Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-16 12:27:36
Üzenet elküldve: 2020-04-16 12:27:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
-Micsoda önző alak.
*Csóválja meg fejét rosszallóan, egészen úgy tesz, mint aki nem tudhatja magáénak ezt a személyiségjegyet. A pimasz tekintet eközben szemrebbenés nélkül állja, ezért könnyedén úgy tűnhet, hogy egyáltalán nincs rá hatással.*
-Igazán ügyesen sértegetsz.
*Szól elismerően, érzelemmentes hangon.
A férfi nem húzódik el a közeledéskor, épp ahogy várta, tetszik neki, hogy mindig belemegy az ostoba kis játékaiba. Sejtette ugyan, hogy felkelti ezzel a másik érdeklődését, ám megérezvén ennek bizonyítékát nem tudja elfojtani felszínre törő elégedett mosolyát. Nem számít viszont a lapockáján játszadozó tőrre, meglepetésében fel is emeli egyik szemöldökét, magában kénytelen elismerni, hogy még mindig ügyes a bárd, ezt persze esze ágában sincs megosztani vele.*
-Minden érdekes itt.
*Jelenti ki, de jól érezhetően ironizál*
-Ki ne akarna mondjuk a...
*Azzal kihúzza az első keze ügyébe kerülő könyvet*
-A lóbetegségekről olvasni?
*Pillant Calere először komolyan, de hamar elkuncogja magát. Ilyen zavaró tényező mellett sokkal kevésbé izgatják már az irományok, kicsit idegesíti is, hogy ilyen könnyen képes volt elvonni a figyelmét. Tekintetét ezért feszesen a köteteken tartja és igyekszik minél kevesebbszer pillantani egykori ivócimborájára.*
-Amit mindenki.
*Felel a kérdésre, mintha a válasz annyira egyértelmű lenne, s drámaian hozzáteszi*
-A tudást.
*Közben persze bazsalyog az elcsépeltségen majd még végigfuttatja szemeit az unalmas címeket, aztán maga mögött hagyva a másikat lépdel át a következő sorra.*
-Vagy úgyis mondhatjuk, hogy nagyon unatkoztam.
*Hangja minden bizonnyal így is jól áthallatszik*
-Talán nem nézed ki belőlem, hogy szoktam olvasni?
*Kérdi átlátszó műsértődöttséggel*
-Micsoda önző alak.
*Csóválja meg fejét rosszallóan, egészen úgy tesz, mint aki nem tudhatja magáénak ezt a személyiségjegyet. A pimasz tekintet eközben szemrebbenés nélkül állja, ezért könnyedén úgy tűnhet, hogy egyáltalán nincs rá hatással.*
-Igazán ügyesen sértegetsz.
*Szól elismerően, érzelemmentes hangon.
A férfi nem húzódik el a közeledéskor, épp ahogy várta, tetszik neki, hogy mindig belemegy az ostoba kis játékaiba. Sejtette ugyan, hogy felkelti ezzel a másik érdeklődését, ám megérezvén ennek bizonyítékát nem tudja elfojtani felszínre törő elégedett mosolyát. Nem számít viszont a lapockáján játszadozó tőrre, meglepetésében fel is emeli egyik szemöldökét, magában kénytelen elismerni, hogy még mindig ügyes a bárd, ezt persze esze ágában sincs megosztani vele.*
-Minden érdekes itt.
*Jelenti ki, de jól érezhetően ironizál*
-Ki ne akarna mondjuk a...
*Azzal kihúzza az első keze ügyébe kerülő könyvet*
-A lóbetegségekről olvasni?
*Pillant Calere először komolyan, de hamar elkuncogja magát. Ilyen zavaró tényező mellett sokkal kevésbé izgatják már az irományok, kicsit idegesíti is, hogy ilyen könnyen képes volt elvonni a figyelmét. Tekintetét ezért feszesen a köteteken tartja és igyekszik minél kevesebbszer pillantani egykori ivócimborájára.*
-Amit mindenki.
*Felel a kérdésre, mintha a válasz annyira egyértelmű lenne, s drámaian hozzáteszi*
-A tudást.
*Közben persze bazsalyog az elcsépeltségen majd még végigfuttatja szemeit az unalmas címeket, aztán maga mögött hagyva a másikat lépdel át a következő sorra.*
-Vagy úgyis mondhatjuk, hogy nagyon unatkoztam.
*Hangja minden bizonnyal így is jól áthallatszik*
-Talán nem nézed ki belőlem, hogy szoktam olvasni?
*Kérdi átlátszó műsértődöttséggel*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-16 11:24:56
Üzenet elküldve: 2020-04-16 11:24:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
- Ugyan, hidd el, azok a gondolatok csupa csupa jót tartogatnak... számomra. * Kacsint, és halkan, röviden nevet hozzá, miközben érdeklődő pillantásával Ysanee tekintetét keresi, és ha megtalálja, akkor mélyen belefúrja a sajátját. Ritkán néz ilyen pimaszul nőkre, de akkor hatásos szokott lenni. Persze a nő már többször bizonyította, hogy a praktikák, amik széleskörű sikert szoktak aratni, azok sokszor hatástalanul pattannak le a védelméről. *
- Ha nem is ostobát, de tehetőset és szemrevalót, de igen. Könnyű prédának tűnt. * Ért egyet a másikkal, majd annak felcsattanása üdítő élményként hat, végre egy kiszámítható, és várt reakció. Kezd ráhangolódni a másikra, legalábbis egyre inkább ezt érzi. Éppen ezért követi is az asztalhoz, most nem hagyná magára, ahhoz túlságosan is felkeltette az érdeklődését. Persze azért nem túl gyorsan, mint egy jó, hűséges kutya, kivár kicsit, és lazán megy utána, ahol aztán továbbra is tartja a kettejük közti távolságot, egyelőre nem lép közelebb. Megvárja, amíg a másik teszi meg a viszonozó lépéseket, aminek korábbi közeledésével már lefektette az alapjait. Nem kell sokáig várjon, Ysanee már hozzá is simul, érzi a combján a tőr játékát, Ysanee is érezheti, hogy valami viszonozóan bökdösi őt a mélységi ruhája alatt. Közben a férfi úgy tesz, mint aki át akarja karolni a másikat, de ügyes kis kezében már ott lapul az ébenfekete tőr, ami hamarosan a másik lapockáinál kezd játszadozni. Persze nem okoz sérülést, sőt, még a ruha anyagát is kíméli, de azért érezhető, hogy nem az ujjak, és nem is a körme az, ami ott van. Ettől függetlenül Ysanee úgy tud hátralépni, mintha semmi nem akadályozná, és ha a sötételf kezére pillant, láthatja, hogy már hűlt helye van benne a tőrnek. *
- Aligha hiszem, hogy bármi érdekes lenne idelent. *Ezúttal nem teszi hozzá, hogy a másik felet annak találja, vagy önmagát. Mélyet sóhajt is, ahogy visszanéz a poros könyvekre. *
- Ha volt is bármi, Eeyr papjai alighanem eltüntették már. Egyáltalán mit keresel? * Lép ennek ellenére az egyik polchoz, és a könyvek címeit kezdi olvasni. *
- Ugyan, hidd el, azok a gondolatok csupa csupa jót tartogatnak... számomra. * Kacsint, és halkan, röviden nevet hozzá, miközben érdeklődő pillantásával Ysanee tekintetét keresi, és ha megtalálja, akkor mélyen belefúrja a sajátját. Ritkán néz ilyen pimaszul nőkre, de akkor hatásos szokott lenni. Persze a nő már többször bizonyította, hogy a praktikák, amik széleskörű sikert szoktak aratni, azok sokszor hatástalanul pattannak le a védelméről. *
- Ha nem is ostobát, de tehetőset és szemrevalót, de igen. Könnyű prédának tűnt. * Ért egyet a másikkal, majd annak felcsattanása üdítő élményként hat, végre egy kiszámítható, és várt reakció. Kezd ráhangolódni a másikra, legalábbis egyre inkább ezt érzi. Éppen ezért követi is az asztalhoz, most nem hagyná magára, ahhoz túlságosan is felkeltette az érdeklődését. Persze azért nem túl gyorsan, mint egy jó, hűséges kutya, kivár kicsit, és lazán megy utána, ahol aztán továbbra is tartja a kettejük közti távolságot, egyelőre nem lép közelebb. Megvárja, amíg a másik teszi meg a viszonozó lépéseket, aminek korábbi közeledésével már lefektette az alapjait. Nem kell sokáig várjon, Ysanee már hozzá is simul, érzi a combján a tőr játékát, Ysanee is érezheti, hogy valami viszonozóan bökdösi őt a mélységi ruhája alatt. Közben a férfi úgy tesz, mint aki át akarja karolni a másikat, de ügyes kis kezében már ott lapul az ébenfekete tőr, ami hamarosan a másik lapockáinál kezd játszadozni. Persze nem okoz sérülést, sőt, még a ruha anyagát is kíméli, de azért érezhető, hogy nem az ujjak, és nem is a körme az, ami ott van. Ettől függetlenül Ysanee úgy tud hátralépni, mintha semmi nem akadályozná, és ha a sötételf kezére pillant, láthatja, hogy már hűlt helye van benne a tőrnek. *
- Aligha hiszem, hogy bármi érdekes lenne idelent. *Ezúttal nem teszi hozzá, hogy a másik felet annak találja, vagy önmagát. Mélyet sóhajt is, ahogy visszanéz a poros könyvekre. *
- Ha volt is bármi, Eeyr papjai alighanem eltüntették már. Egyáltalán mit keresel? * Lép ennek ellenére az egyik polchoz, és a könyvek címeit kezdi olvasni. *
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-16 10:57:41
Üzenet elküldve: 2020-04-16 10:57:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*Ha gúnyos horkantással nem is, de a mélységi gazdagabb lehet egy szép, látványos szemforgatással*
-Szóval azt mondod tele van a fejed rossz gondolatokkal?
