Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-02 19:02:06
Üzenet elküldve: 2026-01-02 19:02:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*És itt tartanak megint. Harmadjára teszi félre a kiürült fiolát, harmadjára veszi kézbe ugyan, azt a gyűrűt és harmadjára ismétli el a mágia szövegét. Koncentrál az elhangzó szavakra. Sőt, csak azokra koncentrál. Közben a külvilág meg is szűnik számára. A fajtárs és az alkimista figyelme, a templom csendje, a templom dolgozói, a káosz amit ma már nem először igyekezett körülírni. Minden megszűnik. Csak a szavak vannak jelen. Számára ez az igazi nyugalom. A csendben a gondolatai kínozzák, a zajban a rémképek. A tétlenség kínzó, de a feladat, a munka az segít csak egy kis időre is, de mindent elfelejteni. Ezzel a szigorú fegyelemmel ismétli meg a varázslatát ma már harmadjára.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét egy legalább harmadik szintű fény oltár mellett, egy fény pont feláldozásával, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott varázsital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, a negatív hatásokat teljesen kiküszöbölve, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi. Ha a varázslónak nincs fény pontja, a varázslat hatástalan.
*És itt tartanak megint. Harmadjára teszi félre a kiürült fiolát, harmadjára veszi kézbe ugyan, azt a gyűrűt és harmadjára ismétli el a mágia szövegét. Koncentrál az elhangzó szavakra. Sőt, csak azokra koncentrál. Közben a külvilág meg is szűnik számára. A fajtárs és az alkimista figyelme, a templom csendje, a templom dolgozói, a káosz amit ma már nem először igyekezett körülírni. Minden megszűnik. Csak a szavak vannak jelen. Számára ez az igazi nyugalom. A csendben a gondolatai kínozzák, a zajban a rémképek. A tétlenség kínzó, de a feladat, a munka az segít csak egy kis időre is, de mindent elfelejteni. Ezzel a szigorú fegyelemmel ismétli meg a varázslatát ma már harmadjára.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét egy legalább harmadik szintű fény oltár mellett, egy fény pont feláldozásával, melynek hatására a varázsló által az előző körben megivott varázsital minden tulajdonságokra gyakorolt pozitív hatása egy egységgel gyengítve, a negatív hatásokat teljesen kiküszöbölve, maradandóan az amulettbe záródik, minden korábbi hatást felülírva. Az amulett pillanatnyi viselője a hatás előnyét élvezi, hátrányát elszenvedi. Ha a varázslónak nincs fény pontja, a varázslat hatástalan.
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-02 14:06:59
Üzenet elküldve: 2026-01-02 14:06:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Norennar nem szól közbe. Figyelme Quantallra szegeződik, ahogy a mágus a fiolát kézbe veszi és kiissza annak tartalmát. A mozdulat ismerős már, mégis most nagyobb súlyt kap: nem puszta előkészület, hanem egy újabb esély. Norennar arca rezzenéstelen marad, de amikor a fiola kiürül, egy halk, biztató bólintással jelzi a fajtársának, hogy hisz benne.
Egy lépést hátrál, teret hagyva a rituálénak. Testtartása nyugodt, súlya egyenletesen oszlik el. Ismét elérkeztek abba a fázisba, ahol rajta már semmi sem múlik és mást nem tehet minthogy vár és reménykedik. Tekintete követi Quantall minden mozdulatát, a figyelme nem kalandozik el, nem keresi Nestart, nem mérlegel újabb lehetőségeket. A pillanat megkívánja a csendet.
Áll ott mozdulatlanul, figyelmesen, és bár arcán nem tükröződik ki, belül tűkön ül az igazlomtól, hogy vajon ezúttal sikerül-e elnyerni az Istennő kegyeit. Mindenesetre, mást valóban nem tehet, minthogy egyszerűen kivár, ahogy eddig is tette, remélve, hogy a mostani próbálkozást végre siker koronázza.*
*Norennar nem szól közbe. Figyelme Quantallra szegeződik, ahogy a mágus a fiolát kézbe veszi és kiissza annak tartalmát. A mozdulat ismerős már, mégis most nagyobb súlyt kap: nem puszta előkészület, hanem egy újabb esély. Norennar arca rezzenéstelen marad, de amikor a fiola kiürül, egy halk, biztató bólintással jelzi a fajtársának, hogy hisz benne.
Egy lépést hátrál, teret hagyva a rituálénak. Testtartása nyugodt, súlya egyenletesen oszlik el. Ismét elérkeztek abba a fázisba, ahol rajta már semmi sem múlik és mást nem tehet minthogy vár és reménykedik. Tekintete követi Quantall minden mozdulatát, a figyelme nem kalandozik el, nem keresi Nestart, nem mérlegel újabb lehetőségeket. A pillanat megkívánja a csendet.
Áll ott mozdulatlanul, figyelmesen, és bár arcán nem tükröződik ki, belül tűkön ül az igazlomtól, hogy vajon ezúttal sikerül-e elnyerni az Istennő kegyeit. Mindenesetre, mást valóban nem tehet, minthogy egyszerűen kivár, ahogy eddig is tette, remélve, hogy a mostani próbálkozást végre siker koronázza.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2026-01-02 12:45:57
Üzenet elküldve: 2026-01-02 12:45:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Ez a történet valóban inkább vázlatos felsorolása annak, hogy mi vezette arra a felismerésre, hogy ebben a háborúban cselekedniük kell különben hagyják magukat elbukni. Persze ha nem volna egy orkszív képében fontosabb dolga akkor szívesen kifejtené bővebben a különböző kalandjait. Hisz az azokon szerzett tapasztalataival is meg tudná erősíteni saját világképének helyességét. Épp egy felajánlást tenne mikor is megakasztják ezt a társalgást. Ezek után csak hallgatja a két fél közt zajló rövid és lényegre törő beszélgetést, ami azzal zárul, hogy kap még egy olyan varázsitalt, ami nagyon hasonlít az előző kettőhöz amit ő elfogyasztott már. Majd a figyelem rá szegeződik. Ez kicsit zavarba hozza, de bólint egyet. Vesz egy nagy levegőt majd kihúzza a kapott fiola dugóját és lehúzza annak tartalmát. Nem csak kinézetre, de ízre is nagyon hasonlít a korábban elfogyasztottakhoz.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
*Ez a történet valóban inkább vázlatos felsorolása annak, hogy mi vezette arra a felismerésre, hogy ebben a háborúban cselekedniük kell különben hagyják magukat elbukni. Persze ha nem volna egy orkszív képében fontosabb dolga akkor szívesen kifejtené bővebben a különböző kalandjait. Hisz az azokon szerzett tapasztalataival is meg tudná erősíteni saját világképének helyességét. Épp egy felajánlást tenne mikor is megakasztják ezt a társalgást. Ezek után csak hallgatja a két fél közt zajló rövid és lényegre törő beszélgetést, ami azzal zárul, hogy kap még egy olyan varázsitalt, ami nagyon hasonlít az előző kettőhöz amit ő elfogyasztott már. Majd a figyelem rá szegeződik. Ez kicsit zavarba hozza, de bólint egyet. Vesz egy nagy levegőt majd kihúzza a kapott fiola dugóját és lehúzza annak tartalmát. Nem csak kinézetre, de ízre is nagyon hasonlít a korábban elfogyasztottakhoz.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-31 17:03:54
Üzenet elküldve: 2025-12-31 17:03:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Sajnos számára Quantall neve nem ismeretes, de ez hasonmód igaz az itteni nemes, sőt a legtöbb tanácsos kilétével is kapcsolatban. Zárkózott élete nyomán úgy is megtanulta, hogy a fontos személyek nem azok, akiknek rangja van, hanem akikkel van szerencséje összefutni. Quantall kérdésére hirtelen nem tud mit válaszolni, de értékeli a jó szándékot.*
- Köszönöm a felajánlást, de egyelőre nincs.
*A sejtése beigazolódik és akkor így nem is vész kárba a munkássága. Azt nem tudja, hogy Norennar mit mesélt a pap számára az eljövendő eseményekről. Mondjuk, ha tényleg veszélyt jelentene rájuk, akkor Eeyr biztos figyelmeztette volna a szolgálóit. Ez akár nyugalomra adhatna okot, ha nem teljesen az elméjének szüleménye lenne.*
- Reméljük a következő már elég lesz. Az anyagiakat majd rendezzük.
*Nem keres ezen annyira számottevő mennyiséget, hogy bármi örömet lásson a sikertelenségükben. Amúgy se szeret mások kárán nyerészkedni. Átad Quantall Ackumien Galanodelnek 1 db Csokoládébarna varázsitalt.
Ha elfogadja, természetesen.*
- Ez esetben több szerencsét.
*Mondja Quantall számára, és ha nincs szükség ténykedésére, a rituálé passzív szemlélőjévé jelentékteleníti el magát. A szerepét betöltötte és bár többször volt lehetősége látni sikeres áldást, mint a világon a legtöbb személynek, tisztában van vele, történelmi szinten milyen ritka eseménynek lehet tanúja.*
*Sajnos számára Quantall neve nem ismeretes, de ez hasonmód igaz az itteni nemes, sőt a legtöbb tanácsos kilétével is kapcsolatban. Zárkózott élete nyomán úgy is megtanulta, hogy a fontos személyek nem azok, akiknek rangja van, hanem akikkel van szerencséje összefutni. Quantall kérdésére hirtelen nem tud mit válaszolni, de értékeli a jó szándékot.*
- Köszönöm a felajánlást, de egyelőre nincs.
*A sejtése beigazolódik és akkor így nem is vész kárba a munkássága. Azt nem tudja, hogy Norennar mit mesélt a pap számára az eljövendő eseményekről. Mondjuk, ha tényleg veszélyt jelentene rájuk, akkor Eeyr biztos figyelmeztette volna a szolgálóit. Ez akár nyugalomra adhatna okot, ha nem teljesen az elméjének szüleménye lenne.*
- Reméljük a következő már elég lesz. Az anyagiakat majd rendezzük.
*Nem keres ezen annyira számottevő mennyiséget, hogy bármi örömet lásson a sikertelenségükben. Amúgy se szeret mások kárán nyerészkedni. Átad Quantall Ackumien Galanodelnek 1 db Csokoládébarna varázsitalt.
Ha elfogadja, természetesen.*- Ez esetben több szerencsét.
*Mondja Quantall számára, és ha nincs szükség ténykedésére, a rituálé passzív szemlélőjévé jelentékteleníti el magát. A szerepét betöltötte és bár többször volt lehetősége látni sikeres áldást, mint a világon a legtöbb személynek, tisztában van vele, történelmi szinten milyen ritka eseménynek lehet tanúja.*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-31 12:30:36
Üzenet elküldve: 2025-12-31 12:30:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall rövid kérése nyomán Norennar egyetlen, lassú bólintással jelzi, hogy érti. Nem fűz hozzá semmi egyebet ezúttal sem. Figyelme visszatér a mágusra, ahogy az belekezd a történetbe.
