincs, hogy a másik hogyan csinálja.
Miután ezzel végeztek, feláll és felvonja szemöldökét a kérdésekre. Nem hitte volna, hogy a sa'ni ennyire felzaklatja a fiatal nőt, és bár örül, hogy nem veszi félvállról az intelmét, azért nem akarja, hogy miatta ne tudjon este aludni. Úgyhogy próbál megnyugtató, de azért igaz választ adni. A maga módján. *
– Ő mondta, igen. Vagyis elmesélte, mit látott, én meg láttam a sebesülését. Persze biztosak nem lehetünk benne… de miért hazudna ilyet valaki? Gyakran látnak az emberek rémeket, de ami nem valós, az nem tudja kivájni a szemedet. Khm… Bocsáss meg, ha felzaklattalak ezzel. Az igazat megvallva elég kevés az esély arra, hogy egy ekkora városban épp téged venne célba egy ilyen lény. Az eddigiek alapján… ~ Selyemrévben lakik. ~ Férfiak a célpontjai. * A ki nem mondott gondolaton persze elgondolkodik a férfi. A démonnak eddig két ismert áldozata volt, ebből csak az egyik incidens történt Selyemrévben, ráadásul az nem is biztos, hogy az volt, mint amire gyanakodnak Venthellel. Ilyen kevés információval nehéz bármit is biztosra mondani. *
– De, ha már így alakult, hogy összetalálkoztunk itt a templomban, szívesen elkísérnélek egy darabig, hogy biztonságban érezd magad. Ha nincs ellenedre… hölgyem. * Muzomgo vajmi keveset tud az illemről, de azért próbál illedelmesen beszélni a nemes hölggyel. Kihúzza magát, és várja, hogy mit válaszol Corillette. *
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-28 16:47:20
Üzenet elküldve: 2026-03-28 16:47:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az istennő szolgálatában//
*Bár, úgy tűnhet, hogy egyszerűen csak elveszik a részletekben, de valójában egészen határozott oka van, amiért arra az egy bizonyos részletre kérdezett vissza. Megerősítésre van szüksége abban, hogy ő maga sem különbözik a többi hívőtől, abban, hogy ő sem rossz ember, csak ugyanúgy bármire képes volna, azért, hogy húgának Lyssirának és neki a lehető legjobb lehessen.*
~De, más életét is feláldoznád érte?~ *Néz egészen sejtelmesen Muzomgora a válasza után, ám a kérdést nem meri feltenni hangosan, túl kockázatosnak tartja.
Fény derül a sa'ni mibenlétére is, mely hallatán igencsak megborzong, már csak azért is, mert az ő lelke tele van szenvedéssel, s így tökéletes célpont lehetne egy ilyen démonnak, de igazán persze most is húga miatt kezd aggódni. A csendbe menekül, nem kérdez vissza, sőt, még hangot is ad annak, hogy elutasítja és nem akarja hallani mindazt, amit a sötétbőrű férfi elmondott neki.
Kisvártatva már az oltár előtt állnak. Muzomgo szavaira bólint, majd, mikor már látja, hogy amaz belefeledkezett az imába, ő is letérdel, hogy megnyugvást keressen az istennő kegyében.*
~Eeyr, istennőm, te ki, arcod el nem fordítod a bűnösöktől sem, kérlek, hallgass meg engem! Tudod, mit tettem, tudod, mit tettünk. Nem hazudok neked. Vér tapad a kezemhez, de hiszem, hogy az ár nem lehet túl sok azért, hogy ő boldog lehessen. Nem kérek feloldozást, nem kérek menedéket a szenvedés elől, mert nem érdemeljük meg. Arra kérlek csupán, hogy tőle ne vedd el a boldogságot! Ha ítélet születik, ne őt sújtsa először, ha büntetés jár, állok elébe, de, ha választanom kell bűn és bukás között, tudod jól, melyiket választom… Csak arra kérlek, ne hagyj minket egyedül ebben a zord világban!~
*Természetesen e szavakat nem mondja ki hangosan, hisz ahogy Muzomgo mondta, Eeyr a gondolatait is hallja, ha meg akarja hallani. Társa végül egy gyakori, ismert imát hallhat hangosan a nő szájából, mielőtt Corillette felegyenesedik, és ha látja, hogy a férfit sem zavarja már meg az imájában, megszólítja őt.*
- Azt mondtad, egy barátodat támadta meg a démon. Honnan tudod? Ő mondta ezt? Ha igen, biztos vagy benne, hogy igazat mondott? *Kétségkívül elkezdett félni. Félni, és félteni. Ajkai megremegnek, ahogy felteszi egyik kérdést a másik után. Szeretné azt hallani, hogy csak egy buta mese az egész…*
*Bár, úgy tűnhet, hogy egyszerűen csak elveszik a részletekben, de valójában egészen határozott oka van, amiért arra az egy bizonyos részletre kérdezett vissza. Megerősítésre van szüksége abban, hogy ő maga sem különbözik a többi hívőtől, abban, hogy ő sem rossz ember, csak ugyanúgy bármire képes volna, azért, hogy húgának Lyssirának és neki a lehető legjobb lehessen.*
~De, más életét is feláldoznád érte?~ *Néz egészen sejtelmesen Muzomgora a válasza után, ám a kérdést nem meri feltenni hangosan, túl kockázatosnak tartja.
Fény derül a sa'ni mibenlétére is, mely hallatán igencsak megborzong, már csak azért is, mert az ő lelke tele van szenvedéssel, s így tökéletes célpont lehetne egy ilyen démonnak, de igazán persze most is húga miatt kezd aggódni. A csendbe menekül, nem kérdez vissza, sőt, még hangot is ad annak, hogy elutasítja és nem akarja hallani mindazt, amit a sötétbőrű férfi elmondott neki.
Kisvártatva már az oltár előtt állnak. Muzomgo szavaira bólint, majd, mikor már látja, hogy amaz belefeledkezett az imába, ő is letérdel, hogy megnyugvást keressen az istennő kegyében.*
~Eeyr, istennőm, te ki, arcod el nem fordítod a bűnösöktől sem, kérlek, hallgass meg engem! Tudod, mit tettem, tudod, mit tettünk. Nem hazudok neked. Vér tapad a kezemhez, de hiszem, hogy az ár nem lehet túl sok azért, hogy ő boldog lehessen. Nem kérek feloldozást, nem kérek menedéket a szenvedés elől, mert nem érdemeljük meg. Arra kérlek csupán, hogy tőle ne vedd el a boldogságot! Ha ítélet születik, ne őt sújtsa először, ha büntetés jár, állok elébe, de, ha választanom kell bűn és bukás között, tudod jól, melyiket választom… Csak arra kérlek, ne hagyj minket egyedül ebben a zord világban!~
*Természetesen e szavakat nem mondja ki hangosan, hisz ahogy Muzomgo mondta, Eeyr a gondolatait is hallja, ha meg akarja hallani. Társa végül egy gyakori, ismert imát hallhat hangosan a nő szájából, mielőtt Corillette felegyenesedik, és ha látja, hogy a férfit sem zavarja már meg az imájában, megszólítja őt.*
- Azt mondtad, egy barátodat támadta meg a démon. Honnan tudod? Ő mondta ezt? Ha igen, biztos vagy benne, hogy igazat mondott? *Kétségkívül elkezdett félni. Félni, és félteni. Ajkai megremegnek, ahogy felteszi egyik kérdést a másik után. Szeretné azt hallani, hogy csak egy buta mese az egész…*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-27 15:17:45
Üzenet elküldve: 2026-03-27 15:17:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* S lám, itt is van. Amikor megérkezik a templomkertbe, Bürköst kikötözi egy oszlophoz, és megmondja neki, hogy ne menjen messzire, mert úgyis nemsokára visszajön. Persze hová is menne, ki van kötözve. Azért a múltkori után biztosra akar menni. Nagy levegőt vesz, tesz egy lépést a templom bejárata felé, de aztán megtorpan. Eszébe jut, hogy milyen buta is ő, és inkább visszafordul Bürköshöz. Aztán ahogy ránéz a kos, eszébe jut, hogy az se lenne sokkal jobb, ha most hátrálna meg. Ez esetben még évek múltán is emlékezne erre a napra, amikor majdnem bement a templomba, de megijedt és ezért nem tanult semmit. Pedig tanulni akar. Okos lány ő, Intath is megmondta! Legalábbis úgy rémlik… Újra nagy levegőt vesz, és megfordul. Ezúttal eljut a templom bejáratáig, csak ott torpan meg, és összeszorítja a fogait.
~ Nem, nem megy! ~ Újra megpróbálkozik. Ráhelyezi kezét az ajtóra, sőt finoman meg is löki.
~ Hú, ez jó nehéz. ~ Állapítja meg magában, és ezzel újra lebeszéli magát, hogy továbbmenjen. Ha ilyen nehéz a templom ajtaját kinyitni, lehet, hogy jobban járna azzal, ha megvárná, amíg valaki erre sétál és bemegy vagy épp kijön a templomból. Igen, ez remek ötlet! Addig is tud foglalkozni azokkal a dolgokkal, amik igazán fontosak, például azzal, hogy mit csinál Bürkös olyankor, amikor nincs ott mellette. Elkezdi figyelni az állatot. Bürkös pedig bambán áll és néz, majd kis idő elteltével lefekszik. Nem csinál semmit, illetve semmi különöset. Annyira nem csinál semmit, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij már-már hallani véli, ahogy az állat telepatikusan azt mondja neki, hogy „menj már be!”
De Dänkijinkilinkilinkilinkij nem megy be. Leül a templom ajtaja elé, és vár. Várja, hogy valaki arra jöjjön, és beengedje. Akkor majd úgy tesz, mintha nem is erre várt volna, csak egyszerűen épp akkor jutott volna eszébe bemenni, amikor jött az a valaki, aki majd bizonyára jön vagy nem. Azért reméli, hogy nem kell estig itt várnia, hogy bejusson. Annyira azért nincs jó idő. *
~ Nem, nem megy! ~ Újra megpróbálkozik. Ráhelyezi kezét az ajtóra, sőt finoman meg is löki.
~ Hú, ez jó nehéz. ~ Állapítja meg magában, és ezzel újra lebeszéli magát, hogy továbbmenjen. Ha ilyen nehéz a templom ajtaját kinyitni, lehet, hogy jobban járna azzal, ha megvárná, amíg valaki erre sétál és bemegy vagy épp kijön a templomból. Igen, ez remek ötlet! Addig is tud foglalkozni azokkal a dolgokkal, amik igazán fontosak, például azzal, hogy mit csinál Bürkös olyankor, amikor nincs ott mellette. Elkezdi figyelni az állatot. Bürkös pedig bambán áll és néz, majd kis idő elteltével lefekszik. Nem csinál semmit, illetve semmi különöset. Annyira nem csinál semmit, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij már-már hallani véli, ahogy az állat telepatikusan azt mondja neki, hogy „menj már be!”
De Dänkijinkilinkilinkilinkij nem megy be. Leül a templom ajtaja elé, és vár. Várja, hogy valaki arra jöjjön, és beengedje. Akkor majd úgy tesz, mintha nem is erre várt volna, csak egyszerűen épp akkor jutott volna eszébe bemenni, amikor jött az a valaki, aki majd bizonyára jön vagy nem. Azért reméli, hogy nem kell estig itt várnia, hogy bejusson. Annyira azért nincs jó idő. *
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-27 11:33:16
Üzenet elküldve: 2026-03-27 11:33:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az istennő szolgálatában//
– Így van. * Bólint. *
– Habár Eeyr szeretete végtelen, belőle lehet erőt meríteni még a legnehezebb időkben is. De ezt te is biztosan tudod. * Utal vissza a korábban hallottakra. Az istennőbe vetett hit bizonyára fontos eleme volt Corillette és húgának életének, miután szerencsétlenségükre elvesztették vagyonukat.
