Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van olvasni! Kattints ide, hogy olvashass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 11:10:53
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//

*Mërulon imáit mormolja, mikor egy hangos kiáltást és puffanást hall. Fejét felkapja, majd meglátja a lépcsőn a lányt. A bagolyhoz szól, hogy nézze meg, míg ő közben megpróbál felállni és odabicegni. Nem kis fájdalommal jár ez neki, csípője még mindig sajog, hála az erdőmélyi kalandnak.*
-Nyxa, repülj hozzá! *A felemás szemű bagoly a lány elé száll, hangos, mély huhogással kísérve. Fejét enyhén balra fordítva, kíváncsian. Megváltozott szeme végig a sérültet figyeli, olyannak tűnhet, mintha érdeklődve látna bele a belsőjébe. Mire a tündér odaér, a bagoly ép részei (és a szellem által megváltoztatott szem is) teljes egészében felmérték a nőt. A druida szerencsétlenségére azonban nem beszéli az állat nyelvét.*
-Eeyrre, jól vagy? *Teszi fel a kérdést, miközben megnézi a sebet. Nimeril ellátása jut eszébe, ami miatt elővesz egy, még viszonylag szakadtas rongyot (állapota ugyanúgy az expedíciónak köszönhető, bár a figyelmes szemlélő sejtheti a néhai zsebkendő egykori rendeltetését), s azt teszi rá a térdre, itatva a vért. Nyxa eközben úgy dönt, elege van a humanoidokból. Megint önálló gondolatot fogalmazhatott meg, mivel engedély nélkül otthagyja őket, s tovább röpköd a gigászi templom belső terében.*


3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 10:37:19
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 548
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Megfontolt

//Szabad, mint a madár//
//Nyílt//

*Elteszi a papírost, amire a varázsitalokról minden tudnivalót, amit a könyv rejtett feljegyzetelt, persze csak a maga ügyetlen és kicsit zavaros módján. Az írás nem az erőssége, de attól hogy egy- két betűt kihagy, amit nem igazán ismer, vagy rosszul ír, attól még a szöveg teljesen értelmezhető marad. Közben felfelé tart a lépcsőn, hogy ismét a templom hatalmas szobrai és díszes oszlopai között kössön ki. Ahogy az oszlopokat sorra hagyja el, szemeit az égnek szegezve, hogy megcsodálhassa hatalmas mivoltukat, egy mozgó valami tűnik fel neki. Talán egy állat. Megtorpan, és úgy figyeli a baglyot, ami lelkes szárnycsapkodás közepette hasítja a levegőt és tölti be suhogással az egész visszhangos termet. ~Mintha százan lennének. ~ Viszi a tekintetét körbe, de természetesen csupán azt az egy szárnyast látja, néha igen, néha nem, mikor a szobrok takarásába burkolózik. Egy ilyen pillanatban ismét megindul, de nem a kijárat irányába, ahogy azt tervezte eredetileg, hanem megy, hogy megkeresse. ~Lehet, hogy többen is vannak, talán itt is laknak! ~ Veszi be a gondolat magát a fejébe. Ilyen madarat még közelről nem látott, ezért kíváncsi. Ahogy egyre nagyobb léptekkel szeli a távolságokat valami motyogásra lesz figyelmes, amit a visszhang miatt szintén nem igazán tud behatárolni, de megijeszti. Szemeit a mennyezeten tartva lépked tovább, ám ekkor észrevétlen egy lépcsőbe megakad a lába és elesik, nem kis fájdalom kinyilvánítás közepette.*
-ÁH!! *Majd a puffanás is visszhangzik a térben. Pont rosszul esett és felhorzsolta a térdén a bőrt, ami alól kibuggyan még a vér is. Miután felmért a helyzetet és néhány pillanatig fújtatott, mivel nem igazán bírja a vér látványát, főleg a sajátjáét, így kell fél perc, hogy össze tudja szedni magát. Csak ezt kezd el kotorászni a táskájában valami rongyféle után. ~Nyugi, semmi baj, végy mély lélegzetet. Egy ilyenbe még senki nem halt bele, ezt te is tudod. Csak egy apróság, mély levegő aztán kifúj. Hol van az a nyamvadt zsebkendő, amikor szükség lenne rá?!~*




3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-07 21:04:06
 ÚJ
>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Nyílt//

*Amint felüdült, úgy dönt, hogy tesz egy kitérőt a templomba. Régen járt itt, s Eeyrnek régóta nem tudott fény oltár előtt tisztelegni (akárcsak Teysusnak sem). Nyxa megváltozott szemébe néz.*
-Látod? Én őket imádom. Ők ketten az isteneim: ő a Fényes, ő pedig a Szabad, bár gondolom nem ez az első alkalom, hogy hallasz róluk. *Kedvesen fordul oda, majd baglya tényleges részeivel folytatja a csevejt.*
-Neked ez az első alkalom, hogy itt vagy, Nyxa. Repkedj egy kicsit! *Azzal megfogja és eldobja a baglyot, aki boldogan szárnyalja körbe a méretes épületet. Ezalatt Mërulon az oltárhoz közelít és egy megszólítással kezd, ami imába fordul át.*
-Eeyr, te szép és Teysus, te köztes! Köszönöm, mikor pártomat fogtátok Erdőmélyén és külön hálás vagyok a Szabadnak, amikor szelet fújt arcomba. Kérlek, adjátok áldásotokat további kalandjaimra és hagy tanulhassak tőletek varázsolni, mert a ti mágiátok engem éltet is! *Fejezi be ezt a környi beszédet. Ezután még fertály órányit imádkozik körülbelül. Ha ezzel meg volt, egy darabig még elmélkedni fog az épületben. Nimeril jut az eszébe, aki nem fogadta el az isteneket, mert nem talált rájuk bizonyítékot. Ő is leadta régi hitét miattuk. ~ De vajon megérte? Honnan tudjam, hogy nem a tanoncnak van e igaza? ~ Kétes talányok között hánykolódik lelkének zabolázatlan tengere. Ezeket próbálja meg fejtegetni az artheniori Templomban.*


