Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-08 17:53:24
Üzenet elküldve: 2015-04-08 17:53:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
// A tanítvány //
* Drayen, bár nem egy elveszett ember, most csak áll, s hol a mestert, hok a főpapot nézi. Mindenesetre a szavak nyugtatóan hatnak rá, hisz bizonyságot nyer, hogy helyesen cselekedett. A főpap ezútánn megoszt vele egy történetet, s akaratlanul is elmosolyodik, ahogy elképzeli a néhai mágus fiatal és komisz énjét. *
- Rendkívüli ember lehetett.
* Jegyzi meg, fejet hajtva a koporsó előtt. Tovább hallgatja a másikat, s megüti a fülét egy mondat, amely kérdést vet fel. *
- Már megbocsáss uram, de te hét tanítványról szólsz, pedig mi nyolcan voltunk.
* Szólal meg, majd elgondolkozik a hallottakon. Végül kinyílik a főpap kezében tartott tekercs, amin Eefa mester végrendelete áll, s a férfi olvasni kezd. Egy tekintélyes összeg, két könyv, s egy medalion a jussa az első belépőnek, vagyis Drayennek. *
- Hálás vagyok. Természetesen folytatom a tanulmányaimat e falak között, de addig is, állok a templom szolgálatára.
* Veszi át, láthatóan meghatódva az "örökséget" Drayen, hisz pénzről akadt szó, de arról, hogy ennek a jeles mágusnak a személyes könyvtárából kap könyvet, álmodni sem merte. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.08 18:34:57, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
* Drayen, bár nem egy elveszett ember, most csak áll, s hol a mestert, hok a főpapot nézi. Mindenesetre a szavak nyugtatóan hatnak rá, hisz bizonyságot nyer, hogy helyesen cselekedett. A főpap ezútánn megoszt vele egy történetet, s akaratlanul is elmosolyodik, ahogy elképzeli a néhai mágus fiatal és komisz énjét. *
- Rendkívüli ember lehetett.
* Jegyzi meg, fejet hajtva a koporsó előtt. Tovább hallgatja a másikat, s megüti a fülét egy mondat, amely kérdést vet fel. *
- Már megbocsáss uram, de te hét tanítványról szólsz, pedig mi nyolcan voltunk.
* Szólal meg, majd elgondolkozik a hallottakon. Végül kinyílik a főpap kezében tartott tekercs, amin Eefa mester végrendelete áll, s a férfi olvasni kezd. Egy tekintélyes összeg, két könyv, s egy medalion a jussa az első belépőnek, vagyis Drayennek. *
- Hálás vagyok. Természetesen folytatom a tanulmányaimat e falak között, de addig is, állok a templom szolgálatára.
* Veszi át, láthatóan meghatódva az "örökséget" Drayen, hisz pénzről akadt szó, de arról, hogy ennek a jeles mágusnak a személyes könyvtárából kap könyvet, álmodni sem merte. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.08 18:34:57, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-08 09:57:48
Üzenet elküldve: 2015-04-08 09:57:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
* Egy kora délutáni kis sétáról tér vissza a templomba. Ráfért már egy kis mozgás, eleget pihent, még magához képest is. Bizonyára nem volt véletlen, hogy összefutott azzal a bájital árus lánnyal a kertben. Végre egy vajákos aki valóban érti is a dolgát. Szegényebb lett súlyos aranyakkal de gazdagabb jó néhány bájitallal, még később hasznára lehet. De előbb fel kell keresse a mágust, neki bizonyára lesz pár hasznos ötlete ezek felhasználásra.
Néhány napot vendégeskedett a templom falai közt (a jó ismeretségnek hála) de lássuk be a vendégszeretet véges a csuhások körében is. Nem is feszegeti már azokat a bizonyos húrokat tovább. Egyenest a holmijához megy (mely vélhetően egy kis hátsó cellácska képében működhetett) és összeszedi minden felszerelését, felcsatolja páncélját is, kardját, majd ruháit a zsákba helyezi. Aztán még egy fontos dolog, a tojás. Az a bizonyos tojás... ~ hm ~ mélázik el egy pillanatra majd úgy dönt az egyik csuháshoz viszi a termetes darabot. *
- Atyám.
* Szólítja meg az illetőt, majd elé helyezi a furcsa formájú tojást. *
- Ezt az erdőben találtuk, egy hatalmas lény gyomrában. Bizonyára Önöknél nagyobb haszna lehet az ilyesminek.
- Köszönöm a segítségüket.
* Hajt fejet enyhén s adja át a tojást amolyan fizetség ként. Az ilyen csuhások ki tudja miféle dolgokra jöhetne rá egy egy ilyen darab elemzésével, sokat érhet nekik egy ilyen. Így ezzel bizonyára bőven kiegyenlítette a fiú a számlát. Az pedig, hogy mit fognak művelni a tojással, hát őt speciel abszolúte nem izgatja. Felnyalábolja zsákját, majd elindul kifelé a templomból... *
Néhány napot vendégeskedett a templom falai közt (a jó ismeretségnek hála) de lássuk be a vendégszeretet véges a csuhások körében is. Nem is feszegeti már azokat a bizonyos húrokat tovább. Egyenest a holmijához megy (mely vélhetően egy kis hátsó cellácska képében működhetett) és összeszedi minden felszerelését, felcsatolja páncélját is, kardját, majd ruháit a zsákba helyezi. Aztán még egy fontos dolog, a tojás. Az a bizonyos tojás... ~ hm ~ mélázik el egy pillanatra majd úgy dönt az egyik csuháshoz viszi a termetes darabot. *
- Atyám.
* Szólítja meg az illetőt, majd elé helyezi a furcsa formájú tojást. *
- Ezt az erdőben találtuk, egy hatalmas lény gyomrában. Bizonyára Önöknél nagyobb haszna lehet az ilyesminek.
- Köszönöm a segítségüket.
* Hajt fejet enyhén s adja át a tojást amolyan fizetség ként. Az ilyen csuhások ki tudja miféle dolgokra jöhetne rá egy egy ilyen darab elemzésével, sokat érhet nekik egy ilyen. Így ezzel bizonyára bőven kiegyenlítette a fiú a számlát. Az pedig, hogy mit fognak művelni a tojással, hát őt speciel abszolúte nem izgatja. Felnyalábolja zsákját, majd elindul kifelé a templomból... *
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-08 07:05:02
Üzenet elküldve: 2015-04-08 07:05:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Halad, halad. De el nm tudná mondani hogy mennyire lassan. Tudta amikor belekezdett, hogy nem lesz könnyű móka na de erre sem számított. Egy egész áttanult délután után ismét feláll a padból. A könyvet visszateszi a helyére és mélyen felsóhajtva néz szét. Gondolatai hirtelen Xiltynre terelődnek na meg a furcsa feladatra amivel megbízta a hím. Azt szokták mondani, hogy a nőstények szinte első pillanattól tudják, hogy megfogant az utód vagy sem de bizony Zora semmi efféléről nem tud beszélni. Lassan letelik a kialkudott hónap és egyre inkább az a sejtése, hogy nem jártak sikerrel. Halványan elmosolyodik. Nem tudja biztosan, hogy szerette-volna-e ezt az utódot vagy sem de egyre inkább érzi, hogy még várat magára az idős hím utolsó sarja.
