Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 196 (3901. - 3920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3920. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-03 12:53:08
Üzenet elküldve: 2024-10-03 12:53:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* A nőszemély a vártnál kellemesebben fogadja, ahogyan Derk elrángatja a kíváncsiskodó szemek elől. Hát nem is ismer rá a nőre! Talán az a röpke idő, míg távol voltak egymástól megváltoztatta volna? Talán történt valami, aminek hatására szerzett egy kis modort maga mellé? Esetleg valaki agyonverte és az hozta meg a józan eszét? Ezeket a gondolatokat olyan gyorsan töri el a csípős beszólásaival, amilyen gyorsan jöttek. Pedig már reménykedett. Ezzel is bizonyítva, hogy a férfiak teljesen megfeledkeznek minden veszekedésről később, nem úgy, mint a nők! *
- Csak szeretnéd! * Elkezd halkan kacagni. Elvégre még mindig egy könyvtárban vannak. * Előbb akasztanak fel a tiltott tanok tanulása és üldözése miatt!
* Már válaszolna a kérdésre, de érkezik a gyerekes beszólás, aminek következtében Derk elnémul, és csak kérdően bámulja a nőszemélyt. *
~ És ez egy felnőtt példány? ~
- Valami olyasmi. Jobb, mint amit te csinálsz! Itt nem szolgálnak azzal, amit keresel. Itt főleg csak sima feljegyzések, történelem és mesék vannak. Semmi sötét dolgok. Elvégre ez Eeyr temploma. Mellesleg hétköznapi emberek nem képesek használni azt a mágiát, vagy az ahhoz hasonló tudást.
* A nőszemély a vártnál kellemesebben fogadja, ahogyan Derk elrángatja a kíváncsiskodó szemek elől. Hát nem is ismer rá a nőre! Talán az a röpke idő, míg távol voltak egymástól megváltoztatta volna? Talán történt valami, aminek hatására szerzett egy kis modort maga mellé? Esetleg valaki agyonverte és az hozta meg a józan eszét? Ezeket a gondolatokat olyan gyorsan töri el a csípős beszólásaival, amilyen gyorsan jöttek. Pedig már reménykedett. Ezzel is bizonyítva, hogy a férfiak teljesen megfeledkeznek minden veszekedésről később, nem úgy, mint a nők! *
- Csak szeretnéd! * Elkezd halkan kacagni. Elvégre még mindig egy könyvtárban vannak. * Előbb akasztanak fel a tiltott tanok tanulása és üldözése miatt!
* Már válaszolna a kérdésre, de érkezik a gyerekes beszólás, aminek következtében Derk elnémul, és csak kérdően bámulja a nőszemélyt. *
~ És ez egy felnőtt példány? ~
- Valami olyasmi. Jobb, mint amit te csinálsz! Itt nem szolgálnak azzal, amit keresel. Itt főleg csak sima feljegyzések, történelem és mesék vannak. Semmi sötét dolgok. Elvégre ez Eeyr temploma. Mellesleg hétköznapi emberek nem képesek használni azt a mágiát, vagy az ahhoz hasonló tudást.
3919. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-03 11:15:05
Üzenet elküldve: 2024-10-03 11:15:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Bár a pap válaszát várná, de meglepetésére, Derk elrángatja a könyvtáros elől. Most nem ellenkezik ellene, hagyja hogy a férfi a könyv erődje mögé vezesse. Nem minden könyv címét látja, de a férfi jó nagy kutató munkába vetette bele magát. A csend ami rájuk ül, amikor helyet foglalnak egyenesen fülsüketítő. A hirtelen jött zaj, amit a férfi produkciója okozott, és a mentegetőzése életet lehelt a könyvtárba, de most hogy helyet foglaltak, újra a mély csönd az úr. Már amennyiben Derk suttogása nem kelt nagy robajt. Nem érti a férfi reakcióját. Csak ma találkoztak és nem a legjobb körülmények között. A feszültség kettejük között tapintható volt már korábban is, szóval nem érti miért is próbálja megmenteni, megint. A férfi kiolvashatja a tekintetéből a kíváncsiságot és még egy adag dühöt is. A férfi elengedi karját, így azokat nem kell drámaian kiszakítania a férfi szorításából, hogy végül a könyvoszlopokat ledöntse. Ahogy a férfi végez rajta van a sor, hogy válaszoljon.*
-Mi közöd hozzá, hogy mit akarok keresni? A nekromancia nem is lenne rossz ötlet. Legalább ha elteszlek láb alól, akkor felélesztelek és újra a másvilágba küldhetlek.
*Ő is halkan, suttogva szól. Nagy levegőt vesz és a második kérdésre is válaszol. Előtte azért élesen és feltűnően végigméri a férfit tetőtől talpig.*
-Nem!
*Válaszolja kurtán. Magában azért mosolyog a szellemességén, kívül viszont tartva a morcos arckifejezését.*
-Ha már annyira kutakodunk, akkor te mit keresel itt? Tündérmeséket az esti alváshoz?
*Ő maga is érzi gyerekes visszavágása gyengeségét, de nem jut más az eszébe. Annak ellenére, hogy a férfi elrángatta a könyvtárostól, még mindig annak visszatértére vár, hátha tud neki segítséget nyújtani.*
*Bár a pap válaszát várná, de meglepetésére, Derk elrángatja a könyvtáros elől. Most nem ellenkezik ellene, hagyja hogy a férfi a könyv erődje mögé vezesse. Nem minden könyv címét látja, de a férfi jó nagy kutató munkába vetette bele magát. A csend ami rájuk ül, amikor helyet foglalnak egyenesen fülsüketítő. A hirtelen jött zaj, amit a férfi produkciója okozott, és a mentegetőzése életet lehelt a könyvtárba, de most hogy helyet foglaltak, újra a mély csönd az úr. Már amennyiben Derk suttogása nem kelt nagy robajt. Nem érti a férfi reakcióját. Csak ma találkoztak és nem a legjobb körülmények között. A feszültség kettejük között tapintható volt már korábban is, szóval nem érti miért is próbálja megmenteni, megint. A férfi kiolvashatja a tekintetéből a kíváncsiságot és még egy adag dühöt is. A férfi elengedi karját, így azokat nem kell drámaian kiszakítania a férfi szorításából, hogy végül a könyvoszlopokat ledöntse. Ahogy a férfi végez rajta van a sor, hogy válaszoljon.*
-Mi közöd hozzá, hogy mit akarok keresni? A nekromancia nem is lenne rossz ötlet. Legalább ha elteszlek láb alól, akkor felélesztelek és újra a másvilágba küldhetlek.
*Ő is halkan, suttogva szól. Nagy levegőt vesz és a második kérdésre is válaszol. Előtte azért élesen és feltűnően végigméri a férfit tetőtől talpig.*
-Nem!
*Válaszolja kurtán. Magában azért mosolyog a szellemességén, kívül viszont tartva a morcos arckifejezését.*
-Ha már annyira kutakodunk, akkor te mit keresel itt? Tündérmeséket az esti alváshoz?
*Ő maga is érzi gyerekes visszavágása gyengeségét, de nem jut más az eszébe. Annak ellenére, hogy a férfi elrángatta a könyvtárostól, még mindig annak visszatértére vár, hátha tud neki segítséget nyújtani.*
3918. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:41:58
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:41:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* A kérdés valóban váratlanul érte. Még ha nem is neki irányult. A könyvtár csendjében minden kis nesz hallható, akár a terem másik végében is. Szerencséjére most nem messze van, hanem mindjárt a szomszédban. Gondolkodik, de végül úgy dönt kimenti a nehéz helyzetből, amibe belekeverte saját magát. Vesz egy mélylevegőt majd odaszalad. *
- Hát itt vagy! Azt mondtad, hogy korábban jössz! * Megragadja a kezét és húzza hátrafele. * Bocsásson meg a barátomnak, néha igen komolyan veszi az álmait! Biztos kinövi egyszer! Gyere mennyünk.
* Azzal ha követi elérik az erődítményt, amit könyvekből épített Derk. Körbenéz, hogy nincs e senki a közelben, majd halkan szóra bírja ajkait. *
- Az igen! Miért nem kezded egyből, hogy szeretnél nekromanciát tanulni? Esetleg hogy Sa'Tereth hívő vagy? Nekem édes mindegy, hogy miért fognak fellógatni, de lehetnél óvatosabb is.
* Elsóhajtja magát és hagy egy kis időt a másiknak, hogy elmondja a magáét. Elvégre az előbbi találkozásukból kiindulva szereti járatni a száját és nem fogja hagyni, hogy Derk csak úgy beszólogasson neki. Addig is összeszedi a gondolatait. *
- Minek idézés? Nem vagy megelégedve a kínálattal?
* A kérdés valóban váratlanul érte. Még ha nem is neki irányult. A könyvtár csendjében minden kis nesz hallható, akár a terem másik végében is. Szerencséjére most nem messze van, hanem mindjárt a szomszédban. Gondolkodik, de végül úgy dönt kimenti a nehéz helyzetből, amibe belekeverte saját magát. Vesz egy mélylevegőt majd odaszalad. *
- Hát itt vagy! Azt mondtad, hogy korábban jössz! * Megragadja a kezét és húzza hátrafele. * Bocsásson meg a barátomnak, néha igen komolyan veszi az álmait! Biztos kinövi egyszer! Gyere mennyünk.
* Azzal ha követi elérik az erődítményt, amit könyvekből épített Derk. Körbenéz, hogy nincs e senki a közelben, majd halkan szóra bírja ajkait. *
- Az igen! Miért nem kezded egyből, hogy szeretnél nekromanciát tanulni? Esetleg hogy Sa'Tereth hívő vagy? Nekem édes mindegy, hogy miért fognak fellógatni, de lehetnél óvatosabb is.
* Elsóhajtja magát és hagy egy kis időt a másiknak, hogy elmondja a magáét. Elvégre az előbbi találkozásukból kiindulva szereti járatni a száját és nem fogja hagyni, hogy Derk csak úgy beszólogasson neki. Addig is összeszedi a gondolatait. *
- Minek idézés? Nem vagy megelégedve a kínálattal?
3917. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:13:14
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:13:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*A kérdésére azonnal nem kap választ. Nem is meglepő. Még ha vannak is ilyen könyvek a Templom könyvtárában azok biztos nem publikusak a nagyközönség számára. Már csak a veszélyéből is kiindulva. Kérdése meglepheti a papot, de talán inkább kíváncsiság lehet úrrá rajta, mintsem félelem. Vagy éppen düh a kérdés miatt. Ha a könyvtáros pap akarna is valamit kérdezni, azt most éppen nem tudná feltenni, mert valami más történik nem messze tőlük. Egy hangos borulás szakítja félbe őket. A tér zártsága és relatív csendje miatt hallatszik csak hangosnak. Hirtelen arra is gondol, hogy valaki könyveket ejtett el, de azoknak nem ilyen a hangjuk. A hang forrása felé fordul, ahol egy ismerős arcot tekint meg. Derk az. Nem meglepő, hiszen mondta, hogy ide tart. A piacra tett kitérője miatt meg természetes, hogy már jó ideje a könyveket bújhatja. Ahogy a férfi feltápászkodik feléjük néz, szóval biztos benne, hogy felismerte, ő maga viszont nem akar most vele foglalkozni. Inkább a könyvtárostól várna választ, de ha az nem ad, akkor Derk irányába tart, az egyetlen ismerős arc irányába.*
*A kérdésére azonnal nem kap választ. Nem is meglepő. Még ha vannak is ilyen könyvek a Templom könyvtárában azok biztos nem publikusak a nagyközönség számára. Már csak a veszélyéből is kiindulva. Kérdése meglepheti a papot, de talán inkább kíváncsiság lehet úrrá rajta, mintsem félelem. Vagy éppen düh a kérdés miatt. Ha a könyvtáros pap akarna is valamit kérdezni, azt most éppen nem tudná feltenni, mert valami más történik nem messze tőlük. Egy hangos borulás szakítja félbe őket. A tér zártsága és relatív csendje miatt hallatszik csak hangosnak. Hirtelen arra is gondol, hogy valaki könyveket ejtett el, de azoknak nem ilyen a hangjuk. A hang forrása felé fordul, ahol egy ismerős arcot tekint meg. Derk az. Nem meglepő, hiszen mondta, hogy ide tart. A piacra tett kitérője miatt meg természetes, hogy már jó ideje a könyveket bújhatja. Ahogy a férfi feltápászkodik feléjük néz, szóval biztos benne, hogy felismerte, ő maga viszont nem akar most vele foglalkozni. Inkább a könyvtárostól várna választ, de ha az nem ad, akkor Derk irányába tart, az egyetlen ismerős arc irányába.*
3916. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-02 09:51:12
Üzenet elküldve: 2024-10-02 09:51:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Henadryna Gudinziss//
* Már órák telhettek el, mióta elváltak mégis közelebb vannak, mint azt hinné. Ha nem emésztené fel minden idejét és figyelmét a könyvek olvasása, talán fel is fedezhette volna a nő érkezését. Persze a nő sem látta őt a szinte már várként tornyosuló könyvek mögött, amikbe belevetette magát. A tanulás útjai nehezek és kiszámíthatatlanok, de ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen. Bár Derk most inkább lenne máshol. Mondjuk egy meleg kandalló mellett, egy sörrel a kezében, de elfogadna egy csésze teát is, ha nincs más. Erre azonban a közeljövőben kicsinyke esély van. Ugyanakkor örömmel tölti el, hogy áttörései vannak a kinézett témákban. Már ha lehet áttörésnek nevezni egy egyszerű történelemkönyv olvasását. Jelenleg a város történelméről szóló könyvet tanulmányozza. Sárváros bukása is érdekli, de sajnos azok az eseményeket még nem vetették papírra. Kár, szívesen olvasgatta volna azokat is. Elvégre azon még részt is akart venni. Ez van! Egy nagy sóhajt enged el magából. *
- Csak van ennél egy gyorsabb megoldás is!
* Sóhajt még egyet már csak a mihez tartás végett. Közbe teljesen hátradől, majd felemeli a magasba a könyvet és úgy olvassa. Egészen addig míg úgy nem dönt, hogy ráteszi a fejére a könyvet és szundít egy kicsit. Fél füllel ugyan, de meghall valami igazán egyedit, amit egyszerűen képtelen kiverni a fejéből. Előtör kíváncsiskodó énje, és elkezdi egyre jobban hintáztatni a széket, hogy kilásson a sarkon. Hátha észreveszi, hogy mégis ki tett fel ilyen kérdést. Talán túlságosan is kíváncsi. Ennek hatására túlságosan is túllendül és már borul is a székkel. Így már mindenki szeme előtt fekszik a földön. Megpróbálja lejátszani, hogy minden rendben és feláll. Leporolja ruháját és körbenéz. Ha senki sem figyeli, akkor visszaül az asztalhoz. Azonban, ha ez a kis manővere magára keltette a figyelmet, akkor muszáj lesz mondani is valamit. *
* Már órák telhettek el, mióta elváltak mégis közelebb vannak, mint azt hinné. Ha nem emésztené fel minden idejét és figyelmét a könyvek olvasása, talán fel is fedezhette volna a nő érkezését. Persze a nő sem látta őt a szinte már várként tornyosuló könyvek mögött, amikbe belevetette magát. A tanulás útjai nehezek és kiszámíthatatlanok, de ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen. Bár Derk most inkább lenne máshol. Mondjuk egy meleg kandalló mellett, egy sörrel a kezében, de elfogadna egy csésze teát is, ha nincs más. Erre azonban a közeljövőben kicsinyke esély van. Ugyanakkor örömmel tölti el, hogy áttörései vannak a kinézett témákban. Már ha lehet áttörésnek nevezni egy egyszerű történelemkönyv olvasását. Jelenleg a város történelméről szóló könyvet tanulmányozza. Sárváros bukása is érdekli, de sajnos azok az eseményeket még nem vetették papírra. Kár, szívesen olvasgatta volna azokat is. Elvégre azon még részt is akart venni. Ez van! Egy nagy sóhajt enged el magából. *
- Csak van ennél egy gyorsabb megoldás is!
* Sóhajt még egyet már csak a mihez tartás végett. Közbe teljesen hátradől, majd felemeli a magasba a könyvet és úgy olvassa. Egészen addig míg úgy nem dönt, hogy ráteszi a fejére a könyvet és szundít egy kicsit. Fél füllel ugyan, de meghall valami igazán egyedit, amit egyszerűen képtelen kiverni a fejéből. Előtör kíváncsiskodó énje, és elkezdi egyre jobban hintáztatni a széket, hogy kilásson a sarkon. Hátha észreveszi, hogy mégis ki tett fel ilyen kérdést. Talán túlságosan is kíváncsi. Ennek hatására túlságosan is túllendül és már borul is a székkel. Így már mindenki szeme előtt fekszik a földön. Megpróbálja lejátszani, hogy minden rendben és feláll. Leporolja ruháját és körbenéz. Ha senki sem figyeli, akkor visszaül az asztalhoz. Azonban, ha ez a kis manővere magára keltette a figyelmet, akkor muszáj lesz mondani is valamit. *
3915. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-01 14:04:49
Üzenet elküldve: 2024-10-01 14:04:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Ugyanazon az úton jön mint amikor a Piacra ment. A Polgárnegyedben mintha kétségbeesetten keresné tekintetével Svirt. Csak reménykedik benne, hogy összefutnak, ami végül nem valósul meg. A csalódás dühöt szül szívében. Hogy ki iránt? Elsősorban az a más szférák lénye, amely azt akarta hogy kövesse. Saját magát meg még annál is jobban hibáztatja. A kísértésnek ellenállhatott volna, de nem tudott, amiért még most is dühös magára. Egy kellemes nap várhatott volna rá, erre ő csak úgy eldobta. Viszont már késő siránkoznia. Történt ami történt és kész. Késő már a múlton rágódnia. Most inkább tudásra vágyik és talán megváltásra. Szüleinek fontos volt az a lény, szintén neki is. Valami viszont megváltozott. Az a bátorság átváltozott egyfajta félelemmé. Régebben nem félt tőle, inkább lenyűgözte. Most már nem ez a helyzet. Meg akar szabadulni tőle, de kétli hogy erre van már lehetőség. Valószínű, hogy jól a tudatába fészkelte magát. A Templom papjai csak tudnak valamiféle gyógyírt adni. Gondolataiba merülése során fel sem tűnt, hogy milyen gyorsan megérkezett. A nagy épület fenségesen tornyosul az égbe. Ha jól emlékszik itt tanítottak levegő mágiát, még az istenek megjelenése előtt. Ezeket a szüleitől a hallotta, akik esti mese gyanánt mondat neki misztikus és rejtélyes történeteket. Egyesével veszi azt a kevés lépcsőfokot, amely a kert szintje fölé emeli a Templomot. A nyitott ajtón probléma nélkül bejut. A kinti fény után a benti félhomály sötétsége bántja a szemét. Kis időre szüksége van, míg szeme hozzászokik a benti fényviszonyokhoz. Félrehúzódik, hogy ne torlaszolja el a bejáratot. Mondjuk ő maga nem egy széles személy és a bejárat is elég széles, hogy senkinek se legyen útjában, de attól még nem akar útban lenni. Mikor már kezdenek felderengeni neki a gyertyák által megvilágított padok, úgy dönt elindulhat keresni magának egy helyet ahol megpihenhet. Az egyik pad szélére leül, hogy körül nézhessen a Templom belsejében. Látja a nagy kőszobrokat, melyet mintha a falakat tartanák, meg az oltárt. A következő amit meglát az az oltár térségénél a két ajtó. Az egyik a könyvtárba vezet, a másikról fogalma sincs. Ha találgatnia kellene a papok lakrésze felé vezethet. Kisvártatva elindul a könyvtár felé, hogy magyarázatokat találjon a lényre amelyet a szülei idéztek meg. Kétli, hogy lenne itt bármi, hisz a szülei is egy idegentől vették el, bár ő már nem vette hasznát. A könyvtár tere hatalmas. Rengeteg könyv, pergamen tekercs található meg. Szeretné tudni, hogy az ő kérdéseire itt meg van-e a válasz. Odalép a középen elhelyezkedő pulthoz és megkérdezi a papot.*
-Jó napot. Bár a kérdésem furcsa lehet, de olyan könyveket keresek, amelyek más lények megidézését tartalmazza.