*Villannak szemei a könyv mögül a másikra, ahogy készségesen kiforgatja annak szavait*
-Azt hitted valami ostoba kis fruskát követsz.
*Magyarázza, hogy miért is tudott valamennyire túljárni az eszén, bár nincsenek illúziói, tisztában van vele, ha nem Cale az, aki követi, valószínűleg már halott lenne vagy szegényebb pár száz arannyal. Tanulva az esetből legközelebb jóval óvatosabb lesz, ha sötétedés után az utcákon mászkál.
Közben a férfinak jó szokásához hűen megered a nyelve, mondhatni mestere a felesleges beszédnek, ami általában egyszerre szórakoztatja és bosszantja, s most leginkább utóbbi felé billen a mérleg. Az elhangzó vádra ócskán megjátszott felháborodással csattan fel.*
-Én? Neked? Soha!
*Végül nem is tart az asztal felé, időközben az egyik sorra fordul le, s nem túl izgalmas kötetét felpakolva egy polcra várja, hogy a másik beérje őt. Hirtelen lép a bárdhoz és simul hozzá előröl, felpillantva a nála magasabb alakra simít ki gondoskodóan néhány szürke tincset arcából. Tőrével eközben gyengéden megcirógatja a mélységi combját, óvatosan teszi ezt, hiszen nem áll szándékában bántani. Legalább is most nem.*
-Tartsd meg magadnak az üres bókjaid, Salwar.
*Suttogja szinte már fenyegetően, arcán közben hideg mosoly ül*
-Tedd inkább hasznossá magad és segíts nekem keresni valami érdekes könyvet.
*Lép végül el tőle, mint aki jól végezte dolgát, s szemeit újra végigfuttatja a gerinceken*
*Ha gúnyos horkantással nem is, de a mélységi gazdagabb lehet egy szép, látványos szemforgatással*
-Szóval azt mondod tele van a fejed rossz gondolatokkal?
*Villannak szemei a könyv mögül a másikra, ahogy készségesen kiforgatja annak szavait*
-Azt hitted valami ostoba kis fruskát követsz.
*Magyarázza, hogy miért is tudott valamennyire túljárni az eszén, bár nincsenek illúziói, tisztában van vele, ha nem Cale az, aki követi, valószínűleg már halott lenne vagy szegényebb pár száz arannyal. Tanulva az esetből legközelebb jóval óvatosabb lesz, ha sötétedés után az utcákon mászkál.
Közben a férfinak jó szokásához hűen megered a nyelve, mondhatni mestere a felesleges beszédnek, ami általában egyszerre szórakoztatja és bosszantja, s most leginkább utóbbi felé billen a mérleg. Az elhangzó vádra ócskán megjátszott felháborodással csattan fel.*
-Én? Neked? Soha!
*Végül nem is tart az asztal felé, időközben az egyik sorra fordul le, s nem túl izgalmas kötetét felpakolva egy polcra várja, hogy a másik beérje őt. Hirtelen lép a bárdhoz és simul hozzá előröl, felpillantva a nála magasabb alakra simít ki gondoskodóan néhány szürke tincset arcából. Tőrével eközben gyengéden megcirógatja a mélységi combját, óvatosan teszi ezt, hiszen nem áll szándékában bántani. Legalább is most nem.*
-Tartsd meg magadnak az üres bókjaid, Salwar.
*Suttogja szinte már fenyegetően, arcán közben hideg mosoly ül*
-Tedd inkább hasznossá magad és segíts nekem keresni valami érdekes könyvet.
*Lép végül el tőle, mint aki jól végezte dolgát, s szemeit újra végigfuttatja a gerinceken*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-16 08:34:02
Üzenet elküldve: 2020-04-16 08:34:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
- Szeretném tudatni veled, hogy teljesen egészséges és koromnak, illetve nememnek megfelelő késztetéseim, és motivációim vannak, semmi perverz nincs köztük. * Csóválja a fejét, mintha csak sértené az önérzetét a feltételezés. * Teysus papjai is elirigyelnék az erkölcsi és morális iránytűmet, amivel a rossz gondolatoktól terelem el magam.
* Teszi hozzá egy túlzást, hogy megfelelően adagolja a dolgot. Ki tudja, talán egy gúnyos horkantást is sikerül bezsebelnie jutalomként. *
- Ebben egyet kell értenem. Rendkívül bosszantó téged becserkészni, mint zsebelésre kiszemelt áldozat. Még az ajtó becsukása után is olyan gyorsan szeleltél el, hogy hiába rejtőztem az árnyékban. Pedig azt hittem, hogy ott megleszel.
* Teszi hozzá, és egy újabb könyv slisszan érzékeny és játékos ujjai közé. Kinyitja véletlenszerűen valahol a közepe, és a vége között, és beleolvas, de a mondatszerkezetek és a szóismétlések már az első bekezdésben elveszítik a figyelmét.*
- Inkább mondanálak ügyesnek, mint jónak. Persze addig mindenki jó, amíg nem tudják bizonyítani, hogy ne lenne az. Így belegondolva, egyet kell értenem, bizonyára jó kislány voltál. Bár meg kell jegyeznem, hogy zavarba ejt, hogy kényed kedved szerint váltogatod, hogy kis, vagy nagylányként utalj magadra. Az egyik vagy másik kijelentésed hitelét veszti. Hazudsz nekem, Ysa? * Kap a szívéhez, mintha csak belesajdulna a gondolatba is. *
- Poros könyvek, és napokig tartó szamárköhögés a sok por lenyelésétől? Egyik se méltó hozzád. Ahogy az sem, hogy az olvasóterem félhomálya önkényesen fedje szépséged. Az árnyak, a sötét csak egy eszköz lehet a kezedben, amit simlis kis dolgaid intézésére hívsz szolgálódul. Minden más esetben tündökölnöd kellene, és párkapcsolatokat tenni tönkre, már csak azzal, hogy elsétálsz mellettük az utcán. * Sóhajt mélyen, mintha csak szomorú lenne, hogy Ysanee nem egy kivilágított szoba közepén, mint egy dísztárgy fordul körbe, hogy bárki megcsodálhassa. Egyesek vitatkoznának, hogy az ilyesfajta tárgyiasítás egy férfi részéről bántó, vagy sértő lehet. Cale a legtöbb esetben úgy találja, hogy ha ő tálalja, akkor inkább imponáló, még ha a fogadó fél nem is igazán érti, hogy miért, vagy tagadni próbálja. *
- Szeretném tudatni veled, hogy teljesen egészséges és koromnak, illetve nememnek megfelelő késztetéseim, és motivációim vannak, semmi perverz nincs köztük. * Csóválja a fejét, mintha csak sértené az önérzetét a feltételezés. * Teysus papjai is elirigyelnék az erkölcsi és morális iránytűmet, amivel a rossz gondolatoktól terelem el magam.
* Teszi hozzá egy túlzást, hogy megfelelően adagolja a dolgot. Ki tudja, talán egy gúnyos horkantást is sikerül bezsebelnie jutalomként. *
- Ebben egyet kell értenem. Rendkívül bosszantó téged becserkészni, mint zsebelésre kiszemelt áldozat. Még az ajtó becsukása után is olyan gyorsan szeleltél el, hogy hiába rejtőztem az árnyékban. Pedig azt hittem, hogy ott megleszel.
