Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 195 (3881. - 3900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3900. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-15 23:09:35
Üzenet elküldve: 2024-07-15 23:09:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Örül neki, hogy legalább a világról való eltérő felfogásuk nem áll közéjük, de bármennyire is nem értenek egyet valamiben, Aleniával akkor sem lenne képes végsőkig kiélezni egy vitát. Mindaz a nézetkülönbség, ami most kiütközött, mindenesetre érdekes kérdéseket vet fel a jövővel kapcsolatban, de egyelőre különösebb aggodalmat nem okoz neki, mert még mindig úgy gondolja, hogy Aleniának magának sem lenne különösebben hasznos egy segítő, jobbkéz, vagy tanácsadó, mindegy, hogy minek nevezi magát, aki mindenben mindig egyetért vele.
Sőt, egyenesen biztosra veszi, hogy sokkal több mindent érhetnek el együtt, legyen szó bármiről, akkor, hogyha több nézőpontból vizsgálják meg ugyanazt a kérdést.*
- Azért tartom rossznak a különbségeket, mert elégedetlenséghez vezetnek, ami elégedetlenségnek pedig végül nyers erőszak lehet a vége, mint legutóbb. Harmonikus, vagy legalábbis boldog társadalom nem létezhet úgy szerintem, vagy hosszabb távon biztosan nem, hogy csak szükségünk van egymásra, de nem bízhatunk a másikban. Ha nem is hiszel abban, hogy olyan, mint egyenlőség egyáltalán lehetséges lenne, akkor is arra kellene törekedni, hogy minél kisebbek legyenek a különbségek, és a szegények se érezzék azt, hogy elviselhetetlen a helyzetük. Ha az új Arthenior ebbe az irányba megy, akkor nem lesz gond szerintem, főleg, ha tényleg mindenkinek biztosítva lesz a felemelkedés lehetősége. *mondja reményei szerint megfontoltan, mert továbbra sem célja egy nézeteltérés éles vitává való felesleges felduzzasztása.
Egyelőre azt meg sem említi, hogy szerinte Niának az a gondolata, hogy a lehetőség mindenki előtt nyitva áll inkább csak elméletben igaz, legalábbis biztos benne, hogy könnyebb egy nemesi kúriából nekivágni az életnek, mint egy nyomornegyedből.
Persze, tisztában van vele, hogy előbbinek is megvannak a maga hátrányai, többek között pont az, amit Nia maga említett neki az előbb.
Sok mindent igazából nem változtat meg, amit most megtudott arról, hogy miért foglalkozott vele az elf lány annak idején, inkább csak jobban megsajnálja Aleniát, mint sajnálta eddig, noha igyekszik nem szánakozó arcot vágni, pontosan tudva, hogy barátnőjének nem éppen erre van szüksége tőle, ráadásul napról napra egyre távolibb az a múlt, amiről most beszélnek.
Nem lehet mindenesetre könnyű azzal a tudattal élni egy életet, hogy nagyon sokan csak érdekből közelednek hozzánk, szerinte már csak ezért sem feltétlenük éri meg nemesnek lenni.
Persze neki könnyű, az az igazság, hiszen köszönhetően a helynek, ahol felnőtt, nincsenek túl nagy igényei, legalábbis a gazdagság nem boldogítja úgy, mint másokat. Szereti persze a szép ruhákat, szeret jókat enni és inni, de számára fontosabb az, hogy kikkel él együtt, mint az, hogy mekkora házban. Az, hogy Alenia törődött vele akkor, amikor a városba került félig már otthont is teremtett számára, de amúgy is igazából valószínűleg bárhol képes lenne otthon érezni magát, ahol van legalább egy tűzrakó, ami köré leülhetnek este szalonnát sütni.*
- Az viszont teljesen igaz, hogy szükségünk van valakire, akire felnézhetünk és követhetünk, nekem pedig nyilván ilyen voltál te, amikor Artheniorba kerültem. Persze, hogy aztán Intnek is beszéltem rólad. Még nem éltünk ligetben akkor, amikor először újra találkoztam vele a lázadás után. Még csak menekültek voltunk Lauval. Akkor kérdeztem rólad, és tőle tuddtam meg... hogy szóval, hogy mi történt veled aznap éjjel. *emlékszik vissza arra az ingovány szélén tett útra, amikor először lehetősége volt híreket kapni Niáról*
- Később is beszéltem rólad többször, amikor már együtt éltük, tudod... *bár ez a "tudod" csak szófordulat, mert biztos benne, hogy Alenia pontosan tudja, ha más nem, eddigi beszélgetéseiből kiderült a számára, amit most fog majd mondani neki.*
- Sokat gondoltam rád, és gyakran járt a fejemben mindaz, ami Artheniorban történt, nem csak veled, hanem velem és mindannyiunkkal. Int sokat segített nekem feldolgozni az egészet, ezért pedig mindig hálás leszek neki. De a hibáit is ismerem, és nem fogom zokon venni, hogyha mégsem úgy alakul majd a találkozásotok és a beszélgetésetek, ahogyan én szeretném. Ez esetben, természetesen számíthatsz rám, nem fogom az ő pártját fogni. *mondja, bár furcsának találja, hogy ezt ennyire határozottan és ennyire nyíltan ki meri jelenteni. Ugyanakkor most teljesen így érzi.
Tényleg nagyon szereti a dokit, és úgy érzi, hogy nagyon sokat is köszönet neki, de Alenia akkor is Alenia, még akkor is, ha tudja, hogy utóbbi nem racionális érv.
Furcsa az egész, de nem tud két felé szakadni akkor, hogyha Nia és Int esetleg tényleg nem igazán kedvelnék meg egymást az első beszélgetésük után, hanem mindennek az ellenkezője történne meg, amire jó esély van, tekintve, hogy mindkettőjük jellemében benne van a potenciális lehetőség arra, hogy ez így legyen. Ő pedig bármennyire is szereti Intet és bármennyi mindent köszönhet is neki, akkor is úgy érzi, hogy a hűsége Aleniához köti.*
- Egyszerűen csak jó lenne, ha nem kéne közöttetek állnom, amikor mind a ketten éppen nekem szidjátok a másikat. *neveti el magát, bár a téma nem vidám, viszont így itt és most Eeyr templomának a kertjében, úgy érzi, hogy tudja látni az egész még meg sem történt, pusztán vizionált helyzetnek a komikus oldalát is.*
- Felételezem, hogy hasonló helyzetben te is ilyesmit kívánnál.
*~ Ha mégsem, kiderül úgy is. ~ tesz hozzá ezúttal csak ennyit magában.*
- Ami pedig a költözést illet, ha költözünk, akkor költözünk *bólint ezek után. Nem tűnik túl feldúltnak a hír hallatán, kicsit még mosolyog is.
Hasonló esetben nem is követelt volna választási lehetőséget magának, természetesnek érzi, hogy barátnője nem is szánt ilyesmit neki. Eleve Nia otthonáról van szó, nem az övéről, akinek ott van Szarvasliget vidéki idillje is, ahová bármikor visszamenekülhet, ha édesanyja ölelésére, vagy pedig a városi élet bonyolultsága helyett csendre vágyna és egyszerűségre.
Aleniának kell eldöntenie, hogy hol szeretne élni, neki pedig mellette van a helye, szóval bármilyen oldalról is vizsgálgatja meg magában ezt a kérdést úgy érzi semmi oka nincsen arra, hogy megsértődjön azért, mert ebbe a döntésbe éppen nem lett bevonva.*
- Új ház, új lehetőség. Biztos jó lesz majd együtt kitalálni, hogy milyen legyen, és meg is valósítani. Ugyan elkezdtem megszokni és megszeretni a régi rezidenciát is, de talán nem is baj, ha új életet egy új otthonban kezdünk el. Feltételezem persze, hogy legalább akkora házat adnak neked, mint amiből kiköltözöl majd, hogy ott árvaház lehessen. De... az nem lesz kicsit túl nagy kettőnknek? Mármint persze, nyilván nem örökké ketten fogunk majd ott élni. Meg feltételezem ez nem holnap, vagy holnapután fog megtörténni, szóval egy darabig még mindenképpen a rezidencián maradunk.
*Valahogy úgy képzeli a maga részéről, hogy az lenne az igazságos, hogyha legalább akkora telket és akkora házat kapnának, ami most fel lett ajánlva Alenia által a városnak, hogy ott árvaház működhessen, más kérdés, hogy ő ugyan sokkal kisebbel is beérné, azt ugyanakkor elfogadja, hogy egy nemes kisasszony, mint Alenia mégsem élhet egy olyan házban, ami bárki másnak lehet, különben a nemesi cím maga tényleg csak valami teljesen névleges valami lenne.*
- Mai viszont legalább biztosan jól el fog boldogulni a gyerekekkel akkor is ott, ha már nem leszünk vagy ketten egyszerre, vagy csak te mindig ott vele.
*Ha valamiben, ebben legalább tényleg teljesen biztos.*
//Templomkert//
*Örül neki, hogy legalább a világról való eltérő felfogásuk nem áll közéjük, de bármennyire is nem értenek egyet valamiben, Aleniával akkor sem lenne képes végsőkig kiélezni egy vitát. Mindaz a nézetkülönbség, ami most kiütközött, mindenesetre érdekes kérdéseket vet fel a jövővel kapcsolatban, de egyelőre különösebb aggodalmat nem okoz neki, mert még mindig úgy gondolja, hogy Aleniának magának sem lenne különösebben hasznos egy segítő, jobbkéz, vagy tanácsadó, mindegy, hogy minek nevezi magát, aki mindenben mindig egyetért vele.
Sőt, egyenesen biztosra veszi, hogy sokkal több mindent érhetnek el együtt, legyen szó bármiről, akkor, hogyha több nézőpontból vizsgálják meg ugyanazt a kérdést.*
- Azért tartom rossznak a különbségeket, mert elégedetlenséghez vezetnek, ami elégedetlenségnek pedig végül nyers erőszak lehet a vége, mint legutóbb. Harmonikus, vagy legalábbis boldog társadalom nem létezhet úgy szerintem, vagy hosszabb távon biztosan nem, hogy csak szükségünk van egymásra, de nem bízhatunk a másikban. Ha nem is hiszel abban, hogy olyan, mint egyenlőség egyáltalán lehetséges lenne, akkor is arra kellene törekedni, hogy minél kisebbek legyenek a különbségek, és a szegények se érezzék azt, hogy elviselhetetlen a helyzetük. Ha az új Arthenior ebbe az irányba megy, akkor nem lesz gond szerintem, főleg, ha tényleg mindenkinek biztosítva lesz a felemelkedés lehetősége. *mondja reményei szerint megfontoltan, mert továbbra sem célja egy nézeteltérés éles vitává való felesleges felduzzasztása.
Egyelőre azt meg sem említi, hogy szerinte Niának az a gondolata, hogy a lehetőség mindenki előtt nyitva áll inkább csak elméletben igaz, legalábbis biztos benne, hogy könnyebb egy nemesi kúriából nekivágni az életnek, mint egy nyomornegyedből.
Persze, tisztában van vele, hogy előbbinek is megvannak a maga hátrányai, többek között pont az, amit Nia maga említett neki az előbb.
Sok mindent igazából nem változtat meg, amit most megtudott arról, hogy miért foglalkozott vele az elf lány annak idején, inkább csak jobban megsajnálja Aleniát, mint sajnálta eddig, noha igyekszik nem szánakozó arcot vágni, pontosan tudva, hogy barátnőjének nem éppen erre van szüksége tőle, ráadásul napról napra egyre távolibb az a múlt, amiről most beszélnek.
Nem lehet mindenesetre könnyű azzal a tudattal élni egy életet, hogy nagyon sokan csak érdekből közelednek hozzánk, szerinte már csak ezért sem feltétlenük éri meg nemesnek lenni.
Persze neki könnyű, az az igazság, hiszen köszönhetően a helynek, ahol felnőtt, nincsenek túl nagy igényei, legalábbis a gazdagság nem boldogítja úgy, mint másokat. Szereti persze a szép ruhákat, szeret jókat enni és inni, de számára fontosabb az, hogy kikkel él együtt, mint az, hogy mekkora házban. Az, hogy Alenia törődött vele akkor, amikor a városba került félig már otthont is teremtett számára, de amúgy is igazából valószínűleg bárhol képes lenne otthon érezni magát, ahol van legalább egy tűzrakó, ami köré leülhetnek este szalonnát sütni.*
- Az viszont teljesen igaz, hogy szükségünk van valakire, akire felnézhetünk és követhetünk, nekem pedig nyilván ilyen voltál te, amikor Artheniorba kerültem. Persze, hogy aztán Intnek is beszéltem rólad. Még nem éltünk ligetben akkor, amikor először újra találkoztam vele a lázadás után. Még csak menekültek voltunk Lauval. Akkor kérdeztem rólad, és tőle tuddtam meg... hogy szóval, hogy mi történt veled aznap éjjel. *emlékszik vissza arra az ingovány szélén tett útra, amikor először lehetősége volt híreket kapni Niáról*
- Később is beszéltem rólad többször, amikor már együtt éltük, tudod... *bár ez a "tudod" csak szófordulat, mert biztos benne, hogy Alenia pontosan tudja, ha más nem, eddigi beszélgetéseiből kiderült a számára, amit most fog majd mondani neki.*
- Sokat gondoltam rád, és gyakran járt a fejemben mindaz, ami Artheniorban történt, nem csak veled, hanem velem és mindannyiunkkal. Int sokat segített nekem feldolgozni az egészet, ezért pedig mindig hálás leszek neki. De a hibáit is ismerem, és nem fogom zokon venni, hogyha mégsem úgy alakul majd a találkozásotok és a beszélgetésetek, ahogyan én szeretném. Ez esetben, természetesen számíthatsz rám, nem fogom az ő pártját fogni. *mondja, bár furcsának találja, hogy ezt ennyire határozottan és ennyire nyíltan ki meri jelenteni. Ugyanakkor most teljesen így érzi.
Tényleg nagyon szereti a dokit, és úgy érzi, hogy nagyon sokat is köszönet neki, de Alenia akkor is Alenia, még akkor is, ha tudja, hogy utóbbi nem racionális érv.
Furcsa az egész, de nem tud két felé szakadni akkor, hogyha Nia és Int esetleg tényleg nem igazán kedvelnék meg egymást az első beszélgetésük után, hanem mindennek az ellenkezője történne meg, amire jó esély van, tekintve, hogy mindkettőjük jellemében benne van a potenciális lehetőség arra, hogy ez így legyen. Ő pedig bármennyire is szereti Intet és bármennyi mindent köszönhet is neki, akkor is úgy érzi, hogy a hűsége Aleniához köti.*
- Egyszerűen csak jó lenne, ha nem kéne közöttetek állnom, amikor mind a ketten éppen nekem szidjátok a másikat. *neveti el magát, bár a téma nem vidám, viszont így itt és most Eeyr templomának a kertjében, úgy érzi, hogy tudja látni az egész még meg sem történt, pusztán vizionált helyzetnek a komikus oldalát is.*
- Felételezem, hogy hasonló helyzetben te is ilyesmit kívánnál.
*~ Ha mégsem, kiderül úgy is. ~ tesz hozzá ezúttal csak ennyit magában.*
- Ami pedig a költözést illet, ha költözünk, akkor költözünk *bólint ezek után. Nem tűnik túl feldúltnak a hír hallatán, kicsit még mosolyog is.
Hasonló esetben nem is követelt volna választási lehetőséget magának, természetesnek érzi, hogy barátnője nem is szánt ilyesmit neki. Eleve Nia otthonáról van szó, nem az övéről, akinek ott van Szarvasliget vidéki idillje is, ahová bármikor visszamenekülhet, ha édesanyja ölelésére, vagy pedig a városi élet bonyolultsága helyett csendre vágyna és egyszerűségre.
Aleniának kell eldöntenie, hogy hol szeretne élni, neki pedig mellette van a helye, szóval bármilyen oldalról is vizsgálgatja meg magában ezt a kérdést úgy érzi semmi oka nincsen arra, hogy megsértődjön azért, mert ebbe a döntésbe éppen nem lett bevonva.*
- Új ház, új lehetőség. Biztos jó lesz majd együtt kitalálni, hogy milyen legyen, és meg is valósítani. Ugyan elkezdtem megszokni és megszeretni a régi rezidenciát is, de talán nem is baj, ha új életet egy új otthonban kezdünk el. Feltételezem persze, hogy legalább akkora házat adnak neked, mint amiből kiköltözöl majd, hogy ott árvaház lehessen. De... az nem lesz kicsit túl nagy kettőnknek? Mármint persze, nyilván nem örökké ketten fogunk majd ott élni. Meg feltételezem ez nem holnap, vagy holnapután fog megtörténni, szóval egy darabig még mindenképpen a rezidencián maradunk.
*Valahogy úgy képzeli a maga részéről, hogy az lenne az igazságos, hogyha legalább akkora telket és akkora házat kapnának, ami most fel lett ajánlva Alenia által a városnak, hogy ott árvaház működhessen, más kérdés, hogy ő ugyan sokkal kisebbel is beérné, azt ugyanakkor elfogadja, hogy egy nemes kisasszony, mint Alenia mégsem élhet egy olyan házban, ami bárki másnak lehet, különben a nemesi cím maga tényleg csak valami teljesen névleges valami lenne.*
- Mai viszont legalább biztosan jól el fog boldogulni a gyerekekkel akkor is ott, ha már nem leszünk vagy ketten egyszerre, vagy csak te mindig ott vele.
*Ha valamiben, ebben legalább tényleg teljesen biztos.*
3899. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-13 13:17:41
Üzenet elküldve: 2024-07-13 13:17:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Átkozott rontás//
//Napváltás//
*Az éjt épp csak félretaszította útjából a nappal, amikor Rorkir már buzgón a könyvtárba vezető lépcsősort tapossa. Az átoktól sújtott harcost azonban nem a tegnapról ismerős látvány fogadja. A könyvek szépen kötött gerincét most nem színezik narancslón csillogóra a teremben sűrűn elszórt gyertyák. Az egyetlen fényforrás, ami menedékként szolgál a mindent felfaló sötétség elől, a terem szívében pislákoló mécsvilág. A mohó tűz már csonkig rágta az alaktalan húsát tápláló viaszt, de annyi ereje még éppen van, hogy kirajzolja az asztal lapjára bukó csuhás torzomborz kobakját. Körötte a káosz vette át az uralmat. Mindenfelé könyvek, s pergamenek szétdobálva, hatalmas kupacokban.
A betérő lépteire nem emelkedik meg a könyvtáros teste. Úgy fekszik ott, mintha elszállt volna belőle az élet. Rorkir emiatt könnyen érezhetné azt, hogy egy aljas bűncselekmény tetthelyére tévedt. Ám ha közelebb lép és fülel, hallhatja a hortyogást, ami Beorhtio szájából szökik ki. Él még, de úgy alszik, mint a bunda.*
//Napváltás//
*Az éjt épp csak félretaszította útjából a nappal, amikor Rorkir már buzgón a könyvtárba vezető lépcsősort tapossa. Az átoktól sújtott harcost azonban nem a tegnapról ismerős látvány fogadja. A könyvek szépen kötött gerincét most nem színezik narancslón csillogóra a teremben sűrűn elszórt gyertyák. Az egyetlen fényforrás, ami menedékként szolgál a mindent felfaló sötétség elől, a terem szívében pislákoló mécsvilág. A mohó tűz már csonkig rágta az alaktalan húsát tápláló viaszt, de annyi ereje még éppen van, hogy kirajzolja az asztal lapjára bukó csuhás torzomborz kobakját. Körötte a káosz vette át az uralmat. Mindenfelé könyvek, s pergamenek szétdobálva, hatalmas kupacokban.
A betérő lépteire nem emelkedik meg a könyvtáros teste. Úgy fekszik ott, mintha elszállt volna belőle az élet. Rorkir emiatt könnyen érezhetné azt, hogy egy aljas bűncselekmény tetthelyére tévedt. Ám ha közelebb lép és fülel, hallhatja a hortyogást, ami Beorhtio szájából szökik ki. Él még, de úgy alszik, mint a bunda.*
3898. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-10 20:44:15
Üzenet elküldve: 2024-07-10 20:44:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Ha őszinték akarunk lenni, semmiképp sem lehetett volna komoly vita a beszélgetésük vége, még akkor sem, ha Alenia továbbra is a régi, magasztos fényében tündökölne. Egyetlen egy személy volt, akivel még ordítani is képes volt órákon keresztül, az pedig Aleimord. Mindenki máshoz úgy állt hozzá, hogy egyszerűen nem érdekelte a véleményük, mert lenézte őket, és elkönyvelte, hogy bármiről is legyen szó, neki van igaza és kész.
Ma viszont már nem ennyire lenéző, legalábbis addig nem, amíg nem érzi magát újra a csúcson, de ez mind még a jövő zenéje, és ha a régi Alenia vissza is tér, Luninari akkor is kitüntetett szerepet élvezhet majd mellette.
Azt talán jobb is, hogy a lány csak magában gondolkodik olyasmin, hogy tetszene neki egy vezetők nélküli társadalom vagy olyan vezetők, akik nem is azok igazán. Egy vezető azért tud egy csoport élére állni, mert valamiben több, valamiben jobb, mint azok, akik követik őt. Ha valaki csak egy a sok közül, abból soha nem lesz vezér. Az anarchia, mint olyan pedig fenntarthatatlan, működésképtelen, kártyavárként összedőlő rendszerekhez vezet Alenia szerint.
A neki nyújtott teát elfogadja, iszik is belőle pár kortyot, amíg hallgatja a fél-elf lány ezúttal hangosan is kimondott véleményét, gondolatait, válaszait.*
- Amikor a világ tetején érzed magad, valahogy nem hiszel fontosnak senki mást, csak magadat. Veled azért foglalkoztam, mert a bátyám megkért rá, de aztán rájöttem, hogy te nemhogy nem vagy elutasító az én nézeteimmel kapcsolatban, hanem kifejezetten érdekel is az életem, így hát persze, hogy boldogan nyitottam feléd. Nem sokan voltak rám őszintén kíváncsiak akkoriban, akiknek nem volt kötelező vagy nem érdek fűzte őket hozzám.
*Ez így egy őszinte és egyenes, de talán nem túl negatív válasz a részéről. Tény és való, hogy ha nem bízzák rá, akkor őt egyáltalán nem érdekelte volna a lány, de így, hogy igen, sikerült megismernie a benne rejlő kincset. Talán ez is Eeyr akarata volt, hogy így alakuljon.*
- Érdekes, hogy egyáltalán szóba kerültem, mikor beszéltél vele *válaszolja Intath-tal kapcsolatban.* Azt hittem, egy orvosnak a betegeiben nincs semmi különös, és nem beszélgetnek róluk senkivel. Én is nagyon remélem, hogy meg tud majd magyarázni mindent, mert ha nem, az mindkettőnk számára kellemetlen lesz, és abban az esetben nem fogom tudni garantálni, hogy jól alakul a kapcsolatunk, bármennyire is szeretnéd.
*Megint őszinte, de most már tudja, hogy ezen véleményét Luninari teljes mértékben meg fogja érteni, úgyhogy nem fél kimondani. Ezt követően elhallgat, és udvarias figyelemmel hallgatja végig, hogy miként sikerült értelmeznie a fél-elf lánynak a történelemről és a társadalmakról szóló rögtönzött kis meséjét. Az első mondatoknál egyetértően bólogat.*
- A felső réteg még többet akar, a középrétegnek nem tetszik, hogy nem ők a felső réteg, a szegényeknek pedig bármi jobb lenne, csak nem akarnak szegények maradni. Valóban így működik ez, csak a legtöbben azt felejtik el, hogy a hierarchia nem véletlenül alakul úgy, ahogy. A bölcsőben és a sírban leszünk csak egyenlők, minden mást a kettő között megtett utunk határoz meg. Van, kinek több jut, van kinek kevesebb, de a lehetőség mindenki előtt ott áll.