3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:57:57
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 548
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Megfontolt

//Szabad, mint a madár//

*Miután kilépett a fogadó ajtaján, lassan és megfontoltan halad előre egészen a hatalmas építményig, amit előző nap pillantott meg távolról. ˜Biztos a könyveknek sok hely kell, itt lehetnek valamerre. ˜ Elé érve el is gondolkodik egy pillanatra, hiszen a két fakapu tárva nyitva fogadja az arrafelé tévedőket. Topog egy kicsit a hatalmas építmény előtt, nem tudván be merjen-e lépni. Valószínűleg ezt megelégelve, kisétál az épületből egy csuhás alak és megszólítja.*
-Netán Eeyrt keresed? Akkor lépj csak be, megtaláltad. A szíved is tudja, miért habozol leányom? *Ahogy közelebb lépked, jól kivehető viseltes ruházata és idősödő arca, amelyet erősen dzsumbujos szőrzet tesz még jellegzetesebbé és tiszteletet parancsolóvá. A lélegzetvétel is megreked félúton a megilletődés és bizonytalanság határán. Szabad-e egyáltalán szoba állnia vele, esetleg nem kerül-e bajba miatta. ˜Barátságosnak tűnik. ˜ Majd összekanalazza a még körülötte fellelhető bátorságfoszlányokat és kis hebegés közepette rákérdez.*
-Nem... én csak... keresek... könyv... olyan sokat egyhelyen, izé... a.... micsodát is... könyvtárat. *Böki ki diadalittasan, amint a nyelve hegyére téved a szó.* -Igen! A könyvtárat! Úgy hallottam errefelé lehet. Ha esetleg útba tudna... * Ekkor szelíd mosollyal a szája szélén közelebb lép a férfi és határozott kézmozdulattal befelé mutat a kapun.*
-Itt lesz az is gyermekem, tudtam ám, hogy téged is Eeyr napfelkeltéje hozott a helyes ösvényre. Csak utánad, megmutatom merre találod. * Nagy megkönnyebbülés közepette lép a monumentális épületbe, odabent először a különös füstölő illat csapja meg az orrát. Korábban még soha nem érzett hasonlót, de kifejezetten illik a helyhez, úgy véli. Nem tudja megállni, szemei szinte a falakra és a szobrokra tapadnak, még nem volt része hasonló látványban eddigi élete során. ˜Eddig még az istennőről csak jót hallottam, valóban ennyire jóindulatú lenne? ˜ Majd a férfi egy lefelé vezető lépcsőre mutat. A nő megtorpan, így megcsörrennek az egymáshoz koccanó fiolák a szütyőjében. Erre azonnal odakap a másik, hogy megnézze, de az utolsó előtti minutumban észbe kap, mert látja Mady arcán az ijedséget.*
-Oh! Ne haragudj, csupán mindig izgatottsággal tölt el, ha egy főzet vagy varázsital csörrenését hallja vén fülem. Pont az a pergamen van előttem, már mint, azt másolom. *Hebeg egy kicsit, minden körülmény arra utal, hogy valóban érdekli a zsák tartalma.*
-Tehát akkor te tudod mik ezek és mire valók? *Kérdez rá, majd kibontja a zsákocskát, hogy a másik bele tudjon kukkantani. Amint végig nézett a tartalmán, int, hogy kövesse. A csuhás férfi után sétál le kör alakú, pergamenekkel, polcokkal és könyvekkel zsúfolt terembe, ahol még vagy húsz teljesen ugyan olyan csuhás fürkésző tekintete szegődik mellé útjuk végezetéig. Nem kicsit érzi feszélyezve magát, élete során talán harmadszorra. A férfi hellyel kínálja az asztalánál és tollat, tintát majd pergament is csúsztat elé, hogy lejegyzetelhesse, ami számára fontos.*
-Ez a tudás mindannyiunké. Most kérlek vedd elő őket. *Mutat a zsákocskára, amelyből egymás után bukkannak elő a színes varázsitalok. Mindet megforgatja, majd egy kéket a nő elé tol.* - Gyermekem, ezt idd meg nyugodtan, serkenti a gondolkodást, aztán majd mindent jobban értesz. *Némi habozás után meg is issza, hiszen úgy fest az öreg, mint aki valóban konyít hozzájuk, ő meg aztán semennyit. Ezt követően helyet foglal és elkezdődik az olvasás és némi magyarázat a csuhás részéről. Odatol egy könyvet, melyben ezen furcsa italok hatásai vannak feljegyezve, amiket át is másol a kapott pergamenre. Ezzel telik el az egész nap, úgy, hogy szinte észre sem veszi, mennyire rohan az idő. Miután befejezte, szépen megköszöni a segítséget, a férfi még beszél az istennőről, de Mady már túl fáradt, hogy bármi érdemit meg tudjon belőle jegyezni, így megígéri, hogy még visszatér emiatt. *


Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.