* Teszi hozzá, és egy újabb könyv slisszan érzékeny és játékos ujjai közé. Kinyitja véletlenszerűen valahol a közepe, és a vége között, és beleolvas, de a mondatszerkezetek és a szóismétlések már az első bekezdésben elveszítik a figyelmét.*
- Inkább mondanálak ügyesnek, mint jónak. Persze addig mindenki jó, amíg nem tudják bizonyítani, hogy ne lenne az. Így belegondolva, egyet kell értenem, bizonyára jó kislány voltál. Bár meg kell jegyeznem, hogy zavarba ejt, hogy kényed kedved szerint váltogatod, hogy kis, vagy nagylányként utalj magadra. Az egyik vagy másik kijelentésed hitelét veszti. Hazudsz nekem, Ysa? * Kap a szívéhez, mintha csak belesajdulna a gondolatba is. *
- Poros könyvek, és napokig tartó szamárköhögés a sok por lenyelésétől? Egyik se méltó hozzád. Ahogy az sem, hogy az olvasóterem félhomálya önkényesen fedje szépséged. Az árnyak, a sötét csak egy eszköz lehet a kezedben, amit simlis kis dolgaid intézésére hívsz szolgálódul. Minden más esetben tündökölnöd kellene, és párkapcsolatokat tenni tönkre, már csak azzal, hogy elsétálsz mellettük az utcán. * Sóhajt mélyen, mintha csak szomorú lenne, hogy Ysanee nem egy kivilágított szoba közepén, mint egy dísztárgy fordul körbe, hogy bárki megcsodálhassa. Egyesek vitatkoznának, hogy az ilyesfajta tárgyiasítás egy férfi részéről bántó, vagy sértő lehet. Cale a legtöbb esetben úgy találja, hogy ha ő tálalja, akkor inkább imponáló, még ha a fogadó fél nem is igazán érti, hogy miért, vagy tagadni próbálja. *
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-16 06:54:18
Üzenet elküldve: 2020-04-16 06:54:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A könyvtárban//
//Erisy//
*Zakar úgy látja, Shiv olyan, mint egy forgószél. Már a piacon is ez volt az érzése. A lányt hajtja a vére, ha valamit érdekesnek, izgalmasnak talál, Zakar pedig ezt találta izgalmasnak. Igazán belevaló kisasszony. Most ugyan nincs itt, de bármelyik percben felbukkanhat hirtelen valami új dologgal.*
- Ötletem sincs, hová lettek. Remélem nincs olyan elvarázsolt könyv, ami magába szippanthat két személyt. *Maga sem hiszi, hogy volna ilyen, még ha most úgy is tűnik. Mintha valami elnyelte volna a testvéreket. Erisy abbahagyja az olvasást, mert társasága akadt. Zakar igazán nem akarta elvenni tőle a könyvek nyújtotta élvezetet, de értékeli, hogy a lány vele is törődik.*
- Visszajársz majd ide? *kérdi. Kíváncsi, Erisyt mennyire bűvölte el a könyvtár.*
//Erisy//
*Zakar úgy látja, Shiv olyan, mint egy forgószél. Már a piacon is ez volt az érzése. A lányt hajtja a vére, ha valamit érdekesnek, izgalmasnak talál, Zakar pedig ezt találta izgalmasnak. Igazán belevaló kisasszony. Most ugyan nincs itt, de bármelyik percben felbukkanhat hirtelen valami új dologgal.*
- Ötletem sincs, hová lettek. Remélem nincs olyan elvarázsolt könyv, ami magába szippanthat két személyt. *Maga sem hiszi, hogy volna ilyen, még ha most úgy is tűnik. Mintha valami elnyelte volna a testvéreket. Erisy abbahagyja az olvasást, mert társasága akadt. Zakar igazán nem akarta elvenni tőle a könyvek nyújtotta élvezetet, de értékeli, hogy a lány vele is törődik.*
- Visszajársz majd ide? *kérdi. Kíváncsi, Erisyt mennyire bűvölte el a könyvtár.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-16 01:40:46
Üzenet elküldve: 2020-04-16 01:40:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*A felesleges tagadáson megemelkedik szemöldöke.*
-Ha sokat mondogatod talán igazzá válik.
*Türelmesen hallgatja végig Cale korholás-szerűségét, nyelvével végigsimít közben fogain, amitől kissé talán feszültnek tűnhet, hozzászólása azonban változatlanul nyugodt.*
-Köszönöm az elmés észrevételt, de nagylány vagyok már, tudok vigyázni magamra.
*Rebegteti meg pilláit majd lapoz egyet a kezében lévő könyvben. Nyilvánvalóan nem olvassa, csak nézegeti az oldalakat, ezzel is kerülve észrevétlenül a másik tekintetét. A terelés persze nem kerüli el a figyelmét, de nem erőlteti a dolgot, később, ha oldottabb lesz a hangulat, rákérdez, bár igazság szerint úgy érzi valamiért, hogy minél előbb itt kellene hagynia a mélységit. *
-Sajnos még nem volt alkalmam találkozni velük, jó kislány voltam az utóbbi hatokban.
*Vallja be töredelmesen bűnét, azaz leginkább annak hiányát. A kérdésére érkezett válasz kissé szomorúnak hangzik, a vigasztalásban nem jeleskedik, így csak kiböki, ami először eszébe jut.*
-A magunkfajta magányra van ítélve.
*Szavai nem csengenek letörten, inkább csak mint száraz tényt közli. A rendkívül giccses költői hasonlat pedig megmosolyogtatja.*
-Valami ilyesmi.
*Ért egyet halkan majd torkát köszörülve próbál időt szerezni, hogy kitalálja, miféle ócska és átlátszó kifogással is álljon elő. Tudja, hogy hogyan is végződne ez az ártatlannak tűnő iszogatás.*
-Mint látod fontos dolgom van.
*Bök pengéjével a kinyitott könyvre, s már fordít is hátat, hogy a sorok között lavírozva végül majd elérje az asztalt.*
*A felesleges tagadáson megemelkedik szemöldöke.*
-Ha sokat mondogatod talán igazzá válik.
*Türelmesen hallgatja végig Cale korholás-szerűségét, nyelvével végigsimít közben fogain, amitől kissé talán feszültnek tűnhet, hozzászólása azonban változatlanul nyugodt.*
-Köszönöm az elmés észrevételt, de nagylány vagyok már, tudok vigyázni magamra.
*Rebegteti meg pilláit majd lapoz egyet a kezében lévő könyvben. Nyilvánvalóan nem olvassa, csak nézegeti az oldalakat, ezzel is kerülve észrevétlenül a másik tekintetét. A terelés persze nem kerüli el a figyelmét, de nem erőlteti a dolgot, később, ha oldottabb lesz a hangulat, rákérdez, bár igazság szerint úgy érzi valamiért, hogy minél előbb itt kellene hagynia a mélységit. *
-Sajnos még nem volt alkalmam találkozni velük, jó kislány voltam az utóbbi hatokban.
*Vallja be töredelmesen bűnét, azaz leginkább annak hiányát. A kérdésére érkezett válasz kissé szomorúnak hangzik, a vigasztalásban nem jeleskedik, így csak kiböki, ami először eszébe jut.*
-A magunkfajta magányra van ítélve.
*Szavai nem csengenek letörten, inkább csak mint száraz tényt közli. A rendkívül giccses költői hasonlat pedig megmosolyogtatja.*
-Valami ilyesmi.
*Ért egyet halkan majd torkát köszörülve próbál időt szerezni, hogy kitalálja, miféle ócska és átlátszó kifogással is álljon elő. Tudja, hogy hogyan is végződne ez az ártatlannak tűnő iszogatás.*
-Mint látod fontos dolgom van.
*Bök pengéjével a kinyitott könyvre, s már fordít is hátat, hogy a sorok között lavírozva végül majd elérje az asztalt.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 23:34:24
Üzenet elküldve: 2020-04-15 23:34:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* A rosszalló pillantás újfent mosolyt csal arcára, de leküzdi a késztetést, hogy megismételje. *
- Nem is vagyok perverz. * Csempész felháborodást a hangjába, és megcsóválja a fejét. * Egyébként ha tudtam volna, hogy te vagy, sokkal korábban elkaplak. Elég sokáig követtelek, és úgy tűnt, mintha gyanakodnál is rá, mégse szúrtál ki. * Ebben elég biztos, elég jó emberismerő ahhoz, hogy észre vegye, ha nem így történt volna. * Szóval csapnivaló munkát végzel önmagad védelmében. Meg is érdemled, hogy magamfajta alakok kövessenek. Még ha csak a könyvtárba is.
* Elgondolkodva kap fel egy könyvet, és lapoz benne kettőt. Verses kötet, úgy teszi vissza, mintha tűz égetné a kezét. Utálja a verseket. *
- A tisztáson? Mi lett volna? Ki beszélt tisztásról? * Terel inkább, és elvesz egy másik könyvet. Szomorúan hallja, hogy már van őrség. *
- Legalább normálisabb bagázs, mint a korábbi? Vagy ugyan olyan hitvány semmirekellők. * Teszi fel a kérdést, és a könyv, ami valami bájitalokról beszélt már vissza is kerül a helyére. *
- Az embereimmel? Jó kérdés. Nem volt könnyes búcsú, és azóta se beszéltem velük. Nem vagyok jó vezető alkat, mert megkívánja a hűséget, és azt, hogy az ember egy csapathoz kösse magát. Nem az én világom. * Sóhajt nagyot, hiszen még Zara se volt elég, hogy marasztalja a sötételfet. *
- Helyes. Olyanok vagyunk, te és én, mint a madarak. Szükségünk van a szabadságra, ha egy helyen maradunk sokáig, az olyan, mintha fogságban lennénk. Az énekünk szomorúvá válik, majd teljesen abba marad. * Reméli, hogy a lány nem szó szerint érti, csak azért, mert Cale történetesen tud énekelni. *
- Innék egyet. Meghívhatlak? Azt hallottam egy csinos lánytól, hogy a pegazus fogadó olcsó hely. Talán megengedhetem magamnak.
* A rosszalló pillantás újfent mosolyt csal arcára, de leküzdi a késztetést, hogy megismételje. *
- Nem is vagyok perverz. * Csempész felháborodást a hangjába, és megcsóválja a fejét. * Egyébként ha tudtam volna, hogy te vagy, sokkal korábban elkaplak. Elég sokáig követtelek, és úgy tűnt, mintha gyanakodnál is rá, mégse szúrtál ki. * Ebben elég biztos, elég jó emberismerő ahhoz, hogy észre vegye, ha nem így történt volna. * Szóval csapnivaló munkát végzel önmagad védelmében. Meg is érdemled, hogy magamfajta alakok kövessenek. Még ha csak a könyvtárba is.
