Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 157 (3121. - 3140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3140. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-23 12:19:43
Üzenet elküldve: 2019-09-23 12:19:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rendhagyó toborzó//
//Kis kitérő//
*Ő is feláll a székéből. Örül, hogy sikerült valamiféle cselekvésre elszánniuk magukat, a többi úgyis alakul majd magától útközben. Legalábbis ez a tapasztalata. Azonban mielőtt még kilépne, a homlokára csap, mint aki nagyon elfelejtett valamit.*
-A kutyafülét! Elfelejtettem valamit! Azonnal jövök. A piacon találkozunk! El kell mondjak egy imát az utunkért. Sietek.
*Azzal választ nem várva szalad el a templomba, hogy tiszteletét tegye, és hogy elmondjon egy imát a küldetés sikere érdekében. Ennyit megér talán a dolog. Hamar oda is ér, hisz lóhalálában rohan végig a köves utcán, fel a nagy lépcsőn. Beérve a térdére teszi két tenyerét, és szusszan egy párat. Majd kihúzza magát, apró mosollyal az arcán köszönt mindenkit, majd az oltárhoz sétál. Nem térdel le, vagy ilyesmi. Csak odaáll, s némiképp felfelé néz. ~Tudod, hogy hogy vagyunk mi. Nem csépelném a szót öregem. Segíts, kérlek, jó? Kössz!~ Sajátos kapcsolata van istenével, ez tény. De ki lehet a megmondója, hogy ki hogyan, és főleg miben higgyen?*
//Kis kitérő//
*Ő is feláll a székéből. Örül, hogy sikerült valamiféle cselekvésre elszánniuk magukat, a többi úgyis alakul majd magától útközben. Legalábbis ez a tapasztalata. Azonban mielőtt még kilépne, a homlokára csap, mint aki nagyon elfelejtett valamit.*
-A kutyafülét! Elfelejtettem valamit! Azonnal jövök. A piacon találkozunk! El kell mondjak egy imát az utunkért. Sietek.
*Azzal választ nem várva szalad el a templomba, hogy tiszteletét tegye, és hogy elmondjon egy imát a küldetés sikere érdekében. Ennyit megér talán a dolog. Hamar oda is ér, hisz lóhalálában rohan végig a köves utcán, fel a nagy lépcsőn. Beérve a térdére teszi két tenyerét, és szusszan egy párat. Majd kihúzza magát, apró mosollyal az arcán köszönt mindenkit, majd az oltárhoz sétál. Nem térdel le, vagy ilyesmi. Csak odaáll, s némiképp felfelé néz. ~Tudod, hogy hogy vagyunk mi. Nem csépelném a szót öregem. Segíts, kérlek, jó? Kössz!~ Sajátos kapcsolata van istenével, ez tény. De ki lehet a megmondója, hogy ki hogyan, és főleg miben higgyen?*
3139. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-22 22:09:57
Üzenet elküldve: 2019-09-22 22:09:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a temetőből//
*Néhány perc, talán óra is eltelt, ahogy a holtak közt az igazi csendességben és nyugalomban elmélkedett. De ideje visszatérni a valóságba. A valóság pedig az, hogy éhes. Éhes, és a könyvekkel nem fog jól lakni. Így útját valamelyik fogadóba tervezi, fejet hajt a papnak, a bent lévőknek, udvariasan meg is hajol, majd kilép. ~Ez rendesen lenyugtatott. Kellett. Most sokkal jobb. Fura ez, de a temető mindig megnyugtat. Mindegy is. Ami bevált, felesleges változtatni.~ Gondolja magában, majd elindul az úton, amelyről érkezett.*
*Néhány perc, talán óra is eltelt, ahogy a holtak közt az igazi csendességben és nyugalomban elmélkedett. De ideje visszatérni a valóságba. A valóság pedig az, hogy éhes. Éhes, és a könyvekkel nem fog jól lakni. Így útját valamelyik fogadóba tervezi, fejet hajt a papnak, a bent lévőknek, udvariasan meg is hajol, majd kilép. ~Ez rendesen lenyugtatott. Kellett. Most sokkal jobb. Fura ez, de a temető mindig megnyugtat. Mindegy is. Ami bevált, felesleges változtatni.~ Gondolja magában, majd elindul az úton, amelyről érkezett.*
3138. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-22 16:20:03
Üzenet elküldve: 2019-09-22 16:20:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a szegénynegyeden át vág, vagy inkább vágtat, feltűnően kezd változni az egyik utca, amire rálépett. Talán mégsem hazudtak neki korábban. Az utca egyre szélesebb, s már-már kövesnek mondható. Legalábbis egyre inkább az. Itt már a házak sem annyira lepukkantak, nem áll fent a veszélye annak, hogy valaki fejére esik, miközben nyugodtan eszi a reggelijét. Már ha esznek reggelit a szegények. Ki tudja. Mindenesetre szembetűnő a változás, s a templom tornya is kiböki az ember szemét, nem lehet eltéveszteni igazából. Így némi vigyorral az arcán el is indul a hatalmas faajtókhoz. Felbaktat a lépcsőn, s a pár centiméteres küszöbben majdnem orra bukik. Jó pár lépés előre hevesen, hogy ne essen orra, de valahogy sikerül megállnia. ~Eeyr csecsére!~ Már ösztönösen kapna a szájához, de szerencséjére nem jön ki rajta hang. Így megnyugszik, s már csak a bent lévő emberekkel kell törődnie. Megvakarja a haját, majd enyhén fejet hajt tisztelete jeléül. ~Remélem nem olvasnak a fejemben. Akkor szarban vagyok.~ Kezével mutogat valamit, de úgy tűnik, mintha csak próbálná elfelejteni a majdnem elesés tényét. Jó pár percig csodálja a templomot, igazán gyönyörűnek tartja, főleg az oszlopokat.
//Könyvtár//
De aztán mintha csak valaki megütné egy kalapáccsal a fejében lévő üllőt, úgy indul el a széles lépcsőn lefelé egy pillanat alatt. Levisz egész az építmény alá, s itt található a könyvtár. ~Na végre.~ Sötét, és eldugott. Pont, ahogy Riwanden szereti a dolgokat. Itt legalább kellemesebb az idő, és nincs annyi idegen szem. Foglalkozhat azzal, amiért jött. Illedelmes fejet hajt ismét a csuhásnak, majd halkan és lassan lépdel egy párat előre. Nézelődik, szeme csak úgy csillog a rengeteg tudás láttán. ~Mennyi ember munkája egy helyen. Remélem nem gyújtom fel egy gyertyával, vagy valami.~ Apró félelme hamar eltűnik, ahogy rövid keresgélés után megtalálja, amiért jött. Az ő részlegét. Mesterségek, iparosmunkák, a kovács szakma rejtelmei, ilyesmik. Hamar egy pár könyvet le is vesz, persze óvatosan, és egy asztalhoz igyekszik vele, hogy leülve beléjük olvashasson.*
*Ahogy a szegénynegyeden át vág, vagy inkább vágtat, feltűnően kezd változni az egyik utca, amire rálépett. Talán mégsem hazudtak neki korábban. Az utca egyre szélesebb, s már-már kövesnek mondható. Legalábbis egyre inkább az. Itt már a házak sem annyira lepukkantak, nem áll fent a veszélye annak, hogy valaki fejére esik, miközben nyugodtan eszi a reggelijét. Már ha esznek reggelit a szegények. Ki tudja. Mindenesetre szembetűnő a változás, s a templom tornya is kiböki az ember szemét, nem lehet eltéveszteni igazából. Így némi vigyorral az arcán el is indul a hatalmas faajtókhoz. Felbaktat a lépcsőn, s a pár centiméteres küszöbben majdnem orra bukik. Jó pár lépés előre hevesen, hogy ne essen orra, de valahogy sikerül megállnia. ~Eeyr csecsére!~ Már ösztönösen kapna a szájához, de szerencséjére nem jön ki rajta hang. Így megnyugszik, s már csak a bent lévő emberekkel kell törődnie. Megvakarja a haját, majd enyhén fejet hajt tisztelete jeléül. ~Remélem nem olvasnak a fejemben. Akkor szarban vagyok.~ Kezével mutogat valamit, de úgy tűnik, mintha csak próbálná elfelejteni a majdnem elesés tényét. Jó pár percig csodálja a templomot, igazán gyönyörűnek tartja, főleg az oszlopokat.