3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:31:03
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Kertész leszek, fát nevelek//

*~Ideje visszatérnie a kúriába.~ A harmat már jócskán felszáradt, a Templomkertben is tovatűnt a reggeli hűvösség, a hajnali áhítatát itt végző papnak is hűlt helye, a pad üresen áll, senki nem ül rajta.
A Templomkert üres, csak egy fura kis tollszárnyas alak sziluettjét fogadja be a szeme néhány rövid pillanatra, ahogy az a Templomajtóhoz igyekszik, szárnyalva-futva segítve magát a lépcsők irányába és fel a néhány fokon, hogy aztán eltűnjön a nehéz faajtók mögött.
Isqeha meghökken. Mintha csak Pyrt látta volna az imént a Templomajtóhoz odasuhanni, de komolyan, megesküdne rá! Máskülönben miért is jutna a Templomba tartó alakról éppen ő az eszébe! De aztán megrója magát: mit is keresne pont itt, Arthenior kőtemplomában a szeleburdi, kelekótya tündér, egyedül!
~Igyekeznem kell! Bizonyára nem ő az egyetlen tollszárnyas tündér szerte Lanawinban... ha egyáltalán azt láttam valóban, amit képzelek. Nem, nem leselkedek egy betérő után a Templomban!~ rázza meg a fejét, céltudatosan tovább haladva.
~Különben is, mit mondanék neki? Bizonyára járja a saját útját, ha nem tért vissza Vadvédbe. Még ha valóban ő is lett volna az.
Még az is lehet, hogy megtalálta Pyctát.~ tűnődik hirtelen mégis. ~Ki tudja. Rég volt.~ engedi el a dolgot. Bár azért kíváncsi, ha őszinte akar lenni, hogy mi történt a szárnyassal azóta, hogy otthagyta ő is a találkozóhelyet. Boldogult-e, nem történt-e baja. ~Amilyen kelekótya. Hagyjuk. Talán meg sem ismerne.~ sóhajt, ahogy Vadvéd jut eszébe, de azután kezdi megszaporázni újra a lépteit, és kilépve a Templomkertből, egyenesen a romváros széli kúria felé veszi az irányt, hogy minél hamarabb folytathassa a kert rendbetételét.*


3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-08-29 11:14:00
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*A városon csupán átszáguld, ismét megérzi az erdő és a berkek illatát, nem akar egy percet sem várni. A lányt kicsit sajnálja, de valójában nem biztos benne, hogy bírta volna az erdőben, így jobb lesz mindenkinek. Útja a templomba vezet, ahol még le kívánja róni a tiszteletét Eeyr előtt. Sokat segítette kitartással és kedvességgel, hiszi, hogy szinte mindent neki köszönhet, a jó társaságot, a jó kedvet, a tanulást, így hálával tartozik, melyet nem fél kimutatni. A kaput lassan nyitja ki maga előtt, s lehajtott fejjel, behúzott szárnyakkal lép be az előtérbe, majd rögtön az oltár elé siet, de nem ül le. Csupán két kezét szorosan maga mellett tartva ad hálát az égnek, s mindennek, mi jó sorsát szolgálhatja. Ismét hazamegy, ez felülmúlhatatlan örömmel tölti el.*


3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-08-19 17:53:59
 ÚJ
>Migramm Froclipox avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Proclifox a felfedező//

*Proclifox nyögdécsel, ahogy felemeli a lábát. Még az a pár lépcsőfok is sok. De nem fogja feladni. Ha már idáig eljutott.
~Levegő Templom! Eeyr Templom!~ dohog magába. Meg a városon mérgelődik, hogy hogy néz ki. Minden feldúlva. Mekkora fejetlenség van. Romos épületek.
~Micsoda népek laknak itt.~ morgolódik.
Bezzeg Ratraxurgban. Ott mindennek megvan a helye meg a rendje. Na de hát mindegy. Ha a fő Élé azt akarta hogy jöjjön el ide ebbe az Artheniorba meg a Templomba, hát rajta ne múljon.
Csak ne lett volna olyan fárasztó az út! Fentről északról ide jönni nem volt gnóm játék.
Proclifox el is fáradt a nagy utazásba. De most ideért és ez a lényeg. Be is jut végre ebbe a Levegő Templomba. Vagy most már Eeyr templomba. ~Eeyr.~ fújtat ahogy belép. ~Még hogy Eeyr.~ Még dohog egy kicsit az isteneken, mindegyiken, meg hogy hogy vehetik be mindezt a népek.
Odabent Proclifox körülnéz, alaposan megvizsgál mindent. A szobrokat, meg a zöld oltárt is körbejárja, méregeti, hümmög.
Végül elballag a Könyvtárba. Ott van a lényeg. Proclifox egy könyvet keres. Ami itt megvan ebben az artheniori könyvtárban. Meg kell lennie.*


3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-08-19 17:08:10
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Kertész leszek, fát nevelek//

*A szellemek szerencsére békén hagyták a romváros széli ház padlását, így Isqeha se háborgatta a ház gazdáját éjnek évadján se rövid, se hosszú koppantásokkal, ehelyett egy jót aludt a vaskos kémény tövébe vonszolt, nemrégiben megtömhetett, jókora szalmazsákon.
Reggel korán kelt, ivott egy jót a kút hűvös vizéből, vállára vetette a tarisznyáját, és egy kenyérvéget rágcsálva elindult, hogy begyűjtsön néhány virágtövet a virágágyás kipofozásához, de előtte még megöntözte a frissen kihajtott futórózsát, és odatett egy frissen húzott vödör vizet Frankó elé.
Első útja a Templomkertbe vezet, ahol annak ellenére, hogy Lanawin már mélyen bent jár a Perzselő Homok havában, a nap tüze pedig tikkasztó és kegyetlen tud lenni, a terebélyes fák hűvös árnyékában mégis mindenfelé sötéten zöldell a fű a kaviccsal beszórt ösvény mellett.
Isqeha hátrakanyarodik, nem a Templomot akarja meglátogatni most, a Temetőbe igyekszik a buja bokrok takarásában.
Sok elvadult, gondozatlan sír található a Temető hátsó, alig látogatott részében, csodaszép virágok nyílnak arra elburjánozva, továbbsarjadva, arrafelé, ahol baglyok tanyáznak az ősöreg, korhadó fákon a megdőlt, mohos sírkövek felett.
A Templomkert kihalt, csak egy öreg szerzetespap üldögél a szélfújta csendben az egyik hátsó padon, nem messze a Templomkert vaskerítésétől és a kis kaputól, ami egyenesen a Temetőbe vezet.
Isqeha aprót biccent a fejével, ahogy elhalad a közelében, mégse tartsák őt tiszteletlennek, bár kétséges, hogy a pap bármi figyelmet szentelne a nem messze tőle elhaladó füvésznek, láthatóan annyira el van merülve istene felé szálló gondolataiban.
Így Isq csendben belöki a kis kaput, és elindul a Temető mély csendbe burkolózó hátsó végébe.*


