Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 183 (3641. - 3660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3660. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-28 15:38:30
Üzenet elküldve: 2022-02-28 15:38:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Lilát fehérre//
* Elég szépen teljesített a mágus. Ezzel is valamint szavaival is bizonyítja azt, hogy méltó arra, hogy Eeyrt szolgálja.*
- Ilyen hűséges és nemes szívű harcosokra van szüksége az Úrnőnek. Jer hát közelebb!* Amint letérdel Kilvard neki kezd a beavatásának Max.*
- A Fényességes Eeyr Istennő legyen ma tanúja Kilvard testvérünk eskütételének. Mondd utánam esküdet testvérem! Én Kilvard Guldraen esküvel fogadom, hogy életemet Eeyr fényének szentelem. Irgalmas és igazságos leszek, de a sötétségnek nem kegyelmezek! Eeyr engem úgy segéljen!* Mindig hagy rövid kis szüneteket, hogy a mondatrészéket el tudja mondani utána a mágus. Amint az eskü végére érnek így szól Max atya.*
- Kell fel testvérem, te mostantól közénk tartozol.* Közelebb érezheti magát istenéhez a férfi, mint eddigi életében bármikor is. Egy érzés lesz úrrá rajta, amit szavakba nem is lehet foglalni. Meghagyják neki, hogy kiélvezze a pillanatot, de nem sokáig.*
- Halld hát az első feladatod! Kelj útra és hirdesd az igét! Össze kell gyűjtened kerek 1000 aranyat, amit aztán vissza kell hoznod ide. Az általad gyűjtött arany jó célt szolgál majd. Visszatértedre előkészítünk majd neked egy saját lakrészt, ahol bármikor megpihenhetsz. Most pedig menj!* Elég alantas munkát osztottak rá, de ez csak az első lépcső, ahogy említette az atya is. A továbbiakban hacsak nincs kérdés, akkor távoznak a csuhások. Mindenkinek meg van a maga kis dolga.*
* Elég szépen teljesített a mágus. Ezzel is valamint szavaival is bizonyítja azt, hogy méltó arra, hogy Eeyrt szolgálja.*
- Ilyen hűséges és nemes szívű harcosokra van szüksége az Úrnőnek. Jer hát közelebb!* Amint letérdel Kilvard neki kezd a beavatásának Max.*
- A Fényességes Eeyr Istennő legyen ma tanúja Kilvard testvérünk eskütételének. Mondd utánam esküdet testvérem! Én Kilvard Guldraen esküvel fogadom, hogy életemet Eeyr fényének szentelem. Irgalmas és igazságos leszek, de a sötétségnek nem kegyelmezek! Eeyr engem úgy segéljen!* Mindig hagy rövid kis szüneteket, hogy a mondatrészéket el tudja mondani utána a mágus. Amint az eskü végére érnek így szól Max atya.*
- Kell fel testvérem, te mostantól közénk tartozol.* Közelebb érezheti magát istenéhez a férfi, mint eddigi életében bármikor is. Egy érzés lesz úrrá rajta, amit szavakba nem is lehet foglalni. Meghagyják neki, hogy kiélvezze a pillanatot, de nem sokáig.*
- Halld hát az első feladatod! Kelj útra és hirdesd az igét! Össze kell gyűjtened kerek 1000 aranyat, amit aztán vissza kell hoznod ide. Az általad gyűjtött arany jó célt szolgál majd. Visszatértedre előkészítünk majd neked egy saját lakrészt, ahol bármikor megpihenhetsz. Most pedig menj!* Elég alantas munkát osztottak rá, de ez csak az első lépcső, ahogy említette az atya is. A továbbiakban hacsak nincs kérdés, akkor távoznak a csuhások. Mindenkinek meg van a maga kis dolga.*
3659. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-28 02:53:59
Üzenet elküldve: 2022-02-28 02:53:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lilát fehérre//
*Arcán komor mosollyal veszi a gratulációt. Nem túl komplex mágia, legalábbis a korábbi repertoárját tekintve biztosan nem az. A célnak azonban olybá tűnik, tökéletesen megfelelt. Tudja, hogy ennyivel nem nyerheti el testvérei bizalmát, de úgy tűnik, a felütés nem sült el balul.*
-Azt nem tudom, hogy én vagyok-e az, akit megjósolt a jövendőmondó. De hogy mindent megteszek, melyet a Fény parancsba bocsájt, afelől ne legyen kétséged, Atyám. Állítson bármennyi próbát elém az Úrnő, teljesíteni fogom őket. Úgy, ahogy a sötét akadályokat is megugrom majd, melyeket a sötétség szolgálói állítanak oly bőszen utunkba. *Hajtja meg fejét, majd ahogy kérték tőle, az oltárhoz járul. Ötlete sincs, milyen jövendölés az, amiről szó van, de rövidesen bizonyosan kiderül őelőtte is. Meggyőződése, hogy a szóban forgó jóslat nem hamis, amennyiben a Fénytől jön. Hogy ő lenne annak kulcsszereplője, afelől már jóval inkább vannak kétségei.*
*Arcán komor mosollyal veszi a gratulációt. Nem túl komplex mágia, legalábbis a korábbi repertoárját tekintve biztosan nem az. A célnak azonban olybá tűnik, tökéletesen megfelelt. Tudja, hogy ennyivel nem nyerheti el testvérei bizalmát, de úgy tűnik, a felütés nem sült el balul.*
-Azt nem tudom, hogy én vagyok-e az, akit megjósolt a jövendőmondó. De hogy mindent megteszek, melyet a Fény parancsba bocsájt, afelől ne legyen kétséged, Atyám. Állítson bármennyi próbát elém az Úrnő, teljesíteni fogom őket. Úgy, ahogy a sötét akadályokat is megugrom majd, melyeket a sötétség szolgálói állítanak oly bőszen utunkba. *Hajtja meg fejét, majd ahogy kérték tőle, az oltárhoz járul. Ötlete sincs, milyen jövendölés az, amiről szó van, de rövidesen bizonyosan kiderül őelőtte is. Meggyőződése, hogy a szóban forgó jóslat nem hamis, amennyiben a Fénytől jön. Hogy ő lenne annak kulcsszereplője, afelől már jóval inkább vannak kétségei.*
3658. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-23 12:17:16
Üzenet elküldve: 2022-02-23 12:17:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Gaerralos természetesen csak egy saját szűrőn keresztül juttat el információt beszélgetőpartnere felé. Nem objektív, vagy legalábbis tudat alatt is szelektíven válogatja meg, hogy milyen témákat érint beszámolója, és melyektől marad távol. Elvégre akármennyire is több oldalát látta ottléte alatt a városnak, van, melyet emberként (hol kárára, hol szerencséjére) nem tapasztalt meg. A várostól való búcsúja pedig még több oldalt és aspektust árnyékolt be, míg van, melyet sikeresen kiemelt számára.
Pirtianesnek is sok oldala van. Elnyomó diktatúra, építészeti remekmű, rabszolgapiac, biztonságot nyújtó erő, bizonyos művészetek szentélye, Sa'Tereth oltára... Nehéz úgy beszélni a városról, hogy a másik félnek ne egy leegyszerűsített és személyes vélemények által meghatározott kép jöjjön le.
Úgy pedig, hogy mint kiderült, Karheia eddig nem túl sok forrásból gazdálkodik, ami a Föld Városát illeti, Gaerralos talán a szándékosnál markánsabb véleményt is formál.*
-Katonaváros. A seregnek nagy a jelentősége... modern, jól felszerelt, és tisztelet övezi. Ám a katonaság nem minden, csak erősen jelentős. Én főleg a többi tiszt és katona reakcióját írtam le, hiszen jómagam is leginkább ilyen körökben mozogtam. Ám mivel egy nevesebb, fajilag általában zárt katonai osztag tisztjeként esett meg velem mindez, így az ügy maga is egy szélesebb réteg figyelmét -és ellenszenvét- keltette fel.
*Arról a mindezt tovább árnyaló tényről nem beszél, hogy sebeit egy zendülésben szerezte, nem pedig egy egyszerű katonai akció közben, és ez jó pár dolgot jelentett a hírneve szempontjából is.*
-Gyakran végletekig büszkék és arrogánsak... a városuk pedig elnyomó, igen.
*Ügyel arra, hogy hangja ne árulja el személyes véleményét, az objektivitásra, vagy legalábbis annak illúziójára törekszik.*
-És tényleg nem segítenek a hírnevükön, habár a szélsőségesebb esetek jobban megmaradnak az ember emlékezetében. Kell egy bizonyos hozzáállás a velük való interakcióknál.
*Nem túlságosan elkötelezett amellett, hogy ellensúlyozza a hízelgőnek éppen nem mondható értékelését, ám azt sem mondhatja senki, hogy nem tesz egy őszinte kísérletet. Ahogy Karheia a saját tapasztalatairól beszél, csak biccent, és megvonja a vállát.*
-És még sokan számolhatnak be hasonlóról. Persze mindennek az ellenkezője is létezik, ám a fájdalmasabb példákkal ellentétben ezeket gyakran keresni kell... nem jönnek csak úgy szembe. És persze vannak azok, akik mellett csak elsétálunk.
*Zárja le a párttalanságot célzó megjegyzést, melyet csak elvből hozott fel. Valójában nem veszi különösen szívére a sztereotípiák áldozatainak ügyét, és a bizonyos csoportok felé érzett saját elleszenvét sem igyekszik túlságosan kigyomlálni viselkedéséből. Egyelőre azt sem említi meg, hogy nem minden sötételf Pirtianesben nevelkedett, és a Föld Városán kívül pont, hogy kevésbé tűrnek meg bármiféle viselkedést a mélységiek fajától.*
*Gaerralos természetesen csak egy saját szűrőn keresztül juttat el információt beszélgetőpartnere felé. Nem objektív, vagy legalábbis tudat alatt is szelektíven válogatja meg, hogy milyen témákat érint beszámolója, és melyektől marad távol. Elvégre akármennyire is több oldalát látta ottléte alatt a városnak, van, melyet emberként (hol kárára, hol szerencséjére) nem tapasztalt meg. A várostól való búcsúja pedig még több oldalt és aspektust árnyékolt be, míg van, melyet sikeresen kiemelt számára.
Pirtianesnek is sok oldala van. Elnyomó diktatúra, építészeti remekmű, rabszolgapiac, biztonságot nyújtó erő, bizonyos művészetek szentélye, Sa'Tereth oltára... Nehéz úgy beszélni a városról, hogy a másik félnek ne egy leegyszerűsített és személyes vélemények által meghatározott kép jöjjön le.
Úgy pedig, hogy mint kiderült, Karheia eddig nem túl sok forrásból gazdálkodik, ami a Föld Városát illeti, Gaerralos talán a szándékosnál markánsabb véleményt is formál.*
-Katonaváros. A seregnek nagy a jelentősége... modern, jól felszerelt, és tisztelet övezi. Ám a katonaság nem minden, csak erősen jelentős. Én főleg a többi tiszt és katona reakcióját írtam le, hiszen jómagam is leginkább ilyen körökben mozogtam. Ám mivel egy nevesebb, fajilag általában zárt katonai osztag tisztjeként esett meg velem mindez, így az ügy maga is egy szélesebb réteg figyelmét -és ellenszenvét- keltette fel.
*Arról a mindezt tovább árnyaló tényről nem beszél, hogy sebeit egy zendülésben szerezte, nem pedig egy egyszerű katonai akció közben, és ez jó pár dolgot jelentett a hírneve szempontjából is.*
-Gyakran végletekig büszkék és arrogánsak... a városuk pedig elnyomó, igen.
*Ügyel arra, hogy hangja ne árulja el személyes véleményét, az objektivitásra, vagy legalábbis annak illúziójára törekszik.*
-És tényleg nem segítenek a hírnevükön, habár a szélsőségesebb esetek jobban megmaradnak az ember emlékezetében. Kell egy bizonyos hozzáállás a velük való interakcióknál.
*Nem túlságosan elkötelezett amellett, hogy ellensúlyozza a hízelgőnek éppen nem mondható értékelését, ám azt sem mondhatja senki, hogy nem tesz egy őszinte kísérletet. Ahogy Karheia a saját tapasztalatairól beszél, csak biccent, és megvonja a vállát.*
-És még sokan számolhatnak be hasonlóról. Persze mindennek az ellenkezője is létezik, ám a fájdalmasabb példákkal ellentétben ezeket gyakran keresni kell... nem jönnek csak úgy szembe. És persze vannak azok, akik mellett csak elsétálunk.
*Zárja le a párttalanságot célzó megjegyzést, melyet csak elvből hozott fel. Valójában nem veszi különösen szívére a sztereotípiák áldozatainak ügyét, és a bizonyos csoportok felé érzett saját elleszenvét sem igyekszik túlságosan kigyomlálni viselkedéséből. Egyelőre azt sem említi meg, hogy nem minden sötételf Pirtianesben nevelkedett, és a Föld Városán kívül pont, hogy kevésbé tűrnek meg bármiféle viselkedést a mélységiek fajától.*
3657. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-23 11:01:58
Üzenet elküldve: 2022-02-23 11:01:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Pirtianes. Éppenséggel hallott már róla, de tudása a többi városról majdnem a semmivel egyenlő. Korábban Artheniorral is így volt ez, ám azóta szerencséje volt többször is ellátogatni ide, és megállapítani mennyire jellegtelen egy hely a Levegő Városa. Nyilván ennek megvan a maga negatívuma és pozitívuma is. Amennyire szürke, illetve védtelen maga a hely, annyira színesek a lakói.
Karheia érdeklődve hallgatja a férfi beszámolóját Pirtianesről, és kicsit csalódottan veszi tudomásul, hogy éppen csak pár információmorzsával látja el. Persze azok elég érdekesek önmagukban is, hogy a nő kedvére emésztgethesse a hallottakat.*
- Nem sokat tudok Pirtianesről.
*Jelenti ki, és egyben megelőlegezve megindokolja buta kérdéseinek forrását is.*
- Ennyire komoly jelentősége van ott a katonaságnak?
*Talán megdöbbentő lehet Gaerralos számára, hogy Karheia aki írni, olvasni, és mágikus képességeket elsajátítani tud, az ennyire alap tudásnak nincs a birtokában, de apró közössége majd rabszolgasága igen sűrű szűrőn keresztül csepegtette csak felé a külvilágból jövő információkat.*
- Nohát, a sötételfek ilyen elnyomó népek? Nem csoda, hogy nem kedvelik őket.
*Ez alól a thargok sem kivételek, bár Karheia magában belátja, hogy a barbár népek nem annyira barátságosak az idegenekkel, legalábbis ahonnan ő jött ott akadt némi bizalmatlanság velük szemben. Neki különösebb tapasztalata nincs a sötételfekkel, azon két negatív példát eltekintve, akik közül egyiknek életét is elvette.*
- Jobban belegondolva, eddig engem is csak megloptak, és provokáltak. Biztos ott könnyen megúszhatnak egy ilyet, és ezért hiszik azt, hogy bárhol tolerálják ezt a viselkedésüket.