//Könyvtár//
De aztán mintha csak valaki megütné egy kalapáccsal a fejében lévő üllőt, úgy indul el a széles lépcsőn lefelé egy pillanat alatt. Levisz egész az építmény alá, s itt található a könyvtár. ~Na végre.~ Sötét, és eldugott. Pont, ahogy Riwanden szereti a dolgokat. Itt legalább kellemesebb az idő, és nincs annyi idegen szem. Foglalkozhat azzal, amiért jött. Illedelmes fejet hajt ismét a csuhásnak, majd halkan és lassan lépdel egy párat előre. Nézelődik, szeme csak úgy csillog a rengeteg tudás láttán. ~Mennyi ember munkája egy helyen. Remélem nem gyújtom fel egy gyertyával, vagy valami.~ Apró félelme hamar eltűnik, ahogy rövid keresgélés után megtalálja, amiért jött. Az ő részlegét. Mesterségek, iparosmunkák, a kovács szakma rejtelmei, ilyesmik. Hamar egy pár könyvet le is vesz, persze óvatosan, és egy asztalhoz igyekszik vele, hogy leülve beléjük olvashasson.*
3137. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:27:03
Üzenet elküldve: 2019-09-20 14:27:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Gwaandril & Drann //
// Búcsúzó baráttól //
*Látja sajnos a másikon, hogy az visszafojt éppen valamit, csak azt nem bírja eldönteni, mi lehet az a dolog. Valószínűleg megbántotta, legalábbis Gwaandril erre gondol. Drann beszámol a fogadókról, s megemlít valami Zöld Sárkány nevű helyet. Az erdei nem ismeri a tavernát, szóval csak köszönésképpen bólint egyet az ismertetédre vonatkozóan. A kardforgatást nagyra becsüli az elf. Hallott már olyan városi harcosokról is, akik a tiszafa íjak ellenére könnyűszerrel elbántak a vándoraikkal és az íjászaikkal. Talán még a társára is képes lenne így tekinteni. Sosem bocsátkozna vele harcba, csak ha egy oldalon vannak. Ezt most döntötte el.*
-Derék mesterség. Valamire való harcos lehetsz. *A család keresése hallatán a saját, halott rokonai jutnak eszébe, s az, hogy hasonló érzést senkinek sem kívánna ezen a világon.*
-Remélem sikerrel jársz. *Válaszolja búskomor, zord arcával. A Templomkertbe érve nézelődik, nem tűnik olyan ocsmánynak a hely, mint gondolta volna. De ahogy érzi, egy kettős hatalom is jelen van a fény árnyékaként. Gwaandril szerzeteseket pillant meg, akik éppen a Szabadról és annak tanairól beszélgetnek. Undorral tekint rájuk és letaglózóan szomorú szemekkel. Juhar lihegése és Drann kérdése zökkenti ki. Kerek egészben megmondja az igazat.*
-Igen. Az vagyok. Harcos és kissé gyógyításban jártas vagyok, de a kiképzésem nem fejeződött be, csak idő előtt. *Gondolja érti a másik a mészárlásra való utalást.* Persze annyira már jártas vagyok a tudományban, hogy beidomítsak egy ilyen fenevadat. *Simogatja meg mosolyogva ebe fejét, aki csak boldogan csahol. Drann ekkor választás elé állítja. Szívesen tartana a wegtorenivel, de elkerülné a felesleges konfliktusokat. Ki tudja, mit találna bent Teysus oltáránál. Persze nem fog csak úgy eltávozni.*
-Köszönöm és igen; elmennék, ha nem baj. De nem hagylak itt mementó nélkül, a következő találkozásunkig. *Azzal átnyújt kettő holdsajtot; az utolsókat tartalékaiból.* Egyet neked szánok, egyet pedig, kérlek rakj Teysus oltára elé. Mondd meg neki a nevemben, hogy a népemért kapja. *Nem tudja, az isten miként reagálna a kedvességre. Ő sak válaszokat akar kapni. A Holdsajt pedig az erdőben a barátság jele is. Reméli értő szemekre és fülekre talál.*
-Járj sikerrel utadon és az Őrzők segítség azt! *Köszön el keserédes mosolyával, majd a kutyának füttyentve elindul visszafelé, ki a Templomból, egy bús elf dalt dúdolva.*
// Búcsúzó baráttól //
*Látja sajnos a másikon, hogy az visszafojt éppen valamit, csak azt nem bírja eldönteni, mi lehet az a dolog. Valószínűleg megbántotta, legalábbis Gwaandril erre gondol. Drann beszámol a fogadókról, s megemlít valami Zöld Sárkány nevű helyet. Az erdei nem ismeri a tavernát, szóval csak köszönésképpen bólint egyet az ismertetédre vonatkozóan. A kardforgatást nagyra becsüli az elf. Hallott már olyan városi harcosokról is, akik a tiszafa íjak ellenére könnyűszerrel elbántak a vándoraikkal és az íjászaikkal. Talán még a társára is képes lenne így tekinteni. Sosem bocsátkozna vele harcba, csak ha egy oldalon vannak. Ezt most döntötte el.*
-Derék mesterség. Valamire való harcos lehetsz. *A család keresése hallatán a saját, halott rokonai jutnak eszébe, s az, hogy hasonló érzést senkinek sem kívánna ezen a világon.*
-Remélem sikerrel jársz. *Válaszolja búskomor, zord arcával. A Templomkertbe érve nézelődik, nem tűnik olyan ocsmánynak a hely, mint gondolta volna. De ahogy érzi, egy kettős hatalom is jelen van a fény árnyékaként. Gwaandril szerzeteseket pillant meg, akik éppen a Szabadról és annak tanairól beszélgetnek. Undorral tekint rájuk és letaglózóan szomorú szemekkel. Juhar lihegése és Drann kérdése zökkenti ki. Kerek egészben megmondja az igazat.*
-Igen. Az vagyok. Harcos és kissé gyógyításban jártas vagyok, de a kiképzésem nem fejeződött be, csak idő előtt. *Gondolja érti a másik a mészárlásra való utalást.* Persze annyira már jártas vagyok a tudományban, hogy beidomítsak egy ilyen fenevadat. *Simogatja meg mosolyogva ebe fejét, aki csak boldogan csahol. Drann ekkor választás elé állítja. Szívesen tartana a wegtorenivel, de elkerülné a felesleges konfliktusokat. Ki tudja, mit találna bent Teysus oltáránál. Persze nem fog csak úgy eltávozni.*
-Köszönöm és igen; elmennék, ha nem baj. De nem hagylak itt mementó nélkül, a következő találkozásunkig. *Azzal átnyújt kettő holdsajtot; az utolsókat tartalékaiból.* Egyet neked szánok, egyet pedig, kérlek rakj Teysus oltára elé. Mondd meg neki a nevemben, hogy a népemért kapja. *Nem tudja, az isten miként reagálna a kedvességre. Ő sak válaszokat akar kapni. A Holdsajt pedig az erdőben a barátság jele is. Reméli értő szemekre és fülekre talál.*
-Járj sikerrel utadon és az Őrzők segítség azt! *Köszön el keserédes mosolyával, majd a kutyának füttyentve elindul visszafelé, ki a Templomból, egy bús elf dalt dúdolva.*
3136. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-20 13:28:59
Üzenet elküldve: 2019-09-20 13:28:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Gwaandril & Drann //
*A Templomba vezető úton Gwaan egy kicsit sok kérdést szegez neki, Drann hirtelen nem is tudja, melyikre válaszoljon, na meg cseppet (talán a neveltetésének, vagy az elmúlt magányosan töltött néhány évnek köszönhetően) tolakodónak is érzi őket, de azért erőt vesz magán, és tőle telhetően igyekszik megválaszolni azokat, nem akarván udvariatlannak tűnni.*
- Nos, van elég Fogadó a városban. Bár kár, hogy a Zöld Sárkány már odavan. *mondja a lovát vezetve a van-e hol megaludjék kérdésre. Mert a Karavánpihenő-beli Zöld Sárkány Fogadó tetszett leginkább annak idején neki. De talán csak mert kevésbé érezte idegennek magát a Pihenőben, mint Artheniorban vagy a thargoknál. ~Wegtorent idézte egy kicsit... talán azért.~
A mivel keresed a kenyered kérdést kénytelen elengedni a füle mellett: nem akar hivalkodni azzal, főként nem egy otthona és népe vesztett erdei elf előtt, hogy a családja elég gazdag ahhoz, hogy neki szerencsére ne kelljen a napi kenyérre valót megkeresnie.
Az íjak és számszeríjak, amivel évszázadok óta kereskednek, és gyártanak a saját műhelyükben a Morlák, igen nagy értékűek. Wegtoren híres a fegyvergyártásáról.
És bár ritka, hogy egy Morla épp kardforgatásban akarjon jeleskedni, úgy mint Drann, őt a családja szerencsére mindig támogatta ebben. Arshan Shiezz'niidweryn, a sötételf fegyvermester sem véletlenül került hozzájuk.
De érti, hogy az elf elsősorban afelől érdeklődik: merre tart, mi vezérli útja során.*
- Kardforgatónak neveltek, de szerencsére sosem kellett zsoldosként keresnem a kenyerem. *mond hát annyit, amit elégnek vél.*
- Talán folytatom a keresést a nagybátyám, apám testvére után. Semmi hír róla már évek óta.
*teszi még hozzá. Aztán a Templomkertbe érve rákérdez arra, ami már a tisztáson is feltűnt neki.*
- Te magad is druida lennél, egy a nemzetségetek nagy tudói közül, ugye? Az alapján gondolom, ahogy az állatok felé fordulsz. *és eszébe jut, amit Gwaan mondott: valamilyen virágnevet kellene adni a lónak, az illene hozzá.
A Templomkert nagyon szépnek és gondozottnak hat, árnyat adó magas fák, bokrok mindenfelé, és még ebben a kora őszi, verőfényes időben is sötétzöld a fű mindenütt.*
- Betérsz velem? *kérdezi várakozóan, mert talán menne most már Gwaandriel, takarékoskodva az idejével.*
- Ha elszólítanak a dolgaid, igazán hálás vagyok a kíséretért, és a kitérőért, amit a kedvemért tettél idáig. *mondja kicsit meghajolva, mert nem akarja az elfet eltéríteni az útjáról semmiképp. Hiszen ha a város környékén akar elf kolóniákat keresni, olyat, ahol esetleg befogadják, ki tudja mennyi idő, amíg talál ilyet, ha egyáltalán. Drann mindenesetre reméli, hogy Gwaandriel hamarosan új otthonra lel. S ha a másik búcsúzóra fogja, kezét nyújtja neki.*
- Örültem az ismeretségnek, és a társaságodnak is. A Fény istene és az ősök szellemei vezéreljenek utadon! Találj mihamarabb új otthont és családot, azt kívánom, és múljék el szívedből a gyász! *hajol meg illendően elköszönésül.*
- Remélem, még találkozunk!
*A Templomba vezető úton Gwaan egy kicsit sok kérdést szegez neki, Drann hirtelen nem is tudja, melyikre válaszoljon, na meg cseppet (talán a neveltetésének, vagy az elmúlt magányosan töltött néhány évnek köszönhetően) tolakodónak is érzi őket, de azért erőt vesz magán, és tőle telhetően igyekszik megválaszolni azokat, nem akarván udvariatlannak tűnni.*
- Nos, van elég Fogadó a városban. Bár kár, hogy a Zöld Sárkány már odavan. *mondja a lovát vezetve a van-e hol megaludjék kérdésre. Mert a Karavánpihenő-beli Zöld Sárkány Fogadó tetszett leginkább annak idején neki. De talán csak mert kevésbé érezte idegennek magát a Pihenőben, mint Artheniorban vagy a thargoknál. ~Wegtorent idézte egy kicsit... talán azért.~
A mivel keresed a kenyered kérdést kénytelen elengedni a füle mellett: nem akar hivalkodni azzal, főként nem egy otthona és népe vesztett erdei elf előtt, hogy a családja elég gazdag ahhoz, hogy neki szerencsére ne kelljen a napi kenyérre valót megkeresnie.
Az íjak és számszeríjak, amivel évszázadok óta kereskednek, és gyártanak a saját műhelyükben a Morlák, igen nagy értékűek. Wegtoren híres a fegyvergyártásáról.
És bár ritka, hogy egy Morla épp kardforgatásban akarjon jeleskedni, úgy mint Drann, őt a családja szerencsére mindig támogatta ebben. Arshan Shiezz'niidweryn, a sötételf fegyvermester sem véletlenül került hozzájuk.
De érti, hogy az elf elsősorban afelől érdeklődik: merre tart, mi vezérli útja során.*
- Kardforgatónak neveltek, de szerencsére sosem kellett zsoldosként keresnem a kenyerem. *mond hát annyit, amit elégnek vél.*
- Talán folytatom a keresést a nagybátyám, apám testvére után. Semmi hír róla már évek óta.
*teszi még hozzá. Aztán a Templomkertbe érve rákérdez arra, ami már a tisztáson is feltűnt neki.*
- Te magad is druida lennél, egy a nemzetségetek nagy tudói közül, ugye? Az alapján gondolom, ahogy az állatok felé fordulsz. *és eszébe jut, amit Gwaan mondott: valamilyen virágnevet kellene adni a lónak, az illene hozzá.