Ezután Muzomgo röviden elmondja élettörténetét és azt, hogy miért jött Artheniorba. A lány persze elveszik a részletekben. A férfi pedig magabiztosan bólint egyet. Úgy látszik, nem csak véletlen elszólás volt, hanem tényleg úgy gondolja, hogy Eeyr hitének terjesztése a legfontosabb. *
– Nyilván a saját belátásom szerint mérlegelve, de igen. Ha a helyzet úgy hozná, gondolkodás nélkül adnám életemet az istennőért. * Még szerencse, hogy a mindennapokban ritkán kerül sor olyan helyzetre, amikor az istennőnek emberáldozatra van szüksége ahhoz, hogy ne tűnjön el a világból. Így aztán ez a megfogalmazás egy kicsit trükkös, de Muzomgo nem olyan ember, aki ellentmondana önmagának.
A sa'nira vonatkozó kérdésre alig hallhatóan sóhajt egyet, mert már nem először kell elmagyaráznia ezt az elmúlt hatokban. Nem érti, Artheniorban hogy lehetnek ilyen tájékozatlanok az emberek. De aztán eszébe jut, hogy a probléma inkább nyelvi szintű lehet, így türelmesen elmagyarázza. *
– Alakváltó démon. Gonosz lények, amik mások szenvedésével laknak jól. De általában emberi alakot húznak magukra, ezért olyan veszélyesek. * Nem túloz. A sa'nikról népének bölcsei sokkal többet tudnának mesélni, de azért ő is hallott már ezt-azt. Mióta Venthellel találkozott, meg van győződve róla, hogy a gyerekkorában hallott történetek valósak, hiszen mi az esély arra, hogy a pusztai fiú ugyanolyan lényről szóló történetet találna ki, mint amiről a sivatagi nomád törzs évszázados hagyománya beszél?
Ha Corillette is tisztában lenne ezekkel a tényekkel, talán már nem találná túlzásnak, hogy Muzomgo a világ pusztulásáról beszél. Így persze érthető. *
– Igen… Bocsánat. * Tudja le egyszerűen a férfi. *
– A templom egyébként sem a legjobb hely ilyen dolgokról beszélni.
* Rátérnek hát arra a témára, ami sokkal inkább illik a templom profiljához. Az imádkozásra. Az oltárhoz mennek, ott aztán még mielőtt belekezdenének az imádkozásba, Corillette egy kérdést intéz felé. A megfogalmazás ellenére érti, hogy nem arra kíváncsi a lány, hogy ő hogy érez, hanem a maga része érdekli. Ezért arra is reagál. *
– Azt vallom, hogy elég gondolni az imára, az istennő azt is meghallja. Viszont hasznosabb, ha kimondod, mivel a kimondott szó megtisztítja a lelket. * Ad rövid magyarázatot, de aztán nem különösebben foglalkozik azzal, hogy a lány ezek után mit csinál. Letérdel az oltár elé, és felnéz rá. Ő cseppet sem zavartatja magát amiatt, hogy más előtt imádkozik. Na, nem mintha bárki értené a szavait. Félhangosan kezd bele. *
Eeyr mwanga-zi,
n'kala muzomgo dar,
sa'ni vekra talum,
kaifiri nal'esh dor.
Tambiko esh, Eeyr–
mwanga shiri en'bal.
– Így van. * Bólint. *
– Habár Eeyr szeretete végtelen, belőle lehet erőt meríteni még a legnehezebb időkben is. De ezt te is biztosan tudod. * Utal vissza a korábban hallottakra. Az istennőbe vetett hit bizonyára fontos eleme volt Corillette és húgának életének, miután szerencsétlenségükre elvesztették vagyonukat.
Ezután Muzomgo röviden elmondja élettörténetét és azt, hogy miért jött Artheniorba. A lány persze elveszik a részletekben. A férfi pedig magabiztosan bólint egyet. Úgy látszik, nem csak véletlen elszólás volt, hanem tényleg úgy gondolja, hogy Eeyr hitének terjesztése a legfontosabb. *
– Nyilván a saját belátásom szerint mérlegelve, de igen. Ha a helyzet úgy hozná, gondolkodás nélkül adnám életemet az istennőért. * Még szerencse, hogy a mindennapokban ritkán kerül sor olyan helyzetre, amikor az istennőnek emberáldozatra van szüksége ahhoz, hogy ne tűnjön el a világból. Így aztán ez a megfogalmazás egy kicsit trükkös, de Muzomgo nem olyan ember, aki ellentmondana önmagának.
A sa'nira vonatkozó kérdésre alig hallhatóan sóhajt egyet, mert már nem először kell elmagyaráznia ezt az elmúlt hatokban. Nem érti, Artheniorban hogy lehetnek ilyen tájékozatlanok az emberek. De aztán eszébe jut, hogy a probléma inkább nyelvi szintű lehet, így türelmesen elmagyarázza. *
– Alakváltó démon. Gonosz lények, amik mások szenvedésével laknak jól. De általában emberi alakot húznak magukra, ezért olyan veszélyesek. * Nem túloz. A sa'nikról népének bölcsei sokkal többet tudnának mesélni, de azért ő is hallott már ezt-azt. Mióta Venthellel találkozott, meg van győződve róla, hogy a gyerekkorában hallott történetek valósak, hiszen mi az esély arra, hogy a pusztai fiú ugyanolyan lényről szóló történetet találna ki, mint amiről a sivatagi nomád törzs évszázados hagyománya beszél?
Ha Corillette is tisztában lenne ezekkel a tényekkel, talán már nem találná túlzásnak, hogy Muzomgo a világ pusztulásáról beszél. Így persze érthető. *
– Igen… Bocsánat. * Tudja le egyszerűen a férfi. *
– A templom egyébként sem a legjobb hely ilyen dolgokról beszélni.
* Rátérnek hát arra a témára, ami sokkal inkább illik a templom profiljához. Az imádkozásra. Az oltárhoz mennek, ott aztán még mielőtt belekezdenének az imádkozásba, Corillette egy kérdést intéz felé. A megfogalmazás ellenére érti, hogy nem arra kíváncsi a lány, hogy ő hogy érez, hanem a maga része érdekli. Ezért arra is reagál. *
– Azt vallom, hogy elég gondolni az imára, az istennő azt is meghallja. Viszont hasznosabb, ha kimondod, mivel a kimondott szó megtisztítja a lelket. * Ad rövid magyarázatot, de aztán nem különösebben foglalkozik azzal, hogy a lány ezek után mit csinál. Letérdel az oltár elé, és felnéz rá. Ő cseppet sem zavartatja magát amiatt, hogy más előtt imádkozik. Na, nem mintha bárki értené a szavait. Félhangosan kezd bele. *
Eeyr mwanga-zi,
n'kala muzomgo dar,
sa'ni vekra talum,
kaifiri nal'esh dor.
Tambiko esh, Eeyr–
mwanga shiri en'bal.
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-26 11:44:52
Üzenet elküldve: 2026-03-26 11:44:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Vannak dolgok amikben a makacsság olyan tulajdonság amit a mélységi irigyelni tud. A másikból áradó makacs optimizmus olyan.*
-Vagy, mint egy egy ház amiből az idő addig potyogtatja le a köveket, míg össze nem dől.
*Kis idő múlva legyint.*
-Elnézést. Kicsit fáradt vagyok ehhez a témához.
*Nem is fizikailag. A fizikai fáradtság nem számít, de lelkileg fáradt. Nem tudja, azt a jövőt és jelent látni, mint a másik. Aztán ahogy témát váltanak saját aktuális problémája kerül szóba és talán azért, mert sikerült egy kicsit a gondolatait elterelnie egyből egy új megközelítést talál. Lelkesedése pedig ilyenkor olyan heves szokott lenni amit a környezete nem nagyon szokott tudni viszonozni. A törpe azért megpróbálja.*
-Igen itt. De tudom jól, hogy akié a sír annak a teste máshol van. Vagyis volt. Végig itt volt a szemem előtt a megoldás és nem vettem észre. El sem hiszem magam!
*Ha rajta múlna már szaladna is a főpaphoz előadni az ötletét. Viszont újabb kérdések merülnek fel a beszélgetőpartnerében amik visszahozzák az hűvös megfontoltságát.*
-Nem vagyok biztos benne, de ez is egy magyarázat arra, hogy miért nem jelent még meg látványosan vagy hogy tudta ennyi veszteség érni a várost. Arra, hogy ki tudná akadályozni volna elképzelésem. Istenek, démonok vagy akár halandók. Az új isteneket közvetetten, de egy halandó mágia hozta el a világba. Mivel az elűzésükre is abban láttam az esélyt így próbáltam visszakeresni annak a rituálénak a menetét, de nem nem jártam sikerrel. Amit viszont bizonyosan tudok állítani, hogy vannak olyan halandók által is birtokolható és rajtunk kívül álló hatalmak a világunkban vagy más világokban amikről nekünk sejtésünk se lehet. Az istenekről, ami bizonyos, hogy bár hatalomban felettünk állnak, de nem mindenhatók. Csak számunkra tűnnek annak.
*Az a megfogalmazás, hogy ő nem hívő volna hanem egy tanú mosolyt csal a képére. Ez a gondolat tetszik neki.*
-Ez egy másik istennek a temploma. Az ő hatalmával tisztítottam meg ezt a helyet a gonosztól. Biztosra nem állítható, hogy Wylnurana istennőnek a keze van abban, hogy még áll a város. Bizonyíték ezt nem támasztja alá.
*Ahogy korábban mondta ő nem egy hívő hanem egy tanú. Szeretné hinni, hogy az istennő akit tisztel még dolgozik értük ezekben a sötét időkben is, de míg nyomát nem látja addig ezt csak egy lehetőségnek fogja gondolni.*
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Vannak dolgok amikben a makacsság olyan tulajdonság amit a mélységi irigyelni tud. A másikból áradó makacs optimizmus olyan.*
-Vagy, mint egy egy ház amiből az idő addig potyogtatja le a köveket, míg össze nem dől.
*Kis idő múlva legyint.*
-Elnézést. Kicsit fáradt vagyok ehhez a témához.
*Nem is fizikailag. A fizikai fáradtság nem számít, de lelkileg fáradt. Nem tudja, azt a jövőt és jelent látni, mint a másik. Aztán ahogy témát váltanak saját aktuális problémája kerül szóba és talán azért, mert sikerült egy kicsit a gondolatait elterelnie egyből egy új megközelítést talál. Lelkesedése pedig ilyenkor olyan heves szokott lenni amit a környezete nem nagyon szokott tudni viszonozni. A törpe azért megpróbálja.*
-Igen itt. De tudom jól, hogy akié a sír annak a teste máshol van. Vagyis volt. Végig itt volt a szemem előtt a megoldás és nem vettem észre. El sem hiszem magam!
*Ha rajta múlna már szaladna is a főpaphoz előadni az ötletét. Viszont újabb kérdések merülnek fel a beszélgetőpartnerében amik visszahozzák az hűvös megfontoltságát.*
-Nem vagyok biztos benne, de ez is egy magyarázat arra, hogy miért nem jelent még meg látványosan vagy hogy tudta ennyi veszteség érni a várost. Arra, hogy ki tudná akadályozni volna elképzelésem. Istenek, démonok vagy akár halandók. Az új isteneket közvetetten, de egy halandó mágia hozta el a világba. Mivel az elűzésükre is abban láttam az esélyt így próbáltam visszakeresni annak a rituálénak a menetét, de nem nem jártam sikerrel. Amit viszont bizonyosan tudok állítani, hogy vannak olyan halandók által is birtokolható és rajtunk kívül álló hatalmak a világunkban vagy más világokban amikről nekünk sejtésünk se lehet. Az istenekről, ami bizonyos, hogy bár hatalomban felettünk állnak, de nem mindenhatók. Csak számunkra tűnnek annak.