*Azt nem tudja, hogy a férfi pontosan hogyan viseltetik a kormosokat illetően, elsőre viszont úgy sejti, hogy nincs jó véleménye róluk, ez viszont őt semmilyen formában nem befolyásolja véleménye közlésében. Ha tisztában lenne Gaerralos szimpátiájával, akkor is gond nélkül adná tudtára rosszallását ennek a fajnak eddig tapasztalt hozzáállásáról.*
*Pirtianes. Éppenséggel hallott már róla, de tudása a többi városról majdnem a semmivel egyenlő. Korábban Artheniorral is így volt ez, ám azóta szerencséje volt többször is ellátogatni ide, és megállapítani mennyire jellegtelen egy hely a Levegő Városa. Nyilván ennek megvan a maga negatívuma és pozitívuma is. Amennyire szürke, illetve védtelen maga a hely, annyira színesek a lakói.
Karheia érdeklődve hallgatja a férfi beszámolóját Pirtianesről, és kicsit csalódottan veszi tudomásul, hogy éppen csak pár információmorzsával látja el. Persze azok elég érdekesek önmagukban is, hogy a nő kedvére emésztgethesse a hallottakat.*
- Nem sokat tudok Pirtianesről.
*Jelenti ki, és egyben megelőlegezve megindokolja buta kérdéseinek forrását is.*
- Ennyire komoly jelentősége van ott a katonaságnak?
*Talán megdöbbentő lehet Gaerralos számára, hogy Karheia aki írni, olvasni, és mágikus képességeket elsajátítani tud, az ennyire alap tudásnak nincs a birtokában, de apró közössége majd rabszolgasága igen sűrű szűrőn keresztül csepegtette csak felé a külvilágból jövő információkat.*
- Nohát, a sötételfek ilyen elnyomó népek? Nem csoda, hogy nem kedvelik őket.
*Ez alól a thargok sem kivételek, bár Karheia magában belátja, hogy a barbár népek nem annyira barátságosak az idegenekkel, legalábbis ahonnan ő jött ott akadt némi bizalmatlanság velük szemben. Neki különösebb tapasztalata nincs a sötételfekkel, azon két negatív példát eltekintve, akik közül egyiknek életét is elvette.*
- Jobban belegondolva, eddig engem is csak megloptak, és provokáltak. Biztos ott könnyen megúszhatnak egy ilyet, és ezért hiszik azt, hogy bárhol tolerálják ezt a viselkedésüket.
*Azt nem tudja, hogy a férfi pontosan hogyan viseltetik a kormosokat illetően, elsőre viszont úgy sejti, hogy nincs jó véleménye róluk, ez viszont őt semmilyen formában nem befolyásolja véleménye közlésében. Ha tisztában lenne Gaerralos szimpátiájával, akkor is gond nélkül adná tudtára rosszallását ennek a fajnak eddig tapasztalt hozzáállásáról.*
3656. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 17:36:54
Üzenet elküldve: 2022-02-22 17:36:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* A nő Eeyr úrnőben való bizonytalanságról teszt tanúbizonyságot. Nem érzi a lány, hogy eléggé hűséges lenne, hogy kegyével ruházza fel. Erre a lovag csak egy mosolyt húz az ajkaira. *
- Ne aggódjon Tiuskha az úrnő mindenkit szívébe fogad, de csak kevés emberrel beszél személyesen. Gondoljon bele, ha mindenkivel társalogna mennyi dolga lenne az úrnőnek!
* Kacag fel a lovag, majd utána a nő szavaira bólint. *
- A legjobb gondviselő hölgyem.
* A hely ajánlat pillanatában pír önti el az arcát, de utána megrázva magát, helyet foglal a hölgy mellett. *
- Köszönöm kisasszony.
* Biccent ismételten a lovag a hölgy felé. *
- Az egyáltalán nem gond, hogy ha gyakran jön, de ne feledje életét sem kisasszony. Vannak kik életüket az úrnőnek adják, de ön túl bájos és fiatal, hogy megtegye. Az úrnő háborogna ha ön is így tenne! Bizton állíthatom.
* Kacag fel ismételten, utána hadaró szájára vissza gondolva újra zavarba kerül. ~ Mekkora egy marha vagy! ~ Hibáztatja magát, hogy ekkora badarságokat csacsog. *
- Ne vesszen el a múlt árnyékaiban kisasszony, a múlt az csak egy múló árny, mindig fényt lehet vinni az éjszakában. Ameddig szíve helyén van, és úgy érzi jót cselekszik, addig tegye a saját belátása szerint.
* Nilevard bőven tudja, hogy milyen falról beszél a hölgy, gyakran ő is szembe találkozik vele, nincs olyan időszak az életében, ahol ne lenne néhány jó vastag fal. *
- Az úrnő nem dönt helyettünk, magunk határozzuk a sorsunk. Ha fallal találkozik szemben, joga van azt választani amit akar, minden fal egy új kihívás, és amikor a fény útját választja, akkor Eeyr úrnő boldogságban fürdik.
* A nő a gyengeségére utal, erre csak elkezdi rázni a fejét a lovag. *
- Hölgyem, higgye el! Ön nem gyenge. Szavai erősek, és szívében mindig tudni fogja, hogy melyik a helyes út, csak hallgatni kell rá.
* A lovag kezdi magát egy kicsit túlbuzgónak érezni, de amint a vallás kerül szóban, eléggé elfogulttá válik, és így addig is nyugodtan tud beszélni, annak ellenére, hogy egy bájos hölgy társaságában van. A kérdésére határozottan bólint, és utána a válaszára a pír előönti az arcát. Zavarában, nem tudja mit tegyen, ismételten kiül az arcára a zavarodott pánik, és egyben újra paradicsomra kezd el hasonlítani. *
- Egyáltalán nem vagyok nevezhető hősnek hölgyem.
* Kezdi az előtte lévő padot szuggerálni intenzíven zavarában. *
- Szimplán a feladatomat végzem és ezt Eeyr úrnő útmutatásával teszem.
* A lovag tekintete bőséggel árulkodik, hogy a mellkas duzzadás helyett, csak még jobban zavarba került. Nincs hozzá szokva a dicsérethez, egész életében keményen edzett minden áldott nap, és soha nem kapott dicséretet, mikor oktatói jó véleménnyel beszéltek atyjának róla, akkor is csak egy ártatlan hümmögést tudtak ki csikarni apjából. *
- Soha nem vártam igazán hálát a feladatom elvégzése után. Úgy cselekedtem, ahogy szívem diktálta, és természetesen a parancs.
//Eeyr fénye//
* A nő Eeyr úrnőben való bizonytalanságról teszt tanúbizonyságot. Nem érzi a lány, hogy eléggé hűséges lenne, hogy kegyével ruházza fel. Erre a lovag csak egy mosolyt húz az ajkaira. *
- Ne aggódjon Tiuskha az úrnő mindenkit szívébe fogad, de csak kevés emberrel beszél személyesen. Gondoljon bele, ha mindenkivel társalogna mennyi dolga lenne az úrnőnek!
* Kacag fel a lovag, majd utána a nő szavaira bólint. *
- A legjobb gondviselő hölgyem.
* A hely ajánlat pillanatában pír önti el az arcát, de utána megrázva magát, helyet foglal a hölgy mellett. *
- Köszönöm kisasszony.
* Biccent ismételten a lovag a hölgy felé. *
- Az egyáltalán nem gond, hogy ha gyakran jön, de ne feledje életét sem kisasszony. Vannak kik életüket az úrnőnek adják, de ön túl bájos és fiatal, hogy megtegye. Az úrnő háborogna ha ön is így tenne! Bizton állíthatom.
* Kacag fel ismételten, utána hadaró szájára vissza gondolva újra zavarba kerül. ~ Mekkora egy marha vagy! ~ Hibáztatja magát, hogy ekkora badarságokat csacsog. *
- Ne vesszen el a múlt árnyékaiban kisasszony, a múlt az csak egy múló árny, mindig fényt lehet vinni az éjszakában. Ameddig szíve helyén van, és úgy érzi jót cselekszik, addig tegye a saját belátása szerint.
* Nilevard bőven tudja, hogy milyen falról beszél a hölgy, gyakran ő is szembe találkozik vele, nincs olyan időszak az életében, ahol ne lenne néhány jó vastag fal. *
- Az úrnő nem dönt helyettünk, magunk határozzuk a sorsunk. Ha fallal találkozik szemben, joga van azt választani amit akar, minden fal egy új kihívás, és amikor a fény útját választja, akkor Eeyr úrnő boldogságban fürdik.
* A nő a gyengeségére utal, erre csak elkezdi rázni a fejét a lovag. *
- Hölgyem, higgye el! Ön nem gyenge. Szavai erősek, és szívében mindig tudni fogja, hogy melyik a helyes út, csak hallgatni kell rá.
* A lovag kezdi magát egy kicsit túlbuzgónak érezni, de amint a vallás kerül szóban, eléggé elfogulttá válik, és így addig is nyugodtan tud beszélni, annak ellenére, hogy egy bájos hölgy társaságában van. A kérdésére határozottan bólint, és utána a válaszára a pír előönti az arcát. Zavarában, nem tudja mit tegyen, ismételten kiül az arcára a zavarodott pánik, és egyben újra paradicsomra kezd el hasonlítani. *
- Egyáltalán nem vagyok nevezhető hősnek hölgyem.
* Kezdi az előtte lévő padot szuggerálni intenzíven zavarában. *
- Szimplán a feladatomat végzem és ezt Eeyr úrnő útmutatásával teszem.
* A lovag tekintete bőséggel árulkodik, hogy a mellkas duzzadás helyett, csak még jobban zavarba került. Nincs hozzá szokva a dicsérethez, egész életében keményen edzett minden áldott nap, és soha nem kapott dicséretet, mikor oktatói jó véleménnyel beszéltek atyjának róla, akkor is csak egy ártatlan hümmögést tudtak ki csikarni apjából. *
- Soha nem vártam igazán hálát a feladatom elvégzése után. Úgy cselekedtem, ahogy szívem diktálta, és természetesen a parancs.
3655. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 13:24:58
Üzenet elküldve: 2022-02-22 13:24:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Számítani lehet rá, hogy a másik nem lelkesedik az ilyesféle cselek iránt, ám Gaerralos nem zavartatja különösebben magát emiatt. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, ahol nem magabiztosságot akar kommunikálni a külvilág felé, a mágusok pedig ilyen szempontból is gyakrabban játszanak a tűzzel. Az már, hogy az illető kultúrája mit mond minderről, nem az ő dolga. Praktikus elgondolás ez, még akkor is, ha nehezen összeegyeztethető bizonyos egyének világnézetével.
Kivételesen nem figyel arra, hogy saját reakcióját hogy veszi beszélgetőpartnere. Figyelmét túlságosan is az előtte levő tudásnak szenteli, mely tapintható bizonyítéka annak, hogy eddigi erőfeszítései nem egy zsákutca felé terelgették, hogy fél kézzel is meg tudja ragadni az elé úszó alkalmakat, és hiányosságai ellenére is vissza tudja szerezni az irányítást élete és környezete fölött.
A mágia jóval több számára, mint egy tudományág, egy eszköz, vagy egy érdeklődés, és több, mint egy régi, gyermekkori álom, melyet a sors mindig kartávolságon kívül, ám mégis kecsegtetően közel tartott. Számára szimbolikus jelentőséggel bír, a tehetetlenség és haszontalanság végét jelenti. Tengernyi új lehetőség, a saját potenciáljának kibővítése...
Észre sem veszi, ahogy visszatér bele az energia, a lelkesedés, mely újult erőt kölcsönöz neki. Egy jó darabig bizony fel lesz villanyozva, ami persze csak saját magához képest fog látványos eredményt produkálni, mindenki máshoz képest pedig csak csökkenni fog a visszafogottsága.*
-Érthető, habár majd át fogom dolgozni.
*Válaszol Karheiának. Elég időt töltött a mágia elméletének tanulmányozásával, hogy mikor pontos, konkrét információt kap, az kiválóan töltse be az üres foltokat, hiányos területeket. Érzi, hogy a jegyzetek áttanulmányozása után már akár gyakorlatban is megpróbálkozhatna mindezzel.
Ennek ellenére viszont a saját stílusában akarja lejegyezni mindezt, a számára legérthetőbb módon. Ha visszaér a szobájába, és akad egy kevés ideje erre, akkor mindezt meg is fogja ejteni, ám addig is kénytelen türelmet gyakorolni.
Egy darabig mindketten csak csöndben másolnak és jegyzetelnek. A részéről sok koncentrációt igényel ez a feladat, hiszen egyszerre akar óvatos és körültekintő lenni, és meg is érteni azt, amit olvas. Ezért is tart el neki pár másodpercig, amíg rájön, hogy Karheia hozzá szólt.
Némán rázza meg a fejét. Nem ismeri a nevet, Nestar Erefiz egykori politikai pozíciójáról is pontosan annyit tud, mint hozzájárulásairól az alkímia tudományához. A következő kérdés már picit célzottabb, habár úgy érzi, kicsit a semmiből jön.*
-Artheniori születésű vagyok, ám katonaéveimet a Világválasztó Hegységtől nyugatra töltöttem... nagyrészt Pirtianesben.
*Volt persze előtte egy időszak, amikor fiatal zsoldosként tevékenykedett, ám az kevesebb hatással volt jellemére, mint a Föld Városa seregében töltött évek.*
-Negatívan.
*Jelenti ki egyszerűen, miközben igyekszik megválogatni szavait. Ha csak egy egyszerű csatában kapta volna sebeit, akkor könnyebb lenne a dolga, ám a zendülés, és az azzal együtt járó szégyen nem olyan dolog, amit szívesen emleget, így keresi azt a megfogalmazást, mellyel ezt elkerülheti.*
-Aki a csatatéren nem tud többé teljesíteni, és emberként a katonák tiszteletét sem tudja magáénak, semmiképp sem tarthatja meg az előbbi pozícióját, akármilyen magas is volt az. És mivel ott a sötételfeken kívül másnak nem elérhető a mágiatanulás, egy lesérült katona nem nagy jövőre számíthat a Föld Városában.
*Tárgyilagosan beszél, de ki lehet érezni belőle egy kevés keserűséget... egy nagyon keveset. Amiből több van benne, az a dac, és ehhez nem is kéne az arckifejezésében, vagy hanglejtésében olvasni, ha szokásához híven most is pirtianesi tiszti vértjét hordaná.*
*Számítani lehet rá, hogy a másik nem lelkesedik az ilyesféle cselek iránt, ám Gaerralos nem zavartatja különösebben magát emiatt. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, ahol nem magabiztosságot akar kommunikálni a külvilág felé, a mágusok pedig ilyen szempontból is gyakrabban játszanak a tűzzel. Az már, hogy az illető kultúrája mit mond minderről, nem az ő dolga. Praktikus elgondolás ez, még akkor is, ha nehezen összeegyeztethető bizonyos egyének világnézetével.
Kivételesen nem figyel arra, hogy saját reakcióját hogy veszi beszélgetőpartnere. Figyelmét túlságosan is az előtte levő tudásnak szenteli, mely tapintható bizonyítéka annak, hogy eddigi erőfeszítései nem egy zsákutca felé terelgették, hogy fél kézzel is meg tudja ragadni az elé úszó alkalmakat, és hiányosságai ellenére is vissza tudja szerezni az irányítást élete és környezete fölött.