*Nem tudja pontosan hogyan fogalmazzon, hiszen ő maga sem tudja, hogy pontosan mit keres, e reméli, hogy a könyvtáros pap tud neki segíteni.*
-Jó napot. Bár a kérdésem furcsa lehet, de olyan könyveket keresek, amelyek más lények megidézését tartalmazza.
*Nem tudja pontosan hogyan fogalmazzon, hiszen ő maga sem tudja, hogy pontosan mit keres, e reméli, hogy a könyvtáros pap tud neki segíteni.*
3914. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-27 14:24:26
Üzenet elküldve: 2024-08-27 14:24:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Minden jónak vége lesz egyszer, így történt ez ebben az esetben is. Tanulni lehet, olvasni a végtelenségig. A templom alatti terem erre ad lehetőséget. Bár az ott kutató szerzetesek nem átallanak ruhát koszolni vagy nyújtózkodni, hogy levegyenek neki egy-egy nehezebb vagy magasabb szekcióba száműzött tekercshalmot illetve könyvritkaságot. Minden tanulás megakad valahol az elme befogadóképességének határán. Ők is mind csak egy terület szakavatott pátriárkái, mert a logika ezt diktálja. Sok a feljegyzés, az iromány, de a kérdés, amit felvetnek vagy az űr, amit maguk mögött hagynak a mű befejezése után, az még hatalmasabb. Tágítják a tudást és kinyílik az ember előtt a világ, ami még a korábbi állapotnál is nagyobb fejtörést okozhat. Így történt ez eggyen a cseppet sem kivételes helyzetben is. Van, amit már nem képes értelmezni, vagy nemes egyszerűséggel túlbonyolítaná? Már hetek óta ugyan az felett a könyv felett roskad az alakja, a ruháiból már lehetetlenség kimosni a beléjük ivódott dohszagot. De elég volt! Feláll az asztaltól és visszateszi az irományt szépen, mert bármennyire is értelmetlen számára most, egy tudós ember fáradalmas kezemunkája nyugszik a lapjaira vetve. Fogja a táskáját és felsétál a széles lépcsőn a templomba, hogy megsimítsa az oltárt. Mennyi kitartást adott az neki, mikor feladta volna, ám ezúttal nem így tekint a dologra. Nem feladja, csak megpróbálja hasznosítani azt a tudást, amit megszerzett, elsajátított. Még rámutat egy kialudt gyertyára, hogy felélessze a lángot, majd kisétál a Templomból és leül a lépcsőjére. Merre induljon?*
- A kikötőben nem vennék hasznomat.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
- A kikötőben nem vennék hasznomat.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
3913. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-26 22:05:58
Üzenet elküldve: 2024-08-26 22:05:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Átkozott rontás//
*Rorkir jót vigyorog a félreértésen, jóllehet számára ez a mindennapos, hogy az élete hajszálon függ. Míg a papírosok és a betűk keményen meg tudják izzasztani, ahogy Beorhtio azt a minap tapasztalhatta is. Azonban ez most elhaványulni látszik annak fényében, hogy talán mégis talált valamiféle nyomot a csuhás. A barbár izgatottan várja a fejelményeket, melyeket a másik nem is rest megosztani vele. Összeráncolt szemöldökkel próbál valamiféle értelmet adni annak amit egyébként az íráson lát, de Rorkirnak sajnos ez nem igazán segít, szerencsére nem neki kell megfejtenie ezt.*
-Hát mégis találtál valamit! Micsoda fickó vagy te!
*Habár még fogalma sincs mi az, mindenképp örül a hírnek. Aztán hallgatni kezdi hogy mi is terül el ezen az íráson, s csak úgy pislog mint egy partra vetett hal.*
-Rémálmok és egy medál!
*Erősíti meg azt ami lényeget kiszűr belőle a maga módján, de persze tovább figyel. ~Áhhá!~ Fény csillan a férfi szemében.*
-Tehát azt mondod hogy valaki életre kelti a rontást, s úgy meg lehet tőle szabadulni?
*Először is azon teszi túl magát Rorkir hogy a papírokat másféle módon is el lehet készíteni, s hogy ez alapján akár az is kideríthető, hogy mely irományok tartoznak egymáshoz. Kár is volna belé ez a plusz tudás, talán el sem férne a fejében. De ez valóban érdekesnek hangzik. Számára ez egy ősi sámán rítusra hajaz, melyet még nagyapja mesélt neki gyermekkorában. Megidézni a sötét szellemeket, hogy megküzdhessünk velük a mi síkunkon, hogy aztán megnyugvást találjunk. Persze ő akkor még nem érthette hogy ez igazság szerint aligha valódi szellemidézésről szólt, mintsem átvitt értelemben a megküzdést a démonainkkal, de szerencsére most talán nem erről van szó.*
-Ruthan Palantos...
*Ismétli el a nevet, hogy jól megjegyezze. Ez nem egy olyan dolog amit el kellene felejtenie. Amilyen lelkesedéssel mesél neki újdonsült társa, ő olyan lelkesedéssel hallgatja őt. Már látja is maga előtt a küldetést. Hisz mit ér egy kalandor, ha nincsen célja? A nagy örömben finoman össze is csapja két kezét.*
-Akkor tehát azt mondod, hogy meg kellene keresnem Ruthan Palantos írásai alapján ezt a medált, hogy aztán azzal valahogy a rémálmaimon keresztül legyőzzem a démon rajtam hagyott nyomát, ugye? Azt lehet tudni hogy merrefelé költözött ki? A szántóföldekre esetleg valamelyik kis faluhoz, mint például Vadászlak?
*Már ő is érzi a megkönnyebbülést, no nem azért mintha olyan egyszerű feladat állna előtte, egyszerűen csak azért mert mindig jobban szereti hogyha van egy célja.*
-Akkor ha ez így van, oda kellene indulnom igaz?
*Rorkir jót vigyorog a félreértésen, jóllehet számára ez a mindennapos, hogy az élete hajszálon függ. Míg a papírosok és a betűk keményen meg tudják izzasztani, ahogy Beorhtio azt a minap tapasztalhatta is. Azonban ez most elhaványulni látszik annak fényében, hogy talán mégis talált valamiféle nyomot a csuhás. A barbár izgatottan várja a fejelményeket, melyeket a másik nem is rest megosztani vele. Összeráncolt szemöldökkel próbál valamiféle értelmet adni annak amit egyébként az íráson lát, de Rorkirnak sajnos ez nem igazán segít, szerencsére nem neki kell megfejtenie ezt.*
-Hát mégis találtál valamit! Micsoda fickó vagy te!
*Habár még fogalma sincs mi az, mindenképp örül a hírnek. Aztán hallgatni kezdi hogy mi is terül el ezen az íráson, s csak úgy pislog mint egy partra vetett hal.*
-Rémálmok és egy medál!
*Erősíti meg azt ami lényeget kiszűr belőle a maga módján, de persze tovább figyel. ~Áhhá!~ Fény csillan a férfi szemében.*
-Tehát azt mondod hogy valaki életre kelti a rontást, s úgy meg lehet tőle szabadulni?
*Először is azon teszi túl magát Rorkir hogy a papírokat másféle módon is el lehet készíteni, s hogy ez alapján akár az is kideríthető, hogy mely irományok tartoznak egymáshoz. Kár is volna belé ez a plusz tudás, talán el sem férne a fejében. De ez valóban érdekesnek hangzik. Számára ez egy ősi sámán rítusra hajaz, melyet még nagyapja mesélt neki gyermekkorában. Megidézni a sötét szellemeket, hogy megküzdhessünk velük a mi síkunkon, hogy aztán megnyugvást találjunk. Persze ő akkor még nem érthette hogy ez igazság szerint aligha valódi szellemidézésről szólt, mintsem átvitt értelemben a megküzdést a démonainkkal, de szerencsére most talán nem erről van szó.*
-Ruthan Palantos...
*Ismétli el a nevet, hogy jól megjegyezze. Ez nem egy olyan dolog amit el kellene felejtenie. Amilyen lelkesedéssel mesél neki újdonsült társa, ő olyan lelkesedéssel hallgatja őt. Már látja is maga előtt a küldetést. Hisz mit ér egy kalandor, ha nincsen célja? A nagy örömben finoman össze is csapja két kezét.*
-Akkor tehát azt mondod, hogy meg kellene keresnem Ruthan Palantos írásai alapján ezt a medált, hogy aztán azzal valahogy a rémálmaimon keresztül legyőzzem a démon rajtam hagyott nyomát, ugye? Azt lehet tudni hogy merrefelé költözött ki? A szántóföldekre esetleg valamelyik kis faluhoz, mint például Vadászlak?
*Már ő is érzi a megkönnyebbülést, no nem azért mintha olyan egyszerű feladat állna előtte, egyszerűen csak azért mert mindig jobban szereti hogyha van egy célja.*
-Akkor ha ez így van, oda kellene indulnom igaz?
3912. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-21 21:56:01
Üzenet elküldve: 2024-08-21 21:56:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Átkozott rontás//
*Beorhtiot közel sem szórakoztatja annyira a helyzet, mint Rorkirt. Az imént még a halál járta hűvös táncát idegeinek pattanásig feszült szálain, s mostanra hiába tűnt el a fenyegetés, a nyomasztó érzés még mindig ott neszel a bensőjében. Szíve vadul lüktet, a kezébe áradó remegés alig akar csillapodni. Ennek ellenére minden tőle telhetőt megtesz, hogy megkaparintsa végre azt a gyűrött, megsárgult papírcafatot, ami reményei szerint a barbár feloldozásában segíthet. Első ránézésre nincs rajta semmi különleges. Ősi feljegyzésnek tűnik, mit nem kímélt az idő. Jó pár ilyen lapulhat még a könyvtár falai között. Ám ahogy a hozzáértő szemek követni kezdik a tinta útját, az eleinte cirkalmas, precízen formázott betűk után lassacskán valami megváltozik. Mintha nem is ugyanannak a személynek a kézírását látná a kedves olvasó. Az egész kapkodóvá, zsúfolttá, és nehezen követhetővé válik. Minden összekötött betű, minden leírt szó, minden nehézkesen megfogalmazott mondat bűzlik a rettenettől, ami a hatalmába kerítette az íróját. A tartalma is ugyanezt a felkavaró érzést erősíti. A csuhásnak többször végig kellett szaladnia a papíroson, mire sikerült valami használhatót kifacsarni belőle. Talán ez az oka annak is, hogy korábban nem jutott eszébe előkaparni valahonnan a könyvtár legmélyéről.*
- Nem hagyott nyugodni, hogy a minap semmire sem jutottunk.
*A könyvtáros kifújja tüdejébe szorult levegőt, s végre összeszedi magát annyira, hogy összefoglalja mivel foglalatoskodott az éjszaka folyamán, amíg mások a puha ágyukban az álmaikat kergették. Miközben beszél, baljával önkénytelenül a nyakához nyúl, egyféle megerősítésképpen, hogy a feje tényleg a helyén maradt.*
- Szóval gondoltam kicsit tovább maradok, és utánanézek még egy-két dolognak. Akkor akadtam rá erre a cafatra!
*Büszkén, mint egy győzelmi zászlót lobogtatja meg Rorkir előtt a papirost. Ezután megköszörüli a torkát, hogy felolvassa a tartalmát a másiknak.*
- “Álmok. Mit is mondhatnék róluk? Ostoba éjszakai ábrándok csupán, igaz? Pedig mindannyiunkat az álmaink inspirálnak. Vannak kik saját hőstetteikről álmodoznak, míg másokat városok leigázása tart lázban. Az a combomnyi széles kölyök, kit a minap láttam az utcán, valószínűleg a nap minden percében a frissen sült cipó ízéről fantáziálhat. Jelentéktelennek tűnnek, mégis világformáló hatalmuk van. De vajon mi történik akkor, ha a métely megfertőzi álmainkat? Ha képtelenné válunk eldönteni, hogy mi a valóság, s mi a képzeletünk szüleménye? S ha legrosszabb rémálmaink a szemünk előtt manifesztálódnak? Sajnos én már tudom a választ. A téboly elkerülhetetlen. Okulásul az utókornak, feljegyzem történetemet. Minden a medállal kezdődött…”
*Mikor a végére ér, úgy bámul a melákra, mintha annak értenie kellene ebből bármit is. Néhány másodpercnyi hallgatás után megkegyelmez neki, és folytatja a magyarázattal.*
- Ez önmagában még kevéssé kapcsolódik a problémádhoz. De nekem eszembe jutott, hogy a rendszerezés során találtam egy másik papírcafatot is, ami kísértetiesen emlékeztetett engem erre a pár sorra. Amikor jobban megvizsgáltam a papírt magát, és az eljárást, amivel készíthették, újabb megerősítést találtam, hogy ezek ugyanannak a műnek a részletei. És az utóbb megtalálton van egy furcsa szövegrészlet is, ami már téged is érdekelhet. “...s azt mondta nekem, hogy vigyem el neki a medált! Vigyem el neki azt az átkozott medált, s Ő valóra váltja az álmomat! Vigyem el neki, s Ő megszabadít ettől az átkozott rontástól!”
*Beorhtio újra hagy némi időt Rorkirnak, hogy felfogja, és helyrerakja magában az elhangzottakat. Azonban mielőtt még Rorkir teljesen elveszne a szavak áradatában, a csuhás ismét folytatja a további információival.*
- Ami a legjobb, hogy az utóbbin volt aláírás is: Ruthan Palantos. Így hiába hiányos a történet, kicsi kutakodással találtam még néhány dolgot a feljegyzéseinkben! Palantos uraság több évtizeddel ezelőtt élt artheniori nemes volt, aki megrögzött műgyűjtő hírében állt. Tetemes vagyont halmozott fel, több helyen is megemlítik a nevét az oklevek. De valamiért egyszer csak fogta az egész családját, és kiköltözött a semmi közepére, az egyszerű parasztok közé. Senki nem tudja, hogy mi oka volt erre, mivel nem sokkal ezután utolérte a vég. Az egyik falu közelében, a pusztán találtak a holttestére. Egyesek azt mondják, hogy tartozása volt, és az elől menekült, de így is elkapták, míg mások egy szektát emlegetnek, aminek Palantos úr is jó darabig tagja volt. Velük kerülhetett összetűzésbe, és ezért költözött vidékre. De akárki, akármit ír vagy mond, szerintem a medál miatt ment oda! A medál miatt, amiről ezekben a feljegyzésekben ír.
*Beorhtio annyira fellelkesül, míg az előrehaladását részletezi a barbárnak, hogy szinte teljesen meg is feledkezik az előbbi kis félreértésükről. Csak a reszkető keze emlékezteti rá, aminek mutató ujjával többször is a két megsárgult papír cafatra bök, ezzel is nyomatékosítva mondandóját.*
- És ha igazam van, akkor ez egy megoldás lehet a te bajodra is, Rorkir! Legalábbis egy próbát biztosan megérne. Hisz korábban megküzdöttél egy démonnal! Néhány rémálom nem foghat ki rajtad!
*Beorhtiot közel sem szórakoztatja annyira a helyzet, mint Rorkirt. Az imént még a halál járta hűvös táncát idegeinek pattanásig feszült szálain, s mostanra hiába tűnt el a fenyegetés, a nyomasztó érzés még mindig ott neszel a bensőjében. Szíve vadul lüktet, a kezébe áradó remegés alig akar csillapodni. Ennek ellenére minden tőle telhetőt megtesz, hogy megkaparintsa végre azt a gyűrött, megsárgult papírcafatot, ami reményei szerint a barbár feloldozásában segíthet. Első ránézésre nincs rajta semmi különleges. Ősi feljegyzésnek tűnik, mit nem kímélt az idő. Jó pár ilyen lapulhat még a könyvtár falai között. Ám ahogy a hozzáértő szemek követni kezdik a tinta útját, az eleinte cirkalmas, precízen formázott betűk után lassacskán valami megváltozik. Mintha nem is ugyanannak a személynek a kézírását látná a kedves olvasó. Az egész kapkodóvá, zsúfolttá, és nehezen követhetővé válik. Minden összekötött betű, minden leírt szó, minden nehézkesen megfogalmazott mondat bűzlik a rettenettől, ami a hatalmába kerítette az íróját. A tartalma is ugyanezt a felkavaró érzést erősíti. A csuhásnak többször végig kellett szaladnia a papíroson, mire sikerült valami használhatót kifacsarni belőle. Talán ez az oka annak is, hogy korábban nem jutott eszébe előkaparni valahonnan a könyvtár legmélyéről.*
- Nem hagyott nyugodni, hogy a minap semmire sem jutottunk.
*A könyvtáros kifújja tüdejébe szorult levegőt, s végre összeszedi magát annyira, hogy összefoglalja mivel foglalatoskodott az éjszaka folyamán, amíg mások a puha ágyukban az álmaikat kergették. Miközben beszél, baljával önkénytelenül a nyakához nyúl, egyféle megerősítésképpen, hogy a feje tényleg a helyén maradt.*
- Szóval gondoltam kicsit tovább maradok, és utánanézek még egy-két dolognak. Akkor akadtam rá erre a cafatra!