A Templomkert nagyon szépnek és gondozottnak hat, árnyat adó magas fák, bokrok mindenfelé, és még ebben a kora őszi, verőfényes időben is sötétzöld a fű mindenütt.*
- Betérsz velem? *kérdezi várakozóan, mert talán menne most már Gwaandriel, takarékoskodva az idejével.*
- Ha elszólítanak a dolgaid, igazán hálás vagyok a kíséretért, és a kitérőért, amit a kedvemért tettél idáig. *mondja kicsit meghajolva, mert nem akarja az elfet eltéríteni az útjáról semmiképp. Hiszen ha a város környékén akar elf kolóniákat keresni, olyat, ahol esetleg befogadják, ki tudja mennyi idő, amíg talál ilyet, ha egyáltalán. Drann mindenesetre reméli, hogy Gwaandriel hamarosan új otthonra lel. S ha a másik búcsúzóra fogja, kezét nyújtja neki.*
- Örültem az ismeretségnek, és a társaságodnak is. A Fény istene és az ősök szellemei vezéreljenek utadon! Találj mihamarabb új otthont és családot, azt kívánom, és múljék el szívedből a gyász! *hajol meg illendően elköszönésül.*
- Remélem, még találkozunk!
3135. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-17 14:18:23
Üzenet elküldve: 2019-09-17 14:18:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
*A férfi komoly ábrázata valahogy megnyugtatja és abba a hitbe ringatja, hogy őt teljesen egyenérdeműnek tartja, és hajlik rá, hogy elhiggye, a fejsimogatás csupán egy számára megszokott gesztus. Ahogy kiejti a száján, hogy csupán a látogatás is elég számára, megkönnyebbülten raktározza el, hogy bizony egy jószívű emberrel találkozott ma. Mikor pedig Learon magyarázza az utat, ahogy ő el tud jutni egészen a birtokáig, nyitott fülekkel hallgatja és jegyzi magában.*
-Értem. Mindenképpen. *Mondja kedvesen mosolyogva, közben pedig érkezik a kézcsók is, amire teljesen rácsodálkozik. Úribb körökben már megszokta, ők ezt betanulták, de a mágusból valahogy nem nézte volna ki, hogy tisztában van az ilyen dolgokkal. Mikor pedig távolodik a férfi, utána integet, bár kendője nincs nála, de úgy véli a keze is tökéletesen megfelel a célnak, és addig nem sétál be a kapun, míg teljesen el nem tűnik.*
//Learon, Cyprylana//
*A férfi komoly ábrázata valahogy megnyugtatja és abba a hitbe ringatja, hogy őt teljesen egyenérdeműnek tartja, és hajlik rá, hogy elhiggye, a fejsimogatás csupán egy számára megszokott gesztus. Ahogy kiejti a száján, hogy csupán a látogatás is elég számára, megkönnyebbülten raktározza el, hogy bizony egy jószívű emberrel találkozott ma. Mikor pedig Learon magyarázza az utat, ahogy ő el tud jutni egészen a birtokáig, nyitott fülekkel hallgatja és jegyzi magában.*
-Értem. Mindenképpen. *Mondja kedvesen mosolyogva, közben pedig érkezik a kézcsók is, amire teljesen rácsodálkozik. Úribb körökben már megszokta, ők ezt betanulták, de a mágusból valahogy nem nézte volna ki, hogy tisztában van az ilyen dolgokkal. Mikor pedig távolodik a férfi, utána integet, bár kendője nincs nála, de úgy véli a keze is tökéletesen megfelel a célnak, és addig nem sétál be a kapun, míg teljesen el nem tűnik.*
3134. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-17 08:34:37
Üzenet elküldve: 2019-09-17 08:34:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
-Teljesen komolyan veszlek! *Mosolyog rá a pásztor és igyekszik leplezni, hogy azért teljesen mégsem tudja komolyan venni az ilyen apró teremtéseket. Neki mindig is kissé gyermekiesek lesznek, ami nem is rossz, mert pont az ilyen nők a gyengéi.* ~Na meg Akheel! Hol vagy drága vörös vadászom?~
-Szerencsés, vagy szerencsétlen! Sok jót kaptam életem során, de ha úgy vesszük, meghalni sem volt jó, hiába támasztott fel! *Vakarja meg tarkóját a mágus, aki még a mai napig megborzong attól a fájdalomtól, ami akkor érte, amikor széthasította az a démonfajzat a testét. Nagyon úgy tűnik, hogy a magyarázata elég volt a lány megnyugtatására, aki már nem húzódzkodik el tőle úgy, mint eddig, hanem teljesen normálisan sétálgat mellette, sőt még hálálkodni is nekikezd.* ~Lenne ötletem, mivel háláljad meg nekem pici Cyprykém!~ *Azonban amire igazán gondol, azt nem fogja kimondani. Az kéne még csak! Egyből leszedné a fejét a lányka.*
-Nekem teljesen elég lesz az, ha egyszer ellátogatsz hozzám, és kicsit szórakoztatsz egy jó beszélgetéssel egy finom tea mellett! *Keze már emelkedik is, hogy megsimogassa a nő fejét, de aztán hirtelen letesz erről. Ha már ilyen jól megbarátkoztak, nem kéne elrontania óvatlan mozdulatokkal.*
-Szóval akkor várlak majd! De tényleg! *Vigyorodik el, ahogy elkezdi magyarázni, hogy a Vashegy útjáról merre is kell letérni, hogy eljuthasson a Derin-birtokhoz az tündér.* ~Nos, ezzel egy újabb aprónép, aki meglátogat! Mintha vonzanád őket te vén kecske!~ *Mosolya nem lankad a mágusnak, ahogy még elköszön és hozzátesz pár szót az útbaigazításhoz.*
-De gyakorlatilag megkérdezel bárkit a thargok földjén és tudni fogják hol lakom! Elég neves figura vagyok arra! *Aztán a kezét nyújtja, félreérthetetlenül úgy, hogy egy kézcsókot adhasson kis útitársának.*
-Nagyon örültem, hogy segíthettem! Visszafelé már könnyen megtalálod az utat! Szervusz! *Ha megvolt minden köszöngetés, akkor ő elindul vissza a birtoka irányába.*
//Learon, Cyprylana//
-Teljesen komolyan veszlek! *Mosolyog rá a pásztor és igyekszik leplezni, hogy azért teljesen mégsem tudja komolyan venni az ilyen apró teremtéseket. Neki mindig is kissé gyermekiesek lesznek, ami nem is rossz, mert pont az ilyen nők a gyengéi.* ~Na meg Akheel! Hol vagy drága vörös vadászom?~
-Szerencsés, vagy szerencsétlen! Sok jót kaptam életem során, de ha úgy vesszük, meghalni sem volt jó, hiába támasztott fel! *Vakarja meg tarkóját a mágus, aki még a mai napig megborzong attól a fájdalomtól, ami akkor érte, amikor széthasította az a démonfajzat a testét. Nagyon úgy tűnik, hogy a magyarázata elég volt a lány megnyugtatására, aki már nem húzódzkodik el tőle úgy, mint eddig, hanem teljesen normálisan sétálgat mellette, sőt még hálálkodni is nekikezd.* ~Lenne ötletem, mivel háláljad meg nekem pici Cyprykém!~ *Azonban amire igazán gondol, azt nem fogja kimondani. Az kéne még csak! Egyből leszedné a fejét a lányka.*
-Nekem teljesen elég lesz az, ha egyszer ellátogatsz hozzám, és kicsit szórakoztatsz egy jó beszélgetéssel egy finom tea mellett! *Keze már emelkedik is, hogy megsimogassa a nő fejét, de aztán hirtelen letesz erről. Ha már ilyen jól megbarátkoztak, nem kéne elrontania óvatlan mozdulatokkal.*
-Szóval akkor várlak majd! De tényleg! *Vigyorodik el, ahogy elkezdi magyarázni, hogy a Vashegy útjáról merre is kell letérni, hogy eljuthasson a Derin-birtokhoz az tündér.* ~Nos, ezzel egy újabb aprónép, aki meglátogat! Mintha vonzanád őket te vén kecske!~ *Mosolya nem lankad a mágusnak, ahogy még elköszön és hozzátesz pár szót az útbaigazításhoz.*
-De gyakorlatilag megkérdezel bárkit a thargok földjén és tudni fogják hol lakom! Elég neves figura vagyok arra! *Aztán a kezét nyújtja, félreérthetetlenül úgy, hogy egy kézcsókot adhasson kis útitársának.*
-Nagyon örültem, hogy segíthettem! Visszafelé már könnyen megtalálod az utat! Szervusz! *Ha megvolt minden köszöngetés, akkor ő elindul vissza a birtoka irányába.*
3133. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:20:11
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:20:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
-Fejsimogatás. Ez egyre rosszabb. Tessék komolyan venni, én is vagyok annyira felnőtt, mint te! *Motyogja maga elé, látszik, hogy nem igazán tetszik neki így sem a dolog. ~Mintha valami gyerek lennék, csak azért mert nem nőttem nagyobbra! ~Aztán helyesbít.* -Jó, hát te szőrösebb vagy így előbb néznének annak, de már én is annak számítok.*Jegyzi meg még utólag. Aztán a karját nézi a mágusnak ahova bökött.*
-Milyen szerencsés vagy akkor, bizonyára szeretnek az istenek. *Mondja, bár ő maga nem igazán áll egyik oldalon sem. Bár még mindig gyanakodva néz a férfire, de mikor az kiejti a száján, hogy a hely, amit keres, már nincs is olyan messze, szinte minden eddigi aggodalma semmissé foszlik. A hatalmas építmény és a környéke valóban kicsit elüt az eddig látott romos és omladozó tákolmányoktól. Igazán fenséges és tiszteletet sugárzó légköre hamar a bűvkörébe vonja az apró teremtményt.*
-Ez nagyon szép és hatalmas. *Sétál tátott szájjal közelebb, majd hirtelen eszébe jut, hogy illendő lenne megköszönnie, esetleg valami viszonzást is vár a férfi a kíséretért cserébe.*
-Nagyon kedves volt tőled, hogy idáig elkísértél. *Fonja egymásba az ujjait maga előtt és meghajol, majd tekintete a kecskére téved.* - Azaz köszönöm nektek. *Javítja ki magát.*- Esetleg meg tudnám valamivel hálálni a kedvességed és a segítőkészséged Learon mester? *Pislog nagy kíváncsi szemmel, bár kétli, hogy neki lehet bármi olyan a birtokában, ami a másikat érdekelné.*
-Egyszer majd szeretnélek meglátogatni, ha nem bánod. Merre is van a birtokod pontosan? *Vesz elő egy papírdarabot meg egy szenet valahonnan a rongyai közül.*
//Learon, Cyprylana//