A mágia jóval több számára, mint egy tudományág, egy eszköz, vagy egy érdeklődés, és több, mint egy régi, gyermekkori álom, melyet a sors mindig kartávolságon kívül, ám mégis kecsegtetően közel tartott. Számára szimbolikus jelentőséggel bír, a tehetetlenség és haszontalanság végét jelenti. Tengernyi új lehetőség, a saját potenciáljának kibővítése...
Észre sem veszi, ahogy visszatér bele az energia, a lelkesedés, mely újult erőt kölcsönöz neki. Egy jó darabig bizony fel lesz villanyozva, ami persze csak saját magához képest fog látványos eredményt produkálni, mindenki máshoz képest pedig csak csökkenni fog a visszafogottsága.*
-Érthető, habár majd át fogom dolgozni.
*Válaszol Karheiának. Elég időt töltött a mágia elméletének tanulmányozásával, hogy mikor pontos, konkrét információt kap, az kiválóan töltse be az üres foltokat, hiányos területeket. Érzi, hogy a jegyzetek áttanulmányozása után már akár gyakorlatban is megpróbálkozhatna mindezzel.
Ennek ellenére viszont a saját stílusában akarja lejegyezni mindezt, a számára legérthetőbb módon. Ha visszaér a szobájába, és akad egy kevés ideje erre, akkor mindezt meg is fogja ejteni, ám addig is kénytelen türelmet gyakorolni.
Egy darabig mindketten csak csöndben másolnak és jegyzetelnek. A részéről sok koncentrációt igényel ez a feladat, hiszen egyszerre akar óvatos és körültekintő lenni, és meg is érteni azt, amit olvas. Ezért is tart el neki pár másodpercig, amíg rájön, hogy Karheia hozzá szólt.
Némán rázza meg a fejét. Nem ismeri a nevet, Nestar Erefiz egykori politikai pozíciójáról is pontosan annyit tud, mint hozzájárulásairól az alkímia tudományához. A következő kérdés már picit célzottabb, habár úgy érzi, kicsit a semmiből jön.*
-Artheniori születésű vagyok, ám katonaéveimet a Világválasztó Hegységtől nyugatra töltöttem... nagyrészt Pirtianesben.
*Volt persze előtte egy időszak, amikor fiatal zsoldosként tevékenykedett, ám az kevesebb hatással volt jellemére, mint a Föld Városa seregében töltött évek.*
-Negatívan.
*Jelenti ki egyszerűen, miközben igyekszik megválogatni szavait. Ha csak egy egyszerű csatában kapta volna sebeit, akkor könnyebb lenne a dolga, ám a zendülés, és az azzal együtt járó szégyen nem olyan dolog, amit szívesen emleget, így keresi azt a megfogalmazást, mellyel ezt elkerülheti.*
-Aki a csatatéren nem tud többé teljesíteni, és emberként a katonák tiszteletét sem tudja magáénak, semmiképp sem tarthatja meg az előbbi pozícióját, akármilyen magas is volt az. És mivel ott a sötételfeken kívül másnak nem elérhető a mágiatanulás, egy lesérült katona nem nagy jövőre számíthat a Föld Városában.
*Tárgyilagosan beszél, de ki lehet érezni belőle egy kevés keserűséget... egy nagyon keveset. Amiből több van benne, az a dac, és ehhez nem is kéne az arckifejezésében, vagy hanglejtésében olvasni, ha szokásához híven most is pirtianesi tiszti vértjét hordaná.*
3654. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 10:47:11
Üzenet elküldve: 2022-02-22 10:47:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
- Áh értem.
*Pont ez az amit sosem kedvelt, véleményét nem is rejti véka alá, még Gaerralos is könnyen kiolvashatja azt, hogy mit gondol pontosan a városi népek manipulatív szokásairól. Nyilván az is hazugság lenne, ha azt állítaná, hogy a thargok mindig hűek önmagukhoz, és folyton azt mutatják, ami valóban zajlik bennük. Már csak elég arra is gondolnia, hogy hányszor mutatta bátrabbnak magát, miközben rettegett. Sőt, mostanság mióta élete kicsit bonyolultabbá vált, és mióta Karheia is többet érintkezik más népekkel, azóta magán is észrevette, hogy közel sem olyan egyenes, mint egykoron volt. Elég csak arra gondolnia miként viselkedik Rorkirral.
Azt ugyan sejteni vélte, hogy a férfi nem fogja visszautasítani ajánlatát, ám annak várható és érthető reakciója mégis meglepetést okoz neki. Tud vele azonosulni, hiszen Karheia sem teljesen „önzetlenül” szán ennyi időt a mágia kutatására, bizony van benne némi gyarló hatalomvágy is. Ezen felül nyilván majd szeretné önmagát, illetve képességeit népe dicsőségének szolgálatába állítani.*
- Nem tesz semmit.
*Egy mosollyal arcán nyugtázza a hálát. Öröme valódi, hogy segítséget nyújthatott egy mágiatudó társának – meg egyébként is segítőkésznek mondható -, és kicsit valóban úgy érzi, hogy törleszteni kezdett abból, amit ő kapott.*
- Rendben.
*Sejtette, hogy nincs igazán szükség rá, ha Gaerralos korábban úgy tele tudta írni a lapokat egymaga. Kicsit ő is elcsendesedik, amíg az olvasás, és másolás zajlik. Csak hümmentve jelzi a férfi felé, hogy hallotta, megértette a szavait, de sokat már nem igen tud hozzájuk fűzni.*
- Érthető egyébként az anyag? Az én mestereim jellemzően be is mutatták az igék helyes használatát, de nem hiszem hogy ezt itt a templomban jó néven vennék. Talán ezek a könnyebb varázslatok nem is feltétlenül igénylik.
*Töpreng hangosan, majd ismételten csendbe temetkezik, csak a toll sercegése, meg a lábánál pihenő kutyusok szuszogása töri meg a csendet.*
- Ismerős ez a név.
*Megnézi a gerincet.*
- Nestar Erefiz.
*Kérdőn pillant a másikra, hátha neki mond bármit is, bár korábban említette, hogy másik városból érkezett.*
- Szabad megkérdeznem melyik az a város, ahonnan származol?
*Szavaiból kiérezhető, hogy ez a kérdés előkészít egy gondolatmenetet, amit rövidesen a másik elé is tár.*
- Ott hogy viszonyulnak a te sérülésedhez? Az én népem nem feltétlenül túl megbocsátó ilyen téren.
*Amivel nem feltétlenül ért egyet, ez szavai hangsúlyából is kiérződik, ahogy az is, hogy nem ítéli el ezt a gondolkodásmódot.*
- Áh értem.
*Pont ez az amit sosem kedvelt, véleményét nem is rejti véka alá, még Gaerralos is könnyen kiolvashatja azt, hogy mit gondol pontosan a városi népek manipulatív szokásairól. Nyilván az is hazugság lenne, ha azt állítaná, hogy a thargok mindig hűek önmagukhoz, és folyton azt mutatják, ami valóban zajlik bennük. Már csak elég arra is gondolnia, hogy hányszor mutatta bátrabbnak magát, miközben rettegett. Sőt, mostanság mióta élete kicsit bonyolultabbá vált, és mióta Karheia is többet érintkezik más népekkel, azóta magán is észrevette, hogy közel sem olyan egyenes, mint egykoron volt. Elég csak arra gondolnia miként viselkedik Rorkirral.
Azt ugyan sejteni vélte, hogy a férfi nem fogja visszautasítani ajánlatát, ám annak várható és érthető reakciója mégis meglepetést okoz neki. Tud vele azonosulni, hiszen Karheia sem teljesen „önzetlenül” szán ennyi időt a mágia kutatására, bizony van benne némi gyarló hatalomvágy is. Ezen felül nyilván majd szeretné önmagát, illetve képességeit népe dicsőségének szolgálatába állítani.*
- Nem tesz semmit.
*Egy mosollyal arcán nyugtázza a hálát. Öröme valódi, hogy segítséget nyújthatott egy mágiatudó társának – meg egyébként is segítőkésznek mondható -, és kicsit valóban úgy érzi, hogy törleszteni kezdett abból, amit ő kapott.*
- Rendben.
*Sejtette, hogy nincs igazán szükség rá, ha Gaerralos korábban úgy tele tudta írni a lapokat egymaga. Kicsit ő is elcsendesedik, amíg az olvasás, és másolás zajlik. Csak hümmentve jelzi a férfi felé, hogy hallotta, megértette a szavait, de sokat már nem igen tud hozzájuk fűzni.*
- Érthető egyébként az anyag? Az én mestereim jellemzően be is mutatták az igék helyes használatát, de nem hiszem hogy ezt itt a templomban jó néven vennék. Talán ezek a könnyebb varázslatok nem is feltétlenül igénylik.
*Töpreng hangosan, majd ismételten csendbe temetkezik, csak a toll sercegése, meg a lábánál pihenő kutyusok szuszogása töri meg a csendet.*
- Ismerős ez a név.
*Megnézi a gerincet.*
- Nestar Erefiz.
*Kérdőn pillant a másikra, hátha neki mond bármit is, bár korábban említette, hogy másik városból érkezett.*
- Szabad megkérdeznem melyik az a város, ahonnan származol?
*Szavaiból kiérezhető, hogy ez a kérdés előkészít egy gondolatmenetet, amit rövidesen a másik elé is tár.*
- Ott hogy viszonyulnak a te sérülésedhez? Az én népem nem feltétlenül túl megbocsátó ilyen téren.
*Amivel nem feltétlenül ért egyet, ez szavai hangsúlyából is kiérződik, ahogy az is, hogy nem ítéli el ezt a gondolkodásmódot.*
3653. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 08:37:22
Üzenet elküldve: 2022-02-22 08:37:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*Rég érzett ilyen mély megnyugvást férfi közelében, mint most amit Nilevard mellett érez. Talán nála is az játszhat közre, hogy az istennőt helyezték a középpontba. Eeyr pedig hamar képes megnyugtatni háborgó kedélyeit. Nem véletlenül benne leltmenedéket évekkel ezelőtt. Így örül annak, hogy a múlt kísértetei most erre a kis időre békén hagyják, s fesztelenül élvezheti ennek az udvarias lovagnak a társaságát. S szerencséjére egyre gyakrabban annak mosolyát is, amitől csak még szimpatikusabbá válik számára.*
- Szerencsés, de nehéz. Sosem tudok elég biztos lenni abban, hogy megfelelek a számára.
*Keseredik el kissé, de igyekszik ezt az állapotot nem sokáig fenntartani. Inkább hallgatja tovább a lovagot, miközben csodálja annak odaadását, ahogy az istennőről beszél. Régebben teljesen más témákban volt otthon, de a társaság és helyzete sem ilyen volt, mint manapság. Akkoriban a Nilevardhoz hasonló férfiakkal valószínűleg szóba sem állt volna. S most ezt óriási hibának érzi. De legalább most esélye nyílik ezeket bepótolni.*
- Eeyr kegyes gondviselő.
*Bólogat a férfi szavaira, miközben végül visszaül a padra.*
- Ha nem siet foglaljon helyet.
*Ütögeti meg maga mellett az ülőalkalmatosságot, majd ismét az oltár felé fordul elgondolkodva.*
- Talán túlságosan gyakran is. Nem igazán emlékszem rá, hogy jártam volna máshol a templomon kívül. Talán a piac.
*Kuncog fel halkan, ahogy hátát a pad támlájának dönti. S végül már olyan nyugalom szállja meg, hogy a csuklyát is lelöki a fejéről.*
- Eeyr remény, talán mondhatnám azt, hogy menekülő út a múlt árnyai elől. Fohászkodom, hogy enyhítsen a fájdalmakon, esedezem, hogy hagyjon bizonyítani. Csak néha olyan, mintha falba ütköznék.
*Fordítja ismét tekintetét Nilevardra. Hangja nem cseng elkeseredetten, de arcának komolysága elárulja, hogy időnként elbizonytalanodik abban, hogy jó e, amit csinál.*
- Néha olyan, mintha azért nem adna jelet, mert igazából nem változtam semmit. Vagy gyengének tart, hogy változni akarok. Nehéz ez Nilevard. Hinni valamiben, amiről még nem nyertem bizonyságot.
*Ölt magára egy bátortalan mosolyt, miközben a férfi kékjeit fürkészi. Finom vonású, helyes lovag, gyönyörű kék szemekkel. Tiuskha megállapítása szerint még jómódból is való, de elmúltak azok az idők, hogy ez vajmi kevéssé is foglalkoztassa. Csupán csak a helyes arcon legeltetve a szemét tűnődik el azon, hogy megérte e egy számára teljesen idegen utat választania. Régebben már valószínűleg rég azon igyekezne, hogy ha másért nem, hát a hecc kedvéért igyekezzen elcsavarni a fejét. Most viszont őszinte zavarában pironkodva ücsörög vele a templomban. Különös és fanyar humora van az életnek. Az állandó bizonytalankodás pedig nem igen van a segítségére.*
- Szóval lovag, aki az ártatlanokat védi?
*Keres inkább további témát, hogy átkozott gondolatai hagyjanak neki egy kis nyugalmat végre.*
- Régen rengeteg szép mesét hallottam az ilyen hősökről.
*Kezdi inkább dicsérni Nilevardot, hátha ez jobban enyhít még fel-fel törő zavarukon.*
//Eeyr fénye//
*Rég érzett ilyen mély megnyugvást férfi közelében, mint most amit Nilevard mellett érez. Talán nála is az játszhat közre, hogy az istennőt helyezték a középpontba. Eeyr pedig hamar képes megnyugtatni háborgó kedélyeit. Nem véletlenül benne leltmenedéket évekkel ezelőtt. Így örül annak, hogy a múlt kísértetei most erre a kis időre békén hagyják, s fesztelenül élvezheti ennek az udvarias lovagnak a társaságát. S szerencséjére egyre gyakrabban annak mosolyát is, amitől csak még szimpatikusabbá válik számára.*
- Szerencsés, de nehéz. Sosem tudok elég biztos lenni abban, hogy megfelelek a számára.
*Keseredik el kissé, de igyekszik ezt az állapotot nem sokáig fenntartani. Inkább hallgatja tovább a lovagot, miközben csodálja annak odaadását, ahogy az istennőről beszél. Régebben teljesen más témákban volt otthon, de a társaság és helyzete sem ilyen volt, mint manapság. Akkoriban a Nilevardhoz hasonló férfiakkal valószínűleg szóba sem állt volna. S most ezt óriási hibának érzi. De legalább most esélye nyílik ezeket bepótolni.*
- Eeyr kegyes gondviselő.
*Bólogat a férfi szavaira, miközben végül visszaül a padra.*
- Ha nem siet foglaljon helyet.
*Ütögeti meg maga mellett az ülőalkalmatosságot, majd ismét az oltár felé fordul elgondolkodva.*
- Talán túlságosan gyakran is. Nem igazán emlékszem rá, hogy jártam volna máshol a templomon kívül. Talán a piac.
