Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-23 12:30:34
Üzenet elküldve: 2025-10-23 12:30:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A búskomorság nyomában//
*Tudós társa úgy tűnik roppant mód felvette a fonalat a témában. Rendkívül jól tudnak összehangoltan gondolkodni, ötletelni. Egyetért azzal, hogy a felsorolt növények együttes hatásáról viszont semmi nem áll rendelkezésükre.*
- Sajnos ez így van. De nézzük a jó oldalát. Mi lehetünk az elsők, akik ezt lejegyezzük. *Élénk és lelkes tekintettel válaszolja, mint aki fejben már látja is felfedezésük mértékét. A szomorúság okán elgondolkodik.*
- Talán ez nem is annyira fontos. Igaz sok oka lehet. Elveszítettünk valakit, akit szerettünk, vagy magányosság, vagy szerelmi bánat, vagy betegség, vagy árulás. Igazából mindegy, mert ha ez az ital földöntúli boldogságot ad és száműzi a bánatot, minden fajtáját, akkor már megérte. *Egy kicsit erősebb hatáson gondolkozik, aminek nem számít az ok, mert oly erős boldogságot, örömöt tud adni. Persze lehet nem jó nyomon van, de elsőre ez van előtte. A beszerzés gyorsaságára bólogatva válaszol.*
- Így van, ezt kár lenne halogatni. Bár lehet, hogy a mostani helyzet nem kedvez a növények gyűjtésének. *Pletykákat hallott a város körüli állapotokról, az orkokról.*
- Veszélyes most a város környéke, nekünk pedig még messzebb kellene menni. Ehhez ketten kevesen vagyunk, még békeidőben is. De tudja mit, megadom a címem, hogy hol érhet el. *Kitép a jegyzeteiből egy lapot majd tintával felírja a selyemrévi házat, ahol lakik. Közben ráeszmél, hogy még be sem mutatkoztak.*
- Nagyon örvendek Kasemeth, én Diynomit vagyok. *Kezet ráz az orkkal, majd átnyújtja a papírost, amin a címe van.*
- Van kereskedő ismerősöm és talán tudnék egy csapatot is szervezni a szükséges növényekhez, de egy kicsit várnunk kell, amíg ez a helyzet elül. *Bár ég benne a tettvágy, most a körülmények gúzsba kötik a kezét.*
- Kérem keressen meg ha elülnek a kedélyek, hogy ezt folytathassuk. *Azzal enyhén meghajtja magát az ork felé, majd a jegyzeteit felmarkolva távozik a könyvtárból. Elindul hazafelé, hogy jobban átgondolja ezt a mai beszélgetést.*
*Tudós társa úgy tűnik roppant mód felvette a fonalat a témában. Rendkívül jól tudnak összehangoltan gondolkodni, ötletelni. Egyetért azzal, hogy a felsorolt növények együttes hatásáról viszont semmi nem áll rendelkezésükre.*
- Sajnos ez így van. De nézzük a jó oldalát. Mi lehetünk az elsők, akik ezt lejegyezzük. *Élénk és lelkes tekintettel válaszolja, mint aki fejben már látja is felfedezésük mértékét. A szomorúság okán elgondolkodik.*
- Talán ez nem is annyira fontos. Igaz sok oka lehet. Elveszítettünk valakit, akit szerettünk, vagy magányosság, vagy szerelmi bánat, vagy betegség, vagy árulás. Igazából mindegy, mert ha ez az ital földöntúli boldogságot ad és száműzi a bánatot, minden fajtáját, akkor már megérte. *Egy kicsit erősebb hatáson gondolkozik, aminek nem számít az ok, mert oly erős boldogságot, örömöt tud adni. Persze lehet nem jó nyomon van, de elsőre ez van előtte. A beszerzés gyorsaságára bólogatva válaszol.*
- Így van, ezt kár lenne halogatni. Bár lehet, hogy a mostani helyzet nem kedvez a növények gyűjtésének. *Pletykákat hallott a város körüli állapotokról, az orkokról.*
- Veszélyes most a város környéke, nekünk pedig még messzebb kellene menni. Ehhez ketten kevesen vagyunk, még békeidőben is. De tudja mit, megadom a címem, hogy hol érhet el. *Kitép a jegyzeteiből egy lapot majd tintával felírja a selyemrévi házat, ahol lakik. Közben ráeszmél, hogy még be sem mutatkoztak.*
- Nagyon örvendek Kasemeth, én Diynomit vagyok. *Kezet ráz az orkkal, majd átnyújtja a papírost, amin a címe van.*
- Van kereskedő ismerősöm és talán tudnék egy csapatot is szervezni a szükséges növényekhez, de egy kicsit várnunk kell, amíg ez a helyzet elül. *Bár ég benne a tettvágy, most a körülmények gúzsba kötik a kezét.*
- Kérem keressen meg ha elülnek a kedélyek, hogy ezt folytathassuk. *Azzal enyhén meghajtja magát az ork felé, majd a jegyzeteit felmarkolva távozik a könyvtárból. Elindul hazafelé, hogy jobban átgondolja ezt a mai beszélgetést.*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-20 13:45:14
Üzenet elküldve: 2025-10-20 13:45:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A búskomorság nyomában//
*A gnóm szavait úgy issza mint egy csecsemő az anyja tejét. Odafigyel mindegy egyes szóra. Hümmögésekkel nyugtázza a hallottakat.*
-A legtöbb könyv külön írja le a hatásukat. A vegyítésekről semmit nem tudni. Az a baj, hogy ez miatt a sötétben kell tapogatózni. Csak feltételezésekre tudunk hagyatkozni.
*Sajnálkozik az ork, habár ezzel fontos kutatást folytathatnának.*
-Az is fontos lehet, hogy mi okozza pontosan a szomorúságot. A megfelelő ok megtalálásával még pontosabb gyógymódot állíthatunk elő. Lehet ha más a tünet kiváltó oka, akkor nem is hathat egy adott növényből a szer, vagy csak csekély mértékben.
*Tapasztalta már, hogy a személyek lelki állapota nagyban befolyásolja a gyógyulás menetét.*
-Viszont próbálkozás nélkül nem megyünk semmire.
*Jelenti ki magabiztosan.*
-Teljes mértékben támogatom. A felírtakból van jó pár, és ha nem akarjuk későbbre hagyni, akkor jobb ha minél hamarabb nekilátunk a beszerzésükhöz.
*Csapja be hangosan a kezében tartott könyvet. A csattanás hangja visszhangzik a teremben. Ezzel viszont most nem törődik. Inkább azzal, hogy milyen gyorsan belement az egészbe anélkül, hogy még a gnóm nevét is tudná, vagy ő az orkét. Meg milyen gyorsan többes számban beszélnek egymással.*
-Elnézést, még nem is ismerjük egymást. Kasemeth.
*Nyújtja a kezét a gnóm felé.*
-Örvendek a találkozásnak.
*A gnóm szavait úgy issza mint egy csecsemő az anyja tejét. Odafigyel mindegy egyes szóra. Hümmögésekkel nyugtázza a hallottakat.*
-A legtöbb könyv külön írja le a hatásukat. A vegyítésekről semmit nem tudni. Az a baj, hogy ez miatt a sötétben kell tapogatózni. Csak feltételezésekre tudunk hagyatkozni.
*Sajnálkozik az ork, habár ezzel fontos kutatást folytathatnának.*
-Az is fontos lehet, hogy mi okozza pontosan a szomorúságot. A megfelelő ok megtalálásával még pontosabb gyógymódot állíthatunk elő. Lehet ha más a tünet kiváltó oka, akkor nem is hathat egy adott növényből a szer, vagy csak csekély mértékben.
*Tapasztalta már, hogy a személyek lelki állapota nagyban befolyásolja a gyógyulás menetét.*
-Viszont próbálkozás nélkül nem megyünk semmire.
*Jelenti ki magabiztosan.*
-Teljes mértékben támogatom. A felírtakból van jó pár, és ha nem akarjuk későbbre hagyni, akkor jobb ha minél hamarabb nekilátunk a beszerzésükhöz.
*Csapja be hangosan a kezében tartott könyvet. A csattanás hangja visszhangzik a teremben. Ezzel viszont most nem törődik. Inkább azzal, hogy milyen gyorsan belement az egészbe anélkül, hogy még a gnóm nevét is tudná, vagy ő az orkét. Meg milyen gyorsan többes számban beszélnek egymással.*
-Elnézést, még nem is ismerjük egymást. Kasemeth.
*Nyújtja a kezét a gnóm felé.*
-Örvendek a találkozásnak.