*Büszkén, mint egy győzelmi zászlót lobogtatja meg Rorkir előtt a papirost. Ezután megköszörüli a torkát, hogy felolvassa a tartalmát a másiknak.*
- “Álmok. Mit is mondhatnék róluk? Ostoba éjszakai ábrándok csupán, igaz? Pedig mindannyiunkat az álmaink inspirálnak. Vannak kik saját hőstetteikről álmodoznak, míg másokat városok leigázása tart lázban. Az a combomnyi széles kölyök, kit a minap láttam az utcán, valószínűleg a nap minden percében a frissen sült cipó ízéről fantáziálhat. Jelentéktelennek tűnnek, mégis világformáló hatalmuk van. De vajon mi történik akkor, ha a métely megfertőzi álmainkat? Ha képtelenné válunk eldönteni, hogy mi a valóság, s mi a képzeletünk szüleménye? S ha legrosszabb rémálmaink a szemünk előtt manifesztálódnak? Sajnos én már tudom a választ. A téboly elkerülhetetlen. Okulásul az utókornak, feljegyzem történetemet. Minden a medállal kezdődött…”
*Mikor a végére ér, úgy bámul a melákra, mintha annak értenie kellene ebből bármit is. Néhány másodpercnyi hallgatás után megkegyelmez neki, és folytatja a magyarázattal.*
- Ez önmagában még kevéssé kapcsolódik a problémádhoz. De nekem eszembe jutott, hogy a rendszerezés során találtam egy másik papírcafatot is, ami kísértetiesen emlékeztetett engem erre a pár sorra. Amikor jobban megvizsgáltam a papírt magát, és az eljárást, amivel készíthették, újabb megerősítést találtam, hogy ezek ugyanannak a műnek a részletei. És az utóbb megtalálton van egy furcsa szövegrészlet is, ami már téged is érdekelhet. “...s azt mondta nekem, hogy vigyem el neki a medált! Vigyem el neki azt az átkozott medált, s Ő valóra váltja az álmomat! Vigyem el neki, s Ő megszabadít ettől az átkozott rontástól!”
*Beorhtio újra hagy némi időt Rorkirnak, hogy felfogja, és helyrerakja magában az elhangzottakat. Azonban mielőtt még Rorkir teljesen elveszne a szavak áradatában, a csuhás ismét folytatja a további információival.*
- Ami a legjobb, hogy az utóbbin volt aláírás is: Ruthan Palantos. Így hiába hiányos a történet, kicsi kutakodással találtam még néhány dolgot a feljegyzéseinkben! Palantos uraság több évtizeddel ezelőtt élt artheniori nemes volt, aki megrögzött műgyűjtő hírében állt. Tetemes vagyont halmozott fel, több helyen is megemlítik a nevét az oklevek. De valamiért egyszer csak fogta az egész családját, és kiköltözött a semmi közepére, az egyszerű parasztok közé. Senki nem tudja, hogy mi oka volt erre, mivel nem sokkal ezután utolérte a vég. Az egyik falu közelében, a pusztán találtak a holttestére. Egyesek azt mondják, hogy tartozása volt, és az elől menekült, de így is elkapták, míg mások egy szektát emlegetnek, aminek Palantos úr is jó darabig tagja volt. Velük kerülhetett összetűzésbe, és ezért költözött vidékre. De akárki, akármit ír vagy mond, szerintem a medál miatt ment oda! A medál miatt, amiről ezekben a feljegyzésekben ír.
*Beorhtio annyira fellelkesül, míg az előrehaladását részletezi a barbárnak, hogy szinte teljesen meg is feledkezik az előbbi kis félreértésükről. Csak a reszkető keze emlékezteti rá, aminek mutató ujjával többször is a két megsárgult papír cafatra bök, ezzel is nyomatékosítva mondandóját.*
- És ha igazam van, akkor ez egy megoldás lehet a te bajodra is, Rorkir! Legalábbis egy próbát biztosan megérne. Hisz korábban megküzdöttél egy démonnal! Néhány rémálom nem foghat ki rajtad!
3911. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-13 12:37:25
Üzenet elküldve: 2024-08-13 12:37:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Örömmel koccint Aleniával, és természetesen még nagyobb örömmel fogadja az újabb simogatást, ami ismételten mosolyt csal az arcára. Ha Alania hagyja neki, akkor mielőtt elhúzná a kezét, amivel megsimogatta, még gyengéden megszorítja azt, már csak azért is, mert szereti érezni a másik lány puha és selymes bőrét saját ujjain keresztül.
Ezek után pedig figyelmesen hallgat, ezúttal nem szól közbe, és nem érvel szenvedélyesen semmi mellett. Nem csak elfogadja, de örül is neki, hogy ennek a vitának immár vége, már csak az marad hátra, hogy a kettőjük között megbomlott harmóniát minél hamarabb helyreállítsák.
Meg is könnyebbül, amikor Nia azt mondja neki, hogy benne semmilyen rossz érzés nincs emiatt az egész miatt, közben pedig érdekesnek találja, hogy bármennyire is nem értettek egyet korábban, valamint továbbra is úgy gondolja, hogy neki volt igaza, Alenia mégis képes olyan új megvilágításba helyezni egész korábbi vitájukat, ami neki nyilvánvalóan soha nem jutott volna eszébe.
Mert Eeyr, mint közös nevező, valamint Arthenior, mint az ő városa, ezzel boldogan ki tud egyezni, főleg ennek a templomnak a kertjében.
Belátja, hogy erről az oldalról ő valahogyan egyáltalán nem vizsgálta a kérdést; pusztán társadalmi folyamatokra gondolt, különböző rétegek gyökeresen eltérő és egymással ellentétes érdekeire, számításaiból pedig teljesen kihagyta az istenségeket, az ő szándékaikkal együtt, talán ösztönösen is. Ha valaki egy olyan papnő lányaként nő fel, aki virágot visz és áldozatokat mutat be olykor még a források védőszellemeinek is, akkor, ha összeszedetten és analitikusan szeretne gondolkodni, - mint ahogyan reményei szerint azt ő teszi, - akkor nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy túlságosan is elmerüljön bármiféle misztériumban, mert különben állandóan szellemeket, meg isteni jeleket látna maga körül, és édesanyjához hasonlóan még a szél zúgásából is képes lenne mindenféle következtetéseket levonni a jövővel kapcsolatban. Minden bizonnyal az elemi mágia is ezért vonzotta a szakrális helyett, nem csak azért, mert így jobban önmaga és a maga ura lehet, mintha egy, vagy pedig két istenséghez kötik őt a mágia láthatatlan szálai.
A lényeg viszont, hogy bármennyire is abba az irányba indul el a város, amit ő nem feltétlenül tart jónak, Eeyr jelenléte garancia a számára arra, hogy talán nem következik be még egy akkora katasztrófa, mint amit együtt már átéltek ketten. Más kérdés, hogy az istennő legutóbb se segített sokat, amikor a város lángba borult. Vagy hát, ki tudja? Aleniát végül is csak megmentette, és talán több hívét is. Lehet, ha ő nincs, még rosszabb vége lett volna az egész lázadásnak. Kár, hogy ezt a kérdést sehogyan sem lehet objektíven és minden kétséget kizáróan, tudományos módszerrel megvizsgálni.
Talán a hely szelleme teszi, most mindenesetre inkább hagyja, hogy Nia optimizmusa felülkerekedjen saját pesszimizmusán.
Az pedig különösen nagyon jól esik neki, hogy a másik lány az érzéseiről kérdezi, ezért ezzel is kezdi a választ, miután az utolsó korty tea és falat kalács után elkezd elpakolni, innentől kezdve viszont már nem csak a keze jár sebesen, hanem a szája is, miközben fel sem tűnik neki, hogy Nia nem segít neki, teljesen természetesnek tartva azt, hogy ez az egész az ő feladata.*
- Egy kis rossz érzésem van. *vallja be.* De nem harag, vagy ilyesmi, a te irányodba semmi negatív, inkább valahogy szomorúnak érzem magamat. *próbálja megfejteni a saját érzéseit, de nem teljesen biztos benne, hogy a "szomorúság" a legjobb szó rájuk.*
- Kicsit talán üresnek is. Az igazság az, hogy nem szeretek vitatkozni, senkivel. Bár anyával eléggé mások vagyunk, talán sohasem veszekedtünk, apró semmiségeken szólalkoztunk össze csak néha. Utána pedig, még, ha úgy is éreztem, hogy nekem volt igazam, mégis mindig rossz kedvem volt és lekiismeret-furdalásom. Egyszerűen csak nem szeretek ellentmondani azoknak, akiket szeretek. Lehet butaság, de mindig ilyen voltam, ezzel azt hiszem nem tudok mit kezdeni. Viszont mások vagyunk, máshonnan jöttünk és más nevelést kaptunk, már csak ezért sem érthetünk mindenben egyet. Abban viszont mindenképpen, hogy egy kisebb vitánál sokkal rosszabb az, ha valaki nem mondja ki a véleményét, és ez a mi helyzetünkre még inkább igaz szerintem. Szeretném, hogyha az, hogy a tanácsadód vagyok, nem csak egy megtisztelő cím lenne, hanem a valóság. Márpedig, ha mindenben neked adnék igazat, azzal nem sokat segítenék, nem igaz? *mosolyodik el halványan.*
- Nem úgy értem persze, hogy mostantól minden egyes véleményeddel, vagy döntéseddel kötekedni fogok, nyilván nem, egyszerűen csak törekedni fogok arra, hogy az adott problémát, vagy helyzetet olyan nézőpontból világítsam meg, amire szerintem te nem gondoltál. Hasonló beszélgetésekből, vagy akár egy vitából pedig mindketten tanulhatunk is. Én például most azt tanultam, azt hiszem, hogy többé ne hagyjam ki a számításomból az istenségeket. *mondja ki hangosan korábbi gondolatait.* Elismerem, hogy eszembe sem jutott, hogy nekik is van szándékuk és akaratuk, csak társadalmi folyamtokban gondolkodtam, viszont megnyugtat a gondolat, amit mondtál, hogy Arthenior mégiscsak Eeyr városa. Azt hiszem, hogyha az ő szellemében tevékenykedünk, még, ha nem is feltétlen értünk egyet mindenben, akkor is, túl nagy baj nem lehet az egészből.
*Igaz persze, hogy mindezt nem pont a vita közben tanulta meg, hanem utána, elméjében valahogy mégis inkább hozzá kapcsolódik, azért is fogalmazott az imént úgy, ahogy. Reméli mindenesetre, hogy az, amit most mondott Alenia teljes egyetértésével találkozik.
Időközben, ameddig beszélt, össze is pakolt, és nincs más hátra, csak, hogy elinduljanak.*
- Az átöltözés jó ötlet különben, nadrágban mindenképpen kényelmesebb lesz. *jegyzi meg ezek után mintegy mellékesen, amikor már útra készen állnak mind a ketten.
Egy dologra azonban nagyon kíváncsi, viszont, megvárja, amíg kilépnek a templomkertből, és már úton vannak, hogy ne pont a megszentelt helyen tegye fel a kérdést, amire választ szeretne kapni.*
- Arctalan, ezt azt hiszem nem hallottam Sa'Terethel kapcsolatban még soha, vagy, ha igen, akkor nem figyeltem rá fel. Ez csak valamiféle metafora, vagy akik látták valaha, tényleg úgy írták le, mint akinek nincs arca? *kérdi, nem is azért, mert annyira nagyon a sötét istenségre kíváncsi, akiről biztosan Alenia sem beszél szívesen, sokkal inkább amiatt, mert, ha már a jövője egy Eeyr hívő, újra nemes kisasszony mellé köti, aki minden bizonnyal befolyásos személy lesz majd az új, most épülő Artheniorban, akkor nem lehet ilyen téren sem tudatlan, mert ezzel nyilván Aleniára hozna szégyent.
El is határozza, hogy minél többet fog olvasni és tanulni a jövőben, olyan tárgyakban is, amik eddig nem különösen érdekelték, hogy tanácsadói feladatait még jobban elláthassa.
Nagy szerencse, hogy Maitól sokat tanulhat, meg, hogy az épülő árvaházban minden bizonnyal rengeteg könyv is lesz majd, amelyekből magába szívhatja a tudást.*
//Templomkert//
*Örömmel koccint Aleniával, és természetesen még nagyobb örömmel fogadja az újabb simogatást, ami ismételten mosolyt csal az arcára. Ha Alania hagyja neki, akkor mielőtt elhúzná a kezét, amivel megsimogatta, még gyengéden megszorítja azt, már csak azért is, mert szereti érezni a másik lány puha és selymes bőrét saját ujjain keresztül.
Ezek után pedig figyelmesen hallgat, ezúttal nem szól közbe, és nem érvel szenvedélyesen semmi mellett. Nem csak elfogadja, de örül is neki, hogy ennek a vitának immár vége, már csak az marad hátra, hogy a kettőjük között megbomlott harmóniát minél hamarabb helyreállítsák.
Meg is könnyebbül, amikor Nia azt mondja neki, hogy benne semmilyen rossz érzés nincs emiatt az egész miatt, közben pedig érdekesnek találja, hogy bármennyire is nem értettek egyet korábban, valamint továbbra is úgy gondolja, hogy neki volt igaza, Alenia mégis képes olyan új megvilágításba helyezni egész korábbi vitájukat, ami neki nyilvánvalóan soha nem jutott volna eszébe.
Mert Eeyr, mint közös nevező, valamint Arthenior, mint az ő városa, ezzel boldogan ki tud egyezni, főleg ennek a templomnak a kertjében.
Belátja, hogy erről az oldalról ő valahogyan egyáltalán nem vizsgálta a kérdést; pusztán társadalmi folyamatokra gondolt, különböző rétegek gyökeresen eltérő és egymással ellentétes érdekeire, számításaiból pedig teljesen kihagyta az istenségeket, az ő szándékaikkal együtt, talán ösztönösen is. Ha valaki egy olyan papnő lányaként nő fel, aki virágot visz és áldozatokat mutat be olykor még a források védőszellemeinek is, akkor, ha összeszedetten és analitikusan szeretne gondolkodni, - mint ahogyan reményei szerint azt ő teszi, - akkor nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy túlságosan is elmerüljön bármiféle misztériumban, mert különben állandóan szellemeket, meg isteni jeleket látna maga körül, és édesanyjához hasonlóan még a szél zúgásából is képes lenne mindenféle következtetéseket levonni a jövővel kapcsolatban. Minden bizonnyal az elemi mágia is ezért vonzotta a szakrális helyett, nem csak azért, mert így jobban önmaga és a maga ura lehet, mintha egy, vagy pedig két istenséghez kötik őt a mágia láthatatlan szálai.
A lényeg viszont, hogy bármennyire is abba az irányba indul el a város, amit ő nem feltétlenül tart jónak, Eeyr jelenléte garancia a számára arra, hogy talán nem következik be még egy akkora katasztrófa, mint amit együtt már átéltek ketten. Más kérdés, hogy az istennő legutóbb se segített sokat, amikor a város lángba borult. Vagy hát, ki tudja? Aleniát végül is csak megmentette, és talán több hívét is. Lehet, ha ő nincs, még rosszabb vége lett volna az egész lázadásnak. Kár, hogy ezt a kérdést sehogyan sem lehet objektíven és minden kétséget kizáróan, tudományos módszerrel megvizsgálni.
Talán a hely szelleme teszi, most mindenesetre inkább hagyja, hogy Nia optimizmusa felülkerekedjen saját pesszimizmusán.
Az pedig különösen nagyon jól esik neki, hogy a másik lány az érzéseiről kérdezi, ezért ezzel is kezdi a választ, miután az utolsó korty tea és falat kalács után elkezd elpakolni, innentől kezdve viszont már nem csak a keze jár sebesen, hanem a szája is, miközben fel sem tűnik neki, hogy Nia nem segít neki, teljesen természetesnek tartva azt, hogy ez az egész az ő feladata.*
- Egy kis rossz érzésem van. *vallja be.* De nem harag, vagy ilyesmi, a te irányodba semmi negatív, inkább valahogy szomorúnak érzem magamat. *próbálja megfejteni a saját érzéseit, de nem teljesen biztos benne, hogy a "szomorúság" a legjobb szó rájuk.*
- Kicsit talán üresnek is. Az igazság az, hogy nem szeretek vitatkozni, senkivel. Bár anyával eléggé mások vagyunk, talán sohasem veszekedtünk, apró semmiségeken szólalkoztunk össze csak néha. Utána pedig, még, ha úgy is éreztem, hogy nekem volt igazam, mégis mindig rossz kedvem volt és lekiismeret-furdalásom. Egyszerűen csak nem szeretek ellentmondani azoknak, akiket szeretek. Lehet butaság, de mindig ilyen voltam, ezzel azt hiszem nem tudok mit kezdeni. Viszont mások vagyunk, máshonnan jöttünk és más nevelést kaptunk, már csak ezért sem érthetünk mindenben egyet. Abban viszont mindenképpen, hogy egy kisebb vitánál sokkal rosszabb az, ha valaki nem mondja ki a véleményét, és ez a mi helyzetünkre még inkább igaz szerintem. Szeretném, hogyha az, hogy a tanácsadód vagyok, nem csak egy megtisztelő cím lenne, hanem a valóság. Márpedig, ha mindenben neked adnék igazat, azzal nem sokat segítenék, nem igaz? *mosolyodik el halványan.*
- Nem úgy értem persze, hogy mostantól minden egyes véleményeddel, vagy döntéseddel kötekedni fogok, nyilván nem, egyszerűen csak törekedni fogok arra, hogy az adott problémát, vagy helyzetet olyan nézőpontból világítsam meg, amire szerintem te nem gondoltál. Hasonló beszélgetésekből, vagy akár egy vitából pedig mindketten tanulhatunk is. Én például most azt tanultam, azt hiszem, hogy többé ne hagyjam ki a számításomból az istenségeket. *mondja ki hangosan korábbi gondolatait.* Elismerem, hogy eszembe sem jutott, hogy nekik is van szándékuk és akaratuk, csak társadalmi folyamtokban gondolkodtam, viszont megnyugtat a gondolat, amit mondtál, hogy Arthenior mégiscsak Eeyr városa. Azt hiszem, hogyha az ő szellemében tevékenykedünk, még, ha nem is feltétlen értünk egyet mindenben, akkor is, túl nagy baj nem lehet az egészből.
*Igaz persze, hogy mindezt nem pont a vita közben tanulta meg, hanem utána, elméjében valahogy mégis inkább hozzá kapcsolódik, azért is fogalmazott az imént úgy, ahogy. Reméli mindenesetre, hogy az, amit most mondott Alenia teljes egyetértésével találkozik.
Időközben, ameddig beszélt, össze is pakolt, és nincs más hátra, csak, hogy elinduljanak.*
- Az átöltözés jó ötlet különben, nadrágban mindenképpen kényelmesebb lesz. *jegyzi meg ezek után mintegy mellékesen, amikor már útra készen állnak mind a ketten.