*Kuncog fel halkan, ahogy hátát a pad támlájának dönti. S végül már olyan nyugalom szállja meg, hogy a csuklyát is lelöki a fejéről.*
- Eeyr remény, talán mondhatnám azt, hogy menekülő út a múlt árnyai elől. Fohászkodom, hogy enyhítsen a fájdalmakon, esedezem, hogy hagyjon bizonyítani. Csak néha olyan, mintha falba ütköznék.
*Fordítja ismét tekintetét Nilevardra. Hangja nem cseng elkeseredetten, de arcának komolysága elárulja, hogy időnként elbizonytalanodik abban, hogy jó e, amit csinál.*
- Néha olyan, mintha azért nem adna jelet, mert igazából nem változtam semmit. Vagy gyengének tart, hogy változni akarok. Nehéz ez Nilevard. Hinni valamiben, amiről még nem nyertem bizonyságot.
*Ölt magára egy bátortalan mosolyt, miközben a férfi kékjeit fürkészi. Finom vonású, helyes lovag, gyönyörű kék szemekkel. Tiuskha megállapítása szerint még jómódból is való, de elmúltak azok az idők, hogy ez vajmi kevéssé is foglalkoztassa. Csupán csak a helyes arcon legeltetve a szemét tűnődik el azon, hogy megérte e egy számára teljesen idegen utat választania. Régebben már valószínűleg rég azon igyekezne, hogy ha másért nem, hát a hecc kedvéért igyekezzen elcsavarni a fejét. Most viszont őszinte zavarában pironkodva ücsörög vele a templomban. Különös és fanyar humora van az életnek. Az állandó bizonytalankodás pedig nem igen van a segítségére.*
- Szóval lovag, aki az ártatlanokat védi?
*Keres inkább további témát, hogy átkozott gondolatai hagyjanak neki egy kis nyugalmat végre.*
- Régen rengeteg szép mesét hallottam az ilyen hősökről.
*Kezdi inkább dicsérni Nilevardot, hátha ez jobban enyhít még fel-fel törő zavarukon.*
3652. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 07:08:48
Üzenet elküldve: 2022-02-22 07:08:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* A bájos hölgy szavai megnyugvással töltik meg szívét, és mosolyra húzódik a szája. ~ Úgy látszik félre értettük egymást. ~ Bemutatkozása után hallhatja a másik félét is, ami csak még nagyobb örömet okoz számára. A nő nem tudhatja, hogy nemesi családját ténylegesen megveti, hisz mindig függnie kellett tőlük, és a szigorú neveltetés mellett, próbálták akaratukat folyamatosan belé sulykolni. Csak akkor szabadult fel a folyamatos stressztől és terhek alól, amikor elindulhatott saját útján, tapasztalat szerzés céljából. *
- Annál jobb kisasszony, higgye el nekem, nincs is annál szerencsésebb és boldogabb hely, mint az úrnő kegyei után való fürkészés és kutatás. * A lovag bizakodva tekint a lányra. * - Ennél nevesebb házat aligha tudnék elképzelni.
* A hirtelen kérdésére választ ad a lány, de csak további mosollyal jutalmazza a válaszát. ~ Nem gyakran látni ilyen fiatal hölgyeket a templomban, de tessék Nilevard! Ennél jobb alkalmad nem lesz, Eeyr úrnő kegyeivel kapcsolatban csak tudsz beszélni rendesen! Ne tojjál be! Képes vagy rá! ~ Rázza meg fejben magát a lovag. A kérdés hallatán egy pillanatra meglepődik, de utána végképp a szabadkozásra. *
- Tudom hölgyem, ne is mentegesse magát, nincs miért. A templom csak úgy vízhangszik minden hangosabb szó hallatán. Elsődlegesen imádkozni jöttem, csak másodlagosan akartam kérni az úrnő áldását, hisz hitem nem engedi, hogy áldása nélkül használjam fegyverem.
* A hite nem engedi, ez a megállapítás igazán érdekes elméletet nyújthat magában, Eeyr tanításai között nem olvasható hasonló, de a lovag mégis meg van róla győződve, hogy hithű ember csak akkor használhatja fegyverét, ha mások védelmére fordítja az erejét, illetve ha megáldotta az úrnő vagy akár egy pap. *
- Hiszek abban, hogy az úrnő erőt ad az ártatlanok védelmére.
* Mosolya árulkodik róla, hogy tényleg elhiszi a saját szavait, annak ellenére, hogy nincs benne Eeyr tanításaiban. *
- Gondolom akkor gyakran jár ide az úrnőhöz fohászkodni, vagy dicsőíteni? Nincs is szebb dolog, mint az úrnő kegyei után való kutatás.
* Ismétli meg magát a lovag, még kicsit kellemetlenül érzi magát, de a feszültsége enyhült sokkal. *
//Eeyr fénye//
* A bájos hölgy szavai megnyugvással töltik meg szívét, és mosolyra húzódik a szája. ~ Úgy látszik félre értettük egymást. ~ Bemutatkozása után hallhatja a másik félét is, ami csak még nagyobb örömet okoz számára. A nő nem tudhatja, hogy nemesi családját ténylegesen megveti, hisz mindig függnie kellett tőlük, és a szigorú neveltetés mellett, próbálták akaratukat folyamatosan belé sulykolni. Csak akkor szabadult fel a folyamatos stressztől és terhek alól, amikor elindulhatott saját útján, tapasztalat szerzés céljából. *
- Annál jobb kisasszony, higgye el nekem, nincs is annál szerencsésebb és boldogabb hely, mint az úrnő kegyei után való fürkészés és kutatás. * A lovag bizakodva tekint a lányra. * - Ennél nevesebb házat aligha tudnék elképzelni.
* A hirtelen kérdésére választ ad a lány, de csak további mosollyal jutalmazza a válaszát. ~ Nem gyakran látni ilyen fiatal hölgyeket a templomban, de tessék Nilevard! Ennél jobb alkalmad nem lesz, Eeyr úrnő kegyeivel kapcsolatban csak tudsz beszélni rendesen! Ne tojjál be! Képes vagy rá! ~ Rázza meg fejben magát a lovag. A kérdés hallatán egy pillanatra meglepődik, de utána végképp a szabadkozásra. *
- Tudom hölgyem, ne is mentegesse magát, nincs miért. A templom csak úgy vízhangszik minden hangosabb szó hallatán. Elsődlegesen imádkozni jöttem, csak másodlagosan akartam kérni az úrnő áldását, hisz hitem nem engedi, hogy áldása nélkül használjam fegyverem.
* A hite nem engedi, ez a megállapítás igazán érdekes elméletet nyújthat magában, Eeyr tanításai között nem olvasható hasonló, de a lovag mégis meg van róla győződve, hogy hithű ember csak akkor használhatja fegyverét, ha mások védelmére fordítja az erejét, illetve ha megáldotta az úrnő vagy akár egy pap. *
- Hiszek abban, hogy az úrnő erőt ad az ártatlanok védelmére.
* Mosolya árulkodik róla, hogy tényleg elhiszi a saját szavait, annak ellenére, hogy nincs benne Eeyr tanításaiban. *
- Gondolom akkor gyakran jár ide az úrnőhöz fohászkodni, vagy dicsőíteni? Nincs is szebb dolog, mint az úrnő kegyei után való kutatás.
* Ismétli meg magát a lovag, még kicsit kellemetlenül érzi magát, de a feszültsége enyhült sokkal. *
3651. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 03:59:57
Üzenet elküldve: 2022-02-22 03:59:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*A bocsánatkérésre őszintén meglepődik. A halovány mosoly is eltűnik az arcáról. Úgy fest nem elég, hogy valami különös káoszba kezdenek borulni, még félre is értik egymást. A fene se tudja. Mindenesetre az illemet megtartva lassan felkel a padról, hogy immáron beszélgető, vagy inkább gondol rá ima partnerként, szembe fordulhasson.*
- Ne szabadkozzon, nincs miért.
*Ingatja meg a fejét, majd ahogy szemeivel végig kíséri a bemutatkozás műveletét ő maga is aprót hajol. Ebben sajnos nincs semmi tanult illem, semmi nemesi, csupán egy egyszerű hajlás, mint amivel általában szolgák köszöntik gazdájukat. Az ő alárendelt tudatával már csak ennyire futja.
Ő maga úgy tűnik kezd megnyugodni. A kezdeti pánik és zavar alább hagy, ami annyiból jó jel, hogy nem fog magából bolondot csinálni a férfi előtt. Valamint továbbra is adódik bőven lehetősége arra, hogy a társalgásra való próbálkozást és az arcára kiült zavart nyomon követhesse. Miközben szokatlan gondolatok kezdik a fejébe fészkelni magukat. A félelemről szinte teljesen megfeledkezett. Hogy erről a hely vagy Nilevard személye tehet az még kérdéses. De Eeyr szemei előtt, a papok oltalmában talán most amúgy sincs félnivalója. Valamint a lovag sem tűnik olyannak, akitől tartania kéne. A napokban amúgy is átvészelt egy ork férfival való társalgást, ez annál egyszerűbbnek tűnik.*
- Nagyon örülök a találkozásnak Nilevard, a warg alakulattól.
*Szándékosan nem a családnevét említi, hisz számára az sajnos nem sokat mond. Nem igazán van otthon ilyen téren, ha esetleg hallania kellett volna róla. Persze akadnak itt gyakran említett nevek, akik ismerősebben csengenének, de abból egyikőjükkel sem hozta még össze a sors. Viszont az alakulatról már hallott párszor, főleg a piacon töltött idők alatt. Hiszen a piac remek forrása a városban történteknek, pletykáknak.*
- Én Tiuskha vagyok, Tiuskha Nierrach. Sajnos én nem tartozom ilyen nagy nevű helyhez, csupán csak Eeyr hű szolgájaként szeretném magamat említeni.
*Közben tesz egy óvatos lépést a férfi felé, hogy egy kicsit közvetlenebb legyen a hangulat. Közben persze magára is kész vigyázni és a férfit sem szeretné jobban zavarba hozni. ~Mindamellett, hogy... tényleg édes.~ Jön is a régen érzett és most már olyan furcsának ható gondolat.*
- Hogy én? *Pillant is el a férfiról, hogy smaragdjai ismét az oltárt keressék fel.* Én az istennőt keresem. Talán idővel felfigyel rám.
*Mosolyodik el szélesebben, majd halk sóhajjal szakad el az oltártól, hogy ismét a férfinak szentelje figyelmét.*
- Ön pedig? Ha jól hallottam áldásért jött?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, majd észbe kapva kezd is szabadkozni.*
- Nem hallgatóztam, csak... közel voltam, amikor az atyával beszélt.
*Süti is le a szemeit, mert most biztos abban, hogy azt fogják róla gondolni, hogy valami kotnyeles, minden lében kanál némber.*
//Eeyr fénye//
*A bocsánatkérésre őszintén meglepődik. A halovány mosoly is eltűnik az arcáról. Úgy fest nem elég, hogy valami különös káoszba kezdenek borulni, még félre is értik egymást. A fene se tudja. Mindenesetre az illemet megtartva lassan felkel a padról, hogy immáron beszélgető, vagy inkább gondol rá ima partnerként, szembe fordulhasson.*
- Ne szabadkozzon, nincs miért.
*Ingatja meg a fejét, majd ahogy szemeivel végig kíséri a bemutatkozás műveletét ő maga is aprót hajol. Ebben sajnos nincs semmi tanult illem, semmi nemesi, csupán egy egyszerű hajlás, mint amivel általában szolgák köszöntik gazdájukat. Az ő alárendelt tudatával már csak ennyire futja.
Ő maga úgy tűnik kezd megnyugodni. A kezdeti pánik és zavar alább hagy, ami annyiból jó jel, hogy nem fog magából bolondot csinálni a férfi előtt. Valamint továbbra is adódik bőven lehetősége arra, hogy a társalgásra való próbálkozást és az arcára kiült zavart nyomon követhesse. Miközben szokatlan gondolatok kezdik a fejébe fészkelni magukat. A félelemről szinte teljesen megfeledkezett. Hogy erről a hely vagy Nilevard személye tehet az még kérdéses. De Eeyr szemei előtt, a papok oltalmában talán most amúgy sincs félnivalója. Valamint a lovag sem tűnik olyannak, akitől tartania kéne. A napokban amúgy is átvészelt egy ork férfival való társalgást, ez annál egyszerűbbnek tűnik.*
- Nagyon örülök a találkozásnak Nilevard, a warg alakulattól.
*Szándékosan nem a családnevét említi, hisz számára az sajnos nem sokat mond. Nem igazán van otthon ilyen téren, ha esetleg hallania kellett volna róla. Persze akadnak itt gyakran említett nevek, akik ismerősebben csengenének, de abból egyikőjükkel sem hozta még össze a sors. Viszont az alakulatról már hallott párszor, főleg a piacon töltött idők alatt. Hiszen a piac remek forrása a városban történteknek, pletykáknak.*
- Én Tiuskha vagyok, Tiuskha Nierrach. Sajnos én nem tartozom ilyen nagy nevű helyhez, csupán csak Eeyr hű szolgájaként szeretném magamat említeni.
*Közben tesz egy óvatos lépést a férfi felé, hogy egy kicsit közvetlenebb legyen a hangulat. Közben persze magára is kész vigyázni és a férfit sem szeretné jobban zavarba hozni. ~Mindamellett, hogy... tényleg édes.~ Jön is a régen érzett és most már olyan furcsának ható gondolat.*
- Hogy én? *Pillant is el a férfiról, hogy smaragdjai ismét az oltárt keressék fel.* Én az istennőt keresem. Talán idővel felfigyel rám.
*Mosolyodik el szélesebben, majd halk sóhajjal szakad el az oltártól, hogy ismét a férfinak szentelje figyelmét.*
- Ön pedig? Ha jól hallottam áldásért jött?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, majd észbe kapva kezd is szabadkozni.*
- Nem hallgatóztam, csak... közel voltam, amikor az atyával beszélt.
*Süti is le a szemeit, mert most biztos abban, hogy azt fogják róla gondolni, hogy valami kotnyeles, minden lében kanál némber.*
3650. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 21:54:52
Üzenet elküldve: 2022-02-21 21:54:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
-Hacsak nem külön célod meggyőzni a másik felet arról, hogy nem jelentesz fenyegetést, akkor igen.
*Ezt olyan tárgyilagos módon jelenti ki, hogy abból akár az is lejöhet a másiknak, hogy az ilyesféle megtévesztést teljesen mindennapi dolognak tartja. És valóban, Gaerralos elég időt töltött azzal, hogy tudatosan próbálja irányítani, pontosan milyen információt is közvetít testbeszédével, milyen benyomást kelt másokban. Így természetes számára, hogy bizonyos helyzetekben bárki számára is hasznos lehet, ha szándékosan mutat gyengeséget, ezzel esetlegesen megadva magának a meglepetés erejét.
Valószínűleg Gaerralos részéről tényleges arroganciára vall az, hogy még csak meg sem fordul a fejében, hogy külön segítséget kérjen a kutatásához. Nem érzi, hogy szüksége lesz rá, és nem is különösebben érzi úgy, hogy másra bízhatná a munkát. És valóban lehet, hogy sokkal több időbe fog telni így mindez, mint ami előnyös lenne számára, vagy amennyi ideje van erre a kutatásra.