Zora végül körbesétálj a templomot és kilép a kertbe. Meg kell egy kicsit mozgassa a lábait másképp itt helyben szorul a gyógyítók segitségére.*
Zora végül körbesétálj a templomot és kilép a kertbe. Meg kell egy kicsit mozgassa a lábait másképp itt helyben szorul a gyógyítók segitségére.*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-07 22:05:09
Üzenet elküldve: 2015-04-07 22:05:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Tanítvány//
//Drayen Agron//
*A rend főpapja hallgatja, ahogyan a férfi vélekedik a bukásáról, és ő hogyan látja a távozását.*
-Hű maradt az elveihez, higgye el ezt Eefa mesternél senki nem értékelte jobban. *nyugtatja meg őt az idős pap.*
*A holtest láttán a férfi ajkaira kérdések, és értetlenség ül ki, ahogyan végig gondolja az elmúlt órákat, hiszen látta és hallotta is az idős mestert.*
-Eefa mester fiatal korában kíváncsi és és nagyon csibész volt. *meséli az idős pap, miközben elmosolyodik az emlékek áradatától.* Szerinte a szabályok azért voltak, hogy távol tartsák a gyávákat. Így történt, hogy egyik nap egy olyan könyvhöz nyúlt, amelyhez csak a templom főpapja nyúlhatott. Ellopta, és megtanulta a benne lévő egyetlen varázslatot. Nagyon szigorúan megbüntették érte, és még a kicsapás is szóba került, de minden pap csodálta a tehetségét, hogy egy olyan bonyolult igét képes volt megtanulni. A fegyelmi vizsgálat alatt, hogy bizonyítsa igazát, elmormolta az igézetet. A varázslat felfedte előtte, és a jelenlévők előtt a halálát. Nem a pontos idejét, hanem csupán a helyét, és hogy miként fog meghalni. Attól a naptól kezdve úgy élt, hogy tudta. Nem sokkal később véletlenül megtalálta a helyet, ahol meg fog halni. Majd egy évébe telt, mire azt a házat megvette, aminek a kapujában egyszer csak meg fog halni, s abban a házban élte le az életét. *Az idős pap egy rövid időre elhallgat, s csak némi szünet után folytatja.*
-Két héttel ezelőtt jött el hozzám, hogy már tudja a pontos időt is, s előállt a tervével. Mivel nincsenek gyermekei, ezért olyanokra hagyja mindenét, akik hozzá hasonlóak. Bizonyára te is valahol hallottál a mesterről, aki tanítványt keres. Nem volt furcsa, hogy nem tőle hallottad, hanem valaki mástól? A halála előtt megalkotta a varázslatot, amely összetereli a hét jelöltet, s úgy időzítette, hogy a halála aktiválja. Egy jelölt, akiben a tűz ég, egy jelölt akiben a víz hullámzik, és így tovább.
*A főpap olyan nyugalommal beszél egy ilyen erejű különleges varázslatról, mintha az hétköznapi dolog lenne, bár Drayen fülét valószínűleg megüti egy furcsaság az egészben. A főpap hét jelöltről beszél, de ők nyolcan gyűltek össze a háznál, és a bejárattal szemben az órák is több személyről tanúskodtak.*
-Te vagy az első aki ide ért, s ahogy láttam három medál van nálad. *jelenti ki a tényeket a főpap, majd kitekeri a pergamentett, s elkezdi felolvasni.*
-Én Ricchord Eefa kijelentem, hogy végrendeletem valós, és megkérdőjelezhetetlen. Az első személy, aki belép a templomba kapja meg a nála található ezüst koponyák árát aranyban, ezen kívül rá hagyom legkedvesebb könyveimet. Arthenior bukásának történetét, és a Néma lovag legendáit, hogy szolgálják őt is olyan kedvesen, ahogyan engem. Ezenkívül legyen övé a szarvas függőm is.
*Amint végett összetekeri a végrendeletet, s az egyik oszlop mögé lép, ahonnét két könyvvel, egy medállal és egy dagadó erszénnyel lép Drayen elé, s átnyújtsa azokat neki.*
-Ezek téged illetnek.
*Amikor Drayen Agron megszámolja az erszényben lévő pénzt, akkor 1239 aranyat számol össze.*
//Drayen Agron//
*A rend főpapja hallgatja, ahogyan a férfi vélekedik a bukásáról, és ő hogyan látja a távozását.*
-Hű maradt az elveihez, higgye el ezt Eefa mesternél senki nem értékelte jobban. *nyugtatja meg őt az idős pap.*
*A holtest láttán a férfi ajkaira kérdések, és értetlenség ül ki, ahogyan végig gondolja az elmúlt órákat, hiszen látta és hallotta is az idős mestert.*
-Eefa mester fiatal korában kíváncsi és és nagyon csibész volt. *meséli az idős pap, miközben elmosolyodik az emlékek áradatától.* Szerinte a szabályok azért voltak, hogy távol tartsák a gyávákat. Így történt, hogy egyik nap egy olyan könyvhöz nyúlt, amelyhez csak a templom főpapja nyúlhatott. Ellopta, és megtanulta a benne lévő egyetlen varázslatot. Nagyon szigorúan megbüntették érte, és még a kicsapás is szóba került, de minden pap csodálta a tehetségét, hogy egy olyan bonyolult igét képes volt megtanulni. A fegyelmi vizsgálat alatt, hogy bizonyítsa igazát, elmormolta az igézetet. A varázslat felfedte előtte, és a jelenlévők előtt a halálát. Nem a pontos idejét, hanem csupán a helyét, és hogy miként fog meghalni. Attól a naptól kezdve úgy élt, hogy tudta. Nem sokkal később véletlenül megtalálta a helyet, ahol meg fog halni. Majd egy évébe telt, mire azt a házat megvette, aminek a kapujában egyszer csak meg fog halni, s abban a házban élte le az életét. *Az idős pap egy rövid időre elhallgat, s csak némi szünet után folytatja.*
-Két héttel ezelőtt jött el hozzám, hogy már tudja a pontos időt is, s előállt a tervével. Mivel nincsenek gyermekei, ezért olyanokra hagyja mindenét, akik hozzá hasonlóak. Bizonyára te is valahol hallottál a mesterről, aki tanítványt keres. Nem volt furcsa, hogy nem tőle hallottad, hanem valaki mástól? A halála előtt megalkotta a varázslatot, amely összetereli a hét jelöltet, s úgy időzítette, hogy a halála aktiválja. Egy jelölt, akiben a tűz ég, egy jelölt akiben a víz hullámzik, és így tovább.
*A főpap olyan nyugalommal beszél egy ilyen erejű különleges varázslatról, mintha az hétköznapi dolog lenne, bár Drayen fülét valószínűleg megüti egy furcsaság az egészben. A főpap hét jelöltről beszél, de ők nyolcan gyűltek össze a háznál, és a bejárattal szemben az órák is több személyről tanúskodtak.*
-Te vagy az első aki ide ért, s ahogy láttam három medál van nálad. *jelenti ki a tényeket a főpap, majd kitekeri a pergamentett, s elkezdi felolvasni.*
-Én Ricchord Eefa kijelentem, hogy végrendeletem valós, és megkérdőjelezhetetlen. Az első személy, aki belép a templomba kapja meg a nála található ezüst koponyák árát aranyban, ezen kívül rá hagyom legkedvesebb könyveimet. Arthenior bukásának történetét, és a Néma lovag legendáit, hogy szolgálják őt is olyan kedvesen, ahogyan engem. Ezenkívül legyen övé a szarvas függőm is.
*Amint végett összetekeri a végrendeletet, s az egyik oszlop mögé lép, ahonnét két könyvvel, egy medállal és egy dagadó erszénnyel lép Drayen elé, s átnyújtsa azokat neki.*
-Ezek téged illetnek.
*Amikor Drayen Agron megszámolja az erszényben lévő pénzt, akkor 1239 aranyat számol össze.*
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-06 20:31:08
Üzenet elküldve: 2015-04-06 20:31:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rigolhand Hemitar//
*A fiatal papnövendék kedves mosolya, megnyugvással tölti el a köpcös mágust, persze ez sem menti meg a kimerültség hatásától. Szerencséjére a fiú hamar felismeri rajta a tüneteket, s a segítségére siet.
Argus eleinte kissé még motyog, de ahogyan az álom mélyen elnyomja már azt is abba hagyja, s csak létezik, mint egy szikla.