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-17 13:51:30
Üzenet elküldve: 2025-10-17 13:51:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A búskomorság nyomában//
*Diynomit érdeklődve hallgatja az orkot, és miközben figyeli, ahogy az a könyv lapjai között kutat, az ő arcán is megjelenik az a jellegzetes, apró mosoly, amit mindig akkor visel, ha valaki igazán elmerül a tudományban. Amikor Kasemeth rábukkan az „Elija Csókjára”, a gnóm bólint, és ujjával finoman megérinti a papírlapot, saját jegyzetei között, ahol ezt is felvéste magának.*
- Igen, pontosan ez az. Az Elija Csókja… *Mondja elismerően, miközben a jegyzeteit maga elé húzza.*
- A legtöbben tényleg szerelmi bájitalként ismerik, de a valóságban sokkal összetettebb. Felszabadítja az érzelmeket, ezáltal el is mélyíti azokat. Érzelmi blokkoknál kifejezetten hasznos lehet, például ha valaki nem képes kimutatni a fájdalmát vagy örömét. *Pillantása elgondolkodóvá válik, majd a tollával finoman köröz a jegyzetlap fölött.*
- De, ahogy mondja, kis adagban. Egy cseppnyinél több már felboríthatja a lelki egyensúlyt. *Egy rövid szünetet tart, majd folytatja, miközben egy új sort nyit a lap alján.*
- Talán épp ezért lenne érdekes az Ördögvigyorral párosítani, de… *Itt elmosolyodik, s a hangja kissé elgondolkodóvá válik.*
- Ha az érzelmek felszabadulnak, és a nevetés is megérkezik, az már a gyógyulás első jele lehet. A bánatból néha nem kiűzni kell az érzéseket, hanem átvezetni őket valami könnyebb formába. *Közben lassan újra végigpörgeti a listát.*
- Van még néhány növény, amit megvizsgálnék mellé. A Réti ármány például. Friss virága altat, szárítva kábít. Kis adagban elegyíthető a főzetbe, hogy tompítsa a szorongást, de hosszabb távon elnehezíti az elmét. Csak nagyon kis mértékben alkalmaznám. *Jegyzetel egy sort, majd felpillant az orkra.*
- Talán egy nyugtató fázishoz megfelelő lenne, mielőtt a fő hatóanyag kifejti magát. Aztán ott a Keresztes Ulsga. A préselt teje lázcsillapító, nagyobb adagban kábaságot okoz. Hangulatjavításra nem való, de átmeneti pihenőként használható. Lehalkítja a zaklatott elmét. Egy pillanatra elcsendesíti az idegrendszert, hogy az elme később újra rendben működhessen. Talán a főzet elején, előkészítő komponensként elférhetne. *Ezek szintén mind lejegyzeteli majd ismét felnéz.*
- Itt van még a Sárga Lyrdecet, viszont inkább kizárnám. Gyomorra való tea, de túladagolva rémálmokat hoz. Egy búskomorságra készülő főzetben ez pont az ellenkező hatást váltaná ki. *Finoman kihúzza a növény nevét a listájából.*
- Az efféle anyagokat talán csak figyelmeztetésként érdemes feljegyezni. *Egy apró szünet után az orkra pillant, majd csendesen hozzáteszi.*
- A Vadhorgászt is kerülni kell, kábaságot és egyensúlyvesztést okoz. A hatása túl kiszámíthatatlan. *Ezután visszadől a székre és mélyen elgondolkodik.*
- Mit gondol kiindulásként beszerezhetnénk párat ezekből? Néhány a piacon is megvásárolható, egész biztosan. *Kíváncsian fordul az ork-hoz és várja a reakcióit. Ezzel talán a listája végére is ért. Már csak beszerezni kellene ezekből a növényekből és elkezdeni a kísérletezést.*
*Diynomit érdeklődve hallgatja az orkot, és miközben figyeli, ahogy az a könyv lapjai között kutat, az ő arcán is megjelenik az a jellegzetes, apró mosoly, amit mindig akkor visel, ha valaki igazán elmerül a tudományban. Amikor Kasemeth rábukkan az „Elija Csókjára”, a gnóm bólint, és ujjával finoman megérinti a papírlapot, saját jegyzetei között, ahol ezt is felvéste magának.*
- Igen, pontosan ez az. Az Elija Csókja… *Mondja elismerően, miközben a jegyzeteit maga elé húzza.*
- A legtöbben tényleg szerelmi bájitalként ismerik, de a valóságban sokkal összetettebb. Felszabadítja az érzelmeket, ezáltal el is mélyíti azokat. Érzelmi blokkoknál kifejezetten hasznos lehet, például ha valaki nem képes kimutatni a fájdalmát vagy örömét. *Pillantása elgondolkodóvá válik, majd a tollával finoman köröz a jegyzetlap fölött.*
- De, ahogy mondja, kis adagban. Egy cseppnyinél több már felboríthatja a lelki egyensúlyt. *Egy rövid szünetet tart, majd folytatja, miközben egy új sort nyit a lap alján.*
- Talán épp ezért lenne érdekes az Ördögvigyorral párosítani, de… *Itt elmosolyodik, s a hangja kissé elgondolkodóvá válik.*
- Ha az érzelmek felszabadulnak, és a nevetés is megérkezik, az már a gyógyulás első jele lehet. A bánatból néha nem kiűzni kell az érzéseket, hanem átvezetni őket valami könnyebb formába. *Közben lassan újra végigpörgeti a listát.*
- Van még néhány növény, amit megvizsgálnék mellé. A Réti ármány például. Friss virága altat, szárítva kábít. Kis adagban elegyíthető a főzetbe, hogy tompítsa a szorongást, de hosszabb távon elnehezíti az elmét. Csak nagyon kis mértékben alkalmaznám. *Jegyzetel egy sort, majd felpillant az orkra.*
- Talán egy nyugtató fázishoz megfelelő lenne, mielőtt a fő hatóanyag kifejti magát. Aztán ott a Keresztes Ulsga. A préselt teje lázcsillapító, nagyobb adagban kábaságot okoz. Hangulatjavításra nem való, de átmeneti pihenőként használható. Lehalkítja a zaklatott elmét. Egy pillanatra elcsendesíti az idegrendszert, hogy az elme később újra rendben működhessen. Talán a főzet elején, előkészítő komponensként elférhetne. *Ezek szintén mind lejegyzeteli majd ismét felnéz.*
- Itt van még a Sárga Lyrdecet, viszont inkább kizárnám. Gyomorra való tea, de túladagolva rémálmokat hoz. Egy búskomorságra készülő főzetben ez pont az ellenkező hatást váltaná ki. *Finoman kihúzza a növény nevét a listájából.*
- Az efféle anyagokat talán csak figyelmeztetésként érdemes feljegyezni. *Egy apró szünet után az orkra pillant, majd csendesen hozzáteszi.*
- A Vadhorgászt is kerülni kell, kábaságot és egyensúlyvesztést okoz. A hatása túl kiszámíthatatlan. *Ezután visszadől a székre és mélyen elgondolkodik.*
- Mit gondol kiindulásként beszerezhetnénk párat ezekből? Néhány a piacon is megvásárolható, egész biztosan. *Kíváncsian fordul az ork-hoz és várja a reakcióit. Ezzel talán a listája végére is ért. Már csak beszerezni kellene ezekből a növényekből és elkezdeni a kísérletezést.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-16 17:21:41
Üzenet elküldve: 2025-10-16 17:21:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A búskomorság nyomában//
*Diynomit türelmesen hallgatja az orkot. Már-már belefeledkezik abba, hogy valaki van ott mellette. Persze ahogy befejezi mondandóját a gnómra figyel újra. Az szívesen fogadja ötleteit, ahogy kiderül ő is pont ugyanazokra gondolt. A férfi felsorolja azokat a növényeket amelyeket eddig ő kinézett és elég fontosnak tarthat, hogy meg is ossza vele. Ördögvigyor. Cytne Álma. Ezüstcsörgő. Kétarcú Dellion. Hodaril. Ezek mind ismerősek számára, főleg mert hallott róluk vagy éppen olvasta őket a könyvekben. Azt viszont nem mondhatja, hogy dolgozott is velük.*
-Érdekes felhozatal.
*Mélyed el a gondolataiba, majd az egyik könyv után nyúl. Vadul kezd el keresgélni az oldalak között. Szemei csak úgy átsuhannak a betűkön, keresve azt a szót, amely az eszében van.
~Elija~
Vad lapozásában majdnem el is hagyja. Vagyis elhagyta, de csak egy oldallal.*
-Ahan!
*Mondja örömteli hangon.*
-Elija Csókja. Sokan hiszik szerelmi bájitalnak a belőle kevés szesszel főzött tinktúrát, mivel felszabadítja az érzéseket. Erősebb főzete akár igazságszérumként is alkalmazható.
*Olvassa fel a hatását.*
-Mivel felszabadítja az érzelmeket, akár remek erősítő hatása is lehet a többi növény mellé, persze kis adagban.
*Egy lehetőségnek nem rossz.*
-Talán az ördögvigyorral keverve hatásosan felerősítheti annak hatását, jókedvet hozva.
*Abban is reménykedne, hogy a többi hatást is, de mivel az érzelmekre hat, a nyugtatáshoz semmi köze nincs. Ide viszont hatásos lehet.*
*Diynomit türelmesen hallgatja az orkot. Már-már belefeledkezik abba, hogy valaki van ott mellette. Persze ahogy befejezi mondandóját a gnómra figyel újra. Az szívesen fogadja ötleteit, ahogy kiderül ő is pont ugyanazokra gondolt. A férfi felsorolja azokat a növényeket amelyeket eddig ő kinézett és elég fontosnak tarthat, hogy meg is ossza vele. Ördögvigyor. Cytne Álma. Ezüstcsörgő. Kétarcú Dellion. Hodaril. Ezek mind ismerősek számára, főleg mert hallott róluk vagy éppen olvasta őket a könyvekben. Azt viszont nem mondhatja, hogy dolgozott is velük.*
-Érdekes felhozatal.
*Mélyed el a gondolataiba, majd az egyik könyv után nyúl. Vadul kezd el keresgélni az oldalak között. Szemei csak úgy átsuhannak a betűkön, keresve azt a szót, amely az eszében van.
~Elija~
Vad lapozásában majdnem el is hagyja. Vagyis elhagyta, de csak egy oldallal.*
-Ahan!
*Mondja örömteli hangon.*
-Elija Csókja. Sokan hiszik szerelmi bájitalnak a belőle kevés szesszel főzött tinktúrát, mivel felszabadítja az érzéseket. Erősebb főzete akár igazságszérumként is alkalmazható.
*Olvassa fel a hatását.*
-Mivel felszabadítja az érzelmeket, akár remek erősítő hatása is lehet a többi növény mellé, persze kis adagban.
*Egy lehetőségnek nem rossz.*
-Talán az ördögvigyorral keverve hatásosan felerősítheti annak hatását, jókedvet hozva.