Nem ismeri Karheiát, így nem okoz neki meglepetést az, hogy amazt a tűz ág érdekli leginkább. Tud a lángok vonzerejéről, mely sokakat elcsábít... vad, kifinomulatlan erő, melynek elsajátítása gyakorta inkább spirituális utazás függvénye, mint hosszas tanulásé. Magában úgy érzi, illik ez az elem egy törzsi hátterű asszonyhoz.
A következő, ajánlattal felérő kijelentés viszont határozottan meglepi. Elvégre nem mindennapi dolog az, hogy egy mágus csak úgy felajánlja, hogy megossza valaki mással a tudását minden ellenszolgáltatás nélkül... Talán ekkor jelenik meg Gaerralos arcán először igazi érzelem, ahogy felcsillan a szeme a vaskos könyv láttán. Tudásszomj? Kapzsi hatalomvágy? Ezt már nem lehet megállapítani, valószínűleg mindenki mást olvasna ki belőle attól függően, hogy magában mire számít.*
-Igen... Határozottan érdekelne.
*Mormolja, ahogy a kinyújtott lapokért nyúl. Már azelőtt elkezdi olvasni a szavakat, lejegyzéseket, esetleges ábrákat, hogy lerakta volna a lapokat az asztalra, a gyertyafénybe. Akármilyen csekély is Karheia ajándéka, a félkarú veterán számára az első valódi, kézzel tapintható, közvetlenül elérhető varázstudást jelenti, és mint egy vén vadászeb a sebzett vadra, úgy veti rá szinte magát a tűzmágus jegyzeteire Gaerralos.
Végül külön erőfeszítéssel szakítja el pillantását a papíroktól, hiszen egyelőre még nem jött el a csendes jegyzetelés és kutatás ideje, így nem akar hálátlan lenni azzal, hogy figyelmen kívül hagyja beszélgetőpartnerét.*
-Köszönöm.
*Akár meglepő is lehet, hogy mennyi jelentőséget tulajdonít ennek a pár morzsányi mágiatudásnak... leesik az álarc, és beletelik egy kevés időbe, amíg ismét csak a rideg, érzelemtől mentes katona beszélget a tűzmágussal - egyelőre pedig még nem tartanak ott.*
-Majd lemásolom magamnak, köszönöm...
*Mondja, miközben ahogy amaz írni kezd, ő is bőszen beleveti magát Karheia jegyzeteinek tanulmányozásába. Épp csak elég figyelmet hagy a külvilágnak, hogy folytathassa a nővel való beszélgetést, miközben szóról szóra, betűről betűre, vonásról vonásra eszébe és jegyzetfüzetének lapjaira vési a barbár asszonytól kapott tudást. Ügyel arra, hogy ne véssen hibát, bőven ráér később is átírni a saját stílusában mindezt, természetesen egy külön könyvben, melyet teljesen ennek szentel.*
-Az.
*Helyesel csak félig odafigyelve. A harc bizony komplex, kiszámíthatatlan, ám egyszerre nagyon is egyszerű, alapelvei könnyen megismerhetőek, és egy valódi csatában gyakran csak ezek az alapelvek maradnak meg, míg a finomabb részletek eltűnnek a harc ködében.*
-Az egyéni mozdulatokon és manővereken csak egy újonc gondolkodik. Veteránnak az hívhatja magát, akinek mindez már rutinná és megérzéssé válik akkor is, ha eredetileg papírra vethető lépésekből állt.
*Néz fel egy rövid ideig, hogy méltó választ adhasson. Hozzátenné azt is, hogy egy csatatéren az egyéni kiemelkedő tehetség, hősiesség és megérzések csak ritkán vezetnek valódi sikerhez, ám tudja, hogy komoly, mondhatni elvi különbség van a törzsi és a szervezett, modern hadviselés között.
Míg az egyik harcosokban, hősökben és legendákban méri a sikert és a csatatéri érdemet, addig a másik katonákkal, brilliáns tisztekkel és fegyelemmel arat győzelmet. Gaerralos pedig szükségtelennek tartja, hogy egy ilyen diskurzussal terelje félre a beszélgetés menetét.*
-Hacsak nem külön célod meggyőzni a másik felet arról, hogy nem jelentesz fenyegetést, akkor igen.
*Ezt olyan tárgyilagos módon jelenti ki, hogy abból akár az is lejöhet a másiknak, hogy az ilyesféle megtévesztést teljesen mindennapi dolognak tartja. És valóban, Gaerralos elég időt töltött azzal, hogy tudatosan próbálja irányítani, pontosan milyen információt is közvetít testbeszédével, milyen benyomást kelt másokban. Így természetes számára, hogy bizonyos helyzetekben bárki számára is hasznos lehet, ha szándékosan mutat gyengeséget, ezzel esetlegesen megadva magának a meglepetés erejét.
Valószínűleg Gaerralos részéről tényleges arroganciára vall az, hogy még csak meg sem fordul a fejében, hogy külön segítséget kérjen a kutatásához. Nem érzi, hogy szüksége lesz rá, és nem is különösebben érzi úgy, hogy másra bízhatná a munkát. És valóban lehet, hogy sokkal több időbe fog telni így mindez, mint ami előnyös lenne számára, vagy amennyi ideje van erre a kutatásra.
Nem ismeri Karheiát, így nem okoz neki meglepetést az, hogy amazt a tűz ág érdekli leginkább. Tud a lángok vonzerejéről, mely sokakat elcsábít... vad, kifinomulatlan erő, melynek elsajátítása gyakorta inkább spirituális utazás függvénye, mint hosszas tanulásé. Magában úgy érzi, illik ez az elem egy törzsi hátterű asszonyhoz.
A következő, ajánlattal felérő kijelentés viszont határozottan meglepi. Elvégre nem mindennapi dolog az, hogy egy mágus csak úgy felajánlja, hogy megossza valaki mással a tudását minden ellenszolgáltatás nélkül... Talán ekkor jelenik meg Gaerralos arcán először igazi érzelem, ahogy felcsillan a szeme a vaskos könyv láttán. Tudásszomj? Kapzsi hatalomvágy? Ezt már nem lehet megállapítani, valószínűleg mindenki mást olvasna ki belőle attól függően, hogy magában mire számít.*
-Igen... Határozottan érdekelne.
*Mormolja, ahogy a kinyújtott lapokért nyúl. Már azelőtt elkezdi olvasni a szavakat, lejegyzéseket, esetleges ábrákat, hogy lerakta volna a lapokat az asztalra, a gyertyafénybe. Akármilyen csekély is Karheia ajándéka, a félkarú veterán számára az első valódi, kézzel tapintható, közvetlenül elérhető varázstudást jelenti, és mint egy vén vadászeb a sebzett vadra, úgy veti rá szinte magát a tűzmágus jegyzeteire Gaerralos.
Végül külön erőfeszítéssel szakítja el pillantását a papíroktól, hiszen egyelőre még nem jött el a csendes jegyzetelés és kutatás ideje, így nem akar hálátlan lenni azzal, hogy figyelmen kívül hagyja beszélgetőpartnerét.*
-Köszönöm.
*Akár meglepő is lehet, hogy mennyi jelentőséget tulajdonít ennek a pár morzsányi mágiatudásnak... leesik az álarc, és beletelik egy kevés időbe, amíg ismét csak a rideg, érzelemtől mentes katona beszélget a tűzmágussal - egyelőre pedig még nem tartanak ott.*
-Majd lemásolom magamnak, köszönöm...
*Mondja, miközben ahogy amaz írni kezd, ő is bőszen beleveti magát Karheia jegyzeteinek tanulmányozásába. Épp csak elég figyelmet hagy a külvilágnak, hogy folytathassa a nővel való beszélgetést, miközben szóról szóra, betűről betűre, vonásról vonásra eszébe és jegyzetfüzetének lapjaira vési a barbár asszonytól kapott tudást. Ügyel arra, hogy ne véssen hibát, bőven ráér később is átírni a saját stílusában mindezt, természetesen egy külön könyvben, melyet teljesen ennek szentel.*
-Az.
*Helyesel csak félig odafigyelve. A harc bizony komplex, kiszámíthatatlan, ám egyszerre nagyon is egyszerű, alapelvei könnyen megismerhetőek, és egy valódi csatában gyakran csak ezek az alapelvek maradnak meg, míg a finomabb részletek eltűnnek a harc ködében.*
-Az egyéni mozdulatokon és manővereken csak egy újonc gondolkodik. Veteránnak az hívhatja magát, akinek mindez már rutinná és megérzéssé válik akkor is, ha eredetileg papírra vethető lépésekből állt.
*Néz fel egy rövid ideig, hogy méltó választ adhasson. Hozzátenné azt is, hogy egy csatatéren az egyéni kiemelkedő tehetség, hősiesség és megérzések csak ritkán vezetnek valódi sikerhez, ám tudja, hogy komoly, mondhatni elvi különbség van a törzsi és a szervezett, modern hadviselés között.
Míg az egyik harcosokban, hősökben és legendákban méri a sikert és a csatatéri érdemet, addig a másik katonákkal, brilliáns tisztekkel és fegyelemmel arat győzelmet. Gaerralos pedig szükségtelennek tartja, hogy egy ilyen diskurzussal terelje félre a beszélgetés menetét.*
3649. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 20:26:47
Üzenet elküldve: 2022-02-21 20:26:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
- Oh értem. Akkor legközelebb határozottan csináljam, igaz?
*Szinte biztos benne, hogy most nem felelt meg ennek a kritériumnak, de talán annyira nem is szeretne ezen aggódni. Igyekszik felvenni ezeket a szokásokat legalább annyira, hogyha látja őket felismerje, esetleg alkalmazza, de bizonyosan nem fogja magáévá tenni. Neki megvan a saját kultúrája, amivel tökéletesen elégedett.
A sárkány kutatása gőze sincs mennyi időbe fog telni a férfinak, de tekintve a szegényes forrásokat minimum hatokba fog telni némi szösszenet, és az is lehet, hogy egy élet munkája sem lesz elegendő. Karheia nem ajánlkozik segítségre, egyrészt mert bizalmas dologról van szó, amit Gaerralos említett korábban, másfelől megvan a saját célja és abba nem tartoznak bele mesebeli lények. Kicsit bűntudata is van, hogy a számtalan tanulni valója helyett itt cseverészik, de amilyen kimerült, most nem is lenne fogékony elméje semmi komplexre. Talán egyszerű mondatokat sem jegyezne meg.*
- Ez esetben hasonló utat kívánunk majd bejárni, bár én inkább a tűzhöz érzem közelebb magamat.
*Ami talán meglepő lehet bárki számára, hiszen Karheia barbár, durvának mondható megjelenése ellenére kedves, kifejezette szelíd teremtés a barátságos népekkel.*
- Ami azt illeti én is belekóstoltam már valamelyest a föld mágiába, akad is néhány jegyzetem. Érdekelne? Csekély tudás, ezen mágia nagy tudója Learon barátom, de kiindulásnak talán megteszi.
*El is kezdi lapozgatni vaskos könyvét, amiben akadnak csak belehelyezett lapok is, vagy csak korábban kitépett és megtartott darabok. Ilyen külön lapok közül párat Gaerralos felé nyújt egy őszinte mosollyal arcán.*
- Túl sok felfedeznivaló van ezen a világon, hogy csak úgy önző módon kisajátítsuk. Jobb ha mi mágiatudók segítjük inkább egymást.
*Ezzel a szemlélettel fordultak hozzá eddig is társai, igyekszik ilyen módon ő is továbbítani azt amit kapott, és talán majd egyszer azon személyeknek is tudja viszonozni a segítséget.
Leül az asztalhoz, amikor Gaerralos megemlíti, hogy őt is érdekelné az alkímiai anyag.*
- Másoljam le neked is, vagy csak hagyjam itt a könyvet?
*Mivel korábban nem látta jelét, hogy a férfi neheztelne amiatt, hogy Karheia tudomásul veszi hiányosságait, ezért bátorkodik ebben is segítséget nyújtani neki, bár láthatóan annak nem okoz gondot az írás.*
- Komplexnek hangzik.
*Nyugtázza, miközben tintába mártja tollát, és bőszen írni kezd.*
- Népemnél is van tanult része a harcnak, de inkább, hogy is mondjam... szívből harcolunk, s gyakran a megérzéseinkre hagyatkozunk. Nyilván ezek is fejleszthetőek az évek során, rutinná válhatnak bizonyos mozdulatok, reakciók, de a legnagyobb harcosainkban mindig volt valami megfoghatatlan habitus, ami a siker útjára vezette őket.
*Nem tudja, hogy érthető e az amiről beszél, vagy hogy egyáltalán butaság amit mond, hiszen Karheia csekély harci tudása és megfigyelései közel sem fedhetik le annyira a valóságot, mint egy tapasztalt barbár harcosé amilyen például Rorkir is.*
- Oh értem. Akkor legközelebb határozottan csináljam, igaz?
*Szinte biztos benne, hogy most nem felelt meg ennek a kritériumnak, de talán annyira nem is szeretne ezen aggódni. Igyekszik felvenni ezeket a szokásokat legalább annyira, hogyha látja őket felismerje, esetleg alkalmazza, de bizonyosan nem fogja magáévá tenni. Neki megvan a saját kultúrája, amivel tökéletesen elégedett.
A sárkány kutatása gőze sincs mennyi időbe fog telni a férfinak, de tekintve a szegényes forrásokat minimum hatokba fog telni némi szösszenet, és az is lehet, hogy egy élet munkája sem lesz elegendő. Karheia nem ajánlkozik segítségre, egyrészt mert bizalmas dologról van szó, amit Gaerralos említett korábban, másfelől megvan a saját célja és abba nem tartoznak bele mesebeli lények. Kicsit bűntudata is van, hogy a számtalan tanulni valója helyett itt cseverészik, de amilyen kimerült, most nem is lenne fogékony elméje semmi komplexre. Talán egyszerű mondatokat sem jegyezne meg.*
- Ez esetben hasonló utat kívánunk majd bejárni, bár én inkább a tűzhöz érzem közelebb magamat.
*Ami talán meglepő lehet bárki számára, hiszen Karheia barbár, durvának mondható megjelenése ellenére kedves, kifejezette szelíd teremtés a barátságos népekkel.*
- Ami azt illeti én is belekóstoltam már valamelyest a föld mágiába, akad is néhány jegyzetem. Érdekelne? Csekély tudás, ezen mágia nagy tudója Learon barátom, de kiindulásnak talán megteszi.
*El is kezdi lapozgatni vaskos könyvét, amiben akadnak csak belehelyezett lapok is, vagy csak korábban kitépett és megtartott darabok. Ilyen külön lapok közül párat Gaerralos felé nyújt egy őszinte mosollyal arcán.*
- Túl sok felfedeznivaló van ezen a világon, hogy csak úgy önző módon kisajátítsuk. Jobb ha mi mágiatudók segítjük inkább egymást.
*Ezzel a szemlélettel fordultak hozzá eddig is társai, igyekszik ilyen módon ő is továbbítani azt amit kapott, és talán majd egyszer azon személyeknek is tudja viszonozni a segítséget.