Hosszú órákig mozdulatlanul fekszik, mire valamiféle életjelet ad magáról. Feje apró mozdulatokkal jobbra balra mozog, s nagyon halkan motyog.*
-Álmok Ura szárnyalj velem. *motyogja félhangosan a mágus, akár egy mantrát egymás után.*
*Sokaknak nem mondana semmit ez a pár szó, de azok akik életük javát, még ha oly rövid mint a fiatal papnövendéké, akkor is felismerheti az északi imát. Általában, azok mondják el az imát elalvás előtt, akik rettegnek a rémálmoktól.*
*Újabb órák telnek el, s lassan a nap is felkel, mire a köpcös mágus kinyitja a szemét, s megpróbál felülni, vagyis inkább csak ellökni magát attól, aminek neki támasztották. Félig nyitott szemmel próbál körbenézni, de leginkább csak foltokat lát, s azok alapján beazonosítani, hogy hol is lehet. Végül a fiú kedves kérdése, hogy jól van -e az ami támpontot ad neki. Bár rá is értetlenül néz, mint akit nem ismer fel, bár a hang ismerős számára. A kérdésre helyeslően bólint, de ez inkább, csak büszkeség, mint a valóság.*
-Hol vagyok? *kérdezi a fiút.*
*Amikor már kezd jobban magához térni bár, még mindig fáradt, és éhes, akkor közli a fiúnak, amitől fél.*
-Meg akarják támadni a templomot. *suttogja halkan, mint aki fél, hogy ha kimondja, akkor valósággá válik.*
*A fiatal papnövendék kedves mosolya, megnyugvással tölti el a köpcös mágust, persze ez sem menti meg a kimerültség hatásától. Szerencséjére a fiú hamar felismeri rajta a tüneteket, s a segítségére siet.
Argus eleinte kissé még motyog, de ahogyan az álom mélyen elnyomja már azt is abba hagyja, s csak létezik, mint egy szikla.
Hosszú órákig mozdulatlanul fekszik, mire valamiféle életjelet ad magáról. Feje apró mozdulatokkal jobbra balra mozog, s nagyon halkan motyog.*
-Álmok Ura szárnyalj velem. *motyogja félhangosan a mágus, akár egy mantrát egymás után.*
*Sokaknak nem mondana semmit ez a pár szó, de azok akik életük javát, még ha oly rövid mint a fiatal papnövendéké, akkor is felismerheti az északi imát. Általában, azok mondják el az imát elalvás előtt, akik rettegnek a rémálmoktól.*
*Újabb órák telnek el, s lassan a nap is felkel, mire a köpcös mágus kinyitja a szemét, s megpróbál felülni, vagyis inkább csak ellökni magát attól, aminek neki támasztották. Félig nyitott szemmel próbál körbenézni, de leginkább csak foltokat lát, s azok alapján beazonosítani, hogy hol is lehet. Végül a fiú kedves kérdése, hogy jól van -e az ami támpontot ad neki. Bár rá is értetlenül néz, mint akit nem ismer fel, bár a hang ismerős számára. A kérdésre helyeslően bólint, de ez inkább, csak büszkeség, mint a valóság.*
-Hol vagyok? *kérdezi a fiút.*
*Amikor már kezd jobban magához térni bár, még mindig fáradt, és éhes, akkor közli a fiúnak, amitől fél.*
-Meg akarják támadni a templomot. *suttogja halkan, mint aki fél, hogy ha kimondja, akkor valósággá válik.*
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-06 18:21:20
Üzenet elküldve: 2015-04-06 18:21:20
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Worenth éppen az oltár körül végez néhány apróbb karbantartó munkálatot, amiket Maxemm adott ki neki. Utána még le kell mennie a pincébe, egy-két régi iratot előkeresni, amik most valamiért hirtelen fontosak lettek. Szerencsére éppen időben tért vissza a pár napos kis utazásáról, viszont már a napi teáját nem tudta elfogyasztani, így kénytelen későbbre hagyni. A könyvtári részlegben most nem lesz dolga, pedig azt sokkal jobban szereti, mint a takarítós feladatokat, de azt is meg kell valakinek csinálni. Ha valaki érdeklődik, azt szokásához híven útba igazítja, és elküldi őket a megfelelő emberekhez.*
-Worenth!
*A háta mögül érkező hangra azonnal megfordul tengelye körül, hogy lássa ki szólítja.*
-Lenne itt pár tanuló, akiket érdekli a levegő mágia, és a varázslatok. Átveszed őket?
*Worenth elmosolyodik, ez már sokkal jobban tetszik neki, végre azt csinálhatja amit szeret. Valamit biztosan sikerült már bizonyítania, vagy letenni az asztalra, hogy ha már Maxemm, a szolgáló papok/tanítók vezetője hozzá irányítja az újonnan érkezőket. Ez igen jó érzéssel tölti el.*
-Persze. *teszi le kezéből a szerszámokat, kihúzza magát, majd a négy újonnan érkezőhöz fordul.*
-Gyertek utánam. *mondja, majd ahhoz a teremhez vezeti őket, ahol a levegő mágiát szokták tanítani. Mindegyik teremnek megvan a sajátossága, annyi, hogy a levegő mágiás teremből kettő van, mivel az a legnépszerűbb a templomban.*
-Üljetek le, vagy ahogy kényelmes. Mindjárt kezdjük. *mondja Worenth, majd egy széket húz oda hozzájuk. A négy ifjú mindegyike nagyon fiatal, talán el sem érik a húsz éves kort, és egytől egyig emberek.*
-Nos akkor, jól figyeljetek. *mondja a levegő mágus, és belekezd az előadásába. Nagyjából az elkövetkező két órát ez ki is fogja tenni, ha közben valaki keresné a fehér hajú mágust, az itt fogja megtalálni, csak most ugye fehér köpenye helyett a barna színű szerzetesi csuhát viseli.*
-Worenth!
*A háta mögül érkező hangra azonnal megfordul tengelye körül, hogy lássa ki szólítja.*
-Lenne itt pár tanuló, akiket érdekli a levegő mágia, és a varázslatok. Átveszed őket?
*Worenth elmosolyodik, ez már sokkal jobban tetszik neki, végre azt csinálhatja amit szeret. Valamit biztosan sikerült már bizonyítania, vagy letenni az asztalra, hogy ha már Maxemm, a szolgáló papok/tanítók vezetője hozzá irányítja az újonnan érkezőket. Ez igen jó érzéssel tölti el.*
-Persze. *teszi le kezéből a szerszámokat, kihúzza magát, majd a négy újonnan érkezőhöz fordul.*
-Gyertek utánam. *mondja, majd ahhoz a teremhez vezeti őket, ahol a levegő mágiát szokták tanítani. Mindegyik teremnek megvan a sajátossága, annyi, hogy a levegő mágiás teremből kettő van, mivel az a legnépszerűbb a templomban.*
-Üljetek le, vagy ahogy kényelmes. Mindjárt kezdjük. *mondja Worenth, majd egy széket húz oda hozzájuk. A négy ifjú mindegyike nagyon fiatal, talán el sem érik a húsz éves kort, és egytől egyig emberek.*
-Nos akkor, jól figyeljetek. *mondja a levegő mágus, és belekezd az előadásába. Nagyjából az elkövetkező két órát ez ki is fogja tenni, ha közben valaki keresné a fehér hajú mágust, az itt fogja megtalálni, csak most ugye fehér köpenye helyett a barna színű szerzetesi csuhát viseli.*
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-06 14:22:26
Üzenet elküldve: 2015-04-06 14:22:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vaslábú Argus//
*Söprögetés közben a fiatal papnövendék régi ismerősét pillantja meg a templom bejáratánál. Hemitar arcán a tőle elvárt széles mosollyal üdvözli Argust, de mikor meglátja hogy állapota nem éppen a legjobb majd kicsivel később földre is esik akkor egyből oda rohan hozzá. Kisseb vizsgálódás után megalapítja, hogy eléggé ki lehet fáradva és éhes is lehet de ezt már inkább ismeretsége a mágussal mintsem a diagnózisa mondatja vele. Kicsit arrébb próbálja rakni Argust és felülteti a templom bejárata mellé. Szerencséjére kap is segítséget a többi paptól mert Argus nem igazán nevezhető pehelysúlyúnak. Mikor már sikerült felültetni a mágust gyorsan vizes borogatást tesz a fejére és mellé egy kis tálba sajtot meg kenyeret. A borogatást időnként cserélgeti rajta és figyel rá várja hogy magához térjen, de mind ezalatt munkájáról se feledkezik meg. Majd mikor Argus magához tér egyetlen kérdés fogadja.*
- Jól vagy Argus?