-Fejsimogatás. Ez egyre rosszabb. Tessék komolyan venni, én is vagyok annyira felnőtt, mint te! *Motyogja maga elé, látszik, hogy nem igazán tetszik neki így sem a dolog. ~Mintha valami gyerek lennék, csak azért mert nem nőttem nagyobbra! ~Aztán helyesbít.* -Jó, hát te szőrösebb vagy így előbb néznének annak, de már én is annak számítok.*Jegyzi meg még utólag. Aztán a karját nézi a mágusnak ahova bökött.*
-Milyen szerencsés vagy akkor, bizonyára szeretnek az istenek. *Mondja, bár ő maga nem igazán áll egyik oldalon sem. Bár még mindig gyanakodva néz a férfire, de mikor az kiejti a száján, hogy a hely, amit keres, már nincs is olyan messze, szinte minden eddigi aggodalma semmissé foszlik. A hatalmas építmény és a környéke valóban kicsit elüt az eddig látott romos és omladozó tákolmányoktól. Igazán fenséges és tiszteletet sugárzó légköre hamar a bűvkörébe vonja az apró teremtményt.*
-Ez nagyon szép és hatalmas. *Sétál tátott szájjal közelebb, majd hirtelen eszébe jut, hogy illendő lenne megköszönnie, esetleg valami viszonzást is vár a férfi a kíséretért cserébe.*
-Nagyon kedves volt tőled, hogy idáig elkísértél. *Fonja egymásba az ujjait maga előtt és meghajol, majd tekintete a kecskére téved.* - Azaz köszönöm nektek. *Javítja ki magát.*- Esetleg meg tudnám valamivel hálálni a kedvességed és a segítőkészséged Learon mester? *Pislog nagy kíváncsi szemmel, bár kétli, hogy neki lehet bármi olyan a birtokában, ami a másikat érdekelné.*
-Egyszer majd szeretnélek meglátogatni, ha nem bánod. Merre is van a birtokod pontosan? *Vesz elő egy papírdarabot meg egy szenet valahonnan a rongyai közül.*
3132. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-16 13:36:16
Üzenet elküldve: 2019-09-16 13:36:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon, Cyprylana//
-Én ugyan még nem találkoztam vele, de ahogy Troddot ismerem, nagy szigorral okítja és hamar megtanít neki mindent, hogy segíthessen az állatokkal. *A pásztor ugyanis elég gyakorlatias ember, bár amennyire keveset beszél, lehet az eb inkább fejmozgásból és intésekből fog okosodni, nem parancsszavakból, mint Nayka, Learon kutyája.*
-Nem tapizás ez! *Nevet a mágus.*
-Azért egy fejsimogatás meg a tapizás nagyon messze van egymástól! *Aztán a leszúrásnál már csak egy mosollyá szelídül a nevetése látva a nagy ijedelmet a másik arcán. Aztán a vállára bök.*
-Csak a karomat érte, de évekkel ezelőtti sérülés, már csak egy nagy heg maradt a helyén. *Látva, hogy felelőtlen szavai milyen hangulatváltozást okoztak a lánynál, egyből szabadkozni kezd. Eddig nagyjából egy tucat embernek mondta el halála történetét, de mindegyik úgy reagált ahogy várta. Nos, azok többnyire ismerősök, barátok voltak. Trodd például egy vállrándítással meg egy bólintással vette tudtul. Ő már sokat hallott Learon dolgaiból, így nem is lehetett olyan meglepő.*
-Ne aggódj! Csak egy fél-esten úgy döntött, hogy szükség van rám a démonok ellen és feltámasztott. Olyan mintha meg sem haltam volna! Nem valami szörnyeteg vagyok! *Azóta sem derítette ki még, hogy melyik, de gyanítja, hogy Eeyer lehetett.* ~Vagy mi a neve! Nem tudom már! Lehet érdemes lenne utánajárni, hogy mi is folyt a háttérben akkor!~
-De egyébként arra kell menni! *Mutat ujjával a jó irányba.*
-Most már érdemes arra menni, közel vagyunk már nagyon! *Ha a lány vele tart, akkor csakhamar tényleg oda kerülnek ki. Az előző beszélgetés nagyobbik része is szinte már a templom környékén zajlik. Észre lehet venni, hogy mennyivel jobban karban van tartva ez a rész, mint amin áthaladtak és feltűnik maga az épület is.*
-Nos, itt volnánk! Örülök, hogy elkísérhettelek! *Mosolyog a lánykára a pásztormágus.*
//Learon, Cyprylana//
-Én ugyan még nem találkoztam vele, de ahogy Troddot ismerem, nagy szigorral okítja és hamar megtanít neki mindent, hogy segíthessen az állatokkal. *A pásztor ugyanis elég gyakorlatias ember, bár amennyire keveset beszél, lehet az eb inkább fejmozgásból és intésekből fog okosodni, nem parancsszavakból, mint Nayka, Learon kutyája.*
-Nem tapizás ez! *Nevet a mágus.*
-Azért egy fejsimogatás meg a tapizás nagyon messze van egymástól! *Aztán a leszúrásnál már csak egy mosollyá szelídül a nevetése látva a nagy ijedelmet a másik arcán. Aztán a vállára bök.*
-Csak a karomat érte, de évekkel ezelőtti sérülés, már csak egy nagy heg maradt a helyén. *Látva, hogy felelőtlen szavai milyen hangulatváltozást okoztak a lánynál, egyből szabadkozni kezd. Eddig nagyjából egy tucat embernek mondta el halála történetét, de mindegyik úgy reagált ahogy várta. Nos, azok többnyire ismerősök, barátok voltak. Trodd például egy vállrándítással meg egy bólintással vette tudtul. Ő már sokat hallott Learon dolgaiból, így nem is lehetett olyan meglepő.*
-Ne aggódj! Csak egy fél-esten úgy döntött, hogy szükség van rám a démonok ellen és feltámasztott. Olyan mintha meg sem haltam volna! Nem valami szörnyeteg vagyok! *Azóta sem derítette ki még, hogy melyik, de gyanítja, hogy Eeyer lehetett.* ~Vagy mi a neve! Nem tudom már! Lehet érdemes lenne utánajárni, hogy mi is folyt a háttérben akkor!~
-De egyébként arra kell menni! *Mutat ujjával a jó irányba.*
-Most már érdemes arra menni, közel vagyunk már nagyon! *Ha a lány vele tart, akkor csakhamar tényleg oda kerülnek ki. Az előző beszélgetés nagyobbik része is szinte már a templom környékén zajlik. Észre lehet venni, hogy mennyivel jobban karban van tartva ez a rész, mint amin áthaladtak és feltűnik maga az épület is.*
-Nos, itt volnánk! Örülök, hogy elkísérhettelek! *Mosolyog a lánykára a pásztormágus.*
3131. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-14 15:12:48
Üzenet elküldve: 2019-09-14 15:12:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*A véletlennek köszönheti, hogy a füzetétől vett búcsú után Eeyr templomára talál kavicsot rugdosva. Fölé magasodik az egyre sötétebb éjszaka. Egy macska hány valahol az utca sarkán, és nyomasztó a levegő. Párás. Nem Eeyr híve, fe laposan körbejárja a templomot ha már ott van.
~Mint egy látványosság.~
Gondolja magában, és egy pillanatra el is játszik a gondolattal, hogy csak egy elkényeztetett ficsúr akit az északi tó mellől küldtek le a szülei Artheniorba tanulni. Világot látni. Gondtalan tudatlanságban, hogyan mészárolják halomra az embereket máshol. Hogyan építenek várat ártatlan emberek hulláiból, és hogyan vannak fogva tartva azok akik mind ezt teszik. Önmagukat, és egymást tartják rabságban.
~Eeyr templomához passzoló gondolatok nemde?~
Kérdezi magától de nem vár választ. Megvizsgálja, a magas templomot. A faragott kőfalak, mintha ráomlanának. Zaj hallatszik. Ayer, teljes harckészültségben van, mire ráeszmél, hogy éppen a vele szemközt lévő ajtó nyikordult akkorát, mintha a holtak, odébb tolták volna Artheniort a szakadék aljáról.*
-Mi szél hozott idegen?
*Kérdezi az ajtóban álló idegen. Feltehetően valami pap, vagy szerzetes, mert eléggé otthonosan, csuhaszerűségben áll a küszöbön.*
-Hideg.
*Válaszolja az elf, és kissé lazít pattanásig feszült izomzatán. Ahogy azt Eeyr hívétől várná, nem is tétovázik a csuhás, és karjával beinvitálja a templomba a fáradt utazót aki fázik. Ayer, nem is tétovázik. Lassan besétál a gyertyával igen gyéren megvilágított folyósóra. Olvadt viasz, és porszag van.*
-Itt megmelegedhetsz.
*Mondja barátságosan a bölcs. Nem mintha nagyon fázott volna eddig, de legalább van alkalma körbe nézni itt is.*
-Köszönöm.
*Mondja a férfi, miközben érdeklődve, fejét forgatva szemléli környezetét.*
-Hogy kerültél ide?
*Kérdi udvariasságból a csuhás. Ayer megköszörüli a torkát, és kicsit összedörzsöli a tenyerét, mint aki majd át fagyott odakint, és úgy mondja.*
-Átutazó vagyok. Eltévedtem, aztán megláttam a templomot.
*Az idegen, levesz az egyik polcról egy gyertyát, és elindul a falak mentén. A férfi követi, de érzékeit élesen tartja. Nem minden az aminek látszik alapon.*
-A legjobb helyre jöttél.
*Kezdi mondandóját a pap*
-Itt meleg van, és jó környezet. Ha huzamosabban szállást keresel, sajnos nem tudunk segíteni, szobáinkban nincs már hely, de ha eltöltenél egy meleg éjszakát akkor a könyvtárszobában van pár szőrme, és kényelmes szék. No meg jó könyv.
*Mondja és mosolyával hátra sandít, és folytatja a nem kért idegenvezetést, amit Ayer érdeklődve hallgat.*
-Tanulságos mesék, és érdekfeszítő regények. Ha a bölcsességek érdekelnek azok is akadnak szép számmal ne félj.
*A templom-tárlat vezetés mintha véget érne. Egy az épület alá kanyarodó lépcsőhöz értek. A férfi megtorpan. A pap, vagy bölcs, vagy éppen akárki már két lépcsőfokkal lejjebb fordul vissza.*
-Gyere. Nincs mitől félni.
*Mondja megnyugtatón.*
-Eeyr templomában nem eshet bajod.
*Majd azzal tovább sétál. Ám a férfi nem megy vele. Marad a lépcső tetején.*
-És ha itt nem kapok szállást egy éjszakánál tovább akkor hol tudnék?
*Kérdezi, majd magyarázza.*
-Nem akarok alkalmatlankodni.
*Mondja a nemesek felesleges udvariaságával. A Pap természetesen ma maga igazságát gondolja.*
-Tán nem hívő?
*Jön a gyors válasz.*
-Nem úgy ahogy gondolja.