*Az a megfogalmazás, hogy ő nem hívő volna hanem egy tanú mosolyt csal a képére. Ez a gondolat tetszik neki.*
-Ez egy másik istennek a temploma. Az ő hatalmával tisztítottam meg ezt a helyet a gonosztól. Biztosra nem állítható, hogy Wylnurana istennőnek a keze van abban, hogy még áll a város. Bizonyíték ezt nem támasztja alá.
*Ahogy korábban mondta ő nem egy hívő hanem egy tanú. Szeretné hinni, hogy az istennő akit tisztel még dolgozik értük ezekben a sötét időkben is, de míg nyomát nem látja addig ezt csak egy lehetőségnek fogja gondolni.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-26 07:45:56
Üzenet elküldve: 2026-03-26 07:45:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Az öreg figyelmesen hallgatja a beszélgetőtársa szájából elhangzó kimért és rideg szavakat. Szinte a szájában érzi azt a keserűséget, mit ezek a szavak magukban hordoznak. Talán igaza lehet a mélységinek, talán a törpe túl bizakodó, de akkor is makacsul ragaszkodik a maga igazához.*
- Igen, meglehet. De gondoljon csak bele! Mennyi nehézséget említett, mik a város bukásához vezethettek volna egyenként is. És a város még mindig itt van élettel telve! Talán a történelem viharai csak próbára teszik és kirostálják az itt lakókat. Mikor úgy tűnik már, hogy az árnyék beborít mindent akkor történik valami, valami mi reményt adhat.
* Ezután arra a személyre terelődik a szó, kit a mélységi keres. A törpe iménti szavai, pedig az események fényében úgy hatnak, mint, ha egy jóslat hangzott volna el. Quantall szívébe láthatóan visszaköltözik a remény, mikor rádöbben arra, hogy hol is kellene keresnie azt a bizonyos valakit! Wertus szintén jobb kedvre derül, látva, hogy a másik mennyivel jobb kedvre derült, de az elhangzottakhoz vajmi keveset tud hozzá fűzni. Csak tarkóját vakarva hallgatja a másikat.
Azért végül mégis csak megszólal.*
- Én nem vagyok ismerős itt. Hol van ez a síremlék? A temetőben? Valóban jó ötletnek tűnik amit mond! Van benne logika. Ha én azt szeretném, hogy megtalálják évszázadok múltán egy üzenetemet én is azt a helyet választottam volna. Ott biztosan nem veszik el.
* Az istennővel és hittel kapcsolatban érdekes dolgok hangzanak el. A törpe nem is kertel sokat, menten kérdez:*
- Úgy gondolja, hogy az istennő akadályozva van? Ugyan, ki tudná akadályozni? Szóval ön nem hívő? Valóban, talán nincs szüksége a hitre. Mert hinni azoknak kell, kik nem látnak, de ön látta, tehát ön nem hívő. Ön tanú!
Az hogy az istennő ne segített volna nem igaz, hisz a város még áll. Nemde? Ha nem segített volna most nem beszélgetnénk itt, ebben a templomban, mert ez a hely nem létezne!
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Az öreg figyelmesen hallgatja a beszélgetőtársa szájából elhangzó kimért és rideg szavakat. Szinte a szájában érzi azt a keserűséget, mit ezek a szavak magukban hordoznak. Talán igaza lehet a mélységinek, talán a törpe túl bizakodó, de akkor is makacsul ragaszkodik a maga igazához.*
- Igen, meglehet. De gondoljon csak bele! Mennyi nehézséget említett, mik a város bukásához vezethettek volna egyenként is. És a város még mindig itt van élettel telve! Talán a történelem viharai csak próbára teszik és kirostálják az itt lakókat. Mikor úgy tűnik már, hogy az árnyék beborít mindent akkor történik valami, valami mi reményt adhat.
* Ezután arra a személyre terelődik a szó, kit a mélységi keres. A törpe iménti szavai, pedig az események fényében úgy hatnak, mint, ha egy jóslat hangzott volna el. Quantall szívébe láthatóan visszaköltözik a remény, mikor rádöbben arra, hogy hol is kellene keresnie azt a bizonyos valakit! Wertus szintén jobb kedvre derül, látva, hogy a másik mennyivel jobb kedvre derült, de az elhangzottakhoz vajmi keveset tud hozzá fűzni. Csak tarkóját vakarva hallgatja a másikat.
Azért végül mégis csak megszólal.*
- Én nem vagyok ismerős itt. Hol van ez a síremlék? A temetőben? Valóban jó ötletnek tűnik amit mond! Van benne logika. Ha én azt szeretném, hogy megtalálják évszázadok múltán egy üzenetemet én is azt a helyet választottam volna. Ott biztosan nem veszik el.
* Az istennővel és hittel kapcsolatban érdekes dolgok hangzanak el. A törpe nem is kertel sokat, menten kérdez:*
- Úgy gondolja, hogy az istennő akadályozva van? Ugyan, ki tudná akadályozni? Szóval ön nem hívő? Valóban, talán nincs szüksége a hitre. Mert hinni azoknak kell, kik nem látnak, de ön látta, tehát ön nem hívő. Ön tanú!
Az hogy az istennő ne segített volna nem igaz, hisz a város még áll. Nemde? Ha nem segített volna most nem beszélgetnénk itt, ebben a templomban, mert ez a hely nem létezne!
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-25 18:32:31
Üzenet elküldve: 2026-03-25 18:32:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az istennő szolgálatában//
*Úgy látszik, mindenben mégsem tudja megvezetni a papot. Nem tudhatja ugyan, de amaz hamar meglátja az őszinte hit mázába csomagolt valódi jelentést a szavai mögött. Talán azért is bukik le, mert ezúttal nem hazudik. Számára az istennő tanításai pontosan ezt jelentik. Utat egy szebb jövő felé, amely neki is ugyanúgy jár, mint bárki másnak. Végül is, hogy ossza meg a hatalmát bárkivel, ha neki nincsen? Azt pedig senki sem mondhatja, hogy nem tesz meg bármit, amit az esze helyett a szíve súg neki. A saját és Lyssira boldogságáért például még ölni is képes volna… Képes volna…*
- A végcél az, hogy te is jól lakj, és az is, akiket szeretsz. Ha te mindenkin segítesz, és rajtad senki, akkor előbb-utóbb már nem lesz erőd ahhoz sem, hogy szeress valakit. *Lágyan megcsóválja a fejét, majd újra felnéz Muzomgora.
Minden történetnek a fele igaz, ettől az ő meséje sem különbözik, s a férfi válaszaiból ítélve sikerült azt úgy átadnia, ahogy akarta. Ezután azonban Muzomgo a soros, hogy meséljen. Nem kérte, de ő maga is így tartja helyesnek. Mondandója most sem kevésbé különös, ám ezúttal is néhány szó ragadja meg igazán a szőkeség figyelmét.*
- Bármi áron? *nyomatékosítja a bármi szót.* Mi az a sa'ni? Soha nem hallottam még ezt a szót. *Húzza közben félre az ajkait, mert a képzelőereje bizony dolgozik, és egészen csúnya képet fest lelki szemei elé a kivájt szemű, eltorzított arcú szerencsétlenről. Mit sem sejt arról, hogy mindeközben majdnem összetévesztik őt egy démonnal, ám az intelmeket hallva talán kissé meg is ijed, hiába szögezte le Muzomgo, hogy nem a pánikkeltés a célja.*
- Ezek túl erős szavak, jóuram. Ha szabad megjegyeznem, ne használd őket! Még meg találnak vádolni azzal, hogy rémhíreket, netán fekete jóslatot terjesztesz. De köszönöm, mindenképp óvatos leszek. *A kérdésre végül bólint, és határozott léptekkel lép az oltár elé. Itt, az istennő színe előtt állva egészen kicsinek érzi magát, egy apró porszemnek a világmindenség tengerében. Ugyanezt érezte minden áldott vagy áldatlan reggel a templomban töltött évek előtt, míg rá nem jött, hogy ő nem akar egy porszem lenni, annál sokkal többre hivatott.*
- Az ima… sokaknak bensőséges rituálé, nem osztják meg akárkivel. Téged nem zavar, ha most együtt csináljuk? *Kérdezi, miközben félrenéz az oltártól, merthogy nem megnyugvást érez, hanem valami mást. Borzasztó terhet, miközben, mintha valami árgus szemekkel figyelné őt, mintha az oltár maga ítélkezni akarna felette…*
*Úgy látszik, mindenben mégsem tudja megvezetni a papot. Nem tudhatja ugyan, de amaz hamar meglátja az őszinte hit mázába csomagolt valódi jelentést a szavai mögött. Talán azért is bukik le, mert ezúttal nem hazudik. Számára az istennő tanításai pontosan ezt jelentik. Utat egy szebb jövő felé, amely neki is ugyanúgy jár, mint bárki másnak. Végül is, hogy ossza meg a hatalmát bárkivel, ha neki nincsen? Azt pedig senki sem mondhatja, hogy nem tesz meg bármit, amit az esze helyett a szíve súg neki. A saját és Lyssira boldogságáért például még ölni is képes volna… Képes volna…*
- A végcél az, hogy te is jól lakj, és az is, akiket szeretsz. Ha te mindenkin segítesz, és rajtad senki, akkor előbb-utóbb már nem lesz erőd ahhoz sem, hogy szeress valakit. *Lágyan megcsóválja a fejét, majd újra felnéz Muzomgora.
Minden történetnek a fele igaz, ettől az ő meséje sem különbözik, s a férfi válaszaiból ítélve sikerült azt úgy átadnia, ahogy akarta. Ezután azonban Muzomgo a soros, hogy meséljen. Nem kérte, de ő maga is így tartja helyesnek. Mondandója most sem kevésbé különös, ám ezúttal is néhány szó ragadja meg igazán a szőkeség figyelmét.*
- Bármi áron? *nyomatékosítja a bármi szót.* Mi az a sa'ni? Soha nem hallottam még ezt a szót. *Húzza közben félre az ajkait, mert a képzelőereje bizony dolgozik, és egészen csúnya képet fest lelki szemei elé a kivájt szemű, eltorzított arcú szerencsétlenről. Mit sem sejt arról, hogy mindeközben majdnem összetévesztik őt egy démonnal, ám az intelmeket hallva talán kissé meg is ijed, hiába szögezte le Muzomgo, hogy nem a pánikkeltés a célja.*
- Ezek túl erős szavak, jóuram. Ha szabad megjegyeznem, ne használd őket! Még meg találnak vádolni azzal, hogy rémhíreket, netán fekete jóslatot terjesztesz. De köszönöm, mindenképp óvatos leszek. *A kérdésre végül bólint, és határozott léptekkel lép az oltár elé. Itt, az istennő színe előtt állva egészen kicsinek érzi magát, egy apró porszemnek a világmindenség tengerében. Ugyanezt érezte minden áldott vagy áldatlan reggel a templomban töltött évek előtt, míg rá nem jött, hogy ő nem akar egy porszem lenni, annál sokkal többre hivatott.*
- Az ima… sokaknak bensőséges rituálé, nem osztják meg akárkivel. Téged nem zavar, ha most együtt csináljuk? *Kérdezi, miközben félrenéz az oltártól, merthogy nem megnyugvást érez, hanem valami mást. Borzasztó terhet, miközben, mintha valami árgus szemekkel figyelné őt, mintha az oltár maga ítélkezni akarna felette…*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-25 11:03:38
Üzenet elküldve: 2026-03-25 11:03:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az istennő szolgálatában//
* Kérdés nélkül beveszi a kishölgy színjátszását, ettől függetlenül nem fogja túlzottan sajnálni. A nemeseknek ugyanúgy kijár a szenvedésből, ahogyan mindenki másnak. Hogy sokáig abban a hitben éltek, hogy ez nincs így, az csupán saját önhittségüket támasztja alá. Bizonyos szinten szükséges is volt a lázadás, hogy helyre tegye a dolgokat. Persze ezt nem fogja így kimondani egy ex-nemes előtt. Amúgy se az ő dolga, ő nemrégiben érkezett csak Artheniorba, így csak szóbeszédeket hallott arról, hogy mi történt itt régebben.