*Abban is reménykedne, hogy a többi hatást is, de mivel az érzelmekre hat, a nyugtatáshoz semmi köze nincs. Ide viszont hatásos lehet.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-16 15:07:40
Üzenet elküldve: 2025-10-16 15:07:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A búskomorság nyomában//
*Diynomit finoman odébb húz egy könyvet, nehogy lecsússzon az asztaláról, aztán az ork felé fordul, hogy meg tudják vitatni a dolgot. Úgy tűnik, hogy a másik érdekesnek találta az ötletet. Szorgosan bólint, amint a másik az eufórikus vagy nyugtató anyagokról beszél.*
- Pontosan. Nagyon jól látja. Kiindulásnak tökéletes. *Helyeslően bólogat, mert valahogy erre gondolt hirtelen ő is. Figyelmesen hallgatja a másik ötleteit és a mákról szóló megjegyzését is. Annyira belelkesedik, hogy fel kell állnia a széktől és kezeivel is elkezd gesztikulálni ahogy magyaráz.*
- Nagyon jó úton gondolkodik! Magam is erre terelném a kísérletet. Ha a hangulatot célozzuk, van néhány növény, amivel érdemes óvatosan dolgozni. *Az asztalról felkapja a jegyzeteit, hogy megnézze miket írt össze.*
- Például az Ördögvigyor. Teája és pipába szárított levele erősen nyugtat, de nem ritkán jókedvet hoz, már-már könnyelmű nevetéssel. Ettől néha „vidám főzetek” alapja. Túlzásba vinni nem ajánlom, mert megülheti az elmét. *Itt egy pillanatra megáll.*
- Egyik alapanyagnak talán megfelelő lehet, de önmagában talán túl erős. *Majd a jegyzeteibe pillantva folytatja.*
- Aztán itt van a Cytne Álma. Friss virágát elrágva vagy szárítva elfüstölve nyugalmat ad, jó altató is, de a gyakori használat napokig tartó mély álmot hozhat. Ez nyugalmat ad és altat. Talán mellékesen egy altató bájitalt is létrehozhatunk. *Ezen jót mosolyog, majd folytatja a jegyzetei olvasását.*
- Ezüstcsörgő. A virág főzete szelíd nyugtató, nappali használatra jobb, nem butít annyira. A gumója viszont hasfájást okoz, azt kerüljük. *Felolvasás után itt is megáll gondolkodni, majd az ork-ra pillant.*
- Talán egy összetevőként ez is megteszi. *Itt vállat von majd folytatja a felsorolást.*
- A Kétarcú Dellion. A levelek füstje mélyíti az alvást, a nyári virág viszont serkentő, ajzó. A termésből főzött párlat pedig álomszerű, hallucinációs bódulatot ad. *Az ajzó hatáson meglepődik.*
- Serkentő komponensnek nem lenne rossz. *Ki tudja mennyire és hogyan serkentene. Ezt a kísérletek majd eldöntik. De messze még a vége így folytatja.*
- Hodaril. Füstje erősen hallucinogén, ritka és drága. Nagy hígításban nyugtatóként keverik dohányba. *Kiértékelően áll meg végiggondolni.*
- Nem biztos, hogy hallucinogén anyag kell bele, de kísérletként megtarthatjuk. *ismét a jegyzeteibe néz, de megáll egy pillanatra és kíváncsian pillant az ork-ra.*
- Van még, amit találtam, de mit szól hozzá. Ezek keveréséről, felhasználásáról? Esetleg van tapasztalata valamelyikkel kapcsolatban? *Kíváncsian veszi a másik javaslatait, hozzáfűzni valóját, mert ez bizony nem kis feladat amire vállalkoztak.*
*Diynomit finoman odébb húz egy könyvet, nehogy lecsússzon az asztaláról, aztán az ork felé fordul, hogy meg tudják vitatni a dolgot. Úgy tűnik, hogy a másik érdekesnek találta az ötletet. Szorgosan bólint, amint a másik az eufórikus vagy nyugtató anyagokról beszél.*
- Pontosan. Nagyon jól látja. Kiindulásnak tökéletes. *Helyeslően bólogat, mert valahogy erre gondolt hirtelen ő is. Figyelmesen hallgatja a másik ötleteit és a mákról szóló megjegyzését is. Annyira belelkesedik, hogy fel kell állnia a széktől és kezeivel is elkezd gesztikulálni ahogy magyaráz.*
- Nagyon jó úton gondolkodik! Magam is erre terelném a kísérletet. Ha a hangulatot célozzuk, van néhány növény, amivel érdemes óvatosan dolgozni. *Az asztalról felkapja a jegyzeteit, hogy megnézze miket írt össze.*
- Például az Ördögvigyor. Teája és pipába szárított levele erősen nyugtat, de nem ritkán jókedvet hoz, már-már könnyelmű nevetéssel. Ettől néha „vidám főzetek” alapja. Túlzásba vinni nem ajánlom, mert megülheti az elmét. *Itt egy pillanatra megáll.*
- Egyik alapanyagnak talán megfelelő lehet, de önmagában talán túl erős. *Majd a jegyzeteibe pillantva folytatja.*
- Aztán itt van a Cytne Álma. Friss virágát elrágva vagy szárítva elfüstölve nyugalmat ad, jó altató is, de a gyakori használat napokig tartó mély álmot hozhat. Ez nyugalmat ad és altat. Talán mellékesen egy altató bájitalt is létrehozhatunk. *Ezen jót mosolyog, majd folytatja a jegyzetei olvasását.*
- Ezüstcsörgő. A virág főzete szelíd nyugtató, nappali használatra jobb, nem butít annyira. A gumója viszont hasfájást okoz, azt kerüljük. *Felolvasás után itt is megáll gondolkodni, majd az ork-ra pillant.*
- Talán egy összetevőként ez is megteszi. *Itt vállat von majd folytatja a felsorolást.*
- A Kétarcú Dellion. A levelek füstje mélyíti az alvást, a nyári virág viszont serkentő, ajzó. A termésből főzött párlat pedig álomszerű, hallucinációs bódulatot ad. *Az ajzó hatáson meglepődik.*
- Serkentő komponensnek nem lenne rossz. *Ki tudja mennyire és hogyan serkentene. Ezt a kísérletek majd eldöntik. De messze még a vége így folytatja.*
- Hodaril. Füstje erősen hallucinogén, ritka és drága. Nagy hígításban nyugtatóként keverik dohányba. *Kiértékelően áll meg végiggondolni.*
- Nem biztos, hogy hallucinogén anyag kell bele, de kísérletként megtarthatjuk. *ismét a jegyzeteibe néz, de megáll egy pillanatra és kíváncsian pillant az ork-ra.*
- Van még, amit találtam, de mit szól hozzá. Ezek keveréséről, felhasználásáról? Esetleg van tapasztalata valamelyikkel kapcsolatban? *Kíváncsian veszi a másik javaslatait, hozzáfűzni valóját, mert ez bizony nem kis feladat amire vállalkoztak.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-16 13:54:49
Üzenet elküldve: 2025-10-16 13:54:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A búskomorság nyomában//
*A "kis" ügyetlensége egy örömteli találkozáshoz vezet, valószínűleg a gnóm számára is. A legtöbben az orkokat már látásból lenézik, elkönyvelik kegyetlen gyilkosoknak. Amiben persze igazuk is van. Ebből Kasemeth sem különb. Viszont mint minden társadalomnak, az orkoknak is megvannak a maguk agyasai. Orkok, akik a szellemekkel beszélnek, értik a mágia dolgát és képesek gyógyítani is. Mágiával vagy varázsitalokkal, vagy mindkettővel egyszerre.
A segítséget örömmel fogadja és legbelül örül, hogy tényleg nem okozott nagyobb kellemetlenséget. A gnóm szavait figyelmesen hallgatja. Érdekes ötlettel áll elő a kis gnóm. Kasemeth lepakolja holmijait, ahogy hallgatja a férfit. Még hümmög is ahogy gondolkozik és feldolgozza az információkat.*
-Érdekes ötlet, meg kell hagyni.
*Borostás állat vakarva gondolkozik.*
-Vannak növények, amelyeket helyesen elkészítve képesek euforikus, nyugtató hangulatot hozni annak aki elfogyasztja őket. Dohányként, italként.
*Fejti ki gondolatait a férfinak.*
-Azok remek kiinduló pontok lehetnek. Nem tökéletesek, de a hatásukat megismerve rávezethet egy megoldásra, kiinduló pontra.
*Megint gondolkodóba esik.*
-Az egyszerű mák tokjából nyert lé rég használatos ilyen praktikákra. Habár az inkább nyugtat.
*Javítja ki magát. A téma mélyen elgondolkoztatja. Ötletek ezrei cikáznak fejében. Ahogy a férfi bevezeti céljába, Kasemeth azonnal belemegy, hogy segíthessen neki. Egy igazi kihívás előtt állnak, amelyet nem olyan egyszerű ám megoldani, mint ahogy az elsőnek látszik.*
*A "kis" ügyetlensége egy örömteli találkozáshoz vezet, valószínűleg a gnóm számára is. A legtöbben az orkokat már látásból lenézik, elkönyvelik kegyetlen gyilkosoknak. Amiben persze igazuk is van. Ebből Kasemeth sem különb. Viszont mint minden társadalomnak, az orkoknak is megvannak a maguk agyasai. Orkok, akik a szellemekkel beszélnek, értik a mágia dolgát és képesek gyógyítani is. Mágiával vagy varázsitalokkal, vagy mindkettővel egyszerre.
A segítséget örömmel fogadja és legbelül örül, hogy tényleg nem okozott nagyobb kellemetlenséget. A gnóm szavait figyelmesen hallgatja. Érdekes ötlettel áll elő a kis gnóm. Kasemeth lepakolja holmijait, ahogy hallgatja a férfit. Még hümmög is ahogy gondolkozik és feldolgozza az információkat.*
-Érdekes ötlet, meg kell hagyni.
*Borostás állat vakarva gondolkozik.*
-Vannak növények, amelyeket helyesen elkészítve képesek euforikus, nyugtató hangulatot hozni annak aki elfogyasztja őket. Dohányként, italként.
*Fejti ki gondolatait a férfinak.*
-Azok remek kiinduló pontok lehetnek. Nem tökéletesek, de a hatásukat megismerve rávezethet egy megoldásra, kiinduló pontra.
*Megint gondolkodóba esik.*
-Az egyszerű mák tokjából nyert lé rég használatos ilyen praktikákra. Habár az inkább nyugtat.
*Javítja ki magát. A téma mélyen elgondolkoztatja. Ötletek ezrei cikáznak fejében. Ahogy a férfi bevezeti céljába, Kasemeth azonnal belemegy, hogy segíthessen neki. Egy igazi kihívás előtt állnak, amelyet nem olyan egyszerű ám megoldani, mint ahogy az elsőnek látszik.*
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-15 16:37:53
Üzenet elküldve: 2025-10-15 16:37:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A búskomorság nyomában//
*Számára nem különös dolog, hogy épp egy orkkal olvasnak könyveket egy sötét pincében. Különösebben nincsen baja egyik fajjal sem, amíg azok nem kötözködnek vele, és normálisan viselkednek. Itt most szó sincs kötözködésről, sőt, még a segítséget is megköszöni a másik, amire Diynomit barátságosan biccent. A könyvtáros minden apró „rendbontást” éberen figyel, de ilyen kisebb balesetek igazán megbocsáthatóak. Ezen a gnóm annyira nem is rágódik tovább.*
- Igazán nagyon szívesen. *Válaszolja mosolyogva, amint lassan segít a másiknak rendezni a sorait a könyvek között. Amint a köteteket pakolgatják, feltűnik neki, hogy különféle gyógyitalokkal foglalkoznak a könyvek nagyobb része, amiket segít átpakolni az orknak.*
- Ugyan, semmiség. Néha nem árt, ha valami kizökkent, mert lehet, hogy egy új megvilágításban látom a dolgokat, amikor visszatérek. *Egyáltalán nem haragszik, hogy a másik megzavarta, ez a tekintetéről le is olvasható. Egy pillanatra el is gondolkodik, hogy talán a véletlenek mögött néha több van, mint, ahogy a gnóm hinné.*
- Tudja, épp egy olyan bájital megalkotásán dolgozok, ami a búskomorságra adna gyógyírt, még ha csak időlegesen is. *Nagyot sóhajt, mert az idős gnóm esete most is emlékezteti, milyen nehéz dolog is ez. A hangjában halk, fáradt szomorúság bujkál, de a tekintete mégis élénk marad.*
- A hangulatok, az emberi vagy más faj elméjének ingadozásai… mintha láthatatlan láncok kötnék meg az elmét. Ha sikerülne ezeket a láncokat akár csak rövid időre meglazítani, talán sokaknak könnyebb lenne. *Jegyzi meg halkan, miközben a másik reakcióját keresi.*
- Ha van kedve, szívesen venném a meglátásait. *Eddigi megnyilvánulásai alapján az ork olvasott személy lehet, talán még tudós vagy gyógyító, ami ritka, de nem lehetetlen Diynomit szerint. Talán még hasznos ötleteket is tudnának együtt kiötölni. Egy pillanatra megáll, majd elmosolyodik.*
- Két fej, még ha különböző is, többre jut, mint egy. *Teszi hozzá halkan, és egy biztató pillantással az orkra néz, mintha már most sejtené, hogy érdekes beszélgetés elé néznek. Egyelőre nem mond többet, mert nem tudhatja, hogy a másiknál milyen fogadtatásra talál. Most csak ennyit vet fel és meglátják, hogy a közös téma mennyiben segít egy esetleges közös gondolkozásban. Bár már jó pár könyvet átlapozott sosem lehet tudni, hogy ki ad egy ötletszikrát, amin elindulhat és egy teljesen új megoldást dolgozhat ki. Mindig értékelte mások véleményét, még akkor is, ha azok talán egy területnek nem szakértői.*
*Számára nem különös dolog, hogy épp egy orkkal olvasnak könyveket egy sötét pincében. Különösebben nincsen baja egyik fajjal sem, amíg azok nem kötözködnek vele, és normálisan viselkednek. Itt most szó sincs kötözködésről, sőt, még a segítséget is megköszöni a másik, amire Diynomit barátságosan biccent. A könyvtáros minden apró „rendbontást” éberen figyel, de ilyen kisebb balesetek igazán megbocsáthatóak. Ezen a gnóm annyira nem is rágódik tovább.*
- Igazán nagyon szívesen. *Válaszolja mosolyogva, amint lassan segít a másiknak rendezni a sorait a könyvek között. Amint a köteteket pakolgatják, feltűnik neki, hogy különféle gyógyitalokkal foglalkoznak a könyvek nagyobb része, amiket segít átpakolni az orknak.*
- Ugyan, semmiség. Néha nem árt, ha valami kizökkent, mert lehet, hogy egy új megvilágításban látom a dolgokat, amikor visszatérek. *Egyáltalán nem haragszik, hogy a másik megzavarta, ez a tekintetéről le is olvasható. Egy pillanatra el is gondolkodik, hogy talán a véletlenek mögött néha több van, mint, ahogy a gnóm hinné.*
- Tudja, épp egy olyan bájital megalkotásán dolgozok, ami a búskomorságra adna gyógyírt, még ha csak időlegesen is. *Nagyot sóhajt, mert az idős gnóm esete most is emlékezteti, milyen nehéz dolog is ez. A hangjában halk, fáradt szomorúság bujkál, de a tekintete mégis élénk marad.*
- A hangulatok, az emberi vagy más faj elméjének ingadozásai… mintha láthatatlan láncok kötnék meg az elmét. Ha sikerülne ezeket a láncokat akár csak rövid időre meglazítani, talán sokaknak könnyebb lenne. *Jegyzi meg halkan, miközben a másik reakcióját keresi.*
- Ha van kedve, szívesen venném a meglátásait. *Eddigi megnyilvánulásai alapján az ork olvasott személy lehet, talán még tudós vagy gyógyító, ami ritka, de nem lehetetlen Diynomit szerint. Talán még hasznos ötleteket is tudnának együtt kiötölni. Egy pillanatra megáll, majd elmosolyodik.*
- Két fej, még ha különböző is, többre jut, mint egy. *Teszi hozzá halkan, és egy biztató pillantással az orkra néz, mintha már most sejtené, hogy érdekes beszélgetés elé néznek. Egyelőre nem mond többet, mert nem tudhatja, hogy a másiknál milyen fogadtatásra talál. Most csak ennyit vet fel és meglátják, hogy a közös téma mennyiben segít egy esetleges közös gondolkozásban. Bár már jó pár könyvet átlapozott sosem lehet tudni, hogy ki ad egy ötletszikrát, amin elindulhat és egy teljesen új megoldást dolgozhat ki. Mindig értékelte mások véleményét, még akkor is, ha azok talán egy területnek nem szakértői.*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-15 13:17:24
Üzenet elküldve: 2025-10-15 13:17:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A búskomorság nyomában//
*Nem egy ügyetlen ork Kasemeth, de most mégis sikerült egy olyan hibát követnie, amit nehezen tud elnézni magának. A munkájában megzavart gnóm, annak ellenére, hogy durván kizökkenthette Kasemeth a férfit a munkájából, mégis kedvesen és megértően fogadja a történteket. Még a meglepetését is le lehetne olvasni az arcáról, ha nem azzal lenne elfoglalva, hogy éppen a könyveket szedve össze. Már az is meglepi, hogy valaki nem fúj rá rögtön, mikor meglátja. Számára ez mindennapos dolog, már megszokta. Viszont azt, hogy segítsenek neki, azt egyáltalán nem. Még ilyen esettel nem is igazán találkozott, hogy bárki önszántából segítsen egy orknak.*
-Köszönöm.