*Morthimer például nagyon jó példa arra, hogyan kell az ölébe pottyant lehetőséget kihasználni, hogy aztán önerőből még feljebb juthasson valaki. Ezt bárki meg tudja tenni, ha eleget hajlandó a fejlődésre áldozni az életéből.*
- Nem bízhatunk egymásban, de szükségünk van a másikra. A nagyobb közösség előnye, hogy sokkal kevesebb dologhoz kell értened ahhoz, hogy mindened meglegyen. Azt továbbra sem értem, hogy a különbségekre miért tekintesz rosszként, az egy jó dolog. Hangsúlyozom ismét, mindig szükséged van valakire, akit követhetsz, akire felnézhetsz, hogy tanulhass tőle, és azzal a tudással te feljebb juss. Ezek nélkül sehová nem fejlődne a társadalmunk. *Rengeteget tudna még erről elmélkedni, magyarázni is, de arra rámenne az egész délutánjuk, úgyhogy inkább nem is folytatja az eszmefuttatást, mert most sok másról is kell még beszélniük. Talán majd egy másik napon, mikor semmi dolguk, majd többet is beszélgethetnek a témáról.*
- Költözünk, igen. *Válaszol a következő, fontos kérdésre.* A rezidenciát majdnem teljes egészében árvaházzá alakítjuk át. Az emeletet is. Ezt követően Mai gondjaira bízom, ő továbbra is ott fog lakni. Mi pedig az új házamban lakunk és alszunk minden nap, amikor a városban leszünk, igen.
*Nem úgy hangzik, mint aki hagy választási lehetőséget Luninari-nak, de talán emiatt sem fognak összeveszni úgy igazán. Végül is, ki ne szeretne egy teljesen új építésű épületben lakni, a felújított, de egyszer mégis lerombolt, régi rezidencia helyett?*
//Templomkert//
*Ha őszinték akarunk lenni, semmiképp sem lehetett volna komoly vita a beszélgetésük vége, még akkor sem, ha Alenia továbbra is a régi, magasztos fényében tündökölne. Egyetlen egy személy volt, akivel még ordítani is képes volt órákon keresztül, az pedig Aleimord. Mindenki máshoz úgy állt hozzá, hogy egyszerűen nem érdekelte a véleményük, mert lenézte őket, és elkönyvelte, hogy bármiről is legyen szó, neki van igaza és kész.
Ma viszont már nem ennyire lenéző, legalábbis addig nem, amíg nem érzi magát újra a csúcson, de ez mind még a jövő zenéje, és ha a régi Alenia vissza is tér, Luninari akkor is kitüntetett szerepet élvezhet majd mellette.
Azt talán jobb is, hogy a lány csak magában gondolkodik olyasmin, hogy tetszene neki egy vezetők nélküli társadalom vagy olyan vezetők, akik nem is azok igazán. Egy vezető azért tud egy csoport élére állni, mert valamiben több, valamiben jobb, mint azok, akik követik őt. Ha valaki csak egy a sok közül, abból soha nem lesz vezér. Az anarchia, mint olyan pedig fenntarthatatlan, működésképtelen, kártyavárként összedőlő rendszerekhez vezet Alenia szerint.
A neki nyújtott teát elfogadja, iszik is belőle pár kortyot, amíg hallgatja a fél-elf lány ezúttal hangosan is kimondott véleményét, gondolatait, válaszait.*
- Amikor a világ tetején érzed magad, valahogy nem hiszel fontosnak senki mást, csak magadat. Veled azért foglalkoztam, mert a bátyám megkért rá, de aztán rájöttem, hogy te nemhogy nem vagy elutasító az én nézeteimmel kapcsolatban, hanem kifejezetten érdekel is az életem, így hát persze, hogy boldogan nyitottam feléd. Nem sokan voltak rám őszintén kíváncsiak akkoriban, akiknek nem volt kötelező vagy nem érdek fűzte őket hozzám.
*Ez így egy őszinte és egyenes, de talán nem túl negatív válasz a részéről. Tény és való, hogy ha nem bízzák rá, akkor őt egyáltalán nem érdekelte volna a lány, de így, hogy igen, sikerült megismernie a benne rejlő kincset. Talán ez is Eeyr akarata volt, hogy így alakuljon.*
- Érdekes, hogy egyáltalán szóba kerültem, mikor beszéltél vele *válaszolja Intath-tal kapcsolatban.* Azt hittem, egy orvosnak a betegeiben nincs semmi különös, és nem beszélgetnek róluk senkivel. Én is nagyon remélem, hogy meg tud majd magyarázni mindent, mert ha nem, az mindkettőnk számára kellemetlen lesz, és abban az esetben nem fogom tudni garantálni, hogy jól alakul a kapcsolatunk, bármennyire is szeretnéd.
*Megint őszinte, de most már tudja, hogy ezen véleményét Luninari teljes mértékben meg fogja érteni, úgyhogy nem fél kimondani. Ezt követően elhallgat, és udvarias figyelemmel hallgatja végig, hogy miként sikerült értelmeznie a fél-elf lánynak a történelemről és a társadalmakról szóló rögtönzött kis meséjét. Az első mondatoknál egyetértően bólogat.*
- A felső réteg még többet akar, a középrétegnek nem tetszik, hogy nem ők a felső réteg, a szegényeknek pedig bármi jobb lenne, csak nem akarnak szegények maradni. Valóban így működik ez, csak a legtöbben azt felejtik el, hogy a hierarchia nem véletlenül alakul úgy, ahogy. A bölcsőben és a sírban leszünk csak egyenlők, minden mást a kettő között megtett utunk határoz meg. Van, kinek több jut, van kinek kevesebb, de a lehetőség mindenki előtt ott áll.
*Morthimer például nagyon jó példa arra, hogyan kell az ölébe pottyant lehetőséget kihasználni, hogy aztán önerőből még feljebb juthasson valaki. Ezt bárki meg tudja tenni, ha eleget hajlandó a fejlődésre áldozni az életéből.*
- Nem bízhatunk egymásban, de szükségünk van a másikra. A nagyobb közösség előnye, hogy sokkal kevesebb dologhoz kell értened ahhoz, hogy mindened meglegyen. Azt továbbra sem értem, hogy a különbségekre miért tekintesz rosszként, az egy jó dolog. Hangsúlyozom ismét, mindig szükséged van valakire, akit követhetsz, akire felnézhetsz, hogy tanulhass tőle, és azzal a tudással te feljebb juss. Ezek nélkül sehová nem fejlődne a társadalmunk. *Rengeteget tudna még erről elmélkedni, magyarázni is, de arra rámenne az egész délutánjuk, úgyhogy inkább nem is folytatja az eszmefuttatást, mert most sok másról is kell még beszélniük. Talán majd egy másik napon, mikor semmi dolguk, majd többet is beszélgethetnek a témáról.*
- Költözünk, igen. *Válaszol a következő, fontos kérdésre.* A rezidenciát majdnem teljes egészében árvaházzá alakítjuk át. Az emeletet is. Ezt követően Mai gondjaira bízom, ő továbbra is ott fog lakni. Mi pedig az új házamban lakunk és alszunk minden nap, amikor a városban leszünk, igen.
*Nem úgy hangzik, mint aki hagy választási lehetőséget Luninari-nak, de talán emiatt sem fognak összeveszni úgy igazán. Végül is, ki ne szeretne egy teljesen új építésű épületben lakni, a felújított, de egyszer mégis lerombolt, régi rezidencia helyett?*
3897. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-06 14:25:39
Üzenet elküldve: 2024-07-06 14:25:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Előzetes félelmei ellenére úgy tűnik neki, hogy jobban nem is alakulhatna ez a beszélgetés, amiért nem csak Eeyrnek, hanem Aleniának is hálás. Tudta, hogy korábbi, akár még együttérzőnek szánt szavaival is, ha nem is végzetesen veszélyes vizekre, de azért örvényekkel teli folyóra evez, és akkor még itt van az a fejtegetése is, amitől eddigi ismeretségük első komolyabb vitáját várja.
Utóbbi szerencsére elmarad, legalábbis eddig úgy tűnik, hogy igen, még akkor is, ha továbbra sem képes teljesen egyetérteni Nia nézeteivel, de barátnője korábbi szavai után már legalább abban biztos, hogy komoly nézeteltérés már nem fog kialakulni közötük.
Mindenképpen ellenáll viszont mégis annak kísértésnek, hogy Alenia általa leginkább be nem fogadható, hangosan kimondott gondolatai ellen hevesen tiltakozzon.
Ismét belátja, hogy úgy látszik valamennyire mindenki saját neveltetésének és a tapasztalatainak a foglya. Bár ezt nyilván eddig is tudta, de Nia mostani mondatainál minderre a tudására hasonló bizonyítékot a szülőfalujában uralkodó állapotokon kívül csak Intath némely korábbi, és Alenia mostani szavai között talált.
Igyekszik persze nem csak kritikus, hanem egyben önkritikus is lenni. Tisztában van vele, hogy ő sem éppen egy utópisztikus és idilli társadalomban nőtt fel, ettől még nagyon is el tudna képzelni egy olyan városállamot, amit nem csak hogy nem az arisztokrácia irányít, hanem mindenki egyszerűen csak polgár, és a vezetők, ha vezetők akkor sem képzelik magukat többnek egyszerű szomszédnál, akik abban az utcában laknak és abban a fogadóban isznak, ahol azok, akiket vezetnek. Talán Szarvasliget miatt van mindez. Bár persze Szarvasliget Artheniorhoz képes kicsi, és eddig, - őt magát is beleértve, - főleg olyanok lakták, akik valamiért valahonnan menekültek, vagy egyéb, nyomós okokból hagyták el korábbi otthonukat, vagy otthonaikat. Kis létszámú közösségben, kis helyen nyilván könnyű ideális társadalmat építeni, vagy játszani, de egy Arthenior méretű városszörnyetegben lehet mindenképpen szükségszerű az ellentéteknek valamiféle kibontakozása és robbanása egyenesen arányosan az eltelt idő nagyságával.
Azt viszont mindenképpen teljesen a valóságtól elrugaszkodott gondolatnak érzi, hogy éppen ez a város ne tudna működni a régi nemesség nélkül.
Nem járt itt túl sokat azóta, hogy menekültként kellett szó szerint elfutnia innen, de mire először visszajött, - és az nem olyan nagyon sokkal a lázadás után volt, köszönhetően Lau bátorságának, - az élet már akkor is nagyjából úgy folyt itt, mint korábban. A Pegazus önmaga maradt, újra megtelt portékákkal, árúsokkal és így élettel is a piac, és kisebb-nagyobb bandákba szervezett fosztogatók sem járták már az utcákat. A romok maradtak, de mintha az őrült őrjöngés tetőpontját elérve pillanatok alatt visszazuhant volna önmagába, zilált rendet, de akkor is rendet hagyva itt maga után.
Mindenesetre valahogy most mellékes mindez, így, hogy a megkönnyebbülés lesz úrrá lesz rajta, amiért legalább Aleimordról nem kell beszélniük, és persze, hogy maga Alenia mondja neki, hogy nem kell mindenben segítenie. Ezt persze eddig is tudta, de így a ő szájából hallva felszabadító érzés.
Ezek után most a könnyebb témáktól indul el a nehezebbek felé, miközben óvatosan tölt maguknak egy kis teát is, persze amennyiben Alenia valami mást kérne, mindig örömmel készen áll kiszolgálni őt, így természetesen most is.*
- Azt mondod, hogy mindig csak magadra gondoltál, hogy neked legyen jó. Lehet. *mosolyodik el.* Nincs ezzel semmi gond, sokan vannak ezzel így, de szerintem hozzám nem csak ezért voltál jó a legelejétől fogva, hanem mindig volt benned ösztönös jóság. *hízeleg kicsit. Ritkán szokott, de egyszer, ha így gondolja, akkor így gondolja.*
- Az Intathal kapcsolatos fenntartásaidat pedig megértem, bár szerintem meg fogja tudni magyarázni, hogy mi történt aznap éjjel. Nem mellesleg erre én is kíváncsi lennék. Annak idején, ha szóba kerültél, értelemszerűen pont ezt a témát nem nagyon feszegettük. *mondja, tényleg megértve azt, hogy Alenia nem feltétlenül bízik meg Intben azok után, ami történt. Nincs joga elítélni ezért, sőt, erősen valószínűnek tartja azt is, hogyha a helyében lenne, akkor hasonlóan gondolkodna ő is a vele kapcsolatos barátságról és bizalomról.
Meg aztán, ha már Nia hozta szóba azt az elátkozott éjszakát, azonnal eszébe jutnak az elfről való első emlékei, amiket akkor szedett össze.
Bármennyire is megszerette Intet azóta, azt az első találkozást azért máig nem felejtette el, pontosabban azt, hogy a szőke elf akkor bizony sokkal inkább megijesztette a viselkedésével, mint bármi mást tett vele. Később kedvelte meg, amikor újra találkoztak és voltak hozzá kedves szavai, összebarátkozni pedig csak akkor barátkoztak igazán, amikor hosszabb időt eltöltöttek ligetben együtt és bőven volt alkalmuk rendesen megismerni egymást. Most már ott tart, hogy édesanyja, Alenia és Lau mellett a doki az, akit nagyon közel érez magához, és igazából boldog lenne attól, hogyha hasonló bátyja, nevelő, vagy pedig akár igazi apja lenne.*
- Nem hiszem, hogy másképpen gondolkodnék vele kapcsolatban a helyedben. *vall és összegez végül.
Most jön ismét a beszélgetés nehezebb része, de már nem fél ettől annyira, mint eddig.*
- Különben pedig igazad van, tényleg kevés történelemkönyvet olvastam. Sőt, ha a történelem alatt valamiféle mozgást és változást értünk, akkor a helynek, ahonnan származom, gyakorlatilag nincs is történelme, annyira a szokások és a tradíciók rabja volt, szóval minden lehetőség meg van arra, hogy tévedek. Ettől még, amit mondtál az előbb, nekem csak azt jelenti, hogy egy társadalom tagjai lényegében sohasem bízhatnak meg egymásban. De akkor minek egyáltalán megpróbálni egy ekkora városban élni, amkor akár a vadonban is maradhatott volna mindenki, apró kis közösségekben élve? *teszi fel az inkább költőinek szánt kérdést.*
- Kisebb közösségekben, ahol mindenki mindenkit személyesen ismer, talán könnyebben megy az, hogy az ott élők között ne legyenek túl nagy különbségek és végül ne forduljanak egymás ellen. De, ha jól értem, amit mondtál, akkor egy ekkora városban mint ez, a legfelső rétegnek nyilván mindig az az érdeke, hogy az is maradjon és mindig uralkodhasson. A középsőnek, ha van ilyen egyáltalán, hogy a felső helyére kerüljön, a legalsónak pedig, hogy teljes káosz legyen, amiből lehet még bármi, de mindenképpen feljebb juthat valahogy. Ha ez igaz, akkor csak ideiglenesen lehet béke a társadalmi rétegek között, ez pedig engem bevallom megijeszt egy kissé. Közben pedig lényegében azt mondtad, hogy ilyen lázadások alatt olyan rétegek kezdenek zavargásokba, akik maguknak akarják a hatalmat. De legutóbb pont nem ez történt szerintem, és most megint csak lehet, hogy tévedek, mert kívülállóként talán teljesen objektíven tudnék ítélni, de így, hogy lényegében az előző lázadást egy pincében bujkálva vészeltük át, és miután ránk találtak, csak Launak és egy Darenahr nevű férfi lélekjelenlétének köszönhetjük, hogy nem téptek minket odalent darabokra. Nekem inkább úgy tűnt akkor, hogy senki a világon nem szervezte azt a lázadást, spontán dühkitörés volt, és a romboláson meg a rabláson kívül más céljai nem is nagyon voltak.
*Kicsit hallgat, elgondolkodva nézve maga alatt a pokrócot, mielőtt újra felemelné a fejét.*
- De ez szerencsére a múlt, abban pedig mindenképpen igazad van, hogy nekünk most még tényleg nem az a legfontosabb, hogy a Tanácsházán történtekkel foglalkozzunk, hanem az árvaház. De akkor most, hogy a régi rezidenciából hivatalosan is árvaház lesz, te pedig kapsz új házat, ha jól értem költözünk, igaz? Mármint mi ketten, és, ha a nap nagy részét az árvaházban is töltjük, akkor is a te új házadban alszunk majd?
*Teszi fel ezt a kérdést is még utoljára. Végre elkezdte otthonának érezni a régi rezidenciát, ennek ellenére nem igazán bánja ezt. Egy részről Alenia és az otthon fogalma kezd nála összekapcsolódni, más részről pedig talán ez is szimbolikus, hogy az új életüket egy új házban kezdjék meg, nem pedig a régiben.*
//Templomkert//
*Előzetes félelmei ellenére úgy tűnik neki, hogy jobban nem is alakulhatna ez a beszélgetés, amiért nem csak Eeyrnek, hanem Aleniának is hálás. Tudta, hogy korábbi, akár még együttérzőnek szánt szavaival is, ha nem is végzetesen veszélyes vizekre, de azért örvényekkel teli folyóra evez, és akkor még itt van az a fejtegetése is, amitől eddigi ismeretségük első komolyabb vitáját várja.
Utóbbi szerencsére elmarad, legalábbis eddig úgy tűnik, hogy igen, még akkor is, ha továbbra sem képes teljesen egyetérteni Nia nézeteivel, de barátnője korábbi szavai után már legalább abban biztos, hogy komoly nézeteltérés már nem fog kialakulni közötük.
Mindenképpen ellenáll viszont mégis annak kísértésnek, hogy Alenia általa leginkább be nem fogadható, hangosan kimondott gondolatai ellen hevesen tiltakozzon.
Ismét belátja, hogy úgy látszik valamennyire mindenki saját neveltetésének és a tapasztalatainak a foglya. Bár ezt nyilván eddig is tudta, de Nia mostani mondatainál minderre a tudására hasonló bizonyítékot a szülőfalujában uralkodó állapotokon kívül csak Intath némely korábbi, és Alenia mostani szavai között talált.
Igyekszik persze nem csak kritikus, hanem egyben önkritikus is lenni. Tisztában van vele, hogy ő sem éppen egy utópisztikus és idilli társadalomban nőtt fel, ettől még nagyon is el tudna képzelni egy olyan városállamot, amit nem csak hogy nem az arisztokrácia irányít, hanem mindenki egyszerűen csak polgár, és a vezetők, ha vezetők akkor sem képzelik magukat többnek egyszerű szomszédnál, akik abban az utcában laknak és abban a fogadóban isznak, ahol azok, akiket vezetnek. Talán Szarvasliget miatt van mindez. Bár persze Szarvasliget Artheniorhoz képes kicsi, és eddig, - őt magát is beleértve, - főleg olyanok lakták, akik valamiért valahonnan menekültek, vagy egyéb, nyomós okokból hagyták el korábbi otthonukat, vagy otthonaikat. Kis létszámú közösségben, kis helyen nyilván könnyű ideális társadalmat építeni, vagy játszani, de egy Arthenior méretű városszörnyetegben lehet mindenképpen szükségszerű az ellentéteknek valamiféle kibontakozása és robbanása egyenesen arányosan az eltelt idő nagyságával.
Azt viszont mindenképpen teljesen a valóságtól elrugaszkodott gondolatnak érzi, hogy éppen ez a város ne tudna működni a régi nemesség nélkül.
Nem járt itt túl sokat azóta, hogy menekültként kellett szó szerint elfutnia innen, de mire először visszajött, - és az nem olyan nagyon sokkal a lázadás után volt, köszönhetően Lau bátorságának, - az élet már akkor is nagyjából úgy folyt itt, mint korábban. A Pegazus önmaga maradt, újra megtelt portékákkal, árúsokkal és így élettel is a piac, és kisebb-nagyobb bandákba szervezett fosztogatók sem járták már az utcákat. A romok maradtak, de mintha az őrült őrjöngés tetőpontját elérve pillanatok alatt visszazuhant volna önmagába, zilált rendet, de akkor is rendet hagyva itt maga után.
Mindenesetre valahogy most mellékes mindez, így, hogy a megkönnyebbülés lesz úrrá lesz rajta, amiért legalább Aleimordról nem kell beszélniük, és persze, hogy maga Alenia mondja neki, hogy nem kell mindenben segítenie. Ezt persze eddig is tudta, de így a ő szájából hallva felszabadító érzés.
Ezek után most a könnyebb témáktól indul el a nehezebbek felé, miközben óvatosan tölt maguknak egy kis teát is, persze amennyiben Alenia valami mást kérne, mindig örömmel készen áll kiszolgálni őt, így természetesen most is.*
- Azt mondod, hogy mindig csak magadra gondoltál, hogy neked legyen jó. Lehet. *mosolyodik el.* Nincs ezzel semmi gond, sokan vannak ezzel így, de szerintem hozzám nem csak ezért voltál jó a legelejétől fogva, hanem mindig volt benned ösztönös jóság. *hízeleg kicsit. Ritkán szokott, de egyszer, ha így gondolja, akkor így gondolja.*
- Az Intathal kapcsolatos fenntartásaidat pedig megértem, bár szerintem meg fogja tudni magyarázni, hogy mi történt aznap éjjel. Nem mellesleg erre én is kíváncsi lennék. Annak idején, ha szóba kerültél, értelemszerűen pont ezt a témát nem nagyon feszegettük. *mondja, tényleg megértve azt, hogy Alenia nem feltétlenül bízik meg Intben azok után, ami történt. Nincs joga elítélni ezért, sőt, erősen valószínűnek tartja azt is, hogyha a helyében lenne, akkor hasonlóan gondolkodna ő is a vele kapcsolatos barátságról és bizalomról.
Meg aztán, ha már Nia hozta szóba azt az elátkozott éjszakát, azonnal eszébe jutnak az elfről való első emlékei, amiket akkor szedett össze.
Bármennyire is megszerette Intet azóta, azt az első találkozást azért máig nem felejtette el, pontosabban azt, hogy a szőke elf akkor bizony sokkal inkább megijesztette a viselkedésével, mint bármi mást tett vele. Később kedvelte meg, amikor újra találkoztak és voltak hozzá kedves szavai, összebarátkozni pedig csak akkor barátkoztak igazán, amikor hosszabb időt eltöltöttek ligetben együtt és bőven volt alkalmuk rendesen megismerni egymást. Most már ott tart, hogy édesanyja, Alenia és Lau mellett a doki az, akit nagyon közel érez magához, és igazából boldog lenne attól, hogyha hasonló bátyja, nevelő, vagy pedig akár igazi apja lenne.*
- Nem hiszem, hogy másképpen gondolkodnék vele kapcsolatban a helyedben. *vall és összegez végül.
Most jön ismét a beszélgetés nehezebb része, de már nem fél ettől annyira, mint eddig.*
- Különben pedig igazad van, tényleg kevés történelemkönyvet olvastam. Sőt, ha a történelem alatt valamiféle mozgást és változást értünk, akkor a helynek, ahonnan származom, gyakorlatilag nincs is történelme, annyira a szokások és a tradíciók rabja volt, szóval minden lehetőség meg van arra, hogy tévedek. Ettől még, amit mondtál az előbb, nekem csak azt jelenti, hogy egy társadalom tagjai lényegében sohasem bízhatnak meg egymásban. De akkor minek egyáltalán megpróbálni egy ekkora városban élni, amkor akár a vadonban is maradhatott volna mindenki, apró kis közösségekben élve? *teszi fel az inkább költőinek szánt kérdést.*
- Kisebb közösségekben, ahol mindenki mindenkit személyesen ismer, talán könnyebben megy az, hogy az ott élők között ne legyenek túl nagy különbségek és végül ne forduljanak egymás ellen. De, ha jól értem, amit mondtál, akkor egy ekkora városban mint ez, a legfelső rétegnek nyilván mindig az az érdeke, hogy az is maradjon és mindig uralkodhasson. A középsőnek, ha van ilyen egyáltalán, hogy a felső helyére kerüljön, a legalsónak pedig, hogy teljes káosz legyen, amiből lehet még bármi, de mindenképpen feljebb juthat valahogy. Ha ez igaz, akkor csak ideiglenesen lehet béke a társadalmi rétegek között, ez pedig engem bevallom megijeszt egy kissé. Közben pedig lényegében azt mondtad, hogy ilyen lázadások alatt olyan rétegek kezdenek zavargásokba, akik maguknak akarják a hatalmat. De legutóbb pont nem ez történt szerintem, és most megint csak lehet, hogy tévedek, mert kívülállóként talán teljesen objektíven tudnék ítélni, de így, hogy lényegében az előző lázadást egy pincében bujkálva vészeltük át, és miután ránk találtak, csak Launak és egy Darenahr nevű férfi lélekjelenlétének köszönhetjük, hogy nem téptek minket odalent darabokra. Nekem inkább úgy tűnt akkor, hogy senki a világon nem szervezte azt a lázadást, spontán dühkitörés volt, és a romboláson meg a rabláson kívül más céljai nem is nagyon voltak.