Egy dologra azonban nagyon kíváncsi, viszont, megvárja, amíg kilépnek a templomkertből, és már úton vannak, hogy ne pont a megszentelt helyen tegye fel a kérdést, amire választ szeretne kapni.*
- Arctalan, ezt azt hiszem nem hallottam Sa'Terethel kapcsolatban még soha, vagy, ha igen, akkor nem figyeltem rá fel. Ez csak valamiféle metafora, vagy akik látták valaha, tényleg úgy írták le, mint akinek nincs arca? *kérdi, nem is azért, mert annyira nagyon a sötét istenségre kíváncsi, akiről biztosan Alenia sem beszél szívesen, sokkal inkább amiatt, mert, ha már a jövője egy Eeyr hívő, újra nemes kisasszony mellé köti, aki minden bizonnyal befolyásos személy lesz majd az új, most épülő Artheniorban, akkor nem lehet ilyen téren sem tudatlan, mert ezzel nyilván Aleniára hozna szégyent.
El is határozza, hogy minél többet fog olvasni és tanulni a jövőben, olyan tárgyakban is, amik eddig nem különösen érdekelték, hogy tanácsadói feladatait még jobban elláthassa.
Nagy szerencse, hogy Maitól sokat tanulhat, meg, hogy az épülő árvaházban minden bizonnyal rengeteg könyv is lesz majd, amelyekből magába szívhatja a tudást.*
3910. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-10 11:53:30
Üzenet elküldve: 2024-08-10 11:53:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hálaadás//
//Templomkert//
*A kérdése látszólag talán hirtelen, a semmiből jött, de valójában egyáltalán nem. Ő már azóta, hogy Luninari itt van vele úgy tervezi a napot, hogy ezután a kis templomi piknik után majd elindulhatnak Szarvasligetbe.*
- Igen. Ha szerinted is jó ötlet. *Egy kicsit azért elbizonytalanodik a lány megjegyzésére. Lehet, hogy valóban bölcsebb dolog lenne kipihenten útnak indulni. Ha teljesen őszinte akarna lenni magával, őt annyira nem vonzza az a hely, főleg most, hogy itt Arthenior-ban beindultak a dolgok, de tudja, hogy barátnőjének mennyire fontos az a vidéki otthon, és a megannyi törődés után, amit az elmúlt hatokban kapott tőle, az a legkevesebb, hogy most már meglátogatja vele Szarvasligetet.*
- Értem, rendben. Akkor igen, induljunk most. Sötétedésre odaérni pont jó lesz. *Végül mindenféle bizonytalanságot száműz a gondolatai közül, és az eredeti döntésénél maradva megerősíti, hogy a mostani lesz a tökéletes időpont arra, hogy útnak induljanak.
Egyébként megenged magának egy egész kedves mosolyt arra, ahogy Luninari a beesteledés folyamatát a csillagok számával illusztrálja. Valamiért rendkívül aranyosan hangzik ez számára, mintha csak egy tündérmesét olvasna, pedig ezek a szavak itt és most, spontán hagyják el a fél-elf lány száját.
A mosoly mellé egy simogatás is jár hollóhajú barátnőjének, melyet Alenia leginkább annak szán, hogy ássák el végre a csatabárdot, de ettől függetlenül nem rest kihasználni az úgymond szónoklás területén szerzett képességeit. Ez az, amihez ő ért, hogy bármilyen példából, témából kihozza azt, hogy neki lehessen igaza. Kár, hogy még túl fiatal és tapasztalatlan ahhoz, hogy ezt konzisztensen képes legyen alkalmazni, de ezúttal jól sikerül, és úgy tűnik, hogy végre tényleg pontot tehetnek a vita végére.*
- Nincs ezzel baj. Bennem nincs semmiféle rossz érzés, amiért most vitatkoztunk. Benned van? Szerintem az lenne a rosszabb, ha valamelyikünk nem mondaná ki a véleményét, hanem beletörődne a sorsába. Az szerintem már a Sa'Tereth-féle elnyomásra hajazna. A város vezetésével kapcsolatban is ez a lényeg. Nem szabad hagyni, hogy az Arctalan megfertőzze az elmét. Arthenior mindig is Eeyr városa volt, és az is kell, hogy maradjon. Amíg az istennő vigyáz ránk, nem lesz semmi baj.
*Addig pedig neki is irányt fog mutatni, és felsőbbrendű segítséggel képes lesz megvédeni a rászorulókat, tanítani a tanulni vágyókat és fényt hozni a sötétségbe. Erre valóban érdemes koccintani, úgyhogy megemeli kicsit a bögréjét, és halkan kuncogva a Luninari kezében lévő pohárhoz érinti a sajátját. Egy halk, csilingelő hangot hallatnak csupán, mégis olyan érzés, mintha a templom öreg harangja kondulna meg hirtelen, áldását adva a két lány által elképzelt jövőre.
Csendben, türelmesen várja meg, míg Luni végigolvassa a levelét, majd ismét csak mosolyogva bólogat. Szerinte is kedves kis varázslat. Személyesebbé válik tőle az üzenet.*
- Persze, menjünk vissza, és hozzunk mindent, amire és akire szükségünk van! *ért egyet azzal, hogy távozás előtt még mindenképp menjenek vissza a rezidenciára.*
- Gondolom, mivel nem vagy hozzászokva, neked amúgy is kényelmetlen lenne ebben a csinos ruhában utazni. Nyugodtan átöltözhetsz, ha szeretnél, és azt hiszem, hogy jobban járok, ha én is nadrágot veszek fel az útra. Akkor induljunk! *Feláll a padról, de az összepakolásban segédkezni amolyan nemesektől megszokott módon elfelejt segédkezni, úgyhogy csak vár, míg Luninari is követni tudja, s együtt távozzanak.*
//Templomkert//
*A kérdése látszólag talán hirtelen, a semmiből jött, de valójában egyáltalán nem. Ő már azóta, hogy Luninari itt van vele úgy tervezi a napot, hogy ezután a kis templomi piknik után majd elindulhatnak Szarvasligetbe.*
- Igen. Ha szerinted is jó ötlet. *Egy kicsit azért elbizonytalanodik a lány megjegyzésére. Lehet, hogy valóban bölcsebb dolog lenne kipihenten útnak indulni. Ha teljesen őszinte akarna lenni magával, őt annyira nem vonzza az a hely, főleg most, hogy itt Arthenior-ban beindultak a dolgok, de tudja, hogy barátnőjének mennyire fontos az a vidéki otthon, és a megannyi törődés után, amit az elmúlt hatokban kapott tőle, az a legkevesebb, hogy most már meglátogatja vele Szarvasligetet.*
- Értem, rendben. Akkor igen, induljunk most. Sötétedésre odaérni pont jó lesz. *Végül mindenféle bizonytalanságot száműz a gondolatai közül, és az eredeti döntésénél maradva megerősíti, hogy a mostani lesz a tökéletes időpont arra, hogy útnak induljanak.
Egyébként megenged magának egy egész kedves mosolyt arra, ahogy Luninari a beesteledés folyamatát a csillagok számával illusztrálja. Valamiért rendkívül aranyosan hangzik ez számára, mintha csak egy tündérmesét olvasna, pedig ezek a szavak itt és most, spontán hagyják el a fél-elf lány száját.
A mosoly mellé egy simogatás is jár hollóhajú barátnőjének, melyet Alenia leginkább annak szán, hogy ássák el végre a csatabárdot, de ettől függetlenül nem rest kihasználni az úgymond szónoklás területén szerzett képességeit. Ez az, amihez ő ért, hogy bármilyen példából, témából kihozza azt, hogy neki lehessen igaza. Kár, hogy még túl fiatal és tapasztalatlan ahhoz, hogy ezt konzisztensen képes legyen alkalmazni, de ezúttal jól sikerül, és úgy tűnik, hogy végre tényleg pontot tehetnek a vita végére.*
- Nincs ezzel baj. Bennem nincs semmiféle rossz érzés, amiért most vitatkoztunk. Benned van? Szerintem az lenne a rosszabb, ha valamelyikünk nem mondaná ki a véleményét, hanem beletörődne a sorsába. Az szerintem már a Sa'Tereth-féle elnyomásra hajazna. A város vezetésével kapcsolatban is ez a lényeg. Nem szabad hagyni, hogy az Arctalan megfertőzze az elmét. Arthenior mindig is Eeyr városa volt, és az is kell, hogy maradjon. Amíg az istennő vigyáz ránk, nem lesz semmi baj.
*Addig pedig neki is irányt fog mutatni, és felsőbbrendű segítséggel képes lesz megvédeni a rászorulókat, tanítani a tanulni vágyókat és fényt hozni a sötétségbe. Erre valóban érdemes koccintani, úgyhogy megemeli kicsit a bögréjét, és halkan kuncogva a Luninari kezében lévő pohárhoz érinti a sajátját. Egy halk, csilingelő hangot hallatnak csupán, mégis olyan érzés, mintha a templom öreg harangja kondulna meg hirtelen, áldását adva a két lány által elképzelt jövőre.
Csendben, türelmesen várja meg, míg Luni végigolvassa a levelét, majd ismét csak mosolyogva bólogat. Szerinte is kedves kis varázslat. Személyesebbé válik tőle az üzenet.*
- Persze, menjünk vissza, és hozzunk mindent, amire és akire szükségünk van! *ért egyet azzal, hogy távozás előtt még mindenképp menjenek vissza a rezidenciára.*
- Gondolom, mivel nem vagy hozzászokva, neked amúgy is kényelmetlen lenne ebben a csinos ruhában utazni. Nyugodtan átöltözhetsz, ha szeretnél, és azt hiszem, hogy jobban járok, ha én is nadrágot veszek fel az útra. Akkor induljunk! *Feláll a padról, de az összepakolásban segédkezni amolyan nemesektől megszokott módon elfelejt segédkezni, úgyhogy csak vár, míg Luninari is követni tudja, s együtt távozzanak.*
3909. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-06 20:17:17
Üzenet elküldve: 2024-08-06 20:17:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Alenia utolsó kérdésén legalább annyira meglepődik, mintha a másik lány megütötte, vagy megcsókolta volna csak úgy a semmiből hirtelen. Majdnem még az árpatea is a torkán akad egy pillanatra.*
- Most rögtön? *kerekednek kék szemei nagyra.* Ne érts félre, én örülnék neki, csak azt hittem, hogy még aludnál erre egyet, vagy inkább legkevesebb kettőt.
*Kicsit hallgat, de aztán, ahogyan jobban belegondol, ezer és egy előnye van annak, ha most azonnal elindulnak. Például neki sem kell idegeskednie még napokig azon, hogy mit kezd majd magával egy lány, aki Artheniorban nőtt fel nemes kisasszonyként, meg egy olyan hangulatelf, aki vagy morcos, vagy másnapos, vagy együtt a kettő, ha pedig nem, akkor pedig annyira elbűvölő és kedves, hogy bármilyen bálon azonnal az eladósorban lévő lányok kedvence lenne.*
- Ahogy szeretnéd. Ha tényleg most akarnál indulni, akkor felőlem mehetünk. *mondja ezek után.* Én örülnék neki. Még korán van és az évnek ebben a szakaszában, ha most elindulunk, akkor sötétedés előttre, de legkevesebb nem sokkal naplemente utánra hazaérhetünk. Vacsorát készíteni még mindenképpen lenne időm. De amúgy sem túl veszélyes környék, szóval az sem feltétlenül baj, ha mondjuk az első ötven, vagy száz csillag fent van már az égen mire ligetbe érünk.
*Azt már felvágásnak érezné hozzátenni, hogy rendelkezik pár olyan tűzvarázslattal, ami nem csak néhány rájuk éhes vadállatot lenne képes elijeszteni, hanem jó eséllyel ahhoz hasonló haramiákat is, akik egykor a tisztáson vették körbe őket. Igaz utóbbit Nia tudja már, így már csak ezért is értelmetlen lenne külön kihangsúlyozni ezt. A lényeg, hogyha Alenia tényleg most szeretne elindulni, akkor lényegében semmi akadálya.
Főleg pont most, hogy ismét sikerült őt elvarázsolnia, és nem feltétlenül varázslattal írt levelével.
De az a gyengéd simogatás, amibe most is szinte beleborzong a lehető legjobb értelemben véve persze, és kedves szavak most is megteszik a hatásukat.
Kicsit bele is rakja a fejét, mintha egy macska lenne, aki szerető gazdájától kedves érintést kapott, amire nem számított, de most élvezi, így pedig tovább szeretné húzni a pillanatot magát.
Lehet, hogy magabiztosabb lett, és jobban hisz magában, mivel azonban kislányként csak édesanyjától kapott szeretetet, hiába vágyott volna maga korabeli, vagy akár fiatalabb, akár kicsit idősebb barátnőkre, vagy barátokra, hasonló gesztusok még most is képesek hatással lenni rá.
Alenia volt Artheniorban az első, aki kedvesen szólt és ért hozzá, lehet, hogy ezért is nem tudta soha kiverni a fejéből, akkor sem, amikor legkevesebb kilencven százalék esélyt adott arra, hogy halott, és csak a lelke legmélyén mert reménykedni abban, hogy még mindig él.
Azt is el kell ismernie magában, hogy Alenia nagyon ügyesen használja fel a példát, amit először felvetett, ő pedig továbbgondolt.
Most pedig a végén szinte még neki kell magyarázkodnia, hogy hogyan értette minden egyes komolyan gondolt szavát, mégsem tesz ilyesmit, csak elfogadja,
- Ami pedig a jövőt illeti, én egy percig sem benned, vagy a te jó szándékaidban kételkedtem. *mondja.* És én is igyekszen nem rád erőltetni a gondolataimat, megígérem. Ugyanakkor, ez még vezethet később közüttünk vitához, de akkor is örülök, hogy már most tisztáztuk legalább azt, hogy miben van a nézeteltérésünk lényege. Viszont... *mondja az "ugyanakkor" helyett* biztos vagyok benne, hogy te jó vezető lennél. Én pedig jó szolgálólány is lehettem volna, ha nem éppen te vagy a távoli rokonom, hanem valaki más, aki befogad, amikor Artheniroba jöttem, de most már valóban nem leszek az. Én is többre vágyom ennél tényleg. De a lényeg, hogy szerintem egyről beszélünk. Legkevesebb a jövőt illetően. Az irány szerintem nem teljesen jó, de elhiszem neked, hogy nem egy mocsárba, hanem egy szép sétényra fogsz vezetni, ha lehetőséged lesz rá. Ebben pedig mindenképpen segíteni akarok. Erre ihatunk akkor is, ha most csak teával tudunk koccintani bor helyett.
*Amennyiben Aleniának megfelel a borospohár helyett, akkor tényleg koccint vele egy bögre árpateával a jövőre.
Ezek után pedig nem is szaporítja tovább a szót, inkább elveszi a Nia levelét és elolvassa magában.
Tévedett. Illetve Niának igaza volt. Ezzel kapcsolatban legalábbis mindenképpen. Így, hogy a Alenia hangja szó szerint a koponyáján belül szól, nem csak hatásosabb, hanem szebb és szuggesztívebb is. Neki mindenképpen az, és teljesen mindegy a számára, hogy akkor most Teysusnak, vagy Eeyrnek kellene hálát adnia az élményért. Leginkább mondjuk inkább Aleniának. Hiába használt szakrális mágiát, mégis ő volt, aki használta.*
- Igazad van, tényleg sokkal jobb így, úgy értem, akár Teysus, akár Eeyr varázslata.
*Mosolyog és elkezd összepakolni maguk körül, mert, ha nem is nagyon hosszú, ahhoz éppen elég nagy út áll előttük, hogy túlkényelmeskedjék most itt magukat a kertben.*
- Erről jut eszembe... *mondja végül.* Ha tényleg indulni szeretnél, akkor Holdpihéjért és a szamaramért mindenképpen haza kéne menni a rezidenciára. Őt, ha nem is lovagoljuk meg a csomagjainkat még viheti.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.06 20:18:46
//Templomkert//
*Alenia utolsó kérdésén legalább annyira meglepődik, mintha a másik lány megütötte, vagy megcsókolta volna csak úgy a semmiből hirtelen. Majdnem még az árpatea is a torkán akad egy pillanatra.*
- Most rögtön? *kerekednek kék szemei nagyra.* Ne érts félre, én örülnék neki, csak azt hittem, hogy még aludnál erre egyet, vagy inkább legkevesebb kettőt.
*Kicsit hallgat, de aztán, ahogyan jobban belegondol, ezer és egy előnye van annak, ha most azonnal elindulnak. Például neki sem kell idegeskednie még napokig azon, hogy mit kezd majd magával egy lány, aki Artheniorban nőtt fel nemes kisasszonyként, meg egy olyan hangulatelf, aki vagy morcos, vagy másnapos, vagy együtt a kettő, ha pedig nem, akkor pedig annyira elbűvölő és kedves, hogy bármilyen bálon azonnal az eladósorban lévő lányok kedvence lenne.*
- Ahogy szeretnéd. Ha tényleg most akarnál indulni, akkor felőlem mehetünk. *mondja ezek után.* Én örülnék neki. Még korán van és az évnek ebben a szakaszában, ha most elindulunk, akkor sötétedés előttre, de legkevesebb nem sokkal naplemente utánra hazaérhetünk. Vacsorát készíteni még mindenképpen lenne időm. De amúgy sem túl veszélyes környék, szóval az sem feltétlenül baj, ha mondjuk az első ötven, vagy száz csillag fent van már az égen mire ligetbe érünk.
*Azt már felvágásnak érezné hozzátenni, hogy rendelkezik pár olyan tűzvarázslattal, ami nem csak néhány rájuk éhes vadállatot lenne képes elijeszteni, hanem jó eséllyel ahhoz hasonló haramiákat is, akik egykor a tisztáson vették körbe őket. Igaz utóbbit Nia tudja már, így már csak ezért is értelmetlen lenne külön kihangsúlyozni ezt. A lényeg, hogyha Alenia tényleg most szeretne elindulni, akkor lényegében semmi akadálya.
Főleg pont most, hogy ismét sikerült őt elvarázsolnia, és nem feltétlenül varázslattal írt levelével.
De az a gyengéd simogatás, amibe most is szinte beleborzong a lehető legjobb értelemben véve persze, és kedves szavak most is megteszik a hatásukat.
Kicsit bele is rakja a fejét, mintha egy macska lenne, aki szerető gazdájától kedves érintést kapott, amire nem számított, de most élvezi, így pedig tovább szeretné húzni a pillanatot magát.
Lehet, hogy magabiztosabb lett, és jobban hisz magában, mivel azonban kislányként csak édesanyjától kapott szeretetet, hiába vágyott volna maga korabeli, vagy akár fiatalabb, akár kicsit idősebb barátnőkre, vagy barátokra, hasonló gesztusok még most is képesek hatással lenni rá.