3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:52:58
 ÚJ
>Wrexan Glunsz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

* Harangozásra ébred fel. Lassan felkel a fűről és nyújtózik egyet. ~ Meg kéne néznem magamnak ezt a templomot. ~ Határozza el magát és ezzel el is indul. Könnyen odatalál a templomhoz. Belép a nyitott ajtón. Odabent egy jóval sötétebb van, mint kint. Fából készült padok mellett halad. Az oszlopok mellett szobrokat lát, de nem talál ismerőst köztük. Az oltár előtt megáll, hogy tiszteletét tegye az istennő előtt. Wrexan úgy van a vallási dolgokkal, hogy ő minden istennek és elemnek megadja a tiszteletet. Biztos ami biztos.*
– Kérlek Eeyr vigyázz rám! Segíts meg rögös utamon! * Fohászkodik az istennőhöz. Majd miután végzett még elidőzik egy kicsit a templomban. Vált pár szót az egyik szerzetessel, aztán távozik. Az épületből kilépve elégé meglepődik, mivel már esteledik. ~ Ilyen sokáig lettem volna bent? ~ Tűnődik el magában. A szegény negyed felé veszi az irányt, hogy helyet keressen magának éjszakára.*


3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-07-10 21:14:17
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Gorvin a romos utcákat átszellve megleli a templomot. Ámulva nézi a hatalmas épületet és óvatos léptekkel megy fel a lépcsőn. A csizmája enyhe viszhangot ver, a lovag mégse lassít a tempón. Az utolsó pár lépést gyors tempóval szeli és meghitt arccal lép az épület belső terébe.*
- Eeyr... *suttogja majd az egyik falnak vetve a hátát lehunyja a szemét és halk imába kezd.*
- Tekints le szolgádra és adj nyugalmat öcsémnek, Morv La Sondnak! Álld meg a családom és óvd őket míg távol vagyok, ne hagyd őket szenvedni! Hű szolgád maradok, míg e föld útjait járom...
*Mélyet sóhajt majd kinyitja a szemeit. Arcára nyugodt mosoly ül. Békében marad az istenével és a hitével.
Kifele menet egy csuhással összeakad a tekintete. Rövid ideig méregetik egymást, mígnem Gorvin elmosolyodik és egy biccentéssel tovább áll.*

A hozzászólás írója (Gorvin La Sond) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.10 21:31:54


3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-30 13:47:45
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1068
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Kitérő//

*A temetőből érkezik és egyenesen a templomba megy, ott is a hátsó traktus felé veszi az irányt. A járást ismeri, nem hiszi, hogy bárki meg akarná állítani. Keres egy akolitust vagy szerpapot, szerzetest, hogy átadja üzenetét Arenih atyának. Utána pedig Hanlorennek üzen élőszóban, ha a papnő erre járna, akkor tudhassa, hogy keresik is aggódnak érte. Ennél többet nem tehet.
Végezetül meghagyja, hogy őket hol lehet megtalálni, hisz letelepedésük óta nem tudott erről információt közölni, de most Mil'Ochass már pontos hellyel rendelkezik a folyóparton.
A templom elé visszatérve Éjviharhoz megy, hogy eloldozza a kipányvázott telivért. Egyszerre érzi sikeresnek és sikertelennek a látogatást. A templomba betérni mindig lelkesítő és elszomorító számára egyben. Itt értette meg a sorsát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Hanlorent sem találta meg, ami aggodalomra adhat okot, mert a faluból való eltűnése óta semmit sem tudnak a papnőről. Reméli, hogy nem esett baja, de fogalma sincs, hogy merre is keressék ezután.
Lyzendra talán már a Pegazusban várja őt, vagy neki kell majd a méltán híres fogadóban várni majd az elf íjászlányra. Őt igazán nem félti, Lyz tud vigyázni magára. Reméli, sikerrel járt a harangok ügyében, de ha nem, akkor egy hosszú út vár még rájuk a tharg piacig. Nem szívesen tér vissza a Vashegyre, bár Aenaet szívesen látná, annak ellenére is, hogy legutóbb szomorúan kellett elhagynia az erődöt.
Ruganyosan lendül a nyeregbe, majd még egy utolsó pillantást vet a templom tornyos épületére, majd a város felé fordítja Éjvihar orrát. Az Erdő Szívének útjai kifürkészhetetlenek, sajnos a látogatás több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. De ezúttal is türelmesnek kell lennie és idővel minden kérdésére választ fog kapni. Lehet, hogy nem minden kérdésére lesz megnyugtató a válasz, de felkészült már az ilyenekre. Kellő komolysággal és hittel várja az előtte álló akadályokat.
Irány a Pegazus.*