*Kicsit hallgat, elgondolkodva nézve maga alatt a pokrócot, mielőtt újra felemelné a fejét.*
- De ez szerencsére a múlt, abban pedig mindenképpen igazad van, hogy nekünk most még tényleg nem az a legfontosabb, hogy a Tanácsházán történtekkel foglalkozzunk, hanem az árvaház. De akkor most, hogy a régi rezidenciából hivatalosan is árvaház lesz, te pedig kapsz új házat, ha jól értem költözünk, igaz? Mármint mi ketten, és, ha a nap nagy részét az árvaházban is töltjük, akkor is a te új házadban alszunk majd?
*Teszi fel ezt a kérdést is még utoljára. Végre elkezdte otthonának érezni a régi rezidenciát, ennek ellenére nem igazán bánja ezt. Egy részről Alenia és az otthon fogalma kezd nála összekapcsolódni, más részről pedig talán ez is szimbolikus, hogy az új életüket egy új házban kezdjék meg, nem pedig a régiben.*
3896. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-04 22:27:03
Üzenet elküldve: 2024-07-04 22:27:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Átkozott rontás//
*Búslakodnak ugyan egy kicsit, bár talán Rorkir egy fokkal jobban mint a csuhás, hisz valahol mégis csak ő szenved ettől a nyavalyától. De nem az a fajta hogy hamar feladná, úgyhogy megköszöni a jókívánságot, és a következő feladatra tekint. Hiszen úgy tűnik hogy az ötletete, hogy elmesélje hogyan is történt az a kalandja nem is tűnik akkora butaságnak, mint amilyennek először gondolta volna. Kósza ötletnek indult csupán, olybá tűnik viszont hogy ebből egy újabb érdekes történet kerekedhet ki.*
-Hát ez remek! Remek! A szellemekre mondom.
*Egészen felcsillan a szeme is.*
-Érthető kérés. Persze. Hajnalban visszatérek, addig összeszedem a gondolataim, már egy ideje volt hogy történt a dolog.
*Izgatottan szedi össze holmijait, majd elindul valamelyik fogadóba ha nem tartóztatják.*
//Napváltás//
*Alig alszik valamit, szinte kipattan a szeme ahogy a hajnal hasadni kezd. Pár falatot evett csak mielőtt ágyba dőlt volna, ennek ellenére egyáltalán nem érzi éhesnek magát, talán az előtte álló kihívás miatt. Hisz ha hűen akarja átadni mindazt ami történt, úgy hogy ne túlozzon el semmi, viszont ne is hagyjon ki semmilyen fontos elemet ahhoz össze kell szednie magát. Most az elméjét kell megacéloznia, és ez igencsak újfajta megpróbáltatás Rorkir számára. Persze magára ölti kardját, majd öles léptekkel siet vissza a templomba hogy megkeresse újdonsült cimboráját. Csak remélni tudja, hogy nem gondolta meg magát az éjszaka folyamán.*
*Búslakodnak ugyan egy kicsit, bár talán Rorkir egy fokkal jobban mint a csuhás, hisz valahol mégis csak ő szenved ettől a nyavalyától. De nem az a fajta hogy hamar feladná, úgyhogy megköszöni a jókívánságot, és a következő feladatra tekint. Hiszen úgy tűnik hogy az ötletete, hogy elmesélje hogyan is történt az a kalandja nem is tűnik akkora butaságnak, mint amilyennek először gondolta volna. Kósza ötletnek indult csupán, olybá tűnik viszont hogy ebből egy újabb érdekes történet kerekedhet ki.*
-Hát ez remek! Remek! A szellemekre mondom.
*Egészen felcsillan a szeme is.*
-Érthető kérés. Persze. Hajnalban visszatérek, addig összeszedem a gondolataim, már egy ideje volt hogy történt a dolog.
*Izgatottan szedi össze holmijait, majd elindul valamelyik fogadóba ha nem tartóztatják.*
//Napváltás//
*Alig alszik valamit, szinte kipattan a szeme ahogy a hajnal hasadni kezd. Pár falatot evett csak mielőtt ágyba dőlt volna, ennek ellenére egyáltalán nem érzi éhesnek magát, talán az előtte álló kihívás miatt. Hisz ha hűen akarja átadni mindazt ami történt, úgy hogy ne túlozzon el semmi, viszont ne is hagyjon ki semmilyen fontos elemet ahhoz össze kell szednie magát. Most az elméjét kell megacéloznia, és ez igencsak újfajta megpróbáltatás Rorkir számára. Persze magára ölti kardját, majd öles léptekkel siet vissza a templomba hogy megkeresse újdonsült cimboráját. Csak remélni tudja, hogy nem gondolta meg magát az éjszaka folyamán.*
3895. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-02 20:16:47
Üzenet elküldve: 2024-07-02 20:16:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Átkozott rontás//
*Akármekkora bosszúsággal is jár Rorkirt a betűk útján terelgetni, azért azt a csuhás is sajnálja, hogy nem tud a segítségére lenni. Van, amire még a könyvek lapjaiba rejtett több nemzedéknyi tudás sem képes kielégítő válaszokkal szolgálni. A csalódottság miatt az ő fejében is megfordul, hogy a két lábon járó medve kérhetné a gyógyításban jártas testvéreinek tanácsát, ám kételyei vannak ennek hasznosságát illetően. A tömör leírás alapján ez nem egy hagyományos sérülés, amin gyógyfüvek, vagy ráolvasások segíthetnének.*
- Sajnos nem tudok mást tenni, uram, mint több szerencsét kívánni a jövőben. Kívánom, hogy Eeyr segítse megtalálni, amit keres!
*Száját kényszeredetten oldalra húzza. Lemondó szavai ellenére az agya továbbra is a kérdéskörön rugózik. Nem lehet, hogy nincs semmi, még egy apró szalmaszál sem, amit büszkén átnyújthatna Rorkirnak. Vajon kihagyott volna valami fontos részletet, miközben fejben a lehetséges megoldást kutatta? Nem valószínű. Kevesen ismerik nála jobban a könyvtár gyűjteményét.*
- Ugyan, semmit sem tettem!
*Legyint álszent nemtörődömséggel, amikor a melák a segítségét ajánlja a drága idejéért cserébe. Jelenleg nehezen tudja elképzelni, hogy egy ilyen alak bármiben a szolgálataira lehetne, hacsak nem akar egész nap a templom alatti dohos helyiségben cipekedni. Azonban amikor a barbár előadja ötletét, hogy vessék papírra a történetét, Beorhtioban megmoccan végre a kíváncsiság. Végül is, ez nem is egy rossz ötlet. Rorkir segítségével betömhetnék ezt a lyukat a gyűjteményben.*
- Hmm. Eeyr óvjon minket attól, hogy ilyen förtelmes lények a hatköznapjaink részei legyenek, s másoknak is szükségük legyen az Ön tapasztalatára. Ámbár mégsem Sa'Tereth-től való ötlet ez. A források láthatóan hiányosak a témában. Források nélkül pedig kutatni sem lehet! Valójában örömmel vetném papírra a történetét, ha lenne kedves mindent részletekbe menően elmesélni!
*Felemeli az ujját, mintha csendre szólítaná fel Rorkirt, mielőtt az most rögtön belekezdene a szócséplésbe.*
- Viszont ehhez fel kell készülnöm. Ha komolyan gondolja a dolgot, akkor holnap, a hajnal első sugaraival jöjjön ide vissza. Én itt leszek, s belekezdünk a munkába, mielőtt még elárasztják a könyvtárat az olvasók.
*Akármekkora bosszúsággal is jár Rorkirt a betűk útján terelgetni, azért azt a csuhás is sajnálja, hogy nem tud a segítségére lenni. Van, amire még a könyvek lapjaiba rejtett több nemzedéknyi tudás sem képes kielégítő válaszokkal szolgálni. A csalódottság miatt az ő fejében is megfordul, hogy a két lábon járó medve kérhetné a gyógyításban jártas testvéreinek tanácsát, ám kételyei vannak ennek hasznosságát illetően. A tömör leírás alapján ez nem egy hagyományos sérülés, amin gyógyfüvek, vagy ráolvasások segíthetnének.*
- Sajnos nem tudok mást tenni, uram, mint több szerencsét kívánni a jövőben. Kívánom, hogy Eeyr segítse megtalálni, amit keres!
*Száját kényszeredetten oldalra húzza. Lemondó szavai ellenére az agya továbbra is a kérdéskörön rugózik. Nem lehet, hogy nincs semmi, még egy apró szalmaszál sem, amit büszkén átnyújthatna Rorkirnak. Vajon kihagyott volna valami fontos részletet, miközben fejben a lehetséges megoldást kutatta? Nem valószínű. Kevesen ismerik nála jobban a könyvtár gyűjteményét.*
- Ugyan, semmit sem tettem!
*Legyint álszent nemtörődömséggel, amikor a melák a segítségét ajánlja a drága idejéért cserébe. Jelenleg nehezen tudja elképzelni, hogy egy ilyen alak bármiben a szolgálataira lehetne, hacsak nem akar egész nap a templom alatti dohos helyiségben cipekedni. Azonban amikor a barbár előadja ötletét, hogy vessék papírra a történetét, Beorhtioban megmoccan végre a kíváncsiság. Végül is, ez nem is egy rossz ötlet. Rorkir segítségével betömhetnék ezt a lyukat a gyűjteményben.*
- Hmm. Eeyr óvjon minket attól, hogy ilyen förtelmes lények a hatköznapjaink részei legyenek, s másoknak is szükségük legyen az Ön tapasztalatára. Ámbár mégsem Sa'Tereth-től való ötlet ez. A források láthatóan hiányosak a témában. Források nélkül pedig kutatni sem lehet! Valójában örömmel vetném papírra a történetét, ha lenne kedves mindent részletekbe menően elmesélni!
*Felemeli az ujját, mintha csendre szólítaná fel Rorkirt, mielőtt az most rögtön belekezdene a szócséplésbe.*
- Viszont ehhez fel kell készülnöm. Ha komolyan gondolja a dolgot, akkor holnap, a hajnal első sugaraival jöjjön ide vissza. Én itt leszek, s belekezdünk a munkába, mielőtt még elárasztják a könyvtárat az olvasók.
3894. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-02 18:16:36
Üzenet elküldve: 2024-07-02 18:16:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Miután Luninari-nak nem volt testvére, így soha nem is tapasztalhatta meg, milyen csodálatos és szörnyű érzés egyszerre az, amikor van. Nia pedig ennek ellenkezőjéről nem gyűjtött még tapasztalatokat, de most, hogy Aleimord látszólag nincs többé, minden előnyével és hátrányával együtt kell megszoknia ezt az állapotot. Nincs kivel összevesznie a legapróbb butaságokon, ami miatt egy hétig utálhatják egymást, de nincs meg az a biztonságot nyújtó támasz sem az életében, akihez mindig fordulhatott, aki elrejti a világ elől, ha fél, akihez tanácshoz fordulhat, ha nem tudja, mit tegyen vagy aki megvédje a legnagyobb bajban is. Bármennyit is gondolkozik ezen, jól tudja, hogy muszáj lesz elfogadnia azt az új helyzetet.*
- Nincs semmi baj, Luninari, nem kell mindenben segítened. Ezzel egyedül kell megbirkóznom mélyen magamban. Majd valahogy sikerül.
*Mosolyog azért hálásan, amiért barátnője még most is azon gondolkozik, hogyan segíthetne neki megoldani ezt a cseppet sem egyszerű problémát. A téma kifejtésére csak lágyan mosolyogva bólogat, s mikor a lány eljut a konklúzióig, miszerint legalább Alenia itt van, úgy gondolja, nem is érdemes tovább feszegetni Aleimord témáját. Örül, hogy végül nem is firtatják tovább, mert Luninari is hasonló döntésre jut.*
- Luni, az én gondolkodásom minden, csak nem helyes. Illetve nem volt az. Én általában csak magamra gondolok, arra, hogy nekem legyen jó. *Nem tudni, hogy ez mennyire változott a traumák után, de a fél-elf szavait hallgatva talán egész sokat.*
- Ami pedig téged illet, nekem már biztosan bizonyítottál *mondja mosolyogva, aztán érdeklődő szemekkel hallgatja, ahogy a varázslatra visszatérve Luninari kifejti további gondolatait. Ennek kapcsán újra előkerül az orvos, Intath neve is, és az, hogy mennyire lenne mesébe illő, ha pont az ő keze alatt vészelhetné át a varázslat mellékhatásait.*
- Mit meg nem adnék azért, ha átaludhatnám az egészet! Nagyon boldog lennék, ha létezne ilyen csodaszer a tarsolyában. Ami pedig a személyét illeti, én magam sem tudom, hogy mit gondoljak róla. Tudod, nem feltétlenül bízom meg benne. Ahogy már említettem, nekem azt mondta, hogy megmarad a karom, aztán mégis ezt tette. Ezek után remélem megérted, ha nem feltétlenül barátsággal közeledek majd hozzá, azonban azt is megígérem, hogy nyitott leszek, és adok neki egy második esélyt.
*Luninari-nak így nincs könnyű dolga, ha valóban azt szeretné, hogy ők ketten barátok legyenek az orvossal, talán ezért is igyekszik néhány jó szóval bebizonyítani, hogy a furcsa személyiség mögött tiszteletreméltó tudás és szeretnivaló belső is lakozik.*
- Jól van, majd meglátjuk, hogy alakul, ha találkozunk. *Ezzel le is zárja Intath ügyét is, nem akar a jövőbe szaladni, és megpróbálni megjósolni, hogyan is fognak ők ketten viselkedni majd egymással. Ezt döntse el a sors, meg azok, akiknek döntenie kell róla.
Újra borúsabb vizekre eveznek. A lány gyanakvása érthető a Tanácsházán történtek miatt, de Alenia jól tudja, hogy semmi meglepő nincs ebben, csak a történelem ismétli önmagát, úgyhogy lenyelve a következő falatot egy hosszabb magyarázatba kezd.*
- Azt hiszem, az a gond, hogy kevés történelemkönyvet olvastál. Az ilyesfajta lázadásoknak sosem az a célja, hogy megdöntsenek egy uralkodó réteget, mert az nem jó, csupán egy olyan réteg kezd zavargásokba, akik maguknak akarják a hatalmat. Az várható volt, hogy újra lesznek nemesek, gazdagok, csak nem feltétlenül ugyanazok, mint régen. A lázadás előtt a Sayqueves név számított nagynak, most pedig lehet, hogy a Morthimer családot emlegeti majd mindenki, de mindig is lesznek olyanok, akik felsőbbrendűek a többinél, és akik azok, ők keresni fogják a lehetőséget, hogy még nagyobb babérokra törjenek. Mikor túlfeszítik ezt a húrt, akkor tör ki egy lázadás. Arról pedig ne is álmodj, hogy valaha is mindenki egyenlő lesz, ugyanis a világ úgy képtelen volna működni. Szükség van vezetőkre. Erősekre, okosakra és műveltekre is. Erre jött rá valószínűleg a tanács is. A tudás és a műveltség oroszlánrésze nálunk, Arthenior régi nemeseinek kezében van. Úgy gondolom, ezért is hívtak vissza minket, és adták vissza egyszerűen a nemesi címünket, mert rájöttek, hogy nélkülünk nem fog tudni fejlődni a város. Persze, benne lehet az is, hogy egy nagymúltú családot, mint az enyém, nem lehet csak úgy tönkretenni. Akár az is elképzelhető, hogy félnek tőlem, és eszükbe sem jut keresztbe tenni nekem, mert nem tudhatják, mekkora háttér áll még mögöttem.
*Semekkora, de ezt sem a tanácsnak, sem senki másnak nem kell tudnia, aki nem áll legalább olyan közel hozzá, mint Luninari.*
- Szóval nem csak Arthenior történelme egy önmagába forduló kör, hanem az egész világé. Ez már csak így működik. Nem hiába mondják, hogy a történelem mindig ismétli önmagát. Mindenesetre abban teljesen igazad van, hogy meg kell gondolnunk, kiben bízunk meg egyáltalán. Sem a tanácsban, sem Morthimer úrban nem bízhatunk igazán, de remélem, hogy hamarosan én is közelebb kerülök a tűzhöz, és többet is megtudhatok arról, mi folyik a Tanácsháza falai mögött. Nekünk egyelőre nem kell másra koncentrálnunk, mint arra, hogy felépítsük az árvaházat.
*Egyáltalán nem biztos abban, hogy ezzel sikerült megnyugtatnia Luninari-t, sőt, talán csak még jobban felkavarja az állóvizet az amúgy is ellenszenvet szülő gondolataiban, de legalább az őszinte véleményét mondta ki a helyzettel kapcsolatban. A lázadáskor ők épp rosszkor rossz helyen voltak. Ha néhány építőkocka máshová kerül, talán most a szörnyűség vesztesei helyett a győztesekként állnának, és akkor teljesen más megvilágításból szemlélnék a dolgot.*
//Templomkert//
*Miután Luninari-nak nem volt testvére, így soha nem is tapasztalhatta meg, milyen csodálatos és szörnyű érzés egyszerre az, amikor van. Nia pedig ennek ellenkezőjéről nem gyűjtött még tapasztalatokat, de most, hogy Aleimord látszólag nincs többé, minden előnyével és hátrányával együtt kell megszoknia ezt az állapotot. Nincs kivel összevesznie a legapróbb butaságokon, ami miatt egy hétig utálhatják egymást, de nincs meg az a biztonságot nyújtó támasz sem az életében, akihez mindig fordulhatott, aki elrejti a világ elől, ha fél, akihez tanácshoz fordulhat, ha nem tudja, mit tegyen vagy aki megvédje a legnagyobb bajban is. Bármennyit is gondolkozik ezen, jól tudja, hogy muszáj lesz elfogadnia azt az új helyzetet.*
- Nincs semmi baj, Luninari, nem kell mindenben segítened. Ezzel egyedül kell megbirkóznom mélyen magamban. Majd valahogy sikerül.
*Mosolyog azért hálásan, amiért barátnője még most is azon gondolkozik, hogyan segíthetne neki megoldani ezt a cseppet sem egyszerű problémát. A téma kifejtésére csak lágyan mosolyogva bólogat, s mikor a lány eljut a konklúzióig, miszerint legalább Alenia itt van, úgy gondolja, nem is érdemes tovább feszegetni Aleimord témáját. Örül, hogy végül nem is firtatják tovább, mert Luninari is hasonló döntésre jut.*
- Luni, az én gondolkodásom minden, csak nem helyes. Illetve nem volt az. Én általában csak magamra gondolok, arra, hogy nekem legyen jó. *Nem tudni, hogy ez mennyire változott a traumák után, de a fél-elf szavait hallgatva talán egész sokat.*
- Ami pedig téged illet, nekem már biztosan bizonyítottál *mondja mosolyogva, aztán érdeklődő szemekkel hallgatja, ahogy a varázslatra visszatérve Luninari kifejti további gondolatait. Ennek kapcsán újra előkerül az orvos, Intath neve is, és az, hogy mennyire lenne mesébe illő, ha pont az ő keze alatt vészelhetné át a varázslat mellékhatásait.*
- Mit meg nem adnék azért, ha átaludhatnám az egészet! Nagyon boldog lennék, ha létezne ilyen csodaszer a tarsolyában. Ami pedig a személyét illeti, én magam sem tudom, hogy mit gondoljak róla. Tudod, nem feltétlenül bízom meg benne. Ahogy már említettem, nekem azt mondta, hogy megmarad a karom, aztán mégis ezt tette. Ezek után remélem megérted, ha nem feltétlenül barátsággal közeledek majd hozzá, azonban azt is megígérem, hogy nyitott leszek, és adok neki egy második esélyt.
*Luninari-nak így nincs könnyű dolga, ha valóban azt szeretné, hogy ők ketten barátok legyenek az orvossal, talán ezért is igyekszik néhány jó szóval bebizonyítani, hogy a furcsa személyiség mögött tiszteletreméltó tudás és szeretnivaló belső is lakozik.*
- Jól van, majd meglátjuk, hogy alakul, ha találkozunk. *Ezzel le is zárja Intath ügyét is, nem akar a jövőbe szaladni, és megpróbálni megjósolni, hogyan is fognak ők ketten viselkedni majd egymással. Ezt döntse el a sors, meg azok, akiknek döntenie kell róla.
Újra borúsabb vizekre eveznek. A lány gyanakvása érthető a Tanácsházán történtek miatt, de Alenia jól tudja, hogy semmi meglepő nincs ebben, csak a történelem ismétli önmagát, úgyhogy lenyelve a következő falatot egy hosszabb magyarázatba kezd.*
- Azt hiszem, az a gond, hogy kevés történelemkönyvet olvastál. Az ilyesfajta lázadásoknak sosem az a célja, hogy megdöntsenek egy uralkodó réteget, mert az nem jó, csupán egy olyan réteg kezd zavargásokba, akik maguknak akarják a hatalmat. Az várható volt, hogy újra lesznek nemesek, gazdagok, csak nem feltétlenül ugyanazok, mint régen. A lázadás előtt a Sayqueves név számított nagynak, most pedig lehet, hogy a Morthimer családot emlegeti majd mindenki, de mindig is lesznek olyanok, akik felsőbbrendűek a többinél, és akik azok, ők keresni fogják a lehetőséget, hogy még nagyobb babérokra törjenek. Mikor túlfeszítik ezt a húrt, akkor tör ki egy lázadás. Arról pedig ne is álmodj, hogy valaha is mindenki egyenlő lesz, ugyanis a világ úgy képtelen volna működni. Szükség van vezetőkre. Erősekre, okosakra és műveltekre is. Erre jött rá valószínűleg a tanács is. A tudás és a műveltség oroszlánrésze nálunk, Arthenior régi nemeseinek kezében van. Úgy gondolom, ezért is hívtak vissza minket, és adták vissza egyszerűen a nemesi címünket, mert rájöttek, hogy nélkülünk nem fog tudni fejlődni a város. Persze, benne lehet az is, hogy egy nagymúltú családot, mint az enyém, nem lehet csak úgy tönkretenni. Akár az is elképzelhető, hogy félnek tőlem, és eszükbe sem jut keresztbe tenni nekem, mert nem tudhatják, mekkora háttér áll még mögöttem.
*Semekkora, de ezt sem a tanácsnak, sem senki másnak nem kell tudnia, aki nem áll legalább olyan közel hozzá, mint Luninari.*
- Szóval nem csak Arthenior történelme egy önmagába forduló kör, hanem az egész világé. Ez már csak így működik. Nem hiába mondják, hogy a történelem mindig ismétli önmagát. Mindenesetre abban teljesen igazad van, hogy meg kell gondolnunk, kiben bízunk meg egyáltalán. Sem a tanácsban, sem Morthimer úrban nem bízhatunk igazán, de remélem, hogy hamarosan én is közelebb kerülök a tűzhöz, és többet is megtudhatok arról, mi folyik a Tanácsháza falai mögött. Nekünk egyelőre nem kell másra koncentrálnunk, mint arra, hogy felépítsük az árvaházat.
