//Csontok Ura//
*Argus zavaros szavai mögött meghúzódik a valóság is, de azt kihámozni elég nehéz lehet. Van, aki próbálkozik vele, s van aki nem.
Hemitart nem sokat akadékoskodik, vagy ellenkezik, szinte azonnal bele egyezik, hogy Argussal tart, bár jelzi, hogy sok kérdése van evvel kapcsolatban. Yosden még nem tudja, hogy mi lesz ennek a vége, de ha igaz Argus szavai és ő nem tenne semmit, akkor valószínűleg rosszul érezné magát. Mert mi van akkor, ha téved a köpcös mágus. De mi van ha nem téved? De végül meggondolja magát
Argus már magában kezdi tervezgetni az utazást, és a szükséges eszközök listáját, miközben oda veti a kérdést Darelnak, aki családjára jellemző hűvös szigorral vár választ az esztelenségre. Argus még jól emlékszik arra a napra, amikor a fiú apja állt így előtte, s követelte a választ. S arra is emlékszik, hogy mi lett volna, ha nem válaszol megfelelően. Darel szemébe néz, s próbálja minél jobban össze szedni magát, s úgy megfogalmazni a dolgokat, hogy az érthető legyen a harcos számára.*
-A halott húgom mutatott egy látomást nekem, amiben a templom lángolt. *érvelésnek tudja, hogy kevés, de ez az igazság.* Ide siettem, hogy megnézzem, ekkor a fivérem jött meglátogatni. *itt megáll elgondolkozni, hogy mennyit is mondhat el, nem csak Darel-nak, hanem mindenkinek. Végül lerövidíti a választ.* Azt mondta megtalálta egy mágus sírját, aki képes volt átlépni a túlvilágra. Még nem tudom, hogy hogyan, de a kettő össze függ. Ezért meg kell keresnem a sírt, hogy megkapjam a választ. A térkép, amit adott *emeli fel a csomagot* Lihanechi tó melletti területet ábrázolja, ami innét északra van.
*Fejezi be a magyarázatadást. Tudná még részletesebben is magyarázni, de nem akarja, mivel az újabb kérdéseket vetne fel. Vár, amíg az Ifjű Farkas elfogadja a hallottakat, vagy újra rákérdez.*
-Szóval hogyan ölsz meg egy Tretil-t éjjel?
*Yosden ajánlatára, hogy Darel is hasznos lehet, arra Argus gyorsan és határozottan válaszol.*
-Nem! Nem ért hozzá, és útban lenne. *a válasz valójában csak rész igazság, hiszen tény, hogy Darel nem ért hozzá, és igaz, hogy útban is lehetne olykor, de valójában csak Argus nem akarja ott tudni.*
*Már lassan kilépne a templom kapuján, amikor egy női hang szól utánuk, majd szólítja meg őt. Argus a hang irányába néz, amíg meg nem látja a hölgyet, s próbálja felismerni őt.*
-Dharemon úrnő. *köszönti a nőt, de most nem csókol kezet, vagy hajt fejet előtte, mint az ünnepségen. Most nincs idő ilyen formaságokra. Az eredar kijelentésére Argus szemei kikerekednek a meglepetéstől. Megjelenik a fivére, átadja neki a csontok urának titkát, erre feltűnik a csontok urának leszármazottja? Vagy hazudik a nő, vagy pedig valami van a háttérben. Először arra gondol, hogy a ő hazudik, de miért tenné? Mit nyer vele? Végül úgy dönt hogy hisz neki, hiszen ismeri a Csontok Urának valódi nevét. Végül a lány függője az ami meggyőzi a mágust, hogy igazat mond.
Egy rövid szünte után Dayria megkéri őket, hogy ezt a titkot ne nagyon mondják el másnak. Argus megérti a szégyenét hiszen ő is őriz jó pár olyan dolgot, amelyet nem szívesen kötne mások orrára, ha nem muszáj. Bátorítólag megfogja a lány állát, felemeli, hogy a szemébe tudjon nézni. Argus csupán vigasztalni akarja, de hirtelen új érzés keríti hatalmába. Legszívesebben hagyná, hogy az ajkaik össze érjenek, de erőt vesz magán, s megrázza a fejét, majd elengedi a lányt, mintha az égetné.*
-Ne félj, nem mondom el. *jelenti ki, majd hozzá teszi.* De velünk kell jönnöd, és el kell mondanod mindent.
*Sarkon fordul, hogy Hemitarral álljon szemben, s evvel próbálja elterelni a gondolatait a lány ajkairól.*
-Emlékszel még az Örökségre, amiről meséltem neked?