*A pap arcáról eltűnik a kedves mosoly.*
-Ide a szegénynegyeden, vagy a Romvároson át jutottál. Kövesd a főutat egyenesen, és eljutsz a főtérre. a szökőkúttól északra van a pegazus. Olcsó, és kényelmes. Az ajtó nehezen nyílik. Menj Eeyr áldásával, és találjon meg a hit.
*Mondja és azzal sarkon fordul. Ezt teszi Ayer is. Hamarosan a szabad ég alatt van, és kiszakad belőle a röhögés. Magán, és a helyzeten kacag miközben az égre tekint, és haját ujjaival a tarkójára fésüli.*
~Neked teljesen elment az eszed te bolond. Mindjárt beállsz szerzetesnek is?~
~Mint egy látványosság.~
Gondolja magában, és egy pillanatra el is játszik a gondolattal, hogy csak egy elkényeztetett ficsúr akit az északi tó mellől küldtek le a szülei Artheniorba tanulni. Világot látni. Gondtalan tudatlanságban, hogyan mészárolják halomra az embereket máshol. Hogyan építenek várat ártatlan emberek hulláiból, és hogyan vannak fogva tartva azok akik mind ezt teszik. Önmagukat, és egymást tartják rabságban.
~Eeyr templomához passzoló gondolatok nemde?~
Kérdezi magától de nem vár választ. Megvizsgálja, a magas templomot. A faragott kőfalak, mintha ráomlanának. Zaj hallatszik. Ayer, teljes harckészültségben van, mire ráeszmél, hogy éppen a vele szemközt lévő ajtó nyikordult akkorát, mintha a holtak, odébb tolták volna Artheniort a szakadék aljáról.*
-Mi szél hozott idegen?
*Kérdezi az ajtóban álló idegen. Feltehetően valami pap, vagy szerzetes, mert eléggé otthonosan, csuhaszerűségben áll a küszöbön.*
-Hideg.
*Válaszolja az elf, és kissé lazít pattanásig feszült izomzatán. Ahogy azt Eeyr hívétől várná, nem is tétovázik a csuhás, és karjával beinvitálja a templomba a fáradt utazót aki fázik. Ayer, nem is tétovázik. Lassan besétál a gyertyával igen gyéren megvilágított folyósóra. Olvadt viasz, és porszag van.*
-Itt megmelegedhetsz.
*Mondja barátságosan a bölcs. Nem mintha nagyon fázott volna eddig, de legalább van alkalma körbe nézni itt is.*
-Köszönöm.
*Mondja a férfi, miközben érdeklődve, fejét forgatva szemléli környezetét.*
-Hogy kerültél ide?
*Kérdi udvariasságból a csuhás. Ayer megköszörüli a torkát, és kicsit összedörzsöli a tenyerét, mint aki majd át fagyott odakint, és úgy mondja.*
-Átutazó vagyok. Eltévedtem, aztán megláttam a templomot.
*Az idegen, levesz az egyik polcról egy gyertyát, és elindul a falak mentén. A férfi követi, de érzékeit élesen tartja. Nem minden az aminek látszik alapon.*
-A legjobb helyre jöttél.
*Kezdi mondandóját a pap*
-Itt meleg van, és jó környezet. Ha huzamosabban szállást keresel, sajnos nem tudunk segíteni, szobáinkban nincs már hely, de ha eltöltenél egy meleg éjszakát akkor a könyvtárszobában van pár szőrme, és kényelmes szék. No meg jó könyv.
*Mondja és mosolyával hátra sandít, és folytatja a nem kért idegenvezetést, amit Ayer érdeklődve hallgat.*
-Tanulságos mesék, és érdekfeszítő regények. Ha a bölcsességek érdekelnek azok is akadnak szép számmal ne félj.
*A templom-tárlat vezetés mintha véget érne. Egy az épület alá kanyarodó lépcsőhöz értek. A férfi megtorpan. A pap, vagy bölcs, vagy éppen akárki már két lépcsőfokkal lejjebb fordul vissza.*
-Gyere. Nincs mitől félni.
*Mondja megnyugtatón.*
-Eeyr templomában nem eshet bajod.
*Majd azzal tovább sétál. Ám a férfi nem megy vele. Marad a lépcső tetején.*
-És ha itt nem kapok szállást egy éjszakánál tovább akkor hol tudnék?
*Kérdezi, majd magyarázza.*
-Nem akarok alkalmatlankodni.
*Mondja a nemesek felesleges udvariaságával. A Pap természetesen ma maga igazságát gondolja.*
-Tán nem hívő?
*Jön a gyors válasz.*
-Nem úgy ahogy gondolja.
*A pap arcáról eltűnik a kedves mosoly.*
-Ide a szegénynegyeden, vagy a Romvároson át jutottál. Kövesd a főutat egyenesen, és eljutsz a főtérre. a szökőkúttól északra van a pegazus. Olcsó, és kényelmes. Az ajtó nehezen nyílik. Menj Eeyr áldásával, és találjon meg a hit.
*Mondja és azzal sarkon fordul. Ezt teszi Ayer is. Hamarosan a szabad ég alatt van, és kiszakad belőle a röhögés. Magán, és a helyzeten kacag miközben az égre tekint, és haját ujjaival a tarkójára fésüli.*
~Neked teljesen elment az eszed te bolond. Mindjárt beállsz szerzetesnek is?~
3130. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 20:03:46
Üzenet elküldve: 2019-09-08 20:03:46
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Elköszönés//
*A lánynak válaszol először, nyomatékosítva, hogy nem gyerek, hátha végre felfogja.*
-Igen, a népem, akik száznegyven évesen is úgy néznek ki, mint most én, s egyik sem GYEREK. *Kicsit durcás, ami miatt valójában most tényleg úgy néz ki, mint egy duzzogó nyolcéves. A lány mondatára felnevet.*
-Eeyr az elsők között volt, akik magamra hagytak! Nem gondolt eléggé szigorú hívének. Teysus viszont kellemesen segítőkész volt. *Mondja. Ezután Fäenrohoz fordul.*
-Hagyd már ezt az urazást, túl jól ismersz hozzá! Hívj Maerlinek. *Mondja.* Nyxát meg félig szellem szállta meg, azóta eléggé akaratos. *Ezúton viszont a lányra néz. Nem gondolja bölcs ötletnek idegenek előtt elmesélni az egész történetet. Szemével int a fiúnak, mikor a félvérnek háttal áll, aztán megfordul és kezet csókol a nőnek.*
-Gombernyő Mërulon Saniclum vagyok, szépséged. Ha bármi kell, kérlek keress fel, de nekünk most mennünk kell. További jókat. *Azzal int a bagolynak és mosolyogva elindul kifelé. Remélhetőleg a fiú követi.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Elköszönés//
*A lánynak válaszol először, nyomatékosítva, hogy nem gyerek, hátha végre felfogja.*
-Igen, a népem, akik száznegyven évesen is úgy néznek ki, mint most én, s egyik sem GYEREK. *Kicsit durcás, ami miatt valójában most tényleg úgy néz ki, mint egy duzzogó nyolcéves. A lány mondatára felnevet.*
-Eeyr az elsők között volt, akik magamra hagytak! Nem gondolt eléggé szigorú hívének. Teysus viszont kellemesen segítőkész volt. *Mondja. Ezután Fäenrohoz fordul.*
-Hagyd már ezt az urazást, túl jól ismersz hozzá! Hívj Maerlinek. *Mondja.* Nyxát meg félig szellem szállta meg, azóta eléggé akaratos. *Ezúton viszont a lányra néz. Nem gondolja bölcs ötletnek idegenek előtt elmesélni az egész történetet. Szemével int a fiúnak, mikor a félvérnek háttal áll, aztán megfordul és kezet csókol a nőnek.*
-Gombernyő Mërulon Saniclum vagyok, szépséged. Ha bármi kell, kérlek keress fel, de nekünk most mennünk kell. További jókat. *Azzal int a bagolynak és mosolyogva elindul kifelé. Remélhetőleg a fiú követi.*
3129. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 19:46:43
Üzenet elküldve: 2019-09-08 19:46:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan eset//
*Valóban koszos, sőt, meglehetősen az. Ezt maga is tudja, csak eddig nem gondolt bele. Miután Nimrallal végig járták azt az elhagyatott, koszos kúriát, nem csoda. Sokkal inkább jön zavarba az iménti hangoskodása miatt, amit May joggal jegyez meg. Aggódva tekint Mërulonra. Látja, hogy fájdalmai vannak. Szóba kerül egy vaddisznó is, és már éppen kifejezné aggodalmát, mikor Nyxa mintha megőrülne. Fäenro sosem bántaná a madarat, de mikor Mërulon hajába kap, óvatosan próbálja kihessegetni onnan.*
- Én jól vagyok! De mi ütött Nyxába? És mi történt Mërulon úrral? Ugye nem súlyos?
*Valóban koszos, sőt, meglehetősen az. Ezt maga is tudja, csak eddig nem gondolt bele. Miután Nimrallal végig járták azt az elhagyatott, koszos kúriát, nem csoda. Sokkal inkább jön zavarba az iménti hangoskodása miatt, amit May joggal jegyez meg. Aggódva tekint Mërulonra. Látja, hogy fájdalmai vannak. Szóba kerül egy vaddisznó is, és már éppen kifejezné aggodalmát, mikor Nyxa mintha megőrülne. Fäenro sosem bántaná a madarat, de mikor Mërulon hajába kap, óvatosan próbálja kihessegetni onnan.*
- Én jól vagyok! De mi ütött Nyxába? És mi történt Mërulon úrral? Ugye nem súlyos?
3128. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 17:55:01
Üzenet elküldve: 2019-09-08 17:55:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
-A néped? *Néz nagyokat pislogva, hiszen tündérrel ez előtt még nem igen találkozott, azok nem nagyon járnak bordélyokba. Neki minden kis termetű, helyes arcú fiú gyereknek minősül és ölelnivaló. Szívesen megtenné a tündérrel is, ha nem látná mennyire nagyok a fájdalmai. Mikor a kikötőt említi, látszólag felcsillan valami furcsa fény a másik szemeiben, talán az izgatottság, amely ezt követően a hangjából is egyértelműen süt.*
-I..igen, rossz arcúak igen gyakran fordulnak elő arrafelé, és ha valaki nem elég óvatos, akkor jobb esetben az erszénye bánhatja. *Ez alapján, meg az előzőekben elmondottak szerint, a lényt valami furcsa veszélykergető egyednek titulálja, aki bizonyára, már nem fogja sokáig ezen világ utcáit taposni.