Meglepetésére a nő egyetért szavaival. Először azt hiszi, végre olyasvalakire lelt, aki ugyanazokat a nézeteket osztja, mint ő, de Corillette következő mondata már nem annyira szimpatikus. Úgy hangzik, mintha valójában a hit mögé rejtené saját önös emberi vagy épp nemesi érdekeit. *
– Nos… Részben így van. Az igaz, hogy ha magunkon nem segítünk, másoknak sem tudunk. Ha éhezne a családom, először magamat kéne jóllakatnom, csak aztán őket. Egy éhező ember nem tud másokon segíteni. De sosem szabad elfelejteni, hogy a végcél nem az, hogy én jóllakjak. * Valószínűleg ez a legnagyobb különbség a szerecsen férfi és a nemes hölgy között, de azért ilyen messzemenő következtetéseket még nem vonna le.
Időközben bejutnak a templomba, ahol a másik kezét nyújtja Muzomgonak. Nem sérti meg, viszont a kinyújtott kézre előbb csak pislog, aztán lágyan megfogja jobbjával a másik tenyérrel lefelé tartott kezét és finoman megrázza. Nem sok nemessel találkozott eddig össze, főleg nem olyannal, aki el is várta volna, hogy betartsa az illemet. Most pedig hiába van elvárva tőle, mert ő aztat nem ismeri.
A kissé kínos másodpercek után aztán megismeri Corillette történetét is. Bólogatva hallgatja. *
– Szerencse, hogy menedékre leltetek. * Bólint. *
– Illetve nem csak szerencse. * Ő is megáll. Kétségkívül érdekes beszélgetőpartnerre lelt a nemes lány személyében. *
– Így igaz. * Felel a kérdésre. *
– Még annyival egészíteném ki, hogy erőt kérek az istennőtől a harcomhoz. Mesterem a hit terjesztésével bízott meg halálakor. Hirdetnem kell Eeyr igéjét, bármi áron. Viszont a világ tele van gonoszsággal. A minap találkoztam egy barátommal, akit egy sa'ni támadott meg. Kivájta az egyik szemét, és az egész arcát elcsúfította. Én varrtam össze a száját. * Egy pillanatra eltűnődik. Most jut eszébe, hogy a keresett nőszemély személyleírása gyakorlatilag egy az egyben megegyezik az előtte álló nőszemélyével. Persze valószínűleg van még száz másik szőke, fiatal nemes nő a városban, akikre illene a leírás, de azért eszébe jut a lehetőség. Viszont egy sa'ni bizonyára messziről elkerülné Eeyr templomát, így nincs félnivalója. *
– Nem akarok pánikot kelteni, de érdemes nyitott szemmel járni mostanság. A világ a pusztulás felé tart. A Gonosz hatalma erősebb, mint valaha. Ezért is kérem Eeyr áldását. Velem tartasz? * Elnéz az oltár irányába, és igenlő válasz esetén lassan elindul arrafelé. *
* Kérdés nélkül beveszi a kishölgy színjátszását, ettől függetlenül nem fogja túlzottan sajnálni. A nemeseknek ugyanúgy kijár a szenvedésből, ahogyan mindenki másnak. Hogy sokáig abban a hitben éltek, hogy ez nincs így, az csupán saját önhittségüket támasztja alá. Bizonyos szinten szükséges is volt a lázadás, hogy helyre tegye a dolgokat. Persze ezt nem fogja így kimondani egy ex-nemes előtt. Amúgy se az ő dolga, ő nemrégiben érkezett csak Artheniorba, így csak szóbeszédeket hallott arról, hogy mi történt itt régebben.
Meglepetésére a nő egyetért szavaival. Először azt hiszi, végre olyasvalakire lelt, aki ugyanazokat a nézeteket osztja, mint ő, de Corillette következő mondata már nem annyira szimpatikus. Úgy hangzik, mintha valójában a hit mögé rejtené saját önös emberi vagy épp nemesi érdekeit. *
– Nos… Részben így van. Az igaz, hogy ha magunkon nem segítünk, másoknak sem tudunk. Ha éhezne a családom, először magamat kéne jóllakatnom, csak aztán őket. Egy éhező ember nem tud másokon segíteni. De sosem szabad elfelejteni, hogy a végcél nem az, hogy én jóllakjak. * Valószínűleg ez a legnagyobb különbség a szerecsen férfi és a nemes hölgy között, de azért ilyen messzemenő következtetéseket még nem vonna le.
Időközben bejutnak a templomba, ahol a másik kezét nyújtja Muzomgonak. Nem sérti meg, viszont a kinyújtott kézre előbb csak pislog, aztán lágyan megfogja jobbjával a másik tenyérrel lefelé tartott kezét és finoman megrázza. Nem sok nemessel találkozott eddig össze, főleg nem olyannal, aki el is várta volna, hogy betartsa az illemet. Most pedig hiába van elvárva tőle, mert ő aztat nem ismeri.
A kissé kínos másodpercek után aztán megismeri Corillette történetét is. Bólogatva hallgatja. *
– Szerencse, hogy menedékre leltetek. * Bólint. *
– Illetve nem csak szerencse. * Ő is megáll. Kétségkívül érdekes beszélgetőpartnerre lelt a nemes lány személyében. *
– Így igaz. * Felel a kérdésre. *
– Még annyival egészíteném ki, hogy erőt kérek az istennőtől a harcomhoz. Mesterem a hit terjesztésével bízott meg halálakor. Hirdetnem kell Eeyr igéjét, bármi áron. Viszont a világ tele van gonoszsággal. A minap találkoztam egy barátommal, akit egy sa'ni támadott meg. Kivájta az egyik szemét, és az egész arcát elcsúfította. Én varrtam össze a száját. * Egy pillanatra eltűnődik. Most jut eszébe, hogy a keresett nőszemély személyleírása gyakorlatilag egy az egyben megegyezik az előtte álló nőszemélyével. Persze valószínűleg van még száz másik szőke, fiatal nemes nő a városban, akikre illene a leírás, de azért eszébe jut a lehetőség. Viszont egy sa'ni bizonyára messziről elkerülné Eeyr templomát, így nincs félnivalója. *
– Nem akarok pánikot kelteni, de érdemes nyitott szemmel járni mostanság. A világ a pusztulás felé tart. A Gonosz hatalma erősebb, mint valaha. Ezért is kérem Eeyr áldását. Velem tartasz? * Elnéz az oltár irányába, és igenlő válasz esetén lassan elindul arrafelé. *
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-24 17:04:25
Üzenet elküldve: 2026-03-24 17:04:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az istennő szolgálatában//
*Türelmesen megvárja, míg az öltözéke alapján a férfi is megállapítja, hogy bizony nem a Romvárosból származik. Azt pedig nem kell tudnia sem neki, sem senki másnak, hogy az egykor szebb napjait is látott városrészben nem is lakott soha. Egy határozott „na ugye”-féle bólintással nyugtázza a dolgot, majd, hogy a történetnek életszerű keretet adjon, sopánkodik egy keveset az egykori Gazdanegyed és a benne élők sorsáról, nyomorultságáról.*
- Köszönöm. *Válaszolja az együttérző szavakra, majd el is fordulna az idegentől, ám annak sikerül magán tartani a szőkeség figyelmét egyetlen névvel. Eeyr. Kékes-zöld íriszei őszinte érdeklődést mutatva pislognak, miközben hallgatja a szavakat, melyek akarva-akaratlanul is különös megnyugvással töltik el.*
- Egyetértek. ~Ó, ha tudnád, hogy mennyire!~ Az istennő is olykor kegyetlen azért, hogy így ösztönözzön minket arra, hogy jobbak legyünk másokhoz és… saját magunkhoz is. Mert mi mind többet érdemlünk annál, mintsem gyarló emberi mivoltunk olykor megengedi, nem igaz? *Hümment egyet, és közben félre-félrepillantgat, majd elhallgat. Tekintete végül határozottan állapodik meg újra a férfin, miután átlépve a templom közepét sor kerül a bemutatkozásra.*
- Örvendek, Muzomgo. Remélem nem sértelek meg, de arra már magamtól is rájöttem, hogy nem idevalósi vagy. Az én nevem Corillette. *Nyújtja ki elegánsan a kezét, elvárva, hogy újdonsült ismerőse kezet csókoljon neki. Bárhogy is történnek az elkövetkezendő másodpercek, némi gondolkodás után úgy dönt, „őszintén” válaszol a neki feltett kérdésre.*
- Én magam is Eeyr templomában szolgáltam egy ideig. Ott találtunk menedéket a húgommal a lázadás elől. Ez sem lehet véletlen, igaz? Hogy pont az istennő otthonába fogadtak be minket akkor, amikor a nép haragja miatt semmink sem maradt. *Szomorú sóhaj hagyja el az ajkait.* Igen, imádkozni jöttem ma ide. Eeyr oltalmát szeretném kérni, a bocsánatát a bűneim miatt és kifejezni a hálámat, amiért eddig egyengette az utamat. Ezek szerint hasonló célból vagy itt te is, igaz? *Egyelőre nem folytatja útját az oltár felé, figyelmét egészen leköti a váratlan, de kétségkívül érdekes beszélgetőtárs.*
*Türelmesen megvárja, míg az öltözéke alapján a férfi is megállapítja, hogy bizony nem a Romvárosból származik. Azt pedig nem kell tudnia sem neki, sem senki másnak, hogy az egykor szebb napjait is látott városrészben nem is lakott soha. Egy határozott „na ugye”-féle bólintással nyugtázza a dolgot, majd, hogy a történetnek életszerű keretet adjon, sopánkodik egy keveset az egykori Gazdanegyed és a benne élők sorsáról, nyomorultságáról.*
- Köszönöm. *Válaszolja az együttérző szavakra, majd el is fordulna az idegentől, ám annak sikerül magán tartani a szőkeség figyelmét egyetlen névvel. Eeyr. Kékes-zöld íriszei őszinte érdeklődést mutatva pislognak, miközben hallgatja a szavakat, melyek akarva-akaratlanul is különös megnyugvással töltik el.*
- Egyetértek. ~Ó, ha tudnád, hogy mennyire!~ Az istennő is olykor kegyetlen azért, hogy így ösztönözzön minket arra, hogy jobbak legyünk másokhoz és… saját magunkhoz is. Mert mi mind többet érdemlünk annál, mintsem gyarló emberi mivoltunk olykor megengedi, nem igaz? *Hümment egyet, és közben félre-félrepillantgat, majd elhallgat. Tekintete végül határozottan állapodik meg újra a férfin, miután átlépve a templom közepét sor kerül a bemutatkozásra.*
- Örvendek, Muzomgo. Remélem nem sértelek meg, de arra már magamtól is rájöttem, hogy nem idevalósi vagy. Az én nevem Corillette. *Nyújtja ki elegánsan a kezét, elvárva, hogy újdonsült ismerőse kezet csókoljon neki. Bárhogy is történnek az elkövetkezendő másodpercek, némi gondolkodás után úgy dönt, „őszintén” válaszol a neki feltett kérdésre.*
- Én magam is Eeyr templomában szolgáltam egy ideig. Ott találtunk menedéket a húgommal a lázadás elől. Ez sem lehet véletlen, igaz? Hogy pont az istennő otthonába fogadtak be minket akkor, amikor a nép haragja miatt semmink sem maradt. *Szomorú sóhaj hagyja el az ajkait.* Igen, imádkozni jöttem ma ide. Eeyr oltalmát szeretném kérni, a bocsánatát a bűneim miatt és kifejezni a hálámat, amiért eddig egyengette az utamat. Ezek szerint hasonló célból vagy itt te is, igaz? *Egyelőre nem folytatja útját az oltár felé, figyelmét egészen leköti a váratlan, de kétségkívül érdekes beszélgetőtárs.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-23 19:47:04
Üzenet elküldve: 2026-03-23 19:47:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az istennő szolgálatában//
* No, persze nem szándékosan követi a csuklyás nőt, de ha már egyazon irányba tartanak, nem könnyű nem észrevenni azt, aki az előbb még őt figyelte. Azonban nem is foglalkozna vele többet, ha nem a templomba jött volna az idegen is. Így viszont elkezdenek beszélgetni, amire nemességét alátámasztandó, kellemetlenül reagál a másik. Muzomgo azonban nem bánja. Beszélt ő már Teysus papjával, sőt Sa'Tereth híveivel is. Utóbbiból persze nem sok akad ezen a vidéken, legalábbis kevesen vállalják nyíltan.
