*Fejét csóválja a gondolatsorok végén, hiszen nem kellene, nem szabadna ilyen bolondnak. Az élőholtak ellen küzdeni olyan, mint a halál ellen harcolni. És ezt a halandók teszik. Halandók a halál ellen, nem pusztán nevetséges, hanem visszataszító. Azt hiszik, felülkerekedhetnek valami olyan felett, ami úgyis eléri őket. Éppen így akármeddig küzdenek az élőholtak végtelen seregei ellen, előbb-utóbb úgyis köztük végzik. Arra mondjuk Lorew nem is gondol, hogy az élőholtak seregének van vége, mert hát... Hányan meghaltak már Lanawinon az idők folyamán? Ha csak azok mind visszatérnek, már akkor is sokszoros túlerővel néznek szembe a kirendelt csapatok. Ugyanakkor valamiért úgy érzi, nem ez történt, hiszen akkor már régen nem lenne semmiféle csata, a sokszoros túlerő simán felmorzsolta volna az ott állomásozó városőröket és kalandorokat, aztán vége lett volna mindennek mostanra. Ehelyett a város gyakorlatilag érintetlen, és még mindkét oldalon folynak a harcok. A templomba belépve sem igazán azt tapasztalja, amire számított, már-már úgy tűnik, az itteniek nagyszerűen uralják a helyzetet. Persze a feltörő fénysugarat láthatóan nem tudják elfojtani, addig nem terjed a tudományuk, de azért iderendelték az őrséget. Így a jelenséget valószínűleg nem lehet megközelíteni, csak a mindenféle csuhásoknak és páncélosoknak szabad, a kisember nem juthat oda. Már csak azért is, mert ha nem így lenne, akkor egy rakás idióta álldogálna, és bámészkodna a fény körül. Meg mindenféle szemetet dobálnának bele, vagy ilyenek. Mert eddig terjednek az értelmi képességeik. Lorew persze ennél sokkal bölcsebb(nek hiszi magát). Ő tudja, hogyha az entitás szólni akar hozzá, akkor el fogja érni. Minden bizonnyal, hiszen ő nem tiltakozik, és az csak ezen múlhat. Az entitás, melynek köze van a kinti csatákhoz, a holtak feltámadásához, és ehhez a fényhez, az bizonyára tudja, hogy a szerzetes mennyire várta már az eljövetelét, így ha szólni akar hozzá, akkor szólni fog. Méghozzá anélkül, hogy Lorew dolgokat dobálna a fénybe kíváncsiságból.*
- Hát itt vagyok *suttogja. Nem is mozdult beljebb a kaputól, nincs értelme, látja jól a fényt, és nincs kedve az őrség vagy a csuhások közé keveredni, annak megint rossz vége lenne* Beszélj, ha óhajtasz.
*Aztán néhány percig várakozik, hátha történik valami. Ha nem, akkor nagyot sóhajtva elfogadja, hogy még nem érkezett el az idő, és továbbáll.*