//A könyv//
*Látszólag képzeletben máris a megrendelt falatokat fogyasztja, legalábbis arcára főképpen ez van kiírva, persze ez aztán meghökkenésre vált, Zeekx visszakérdezésén.*
- Jaj, dehogy... nem ezt akartam mondani, csak... *kissé a földet pislogja, s lábával ír le néhány kört megállva* nálam nem nehéz tapasztaltabbnak lenni. *Megvonja a vállát.*
- Persze ez engem nem zavar, a papi hivatás lemondásokkal és kompromisszumokkal terhes, én választottam. *Immár ismét mosolyog, látszik, hogy komolyan is gondolja, mit imént kimondott. Aztán rajta a visszakérdezés sora.*
- Nem nézed ki belőlem? *Kacsint egyet, aztán felnevet.*
- Nem szeretem a forgalmat, a nyüzsgést, a városi forgatagot. Sokkal jobban szeretem a szép vidékeket, a csendet, az évszakok illatát. Szeretem magam megtermelni, mit megeszek, hiszen, ha Eeyr megteremtette az ehhez szükséges tudást, miért csak néhányunknak adatik meg a szüretelés öröme? *Egy kissé fennköltté válik, bár látszik, hogy nem könyvből idéz, így gondolja.*
- Egy vidéki kis falu eldugott templomában zárt a közösség, több mindent lehet megbeszélni, s olykor nehezebb is a beilleszkedés. Nem szenvedni akarok, de tény, hogy a kihívások mindig inspirálnak... mint például ez is volt. *Bök a háta mögött hagyott templom kapuja felé, utalva az iménti kis talányokra.*
- Hittérítő? Bizonyos értelemben, de nem az a vándorló és erőszakos fajta. Inkább olyan, aki, ha kérdeznek válaszol és példabeszédekkel, régi történetekkel, _igaz történetekkel_ próbálja a jó és helyes útra terelni az embereket. *Felkuncog.*
- Persze ki dönti el, hogy mi a helyes út, s ki szereti, ha meg akarják neki azt mondani? Nem igaz? *Kérdezi.*
- Neked van már tapasztalatod ebben? *Kíváncsivá válik.* Mármint volt, hogy szavaidra valaki Eeyr követőjévé vált?