A kérdésre jobban végignéz Corillette ruházatán, tetőtől talpig. Alaposnak kell lennie. Végül komoly hangon válaszol. *
– Nem.
* Ezután már kicsivel barátságosabban kezd mesélni a csőcselékről, meg a szerencsétlen sorsúakról, akik most a romvárosban próbálnak boldogulni, mert máshol nem tudnak. *
– Igen, hallottam róla. Sajnálom. * Corillettel ellentétben ő tényleg együttérez mind a polgárháború során elhunytakkal, mind a most nélkülözni kényszerült szegényekkel. Viszont ő megint csak más szempontból közelíti meg a dolgot, mint a legtöbben tennék. *
– Eeyr néha olyan módszerekkel tanít, amik egyesek számára kegyetlennek tűnnek. Próbatételek elé tesz bennünket, hogy megtudja, kiben milyen erős a hit. Engem egy kígyó mart meg gyerekként, de a Mesterem, Eeyr papja megmentette az életemet, és azóta csakis őt szolgálom. Az imént romvárosban nem csupán jóságból osztogattam ételt a szegényeknek, hanem, hogy emlékeztessem őket arra, hogy Eeyr mindig ott van velünk, még ha nem is úgy tűnik. Eeyr egyik kezében buzogányt tart, a másikban korbácsot. Khm… * Eszébe jut, hogy hol is van. Eeyr temploma előtt. Ha valahol, itt aztán senkinek nem lehet egy szava se arra, hogy az istennőről fecseg, de azért kényelmesebb lenne, ha bemennének. Ha a kishölgy nem unta meg a várakozást, akkor Muzomgo monológja után a férfi kinyitja az ajtót. Neki se megy olyan könnyedén, két kézzel kell betolnia a vastag faajtót, hogy az kinyíljon. Azonban még nem végzett, így bár a templomi etikettre tekintettel léve, halkabban, de folytatja. *
– A nevem Muzomgo, ami Vándorló lelket jelent népem nyelvén. Eeyr papja vagyok. * Majd nyomban hozzáteszi a pontosítás végett: *
– De nem ilyen templomi pap. Én csakis néhai Mesterem tanításaiban hiszek, nem abban a leegyszerűsített dologban, amit itt, a templomban tanítanak. De igen, ide jöttem. Mégiscsak Eeyr temploma, még ha nem is mindenben értek egyet az itteni papokkal. * Tesz egy pár lépést befelé, körülnéz a már ismerős, de még mindig pompázatos helyen; majd kisvártatva újra felé fordul. *
– És te… Nemes hölgy? Hogy látod ezt? Imádkozni jöttél vagy valami más miatt?
* No, persze nem szándékosan követi a csuklyás nőt, de ha már egyazon irányba tartanak, nem könnyű nem észrevenni azt, aki az előbb még őt figyelte. Azonban nem is foglalkozna vele többet, ha nem a templomba jött volna az idegen is. Így viszont elkezdenek beszélgetni, amire nemességét alátámasztandó, kellemetlenül reagál a másik. Muzomgo azonban nem bánja. Beszélt ő már Teysus papjával, sőt Sa'Tereth híveivel is. Utóbbiból persze nem sok akad ezen a vidéken, legalábbis kevesen vállalják nyíltan.
A kérdésre jobban végignéz Corillette ruházatán, tetőtől talpig. Alaposnak kell lennie. Végül komoly hangon válaszol. *
– Nem.
* Ezután már kicsivel barátságosabban kezd mesélni a csőcselékről, meg a szerencsétlen sorsúakról, akik most a romvárosban próbálnak boldogulni, mert máshol nem tudnak. *
– Igen, hallottam róla. Sajnálom. * Corillettel ellentétben ő tényleg együttérez mind a polgárháború során elhunytakkal, mind a most nélkülözni kényszerült szegényekkel. Viszont ő megint csak más szempontból közelíti meg a dolgot, mint a legtöbben tennék. *
– Eeyr néha olyan módszerekkel tanít, amik egyesek számára kegyetlennek tűnnek. Próbatételek elé tesz bennünket, hogy megtudja, kiben milyen erős a hit. Engem egy kígyó mart meg gyerekként, de a Mesterem, Eeyr papja megmentette az életemet, és azóta csakis őt szolgálom. Az imént romvárosban nem csupán jóságból osztogattam ételt a szegényeknek, hanem, hogy emlékeztessem őket arra, hogy Eeyr mindig ott van velünk, még ha nem is úgy tűnik. Eeyr egyik kezében buzogányt tart, a másikban korbácsot. Khm… * Eszébe jut, hogy hol is van. Eeyr temploma előtt. Ha valahol, itt aztán senkinek nem lehet egy szava se arra, hogy az istennőről fecseg, de azért kényelmesebb lenne, ha bemennének. Ha a kishölgy nem unta meg a várakozást, akkor Muzomgo monológja után a férfi kinyitja az ajtót. Neki se megy olyan könnyedén, két kézzel kell betolnia a vastag faajtót, hogy az kinyíljon. Azonban még nem végzett, így bár a templomi etikettre tekintettel léve, halkabban, de folytatja. *
– A nevem Muzomgo, ami Vándorló lelket jelent népem nyelvén. Eeyr papja vagyok. * Majd nyomban hozzáteszi a pontosítás végett: *
– De nem ilyen templomi pap. Én csakis néhai Mesterem tanításaiban hiszek, nem abban a leegyszerűsített dologban, amit itt, a templomban tanítanak. De igen, ide jöttem. Mégiscsak Eeyr temploma, még ha nem is mindenben értek egyet az itteni papokkal. * Tesz egy pár lépést befelé, körülnéz a már ismerős, de még mindig pompázatos helyen; majd kisvártatva újra felé fordul. *
– És te… Nemes hölgy? Hogy látod ezt? Imádkozni jöttél vagy valami más miatt?
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-23 18:45:28
Üzenet elküldve: 2026-03-23 18:45:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az istennő szolgálatában//
*Nem gondolta volna, de hamar megtapasztalhatja, milyen az, mikor vadászból űzött vaddá válik. Legalábbis, valami ilyesfajta érzés uralkodik el rajta, amikor azt tapasztalja, hogy már nem is ő követi akaratlanul a krumplis férfit, hanem amaz követi őt. Mindez akkor nyer tanúbizonyságot, mikor a templom bejáratához érve a különös idegen megszólítja. Csak úgy, köszönés, minden nélkül. Hát így bánnak itt a nemesekkel? Hallatlan!*
- Miért, úgy nézek ki? *Szökik ki ajkain az egészen barátságtalan kérdés. Nem tervezett undok lenni, de így sikerült. Sebaj, majd betudja a sértődöttségének, amiért nem köszöntek neki úgy, ahogy azt megérdemli.*
- Nem. Illetve, egykoron ott laktam, amíg a csőcselék el nem pusztított mindent, amiért a felmenőink évszázadokon át dolgoztak. Azok a szerencsétlenek, akiknek a burgonyát osztogattad, ők az emlékei az ott történt szörnyűségeknek… *Csóválja meg a fejét, miközben mély, szívbe markoló fájdalmat igyekszik színlelni, holott cseppet sem érdekli a szegények sorsa, ameddig a Tharisse vagyon az övé lehet. Csak lenne már az övé!*
- Mit akarsz tőlem? A templomba jöttél? *Pillant a bejárat irányába. Az uraság karméretéből ítélve jó erőben lehet, bizonyára könnyebben ki tudja nyitni a templom nagy és nehéz ajtaját, így, ha váratlan társasága volna olyan szíves, hogy kérés nélkül, a puszta gondolataiból kitalálja, hogy segítséget vár tőle, akkor készséggel engedi őt előre.*
*Nem gondolta volna, de hamar megtapasztalhatja, milyen az, mikor vadászból űzött vaddá válik. Legalábbis, valami ilyesfajta érzés uralkodik el rajta, amikor azt tapasztalja, hogy már nem is ő követi akaratlanul a krumplis férfit, hanem amaz követi őt. Mindez akkor nyer tanúbizonyságot, mikor a templom bejáratához érve a különös idegen megszólítja. Csak úgy, köszönés, minden nélkül. Hát így bánnak itt a nemesekkel? Hallatlan!*
- Miért, úgy nézek ki? *Szökik ki ajkain az egészen barátságtalan kérdés. Nem tervezett undok lenni, de így sikerült. Sebaj, majd betudja a sértődöttségének, amiért nem köszöntek neki úgy, ahogy azt megérdemli.*
- Nem. Illetve, egykoron ott laktam, amíg a csőcselék el nem pusztított mindent, amiért a felmenőink évszázadokon át dolgoztak. Azok a szerencsétlenek, akiknek a burgonyát osztogattad, ők az emlékei az ott történt szörnyűségeknek… *Csóválja meg a fejét, miközben mély, szívbe markoló fájdalmat igyekszik színlelni, holott cseppet sem érdekli a szegények sorsa, ameddig a Tharisse vagyon az övé lehet. Csak lenne már az övé!*
- Mit akarsz tőlem? A templomba jöttél? *Pillant a bejárat irányába. Az uraság karméretéből ítélve jó erőben lehet, bizonyára könnyebben ki tudja nyitni a templom nagy és nehéz ajtaját, így, ha váratlan társasága volna olyan szíves, hogy kérés nélkül, a puszta gondolataiból kitalálja, hogy segítséget vár tőle, akkor készséggel engedi őt előre.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-18 05:54:56
Üzenet elküldve: 2026-03-18 05:54:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
-És ha az egész testen már olyan burjánzó a kor, hogy a beteg részek kivágása az élettel nem összeegyeztethető eredménnyel járna?