3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-26 19:44:33
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1068
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Kitérő//
//Hanlorent keresve//

*Miután elbúcsúzott Lyzendrától egyenesen a templom felé veszi az irányt, igyekezvén a piac szélén haladni, hogy elkerülje a sokaságot. Éjvihar nyergében érkezik meg a templom kertjébe, ahol le is száll a nyeregből, hogy kantáron vezesse el a templomig a telivért.
Távolról látja az ablakot, amelyet betörve az eltorlaszolt ajtajú templomba bejutott. Akkor látta meg Hanlorent az oltárból kiömlő feketeségben vonaglani. Akkor merült maga is alá, mint a papnő. De végül győztek, de milyen áron?
A bejáratnál kipányvázza Éjvihart, majd lassan felsétál a lépcsőkön. A bejárat árnyékában megáll egy pillanatra, majd köpenyét hátradobva lépi át a templom bejáratát.
Odabent a megszokott hűvös fogadja, a padok között néma csend pihen, de az erdőmélyi elf tudja, hogy a szent épület nem elhagyatott. Lombzöld tekintete ismerős alakokat keres, csuhásokat, talán Arenih atyát, de legfőképp Hanlorent.
Lassan járja körbe a templomot, ismeri már belülről, hisz Xotarával kitakarították az egészet, sőt, laktak is itt pár napig az oltár megtisztítása után. Ha minden igaz, Hanlorent nem találja meg, s ha sikerül is beszélnie a főpappal, akkor talán ebben meg is erősíti őt.
Komor érzelmekkel lép ki a hátsó udvarba, hogy az ostrom alatt elesett Xotara sírjához menjen. Akkor nem tudta meglátogatni az egykori vadvédi nyughelyét, de most halk imával térdel le a sírbolt előtt. Azóta sem tudja, hogyan halt meg a sötételf lány.
Végezetül visszatér a templomba, hogy az oltár előtt féltérdre ereszkedve mondjon imát az Erdő Szívéhez, így Eeyrhez.*


3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-22 12:46:51
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 98

Játékstílus: Vakmerő

//Dongnor, Morwon//

*Végül csak eljutnak oda is, hogy foglalkoznak a sebeikkel. Az atya az oltárhoz vezeti őket és megmossák őket és valamilyen mágiával begyógyítják a sérüléseiket. Arsenor döbbenten nézi ahogy a hús szinte újra bejövi a mellkasán lévő csontot. Magában hálát is ad az istennőnek amiért ilyesmire képes. Morwon szavaira csak bólint.*
-Rendben menjünk.
*Még egyszer őszinte hálával köszönetet mondd a papoknak és a másik mellé zárkózik a saját mellkasát tapogatva.*
-Nem csodálatos mi mindenre képes Eeyr hatalma? Láttál már ilyet?


3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-21 21:59:09
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 770
OOC üzenetek: 1288

Játékstílus: Vakmerő

//Dongnor, Morwon//

* Az oltárnál végre lekerül róla a fekete massza, ami nem sokat változtat kezének irányíthatóságán, de ha mást nem is érnek el vele, esztétikailag jobban fest így. Persze kinek a pap, kinek más. Az öreg még beszél valamit a sötét időkről, amire Morwon csak magában nevet.
~ Mindég asszonnyák, rossz idő lesz, sötét idő lesz, élőhalók jőnek, meg nyavalyák pusztítanak! Oszt' nincsé' sehó' semmi se. ~ Most viszont nincs kedve hosszabb vitába keveredni, főleg nem egy mágussal, mert nem akarja békaként leélni hátralévő életét. És fáradt is. Nem volt könnyű napja, de a kalandorok élete már csak ilyen. Már a csontok eladása sem izgatja túlzottan, csak szeretne egy jót enni. És inni is. Úgyhogy amint végeztek a tisztogatással, felpattan és Dongnorra tekint. *
– Mennyünk a Pegába fele! Ottan adnak ám jó húst, csak siessünk, mer' még kizárnak! Azokat meg… * Mutat ép kezével a csontokra. *
– Hagyjuk itten, mer' én mán unom, ho' cipelni kő' ide, me' oda. Me' ide, me' oda. * Megvárja, míg társa is elkészül, esetleg ellenkezik a hadizsákmány otthagyása ellen, de lassan elindul a kijárat felé. *


3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-08 09:59:51
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Vörös és szürke//

- Hát erdőszellem. A fákban, a növényekben, az állatokban lakik. Vigyázza a természetet. *Magyarázza nagy elánnal. Maga inkább csak természetkedvelő, de elismeri a felsőbb hatalmakat is.*
- Egyesek úgy gondolják, hogy az erdőszellem maga Eeyr, én nem gondolkodtam ezen, a természetre vigyázni kell, aztán kész. *Vonja meg a vállát.* Amúgy, ha az erdőben lennék egy csomó szuper patakot tudnék mutatni, amiben fürödni lehet. *Ragadja meg a lány kezét.*
- Deee... itt a városban a Pegazusból nyílik egy fürdőház, ott még úgy sem voltam, menjünk oda. *Bólint mosolyogva.* Utána majd eszünk egy jót. *Egész felcsigázza az ötlet, szeret új helyeket felfedezni és a fürdőház különösen jó ötletnek tűnik.*
- Hát nem voltál szabad? *Húzza fel szemöldökét, mikor fejével int a templomkerten keresztül a szegénynegyed irányába, s a lány kezét továbbra is fogva, ha engedi elindul. Nincs különösebb szándéka ezzel, teljesen véletlenül adódott így, nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget.*
- Imádom a szabadságot! Oda megyek ahová csak akarok és úgy, ahogy akarom. Persze sokszor nehéz pénz nélkül, de eddig mindig megéltem. Az erdő megadja, amit csak akarsz. *Magyarázza.* És hogy lenne jobb, hogy nem engednek utadra? *Kerekedik el szeme, miközben a templomkert kapuját megnyitva, immár közelednek a szegénynegyed felé.*
- Amúgy nem tudom, hogy nekem ez honnan jött... egyszer csak legyintgettem a kezemmel *Mutatja buzgón kaszálva a levegőben.* mondtam néhány hülyeséget és bumm! Rajtam lett egy varázsköpeny. Meg állatokat is tudok szelídíteni, bár az biztos az elbűvölő pofám miatt van! *Nevet fel, miközben már az újraépülő házak közé lépnek.*
- Majd megpróbállak tanítani és te meg mesélsz az életedről. *Mosolyog a lányra.* Nem olyan sokat kell mennünk, hamarosan odaérünk és lemoshatjuk az út porát. *Mutat előre, megpróbálva a lány arca mellett, közelebb hajolva megmutatni az irányt.*