*Kérdéséhez aggodalmas tekintete társul. *
*Söprögetés közben a fiatal papnövendék régi ismerősét pillantja meg a templom bejáratánál. Hemitar arcán a tőle elvárt széles mosollyal üdvözli Argust, de mikor meglátja hogy állapota nem éppen a legjobb majd kicsivel később földre is esik akkor egyből oda rohan hozzá. Kisseb vizsgálódás után megalapítja, hogy eléggé ki lehet fáradva és éhes is lehet de ezt már inkább ismeretsége a mágussal mintsem a diagnózisa mondatja vele. Kicsit arrébb próbálja rakni Argust és felülteti a templom bejárata mellé. Szerencséjére kap is segítséget a többi paptól mert Argus nem igazán nevezhető pehelysúlyúnak. Mikor már sikerült felültetni a mágust gyorsan vizes borogatást tesz a fejére és mellé egy kis tálba sajtot meg kenyeret. A borogatást időnként cserélgeti rajta és figyel rá várja hogy magához térjen, de mind ezalatt munkájáról se feledkezik meg. Majd mikor Argus magához tér egyetlen kérdés fogadja.*
- Jól vagy Argus?
*Kérdéséhez aggodalmas tekintete társul. *
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-06 11:49:39
Üzenet elküldve: 2015-04-06 11:49:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A könyvek felé hajolva olvasgat. Néha úgy érzi értelme sincs. Talán még túl gyenge, talán túl sokra vágyik. Ki tudja mindenesetre nem adja fel. Nem akarja semmiképen sem feladni az álmait. Ez az álom néha túl nagynak tűnik de mindent megtesz azért, hogy valóra válthassa.
Néha oldalra fordítja a fejét, a többi tanítványt figyeli és belőlük merít erőt. Nem egyedül bújja a könyveket, más is ugyanazokkal a gondokkal küszködik, másnak sem megy semmivel sem könnyebben egyről a kettőre jutnia.
Gondolatai egy pillanatra régi pajtására tévednek. Rég nem látta Stridet, talán ő is feladta már az álmait és eltűnt egy neve sincs világban. Hirtelen fókuszál ismét rá a könyvre és konokul tanul tovább.*
Néha oldalra fordítja a fejét, a többi tanítványt figyeli és belőlük merít erőt. Nem egyedül bújja a könyveket, más is ugyanazokkal a gondokkal küszködik, másnak sem megy semmivel sem könnyebben egyről a kettőre jutnia.
Gondolatai egy pillanatra régi pajtására tévednek. Rég nem látta Stridet, talán ő is feladta már az álmait és eltűnt egy neve sincs világban. Hirtelen fókuszál ismét rá a könyvre és konokul tanul tovább.*
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-05 08:19:27
Üzenet elküldve: 2015-04-05 08:19:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
// A tanítvány //
* Drayen, bár igyekszik tőle telhetően öszintén beszélni, úgy tűnik, mondandója nem igazán csigázza fel a főpapot. *
~ Igaz, miért is tenné. Hisz ő a főpap. ~
* Gondolja magában, miközben a férfi kinyitja az ajtót, s megkéri Drayent, hogy váljon meg fegyvereitől. *
- Természetesen, uram. -
* Feleli, s le is oldja az övén lógó tőrtokot, s leteszi a lépcsőre. Csak ezútán követi a másikat, be az épületbe. Belépve a főpap feltesz két olyan kérdést, ami eléggé elbizonytalanítja Drayent. *
- Az igazat megvallva nem tudom. A mester próbája szerint igen, pedig úgy cselekedtem, ahogy az eszem, s a szívem diktálta. Hű maradtam az elveimhez akkor is, mikor előnyhöz juthattam volna nélkülük. -
* Válaszolja, s magában újragondolja a tetteit, ám megintcsak arra jut, hogy jól döntött. Ám figyelme elterelődik, mert csak most veszi észre, hogy rajtuk kívül csupán egy nyitott koporsó van az epületben. Arcára döbbenet ül ki, amikor közelebb lépve felismeri Eefa mester vonásait. Elnémulva hallgatja a főpap szavait, s csak egy kis idő után tud megszólalni. *
- Dehát hogyan lehetséges mindez? Hisz nemrég láttam a mestert a tulajdon két szememmel. Mi történt? -
* Fakad ki értetlenül, s hol a koporsóban fekvőre, hol a főpapra tekint. Mikor a mellette álló újra megszólal, csupán egy kérdést tesz fel, immár csendesen, nyugodtan. *
- És most mi fog történni? -
* Drayen, bár igyekszik tőle telhetően öszintén beszélni, úgy tűnik, mondandója nem igazán csigázza fel a főpapot. *
~ Igaz, miért is tenné. Hisz ő a főpap. ~
* Gondolja magában, miközben a férfi kinyitja az ajtót, s megkéri Drayent, hogy váljon meg fegyvereitől. *
- Természetesen, uram. -
* Feleli, s le is oldja az övén lógó tőrtokot, s leteszi a lépcsőre. Csak ezútán követi a másikat, be az épületbe. Belépve a főpap feltesz két olyan kérdést, ami eléggé elbizonytalanítja Drayent. *
- Az igazat megvallva nem tudom. A mester próbája szerint igen, pedig úgy cselekedtem, ahogy az eszem, s a szívem diktálta. Hű maradtam az elveimhez akkor is, mikor előnyhöz juthattam volna nélkülük. -
* Válaszolja, s magában újragondolja a tetteit, ám megintcsak arra jut, hogy jól döntött. Ám figyelme elterelődik, mert csak most veszi észre, hogy rajtuk kívül csupán egy nyitott koporsó van az epületben. Arcára döbbenet ül ki, amikor közelebb lépve felismeri Eefa mester vonásait. Elnémulva hallgatja a főpap szavait, s csak egy kis idő után tud megszólalni. *
- Dehát hogyan lehetséges mindez? Hisz nemrég láttam a mestert a tulajdon két szememmel. Mi történt? -
* Fakad ki értetlenül, s hol a koporsóban fekvőre, hol a főpapra tekint. Mikor a mellette álló újra megszólal, csupán egy kérdést tesz fel, immár csendesen, nyugodtan. *
- És most mi fog történni? -
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-04 18:23:52
Üzenet elküldve: 2015-04-04 18:23:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Tanítvány//
//Drayen Agron//
*Drayen gyatra meghajlását látja a az atya, de nem hozza olyan helyzetbe a férfit, hogy szóvá tegye, és evvel zavarba hozza őt. A kijelentésére, hogy Eefa mester házából jött, csupán némán bólint. Drayen ezüst koponya medáljaira vet egy pillantást, s hallgatja ahogy a bukásról beszél, de a kérdésre nem válaszol. Csupán megfordul, a két kezét a bejárati ajtó két felére teszi, s belöki az ajtót, amely lassú mozdulattal kinyílik.*
-Kérlek a fegyvereidet most hagyd itt kint. *kéri kedvesen a templom főpapja a férfit. Habár a férfi jól érzi, hogy a kérés csupán illemből hangzott el. A főpapnak nem kell parancsolni, hiszen a kérései ugyan olyan jelentéssel bír.*
*A főpap megvárja amíg a férfi lapakolja az esetleges fegyvereit, és egyéb olyan felszereléseit, amelyet úgy gondol, hogy kint hagy. Attól nem kell aggódni, hogy valaki ellopja, hiszen a papok nem lopnak, s hogy most egy tolvaj járjon erre annak is nagyon kicsi az esélye.