*Nem csak néhány emberről van szó akik szerinte akadályozzák, hogy túléljék ezt a háborút. Szinte mindről. A vezetői rétegnek majdhogynem biztos, hogy a jelentős része. Az előző lázadásnak is megvoltak az áldozatai. A városnak évekbe tellett abból is felállnia és máig érződnek a hatásai. Valószínűsíthetően generációkig fog is. Egy második lázadás Arthenior végét is jelentheti. Arról nem is beszélve, hogy nem csak a várossal vannak gondok. A széthúzás is csak erősödne és mint a dögevők, úgy csapnának le egy meggyengült Arthenior-ra. A törp ötleteire finoman megrázza a fejét.*
-Arra nem is gondolok, hogy ha talált megoldást akkor, azt nyílvánosan megtalálhatom. A városvezetés, azt a taktikát választotta akkor, hogy a fejüket homokba dugták és most mi isszuk meg ennek a levét. Név nélkül viszont ötletem sincs, hogy hol találhatnék rá bármire amit az-az illető hátrahagyott. Már ha tényleg hagyott hátra bármit. Hogy rossz helyen keresem ez is megfordult már a fejemben. Csakhogy...*Itt hirtelen megáll a gondolatban. Felcsillan a szeme és a szája is tátva marad. Aztán a homlokára csap.*Oh, de ostoba vagyok! Miért emelnének sírt valakinek akiről tudják, hogy nem ott nyugszik? Végig biztos voltam benne, hogy ez csak a nép számára törtnő szükségszerűség volt. De a város hősének elfeledett sírjánál nincs is jobb rejtekhely! Ha valaki tudja, hogy visszatérnek az orkok akkor feltételezi majd, hogy a jövő embere a múltban keres válaszokat és elhelyez ott egy útmutatást. Beszélek a főpappal, meg kell bontani, azt a sírt. Az ég adja, hogy igazam legyen! Ha így van akkor megoldottunk egy többszáz éves rejtélyt! Vagyis nem mi, de befejeztük egy tudósember munkáját!
*Egyből felvillanyozódott ettől. Ha jól sejti és tényleg ott választ kap a kérdéseire akkor tényleg tehet valamit a városért. Nem volt haszontalan az a sok óra amit a könyvtárban töltött a napokban és, hogy feláldozta a pihenést, a folyadék és a táplálékbevitelt a munka oltárán. A törpe utóbbi kérdése elgondolkoztatja. Elmereng kicsit az állát vakargatva mielőtt válaszol.*
-Hogy szánt szándékkal magára hagyta volna a világot, azt nem feltételezem. Biztos választ viszont nem tudok arra adni, hogy tesz-e bármit az érdekünkben. Mint mondtam nem találkoztam a jelenlétével Theorekh első vagyis második vagyis jelenlegi ismereteink szerint második támadása óta. Én két dologra tudnék ebből következtetni. Az egyik, hogy valami akadályba ütközött és ezért nem segítette meg a világunkat attól a pusztítástól, ami az elmúlt években bekövetkezett. A másik pedig, hogy ahogy akkor is, úgy most is olyan formán segíti a harcunkat amit mi a nagyvilág nem érzékelünk. Nem szeretném, azt mondani, hogy hívő vagyok mert a hit ellent mond a logikának, de reménykedek a második lehetőségben.
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
-És ha az egész testen már olyan burjánzó a kor, hogy a beteg részek kivágása az élettel nem összeegyeztethető eredménnyel járna?
*Nem csak néhány emberről van szó akik szerinte akadályozzák, hogy túléljék ezt a háborút. Szinte mindről. A vezetői rétegnek majdhogynem biztos, hogy a jelentős része. Az előző lázadásnak is megvoltak az áldozatai. A városnak évekbe tellett abból is felállnia és máig érződnek a hatásai. Valószínűsíthetően generációkig fog is. Egy második lázadás Arthenior végét is jelentheti. Arról nem is beszélve, hogy nem csak a várossal vannak gondok. A széthúzás is csak erősödne és mint a dögevők, úgy csapnának le egy meggyengült Arthenior-ra. A törp ötleteire finoman megrázza a fejét.*
-Arra nem is gondolok, hogy ha talált megoldást akkor, azt nyílvánosan megtalálhatom. A városvezetés, azt a taktikát választotta akkor, hogy a fejüket homokba dugták és most mi isszuk meg ennek a levét. Név nélkül viszont ötletem sincs, hogy hol találhatnék rá bármire amit az-az illető hátrahagyott. Már ha tényleg hagyott hátra bármit. Hogy rossz helyen keresem ez is megfordult már a fejemben. Csakhogy...*Itt hirtelen megáll a gondolatban. Felcsillan a szeme és a szája is tátva marad. Aztán a homlokára csap.*Oh, de ostoba vagyok! Miért emelnének sírt valakinek akiről tudják, hogy nem ott nyugszik? Végig biztos voltam benne, hogy ez csak a nép számára törtnő szükségszerűség volt. De a város hősének elfeledett sírjánál nincs is jobb rejtekhely! Ha valaki tudja, hogy visszatérnek az orkok akkor feltételezi majd, hogy a jövő embere a múltban keres válaszokat és elhelyez ott egy útmutatást. Beszélek a főpappal, meg kell bontani, azt a sírt. Az ég adja, hogy igazam legyen! Ha így van akkor megoldottunk egy többszáz éves rejtélyt! Vagyis nem mi, de befejeztük egy tudósember munkáját!
*Egyből felvillanyozódott ettől. Ha jól sejti és tényleg ott választ kap a kérdéseire akkor tényleg tehet valamit a városért. Nem volt haszontalan az a sok óra amit a könyvtárban töltött a napokban és, hogy feláldozta a pihenést, a folyadék és a táplálékbevitelt a munka oltárán. A törpe utóbbi kérdése elgondolkoztatja. Elmereng kicsit az állát vakargatva mielőtt válaszol.*
-Hogy szánt szándékkal magára hagyta volna a világot, azt nem feltételezem. Biztos választ viszont nem tudok arra adni, hogy tesz-e bármit az érdekünkben. Mint mondtam nem találkoztam a jelenlétével Theorekh első vagyis második vagyis jelenlegi ismereteink szerint második támadása óta. Én két dologra tudnék ebből következtetni. Az egyik, hogy valami akadályba ütközött és ezért nem segítette meg a világunkat attól a pusztítástól, ami az elmúlt években bekövetkezett. A másik pedig, hogy ahogy akkor is, úgy most is olyan formán segíti a harcunkat amit mi a nagyvilág nem érzékelünk. Nem szeretném, azt mondani, hogy hívő vagyok mert a hit ellent mond a logikának, de reménykedek a második lehetőségben.
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-13 13:33:00
Üzenet elküldve: 2026-03-13 13:33:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Egy pár napja még az álmában sem gondolta volna az öreg, hogy egy sötételfel fogja megvitatni az élet kérdéseit. Az pedig még meglepőbb, hogy alapjában véve egyet is értenek. Miután végighallgatta Quantallt, természetesen ezúttal sem marad válasz nélkül.*
- Igen, ki önző módon a közösség ellen cselekszik, az olyan, mint a seb a testen. Egy apró vágás is lehet halálos, ezért foglalkozni kell vele. Egy társadalmat az tesz erőssé, ha a tagjai tudnak közösen gondolkodni és cselekedni. Én úgy gondolom, hogy aki ebben nem szeretne részt venni szabadon megteheti, de akkor ne akarjon részesedni abból a gyümölcsből sem, mit mások megtermeltek. Aki vetni nem akar, hogyan akar aratni?
* A várossal kapcsolatban a mélységinek már nem sok hozzáfűznivalója akad. A törpe nem is erőlteti tovább a témát, inkább érdeklődve hallgatja a másikat. *
- Miért fontos a neve? Lehet, hogy akit keres ő maga nem akarta, hogy fennmaradjon a neve az utókornak. Talán úgy gondolta, hogy fontosabb az amire rájött, mint egy név. Vagy talán rossz helyen keresi. Az is lehet, hogy az írásait politikai okokból tüntették el, mivel azok a jóslatok túl komorak voltak egy fejlődő város számára. Bár segíthetnék! De ebben nem hiszem, hogy sok hasznomat venné!
Ami az istennőt illeti. Tehát ön úgy gondolja, hogy nem jár közben értünk? Úgy érzi, hogy magára hagyta a világot? Vagy talán lát még rá esélyt, hogy visszatérjen?
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Egy pár napja még az álmában sem gondolta volna az öreg, hogy egy sötételfel fogja megvitatni az élet kérdéseit. Az pedig még meglepőbb, hogy alapjában véve egyet is értenek. Miután végighallgatta Quantallt, természetesen ezúttal sem marad válasz nélkül.*
- Igen, ki önző módon a közösség ellen cselekszik, az olyan, mint a seb a testen. Egy apró vágás is lehet halálos, ezért foglalkozni kell vele. Egy társadalmat az tesz erőssé, ha a tagjai tudnak közösen gondolkodni és cselekedni. Én úgy gondolom, hogy aki ebben nem szeretne részt venni szabadon megteheti, de akkor ne akarjon részesedni abból a gyümölcsből sem, mit mások megtermeltek. Aki vetni nem akar, hogyan akar aratni?
* A várossal kapcsolatban a mélységinek már nem sok hozzáfűznivalója akad. A törpe nem is erőlteti tovább a témát, inkább érdeklődve hallgatja a másikat. *
- Miért fontos a neve? Lehet, hogy akit keres ő maga nem akarta, hogy fennmaradjon a neve az utókornak. Talán úgy gondolta, hogy fontosabb az amire rájött, mint egy név. Vagy talán rossz helyen keresi. Az is lehet, hogy az írásait politikai okokból tüntették el, mivel azok a jóslatok túl komorak voltak egy fejlődő város számára. Bár segíthetnék! De ebben nem hiszem, hogy sok hasznomat venné!
Ami az istennőt illeti. Tehát ön úgy gondolja, hogy nem jár közben értünk? Úgy érzi, hogy magára hagyta a világot? Vagy talán lát még rá esélyt, hogy visszatérjen?
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-12 17:38:16
Üzenet elküldve: 2026-03-12 17:38:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Figyelmesen hallgatja a másik szavait. Nehéz kérdést tett fel. Olyat amin ő maga is már nagyon sok éjszakát rágódott. Hogy miért öntötte ezt erre a nemrég megismert törpére ő maga se tudná megmondani. Kétségbeesés? A közös istennő tisztelete? Az, hogy bölcsnek gondolja? A másik eszmei tisztasága? Nem is gondolkozik ezen. Van már így is elég gondolkozni valója. Csak a választ figyeli. Amivel valamilyen szinten egyet is ért. Nem véletlen, hogy reményről és szeretetről beszélt múltkor az embereknek és nem arról, hogy milyen sors jár azoknak akik nem küzdenek az elkerülhetetlen halál ellen. De valami akkor se tetszik neki.*
-Viszont, aki rosszul dönt és aki önző az nem csak magának árt, hanem mindenki másnak is. Egy olyan háborúban pedig ahol az élet küzd a halállal az ilyen árulók miatt nem csak egy közösség minden élőlény elpusztulása bekövetkezhet. Az pedig elképzelhetetlen.