Alenia volt Artheniorban az első, aki kedvesen szólt és ért hozzá, lehet, hogy ezért is nem tudta soha kiverni a fejéből, akkor sem, amikor legkevesebb kilencven százalék esélyt adott arra, hogy halott, és csak a lelke legmélyén mert reménykedni abban, hogy még mindig él.
Azt is el kell ismernie magában, hogy Alenia nagyon ügyesen használja fel a példát, amit először felvetett, ő pedig továbbgondolt.
Most pedig a végén szinte még neki kell magyarázkodnia, hogy hogyan értette minden egyes komolyan gondolt szavát, mégsem tesz ilyesmit, csak elfogadja,
- Ami pedig a jövőt illeti, én egy percig sem benned, vagy a te jó szándékaidban kételkedtem. *mondja.* És én is igyekszen nem rád erőltetni a gondolataimat, megígérem. Ugyanakkor, ez még vezethet később közüttünk vitához, de akkor is örülök, hogy már most tisztáztuk legalább azt, hogy miben van a nézeteltérésünk lényege. Viszont... *mondja az "ugyanakkor" helyett* biztos vagyok benne, hogy te jó vezető lennél. Én pedig jó szolgálólány is lehettem volna, ha nem éppen te vagy a távoli rokonom, hanem valaki más, aki befogad, amikor Artheniroba jöttem, de most már valóban nem leszek az. Én is többre vágyom ennél tényleg. De a lényeg, hogy szerintem egyről beszélünk. Legkevesebb a jövőt illetően. Az irány szerintem nem teljesen jó, de elhiszem neked, hogy nem egy mocsárba, hanem egy szép sétényra fogsz vezetni, ha lehetőséged lesz rá. Ebben pedig mindenképpen segíteni akarok. Erre ihatunk akkor is, ha most csak teával tudunk koccintani bor helyett.
*Amennyiben Aleniának megfelel a borospohár helyett, akkor tényleg koccint vele egy bögre árpateával a jövőre.
Ezek után pedig nem is szaporítja tovább a szót, inkább elveszi a Nia levelét és elolvassa magában.
Tévedett. Illetve Niának igaza volt. Ezzel kapcsolatban legalábbis mindenképpen. Így, hogy a Alenia hangja szó szerint a koponyáján belül szól, nem csak hatásosabb, hanem szebb és szuggesztívebb is. Neki mindenképpen az, és teljesen mindegy a számára, hogy akkor most Teysusnak, vagy Eeyrnek kellene hálát adnia az élményért. Leginkább mondjuk inkább Aleniának. Hiába használt szakrális mágiát, mégis ő volt, aki használta.*
- Igazad van, tényleg sokkal jobb így, úgy értem, akár Teysus, akár Eeyr varázslata.
*Mosolyog és elkezd összepakolni maguk körül, mert, ha nem is nagyon hosszú, ahhoz éppen elég nagy út áll előttük, hogy túlkényelmeskedjék most itt magukat a kertben.*
- Erről jut eszembe... *mondja végül.* Ha tényleg indulni szeretnél, akkor Holdpihéjért és a szamaramért mindenképpen haza kéne menni a rezidenciára. Őt, ha nem is lovagoljuk meg a csomagjainkat még viheti.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.06 20:18:46
3908. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-05 23:18:13
Üzenet elküldve: 2024-08-05 23:18:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Átkozott rontás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir feszülten várja hogy vajon mi lesz a következő dolog ami történni fog, s a fejében rá nem jellemző módon minden lehetséges forgatókönyvet átgondol. Hihetetlennek tűnik számára hogy pont ide tört be egy démon, de csak arra gondol hogy amazok is valami Teysus szolgák voltak, és biztos valami isteni rivalizálás lehet a dolog hátterében. Mikor Beorhtio megmozdul úgy feszül meg Rorkir teste is, azonban ahogy megszólítja őt óriásit sóhajt a barbár.*
-A szellemekre!
*Természetesen rögtön le is engedi fegyverét, és nagyokat sóhajt a másikra. Kell egy két lélegzetvételnyi idő hogy mókásnak találja a helyzetet, és elkezdjen vigyorogni.*
-Bocsáss meg, azt hittem hogy te is valamiféle démonná változol. Olyan sötét volt itt, és úgy mondják amiről sokat beszélsz az előbb-utóbb megjelenik.
*Talán túl babonás a törzse, de nem volna túl igazságos ezt a szemükre hányni. No meg Rorkir sem olyan fiatal már, legénykorában lehetséges hogy nem várt volna azzal, hogy lesújtson fegyverével. Szerencsére sokat ért. A súlyos felismerés pedig csak ez után éri el a lassan forgó fogaskerekeket a fejében.*
-Beorhtio! Tényleg találtál valamit? Na és mit találtál? Mesélj!
*Izgatottan kérdezi, s azt nem veszi figyelembe hogy a másik valósznűleg éppen azt keresi, de ez csak az jó hír hatása. A pallost közben visszateszi a helyére, nehogy azt higgyék hogy bajt keverni jött, és a csuhás se kezdjen el félni tőle.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.05 23:18:23
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir feszülten várja hogy vajon mi lesz a következő dolog ami történni fog, s a fejében rá nem jellemző módon minden lehetséges forgatókönyvet átgondol. Hihetetlennek tűnik számára hogy pont ide tört be egy démon, de csak arra gondol hogy amazok is valami Teysus szolgák voltak, és biztos valami isteni rivalizálás lehet a dolog hátterében. Mikor Beorhtio megmozdul úgy feszül meg Rorkir teste is, azonban ahogy megszólítja őt óriásit sóhajt a barbár.*
-A szellemekre!
*Természetesen rögtön le is engedi fegyverét, és nagyokat sóhajt a másikra. Kell egy két lélegzetvételnyi idő hogy mókásnak találja a helyzetet, és elkezdjen vigyorogni.*
-Bocsáss meg, azt hittem hogy te is valamiféle démonná változol. Olyan sötét volt itt, és úgy mondják amiről sokat beszélsz az előbb-utóbb megjelenik.
*Talán túl babonás a törzse, de nem volna túl igazságos ezt a szemükre hányni. No meg Rorkir sem olyan fiatal már, legénykorában lehetséges hogy nem várt volna azzal, hogy lesújtson fegyverével. Szerencsére sokat ért. A súlyos felismerés pedig csak ez után éri el a lassan forgó fogaskerekeket a fejében.*
-Beorhtio! Tényleg találtál valamit? Na és mit találtál? Mesélj!
*Izgatottan kérdezi, s azt nem veszi figyelembe hogy a másik valósznűleg éppen azt keresi, de ez csak az jó hír hatása. A pallost közben visszateszi a helyére, nehogy azt higgyék hogy bajt keverni jött, és a csuhás se kezdjen el félni tőle.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.05 23:18:23
3907. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-08-04 09:36:40
Üzenet elküldve: 2024-08-04 09:36:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Ő már felkészítette magukat arra, hogy befejezhessék a vitát. Az utolsó szó jogát elhappolva minden adott ahhoz, hogy a beszélgetés konklúziója az legyen, hogy Aleniá-nak igaza van, Luninari pedig egyszerűen csak nem érti őt. Egy önjelölt hercegnő számára, amilyen ő tud lenni néhanapján, tökéletes lezárása ez bármilyen konfliktusnak.
Luninari azonban más befejezést szán a történetnek. Úgy látszik, ő sem az az elveszett kislány már, aki volt. Ha annak köszönhető, hogy idősebb lett, ha annak, hogy tapasztaltabb vagy csupán a mágia adott neki egy csomó magabiztosságot, az már biztos, hogy ő is meg tudja magát védeni, ha kell, akár egy vitában is.
Alenia talán kicsit meg is szeppen, mikor barátnője tele energiával, megállíthatatlanul zúdítja rá az újabb érveit. Ő csak hallgatja őket, és hallgatja, meg még továbbra is hallgatja. Közbevágni sincs ideje, annyira elragadja magával a hév Luninari-t, ami a kis megbántottságának is lehet köszönhető.
Mikor a lány végül elhallgat, és lehetőséget lát arra, hogy ő is szólhasson, először csak egy nagyot sóhajt, átgondolja, hogy mit mondjon, aztán halványan mosolyogva a másikra pillant.*
- Jól van, Luni. Minden rendben lesz. *Először csak egy kedves buksisimit kap tőle, ami szólhat annak, hogy továbbra sem ért vele egyet, csak nyugodjon már meg, de szólhat a támogatásának is, amit szeretne, ha érezne a lány. Egy kicsit talán mindkettőről szó van.*
- Azt nem ígérhetem meg neked, hogy valaha is egyet fogok érteni veled, de még azt sem, hogy meg fogom érteni, miért félsz ennyire a hierarchián alapuló társadalmon, de azt látom, hogy számodra ez egy nehéz téma, és nem próbálom meg többször rád erőltetni a gondolataimat. Egy dolgot megígérhetek. Ha sikerül elérnem, hogy az új Arthenior-ban valamiféle vezető szerepem legyen, akkor mindent meg fogok tenni azért, hogy elkerüljük az újabb katasztrófát. Nagyon nem mindegy, hogy kik vezetik a lovakat. Ugyanaz az út egyes vezérekkel talán járhatatlan, de mással, ha ő erősebb vagy okosabb, már járható. Ígérem neked, hogy ha lehetőségem lesz rá, el fogom érni, hogy az az út, amin járunk, ingoványos mocsár helyett kényelmes, térkövezett járda legyen.
*Így próbálja végérvényesen megnyugtatni szegény lányt nem reagálva a hosszú okfejtése részleteire, de mégsem feleslegesen mondta el őket. Így talán sikerült végre egy olyan pontot tenniük a vita végére, ami mindkettőjüknek megfelel.*
- Morthimer úr hatalmas segítség mind nekünk, mind a városnak. Ebben biztos vagyok. *Jelenti ezt ki úgy, hogy ő továbbra sem tud semmit a kereskedő kétes ügyleteiről, a haszonközpontú gondolkodásáról, és arról, hogy a férfi gyakorlatilag őt is nagyon hamar az ujjai köré csavarta. Bízik Orthus-ban és a jószándékában.
A levelet megírja közben. Tintával, papírra. Talán, mikor mágiáról beszélünk, mindenki látványosabb dologra gondol, de ez nem az. A hatását csak az fogja érzékelni, aki elolvassa a levelet.*
- Nem, ez nem olyan *mosolyog is játékosan Luninari szavaira.* Olvasd fel magadban! Akkor érzékelni fogod a varázslatom hatását. *Miután a varázsige valóban sikerült, így, ha bárki most elolvassa a levelet, Alenia hangja fog megszólalni a fejében.*
- Egyébként ez nem Eeyr varázslata. Teysus-é *teszi még hozzá. A következő megjegyzésekkel nem is érthetne egyet jobban. A rezidenciával kapcsolatos tervük szűk keresztmetszete a pénz, amiben Orthus a leginkább a segítségükre lehet, de azért nem szeretne teljes mértékben a kereskedőre támaszkodni anyagilag sem.*
- Mind sokat fogunk dolgozni, hogy megvalósíthassuk az álmaink. *Közben visszatér a szolgálólány téma is, amit Alenia ismét halvány mosollyal illet, miközben teát szürcsölget.*
- Nem akarok szolgálót csinálni belőled. Neked vannak csupán olyan megjegyzéseid néha, amiből azt gondolom, hogy szeretnéd. Mindenesetre az utóbbi titulus valóban jobban hangzik. Na, mi legyen? Mit szólnál, ha elindulnánk Szarvasligetbe? *Kérdez rá arra, amire Luninari valószínűleg már régóta vágyik. Arra, hogy megmutathassa azt a kis otthonos, mindentől távol fekvő csodát, ahol a mindennapjainak nagy részét tölti mostanában.*
//Templomkert//
*Ő már felkészítette magukat arra, hogy befejezhessék a vitát. Az utolsó szó jogát elhappolva minden adott ahhoz, hogy a beszélgetés konklúziója az legyen, hogy Aleniá-nak igaza van, Luninari pedig egyszerűen csak nem érti őt. Egy önjelölt hercegnő számára, amilyen ő tud lenni néhanapján, tökéletes lezárása ez bármilyen konfliktusnak.
Luninari azonban más befejezést szán a történetnek. Úgy látszik, ő sem az az elveszett kislány már, aki volt. Ha annak köszönhető, hogy idősebb lett, ha annak, hogy tapasztaltabb vagy csupán a mágia adott neki egy csomó magabiztosságot, az már biztos, hogy ő is meg tudja magát védeni, ha kell, akár egy vitában is.
Alenia talán kicsit meg is szeppen, mikor barátnője tele energiával, megállíthatatlanul zúdítja rá az újabb érveit. Ő csak hallgatja őket, és hallgatja, meg még továbbra is hallgatja. Közbevágni sincs ideje, annyira elragadja magával a hév Luninari-t, ami a kis megbántottságának is lehet köszönhető.
Mikor a lány végül elhallgat, és lehetőséget lát arra, hogy ő is szólhasson, először csak egy nagyot sóhajt, átgondolja, hogy mit mondjon, aztán halványan mosolyogva a másikra pillant.*
- Jól van, Luni. Minden rendben lesz. *Először csak egy kedves buksisimit kap tőle, ami szólhat annak, hogy továbbra sem ért vele egyet, csak nyugodjon már meg, de szólhat a támogatásának is, amit szeretne, ha érezne a lány. Egy kicsit talán mindkettőről szó van.*
- Azt nem ígérhetem meg neked, hogy valaha is egyet fogok érteni veled, de még azt sem, hogy meg fogom érteni, miért félsz ennyire a hierarchián alapuló társadalmon, de azt látom, hogy számodra ez egy nehéz téma, és nem próbálom meg többször rád erőltetni a gondolataimat. Egy dolgot megígérhetek. Ha sikerül elérnem, hogy az új Arthenior-ban valamiféle vezető szerepem legyen, akkor mindent meg fogok tenni azért, hogy elkerüljük az újabb katasztrófát. Nagyon nem mindegy, hogy kik vezetik a lovakat. Ugyanaz az út egyes vezérekkel talán járhatatlan, de mással, ha ő erősebb vagy okosabb, már járható. Ígérem neked, hogy ha lehetőségem lesz rá, el fogom érni, hogy az az út, amin járunk, ingoványos mocsár helyett kényelmes, térkövezett járda legyen.
*Így próbálja végérvényesen megnyugtatni szegény lányt nem reagálva a hosszú okfejtése részleteire, de mégsem feleslegesen mondta el őket. Így talán sikerült végre egy olyan pontot tenniük a vita végére, ami mindkettőjüknek megfelel.*
- Morthimer úr hatalmas segítség mind nekünk, mind a városnak. Ebben biztos vagyok. *Jelenti ezt ki úgy, hogy ő továbbra sem tud semmit a kereskedő kétes ügyleteiről, a haszonközpontú gondolkodásáról, és arról, hogy a férfi gyakorlatilag őt is nagyon hamar az ujjai köré csavarta. Bízik Orthus-ban és a jószándékában.
A levelet megírja közben. Tintával, papírra. Talán, mikor mágiáról beszélünk, mindenki látványosabb dologra gondol, de ez nem az. A hatását csak az fogja érzékelni, aki elolvassa a levelet.*
- Nem, ez nem olyan *mosolyog is játékosan Luninari szavaira.* Olvasd fel magadban! Akkor érzékelni fogod a varázslatom hatását. *Miután a varázsige valóban sikerült, így, ha bárki most elolvassa a levelet, Alenia hangja fog megszólalni a fejében.*
- Egyébként ez nem Eeyr varázslata. Teysus-é *teszi még hozzá. A következő megjegyzésekkel nem is érthetne egyet jobban. A rezidenciával kapcsolatos tervük szűk keresztmetszete a pénz, amiben Orthus a leginkább a segítségükre lehet, de azért nem szeretne teljes mértékben a kereskedőre támaszkodni anyagilag sem.*
- Mind sokat fogunk dolgozni, hogy megvalósíthassuk az álmaink. *Közben visszatér a szolgálólány téma is, amit Alenia ismét halvány mosollyal illet, miközben teát szürcsölget.*
- Nem akarok szolgálót csinálni belőled. Neked vannak csupán olyan megjegyzéseid néha, amiből azt gondolom, hogy szeretnéd. Mindenesetre az utóbbi titulus valóban jobban hangzik. Na, mi legyen? Mit szólnál, ha elindulnánk Szarvasligetbe? *Kérdez rá arra, amire Luninari valószínűleg már régóta vágyik. Arra, hogy megmutathassa azt a kis otthonos, mindentől távol fekvő csodát, ahol a mindennapjainak nagy részét tölti mostanában.*
3906. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-31 18:30:20
Üzenet elküldve: 2024-07-31 18:30:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hálaadás//
//Templomkert//
*A maga részéről kerülné a vitát, vagy inkább maga is befejezné, ha tehetné, mert számára a barátságuk sokkal többet ér annál, hogy igaza legyen, és persze azért is, mert biztos benne, hogy soha sem fogják tudni meggyőzi ebben a kérdésben egymást. Akkor meg tényleg minek gondolatokat és érzelmeket pazarolni a megfelelő szavak megkeresése és a saját igazunkat bizonygató mondatok összerakása közben?
Talán hagyná is annyiban az egészet, ha Alenia nem kérdőjelezte volna meg, hogy felfogta, amit mondott. Mindig igyekezett nem túlbecsülni saját szellemi képességeit, de azért sosem tartotta magát butának, a szövegértés képességét pedig minimum kinézi önmagából, ezért Nia első szavait kissé bántónak érzi, nem is képes túllendülni rajtuk könnyedén.*
- Szerintem pontosan értettem, hogy mit akartál mondani. De még, ha el is fogadom, hogy tökéletes a példád, akkor is, nem azzal van a baj, hogy van, aki tudja, hogy hova megy, van pedig, aki nem, ezért vezetni kell, hanem maga a cél eleve nem jó. Valahonnan valahová indultunk el, most pedig visszafordultunk oda, ahonnan indultunk, és ahol egyszer már a lovak elbotlottak, a lovasaikat pedig levetették a hátukról. Hasonló helyzetben okosabb lenne másik utat keresni, nem pedig arra menni, ahol egyszer már majdnem kitörtük a nyakunkat mindannyian.
*Jól van, kimondta, sokkal jobb azért így. Örül, hogy legalább őszinte volt, bár eddig sem csinált titkot belőle, hogy nem tartozik azok közé, akik jó ötletnek tartják akár a nemesi címek visszaadását, akár egy új Gazdagnegyed építését éppen ebben a városban.
De ez eddig csak hideg racionalitás. És ugyanakkor... pontosan tudja, hogy Aleniát mennyire boldoggá teszi, hogy legalább erkölcsileg kárpótolta a Tanács, és hivatalosan visszakapta egykori rangját.