*Dörmögi halkan. Nem akarja, hogy a könyvtáros pap kidobja őket. Főleg mert a gnóm nem csinált semmi rosszat, tulajdonképpen csak az ügyetlenségének az áldozata. Az egyik üres asztalhoz viszik a könyveket, ahol Kasemeth nem túl kíméletesen az asztalra ejti az irományokat. Ez halkabb zajjal jár, mint az előbbi mutatványa, mégis összerezzen és félve pillant a könyvtáros felé. Rosszalló tekintettel találja magát szemben, de ennél többet nem is kap.
~Jobb lenen, ha többet nem próbálgatnám a türelmét.~
Viccelődik magában.*
-Köszönöm a segítséget.
*Rendezi, csoportosítja egybe a könyveket.*
-Ez ide. Emez meg ehhez fog segíteni. Ennek hol a párja?
*Néz körül. A gnóm előtt van az a könyv amire éppen szüksége van.*
-Ah, itt vagy.
*Mondja megkönnyebbülve. Ha a gnóm ránéz a könyvekre, külön fajta gyógymódok leírását, gyógyitalok készítésének módjáról szóló könyveket láthat.*
-Köszönöm még egyszer a segítségét és elnézést kérek ha megzavartam a munkájában.
*Átnéz a férfi felett, ami nem nagyon nehéz, még ülve is ellátna a gnóm felett.*
-Remélem nem zavartam meg semmi fontosat?
*Kérdezi reménykedve. Az asztalra pillantva mondjuk nem ezt vonja le Kasemeth.*
*Nem egy ügyetlen ork Kasemeth, de most mégis sikerült egy olyan hibát követnie, amit nehezen tud elnézni magának. A munkájában megzavart gnóm, annak ellenére, hogy durván kizökkenthette Kasemeth a férfit a munkájából, mégis kedvesen és megértően fogadja a történteket. Még a meglepetését is le lehetne olvasni az arcáról, ha nem azzal lenne elfoglalva, hogy éppen a könyveket szedve össze. Már az is meglepi, hogy valaki nem fúj rá rögtön, mikor meglátja. Számára ez mindennapos dolog, már megszokta. Viszont azt, hogy segítsenek neki, azt egyáltalán nem. Még ilyen esettel nem is igazán találkozott, hogy bárki önszántából segítsen egy orknak.*
-Köszönöm.
*Dörmögi halkan. Nem akarja, hogy a könyvtáros pap kidobja őket. Főleg mert a gnóm nem csinált semmi rosszat, tulajdonképpen csak az ügyetlenségének az áldozata. Az egyik üres asztalhoz viszik a könyveket, ahol Kasemeth nem túl kíméletesen az asztalra ejti az irományokat. Ez halkabb zajjal jár, mint az előbbi mutatványa, mégis összerezzen és félve pillant a könyvtáros felé. Rosszalló tekintettel találja magát szemben, de ennél többet nem is kap.
~Jobb lenen, ha többet nem próbálgatnám a türelmét.~
Viccelődik magában.*
-Köszönöm a segítséget.
*Rendezi, csoportosítja egybe a könyveket.*
-Ez ide. Emez meg ehhez fog segíteni. Ennek hol a párja?
*Néz körül. A gnóm előtt van az a könyv amire éppen szüksége van.*
-Ah, itt vagy.
*Mondja megkönnyebbülve. Ha a gnóm ránéz a könyvekre, külön fajta gyógymódok leírását, gyógyitalok készítésének módjáról szóló könyveket láthat.*
-Köszönöm még egyszer a segítségét és elnézést kérek ha megzavartam a munkájában.
*Átnéz a férfi felett, ami nem nagyon nehéz, még ülve is ellátna a gnóm felett.*
-Remélem nem zavartam meg semmi fontosat?
*Kérdezi reménykedve. Az asztalra pillantva mondjuk nem ezt vonja le Kasemeth.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-15 11:12:46
Üzenet elküldve: 2025-10-15 11:12:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A búskomorság nyomában//
*A könyvekbe és jegyzetekbe temetkezik, és ilyenkor szinte azt sem érzékeli, mennyi az idő. Sőt, azt sem érzékeli jelen pillanatban, hogy mi történik körülötte. Az ujja szinte automatikusan követi a sorokat, a toll hegye meg-megáll a levegőben, majd újra sercegni kezd a pergamenen, ahogy egy újabb megfigyelést rögzít. Az asztalán szépen rendszerbe szedte a könyveket és még egy apró mécses is pislákol. Egy tea bizony szintén jól esne, de sajnos ez nem az a hely, ahol ilyenfajta kiszolgálásban lehetne része. Egészen addig jól elvan, amíg az asztalára hirtelen egy csomó könyv borul.*
- Mi a…? *Hirtelen ocsúdik fel a gondolataiból, s először arra gondol, hogy valamelyik polc adta meg magát, és épp az asztalára borultak a könyvek. Aztán, mikor a könyv halom mögül egy árny vetül rá, hamar megpillantja a tőle jóval nagyobb orkot, akinek a kezében talán még maradt is pár könyv, de a felesleg az ő asztalára esett.*
- Egy kicsit túlvállalta magát, uram. De jó a témaválasztása. *Bár rá nem esett könyv, az asztalát elárasztották, és néhány jegyzetlap is a földre hullott. Diynomit mégsem haragszik. Először meglepődik, de aztán csak egy jót nevet rajta. Hangja mélyen, kissé rekedten csendül, s a nevetése megtölti a kerek termet. A közelben ülő csuhás pap egy pillanatra fel is pillant a könyvéből, majd fejcsóválva visszatér a munkájához. Gyorsan lesöpri a port a kabátjáról, majd szemügyre veszi az előtte heverő köteteket.*
- Hadd segítsek. *Pontosan tudja, hogy mely könyveket vette ki ő, és mik azok, amik nem az ő asztalára valók. Ha a másik nem bánja, akkor segít neki a könyveit a mellette lévő asztalra pakolni.*
*A könyvekbe és jegyzetekbe temetkezik, és ilyenkor szinte azt sem érzékeli, mennyi az idő. Sőt, azt sem érzékeli jelen pillanatban, hogy mi történik körülötte. Az ujja szinte automatikusan követi a sorokat, a toll hegye meg-megáll a levegőben, majd újra sercegni kezd a pergamenen, ahogy egy újabb megfigyelést rögzít. Az asztalán szépen rendszerbe szedte a könyveket és még egy apró mécses is pislákol. Egy tea bizony szintén jól esne, de sajnos ez nem az a hely, ahol ilyenfajta kiszolgálásban lehetne része. Egészen addig jól elvan, amíg az asztalára hirtelen egy csomó könyv borul.*
- Mi a…? *Hirtelen ocsúdik fel a gondolataiból, s először arra gondol, hogy valamelyik polc adta meg magát, és épp az asztalára borultak a könyvek. Aztán, mikor a könyv halom mögül egy árny vetül rá, hamar megpillantja a tőle jóval nagyobb orkot, akinek a kezében talán még maradt is pár könyv, de a felesleg az ő asztalára esett.*
- Egy kicsit túlvállalta magát, uram. De jó a témaválasztása. *Bár rá nem esett könyv, az asztalát elárasztották, és néhány jegyzetlap is a földre hullott. Diynomit mégsem haragszik. Először meglepődik, de aztán csak egy jót nevet rajta. Hangja mélyen, kissé rekedten csendül, s a nevetése megtölti a kerek termet. A közelben ülő csuhás pap egy pillanatra fel is pillant a könyvéből, majd fejcsóválva visszatér a munkájához. Gyorsan lesöpri a port a kabátjáról, majd szemügyre veszi az előtte heverő köteteket.*
- Hadd segítsek. *Pontosan tudja, hogy mely könyveket vette ki ő, és mik azok, amik nem az ő asztalára valók. Ha a másik nem bánja, akkor segít neki a könyveit a mellette lévő asztalra pakolni.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-14 11:34:33
Üzenet elküldve: 2025-10-14 11:34:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A búskomorság nyomában//
*A fiatal ork hosszú úton van túl, vagy éppen van benne. Vezeti a tudásvágy. Vágy, hogy segíthessen másoknak, legyen az a fajtársa vagy mások.