* Elgondolkodva kap fel egy könyvet, és lapoz benne kettőt. Verses kötet, úgy teszi vissza, mintha tűz égetné a kezét. Utálja a verseket. *
- A tisztáson? Mi lett volna? Ki beszélt tisztásról? * Terel inkább, és elvesz egy másik könyvet. Szomorúan hallja, hogy már van őrség. *
- Legalább normálisabb bagázs, mint a korábbi? Vagy ugyan olyan hitvány semmirekellők. * Teszi fel a kérdést, és a könyv, ami valami bájitalokról beszélt már vissza is kerül a helyére. *
- Az embereimmel? Jó kérdés. Nem volt könnyes búcsú, és azóta se beszéltem velük. Nem vagyok jó vezető alkat, mert megkívánja a hűséget, és azt, hogy az ember egy csapathoz kösse magát. Nem az én világom. * Sóhajt nagyot, hiszen még Zara se volt elég, hogy marasztalja a sötételfet. *
- Helyes. Olyanok vagyunk, te és én, mint a madarak. Szükségünk van a szabadságra, ha egy helyen maradunk sokáig, az olyan, mintha fogságban lennénk. Az énekünk szomorúvá válik, majd teljesen abba marad. * Reméli, hogy a lány nem szó szerint érti, csak azért, mert Cale történetesen tud énekelni. *
- Innék egyet. Meghívhatlak? Azt hallottam egy csinos lánytól, hogy a pegazus fogadó olcsó hely. Talán megengedhetem magamnak.
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 23:11:39
Üzenet elküldve: 2020-04-15 23:11:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*A karján végigsimító kézre rosszallóan pillant, ha épp nem húzódna el, talán finoman rá is csapna.*
-Köszönöm a tippet. Legközelebb, ha perverz alakok követnek sötét könyvtárakba majd azt használom.
*Kicsit azért érdekli, hogy pontosan mi volt a terve a férfinak. Bár nem ártalmatlan alak, s tudja, hogy hozzá hasonlóan szeret lopni, egy fegyveres rablást nem néz ki belőle, annyira veszélyesnek nem tartja. Persze nem ismeri őt olyan jól, s lehet csak saját önhittsége hiteti ezt el vele. Szereti azt képzelni, hogy ő a kiszámíthatatlanabb.*
-Miért mi volt a tisztáson?
*Húzza össze elgondolkodva szemöldökét, hisz rémlik neki, hogy ott mókáztak a legutóbb, de nem emlékszik semmi halálközelire, még talán csak a tőrét se szorította a nyakához, noha bizonyára megérdemelte volna. Valószínűleg hát nem rá gondol a helyszínt emlegetve.*
-Azóta már újraalakult az őrség és már nem olyan könnyű a "magunkfajtának".
*Ízlelgeti az utolsó szót, s kénytelenül is elmosolyodik rajta. A Caletől jól megszokott buta bókokra most sem reagál, valahol persze jól esik neki, de túl sokszor hallotta már ezeket a szavakat, s már nem tudja őket teljesen komolyan venni.*
-Már semmi.
*Felel a nekiszegezett kérdésre*
-Hamarosan elmegyek.
*Tőre végül megakad egy másik könyvön, ami mérgező növényekről szól, s miközben felcsapja, tőrét forgatja szórakozottan.*
-És mi lett az embereiddel a hídon túl?
*A karján végigsimító kézre rosszallóan pillant, ha épp nem húzódna el, talán finoman rá is csapna.*
-Köszönöm a tippet. Legközelebb, ha perverz alakok követnek sötét könyvtárakba majd azt használom.
*Kicsit azért érdekli, hogy pontosan mi volt a terve a férfinak. Bár nem ártalmatlan alak, s tudja, hogy hozzá hasonlóan szeret lopni, egy fegyveres rablást nem néz ki belőle, annyira veszélyesnek nem tartja. Persze nem ismeri őt olyan jól, s lehet csak saját önhittsége hiteti ezt el vele. Szereti azt képzelni, hogy ő a kiszámíthatatlanabb.*
-Miért mi volt a tisztáson?
*Húzza össze elgondolkodva szemöldökét, hisz rémlik neki, hogy ott mókáztak a legutóbb, de nem emlékszik semmi halálközelire, még talán csak a tőrét se szorította a nyakához, noha bizonyára megérdemelte volna. Valószínűleg hát nem rá gondol a helyszínt emlegetve.*
-Azóta már újraalakult az őrség és már nem olyan könnyű a "magunkfajtának".
*Ízlelgeti az utolsó szót, s kénytelenül is elmosolyodik rajta. A Caletől jól megszokott buta bókokra most sem reagál, valahol persze jól esik neki, de túl sokszor hallotta már ezeket a szavakat, s már nem tudja őket teljesen komolyan venni.*
-Már semmi.
*Felel a nekiszegezett kérdésre*
-Hamarosan elmegyek.
*Tőre végül megakad egy másik könyvön, ami mérgező növényekről szól, s miközben felcsapja, tőrét forgatja szórakozottan.*
-És mi lett az embereiddel a hídon túl?
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 22:37:16
Üzenet elküldve: 2020-04-15 22:37:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* Bár a lány elhúzódik, Cale úgy gondolja, hogy nem zavarja őt a közeledése. Persze ha nem játszadozna vele kicsit, akkor nem is lenne ennyire érdekes. A nőben mindig is több fogta meg a mélységit, mint az egyszerű testi vágy, de persze nem mondaná, hogy az nem játszik komoly szerepet. *
- Vastag és súlyos, túl lassan lendítenéd. A könyököd hasznosabb és hegyesebb. * Jegyzi meg, és ujjaival végig is simít a lány alkarján, gyengéden, fejét oldalra döntve, és elgondolkodva. Miután Ysa elhúzódik, nem követi, hagyja, hogy egy kis távolság legyen kettejük között. *
- Jó kérdés, magam sem tudom rá a választ. Talán az emlékek, amiket itt szereztem... végtére is, sose voltam olyan közel a halálhoz, mint az erdőszéli tisztáson. * Feleli elgondolkodva, észre se veszi, hogy a változatosság kedvéért most igazat beszél. *
- Vagy a könnyű préda lehetősége. Legutóbb nem volt városi őrség, kaotikus helyzet volt, és káosz. Remek alkalom a magunk fajtának, hogy éljen vele. * Gondolkodik, és közben hátrafésüli a szemébe lógó haját. *
- Téged mi tart még itt? Túl szép vagy ennek a városnak, és túl ravasz ennek a helynek. Túl érdekes vagy, hogy itt ragadj.
* Bár a lány elhúzódik, Cale úgy gondolja, hogy nem zavarja őt a közeledése. Persze ha nem játszadozna vele kicsit, akkor nem is lenne ennyire érdekes. A nőben mindig is több fogta meg a mélységit, mint az egyszerű testi vágy, de persze nem mondaná, hogy az nem játszik komoly szerepet. *
- Vastag és súlyos, túl lassan lendítenéd. A könyököd hasznosabb és hegyesebb. * Jegyzi meg, és ujjaival végig is simít a lány alkarján, gyengéden, fejét oldalra döntve, és elgondolkodva. Miután Ysa elhúzódik, nem követi, hagyja, hogy egy kis távolság legyen kettejük között. *
- Jó kérdés, magam sem tudom rá a választ. Talán az emlékek, amiket itt szereztem... végtére is, sose voltam olyan közel a halálhoz, mint az erdőszéli tisztáson. * Feleli elgondolkodva, észre se veszi, hogy a változatosság kedvéért most igazat beszél. *
- Vagy a könnyű préda lehetősége. Legutóbb nem volt városi őrség, kaotikus helyzet volt, és káosz. Remek alkalom a magunk fajtának, hogy éljen vele. * Gondolkodik, és közben hátrafésüli a szemébe lógó haját. *
- Téged mi tart még itt? Túl szép vagy ennek a városnak, és túl ravasz ennek a helynek. Túl érdekes vagy, hogy itt ragadj.
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 22:17:58
Üzenet elküldve: 2020-04-15 22:17:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*A férfi szájalására csak kifejezéstelen arccal hümment egyet. Úgy tűnik semmit sem változott, mióta utoljára találkoztak, bár kicsit nehezére esik visszaemlékezni, pontosan mikor is volt az. Bár Ysanee nem kérdi, merre járt az elmúlt hatokban, Cale mesélni kezd, s arra jut, még jó, hogy nem indult el a Sárvárosba megkeresni őt, hisz itt sem volt a városban. Pedig, ha potyára járatta volna meg akkor, most bizonyára nem lenne vele ilyen kedves, sőt, ha olyan hangulata lenne talán egy-két vágással is gazdagítaná. Ez az eshetőség egyébként most sem kizárható, a mélységi ugyanis szemtelenül közel lép. Hazugság lenne azt állítania, hogy teljesen hidegen hagyja a közelsége, mindig is volt valami megmagyarázhatatlan feszültség kettejük között.*
-Ugyan milyen ellenségeket szerezhet egy bárd? Félrefogtál egy hangot a lanton?
*Gúnyolódik s közben el is húzódik a másiktól, hogy aztán hangosan becsapja a könyvet és visszacsúsztassa a helyére.*
-Annyira nem érdekes, de elég vastag ahhoz, hogy nagyot üssön vele az ember.
*Indokolja meg választását majd immáron tőrét húzza végig a gerinceken valami olvasnivalót keresve. Persze óvatosan teszi ezt, nem akar kárt tenni bennük, csupán finoman jelzi a férfi számára, hogy nem igazán bízik benne, s ez valószínűleg fordítva is igaz.*
-Miért jöttél vissza ebbe a koszfészekbe?