Annyira furcsa ez, hogy értelme tiltakozik, lélekben ugyanakkor mégis örül annak, hogy barátnője boldog emiatt, mert hát mi mást kívánhatna is ő annak, akit szeret, ha nem pont boldogságot? Nem is olyan sokkal korábban éppen ilyesmiről beszélt.
Mégsem bánja teljesen, hogy ellentmondott. Aleniának is jobb, ha tudja, hogy annak ellenére, hogy számíthat rá abban, hogy terveiben segíti, nem értenek, és talán nem is érthetnek mindenben feltétlenül egyet.
És ő mindannak, ami, ha jól értette a városban készül, valahogy tényleg nem látja semmi értelmét. Visszacsinálni az arisztokráciát, új Gazdagnegyedet építeni, ha kicsit civilizáltabban is, de megvalósítani újra egy egyenlőtlenségekre épülő világot, ha tényleg ez a jövő, akkor valóban csak azt nem képes megérteni, hogy akkor miért is szenvedtek annak idején annyit mindkét oldalon, amivé a lázadás szakította szét ezt a várost?
Persze, ez csak az első közbeszólása volt, aztán már sokkal türelmesebben hallgat, van, hogy bólogat is, ennek ellenére az a rossz hangulat sem múlik el, amit amiatt érzett, mert Niának ellentmondott, továbbá továbbra is úgy gondolja, hogy olyan, hogy igazság igazából nem is létezik, a nemesek igazsága legalábbis mindenképpen más kell, hogy legyen, mint a szegényeké, és így tovább. De a szeretet akkor is sokkal fontosabb, mert szeretet nélkül egyáltalán nincs értelme sem társadalomról, sem pedig semmiféle abszolút, vagy relatív igazságokról beszélni. És furcsának tartja, hogy Nia éppen ezekre a gondolataira nem reagált.*
- De, ha már tényleg ugyanoda megyünk vissza, akkor is legalább sokkal óvatosabbnak kell lennünk, mint korábban voltunk. *sóhajt végül egy nagyot, majd hideg árpatea mögé rejti az arcát két kellemes korty idejéig.*
- Azt mondod, hogy korábban sem az egyenlőtlenség önmagában szülte a káoszt, hogy talán erős vezetővel, meg másik városőrséggel máshogy alakult volna minden. Lehet. Lehet, hogy ebben teljesen igazad van. De túl sok itt nekem akkor is a "ha." Ha valamiben tényleg teljesen biztos vagyok akkor az az, hogy a túl nagy egyenlőtlenségből végül elégedetlenség, erőszak és lázadás születik. Ennek ellenére, bár talán pár lényeges kérdésben nem teljesen értünk egyet *igyekszik kicsit diplomatikusabban fogalmazni, mint azt feltétlenül indokolná a valóság* a múlton rágódni talán már tényleg kár, a jövővel kapcsolatban pedig szerintem ugyanarról beszélünk. El kell nyerni mindenki bizalmát *mondja, szándékosan kerülve a "szegények" szót.*
- Meg tényleg figyelni a Városházát. Még jó, hogy ismered Morthimert, ő tényleg nagy segítség lesz ebben is. Biztos jó lesz majd neki a levél is. *előlegezi meg most előre a bizalmat, aztán csendben figyel, miközben kicsit egyben jól is lakik*
- Szerintem tökéletes lett a levél, a tartalmát tekintve mindenképpen, de akkor ezt is máshogy képzeltem. Talán tényleg hajlamos vagyok az álmodozásra. Azt hittem, hogy lediktálsz egy levelet a semmibe, aztán pedig ő megkapja most rögtön, vagy egy-két napon belül. Na nem mintha így kevésbé lenne varázslatos. Különben pedig remélem, hogy tud még nekünk segíteni. Nem mintha nem tennék meg én is mindent a jövőben. Szívesen dolgozom, ahogy eddig, hogy legyen pénzünk, ha költeni kell valamire, de azért egyedül ez nem fog menni. Ami pedig ezt az egész szolgálólány dolgot illeti, csak a tiéd tényleg lennék szívesen, de azért bevallom ilyesmire nem vágytam túlságosan soha. A mágustusa második helyezettje és tanácsadó, ahogyan bemutattál a legutóbb, így együtt valahogy ezerszer jobban hangzott.
*Ezen, ha nem is nevet, de szélesen mosolyog, hiába tudja, hogy a jövőben még majd szembe kell néznie azzal az apró ellentmondással is, hogy sokszor bármennyire is szeret háttérbe húzódva valaki árnyéka lenni, aki észrevétlenül segít, azért azt sem feltétlenül bánja, ha néha a napfényre léphet, és az ő létezését is észreveszik, valamint fontosnak is tartják.*
//Templomkert//
*A maga részéről kerülné a vitát, vagy inkább maga is befejezné, ha tehetné, mert számára a barátságuk sokkal többet ér annál, hogy igaza legyen, és persze azért is, mert biztos benne, hogy soha sem fogják tudni meggyőzi ebben a kérdésben egymást. Akkor meg tényleg minek gondolatokat és érzelmeket pazarolni a megfelelő szavak megkeresése és a saját igazunkat bizonygató mondatok összerakása közben?
Talán hagyná is annyiban az egészet, ha Alenia nem kérdőjelezte volna meg, hogy felfogta, amit mondott. Mindig igyekezett nem túlbecsülni saját szellemi képességeit, de azért sosem tartotta magát butának, a szövegértés képességét pedig minimum kinézi önmagából, ezért Nia első szavait kissé bántónak érzi, nem is képes túllendülni rajtuk könnyedén.*
- Szerintem pontosan értettem, hogy mit akartál mondani. De még, ha el is fogadom, hogy tökéletes a példád, akkor is, nem azzal van a baj, hogy van, aki tudja, hogy hova megy, van pedig, aki nem, ezért vezetni kell, hanem maga a cél eleve nem jó. Valahonnan valahová indultunk el, most pedig visszafordultunk oda, ahonnan indultunk, és ahol egyszer már a lovak elbotlottak, a lovasaikat pedig levetették a hátukról. Hasonló helyzetben okosabb lenne másik utat keresni, nem pedig arra menni, ahol egyszer már majdnem kitörtük a nyakunkat mindannyian.
*Jól van, kimondta, sokkal jobb azért így. Örül, hogy legalább őszinte volt, bár eddig sem csinált titkot belőle, hogy nem tartozik azok közé, akik jó ötletnek tartják akár a nemesi címek visszaadását, akár egy új Gazdagnegyed építését éppen ebben a városban.
De ez eddig csak hideg racionalitás. És ugyanakkor... pontosan tudja, hogy Aleniát mennyire boldoggá teszi, hogy legalább erkölcsileg kárpótolta a Tanács, és hivatalosan visszakapta egykori rangját.
Annyira furcsa ez, hogy értelme tiltakozik, lélekben ugyanakkor mégis örül annak, hogy barátnője boldog emiatt, mert hát mi mást kívánhatna is ő annak, akit szeret, ha nem pont boldogságot? Nem is olyan sokkal korábban éppen ilyesmiről beszélt.
Mégsem bánja teljesen, hogy ellentmondott. Aleniának is jobb, ha tudja, hogy annak ellenére, hogy számíthat rá abban, hogy terveiben segíti, nem értenek, és talán nem is érthetnek mindenben feltétlenül egyet.
És ő mindannak, ami, ha jól értette a városban készül, valahogy tényleg nem látja semmi értelmét. Visszacsinálni az arisztokráciát, új Gazdagnegyedet építeni, ha kicsit civilizáltabban is, de megvalósítani újra egy egyenlőtlenségekre épülő világot, ha tényleg ez a jövő, akkor valóban csak azt nem képes megérteni, hogy akkor miért is szenvedtek annak idején annyit mindkét oldalon, amivé a lázadás szakította szét ezt a várost?
Persze, ez csak az első közbeszólása volt, aztán már sokkal türelmesebben hallgat, van, hogy bólogat is, ennek ellenére az a rossz hangulat sem múlik el, amit amiatt érzett, mert Niának ellentmondott, továbbá továbbra is úgy gondolja, hogy olyan, hogy igazság igazából nem is létezik, a nemesek igazsága legalábbis mindenképpen más kell, hogy legyen, mint a szegényeké, és így tovább. De a szeretet akkor is sokkal fontosabb, mert szeretet nélkül egyáltalán nincs értelme sem társadalomról, sem pedig semmiféle abszolút, vagy relatív igazságokról beszélni. És furcsának tartja, hogy Nia éppen ezekre a gondolataira nem reagált.*
- De, ha már tényleg ugyanoda megyünk vissza, akkor is legalább sokkal óvatosabbnak kell lennünk, mint korábban voltunk. *sóhajt végül egy nagyot, majd hideg árpatea mögé rejti az arcát két kellemes korty idejéig.*
- Azt mondod, hogy korábban sem az egyenlőtlenség önmagában szülte a káoszt, hogy talán erős vezetővel, meg másik városőrséggel máshogy alakult volna minden. Lehet. Lehet, hogy ebben teljesen igazad van. De túl sok itt nekem akkor is a "ha." Ha valamiben tényleg teljesen biztos vagyok akkor az az, hogy a túl nagy egyenlőtlenségből végül elégedetlenség, erőszak és lázadás születik. Ennek ellenére, bár talán pár lényeges kérdésben nem teljesen értünk egyet *igyekszik kicsit diplomatikusabban fogalmazni, mint azt feltétlenül indokolná a valóság* a múlton rágódni talán már tényleg kár, a jövővel kapcsolatban pedig szerintem ugyanarról beszélünk. El kell nyerni mindenki bizalmát *mondja, szándékosan kerülve a "szegények" szót.*
- Meg tényleg figyelni a Városházát. Még jó, hogy ismered Morthimert, ő tényleg nagy segítség lesz ebben is. Biztos jó lesz majd neki a levél is. *előlegezi meg most előre a bizalmat, aztán csendben figyel, miközben kicsit egyben jól is lakik*
- Szerintem tökéletes lett a levél, a tartalmát tekintve mindenképpen, de akkor ezt is máshogy képzeltem. Talán tényleg hajlamos vagyok az álmodozásra. Azt hittem, hogy lediktálsz egy levelet a semmibe, aztán pedig ő megkapja most rögtön, vagy egy-két napon belül. Na nem mintha így kevésbé lenne varázslatos. Különben pedig remélem, hogy tud még nekünk segíteni. Nem mintha nem tennék meg én is mindent a jövőben. Szívesen dolgozom, ahogy eddig, hogy legyen pénzünk, ha költeni kell valamire, de azért egyedül ez nem fog menni. Ami pedig ezt az egész szolgálólány dolgot illeti, csak a tiéd tényleg lennék szívesen, de azért bevallom ilyesmire nem vágytam túlságosan soha. A mágustusa második helyezettje és tanácsadó, ahogyan bemutattál a legutóbb, így együtt valahogy ezerszer jobban hangzott.
*Ezen, ha nem is nevet, de szélesen mosolyog, hiába tudja, hogy a jövőben még majd szembe kell néznie azzal az apró ellentmondással is, hogy sokszor bármennyire is szeret háttérbe húzódva valaki árnyéka lenni, aki észrevétlenül segít, azért azt sem feltétlenül bánja, ha néha a napfényre léphet, és az ő létezését is észreveszik, valamint fontosnak is tartják.*
3905. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-27 20:31:58
Üzenet elküldve: 2024-07-27 20:31:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Van az a helyzet, amikor egy vita vagy érvelés olyannyira parttalanná válik, hogy nincs értelme tovább folytatni. Ekkor egy igazi nemeskisasszony okos enged, szamár szenved alapon kihátrál ezekből a beszélgetésekből, és hagyja, hogy a partner a saját véleménye szerint éljen tovább, a jövőben pedig úgyis őt igazolja majd a sors, és maga az élet bizonyítja be a kétkedőnek, hogy igaza volt.
Ez a szituáció most pont egy ilyen parttalan eredményhez vezet, mert látja, hogy nem fogja tudni megértetni Luninari-val azt, hogy miért téved, próbálkozzon bárhogy.*
- A példa teljesen jó. Ha szerinted nem az, akkor nem értetted meg a lényegét annak, amit szemléltetni próbáltam vele.
*Csendben hallgatja végig a lány újabb, hosszas érvelését. Nem reagál egyetlen mondatára sem. Teret enged neki, pontosan úgy, ahogy bárki mással is tenné, mielőtt arra készül, hogy kilépjen egy ilyen reménytelen vitából.
Magában azért persze megjegyzi, hogy Luninari-nak valóban sikerült a lehető legrosszabb oldalról megfogni az előbb felvázolt példája jelentését. Abban ugyanis teljesen lényegtelen, hogy a lovak állatok. A vezető-követő szerepre volt hívatott kihegyezni a történetet, ahol a lovas a vezető, a hátas pedig az, aki a vezetője utasításai szerint halad a jó irányba, ugyanis ez tökéletes párhuzam a valós hierarchia működésének szemléltetéséhez is.
Vitatkozhatna még azzal is, mikor a fél-elf lány említése szerint az, hogy nem csak ösztönlények vagyunk, elégséges feltétel ahhoz, hogy megtaláljuk a helyes utat. Ó, mennyire, hogy nem az! Ezt a tényt maga Arthenior története is igazolja. A lázadás során a felkelők agresszív módszerekhez folyamodva próbáltak hatalmat szerezni, majd most, mikor rájöttek, hogy az így megkapott hatalommal nem tudnak mit kezdeni, visszahívják a nemességet, akik között ott van az a felsőbbrendű tudás, ami a város felvirágoztatásához szükséges.*
- Nem az egyenlőtlenség szülte a káoszt, hanem a megfelelő vezetés hiánya. A régi tanács nem volt elég előrelátó, és nem foglalkozott azzal, hogy elnyerjék a szegények bizalmát, a városőrség pedig nem volt elég felkészült, hogy csírájában fojtson el egy ilyesfajta lázadást. Egy megfelelő vezetővel a káosz megakadályozható lett volna.
*Ennyit azért muszáj még reagálnia, amolyan utolsó utáni próbálkozásként, hogy Luninari végre megértse az ő nézeteit. Ha most sem sikerül, akkor tényleg nem töri magát tovább. Az, hogy elkezd a mágiáról és a házról beszélni, egyértelmű jelzés, hogy nem kívánja tovább folytatni a vitát sem erről, sem Intath-ról. Ez utóbbinak sem látja értelmét, hisz felesleges megoldást keresni előre a még nem létező problémákra.*
- Annyiszor említed a szolgálólány szót, hogy még a végén azt fogom hinni, hogy tényleg az akarsz lenni. *Mondja csak amolyan viccként, de tény, nem lenne egyáltalán ellenére, ha a lány tényleg emellett döntene.
Néhány falatot elmajszol a kalácsból, iszik egy kicsit, majd papírt és íróeszközt vesz elő, és teszi le őket a padra, hogy a kemény felületen meg tudja majd írni a levelét Orthus-nak. Halványan elmosolyodik azon, hogy Luninari mágia nélkül is az ő hangján olvasná a levelet.*
- Ez aranyos. Tudod miért? Mert ezek szerint az elméd is képes ugyanolyan mágiára, mint amilyen ez lesz. Egyébként igen, sajnos a szakrális mágia csak azoknak elérhető, akiket valamely isten a hű követőjének választott. Természetesen, ha valaha is meggondolnád magad, azt hiszem, Eeyr ajtaja mindig nyitva áll előtted. *Mondja, aztán neki is lát, hogy megírja azt a bizonyos levelet Orthus Morthimer-nek. Elmormol egy rövid igét, majd a papírra a balkezes írás miatt kissé butácska, de mégis gyöngybetűkkel a következőket írja:*
„Kedves Morthimer Úr!
Hogy szolgál az egészsége? Remélem, hogy minden rendben. Szeretnék megosztani Önnel néhány dolgot, ami az elmúlt időszakban történt velem. Jártam a Tanácsházán, ahol a nemesi rangom, a Sayqueves Rezidencia és a bátyám ügyében is fogadtak. Mindhármat sikerült megtárgyalnom a városvezetéssel. Örömömre szolgál tudatni Önnel, hogy most már újra teljes joggal hívhatom magam Arthenior város nemesének, és a rezidencia is visszakerült a tulajdonomba. Igaza volt, a tanács sem kételkedett abban, hogy a bátyám eltűnése után az örökség engem illet. Igen, sajnos Aleimord-ról senki sem tud többet, eltűntként van nyilvántartva.
Ami pedig a rezidenciát illeti, felajánlották, hogy az épületet a városnak ajándékozva a kárpótlásként kapott új otthonom nagyobb is lehet, mint a többi. Én ezt a lehetőséget tisztelettel visszautasítottam, ennek oka a közös célunk, melyben reménykedem, hogy továbbra is számít rám. A rezidenciát szeretném teljesen átalakítani, hogy a helyén árvaház és iskola működhessen Mai Faensa kisasszony vezetése alatt. Ahhoz, hogy a város elfogadja az előterjesztésemet, miszerint a rezidencia hivatalosan is árvaház lehessen, Faensa kisasszony megkapja az igazgatói titulust, illetve a város a rendelkezésünkre bocsásson nevelőket és tanárokat, néhány feltételt szabtak a számunkra. Az épületet teljesen fel kell újítanunk, megfelelő mennyiségű hálószobát, tantermet kell berendeznünk. A gyermekek életéhez szükséges dolgokat és ételt is fel kell halmoznunk. A tanács kijelentette, hogy anyagilag nem tud ebben segédkezni.
Mély tisztelettel érdeklődöm, hogy továbbra is módjában áll-e segédkezni ezen terv megvalósításában, ami kétségkívül a város javát szolgálná? Nem csupán anyagi segítségre célzok. Számítok az Ön szakértelmére és a múltkor oly' csodás munkát végző ácsainak szolgálatára.
Kérem, hogy amennyiben ideje engedi, látogasson el ismét a rezidenciára, hogy megvitathassunk mindent, amiről szükséges beszélnünk!
Kívánok Önnek szép napot! Eeyr áldja!
Legmélyebb tisztelettel,
Alenia Cirenhille Sayqueves, Arthenior városának nemese”
*Mikor végzett, felpillant Luninari-ra, majd vissza a levélre, ami, ha a varázslat sikeres volt, gyakorlatilag fel fogja olvasni magát Orthus elméjében, ha pedig nem, akkor csupán egy sima, egyszerű levél lett belőle, de az értékén és a tartalmán mit sem változtat.*
- Na, milyen lett? Szerinted jó lesz így? *kérdezi Luninari véleményét.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
//Templomkert//
*Van az a helyzet, amikor egy vita vagy érvelés olyannyira parttalanná válik, hogy nincs értelme tovább folytatni. Ekkor egy igazi nemeskisasszony okos enged, szamár szenved alapon kihátrál ezekből a beszélgetésekből, és hagyja, hogy a partner a saját véleménye szerint éljen tovább, a jövőben pedig úgyis őt igazolja majd a sors, és maga az élet bizonyítja be a kétkedőnek, hogy igaza volt.