~Kivéve a mélységieket.~
Gondolata révén mélységes düh kezd forrni benne. Nem kedveli a mélységi elfeket. Ha lehet úgy is fogalmazhatna, hogy mélységesen megveti őket. Ez a kis humor visszahozza jókedvét.
Az ifjú sámán tudása még csekély, ezért is kellett vándorútra kelni. Hogy tanuljon. Legyen az alkímia, mágia vagy éppen élettapasztalat.
~Egy jó sámán élettapasztalat nélkül, olyan mint a sülhús só nélkül.~
Artheniorba érkezve természetes, hogy útja a Templomba vezet. Volt már itt többször is. Mindig olvasgat egy kicsit, hogy tudása gyarapodjon. Utána meg megpróbálja a gyakorlatban is alkalmazni a tudását. Több levesebb sikerrel. De hát ez is az élet része. A kudarcok ugyanúgy tanítanak.
Habár nem harcos, termete még így is az ork átlagba tartozik. Ezért mindig kíváncsi tekintetek kísérik, mikor a Templomba jön. A papok már megszokták, ellenben a hívőkkel. Viszont velük nem kezd semmit. Nem bajt keverni van itt. Csak tudását gyarapítaná. A gyakori látogatásai miatt nem ijed meg tőle a könyvtárat felügyelő pap. Már-már köszönnek is egymásnak. A mai nap mondjuk nem éppen ilyen. Csendben, fejbólintással üdvözölve a papot, halad tovább. Jelenleg a különböző alkímiai fogások érdeklik. Gyógyitalok ami után kutat. Polcok sorait kutatja mindenfajta könyv után, ami tartalmazhatja a számára fontos információkat. Halkan motyogja magában a könyvek címeit. Miután megtalálta a könyveket, egy üres asztalhoz lépked. Óvatosan, nehogy leejtse könyveit. Habár a könyvek súlya nem nehéz, azokkal sikeresen megbirkózik. Inkább az egyensúlyuk megtartása esik nehezére. Mivel kisebb átmérőjű könyvekre tett nagyobb átmérőjűekre, azok sokáig nem tartják meg magukat. Egy, a közelében elhelyezkedő, foglalt asztalra, zúdulnak le a könyvek. Hangos morajlás hallatszik, ahogy a a könyvek a gnóm elé, remélve rá nem, esnek.*
-Ahh!
*Nyögi ki mély, rekedtes hangján.*
-Nyavalyás könyvek!
*Dörmögi fennhangon.*
*A fiatal ork hosszú úton van túl, vagy éppen van benne. Vezeti a tudásvágy. Vágy, hogy segíthessen másoknak, legyen az a fajtársa vagy mások.
~Kivéve a mélységieket.~
Gondolata révén mélységes düh kezd forrni benne. Nem kedveli a mélységi elfeket. Ha lehet úgy is fogalmazhatna, hogy mélységesen megveti őket. Ez a kis humor visszahozza jókedvét.
Az ifjú sámán tudása még csekély, ezért is kellett vándorútra kelni. Hogy tanuljon. Legyen az alkímia, mágia vagy éppen élettapasztalat.
~Egy jó sámán élettapasztalat nélkül, olyan mint a sülhús só nélkül.~
Artheniorba érkezve természetes, hogy útja a Templomba vezet. Volt már itt többször is. Mindig olvasgat egy kicsit, hogy tudása gyarapodjon. Utána meg megpróbálja a gyakorlatban is alkalmazni a tudását. Több levesebb sikerrel. De hát ez is az élet része. A kudarcok ugyanúgy tanítanak.
Habár nem harcos, termete még így is az ork átlagba tartozik. Ezért mindig kíváncsi tekintetek kísérik, mikor a Templomba jön. A papok már megszokták, ellenben a hívőkkel. Viszont velük nem kezd semmit. Nem bajt keverni van itt. Csak tudását gyarapítaná. A gyakori látogatásai miatt nem ijed meg tőle a könyvtárat felügyelő pap. Már-már köszönnek is egymásnak. A mai nap mondjuk nem éppen ilyen. Csendben, fejbólintással üdvözölve a papot, halad tovább. Jelenleg a különböző alkímiai fogások érdeklik. Gyógyitalok ami után kutat. Polcok sorait kutatja mindenfajta könyv után, ami tartalmazhatja a számára fontos információkat. Halkan motyogja magában a könyvek címeit. Miután megtalálta a könyveket, egy üres asztalhoz lépked. Óvatosan, nehogy leejtse könyveit. Habár a könyvek súlya nem nehéz, azokkal sikeresen megbirkózik. Inkább az egyensúlyuk megtartása esik nehezére. Mivel kisebb átmérőjű könyvekre tett nagyobb átmérőjűekre, azok sokáig nem tartják meg magukat. Egy, a közelében elhelyezkedő, foglalt asztalra, zúdulnak le a könyvek. Hangos morajlás hallatszik, ahogy a a könyvek a gnóm elé, remélve rá nem, esnek.*
-Ahh!
*Nyögi ki mély, rekedtes hangján.*
-Nyavalyás könyvek!
*Dörmögi fennhangon.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:03:52
Üzenet elküldve: 2025-10-13 16:03:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A búskomorság nyomában//
*A vörös hajú daliás gnóm ismét visszatér a templomba, ám most egészen konkrét céllal érkezett és nagy sebbel-lobbal közlekedik. Fekete telivér lovát a templom előtt megköti majd sietős léptekkel indul el a könyvtárba, a templomban lévő lépcsősoron lefelé. A hűvös levegő már pár lépcsőfok után megcsapja, s a dohos illat is, amit mások talán kellemetlennek találnának, de ő valójában otthonosnak érzi, mivel rengeteg időt töltött ilyen helyeken. Szerencsére a bőrkabátja elég jól megvédi az ilyen hűvös helyeken is. Viszonylag gyorsan leér a kerek termbe, ahol a plafonig érő polcok között ezernyi tudást rejtő könyv pihen. A lenti csuhás pap ismerheti már a gnóm alakját, így most nem kérdez semmit, csak biccent egyet köszönésként. Diynomit izgatottan elmerül a könyvek és polcok rengetegében. A célja nemes és egyszerű, az elme bújának megértése, tanulmányozása és esetlegesen meggyógyítása. Mindezt egy bájital, ami a kedélyen segít és elfeledteti a bút, bánatot. Olyan szer, ami nem megrontja, hanem felemeli a lelket. Nem csoda, hogy az utóbbi napok eseményei után ide hozta útja. Az idős gnóm képe, akit nemrég a templomban hagytak, újra és újra visszatér a gondolatai közé. Valahol belül úgy érzi, tartozik neki. Tartozik annak az érzésnek, amit akkor látott a szemében, a kiüresedett életvágy hiányának. Persze nem az érzésnek tartozik, de azoknak igen, akik hasonló helyzetbe kerülhetnek. Egy alkimistának pedig nincs nagyobb küldetése, mint megtalálni azt, ami még nem létezik. Lassan halad a sorok között, amint a könyvek gerincén vezeti végig ujját a megfelelő címek után kutatva. Minden könyvet levesz a polcról, ami növények és a hangulat, kedély témájával foglalkozik. Ezeket már viszi is az egyik asztalhoz. Leteszi a kalapját, felhajtja a kabátujját, előveszi saját jegyzetkönyvét és tintáját. Egy jókora kupac könyv hever most az asztalán és elkezdi szorgosan olvasni őket, és ha valami fontosat talál, akkor azt a saját jegyzeteibe felvési. Egy pillanatra megáll, hátradől, és elgondolkodik. ~Lehet-e a boldogságot mérni, növelni? Vagy elég lenne csak a bút száműzni?~ Az alkímia a mértékek tudománya, de most egy egész komplex problémára keres gyógyírt. Hirdetést is adott fel a főtéren, hátha valaki csatlakozik hozzá, hogy egy új bájitalt alkossanak meg együtt. Támogatókat is keres, és bízik benne, hogy a téma mások figyelmét is felkelti majd. Megadta a személyleírását és, hogy a könyvtárban várja az érdeklődőket.*
A hozzászólás írója (Diynomit Dedhor N'athor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.13 16:06:08
*A vörös hajú daliás gnóm ismét visszatér a templomba, ám most egészen konkrét céllal érkezett és nagy sebbel-lobbal közlekedik. Fekete telivér lovát a templom előtt megköti majd sietős léptekkel indul el a könyvtárba, a templomban lévő lépcsősoron lefelé. A hűvös levegő már pár lépcsőfok után megcsapja, s a dohos illat is, amit mások talán kellemetlennek találnának, de ő valójában otthonosnak érzi, mivel rengeteg időt töltött ilyen helyeken. Szerencsére a bőrkabátja elég jól megvédi az ilyen hűvös helyeken is. Viszonylag gyorsan leér a kerek termbe, ahol a plafonig érő polcok között ezernyi tudást rejtő könyv pihen. A lenti csuhás pap ismerheti már a gnóm alakját, így most nem kérdez semmit, csak biccent egyet köszönésként. Diynomit izgatottan elmerül a könyvek és polcok rengetegében. A célja nemes és egyszerű, az elme bújának megértése, tanulmányozása és esetlegesen meggyógyítása. Mindezt egy bájital, ami a kedélyen segít és elfeledteti a bút, bánatot. Olyan szer, ami nem megrontja, hanem felemeli a lelket. Nem csoda, hogy az utóbbi napok eseményei után ide hozta útja. Az idős gnóm képe, akit nemrég a templomban hagytak, újra és újra visszatér a gondolatai közé. Valahol belül úgy érzi, tartozik neki. Tartozik annak az érzésnek, amit akkor látott a szemében, a kiüresedett életvágy hiányának. Persze nem az érzésnek tartozik, de azoknak igen, akik hasonló helyzetbe kerülhetnek. Egy alkimistának pedig nincs nagyobb küldetése, mint megtalálni azt, ami még nem létezik. Lassan halad a sorok között, amint a könyvek gerincén vezeti végig ujját a megfelelő címek után kutatva. Minden könyvet levesz a polcról, ami növények és a hangulat, kedély témájával foglalkozik. Ezeket már viszi is az egyik asztalhoz. Leteszi a kalapját, felhajtja a kabátujját, előveszi saját jegyzetkönyvét és tintáját. Egy jókora kupac könyv hever most az asztalán és elkezdi szorgosan olvasni őket, és ha valami fontosat talál, akkor azt a saját jegyzeteibe felvési. Egy pillanatra megáll, hátradől, és elgondolkodik. ~Lehet-e a boldogságot mérni, növelni? Vagy elég lenne csak a bút száműzni?~ Az alkímia a mértékek tudománya, de most egy egész komplex problémára keres gyógyírt. Hirdetést is adott fel a főtéren, hátha valaki csatlakozik hozzá, hogy egy új bájitalt alkossanak meg együtt. Támogatókat is keres, és bízik benne, hogy a téma mások figyelmét is felkelti majd. Megadta a személyleírását és, hogy a könyvtárban várja az érdeklődőket.*
A hozzászólás írója (Diynomit Dedhor N'athor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.13 16:06:08
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-11 15:23:17
Üzenet elküldve: 2025-10-11 15:23:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hornor halála//
*Eeyr állhatatos papjai heteken át próbálják Hornort talpra állítani, ám hiába. A vén gnóm sajnos már nem menthető meg, vagy legalábbis ők nem voltak rá képesek.