3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-04 21:09:56
 ÚJ
>Rhoen Dan'rok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vörös és szürke//

*A büntetésre és a szellemes dologra felkapja fejét, úgy hunyorog Pyr-ra.*
- Milyen erdőszellem? *Rázza fejét kissé hitetlenül, arra gondolva, csak valami főnők, egy látható, kézzel fogható teremtmény, akit így hívnak. Lehet, hogy vallásos, bár nem éppen nézte ki ezt eddig a férfiból. Felül a fekvő helyzetéből, ujjait összekulcsolja és a magasba emelve nyújtózkodik, vállában a csontok külön-külön kattannak, ahogy kicsavarodnak kissé.*
- Én is éppen kérdezni akartam. *Mosolyodik el, felállva a fűből kezét nyújtja a másiknak, hogy felsegíthesse.*
- De nem kell, hogy meghívj. *Tudja, hogy sovány és hogy elég piszkos, de ez nem a pénz, inkább a hosszú út hibája.* De előtte... *Pillant körbe, mintha látna a kertben a városból bármit is.* Nincs itt valami fürdő? Igazán megejtenék már egy tisztálkodást, az utóbbi hetekben nem mondanám ezt rendszeres szokásomnak. *Vallja be, majd, ha Pyr is felkelt, megindul, remélve, hogy a másik mutatja az utat.*
- Félre érted. *Rázza hevesen a fejét.* Ezt nem külsőség miatt kaptam. Haza akartam menni. *Ecseteli vállát vonva, egyre kevésbé érzi, hogy ez tabu téma lenne. Pyr is mesél magáról, így Rhoen úgy érzi, kevesebb feszültséggel is kezelheti a helyzetet.Nem beszélve az előbbi jelenségtől, olyan nyugodtság öleli körbe, hogy azt érzi, legszívesebben csak mondaná és mondaná, de azért sikerül visszafognia magát.* De jobb is volt, hogy nem engedték. Így ismertem meg azt az elfet, akiről az imént meséltem. *Mosolyog, eleinte ragyogó, szinte szerelmes szemekkel, majd pár pillanatig sötét árnyalat burkolja el azt a tekintetet, mígnem ismét kitisztul, semlegessé válik.*
- Én is szívesen tanulnék ilyesmit, csak talán nincs hozzá tehetségem. *Konyul le a szája kissé.* Bár bevallom utána olvastam és létezik egy nagyon drága bájital, mely növeli az affinitást. Nem születtem mágusnak, nem folyik az eremben hasonló, így sokszor eszembe jut ez a dolog. De fogalmam sincs, honnan szerezhetnék be egy ilyet. *Vonja meg vállát, bár valójában érdekli a dolog csak nem tudja, hogyan kéne belekezdenie.*
- Biztosan képes lennél! *Löki meg oldalról nevetve, hangjában viszont nem gúny cseng, őszintén gondolja így.*


3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-06-02 16:06:37
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Eeyr útján//

*Arra riad, hogy ott alszik el a könyv felett, a Könyvtár mély csendjében. Megrázza a fejét, mintha csak az álmosságot akarná kirázni belőle. Hátradől, úgy néz körül, igyekezve eltakarni a száját és a hatalmas ásítást, ami kikívánkozik rajta, több kevesebb sikerrel. Aztán a tarkójára fonja a két kezét, egy kicsit billegve a széken, de szerencsére nem esik el vele, hogy aztán azzal keltsen közfeltűnést az alig neszező könyvtár csendjében.
Hamarosan visszatér majd, biztos benne. De most kikívánkozik a szabad levegőre.
Gondosan visszapakolja a két vaskos kötetet oda, ahonnan elvette őket, egy kissé lábujjhegyre állva, a középen ülő csuhás Eeyr pap figyelő tekintetétől kísérve. Tiszteletteljesen biccent neki, ahogy elhagyja a termet, és elindul kifelé a Templom gyertyákkal megvilágított, hatalmas, oszlopos belső terén keresztül ki, a Templomkertbe.
Ahogy elhalad az oltár mellett, megérinti annak kisugárzása. A hatalmas kőoltár súlyos, nehéz zöldje szinte hívón szólítja. Pedig Isqnek, ha őszinte akar lenni magához, idegen egy kicsit a fölé és köré magasodó hűvös, sziklából kifaragott, égbe magasodó kőépítmény, a város Eeyr-temploma. ~Mégis, nem mondhatni hogy rideg lenne. Sőt.~
De most csupán elhalad az oltár mellett, ki, a Templom két oldalát körbeölelő tavaszi kertbe, és a kavicsokkal felszórt úton a hátsó, csendesebb részre sétál, gyönyörködve az üde zöld tavasz látványában.
Kényelmes padokat talál itt, amik pont megfelelnek a céljának: egy kis elmélkedésre.*