A beszámoló azonban hamar kuszává válik számára. Nem azért, mert ne hinné el – inkább azért, mert érzi: ez nem egyetlen történet, hanem sok egymásra torlódó esemény töredéke. Ostrom, entitás, thargok, küldetés, látnok, könyv. Mindegyik önmagában is súlyos, együtt pedig olyan, mintha egy napnál is hosszabb elbeszélést próbálnának egyetlen lélegzetbe sűríteni. Norennar nem kérdez közbe. Sejti, hogy itt sincs rövid válasz, és most nincs is rá alkalom.
Épp amikor Quantall egy félbehagyott ajánlattal zárná a mondandóját, ismerős hang üti meg a fülét. Norennar tekintete odafordul, és az ábrázata, a maga visszafogott módján, felderül. Az alkimista hamarabb ideért, mint ahogy arra hősünk számított.*
- Nestar. Örülök, hogy ilyen gyors voltál.
*Az italokról szóló magyarázatra elhúzza a száját, majd kissé szégyenkezve megvakarja a tarkóját, oldalra pillantva.*
- Nos igen. Tartottam tőle, hogy a kölyök ennél több mindent nem tud majd megjegyezni. Ráadásul magam sem tudom mennyi italra lenne még szükség.
*Visszanéz Nestarra.*
- De szerencsére eltaláltad mire van szükségünk.
*Egy fáradt sóhaj szakad fel belőle. Tekintete rövid időre Quantallra siklik, majd visszatér az alkimistához.*
- Nos, megelőztetek a bemutatással. Kis kiegészítés azonban, hogy Quantall Eeyr hű szolgája, aki elvállalta az amulettem megáldását. Szóval az italokat adhatod egyenesen neki is. Én pedig kifizetem majd.
*Quantall rövid kérése nyomán Norennar egyetlen, lassú bólintással jelzi, hogy érti. Nem fűz hozzá semmi egyebet ezúttal sem. Figyelme visszatér a mágusra, ahogy az belekezd a történetbe.
A beszámoló azonban hamar kuszává válik számára. Nem azért, mert ne hinné el – inkább azért, mert érzi: ez nem egyetlen történet, hanem sok egymásra torlódó esemény töredéke. Ostrom, entitás, thargok, küldetés, látnok, könyv. Mindegyik önmagában is súlyos, együtt pedig olyan, mintha egy napnál is hosszabb elbeszélést próbálnának egyetlen lélegzetbe sűríteni. Norennar nem kérdez közbe. Sejti, hogy itt sincs rövid válasz, és most nincs is rá alkalom.
Épp amikor Quantall egy félbehagyott ajánlattal zárná a mondandóját, ismerős hang üti meg a fülét. Norennar tekintete odafordul, és az ábrázata, a maga visszafogott módján, felderül. Az alkimista hamarabb ideért, mint ahogy arra hősünk számított.*
- Nestar. Örülök, hogy ilyen gyors voltál.
*Az italokról szóló magyarázatra elhúzza a száját, majd kissé szégyenkezve megvakarja a tarkóját, oldalra pillantva.*
- Nos igen. Tartottam tőle, hogy a kölyök ennél több mindent nem tud majd megjegyezni. Ráadásul magam sem tudom mennyi italra lenne még szükség.
*Visszanéz Nestarra.*
- De szerencsére eltaláltad mire van szükségünk.
*Egy fáradt sóhaj szakad fel belőle. Tekintete rövid időre Quantallra siklik, majd visszatér az alkimistához.*
- Nos, megelőztetek a bemutatással. Kis kiegészítés azonban, hogy Quantall Eeyr hű szolgája, aki elvállalta az amulettem megáldását. Szóval az italokat adhatod egyenesen neki is. Én pedig kifizetem majd.
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-30 23:33:45
Üzenet elküldve: 2025-12-30 23:33:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Ha a másik megfigyeli akkor látszik rajta ahogy a sok beszédbe és a hosszas érvelésbe egyre inkább belelovalja magát. Még a korábbi fáradtsága is lassan eltűnik ennek hatására. Viszont szavai nem győzték meg teljesen a másikat. Arra, hogy azért igyekeznek, majd észben tartani a tanácsait csak bólint.*
-Kérlek rá. Tudom megfoghatatlannak hangzik, de igaz.
*Nehéz elhinni, hogy valaha ha elhagy a testünk ereje akkor az elménkben találjuk meg az akaratot, ami tovább visz. Viszont így van. A kapott kérdés hallatán egy kicsit elhallgat. Hol is kéne ezt kezdeni.*
-Ott voltam a karavánpihenő ostrománál. Láttam és beszéltem is azzal az entitással, aki az első roham során megmentett mindenkit a saját élete árán. Egy viharlény volt. Utána egy ideig a thargoknál vendégeskedtem. Felvilágosítottam őket is a világunkat fenyegető veszélyről, majd visszatértem a városba. Akkor már tudtam, hogy valami jelentős dolog készülődik a világban. Fel akartam rá készülni és tenni akartam valamit. Vissza akartam csapni. Itt a templomban kaptam egy feladatot. Egy látnokot kellett felkeresnem. Ehhez viszont egy csapatra volt szükségem. Kalandozókat gyűjtöttem magam köré és végül sikerrel jártam. A látnokot árnymágusok már megölték, de a könyvet amit a sötétség seregéről írt, azt magamhoz tudtam venni. Többször is lemásoltam és ki is egészítettem már. A templomi könyvtár is őriz egy másolatot. Ha gondolja...
*Hogy mit gondol az nem derül már ki ugyanis egy egyszerű, de díszes öltözetű kimért modorú úr lép oda hozzájuk. Quantall is felkel, hogy köszöntse.*
-Üdvözlöm. Az én nevem Quantall*Feltűnően a fajtársra néz, gondolkozik kicsit majd folytatja.*Ackumien Galanodel volna. Miben segíthetek?
*Itt helyben, aki ismeri ezt a nevet az másként ismeri mint odahaza. Tettei kellemetlen dicsfényt vetnek rá. Odahaza onnan ismert, hogy egy nemesi család sarja. Ha valaki nagyon jól informált akkor talán tudhatja, hogy az sem, ugyanis kitagadták. A magyarázat hallatán egyértelművé válik számára, hogy a jól öltözött úr volna az a bizonyos "kedvenc alkimista". Quantall is elismeri magában, hogy valóban meghízható kisugárzás veszi körül Erefiz urat. Az üzletelésbe nem szól bele. Hagyja, hogy egymás közt megbeszéljék.*
*Ha a másik megfigyeli akkor látszik rajta ahogy a sok beszédbe és a hosszas érvelésbe egyre inkább belelovalja magát. Még a korábbi fáradtsága is lassan eltűnik ennek hatására. Viszont szavai nem győzték meg teljesen a másikat. Arra, hogy azért igyekeznek, majd észben tartani a tanácsait csak bólint.*
-Kérlek rá. Tudom megfoghatatlannak hangzik, de igaz.
*Nehéz elhinni, hogy valaha ha elhagy a testünk ereje akkor az elménkben találjuk meg az akaratot, ami tovább visz. Viszont így van. A kapott kérdés hallatán egy kicsit elhallgat. Hol is kéne ezt kezdeni.*
-Ott voltam a karavánpihenő ostrománál. Láttam és beszéltem is azzal az entitással, aki az első roham során megmentett mindenkit a saját élete árán. Egy viharlény volt. Utána egy ideig a thargoknál vendégeskedtem. Felvilágosítottam őket is a világunkat fenyegető veszélyről, majd visszatértem a városba. Akkor már tudtam, hogy valami jelentős dolog készülődik a világban. Fel akartam rá készülni és tenni akartam valamit. Vissza akartam csapni. Itt a templomban kaptam egy feladatot. Egy látnokot kellett felkeresnem. Ehhez viszont egy csapatra volt szükségem. Kalandozókat gyűjtöttem magam köré és végül sikerrel jártam. A látnokot árnymágusok már megölték, de a könyvet amit a sötétség seregéről írt, azt magamhoz tudtam venni. Többször is lemásoltam és ki is egészítettem már. A templomi könyvtár is őriz egy másolatot. Ha gondolja...
*Hogy mit gondol az nem derül már ki ugyanis egy egyszerű, de díszes öltözetű kimért modorú úr lép oda hozzájuk. Quantall is felkel, hogy köszöntse.*
-Üdvözlöm. Az én nevem Quantall*Feltűnően a fajtársra néz, gondolkozik kicsit majd folytatja.*Ackumien Galanodel volna. Miben segíthetek?
*Itt helyben, aki ismeri ezt a nevet az másként ismeri mint odahaza. Tettei kellemetlen dicsfényt vetnek rá. Odahaza onnan ismert, hogy egy nemesi család sarja. Ha valaki nagyon jól informált akkor talán tudhatja, hogy az sem, ugyanis kitagadták. A magyarázat hallatán egyértelművé válik számára, hogy a jól öltözött úr volna az a bizonyos "kedvenc alkimista". Quantall is elismeri magában, hogy valóban meghízható kisugárzás veszi körül Erefiz urat. Az üzletelésbe nem szól bele. Hagyja, hogy egymás közt megbeszéljék.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-30 20:28:18
Üzenet elküldve: 2025-12-30 20:28:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Nagyobb kerülővel érkezett, a háza táján kellett járjon, hogy el is tudja készíteni a komponensekből szükséges italt. Így nem tagadja, Norennaréknak egy keveset várnia kellett, de hát így járja magát a dolog. Gyorsabb hibázni, mint a hibát kijavítani. Nem lesz nehéz dolga kiszúrnia a társaságot a Templomban, Norennar amúgy sem feltűnésmentes látvány, de egy mélységi pap mellett főleg. Kezdeti megérzését a kézen látható szimbólumok is megerősítik, de természetesen a legtisztességesebb módja úgy is az lesz, ha bemutatkoznak egymásnak. Megközelítvén a párost, bár már kitalálni vélte, hogy miért hívatták, azért letudja a kötelező köröket.*
- Békés napot! Nestar Erefiz, örvendek a találkozásnak!
*Talán egy kevés magyarázatot igényelhet a dolog, ugyanis az ő jelenléte direkt nem volt kérve, így a köszönések után ezt meg is teszi.*
- Miután pontos utasításokat nem kaptam, hogy mit és mennyit, ezért magam hoztam el a legerősebb gyorsaságot javító italt. Kettővel készültem, remélhetőleg az egyik elég lesz, ha pedig egyik sem, akkor még később visszatérek. Azt nem fizettetném ki, aminek nem veszik hasznát.