*Egyáltalán nem biztos abban, hogy ezzel sikerült megnyugtatnia Luninari-t, sőt, talán csak még jobban felkavarja az állóvizet az amúgy is ellenszenvet szülő gondolataiban, de legalább az őszinte véleményét mondta ki a helyzettel kapcsolatban. A lázadáskor ők épp rosszkor rossz helyen voltak. Ha néhány építőkocka máshová kerül, talán most a szörnyűség vesztesei helyett a győztesekként állnának, és akkor teljesen más megvilágításból szemlélnék a dolgot.*
3893. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-29 19:00:20
Üzenet elküldve: 2024-06-29 19:00:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Miközben beszélgetnek, illetve persze nyilván az alatt, amikor nem ő beszél, hanem hallgatja Niát, eszik ő is pár falatnyi vajas kalácsot, elégedett megkönnyebbüléssel állapítva meg magában, hogy nagyon finom, bár sem a kalácsot nem ő sütötte, sem pedig a vajat nem ő készítette el, ettől még a megfelelő alapanyagok felkutatásához kiválasztásához is érzék kell, ez pedig úgy látszik neki meg is van. Legalábbis amióta itt is él újra, egyre jobban kiismeri már magát a piacon, ami tudás most is fontos, nem hogy majd akkor lesz, amikor Alenia erős éhséget fog érezni így pedig jobban szükség lesz rá a konyhában, mint eddig valaha volt.
Gondolatai most még sem nagyon kalandoznak el ebbe az irányba, mert az étel miatt nem aggódik annyira, mivel a másokra való főzésben, sütésben bőven volt alkalma tapasztalatokat szereznie Szarvasligetben és most már itt is.
Jobban izgatja az Alenia karját visszaadó varázslat, valamint az arra való felkészülés, illetve mindaz, amit Nia a Tanácsházán megtudott, és, ha barátnőjét talán nem is, őt azért mindenképpen kicsit összezavarja.
És akkor itt van még Aleimord kérdése, már amennyiben kérdés, Nia nyilván a támogatására szorulna ezzel kapcsolatban, ő azonban éppen ebben nem tud segíteni.
Egy gyengéd kézszorítás, amit adhat vigasztaló szavak helyett, mivel azonban nem akarja megzavarni őt az evésben, kéz helyett végül gyengéd térdszorítás lesz a mozdulatból, és annak beismerése, hogy bármennyire is szeretne, mindenben nem képes segíteni.*
- Sajnálom, ebben nem tudok segíteni. *mondja is ki hangosan, kissé gondterhelt sóhajtás kíséretében.* Nekem nincs testvérem, ha pedig lenne, vagy lett volna, akkor sem tudom, hogyan érezném hasonló helyzetben magamat, akár olyan kapcsolatom lett volna vele, mint neked Aleimordal, akár valami más, de az biztos, hogy nem lehet könnyű most. A lényeg viszont akkor is, hogy te itt vagy, mert Eeyr visszavezetett hozzánk.
*Nem mondja ki, de ismét felmerül benne a gondolat, hogy talán így a legjobb, hogy nem tudtak meg semmit, és lehet, hogy Nia nem is jár messze a valóságtól, amikor az istennő kezét, vagy kegyét véli felfedezni újra. Így nem kell meggyászolniuk Aleimordot, mert akár még élhet is valahol messze tőlük, múltját mélyen magába temetve, ugyanakkor nincs is itt, hogy megbonyolítsa a jövőre vonatkozó terveiket. Persze ez csak érzés, amit semmi nem támaszt alá, de valamiért nem tudja elképzelni, hogy valaha is visszatérne ide.
Mivel azonban úgy tűnik, hogy nem csak ő, Alenia sem nagyon tud mit kezdeni sem a témával, sem pedig bátyja emlékével, úgy dönt, hogy jobb, ha ezt nem is erőltetik tovább, és arról beszélnek inkább, amire ráhatásuk van.
De ez sem feltétlenül könnyű most, mert kicsit olyan érzése van, mint azon a napon, amikor Alenia és ő újra találkoztak egymással. Most is annyi mindent kellene megbeszélniük egyszerre, hogy azt sem tudja hirtelen mivel kezdje, nem is vethet fel egyszerre minden témát és kérdést, amelyek egyenként is hosszabb beszélgetést igényelnek, ráadásul jó eséllyel még egyetérteni sem fognak mindenben, ettől pedig fél, mert szeretne minden lehetséges vitát elkerülni Aleniával, noha pontosan tudja, hogy mindez úgy is lehetetlen.*
- Azt pedig, hogy nálad a származás sosem számított, csak a rátermettség mindig tudtam és nagyra is értékeltem, ettől én még mindenképpen bizonyítani szeretnék. Már csak azért is, mert félek tőle, hogy még itt a városban sem gondolkodik mindenki úgy, ahogyan te. De mindegy is! Hogy ki mit gondol és miről azon úgy is csak hosszú távon lehet változtatni, de a magára a varázslatra és az azt követő napra legalább felkészülhetünk rendesen. Van a holdnak olyan varázslata, ami képes a fájdalom csillapítására, de nem tanultam meg, mert nem túl tartós, és mivel csak sebre jó, a mi esetünkben nem is lenne túl hatásos azt hiszem. Inthez menni előtte viszont nagyon jó ötlet, amúgy is előkészítettem már neked ligetben egy szobát. Valóban szimbolikus lenne, hogy éppen ő segít, és egyben logikus is. Minden esély megvan rá, hogy fog tudni adni valami gyógyszert, ami képes lesz csillapítani a fájdalmat, ha lesz, vagy pedig olyat, ami elkábít annyira, hogy tudjál aludni. Ha csak néhány órányi alvást megspórolsz a fájdalomból már az nagy segítség szerintem. Annyit kérnék csak, hogy mielőtt találkoztok, beszélhessek vele kicsit. Nagyon hangulatelf, és nem szeretném, ha éppen rossz pillanatában találkoznál vele. *vallja be teljesen őszintén, de egyelőre nem akarja túlmagyarázni mindezt, nehogy kedvezőtlen színben tüntesse fel a barátját, és eleve valamiféle negatív előítéletet alakítson ki vele kapcsolatban Aleniában, még akkor is, ha ez esetleg enyhe lenne.
Ettől még tudja, hogy fennáll annak a veszélye, hogy Alenia és Intath találkozása esetleg nem sül el túl jól, utóbbit pedig több okból is a szívére venné. Egyrészt, úgy véli, hogy elég természetes az, hogy szeretné, ha azok, akiket ő szeret egymást is kedvelnék, sőt később meg is szeretnék.
Másrészt eddig tulajdonképpen Intnek is csak csupa jót mondott Niáról, és azt hiszi, hogy neki is Intről. Ha ezek után úgy alakulna, hogy nem kezdenének el egymás iránt szimpátiát érezni, az lényegében az ő ítélőképességébe vetett hitet ásná alá mindkettőjük esetében.
A legrosszabb, ami történhet, hogy egy morcos Intathal találkoznak, csak, mert pont bal lábbal kelt, vagy, éppen másnapos, esetleg mindkettő egyszerre. Természetes, hogy a maga részéről szeretne elkerülni hasonló helyzetet.
Persze el tudja képzelni a teljesen ellenkezőjét is az egésznek; Int bókol, Alenia mosolyog, aztán pedig kézcsók, bájcsevely, Intath mint felelősségteljes és nem morcos, hanem kedves orvos, Nia pedig, mint szófogadó és engedelmes beteg, mint valami mesében.*
- Mondtam már többször, hogy tényleg igazán kedvelem és nagyon nagyra is tartom őt, de elismerem néha kicsit fura a humora, nem is feltétlen lehet eldönteni sokszor, hogy viccel, vagy nem. Szóval nem kell minden szavát teljesen komolyan venni. *igyekszik a maga módján felkészíteni rá Aleniát.*
- De szerintem jól ki fogtok jönni egymással, szóval ezért annyira nem aggódom, csak jobb, ha tudod, hogy nagyjából mire számíthatsz *vívódik kicsit, mert valamennyire sikerült meggyőznie magát, hogy jobb eséllyel lesz végül minden rendben, mint hogy nem, de teljesen azért még sem sikerült.*
- Viszont, ami miatt azért aggódom kicsit, az az, amit a Tanácsházán történtekről mondtál. Én ezt az egészet nem igazán értem. *vallja be nem túl lelkesen, mivel úgy dönt, hogy felesleges tovább magában tartania, ami a nyomasztja egy kissé. Örökké úgy sem kerülheti ki a témát, akkor is, ha úgy érzi, hogy ebből akár életük első komolyabb vitája is kialakulhat.*
- Vagy csak én nem tudom felfogni, hogy mi az értelme. Hát nem ül a mostani Tanácsban senki a azok közül, akik egykor a tömeget vezették, vagy azok között voltak, akik a Gazdagnegyedből Romvárost csináltak? És most azt mondják, hogy soha el sem vették a nemesi címed? Akkor miért volt maga a lázadás? Nem azért, hogy elkergessék az arisztokráciát, és itt egy új várost építsenek nemesek nélkül, ahol mindenki egyenlőbb, mint korábban lehetett volna? Ezek után kicsit olyan nekem, mintha Arthenior történelme egy önmagába visszatérő kör lenne. Most lényegében minden vissza lesz rendezve a kiindulópontra, vagy legalábbis oda, amit én annak ismertem meg, amikor ide kerültem. Lesz újra Gazdagnegyed, csak máshol, lesznek nemesek is, csak főleg mások, mint akik eddig voltak. *folytatja, csak magában téve hozzá azt, hogy többek között azért, mert a halottak már nem fognak feltámadni.* Lényegében Szegénynegyed is újra lesz, csak most már nem úgy hívják, és talán kicsit jobb állapotok vannak arrafelé, mint korábban voltak. Csak nehogy újra az legyen az egésznek a vége, amit egyszer már átéltünk! *rázza meg a fejét, de aztán utolsó mondatát végül jobban átgondolja.*
- Igaz persze, hogy hasonló lázadás talán sok generáció alatt csak egyszer történik, szóval nem valószínű, hogy ameddig mi élünk, valaha is szembe kell majd hasonlóval néznünk. *mondja ki, bár nem szívesen emlegeti saját halandóságukat. Ugyanakkor, ha egyszer nem élnek örökké, nevetséges lenne mindezt nem számításba venni, ha a jövőről gondolkodik és beszél.*
- Ettől még nem árt majd óvatosnak lenni, és résen lennünk, mert nem tudhatjuk, hogy mennyire lehet megbízni a jelenlegi vezetés szavában. Engem valahogy nem nyugtat meg az, hogy már most az ellenkezőjét csinálják annak, mint amit korábban mondtak. *mondja ki a végső kifogását ezzel az egésszel szemben, mert a maga részéről tényleg nem teljesen világos neki, hogy akik egyszer már meggondolták magukat a nemesség tekintetében, miért ne változtathatnának a véleményükön újra. Feltéve persze, ha most ugyanazok ülnek a Tanácsházán vezető pozícióban, mint közvetlenül a lázadás után, erről azonban a világon semmit sem tud, hiszen nem véletlenül választotta Arthenior helyett a nyugalmas vidéki életet akkor, amikor megtehette.*
//Templomkert//
*Miközben beszélgetnek, illetve persze nyilván az alatt, amikor nem ő beszél, hanem hallgatja Niát, eszik ő is pár falatnyi vajas kalácsot, elégedett megkönnyebbüléssel állapítva meg magában, hogy nagyon finom, bár sem a kalácsot nem ő sütötte, sem pedig a vajat nem ő készítette el, ettől még a megfelelő alapanyagok felkutatásához kiválasztásához is érzék kell, ez pedig úgy látszik neki meg is van. Legalábbis amióta itt is él újra, egyre jobban kiismeri már magát a piacon, ami tudás most is fontos, nem hogy majd akkor lesz, amikor Alenia erős éhséget fog érezni így pedig jobban szükség lesz rá a konyhában, mint eddig valaha volt.
Gondolatai most még sem nagyon kalandoznak el ebbe az irányba, mert az étel miatt nem aggódik annyira, mivel a másokra való főzésben, sütésben bőven volt alkalma tapasztalatokat szereznie Szarvasligetben és most már itt is.
Jobban izgatja az Alenia karját visszaadó varázslat, valamint az arra való felkészülés, illetve mindaz, amit Nia a Tanácsházán megtudott, és, ha barátnőjét talán nem is, őt azért mindenképpen kicsit összezavarja.
És akkor itt van még Aleimord kérdése, már amennyiben kérdés, Nia nyilván a támogatására szorulna ezzel kapcsolatban, ő azonban éppen ebben nem tud segíteni.
Egy gyengéd kézszorítás, amit adhat vigasztaló szavak helyett, mivel azonban nem akarja megzavarni őt az evésben, kéz helyett végül gyengéd térdszorítás lesz a mozdulatból, és annak beismerése, hogy bármennyire is szeretne, mindenben nem képes segíteni.*
- Sajnálom, ebben nem tudok segíteni. *mondja is ki hangosan, kissé gondterhelt sóhajtás kíséretében.* Nekem nincs testvérem, ha pedig lenne, vagy lett volna, akkor sem tudom, hogyan érezném hasonló helyzetben magamat, akár olyan kapcsolatom lett volna vele, mint neked Aleimordal, akár valami más, de az biztos, hogy nem lehet könnyű most. A lényeg viszont akkor is, hogy te itt vagy, mert Eeyr visszavezetett hozzánk.
*Nem mondja ki, de ismét felmerül benne a gondolat, hogy talán így a legjobb, hogy nem tudtak meg semmit, és lehet, hogy Nia nem is jár messze a valóságtól, amikor az istennő kezét, vagy kegyét véli felfedezni újra. Így nem kell meggyászolniuk Aleimordot, mert akár még élhet is valahol messze tőlük, múltját mélyen magába temetve, ugyanakkor nincs is itt, hogy megbonyolítsa a jövőre vonatkozó terveiket. Persze ez csak érzés, amit semmi nem támaszt alá, de valamiért nem tudja elképzelni, hogy valaha is visszatérne ide.
Mivel azonban úgy tűnik, hogy nem csak ő, Alenia sem nagyon tud mit kezdeni sem a témával, sem pedig bátyja emlékével, úgy dönt, hogy jobb, ha ezt nem is erőltetik tovább, és arról beszélnek inkább, amire ráhatásuk van.
De ez sem feltétlenül könnyű most, mert kicsit olyan érzése van, mint azon a napon, amikor Alenia és ő újra találkoztak egymással. Most is annyi mindent kellene megbeszélniük egyszerre, hogy azt sem tudja hirtelen mivel kezdje, nem is vethet fel egyszerre minden témát és kérdést, amelyek egyenként is hosszabb beszélgetést igényelnek, ráadásul jó eséllyel még egyetérteni sem fognak mindenben, ettől pedig fél, mert szeretne minden lehetséges vitát elkerülni Aleniával, noha pontosan tudja, hogy mindez úgy is lehetetlen.*
- Azt pedig, hogy nálad a származás sosem számított, csak a rátermettség mindig tudtam és nagyra is értékeltem, ettől én még mindenképpen bizonyítani szeretnék. Már csak azért is, mert félek tőle, hogy még itt a városban sem gondolkodik mindenki úgy, ahogyan te. De mindegy is! Hogy ki mit gondol és miről azon úgy is csak hosszú távon lehet változtatni, de a magára a varázslatra és az azt követő napra legalább felkészülhetünk rendesen. Van a holdnak olyan varázslata, ami képes a fájdalom csillapítására, de nem tanultam meg, mert nem túl tartós, és mivel csak sebre jó, a mi esetünkben nem is lenne túl hatásos azt hiszem. Inthez menni előtte viszont nagyon jó ötlet, amúgy is előkészítettem már neked ligetben egy szobát. Valóban szimbolikus lenne, hogy éppen ő segít, és egyben logikus is. Minden esély megvan rá, hogy fog tudni adni valami gyógyszert, ami képes lesz csillapítani a fájdalmat, ha lesz, vagy pedig olyat, ami elkábít annyira, hogy tudjál aludni. Ha csak néhány órányi alvást megspórolsz a fájdalomból már az nagy segítség szerintem. Annyit kérnék csak, hogy mielőtt találkoztok, beszélhessek vele kicsit. Nagyon hangulatelf, és nem szeretném, ha éppen rossz pillanatában találkoznál vele. *vallja be teljesen őszintén, de egyelőre nem akarja túlmagyarázni mindezt, nehogy kedvezőtlen színben tüntesse fel a barátját, és eleve valamiféle negatív előítéletet alakítson ki vele kapcsolatban Aleniában, még akkor is, ha ez esetleg enyhe lenne.
Ettől még tudja, hogy fennáll annak a veszélye, hogy Alenia és Intath találkozása esetleg nem sül el túl jól, utóbbit pedig több okból is a szívére venné. Egyrészt, úgy véli, hogy elég természetes az, hogy szeretné, ha azok, akiket ő szeret egymást is kedvelnék, sőt később meg is szeretnék.
Másrészt eddig tulajdonképpen Intnek is csak csupa jót mondott Niáról, és azt hiszi, hogy neki is Intről. Ha ezek után úgy alakulna, hogy nem kezdenének el egymás iránt szimpátiát érezni, az lényegében az ő ítélőképességébe vetett hitet ásná alá mindkettőjük esetében.
A legrosszabb, ami történhet, hogy egy morcos Intathal találkoznak, csak, mert pont bal lábbal kelt, vagy, éppen másnapos, esetleg mindkettő egyszerre. Természetes, hogy a maga részéről szeretne elkerülni hasonló helyzetet.
Persze el tudja képzelni a teljesen ellenkezőjét is az egésznek; Int bókol, Alenia mosolyog, aztán pedig kézcsók, bájcsevely, Intath mint felelősségteljes és nem morcos, hanem kedves orvos, Nia pedig, mint szófogadó és engedelmes beteg, mint valami mesében.*
- Mondtam már többször, hogy tényleg igazán kedvelem és nagyon nagyra is tartom őt, de elismerem néha kicsit fura a humora, nem is feltétlen lehet eldönteni sokszor, hogy viccel, vagy nem. Szóval nem kell minden szavát teljesen komolyan venni. *igyekszik a maga módján felkészíteni rá Aleniát.*
- De szerintem jól ki fogtok jönni egymással, szóval ezért annyira nem aggódom, csak jobb, ha tudod, hogy nagyjából mire számíthatsz *vívódik kicsit, mert valamennyire sikerült meggyőznie magát, hogy jobb eséllyel lesz végül minden rendben, mint hogy nem, de teljesen azért még sem sikerült.*
- Viszont, ami miatt azért aggódom kicsit, az az, amit a Tanácsházán történtekről mondtál. Én ezt az egészet nem igazán értem. *vallja be nem túl lelkesen, mivel úgy dönt, hogy felesleges tovább magában tartania, ami a nyomasztja egy kissé. Örökké úgy sem kerülheti ki a témát, akkor is, ha úgy érzi, hogy ebből akár életük első komolyabb vitája is kialakulhat.*
- Vagy csak én nem tudom felfogni, hogy mi az értelme. Hát nem ül a mostani Tanácsban senki a azok közül, akik egykor a tömeget vezették, vagy azok között voltak, akik a Gazdagnegyedből Romvárost csináltak? És most azt mondják, hogy soha el sem vették a nemesi címed? Akkor miért volt maga a lázadás? Nem azért, hogy elkergessék az arisztokráciát, és itt egy új várost építsenek nemesek nélkül, ahol mindenki egyenlőbb, mint korábban lehetett volna? Ezek után kicsit olyan nekem, mintha Arthenior történelme egy önmagába visszatérő kör lenne. Most lényegében minden vissza lesz rendezve a kiindulópontra, vagy legalábbis oda, amit én annak ismertem meg, amikor ide kerültem. Lesz újra Gazdagnegyed, csak máshol, lesznek nemesek is, csak főleg mások, mint akik eddig voltak. *folytatja, csak magában téve hozzá azt, hogy többek között azért, mert a halottak már nem fognak feltámadni.* Lényegében Szegénynegyed is újra lesz, csak most már nem úgy hívják, és talán kicsit jobb állapotok vannak arrafelé, mint korábban voltak. Csak nehogy újra az legyen az egésznek a vége, amit egyszer már átéltünk! *rázza meg a fejét, de aztán utolsó mondatát végül jobban átgondolja.*
- Igaz persze, hogy hasonló lázadás talán sok generáció alatt csak egyszer történik, szóval nem valószínű, hogy ameddig mi élünk, valaha is szembe kell majd hasonlóval néznünk. *mondja ki, bár nem szívesen emlegeti saját halandóságukat. Ugyanakkor, ha egyszer nem élnek örökké, nevetséges lenne mindezt nem számításba venni, ha a jövőről gondolkodik és beszél.*
- Ettől még nem árt majd óvatosnak lenni, és résen lennünk, mert nem tudhatjuk, hogy mennyire lehet megbízni a jelenlegi vezetés szavában. Engem valahogy nem nyugtat meg az, hogy már most az ellenkezőjét csinálják annak, mint amit korábban mondtak. *mondja ki a végső kifogását ezzel az egésszel szemben, mert a maga részéről tényleg nem teljesen világos neki, hogy akik egyszer már meggondolták magukat a nemesség tekintetében, miért ne változtathatnának a véleményükön újra. Feltéve persze, ha most ugyanazok ülnek a Tanácsházán vezető pozícióban, mint közvetlenül a lázadás után, erről azonban a világon semmit sem tud, hiszen nem véletlenül választotta Arthenior helyett a nyugalmas vidéki életet akkor, amikor megtehette.*
3892. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-27 22:15:11
Üzenet elküldve: 2024-06-27 22:15:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Átkozott rontás//
*Szerencsére Rorkir nem lesz tárgya nevetségnek, legalábbis ő erről nem szerez feltétlen tudomást, s ez kicsit megerősíti akaratát abban, hogy ne adja fel a tanulmányait az olvasással kapcsolatban. Még akkor sem ha most nem megy neki túl fényesen, idővel bizonyosan belejön majd. A kérdésre csak hevesen bólogat, majd türelmesen végigvárja hogy Beorhtio számára embertelen sebességgel végigfussa a betűket. Azért persze izgul hogy vajon talál-e valamiféle megoldást a bajára. De nem járnak sikerrel. Nagyot sóhajt ő is, és megértően pillant a másikra.*
-Ebben mondjuk lehet valami.
*Hangjában van némi csalódottság, de igazából hazudna ha azt mondaná, hogy nem gondolt erre a lehetőségre is.*
-Esetleg nincs ötleted hogy merre kutakodjak tovább?
*Az is eszébe jut, hogy talán nem-e tudná valamelyik kedves Eeyr szolga megpróbálni rajta valamelyik híres gyógyító varázslatát, de hogyha az itteni, gondosan összegyűjtött iratokból nem esik szó a démoni nyavalyáról, akkor aligha segíthetne egy varázslat. Meg amúgyis kerülné ha teheti.*
-Mindenesetre hálás vagyok a segítségért. Ha bajba kerülnél csak szólj, jövök eggyel.
*Kacsint oda a másikra egy apró mosollyal a szája szegletében, majd mielőtt elkezdené összeszedni magát az induláshoz eszébe jut még valami.*
-Tudod, meséljem el rendesen a történetet? Lenne vajon haszna papírra vetni, hogy legközelebb ha valaki a démonokról keresne itt valamit, akkor legyen miből kiindulnia? Elvégre.. Most pont itt van valaki, aki nemhogy túlélt egy démoni lénnyel való találkozást, de meg is ölte azt.
*Büszkén húzza ki magát a székben, és a mosolya is egész széles vigyorrá alakul. Nem a hencegés vezérli, tényleg úgy gondolja hogy talán ha segíthet másnak, akkor és Berthoid szerint sem buta ötlet, akkor miért is ne.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.27 22:41:33
*Szerencsére Rorkir nem lesz tárgya nevetségnek, legalábbis ő erről nem szerez feltétlen tudomást, s ez kicsit megerősíti akaratát abban, hogy ne adja fel a tanulmányait az olvasással kapcsolatban. Még akkor sem ha most nem megy neki túl fényesen, idővel bizonyosan belejön majd. A kérdésre csak hevesen bólogat, majd türelmesen végigvárja hogy Beorhtio számára embertelen sebességgel végigfussa a betűket. Azért persze izgul hogy vajon talál-e valamiféle megoldást a bajára. De nem járnak sikerrel. Nagyot sóhajt ő is, és megértően pillant a másikra.*
-Ebben mondjuk lehet valami.
*Hangjában van némi csalódottság, de igazából hazudna ha azt mondaná, hogy nem gondolt erre a lehetőségre is.*
-Esetleg nincs ötleted hogy merre kutakodjak tovább?
