//Worenth//
-Remélem igen, de ha még sem akkor remélem beszél vele valaki, hogy jobb neki ott és Taitossal nagy terveik voltak az ő képzésével kapcsolatban, remélem nem dobja el magától, mert én távoztam. *Nem hinné, hogy egyből csak úgy ott hagyna mindent Zaras, hisz több esze van ettől és Taitos is hamarosan találkozik vele és hátha maradásra bírja.*
-Lehet, ha tisztába lennék önmagammal és felnőttesebben tudnék gondolkozni, akkor én is így látnám és így is van, ahogy Ön mondja. *Ezen is el fog gondolkozni majd legközelebb, ha magában marad, mert lehet a kor tapasztaltabbá tesz valakit, de a testi és szellemi egyedülésnél ez lényegtelen.*
-Engem egy család fogadott örökbe, mikor anyám meghalt és náluk nevelkedtem, mint a lányuk játszótársa és tanulótársa... Csak felnőttünk és úgy gondolták, hogy szükségtelen vagyok már számukra, ezért a legutóbbi születésnapomon elküldtek, hogy keressem meg a magam útját. Akkor találkoztam itt Zarassal és elmentünk a nyári forgatagra, ahol szétváltunk a tömeg miatt és a keresése közben futottam bele Isurii Úrnőbe. Sajnos nem képletesen, hanem szó szerint és elég zavarba voltam, mivel nekem ő a példaképem és ő ajánlotta, hogy keressem fel a Vashegyen majd és tanítványává fogad. *Sóhajt egyet.* Már biztos megbánta... Mielőtt még elmentem volna a Vashegyhez kiderül, hogy van valahol egy apukám, akinek én vagyok az egyetlen trónörököse, de aki hozta a hírt és védelmezett engem őt ott hagytuk magára a Pegazusban, mert sokat ivott és le is lépett, így sosem tudom meg hol találnám meg apám, bár nem is nagyon érdekel, mert nem volt sehol az eddigi évek alatt, mikor jól jött volna. *Elég sokat beszél Worenthnek az életéről, de nincs benne semmi titkolni való.*
-És Ön, ha nem túl tolakodó honnan származik és hogyan ismerkedett meg a mágiával? *Kérdi kicsit szégyenlősen, mert a tiszteletet megadja a mágusmesternek és nem tudja mennyire kérdezhet ő ilyesmiket.*