Éppen a tündérrel van elfoglalva, mikor odaszalad hozzájuk egy magasságban hasonló fiatal, aki a reakcióból ítélve közeli ismerőse a fura szerzetnek.*
-Csitt, hát halkabban, mert minden tőled zeng, a végén még a fejünkre omlik az egész, na! *csitítja a fiút, miközben zavartan mosolyog körbe, azok felé, akiket esetleg felzavart spirituális megvilágosodásukból.*
-Egy vaddisznó? De hát egy ilyen apró termetű… *Nem is folytatja a beszédet, hiszen az imént jelentette ki a fiú, hogy ő már felnőtt, így nem lenne kedves tőle, ha ismét gyereknek, esetleg a kis méretére hivatkozva törékenységére hivatkozik. Látja, hogy az a kettő egymásra talál, így nem is szeretné zavarni az összeborulást, bár valahogy szeretné meghálálni a kedvességet, amit az apróságtól kapott. Mielőtt megindulna, hozzá intézi szavait a tündér és a neve után érdeklődik, de mielőtt válaszolhatna, a madár nagy visítás közepette úgy fest egyenest felé tart. Ez azt váltja ki belőle, hogy egy visítás kíséretében leguggol, és a fejére helyezi mind a két kezét, erősen zihálva. ~Tudtam, hogy engem akar! Ki akarja kaparni a szememet! ~ A szemeibe a félelemtől könnyek szöknek és gördülnek alá a padlóra, de nem történik vele semmi. Oldalra kinéz, és azt látja, hogy a bagoly gazdájával hadakozik, megtépázva azt, bár eddig sem volt sértetlen, most meg még ez is. Majd, mintha mi se történt volna, mellé ereszkedik a tollas. ~Ki érti ezt? ~*
-Csak azt akartam mondani, hogy úgy hallottam, ha buzgón fohászkodsz és Eeyr meghallgatja azt, akkor esetleg a sérülésedtől is meg tudna szabadítani. Hallottam már csodás gyógyulásokat. *Közli, hisz ha a lény valóban elkötelezett híve és miért ne lenne az, akkor talán megesik rajta a szíve. ~Olyan kis önzetlen volt, segített nekem, bár még azt se tudta ki vagyok. ~*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
-A néped? *Néz nagyokat pislogva, hiszen tündérrel ez előtt még nem igen találkozott, azok nem nagyon járnak bordélyokba. Neki minden kis termetű, helyes arcú fiú gyereknek minősül és ölelnivaló. Szívesen megtenné a tündérrel is, ha nem látná mennyire nagyok a fájdalmai. Mikor a kikötőt említi, látszólag felcsillan valami furcsa fény a másik szemeiben, talán az izgatottság, amely ezt követően a hangjából is egyértelműen süt.*
-I..igen, rossz arcúak igen gyakran fordulnak elő arrafelé, és ha valaki nem elég óvatos, akkor jobb esetben az erszénye bánhatja. *Ez alapján, meg az előzőekben elmondottak szerint, a lényt valami furcsa veszélykergető egyednek titulálja, aki bizonyára, már nem fogja sokáig ezen világ utcáit taposni.
Éppen a tündérrel van elfoglalva, mikor odaszalad hozzájuk egy magasságban hasonló fiatal, aki a reakcióból ítélve közeli ismerőse a fura szerzetnek.*
-Csitt, hát halkabban, mert minden tőled zeng, a végén még a fejünkre omlik az egész, na! *csitítja a fiút, miközben zavartan mosolyog körbe, azok felé, akiket esetleg felzavart spirituális megvilágosodásukból.*
-Egy vaddisznó? De hát egy ilyen apró termetű… *Nem is folytatja a beszédet, hiszen az imént jelentette ki a fiú, hogy ő már felnőtt, így nem lenne kedves tőle, ha ismét gyereknek, esetleg a kis méretére hivatkozva törékenységére hivatkozik. Látja, hogy az a kettő egymásra talál, így nem is szeretné zavarni az összeborulást, bár valahogy szeretné meghálálni a kedvességet, amit az apróságtól kapott. Mielőtt megindulna, hozzá intézi szavait a tündér és a neve után érdeklődik, de mielőtt válaszolhatna, a madár nagy visítás közepette úgy fest egyenest felé tart. Ez azt váltja ki belőle, hogy egy visítás kíséretében leguggol, és a fejére helyezi mind a két kezét, erősen zihálva. ~Tudtam, hogy engem akar! Ki akarja kaparni a szememet! ~ A szemeibe a félelemtől könnyek szöknek és gördülnek alá a padlóra, de nem történik vele semmi. Oldalra kinéz, és azt látja, hogy a bagoly gazdájával hadakozik, megtépázva azt, bár eddig sem volt sértetlen, most meg még ez is. Majd, mintha mi se történt volna, mellé ereszkedik a tollas. ~Ki érti ezt? ~*
-Csak azt akartam mondani, hogy úgy hallottam, ha buzgón fohászkodsz és Eeyr meghallgatja azt, akkor esetleg a sérülésedtől is meg tudna szabadítani. Hallottam már csodás gyógyulásokat. *Közli, hisz ha a lény valóban elkötelezett híve és miért ne lenne az, akkor talán megesik rajta a szíve. ~Olyan kis önzetlen volt, segített nekem, bár még azt se tudta ki vagyok. ~*
3127. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:34:52
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:34:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Nagyon zavarja, hogy a lány gyereknek nézi. ~ Cseppet naiv. ~ Könyveli el. Továbbra is félmosollyal, de megjegyzi.*
-Tudod, nem vagyok gyerek, csupán a népem eléggé fiatalos. Összesen kizárólag jól tartom magam, de éltem meg már szörnyűségeket is. *Mondja. Amikor megosztja vele, hogy a kikötőből származik, felcsillan a szeme.*
-Az egy nagyszerű, roppantul kalandos hely! Sokan azt mondják, hogy csupán rossz figurák lakják, bár ezzel nem értek egyet. *Ekkor majdnem összeesik. Segít neki a félvér, amit megköszön és válaszol.*
-Semmi, hagyd csak! Egy vaddisznó felöklelt, de semmi különös. Azért köszönöm. *Ekkor egy ismerős hang csengését hallja meg. Odakapja a fejét és a kölyök láttán felpattan, odabiceg.*
-Fäenro! Jaj de jó, hogy látlak. *A fiú haját és ruháját nézi.*
-Gyere közelebb! Teysusra, tiszta kosz vagy! Mi volt veled eddig? Találtál ennivalót? Minden rendben volt? *Ekkor a lány felé fordul.*
-Fäenro, ez itt... *Eszébe jut, hogy nem is tudja a másik nevét.* Bocsáss meg; hogyan is hívnak? *Jegyzi meg, majd jön a következő tragédia: Nyxa visítva száll alá, láthatóan a lányt kipécézve.*
-Te bolond állat, nyugodj le! *Jelenti ki, mire a bagoly irányt válroztat. Maerli hajába kap bele, pár szálat kitépve, de annyiban hagyva a dolgot.*
-Eeyr szerelmére, ez a napokban a második! *Rivall rá, fejét fogva. Ezután, cseppet megszeppenve, kínjában vigyorogva magyarázkodik a többieknek.*
-Bocsássatok meg, az új arcokat nem kedveli. Ahogy újabban azt sem, ha utasítom. *Ekkor int a madárnak, aki, mintha az előző meg sem történt volna, mellé száll.*
-Mostantól aztán viselkedj. *Vakarássza meg a tollait és várja a többiek válaszát.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Nagyon zavarja, hogy a lány gyereknek nézi. ~ Cseppet naiv. ~ Könyveli el. Továbbra is félmosollyal, de megjegyzi.*
-Tudod, nem vagyok gyerek, csupán a népem eléggé fiatalos. Összesen kizárólag jól tartom magam, de éltem meg már szörnyűségeket is. *Mondja. Amikor megosztja vele, hogy a kikötőből származik, felcsillan a szeme.*
-Az egy nagyszerű, roppantul kalandos hely! Sokan azt mondják, hogy csupán rossz figurák lakják, bár ezzel nem értek egyet. *Ekkor majdnem összeesik. Segít neki a félvér, amit megköszön és válaszol.*
-Semmi, hagyd csak! Egy vaddisznó felöklelt, de semmi különös. Azért köszönöm. *Ekkor egy ismerős hang csengését hallja meg. Odakapja a fejét és a kölyök láttán felpattan, odabiceg.*
-Fäenro! Jaj de jó, hogy látlak. *A fiú haját és ruháját nézi.*
-Gyere közelebb! Teysusra, tiszta kosz vagy! Mi volt veled eddig? Találtál ennivalót? Minden rendben volt? *Ekkor a lány felé fordul.*
-Fäenro, ez itt... *Eszébe jut, hogy nem is tudja a másik nevét.* Bocsáss meg; hogyan is hívnak? *Jegyzi meg, majd jön a következő tragédia: Nyxa visítva száll alá, láthatóan a lányt kipécézve.*
-Te bolond állat, nyugodj le! *Jelenti ki, mire a bagoly irányt válroztat. Maerli hajába kap bele, pár szálat kitépve, de annyiban hagyva a dolgot.*
-Eeyr szerelmére, ez a napokban a második! *Rivall rá, fejét fogva. Ezután, cseppet megszeppenve, kínjában vigyorogva magyarázkodik a többieknek.*
-Bocsássatok meg, az új arcokat nem kedveli. Ahogy újabban azt sem, ha utasítom. *Ekkor int a madárnak, aki, mintha az előző meg sem történt volna, mellé száll.*
-Mostantól aztán viselkedj. *Vakarássza meg a tollait és várja a többiek válaszát.*
3126. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:24:23
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:24:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Hit nélkül, de a nyugalom reményében lép be a templom ajtaján. Próbál jelentéktelennek látszani. Csendben közlekedik és leül egy helyre, ami a lehető legtávolabb van mindenki mástól. Jelenleg még apró termetének köszönhetően nagyon kicsire össze tudja húzna magát. Így ücsörög, mint akit ott felejtettek, mikor meghall egy ismerős hangot beszélgetni egy másik, idegen hanggal. Először fel sem kapja a fejét, mert nem tudja elhinni, de a két személy tovább beszélget a távolban. Akkor egy csengő Fäenro fejében megszólal, mely kirángatja búskomorságából. Felpattan, hogy megbizonyosodjon igazáról és a tündért látja. Látható sérülését egy nő ápolja.*
- Mërulon! *kiált fel, hogy visszhangzik tőle a templom is.* - Akarom mondani, jó hogy újra látom Mërulon úr! *javítja önmagát immár normál hangerővel. Viszont addigra már mindenki őket nézi.*
*Hit nélkül, de a nyugalom reményében lép be a templom ajtaján. Próbál jelentéktelennek látszani. Csendben közlekedik és leül egy helyre, ami a lehető legtávolabb van mindenki mástól. Jelenleg még apró termetének köszönhetően nagyon kicsire össze tudja húzna magát. Így ücsörög, mint akit ott felejtettek, mikor meghall egy ismerős hangot beszélgetni egy másik, idegen hanggal. Először fel sem kapja a fejét, mert nem tudja elhinni, de a két személy tovább beszélget a távolban. Akkor egy csengő Fäenro fejében megszólal, mely kirángatja búskomorságából. Felpattan, hogy megbizonyosodjon igazáról és a tündért látja. Látható sérülését egy nő ápolja.*