*Az is eszébe jut, hogy talán nem-e tudná valamelyik kedves Eeyr szolga megpróbálni rajta valamelyik híres gyógyító varázslatát, de hogyha az itteni, gondosan összegyűjtött iratokból nem esik szó a démoni nyavalyáról, akkor aligha segíthetne egy varázslat. Meg amúgyis kerülné ha teheti.*
-Mindenesetre hálás vagyok a segítségért. Ha bajba kerülnél csak szólj, jövök eggyel.
*Kacsint oda a másikra egy apró mosollyal a szája szegletében, majd mielőtt elkezdené összeszedni magát az induláshoz eszébe jut még valami.*
-Tudod, meséljem el rendesen a történetet? Lenne vajon haszna papírra vetni, hogy legközelebb ha valaki a démonokról keresne itt valamit, akkor legyen miből kiindulnia? Elvégre.. Most pont itt van valaki, aki nemhogy túlélt egy démoni lénnyel való találkozást, de meg is ölte azt.
*Büszkén húzza ki magát a székben, és a mosolya is egész széles vigyorrá alakul. Nem a hencegés vezérli, tényleg úgy gondolja hogy talán ha segíthet másnak, akkor és Berthoid szerint sem buta ötlet, akkor miért is ne.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.27 22:41:33
3891. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-25 19:41:14
Üzenet elküldve: 2024-06-25 19:41:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Átkozott rontás//
*Soha ilyen nehéz döntés elé nem állította még senki Beorhtiot. Most nevessen vagy sírjon az előtte kirajzolódó komikus jeleneten? Végül egyszerűen csak magába folytja összes valódi érzését, ahogy mindig is. A barbár segített neki, nem fogja a butasága miatt porig alázni. Na meg, talán meg sem értené azokat a válogatott szavakat, amik most elöntik a csuhás elméjét a megfordított tekercs láttán.*
- Nem úgy… mindegy.
*A további oktatás helyett inkább helyet foglal Rorkir mellett és maga elé húzza a másik előtt pihenő papír halmot. Alaposan megízleli a démon és a démoni rontás mellékhatásainak faék egyszerű leírását.*
- Tehát egy csápos lény, akinek az érintésére elfekedett a bőre. Értem, uram… Ez nehezebb lesz, mint elsőre gondoltam.
*Egy nagy sóhajtással beleveti magát a betűk birodalmába, és mintha transzba esne, fertályórákig szó nélkül falja a szavakat. Már ha Rorkir nem zavarja meg közben, valami újabb huncutsággal, amit tudatlansága okán követ el. Miután az utolsó dokumentumot is átfutja fürkésző tekintete, csalódottan néz Rorkirra.*
- Sajnálom uram, a feljegyzések még hasonlóról sem szólnak, ami nem is csoda. Egy démoni teremtménnyel való találkozást kevesen élnek túl, s még kevesebb az, ki tintát ragad, hogy papírra vesse a tapasztalatait.
*Soha ilyen nehéz döntés elé nem állította még senki Beorhtiot. Most nevessen vagy sírjon az előtte kirajzolódó komikus jeleneten? Végül egyszerűen csak magába folytja összes valódi érzését, ahogy mindig is. A barbár segített neki, nem fogja a butasága miatt porig alázni. Na meg, talán meg sem értené azokat a válogatott szavakat, amik most elöntik a csuhás elméjét a megfordított tekercs láttán.*
- Nem úgy… mindegy.
*A további oktatás helyett inkább helyet foglal Rorkir mellett és maga elé húzza a másik előtt pihenő papír halmot. Alaposan megízleli a démon és a démoni rontás mellékhatásainak faék egyszerű leírását.*
- Tehát egy csápos lény, akinek az érintésére elfekedett a bőre. Értem, uram… Ez nehezebb lesz, mint elsőre gondoltam.
*Egy nagy sóhajtással beleveti magát a betűk birodalmába, és mintha transzba esne, fertályórákig szó nélkül falja a szavakat. Már ha Rorkir nem zavarja meg közben, valami újabb huncutsággal, amit tudatlansága okán követ el. Miután az utolsó dokumentumot is átfutja fürkésző tekintete, csalódottan néz Rorkirra.*
- Sajnálom uram, a feljegyzések még hasonlóról sem szólnak, ami nem is csoda. Egy démoni teremtménnyel való találkozást kevesen élnek túl, s még kevesebb az, ki tintát ragad, hogy papírra vesse a tapasztalatait.
3890. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-23 12:08:23
Üzenet elküldve: 2024-06-23 12:08:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Átkozott rontás//
*Sok mindent el lehet mondani Rorkirról, de azt hogy ne lenne kitartó azt semmiképp, nincs ez másként most sem. Igazi harcos, s habár most a betűk az ellenfele, igyekszik minden mentális erejével hogy győzedelmeskedjen. Nos több kevesebb sikerrel. Sajnos ez a könyvtári rend és etikett betartásával együtt nem igazán megy neki, vagyis hát ha ismerné ezeket az illemszabályokat, akkor sem tudná betartani őket. Észre sem veszi hogy a korábbi alak mögélép, csak mikor szóra nyitja a száját.*
-Á! Milyen praktikus!
*Feleli, majd mintha megvilágosodott volna és megkapta volna a megoldását a problémájára, megfordítja a tekercset fejjel lefelé.*
-Köszönöm!
*Bár így sem tűnik könnyebbnek az olvasás, sőt ami azt illeti így még kevésbé látja át a dolgokat. ~Biztosan azért mert a fontos dolgokat elrejtik. Biztos kódolva van!~ Azért vet egy szánalmas pillantást tanács adójára, hogy vajon tényleg így gondolta-e a megfordítást. Amikor azonban a segítségét ajánlja, mintha egy hatalmas hegynyi szikal esne le a barbár mellkasáról.*
-A szellemekre! Kérem!
*Kicsit fel is kacag zavarában. Ha látná most Rheia, biztosan jót derülne a szenvedésén.*
-Tudja egy alakváltó démonnal harcoltam egyszer, egy hatalmas csápos fekete masszaszerű kutyafattya volt. Rámtekerte a nyúlmányait a csata közben és áthatott a csontig hatoló fagyos érzés.
*Meg is borzong kicsit az emlékbe.*
-A bőröm egészen elfekedetett és jéghideg is maradt vagy egy jó esztendőn keresztül, míg le nem kopott vagy ki nem nőtt az új bőröm. *Bár nem biztos benne hogy ilyen lehetséges, azért úgy feltételezi hogy miért is ne történhetne meg, hisz a sebeken is begyógyul a bőr.*
-Én tudom hogy furcsán hangzik de.. Mintha öregebbnek érezném magam. Mintha elszívta volna az életerőm egy részét az a bestia.
*Azt egyértlműen láthatja Beorhtio, hogy Rorkir az igazat beszéli, vagy legalábbis amit ő igaznak vél.*
*Sok mindent el lehet mondani Rorkirról, de azt hogy ne lenne kitartó azt semmiképp, nincs ez másként most sem. Igazi harcos, s habár most a betűk az ellenfele, igyekszik minden mentális erejével hogy győzedelmeskedjen. Nos több kevesebb sikerrel. Sajnos ez a könyvtári rend és etikett betartásával együtt nem igazán megy neki, vagyis hát ha ismerné ezeket az illemszabályokat, akkor sem tudná betartani őket. Észre sem veszi hogy a korábbi alak mögélép, csak mikor szóra nyitja a száját.*
-Á! Milyen praktikus!
*Feleli, majd mintha megvilágosodott volna és megkapta volna a megoldását a problémájára, megfordítja a tekercset fejjel lefelé.*
-Köszönöm!
*Bár így sem tűnik könnyebbnek az olvasás, sőt ami azt illeti így még kevésbé látja át a dolgokat. ~Biztosan azért mert a fontos dolgokat elrejtik. Biztos kódolva van!~ Azért vet egy szánalmas pillantást tanács adójára, hogy vajon tényleg így gondolta-e a megfordítást. Amikor azonban a segítségét ajánlja, mintha egy hatalmas hegynyi szikal esne le a barbár mellkasáról.*
-A szellemekre! Kérem!
*Kicsit fel is kacag zavarában. Ha látná most Rheia, biztosan jót derülne a szenvedésén.*
-Tudja egy alakváltó démonnal harcoltam egyszer, egy hatalmas csápos fekete masszaszerű kutyafattya volt. Rámtekerte a nyúlmányait a csata közben és áthatott a csontig hatoló fagyos érzés.
*Meg is borzong kicsit az emlékbe.*
-A bőröm egészen elfekedetett és jéghideg is maradt vagy egy jó esztendőn keresztül, míg le nem kopott vagy ki nem nőtt az új bőröm. *Bár nem biztos benne hogy ilyen lehetséges, azért úgy feltételezi hogy miért is ne történhetne meg, hisz a sebeken is begyógyul a bőr.*
-Én tudom hogy furcsán hangzik de.. Mintha öregebbnek érezném magam. Mintha elszívta volna az életerőm egy részét az a bestia.
*Azt egyértlműen láthatja Beorhtio, hogy Rorkir az igazat beszéli, vagy legalábbis amit ő igaznak vél.*
3889. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-22 08:30:55
Üzenet elküldve: 2024-06-22 08:30:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Luninari félelme valahol jogos, miszerint elképzelhetőnek tartotta azt, hogy Alenia senkit nem fog maga mellé engedni a karját visszaadó szertartás közben, hisz a nemesek soha nem tudták elviselni, ha a gyenge pillanataikban látják őket főleg, ha a szeretteikről van szó. Alenia azt nem tudja, hogy mennyire fog fájni, mennyire fog szenvedni a varázslat közben és után, de eszébe sem jutna eltiltani maga mellől a fél-elf lányt.*
- Nem azonnal *rázza a fejét.* A könyv szerint egy nap kell hozzá. Ezért is félek tőle, hogy milyen lesz az az egy nap *válaszolja, miközben már az előbb neki nyújtott vajas kalácsot majszolgatja, s közben kedvesen mosolyog a Luninari által kitalált forgatókönyvön, amit a varázslatról képzelt el.*
- Túl sok mesekönyvet olvastál, Luni. Ennyire könnyű megoldások csak a mesében vannak. Persze, nem panaszkodok, mert valóban így is csodálatos, hogy egyáltalán sikerülni fog, de én is attól félek, amit mondasz, hogy fájni fog. Ha fájni fog, akkor kizártnak tartom, hogy egy percet is fogok tudni aludni. *Tényleg aggódik, hogyan fogja átvészelni azt az egy napot, de ha ez az ára, ám legyen.*
- Egyébként azon gondolkoztam, hogy jó lenne, ha az után csinálnám ezt az egészet, hogy felkerestük Intath-ot. Ő bizonyára tud majd segíteni a fájdalmon, ha nem fogom bírni, illetve egész szimbolikus jelentése is lenne. Fájt, mikor elvesztettem az ujjam, az is fájt, mikor az egész karomat vették el, és az is fájni fog, hogy visszakapom. Intath-nak pedig szerepe volt abban, hogy most csak egy karom van, és részt vehet a visszaszerzésében is. Ha segít, akkor én is és Eeyr is megbocsájtunk neki.
*Még mindig nem tud úgy tekinteni az orvosra, hogy az életét mentette meg, hisz azt végül nem veszítette el, csak a karját, annak hiánya pedig jobban fáj, mint amennyire a megmentett életét tudja értékelni.
A mágia nélküli világ hipotézise érdekesen hangzik, de abban egyet tud érteni fekete hajú barátnőjével, hogy sokkal nehezebb dolguk lenne nélküle.*
- Valóban, de ilyeneken nem is kell gondolkodnod. Létezik mágia, és az istenek, mármint Eeyr és Teysus is mindig segíteni fognak minket *mosolyog. Sa'Tereth persze már más kérdés, ő csak akadályozni akarja a másik két istenséget. Azt sejtette egyébként, hogy Luninari felettébb lelkes lesz amiatt, hogy rengeteg ételt főzhet neki, s lám, így is lett. A lány lelkesedésének semmi nem szabhat határt.*
- Jól van, Luninari, jól van. Ha annyira éhes leszek, szerintem bármit meg tudnék majd enni, de ettől függetlenül örülni fogok, ha a kedvenceimet rakod elém. Hálás leszek.
*Bólint boldogan, s a következő szavak már a Tanácsházán történtekre terelik a témát. Alenia azzal kapcsolatban is mindent részletesen elmesél Luninari-nak, nem akar előtte titkolni semmit sem, még azt sem, aminek esetleg nem fog örülni.*
- Vannak. Szó szerint azt mondták, hogy soha nem is vették el tőlem. *Látja a vívódást a lány szemeiben, így egy rövid ideig nem szól közbe, mert nem is tudja, mit mondhatna, ugyanis a gondolatait nem látja a másiknak.
Luninari Mai-val kapcsolatos meglátása jogos, és egy olyan oldalról közelíti meg a dolgot, amire Alenia egyáltalán nem is gondolt.*
- Tudod, engem nem igazán érdekel, hogy milyen fajt képvisel az, akit kiválasztok egy feladatra. Az számít, hogy értsen a dolgához. Ennek ellenére tetszik a felfogásod. *Öröme még egy fokkal erősebb lesz, mikor barátnője köszönetét fejezi ki a döntését illetően. Jól esik neki az ilyesfajta, pozitív visszajelzés. Szó esik még Orthus-ról, majd a téma Aleimord-ra terelődik, Nia pedig magában gyanakodva vizslatja Luninari-t. Furcsának találja, hogy semmi megjegyzése nincs arra, hogy a rezidencia is újra az övé, de ha a fél-elfet nem foglalkoztatja ez a téma, ő ugyan nem fogja firtatni. Neki is jobb, ha nem kell magyarázkodnia ezzel kapcsolatban.*
- Aleimord eltűnt. Nem tud róla a tanács semmit. Mást nem tudok róla mondani, és azt sem tudom szavakba önteni, hogy mit érzek miatta. Igen, sokszor rossz volt a kapcsolatunk, de ettől függetlenül az igazi bajban mindig ott voltunk egymásnak. Tényleg fogalmam sincs még arról, hogy milyen érzés ez most nekem, de a sors furcsa fintora, Eeyr furfangos döntése, hogy engem akkor küldött vissza hozzátok, mikor a bátyám már nincs itt. Mintha az istenek azt akarnák, hogy mindig vigyázzon rátok valaki a családomból. *Elmosolyodik a gondolaton, de többet már valóban nem szeretne eltűnt testvéréről beszélni. Alenia részéről ez egyfajta gyász, amit ő úgy dolgoz fel, hogy ignorálja, s eltaszítja magától az ezzel kapcsolatos gondolatokat, érzéseket.*
//Templomkert//
*Luninari félelme valahol jogos, miszerint elképzelhetőnek tartotta azt, hogy Alenia senkit nem fog maga mellé engedni a karját visszaadó szertartás közben, hisz a nemesek soha nem tudták elviselni, ha a gyenge pillanataikban látják őket főleg, ha a szeretteikről van szó. Alenia azt nem tudja, hogy mennyire fog fájni, mennyire fog szenvedni a varázslat közben és után, de eszébe sem jutna eltiltani maga mellől a fél-elf lányt.*
- Nem azonnal *rázza a fejét.* A könyv szerint egy nap kell hozzá. Ezért is félek tőle, hogy milyen lesz az az egy nap *válaszolja, miközben már az előbb neki nyújtott vajas kalácsot majszolgatja, s közben kedvesen mosolyog a Luninari által kitalált forgatókönyvön, amit a varázslatról képzelt el.*
- Túl sok mesekönyvet olvastál, Luni. Ennyire könnyű megoldások csak a mesében vannak. Persze, nem panaszkodok, mert valóban így is csodálatos, hogy egyáltalán sikerülni fog, de én is attól félek, amit mondasz, hogy fájni fog. Ha fájni fog, akkor kizártnak tartom, hogy egy percet is fogok tudni aludni. *Tényleg aggódik, hogyan fogja átvészelni azt az egy napot, de ha ez az ára, ám legyen.*
- Egyébként azon gondolkoztam, hogy jó lenne, ha az után csinálnám ezt az egészet, hogy felkerestük Intath-ot. Ő bizonyára tud majd segíteni a fájdalmon, ha nem fogom bírni, illetve egész szimbolikus jelentése is lenne. Fájt, mikor elvesztettem az ujjam, az is fájt, mikor az egész karomat vették el, és az is fájni fog, hogy visszakapom. Intath-nak pedig szerepe volt abban, hogy most csak egy karom van, és részt vehet a visszaszerzésében is. Ha segít, akkor én is és Eeyr is megbocsájtunk neki.
*Még mindig nem tud úgy tekinteni az orvosra, hogy az életét mentette meg, hisz azt végül nem veszítette el, csak a karját, annak hiánya pedig jobban fáj, mint amennyire a megmentett életét tudja értékelni.
A mágia nélküli világ hipotézise érdekesen hangzik, de abban egyet tud érteni fekete hajú barátnőjével, hogy sokkal nehezebb dolguk lenne nélküle.*
- Valóban, de ilyeneken nem is kell gondolkodnod. Létezik mágia, és az istenek, mármint Eeyr és Teysus is mindig segíteni fognak minket *mosolyog. Sa'Tereth persze már más kérdés, ő csak akadályozni akarja a másik két istenséget. Azt sejtette egyébként, hogy Luninari felettébb lelkes lesz amiatt, hogy rengeteg ételt főzhet neki, s lám, így is lett. A lány lelkesedésének semmi nem szabhat határt.*
- Jól van, Luninari, jól van. Ha annyira éhes leszek, szerintem bármit meg tudnék majd enni, de ettől függetlenül örülni fogok, ha a kedvenceimet rakod elém. Hálás leszek.
*Bólint boldogan, s a következő szavak már a Tanácsházán történtekre terelik a témát. Alenia azzal kapcsolatban is mindent részletesen elmesél Luninari-nak, nem akar előtte titkolni semmit sem, még azt sem, aminek esetleg nem fog örülni.*
- Vannak. Szó szerint azt mondták, hogy soha nem is vették el tőlem. *Látja a vívódást a lány szemeiben, így egy rövid ideig nem szól közbe, mert nem is tudja, mit mondhatna, ugyanis a gondolatait nem látja a másiknak.
Luninari Mai-val kapcsolatos meglátása jogos, és egy olyan oldalról közelíti meg a dolgot, amire Alenia egyáltalán nem is gondolt.*
- Tudod, engem nem igazán érdekel, hogy milyen fajt képvisel az, akit kiválasztok egy feladatra. Az számít, hogy értsen a dolgához. Ennek ellenére tetszik a felfogásod. *Öröme még egy fokkal erősebb lesz, mikor barátnője köszönetét fejezi ki a döntését illetően. Jól esik neki az ilyesfajta, pozitív visszajelzés. Szó esik még Orthus-ról, majd a téma Aleimord-ra terelődik, Nia pedig magában gyanakodva vizslatja Luninari-t. Furcsának találja, hogy semmi megjegyzése nincs arra, hogy a rezidencia is újra az övé, de ha a fél-elfet nem foglalkoztatja ez a téma, ő ugyan nem fogja firtatni. Neki is jobb, ha nem kell magyarázkodnia ezzel kapcsolatban.*
- Aleimord eltűnt. Nem tud róla a tanács semmit. Mást nem tudok róla mondani, és azt sem tudom szavakba önteni, hogy mit érzek miatta. Igen, sokszor rossz volt a kapcsolatunk, de ettől függetlenül az igazi bajban mindig ott voltunk egymásnak. Tényleg fogalmam sincs még arról, hogy milyen érzés ez most nekem, de a sors furcsa fintora, Eeyr furfangos döntése, hogy engem akkor küldött vissza hozzátok, mikor a bátyám már nincs itt. Mintha az istenek azt akarnák, hogy mindig vigyázzon rátok valaki a családomból. *Elmosolyodik a gondolaton, de többet már valóban nem szeretne eltűnt testvéréről beszélni. Alenia részéről ez egyfajta gyász, amit ő úgy dolgoz fel, hogy ignorálja, s eltaszítja magától az ezzel kapcsolatos gondolatokat, érzéseket.*
3888. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-18 17:02:03
Üzenet elküldve: 2024-06-18 17:02:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Miután Aleniának már megkent egy kalácsot, egy kisebb szeletet magának is elkészít miközben egyre nagyobb érdeklődéssel és lelkesedéssel hallgatja a másik lányt, főleg ameddig arról beszél, hogy pontosan hogyan is fog majd működni a varázslat, amit már alig vár.
Nem mintha az ellenkezőjére számított, és magához képest erőteljesen tiltakozott is volna akkor, ha Nia nem szerette volna, hogy legyen jelen az oltár előtt, amikor végre végrehajtja, most azonban megkönnyebbül, hogy semmi ilyesmire nincsen szükség, mert Nia is azt szeretné, hogy mellette majd ott legyen.
~ Köszönöm Eeyr! ~ mond is el magában ennek köszönhetőn egy nagyon rövid, de annál őszintébb hálaimát. Tulajdonképpen még mindig egészen hihetetlen, hogy erről beszélgetnek, miközben hatokkal ezelőtt még azt hitte, hogy Aleniát már sohasem láthatja viszont, legfeljebb csak az álmaiban.*
- Nem nő vissza azonnal? *kérdez ezek után belőle vissza ösztönösen a meglepettség, pedig jól hallotta, amit hallott.*
- Érdekes. Nem tudom, valamiért mindig úgy képzeltem, hogy az egész úgy fog kinézni, hogy erős, aranyszínű ragyogás fogja majd körbeölelni a testedet, különösen a karod helyét, aztán pedig a következő pillanatban már újra ott is lesz a karod, vagy legalább nem kell neki fél percnél több, hogy pont olyan legyen, mint amilyen volt. Nem mintha így ne lenne legalább annyira csodálatos, csak valahogy máshogy képzeltem eddig. De, ha így van, akkor gondolom fájni is fog miközben a csont újra kinő, bár remélem, hogy nem. Ha viszont mégis, akkor is legalább csak egy napig fog tartani az egész. Lehet, hogy ez esetben jobb lenne az egészet naplementekor, vagy nem sokkal előtte csinálni, mert, ha aznap este korán lefekszel, mire másnap reggel felkelsz a folyamat nagy része már végbe is ment. *gondolkodik hangosan, és egyben javaslatokat is tesz. Ha akarná sem tagadhatná rá, hogy mennyire fel van lelkesedve.*
- Hála az isteneknek, hogy mágia egyáltalán létezik ezen a világon! Képzeld csak el, hogy milyen szörnyű lenne egy varázslatok nélküli világ! *veti fel ezt a bizarr gondolatot is ezek után.* Te sosem kapnád vissza a karodat, én pedig teljesen védtelen lennék mágia nélkül, minden bizonnyal egy erősebb gyerek is simán meg tudna verni. Szerencsére erről szó sincs. Te visszakaphatod a karodat, én pedig, ha csak még egy kis holdmágiát tanulok csodálatos dolgokra leszek képes majd. Át tudok majd menni az élettelen anyagon, vagy egyik helyről áthelyezni magamat egy másikra.
*Egyelőre azonban nem örömködik ezen tovább, és inkább gyakorlatias énje tör elő belőle újra.*
- Ha pedig sokat kell enned, akkor szerzek majd aznapra egy egész kacsát, bárányhúst, és nyulat, főzök egy nagy adag levest, meg hozok sajtot is. Vagy, ha van jobb ötleted, vagy olyasmi amit jobban szeretsz, akkor azt, ezen ne múljon. A lényeg, hogy mindenből legyen otthon, amit megkívánhatsz és igazán finom. Vadhús mondjuk, vagy ilyesmi. *mondja, sorolja, mert ilyesmin is szeret gondolkodni, nem csak elvont problémákról elmélkedni. Igazság szerint, sokszor amikor nem éhes, akkor is éppen azt tervezgeti, hogy magának, vagy kinek mit és mikor fog majd főzni és sütni, esetleg pedig új recepteken töri a fejét, vagy pedig a régiek más fűszerekkel és hozzávalókkal való megbolondításán.