*Kérdi a keresgélés közben, bár rémlik neki, hogy van valami lány, akibe bele van esve a sötételf, bizonyára ő lehetett az oka. Persze ezt is végtelenül ostoba indoknak tartaná, de más magyarázatot nehezen tud elképzelni. Őt sem tartja itt már semmi, ezért is morfondírozik már napok óta azon, hogy visszatér egykori otthonába, a Kikötőbe.*
*A férfi szájalására csak kifejezéstelen arccal hümment egyet. Úgy tűnik semmit sem változott, mióta utoljára találkoztak, bár kicsit nehezére esik visszaemlékezni, pontosan mikor is volt az. Bár Ysanee nem kérdi, merre járt az elmúlt hatokban, Cale mesélni kezd, s arra jut, még jó, hogy nem indult el a Sárvárosba megkeresni őt, hisz itt sem volt a városban. Pedig, ha potyára járatta volna meg akkor, most bizonyára nem lenne vele ilyen kedves, sőt, ha olyan hangulata lenne talán egy-két vágással is gazdagítaná. Ez az eshetőség egyébként most sem kizárható, a mélységi ugyanis szemtelenül közel lép. Hazugság lenne azt állítania, hogy teljesen hidegen hagyja a közelsége, mindig is volt valami megmagyarázhatatlan feszültség kettejük között.*
-Ugyan milyen ellenségeket szerezhet egy bárd? Félrefogtál egy hangot a lanton?
*Gúnyolódik s közben el is húzódik a másiktól, hogy aztán hangosan becsapja a könyvet és visszacsúsztassa a helyére.*
-Annyira nem érdekes, de elég vastag ahhoz, hogy nagyot üssön vele az ember.
*Indokolja meg választását majd immáron tőrét húzza végig a gerinceken valami olvasnivalót keresve. Persze óvatosan teszi ezt, nem akar kárt tenni bennük, csupán finoman jelzi a férfi számára, hogy nem igazán bízik benne, s ez valószínűleg fordítva is igaz.*
-Miért jöttél vissza ebbe a koszfészekbe?
*Kérdi a keresgélés közben, bár rémlik neki, hogy van valami lány, akibe bele van esve a sötételf, bizonyára ő lehetett az oka. Persze ezt is végtelenül ostoba indoknak tartaná, de más magyarázatot nehezen tud elképzelni. Őt sem tartja itt már semmi, ezért is morfondírozik már napok óta azon, hogy visszatér egykori otthonába, a Kikötőbe.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:40:08
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:40:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* Nem zavarja, hogy a másik nem ismeri meg, vagy úgy tesz, mint aki nem ismeri meg. Azért csak beszél tovább, ami jó döntésnek tűnik, mert a név említésére már felpillant a nő. Nem is titkolja a felismerés fényét, ami felcsillan a tekintetében. *
- Első kézből tapasztalhattad. * Ért egyet a nővel azzal kapcsolatban, hogy bárkit beengednek a helyre. Bár ruházatban lehet kettejük között különbség, abban, ami számít, ugyan olyan romlottak és erkölcstelenek mind a ketten. És a férfi számára ez az egyetlen, ami számít. *
- Csak most tértem vissza a városba. * Válaszol lazán, mintha csak tegnap váltak volna el. * Kicsit forró lett a lábam alatt a talaj, szereztem olyan ellenségeket, amiket nem kellett volna, úgyhogy jobb volt eltűnni egy időre. És csak az arra érdemes lányokat hajkurászom. * Legyint fáradtan, és közelebb sétál a lányhoz, amennyiben az hagyva. Pofátlanul közel, még hozzá is simul hátulról. Persze nem tagadja, hogy kicsit felcsigázza a dolog, hogy még mindig ott van a tolvaj kezében a tőr, és bármikor elég kegyetlen módon állíthatja meg közeledését. *
- Mit olvasol? * Pillant át a másik válla felett, mintha csak a könyv érdekelné. * úgy tűnik, hogy érdekesebbnek tartod, mint engem. Én pedig utálom a konkurenciát.
* Nem zavarja, hogy a másik nem ismeri meg, vagy úgy tesz, mint aki nem ismeri meg. Azért csak beszél tovább, ami jó döntésnek tűnik, mert a név említésére már felpillant a nő. Nem is titkolja a felismerés fényét, ami felcsillan a tekintetében. *
- Első kézből tapasztalhattad. * Ért egyet a nővel azzal kapcsolatban, hogy bárkit beengednek a helyre. Bár ruházatban lehet kettejük között különbség, abban, ami számít, ugyan olyan romlottak és erkölcstelenek mind a ketten. És a férfi számára ez az egyetlen, ami számít. *
- Csak most tértem vissza a városba. * Válaszol lazán, mintha csak tegnap váltak volna el. * Kicsit forró lett a lábam alatt a talaj, szereztem olyan ellenségeket, amiket nem kellett volna, úgyhogy jobb volt eltűnni egy időre. És csak az arra érdemes lányokat hajkurászom. * Legyint fáradtan, és közelebb sétál a lányhoz, amennyiben az hagyva. Pofátlanul közel, még hozzá is simul hátulról. Persze nem tagadja, hogy kicsit felcsigázza a dolog, hogy még mindig ott van a tolvaj kezében a tőr, és bármikor elég kegyetlen módon állíthatja meg közeledését. *
- Mit olvasol? * Pillant át a másik válla felett, mintha csak a könyv érdekelné. * úgy tűnik, hogy érdekesebbnek tartod, mint engem. Én pedig utálom a konkurenciát.
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:39:25
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:39:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Egyenesen a templomba siet. Noha nem egy agy vallású, szakrális lény, valamennyire elfogadja Teysus tanításait, szóval nem is annyira keresetlen az ittléte. Az egyensúly istenét ha nem is szeretik de megtűrik a szent helyeken, legyen az bármelyik isten által szentelt. A termeken, és folyosókon át egyenesen a könyvtárba megy.*
~Mekkora mázli, hogy az idióták nem gyújtották fel ezt is.~
*Mondja magában, noha akkor nem igazán érdekelte volna a dolog, de most kapóra jön neki. A könyvtárszekcióban, ahol megritkul a fény, az első csuháshoz siet.*
-Eeyr, meg az ég áldjon, meg minden egyéb szarság...
*Kezdi a nem megfelelő hangon, a nem megfelelő hévvel, de egy nyájra elég birkalélekkel megáldott szerzetesfélébe botlot bele, mert az nyugodtan válaszol.*
-Néked is lányom, de csak finomabban Eeyr templomában.
*Egy pillanatra megdermed a finom dorgálásra, de csak azért, hogy elgondolkozzon, hogy bele álljon e ebbe a vitába, és kicsit szurkálódjon, vagy inkább hagyja e a fenébe.*
~Nem ér ennyit.~
*Gondolja magában, és egy kicsit meg is rántja a vállát.*
-Ahogy akarja. Bocsásson meg.
*Mondja gyorsan, miközben félre néz. A birkalélek sóhajt egyet, és kérdez.*
-Miben segíthetek?
*A lány azonnal nagy levegőt vesz, és a lényegre tér.*
-Minden könyv kellene nekem, a Krenkataur barlangrendszerről.
*Mondja és azonnal felteszi a kezét, mint aki megálljt parancsol. Meggondolta magát.*
-Vagy inkább csak egy rövid összefoglalót.
*Mondja, mert mégis, rövidre akarja fogni a dolgot. Az öreg, valamiért egy pimasz mosollyal bólint, amit Ken'Yäta nem is igazán tud hova tenni. Ken'Yäta egy furcsa lélek. A férfi azonnal vissza is érkezik egy kisebb könyvel. A lány gyorsan asztalhoz ül, és olvassa. Nem fog a végére érni mindennek aminek akar, szóval nyilván valóan ki kell lopnia valahogy a könyvet.*
~De hogy a francba. A kéjenc tuti figyel.~
*Gondolja magában, és neki is lát a fontosabbnak gondolt lapokat finoman a ruhája alá gyűrni.*
*Egyenesen a templomba siet. Noha nem egy agy vallású, szakrális lény, valamennyire elfogadja Teysus tanításait, szóval nem is annyira keresetlen az ittléte. Az egyensúly istenét ha nem is szeretik de megtűrik a szent helyeken, legyen az bármelyik isten által szentelt. A termeken, és folyosókon át egyenesen a könyvtárba megy.*
~Mekkora mázli, hogy az idióták nem gyújtották fel ezt is.~
*Mondja magában, noha akkor nem igazán érdekelte volna a dolog, de most kapóra jön neki. A könyvtárszekcióban, ahol megritkul a fény, az első csuháshoz siet.*
-Eeyr, meg az ég áldjon, meg minden egyéb szarság...
*Kezdi a nem megfelelő hangon, a nem megfelelő hévvel, de egy nyájra elég birkalélekkel megáldott szerzetesfélébe botlot bele, mert az nyugodtan válaszol.*
-Néked is lányom, de csak finomabban Eeyr templomában.
*Egy pillanatra megdermed a finom dorgálásra, de csak azért, hogy elgondolkozzon, hogy bele álljon e ebbe a vitába, és kicsit szurkálódjon, vagy inkább hagyja e a fenébe.*
~Nem ér ennyit.~
*Gondolja magában, és egy kicsit meg is rántja a vállát.*
-Ahogy akarja. Bocsásson meg.
*Mondja gyorsan, miközben félre néz. A birkalélek sóhajt egyet, és kérdez.*
-Miben segíthetek?