*Maga a kép ott van a szeme előtt. Viszont a gondolat, hogy a szabad elme és minden érzelem kiveszik a világból azért, hogy a helyét egyetlen entitás omnipotens hatalma vegye át az hátborzongató. Mikor belenézett a halál istenének szemébe akkor mégis ezt látta és mindenhonnan ez a kép köszön vissza azóta is. Az egykori törp főváros kapcsán felmerülő kérdések kevésbé viselik meg. Figyelmesen meghallgatja a másik elképzeléseit annak elhelyezkedéséről. Nem ért egyet viszont elmondta korábban a véleményét. A másik tervét hallva egy kevés irigység azért feléled a lelkében. Mielőtt az istenek megjelentek volna ő is hasonló kalandokról álmodozott. Egyszer a krekantaur barlangrendszerben napokat töltött el, hogy kinyomozzon egy pletykát a derengő fáról. Viszont ezt már olyan távolinak érzi mintha már nem is az a személy lenne, mint akkor volt.*
-Nem kimondottan ehhez a városhoz kötődöm. Vándorvarázsló vagyok ugyanis ha egy barbár vezér vagy egy másik város képviselete előtt megállok így nem Arthenior csatlósát látják bennem, hanem egy semleges felet. Az elmúlt napokat a könyvtárban töltöttem egy reménytelennek tűnő problémával. Tudást keresek egy varázslómesterről, aki már a dúlás idején is benne volt a korban, de nem tudom a nevét csak, azt hogyan nézett ki. Mindezt abból a bizonytalan gondolatból fakadóan, hogy ő azon kevesek közé tartozott akik tisztában voltak vele, hogy az orkok visszatérnek majd és tudta, hogy miért fog ez megtörténni. Azt, is tudta, hogy ennek oka az akkori városvezetőség vagy a népek tanácsának nem megfelelő problémakezelése volt. Egy ilyen elme helyében, amennyiben kellő felelősségtudattal rendelkezek én valami formában, de felkészültem volna a mostanában bekövetkezett eseményekre. Csakhogy igencsak kevés dokumentum maradt fel azokból az időkből és a későbbi historikusok is a városok közti kapcsolatépítésekre, Arthenior újbóli benépesülésére vagy a jogrend újbóli megszilárdulásának folyamatára tették a hangsúlyt a munkájukban. Nem túl gyakori, hogy egy név fent marad korokon át.
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Figyelmesen hallgatja a másik szavait. Nehéz kérdést tett fel. Olyat amin ő maga is már nagyon sok éjszakát rágódott. Hogy miért öntötte ezt erre a nemrég megismert törpére ő maga se tudná megmondani. Kétségbeesés? A közös istennő tisztelete? Az, hogy bölcsnek gondolja? A másik eszmei tisztasága? Nem is gondolkozik ezen. Van már így is elég gondolkozni valója. Csak a választ figyeli. Amivel valamilyen szinten egyet is ért. Nem véletlen, hogy reményről és szeretetről beszélt múltkor az embereknek és nem arról, hogy milyen sors jár azoknak akik nem küzdenek az elkerülhetetlen halál ellen. De valami akkor se tetszik neki.*
-Viszont, aki rosszul dönt és aki önző az nem csak magának árt, hanem mindenki másnak is. Egy olyan háborúban pedig ahol az élet küzd a halállal az ilyen árulók miatt nem csak egy közösség minden élőlény elpusztulása bekövetkezhet. Az pedig elképzelhetetlen.
*Maga a kép ott van a szeme előtt. Viszont a gondolat, hogy a szabad elme és minden érzelem kiveszik a világból azért, hogy a helyét egyetlen entitás omnipotens hatalma vegye át az hátborzongató. Mikor belenézett a halál istenének szemébe akkor mégis ezt látta és mindenhonnan ez a kép köszön vissza azóta is. Az egykori törp főváros kapcsán felmerülő kérdések kevésbé viselik meg. Figyelmesen meghallgatja a másik elképzeléseit annak elhelyezkedéséről. Nem ért egyet viszont elmondta korábban a véleményét. A másik tervét hallva egy kevés irigység azért feléled a lelkében. Mielőtt az istenek megjelentek volna ő is hasonló kalandokról álmodozott. Egyszer a krekantaur barlangrendszerben napokat töltött el, hogy kinyomozzon egy pletykát a derengő fáról. Viszont ezt már olyan távolinak érzi mintha már nem is az a személy lenne, mint akkor volt.*
-Nem kimondottan ehhez a városhoz kötődöm. Vándorvarázsló vagyok ugyanis ha egy barbár vezér vagy egy másik város képviselete előtt megállok így nem Arthenior csatlósát látják bennem, hanem egy semleges felet. Az elmúlt napokat a könyvtárban töltöttem egy reménytelennek tűnő problémával. Tudást keresek egy varázslómesterről, aki már a dúlás idején is benne volt a korban, de nem tudom a nevét csak, azt hogyan nézett ki. Mindezt abból a bizonytalan gondolatból fakadóan, hogy ő azon kevesek közé tartozott akik tisztában voltak vele, hogy az orkok visszatérnek majd és tudta, hogy miért fog ez megtörténni. Azt, is tudta, hogy ennek oka az akkori városvezetőség vagy a népek tanácsának nem megfelelő problémakezelése volt. Egy ilyen elme helyében, amennyiben kellő felelősségtudattal rendelkezek én valami formában, de felkészültem volna a mostanában bekövetkezett eseményekre. Csakhogy igencsak kevés dokumentum maradt fel azokból az időkből és a későbbi historikusok is a városok közti kapcsolatépítésekre, Arthenior újbóli benépesülésére vagy a jogrend újbóli megszilárdulásának folyamatára tették a hangsúlyt a munkájukban. Nem túl gyakori, hogy egy név fent marad korokon át.
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-11 07:55:28
Üzenet elküldve: 2026-03-11 07:55:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Azért a törpe többet lát a másikban, mint egyszerű vándorvarázslót. Ha valóban az volna, úgy nem törődne mások sorsával, egyszerűen csak odébb állna. De az elmondottak alapján nagyon is kiveszi a részét a város sorsának alakulásából. Megteszi mindazt, amit egy jó vezetőnek meg kell tennie. Az öreg komoran hallgatja a súlyos szavakat, majd kis gondolkodás után megszólal. *
- Úgy gondolom, hogy meg kell tennünk mindent azért a közösségért, ahová tartozunk. Mindent, ami a mi erőnkből telik. De a közösség tagjai nem lehetnek passzív szemlélői az eseményeknek. És itt nem kell feltétlen arra gondolni, hogy egy háborúban az életüket áldozzák fel. Lehet, hogy valaki felé ez túl nagy elvárás lenne, mert nincs a szívében bátorság, vagy a fegyvert nem tudja forgatni valamilyen okból. De azoktól is elvárható, hogy másban viszont a hasznára váljanak a társaiknak. Sajnos én is úgy tapasztaltam, hogy ahol felüti fejét az önzés, ott széthull a közösség. Mert azután mindenki csak a saját javával törődik és csak azt lesi, nehogy a másiknak jobb legyen, mint neki, mert abba belebetegszik. Ezt látva azok szíve is meg keményszik, kik tenni tudnának valamit. Úgy ahogy ön is mondta. De nekünk nem ezt kell példának venni, hanem nekünk kell példává válni. Ez a legtöbb, mit ebben az omladozó világban megtehetünk. Ahogy az imént mondtam, fényünkkel kell utat mutatnunk a többieknek, hogy a viharban legyen legalább egy támpont, amihez igazodni tudnak. És, ha nem követik? Úgy elvesznek, de mi ezért nem tehetünk semmit, mert ha utánuk mennénk, úgy mi is elveszünk és nem marad aki utat mutasson. Meg kell hagyni mindenkinek a döntés lehetőségét, döntsenek akár a rossz mellett, még ha halandó gondolkodásunkkal ezt nehéz is felfogni.
* Beszélgetésük másik fele sokkal könnyedebb téma. Az öreg is felszabadultabban beszél erről, mint az iménti dolgokról.*
- Én azért tenném nagyjából középtájra Avaluryddát, mert onnét mind a négy város szinte egyenlő távolságra van. Mivel, pedig népem kereskedő nép volt, így könnyen elérhettek mindenkit. Ráadásul védelmi szempontokból is előnyösebb ez az elhelyezkedés, mert sűrű erdők határolják azokat a hegyeket, melyen csak az vághat át, ki ismeri az utat. Ezen kívül, ahogyan az imént is mondotta, népem egy jelentős része Wegtoren-ben telepedett le. Ha a város északra lett volna, akkor túl nagy utat kellett volna vállalniuk, hogy elérjék a tűz városát. Pár nap múlva elindulok erdőmélyére két másik társammal, hogy a nyomára leljek Avaluryddának. És ön? Említette, hogy vándorvarázsló, ehhez képest úgy tűnik nekem, hogy nagyon is kötődik ehhez a városhoz. Mik a tervei a közeljövőben?
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Azért a törpe többet lát a másikban, mint egyszerű vándorvarázslót. Ha valóban az volna, úgy nem törődne mások sorsával, egyszerűen csak odébb állna. De az elmondottak alapján nagyon is kiveszi a részét a város sorsának alakulásából. Megteszi mindazt, amit egy jó vezetőnek meg kell tennie. Az öreg komoran hallgatja a súlyos szavakat, majd kis gondolkodás után megszólal. *
- Úgy gondolom, hogy meg kell tennünk mindent azért a közösségért, ahová tartozunk. Mindent, ami a mi erőnkből telik. De a közösség tagjai nem lehetnek passzív szemlélői az eseményeknek. És itt nem kell feltétlen arra gondolni, hogy egy háborúban az életüket áldozzák fel. Lehet, hogy valaki felé ez túl nagy elvárás lenne, mert nincs a szívében bátorság, vagy a fegyvert nem tudja forgatni valamilyen okból. De azoktól is elvárható, hogy másban viszont a hasznára váljanak a társaiknak. Sajnos én is úgy tapasztaltam, hogy ahol felüti fejét az önzés, ott széthull a közösség. Mert azután mindenki csak a saját javával törődik és csak azt lesi, nehogy a másiknak jobb legyen, mint neki, mert abba belebetegszik. Ezt látva azok szíve is meg keményszik, kik tenni tudnának valamit. Úgy ahogy ön is mondta. De nekünk nem ezt kell példának venni, hanem nekünk kell példává válni. Ez a legtöbb, mit ebben az omladozó világban megtehetünk. Ahogy az imént mondtam, fényünkkel kell utat mutatnunk a többieknek, hogy a viharban legyen legalább egy támpont, amihez igazodni tudnak. És, ha nem követik? Úgy elvesznek, de mi ezért nem tehetünk semmit, mert ha utánuk mennénk, úgy mi is elveszünk és nem marad aki utat mutasson. Meg kell hagyni mindenkinek a döntés lehetőségét, döntsenek akár a rossz mellett, még ha halandó gondolkodásunkkal ezt nehéz is felfogni.
* Beszélgetésük másik fele sokkal könnyedebb téma. Az öreg is felszabadultabban beszél erről, mint az iménti dolgokról.*
- Én azért tenném nagyjából középtájra Avaluryddát, mert onnét mind a négy város szinte egyenlő távolságra van. Mivel, pedig népem kereskedő nép volt, így könnyen elérhettek mindenkit. Ráadásul védelmi szempontokból is előnyösebb ez az elhelyezkedés, mert sűrű erdők határolják azokat a hegyeket, melyen csak az vághat át, ki ismeri az utat. Ezen kívül, ahogyan az imént is mondotta, népem egy jelentős része Wegtoren-ben telepedett le. Ha a város északra lett volna, akkor túl nagy utat kellett volna vállalniuk, hogy elérjék a tűz városát. Pár nap múlva elindulok erdőmélyére két másik társammal, hogy a nyomára leljek Avaluryddának. És ön? Említette, hogy vándorvarázsló, ehhez képest úgy tűnik nekem, hogy nagyon is kötődik ehhez a városhoz. Mik a tervei a közeljövőben?
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-10 23:30:05
Üzenet elküldve: 2026-03-10 23:30:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Jól tudja a másik csavarni a szavakat nincs oka szégyenkezni. Kitűnő pap válna belőle, sőt a mélységi nem zárja ki azt se, hogy beszélgetőtársa valóban az volna. Viszont az általa felvázolt képek se teszik szebbé, azt a valóságot amit a fény bajnoka lát.*
-Félreértett uram. Nem vagyok vezető. Csak egy egyszerű vándorvarázsló. A hangzatos címeket a nép ragasztotta rám és azok akik hallották a történeteket rólam. Ott voltam a harcokban, de azért mert ott...*Itt megakad.*Őszintén szólva nem tudom ott kellett-e lennem. Ugyanis az a helyzet, hogy ahogy ön mondta ha hátralépek nem áll senki a helyemre. Nem beszélnek a karavánpihenő szellemével, nem küzdenek démonokkal, nem próbálnak visszavágni a sötét istennek és ezt a templomot nem szabadítják fel. Nem látok közben elszórt magvakat amik ki akarnának nőni. Háborút látok, árulást látok, értelmetlen halált látok és hogy amit mások áldozatai árán elértünk újra és újra meggyalázzák. Én kerestem az összefogást és igyekeztem tenni valamit az érdekében, de csak tehetetlenül kapálóztam. A tetteimet besározták. Mi történik ha senki nem hallgat az ácsra, mert a saját dolgukkal törődnek? Ha nem épül fel a ház és télen halálra fagynak? Ér-e bármit egy olyan közösség amiben nincs összefogás és alapvető életösztön?