Leül az asztalhoz, amikor Gaerralos megemlíti, hogy őt is érdekelné az alkímiai anyag.*
- Másoljam le neked is, vagy csak hagyjam itt a könyvet?
*Mivel korábban nem látta jelét, hogy a férfi neheztelne amiatt, hogy Karheia tudomásul veszi hiányosságait, ezért bátorkodik ebben is segítséget nyújtani neki, bár láthatóan annak nem okoz gondot az írás.*
- Komplexnek hangzik.
*Nyugtázza, miközben tintába mártja tollát, és bőszen írni kezd.*
- Népemnél is van tanult része a harcnak, de inkább, hogy is mondjam... szívből harcolunk, s gyakran a megérzéseinkre hagyatkozunk. Nyilván ezek is fejleszthetőek az évek során, rutinná válhatnak bizonyos mozdulatok, reakciók, de a legnagyobb harcosainkban mindig volt valami megfoghatatlan habitus, ami a siker útjára vezette őket.
*Nem tudja, hogy érthető e az amiről beszél, vagy hogy egyáltalán butaság amit mond, hiszen Karheia csekély harci tudása és megfigyelései közel sem fedhetik le annyira a valóságot, mint egy tapasztalt barbár harcosé amilyen például Rorkir is.*
3648. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 19:03:58
Üzenet elküldve: 2022-02-21 19:03:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* A hölgy amint az arcát elkezdi takarni a lovag megriad. ~ Biztos hallotta! És most dühös! Talán bocsánatot kellene kérnem. ~ Amint az ügyetlen köszöntéssel végez a lovag választ kap. Egy pillanatra megnyugszik, a lányon mosolyt terül szét, még ha takarja is kivehető Nilevard számára. Kezdené is az illendő bemutatkozást, hogy azért mégse legyen udvariatlan egy bájos teremtéssel, de akkor oly szavak hagyják el a nő száját amitől ismételten Eeyr imájába feledkezik a lovag. Most nem fordul vissza az oltár felé a nő szemébe nézve mosolyra húzott szájjal áll. Szemei káoszról árulkodnak és teljesen lefagy. ~ Hallotta! Talán dühös lehet? Bocsánatot kell kérnem! ~ Határozza el végre magát az idióta. *
- El... Elnézést kérek érte hölgyem.
* Mondja ki bátortalanul, de utána megfeledkezve egy pillanatra hibájáról illő nemesi meghajlást mutat be a hölgynek. Bal lábát hátra, jobb lábát előre, bal kezét szépen a háta mögé teszi és jobb kezét ki tárja, majd mélyen meghajol. *
- Még egyszer elnézését kérem a bájos hölgynek. Nem volt illő. * Egy pillanatra elgondolkozva észbe kap, hogy akkor talán illene is bemutatkoznia. * - A nevem Nilevard Demingen Sethvar, a warg alakulat egyik tagja, és a Demingen család legfiatalabbika.
* A pánik szavaival együtt távozik belőle, folyamatosan próbál egy másik személyt oda képzelni a hölgy helyére, hogy ezzel is valamennyire enyhítse szükségtelen megalázó feszengését. ~ A hadnagy nem jó, az túl szakállas! Mondjuk... Mondjuk.. A szakaszvezető asszony! Akit nem asszonyozhatunk! Igen ez jó lesz! ~ A legszívesebben megrázná magát a lovag, majd a szentelt vízbe fojtaná saját magát, de mivel erre most nincs lehetősége, erőltetett mosolyt húz magára. *
- ö..öö
* ~ Próbáljuk meg megint! ~ De erre a szemébe néz a hölgynek és ismét gyorsan el kell rántania a tekintetét. ~ Ez nem megy.. Nem lehet a szakaszvezető! Ahh feladom! ~ Tekintetét óvatosan vissza viszi a hölgyre, aki már a lovagot tiszta idiótának tarthatja. *
- Sza.. Szabad a nevét megtudnom a hölgynek?
* Ismételten fejét lehajtja, mintha egy királynővel találkozott volna. Zavara tekintetéből és viselkedéséből bőven tükröződik. *
- Mi szél hozta erre a hölgyet?
* Próbálkozik egy nyomás enyhítéssel, csak terelni kell a témát neki, és akkor bátran megered a nyelve a lovagnak. A tündérrel is amint a vallásról kezdtek el beszélgetni, onnantól fogva rendben volt. Reményei szerint itt is hasonlóan fog működni számára. Itt már csak a másik személy a kérdéses, tényleg megéri ennyit vesződni egy idiótával? *
//Eeyr fénye//
* A hölgy amint az arcát elkezdi takarni a lovag megriad. ~ Biztos hallotta! És most dühös! Talán bocsánatot kellene kérnem. ~ Amint az ügyetlen köszöntéssel végez a lovag választ kap. Egy pillanatra megnyugszik, a lányon mosolyt terül szét, még ha takarja is kivehető Nilevard számára. Kezdené is az illendő bemutatkozást, hogy azért mégse legyen udvariatlan egy bájos teremtéssel, de akkor oly szavak hagyják el a nő száját amitől ismételten Eeyr imájába feledkezik a lovag. Most nem fordul vissza az oltár felé a nő szemébe nézve mosolyra húzott szájjal áll. Szemei káoszról árulkodnak és teljesen lefagy. ~ Hallotta! Talán dühös lehet? Bocsánatot kell kérnem! ~ Határozza el végre magát az idióta. *
- El... Elnézést kérek érte hölgyem.
* Mondja ki bátortalanul, de utána megfeledkezve egy pillanatra hibájáról illő nemesi meghajlást mutat be a hölgynek. Bal lábát hátra, jobb lábát előre, bal kezét szépen a háta mögé teszi és jobb kezét ki tárja, majd mélyen meghajol. *
- Még egyszer elnézését kérem a bájos hölgynek. Nem volt illő. * Egy pillanatra elgondolkozva észbe kap, hogy akkor talán illene is bemutatkoznia. * - A nevem Nilevard Demingen Sethvar, a warg alakulat egyik tagja, és a Demingen család legfiatalabbika.
* A pánik szavaival együtt távozik belőle, folyamatosan próbál egy másik személyt oda képzelni a hölgy helyére, hogy ezzel is valamennyire enyhítse szükségtelen megalázó feszengését. ~ A hadnagy nem jó, az túl szakállas! Mondjuk... Mondjuk.. A szakaszvezető asszony! Akit nem asszonyozhatunk! Igen ez jó lesz! ~ A legszívesebben megrázná magát a lovag, majd a szentelt vízbe fojtaná saját magát, de mivel erre most nincs lehetősége, erőltetett mosolyt húz magára. *
- ö..öö
* ~ Próbáljuk meg megint! ~ De erre a szemébe néz a hölgynek és ismét gyorsan el kell rántania a tekintetét. ~ Ez nem megy.. Nem lehet a szakaszvezető! Ahh feladom! ~ Tekintetét óvatosan vissza viszi a hölgyre, aki már a lovagot tiszta idiótának tarthatja. *
- Sza.. Szabad a nevét megtudnom a hölgynek?
* Ismételten fejét lehajtja, mintha egy királynővel találkozott volna. Zavara tekintetéből és viselkedéséből bőven tükröződik. *
- Mi szél hozta erre a hölgyet?
* Próbálkozik egy nyomás enyhítéssel, csak terelni kell a témát neki, és akkor bátran megered a nyelve a lovagnak. A tündérrel is amint a vallásról kezdtek el beszélgetni, onnantól fogva rendben volt. Reményei szerint itt is hasonlóan fog működni számára. Itt már csak a másik személy a kérdéses, tényleg megéri ennyit vesződni egy idiótával? *
3647. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 17:51:31
Üzenet elküldve: 2022-02-21 17:51:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*Mély levegő, hosszan kifúj. Állítólag ez kicsit rásegít a nyugalom elérésére. Valamelyest talán a lánynak is sikerül, de frusztrációja nem múlik el olyan egyszerűen. Remélte, hogy az idő segít félelmei leküzdésében, de újra és újra felsejlik egy kép a múltból, aminek hála folytonos akadályokba kell ütköznie. Most is itt van egy lovag, kinek aranyozott páncélján játszanak a gyertyák fényei. Szinte égi fénynek tűnik, ahogy az apró lángok fényei visszaverődnek róla. Azt pedig egyenesen édesnek találja, ahogyan a férfi zavarba jön. Legalábbis ezt véli felfedezni rajta. S immáron másodszorra kénytelen megmosolyogni a helyzetet. Valahogy most az istennő is távolinak tűnik, ahogy inkább csak kettejüket látja. Mint két ostoba, tapasztalatlan kölyök, akik előtt még ezernyi rejtélyt tartogat a világ. Olyan zavarral tekintgetnek egymásra, mint kiknek még sosem volt dolga a másik nemmel. Persze ezt a férfi részéről igazából nem is tudhatja.
Kissé ábrándos arccal fürkészi immáron a lovagot. Noha közelebb nem merészkedik már nem fordul el, ha esetleg pillantásuk találkozik. A hangosan kimondott imát pedig különösen szórakoztatónak találja. A csuklya szélét még a szája elé is húzza, hogy ne látszódjon, s ne is hallatszódjon annyira kuncogása. Azért nem szeretné jobban zavarba hozni a lovagot. Már, ha ez még fokozható egyáltalán.
Viszont jókedve ismét nem tart sokáig. Mikor a lovag felé fordul kissé riadtabban húzódik hátrébb a padon. Mint aki őszintén attól fél, hogy megtámadják. A felettébb parádés köszönésre viszont megdermed egy pillanatra, majd akaratlanul is elkuncogja magát ismételten. A félelem tova illan, majd apró mosollyal egyenesedik ki ültében.*
- Szép napot!
*Azért kissé tartva még az óvatosságot a csuklyát még mélyebben az arcába húzza, de a kedvesmosolyt igyekszik nem letörölni az arcáról.*
- Nagyon... szép imát mondott.
*Próbálja a feszültséget egy kis csevegéssel oldani. Bár a lovagnak most ki kell találnia melyikre is gondolhatott. Arra, mikor betért a templomba, vagy erre a rövidre, amely valószínűleg akaratlanul csúszott ki a száján. Mindenesetre semmiféle neheztelés nincs benne az utóbbi miatt.*
//Eeyr fénye//
*Mély levegő, hosszan kifúj. Állítólag ez kicsit rásegít a nyugalom elérésére. Valamelyest talán a lánynak is sikerül, de frusztrációja nem múlik el olyan egyszerűen. Remélte, hogy az idő segít félelmei leküzdésében, de újra és újra felsejlik egy kép a múltból, aminek hála folytonos akadályokba kell ütköznie. Most is itt van egy lovag, kinek aranyozott páncélján játszanak a gyertyák fényei. Szinte égi fénynek tűnik, ahogy az apró lángok fényei visszaverődnek róla. Azt pedig egyenesen édesnek találja, ahogyan a férfi zavarba jön. Legalábbis ezt véli felfedezni rajta. S immáron másodszorra kénytelen megmosolyogni a helyzetet. Valahogy most az istennő is távolinak tűnik, ahogy inkább csak kettejüket látja. Mint két ostoba, tapasztalatlan kölyök, akik előtt még ezernyi rejtélyt tartogat a világ. Olyan zavarral tekintgetnek egymásra, mint kiknek még sosem volt dolga a másik nemmel. Persze ezt a férfi részéről igazából nem is tudhatja.
Kissé ábrándos arccal fürkészi immáron a lovagot. Noha közelebb nem merészkedik már nem fordul el, ha esetleg pillantásuk találkozik. A hangosan kimondott imát pedig különösen szórakoztatónak találja. A csuklya szélét még a szája elé is húzza, hogy ne látszódjon, s ne is hallatszódjon annyira kuncogása. Azért nem szeretné jobban zavarba hozni a lovagot. Már, ha ez még fokozható egyáltalán.
Viszont jókedve ismét nem tart sokáig. Mikor a lovag felé fordul kissé riadtabban húzódik hátrébb a padon. Mint aki őszintén attól fél, hogy megtámadják. A felettébb parádés köszönésre viszont megdermed egy pillanatra, majd akaratlanul is elkuncogja magát ismételten. A félelem tova illan, majd apró mosollyal egyenesedik ki ültében.*
- Szép napot!
*Azért kissé tartva még az óvatosságot a csuklyát még mélyebben az arcába húzza, de a kedvesmosolyt igyekszik nem letörölni az arcáról.*
- Nagyon... szép imát mondott.