3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-30 17:59:15
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Vissza a városba//

*Először a Könyvtárat látogatja meg. Az elmúlt időkben, miután akkor régen a Namos-házban ráérzett az olvasás ízére, nagyon sokat olvasott, Kimmeri legnagyobb örömére. Aki régen, amikor még Isqeha gyerek volt, minden igyekezete és rábeszélő képessége mellett sem tudta rávenni őt az olvasásra.
A félelf fiú ezerszer inkább csavargott és csatangolt, sokszor napokra, hetekre eltűnve a vadonban, egyre mélyebbre és mélyebbre merészkedve az apró elf falut körülölelő hatalmas erdőségben. Hosszú órákon át tanulmányozta a növények életét, vissza-visszatérve ugyanazokra az eldugott helyekre, ősöreg tisztásokra és messzire ellátó hegyormokra, az évszakok váltakozásától újra és újra megbűvölten.
Így jutott el először egy medve elől menekülve Artheniorba is.
Aztán visszatért, többször is. Szerencsére Vadvédben is volt könyvtár, na meg persze ott volt a labor.
Hazatérve, az unalmas téli napokon Isq Kimmeri összes könyvét elolvasta, volt amelyiket többször is.
Meg vég nélkül hallgatta az öreg gyógyító mester fejtegetéseit mágiáról, a régi időkről, az új istenekről, a növények gyógyító erejéről, a különféle gyógyító eljárások hasznáról és káráról, a kóklerekről és szélhámosokról, akik csak kicsalják a pénzt a hiszékeny emberektől és még ki tudja mi mindenről, vég nélkül is hosszasan, de most már egyáltalán nem tartotta olyan unalmasnak, mint régebben. Rádöbbent, micsoda tudás rejtőzik az idős elf fejében, és igyekezett minél többet, még többet tanulni tőle. Kimmeri meg persze boldog volt, és végre beigazolódni látta, hogy mennyire érdemes volt magához vennie az elárvult kis félelfet.
Mert Isq ráébredt, hogy egy reggelen elérkezik majd a nap, amikor már nem lesz majd kit hallgasson, és egyedül marad. És annak a napnak a fényében más megvilágításba kerül majd minden.
Így aztán nagyon jól megvoltak ők ketten az öreggel a télen. De tavasszal Kimmeri maga kezdte el nyaggatni, hogy térjen vissza a városba. Hát végül, igazat adva neki, elindult.
És most eljut végre az artheniori Könyvtárba!
Megilletődve lép be a Templomba, körbejárja a gyertyákkal megvilágított, hatalmas, lenyűgöző kőoltárt középen, azután elindul a kis ajtó felé, hogy belépjen a Könyvtárba.
Odabent, a kör alakú teremben közel egy egész óra hosszáig csak mászkál, miután belépéskor szinte félénken biccent az asztalnál ülő, láttára felnéző Eeyr papnak. Igyekszik persze senkit nem zavarni, de nem nyugszik, amíg végig nem böngészi a hatalmas, plafonig nyúló polcok kínálatát.
Egyszerűen nem tudja, mivel kezdje, amikor végre rászánja magát, hogy leüljön az egyik asztalhoz. Végül kiválaszt egy könyvet, ami a ritka állatokról és az alkímiában felhasználható, belőlük kinyerhető alapanyagokról szól, és egy másikat, ami a Nap és a Hold hatását ismerteti a mágiára, és hamarosan mély olvasásba merül.*


3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-29 12:59:08
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Vörös és szürke//

*Már a lánnyal együtt kacag az emlékek feltörése kapcsán, bár árnyékolja jó kedvét, azért már koránt sincs rá olyan hatással, mint korábban. Sőt, tulajdonképpen egész viccesnek is találja, hogy annak idején emiatt még verekedni is hajlandó volt.*
- Nem... neeeem... semmi baj! *Nevet ő is rázkódva a földön kissé.* Amúgy még neki is ugrottam az illetőnek, utána kaptam Pyctától, meg az Erdőszellemtől a büntetést, a némaságot. *Vállát vonja a kérdésre.* Kedvesnek tűnt, igazából az is volt. Csak így alakult. *Csendesedik el, nem akar Zsengéről sem rosszat, sem jót mondani, az emlékeiben a lány azért inkább pozitív színben tűnik fel, mint negatívban. Segít a témaváltás, bár nem a megfelelő módon, ez természetesen nem Rhoen hibája. Pyr az igazságtalan megbélyegzést, s az ezzel, illetve következményeivel okozott fájdalmat nehezen viseli el, dühíti. Életének volt egy része, mely élénken él benne, s mely miatt tulajdonképpen a szülőföldjét is elhagyta, ez is egy lányhoz, megalázásához és kivégzéséhez kötődik, nem csoda hát, hogy ilyen érzékenyen reagál. Nem veszi le Rhoenről tekintetét, bár megérzi az ökölbe szorított kezére simuló langyos másikat. Igyekszik úrrá lenni magán, az nyilvánvaló, hogy nem fog magából kikelve kiabálni, hiszen a célpontok egyébként is valószínűleg máshol járnak. Az azért feltűnik számára, hogy Rhoennek nem esik jól dühe, sőt, talán érzékenyen is érinti, a fürkésző, lágy tekintetek, az apró simítás lassan eléri célját és a tündér enged, persze véleménye attól még megvan a dologról.*
- Szokás, vagy sem. Nem szép dolog másokat megmérni külső jellemzőik alapján, én nem tenném sohasem. *Sóhajt fel, majd megpaskolja a lány kezét köszönetképpen és rákacsint.* Nem az én dolgom, nem firtatom. *Mosolyodik el, s immár teljes nyugalomban fekszik tovább, jól érzi magát. Mindkettejüknek megvannak az életük sötét és világos oldalai, ahogy a butaság is, legalábbis Pyr részéről. Ezek immár csak apró történések múltjukban, melyeket el lehet mesélni, de a jelenre talán csak tanulságképpen hatnak. Szándékosan tereli el Rhoen figyelmét, értve itt akár a a felrepülést, vagy kezének lágy mozdulatait, melyek akaratlanul is érintik olykor a lány vállát. Az elkerekedő szemekre immár vigyorog, tetszik neki, hogy lenyűgözte a lányt, ráadásul, ha eddig volt is bármi problémájuk az emlékek felhánytorgatásától, az most megszűnt.*
- Nem olyan régen fedeztem fel magamban a képességet, talán mindig bennem volt... nem tudom... a természetből merítek erőt, olykor a különböző elemekből, nem tudom igazán. *Csóválja meg fejét, aztán csillanó tekintettel néz a lányra:*
- Király, mi?! *Nevet fel.* Csomó ilyesmit tudok még, a legtöbbnek még a funkcióját sem ismerem. De úgy érzem ettől sokkal nagyobb dolgokat is tudnék véghezvinni, gyógyítani, meg ilyenek. *Gondolkodik el.*
- Amúgy... nem lenne kedved enni egyet? *Süti le szemét zavartan.* Talán már elcsendesült a Pegazus, elmehetnénk... meghívlak! *Bólogat hevesen.* Persze... maradhatunk is, ha szeretnél, kellemes itt a kertben. *Nyújtózkodik el a fűben.*