*Nagyobb kerülővel érkezett, a háza táján kellett járjon, hogy el is tudja készíteni a komponensekből szükséges italt. Így nem tagadja, Norennaréknak egy keveset várnia kellett, de hát így járja magát a dolog. Gyorsabb hibázni, mint a hibát kijavítani. Nem lesz nehéz dolga kiszúrnia a társaságot a Templomban, Norennar amúgy sem feltűnésmentes látvány, de egy mélységi pap mellett főleg. Kezdeti megérzését a kézen látható szimbólumok is megerősítik, de természetesen a legtisztességesebb módja úgy is az lesz, ha bemutatkoznak egymásnak. Megközelítvén a párost, bár már kitalálni vélte, hogy miért hívatták, azért letudja a kötelező köröket.*
- Békés napot! Nestar Erefiz, örvendek a találkozásnak!
*Talán egy kevés magyarázatot igényelhet a dolog, ugyanis az ő jelenléte direkt nem volt kérve, így a köszönések után ezt meg is teszi.*
- Miután pontos utasításokat nem kaptam, hogy mit és mennyit, ezért magam hoztam el a legerősebb gyorsaságot javító italt. Kettővel készültem, remélhetőleg az egyik elég lesz, ha pedig egyik sem, akkor még később visszatérek. Azt nem fizettetném ki, aminek nem veszik hasznát.
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-30 16:42:39
Üzenet elküldve: 2025-12-30 16:42:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Norennar hagyja, hogy Quantall végigmondja. Nem szakítja félbe ezúttal sem, és nem is kérdez közbe. A felsorolás végére azonban a figyelme már nem a szavak sodrását követi, hanem inkább azt, ami hiányzik közülük. A példák egymás után sorakoznak, mégis úgy maradnak meg benne, mint különálló darabok, nem pedig egyetlen, összefüggő érvelés részei. Felfogja, hogy Sa'Tereth más. Hogy nem illeszkedik a világ megszokott rontásai közé. A különbség azonban elmosódik: a „hogyan” és a „miért” nem áll össze benne világos képpé.
Egy rövid pillanatra a Mágustorony ura jut eszébe. Hatalom, amelyről mindenki tud, mégsem él állandó rettegésben tőle senki. A gondolat nem kap formát, nem keres kijáratot, csak ott marad, megülve a hallottak súlyát. Szája sarkában fanyar mosoly villan, mintha ezzel is lezárná magában a mérlegelést.
Az orkok kérdése is végigfut rajta, halkan, következtetések nélkül. Ha valóban ugyanaz a kéz mozgatná mindet, másként állnának most a dolgok. Minden bizonnyal a zöldbőrűek találták volna meg a szívet nem pedig Norileina. De nem így történt. Ezt azonban határozottan nem áll szándékában a másik orrára kötni. Nem addig, amíg az amulett ügye le nem zárul és ha lehet, akkor is kihagyja a történetből a lányt.
Végül megvonja a vállát, lassan, kimérten, és megszólal.*
- Nos nem véletlen mondtam, hogy nem paranoia, hanem szakmai ártalom. Mindenesetre igyekszem észben tartani, amit mondtál.
*Egy nyújtózó mozdulattal enged ki magából valamennyit a feszültségből, majd körbepillant a templomtérben, Nestart keresve. Az alkimista egyelőre sehol. Visszafordul Quantall felé.*
- Egyébként hogyan ismerted meg a démonok titkát?
*Norennar hagyja, hogy Quantall végigmondja. Nem szakítja félbe ezúttal sem, és nem is kérdez közbe. A felsorolás végére azonban a figyelme már nem a szavak sodrását követi, hanem inkább azt, ami hiányzik közülük. A példák egymás után sorakoznak, mégis úgy maradnak meg benne, mint különálló darabok, nem pedig egyetlen, összefüggő érvelés részei. Felfogja, hogy Sa'Tereth más. Hogy nem illeszkedik a világ megszokott rontásai közé. A különbség azonban elmosódik: a „hogyan” és a „miért” nem áll össze benne világos képpé.
Egy rövid pillanatra a Mágustorony ura jut eszébe. Hatalom, amelyről mindenki tud, mégsem él állandó rettegésben tőle senki. A gondolat nem kap formát, nem keres kijáratot, csak ott marad, megülve a hallottak súlyát. Szája sarkában fanyar mosoly villan, mintha ezzel is lezárná magában a mérlegelést.
Az orkok kérdése is végigfut rajta, halkan, következtetések nélkül. Ha valóban ugyanaz a kéz mozgatná mindet, másként állnának most a dolgok. Minden bizonnyal a zöldbőrűek találták volna meg a szívet nem pedig Norileina. De nem így történt. Ezt azonban határozottan nem áll szándékában a másik orrára kötni. Nem addig, amíg az amulett ügye le nem zárul és ha lehet, akkor is kihagyja a történetből a lányt.
Végül megvonja a vállát, lassan, kimérten, és megszólal.*
- Nos nem véletlen mondtam, hogy nem paranoia, hanem szakmai ártalom. Mindenesetre igyekszem észben tartani, amit mondtál.
*Egy nyújtózó mozdulattal enged ki magából valamennyit a feszültségből, majd körbepillant a templomtérben, Nestart keresve. Az alkimista egyelőre sehol. Visszafordul Quantall felé.*
- Egyébként hogyan ismerted meg a démonok titkát?
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-30 15:20:50
Üzenet elküldve: 2025-12-30 15:20:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Most nem akasztják meg. Kifejtheti bőven, nem a véleményét. A tudását. Ami a mise közben nem hangzott el. Ami, egyáltalán nem szokott elhangzani tőle mert ez olyan tudás aminek a befogadására nem mindenki alkalmas. A másiknak annak kell lennie ha valóban aktív szereplője szeretne lenni ennek a háborúnak. A fajtárs szavaira bólint. Viszont mikor kifejti, hogy nem hiszi, hogy a sötét isten keze ilyen messzire elérne akkor fanyar mosolyra húzódik a szája. Sajnos de. Minden erre utal. Még érvekkel is alá tudta támasztani az állításait. Arra pedig, hogy nélküle is voltak háborúk megrázza a fejét.*
-Nem ilyen háborúk. Mikor a rabló agyonveri az áldozatát az más. Mikor a földért folyik a harc az más. Mikor a hatalomért folyik a harc az más. Mikor gyűlöletből ölnek még az is más. Érdekből történik mind, de halandó érdekek vannak mögötte. Nem egy istené. Egyik uralkodó se mészárolja le a saját népét. Senki se birtokolhat mindent a világon mert nincs rá kapacitásunk. Aki, élvezetből öl és hasonló céljai vannak halandóként ő se jelenthet olyan nagy veszélyt az egész ismert világunkra. De Sa'Tereth más. Csak egy félisten hatalmát volt lehetőségem egyszer saját bőrömön megtapasztalni és az is túl sok volt egy halandó számára. Azzal is képes voltam rettenetes pusztításra. És nem Sa'Tereth ellen, nem a közvetlen jobbkeze ellen nem volt így se sok esélyem hanem a jobbkezének a jobbkeze ellen. Theorekh így is legyőzött volna ha az istennő nem segít meg. És mindkettőt elemésztette Sa'Tereth, mert öntudattal rendelkeztek és már kiszolgálták a céljait. Ez vár minden szolgálójára és hívére. Mindegy mit hisznek, hogy mit kapnak majd az istenüktől. Tévednek. Nincs helyük Sa'Tereth birodalmában olyanoknak akik nem tartoznak teljes egészében az uralma alá. A szabad akarat nem megengedhető.
*A következő szavakon halkan felnevet.*
-Paranoia? Az olyan félelem aminek nincs alapja. De ennek van. Tényleg a nyomomban volt. Ő és Teysus a nyomomba küldték a követőiket mikor még nem osztottam meg a démonjai gyengeségét senkivel és csak én ismertem ezt a titkot. Tudták, hogy ki vagyok, hol vagyok és mi van nálam pedig nem árultam el senkinek. De az istenek mindent látnak. Még nem jöttem rá miképp lehet elkerülni az ő tekintetüket, de ez is egy fontos lépcső lesz a háborúban. Ne becsüld le a hatalmukat!
*Most nem akasztják meg. Kifejtheti bőven, nem a véleményét. A tudását. Ami a mise közben nem hangzott el. Ami, egyáltalán nem szokott elhangzani tőle mert ez olyan tudás aminek a befogadására nem mindenki alkalmas. A másiknak annak kell lennie ha valóban aktív szereplője szeretne lenni ennek a háborúnak. A fajtárs szavaira bólint. Viszont mikor kifejti, hogy nem hiszi, hogy a sötét isten keze ilyen messzire elérne akkor fanyar mosolyra húzódik a szája. Sajnos de. Minden erre utal. Még érvekkel is alá tudta támasztani az állításait. Arra pedig, hogy nélküle is voltak háborúk megrázza a fejét.*
-Nem ilyen háborúk. Mikor a rabló agyonveri az áldozatát az más. Mikor a földért folyik a harc az más. Mikor a hatalomért folyik a harc az más. Mikor gyűlöletből ölnek még az is más. Érdekből történik mind, de halandó érdekek vannak mögötte. Nem egy istené. Egyik uralkodó se mészárolja le a saját népét. Senki se birtokolhat mindent a világon mert nincs rá kapacitásunk. Aki, élvezetből öl és hasonló céljai vannak halandóként ő se jelenthet olyan nagy veszélyt az egész ismert világunkra. De Sa'Tereth más. Csak egy félisten hatalmát volt lehetőségem egyszer saját bőrömön megtapasztalni és az is túl sok volt egy halandó számára. Azzal is képes voltam rettenetes pusztításra. És nem Sa'Tereth ellen, nem a közvetlen jobbkeze ellen nem volt így se sok esélyem hanem a jobbkezének a jobbkeze ellen. Theorekh így is legyőzött volna ha az istennő nem segít meg. És mindkettőt elemésztette Sa'Tereth, mert öntudattal rendelkeztek és már kiszolgálták a céljait. Ez vár minden szolgálójára és hívére. Mindegy mit hisznek, hogy mit kapnak majd az istenüktől. Tévednek. Nincs helyük Sa'Tereth birodalmában olyanoknak akik nem tartoznak teljes egészében az uralma alá. A szabad akarat nem megengedhető.
*A következő szavakon halkan felnevet.*
-Paranoia? Az olyan félelem aminek nincs alapja. De ennek van. Tényleg a nyomomban volt. Ő és Teysus a nyomomba küldték a követőiket mikor még nem osztottam meg a démonjai gyengeségét senkivel és csak én ismertem ezt a titkot. Tudták, hogy ki vagyok, hol vagyok és mi van nálam pedig nem árultam el senkinek. De az istenek mindent látnak. Még nem jöttem rá miképp lehet elkerülni az ő tekintetüket, de ez is egy fontos lépcső lesz a háborúban. Ne becsüld le a hatalmukat!