Miután a Drayen lepakolt, utána a főpap belép a templomba, s várja a férfit.*
-Elbuktál? Biztos?
*A templom belsejében a szokásos félhomály uralkodik, de látogatók nincsenek bent. Helyettük csupán egy nyitott koporsó pihen az oltár előtt. A főpap lassú léptekkel halad a koporsó felé, de tíz lépés távolságban megáll, s int a férfinak, hogy ő lépjen közelebb. Majd egy tekercset vesz elő, s várja Drayen reakcióját, amint megpillantja Eefa mester holttestét a koporsóban.*
-Eefa mester Artheniorban született, s már fiatal korában elkötelezte magát a templomba szolgálata mellet. Később világi élet felé fordul, de mindig jó kapcsolatot tartott a templommal, és sokat tett Artheniorért. Így nem meglepő, hogy mi érvényesítjük a végrendeletét.
*Még nem nyitja szét tekercset, hanem még megvárja a férfi kérdéseit, hogy válaszolhasson azokra. Valószínűleg felmerül a kérdés, hogy a férfi nem érti, hiszen előbb látta még a mestert.*
-Eefa mester közel egy hete halt meg, s az utolsó hatalmával ma este összehívta a hét potenciális jelöltet, akiknek lehetőségük van az örökségére.
//Drayen Agron//
*Drayen gyatra meghajlását látja a az atya, de nem hozza olyan helyzetbe a férfit, hogy szóvá tegye, és evvel zavarba hozza őt. A kijelentésére, hogy Eefa mester házából jött, csupán némán bólint. Drayen ezüst koponya medáljaira vet egy pillantást, s hallgatja ahogy a bukásról beszél, de a kérdésre nem válaszol. Csupán megfordul, a két kezét a bejárati ajtó két felére teszi, s belöki az ajtót, amely lassú mozdulattal kinyílik.*
-Kérlek a fegyvereidet most hagyd itt kint. *kéri kedvesen a templom főpapja a férfit. Habár a férfi jól érzi, hogy a kérés csupán illemből hangzott el. A főpapnak nem kell parancsolni, hiszen a kérései ugyan olyan jelentéssel bír.*
*A főpap megvárja amíg a férfi lapakolja az esetleges fegyvereit, és egyéb olyan felszereléseit, amelyet úgy gondol, hogy kint hagy. Attól nem kell aggódni, hogy valaki ellopja, hiszen a papok nem lopnak, s hogy most egy tolvaj járjon erre annak is nagyon kicsi az esélye.
Miután a Drayen lepakolt, utána a főpap belép a templomba, s várja a férfit.*
-Elbuktál? Biztos?
*A templom belsejében a szokásos félhomály uralkodik, de látogatók nincsenek bent. Helyettük csupán egy nyitott koporsó pihen az oltár előtt. A főpap lassú léptekkel halad a koporsó felé, de tíz lépés távolságban megáll, s int a férfinak, hogy ő lépjen közelebb. Majd egy tekercset vesz elő, s várja Drayen reakcióját, amint megpillantja Eefa mester holttestét a koporsóban.*
-Eefa mester Artheniorban született, s már fiatal korában elkötelezte magát a templomba szolgálata mellet. Később világi élet felé fordul, de mindig jó kapcsolatot tartott a templommal, és sokat tett Artheniorért. Így nem meglepő, hogy mi érvényesítjük a végrendeletét.
*Még nem nyitja szét tekercset, hanem még megvárja a férfi kérdéseit, hogy válaszolhasson azokra. Valószínűleg felmerül a kérdés, hogy a férfi nem érti, hiszen előbb látta még a mestert.*
-Eefa mester közel egy hete halt meg, s az utolsó hatalmával ma este összehívta a hét potenciális jelöltet, akiknek lehetőségük van az örökségére.
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-04 11:40:42
Üzenet elküldve: 2015-04-04 11:40:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rigolhand Hemitar//
*A köpcös mágus szalad a városon keresztül, hogy minél hamarabb oda érjen a templomhoz, és a saját szemével lássa mi a valóság és mi a képzelet. Csupán akkor áll meg a rohanásban, amikor már a templom elé ér, s látja nincs semmi baja. Amint a nyugalom eltölti a szívét, hogy nincs baj, akkor sújt le rá a kimerültség, és fáradság érzése. Először csak meggörnyedésed, hogy próbáljon minél inkább levegőt venni, s hosszú percekig ebben a pózban liheg. Érzi, hogy kissé szédül, de azért erőt vesz magán, s felegyenesedik. Majd kissé tántorogva megindul a templom bejárata felé. Szokásától eltérően most nem áll meg a bejárat előtt, hogy bátorságot gyűjtsön, hanem csak neki támaszkodik a kapufélfának, majd belép. Pár lépéssel a bejárat után a botjára támaszkodva megáll, s megpróbál körbe nézni, hátha lát valami ismerős arcot. Szerencséjére hamar megpillantja a fiatal papnövendéket, amint a késői órán söpröget.*
-Hemitar. *köszönti elgyengülő hangon, majd össze esik. Legalább két napja nem evett rendesen, s nem is nagyon aludt a mágus. A végkimerülést ő sem kerülhette el, de volt benne annyi akaraterő, hogy eljöjjön a templomba, s meggyőződjön róla minden rendben van.*
-Lángol a templom. *motyogja eszméletlen állapotban.* Eljött, hogy elpusztítson mindent. Itt van.
*A köpcös mágus szalad a városon keresztül, hogy minél hamarabb oda érjen a templomhoz, és a saját szemével lássa mi a valóság és mi a képzelet. Csupán akkor áll meg a rohanásban, amikor már a templom elé ér, s látja nincs semmi baja. Amint a nyugalom eltölti a szívét, hogy nincs baj, akkor sújt le rá a kimerültség, és fáradság érzése. Először csak meggörnyedésed, hogy próbáljon minél inkább levegőt venni, s hosszú percekig ebben a pózban liheg. Érzi, hogy kissé szédül, de azért erőt vesz magán, s felegyenesedik. Majd kissé tántorogva megindul a templom bejárata felé. Szokásától eltérően most nem áll meg a bejárat előtt, hogy bátorságot gyűjtsön, hanem csak neki támaszkodik a kapufélfának, majd belép. Pár lépéssel a bejárat után a botjára támaszkodva megáll, s megpróbál körbe nézni, hátha lát valami ismerős arcot. Szerencséjére hamar megpillantja a fiatal papnövendéket, amint a késői órán söpröget.*
-Hemitar. *köszönti elgyengülő hangon, majd össze esik. Legalább két napja nem evett rendesen, s nem is nagyon aludt a mágus. A végkimerülést ő sem kerülhette el, de volt benne annyi akaraterő, hogy eljöjjön a templomba, s meggyőződjön róla minden rendben van.*
-Lángol a templom. *motyogja eszméletlen állapotban.* Eljött, hogy elpusztítson mindent. Itt van.
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-04 10:21:58
Üzenet elküldve: 2015-04-04 10:21:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A templomba érve a papnövendéket az örömteli hazaérés érzete fogadja. Illően köszönti a főpapot és a többi papot. Egy ideig csak beszélget velük elmeséli mi történt vele és mennyire izgalmas volt a kis kalandja. A megpróbáltatásokról is mesél illetve a nem túl szép dolgokról is, de rögtön hozzáteszi tiszta szívből megbánó tekintettel, hogy már bűnbocsánatért esedezett a Teremtő Elemeknek amiért bűnös kísértésbe esett. Majd mikor már megosztott mindent tanítóival gyorsan munkába áll és megragadja jó öreg cimboráját a seprűt és belekezd a takarítás rá eső részébe. Akár mennyire is úgy érzi helytelen örül annak, hogy itthon lehet és arca önkéntelenül is mosolyra húzódik e gondolattól.*
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:27:51
Üzenet elküldve: 2015-04-02 20:27:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Másnap reggel ismét visszasétál a templomba. Sok dolga van még és nagyon nehezen halad. Körbenéz. Minden megszokott. Néhány tanítvány olvasgat amíg a nagyobb mágusok valamilyen megbeszélést tarthatnak. Zorát csak egy mester érdekelné de egyelőre az sem ér rá, hát a nőstény még olvasgat egy keveset, bár sajnos a varázslatok megtanulásához még nagyon gyenge.