*Próbálja a feszültséget egy kis csevegéssel oldani. Bár a lovagnak most ki kell találnia melyikre is gondolhatott. Arra, mikor betért a templomba, vagy erre a rövidre, amely valószínűleg akaratlanul csúszott ki a száján. Mindenesetre semmiféle neheztelés nincs benne az utóbbi miatt.*
3646. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 17:09:09
Üzenet elküldve: 2022-02-21 17:09:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Lilát fehérre//
* Kilvard különleges kérésre lett megkérve, amit maradéktalanul teljesít is. Fel volt mindenki készülve, hogy vagy karddal, vagy varázslattal, de rá fog támadni a főatyára, aki természetesen készen is állt erre. Csakhogy arra már nem, hogy nem éppen úgy fog ez bekövetkezni, ahogy ő várta volna. A mágus varázslata nagyszerűen működik. Kisebb tárgyak borulnak fel és bizony a főatya, de még a testőre is elveszíti az egyensúlyát. El nem esnek, de pont annyira kizökkenek, hogy sebezhetővé válnak egy lehetséges támadásra. Az idősödő atya egy közeli oszlopban kapaszkodik meg majd, amint elmúlik a rengés a botját letámasztva el kezd tapsolni.*
- Gratulálok neked! Őszintén megleptél minket ezzel a cseleddel. Én fel voltam készülve bármely erősebb varázslatra testvérem pedig egy lehetséges fegyveres rohamot hárított volna. Te viszont kreatívan ötvözted a két támadást. Nem kétséges, hogy most akár le is győzhettél volna minket.* Azzal pedig, hogy csak kardja markolatára tette kezét Kilvard mintha üzent is volna, hogy nem is szükséges neki előhúzni fegyverét. Az, hogy ez tudatos lett volna, vagy csak nem bízott eléggé a gyorsaságában legyen az ő titka.*
- Rendben van az én próbám kiálltad testvérem. Testvérünknek fogadlak, de ez csak első lépés. Meg kell bizonyosodnunk róla, hogy te tényleg az vagy, akire vártunk, akit megjövendöltek nekünk. Ezért három próbát kell teljesítened testvérünkként. Vállalod ezeket a kihívásokat Kilvard testvér?* Az atya kérdése a templom minden pontjából visszhangként verődik rá a mágusra. Azt nem nem árulják el, hogy mit is takar ez a jövendölés, pedig már sokadjára hivatkoznak rá. Többről lehet szó, mint sima szolgálatról, de az addig valószínűleg egy darabig még biztosan nem fog kiderülni, csupán sejteni lehet. Választól függetlenül folytatja majd Max.*
- Járulj testvérem az oltár elé!* Oda kell, hogy térdeljen majd öreg csontjait nem kímélve. A szertartás, csak ezt követően veszi majd kezdetét.*
* Kilvard különleges kérésre lett megkérve, amit maradéktalanul teljesít is. Fel volt mindenki készülve, hogy vagy karddal, vagy varázslattal, de rá fog támadni a főatyára, aki természetesen készen is állt erre. Csakhogy arra már nem, hogy nem éppen úgy fog ez bekövetkezni, ahogy ő várta volna. A mágus varázslata nagyszerűen működik. Kisebb tárgyak borulnak fel és bizony a főatya, de még a testőre is elveszíti az egyensúlyát. El nem esnek, de pont annyira kizökkenek, hogy sebezhetővé válnak egy lehetséges támadásra. Az idősödő atya egy közeli oszlopban kapaszkodik meg majd, amint elmúlik a rengés a botját letámasztva el kezd tapsolni.*
- Gratulálok neked! Őszintén megleptél minket ezzel a cseleddel. Én fel voltam készülve bármely erősebb varázslatra testvérem pedig egy lehetséges fegyveres rohamot hárított volna. Te viszont kreatívan ötvözted a két támadást. Nem kétséges, hogy most akár le is győzhettél volna minket.* Azzal pedig, hogy csak kardja markolatára tette kezét Kilvard mintha üzent is volna, hogy nem is szükséges neki előhúzni fegyverét. Az, hogy ez tudatos lett volna, vagy csak nem bízott eléggé a gyorsaságában legyen az ő titka.*
- Rendben van az én próbám kiálltad testvérem. Testvérünknek fogadlak, de ez csak első lépés. Meg kell bizonyosodnunk róla, hogy te tényleg az vagy, akire vártunk, akit megjövendöltek nekünk. Ezért három próbát kell teljesítened testvérünkként. Vállalod ezeket a kihívásokat Kilvard testvér?* Az atya kérdése a templom minden pontjából visszhangként verődik rá a mágusra. Azt nem nem árulják el, hogy mit is takar ez a jövendölés, pedig már sokadjára hivatkoznak rá. Többről lehet szó, mint sima szolgálatról, de az addig valószínűleg egy darabig még biztosan nem fog kiderülni, csupán sejteni lehet. Választól függetlenül folytatja majd Max.*
- Járulj testvérem az oltár elé!* Oda kell, hogy térdeljen majd öreg csontjait nem kímélve. A szertartás, csak ezt követően veszi majd kezdetét.*
3645. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 10:43:22
Üzenet elküldve: 2022-02-21 10:43:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* ~ Csodálatos űrnő! Ne játssz velem kérlek! ~ Kiált fel magában a lovag az összenézésre. Páncélozott kesztyűjét erősebben szorítja össze mint valaha, buzgón tovább imádkozik zavartan. Néma imája közben erős ingert érez ismét vissza nézni a bájos lányra, de erőt vesz magán, hogy leküzdje ezt a véres küzdelmet. ~ Kérlek Eeyr adj inkább egy sárkányt! Egy sárkányt kettő fejjel! Megküzdök vele, csak érted! De ezt ne tedd velem! ~ Kezd el remegni a lovag, a páncél ösztönösen követi a reakcióját. Hangosan elkezd rezegni mintha folyamatosan mocorogna, külső szemmel nem tűnik úgy, hogy remegne a lovag, csak inkább izgés mozgás látványa tűnik fel az embereknek. ~ Tudod jól, hogy alkalmatlan vagyok erre úrnő! Ne büntesd alázatos szolgád! ~ Kiáltja fejében ismételten zavartan, de nem bírja tovább, ösztönösen ismét nő felé fordul, és ha az is pont őt nézi, az eddigi pír helyett az egész képe inkább piros paradicsommá válik zavarában. Gyorsan tekintetét az előtte lévő padra összpontosítja, majd véletlen hangosan kezd el imádkozni, észre se veszi cselekedetét. *
- Úrnő kérlek ne játssz velem, imába foglalom a nevedet, de zavaromat nem rejthetem.
* Mire észbe kap a lovag már késő, a szavak elhagyták száját, és remegő ajkakkal a nő felé fordul, most már nem csak piros a képe, de már kékülni is kezd, és nagyobb félelemmel tekint a bájos teremtésre mint egy hétfejű sárkányra. ~ Mit csináljak? Bocsánatot kérjek? Illene! Egyértelmű, hogy róla beszéltem az úrnőnek! Nem tudom ezt eltitkolni! ~ Zavartan a hölgy felé fordul, nagyokat nyelve, majd erőt véve magán biccent a hölgy felé. ~ Csak mond ki! Gyerünk! Mond ki! Szép napot! Képes vagy rá! ~ Rázza meg magát. *
- Sz...éé..p Sszzép napot.
* Hajol meg a lovag, és már csak várhatja egy dühös nő haragját a kritizálása miatt. Egy ideig lefagyva nézi a nőt, de nem mustrálja, és nem is bámulja meg, hisz tudja jól, hogy még kellemetlenebb helyzetbe kerülne csak utána. *
//Eeyr fénye//
* ~ Csodálatos űrnő! Ne játssz velem kérlek! ~ Kiált fel magában a lovag az összenézésre. Páncélozott kesztyűjét erősebben szorítja össze mint valaha, buzgón tovább imádkozik zavartan. Néma imája közben erős ingert érez ismét vissza nézni a bájos lányra, de erőt vesz magán, hogy leküzdje ezt a véres küzdelmet. ~ Kérlek Eeyr adj inkább egy sárkányt! Egy sárkányt kettő fejjel! Megküzdök vele, csak érted! De ezt ne tedd velem! ~ Kezd el remegni a lovag, a páncél ösztönösen követi a reakcióját. Hangosan elkezd rezegni mintha folyamatosan mocorogna, külső szemmel nem tűnik úgy, hogy remegne a lovag, csak inkább izgés mozgás látványa tűnik fel az embereknek. ~ Tudod jól, hogy alkalmatlan vagyok erre úrnő! Ne büntesd alázatos szolgád! ~ Kiáltja fejében ismételten zavartan, de nem bírja tovább, ösztönösen ismét nő felé fordul, és ha az is pont őt nézi, az eddigi pír helyett az egész képe inkább piros paradicsommá válik zavarában. Gyorsan tekintetét az előtte lévő padra összpontosítja, majd véletlen hangosan kezd el imádkozni, észre se veszi cselekedetét. *
- Úrnő kérlek ne játssz velem, imába foglalom a nevedet, de zavaromat nem rejthetem.
* Mire észbe kap a lovag már késő, a szavak elhagyták száját, és remegő ajkakkal a nő felé fordul, most már nem csak piros a képe, de már kékülni is kezd, és nagyobb félelemmel tekint a bájos teremtésre mint egy hétfejű sárkányra. ~ Mit csináljak? Bocsánatot kérjek? Illene! Egyértelmű, hogy róla beszéltem az úrnőnek! Nem tudom ezt eltitkolni! ~ Zavartan a hölgy felé fordul, nagyokat nyelve, majd erőt véve magán biccent a hölgy felé. ~ Csak mond ki! Gyerünk! Mond ki! Szép napot! Képes vagy rá! ~ Rázza meg magát. *
- Sz...éé..p Sszzép napot.
* Hajol meg a lovag, és már csak várhatja egy dühös nő haragját a kritizálása miatt. Egy ideig lefagyva nézi a nőt, de nem mustrálja, és nem is bámulja meg, hisz tudja jól, hogy még kellemetlenebb helyzetbe kerülne csak utána. *
3644. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 10:03:27
Üzenet elküldve: 2022-02-21 10:03:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*Sokáig nem időzik a tekintete az idegenen és a papon. Nem akar azért illetlen lenni, hisz nem az ő fülének szólnak a szavak. Így smaragdjai ismét az oltárt keresik fel. Időnként halk sóhajokat engedve felszakadni a tüdejéből. Mindig eljön ide, hogy útmutatást kapjon, hogy mit kéne jobban csinálnia, hogy az istennő felfigyeljen rá. Annyi fohásszal, imával töltött éjjel és nap nem hozta meg a gyümölcsét. Annyi múltbéli rossz szokásától szabadult pedig meg. A világi vágyakat nem kergeti már. Mondhatni lenyugodott, mindamellett, hogy időnként egy-egy falat hiányzik a régi énjéből. ~Talán épp ez a tesztem. Hogy elég kitartó vagyok e.~ Sulykolja magába a gondolatot, hogy ezzel is nyugtassa kissé lelkét. Mondhatni sikeres az igyekezet, de valami most is visszakozik a lelkében. A kétkedés. Ami ellen minden erejével küzd, egyelőre olybá tűnik, hogy sikeresen. De most mégis valami időről időre eltéríti az Eeyr körül forgó gondolatait. Ez pedig a pappal diskuráló lovag, kire ha máshogy nem is, de a szeme sarkából időnként vissza-vissza pillantgat. A miértjét nem érti, így igyekszik bemagyarázni magának, hogy valószínűleg az aranyozott páncél vonzza ennyire a tekintetét. De, ha az tehet róla, akkor miért fürkészi az idegen arcát, amikor épp egy hosszabb pillanatig időznek rajta szemei? Aprót nyelve kapja el minduntalan a tekintetét, majd egy hosszú sóhajjal inkább a kezeit kezdi fürkészni, miközben zavartan, s kissé az értetlenségtől átitatva tördeli az ujjait. Akár egy hajadon az első randevú előtt. A gondolat pedig ismét múltbéli sebeket kezd marcangolni, mitől csak jobban összeszorul a gyomra. Minden erejét összeszedve küzdi le a kényszert, hogy újabb pillantást pazaroljon a férfira, de a hirtelen meg-meg zörrenő páncélra ösztönösen kapja oda tekintetét. Természetesen már gondosan az arcába húzza fekete csuklyáját, miután azt gyorsan a fejére dobja. S ezalatt a rövid idő alatt talán most először találkozik a tekintetük először. Smaragdjai riadtan nyílnak tágra, de mielőtt bármit is reagálhatna a lovag megelőzi és elkapja a tekintetét. Értetlenül és zavartan pillázik szaporán, az ideges ujjtördelést is abbahagyja rögtön, ahogy rendületlenül és őszinte meglepettséggel méri végig az idegent. ~Elpirult?~ Billenti félre a fejét, majd saját magát lepve meg a legjobban, hosszú idő óta először egy esetlen mosolyba húzódnak ajkai. Sajnos amilyen hirtelen bukkant fel, olyan gyorsan foszlik is tova. S a lovag példáját követve, igaz pír nélkül, de ő is elkapja a tekintetét. ~Eeyr... remélem nem játszadozol velem. Ez ugye nem egy próbatétel?~ Szorítja össze egy pillanatra a szemeit, miközben ajkába harap. Egyedül csak azért nem pattan fel és rohan ki a templom ajtaján, mert nem akar magából bolondot csinálni.*
//Eeyr fénye//
*Sokáig nem időzik a tekintete az idegenen és a papon. Nem akar azért illetlen lenni, hisz nem az ő fülének szólnak a szavak. Így smaragdjai ismét az oltárt keresik fel. Időnként halk sóhajokat engedve felszakadni a tüdejéből. Mindig eljön ide, hogy útmutatást kapjon, hogy mit kéne jobban csinálnia, hogy az istennő felfigyeljen rá. Annyi fohásszal, imával töltött éjjel és nap nem hozta meg a gyümölcsét. Annyi múltbéli rossz szokásától szabadult pedig meg. A világi vágyakat nem kergeti már. Mondhatni lenyugodott, mindamellett, hogy időnként egy-egy falat hiányzik a régi énjéből. ~Talán épp ez a tesztem. Hogy elég kitartó vagyok e.~ Sulykolja magába a gondolatot, hogy ezzel is nyugtassa kissé lelkét. Mondhatni sikeres az igyekezet, de valami most is visszakozik a lelkében. A kétkedés. Ami ellen minden erejével küzd, egyelőre olybá tűnik, hogy sikeresen. De most mégis valami időről időre eltéríti az Eeyr körül forgó gondolatait. Ez pedig a pappal diskuráló lovag, kire ha máshogy nem is, de a szeme sarkából időnként vissza-vissza pillantgat. A miértjét nem érti, így igyekszik bemagyarázni magának, hogy valószínűleg az aranyozott páncél vonzza ennyire a tekintetét. De, ha az tehet róla, akkor miért fürkészi az idegen arcát, amikor épp egy hosszabb pillanatig időznek rajta szemei? Aprót nyelve kapja el minduntalan a tekintetét, majd egy hosszú sóhajjal inkább a kezeit kezdi fürkészni, miközben zavartan, s kissé az értetlenségtől átitatva tördeli az ujjait. Akár egy hajadon az első randevú előtt. A gondolat pedig ismét múltbéli sebeket kezd marcangolni, mitől csak jobban összeszorul a gyomra. Minden erejét összeszedve küzdi le a kényszert, hogy újabb pillantást pazaroljon a férfira, de a hirtelen meg-meg zörrenő páncélra ösztönösen kapja oda tekintetét. Természetesen már gondosan az arcába húzza fekete csuklyáját, miután azt gyorsan a fejére dobja. S ezalatt a rövid idő alatt talán most először találkozik a tekintetük először. Smaragdjai riadtan nyílnak tágra, de mielőtt bármit is reagálhatna a lovag megelőzi és elkapja a tekintetét. Értetlenül és zavartan pillázik szaporán, az ideges ujjtördelést is abbahagyja rögtön, ahogy rendületlenül és őszinte meglepettséggel méri végig az idegent. ~Elpirult?~ Billenti félre a fejét, majd saját magát lepve meg a legjobban, hosszú idő óta először egy esetlen mosolyba húzódnak ajkai. Sajnos amilyen hirtelen bukkant fel, olyan gyorsan foszlik is tova. S a lovag példáját követve, igaz pír nélkül, de ő is elkapja a tekintetét. ~Eeyr... remélem nem játszadozol velem. Ez ugye nem egy próbatétel?~ Szorítja össze egy pillanatra a szemeit, miközben ajkába harap. Egyedül csak azért nem pattan fel és rohan ki a templom ajtaján, mert nem akar magából bolondot csinálni.*
3643. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 09:16:06