*A lány azonnal nagy levegőt vesz, és a lényegre tér.*
-Minden könyv kellene nekem, a Krenkataur barlangrendszerről.
*Mondja és azonnal felteszi a kezét, mint aki megálljt parancsol. Meggondolta magát.*
-Vagy inkább csak egy rövid összefoglalót.
*Mondja, mert mégis, rövidre akarja fogni a dolgot. Az öreg, valamiért egy pimasz mosollyal bólint, amit Ken'Yäta nem is igazán tud hova tenni. Ken'Yäta egy furcsa lélek. A férfi azonnal vissza is érkezik egy kisebb könyvel. A lány gyorsan asztalhoz ül, és olvassa. Nem fog a végére érni mindennek aminek akar, szóval nyilván valóan ki kell lopnia valahogy a könyvet.*
~De hogy a francba. A kéjenc tuti figyel.~
*Gondolja magában, és neki is lát a fontosabbnak gondolt lapokat finoman a ruhája alá gyűrni.*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:22:37
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:22:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*Ujja egy a többitől kiugró köteten akad meg. Gerince régi, a bőr repedezett már rajta, a rányomott feliratból is csak nagy nehezen tudja kiolvasni, hogy valamiféle legendagyűjtemény. Óvatosan csúsztatja ki a helyéről, nem akarja, hogy esetleg szétperegjen. Elég vastag porréteget fúj le róla, jól látszik, régóta nem forgatta a kezében senki, így nem fűz hozzá sok reményt, bizonyára nagyon unalmas. Épphogy sikerül kinyitnia a súlyos könyvet és végignéznie az első oldalt a polcnak dőlve, mikor megüti fülét a férfi hangja.*
-Ügyes próbálkozás.
*Feleli nyugodtan először a könyvből fel sem pillantva, de kicsit megemelve azt, hogy a másik láthassa, kezében továbbra is ott a tőr. Kíváncsi lenne vajon minden lánynak ilyen bénán szövegel, mikor ki akarja rabolni... vagy megerőszakolni... vagy hát a franc se tudja igazából mit akar. A neve hallatán azonban meglepve kapja fel a fejét, s megemelt szemöldökkel néz végig az idegenen. Aki igazából nem is idegen.
Bizony ő is emlékszik rá, hiszen hogyan is felejthetné el az egyik legjobb ágymelegítőjét. Ha sértődős fajta lenne, most bizonyára felhúzná orrát, ehelyett csak halvány félmosoly jelenik meg szája sarkában.*
-Nahát manapság bárkit beengednek ide.
*Szavaiból úgy hangozhat, mint aki gyakori vendége a templomnak, persze szó sincs ilyesmiről. Tekintete visszakúszik az unalmas kötetre, hogy úgy tűnjön, kicsit sem érdekli Cale felbukkanása.*
-Mostanában ezzel foglalatoskodsz? Ártatlan lányokat hajkurászol és fenyegeted őket az istenek házában?
*Szavai kegyetlennek hangzanak, arcán közben levakarhatatlan mosoly ül*
*Ujja egy a többitől kiugró köteten akad meg. Gerince régi, a bőr repedezett már rajta, a rányomott feliratból is csak nagy nehezen tudja kiolvasni, hogy valamiféle legendagyűjtemény. Óvatosan csúsztatja ki a helyéről, nem akarja, hogy esetleg szétperegjen. Elég vastag porréteget fúj le róla, jól látszik, régóta nem forgatta a kezében senki, így nem fűz hozzá sok reményt, bizonyára nagyon unalmas. Épphogy sikerül kinyitnia a súlyos könyvet és végignéznie az első oldalt a polcnak dőlve, mikor megüti fülét a férfi hangja.*
-Ügyes próbálkozás.
*Feleli nyugodtan először a könyvből fel sem pillantva, de kicsit megemelve azt, hogy a másik láthassa, kezében továbbra is ott a tőr. Kíváncsi lenne vajon minden lánynak ilyen bénán szövegel, mikor ki akarja rabolni... vagy megerőszakolni... vagy hát a franc se tudja igazából mit akar. A neve hallatán azonban meglepve kapja fel a fejét, s megemelt szemöldökkel néz végig az idegenen. Aki igazából nem is idegen.
Bizony ő is emlékszik rá, hiszen hogyan is felejthetné el az egyik legjobb ágymelegítőjét. Ha sértődős fajta lenne, most bizonyára felhúzná orrát, ehelyett csak halvány félmosoly jelenik meg szája sarkában.*
-Nahát manapság bárkit beengednek ide.
*Szavaiból úgy hangozhat, mint aki gyakori vendége a templomnak, persze szó sincs ilyesmiről. Tekintete visszakúszik az unalmas kötetre, hogy úgy tűnjön, kicsit sem érdekli Cale felbukkanása.*
-Mostanában ezzel foglalatoskodsz? Ártatlan lányokat hajkurászol és fenyegeted őket az istenek házában?
*Szavai kegyetlennek hangzanak, arcán közben levakarhatatlan mosoly ül*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:43:55
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:43:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* Ahogy a nő megindul, szapora léptekkel, Cale nem tudja elég gyorsan követni úgy, hogy hangtalan maradjon a járása, és csak leleplezné magát. Azt pedig nem szeretné, hogy elkiabálja magát a nő. A távolság és a férfi gyorsasága viszont azzal kecsegtet, hogy hiába iramodna meg, lenne ideje így tenni. Úgyhogy hagyja, hogy bemenjen a könyvtárba, vár egy kicsit odakint, és elteszi a tőrét is, mielőtt követné. Odabent felméri a terepet, és a csuklyás alakot, aki ott tartózkodik. Sóhajt, mert nem sok kedve van ártatlanokat gyilkolni, de azért a nő már igazán érdekli. Legalább az arcára egy pillantást akar vetni még egyszer, normális fényben, mielőtt magára hagyja. Eltart egy darabig, mire megtalálta a magányosan olvasó áldozatot, és amit lát, attól nevetni támad kedve. *
- Hát én téged ismerlek. * Jelenti ki, és lazán nekidől a súlyos könyvespolcnak, arcán nem látszik, de azért eléggé reménykedik benne, hogy nem most fogja felborítani az egészet. Az nem csak kellemetlen, de roppantul kínos is lenne. Szerencsére a könyvespolc elég stabil, és így még lazának is tűnhet a karjait a mellkasa előtt összekulcsoló sötételf, teljes éjfekete ruházatában. *
- Ysanee, igaz? Még a nevedre is emlékszem... egyebek mellett. * Kacsint játékosan. *
* Ahogy a nő megindul, szapora léptekkel, Cale nem tudja elég gyorsan követni úgy, hogy hangtalan maradjon a járása, és csak leleplezné magát. Azt pedig nem szeretné, hogy elkiabálja magát a nő. A távolság és a férfi gyorsasága viszont azzal kecsegtet, hogy hiába iramodna meg, lenne ideje így tenni. Úgyhogy hagyja, hogy bemenjen a könyvtárba, vár egy kicsit odakint, és elteszi a tőrét is, mielőtt követné. Odabent felméri a terepet, és a csuklyás alakot, aki ott tartózkodik. Sóhajt, mert nem sok kedve van ártatlanokat gyilkolni, de azért a nő már igazán érdekli. Legalább az arcára egy pillantást akar vetni még egyszer, normális fényben, mielőtt magára hagyja. Eltart egy darabig, mire megtalálta a magányosan olvasó áldozatot, és amit lát, attól nevetni támad kedve. *
- Hát én téged ismerlek. * Jelenti ki, és lazán nekidől a súlyos könyvespolcnak, arcán nem látszik, de azért eléggé reménykedik benne, hogy nem most fogja felborítani az egészet. Az nem csak kellemetlen, de roppantul kínos is lenne. Szerencsére a könyvespolc elég stabil, és így még lazának is tűnhet a karjait a mellkasa előtt összekulcsoló sötételf, teljes éjfekete ruházatában. *
- Ysanee, igaz? Még a nevedre is emlékszem... egyebek mellett. * Kacsint játékosan. *
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:23:22
Üzenet elküldve: 2020-04-15 20:23:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*Ysát őszintén meglepi a férfi reakciója. Ahogy becsukódik az ajtó, egy darabig még áll és néz, egyelőre úgy tűnik valóban nincs itt senki. A tolvaj van annyira önhitt, hogy ha egy rövid időre is, de elhiszi, fenyegetése képes volt jobb belátásra téríteni az alakot, így hát hátat fordítva megindul lefelé a lépcsőn. Léptei azonban sietősek, puszta óvatosságból pedig továbbra is maga mellett tartja tőrét. Abban bízik, ha leér, már nem lehet gond, bizonyára őrzi valaki odalent a könyveket, s ahogy az utolsó lépcsőfokot is maga mögött tudja, kiderül, hogy nem is tévedett. Csuhás pap dolgozik lent, valami pergament ír, Ysa gyors, udvarias köszönését hallva pedig csak halványan bólint. Úgy érzi most már nincs mitől tartania, ha a férfi utána is jön, nem hinné, hogy annyit megér neki a lány kirablása, hogy végezzen egy szemtanúval.