Kíváncsisága arra vezeti, hogy minden féle mágiáról össze vissza olvasson majd egy mély sóhaj és a nehezebb tanulmányokat követelő könyveket be is zárja. Marad az egyszerűeknél és nagyon reméli, hogy valami csak megragad az elméjében a mágusmester segítsége nélkül is.*
Kíváncsisága arra vezeti, hogy minden féle mágiáról össze vissza olvasson majd egy mély sóhaj és a nehezebb tanulmányokat követelő könyveket be is zárja. Marad az egyszerűeknél és nagyon reméli, hogy valami csak megragad az elméjében a mágusmester segítsége nélkül is.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-02 11:01:31
Üzenet elküldve: 2015-04-02 11:01:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
// A tanítvány //
* Drayen már az első léptek után felfigyel arra az érzelmi viharra, ami a lelkében tombol. Nem tudja mire vélni, hisz úgy cselekedett, ahogy a szíve diktálta. Nem volt semmi rossz, vagy ártó a tetteiben, ami indokolná ezt a nyomottságot. De ez az érzés úgy látszik mindent ural. *
~ Mi történik a várossal? ~
* Teszi fel a kérdést, hisz úgy tűnik, valahogy az egész város gyászol. Drayen kimérten biccent vissza az őröknek, majd meggyorsítja lépteit. A legnyagyobb meglepetés a templomnál éri, hisz számtalan pap áll az épület előtt, gyertyával a kezében, miközben énekelnek. *
~ Mégis mi folyik itt? ~
* Döbben meg, mert ahogy halad, úgy nyitnak utat neki, egyenesen a főpap elé. A férfi teljesen ledöbben, a nagyhatalmú mágus jelenlétére. Csupán egy gyatra meghajlásra futja erejéből. *
- Eefa mester házából jövök, az ő kérésére, uram. -
* Veszi elő a három medált a zsebéből. Nem titkolja, mert hiszi, hogy ez valóban nem szégyen. *
- Részt vettem a megpróbáltatáson, de elbuktam. De mondd uram, miért ez a nagy gyász? -
* Kérdez vissza, hisz épp annyira foglalkoztatja, mint az, hogy a város főpapja miért szólitotta meg. *
* Drayen már az első léptek után felfigyel arra az érzelmi viharra, ami a lelkében tombol. Nem tudja mire vélni, hisz úgy cselekedett, ahogy a szíve diktálta. Nem volt semmi rossz, vagy ártó a tetteiben, ami indokolná ezt a nyomottságot. De ez az érzés úgy látszik mindent ural. *
~ Mi történik a várossal? ~
* Teszi fel a kérdést, hisz úgy tűnik, valahogy az egész város gyászol. Drayen kimérten biccent vissza az őröknek, majd meggyorsítja lépteit. A legnyagyobb meglepetés a templomnál éri, hisz számtalan pap áll az épület előtt, gyertyával a kezében, miközben énekelnek. *
~ Mégis mi folyik itt? ~
* Döbben meg, mert ahogy halad, úgy nyitnak utat neki, egyenesen a főpap elé. A férfi teljesen ledöbben, a nagyhatalmú mágus jelenlétére. Csupán egy gyatra meghajlásra futja erejéből. *
- Eefa mester házából jövök, az ő kérésére, uram. -
* Veszi elő a három medált a zsebéből. Nem titkolja, mert hiszi, hogy ez valóban nem szégyen. *
- Részt vettem a megpróbáltatáson, de elbuktam. De mondd uram, miért ez a nagy gyász? -
* Kérdez vissza, hisz épp annyira foglalkoztatja, mint az, hogy a város főpapja miért szólitotta meg. *
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-04-01 19:43:41
Üzenet elküldve: 2015-04-01 19:43:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//A Tanítvány//
//Drayen Agron//
*Sajnálatos módon a férfi esett ki elsőnek, de nem sajnálja, hanem inkább hálás azért, hogy a részese lehetett ennek a próbának. A nap már rég lenyugodott aludni, mire a férfi elhagyja a házat, s az idős mester kérésének eleget téve a templom felé veszi az irányt. Egész úton valamiféle furcsa érzés tartja fogva a férfi szívét, amint nem tud megmagyarázni, de amióta kilépett a ház ajtaján szomorúságot, és bánatot érez, mintha csak most halt volna meg valaki, aki nagyon közel állt hozzá. De nem emlékszik, hogy ki lehetett az. Erre a gyászra is csak rásegít, hogy meglepő módon mintha az egész város gyászolna. Nincsenek emberek az utcákon, a városőrök is lassú léptekkel elhaladnak a férfi mellet, miközben biccentenek neki. A nappali nyüzsgéshez képest a piactér csendes, és nyugodt, mintha az is gyászolna. A templomkerthez érve Drayen éneklésre figyel fel. Egyszerű gyászdal minden hangszeres kíséret nélkül. Amint átér kereten egyszerre csodálatos, és fájdalmas kép tárul a férfi szeme elé. A templom lépcsőjén, és előtte papok állnak rendezetlenül. Mindegyikük díszes talárban, az elemének színével s hatalmát jelképező rajzolatokkal. Nincs két egyforma ruhába öltözött pap, s nincsenek elemek szerint csoportosulva, de mindnek a kezében egy hófehér gyertya ég, miközben énekelnek. Akik észreveszik a férfit, azok sem hagyják abba az éneklést, csupán a szemükkel kísérik figyelemmel a férfi lépteit, majd ahogyan közelít a templom bejáratához úgy húzódnak két oldalra, egyfajta utat biztosítva Drayen-nek a kapuig, ahol a templom főpapja áll, dísztelen barna talárjában, gyertya nélkül.*
-Üdvözöllek. *köszönti a férfit.* Mi szél hozott erre a helyre, ilyen késői órán? *kérdezi kedvesen.*
//Drayen Agron//
*Sajnálatos módon a férfi esett ki elsőnek, de nem sajnálja, hanem inkább hálás azért, hogy a részese lehetett ennek a próbának. A nap már rég lenyugodott aludni, mire a férfi elhagyja a házat, s az idős mester kérésének eleget téve a templom felé veszi az irányt. Egész úton valamiféle furcsa érzés tartja fogva a férfi szívét, amint nem tud megmagyarázni, de amióta kilépett a ház ajtaján szomorúságot, és bánatot érez, mintha csak most halt volna meg valaki, aki nagyon közel állt hozzá. De nem emlékszik, hogy ki lehetett az. Erre a gyászra is csak rásegít, hogy meglepő módon mintha az egész város gyászolna. Nincsenek emberek az utcákon, a városőrök is lassú léptekkel elhaladnak a férfi mellet, miközben biccentenek neki. A nappali nyüzsgéshez képest a piactér csendes, és nyugodt, mintha az is gyászolna. A templomkerthez érve Drayen éneklésre figyel fel. Egyszerű gyászdal minden hangszeres kíséret nélkül. Amint átér kereten egyszerre csodálatos, és fájdalmas kép tárul a férfi szeme elé. A templom lépcsőjén, és előtte papok állnak rendezetlenül. Mindegyikük díszes talárban, az elemének színével s hatalmát jelképező rajzolatokkal. Nincs két egyforma ruhába öltözött pap, s nincsenek elemek szerint csoportosulva, de mindnek a kezében egy hófehér gyertya ég, miközben énekelnek. Akik észreveszik a férfit, azok sem hagyják abba az éneklést, csupán a szemükkel kísérik figyelemmel a férfi lépteit, majd ahogyan közelít a templom bejáratához úgy húzódnak két oldalra, egyfajta utat biztosítva Drayen-nek a kapuig, ahol a templom főpapja áll, dísztelen barna talárjában, gyertya nélkül.*
-Üdvözöllek. *köszönti a férfit.* Mi szél hozott erre a helyre, ilyen késői órán? *kérdezi kedvesen.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:39:21
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:39:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Baltan úgy egy fertályórája üldögélhet a templomban. Egy padon elhelyezkedve, egyenes háttal pihen, kezében a sötét könyvecskéje. Arthenior templomáról igazán hosszú és részletes leírások születtek annak idején. Úgytűnik, hogy elődjeit igazán lenyűgözte ez az épület. Baltan újabb fejezettel végez, majd tekintetét felemelve felpillant. ~Arthenior... talán itt van a legtöbb titkod elrejtve.~ Suttogja magában, hogy még gondolataival se sértse meg a templom csendjét. ~Innen ered a város mágiája, vagy legalábbis a mágusai. Furcsa, hogy bárki ember fiát beavatnak efféle titkokba. Hogy nincs káosz a városban?~ A férfi valóban kiváncsi a válaszokra. A Hazában csak kevés embernek adatik meg, hogy varázslatokat és igéket használhat. Az egyszerű kalandozók és vándor harcosok még az efféle titkok KÖZELÉBE sem kerülhetnek. Baltan megcsóválja a fejét. Újra a könyvbe lapoz, amit most a 13. fejezetnél csap fel.