Üzenet elküldve: 2022-02-21 09:16:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* A pap távozóra fogja, de a lovag továbbra is az oltárnál imádkozik tovább. Alkalmanként felnéz az oltárra, hogy utána ismételten lehajtsa a fejét. Türelmesen mosollyal a szívében várakozik, hogy az úrnő kegyébe fogadja, természetesen válasz nem nagyon érkezik, de ez nem bizonytalanítja el a lovagot. Újra hangosan folytatni kezdi és hálát repes, hogy társával túlélhették az utolsó megbízásukat. Néhány perc után csalódottan felsóhajt, hogy nem érkezik válasz, de hamar lerázza magáról a negatív gondolatokat és újra mosolyt húz az arcára. ~ Eeyr fénye mindenkit beragyog, akár megáldja külön akár nem. ~ Talán duzzogásként is felfogható a helyzet, hisz arcáról nem lehet a sértődés jeleit le olvasni, de járásából annál inkább. Egy pillanatnyi csapzott sértődést megenged magának, majd az egyik padra helyet foglalva az oltárt szuggerálja tovább. Mintha várná, hogy szólítsák, természetesen arra várhatna élete végig. Körbe tekintve a helységben több személyt is megpillant, egy anyukát aki éppen gyermekének kezét fogva magyaráz valamit egy papnak, majd egy fiatal hölgyet, aki lelkendezve tervezi az esküvőjét, de ezen túl is legérdekesebbnek egy fekete vászonba öltözött fiatal hölgyet pillant meg. A nőről nem tudja leolvasni, hogy mégis mit csinálhat. ~ De ha templomban van valaki, akkor feltehetőleg imádkozik. Vagy talán nem?~ Elmélkedik rajta a lovag. Soha nem volt jó a nőkkel való társalgásban, annál inkább, hogy pillanatok alatt zavarba lehetett hozni. Az egész élete fegyverek és gyakorlatokkal, illetve tudományokkal töltötte, soha nem volt ideje a másik nemre. De büszkén bármikor hirdethette magáról, hogy feletteseivel könnyedén tudott társalogni, köztük természetesen nő is volt. De talán még annál is büszkébb a fiatal tündérlánnyal való baráti viszonyára, aki így is több alkalommal sikeresen zavarba hozta a lovagot, de még mindig tartották a kapcsolatot. A gondolattól, hogy egy ismeretlen nőt megszólít, azonnal zavart állapotba kerül, sisakját a legszívesebben vissza húzná fejére, hogy leplezze a vörössé vált képét. Ezért inkább megrázza magát és elhatározza, hogy tekingetés helyett próbál az imára koncentrálni, amire hamar rá jön, hogy nem olyan könnyű mint eddig volt. Akarva-akaratlanul vissza tér tekintete a feketébe burkolózó fiatal lányhoz, természetesen csak óvatosan, hogy ne vehesse észre a másik fél. De ez a lovag számára a páncél miatt lehetetlen küldetés, minden alkalommal, hogyha fordulóra fogja, hangosan felhangzik a páncél, hiába van megfelelően karban tartva, az alap hangokat lehetetlen kizárni. Ha pedig elkapja a tekintetét a másik félnek, zavarodottan vörös képpel ismét az oltár felé fordul teljes lendülettel. ~ Eeyr ne hagyj cserben! ~ Imádkozik tovább, de most már inkább kétségbe esve. *
//Eeyr fénye//
* A pap távozóra fogja, de a lovag továbbra is az oltárnál imádkozik tovább. Alkalmanként felnéz az oltárra, hogy utána ismételten lehajtsa a fejét. Türelmesen mosollyal a szívében várakozik, hogy az úrnő kegyébe fogadja, természetesen válasz nem nagyon érkezik, de ez nem bizonytalanítja el a lovagot. Újra hangosan folytatni kezdi és hálát repes, hogy társával túlélhették az utolsó megbízásukat. Néhány perc után csalódottan felsóhajt, hogy nem érkezik válasz, de hamar lerázza magáról a negatív gondolatokat és újra mosolyt húz az arcára. ~ Eeyr fénye mindenkit beragyog, akár megáldja külön akár nem. ~ Talán duzzogásként is felfogható a helyzet, hisz arcáról nem lehet a sértődés jeleit le olvasni, de járásából annál inkább. Egy pillanatnyi csapzott sértődést megenged magának, majd az egyik padra helyet foglalva az oltárt szuggerálja tovább. Mintha várná, hogy szólítsák, természetesen arra várhatna élete végig. Körbe tekintve a helységben több személyt is megpillant, egy anyukát aki éppen gyermekének kezét fogva magyaráz valamit egy papnak, majd egy fiatal hölgyet, aki lelkendezve tervezi az esküvőjét, de ezen túl is legérdekesebbnek egy fekete vászonba öltözött fiatal hölgyet pillant meg. A nőről nem tudja leolvasni, hogy mégis mit csinálhat. ~ De ha templomban van valaki, akkor feltehetőleg imádkozik. Vagy talán nem?~ Elmélkedik rajta a lovag. Soha nem volt jó a nőkkel való társalgásban, annál inkább, hogy pillanatok alatt zavarba lehetett hozni. Az egész élete fegyverek és gyakorlatokkal, illetve tudományokkal töltötte, soha nem volt ideje a másik nemre. De büszkén bármikor hirdethette magáról, hogy feletteseivel könnyedén tudott társalogni, köztük természetesen nő is volt. De talán még annál is büszkébb a fiatal tündérlánnyal való baráti viszonyára, aki így is több alkalommal sikeresen zavarba hozta a lovagot, de még mindig tartották a kapcsolatot. A gondolattól, hogy egy ismeretlen nőt megszólít, azonnal zavart állapotba kerül, sisakját a legszívesebben vissza húzná fejére, hogy leplezze a vörössé vált képét. Ezért inkább megrázza magát és elhatározza, hogy tekingetés helyett próbál az imára koncentrálni, amire hamar rá jön, hogy nem olyan könnyű mint eddig volt. Akarva-akaratlanul vissza tér tekintete a feketébe burkolózó fiatal lányhoz, természetesen csak óvatosan, hogy ne vehesse észre a másik fél. De ez a lovag számára a páncél miatt lehetetlen küldetés, minden alkalommal, hogyha fordulóra fogja, hangosan felhangzik a páncél, hiába van megfelelően karban tartva, az alap hangokat lehetetlen kizárni. Ha pedig elkapja a tekintetét a másik félnek, zavarodottan vörös képpel ismét az oltár felé fordul teljes lendülettel. ~ Eeyr ne hagyj cserben! ~ Imádkozik tovább, de most már inkább kétségbe esve. *
3642. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:13:03
Üzenet elküldve: 2022-02-21 08:13:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*A városi forgatag és tömeg elől ismét a templomban kíván menedéket találni. Mint egy ideje már szinte minden nap. Apránként olyan, mint aki már képtelen létezni a templom és Eeyr vélt közelsége nélkül. Talán túlzott fanatizmusnak is csúfolható az az odaadás, amit az istennő iránt táplál. A becsületét, önbecsülését és bizalmát elvették egykor, mára ezt az utat lelte meg magának. Idővel pedig odáig is eljutott, hogy nem törődik a városiak bántó szavaival. A felhomály óvásában minden otthonosabbnak tűnik, itt úgy érzi, hogy Eeyr védelmező karjainak ölelésében nem eshet bántódása többé. Noha a múlt kínjain változtatni már semmi sem tud, de a fájdalmat enyhíti a vágyódás és a bizonyítani akarás. Rossz ember volt, aki méltónak ítéltetett büntetését már megkapta. Most már azon kell dolgoznia töretlenül, hogy bebizonyítsa, hogy megértette hol hibázott, s tanult is a leckéből.
Épp ezért gyakori vendég itt, az istennő közelében.
Talpig fekete ruhába bújtatott vékony alakja halk léptekkel halad végig a padok között, hogy minél közelebb kerüljön a zöld árnyalatában tündöklő oltárhoz. Ahol pedig helyet foglal, s őszinte csodálattal, áhítattal figyeli némán az oltárt. Csak magában mond imát, hogy csak ő és Eeyr hallják azt, s olyan mélyen belemerül, hogy először fel sem tűnik az aranyozott páncél csillanása. Az ima az, ami legelőször eljut a füléig, s kizökkenti saját világából. A gyönyörű szavak hamar eltelítik szívét, így smaragd szemeivel a hang gazdájának irányába pillant. Már megfigyeli a páncélt, majd lassan eljut a tudatáig, hogy az ima mondója nem más, mint egy férfi. Ekkor pedig gyomrát, s szívét is szorongatni kezdi az aggodalom és a félelem. Ezt az idő sem tudta kitörölni belőle. A férfiak közelsége, főleg az idegeneké azóta is rémülettel töltik el, s elsőre szinte sosem tud bizalmat szavazni nekik. De valahogy mégsem akaródzik menekülőre fogni. Talán az ima segíti ebben. Aki ilyen áhítattal szól az istennőhöz az talán nem is lehet olyan rossz ember, nem igaz? De a múlt mégis óvatosságra inti, s hiába nem iszkol el, akár egy riadt kis nyuszi, akkor is csendben, a félhomályban meghúzódva figyel és fülel. A megérkező papot, s kettejük beszédét is szemtelenül, s rendíthetetlenül követi nyomon. Áldás. Az jól jönne neki is. De talán sosem lesz méltó, hogy elérje ezt az istennőnél. Arra viszont kíváncsi, hogy az idegen vajon sikerrel jár e.*
//Eeyr fénye//
*A városi forgatag és tömeg elől ismét a templomban kíván menedéket találni. Mint egy ideje már szinte minden nap. Apránként olyan, mint aki már képtelen létezni a templom és Eeyr vélt közelsége nélkül. Talán túlzott fanatizmusnak is csúfolható az az odaadás, amit az istennő iránt táplál. A becsületét, önbecsülését és bizalmát elvették egykor, mára ezt az utat lelte meg magának. Idővel pedig odáig is eljutott, hogy nem törődik a városiak bántó szavaival. A felhomály óvásában minden otthonosabbnak tűnik, itt úgy érzi, hogy Eeyr védelmező karjainak ölelésében nem eshet bántódása többé. Noha a múlt kínjain változtatni már semmi sem tud, de a fájdalmat enyhíti a vágyódás és a bizonyítani akarás. Rossz ember volt, aki méltónak ítéltetett büntetését már megkapta. Most már azon kell dolgoznia töretlenül, hogy bebizonyítsa, hogy megértette hol hibázott, s tanult is a leckéből.
Épp ezért gyakori vendég itt, az istennő közelében.
Talpig fekete ruhába bújtatott vékony alakja halk léptekkel halad végig a padok között, hogy minél közelebb kerüljön a zöld árnyalatában tündöklő oltárhoz. Ahol pedig helyet foglal, s őszinte csodálattal, áhítattal figyeli némán az oltárt. Csak magában mond imát, hogy csak ő és Eeyr hallják azt, s olyan mélyen belemerül, hogy először fel sem tűnik az aranyozott páncél csillanása. Az ima az, ami legelőször eljut a füléig, s kizökkenti saját világából. A gyönyörű szavak hamar eltelítik szívét, így smaragd szemeivel a hang gazdájának irányába pillant. Már megfigyeli a páncélt, majd lassan eljut a tudatáig, hogy az ima mondója nem más, mint egy férfi. Ekkor pedig gyomrát, s szívét is szorongatni kezdi az aggodalom és a félelem. Ezt az idő sem tudta kitörölni belőle. A férfiak közelsége, főleg az idegeneké azóta is rémülettel töltik el, s elsőre szinte sosem tud bizalmat szavazni nekik. De valahogy mégsem akaródzik menekülőre fogni. Talán az ima segíti ebben. Aki ilyen áhítattal szól az istennőhöz az talán nem is lehet olyan rossz ember, nem igaz? De a múlt mégis óvatosságra inti, s hiába nem iszkol el, akár egy riadt kis nyuszi, akkor is csendben, a félhomályban meghúzódva figyel és fülel. A megérkező papot, s kettejük beszédét is szemtelenül, s rendíthetetlenül követi nyomon. Áldás. Az jól jönne neki is. De talán sosem lesz méltó, hogy elérje ezt az istennőnél. Arra viszont kíváncsi, hogy az idegen vajon sikerrel jár e.*
3641. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-20 14:21:24
Üzenet elküldve: 2022-02-20 14:21:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* A templomba belépve Nilevard nem tapasztal semmi rendelleneset, új lovagi vértezetében büszkén kihúzva sétál el az oltárig. Felszerelése annyira új, hogy még megáldatni sem volt ideje kardját. Ez az egyik ok is, hogy az új mesterkardját megszenteljék és Eeyr fényével ruházhassák fel. A hosszas padsorok között sétálva aranyozott páncélzatában, és hosszú új köpenyében szokatlan mozdulatokkal lépdel. Még nem szokta meg sem a súlyát az új felszerelésének, sem pedig a többi eszközének. Tabardját megigazítva letérdel az oltárhoz, hogy hangos imával dicsőítse az istennőt. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
* A hosszú ima után néhány percig lehajtott fejjel fél térdre ereszkedve várja, hogy az egyik pap ki zökkentse.*
- Üdvözöllek gyermekem.
* Lép oda a pap tisztelet megadva a lovagnak. Nilevard felnézve meghajol Eeyr papja előtt. *
- Üdvözlöm atyám, szeretnék öntől és az úrnőtől kérni egy áldást kardomra.
* A pap meghökkenve néz továbbra is a férfire. Tekintete arról árulkodik, hogy valami furcsát mondhatott. *
- Megáldhatom neked, de az úrnő döntheti el csak, hogy megáldja neked vagy nem.
* A pap az oltárhoz lépve bele is kezd az előkészületekbe. Néhány perc után a férfi egy imát kezd el mormolni ami után a kardot meghinti valami folyadékkal, majd meghajolva ismételten mormol valamit. Ez alatt Nilevard az oltárnál féltérdre ereszkedve kardját előre tartva marad. Mikor a pap végez, mosollyal meghajol ismét a lovag előtt, aki ugyanúgy mélyen meghajol, és féltérdre ereszkedve marad. Mikor a pap távozik akkor kardját hüvelyében vissza csúsztatva ismételten elkezd mormolni egy imát, hogy azzal is Eeyr fényét kérhesse a város védelmére. *
//Eeyr fénye//
* A templomba belépve Nilevard nem tapasztal semmi rendelleneset, új lovagi vértezetében büszkén kihúzva sétál el az oltárig. Felszerelése annyira új, hogy még megáldatni sem volt ideje kardját. Ez az egyik ok is, hogy az új mesterkardját megszenteljék és Eeyr fényével ruházhassák fel. A hosszas padsorok között sétálva aranyozott páncélzatában, és hosszú új köpenyében szokatlan mozdulatokkal lépdel. Még nem szokta meg sem a súlyát az új felszerelésének, sem pedig a többi eszközének. Tabardját megigazítva letérdel az oltárhoz, hogy hangos imával dicsőítse az istennőt. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
* A hosszú ima után néhány percig lehajtott fejjel fél térdre ereszkedve várja, hogy az egyik pap ki zökkentse.*
- Üdvözöllek gyermekem.
* Lép oda a pap tisztelet megadva a lovagnak. Nilevard felnézve meghajol Eeyr papja előtt. *
- Üdvözlöm atyám, szeretnék öntől és az úrnőtől kérni egy áldást kardomra.
* A pap meghökkenve néz továbbra is a férfire. Tekintete arról árulkodik, hogy valami furcsát mondhatott. *
- Megáldhatom neked, de az úrnő döntheti el csak, hogy megáldja neked vagy nem.
* A pap az oltárhoz lépve bele is kezd az előkészületekbe. Néhány perc után a férfi egy imát kezd el mormolni ami után a kardot meghinti valami folyadékkal, majd meghajolva ismételten mormol valamit. Ez alatt Nilevard az oltárnál féltérdre ereszkedve kardját előre tartva marad. Mikor a pap végez, mosollyal meghajol ismét a lovag előtt, aki ugyanúgy mélyen meghajol, és féltérdre ereszkedve marad. Mikor a pap távozik akkor kardját hüvelyében vissza csúsztatva ismételten elkezd mormolni egy imát, hogy azzal is Eeyr fényét kérhesse a város védelmére. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870