Sokszor magát is meglepi vele, hogy annak ellenére, hogy ő maga nem nagy étkű és teljesen jól el van bármilyen egyszerű étellel is, mégis mennyire el képes kalandozni, ha az ételekről van szó.*
- Szóval lesznek újra nemesi címek. *visszhangozza újra Aleniának egy korábbi mondatát, és habár a fejét nem rázza meg, azért erre minden bizonnyal kissé gondterhelt arcot vág. Nem akarja Nia elől feltétlenül elrejteni az érzelmeit és a gondolatait, de ezt hirtelen nem tudja hova tenni.
Soha nem is veszítette el a nemesi címét? Ha így van, akkor miért volt az egész lázadás? Miért kellett majdnem neki is, Niának is, Launak és Aleimordnak is meghalni aznap éjjel? És miért kellett sokaknak meg tényleg meghalnia a támadóknak és a védőknek az oldalán? Hol voltak aznap éjjel az istenek és istennők, akár maga Eeyr? Miért folyt annyi vér az arisztokrácia mellett és ellen, ha most lényegében az egykor elűzött nemesek visszakapják a címüket és még kárpótlást is kapnak? Megannyi kínzó kérdés, amire sejti, hogy csak akkor fogja tudni megkapni a választ, ha kissé mélyebben beleássa magát Arthenior történelmébe, mint tette azt idáig.
Mindez azonban annyira ösztönös és gyors közbeszólás, hogy a lényeges mondatok között Aleniának talán fel sem tűnik.
Egyébként sem szeretné eddigi lelkesedése után minden kételyét barátnőjére zúdítani, főleg nem az öröm pillanatiban, ezért inkább Nia Maival kapcsolatos kérdésére felel.*
- Szerintem több, mint jól döntöttél. Mai nagyon rendes lány, megkedveltem őt már a legelső találkozásunk után rögtön. *bólint.* De még ha ellenszenves lenne, vagy valami zavarna benne, lehet akkor is örülnék neki, bevallom. Ha itt és most új város épül, szerintem fontos, hogy minél több hozzám hasonló félvér kerüljön társadalmilag megbecsült pozícióba, márpedig egy árvaház vezetése ilyen. Tudom, hogy nálad ez sohasem számított, de biztos vagyok benne, hogy sokaknak még akkor is bizonyítanunk kell, hogy mi is érünk annyit, mint mások. Félig-meddig a Mágustusára is ezért jelentkeztem annak idején, és szerencsére nem is vallottam szégyent. Különben pedig köszönöm, hogy így döntöttél! Végre elkezdtem megszeretni ezt a házat, hiába is történt ott annyi rossz korábban. Nem szívesen költöznék csak azért, mert a Tanácsnak más tervei vannak. De persze amúgy sem hittem volna, hogy utcára akarnád tenni a gyerekeket. A lehető legjobb döntést hoztad, ebben biztos vagyok.
*Ezek után rövidebb hallgatás jön, mert persze erről a legnehezebb beszélni.*
- Ami Orthust illeti, félek tőle, hogy igazad van. Nekem is volt vele kapcsolatban hasonló gondolatom. *ismeri el, és persze nem is ez volt az, amit nem szívesen hoz szóba. De, ha már ennyit kerülgettük, akkor már érzése szerint muszáj.*
- Na és Aleimord? *kérdi hát végül, kissé erőszakot téve saját természetén, ami semmiképpen nem szeretne pont Aleniának fájdalmat okozni.* Nekem nincs testvérem. Fogalmam sincs milyen lenne, ha volna. De úgy éreztem, hogy nem feltétlenül volt felhőtlen a kapcsolatotok. Ettől függetlenül nyilván szeretnéd, ha életben lenne, bármennyire is megbonyolítana mindent a felbukkanása. Sajnálom. Nem irigyellek ilyen téren, biztosan nehéz lehet. *jelenti mindezt inkább ki, kérdés helyett, pont azért, mert azt reméli, hogy mindebből Alenia is érezni fogja, hogy nem vár el tőle választ arra a kérdésre, amit igazából fel sem tett neki.
A maga részéről teljesen megérti, ha nem szeretne Aleimordról beszélni, és komolyan számolni azzal a lehetősséggel, hogy valaha is visszatérhet ebbe a városba azért, hogy részese lehessen közös jövőjük alakításának.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.18 17:58:05
//Templomkert//
*Miután Aleniának már megkent egy kalácsot, egy kisebb szeletet magának is elkészít miközben egyre nagyobb érdeklődéssel és lelkesedéssel hallgatja a másik lányt, főleg ameddig arról beszél, hogy pontosan hogyan is fog majd működni a varázslat, amit már alig vár.
Nem mintha az ellenkezőjére számított, és magához képest erőteljesen tiltakozott is volna akkor, ha Nia nem szerette volna, hogy legyen jelen az oltár előtt, amikor végre végrehajtja, most azonban megkönnyebbül, hogy semmi ilyesmire nincsen szükség, mert Nia is azt szeretné, hogy mellette majd ott legyen.
~ Köszönöm Eeyr! ~ mond is el magában ennek köszönhetőn egy nagyon rövid, de annál őszintébb hálaimát. Tulajdonképpen még mindig egészen hihetetlen, hogy erről beszélgetnek, miközben hatokkal ezelőtt még azt hitte, hogy Aleniát már sohasem láthatja viszont, legfeljebb csak az álmaiban.*
- Nem nő vissza azonnal? *kérdez ezek után belőle vissza ösztönösen a meglepettség, pedig jól hallotta, amit hallott.*
- Érdekes. Nem tudom, valamiért mindig úgy képzeltem, hogy az egész úgy fog kinézni, hogy erős, aranyszínű ragyogás fogja majd körbeölelni a testedet, különösen a karod helyét, aztán pedig a következő pillanatban már újra ott is lesz a karod, vagy legalább nem kell neki fél percnél több, hogy pont olyan legyen, mint amilyen volt. Nem mintha így ne lenne legalább annyira csodálatos, csak valahogy máshogy képzeltem eddig. De, ha így van, akkor gondolom fájni is fog miközben a csont újra kinő, bár remélem, hogy nem. Ha viszont mégis, akkor is legalább csak egy napig fog tartani az egész. Lehet, hogy ez esetben jobb lenne az egészet naplementekor, vagy nem sokkal előtte csinálni, mert, ha aznap este korán lefekszel, mire másnap reggel felkelsz a folyamat nagy része már végbe is ment. *gondolkodik hangosan, és egyben javaslatokat is tesz. Ha akarná sem tagadhatná rá, hogy mennyire fel van lelkesedve.*
- Hála az isteneknek, hogy mágia egyáltalán létezik ezen a világon! Képzeld csak el, hogy milyen szörnyű lenne egy varázslatok nélküli világ! *veti fel ezt a bizarr gondolatot is ezek után.* Te sosem kapnád vissza a karodat, én pedig teljesen védtelen lennék mágia nélkül, minden bizonnyal egy erősebb gyerek is simán meg tudna verni. Szerencsére erről szó sincs. Te visszakaphatod a karodat, én pedig, ha csak még egy kis holdmágiát tanulok csodálatos dolgokra leszek képes majd. Át tudok majd menni az élettelen anyagon, vagy egyik helyről áthelyezni magamat egy másikra.
*Egyelőre azonban nem örömködik ezen tovább, és inkább gyakorlatias énje tör elő belőle újra.*
- Ha pedig sokat kell enned, akkor szerzek majd aznapra egy egész kacsát, bárányhúst, és nyulat, főzök egy nagy adag levest, meg hozok sajtot is. Vagy, ha van jobb ötleted, vagy olyasmi amit jobban szeretsz, akkor azt, ezen ne múljon. A lényeg, hogy mindenből legyen otthon, amit megkívánhatsz és igazán finom. Vadhús mondjuk, vagy ilyesmi. *mondja, sorolja, mert ilyesmin is szeret gondolkodni, nem csak elvont problémákról elmélkedni. Igazság szerint, sokszor amikor nem éhes, akkor is éppen azt tervezgeti, hogy magának, vagy kinek mit és mikor fog majd főzni és sütni, esetleg pedig új recepteken töri a fejét, vagy pedig a régiek más fűszerekkel és hozzávalókkal való megbolondításán.
Sokszor magát is meglepi vele, hogy annak ellenére, hogy ő maga nem nagy étkű és teljesen jól el van bármilyen egyszerű étellel is, mégis mennyire el képes kalandozni, ha az ételekről van szó.*
- Szóval lesznek újra nemesi címek. *visszhangozza újra Aleniának egy korábbi mondatát, és habár a fejét nem rázza meg, azért erre minden bizonnyal kissé gondterhelt arcot vág. Nem akarja Nia elől feltétlenül elrejteni az érzelmeit és a gondolatait, de ezt hirtelen nem tudja hova tenni.
Soha nem is veszítette el a nemesi címét? Ha így van, akkor miért volt az egész lázadás? Miért kellett majdnem neki is, Niának is, Launak és Aleimordnak is meghalni aznap éjjel? És miért kellett sokaknak meg tényleg meghalnia a támadóknak és a védőknek az oldalán? Hol voltak aznap éjjel az istenek és istennők, akár maga Eeyr? Miért folyt annyi vér az arisztokrácia mellett és ellen, ha most lényegében az egykor elűzött nemesek visszakapják a címüket és még kárpótlást is kapnak? Megannyi kínzó kérdés, amire sejti, hogy csak akkor fogja tudni megkapni a választ, ha kissé mélyebben beleássa magát Arthenior történelmébe, mint tette azt idáig.
Mindez azonban annyira ösztönös és gyors közbeszólás, hogy a lényeges mondatok között Aleniának talán fel sem tűnik.
Egyébként sem szeretné eddigi lelkesedése után minden kételyét barátnőjére zúdítani, főleg nem az öröm pillanatiban, ezért inkább Nia Maival kapcsolatos kérdésére felel.*
- Szerintem több, mint jól döntöttél. Mai nagyon rendes lány, megkedveltem őt már a legelső találkozásunk után rögtön. *bólint.* De még ha ellenszenves lenne, vagy valami zavarna benne, lehet akkor is örülnék neki, bevallom. Ha itt és most új város épül, szerintem fontos, hogy minél több hozzám hasonló félvér kerüljön társadalmilag megbecsült pozícióba, márpedig egy árvaház vezetése ilyen. Tudom, hogy nálad ez sohasem számított, de biztos vagyok benne, hogy sokaknak még akkor is bizonyítanunk kell, hogy mi is érünk annyit, mint mások. Félig-meddig a Mágustusára is ezért jelentkeztem annak idején, és szerencsére nem is vallottam szégyent. Különben pedig köszönöm, hogy így döntöttél! Végre elkezdtem megszeretni ezt a házat, hiába is történt ott annyi rossz korábban. Nem szívesen költöznék csak azért, mert a Tanácsnak más tervei vannak. De persze amúgy sem hittem volna, hogy utcára akarnád tenni a gyerekeket. A lehető legjobb döntést hoztad, ebben biztos vagyok.
*Ezek után rövidebb hallgatás jön, mert persze erről a legnehezebb beszélni.*
- Ami Orthust illeti, félek tőle, hogy igazad van. Nekem is volt vele kapcsolatban hasonló gondolatom. *ismeri el, és persze nem is ez volt az, amit nem szívesen hoz szóba. De, ha már ennyit kerülgettük, akkor már érzése szerint muszáj.*
- Na és Aleimord? *kérdi hát végül, kissé erőszakot téve saját természetén, ami semmiképpen nem szeretne pont Aleniának fájdalmat okozni.* Nekem nincs testvérem. Fogalmam sincs milyen lenne, ha volna. De úgy éreztem, hogy nem feltétlenül volt felhőtlen a kapcsolatotok. Ettől függetlenül nyilván szeretnéd, ha életben lenne, bármennyire is megbonyolítana mindent a felbukkanása. Sajnálom. Nem irigyellek ilyen téren, biztosan nehéz lehet. *jelenti mindezt inkább ki, kérdés helyett, pont azért, mert azt reméli, hogy mindebből Alenia is érezni fogja, hogy nem vár el tőle választ arra a kérdésre, amit igazából fel sem tett neki.
A maga részéről teljesen megérti, ha nem szeretne Aleimordról beszélni, és komolyan számolni azzal a lehetősséggel, hogy valaha is visszatérhet ebbe a városba azért, hogy részese lehessen közös jövőjük alakításának.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.18 17:58:05
3887. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-17 23:02:39
Üzenet elküldve: 2024-06-17 23:02:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Átkozott rontás//
*Beorhtio a modorosságára vonatkozó kérést ugyan meghallgatja, de nem várható tőle különösebb erőfeszítés arra vonatkozóan, hogy a későbbiekben is figyelembe vegye. Több és fontosabb dolgot kell észben tartania, így kevés kapacitása marad a könyvtárba érkezők komfortérzetét növelő tevékenységekre. Ezért kivétel nélkül, legyen az akár egy nincstelen földönfutó, vagy egy Arthenior első emberei közül, mindenkit uramnak vagy hölgyemnek szólít.
Miután a barbár végzett a pakolással, a csuhás újra alaposan végigmegy az általa megalkotott gondos rendszeren, egytől-egyig ismét átfutva a lehetséges buktatókat. Pici ujját kinyújtva mutat mindig az éppen aktuális műre, ajkait pedig hol ide, hol oda húzza, miközben gondolkozik. Elmélyült munkájából Rorkir felolvasása zökkenti ki. Nem csak úgy néz ki, mint egy medve, de nagyjából annyi esze is van. A könyvtáros megpróbálja kizárni elméjéből a mackó dörmögést, de az elképesztő önfegyelme ellenére is, valahogy mindig ugyanoda térnek vissza a gondolatai. Mégis miért jön valaki könyvtárba, ha képtelen egy egyszerű receptúrát elolvasni?
Végül egy lemondó sóhajtással töri meg a kitartó próbálkozását, amikor már negyedjére kezd bele az ellenőrzésbe. Rorkir mögé lép, és megköszörüli a torkát, hogy kiragadja a hatalmas embert a betűk fogságából.*
- Uram, hacsak nem hasmenéssel jár az átok, amire ellenszert keres, akkor ez nem éppen az Ön műve lesz. Fordítsa meg! Tudja, voltak idők, amikor még egyetlen tekercs is nagy kincsnek számított, ezért egyes írók mindkét oldalát felhasználták. Így néha egészen különböző dolgok kerültek egy-egy papirusz két oldalára.
*Amit a barbár elkezdett kibetűzni, az éppen az emberi anyagcserének a különböző rendellenességeire kínál eléggé… megosztó megoldásokat. Abban például Beorhtio egészen biztos, hogy Rorkir nem akar sünre ülni.*
- Engedje meg, hogy segítsek! Ha kicsit részletezné, hogy mi is a probléma, megpróbálok keresni valami megoldást Önnek!
*Hisz minél előbb szabadul a meláktól, annál előbb térhet vissza szeretett könyveinek a társaságába.*
*Beorhtio a modorosságára vonatkozó kérést ugyan meghallgatja, de nem várható tőle különösebb erőfeszítés arra vonatkozóan, hogy a későbbiekben is figyelembe vegye. Több és fontosabb dolgot kell észben tartania, így kevés kapacitása marad a könyvtárba érkezők komfortérzetét növelő tevékenységekre. Ezért kivétel nélkül, legyen az akár egy nincstelen földönfutó, vagy egy Arthenior első emberei közül, mindenkit uramnak vagy hölgyemnek szólít.
Miután a barbár végzett a pakolással, a csuhás újra alaposan végigmegy az általa megalkotott gondos rendszeren, egytől-egyig ismét átfutva a lehetséges buktatókat. Pici ujját kinyújtva mutat mindig az éppen aktuális műre, ajkait pedig hol ide, hol oda húzza, miközben gondolkozik. Elmélyült munkájából Rorkir felolvasása zökkenti ki. Nem csak úgy néz ki, mint egy medve, de nagyjából annyi esze is van. A könyvtáros megpróbálja kizárni elméjéből a mackó dörmögést, de az elképesztő önfegyelme ellenére is, valahogy mindig ugyanoda térnek vissza a gondolatai. Mégis miért jön valaki könyvtárba, ha képtelen egy egyszerű receptúrát elolvasni?
Végül egy lemondó sóhajtással töri meg a kitartó próbálkozását, amikor már negyedjére kezd bele az ellenőrzésbe. Rorkir mögé lép, és megköszörüli a torkát, hogy kiragadja a hatalmas embert a betűk fogságából.*
- Uram, hacsak nem hasmenéssel jár az átok, amire ellenszert keres, akkor ez nem éppen az Ön műve lesz. Fordítsa meg! Tudja, voltak idők, amikor még egyetlen tekercs is nagy kincsnek számított, ezért egyes írók mindkét oldalát felhasználták. Így néha egészen különböző dolgok kerültek egy-egy papirusz két oldalára.
*Amit a barbár elkezdett kibetűzni, az éppen az emberi anyagcserének a különböző rendellenességeire kínál eléggé… megosztó megoldásokat. Abban például Beorhtio egészen biztos, hogy Rorkir nem akar sünre ülni.*
- Engedje meg, hogy segítsek! Ha kicsit részletezné, hogy mi is a probléma, megpróbálok keresni valami megoldást Önnek!
*Hisz minél előbb szabadul a meláktól, annál előbb térhet vissza szeretett könyveinek a társaságába.*
3886. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-17 16:22:53
Üzenet elküldve: 2024-06-17 16:22:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Sejtette, hogy Luninari legalább olyan lelkessé válik majd, mint ő, és amint megtalálja hozzá a megfelelő alkalmat, akkor rengeteg kérdése lesz az elhangzottakkal kapcsolatban. Mikor végre elhelyezkednek odakint, akkor kezdenek csak belebonyolódni a beszélgetésbe, Alenia pedig készségesen hallgatja végig a fél-elf lány minden kérdését és hozzászólását.*
- Igen, jó hírek. Ami a varázslatot illeti, egész összetett a dolog. Először is már maga a varázsige is bonyolult, nehéz szavakból áll, amibe könnyen beletörhet a nyelved, ráadásul hosszú is. Aztán egyáltalán nem meglepő, hogy Eeyr fokozott jelenlétére van szükség, ami azt jelenti, hogy egy elég erős oltár közelében működik csak a bűbáj. Kár, hogy a mi oltárunkat lerombolták, de ami itt van a templomban, megfelelő lesz. Úgyhogy ez is pipa. A varázslat nem működik, ha Sa'Tereth átka ül a célponton, de Eeyr-nek hála, távolabb nem is lehetnék a sötétség istenétől. Ezek a feltételek. Innentől már csak egy dolog van hátra. A könyv azt írta, hogy meg kell érinteni a célpont személyt. Nos, mivel magamat meg tudom érinteni, külön kézmozdulatokat pedig nem igényel a mágia, csak az igét, így, ha minden igaz, végre tudom hajtani magamon. Ha minden jól sikerül, egy nap alatt visszanő a karom. Mellékhatásként azt olvastam, hogy ritka éhes leszek tőle, úgyhogy, ha másban nem is, ebben mindenképp tudsz segíteni nekem. Persze, én is szeretném, hogy itt legyél velem az egész művelet közben. *Egy rövid ideig elhallgat, végiggondolja, amit elmondott, de szerinte sikerült minden részletre kitérően elmagyaráznia barátnőjének, hogyan is működik Eeyr ajándéka, ami, ha lélekben nem is, testben vissza fogja adni a régi Aleniát.
Ezt követően a tanácsnál történtekre terelődik a téma, Alenia pedig most is készségesen igyekszik mindent megosztani a lánnyal, akit Orthus Morthimer előtt a helyettesének nevezett meg. Ez is egy indok, amiért Luninari-nak érdemes mindenről tudnia, ami a rezidencián történik.*
- Nos, igen, Aleimord a város feljegyzéseiben is eltűntnek, tehát gyakorlatilag halottnak van nyilvánítva *sóhajt szomorúan.* Azonban a városházán nem találtak hivatalos dokumentumot arról, hogy a bátyám elajándékozta volna a rezidenciát, ami egyébként jogosan az ő tulajdona volt, így megtehette volna. Így hát, mivel a szüleink is meghaltak, én maradtam Aleimord egyetlen örököse, ami azt jelenti, hogy a ház most már hivatalosan az enyém.
*Mondja el határozottan a hírt Luninari-nak, semmi bűntudatot nem érezve amiatt, hogy a befolyását, a rangját és a családi kapcsolatait kihasználva gyakorlatilag elvette az ajándékot azoktól a lányoktól, akiknek Aleimord annakidején elajándékozta a rezidenciát. Az egyetlen hibája az volt, hogy ezt nem hivatalosan tette, Alenia pedig nem is volt rest kihasználni ezt a hibát.*
- A nemesi rangomat is visszakaptam, sőt, azt mondták, hogy igazából soha el sem vették tőlem. A lázadáskor történtek miatt kárpótlásképp ezer arany fejében az egyik kúria, amit az új gazdagnegyedben építenek majd, szintén az enyém lesz, erről is megkaptam a bizonyító erejű nyilatkozatot. Orthus-t pedig megkértem, hogy válassza ki helyettem a számomra ideális telket.
Egyébként döntenem kellett. A városvezetés felajánlotta, hogy ha a rezidenciát a városnak adom, akkor egy jóval nagyobb házat kapok cserébe. Nos, én ezt elutasítottam. A gyerekek, Morthimer úr, Mai és miattad egyaránt. Nem akartam a saját jólétem miatt utcára tenni a gyerekeket, és eldobni mindent, amit együtt elkezdtünk újraépíteni. A rezidenciát árvaházzá fogjuk alakítani, de anyagilag a város ebben nem tud segíteni nekünk. Amint a tanács alkalmasnak találja az épületet, hivatalosan is iskolának és árvaháznak fogják nyilvánítani, és kapni fogunk nevelőket, tanárokat is. Csak egy igazgatót kellett megneveznem az élére. Mai-t választottam erre a feladatra. Már el is mondtam neki. Mit gondolsz róla? Szerinted jó döntést hoztam?
*Kérdezi tényleg érdeklődve, mert ahogy ezt korábban már többször is hangoztatta, Luninari véleménye mindenkinél fontosabb számára. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ha neki esetleg nem tetszik Mai személye, akkor azonnal más döntést fog hozni, de attól még meg akarja hallgatni, mi az első benyomása a Linanech-ből érkezett nemeslányról.*
- Nem akarom Orthus-t ilyesmivel traktálni. Már csak azért sem, mert tudnod kell, hogy Orthus Morthimer rafinált kereskedő. Bármikor betoppanhat hozzánk azzal az indokkal, hogy tartozunk neki, ha túl sok segítséget kérünk tőle. Úgyhogy szeretnék csak ésszerű keretek között rá támaszkodni.
*Kezdi érezni, hogy rengeteget beszélt, ki is száradt a torka, úgyhogy magához veszi a vizet, amit Luninari hozott, és jó nagyot kortyolgat belőle, addig pedig van lehetősége a kis fekete hajú fél-elfnek reagálni a sok, hirtelen rázúdított információra.*
//Templomkert//
*Sejtette, hogy Luninari legalább olyan lelkessé válik majd, mint ő, és amint megtalálja hozzá a megfelelő alkalmat, akkor rengeteg kérdése lesz az elhangzottakkal kapcsolatban. Mikor végre elhelyezkednek odakint, akkor kezdenek csak belebonyolódni a beszélgetésbe, Alenia pedig készségesen hallgatja végig a fél-elf lány minden kérdését és hozzászólását.*
- Igen, jó hírek. Ami a varázslatot illeti, egész összetett a dolog. Először is már maga a varázsige is bonyolult, nehéz szavakból áll, amibe könnyen beletörhet a nyelved, ráadásul hosszú is. Aztán egyáltalán nem meglepő, hogy Eeyr fokozott jelenlétére van szükség, ami azt jelenti, hogy egy elég erős oltár közelében működik csak a bűbáj. Kár, hogy a mi oltárunkat lerombolták, de ami itt van a templomban, megfelelő lesz. Úgyhogy ez is pipa. A varázslat nem működik, ha Sa'Tereth átka ül a célponton, de Eeyr-nek hála, távolabb nem is lehetnék a sötétség istenétől. Ezek a feltételek. Innentől már csak egy dolog van hátra. A könyv azt írta, hogy meg kell érinteni a célpont személyt. Nos, mivel magamat meg tudom érinteni, külön kézmozdulatokat pedig nem igényel a mágia, csak az igét, így, ha minden igaz, végre tudom hajtani magamon. Ha minden jól sikerül, egy nap alatt visszanő a karom. Mellékhatásként azt olvastam, hogy ritka éhes leszek tőle, úgyhogy, ha másban nem is, ebben mindenképp tudsz segíteni nekem. Persze, én is szeretném, hogy itt legyél velem az egész művelet közben. *Egy rövid ideig elhallgat, végiggondolja, amit elmondott, de szerinte sikerült minden részletre kitérően elmagyaráznia barátnőjének, hogyan is működik Eeyr ajándéka, ami, ha lélekben nem is, testben vissza fogja adni a régi Aleniát.