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-30 07:50:17
Üzenet elküldve: 2025-12-30 07:50:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Norennar végighallgatja Quantall szavait. Nem szakítja félbe, nem tereli másfelé a a témát. A tekintete rajta marad, időről időre bólint egyet, nem siettetően, inkább jelezve, hogy érti az elhangzottakat. Amikor a mágus visszacsatolást keres, Norennar ismételten egy bólintással nyugtázza: figyel, követ, nem veszítette el a fonalat. A véleményét azonban megtartja magának, amíg a másik be nem fejezi mondandóját. Csak ezután mozdul meg. Megvakarja az állát, ujjai lassan csúsznak végig az ezüstös szőrszálakon, mielőtt megszólalna.*
- Aggasztó gondolatmenet. *Mondja tárgyilagosan.* - És nem vitatom, hogy van alapja. De azt igenis kétlem, hogy a sötét isten keze egészen ennyire hosszúra nyúlna és, hogy ilyen széles körben mozgatná a szálakat.
*Egy pillanatra félrenéz, mintha egy emléket mérlegelne. Akaratlanul is Nori jut eszébe. Elvégre mindaz amit Quantall elmondott Sa'Tereth híveiről, róla nem igazán elmondható. A lány akármennyire is furcsa ugyan úgy érez, szeret, akár bármely más ember. Vagy lehetséges, hogy fajtársának közvetett módon igaza van és a lány csupán megtévesztette. Akárhogy is, ez a gondolatmenet itt abbamarad. Hősünk visszapillant Quantallra, majd folytatja mondandóját.*
- A világ magától is sötét. Háborúk, járványok, árulások akkor is megtörténnek akkor is, ha nincs mögöttük isteni akarat. Az, hogy Sa'Rereth hívei a káoszban lehetőséget látnak, és a saját céljaikra fordítják, még nem bizonyítja, hogy mindennek egyetlen forrása van.
*Vállat von, nem lemondóan, inkább higgadtan.*
- Ettől függetlenül értelek. Ha valaki egész életében egy ilyen hatalom ellen küzd, nem engedheti meg magának a könnyelműséget. Az óvatosság nálad nem paranoia, hanem mondhatni szakmai ártalom.
*Norennar végighallgatja Quantall szavait. Nem szakítja félbe, nem tereli másfelé a a témát. A tekintete rajta marad, időről időre bólint egyet, nem siettetően, inkább jelezve, hogy érti az elhangzottakat. Amikor a mágus visszacsatolást keres, Norennar ismételten egy bólintással nyugtázza: figyel, követ, nem veszítette el a fonalat. A véleményét azonban megtartja magának, amíg a másik be nem fejezi mondandóját. Csak ezután mozdul meg. Megvakarja az állát, ujjai lassan csúsznak végig az ezüstös szőrszálakon, mielőtt megszólalna.*
- Aggasztó gondolatmenet. *Mondja tárgyilagosan.* - És nem vitatom, hogy van alapja. De azt igenis kétlem, hogy a sötét isten keze egészen ennyire hosszúra nyúlna és, hogy ilyen széles körben mozgatná a szálakat.
*Egy pillanatra félrenéz, mintha egy emléket mérlegelne. Akaratlanul is Nori jut eszébe. Elvégre mindaz amit Quantall elmondott Sa'Tereth híveiről, róla nem igazán elmondható. A lány akármennyire is furcsa ugyan úgy érez, szeret, akár bármely más ember. Vagy lehetséges, hogy fajtársának közvetett módon igaza van és a lány csupán megtévesztette. Akárhogy is, ez a gondolatmenet itt abbamarad. Hősünk visszapillant Quantallra, majd folytatja mondandóját.*
- A világ magától is sötét. Háborúk, járványok, árulások akkor is megtörténnek akkor is, ha nincs mögöttük isteni akarat. Az, hogy Sa'Rereth hívei a káoszban lehetőséget látnak, és a saját céljaikra fordítják, még nem bizonyítja, hogy mindennek egyetlen forrása van.
*Vállat von, nem lemondóan, inkább higgadtan.*
- Ettől függetlenül értelek. Ha valaki egész életében egy ilyen hatalom ellen küzd, nem engedheti meg magának a könnyelműséget. Az óvatosság nálad nem paranoia, hanem mondhatni szakmai ártalom.
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-30 00:41:37
Üzenet elküldve: 2025-12-30 00:41:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Mikor a másik elkezd mesélni arról, hogy nem tudja mi az a nekünk akkor értetlenül felé fordul. Aztán a magyarázat hallatán megvilágosodik. Szomorú történet. De sok ilyet hallani. Arra pedig, hogy a fajársat nem vonzza Selyemrév bólint.*
-Értem.
*Ő se vágyik vissza abba a világba amiből kitört. Ebben a városban akármilyen is a közhangulat a fajtájával kapcsolatban, de szabaddá tette. Az ezt követő kérdés után mesélni kezd. Rá jellemző módon hosszasan. Nem tér ki minden lényre. Csak néhányat kiemel közülük. Még a saját tapasztalatait is megosztja. Így teljesen váratlanul éri a váratlan témaváltás. Ez a meglepettség látszik is rajta. Nem válaszol azonnal. Megfontolja mit mondjon és csak utána szólal meg.*
-Bonyolult, de megpróbálom megmagyarázni. Ismét.*Enged meg egy halvány mosolyt.*Háború dúl. Ezt nem csak seregek és csak a szemben álló seregek vívják. Viszont ez a háború különbözik valamiben az általunk megszokottaktól. Vagyis sok mindenben különbözik, de van egy lényeges különbség. Nehéz ezt megmagyarázni, de megpróbálom. Kevesen ismerik úgy Sa'Tereth gondolkodását, még a saját hívei közül is, mint én. Ennek oka, hogy számunkra a belénk nevelt és alapvető értékeinktől teljesen távol áll az a világfelfogás és logika, ami az ő idegen elméjét átjárja. Meséltem róla, hogy mit éreztem mikor Wylnurana istennő személyes áldásában részesültem. Célt kaptam. Egy küldetést amiért harcolhatok. Maguk az engem körülvevő világ szépségei is egyre bizonyosabbá tettek a feladatom fontosságában. A szántóföldeken járva mikor láttam a helyi gyerekeket ahogy szaladgálnak és önfeledten játszanak, a városban mikor szerelmespárok ültek a padokon, a művészet, a tudomány, az eszmék, minden bizonyosságot adott, hogy van miért küzdeni. Van miért élni. Van szépség a világban. A reggeli forró teám és a mellé fogyasztott pirítós örömmel tudott eltölteni. Tudom ezek hétköznapi dolgoknak tűnnek, de Sa'Tereth nem érzi őket. Neki nincsenek érzelmei. Sőt, az ő szemében ezek a mi gyengeségeink. A szabad akaratunk pedig egy apró kellemetlenség amit el fog törölni ha már mindenki a kezében lesz. Amíg nem addig pedig ellenünk használja. A végső célja egy totális, mindenek fölött álló egzisztenciává válni. Az egyetlen tudattá, egyetlen hatalommá, ami uralkodik ezen a világon, amire csak a mi halandók elméje rakja rá az érzelmeink szülte jelzőket. Ez a templom csak bizonyos formába rendezett kövek összessége az ő szemében. Nem tudom sikerült-e valamennyire megérteni, hogy mire gondolok.*Néz kérdőn a másikra. Majd fojtatja.*Na, szóval adódóan megvan a végső cél. Az ahhoz tartozó út során pedig ahogy utaltam rá módszerekben nem válogat. Háború a saját serege és a halandók serege között. Mint történt a karavánpihenőnél vagy a kikötőben. Új katonák toborzása. A hívei mint mondtam nem ismerik ezt a végső célt. Őket a hamis saját halandó céljaiknak megfelelő eszmék vezetik a zászlaja alá, hogy mikor majd eljön az idő akkor késve rádöbbenjenek, hogy végig azért küzdöttek csak, hogy a személyiségüket feladva egy isteni hatalom által vezérelt mozgó húsból és csontból álló eszközzé váljanak. Még Piritanes egy egész város is volt olyan ostoba, hogy behódoljon Sa'Tereth-nek ezzel elárulva az élet princípiumát. Ezeket a csoportokat használja kémekként is a legkülönbözőbb feladatokra. Nem lehet tudni ki az ő szolgája és ki nem. Ki besúgó és ki nem. Ki az akinek mondja magát és ki nem. Korábban is jártak démonok a világban. Az eredarvadászok szervezete tisztességgel irtotta is őket. Ez viszont még egy az eredaroknál is nagyobb veszély. Van még egy módszere amivel képes megtörni nekünk halandóknak az ellenállását. Mégpedig az érzelmeink kihasználása vagy eltiprása. Ezért kérdeztem meg, hogy mi motivál téged. Ezt a célt meg kell ragadnod és a józan eszed minden erejével meg kell védened ugyanis ha elveszi tőled akkor elvesztél. Csak ezek adnak erőt mikor belenézel a szemébe. Ha már nem érzed fontosnak a szeretteid megvédését, az egyetemes jó eszméi csak üres szavak számodra, mikor már nem tudod élvezni az életet és csak a feladat marad, az üres logika akkor legyőzött. Szép lassan megfertőzi az eredetileg kikezdhetetlennek hitt céljaid. Meggyengíti az elméd és a lelked, hogy mikor elbuksz ellene és fel kell kelni akkor már képtelen legyél rá. Elveszítsd az akaraterőd szembeszállni vele. Akár magától a harctól is elmenjen az erőd. Hogy az eszmék tüze helyett a jeges félelem kaparássza a koponyád belsejét. Ilyen ellenfél Sa'Tereth a halál istene. Akinek a szolgái köztünk járnak. Itt a városban. Az utcán mellettük sétálhatunk el. Talán a városvezetésben is ott vannak. A templomban itt lehetnek a hívek közt is mivel az oltár megsérült és már nem tudjuk folyamatosan ellenőrizni vele a betévedők ártó szándékát. Hiszem, hogy köze volt a lázadáshoz. Nem véletlen, hogy aznap egyszerre bukkantak fel a városban Piritanes-i módon képzett néma mestergyilkosok, hogy a papokra támadjanak és hogy vártak minket a különösen veszélyes és bonyolult varázslataikkal és másvilági démonszolgáikkal a tisztáson és itt a templomban is. Pontosán tudták, hogy ez az ő lehetőségük. A pestis se véletlenül jött és irtotta ki a fél várost. Nem véletlen, hogy olyan barátaim akiket veszélyes titkokkal vérteztem fel utána jellemüktől távol álló cselekedeteket hajtottak végre, majd rövid úton meghaltak. És nem véletlen, hogy a most felbukkant ork sereg vezetője egy magát Vádlónak nevező mélységi varázshasználó, akiről az erőd szinte csodával határos módon történő felbukkanása kapcsán számításba vehetjük, azt hogy egy földmágus, ami Piritanes specialitása. A háborút nem Arthenior ellen vívja a sötét isten hanem minden élőlény ellen. Ha nem aratott teljes sikert a lázadással akkor más módszert alkalmaz. Tudomásom van róla, hogy másik ellenfele, aki miatt meg kellett osztania az erejét, visszahúzódott a világunkból úgyhogy megint nagyobb figyelmet tud rénk fordítani. Az orkok tökéletesek arra, hogy a céljait szolgálják. Lelkesen ölnek és döglenek meg a harcban. A háború után pedig egy újabb seregre elegendő hulla fog szerte szét heverni. Ő nem válogatja szét őket fajok vagy hovatartozás szerint. Számára mind csak hús és csonthalmok vagyunk. Mit gondolsz miért ölnek meg mindenkit? Miért nem ejtenek értékes túszokat akiket szokás egy háború során? Honnan a technológia egy olyan erőd felépítéséhez? Ha nem is maga Sa'Tereth, aki emögött áll, de egy olyan hatalom, ami nagyobb veszélyt jelent ránk az orkoknál. Akik ellen ahogy korábban mondtam a saját céljaik és eszméik vannak felhasználva. Ez az egész csak egy csapda Norennar.