Halála nem éri váratlanul a gyülekezetet. Tudták, hogy így, élelem, mozgás, de leginkább józan élni vágyás nélkül Hornor útja csak egy irányba tarthat, és már csak az a kérdés, mikor éri el ennek az útnak a végét.
Azon a napon, amikor végül megtörténik, a papok szomorúan, mégis némi megkönnyebbüléssel veszik ezt tudomásul. A soron következő misén röviden megemlékeznek róla, aztán pedig a temetőbe viszik, és ott egy végső nyugalomra helyezik egy egyszerű sírkő alatt. Lelki üdvéért még imádkoznak Eeyr-hez, aztán hagyják, hadd pihenjen meg a földben.*
*Eeyr állhatatos papjai heteken át próbálják Hornort talpra állítani, ám hiába. A vén gnóm sajnos már nem menthető meg, vagy legalábbis ők nem voltak rá képesek.
Halála nem éri váratlanul a gyülekezetet. Tudták, hogy így, élelem, mozgás, de leginkább józan élni vágyás nélkül Hornor útja csak egy irányba tarthat, és már csak az a kérdés, mikor éri el ennek az útnak a végét.
Azon a napon, amikor végül megtörténik, a papok szomorúan, mégis némi megkönnyebbüléssel veszik ezt tudomásul. A soron következő misén röviden megemlékeznek róla, aztán pedig a temetőbe viszik, és ott egy végső nyugalomra helyezik egy egyszerű sírkő alatt. Lelki üdvéért még imádkoznak Eeyr-hez, aztán hagyják, hadd pihenjen meg a földben.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-11 12:13:47
Üzenet elküldve: 2025-10-11 12:13:47
ÚJ
![>Hornor Arnul [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12791_1759953813_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor megmentése//
* Amikor felébred, még mindig az ágyhoz kötözve fekszik. Elméje zavarodott – a varázsitalnak hála sérülései begyógyultak, de semmi se képes begyógyítani az űrt, ami benne tátong. Ahogy az istenek iránt érzett gyűlöletét se sikerül csökkentenie a papoknak. Talán, ha a lekötözés és imádkozás helyett végre meghallgatnák, és megértenék, hogy gyűlöletének az oka a csalódottság, nos akkor talán ő is barátságosabban viselkedne velük. Ehelyett azonban a papok ön- és közveszélyesnek ítélik (ami igaz is!) és lekötözve tartják. A következő hatokban állapota egyre csak romlik, bár kap enni és inni, önszántából nem fogad el semmit tőlük. Az öreg gnóm végül a színek havának végén eltávozik az élők világából. Nem kel fel többé, hacsak nem élőhalottként, ismét Sa'Tereth szolgálatában. Erre azonban kevés az esély – kinek kellene épp az ő szolgálata?
Hornornál nem volt semmi pénz, hiszen nemrégiben rabolta ki valami kölyök a piactér kellős közepén. Ruhái és egyéb dolgai nagyjából 523 aranyat érhetnek,
ezzel azt kezdenek a papok, amit akarnak. *
* Amikor felébred, még mindig az ágyhoz kötözve fekszik. Elméje zavarodott – a varázsitalnak hála sérülései begyógyultak, de semmi se képes begyógyítani az űrt, ami benne tátong. Ahogy az istenek iránt érzett gyűlöletét se sikerül csökkentenie a papoknak. Talán, ha a lekötözés és imádkozás helyett végre meghallgatnák, és megértenék, hogy gyűlöletének az oka a csalódottság, nos akkor talán ő is barátságosabban viselkedne velük. Ehelyett azonban a papok ön- és közveszélyesnek ítélik (ami igaz is!) és lekötözve tartják. A következő hatokban állapota egyre csak romlik, bár kap enni és inni, önszántából nem fogad el semmit tőlük. Az öreg gnóm végül a színek havának végén eltávozik az élők világából. Nem kel fel többé, hacsak nem élőhalottként, ismét Sa'Tereth szolgálatában. Erre azonban kevés az esély – kinek kellene épp az ő szolgálata?
Hornornál nem volt semmi pénz, hiszen nemrégiben rabolta ki valami kölyök a piactér kellős közepén. Ruhái és egyéb dolgai nagyjából 523 aranyat érhetnek,
ezzel azt kezdenek a papok, amit akarnak. *
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-10 22:50:18
Üzenet elküldve: 2025-10-10 22:50:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor megmentése//
* A kiabálást kizárja gondolataiból a nemes, olyan dolog ez, ami kellemetlen ugyan, de szükséges. Bármennyire is fáj a szíve az ismeretlen öreg miatt, türelmesen vár, amíg előkeresik a bűnlajstromot, és az elöljáró számára is világossá válik vétkének mértéke. *
- Csak nyugodtan. Türelmem épp annyi van, mint időm, és számomra is fontos, hogy tisztán lássunk a kérdésben. * Feleli a férfi szavaira joviális mosollyal az arcán, apró terpeszben állva, szinte mozdulatlanul. Méltóságteljes, egyesen hátú állás ez, olyan, amiben órákig tud várakozni, ha arra van szükség. Amikor megérkezik a könyv, nem lepi meg a helytelenítő ábrázat, egy pillanatig se ringatta magát olyan tévképzetekbe, hogy a kedves pap tovább látna az orránál, társaival ellentétben. Állja a felé irányuló tekintetet, továbbra is a kedves, és türelmes arckifejezéssel, és amikor utasítást kap, akkor gondolkodás nélkül cselekszik, mint aki számított a végkimenetelre. Azonnal visszaadja az érmét, bár a szavak valamelyest meglepik. Nem várta a megértést, még ha hibának is nevezik amit tett. Valószínűleg ő is annak gondolná, ha nem tudná biztosan, hogy a jó szándék vezérelte útján. *
- Köszönöm a megértést. * Bólint egyszerűen, majd szertartásosan meghajol. *
- Bár nem ez a szándék vezérelt utamon, hálával tartozom, és nem a tartozásom megfelezése, hanem az öregember felé nyújtott segítségük okán. További szép napot kívánok.
* Azzal, ha nem tartóztatják fel tovább, távozik. *
* A kiabálást kizárja gondolataiból a nemes, olyan dolog ez, ami kellemetlen ugyan, de szükséges. Bármennyire is fáj a szíve az ismeretlen öreg miatt, türelmesen vár, amíg előkeresik a bűnlajstromot, és az elöljáró számára is világossá válik vétkének mértéke. *
- Csak nyugodtan. Türelmem épp annyi van, mint időm, és számomra is fontos, hogy tisztán lássunk a kérdésben. * Feleli a férfi szavaira joviális mosollyal az arcán, apró terpeszben állva, szinte mozdulatlanul. Méltóságteljes, egyesen hátú állás ez, olyan, amiben órákig tud várakozni, ha arra van szükség. Amikor megérkezik a könyv, nem lepi meg a helytelenítő ábrázat, egy pillanatig se ringatta magát olyan tévképzetekbe, hogy a kedves pap tovább látna az orránál, társaival ellentétben. Állja a felé irányuló tekintetet, továbbra is a kedves, és türelmes arckifejezéssel, és amikor utasítást kap, akkor gondolkodás nélkül cselekszik, mint aki számított a végkimenetelre. Azonnal visszaadja az érmét, bár a szavak valamelyest meglepik. Nem várta a megértést, még ha hibának is nevezik amit tett. Valószínűleg ő is annak gondolná, ha nem tudná biztosan, hogy a jó szándék vezérelte útján. *
- Köszönöm a megértést. * Bólint egyszerűen, majd szertartásosan meghajol. *
- Bár nem ez a szándék vezérelt utamon, hálával tartozom, és nem a tartozásom megfelezése, hanem az öregember felé nyújtott segítségük okán. További szép napot kívánok.
* Azzal, ha nem tartóztatják fel tovább, távozik. *
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-10 07:06:38
Üzenet elküldve: 2025-10-10 07:06:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
//Nyílt//
*Egyáltalán nem szokott ő ennyi beszédhez. Nem is érti, hogy az atya, hogy képes ezt csinálni hétről-hétre. Persze bizonyára van valami titka. Talán valami gyógyfőzet vagy mézes tea. Pedig annak idején mikor elhagyta az otthonát, hasonló sorsra vágyott ő is. Csak nem templomban akart hívek előtt hanem egy katedrán a tudománnyal ismerkedő ifjak előtt szónokolni. Messzire elsodorták őt az istenek.*
-Most pedig testvérek! Arra kérlek titeket, hogy mondjuk el közösen a fényhozó imáját. Adjon nekünk erőt a sötét tél ellen!
Sűrű éj, minden oly sötét,
de mi látjuk a fényt.
Hajnalpír, békés ragyogás,
nézd, új nap virrad már!
Fény a sötétségben:
jó hírünk tündöklő fény,
világosság, remény.
Szép holnapot ígér:
eltűnik végre az éj,
és nincs többé.
Ébredj hát, alvó, szendergő!
Gyorsan fogy az idő.
Higgy és bízz, úgy lesz szép jövőd.
Adja meg éltetőnk!
Fény a sötétségben:
jó hírünk tündöklő fény,
világosság, remény.
Szép holnapot ígér:
eltűnik végre az éj,
és nincs többé.
//Nyílt//
*Egyáltalán nem szokott ő ennyi beszédhez. Nem is érti, hogy az atya, hogy képes ezt csinálni hétről-hétre. Persze bizonyára van valami titka. Talán valami gyógyfőzet vagy mézes tea. Pedig annak idején mikor elhagyta az otthonát, hasonló sorsra vágyott ő is. Csak nem templomban akart hívek előtt hanem egy katedrán a tudománnyal ismerkedő ifjak előtt szónokolni. Messzire elsodorták őt az istenek.*
-Most pedig testvérek! Arra kérlek titeket, hogy mondjuk el közösen a fényhozó imáját. Adjon nekünk erőt a sötét tél ellen!
Sűrű éj, minden oly sötét,
de mi látjuk a fényt.
Hajnalpír, békés ragyogás,
nézd, új nap virrad már!
Fény a sötétségben:
jó hírünk tündöklő fény,
világosság, remény.
Szép holnapot ígér:
eltűnik végre az éj,
és nincs többé.
Ébredj hát, alvó, szendergő!
Gyorsan fogy az idő.
Higgy és bízz, úgy lesz szép jövőd.
Adja meg éltetőnk!
Fény a sötétségben:
jó hírünk tündöklő fény,
világosság, remény.
Szép holnapot ígér:
eltűnik végre az éj,
és nincs többé.
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-09 20:01:49
Üzenet elküldve: 2025-10-09 20:01:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hornor megmentése//
*Hornor kiabálása még sokáig visszhangzik, megbotránkozást váltva ki papokból, hívőkből egyaránt. Eeyr papja szomorúan, együttérzőn sóhajt. Reméli, hogy ez átmeneti állapot, és képesek lesznek kigyógyítani belőle a vén gnómot.
Diynomit Dedhor N'athor búcsúját rövig meghajlással fogadja, és mindjárt jobb kedvre derül, hogy tanúja volt valaki örömének.
Ezt követően Drameiloten Sayqueves szólal meg, és szavai hallatán a papnak ráncba szalad a szemöldöke. Végül, miután a nemes a mondandója végére ér, egy papnövendékhez fordul és így szól.*
- Testvér, hozd ide kérlek a vendégesemények krónikáját!