Ezt követően a tanácsnál történtekre terelődik a téma, Alenia pedig most is készségesen igyekszik mindent megosztani a lánnyal, akit Orthus Morthimer előtt a helyettesének nevezett meg. Ez is egy indok, amiért Luninari-nak érdemes mindenről tudnia, ami a rezidencián történik.*
- Nos, igen, Aleimord a város feljegyzéseiben is eltűntnek, tehát gyakorlatilag halottnak van nyilvánítva *sóhajt szomorúan.* Azonban a városházán nem találtak hivatalos dokumentumot arról, hogy a bátyám elajándékozta volna a rezidenciát, ami egyébként jogosan az ő tulajdona volt, így megtehette volna. Így hát, mivel a szüleink is meghaltak, én maradtam Aleimord egyetlen örököse, ami azt jelenti, hogy a ház most már hivatalosan az enyém.
*Mondja el határozottan a hírt Luninari-nak, semmi bűntudatot nem érezve amiatt, hogy a befolyását, a rangját és a családi kapcsolatait kihasználva gyakorlatilag elvette az ajándékot azoktól a lányoktól, akiknek Aleimord annakidején elajándékozta a rezidenciát. Az egyetlen hibája az volt, hogy ezt nem hivatalosan tette, Alenia pedig nem is volt rest kihasználni ezt a hibát.*
- A nemesi rangomat is visszakaptam, sőt, azt mondták, hogy igazából soha el sem vették tőlem. A lázadáskor történtek miatt kárpótlásképp ezer arany fejében az egyik kúria, amit az új gazdagnegyedben építenek majd, szintén az enyém lesz, erről is megkaptam a bizonyító erejű nyilatkozatot. Orthus-t pedig megkértem, hogy válassza ki helyettem a számomra ideális telket.
Egyébként döntenem kellett. A városvezetés felajánlotta, hogy ha a rezidenciát a városnak adom, akkor egy jóval nagyobb házat kapok cserébe. Nos, én ezt elutasítottam. A gyerekek, Morthimer úr, Mai és miattad egyaránt. Nem akartam a saját jólétem miatt utcára tenni a gyerekeket, és eldobni mindent, amit együtt elkezdtünk újraépíteni. A rezidenciát árvaházzá fogjuk alakítani, de anyagilag a város ebben nem tud segíteni nekünk. Amint a tanács alkalmasnak találja az épületet, hivatalosan is iskolának és árvaháznak fogják nyilvánítani, és kapni fogunk nevelőket, tanárokat is. Csak egy igazgatót kellett megneveznem az élére. Mai-t választottam erre a feladatra. Már el is mondtam neki. Mit gondolsz róla? Szerinted jó döntést hoztam?
*Kérdezi tényleg érdeklődve, mert ahogy ezt korábban már többször is hangoztatta, Luninari véleménye mindenkinél fontosabb számára. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ha neki esetleg nem tetszik Mai személye, akkor azonnal más döntést fog hozni, de attól még meg akarja hallgatni, mi az első benyomása a Linanech-ből érkezett nemeslányról.*
- Nem akarom Orthus-t ilyesmivel traktálni. Már csak azért sem, mert tudnod kell, hogy Orthus Morthimer rafinált kereskedő. Bármikor betoppanhat hozzánk azzal az indokkal, hogy tartozunk neki, ha túl sok segítséget kérünk tőle. Úgyhogy szeretnék csak ésszerű keretek között rá támaszkodni.
*Kezdi érezni, hogy rengeteget beszélt, ki is száradt a torka, úgyhogy magához veszi a vizet, amit Luninari hozott, és jó nagyot kortyolgat belőle, addig pedig van lehetősége a kis fekete hajú fél-elfnek reagálni a sok, hirtelen rázúdított információra.*
3885. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-16 14:17:03
Üzenet elküldve: 2024-06-16 14:17:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hálaadás//
*Természetesen örül annak, hogy Nia szerint csinos, meg is köszöni, az ilyesmit tőle mindig sokkal nagyobb dicséretnek veszi, mintha hasonlót mondjuk Intathtól hallana, aki mindig olyan könnyed természetességgel bókol, mintha egyenesen erre született volna, vagy pedig bárki mástól, ahogyan persze annak is örül, hogy barátnője láthatóan mint mindig, most is örül neki.
Azt is örömmel veszi tudomásul, hogy sok mindenről kell beszélniük, mert ez mindenképpen azt jelenti, hogy távollétében is haladnak a dolgok. Nem mintha szemernyi kétsége is lett volna, hogy nem így van mindez, de azért jó erről megerősítést kapni újra és újra, éppen azért, mert Arthenornál azért még mindig jobban szeret szavasligetben időzni. Igaz mondjuk az is, hogy az, hogy Alenia is itt van, meglehetősen erős érv a számára egykor nagyon idegen és kissé tán nyomasztó város mellett.
Figyelmesen hallgatja a másik lányt, és amint Alenia elmondja neki a lehető lejobb hírt, amit csak hallhat, maga is fellelkesedik, miközben rengeteg kérdés vetődik fel benne hirtelen, például, hogy mennyire bonyolult maga a varázslat, illetve, hogy megcsinálhatják-e ők ketten csak úgy, vagy esetleg az itteni papok engedélye is kellene hozzá? Persze, ha utóbbi, akkor nem hiszi, hogy éppen ez lenne az akadály, és éppen Eeyr hívei tagadnák meg a segítséget egy Eeyr hívőtől.
Aztán persze kérdés az is, hogy hogyan működik. Lelki szemei előtt valamiféle bonyolult, inkább vallási szertartásra, mint általa használt mágia által létrehozható varázslatra emlékeztet, minderre a megérzésére pedig ráerősít, hogy az egésznek a középpontja egy oltár.
Már csak kíváncsiságból is végig szeretné nézni, de más oka is van erre természetesen, többek között az, hogy annak idején ő is részese és, ha nem is olyan mértékben, mint Alenia maga, de mégiscsak elszenvedője volt azoknak az eseményeknek, amelyek oda vezettek, hogy most egyáltalán szükség van erre a bizonyos varázslatra. Ha azonban jelen lehetne akkor, amikor valamilyen szinten a világ felborított rendje helyre áll, az számára is egy út lezárása és egy új kezdete lenne mindenképpen.
Addig viszont amíg nem érnek ki a kertbe, és nem teríti maguk alá a pokrócot, amire leülhetnek, nem szólal meg. Köztben emésztgeti magában a hallottakat, de ritka az még mostanság is, hogy csupa jó hírt hall, bár amit Aleimordról megtudtak, avagy inkább nem tudtak meg, az még sem teljesen az, igaz a legrosszabbnál még mindig sokkal jobb.*
- Akkor ez egy kivételével csupa jó hír, sőt, a legelső a lehető legjobb. *foglalja is össze az eddig hallottakat, miközben elkezdi kipakolni, amit főleg Niának hozott, bár van nála annyi minden, hogy neki is jusson belőle, ha szeretne enni, vagy inni. A kellemes napsütésben, minden bizonnyal mind a kettő jól esne.
Bár tudja, hogy a Tanácsházán történtek, valamint persze Aleiord is fontos, és nem elhanyagolható témák, számára természetesen az Alenia karját visszaadó, és a többi általa tanult varázslat a legfontosabb, így rögtön rögtön ezzel is folytatja.*
- Szívesen megnézek bármilyen szakrális varázslatot, már csak szakmai érdeklődésből is. És biztos is vagyok benne, hogy sikerülni is fognak a varázslataid, nekem is mindig sikerülni szoktak. *mosolyodik el, nem feledkezve meg róla, hogy igaz nem életre-halálra, de a Mágustusán harcolt már szakrális mágus ellen, aki le is győzte a döntőben. Olvasni persze olvashat róla, de az mégsem ugyanaz, mint a saját két szemével látni és tapasztalni, de ezt a gondolatot most hagyja elillanni, mivel Nia hírei őt is valóban lelkessé és boldoggá tették.*
- De a legfontosabb varázslatban remélem, hogy tudok segíteni valahogy. *mondja, nem téve fel ezúttal kérdést. Ugyan valahogyan természetesnek veszi, hogy jelen lesz majd akkor, amikor a varázslat megtörténik, de úgy van vele, hogy azért nem árt tisztázni már az elején, hogy nem szándékozik Aleniát pont ekkor magára hagyni azért, hogy Szarvasligetben kecskéket etethessen.*
- De, ha mégsem, akkor is szeretnék mindenképpen melletted lenni közben. Azt pedig, hogy mikor szeretnéd megtenni, mikor érzed magadat felkészültnek rá, tényleg neked kell érezned, ebben sajnos nem tudok segíteni. Először arra gondoltam, hogy, amint megvan a varázslat, neki is láthatunk, de jobban belegondolva, tényleg furcsa lenne, ha most csak úgy fognánk magunkat, ennénk kicsit, majd visszamennénk a templomba nekilátni. Gondolom, hogy igényel is valamiféle komolyabb előkészületet. Mondjuk ettől még ne várjunk vele túl sokáig sem szerintem.
*Amit érvként felhozhatna emellett, inkább magában tartja, mert úgy véli, hogy Nia is tisztában van vele, hogy nem csak az élete lenne könnyebb újra két ép karral, hanem szimbolikus értelemben véve is addig nem zárulhat le teljesen a múlt, ameddig ezt nem cselekszik meg.*
- Hogy a Tanács előtt is jól alakult minden, annak őszintén örülök, hogy Aleimordról nem tudnak, azt viszont sajnálom. *mondja, és igyekszik ezt mély együttérzéssel mondani. Tény, hogy sohasem zárta különösebben a szívébe Alemirdot, ugyanakkor mégis Alenia testvére, akivel nyilván voltak együtt jó pillanataik is, ha más nem még akkor, amikor mind a ketten gyerekek voltak. És természetesen semmi rosszat nem is kívánt neki soha, más kérdés viszont, hogyha pusztán Alenia érdekeit nézi, akkor talán jobb lenne, ha sohasem derülne ki, hogy mi történt a bátyjával végül, mert abban biztos, hogy akár a haláláról kapnának hírt, akár élve bukkanna fel újra Artheniorban, Niát biztosan mindenképpen felzaklatná, pedig jelen állás szerint úgy tűnik, hogy éppen egy szebb jövő felé tartanak együtt.
De azt is pontosan tudja, hogy barátnője nyilván nem véletlenül keresi őt, mert az, hogy kiderítik, hogy végül mi történt vele, szintén hozzátartozik nála a múlt végleges lezárásához és egy új élet kezdetéhez, mint a varázslat, vagy rituálé, amit majd minden bizonnyal itt fognak végrehajtani.*
- Ez már biztos neked is eszedbe jutott, de ha a Tanács nem is tud róla semmit, akkor Orthusnak talán van ismerőse, vagy üzlettársa, aki ismerős Lihanechben. Esetleg őt, vagy őket meg lehetne kérni, hogy kezdjenek el kérdezősködni utána. Szerintem sokan a túlélő nemesek közül oda mentek elsőnek, ha nem is telepedtek le mind ott. Akitől mi vettük Szarvasligetet szintén oda költözött, igaz ő félig ott is élt már előtte is, ha jól emlékszem.
*Ennyit tud csak mondani, és kicsit bánja is már éppen emiatt, hogy nem beszélt Aleimordal akkor, amikor Szarvasligetben utoljára feltűnt, bár, ha megtette volna, nem biztos, hogy sokkal jobban informált lenne arról, hogy mik voltak az elf eredeti céljai, tekintve, hogy nem tűnt úgy, mint aki lelkileg és szellemileg túl jó állapotban van, és hát ez már nem is tegnapelőtt történt, de ettől még talán valamiféle nyom lehetne most, ha váltanak akkor legalább néhány szót egymással az akkor lehetséges jövőről.
Az ezen való tépelődés helyett inkább vág mindenesetre egy szelet kalácsot Aleniának és el is kezdi megvajazni neki. Attól, hogy ismét fontos dolgokról kell beszélniük, még érezhetik közben akár jól is magukat, ebben pedig biztos, hogy mint általában, a finom étel és ital most is segíteni fog.*
*Természetesen örül annak, hogy Nia szerint csinos, meg is köszöni, az ilyesmit tőle mindig sokkal nagyobb dicséretnek veszi, mintha hasonlót mondjuk Intathtól hallana, aki mindig olyan könnyed természetességgel bókol, mintha egyenesen erre született volna, vagy pedig bárki mástól, ahogyan persze annak is örül, hogy barátnője láthatóan mint mindig, most is örül neki.
Azt is örömmel veszi tudomásul, hogy sok mindenről kell beszélniük, mert ez mindenképpen azt jelenti, hogy távollétében is haladnak a dolgok. Nem mintha szemernyi kétsége is lett volna, hogy nem így van mindez, de azért jó erről megerősítést kapni újra és újra, éppen azért, mert Arthenornál azért még mindig jobban szeret szavasligetben időzni. Igaz mondjuk az is, hogy az, hogy Alenia is itt van, meglehetősen erős érv a számára egykor nagyon idegen és kissé tán nyomasztó város mellett.
Figyelmesen hallgatja a másik lányt, és amint Alenia elmondja neki a lehető lejobb hírt, amit csak hallhat, maga is fellelkesedik, miközben rengeteg kérdés vetődik fel benne hirtelen, például, hogy mennyire bonyolult maga a varázslat, illetve, hogy megcsinálhatják-e ők ketten csak úgy, vagy esetleg az itteni papok engedélye is kellene hozzá? Persze, ha utóbbi, akkor nem hiszi, hogy éppen ez lenne az akadály, és éppen Eeyr hívei tagadnák meg a segítséget egy Eeyr hívőtől.
Aztán persze kérdés az is, hogy hogyan működik. Lelki szemei előtt valamiféle bonyolult, inkább vallási szertartásra, mint általa használt mágia által létrehozható varázslatra emlékeztet, minderre a megérzésére pedig ráerősít, hogy az egésznek a középpontja egy oltár.
Már csak kíváncsiságból is végig szeretné nézni, de más oka is van erre természetesen, többek között az, hogy annak idején ő is részese és, ha nem is olyan mértékben, mint Alenia maga, de mégiscsak elszenvedője volt azoknak az eseményeknek, amelyek oda vezettek, hogy most egyáltalán szükség van erre a bizonyos varázslatra. Ha azonban jelen lehetne akkor, amikor valamilyen szinten a világ felborított rendje helyre áll, az számára is egy út lezárása és egy új kezdete lenne mindenképpen.
Addig viszont amíg nem érnek ki a kertbe, és nem teríti maguk alá a pokrócot, amire leülhetnek, nem szólal meg. Köztben emésztgeti magában a hallottakat, de ritka az még mostanság is, hogy csupa jó hírt hall, bár amit Aleimordról megtudtak, avagy inkább nem tudtak meg, az még sem teljesen az, igaz a legrosszabbnál még mindig sokkal jobb.*
- Akkor ez egy kivételével csupa jó hír, sőt, a legelső a lehető legjobb. *foglalja is össze az eddig hallottakat, miközben elkezdi kipakolni, amit főleg Niának hozott, bár van nála annyi minden, hogy neki is jusson belőle, ha szeretne enni, vagy inni. A kellemes napsütésben, minden bizonnyal mind a kettő jól esne.
Bár tudja, hogy a Tanácsházán történtek, valamint persze Aleiord is fontos, és nem elhanyagolható témák, számára természetesen az Alenia karját visszaadó, és a többi általa tanult varázslat a legfontosabb, így rögtön rögtön ezzel is folytatja.*
- Szívesen megnézek bármilyen szakrális varázslatot, már csak szakmai érdeklődésből is. És biztos is vagyok benne, hogy sikerülni is fognak a varázslataid, nekem is mindig sikerülni szoktak. *mosolyodik el, nem feledkezve meg róla, hogy igaz nem életre-halálra, de a Mágustusán harcolt már szakrális mágus ellen, aki le is győzte a döntőben. Olvasni persze olvashat róla, de az mégsem ugyanaz, mint a saját két szemével látni és tapasztalni, de ezt a gondolatot most hagyja elillanni, mivel Nia hírei őt is valóban lelkessé és boldoggá tették.*
- De a legfontosabb varázslatban remélem, hogy tudok segíteni valahogy. *mondja, nem téve fel ezúttal kérdést. Ugyan valahogyan természetesnek veszi, hogy jelen lesz majd akkor, amikor a varázslat megtörténik, de úgy van vele, hogy azért nem árt tisztázni már az elején, hogy nem szándékozik Aleniát pont ekkor magára hagyni azért, hogy Szarvasligetben kecskéket etethessen.*
- De, ha mégsem, akkor is szeretnék mindenképpen melletted lenni közben. Azt pedig, hogy mikor szeretnéd megtenni, mikor érzed magadat felkészültnek rá, tényleg neked kell érezned, ebben sajnos nem tudok segíteni. Először arra gondoltam, hogy, amint megvan a varázslat, neki is láthatunk, de jobban belegondolva, tényleg furcsa lenne, ha most csak úgy fognánk magunkat, ennénk kicsit, majd visszamennénk a templomba nekilátni. Gondolom, hogy igényel is valamiféle komolyabb előkészületet. Mondjuk ettől még ne várjunk vele túl sokáig sem szerintem.
*Amit érvként felhozhatna emellett, inkább magában tartja, mert úgy véli, hogy Nia is tisztában van vele, hogy nem csak az élete lenne könnyebb újra két ép karral, hanem szimbolikus értelemben véve is addig nem zárulhat le teljesen a múlt, ameddig ezt nem cselekszik meg.*
- Hogy a Tanács előtt is jól alakult minden, annak őszintén örülök, hogy Aleimordról nem tudnak, azt viszont sajnálom. *mondja, és igyekszik ezt mély együttérzéssel mondani. Tény, hogy sohasem zárta különösebben a szívébe Alemirdot, ugyanakkor mégis Alenia testvére, akivel nyilván voltak együtt jó pillanataik is, ha más nem még akkor, amikor mind a ketten gyerekek voltak. És természetesen semmi rosszat nem is kívánt neki soha, más kérdés viszont, hogyha pusztán Alenia érdekeit nézi, akkor talán jobb lenne, ha sohasem derülne ki, hogy mi történt a bátyjával végül, mert abban biztos, hogy akár a haláláról kapnának hírt, akár élve bukkanna fel újra Artheniorban, Niát biztosan mindenképpen felzaklatná, pedig jelen állás szerint úgy tűnik, hogy éppen egy szebb jövő felé tartanak együtt.
De azt is pontosan tudja, hogy barátnője nyilván nem véletlenül keresi őt, mert az, hogy kiderítik, hogy végül mi történt vele, szintén hozzátartozik nála a múlt végleges lezárásához és egy új élet kezdetéhez, mint a varázslat, vagy rituálé, amit majd minden bizonnyal itt fognak végrehajtani.*
- Ez már biztos neked is eszedbe jutott, de ha a Tanács nem is tud róla semmit, akkor Orthusnak talán van ismerőse, vagy üzlettársa, aki ismerős Lihanechben. Esetleg őt, vagy őket meg lehetne kérni, hogy kezdjenek el kérdezősködni utána. Szerintem sokan a túlélő nemesek közül oda mentek elsőnek, ha nem is telepedtek le mind ott. Akitől mi vettük Szarvasligetet szintén oda költözött, igaz ő félig ott is élt már előtte is, ha jól emlékszem.
*Ennyit tud csak mondani, és kicsit bánja is már éppen emiatt, hogy nem beszélt Aleimordal akkor, amikor Szarvasligetben utoljára feltűnt, bár, ha megtette volna, nem biztos, hogy sokkal jobban informált lenne arról, hogy mik voltak az elf eredeti céljai, tekintve, hogy nem tűnt úgy, mint aki lelkileg és szellemileg túl jó állapotban van, és hát ez már nem is tegnapelőtt történt, de ettől még talán valamiféle nyom lehetne most, ha váltanak akkor legalább néhány szót egymással az akkor lehetséges jövőről.
Az ezen való tépelődés helyett inkább vág mindenesetre egy szelet kalácsot Aleniának és el is kezdi megvajazni neki. Attól, hogy ismét fontos dolgokról kell beszélniük, még érezhetik közben akár jól is magukat, ebben pedig biztos, hogy mint általában, a finom étel és ital most is segíteni fog.*
3884. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-14 22:32:32
Üzenet elküldve: 2024-06-14 22:32:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hálaadás//
*Valóban már akkor észreveszi a közeledő Luninari-t, mikor még messze jár az asztalától, ezért egy kedves, széles mosollyal üdvözli először barátnőjét, majd mikor teljesen odaért hozzá, akkor köszönti szóban is.*
- Szia, milyen csinos vagy! *Mosolyog rá. Nyilván Luni ruhája tűnik fel neki először, hisz mostanában egyáltalán nem látta szoknyában, elegánsan, úgyhogy most kifejezetten örül, hogy így látja.*
- Nos, igen, az egész napot itt töltöttem, de meg is lett az eredménye. *El is kezdene mesélni azokról az eredményekről, ha Luninari nem folytatná rögtön a mondandóját azzal, hogy ezernyi jósággal kínálja, hogy Alenia kedvére elveszhessen, ha akar. Na jó, abban azért talán nem, de a vajas kalács és a tea ígérete hamar meggyőzi őt róla, hogy valóban ideje szünetet tartani.*
- Azt hiszem, hogy igazad van. Ma még nem igazán ettem, de te mindenre gondolsz. *Hangos puffanással, meg a mellékhatásként felszálló porfelhővel megküzdve csukja be azt a könyvet, amit épp tanulmányozott, ezzel egyértelműen jelezve a válaszát, márpedig azt, hogy sem a kalács, sem a tea nincs biztonságban előlük.*
- Támogatom az ötletet, menjünk ki! Beszélni meg, ó, ha tudnád! Rengeteg mindenről kell beszélnünk. Például arról, hogy azt hiszem, célegyenesbe kerültem, ami mágiát illeti. Megtaláltam, amit kerestem. A varázslatot, ami szükséges ahhoz, hogy visszakapjam a karomat. A nehézség benne az, hogy nagyon speciális helyen kell csinálni. Egy olyan oltár előtt, ahol Eeyr jelenléte különösen erős, de úgy gondolom, hogy ez a templom megfelelő hozzá.
*El is kezdi rögtön újságolni a tanulmányaival kapcsolatos sikereket. Látszik is rajta, hogy mennyire lelkes lett emiatt. Nem is csoda, hisz valóban egy karnyújtásnyira került attól, hogy legalább a teste a régi legyen, ha a lelke már nem is lesz.*
- Viszont nem akarom még használni. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy még nem jött el az ideje. Azonban tanultam ám más hasznos varázslatot is, nem csak Eeyr tollából, hanem Teysustól is. Ha van kedved, némelyiket még meg is mutathatom. Már, ha sikerül persze. Nem sokat varázsoltam még életemben, nem tudom, hogy a bonyolultabb igék, hogy fognak sikerülni.