*Mikor a másik elkezd mesélni arról, hogy nem tudja mi az a nekünk akkor értetlenül felé fordul. Aztán a magyarázat hallatán megvilágosodik. Szomorú történet. De sok ilyet hallani. Arra pedig, hogy a fajársat nem vonzza Selyemrév bólint.*
-Értem.
*Ő se vágyik vissza abba a világba amiből kitört. Ebben a városban akármilyen is a közhangulat a fajtájával kapcsolatban, de szabaddá tette. Az ezt követő kérdés után mesélni kezd. Rá jellemző módon hosszasan. Nem tér ki minden lényre. Csak néhányat kiemel közülük. Még a saját tapasztalatait is megosztja. Így teljesen váratlanul éri a váratlan témaváltás. Ez a meglepettség látszik is rajta. Nem válaszol azonnal. Megfontolja mit mondjon és csak utána szólal meg.*
-Bonyolult, de megpróbálom megmagyarázni. Ismét.*Enged meg egy halvány mosolyt.*Háború dúl. Ezt nem csak seregek és csak a szemben álló seregek vívják. Viszont ez a háború különbözik valamiben az általunk megszokottaktól. Vagyis sok mindenben különbözik, de van egy lényeges különbség. Nehéz ezt megmagyarázni, de megpróbálom. Kevesen ismerik úgy Sa'Tereth gondolkodását, még a saját hívei közül is, mint én. Ennek oka, hogy számunkra a belénk nevelt és alapvető értékeinktől teljesen távol áll az a világfelfogás és logika, ami az ő idegen elméjét átjárja. Meséltem róla, hogy mit éreztem mikor Wylnurana istennő személyes áldásában részesültem. Célt kaptam. Egy küldetést amiért harcolhatok. Maguk az engem körülvevő világ szépségei is egyre bizonyosabbá tettek a feladatom fontosságában. A szántóföldeken járva mikor láttam a helyi gyerekeket ahogy szaladgálnak és önfeledten játszanak, a városban mikor szerelmespárok ültek a padokon, a művészet, a tudomány, az eszmék, minden bizonyosságot adott, hogy van miért küzdeni. Van miért élni. Van szépség a világban. A reggeli forró teám és a mellé fogyasztott pirítós örömmel tudott eltölteni. Tudom ezek hétköznapi dolgoknak tűnnek, de Sa'Tereth nem érzi őket. Neki nincsenek érzelmei. Sőt, az ő szemében ezek a mi gyengeségeink. A szabad akaratunk pedig egy apró kellemetlenség amit el fog törölni ha már mindenki a kezében lesz. Amíg nem addig pedig ellenünk használja. A végső célja egy totális, mindenek fölött álló egzisztenciává válni. Az egyetlen tudattá, egyetlen hatalommá, ami uralkodik ezen a világon, amire csak a mi halandók elméje rakja rá az érzelmeink szülte jelzőket. Ez a templom csak bizonyos formába rendezett kövek összessége az ő szemében. Nem tudom sikerült-e valamennyire megérteni, hogy mire gondolok.*Néz kérdőn a másikra. Majd fojtatja.*Na, szóval adódóan megvan a végső cél. Az ahhoz tartozó út során pedig ahogy utaltam rá módszerekben nem válogat. Háború a saját serege és a halandók serege között. Mint történt a karavánpihenőnél vagy a kikötőben. Új katonák toborzása. A hívei mint mondtam nem ismerik ezt a végső célt. Őket a hamis saját halandó céljaiknak megfelelő eszmék vezetik a zászlaja alá, hogy mikor majd eljön az idő akkor késve rádöbbenjenek, hogy végig azért küzdöttek csak, hogy a személyiségüket feladva egy isteni hatalom által vezérelt mozgó húsból és csontból álló eszközzé váljanak. Még Piritanes egy egész város is volt olyan ostoba, hogy behódoljon Sa'Tereth-nek ezzel elárulva az élet princípiumát. Ezeket a csoportokat használja kémekként is a legkülönbözőbb feladatokra. Nem lehet tudni ki az ő szolgája és ki nem. Ki besúgó és ki nem. Ki az akinek mondja magát és ki nem. Korábban is jártak démonok a világban. Az eredarvadászok szervezete tisztességgel irtotta is őket. Ez viszont még egy az eredaroknál is nagyobb veszély. Van még egy módszere amivel képes megtörni nekünk halandóknak az ellenállását. Mégpedig az érzelmeink kihasználása vagy eltiprása. Ezért kérdeztem meg, hogy mi motivál téged. Ezt a célt meg kell ragadnod és a józan eszed minden erejével meg kell védened ugyanis ha elveszi tőled akkor elvesztél. Csak ezek adnak erőt mikor belenézel a szemébe. Ha már nem érzed fontosnak a szeretteid megvédését, az egyetemes jó eszméi csak üres szavak számodra, mikor már nem tudod élvezni az életet és csak a feladat marad, az üres logika akkor legyőzött. Szép lassan megfertőzi az eredetileg kikezdhetetlennek hitt céljaid. Meggyengíti az elméd és a lelked, hogy mikor elbuksz ellene és fel kell kelni akkor már képtelen legyél rá. Elveszítsd az akaraterőd szembeszállni vele. Akár magától a harctól is elmenjen az erőd. Hogy az eszmék tüze helyett a jeges félelem kaparássza a koponyád belsejét. Ilyen ellenfél Sa'Tereth a halál istene. Akinek a szolgái köztünk járnak. Itt a városban. Az utcán mellettük sétálhatunk el. Talán a városvezetésben is ott vannak. A templomban itt lehetnek a hívek közt is mivel az oltár megsérült és már nem tudjuk folyamatosan ellenőrizni vele a betévedők ártó szándékát. Hiszem, hogy köze volt a lázadáshoz. Nem véletlen, hogy aznap egyszerre bukkantak fel a városban Piritanes-i módon képzett néma mestergyilkosok, hogy a papokra támadjanak és hogy vártak minket a különösen veszélyes és bonyolult varázslataikkal és másvilági démonszolgáikkal a tisztáson és itt a templomban is. Pontosán tudták, hogy ez az ő lehetőségük. A pestis se véletlenül jött és irtotta ki a fél várost. Nem véletlen, hogy olyan barátaim akiket veszélyes titkokkal vérteztem fel utána jellemüktől távol álló cselekedeteket hajtottak végre, majd rövid úton meghaltak. És nem véletlen, hogy a most felbukkant ork sereg vezetője egy magát Vádlónak nevező mélységi varázshasználó, akiről az erőd szinte csodával határos módon történő felbukkanása kapcsán számításba vehetjük, azt hogy egy földmágus, ami Piritanes specialitása. A háborút nem Arthenior ellen vívja a sötét isten hanem minden élőlény ellen. Ha nem aratott teljes sikert a lázadással akkor más módszert alkalmaz. Tudomásom van róla, hogy másik ellenfele, aki miatt meg kellett osztania az erejét, visszahúzódott a világunkból úgyhogy megint nagyobb figyelmet tud rénk fordítani. Az orkok tökéletesek arra, hogy a céljait szolgálják. Lelkesen ölnek és döglenek meg a harcban. A háború után pedig egy újabb seregre elegendő hulla fog szerte szét heverni. Ő nem válogatja szét őket fajok vagy hovatartozás szerint. Számára mind csak hús és csonthalmok vagyunk. Mit gondolsz miért ölnek meg mindenkit? Miért nem ejtenek értékes túszokat akiket szokás egy háború során? Honnan a technológia egy olyan erőd felépítéséhez? Ha nem is maga Sa'Tereth, aki emögött áll, de egy olyan hatalom, ami nagyobb veszélyt jelent ránk az orkoknál. Akik ellen ahogy korábban mondtam a saját céljaik és eszméik vannak felhasználva. Ez az egész csak egy csapda Norennar.
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-29 23:07:49
Üzenet elküldve: 2025-12-29 23:07:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall kérdésére Norennar előbb csak megvonja a vállát. A mozdulatban nincs dac, sem keserűség, inkább valamiféle véglegesség. Ujjai továbbra is összekulcsolva pihennek, teste előrehajolva marad, mintha ezzel is jelezné: ez a múlt már nem az, amibe érdemes kapaszkodni.*
- Azt sem tudom már, kik azok a „nekünk”. *Szólal meg halkan.* - Az idejét sem tudom, mikor láttam utoljára akár egyetlen rokonomat is. Engem pedig… *Egy rövid szünet.* - Nos, nem különösebben vonz a Selyemrév.
*Ezzel a témát le is zárja. Nem tér vissza rá, nem bontja tovább. Figyelme teljes egészében Quantall felé fordul, amikor a mágus belekezd a démonokról szóló felsorolásba. Norennar most egészen másként hallgat, mint eddig. A tekintete éber, mozdulatlan, mintha minden egyes szó helyet keresne magának benne. Nem szakítja félbe, nem türelmetlen. Ezúttal valóban tanul és issza a fajtársa szavait.
A felsorolás közepe táján azonban egy gondolat egyre makacsabbul formálódik meg benne. Amikor végül megszólal, hangja nyugodt marad, de a kérdés súlya érezhető.*
- Mégis… *Kezdi lassan, már-már puhatolózva.* - Miből gondoltad, hogy a zöldbőrűek a sötét isten szolgái?
*Oldalra pillant Quantallra, nem kihívóan, inkább vizsgálódva.*
- Én nem láttam köztük efféle lényeket. *Teszi hozzá.* - Sem démoni kíséretet, sem a lepelhez hasonló borzalmat. Még egy egyszerű, felkeltett testet sem.