~ Ballastyán Evüle, a vándor elf írt ehhez hasonlókat azthiszem. Valamit a levegőről meg a tűzről, vagy inkább az otthoni mágiákról? Valahol, valahol itt kell lennie... ahá!~ Ujjával a papírra bök, majd magában olvasni kezdi a bejegyzést. ~"Az Artheniori mágia félig meddig hajaz a Hazabéli igékhez. alapjainban hasonló, azonban használatában és kivitelezésében merőben eltérő. A varázslat jóval megszokottabb és köznép által használatosabb mint odahaza. Egészen apró igéket is megalkottak, melyekkel banális cselekvéseket vihetnek véghez, mint például a ruhaszárítás vagy fák rügyeztetése. Tisztelem a nagyhatalmú mágusokat Arthenior városában, azonban óva intettem őket az efféle játszadozástól. Nem értették félelmem, amit meg is értek. Nem élhet meg minden ország egy Tisztítást. "~ Baltan szeme egy pillanatra megdermed az olvasás közben. Lehajtja fejét, majd elmormol egy rövid áhító verset. A szokás idegen földön is megköveteli, hogy a Tisztítás emlékét efféle képpen tisztelje meg. Pár perc múlva tovább folytatja az olvasást. ~"Magam is próbáltam eltanulni az Artheniori igéket, lévén hogy varázstudónak ismertem magamat, azonban kevés eredményt tudok felmutatni. Ezek az idegen fohászok és indulatok számomra teljesen ismeretlenek és elsajátíthatatlanok. Mióta a templomban kísérletezem velük lefogytam és sápadttá váltam. Úgy érzem, mintha ötször olyan gyorsan öregednék.~ A férfi egy finom mozdulattal becsukja a könyvet. Annak fedelét végigsimítva újra végigtekint a templom falain. ~Arthenior...~*
~ Ballastyán Evüle, a vándor elf írt ehhez hasonlókat azthiszem. Valamit a levegőről meg a tűzről, vagy inkább az otthoni mágiákról? Valahol, valahol itt kell lennie... ahá!~ Ujjával a papírra bök, majd magában olvasni kezdi a bejegyzést. ~"Az Artheniori mágia félig meddig hajaz a Hazabéli igékhez. alapjainban hasonló, azonban használatában és kivitelezésében merőben eltérő. A varázslat jóval megszokottabb és köznép által használatosabb mint odahaza. Egészen apró igéket is megalkottak, melyekkel banális cselekvéseket vihetnek véghez, mint például a ruhaszárítás vagy fák rügyeztetése. Tisztelem a nagyhatalmú mágusokat Arthenior városában, azonban óva intettem őket az efféle játszadozástól. Nem értették félelmem, amit meg is értek. Nem élhet meg minden ország egy Tisztítást. "~ Baltan szeme egy pillanatra megdermed az olvasás közben. Lehajtja fejét, majd elmormol egy rövid áhító verset. A szokás idegen földön is megköveteli, hogy a Tisztítás emlékét efféle képpen tisztelje meg. Pár perc múlva tovább folytatja az olvasást. ~"Magam is próbáltam eltanulni az Artheniori igéket, lévén hogy varázstudónak ismertem magamat, azonban kevés eredményt tudok felmutatni. Ezek az idegen fohászok és indulatok számomra teljesen ismeretlenek és elsajátíthatatlanok. Mióta a templomban kísérletezem velük lefogytam és sápadttá váltam. Úgy érzem, mintha ötször olyan gyorsan öregednék.~ A férfi egy finom mozdulattal becsukja a könyvet. Annak fedelét végigsimítva újra végigtekint a templom falain. ~Arthenior...~*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-03-27 21:07:16
Üzenet elküldve: 2015-03-27 21:07:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Útja a Kúriából egyenesen vezet a templomhoz. Közben gondolkodik. Múlt és jövő kavarog egyszerre a lelkében de egyik sem több szürke ködnél. Még alig hajnalodik de mégis siet. Szeretne néhány órát vagy akár az egész napot is a templomban tölteni, hogy majd ha a nap lebukik a látóhatáron akkor menjen csak tovább az útján.
Elgondolkodva lép be, majd pedig köszönti a bennlévőket. Útja az egyik mágusmesterhez vezet, hogy beszélgethessenek arról mit és miként kellene csinálnia, hogy a gyerekkorában megkezdett leckéket folytathassa.*
Elgondolkodva lép be, majd pedig köszönti a bennlévőket. Útja az egyik mágusmesterhez vezet, hogy beszélgethessenek arról mit és miként kellene csinálnia, hogy a gyerekkorában megkezdett leckéket folytathassa.*
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-03-22 15:42:26
Üzenet elküldve: 2015-03-22 15:42:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ezen a derűs, tavaszi délutánon igazán nehéz megállnia a fúriának, hogy gondolatai ne kapjanak szárnyra, s szakadjanak ki az állandó, dühben örvénylő elmélkedések közül, hiszen még ezt a kielégíthetetlennek tetsző lelket is megnyugvásra bírják az aranyló napsugarak. Na nem azért, mert a természet gyermekeihez idomosan ő is ostoba izgatottsággal vágyná a fák rügyezését s a színes virágok nyílását a mezők, rétek havának megérkeztével, hanem mert az égitest hatalmas ereje mindég a perzselő Wegtorenre emlékezteti. Manapság egyre többet gondol rá... Megeshet, hogy ennyi tervezgetés és áskálódás végett már is ráunt volna a Levegő városára? Tény, az évszázadok szívet remegtető, élvezetes csatározásai után ez a kínos nyugalom inkább bosszantja a lényt, semmint, hogy örömre gerjessze, ráadásul a felforduláshoz vezető terve is odaveszett. Nem tetszik neki, hogy a szerencséje ezúttal elpártolt mellőle, így hát nem is meglepő, ha el akar szakadni a kényelmetlensége forrásától, s újfent felhőtlen élvezetek között óhajt sütkérezni.
Egyelőre viszont még itt van, épp a barakk felé tartva, ám ahogy egy bosszús sóhajjal felpillant az ég felé, hogy megnézze magának a többi közül kiemelkedő épületet, látóterébe kerül a Levegő Temploma is.