*majd Drameilotenhez fordul.*
- Én magam nem tudom, vagy nem emlékszem, hogy mi rosszat tettél. De hamarost a végére járunk. Türelmedet kérem!
*mondja, és nem kell sokáig várni, mert hamarosan megjelenik a növendék egy terebélyes naplóval, amit már menet közben ki is nyitott, és bőszen böngészi, miközben visszafelé tart. Úgy tűnik, meg is találja benne a keresett nevet, mert az idősebb papnak már úgy nyújtja át, hogy ujját az egyik bejegyzés mellett tartja.*
- Lássuk csak... Ó!
*mondja a pap, akit meglep, amit olvas. Látható helytelenítés van az ábrázatán, ahogy elolvassa a feljegyzett sorokat. Természetesen paptársaitól hallott is erről az esetről, csak épp ő nem volt itt, amikor történt.
Becsukja a naplót, és visszaadja a növendéknek, majd Drameiloten felé fordul, és pár másodpercig csendben nézi. Ezután így szól.*
- Add vissza az érmét, fiam.
*mondja csendesen, majd ha ezt a nemes megtette, így folytatja.*
- Bizony, oktalan cselekedetet követtél el, amin joggal háborodott fel egyházunk. Bár úgy hiszem, jóhiszemű hiba volt ez. És jóságodnak, hitednek ma újabb tanúbizonyságát tetted. Kerüljék feljegyzésre, hogy Drameiloten Sayqueves pénzbeli tartozása Eeyr temploma felé megfeleződik!
*hozza meg végül a döntését, majd hozzáfűzi.*
- Az nem járja, hogy hálánk érméjét viseld, miközben vezekelned kell. De úgy tekintem, hogy mai nemes tetteddel sokat törlesztettél Eeyr felé. És lám, az érme világi szemmel nem sokat ér. Tizenöt, húsz aranyat talán? De sokkal fontosabb, amit kifejez: megbecsülésünket. Ami szintén nem pénzben mérhető. Ám úgy vélem, ha valaki már számszerűsítette a vétkedet, én megtehetem, hogy megfelezem azt.
*teszi hozzá.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.09 20:03:29
*Hornor kiabálása még sokáig visszhangzik, megbotránkozást váltva ki papokból, hívőkből egyaránt. Eeyr papja szomorúan, együttérzőn sóhajt. Reméli, hogy ez átmeneti állapot, és képesek lesznek kigyógyítani belőle a vén gnómot.
Diynomit Dedhor N'athor búcsúját rövig meghajlással fogadja, és mindjárt jobb kedvre derül, hogy tanúja volt valaki örömének.
Ezt követően Drameiloten Sayqueves szólal meg, és szavai hallatán a papnak ráncba szalad a szemöldöke. Végül, miután a nemes a mondandója végére ér, egy papnövendékhez fordul és így szól.*
- Testvér, hozd ide kérlek a vendégesemények krónikáját!
*majd Drameilotenhez fordul.*
- Én magam nem tudom, vagy nem emlékszem, hogy mi rosszat tettél. De hamarost a végére járunk. Türelmedet kérem!
*mondja, és nem kell sokáig várni, mert hamarosan megjelenik a növendék egy terebélyes naplóval, amit már menet közben ki is nyitott, és bőszen böngészi, miközben visszafelé tart. Úgy tűnik, meg is találja benne a keresett nevet, mert az idősebb papnak már úgy nyújtja át, hogy ujját az egyik bejegyzés mellett tartja.*
- Lássuk csak... Ó!
*mondja a pap, akit meglep, amit olvas. Látható helytelenítés van az ábrázatán, ahogy elolvassa a feljegyzett sorokat. Természetesen paptársaitól hallott is erről az esetről, csak épp ő nem volt itt, amikor történt.
Becsukja a naplót, és visszaadja a növendéknek, majd Drameiloten felé fordul, és pár másodpercig csendben nézi. Ezután így szól.*
- Add vissza az érmét, fiam.
*mondja csendesen, majd ha ezt a nemes megtette, így folytatja.*
- Bizony, oktalan cselekedetet követtél el, amin joggal háborodott fel egyházunk. Bár úgy hiszem, jóhiszemű hiba volt ez. És jóságodnak, hitednek ma újabb tanúbizonyságát tetted. Kerüljék feljegyzésre, hogy Drameiloten Sayqueves pénzbeli tartozása Eeyr temploma felé megfeleződik!
*hozza meg végül a döntését, majd hozzáfűzi.*
- Az nem járja, hogy hálánk érméjét viseld, miközben vezekelned kell. De úgy tekintem, hogy mai nemes tetteddel sokat törlesztettél Eeyr felé. És lám, az érme világi szemmel nem sokat ér. Tizenöt, húsz aranyat talán? De sokkal fontosabb, amit kifejez: megbecsülésünket. Ami szintén nem pénzben mérhető. Ám úgy vélem, ha valaki már számszerűsítette a vétkedet, én megtehetem, hogy megfelezem azt.
*teszi hozzá.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.09 20:03:29
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-08 23:37:18
Üzenet elküldve: 2025-10-08 23:37:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor megmentése//
* Úgy tűnik, hogy jó helyre hozták az öreget, és itt megkap mindent, amire szüksége lehet. Kedves mosollyal az arcán hallgatja az elöljáró szavait, láthatóan elégedett azzal, amiről biztosítják. Ő sem tudna jobbat kitalálni, mint azt, hogy saját érdekében kötözzék le a férfit, nehogy kárt tegyen önmagában. Csak remélni tudja, hogy itt megnyugvást nyer, és talán egy új életet is. Ha pedig mégsem lesz így, ők akkor is megtettek mindent, amit megtehettek. *
- Köszönöm az érmét. * Bólint, ahogy zsebre teszi, de láthatóan zavarja még valami. * Azonban ha emlékeznek még rá, legutóbb amikor itt jártam, olyan dolgot tettem, amivel kiváltottam néhányukban a rossz érzést. A szándékaim akkor is tiszták voltak, ahogy most is, és akkor tettem egy esküt, amit talán sokan úgy gondoltak, hogy nem tartok be. Szeretném, ha tudnák, hogy Drameiloten Sayqueves őszinte híve a Hetediknek, ahogy Alenia Cirenhille Sayqueves is.
* Nem szónokol, nem gesztikulál túl hevesen, csupán határozottan zeng a hangja, de arcán joviális mosoly ül. *
- Remélem, hogy idővel elnyerhetem újra a megértésüket, és a bizalmukat, az ilyen mindennapi tettekkel, amik bizonyítják, hogy a helyes ösvényen járok. Mert a még élő Sayquevesek bizony mind az istennő hívei, hű szolgálói. * Teszi még hozzá egy meghajlás keretében. Ha nem tartóztatják, akkor ezekkel a szavakkal el is hagyja a templomot. Nem vár köszönetet, és nem vár hálát sem, csupán tette azt, amit a lelkiismerete diktált. *
* Úgy tűnik, hogy jó helyre hozták az öreget, és itt megkap mindent, amire szüksége lehet. Kedves mosollyal az arcán hallgatja az elöljáró szavait, láthatóan elégedett azzal, amiről biztosítják. Ő sem tudna jobbat kitalálni, mint azt, hogy saját érdekében kötözzék le a férfit, nehogy kárt tegyen önmagában. Csak remélni tudja, hogy itt megnyugvást nyer, és talán egy új életet is. Ha pedig mégsem lesz így, ők akkor is megtettek mindent, amit megtehettek. *
- Köszönöm az érmét. * Bólint, ahogy zsebre teszi, de láthatóan zavarja még valami. * Azonban ha emlékeznek még rá, legutóbb amikor itt jártam, olyan dolgot tettem, amivel kiváltottam néhányukban a rossz érzést. A szándékaim akkor is tiszták voltak, ahogy most is, és akkor tettem egy esküt, amit talán sokan úgy gondoltak, hogy nem tartok be. Szeretném, ha tudnák, hogy Drameiloten Sayqueves őszinte híve a Hetediknek, ahogy Alenia Cirenhille Sayqueves is.
* Nem szónokol, nem gesztikulál túl hevesen, csupán határozottan zeng a hangja, de arcán joviális mosoly ül. *
- Remélem, hogy idővel elnyerhetem újra a megértésüket, és a bizalmukat, az ilyen mindennapi tettekkel, amik bizonyítják, hogy a helyes ösvényen járok. Mert a még élő Sayquevesek bizony mind az istennő hívei, hű szolgálói. * Teszi még hozzá egy meghajlás keretében. Ha nem tartóztatják, akkor ezekkel a szavakkal el is hagyja a templomot. Nem vár köszönetet, és nem vár hálát sem, csupán tette azt, amit a lelkiismerete diktált. *
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-08 11:40:00
Üzenet elküldve: 2025-10-08 11:40:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Hornor megmentése//
* Már egész jól érzi magát, nem sajog a feje, és nem is érzi annyira gyengének magát, mint korábban. Szíves-örömest pattanna fel és rohanna ismét a meredélyhez, hogy belefojtsa magát a vízbe, de a papoknak más elképzeléseik vannak.
A két pojáca részletesen beszámol arról, amit láttak és hallottak, Hornor pedig arra gondol közben, hogy ha ezek tudnák, mi mindenen ment keresztül, ők is vízbe akarnák fojtani – magukat is, de legfőképp magát Hornort. *
– Bassza meg az Arctalan is, és az a harmadik, a szélhámos bolond is! Nem istenek ezek, csak bohócok! Engedjetek el! * Minden próbálkozása ellenére elvezetik és lekötözik egy ágyhoz. Természetesen amikor meg akarnak itatni vele valamit, szintén ellenkezik, de ekkor már kezdi belátni, hogy nincsen igazán választása. *
– Nyomorult bohócok! Hazudnak mind! Ti is meglátjátok majd… * Egyre fáradtabbnak érzi magát, nehezen jönnek a gondolatok, hát még a szavak. Végül elnyomja az álom. Előbb-utóbb majdcsak felébred. *
* Már egész jól érzi magát, nem sajog a feje, és nem is érzi annyira gyengének magát, mint korábban. Szíves-örömest pattanna fel és rohanna ismét a meredélyhez, hogy belefojtsa magát a vízbe, de a papoknak más elképzeléseik vannak.