*Az észrevételen nem szemrehányó, mégis felfedezhetőek benne a gyanakvás halovány jelei.*
*Quantall kérdésére Norennar előbb csak megvonja a vállát. A mozdulatban nincs dac, sem keserűség, inkább valamiféle véglegesség. Ujjai továbbra is összekulcsolva pihennek, teste előrehajolva marad, mintha ezzel is jelezné: ez a múlt már nem az, amibe érdemes kapaszkodni.*
- Azt sem tudom már, kik azok a „nekünk”. *Szólal meg halkan.* - Az idejét sem tudom, mikor láttam utoljára akár egyetlen rokonomat is. Engem pedig… *Egy rövid szünet.* - Nos, nem különösebben vonz a Selyemrév.
*Ezzel a témát le is zárja. Nem tér vissza rá, nem bontja tovább. Figyelme teljes egészében Quantall felé fordul, amikor a mágus belekezd a démonokról szóló felsorolásba. Norennar most egészen másként hallgat, mint eddig. A tekintete éber, mozdulatlan, mintha minden egyes szó helyet keresne magának benne. Nem szakítja félbe, nem türelmetlen. Ezúttal valóban tanul és issza a fajtársa szavait.
A felsorolás közepe táján azonban egy gondolat egyre makacsabbul formálódik meg benne. Amikor végül megszólal, hangja nyugodt marad, de a kérdés súlya érezhető.*
- Mégis… *Kezdi lassan, már-már puhatolózva.* - Miből gondoltad, hogy a zöldbőrűek a sötét isten szolgái?
*Oldalra pillant Quantallra, nem kihívóan, inkább vizsgálódva.*
- Én nem láttam köztük efféle lényeket. *Teszi hozzá.* - Sem démoni kíséretet, sem a lepelhez hasonló borzalmat. Még egy egyszerű, felkeltett testet sem.
*Az észrevételen nem szemrehányó, mégis felfedezhetőek benne a gyanakvás halovány jelei.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:48:07
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:48:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*A fáradtság szinte lerí róla ahogy igyekszik összeszedni magát. Ettől függetlenül már csak az illem is megköveteli, hogy a másiknak helyet adjon. Meg nem is sokat javítana a helyzeten kínosságán, ha úgy várnák meg, azt a bizonyos alkimistát, hogy a másik mellette áll. A kapott kérdésre őszintén válaszol. Egyedül saját nehezen megfogalmazható érzéseit hagyja ki ebből, de ez nem is tartozik a másikra. Lehet maga is tapasztalja őket. Annak szavai alapján talán nem annyira. Nos, igen. Erős tud lenni a fajtájánál a hagyományok belenevelése a társadalom tagjaiba. Akkor is ha nemes vagy. Ha pedig egy nemesi vérű hím... Végül egy dologra kérdez rá.*
-Nektek sikerült visszavásárolnotok a rangotokat a lázadás után?
*Hallott erről a kezdeményezésről. Komikus dolog. Felhúztak egy egész negyedet a városi elitnek és a nem létező nemességgel fizettették meg ennek a munkának a díját. Cserébe pedig névleges rangot kaptak. Nevetséges egy rendszer. A következő kérdés hallatán ő is a másikra néz. Némi hallgatás után végül megszólal.*
-Van amelyik ellen igen. Úgy hiszem, hogy a tudás az igazi fegyver. Sőt, biztos vagyok benne. Még maguk az istenek is megmozdultak mikor megismertem a démonok titkát. Csak mióta több példányban is lemásoltam és terjesztettem a tudást az óta lett nyugtom tőlük, de azzal biztos sikerült a halálisten lába alá rúgnom. Szóval a démon egyfajta gyűjtőfogalom. Fogalmazhatnék úgy is, hogy eltorzult e világi vagy idegen másvilági létformák amik jelentős számban a halál istenét szolgálják. Vannak köztük olyanok akik kísértet szerűek. Őket csak mágikus fegyverrel lehet elpusztítani. Vannak viszont húsból is. Azoknak van, hogy az egyszerű fém is árthat bár van amelyiknek e mellé is ismerni kell a trükkjét. Például az elnyűhetetlenek olyan élőholtak akiket nem sebez, se a tűz, se mágia. A fegyver igen, de végleg megölni csak úgy lehet ha a testén elhelyezett tenyérnyi rúnakört megsemmisítik. A többlétűek halandók voltak akik behódoltak a sötét istennek a hallhatatlanságért. Az ő elpusztításukhoz el kell őket választani attól a kéken ragyogó varázstárgytól, ami a lelküket a testükben tartja. A durrogók azok is húsvér bestiák. Eleven láng ég bennük és dögevők. Viszont ha eleget zabáltak akkor egy robbanás tépi szét a tüskés testüket hatalmas károkat okozva a környezetében. Nem összekeverendők a pokolkutyákkal akik a kikötő ostromakor voltak jelen és jelentek meg nagyobb számban itt a város környékén is utána. Igaz bennük is eleven láng ég, de az ő testük kutyaszerű és azokat a lángokat képesek a szájnyílásukon messzire elköpni. A cincálók óriási lomha, de hatalmas erejű holtestek amiknek a létrehozásához is több testre van szükség. Az ő gyengéje a tűz és a lefejezés. A sereg felderítői pedig a vadászok. Torz démoni gwuffok amik képesek akár húsz méterre is elköpni a savas váladékot amit a testükön lévő mirigyeik termelnek. Vannak még rettenetes lények. Például a lepel aminek a neve nem adja jól át, azt a borzalmat amit képvisel. Képes holtesteket magába forrasztani. Halott húsból és csontokból álló élő falként alkalmazzák őket a harcokban és csak úgy lehet véglegesen elpusztítani ha a közepén lévő humanoid élőholtat megszabadítják mindkét lábától. Én magam árnymágusokkal találkoztam még. Egykor emberek voltak, de eladták az életüket a hatalmukért. A testük gyíkszerűvé torzult a mágiájuk pedig teljesen más eredetű, mint a hétköznapi varázslóké. Csakis árnyak közt tudnak létezni. A fény gyengíti őket, a teljes fény pedig el is pusztítja. Az árnyakból hozzák létre a varázslataikat. Ezzel viszont fényt hoznak létre és csökkentik a saját mozgásterüket. Képesek is az árnyak közt közlekedni. Az egyikbe belépnek, a másikból pedig ki. Ami, viszont igazán veszélyessé teszi őket az-az általuk forgatott fegyver. A láthatatlan penge. Egy arany markolat melynek sötétségből áll a pengéje és áthatol minden anyagon mintha árnyék lenne. Viszont akit megvágnak vele az érzi a fájdalmat. Akit pedig szíven szúrnak látszólag meghal. Csak látszólag. Ugyanis minden sebzést amit okoznak a delelő napfény be tud gyógyítani. Még a szíven szúrtat is visszahozza a halálból. Róluk meséltem a matrónának is.
*A fáradtság szinte lerí róla ahogy igyekszik összeszedni magát. Ettől függetlenül már csak az illem is megköveteli, hogy a másiknak helyet adjon. Meg nem is sokat javítana a helyzeten kínosságán, ha úgy várnák meg, azt a bizonyos alkimistát, hogy a másik mellette áll. A kapott kérdésre őszintén válaszol. Egyedül saját nehezen megfogalmazható érzéseit hagyja ki ebből, de ez nem is tartozik a másikra. Lehet maga is tapasztalja őket. Annak szavai alapján talán nem annyira. Nos, igen. Erős tud lenni a fajtájánál a hagyományok belenevelése a társadalom tagjaiba. Akkor is ha nemes vagy. Ha pedig egy nemesi vérű hím... Végül egy dologra kérdez rá.*
-Nektek sikerült visszavásárolnotok a rangotokat a lázadás után?
*Hallott erről a kezdeményezésről. Komikus dolog. Felhúztak egy egész negyedet a városi elitnek és a nem létező nemességgel fizettették meg ennek a munkának a díját. Cserébe pedig névleges rangot kaptak. Nevetséges egy rendszer. A következő kérdés hallatán ő is a másikra néz. Némi hallgatás után végül megszólal.*
-Van amelyik ellen igen. Úgy hiszem, hogy a tudás az igazi fegyver. Sőt, biztos vagyok benne. Még maguk az istenek is megmozdultak mikor megismertem a démonok titkát. Csak mióta több példányban is lemásoltam és terjesztettem a tudást az óta lett nyugtom tőlük, de azzal biztos sikerült a halálisten lába alá rúgnom. Szóval a démon egyfajta gyűjtőfogalom. Fogalmazhatnék úgy is, hogy eltorzult e világi vagy idegen másvilági létformák amik jelentős számban a halál istenét szolgálják. Vannak köztük olyanok akik kísértet szerűek. Őket csak mágikus fegyverrel lehet elpusztítani. Vannak viszont húsból is. Azoknak van, hogy az egyszerű fém is árthat bár van amelyiknek e mellé is ismerni kell a trükkjét. Például az elnyűhetetlenek olyan élőholtak akiket nem sebez, se a tűz, se mágia. A fegyver igen, de végleg megölni csak úgy lehet ha a testén elhelyezett tenyérnyi rúnakört megsemmisítik. A többlétűek halandók voltak akik behódoltak a sötét istennek a hallhatatlanságért. Az ő elpusztításukhoz el kell őket választani attól a kéken ragyogó varázstárgytól, ami a lelküket a testükben tartja. A durrogók azok is húsvér bestiák. Eleven láng ég bennük és dögevők. Viszont ha eleget zabáltak akkor egy robbanás tépi szét a tüskés testüket hatalmas károkat okozva a környezetében. Nem összekeverendők a pokolkutyákkal akik a kikötő ostromakor voltak jelen és jelentek meg nagyobb számban itt a város környékén is utána. Igaz bennük is eleven láng ég, de az ő testük kutyaszerű és azokat a lángokat képesek a szájnyílásukon messzire elköpni. A cincálók óriási lomha, de hatalmas erejű holtestek amiknek a létrehozásához is több testre van szükség. Az ő gyengéje a tűz és a lefejezés. A sereg felderítői pedig a vadászok. Torz démoni gwuffok amik képesek akár húsz méterre is elköpni a savas váladékot amit a testükön lévő mirigyeik termelnek. Vannak még rettenetes lények. Például a lepel aminek a neve nem adja jól át, azt a borzalmat amit képvisel. Képes holtesteket magába forrasztani. Halott húsból és csontokból álló élő falként alkalmazzák őket a harcokban és csak úgy lehet véglegesen elpusztítani ha a közepén lévő humanoid élőholtat megszabadítják mindkét lábától. Én magam árnymágusokkal találkoztam még. Egykor emberek voltak, de eladták az életüket a hatalmukért. A testük gyíkszerűvé torzult a mágiájuk pedig teljesen más eredetű, mint a hétköznapi varázslóké. Csakis árnyak közt tudnak létezni. A fény gyengíti őket, a teljes fény pedig el is pusztítja. Az árnyakból hozzák létre a varázslataikat. Ezzel viszont fényt hoznak létre és csökkentik a saját mozgásterüket. Képesek is az árnyak közt közlekedni. Az egyikbe belépnek, a másikból pedig ki. Ami, viszont igazán veszélyessé teszi őket az-az általuk forgatott fegyver. A láthatatlan penge. Egy arany markolat melynek sötétségből áll a pengéje és áthatol minden anyagon mintha árnyék lenne. Viszont akit megvágnak vele az érzi a fájdalmat. Akit pedig szíven szúrnak látszólag meghal. Csak látszólag. Ugyanis minden sebzést amit okoznak a delelő napfény be tud gyógyítani. Még a szíven szúrtat is visszahozza a halálból. Róluk meséltem a matrónának is.