Háta mögé pillant még azért, s bár még nem lát senkit, a biztonság kedvéért gyorsan eltűnik a polclabirintusban. Amint úgy érzi eléggé a sűrűben jár már, ujjait végigfuttatja a könyvgerinceken, valami kedvére valót keresve, tekintete azért néha-néha lopva a sorok elejére kúszik elővigyázatosságból.*
*Ysát őszintén meglepi a férfi reakciója. Ahogy becsukódik az ajtó, egy darabig még áll és néz, egyelőre úgy tűnik valóban nincs itt senki. A tolvaj van annyira önhitt, hogy ha egy rövid időre is, de elhiszi, fenyegetése képes volt jobb belátásra téríteni az alakot, így hát hátat fordítva megindul lefelé a lépcsőn. Léptei azonban sietősek, puszta óvatosságból pedig továbbra is maga mellett tartja tőrét. Abban bízik, ha leér, már nem lehet gond, bizonyára őrzi valaki odalent a könyveket, s ahogy az utolsó lépcsőfokot is maga mögött tudja, kiderül, hogy nem is tévedett. Csuhás pap dolgozik lent, valami pergament ír, Ysa gyors, udvarias köszönését hallva pedig csak halványan bólint. Úgy érzi most már nincs mitől tartania, ha a férfi utána is jön, nem hinné, hogy annyit megér neki a lány kirablása, hogy végezzen egy szemtanúval.
Háta mögé pillant még azért, s bár még nem lát senkit, a biztonság kedvéért gyorsan eltűnik a polclabirintusban. Amint úgy érzi eléggé a sűrűben jár már, ujjait végigfuttatja a könyvgerinceken, valami kedvére valót keresve, tekintete azért néha-néha lopva a sorok elejére kúszik elővigyázatosságból.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:58:14
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:58:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* A lány is egész jól érvel, ami egyszerre imponál a férfinak, és bosszantja is. Végül nagyot sóhajt. *
- Jól van, legyen, nyertél. Becsukom az ajtót. * Mondja Cale, és meg is fogja a nyitott ajtót. Háta mögött a fény, és ahogy nézi, a lépcsőre már nem jutott túl sok. Sőt, egész sötét van idefent. Igyekszik úgy csukni be az ajtót, hogy ne látszódjon, ahogy belép közben, mintha csak az ajtón túlra lépne. A sötétben, árnyak nélkül, amikor az emberi szem nem teljesen fogja fel a három dimenziót, inkább kettőben látja a másikat, akár még sikerülhet is. Ha jól számol, akkor áldozatának puppilái nem tágulnak elég gyorsan, hogy meglássa a lépcső tetején álló fickót, aki az árnyakból figyeli. Persze ez közel sem biztos, csak egy ötlet, egy terv, amit megpróbál. Ha viszont sikerül, akkor tovább figyelheti, követheti a lányt. Ha a nő nem kezd mozogni, akkor egyelőre ő se teszi, hangtalanul, halkan véve a levevőt vár, mint egy szobor. De tudja, hogy az idő nem neki dolgozik, ha a másik kivár, akkor neki kell előbb lépnie, mielőtt a szeme alkalmazkodna a sötéthez. Úgy öt, legfeljebb tíz percet ad magának. Ezen idő lejárta előbb elkezd közelebb lopakodni, ha addig nem mentek semerre. Tőre fekete, úgyhogy nem kell attól félnie, hogy megcsillanna rajta a fény, ezért nem is teszi el. *
* A lány is egész jól érvel, ami egyszerre imponál a férfinak, és bosszantja is. Végül nagyot sóhajt. *
- Jól van, legyen, nyertél. Becsukom az ajtót. * Mondja Cale, és meg is fogja a nyitott ajtót. Háta mögött a fény, és ahogy nézi, a lépcsőre már nem jutott túl sok. Sőt, egész sötét van idefent. Igyekszik úgy csukni be az ajtót, hogy ne látszódjon, ahogy belép közben, mintha csak az ajtón túlra lépne. A sötétben, árnyak nélkül, amikor az emberi szem nem teljesen fogja fel a három dimenziót, inkább kettőben látja a másikat, akár még sikerülhet is. Ha jól számol, akkor áldozatának puppilái nem tágulnak elég gyorsan, hogy meglássa a lépcső tetején álló fickót, aki az árnyakból figyeli. Persze ez közel sem biztos, csak egy ötlet, egy terv, amit megpróbál. Ha viszont sikerül, akkor tovább figyelheti, követheti a lányt. Ha a nő nem kezd mozogni, akkor egyelőre ő se teszi, hangtalanul, halkan véve a levevőt vár, mint egy szobor. De tudja, hogy az idő nem neki dolgozik, ha a másik kivár, akkor neki kell előbb lépnie, mielőtt a szeme alkalmazkodna a sötéthez. Úgy öt, legfeljebb tíz percet ad magának. Ezen idő lejárta előbb elkezd közelebb lopakodni, ha addig nem mentek semerre. Tőre fekete, úgyhogy nem kell attól félnie, hogy megcsillanna rajta a fény, ezért nem is teszi el. *
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:35:53
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:35:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*A férfi abszolút nem beszél hülyeséget, egészen meggyőzően érvel amellett, miért is kellene visszamennie. A kis drága azonban elfelejti, hogy egy templomban vannak, s akármennyire is úgy tűnik csak ketten vannak itt, valójában valószínűleg nincsenek egyedül. Persze ezalatt nem azt érti, hogy a jóságos Eeyr figyeli őket. Igaz, létezését tagadni nem tudja, ahogy egyik entitásét sem, de úgy véli, hogy magasról tojnak a halandókra. Abban viszont majdnem biztos, hogy nem hagyják soha őrizetlenül a templomot, valahol lennie kell egy papnak vagy gondnoknak, a hely ráadásul csodálatosan visszahangozhat, egy kiadós sikoltásra vélhetően felkapná valaki a fejét. Mivel nem hiszi, hogy az idegen szabadidős gyilkos, csak valami pitiáner rabló vagy erőszaktevő, minden bizonnyal menekülőre is fogná ezután. Elvégre nem tudhatja ő sem, hogy van-e itt még valaki.*
-Vagy...
*Kezd bele némi gondolkodási idő után, megnyalva az izgalomtól kiszáradt száját*
-Én lemegyek.
*Lép is lassan hátra párat*
-Te pedig szépen elmész és nem kiabálok segítségért.
*Hangjából jól hallatszik műártatlankodása*
-És hajlandó vagyok úgy tenni, mintha ez meg sem történt volna.
*Na persze személyes okokból sohasem szaladna a városőrökhöz segítségért, de ezt a másik nem tudhatja.*
-De ha egy kis pénzt szeretnél, kérheted szépen is. Szívesen adakozom rászoruló koldusoknak.
*Talán nem túl okos dolog bosszantani az idegent, de egyszerűen nem bírja ki, hogy ne tegye.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 19:37:36
*A férfi abszolút nem beszél hülyeséget, egészen meggyőzően érvel amellett, miért is kellene visszamennie. A kis drága azonban elfelejti, hogy egy templomban vannak, s akármennyire is úgy tűnik csak ketten vannak itt, valójában valószínűleg nincsenek egyedül. Persze ezalatt nem azt érti, hogy a jóságos Eeyr figyeli őket. Igaz, létezését tagadni nem tudja, ahogy egyik entitásét sem, de úgy véli, hogy magasról tojnak a halandókra. Abban viszont majdnem biztos, hogy nem hagyják soha őrizetlenül a templomot, valahol lennie kell egy papnak vagy gondnoknak, a hely ráadásul csodálatosan visszahangozhat, egy kiadós sikoltásra vélhetően felkapná valaki a fejét. Mivel nem hiszi, hogy az idegen szabadidős gyilkos, csak valami pitiáner rabló vagy erőszaktevő, minden bizonnyal menekülőre is fogná ezután. Elvégre nem tudhatja ő sem, hogy van-e itt még valaki.*
-Vagy...
*Kezd bele némi gondolkodási idő után, megnyalva az izgalomtól kiszáradt száját*
-Én lemegyek.
*Lép is lassan hátra párat*
-Te pedig szépen elmész és nem kiabálok segítségért.
*Hangjából jól hallatszik műártatlankodása*
-És hajlandó vagyok úgy tenni, mintha ez meg sem történt volna.
*Na persze személyes okokból sohasem szaladna a városőrökhöz segítségért, de ezt a másik nem tudhatja.*
-De ha egy kis pénzt szeretnél, kérheted szépen is. Szívesen adakozom rászoruló koldusoknak.