3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-27 21:56:39
 ÚJ
>Rhoen Dan'rok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Vörös és szürke//

- Micsoda? *Fakad ki magából, nevetését próbálja vissza tartani, kevés sikerrel.* Negyed óra múlva testvérévé fogadta? *Itt vége, kezét a szája elé emeli és hangos nevetés tör elő belőle.* Bocs... Bocsi. *Rázza meg fejét, oldalvást fekve apró teste rázkódik a kacarászástól.* Ez elég abszurd. Egyáltalán miért állsz le ilyenekkel? Ennél okosabbnak tűnsz. *Mosolyog és nem sértésnek, sőt inkább bóknak szánja előző szavait. Felül lévő kezét feje alá támasztja, úgy pillant hol az égre, hol a férfire.*
- Persze, nézőpont kérdése. Csak amíg téged lecsirkéznek, engem leköpnek. *Vonja meg a vállát.* A te szárnyaid pedig meseszépek, míg én nyálas vagyok. *Ismét nevet, de a férfi hamar elkomorul előző szavait hallva. Mikor Pyr szeme összeszűkül és keze ökölbe szorul, Rhoenben egy pillanatra emlékek robbannak fel, reflexszerűen nyúl utána, kezét egy pár pillanatra pihenteti Pyr kifehéredő ujjain. Óvatos érintés ez csupán, a lány apró, hideg ujjai próbálják a dühöt csillapítani. Nem tudja, sikeresen, vagy sikertelenül, de hamar el is emeli onnan egy halk szisszenés mellett. Nem tudja, hagyná-e a másik, ahogy azt sem, mégis mire gondolt, amikor odanyúlt. Semmi nem járt a fejében, csak megtette és most nem tudja, bánnia kellene-e.*
- Más környék, más szokások. *Megcsuklik egy hangyányit hangja, ahogy alsó ajkába harap, kissé szégyelli magát, hogy végül ezt megosztotta Pyr-ral, nem akarta őt feldühíteni. Valahol jól esett neki, hogy rá kérdeztek, de továbbra sem szeret másokat ingerültnek látni ezek miatt a dolgok miatt. Azt meg, hogy ennyi ismeretség után ilyen látványosan feldűhítette Pyr-t, végképp nem tudja hová tenni. Fogalma sincs, most mit kéne tennie vagy mondania, de csillagos szemű ekkor más dologról kezd mesélni.*
- Hát igen, elég nagy marhaság volt! *Nevet halkan, amikor Pyr is az oldalára fordul.*
- De szerencsére megmentettek és most felhőket bámulhatunk. Asszem' jövök egy sörrel nekik. *Bólogat haloványan, mintha csak egyet értene saját magával.*
- Ezt meg hogy érted? *Ráncolja homlokát, hirtelen arra tud gondolni, hogy az eső alatt sírást ért a másik, aminek nem nagyon örülne. Rhoen az utolsó, aki bárki előtt, vagy akár egymagában is sírdogálni kezdene. Szemével követi az ujj ívét, elmosolyodik a gondolattól.*
- Igen, az szuper lehetne. De így is biztosan egy élmény repülni, még ha nem is a felhőkig. *Mire ezt kimondja, valami fura mozdulatot tesznek előtte, minek következtében apró fényszerű szemcsék jelennek meg a templom kertjében. Rhoen sötét szemei visszatükrözik a látványt, szája tátva marad.*
- Láttam már mágust... *Suttogja.* De ez gyönyörű. *Ujjával az egyiket meg akarja érinteni, mint valami kisgyermek, de amikor hozzáérne, a kis fényszem eltűnik, mintha egy hópihe volna.*
- Ezt hogy csinálod? *Suttog továbbra is, mintha csak attól tartana, ha hangoskodik mindez eltűnik. Pyr szemeibe néz, ahogy az övében is tükröződnek a kis szemcsék és csak csendben fekszik, elveszve azokban az íriszekben, totál sokk és gyönyör alatt.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3327-3346