Egy rövidke momentum erejéig megpihenteti lábait, amint eltűnődve vizslatja szürkéskékjeivel a magasba nyúló tornyot, majd félresöpörve az edzéssel kapcsolatos terveit, megindul az épület felé, s igazán sokat nem is kell sétálnia ahhoz, hogy átverekedve magát a kerten, benyisson a félhomályban úszó helyiségbe.
Mindég is érdeklődése volt a mágia iránt, azonban az évszázadok öldöklése és színjátéka alatt valamiképpen sorra elhullottak a tanulás lehetőségei, többnyire önnön hibájából. Mágiával született erre a létsíkra, ez is tartózkodással vértezte fel a "lelkét", s teremtője, Arewnor iránt is olyan megvetést érzett, mi jó időre a varázstudók gyilkosává tette Dayriát. Emlékszik, annak idején balgán a fejébe vette, hogy mindegyik söpredéket kiírtja, aztán rájött; egyszerűbb közösködni az erővel, ami felett nem győzhet. Ez a bizonyos közösködés egészen mostanáig váratott magára, noha sosem tervezte, hogy a levegő mágiáját fogja elsajátítani. Ó nem, Wegtoren tűzmágusainak tudománya éppoly’ veszélyes és lenyűgöző volt hajdanán, mint ő maga, tehát nem kérdés; ez az irány lesz méltó számára. Azonban távol álljék tőle, hogy ne adja meg magának a lehetőséget egyéb ismeretek feltérképezésére, szóval kapóra jön ez a templom.
Legalábbis az első poros, koszos könyv felcsapásáig így gondolja, de minekután semmiféle érdeklődését nem leli az olvasottakban, legközelebb már csak azon kapja magát, hogy szeretett aranykarpereceivel játszadozik. Aztán hirtelen megakad a mozdulataiban, és homlok ráncolva fixírozza a vékony csuklóval ölelkező ékszereket, mígnem rádöbben, hogy egy bizony hiányzik.
~Ezt el sem hiszem! Mégis hol hagytad?!~
Hazugság lenne azt állítani, hogy bensőjében a pánik aprócska magvai kezdenek felsejleni, ám tény, hogy rettentő haragra gerjed, amint konstatálja; kedvenc csecsebecséinek egyike valahol hátra hagyta fenséges személyét.
A könyvet mérgesen söpri odébb az asztalon, a székből pedig hevesen pattan fel, amint ide-oda cikázó szemekkel töri az agyát, mégis merre hagyhatta.
~Talán a kúria? Nem, nem vettem le... Egyáltalán akkor még megvolt? Törd a fejed! Az az átkozott tisztás, ott kell lennie!~
Csupán remélni meri, hogy távozása óta sem lett népesebb az erdőszéli, mágia csókolta mező, mert ha valaki meglovasította az ékszerét, azt bizonyosan nem fogja annyiban hagyni, s ha kell, az egész világon át kutatni fogja a férget, aki becses tulajdonát magáénak akarta.*
Egyelőre viszont még itt van, épp a barakk felé tartva, ám ahogy egy bosszús sóhajjal felpillant az ég felé, hogy megnézze magának a többi közül kiemelkedő épületet, látóterébe kerül a Levegő Temploma is.
Egy rövidke momentum erejéig megpihenteti lábait, amint eltűnődve vizslatja szürkéskékjeivel a magasba nyúló tornyot, majd félresöpörve az edzéssel kapcsolatos terveit, megindul az épület felé, s igazán sokat nem is kell sétálnia ahhoz, hogy átverekedve magát a kerten, benyisson a félhomályban úszó helyiségbe.
Mindég is érdeklődése volt a mágia iránt, azonban az évszázadok öldöklése és színjátéka alatt valamiképpen sorra elhullottak a tanulás lehetőségei, többnyire önnön hibájából. Mágiával született erre a létsíkra, ez is tartózkodással vértezte fel a "lelkét", s teremtője, Arewnor iránt is olyan megvetést érzett, mi jó időre a varázstudók gyilkosává tette Dayriát. Emlékszik, annak idején balgán a fejébe vette, hogy mindegyik söpredéket kiírtja, aztán rájött; egyszerűbb közösködni az erővel, ami felett nem győzhet. Ez a bizonyos közösködés egészen mostanáig váratott magára, noha sosem tervezte, hogy a levegő mágiáját fogja elsajátítani. Ó nem, Wegtoren tűzmágusainak tudománya éppoly’ veszélyes és lenyűgöző volt hajdanán, mint ő maga, tehát nem kérdés; ez az irány lesz méltó számára. Azonban távol álljék tőle, hogy ne adja meg magának a lehetőséget egyéb ismeretek feltérképezésére, szóval kapóra jön ez a templom.
Legalábbis az első poros, koszos könyv felcsapásáig így gondolja, de minekután semmiféle érdeklődését nem leli az olvasottakban, legközelebb már csak azon kapja magát, hogy szeretett aranykarpereceivel játszadozik. Aztán hirtelen megakad a mozdulataiban, és homlok ráncolva fixírozza a vékony csuklóval ölelkező ékszereket, mígnem rádöbben, hogy egy bizony hiányzik.
~Ezt el sem hiszem! Mégis hol hagytad?!~
Hazugság lenne azt állítani, hogy bensőjében a pánik aprócska magvai kezdenek felsejleni, ám tény, hogy rettentő haragra gerjed, amint konstatálja; kedvenc csecsebecséinek egyike valahol hátra hagyta fenséges személyét.
A könyvet mérgesen söpri odébb az asztalon, a székből pedig hevesen pattan fel, amint ide-oda cikázó szemekkel töri az agyát, mégis merre hagyhatta.
~Talán a kúria? Nem, nem vettem le... Egyáltalán akkor még megvolt? Törd a fejed! Az az átkozott tisztás, ott kell lennie!~
Csupán remélni meri, hogy távozása óta sem lett népesebb az erdőszéli, mágia csókolta mező, mert ha valaki meglovasította az ékszerét, azt bizonyosan nem fogja annyiban hagyni, s ha kell, az egész világon át kutatni fogja a férget, aki becses tulajdonát magáénak akarta.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-03-21 12:35:18
Üzenet elküldve: 2015-03-21 12:35:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Szép lassan, szőr mentén, de kénytelen lesz mágiával is foglalkozni, ha a haladásának nem akar gátat szabni és már karcolgatja azokat a területeket, amikhez valamiféle áthidaló megoldás kell a kettő terület között. Persze ő nem így fog csak beleugrani egy nagyobb összeggel a mágia rögös útjaiba, ha pénzt szeretne pazarolni arra tökéletesen jó a bájitalárus is. Elsőképp csak tanulmányozza, érdeklődik, minden komolyabb szándék nélkül. Az első pár kérdésére kapott válaszok viszont meggyőzik, hogy talán érdemlegesebb valaki olyannal megdiskurálni ezt a dolgot, aki ismeri is őt. Így ezen kalandja a templommal elég rövidre zárul.*
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-03-20 19:57:02
Üzenet elküldve: 2015-03-20 19:57:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Nem járt még a templomban, pedig elég régóta koptatja Arthenior utcáit. Most is csak egészen véletlenül botlott bele az épületbe, de ha már így alakult legalább a könyvtárat megnézi. Nem is szentel túl sok időt a vizsgálódásnak, pici halk léptei hamar célja felé vezetik. Nem kenyere a természetfeletti, bár a mágia kétség kívül komoly tanulmányokat igényel, túl megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan ahhoz hogy tudománynak merje nevezni. Ha viszont mágia létezik, akkor létezhet olyan felsőbb hatalom ami képes lehetett világukat megteremteni, és szükség szerint belepiszkálni életükbe ha úgy tartja kedve. Neki viszont nem volt része még semmi isteniben, kétli hogy ha lenne is valami hasonló akkor érdekelnék őt minden egyes élőlény ügyes-bajos dolgai. Hamar elér a könyvárhoz vezető lépcsősorhoz és óvatosan elindul lefelé.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.20 20:02:48
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.20 20:02:48
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873