*Hátradőlni és másokra bízni a dolgokat. Üresfejű harcosok, gőgös nemesek, naiv papok és önző csak magukkal törődő emberek vannak mindenütt. Ha a saját életükről volna csak szó akkor abba nem szólna bele. De így? Mondjuk így is egyre kevésbé tudja, hogy van-e bármi értelme beleszólni bármibe. Egyszerűbb a történelemről beszélni. A csillagkép említésére elgondolkozik és csak nagyon lassan bólint.*
-Az utazók az alapján tudnak tájékozódni. Úgy hallottam.
*Sokat járt a világban, de a csillagászat pont azon dolgok közé tartozik amik elkerülték őt. A másik gondolatait hallva megvakarja az állát és hosszan hallgat.*
-Tharloss. Ha jól emlékszem így hívták a hegyet aminek a csúcsán az istennő megteremtette az ön népét. A legendák szerint ezek után önök mélyebbre ástak a hegy gyomrába és ott hozták létre a városukat. Lehetséges, sőt valószínűsíthető, hogy az a világválasztó hegységet jelöli. Viszont én északabbra tenném. A népeink közti viszony, azt feltételezi, hogy földrajzilag is közel lehettek egymáshoz, ahogy az is, hogy mindkettőnket érintett az omlás. Saját népem ősi városai pedig abból fakadóan is északon helyezkedhettek el, hogy Piritanes a közelükben épült és hogy eredetileg Lihanechből vándoroltak el az őseink.
//A fény hordozója//
//Wertus//
//Templom//
*Jól tudja a másik csavarni a szavakat nincs oka szégyenkezni. Kitűnő pap válna belőle, sőt a mélységi nem zárja ki azt se, hogy beszélgetőtársa valóban az volna. Viszont az általa felvázolt képek se teszik szebbé, azt a valóságot amit a fény bajnoka lát.*
-Félreértett uram. Nem vagyok vezető. Csak egy egyszerű vándorvarázsló. A hangzatos címeket a nép ragasztotta rám és azok akik hallották a történeteket rólam. Ott voltam a harcokban, de azért mert ott...*Itt megakad.*Őszintén szólva nem tudom ott kellett-e lennem. Ugyanis az a helyzet, hogy ahogy ön mondta ha hátralépek nem áll senki a helyemre. Nem beszélnek a karavánpihenő szellemével, nem küzdenek démonokkal, nem próbálnak visszavágni a sötét istennek és ezt a templomot nem szabadítják fel. Nem látok közben elszórt magvakat amik ki akarnának nőni. Háborút látok, árulást látok, értelmetlen halált látok és hogy amit mások áldozatai árán elértünk újra és újra meggyalázzák. Én kerestem az összefogást és igyekeztem tenni valamit az érdekében, de csak tehetetlenül kapálóztam. A tetteimet besározták. Mi történik ha senki nem hallgat az ácsra, mert a saját dolgukkal törődnek? Ha nem épül fel a ház és télen halálra fagynak? Ér-e bármit egy olyan közösség amiben nincs összefogás és alapvető életösztön?
*Hátradőlni és másokra bízni a dolgokat. Üresfejű harcosok, gőgös nemesek, naiv papok és önző csak magukkal törődő emberek vannak mindenütt. Ha a saját életükről volna csak szó akkor abba nem szólna bele. De így? Mondjuk így is egyre kevésbé tudja, hogy van-e bármi értelme beleszólni bármibe. Egyszerűbb a történelemről beszélni. A csillagkép említésére elgondolkozik és csak nagyon lassan bólint.*
-Az utazók az alapján tudnak tájékozódni. Úgy hallottam.
*Sokat járt a világban, de a csillagászat pont azon dolgok közé tartozik amik elkerülték őt. A másik gondolatait hallva megvakarja az állát és hosszan hallgat.*
-Tharloss. Ha jól emlékszem így hívták a hegyet aminek a csúcsán az istennő megteremtette az ön népét. A legendák szerint ezek után önök mélyebbre ástak a hegy gyomrába és ott hozták létre a városukat. Lehetséges, sőt valószínűsíthető, hogy az a világválasztó hegységet jelöli. Viszont én északabbra tenném. A népeink közti viszony, azt feltételezi, hogy földrajzilag is közel lehettek egymáshoz, ahogy az is, hogy mindkettőnket érintett az omlás. Saját népem ősi városai pedig abból fakadóan is északon helyezkedhettek el, hogy Piritanes a közelükben épült és hogy eredetileg Lihanechből vándoroltak el az őseink.
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-03-10 22:13:46
Üzenet elküldve: 2026-03-10 22:13:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Az ácsos példa megtetszik az öregnek, bár ő kicsit másképp értelmezi. Nem is késlekedik sokat, hogy kifejtse saját véleményét ezzel kapcsolatban. Mihelyt befejezi Quantall, máris magához ragadja a szót a törpe. *
- Nos igen, de melyik ács menne javítani, ha közben remeg a föld? Nem az a dolga hogy az életét kockáztassa, hanem, ha elül a baj megmentse azt, ami menthető. De akkor sem egyedül fog neki a munkának, rengeteg segéd veszi körül. Ugyanez igaz miránk is. Talán nem az a dolgunk, hogy hősködjünk, talán türelemmel kell lennünk. És talán a nehéz időkben több fog múlni azon, hogy hányaknak tudtunk példát mutatni életünkkel, hányan követik azt, amit tanítottunk, mintsem azon, hogy a mi erőnkből mire futja. Említette Wylnuranát, hogy nem tesz semmit. Dehogynem! Tanít és irányt mutat. Megsúgja a követőinek, hogy hogyan s miként éljenek, az már csak rajtuk múlik, hogy befogadják-e ezt a tanítást. Ha már az ács példáját említette. Az, ki az épületet megtervezi, kiadja az utasításokat, ha betartják palota lesz belőle, ha nem disznóól. És nekünk kell, majd benne lakni. Saját magunknak építjük. Megvan a tudásunk hozzá, hogy hogyan lehet jobb és szebb a világ, de, ha mi disznóólban szeretnénk élni, az a mi bajunk. Na, szerintem ezért nem lép közbe az istennő! Ha jól sejtem és szavait helyesen értelmeztem, akkor ön valamiféle vezető, akire hallgat a nép. Ha ez így van, akkor most eljött a vizsga ideje azoknak, akiket tanított. Most fog kiderülni, a nehéz időkben, hogy mennyire fogadták be a tanítását. Önnek most hátrébb kell lépnie egyet, mert ez nem csak önön múlik! Egyedül nem nyerhet! Ön volt a szikra, mely lángra lobbantja a többiek szívét. Ha megtett mindent azért, hogy ez sikerüljön, talán már megtett mindent.
* Reméli, hogy most már világosabb a beszélgetőtársa számára az, hogy mit is akart mondani eddig. Talán Wertus nem a szavak törpéje, nem olyan tanult és olvasott, mint Quantall, de az istennő tanításáról folytatott vita mindig lázba hozza. Van itt viszont más téma is, mi a törpe számára érdekes. Mégpedig az egykori főváros, Avalurydda. Örömmel hallja, hogy a mélységi hallott már a városról. Sőt tudása talán még sok törpét is megszégyenítene.*
- Hát, én is úgy tudom. De én azon fáradozok, hogy visszatérhessek oda. Ismeri a négy város csillagképet? Öt csillagból áll. Én úgy sejtem, hogy az ötödik csillag Avaluryddát jelöli, mely a nagy elválasztóhegység legmagasabb csúcsa felett tanyázik. Úgy gondolom, hogy az maga az Amloshrudd, a szent láng, melyet Wylnurana visszavett népétől, annak hűtlensége miatt és elhelyezte a város romjai felett. Mit szól hozzá? Ön hogy tudja, hol a város?
//A fény hordozója//
//Quantall//
//Templom//
* Az ácsos példa megtetszik az öregnek, bár ő kicsit másképp értelmezi. Nem is késlekedik sokat, hogy kifejtse saját véleményét ezzel kapcsolatban. Mihelyt befejezi Quantall, máris magához ragadja a szót a törpe. *
- Nos igen, de melyik ács menne javítani, ha közben remeg a föld? Nem az a dolga hogy az életét kockáztassa, hanem, ha elül a baj megmentse azt, ami menthető. De akkor sem egyedül fog neki a munkának, rengeteg segéd veszi körül. Ugyanez igaz miránk is. Talán nem az a dolgunk, hogy hősködjünk, talán türelemmel kell lennünk. És talán a nehéz időkben több fog múlni azon, hogy hányaknak tudtunk példát mutatni életünkkel, hányan követik azt, amit tanítottunk, mintsem azon, hogy a mi erőnkből mire futja. Említette Wylnuranát, hogy nem tesz semmit. Dehogynem! Tanít és irányt mutat. Megsúgja a követőinek, hogy hogyan s miként éljenek, az már csak rajtuk múlik, hogy befogadják-e ezt a tanítást. Ha már az ács példáját említette. Az, ki az épületet megtervezi, kiadja az utasításokat, ha betartják palota lesz belőle, ha nem disznóól. És nekünk kell, majd benne lakni. Saját magunknak építjük. Megvan a tudásunk hozzá, hogy hogyan lehet jobb és szebb a világ, de, ha mi disznóólban szeretnénk élni, az a mi bajunk. Na, szerintem ezért nem lép közbe az istennő! Ha jól sejtem és szavait helyesen értelmeztem, akkor ön valamiféle vezető, akire hallgat a nép. Ha ez így van, akkor most eljött a vizsga ideje azoknak, akiket tanított. Most fog kiderülni, a nehéz időkben, hogy mennyire fogadták be a tanítását. Önnek most hátrébb kell lépnie egyet, mert ez nem csak önön múlik! Egyedül nem nyerhet! Ön volt a szikra, mely lángra lobbantja a többiek szívét. Ha megtett mindent azért, hogy ez sikerüljön, talán már megtett mindent.
* Reméli, hogy most már világosabb a beszélgetőtársa számára az, hogy mit is akart mondani eddig. Talán Wertus nem a szavak törpéje, nem olyan tanult és olvasott, mint Quantall, de az istennő tanításáról folytatott vita mindig lázba hozza. Van itt viszont más téma is, mi a törpe számára érdekes. Mégpedig az egykori főváros, Avalurydda. Örömmel hallja, hogy a mélységi hallott már a városról. Sőt tudása talán még sok törpét is megszégyenítene.*
- Hát, én is úgy tudom. De én azon fáradozok, hogy visszatérhessek oda. Ismeri a négy város csillagképet? Öt csillagból áll. Én úgy sejtem, hogy az ötödik csillag Avaluryddát jelöli, mely a nagy elválasztóhegység legmagasabb csúcsa felett tanyázik. Úgy gondolom, hogy az maga az Amloshrudd, a szent láng, melyet Wylnurana visszavett népétől, annak hűtlensége miatt és elhelyezte a város romjai felett. Mit szól hozzá? Ön hogy tudja, hol a város?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293