- Mërulon! *kiált fel, hogy visszhangzik tőle a templom is.* - Akarom mondani, jó hogy újra látom Mërulon úr! *javítja önmagát immár normál hangerővel. Viszont addigra már mindenki őket nézi.*
3125. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:44:40
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:44:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Miután érzi, hogy a másik ennyire bizonytalan a dologban, mármint, hogy kire és mennyire veszélyes az állatba oltott szellem, megint kicsit nyugtalanabb lesz, és többször tekintget a bagoly felé.*
-Te jó ég! Mit kerestél te olyan veszélyes helyen? *Hüledezik hebegve, még maga se menne egy ilyen vészjósló nevű helyre, nemhogy egy gyereket elengedne oda. Mikor a tündér közli vele, hogy ugyan ő már negyvenöt éves, tágra nyílnak a szemei.*
-Ne viccelj velem, miféle szerzet vagy akkor te? Talán megátkoztak és csak egy varázslatos béka csókja menthet meg és valójában királykisasszony vagy? *Csapong kicsit a mesevilágban, ahova igazából ezt a dolgot tenni tudja. Mikor pedig a családra terelődik a szó, látszólag az apróság elkomorodik, aztán kiderül ennek az oka is.*
-Ezt sajnálom. *Aztán ráterelődik a téma és látszik rajta a habozás minden egyes mondat előtt.*
-Hát… Nekem a kikötőben él a családom. *Böki ki.* - Mi jól megvagyunk. *Próbál minél jelentéktelenebb információkat kiadni saját magáról, ugyanis úgy tapasztalta, az emberek ellenségessé vagy lenézővé válnak, mikor megtudják honnan is jött. Azt meg, hogy egy gyereknek kelljen elmagyaráznia, hogy az milyen hely, végkép kizárt.*
-Nem egészen, azaz lehet mondani… *A hívő kérdésre megint elbizonytalanodik, nem igazán tudja, lehet e neki olyat, esetleg a végén még rájuk talál esni egy szobor, vagy egyéb szerencsétlenség előidézőjévé válik miatta. Közben elkészül a kötés is, ami már első látásra is nagyon gondos és egészen szép munka, amit a tündér apró kezeinek és ügyességének tud be. Aztán megpróbál mellőle feltápászkodni a apróság, de felszisszen a fájdalomtól, mozgásán is jól látható melyik részét fájlalja.*
-Veled mi történt? Te jó ég! Nagyon fáj? Hogy segíthetek? *Pattan fel, mintha a lába már nem is fájna, bár a horzsolás igen felületi volt, így most teljesen másodlagossá vált. Már ott is van a másik mellett, és próbálja visszaültetni.*
-Ne erőltesd meg magad, csak ülj vissza szépen! *Bár nem tudja mi lehet a baj, vagy hogy tud e segíteni rajta, de talán ha visszaülteti úgy nem fog neki annyira fájni.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Miután érzi, hogy a másik ennyire bizonytalan a dologban, mármint, hogy kire és mennyire veszélyes az állatba oltott szellem, megint kicsit nyugtalanabb lesz, és többször tekintget a bagoly felé.*
-Te jó ég! Mit kerestél te olyan veszélyes helyen? *Hüledezik hebegve, még maga se menne egy ilyen vészjósló nevű helyre, nemhogy egy gyereket elengedne oda. Mikor a tündér közli vele, hogy ugyan ő már negyvenöt éves, tágra nyílnak a szemei.*
-Ne viccelj velem, miféle szerzet vagy akkor te? Talán megátkoztak és csak egy varázslatos béka csókja menthet meg és valójában királykisasszony vagy? *Csapong kicsit a mesevilágban, ahova igazából ezt a dolgot tenni tudja. Mikor pedig a családra terelődik a szó, látszólag az apróság elkomorodik, aztán kiderül ennek az oka is.*
-Ezt sajnálom. *Aztán ráterelődik a téma és látszik rajta a habozás minden egyes mondat előtt.*
-Hát… Nekem a kikötőben él a családom. *Böki ki.* - Mi jól megvagyunk. *Próbál minél jelentéktelenebb információkat kiadni saját magáról, ugyanis úgy tapasztalta, az emberek ellenségessé vagy lenézővé válnak, mikor megtudják honnan is jött. Azt meg, hogy egy gyereknek kelljen elmagyaráznia, hogy az milyen hely, végkép kizárt.*
-Nem egészen, azaz lehet mondani… *A hívő kérdésre megint elbizonytalanodik, nem igazán tudja, lehet e neki olyat, esetleg a végén még rájuk talál esni egy szobor, vagy egyéb szerencsétlenség előidézőjévé válik miatta. Közben elkészül a kötés is, ami már első látásra is nagyon gondos és egészen szép munka, amit a tündér apró kezeinek és ügyességének tud be. Aztán megpróbál mellőle feltápászkodni a apróság, de felszisszen a fájdalomtól, mozgásán is jól látható melyik részét fájlalja.*
-Veled mi történt? Te jó ég! Nagyon fáj? Hogy segíthetek? *Pattan fel, mintha a lába már nem is fájna, bár a horzsolás igen felületi volt, így most teljesen másodlagossá vált. Már ott is van a másik mellett, és próbálja visszaültetni.*
-Ne erőltesd meg magad, csak ülj vissza szépen! *Bár nem tudja mi lehet a baj, vagy hogy tud e segíteni rajta, de talán ha visszaülteti úgy nem fog neki annyira fájni.*
3124. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 13:10:23
Üzenet elküldve: 2019-09-08 13:10:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*A lány engedi a seb kezelését, amit Mërulon a lehető legprecízebben próbál meg elvégezni. Megrázza a fejét az ötletre.*
-Nem, maradjon csak itt. Sosem csinálta ezt, csupán mióta ez a szellem a szemében van... *Kifejti a félvér (vagy elf) kérésére a történetet.*
-Valószínűleg veszélyes, de csak rám nézve. Én legalábbis ezt gondolom. Erdőmélyén jártam vele, amikor egy rosszabb pillanatomban a Vérkerthez hasonlítottam a rengeteget. A ragadozók körbe vettek, de a társamnak hála az Erdőszellem úgy döntött, így büntet meg. Nyxa szeme megváltozott, azóta szilajabb és szerintem valami lélek figyel onnan. *Mutat szemével a madárra. Cseppet felnevet, mikor gyereknek nézik.*
-Igen, valóban gyerekes vagyok néha, de nem gyermek. Negyvenöt éves vagyok. *Mosolyog. A család említésénél sóhajt egy nagyot és arca búskomorrá válik.* Jelenleg Lihanechben, szóval helyettük is dolgoznom kell. *Úgy dönt, most ő kérdez.*
-És neked? Merre van a családod? Amúgy hívő vagy, hogy itt jársz? *Közben befejezi a sebkezelést. Szép kis kötés lett, Nimeril munkáját szégyeníti a tündér szerint. ~ Szép munka, Mërulon. ~ Dicséri bensőjében magát.*
-Kész is vagy. *Mosolyog a lányra, majd nehezen feláll. Felszisszen, mert az oldala megint sajogni kezd.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*A lány engedi a seb kezelését, amit Mërulon a lehető legprecízebben próbál meg elvégezni. Megrázza a fejét az ötletre.*
-Nem, maradjon csak itt. Sosem csinálta ezt, csupán mióta ez a szellem a szemében van... *Kifejti a félvér (vagy elf) kérésére a történetet.*
-Valószínűleg veszélyes, de csak rám nézve. Én legalábbis ezt gondolom. Erdőmélyén jártam vele, amikor egy rosszabb pillanatomban a Vérkerthez hasonlítottam a rengeteget. A ragadozók körbe vettek, de a társamnak hála az Erdőszellem úgy döntött, így büntet meg. Nyxa szeme megváltozott, azóta szilajabb és szerintem valami lélek figyel onnan. *Mutat szemével a madárra. Cseppet felnevet, mikor gyereknek nézik.*
-Igen, valóban gyerekes vagyok néha, de nem gyermek. Negyvenöt éves vagyok. *Mosolyog. A család említésénél sóhajt egy nagyot és arca búskomorrá válik.* Jelenleg Lihanechben, szóval helyettük is dolgoznom kell. *Úgy dönt, most ő kérdez.*
-És neked? Merre van a családod? Amúgy hívő vagy, hogy itt jársz? *Közben befejezi a sebkezelést. Szép kis kötés lett, Nimeril munkáját szégyeníti a tündér szerint. ~ Szép munka, Mërulon. ~ Dicséri bensőjében magát.*
-Kész is vagy. *Mosolyog a lányra, majd nehezen feláll. Felszisszen, mert az oldala megint sajogni kezd.*
3123. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:55:01
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:55:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Nem igazán érzi magát biztonságban, mikor egyedül van, főleg egy ilyen elhagyatott és kiszámíthatatlan építményben. Bár úgy hallotta ez egy igen békés és barátságos hely, de ez megdőlni látszik, mikor a fenyegető kinézetű madár szemrevételezi, talán étkezési célzattal. Mikor a tündér nyugtatni próbálja, egy darabig valóban beválik a dolog, hiszen olyan kis ártalmatlan kinézete van, de ekkor rárivall a madárra és mindjárt más fényben tünteti fel magát. ~Milyen bosszús, pedig olyan aranyos szemei vannak. ~ Próbálja minél kisebbre összehúzni magát, a visításra a másikra kapja a tekintetét.*
-Te érted mit szeretne? Talán nem kéne marasztalni, ha nem akar, olyan mérgesnek tűnik. *Súgja oda a tündérnek, de szemét le nem veszi a madárról. Jelenleg még mindig négykézláb van, még nem volt lélekjelenléte felállni, talán a térdei is összekoccannának.*
-Elestem, a márványlépcső meg nagyon szép, de igen kemény is. Még velem is. *Fújja ki az orrát a zsebkendőbe. Mikor elhangzik a szellem szó, lassan a fejét az állat felé fordítja.*
-Milyen fajta szellem? *Súgja oda a kérdést a másiknak.* - Állaté vagy valami másfajta entitás? Biztos nem veszélyes? Ez annyira félelmetes. *Majd fél szemét még mindig az baglyon tartva odanyújt egy kisebb kulacsot a másiknak, hogy használja az abban lévő vizet a tisztításra.* -Rendben. Elfogadom a segítségedet, ha nem nagy fáradtság. *Aztán néha sziszegéssel tűri a sebének kimosását, de próbálja türtőztetni magát. Szemei úgyis az állatot nézik, így most a gyomra nem fordul fel a lefelé csordogáló vörös vér látványától. * -Egyedül vagy itt? A szüleid is erre vannak? *Kérdez rá egy idő után, hiszen mégiscsak gyereknek nézi a másikat, aki épp egy hatalmas üres építményben lófrál, látszólag egyedül. *