Ez a szituáció most pont egy ilyen parttalan eredményhez vezet, mert látja, hogy nem fogja tudni megértetni Luninari-val azt, hogy miért téved, próbálkozzon bárhogy.*
- A példa teljesen jó. Ha szerinted nem az, akkor nem értetted meg a lényegét annak, amit szemléltetni próbáltam vele.
*Csendben hallgatja végig a lány újabb, hosszas érvelését. Nem reagál egyetlen mondatára sem. Teret enged neki, pontosan úgy, ahogy bárki mással is tenné, mielőtt arra készül, hogy kilépjen egy ilyen reménytelen vitából.
Magában azért persze megjegyzi, hogy Luninari-nak valóban sikerült a lehető legrosszabb oldalról megfogni az előbb felvázolt példája jelentését. Abban ugyanis teljesen lényegtelen, hogy a lovak állatok. A vezető-követő szerepre volt hívatott kihegyezni a történetet, ahol a lovas a vezető, a hátas pedig az, aki a vezetője utasításai szerint halad a jó irányba, ugyanis ez tökéletes párhuzam a valós hierarchia működésének szemléltetéséhez is.
Vitatkozhatna még azzal is, mikor a fél-elf lány említése szerint az, hogy nem csak ösztönlények vagyunk, elégséges feltétel ahhoz, hogy megtaláljuk a helyes utat. Ó, mennyire, hogy nem az! Ezt a tényt maga Arthenior története is igazolja. A lázadás során a felkelők agresszív módszerekhez folyamodva próbáltak hatalmat szerezni, majd most, mikor rájöttek, hogy az így megkapott hatalommal nem tudnak mit kezdeni, visszahívják a nemességet, akik között ott van az a felsőbbrendű tudás, ami a város felvirágoztatásához szükséges.*
- Nem az egyenlőtlenség szülte a káoszt, hanem a megfelelő vezetés hiánya. A régi tanács nem volt elég előrelátó, és nem foglalkozott azzal, hogy elnyerjék a szegények bizalmát, a városőrség pedig nem volt elég felkészült, hogy csírájában fojtson el egy ilyesfajta lázadást. Egy megfelelő vezetővel a káosz megakadályozható lett volna.
*Ennyit azért muszáj még reagálnia, amolyan utolsó utáni próbálkozásként, hogy Luninari végre megértse az ő nézeteit. Ha most sem sikerül, akkor tényleg nem töri magát tovább. Az, hogy elkezd a mágiáról és a házról beszélni, egyértelmű jelzés, hogy nem kívánja tovább folytatni a vitát sem erről, sem Intath-ról. Ez utóbbinak sem látja értelmét, hisz felesleges megoldást keresni előre a még nem létező problémákra.*
- Annyiszor említed a szolgálólány szót, hogy még a végén azt fogom hinni, hogy tényleg az akarsz lenni. *Mondja csak amolyan viccként, de tény, nem lenne egyáltalán ellenére, ha a lány tényleg emellett döntene.
Néhány falatot elmajszol a kalácsból, iszik egy kicsit, majd papírt és íróeszközt vesz elő, és teszi le őket a padra, hogy a kemény felületen meg tudja majd írni a levelét Orthus-nak. Halványan elmosolyodik azon, hogy Luninari mágia nélkül is az ő hangján olvasná a levelet.*
- Ez aranyos. Tudod miért? Mert ezek szerint az elméd is képes ugyanolyan mágiára, mint amilyen ez lesz. Egyébként igen, sajnos a szakrális mágia csak azoknak elérhető, akiket valamely isten a hű követőjének választott. Természetesen, ha valaha is meggondolnád magad, azt hiszem, Eeyr ajtaja mindig nyitva áll előtted. *Mondja, aztán neki is lát, hogy megírja azt a bizonyos levelet Orthus Morthimer-nek. Elmormol egy rövid igét, majd a papírra a balkezes írás miatt kissé butácska, de mégis gyöngybetűkkel a következőket írja:*
„Kedves Morthimer Úr!
Hogy szolgál az egészsége? Remélem, hogy minden rendben. Szeretnék megosztani Önnel néhány dolgot, ami az elmúlt időszakban történt velem. Jártam a Tanácsházán, ahol a nemesi rangom, a Sayqueves Rezidencia és a bátyám ügyében is fogadtak. Mindhármat sikerült megtárgyalnom a városvezetéssel. Örömömre szolgál tudatni Önnel, hogy most már újra teljes joggal hívhatom magam Arthenior város nemesének, és a rezidencia is visszakerült a tulajdonomba. Igaza volt, a tanács sem kételkedett abban, hogy a bátyám eltűnése után az örökség engem illet. Igen, sajnos Aleimord-ról senki sem tud többet, eltűntként van nyilvántartva.
Ami pedig a rezidenciát illeti, felajánlották, hogy az épületet a városnak ajándékozva a kárpótlásként kapott új otthonom nagyobb is lehet, mint a többi. Én ezt a lehetőséget tisztelettel visszautasítottam, ennek oka a közös célunk, melyben reménykedem, hogy továbbra is számít rám. A rezidenciát szeretném teljesen átalakítani, hogy a helyén árvaház és iskola működhessen Mai Faensa kisasszony vezetése alatt. Ahhoz, hogy a város elfogadja az előterjesztésemet, miszerint a rezidencia hivatalosan is árvaház lehessen, Faensa kisasszony megkapja az igazgatói titulust, illetve a város a rendelkezésünkre bocsásson nevelőket és tanárokat, néhány feltételt szabtak a számunkra. Az épületet teljesen fel kell újítanunk, megfelelő mennyiségű hálószobát, tantermet kell berendeznünk. A gyermekek életéhez szükséges dolgokat és ételt is fel kell halmoznunk. A tanács kijelentette, hogy anyagilag nem tud ebben segédkezni.
Mély tisztelettel érdeklődöm, hogy továbbra is módjában áll-e segédkezni ezen terv megvalósításában, ami kétségkívül a város javát szolgálná? Nem csupán anyagi segítségre célzok. Számítok az Ön szakértelmére és a múltkor oly' csodás munkát végző ácsainak szolgálatára.
Kérem, hogy amennyiben ideje engedi, látogasson el ismét a rezidenciára, hogy megvitathassunk mindent, amiről szükséges beszélnünk!
Kívánok Önnek szép napot! Eeyr áldja!
Legmélyebb tisztelettel,
Alenia Cirenhille Sayqueves, Arthenior városának nemese”
*Mikor végzett, felpillant Luninari-ra, majd vissza a levélre, ami, ha a varázslat sikeres volt, gyakorlatilag fel fogja olvasni magát Orthus elméjében, ha pedig nem, akkor csupán egy sima, egyszerű levél lett belőle, de az értékén és a tartalmán mit sem változtat.*
- Na, milyen lett? Szerinted jó lesz így? *kérdezi Luninari véleményét.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd leír egy tetszőleges hosszóságú szöveget. Ha az írást bárki is látja (olvasási távolságból), fejében a varázsló hangján hallja a szöveget.
3904. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-25 18:50:31
Üzenet elküldve: 2024-07-25 18:50:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Átkozott rontás//
*Beorhtio szeméből még a csipa is kipattan, amikor a könyvtárba érkező férfi, kezében hátborzongató kardjával, ráüvölt. A rémülettől vezérelve kezét rögtön a fejéhez kapja, amivel tovább növeli az asztalon uralkodó rendezetlenséget. Testét, mint valami tehetetlen kisállat összehúzza és csak várja a feje fölött lógó végzetet. Sosem gondolta volna, hogy valaha is kard által hal rettenetes halált. Ágyban, legkedvesebb könyvei között akart eltávozni az élők sorából. Erre tessék, hiába szentelte életét a rendnek, most a legnagyobb káoszban hagyja maga mögött szeretett könyvtárát. Micsoda szégyen!
Ha a penge nem szeli el torkát, hisz nem sok okot ad rá a csuhás, akkor lassan összeszedi a bátorságát, hogy egy pillantást vessen a támadójára. Szeme teljesen elkerekedik, amikor meglátja az ismerős arcot. Vajon túl szigorú volt a tegnapi napon Rorkirral, s most azért jött, hogy bosszút álljon?*
- Rorkir! *Tegezi le most először a férfit. Hangsúlya bizonytalan, még keresi a megfelelő szavakat.*
- Rorkir, te meg mit csinálsz? Én vagyok az, Beorhtio! Ne bánts! Találtam valamit, ami talán segíthet!
*El is kezd kutakodni a rengeteg széthányt irat között. Sietve dobálja arrébb a szükségtelen papirosakat úgy, mintha korábbi, összeszedett énje félelmében elő sem merne jönni. Mozdulataiban nincs meg az az óvatosság, amit Rorkir a minap láthatott, mikor kivette kezéből az értekezéseket.*
*Beorhtio szeméből még a csipa is kipattan, amikor a könyvtárba érkező férfi, kezében hátborzongató kardjával, ráüvölt. A rémülettől vezérelve kezét rögtön a fejéhez kapja, amivel tovább növeli az asztalon uralkodó rendezetlenséget. Testét, mint valami tehetetlen kisállat összehúzza és csak várja a feje fölött lógó végzetet. Sosem gondolta volna, hogy valaha is kard által hal rettenetes halált. Ágyban, legkedvesebb könyvei között akart eltávozni az élők sorából. Erre tessék, hiába szentelte életét a rendnek, most a legnagyobb káoszban hagyja maga mögött szeretett könyvtárát. Micsoda szégyen!
Ha a penge nem szeli el torkát, hisz nem sok okot ad rá a csuhás, akkor lassan összeszedi a bátorságát, hogy egy pillantást vessen a támadójára. Szeme teljesen elkerekedik, amikor meglátja az ismerős arcot. Vajon túl szigorú volt a tegnapi napon Rorkirral, s most azért jött, hogy bosszút álljon?*
- Rorkir! *Tegezi le most először a férfit. Hangsúlya bizonytalan, még keresi a megfelelő szavakat.*
- Rorkir, te meg mit csinálsz? Én vagyok az, Beorhtio! Ne bánts! Találtam valamit, ami talán segíthet!
*El is kezd kutakodni a rengeteg széthányt irat között. Sietve dobálja arrébb a szükségtelen papirosakat úgy, mintha korábbi, összeszedett énje félelmében elő sem merne jönni. Mozdulataiban nincs meg az az óvatosság, amit Rorkir a minap láthatott, mikor kivette kezéből az értekezéseket.*
3903. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-24 18:46:23
Üzenet elküldve: 2024-07-24 18:46:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 611
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Kicsit furcsának tartja, hogy itt ülnek Eeyr templomának kertjében, ő örömmel és ráadásul önként vajazgatja Niának a kalácsot, vagy töltögeti neki a teát, összeköti őket a közös múlt, barátság és szeretet, és közen mégis néha mintha egy világ választaná el őket egymástól.
De talán pontosan így is van ez. Bízhatnak a másikban és szerethetik egymást, de talán sohasem lesznek képesek áthidalni azokat a különbségeket, amelyek már születésük pillanatában elválasztották őket. Ennek lehet köszönhető, hogy mást és mást tanultak meg még abból is, amit egykor közösen éltek át. De talán valami másnak is, amire most képtelen rájönni, hogy mi lehet az.
Magányos gyerekkora gyakran késztette merengésre, általa akkor mélynek érzett gondolatokra, majd nem sokkal később ugyanezeknek a korábban mélynek érzett gondolatoknak a megkérdőjelezésére. Most mégis képtelen rájönni arra, hogy mi lehet még az az apróság, ami nem közelíti, hanem távolítja egymástól nézeteiket annak ellenére is, hogy lélekben közelebb érzi magát Aleniához, vagy inkább, ami ennél is sokkal fontosabb, Aleniát is magához, mint korábban valaha.
És úgy tűnik legalább Alenia már a régi. Legalábbis olyan magabiztossággal adja elő éppen a véleményét, ami most egyértelműen a régi Niát idézi neki, amit egyáltalán nem bán. Végtére is, ő azt a lányt szerette meg, aki akkor fogadta őt, amikor a városba érkezett, pedig nyilvánvalóan akkor sem voltak éppen egyformák, sőt sokkal jobban mások, mint most.
Mert mostanra mindketten átéltek annyi mindent, hogy joggal nevezhetik magukat jóval tapasztaltabbnak, mint megismerkedésük pillanatában voltak.*
- Értem, hogy mit szeretnél mondani a lovakkal és a lovasokkal, de nem vagyok benne biztos, hogy teljesen jó a példád. *mondja először, a rá jellemző, szokásos, gondolatait összeszedni segítő kis hallgatás után.*
- Civilizációt létrehozni képes lények között azért sokkal kevesebb a különbség, mint köztük és az állatok között. Utóbbiakat lehet szeretni, szelídíteni, okosan kihasználni, ők pedig fognak tudni szeretni minket, de ettől még csak állatok maradnak, akik az ösztöneiknek engedelmeskednek. Mi viszont nem csak ösztönlények vagyunk. Persze, hogy a lovak nem tudják, hogy merre akarnak, vagy merre kellene menni. Vagy, hogy létezik bármi olyan cél, ami magasabb rendű annál, hogy enni kell, aludni, meg inni. De mi, akik nem vagyunk állatok, mind tudjuk, hogy mi a cél, az pedig közös. Szülessen valaki bárhol és bárminek, a szülei ugyanúgy azt fogják majd kívánni neki, hogy hosszú és boldog élete legyen. Hogy jobban éljen, mint ők éltek, vagy legalábbis semmiképpen se rosszabbul. Azon lehet vitatkozni, hogy milyen úton szeretnénk elérni ezt a célt, de ettől még maga a cél nem változik. Ami, ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni, csak nem más, mint a boldogság. Ki kívánná a gyerekének, vagy akár önmagának, hogy boldogtalan legyen és szomorúan éljen le egy egész életet? A teljes egyenlőség lehet tényleg káoszt szülne, de legutóbb pedig éppen a teljes egyenlőtlenség szülte a káoszt. És éppen ezért nem tudok egyetérteni azzal sem, amit a szeretet és az igazság viszonyáról mondtál. Szerintem utóbbi semmiképpen nem lehet fontosabb. Egyáltalán mi az, hogy igazság? Nekem túl elvont fogalom. Még mi ketten is mennyire mást tekintünk igazságnak ugyanazzal a kérdéssel kapcsolatban. Talán csak a mágia, a matematika és más tudományok által bizonyított törvények azok, amik állandóak, és biztosak, de az ezeken túli igazságok túl képlékenyek és különböző nézőpontok kérdései. Akik egykor a rezidenciára támadtak nyilván szintén az igazságra hivatkoztak. Ahogyan azok a városőrök is azt gondolták, hogy ők állnak az igazság oldalán, akik fel akarták tartóztatni a fosztogatókat. A szeretetet viszont szerencsére biztosan ismerem, tudom, hogy mi az, és biztos vagyok benne, hogy nélküle nem lenne érdemes élni. Szóval szerintem a szeretet fontosabb, mint az igazság, bármit is jelentsen az utóbbi. Viszont Intet is szeretem, nem csak téged, mégis úgy érzem, hogy inkább illene melléd állnom bármilyen vitában, ami csak köztetek lehet. Mindenesetre remélem, hogy ilyen vita egyáltalán nem lesz, és persze köszönöm is neked, hogy nem is várod el tőlem, hogy feltétel nélkül melléd álljak. Tényleg nem vagyok a szolgálólányod, de, ha valakié szívesen lennék, az akkor is mindenképpen te vagy. Éppen ezért mindegy nekem igazából a ház is. Annak persze örülnék, ha nem lenne túl nagy az a ház, ahová költözünk majd, de mivel nekem van másik otthonom is, ez pedig elsősorban a tiéd lesz, igazából neked kell, hogy tetszen, nem nekem. Nekem inkább az a lényeg, hogy melletted lehessek, nem feltétlenül az, hogy hol. *mondja, csak mindezek után térve rá arra a témára, amit legalább annyira fontosnak tart, mint amiről eddig beszéltek. Nem lenne mágus, ha nem rajongana szenvedélyesen a mágia iránt, még azokért a varázslatokért is, amiket mivel a szakrális mágiához tartoznak, ő nem lenne képes megtanulni.*
- Az új varázslatodat pedig nagyon szívesen megnézném. *mondja, miközben minden bizonnyal elég lelkesnek látszik, mert valóban az.*
- Az az igazság mondjuk, hogyha én kapnék tőled egy igazi, nem pedig mágikus levelet, lehet, hogy akkor is a te hangodon olvasnám magamban, de ez persze teljesen más. Így nyilván hatásosabb és sokkal valóságosabbnak is tűnik majd. Tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá, hogyan kell csinálni. Kicsit sajnálom is ilyenkor, hogy sohasem tanulhatok szakrális mágiát, még akkor is, ha csodálatos varázslatok léteznek az elemek között is. *vallja be, bár közben továbbra is úgy gondolja, hogy teljesen jól döntött, amikor utat választott magának. Olyan mértékben ő sohasem tudná elkötelezni magát úgy sem egyetlen, vagy akár két istenség mellett, mint amire Alenia képes.*
//Templomkert//
*Kicsit furcsának tartja, hogy itt ülnek Eeyr templomának kertjében, ő örömmel és ráadásul önként vajazgatja Niának a kalácsot, vagy töltögeti neki a teát, összeköti őket a közös múlt, barátság és szeretet, és közen mégis néha mintha egy világ választaná el őket egymástól.
De talán pontosan így is van ez. Bízhatnak a másikban és szerethetik egymást, de talán sohasem lesznek képesek áthidalni azokat a különbségeket, amelyek már születésük pillanatában elválasztották őket. Ennek lehet köszönhető, hogy mást és mást tanultak meg még abból is, amit egykor közösen éltek át. De talán valami másnak is, amire most képtelen rájönni, hogy mi lehet az.
Magányos gyerekkora gyakran késztette merengésre, általa akkor mélynek érzett gondolatokra, majd nem sokkal később ugyanezeknek a korábban mélynek érzett gondolatoknak a megkérdőjelezésére. Most mégis képtelen rájönni arra, hogy mi lehet még az az apróság, ami nem közelíti, hanem távolítja egymástól nézeteiket annak ellenére is, hogy lélekben közelebb érzi magát Aleniához, vagy inkább, ami ennél is sokkal fontosabb, Aleniát is magához, mint korábban valaha.
És úgy tűnik legalább Alenia már a régi. Legalábbis olyan magabiztossággal adja elő éppen a véleményét, ami most egyértelműen a régi Niát idézi neki, amit egyáltalán nem bán. Végtére is, ő azt a lányt szerette meg, aki akkor fogadta őt, amikor a városba érkezett, pedig nyilvánvalóan akkor sem voltak éppen egyformák, sőt sokkal jobban mások, mint most.