*Miközben magyaráz, nem csak a szája, de a lába is jár, így eddigre már ki is érnek a templomkertbe, ahol valóban érezni még a nap melegét is egy kicsikét.*
- Ó, és igen. Voltam a Tanácsházán is. Azt kell mondjam, minden jobban alakult, mint ahogy arra számítottam, kivéve Aleimord ügye. Róla a tanács sem tud semmit. Eltűntként van feljegyezve. *Ennek a témának a kifejtésébe viszont nem kezd bele addig, amíg nem helyezkedtek el rendesen a pokrócon.*
*Valóban már akkor észreveszi a közeledő Luninari-t, mikor még messze jár az asztalától, ezért egy kedves, széles mosollyal üdvözli először barátnőjét, majd mikor teljesen odaért hozzá, akkor köszönti szóban is.*
- Szia, milyen csinos vagy! *Mosolyog rá. Nyilván Luni ruhája tűnik fel neki először, hisz mostanában egyáltalán nem látta szoknyában, elegánsan, úgyhogy most kifejezetten örül, hogy így látja.*
- Nos, igen, az egész napot itt töltöttem, de meg is lett az eredménye. *El is kezdene mesélni azokról az eredményekről, ha Luninari nem folytatná rögtön a mondandóját azzal, hogy ezernyi jósággal kínálja, hogy Alenia kedvére elveszhessen, ha akar. Na jó, abban azért talán nem, de a vajas kalács és a tea ígérete hamar meggyőzi őt róla, hogy valóban ideje szünetet tartani.*
- Azt hiszem, hogy igazad van. Ma még nem igazán ettem, de te mindenre gondolsz. *Hangos puffanással, meg a mellékhatásként felszálló porfelhővel megküzdve csukja be azt a könyvet, amit épp tanulmányozott, ezzel egyértelműen jelezve a válaszát, márpedig azt, hogy sem a kalács, sem a tea nincs biztonságban előlük.*
- Támogatom az ötletet, menjünk ki! Beszélni meg, ó, ha tudnád! Rengeteg mindenről kell beszélnünk. Például arról, hogy azt hiszem, célegyenesbe kerültem, ami mágiát illeti. Megtaláltam, amit kerestem. A varázslatot, ami szükséges ahhoz, hogy visszakapjam a karomat. A nehézség benne az, hogy nagyon speciális helyen kell csinálni. Egy olyan oltár előtt, ahol Eeyr jelenléte különösen erős, de úgy gondolom, hogy ez a templom megfelelő hozzá.
*El is kezdi rögtön újságolni a tanulmányaival kapcsolatos sikereket. Látszik is rajta, hogy mennyire lelkes lett emiatt. Nem is csoda, hisz valóban egy karnyújtásnyira került attól, hogy legalább a teste a régi legyen, ha a lelke már nem is lesz.*
- Viszont nem akarom még használni. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy még nem jött el az ideje. Azonban tanultam ám más hasznos varázslatot is, nem csak Eeyr tollából, hanem Teysustól is. Ha van kedved, némelyiket még meg is mutathatom. Már, ha sikerül persze. Nem sokat varázsoltam még életemben, nem tudom, hogy a bonyolultabb igék, hogy fognak sikerülni.
*Miközben magyaráz, nem csak a szája, de a lába is jár, így eddigre már ki is érnek a templomkertbe, ahol valóban érezni még a nap melegét is egy kicsikét.*
- Ó, és igen. Voltam a Tanácsházán is. Azt kell mondjam, minden jobban alakult, mint ahogy arra számítottam, kivéve Aleimord ügye. Róla a tanács sem tud semmit. Eltűntként van feljegyezve. *Ennek a témának a kifejtésébe viszont nem kezd bele addig, amíg nem helyezkedtek el rendesen a pokrócon.*
3883. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-13 19:51:22
Üzenet elküldve: 2024-06-13 19:51:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hálaadás//
*Nem kezdte túl régen, de úgy érzi, hogy egészen jól megszokta már azt, hogy egyszerre két helyet is az otthonának nevezhet, mindkét helyen dolgozik, ha nagyon hasonlóképpen, de mégis mást, ahogyan a környezet is más, ez által pedig a hangulat is, ami körbeveszi őt.
A renoválás napja óta eltelt nem túl sok nap alatt éppen volt annyi ideje, hogy eltöltsön egy kis időt Szarvasligetben és előkészítsen ott egy szép szobát Aleniának. Kicsit izgul emiatt, fél tőle, hogy barátnője unatkozni fog majd náluk, ugyanakkor azt is reméli, hogy azok után, hogy annyi minden történt itt mostanában, talán ráérez majd kicsit a vidéki élet nyugalmának a hangulatára, és legalább egy kellemes estét eltölthet majd vele odakint a szabad ég alatt kettesben a tó partján lévő tűzrakó mellett, miközben apró kis semmiségekről beszélnek, és nézik a csillagokat az arcukat fürdető holdfény társaságában.
A lényeg mégsem ez. Őszintén reméli, és nem csak Eeyr közbenjárását kérte már ebben, hanem az általa gyerekkorában és édesanyja által is tisztelt istenségeket is, hogy végre Intath is legyen már otthon, mire ők ketten majd hazaérnek oda.
De ez még persze nyilván kicsit odébb. Nem tudja, bár természetesen már nagyon kíváncsi rá, hogy Alenia és Orthus pontosan mit intéztek el a Tanácsházán, mert az, hogy mikor hagyhatják maguk mögött kicsit a várost, hogy pihenjenek, nyilván valamennyire ezen is múlik majd. Más kérdés persze, hogy neki egy szarvasligeti tartózkodás sem feltétlenül pihenés, hiszen van és lesz ott dolga elég, de a továbbra sem bánja ezt legkevésbé sem.
De egyelőre most még itt van, és mivel Nia üzenete eljutott hozzá, arról hogy ma hol találja, miután visszatért a rezidenciára, sokat nem is késlekedett, miután még ott is mindent elrendezett, amire csak lehetősége volt.
Utazásokhoz használt ruhájából végre át is öltözött. Ha fűző ezúttal nincs is rajta, de egy vidámságot sugárzó, hátát majdnem meztelenül hagyó sárga ruhát vett fel, ami mégsem túl harsányan sárga ahhoz, hogy túlságosan harsány is legyen egy Eeyr templomhoz, bár talán ez sem lenne baj, ha már az istennő a fényt és a szeretetet képviseli ebben a világban.
Amit viszont hátából a ruha kissé tán kihívóan meztelenül hagy azt nagyjából teljesen el is takarja szabadjára engedett fekete haja.
Mindent egybevetve mindenesetre végre élvezheti kissé vékonyabb ruhában és több szabadon hagyott bőrrel a nap melegét, mint eddig, és hogy végre olyan idő van újra, hogy nem szükséges feltétlenül köpenyt és csizmát hordania, hogy ne fázzon, hanem egyszerűen csak lehessen, ahogyan lenni szeret.
Sőt, a Templom felé vezető úton mintha kissé azt érzékelte volna, hogy nem csak ő az egyetlen a városban, aki pontosan így érez. Kicsit, mintha öntudatlanul mindenki rohanna köszönteni az új évszakot köszöntő napot.
Az ő kedve persze nem csak az idő miatt jó, és nagyon furcsa, de határozottan kellemes élmény a számára, hogy életében először kerekedett benne felül igazán a pesszimizmus felett az optimizmus. Ugyan újra és újra figyelmezteti magát arra, hogy nem szabad, hogy lankadjon az ébersége, de abban is teljesen biztos, hogy Alenia visszatérésével végre jobbra fordultak a dolgok, igazán jóra.
Azt is pontosan tudja, hogy nem illik elfelejteni, hogy mindezért kinek, vagy legkevesebb kinek is tartozik hálával. Mert nagy győzelmet arattak, már most, hogy éppen csak elkezdték a munkát a jövőért, maga az élet győzött azzal, hogy Alenia "visszatért." Nem tud erre máshogy gondolni, ha akarna sem tudna. Bármilyen próba is vár még rájuk a sorstól, jelenleg sokkal inkább bizakodóbb és hálás most, mint volt és lehetett volna korábban.
Amint a számára kicsit még mindig szokatlan templomba belép, természetesen nem mulasztja el, hogy szemeit behunyva és féltérdre ereszkedve elmondja maga hálaimáját, persze csak csendben és hangok nélkül, ennek ellenére örül, hogy éppen magányos látogató.
Aztán persze megy tovább
Céljához érve látja, hogy Nia elmélyedt könyviben, ezért halkan húzza ki magának az asztalnál a vele szemben lévő széket és ül le.
Annak ellenére, hogy nem teljesen érzi magát idegennek itt, kicsit zavarba ejtő és nem is tudja, hogy pontosan minek is lássa magát. Igazság szerint szereti a gondoskodó anyuka, kishúg, vagy éppen nővér szerepét, amelyek közül egyik sem lehet. De legjobb barátnő, amire mindig is vágyott, hogy az legyen még igen.*
- Szia! *köszön halkan, remélve, hogy Nia eddig is felfigyelt rá, miközben korábban elindult felé. Bár ezernyi kérdése lenne, de egyelőre csak saját gondolatait közli, még mindig, ha nem is suttogva, de azért halkan, templomhoz és könyvtárhoz illően.*
- Biztosan itt ültél egész nap, és tanultál. Pont ezt csináltam a toronyban én is. De néha pihenni is kellene. Kéne. Nem vagy éhes? Szomjas? Hoztam friss kalácsot és vajat, és vizet meg árpateát. Biztosan jól fog esni. *mondja, miközben szelíd félmosoly húzódik az ajkaira.*
- Kis ereje talán még vant fent a napnak. Pokróc is van a táskámban, amire leülhetünk. *jegyzi még meg, mert érzi, hogy ez talán most így kevés talán, mivel az egy dolog, hogy hozott Niának, amit talán szívesen enne és inna, de azt is, hogy a komoly dolgokat lehet nem itt kellene a könyvtárban fojtott hangon megbeszélni.
Ettől függetlenül reméli, hogy az is sápadt arcára van írva, hogyha Nia nem szeretne felmenni a kertbe, talán még itt sem illetlen kosár felett enni és abba morzsálni részéről, illetve átbeszélni azt, hogy miről maradt le ameddig éppen nem tudott mellette lenni.*
- Kiülhetnénk a kertbe is akár. Biztos sok mindenről kell most beszélnünk.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.13 19:53:48
*Nem kezdte túl régen, de úgy érzi, hogy egészen jól megszokta már azt, hogy egyszerre két helyet is az otthonának nevezhet, mindkét helyen dolgozik, ha nagyon hasonlóképpen, de mégis mást, ahogyan a környezet is más, ez által pedig a hangulat is, ami körbeveszi őt.
A renoválás napja óta eltelt nem túl sok nap alatt éppen volt annyi ideje, hogy eltöltsön egy kis időt Szarvasligetben és előkészítsen ott egy szép szobát Aleniának. Kicsit izgul emiatt, fél tőle, hogy barátnője unatkozni fog majd náluk, ugyanakkor azt is reméli, hogy azok után, hogy annyi minden történt itt mostanában, talán ráérez majd kicsit a vidéki élet nyugalmának a hangulatára, és legalább egy kellemes estét eltölthet majd vele odakint a szabad ég alatt kettesben a tó partján lévő tűzrakó mellett, miközben apró kis semmiségekről beszélnek, és nézik a csillagokat az arcukat fürdető holdfény társaságában.
A lényeg mégsem ez. Őszintén reméli, és nem csak Eeyr közbenjárását kérte már ebben, hanem az általa gyerekkorában és édesanyja által is tisztelt istenségeket is, hogy végre Intath is legyen már otthon, mire ők ketten majd hazaérnek oda.
De ez még persze nyilván kicsit odébb. Nem tudja, bár természetesen már nagyon kíváncsi rá, hogy Alenia és Orthus pontosan mit intéztek el a Tanácsházán, mert az, hogy mikor hagyhatják maguk mögött kicsit a várost, hogy pihenjenek, nyilván valamennyire ezen is múlik majd. Más kérdés persze, hogy neki egy szarvasligeti tartózkodás sem feltétlenül pihenés, hiszen van és lesz ott dolga elég, de a továbbra sem bánja ezt legkevésbé sem.
De egyelőre most még itt van, és mivel Nia üzenete eljutott hozzá, arról hogy ma hol találja, miután visszatért a rezidenciára, sokat nem is késlekedett, miután még ott is mindent elrendezett, amire csak lehetősége volt.
Utazásokhoz használt ruhájából végre át is öltözött. Ha fűző ezúttal nincs is rajta, de egy vidámságot sugárzó, hátát majdnem meztelenül hagyó sárga ruhát vett fel, ami mégsem túl harsányan sárga ahhoz, hogy túlságosan harsány is legyen egy Eeyr templomhoz, bár talán ez sem lenne baj, ha már az istennő a fényt és a szeretetet képviseli ebben a világban.
Amit viszont hátából a ruha kissé tán kihívóan meztelenül hagy azt nagyjából teljesen el is takarja szabadjára engedett fekete haja.
Mindent egybevetve mindenesetre végre élvezheti kissé vékonyabb ruhában és több szabadon hagyott bőrrel a nap melegét, mint eddig, és hogy végre olyan idő van újra, hogy nem szükséges feltétlenül köpenyt és csizmát hordania, hogy ne fázzon, hanem egyszerűen csak lehessen, ahogyan lenni szeret.
Sőt, a Templom felé vezető úton mintha kissé azt érzékelte volna, hogy nem csak ő az egyetlen a városban, aki pontosan így érez. Kicsit, mintha öntudatlanul mindenki rohanna köszönteni az új évszakot köszöntő napot.
Az ő kedve persze nem csak az idő miatt jó, és nagyon furcsa, de határozottan kellemes élmény a számára, hogy életében először kerekedett benne felül igazán a pesszimizmus felett az optimizmus. Ugyan újra és újra figyelmezteti magát arra, hogy nem szabad, hogy lankadjon az ébersége, de abban is teljesen biztos, hogy Alenia visszatérésével végre jobbra fordultak a dolgok, igazán jóra.
Azt is pontosan tudja, hogy nem illik elfelejteni, hogy mindezért kinek, vagy legkevesebb kinek is tartozik hálával. Mert nagy győzelmet arattak, már most, hogy éppen csak elkezdték a munkát a jövőért, maga az élet győzött azzal, hogy Alenia "visszatért." Nem tud erre máshogy gondolni, ha akarna sem tudna. Bármilyen próba is vár még rájuk a sorstól, jelenleg sokkal inkább bizakodóbb és hálás most, mint volt és lehetett volna korábban.
Amint a számára kicsit még mindig szokatlan templomba belép, természetesen nem mulasztja el, hogy szemeit behunyva és féltérdre ereszkedve elmondja maga hálaimáját, persze csak csendben és hangok nélkül, ennek ellenére örül, hogy éppen magányos látogató.
Aztán persze megy tovább
Céljához érve látja, hogy Nia elmélyedt könyviben, ezért halkan húzza ki magának az asztalnál a vele szemben lévő széket és ül le.
Annak ellenére, hogy nem teljesen érzi magát idegennek itt, kicsit zavarba ejtő és nem is tudja, hogy pontosan minek is lássa magát. Igazság szerint szereti a gondoskodó anyuka, kishúg, vagy éppen nővér szerepét, amelyek közül egyik sem lehet. De legjobb barátnő, amire mindig is vágyott, hogy az legyen még igen.*
- Szia! *köszön halkan, remélve, hogy Nia eddig is felfigyelt rá, miközben korábban elindult felé. Bár ezernyi kérdése lenne, de egyelőre csak saját gondolatait közli, még mindig, ha nem is suttogva, de azért halkan, templomhoz és könyvtárhoz illően.*
- Biztosan itt ültél egész nap, és tanultál. Pont ezt csináltam a toronyban én is. De néha pihenni is kellene. Kéne. Nem vagy éhes? Szomjas? Hoztam friss kalácsot és vajat, és vizet meg árpateát. Biztosan jól fog esni. *mondja, miközben szelíd félmosoly húzódik az ajkaira.*
- Kis ereje talán még vant fent a napnak. Pokróc is van a táskámban, amire leülhetünk. *jegyzi még meg, mert érzi, hogy ez talán most így kevés talán, mivel az egy dolog, hogy hozott Niának, amit talán szívesen enne és inna, de azt is, hogy a komoly dolgokat lehet nem itt kellene a könyvtárban fojtott hangon megbeszélni.
Ettől függetlenül reméli, hogy az is sápadt arcára van írva, hogyha Nia nem szeretne felmenni a kertbe, talán még itt sem illetlen kosár felett enni és abba morzsálni részéről, illetve átbeszélni azt, hogy miről maradt le ameddig éppen nem tudott mellette lenni.*
- Kiülhetnénk a kertbe is akár. Biztos sok mindenről kell most beszélnünk.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.13 19:53:48
3882. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-12 22:04:59
Üzenet elküldve: 2024-06-12 22:04:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Átkozott rontás//
*A könyvek a helyükre kerülnek, egészen kellemes kikapcsolódás ez, főleg hogy a könyvtárban igencsak Rorkir kedvére való idő van. Nincs se túl meleg, se túl hideg érzésre. Meg aztán ez igencsak idegen környezet neki.*
-Beorhtio.
*Ismétli el a nevet, hogy biztosan jól mondja ki, és biccent hozzá egy erőteljeset. Mintha csak gondolatban kezet fogna vele.*
-Démonok hát, verje meg a mennkő őket!
*Grimaszol, ahogy eszébe jut az az érzés mikor az az alakváltó rátekerte csápjait.*
-Hogyne Beorhtio, de nem vagyok úr. Csak... Rorkir.
*Nem rivall rá, csak nem érzi szükségét az efféle modornak. Főleg nem a barbárral. No persze neki fogalma sincs arról, hogy egyesek ezt nem másokért, hanem magukért teszik.*
-Kössz!
*Feleli, majd leül az asztalhoz. Már azt is kellemetlen lehet nézni, ahogy ügyetlenül a kezébe veszi az egyik papirost. Talán Beorhtionak ez nem tűnik soknak, Rorkir azonban egész életében összesen nem volt ennyi írott szó társaságában. Nagy nehezen maga elé veszi az első írományt ami a kezébe akad, majd vaskos ujjait az első szóhoz illesztve, dörmögő hangján megpróbál olvasni. Persze ez nem megy magában, úgyhogy hangosan küzd meg minden egyes betűvel, már amelyiket érti.*
-Ez a k...kéz-ti-rat, nem nem.*Bosszankodik ahogy belehibáz.* Ké-z-ir-at az egykori m.*Nagy levegőt vesz majd az M betűt jól megnyomja, mintha azzal könnyebben jönne a következő hang a szájára.* Mester! Mester.
*Ismétli el a szót, s csak mint egy óvodás gyermek, úgy próbálkozik. Ha így halad, valószínűleg hatokat fog itt tölteni, mire jut valamire, s akkor sem biztos hogy a kibogozott információt meg is fogja érteni, de nem adja fel. Talán a szellemek megsajnálják, mert hogy magától nem jut eszébe, hogy Beorhtio-t kérje meg rá hogy segítsen neki. Egyelőre.*
*A könyvek a helyükre kerülnek, egészen kellemes kikapcsolódás ez, főleg hogy a könyvtárban igencsak Rorkir kedvére való idő van. Nincs se túl meleg, se túl hideg érzésre. Meg aztán ez igencsak idegen környezet neki.*
-Beorhtio.
*Ismétli el a nevet, hogy biztosan jól mondja ki, és biccent hozzá egy erőteljeset. Mintha csak gondolatban kezet fogna vele.*
-Démonok hát, verje meg a mennkő őket!
*Grimaszol, ahogy eszébe jut az az érzés mikor az az alakváltó rátekerte csápjait.*
-Hogyne Beorhtio, de nem vagyok úr. Csak... Rorkir.
*Nem rivall rá, csak nem érzi szükségét az efféle modornak. Főleg nem a barbárral. No persze neki fogalma sincs arról, hogy egyesek ezt nem másokért, hanem magukért teszik.*
-Kössz!
*Feleli, majd leül az asztalhoz. Már azt is kellemetlen lehet nézni, ahogy ügyetlenül a kezébe veszi az egyik papirost. Talán Beorhtionak ez nem tűnik soknak, Rorkir azonban egész életében összesen nem volt ennyi írott szó társaságában. Nagy nehezen maga elé veszi az első írományt ami a kezébe akad, majd vaskos ujjait az első szóhoz illesztve, dörmögő hangján megpróbál olvasni. Persze ez nem megy magában, úgyhogy hangosan küzd meg minden egyes betűvel, már amelyiket érti.*
-Ez a k...kéz-ti-rat, nem nem.*Bosszankodik ahogy belehibáz.* Ké-z-ir-at az egykori m.*Nagy levegőt vesz majd az M betűt jól megnyomja, mintha azzal könnyebben jönne a következő hang a szájára.* Mester! Mester.
*Ismétli el a szót, s csak mint egy óvodás gyermek, úgy próbálkozik. Ha így halad, valószínűleg hatokat fog itt tölteni, mire jut valamire, s akkor sem biztos hogy a kibogozott információt meg is fogja érteni, de nem adja fel. Talán a szellemek megsajnálják, mert hogy magától nem jut eszébe, hogy Beorhtio-t kérje meg rá hogy segítsen neki. Egyelőre.*
3881. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-06-12 20:25:52
Üzenet elküldve: 2024-06-12 20:25:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Átkozott rontás//
*A csuhás a hallott névre biccent egyet, jelezve, hogy az eszébe vési. Aztán az ő húsos ajkai is szóra nyílnak.*
- Beorhtio vagyok. Most én felelek a könyvtár rendjéért.
*A korábbi ijedelemnek most már nyoma sincs a kölyökképű alak arcán. A melák egyelőre nem adja jelét annak, hogy bajt keverni jött. Ha pedig tényleg a tudás, ami a társaságába vonzotta, akkor örömmel segít neki bármiben. Főleg azok után, hogy a nagyember egy zokszó nélkül teljesíti a kérését.*
- Démonok és démoni átkok…
*Képzeletében szisztematikusan végigpörgeti a polcokon megtalálható könyveket, és pergamenneket, az emlékeiben olyan címszavak után kutatva, amelyek a legjobban ráilleszthetőek az imént hallott kifejezésekre. Csalódottan grimaszol, mikor csupán egy fél tucat, lazán kapcsolódó mű jut csak az eszébe. Végül is nem csoda. Ez itt Eeyr temploma. Az ilyesfajta tudás legfeljebb egy szűk körnek érhető el.*
- Várjon itt, uram, mindjárt visszajövök!
*Szaporán szedi az apró lábait, s néhány szívdobbanásnyi idő múlva egy nagy kupac irománnyal tér vissza, amiket a polcokkal körül zárt asztalra helyez.*
- Ez minden, amit össze tudtam szedni a témában.
*Ezzel sarkon fordul, és elkezdi kielemezni Rorkir munkáját. Nagyon reméli, hogy nem talál semmit, ami miatt újra neki kell állnia a rendezésnek.*
*A csuhás a hallott névre biccent egyet, jelezve, hogy az eszébe vési. Aztán az ő húsos ajkai is szóra nyílnak.*
- Beorhtio vagyok. Most én felelek a könyvtár rendjéért.
*A korábbi ijedelemnek most már nyoma sincs a kölyökképű alak arcán. A melák egyelőre nem adja jelét annak, hogy bajt keverni jött. Ha pedig tényleg a tudás, ami a társaságába vonzotta, akkor örömmel segít neki bármiben. Főleg azok után, hogy a nagyember egy zokszó nélkül teljesíti a kérését.*
- Démonok és démoni átkok…
*Képzeletében szisztematikusan végigpörgeti a polcokon megtalálható könyveket, és pergamenneket, az emlékeiben olyan címszavak után kutatva, amelyek a legjobban ráilleszthetőek az imént hallott kifejezésekre. Csalódottan grimaszol, mikor csupán egy fél tucat, lazán kapcsolódó mű jut csak az eszébe. Végül is nem csoda. Ez itt Eeyr temploma. Az ilyesfajta tudás legfeljebb egy szűk körnek érhető el.*
- Várjon itt, uram, mindjárt visszajövök!
*Szaporán szedi az apró lábait, s néhány szívdobbanásnyi idő múlva egy nagy kupac irománnyal tér vissza, amiket a polcokkal körül zárt asztalra helyez.*
- Ez minden, amit össze tudtam szedni a témában.
*Ezzel sarkon fordul, és elkezdi kielemezni Rorkir munkáját. Nagyon reméli, hogy nem talál semmit, ami miatt újra neki kell állnia a rendezésnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3973-3992