-Eltévedtél? *Ötlik fel benne.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Nem igazán érzi magát biztonságban, mikor egyedül van, főleg egy ilyen elhagyatott és kiszámíthatatlan építményben. Bár úgy hallotta ez egy igen békés és barátságos hely, de ez megdőlni látszik, mikor a fenyegető kinézetű madár szemrevételezi, talán étkezési célzattal. Mikor a tündér nyugtatni próbálja, egy darabig valóban beválik a dolog, hiszen olyan kis ártalmatlan kinézete van, de ekkor rárivall a madárra és mindjárt más fényben tünteti fel magát. ~Milyen bosszús, pedig olyan aranyos szemei vannak. ~ Próbálja minél kisebbre összehúzni magát, a visításra a másikra kapja a tekintetét.*
-Te érted mit szeretne? Talán nem kéne marasztalni, ha nem akar, olyan mérgesnek tűnik. *Súgja oda a tündérnek, de szemét le nem veszi a madárról. Jelenleg még mindig négykézláb van, még nem volt lélekjelenléte felállni, talán a térdei is összekoccannának.*
-Elestem, a márványlépcső meg nagyon szép, de igen kemény is. Még velem is. *Fújja ki az orrát a zsebkendőbe. Mikor elhangzik a szellem szó, lassan a fejét az állat felé fordítja.*
-Milyen fajta szellem? *Súgja oda a kérdést a másiknak.* - Állaté vagy valami másfajta entitás? Biztos nem veszélyes? Ez annyira félelmetes. *Majd fél szemét még mindig az baglyon tartva odanyújt egy kisebb kulacsot a másiknak, hogy használja az abban lévő vizet a tisztításra.* -Rendben. Elfogadom a segítségedet, ha nem nagy fáradtság. *Aztán néha sziszegéssel tűri a sebének kimosását, de próbálja türtőztetni magát. Szemei úgyis az állatot nézik, így most a gyomra nem fordul fel a lefelé csordogáló vörös vér látványától. * -Egyedül vagy itt? A szüleid is erre vannak? *Kérdez rá egy idő után, hiszen mégiscsak gyereknek nézi a másikat, aki épp egy hatalmas üres építményben lófrál, látszólag egyedül. *
-Eltévedtél? *Ötlik fel benne.*
3122. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:16:26
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:16:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*A lányt hátralva találja, egy szoborhoz közel, látszólag nagyon ijedten. Mërulon kitárja kezeit, hogy megnyugtassa. Mosolyra áll a szája, bár belül gondolatok gyötrik. ~ Mitől félhet ez ennyire? ~ Első ránézésre félvérnek mondaná a hölgyet, bár az elfre is nyitott.*
-Semmi baj, engedd meg, kérlek, hogy segítsek. Egyáltalán nem áll szándékomban bántani. Most közelebb megyek, de esküszöm, csak segíteni akarok. *Azzal a hűtlen bagoly felé fordul.*
-Neked meg mondta valaki, hogy elmehetsz? Ide vissza, Nyxa. *Mutat szemeivel a lépcsőre. A madár kis vártatva le is száll, haragosan néz a tündérre.* Ne kezd megint! Teljesen megbolondultál, mióta Erdőmélyén voltunk. *Szól a madárhoz, aki egy éles visítással felel. ~ Legalább most nem áll szándékában kikaparni a szememet. ~ Ha a lány engedi, előveszi újra a rongyot és a sebre tartja.*
-Ezt szépen lehorzsoltad. *Mondja. Gesztenyebarna szemei aranyosan, gyermekien néznek az előtte állóra. Mást jelenleg sajnos nem tud tenni: a tanoncnál maradt az elsősegély csomagja. A lány láthatóan fél Nyxától, emiatt minden kétséget megpróbál elsimítani.*
-A bagoly miatt ne aggódj, nem fog bántani. A fehér szemében egy szellem van, aki hasonlóan barástságos mindenkivel, kivéve talán engem. Jelenleg azonban csak megfigyel mindent és mindenkit. *Itt a mosoly lefagy az arcáról, mikor a ragadozók gyűrűjére gondol. Próbálja a pozitív oldalát felfogni a dolognak, miszerint kapott egy újabb esélyt és ezek után képes kiállni magáért. ~ Nimeril szerint ez egy áldás. Nekem meg fogalmam sincs, micsoda. ~ Gondolkozik. Várja a lány reagálását, miközben a rongyot tartja kezében.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*A lányt hátralva találja, egy szoborhoz közel, látszólag nagyon ijedten. Mërulon kitárja kezeit, hogy megnyugtassa. Mosolyra áll a szája, bár belül gondolatok gyötrik. ~ Mitől félhet ez ennyire? ~ Első ránézésre félvérnek mondaná a hölgyet, bár az elfre is nyitott.*
-Semmi baj, engedd meg, kérlek, hogy segítsek. Egyáltalán nem áll szándékomban bántani. Most közelebb megyek, de esküszöm, csak segíteni akarok. *Azzal a hűtlen bagoly felé fordul.*
-Neked meg mondta valaki, hogy elmehetsz? Ide vissza, Nyxa. *Mutat szemeivel a lépcsőre. A madár kis vártatva le is száll, haragosan néz a tündérre.* Ne kezd megint! Teljesen megbolondultál, mióta Erdőmélyén voltunk. *Szól a madárhoz, aki egy éles visítással felel. ~ Legalább most nem áll szándékában kikaparni a szememet. ~ Ha a lány engedi, előveszi újra a rongyot és a sebre tartja.*
-Ezt szépen lehorzsoltad. *Mondja. Gesztenyebarna szemei aranyosan, gyermekien néznek az előtte állóra. Mást jelenleg sajnos nem tud tenni: a tanoncnál maradt az elsősegély csomagja. A lány láthatóan fél Nyxától, emiatt minden kétséget megpróbál elsimítani.*
-A bagoly miatt ne aggódj, nem fog bántani. A fehér szemében egy szellem van, aki hasonlóan barástságos mindenkivel, kivéve talán engem. Jelenleg azonban csak megfigyel mindent és mindenkit. *Itt a mosoly lefagy az arcáról, mikor a ragadozók gyűrűjére gondol. Próbálja a pozitív oldalát felfogni a dolognak, miszerint kapott egy újabb esélyt és ezek után képes kiállni magáért. ~ Nimeril szerint ez egy áldás. Nekem meg fogalmam sincs, micsoda. ~ Gondolkozik. Várja a lány reagálását, miközben a rongyot tartja kezében.*
3121. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-09-08 11:36:34
Üzenet elküldve: 2019-09-08 11:36:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan eset//
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Alighogy sikerült leküzdenie a benne lappangó rosszullétet és pánikot, erre odareppen elé az állat, amit olyan kitartóan követett. Ekkor hatalmasra tágulnak a szemei, ahogy észleli a bagoly furcsa szemét és átható tekintetét. Ülő helyzetében elkezd hátrálni, felfelé kúszva a lépcsőn, hogy minél messzebb kerülhessen a furcsa teremtménytől.*
-Marad, csak nyugodtan, semmi okod nincs bántani engem. *Próbálja szavakkal meggyőzni a látszólag kíváncsi állatot. ~Vajon ez mit eszik? Talán a vér szagára jött? Még szerencse, hogy egyedül van. ~ De hátrálni se tud a végtelenségig, mikor már két lépcsőt megmászott háttal, hirtelen egy nagy szobor állja az útját, és megrekeszti. Észlelhetően zaklatott, zihálva veszi a levegőt, mert úgy érzi, most szaladnia kéne, de többet nem mozdul, csak bámulja a baglyot és várja, mit kíván tenni. Ekkor lép oda hozzá, szinte a semmiből a tündér, e miatt még oldalra is borul, minthogy már hátrálni nem tud, próbál egy másik irányba utat találni.*
-Te meg ki vagy?! Ne…nem.. nemakartam semmi rosszat, esküszöm! *Mondja szipogva, a nagy ijedtségtől már könnyek szöknek a szemébe, talán jobb lett volna, ha inkább egyenest a kijárat felé veszi az irányt, akkor nem keveredett volna ilyen helyzetbe.*
-Ne! Ma.. maradj ott kérlek. *Húzza be a térdeit, mikor a másik ronggyal próbálja leitatni a kibuggyant vért. Mikor kicsit megnyugodott és a bagoly is elvesztette az érdeklődését irányába, előveszi a szütyőjét és kihalássza belőle a szépen hímzett darabot. Óvatosan ráhelyezi a sebre és egy kis nedvesítés után körbetörölgeti.*
-Megmaradok… azt hiszem… *Teszi hozzá bizonytalanul, miután látja, hogy a másik nem az a vérengző gyilkos, meg barbár fenevad, még egészen aranyosnak is tűnik.*
//Érintőlegesen szabad, mint a madár//
//Nyílt//
*Alighogy sikerült leküzdenie a benne lappangó rosszullétet és pánikot, erre odareppen elé az állat, amit olyan kitartóan követett. Ekkor hatalmasra tágulnak a szemei, ahogy észleli a bagoly furcsa szemét és átható tekintetét. Ülő helyzetében elkezd hátrálni, felfelé kúszva a lépcsőn, hogy minél messzebb kerülhessen a furcsa teremtménytől.*
-Marad, csak nyugodtan, semmi okod nincs bántani engem. *Próbálja szavakkal meggyőzni a látszólag kíváncsi állatot. ~Vajon ez mit eszik? Talán a vér szagára jött? Még szerencse, hogy egyedül van. ~ De hátrálni se tud a végtelenségig, mikor már két lépcsőt megmászott háttal, hirtelen egy nagy szobor állja az útját, és megrekeszti. Észlelhetően zaklatott, zihálva veszi a levegőt, mert úgy érzi, most szaladnia kéne, de többet nem mozdul, csak bámulja a baglyot és várja, mit kíván tenni. Ekkor lép oda hozzá, szinte a semmiből a tündér, e miatt még oldalra is borul, minthogy már hátrálni nem tud, próbál egy másik irányba utat találni.*
-Te meg ki vagy?! Ne…nem.. nemakartam semmi rosszat, esküszöm! *Mondja szipogva, a nagy ijedtségtől már könnyek szöknek a szemébe, talán jobb lett volna, ha inkább egyenest a kijárat felé veszi az irányt, akkor nem keveredett volna ilyen helyzetbe.*
-Ne! Ma.. maradj ott kérlek. *Húzza be a térdeit, mikor a másik ronggyal próbálja leitatni a kibuggyant vért. Mikor kicsit megnyugodott és a bagoly is elvesztette az érdeklődését irányába, előveszi a szütyőjét és kihalássza belőle a szépen hímzett darabot. Óvatosan ráhelyezi a sebre és egy kis nedvesítés után körbetörölgeti.*
-Megmaradok… azt hiszem… *Teszi hozzá bizonytalanul, miután látja, hogy a másik nem az a vérengző gyilkos, meg barbár fenevad, még egészen aranyosnak is tűnik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3855-3874