Mert mostanra mindketten átéltek annyi mindent, hogy joggal nevezhetik magukat jóval tapasztaltabbnak, mint megismerkedésük pillanatában voltak.*
- Értem, hogy mit szeretnél mondani a lovakkal és a lovasokkal, de nem vagyok benne biztos, hogy teljesen jó a példád. *mondja először, a rá jellemző, szokásos, gondolatait összeszedni segítő kis hallgatás után.*
- Civilizációt létrehozni képes lények között azért sokkal kevesebb a különbség, mint köztük és az állatok között. Utóbbiakat lehet szeretni, szelídíteni, okosan kihasználni, ők pedig fognak tudni szeretni minket, de ettől még csak állatok maradnak, akik az ösztöneiknek engedelmeskednek. Mi viszont nem csak ösztönlények vagyunk. Persze, hogy a lovak nem tudják, hogy merre akarnak, vagy merre kellene menni. Vagy, hogy létezik bármi olyan cél, ami magasabb rendű annál, hogy enni kell, aludni, meg inni. De mi, akik nem vagyunk állatok, mind tudjuk, hogy mi a cél, az pedig közös. Szülessen valaki bárhol és bárminek, a szülei ugyanúgy azt fogják majd kívánni neki, hogy hosszú és boldog élete legyen. Hogy jobban éljen, mint ők éltek, vagy legalábbis semmiképpen se rosszabbul. Azon lehet vitatkozni, hogy milyen úton szeretnénk elérni ezt a célt, de ettől még maga a cél nem változik. Ami, ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni, csak nem más, mint a boldogság. Ki kívánná a gyerekének, vagy akár önmagának, hogy boldogtalan legyen és szomorúan éljen le egy egész életet? A teljes egyenlőség lehet tényleg káoszt szülne, de legutóbb pedig éppen a teljes egyenlőtlenség szülte a káoszt. És éppen ezért nem tudok egyetérteni azzal sem, amit a szeretet és az igazság viszonyáról mondtál. Szerintem utóbbi semmiképpen nem lehet fontosabb. Egyáltalán mi az, hogy igazság? Nekem túl elvont fogalom. Még mi ketten is mennyire mást tekintünk igazságnak ugyanazzal a kérdéssel kapcsolatban. Talán csak a mágia, a matematika és más tudományok által bizonyított törvények azok, amik állandóak, és biztosak, de az ezeken túli igazságok túl képlékenyek és különböző nézőpontok kérdései. Akik egykor a rezidenciára támadtak nyilván szintén az igazságra hivatkoztak. Ahogyan azok a városőrök is azt gondolták, hogy ők állnak az igazság oldalán, akik fel akarták tartóztatni a fosztogatókat. A szeretetet viszont szerencsére biztosan ismerem, tudom, hogy mi az, és biztos vagyok benne, hogy nélküle nem lenne érdemes élni. Szóval szerintem a szeretet fontosabb, mint az igazság, bármit is jelentsen az utóbbi. Viszont Intet is szeretem, nem csak téged, mégis úgy érzem, hogy inkább illene melléd állnom bármilyen vitában, ami csak köztetek lehet. Mindenesetre remélem, hogy ilyen vita egyáltalán nem lesz, és persze köszönöm is neked, hogy nem is várod el tőlem, hogy feltétel nélkül melléd álljak. Tényleg nem vagyok a szolgálólányod, de, ha valakié szívesen lennék, az akkor is mindenképpen te vagy. Éppen ezért mindegy nekem igazából a ház is. Annak persze örülnék, ha nem lenne túl nagy az a ház, ahová költözünk majd, de mivel nekem van másik otthonom is, ez pedig elsősorban a tiéd lesz, igazából neked kell, hogy tetszen, nem nekem. Nekem inkább az a lényeg, hogy melletted lehessek, nem feltétlenül az, hogy hol. *mondja, csak mindezek után térve rá arra a témára, amit legalább annyira fontosnak tart, mint amiről eddig beszéltek. Nem lenne mágus, ha nem rajongana szenvedélyesen a mágia iránt, még azokért a varázslatokért is, amiket mivel a szakrális mágiához tartoznak, ő nem lenne képes megtanulni.*
- Az új varázslatodat pedig nagyon szívesen megnézném. *mondja, miközben minden bizonnyal elég lelkesnek látszik, mert valóban az.*
- Az az igazság mondjuk, hogyha én kapnék tőled egy igazi, nem pedig mágikus levelet, lehet, hogy akkor is a te hangodon olvasnám magamban, de ez persze teljesen más. Így nyilván hatásosabb és sokkal valóságosabbnak is tűnik majd. Tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá, hogyan kell csinálni. Kicsit sajnálom is ilyenkor, hogy sohasem tanulhatok szakrális mágiát, még akkor is, ha csodálatos varázslatok léteznek az elemek között is. *vallja be, bár közben továbbra is úgy gondolja, hogy teljesen jól döntött, amikor utat választott magának. Olyan mértékben ő sohasem tudná elkötelezni magát úgy sem egyetlen, vagy akár két istenség mellett, mint amire Alenia képes.*
3902. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-19 16:46:48
Üzenet elküldve: 2024-07-19 16:46:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 420
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hálaadás//
//Templomkert//
*Valóban nem értenek egyet, és nem is fognak. Még ha mára teljesen mást is jelent nemesnek lenni, akkor is egy, abba a bizonyos felső rétegbe született elfet nem fog tudni senki meggyőzni arról, hogy a társadalmi különbségek hiánya bármiféle jóhoz is vezetne.
Ahogy Luninari további érveket sorakoztat fel a saját nézetei mellett, Alenia csak tovább csóválja a fejét, kifejezve ezzel az egyet nem értését.*
- Nem, Luni, továbbra sem gondolnám, hogy a te ideális világod működőképes lehet. A társadalmi különbségekkel teli berendezkedés elégedetlenséget szül, az egyenlőség viszont színtiszta káoszt. Hmm, mondok neked egy jó példát. Képzeld el azt, hogy lovaglunk, sokan egyszerre! A célunk az, hogy egy csoportként egyenesen előre haladjunk, mert mi tudjuk, hogy az a helyes irány, de a lovaink nem. Képzeld el, mi történne, ha nem a lovasok irányítanák a lovakat, és döntenének arról, hogy merre menjenek, hanem a lovak maguk, akik nem tudják, hogy merre is van a cél! Valamennyien mennének előre, mások balra vagy jobbra, a maradék talán el sem indulna semerre. Szétszéledne az egész csoport, és alig jutna el valaki a célhoz. Érted? *Kérdezi végül mosolyogva, mikor a történet végéhez ér. Azt már nem rágja Luninari szájába, hogy milyen analógia útján lehet ezt leképezni a valóságra, tudja, hogy van a lány annyira okos, hogy maga is képes legyen összekapcsolni a szálakat.
Más vizekre eveznek közben, Alenia mosolyogva hallgatja, ahogy barátnője arról mesél neki, mennyit is beszélt róla másoknak, és kik voltak azok, akik segítettek feldolgozni a hiányát. Nem gondolta volna, hogy valaha is ennyire hiányozni fog valakinek, de most legalább akaratlanul is tett egy próbát, hogy mi történne, ha ő már nem lenne. Boldogan vette tudomásul, hogy van, aki nem felejtené el. Mikor elhangzik, hogy egy vita során nem Int pártját fogná a lány, akkor azért egy hümmentéssel jelzi, hogy szeretne közbeszólni.*
- Ez így nem helyes, Luninari. Nem vagy a szolgálólányom, hogy minden esetben mellettem kelljen állnod. Annak a pártját fogd majd, akinek szerinted igaza lesz az adott helyzetben. Tudod, az igazság még a szeretetnél is fontosabb.
*Aztán Luni kitalál egy egész jó megoldást is, miszerint, ha elmérgesedne a viszony közte és Intath között, akkor, ha lehet egyszerűen csak szeretne kimaradni belőle. Erre már egyetértően bólint.*
- Azt hiszem, igen. Ha nem szeretnéd egyikünk igazát sem védeni, akkor az a legjobb, ha hátra lépsz pár lépést. Én nem fogok megharagudni miatta.
*A ház témáját hallgatva ő is elgondolkozik, hogy vajon milyen és mekkora lesz az az új otthon, amit kapni fog. Ha eladta volna a rezidenciát, akkor egy annál nagyobb kúriát kapott volna, ezt tudja, de így, hogy nem fogadta el ezt a verziót, ki tudja. Erről nem kapott még elég információt.*
- Nem tudom, hogy mekkora lesz. Ha felajánlottam volna a rezidenciát, akkor nagyobbat kaptam volna, mint az, de így kérdéses. Talán Morthimer úr többet tudna mondani erről, hisz ő vezeti az építkezést. Ha nagy is lesz kettőnknek, én nem bánom, majd veszünk fel szolgálókat, akik segítenek rendben tartani, emiatt ne fájjon a fejed.
*Luninari talán ismét egy kicsit tévhitben él. Az ezer arany fejében, amit kifizetett, bármiféle ajánlat nélkül megkapta volna azt a házat, ami végül majd az övé lesz. A rezidenciát nem ajánlotta fel a városnak, hanem inkább ő kapott lehetőséget a tanácsnoktól, hogy az egykori Sayqueves házért cserébe nagyobb ingatlant kaphatna. Ő ezt visszautasította, így a birtokában marad a rezidencia is, és az új ház is. Semmi nem indokolja, hogy az új is nagy legyen, hisz az árvaház ötletét is csak azért ajánlotta fel a tanács előtt, hogy a saját jó hírnevét gyarapítsa. Önző szándék ugyan, de erről egyelőre még Luninari-nak sem kell tudnia.*
- Mai remek igazgató lesz, és ha elkészülünk mindennel, akkor kapunk a várostól nevelőket és tanárokat. Soha nem lesz egyedül. Apropó, a tanács elvárásai! Írnom kell egy levelet Morthimer úrnak, amiben érdeklődöm, hogy továbbra is részt óhajt-e venni az árvaház felépítésében. Nemrég megtanultam, hogyan kell olyan bűvös levelet írni, amit nem kell elolvasnia a címzettnek, hanem mikor kibontja, az én hangomon hallani fogja a szöveget. Kíváncsi vagy rá, hogy kell csinálni, megmutassam? *Kérdezi kíváncsian a lányt. Rengeteget tanul mostanában Eeyr és Teysus varázslatairól, de gyakorolnia sem ártana őket, és azt is pontosan jól tudja, hogy barátnője mennyire szereti a varázslatos dolgokat, úgyhogy biztos kíváncsi lehet erre a trükkre is.*
//Templomkert//
*Valóban nem értenek egyet, és nem is fognak. Még ha mára teljesen mást is jelent nemesnek lenni, akkor is egy, abba a bizonyos felső rétegbe született elfet nem fog tudni senki meggyőzni arról, hogy a társadalmi különbségek hiánya bármiféle jóhoz is vezetne.
Ahogy Luninari további érveket sorakoztat fel a saját nézetei mellett, Alenia csak tovább csóválja a fejét, kifejezve ezzel az egyet nem értését.*
- Nem, Luni, továbbra sem gondolnám, hogy a te ideális világod működőképes lehet. A társadalmi különbségekkel teli berendezkedés elégedetlenséget szül, az egyenlőség viszont színtiszta káoszt. Hmm, mondok neked egy jó példát. Képzeld el azt, hogy lovaglunk, sokan egyszerre! A célunk az, hogy egy csoportként egyenesen előre haladjunk, mert mi tudjuk, hogy az a helyes irány, de a lovaink nem. Képzeld el, mi történne, ha nem a lovasok irányítanák a lovakat, és döntenének arról, hogy merre menjenek, hanem a lovak maguk, akik nem tudják, hogy merre is van a cél! Valamennyien mennének előre, mások balra vagy jobbra, a maradék talán el sem indulna semerre. Szétszéledne az egész csoport, és alig jutna el valaki a célhoz. Érted? *Kérdezi végül mosolyogva, mikor a történet végéhez ér. Azt már nem rágja Luninari szájába, hogy milyen analógia útján lehet ezt leképezni a valóságra, tudja, hogy van a lány annyira okos, hogy maga is képes legyen összekapcsolni a szálakat.
Más vizekre eveznek közben, Alenia mosolyogva hallgatja, ahogy barátnője arról mesél neki, mennyit is beszélt róla másoknak, és kik voltak azok, akik segítettek feldolgozni a hiányát. Nem gondolta volna, hogy valaha is ennyire hiányozni fog valakinek, de most legalább akaratlanul is tett egy próbát, hogy mi történne, ha ő már nem lenne. Boldogan vette tudomásul, hogy van, aki nem felejtené el. Mikor elhangzik, hogy egy vita során nem Int pártját fogná a lány, akkor azért egy hümmentéssel jelzi, hogy szeretne közbeszólni.*
- Ez így nem helyes, Luninari. Nem vagy a szolgálólányom, hogy minden esetben mellettem kelljen állnod. Annak a pártját fogd majd, akinek szerinted igaza lesz az adott helyzetben. Tudod, az igazság még a szeretetnél is fontosabb.
*Aztán Luni kitalál egy egész jó megoldást is, miszerint, ha elmérgesedne a viszony közte és Intath között, akkor, ha lehet egyszerűen csak szeretne kimaradni belőle. Erre már egyetértően bólint.*
- Azt hiszem, igen. Ha nem szeretnéd egyikünk igazát sem védeni, akkor az a legjobb, ha hátra lépsz pár lépést. Én nem fogok megharagudni miatta.
*A ház témáját hallgatva ő is elgondolkozik, hogy vajon milyen és mekkora lesz az az új otthon, amit kapni fog. Ha eladta volna a rezidenciát, akkor egy annál nagyobb kúriát kapott volna, ezt tudja, de így, hogy nem fogadta el ezt a verziót, ki tudja. Erről nem kapott még elég információt.*
- Nem tudom, hogy mekkora lesz. Ha felajánlottam volna a rezidenciát, akkor nagyobbat kaptam volna, mint az, de így kérdéses. Talán Morthimer úr többet tudna mondani erről, hisz ő vezeti az építkezést. Ha nagy is lesz kettőnknek, én nem bánom, majd veszünk fel szolgálókat, akik segítenek rendben tartani, emiatt ne fájjon a fejed.
*Luninari talán ismét egy kicsit tévhitben él. Az ezer arany fejében, amit kifizetett, bármiféle ajánlat nélkül megkapta volna azt a házat, ami végül majd az övé lesz. A rezidenciát nem ajánlotta fel a városnak, hanem inkább ő kapott lehetőséget a tanácsnoktól, hogy az egykori Sayqueves házért cserébe nagyobb ingatlant kaphatna. Ő ezt visszautasította, így a birtokában marad a rezidencia is, és az új ház is. Semmi nem indokolja, hogy az új is nagy legyen, hisz az árvaház ötletét is csak azért ajánlotta fel a tanács előtt, hogy a saját jó hírnevét gyarapítsa. Önző szándék ugyan, de erről egyelőre még Luninari-nak sem kell tudnia.*
- Mai remek igazgató lesz, és ha elkészülünk mindennel, akkor kapunk a várostól nevelőket és tanárokat. Soha nem lesz egyedül. Apropó, a tanács elvárásai! Írnom kell egy levelet Morthimer úrnak, amiben érdeklődöm, hogy továbbra is részt óhajt-e venni az árvaház felépítésében. Nemrég megtanultam, hogyan kell olyan bűvös levelet írni, amit nem kell elolvasnia a címzettnek, hanem mikor kibontja, az én hangomon hallani fogja a szöveget. Kíváncsi vagy rá, hogy kell csinálni, megmutassam? *Kérdezi kíváncsian a lányt. Rengeteget tanul mostanában Eeyr és Teysus varázslatairól, de gyakorolnia sem ártana őket, és azt is pontosan jól tudja, hogy barátnője mennyire szereti a varázslatos dolgokat, úgyhogy biztos kíváncsi lehet erre a trükkre is.*
3901. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-07-18 19:22:37
Üzenet elküldve: 2024-07-18 19:22:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Átkozott rontás//
*Rorkir nagy terveket szőve, tele reményekkel siet a templomba, hogy azon belül is a könyvtárba juthasson. Azonban lépteinek megálljt parancsol a hely hagulata. Könnyen lehet hogy a barbárban a körülmények olyan emlékeket idéznek fel, melyeket egy átlagos polgár nem biztos hogy magáénak érezne. Felborzong a hátán a szőr a sötétségtől és a szürke csendtől, úgy véli valami baj történt. ~És mi van ha a tegnapi démonok utáni kutakodás után Beorhtio is úgy járt, mint a szegény macskám? MI van ha őt is elkapta és beléköltözött valahogy, és arra vár hogy óvatlanul közel menjek?~ Nem kockáztathat, úgyhogy lassan kivonja kardját, s habár nem a legelőnyösebb a viszonylag szűkebb hely miatt, így is valószínűleg jól elboldogulna, legalábbis ebben bízik. Átgondolt léptekkel közelít az éppen csak pislákoló fényben, hogy megvizsgálja az élettelennek látszó testet. Aztán mikor már kardcsapás távolságba ér, megáll hogy felkészüljön a lehetséges ütközetre mikor meghallja a horkolást. Persze átfut az agyán hogy talán csak alszik a másik, de mi van ha csak át akarja verni őt? Kezében tartja fegyverét, ahogy Beorhtio talpát megrugdossa párszor, és jó hangosan rákiált.*
-Beorhtio te vagy az?!
*Rorkir nagy terveket szőve, tele reményekkel siet a templomba, hogy azon belül is a könyvtárba juthasson. Azonban lépteinek megálljt parancsol a hely hagulata. Könnyen lehet hogy a barbárban a körülmények olyan emlékeket idéznek fel, melyeket egy átlagos polgár nem biztos hogy magáénak érezne. Felborzong a hátán a szőr a sötétségtől és a szürke csendtől, úgy véli valami baj történt. ~És mi van ha a tegnapi démonok utáni kutakodás után Beorhtio is úgy járt, mint a szegény macskám? MI van ha őt is elkapta és beléköltözött valahogy, és arra vár hogy óvatlanul közel menjek?~ Nem kockáztathat, úgyhogy lassan kivonja kardját, s habár nem a legelőnyösebb a viszonylag szűkebb hely miatt, így is valószínűleg jól elboldogulna, legalábbis ebben bízik. Átgondolt léptekkel közelít az éppen csak pislákoló fényben, hogy megvizsgálja az élettelennek látszó testet. Aztán mikor már kardcsapás távolságba ér, megáll hogy felkészüljön a lehetséges ütközetre mikor meghallja a horkolást. Persze átfut az agyán hogy talán csak alszik a másik, de mi van ha csak át akarja verni őt? Kezében tartja fegyverét, ahogy Beorhtio talpát megrugdossa párszor, és jó hangosan rákiált.*
-Beorhtio te vagy az?!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3974-3993