*Talán nem túl okos dolog bosszantani az idegent, de egyszerűen nem bírja ki, hogy ne tegye.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 19:37:36
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:02:27
Üzenet elküldve: 2020-04-15 19:02:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* A válaszra mosoly húzódik az arcára, hiába, van valami kis spiritusz a lányban. Sőt, inkább nőben. El is tűnt már a bizonytalanság a hangjából, úgy tűnik, hogy tényleg elszánta magát a cselekvésre. Ez imponál a sötételfnek. *
- Biztos, hogy én menjek közelebb? A lépcsőn enyém lenne a magaslati előny, a hátam mögött lenne a fény, így nezene látnád a mozdulataim, én viszont ki tudnám venni a tieid. Miért nem jössz inkább te ide kintre? * Teszi fel a ravasz kérdést, ami nem csak arra szolgál, hogy kicsalja a másikat. A bizonytalanság gyorsan ölő méreg, főleg egy ilyen helyzetben. Ráadásul mindaz amit mond, még igaz, és logikus is, ami csak még veszélyesebbé teszi. *
- Mondjuk, elhátrálok az ajtótól, és ki tudsz jönni nyugodtan. Mit szólsz? Legalább megnézlek magamnak, eddig csak hátulról tudtalak. Mondjuk, nem panaszkodom a látványra. * Nevet fel, és a tőrrel megkocogtatja a követ, a fémes csilingelést hallva eltűnődik azon, hogy ezt miért csinálta. Végül abban marad, hogy minél több váratlan, és a másik számára érthetetlen dolgot tesz, annál ijesztőbbnek tűnhet. *
- Becs'szóra. * Teszi hozzá, miközben nem mozdul meg az ajtó takarásában, ellenben fülel, és minden neszt igyekszik befogadni, ami a lépcső felől érkezik. *
* A válaszra mosoly húzódik az arcára, hiába, van valami kis spiritusz a lányban. Sőt, inkább nőben. El is tűnt már a bizonytalanság a hangjából, úgy tűnik, hogy tényleg elszánta magát a cselekvésre. Ez imponál a sötételfnek. *
- Biztos, hogy én menjek közelebb? A lépcsőn enyém lenne a magaslati előny, a hátam mögött lenne a fény, így nezene látnád a mozdulataim, én viszont ki tudnám venni a tieid. Miért nem jössz inkább te ide kintre? * Teszi fel a ravasz kérdést, ami nem csak arra szolgál, hogy kicsalja a másikat. A bizonytalanság gyorsan ölő méreg, főleg egy ilyen helyzetben. Ráadásul mindaz amit mond, még igaz, és logikus is, ami csak még veszélyesebbé teszi. *
- Mondjuk, elhátrálok az ajtótól, és ki tudsz jönni nyugodtan. Mit szólsz? Legalább megnézlek magamnak, eddig csak hátulról tudtalak. Mondjuk, nem panaszkodom a látványra. * Nevet fel, és a tőrrel megkocogtatja a követ, a fémes csilingelést hallva eltűnődik azon, hogy ezt miért csinálta. Végül abban marad, hogy minél több váratlan, és a másik számára érthetetlen dolgot tesz, annál ijesztőbbnek tűnhet. *
- Becs'szóra. * Teszi hozzá, miközben nem mozdul meg az ajtó takarásában, ellenben fülel, és minden neszt igyekszik befogadni, ami a lépcső felől érkezik. *
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:51:48
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:51:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
*Kissé idegesen nyomkodja kezei között tőre markolatát. Nem valami nagy harcos, sőt, egy kicsit sem az, de egyáltalán nem fél megsebezni támadóját, ha arra kerül a sor. Egész fürge tud lenni, no meg úgy gondolja előnyben is van, bizonyára az az ostoba férfi azt hiszi, már rég leszaladt az alagsorba, bár tény, megfordult a fejében, hogy így kellene tennie. Odalent azonban csak kergetőznének a sorok között, elkerülve hát a felesleges futkározást, úgy dönt, jobb mihamarabb megtudni, mit is akar az idegen.
Váratlanul éri a hang, ami hirtelen töri meg a csendet, ismét össze is rezzen, s a fal mellett kúszva folyamatosan hátrál lefelé a lépcsőn, hogy ha a másik belép, tisztes távolságban legyen.
Ahogy felbukkan egy fej, tőrét jól láthatóan, fenyegetően szorítja maga mellett. Tagadhatatlan, hogy fél valamennyire, de egy pillanatig sem hagyja, hogy ez látszódjon is rajta.
A kérdést hallva egy pillanatra elbizonytalanodva lazul a szorítása, a hang még mindig ismerős neki, de az ajtórésen átszűrődő fénytől nem látja rendesen a másik arcát.*
-Gyere közelebb szépfiú és megmondom.
*Hangja meglepően higgadtnak tűnik, arcára pedig merész, sunyi mosoly ül ki, nyilvánvalóan fenyegeti a férfit. Annak ellenére, hogy a helyzet valahol ijesztő, hiszen bármikor megtámadhatja őt a másik, furcsamód élvezi ezt az egészet. Az biztos, hogy nem számított ennyi izgalomra, amikor nemrég elindult a könyvtárba.*
*Kissé idegesen nyomkodja kezei között tőre markolatát. Nem valami nagy harcos, sőt, egy kicsit sem az, de egyáltalán nem fél megsebezni támadóját, ha arra kerül a sor. Egész fürge tud lenni, no meg úgy gondolja előnyben is van, bizonyára az az ostoba férfi azt hiszi, már rég leszaladt az alagsorba, bár tény, megfordult a fejében, hogy így kellene tennie. Odalent azonban csak kergetőznének a sorok között, elkerülve hát a felesleges futkározást, úgy dönt, jobb mihamarabb megtudni, mit is akar az idegen.
Váratlanul éri a hang, ami hirtelen töri meg a csendet, ismét össze is rezzen, s a fal mellett kúszva folyamatosan hátrál lefelé a lépcsőn, hogy ha a másik belép, tisztes távolságban legyen.
Ahogy felbukkan egy fej, tőrét jól láthatóan, fenyegetően szorítja maga mellett. Tagadhatatlan, hogy fél valamennyire, de egy pillanatig sem hagyja, hogy ez látszódjon is rajta.
A kérdést hallva egy pillanatra elbizonytalanodva lazul a szorítása, a hang még mindig ismerős neki, de az ajtórésen átszűrődő fénytől nem látja rendesen a másik arcát.*
-Gyere közelebb szépfiú és megmondom.
*Hangja meglepően higgadtnak tűnik, arcára pedig merész, sunyi mosoly ül ki, nyilvánvalóan fenyegeti a férfit. Annak ellenére, hogy a helyzet valahol ijesztő, hiszen bármikor megtámadhatja őt a másik, furcsamód élvezi ezt az egészet. Az biztos, hogy nem számított ennyi izgalomra, amikor nemrég elindult a könyvtárba.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:01:40
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:01:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régen látott ismerős//
* Ahogy halad előre, csak egy dolgot sajnál, hogy nem látja a lányka arcát. De a hangján, és testtartásán azt veszi ki, hogy megijedhetett a jószándékú sötételf közeledésétől. Miért is ne lenne jó szándékú, hiszen ha önmagát nézi, akkor neki minden, amit tervez, az jó. Ha a lány hagyja magát, akkor még neki is az lehet. De a rövid és ijedt útmutatás után a másik becsapja az ajtót, a bárd pedig mélyet sóhajt. ~Miért kell mindig mindent megnehezíteni? Ezek a nők... ~ Lassan, hangtalanul közelíti meg az ajtót, fülét a falapra helyezi, majd rövid hallgatózás után ellép tőle, hátrál kettőt, majd nagy lendületet vesz, és neki csapódik az ajtónak. Ha a lány tovább ment, akkor aligha hallja meg, kivétel, ha a könyvtár kicsi, de akkor meg kit érdekel, úgyse lesz hova fusson. Ha viszont még az ajtónál van, akkor meglepheti, és megijesztheti a dologgal. Ahogy visszapattan, gyors mozdulattal igyekszik feltépni az ajtót, bedugja a felét, hogy vegyen egy pillantást, és gyorsan húzná is vissza, nehogy egy kósza támadás elérhesse, ha nem lenne furcsán ismerős a lány arca, amit ekkor már egész közelről vizsgálhat meg. Csak egy pillanatig tart, amíg kizökken, aztán már az ajtó túloldalán is van. *
- Nem ismerjük egymást? * Teszi fel vigyorogva a kérdést, miközben előhúzza a tőrét. Ki tudja, hogy szükség lesz-e rá. Lantját viszont áthelyezi a hátára, ahol relatíve védett a támadásokkal szemben, és nem utolsó sorban őt is védi. Szereti a hangszert, de az életénél semmi nem ér többet. *
* Ahogy halad előre, csak egy dolgot sajnál, hogy nem látja a lányka arcát. De a hangján, és testtartásán azt veszi ki, hogy megijedhetett a jószándékú sötételf közeledésétől. Miért is ne lenne jó szándékú, hiszen ha önmagát nézi, akkor neki minden, amit tervez, az jó. Ha a lány hagyja magát, akkor még neki is az lehet. De a rövid és ijedt útmutatás után a másik becsapja az ajtót, a bárd pedig mélyet sóhajt. ~Miért kell mindig mindent megnehezíteni? Ezek a nők... ~ Lassan, hangtalanul közelíti meg az ajtót, fülét a falapra helyezi, majd rövid hallgatózás után ellép tőle, hátrál kettőt, majd nagy lendületet vesz, és neki csapódik az ajtónak. Ha a lány tovább ment, akkor aligha hallja meg, kivétel, ha a könyvtár kicsi, de akkor meg kit érdekel, úgyse lesz hova fusson. Ha viszont még az ajtónál van, akkor meglepheti, és megijesztheti a dologgal. Ahogy visszapattan, gyors mozdulattal igyekszik feltépni az ajtót, bedugja a felét, hogy vegyen egy pillantást, és gyorsan húzná is vissza, nehogy egy kósza támadás elérhesse, ha nem lenne furcsán ismerős a lány arca, amit ekkor már egész közelről vizsgálhat meg. Csak egy pillanatig tart, amíg kizökken, aztán már az ajtó túloldalán is van. *
- Nem ismerjük egymást? * Teszi fel vigyorogva a kérdést, miközben előhúzza a tőrét. Ki tudja, hogy szükség lesz-e rá. Lantját viszont áthelyezi a hátára, ahol relatíve védett a támadásokkal szemben, és nem utolsó sorban őt is védi. Szereti a hangszert, de az életénél semmi nem ér többet. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293