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-29 21:26:34
Üzenet elküldve: 2025-12-29 21:26:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Norennar a padsoroknál talál rá Quantallra. Nem szól azonnal. Megértően méri fel a másikat: a tartását, a halántékát dörzsölő mozdulatot, a fáradtságot, ami nem csak a testet, de az elmét is megülte. Amikor Quantall maga mellé int, Norennar odalép és leül mellé. Nem túl közel, nem túl távol. Ültében előrehajol, könyökeit a térdére támasztja, ujjait összekulcsolja maga előtt. Egy darabig csak a kőpadló mintázatát figyeli némán.
Quantall válaszát hallva Norennar csak hümment egyet, lassan, elgondolkodva a hallottakon. Nem egészen erre a számított, viszont kellemesen csalódott. Családjának így sincs túl jó hírneve, de ez kivételesen egy olyan információ volt, ami nem csorbít rajta még inkább.*
- Én még azelőtt ismertem meg, hogy matróna lett volna. *Szólal meg végül.* - Vagy legalábbis… láttam. Akkoriban még sem állt jogomban megszólítani. Persze a késztetést sem éreztem rá. Viszont az egykori testőrével nemrégiben találkoztam. *Norennar halkan, de hosszasan felsóhajt.* - Viszont azóta ő is felszívódott. Kár érte.
*Oldalra pillant Quantallra, nem kihívóan, inkább nyíltan.*
- A démonok elleni harc mikéntje, mi? *Megismétli a hallottakat, ízlelgetve a szavakat.* - Ez engem is érdekelne.
*Ujjai egy pillanatra megfeszülnek, majd újra ellazulnak.*
- Egy hozzám hasonló, egyszerű halandónak… *Keresi a pontos kifejezést.* - Van egyáltalán bármi esélye egy démon ellen?
*A kérdés őszinte. Nem kihívás, nem kétkedés. Inkább annak beismerése, hogy eddig a határig a kard, az ész és a tapasztalat elég volt, de lehet, hogy innen már nem.*
*Norennar a padsoroknál talál rá Quantallra. Nem szól azonnal. Megértően méri fel a másikat: a tartását, a halántékát dörzsölő mozdulatot, a fáradtságot, ami nem csak a testet, de az elmét is megülte. Amikor Quantall maga mellé int, Norennar odalép és leül mellé. Nem túl közel, nem túl távol. Ültében előrehajol, könyökeit a térdére támasztja, ujjait összekulcsolja maga előtt. Egy darabig csak a kőpadló mintázatát figyeli némán.
Quantall válaszát hallva Norennar csak hümment egyet, lassan, elgondolkodva a hallottakon. Nem egészen erre a számított, viszont kellemesen csalódott. Családjának így sincs túl jó hírneve, de ez kivételesen egy olyan információ volt, ami nem csorbít rajta még inkább.*
- Én még azelőtt ismertem meg, hogy matróna lett volna. *Szólal meg végül.* - Vagy legalábbis… láttam. Akkoriban még sem állt jogomban megszólítani. Persze a késztetést sem éreztem rá. Viszont az egykori testőrével nemrégiben találkoztam. *Norennar halkan, de hosszasan felsóhajt.* - Viszont azóta ő is felszívódott. Kár érte.
*Oldalra pillant Quantallra, nem kihívóan, inkább nyíltan.*
- A démonok elleni harc mikéntje, mi? *Megismétli a hallottakat, ízlelgetve a szavakat.* - Ez engem is érdekelne.
*Ujjai egy pillanatra megfeszülnek, majd újra ellazulnak.*
- Egy hozzám hasonló, egyszerű halandónak… *Keresi a pontos kifejezést.* - Van egyáltalán bármi esélye egy démon ellen?
*A kérdés őszinte. Nem kihívás, nem kétkedés. Inkább annak beismerése, hogy eddig a határig a kard, az ész és a tapasztalat elég volt, de lehet, hogy innen már nem.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-29 20:33:12
Üzenet elküldve: 2025-12-29 20:33:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Ritka, hogy valóban bosszús legyen. Magára pedig nagyon rég volt már ennyire. Így a közbeszólás is elsőre csak egy sötét pillantást vállt ki belőle. Nem nagyon érdekli őt az istennő háza. De végül azért lehiggad. Megpróbálja megmagyarázni a helyzetet és a tisztesség által megkövetelt módon eljárni, de megakasztják és a másik úgy néz ki szeretne tovább próbálkozni. A kérdés hallatán elhúzza a száját.*
-Persze. Bár...Kicsit mindenképp le kéne előtte ülnöm. Elfáradtam. Egy kicsit.
*Ennyire talán még soha nem terhelte meg az elméjét. Olyan érzése van mintha egy felmosórongy lenne a fejében. A kérésre bólint. Majd mikor magára marad akkor a padokhoz sétál és leül az első sorba. A halántékát dörgölve próbál javítani ezen a diszkomfortérzetén egyelőre még nem túl nagy sikerrel. Így találhat rá a visszatérő fajtárs is. Annak szavaira bólint. Kedvenc alkimista. Elsőre botor dolognak hangzik, de látta már mire képes egy ilyen szakember. Eszébe jut az a tharg tündérlány. Biztos benne, hogy nem szerettette meg magát vele. De ez volt a feladata. Az utálatot elviseli, de a másik legalább túlélte, azt a poklot. Bátor lány volt. Csak egy kissé felelőtlen. Maga mellé mutat, hogy ha Norennar szeretne akkor foglaljon helyet. A kapott kérdés kissé zavarba hozza. Nehéz megfogalmazni.*
-Ismertem. Kétszer vagy háromszor volt lehetőségünk beszélni. Tudom, hogy a démonok elleni küzdelem mikéntje őt is érdekelte.
*Ritka, hogy valóban bosszús legyen. Magára pedig nagyon rég volt már ennyire. Így a közbeszólás is elsőre csak egy sötét pillantást vállt ki belőle. Nem nagyon érdekli őt az istennő háza. De végül azért lehiggad. Megpróbálja megmagyarázni a helyzetet és a tisztesség által megkövetelt módon eljárni, de megakasztják és a másik úgy néz ki szeretne tovább próbálkozni. A kérdés hallatán elhúzza a száját.*
-Persze. Bár...Kicsit mindenképp le kéne előtte ülnöm. Elfáradtam. Egy kicsit.
*Ennyire talán még soha nem terhelte meg az elméjét. Olyan érzése van mintha egy felmosórongy lenne a fejében. A kérésre bólint. Majd mikor magára marad akkor a padokhoz sétál és leül az első sorba. A halántékát dörgölve próbál javítani ezen a diszkomfortérzetén egyelőre még nem túl nagy sikerrel. Így találhat rá a visszatérő fajtárs is. Annak szavaira bólint. Kedvenc alkimista. Elsőre botor dolognak hangzik, de látta már mire képes egy ilyen szakember. Eszébe jut az a tharg tündérlány. Biztos benne, hogy nem szerettette meg magát vele. De ez volt a feladata. Az utálatot elviseli, de a másik legalább túlélte, azt a poklot. Bátor lány volt. Csak egy kissé felelőtlen. Maga mellé mutat, hogy ha Norennar szeretne akkor foglaljon helyet. A kapott kérdés kissé zavarba hozza. Nehéz megfogalmazni.*
-Ismertem. Kétszer vagy háromszor volt lehetőségünk beszélni. Tudom, hogy a démonok elleni küzdelem mikéntje őt is érdekelte.
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-29 19:07:01
Üzenet elküldve: 2025-12-29 19:07:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Ha Norennar számára a rituálé kimenetele nem is lett volna egyértelmű Quantall arckifejezéséből, a felcsattanó szitokszavak minden kétséget eloszlatnak. A mélységi fáradtan fújja ki a levegőt, majd oldalra billenti a fejét.*
- Jobb, ha ezeket a szavakat meghagyod az Istennő házán kívülre.
*Mondja szárazon, nem szemrehányón, inkább tényként. Amikor Quantall magyarázkodni kezd, Norennar felemeli a tenyerét, jelezve, hogy nincs szükség rá.*
- Szerzek még italt. Ezen ne múljon. *Teszi hozzá röviden.* - Már, ha ezek után még megpróbálkoznál az áldással.
*Egy pillanatra a kijárat felé néz, majd vissza a másikra.*
- Várj itt, kérlek.
*Azzal ki is lép a Templom elé. Rövid keresgélés után megállít egy szegényes külsejű fiút.*
- Hé, kölyök. Akarsz keresni húsz aranyat?
*A fiú szeme felcsillan, kettőn pislant, majd bőszen bólogatni kezd. Norennar a tenyerébe nyomja mind a 20 érmét, anélkül, hogy elengedné a fiú kezét.*
- Keresd meg nekem a Nestar Erefiz névre hallgató alkimistát. Félvér, szögletes arcú, sötét hajú figura. Nemesekre jellemző a fizimiskája. Add át neki az üzenetem! Az üzenet mindössze annyi, hogy: További barna italokra lenne szükségem a Templomban. Ha kérdi kitől jön, akkor csak annyit mondj, hogy Norennar! A többit tudni fogja. A legjobb, ha a piactéren kezded a keresést.
*Norennar elengedi a fiú kezét, majd így folytatja.*
- Ajánlom, hogy ne lógj meg a pénzzel.
*A kölyök bólint, aztán elrohan a piactér irányába. Norennar ismét felsóhajt. A zsebébe nyúl a pipájáért, ám végül meggondolja magát és visszasétál a templomba Quantallhoz. Ha a mélységi azóta nem távozott, Norennar egy biccentéssel üdvözli újra, majd így szól.*
- Ha minden jól megy, nemsokára megérkezik a „kedvenc” alkimistám az italokkal. Addig kénytelenek leszünk elütni az időt.
*Mondja arcán barátságos mosollyal, majd megvakargatja tarkóját, félre pillant, aztán újra Quantallra.*
- Egyébként… miért érdekel, mi történt a matrónával?
*Ha Norennar számára a rituálé kimenetele nem is lett volna egyértelmű Quantall arckifejezéséből, a felcsattanó szitokszavak minden kétséget eloszlatnak. A mélységi fáradtan fújja ki a levegőt, majd oldalra billenti a fejét.*
- Jobb, ha ezeket a szavakat meghagyod az Istennő házán kívülre.