A két pojáca részletesen beszámol arról, amit láttak és hallottak, Hornor pedig arra gondol közben, hogy ha ezek tudnák, mi mindenen ment keresztül, ők is vízbe akarnák fojtani – magukat is, de legfőképp magát Hornort. *
– Bassza meg az Arctalan is, és az a harmadik, a szélhámos bolond is! Nem istenek ezek, csak bohócok! Engedjetek el! * Minden próbálkozása ellenére elvezetik és lekötözik egy ágyhoz. Természetesen amikor meg akarnak itatni vele valamit, szintén ellenkezik, de ekkor már kezdi belátni, hogy nincsen igazán választása. *
– Nyomorult bohócok! Hazudnak mind! Ti is meglátjátok majd… * Egyre fáradtabbnak érzi magát, nehezen jönnek a gondolatok, hát még a szavak. Végül elnyomja az álom. Előbb-utóbb majdcsak felébred. *
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-08 11:30:58
Üzenet elküldve: 2025-10-08 11:30:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hornor megmentése//
*Egy kissé talán kezd éledezni az idős gnóm, s ennek hangot is ad egy káromkodásban. Úgy tűnik, hogy nem változott az állapota, mivel a templom előtt tett hasonló megjegyzéseket és káromkodást. Egy beteg elmével nem érdemes perbe szállni, vagy hibáztatni, így ő sem teszi. Még csak nem is csóválja a fejét, csupán sóhajt egy halkat és a pap elöljáróra néz, felváltva az elffel. Nyugodtan hallgatja végig Drameiloten bemutatkozását és az esetről a szóbeli leírását. Teljesen jól kifejti az elf is a történteket, kiegészítve néhány részlettel aminek Diynomit nem volt tanúja, illetve nincs hozzá szakértelme. Gyanítja, hogy az idős gnóm a gonosz istennek a szolgája, azok alapján amiket mondott és reagált. Hogy itt Eeyr templomában mit tudnak kezdeni vele az majd elválik. A legjobb hely ahova hozhatták, hiszen itt elfogadóak és megbocsátóak, könyörületesek a hívek és papok is. Legalábbis így ismeri Eeyr tanait és követőit. Érdeklődve hallgatja az idős papot, amint beszél. Egyetértően bólint arra, hogy időre lesz szükség, hogy az esetleges javulás jelei meglátszódjanak. Az idős gnómot elvezetik és a saját érdekében egyelőre lekötözni fogják, hogy ne tegyenek kárt benne. Jelen esetben ő sem tudna jobbat kitalálni. Amikor elviszik a fajtársát, akkor ott maradnak az idősseb pappal és Drameilotenel. Megköszönik a segítségüket és még egy érmét is kapnak emlékbe, vele együtt a templom papjainak jóindulatával a jövőben. Diynomit enyhén meghajtja magát köszönetképpen.*
- Köszönjük, hogy gondját viselik, és tisztelettel fogadjuk a jóindulatuk jelét. *Átveszi az ezüst érmét, majd el is teszi kabátja belső részébe. Nincs más hátra, mint hogy távozzanak, így enyhén biccent Drameiloten és az idős pap felé is.*
- Minden jót önöknek, viszlát! *Elköszönve a templomban lévőktől elindul útjára, hogy néhány kísérletet befejezzen, amit eredetileg is tervezett. Az esetet azonban egyhamar nem fogja elfelejteni. Még sokáig gondolataiban marad majd.*
*Egy kissé talán kezd éledezni az idős gnóm, s ennek hangot is ad egy káromkodásban. Úgy tűnik, hogy nem változott az állapota, mivel a templom előtt tett hasonló megjegyzéseket és káromkodást. Egy beteg elmével nem érdemes perbe szállni, vagy hibáztatni, így ő sem teszi. Még csak nem is csóválja a fejét, csupán sóhajt egy halkat és a pap elöljáróra néz, felváltva az elffel. Nyugodtan hallgatja végig Drameiloten bemutatkozását és az esetről a szóbeli leírását. Teljesen jól kifejti az elf is a történteket, kiegészítve néhány részlettel aminek Diynomit nem volt tanúja, illetve nincs hozzá szakértelme. Gyanítja, hogy az idős gnóm a gonosz istennek a szolgája, azok alapján amiket mondott és reagált. Hogy itt Eeyr templomában mit tudnak kezdeni vele az majd elválik. A legjobb hely ahova hozhatták, hiszen itt elfogadóak és megbocsátóak, könyörületesek a hívek és papok is. Legalábbis így ismeri Eeyr tanait és követőit. Érdeklődve hallgatja az idős papot, amint beszél. Egyetértően bólint arra, hogy időre lesz szükség, hogy az esetleges javulás jelei meglátszódjanak. Az idős gnómot elvezetik és a saját érdekében egyelőre lekötözni fogják, hogy ne tegyenek kárt benne. Jelen esetben ő sem tudna jobbat kitalálni. Amikor elviszik a fajtársát, akkor ott maradnak az idősseb pappal és Drameilotenel. Megköszönik a segítségüket és még egy érmét is kapnak emlékbe, vele együtt a templom papjainak jóindulatával a jövőben. Diynomit enyhén meghajtja magát köszönetképpen.*
- Köszönjük, hogy gondját viselik, és tisztelettel fogadjuk a jóindulatuk jelét. *Átveszi az ezüst érmét, majd el is teszi kabátja belső részébe. Nincs más hátra, mint hogy távozzanak, így enyhén biccent Drameiloten és az idős pap felé is.*
- Minden jót önöknek, viszlát! *Elköszönve a templomban lévőktől elindul útjára, hogy néhány kísérletet befejezzen, amit eredetileg is tervezett. Az esetet azonban egyhamar nem fogja elfelejteni. Még sokáig gondolataiban marad majd.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-10-07 16:43:28
Üzenet elküldve: 2025-10-07 16:43:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hornor megmentése//
*Az idősebb pap csöndben hallgatja az elhangzottakat. Hornor istenkáromló szavait bosszús-dühödt fejcsóválással fogadja. Sehol sem illő szavak ezek, elkevésbé az Isten templomában. De ő is látja, hogy az öreg gnóm önkívületi állapotban van. Mással legalábbis nem tudja megmagyarázni öngyilkos hajlamait.*
- Attól tartok, hogy efféle rontással még nem találkoztunk. S ha mégsem az, csak az elme természetes nyavalyája, akkor félő, hogy nem tudjuk gyógyítani. A legtöbb, amit most tenni tudunk, hogy hagyunk időt, hátha elmúlik.
*mereng magában, de hangosan, majd paptársaihoz fordul.*
- Testvérek! Erős kézzel fogjátok és vigyétek e meggyötört aggastyánt az egyik cellába!
*A cella szó sokak számára tán megtévesztően hangozhat, de hát a papok egyszerű szálláshelyét is így hívják.*
- Kötözzétek az ágyhoz, de próbáljátok kímélni a testét! Viszont ne legyen képes kiszabadulni, és kárt tenni magában! Keverjetek erős nyugtató főzetet és kényszerítsétek belé. Mindig legyen mellette egy testvérünk, és éberen őrizze szenvedésében, álmában!
*szólnak a parancsok, Hornor pedig azon kaphatja magát, hogy szelíd tekintetű, jámbor papok határozott és erős kézzel elcipelik a templom hátsó traktusába, a szálláshelyükre, és ott az egyik növendék félreeső szobájában leközötik az ágyhoz.
Jó szándék vezérli őket, mégis kíméletlenül béklyózzák az ágyhoz a saját érdekében, hogy ne legyen képes mozogni, aztán pedig ha kell, erővel erőltetnek bele valami keserű főzetet, amitől hamarosan elhagyja az ereje, elkábul és tudata álmatlan alvásban nyerhet pillanatnyi nyugalomra.
Ki tudja, ha alszik pár órát, utána magához térve több értelmet mutat. Legalább annyit, hogy a jószándékú csuhások szabadon engedjék, vagy talán szakavatottabb segítséget kerítsenek neki.
A vezénylő pap ezt követően Diynomit Dedhor N'athor és Drameiloten Sayqueves felé fordul.*
- Eeyr hálája kísérjen benneteket! Csakugyan az Ő szavai vezettek benneteket, amikor magatokra vettétek egy szerencsétlen ismeretlen baját, és a segítségére voltatok! Nem tudom, hogy e falak között elmúlik-e a gyötrelme, de megpróbálunk gondoskodni róla, és imáinkkal kérleljük a Jóságost, hogy adjon neki enyhülést.
*mondja, majd utasítja az egyik növendéket, hogy hozzon két kis amulettet. A növendék sietve érkezik vissza, kezében két egyszerűbb kivitelű ezüst érmével, melyek ott van Eeyr szimbóluma, a hétsugarú nap.*
- Ezeknek az érméknek nincs különösebb értéke pénzben, és nem áldotta meg az Isten hatalma. De annak jelképei, hogy nemes cselekedettel elnyertétek az Ő papjainak barátságát. Tartsátok magatoknál, jócselekedetek emlékeként!
*mondja végül, és hálája jeléül meg is hajol a két segítő felé, példáját pedig követik a körbeálló papok is.*
*Az idősebb pap csöndben hallgatja az elhangzottakat. Hornor istenkáromló szavait bosszús-dühödt fejcsóválással fogadja. Sehol sem illő szavak ezek, elkevésbé az Isten templomában. De ő is látja, hogy az öreg gnóm önkívületi állapotban van. Mással legalábbis nem tudja megmagyarázni öngyilkos hajlamait.*
- Attól tartok, hogy efféle rontással még nem találkoztunk. S ha mégsem az, csak az elme természetes nyavalyája, akkor félő, hogy nem tudjuk gyógyítani. A legtöbb, amit most tenni tudunk, hogy hagyunk időt, hátha elmúlik.
*mereng magában, de hangosan, majd paptársaihoz fordul.*
- Testvérek! Erős kézzel fogjátok és vigyétek e meggyötört aggastyánt az egyik cellába!
*A cella szó sokak számára tán megtévesztően hangozhat, de hát a papok egyszerű szálláshelyét is így hívják.*
- Kötözzétek az ágyhoz, de próbáljátok kímélni a testét! Viszont ne legyen képes kiszabadulni, és kárt tenni magában! Keverjetek erős nyugtató főzetet és kényszerítsétek belé. Mindig legyen mellette egy testvérünk, és éberen őrizze szenvedésében, álmában!
*szólnak a parancsok, Hornor pedig azon kaphatja magát, hogy szelíd tekintetű, jámbor papok határozott és erős kézzel elcipelik a templom hátsó traktusába, a szálláshelyükre, és ott az egyik növendék félreeső szobájában leközötik az ágyhoz.
Jó szándék vezérli őket, mégis kíméletlenül béklyózzák az ágyhoz a saját érdekében, hogy ne legyen képes mozogni, aztán pedig ha kell, erővel erőltetnek bele valami keserű főzetet, amitől hamarosan elhagyja az ereje, elkábul és tudata álmatlan alvásban nyerhet pillanatnyi nyugalomra.
Ki tudja, ha alszik pár órát, utána magához térve több értelmet mutat. Legalább annyit, hogy a jószándékú csuhások szabadon engedjék, vagy talán szakavatottabb segítséget kerítsenek neki.
A vezénylő pap ezt követően Diynomit Dedhor N'athor és Drameiloten Sayqueves felé fordul.*
- Eeyr hálája kísérjen benneteket! Csakugyan az Ő szavai vezettek benneteket, amikor magatokra vettétek egy szerencsétlen ismeretlen baját, és a segítségére voltatok! Nem tudom, hogy e falak között elmúlik-e a gyötrelme, de megpróbálunk gondoskodni róla, és imáinkkal kérleljük a Jóságost, hogy adjon neki enyhülést.
*mondja, majd utasítja az egyik növendéket, hogy hozzon két kis amulettet. A növendék sietve érkezik vissza, kezében két egyszerűbb kivitelű ezüst érmével, melyek ott van Eeyr szimbóluma, a hétsugarú nap.*
- Ezeknek az érméknek nincs különösebb értéke pénzben, és nem áldotta meg az Isten hatalma. De annak jelképei, hogy nemes cselekedettel elnyertétek az Ő papjainak barátságát. Tartsátok magatoknál, jócselekedetek emlékeként!
*mondja végül, és hálája jeléül meg is hajol a két segítő felé, példáját pedig követik a körbeálló papok is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293