*Mondja szárazon, nem szemrehányón, inkább tényként. Amikor Quantall magyarázkodni kezd, Norennar felemeli a tenyerét, jelezve, hogy nincs szükség rá.*
- Szerzek még italt. Ezen ne múljon. *Teszi hozzá röviden.* - Már, ha ezek után még megpróbálkoznál az áldással.
*Egy pillanatra a kijárat felé néz, majd vissza a másikra.*
- Várj itt, kérlek.
*Azzal ki is lép a Templom elé. Rövid keresgélés után megállít egy szegényes külsejű fiút.*
- Hé, kölyök. Akarsz keresni húsz aranyat?
*A fiú szeme felcsillan, kettőn pislant, majd bőszen bólogatni kezd. Norennar a tenyerébe nyomja mind a 20 érmét
, anélkül, hogy elengedné a fiú kezét.*- Keresd meg nekem a Nestar Erefiz névre hallgató alkimistát. Félvér, szögletes arcú, sötét hajú figura. Nemesekre jellemző a fizimiskája. Add át neki az üzenetem! Az üzenet mindössze annyi, hogy: További barna italokra lenne szükségem a Templomban. Ha kérdi kitől jön, akkor csak annyit mondj, hogy Norennar! A többit tudni fogja. A legjobb, ha a piactéren kezded a keresést.
*Norennar elengedi a fiú kezét, majd így folytatja.*
- Ajánlom, hogy ne lógj meg a pénzzel.
*A kölyök bólint, aztán elrohan a piactér irányába. Norennar ismét felsóhajt. A zsebébe nyúl a pipájáért, ám végül meggondolja magát és visszasétál a templomba Quantallhoz. Ha a mélységi azóta nem távozott, Norennar egy biccentéssel üdvözli újra, majd így szól.*
- Ha minden jól megy, nemsokára megérkezik a „kedvenc” alkimistám az italokkal. Addig kénytelenek leszünk elütni az időt.
*Mondja arcán barátságos mosollyal, majd megvakargatja tarkóját, félre pillant, aztán újra Quantallra.*
- Egyébként… miért érdekel, mi történt a matrónával?
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-29 18:34:14
Üzenet elküldve: 2025-12-29 18:34:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Valóban nehéz varázslat. Méghozzá kimerült is. A szertartás levezetése és ez a sok beszéd és elmélkedés, meg a korábbi kardáldás megviselték őt. Lehet érdemesebb lett volna rápihenni, de ki szokott olyat? Annak se tudja napját se mikor volt utoljára olyan, hogy egy éjszakát nyugodtan átaludt volna. Az eredmény viszont egyértelmű. Érzi magában, hogy a varázslat nem jött össze. Arcán a harag egyértelmű kifejezése jelenik meg és anyanyelven kezd el káromkodni. Természetesen ezt sem olyan tanultan, mint egy kocsis. Visszásan is hat tőle a dolog. Viszont a másik ebből sejtheti mennyire sikerült a mágia. Ha mégsem akkor néhány mélyebb lélegzetvétel és egy dühös hajtincsek közé túrás után ki is fejti.*
-Sajnálom. Most is hibáztam. Valóban szégyenlem, hogy bár még a halál árnyékában se fordult ilyesmi velem elő, de most már másodjára. Nem tudom, hogy azok a varázsitalok mennyibe kerülhettek és bár szívesen felajánlanám, hogy térjen, majd vissza, hogy ismét megpróbáljuk, de megértem ha elvesztettem a bizalmát. Természetesen a kapott aranyakat hajlandó vagyok megtéríteni és nem tudom, hogy azoknak a varázsitaloknak mi lehetett az ára, de ha módomban áll akkor azokat is.
*Tényleg szégyelli, hogy ilyesmi történhetett vele. Nem is érti, hogy történhetett.*
*Valóban nehéz varázslat. Méghozzá kimerült is. A szertartás levezetése és ez a sok beszéd és elmélkedés, meg a korábbi kardáldás megviselték őt. Lehet érdemesebb lett volna rápihenni, de ki szokott olyat? Annak se tudja napját se mikor volt utoljára olyan, hogy egy éjszakát nyugodtan átaludt volna. Az eredmény viszont egyértelmű. Érzi magában, hogy a varázslat nem jött össze. Arcán a harag egyértelmű kifejezése jelenik meg és anyanyelven kezd el káromkodni. Természetesen ezt sem olyan tanultan, mint egy kocsis. Visszásan is hat tőle a dolog. Viszont a másik ebből sejtheti mennyire sikerült a mágia. Ha mégsem akkor néhány mélyebb lélegzetvétel és egy dühös hajtincsek közé túrás után ki is fejti.*
-Sajnálom. Most is hibáztam. Valóban szégyenlem, hogy bár még a halál árnyékában se fordult ilyesmi velem elő, de most már másodjára. Nem tudom, hogy azok a varázsitalok mennyibe kerülhettek és bár szívesen felajánlanám, hogy térjen, majd vissza, hogy ismét megpróbáljuk, de megértem ha elvesztettem a bizalmát. Természetesen a kapott aranyakat hajlandó vagyok megtéríteni és nem tudom, hogy azoknak a varázsitaloknak mi lehetett az ára, de ha módomban áll akkor azokat is.
*Tényleg szégyelli, hogy ilyesmi történhetett vele. Nem is érti, hogy történhetett.*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-29 18:10:09
Üzenet elküldve: 2025-12-29 18:10:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Norennar a második kántálás alatt is mozdulatlanul áll. Tekintete végig Quantall kezén és a gyűrűn marad, követi a hangsúlyváltásokat, a rövid szüneteket, a pontosabban kimért mozdulatokat. Amikor a szavak ezúttal is elhalnak, a mélységi csak lassan emeli fel a tekintetét.
Ezúttal sem jelzi semmi sem a rituálé sikerét, sem annak elbukását, így Norennar ezúttal sem tehet mást minthogy kérdőn figyeli fajtársát. Arról nem is beszélve, hogy meglehetőst rossz előérzete van, így inkább nem provokálja kérdésekkel a másikat. Mindenesetre tisztában van vele, hogy ez egy bonyolult ige, így megértő marad, ha nem is sikerül, bár száját elhúzza, annak tudatában, hogy most újabb italt kell szereznie. Ráadásul fajtársa türelme sem végtelen valószínűleg, így ki tudja hány lehetőség áll még előttük az újrapróbálkozásra.*
*Norennar a második kántálás alatt is mozdulatlanul áll. Tekintete végig Quantall kezén és a gyűrűn marad, követi a hangsúlyváltásokat, a rövid szüneteket, a pontosabban kimért mozdulatokat. Amikor a szavak ezúttal is elhalnak, a mélységi csak lassan emeli fel a tekintetét.
Ezúttal sem jelzi semmi sem a rituálé sikerét, sem annak elbukását, így Norennar ezúttal sem tehet mást minthogy kérdőn figyeli fajtársát. Arról nem is beszélve, hogy meglehetőst rossz előérzete van, így inkább nem provokálja kérdésekkel a másikat. Mindenesetre tisztában van vele, hogy ez egy bonyolult ige, így megértő marad, ha nem is sikerül, bár száját elhúzza, annak tudatában, hogy most újabb italt kell szereznie. Ráadásul fajtársa türelme sem végtelen valószínűleg, így ki tudja hány lehetőség áll még előttük az újrapróbálkozásra.*
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-29 17:15:46
Üzenet elküldve: 2025-12-29 17:15:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Norennar nem szól semmit. Hogy mi járhat a másik fejében, azt nem tudja, de volna egy erős sejtése, hogy sikerült elásnia magát kicsit a fajtárs előtt. Az egyik legbonyolultabb varázslat vagy nem az nem számít. Nem sikerült és csak az számít. Viszont a csokoládészín folyadékkal együtt lenyeli a haragját is, a kiürült fiolát a másik mellé teszi, majd ismét kézbe veszi a gyűrűt és elkezdi mondani a varázslat szövegét. Most igyekszik jobban odafigyelni a korábban elhibázott részre. Komoly szégyenfolt lenne számára főleg a korábbi hosszas szóváltás és eszmecsere után ha végül meg se tudná áldani, azt az amulettet.*
Quantall Ackumien Galanodel megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Norennar nem szól semmit. Hogy mi járhat a másik fejében, azt nem tudja, de volna egy erős sejtése, hogy sikerült elásnia magát kicsit a fajtárs előtt. Az egyik legbonyolultabb varázslat vagy nem az nem számít. Nem sikerült és csak az számít. Viszont a csokoládészín folyadékkal együtt lenyeli a haragját is, a kiürült fiolát a másik mellé teszi, majd ismét kézbe veszi a gyűrűt és elkezdi mondani a varázslat szövegét. Most igyekszik jobban odafigyelni a korábban elhibázott részre. Komoly szégyenfolt lenne számára főleg a korábbi hosszas szóváltás és eszmecsere után ha végül meg se tudná áldani, azt az amulettet.*
Quantall Ackumien Galanodel megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-29 13:40:09
Üzenet elküldve: 2025-12-29 13:40:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall szavai Norennart egy pillanatra meglepik, de ez nem ül ki az arcára. Nem reagál azonnal, csak egy ütemnyi késéssel bólint, mintha már eleve számolt volna azzal, hogy a dolgok nem fognak tervszerűen alakulni. Elvégre nem véletlenül vásárolt két italt is az alkimistától. Amikor a mágus kimondja, hogy másodjára sikerülni fog, Norennar tekintete rövid időre találkozik az övével. Egy lassú, biztató bólintással és egy visszafogott, baráti félmosollyal nyugtázza a szándékot.
Nem szól közbe, nem mozdul közelebb, csak figyel tovább, miközben Quantall felbontja és kiissza a második varázsitalt. Ahogy a másik újra nekikészülődik a rituáléhoz, Norennar maga is lehajtja a fejét. Ajkai alig észrevehetően mozdulnak, ahogy egy halk, rövid imát mormol az istennőhöz.*
*Quantall szavai Norennart egy pillanatra meglepik, de ez nem ül ki az arcára. Nem reagál azonnal, csak egy ütemnyi késéssel bólint, mintha már eleve számolt volna azzal, hogy a dolgok nem fognak tervszerűen alakulni. Elvégre nem véletlenül vásárolt két italt is az alkimistától. Amikor a mágus kimondja, hogy másodjára sikerülni fog, Norennar tekintete rövid időre találkozik az övével. Egy lassú, biztató bólintással és egy visszafogott, baráti félmosollyal nyugtázza a szándékot.
Nem szól közbe, nem mozdul közelebb, csak figyel tovább, miközben Quantall felbontja és kiissza a második varázsitalt. Ahogy a másik újra nekikészülődik a rituáléhoz, Norennar maga is lehajtja a fejét. Ajkai alig észrevehetően mozdulnak, ahogy egy halk, rövid imát mormol az istennőhöz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293