Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-14 21:39:38
Üzenet elküldve: 2013-07-14 21:39:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Látja, hogy társa már fegyvereket rántott. Nem tudja elképzelni, hogy lehet ennyire forróvérű egy orvgyilkos*
"Mit csinál ez? Nem tud várni?"
-Várunk, Gharet...Várunk...
*A nő továbbra is csak nézelődik. Nem csinál semmit, talán még a kardos Gyilkos sem keltett szemében feltűnést. Hidegvérű. Melong egyre biztosabb benne, hogy megtalálta, akit látott...a tolvajt.*
-Ő lesz az, testvérem.
*Mondja társának, és hidegen bámulja tovább a célpontot.*
"Mit csinál ez? Nem tud várni?"
-Várunk, Gharet...Várunk...
*A nő továbbra is csak nézelődik. Nem csinál semmit, talán még a kardos Gyilkos sem keltett szemében feltűnést. Hidegvérű. Melong egyre biztosabb benne, hogy megtalálta, akit látott...a tolvajt.*
-Ő lesz az, testvérem.
*Mondja társának, és hidegen bámulja tovább a célpontot.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-14 21:02:43
Üzenet elküldve: 2013-07-14 21:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Nem érdekli, hogy templom, bár ő maga is vallásos, kivont karddal a kezébe lép a templomba, míg másik tenyerébe sarlója búj meg. Lépései hangosan víz hangzanak a csöndbe. Szemét körül vizslatja a terembe.*
"Jobb ha mielőbb felkészülök. Remélem itt nem kell vért ontanom. Akkor inkább a kertbe vagy valamelyik negyedbe."
*Mikor meglátja, hogy a szerzetes leül, nem igazán érti, de ő is helyet foglal. Kezeiben görcsösen szorítja a fegyvereit, miközben végignéz a helységen.*
"Milyen régen voltam templomban!"
*Aztán a szerzeteshez szól.*
- És most? Mi lesz?
*Ő már személy szerint ölne, hadakozna, kardozna, de amíg senki nem lép fel velük szembe ellenségesen, addig nem tesz semmit. Kissé csalódott, hogy nem az fogadta amire készült. Azt hitte, hogy belép és máris rájuk támadnak és heves küzdelembe kezdenek, ahol ő kisebb, nagyobb orvgyilkos mozdulatokkal szépen mindenkit a föld alá tesz, kivéve Melongot.*
"Jobb ha mielőbb felkészülök. Remélem itt nem kell vért ontanom. Akkor inkább a kertbe vagy valamelyik negyedbe."
*Mikor meglátja, hogy a szerzetes leül, nem igazán érti, de ő is helyet foglal. Kezeiben görcsösen szorítja a fegyvereit, miközben végignéz a helységen.*
"Milyen régen voltam templomban!"
*Aztán a szerzeteshez szól.*
- És most? Mi lesz?
*Ő már személy szerint ölne, hadakozna, kardozna, de amíg senki nem lép fel velük szembe ellenségesen, addig nem tesz semmit. Kissé csalódott, hogy nem az fogadta amire készült. Azt hitte, hogy belép és máris rájuk támadnak és heves küzdelembe kezdenek, ahol ő kisebb, nagyobb orvgyilkos mozdulatokkal szépen mindenkit a föld alá tesz, kivéve Melongot.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-14 20:51:50
Üzenet elküldve: 2013-07-14 20:51:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Belép a Szent Helyre, a városi Templomba. Szétnéz. Sok ember.*
"Teremtőm..."
*Egy hosszú, világosbarna hajú nőn akad meg a pillantása. A nő jelenléte frusztrálja az elméjét, és bár szerzetes, most tényleg nem félreérthető dolog környékezi gondolatait.
Meghallja társának kérdését, mire a legrövidebb választ adja.*
-Igen.
*Botját lassan leakasztja a válláról, és elindul a nővel szemközti fal felé, ahol leül.*
"Teremtőm..."
*Egy hosszú, világosbarna hajú nőn akad meg a pillantása. A nő jelenléte frusztrálja az elméjét, és bár szerzetes, most tényleg nem félreérthető dolog környékezi gondolatait.
Meghallja társának kérdését, mire a legrövidebb választ adja.*
-Igen.
*Botját lassan leakasztja a válláról, és elindul a nővel szemközti fal felé, ahol leül.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-14 16:06:07
Üzenet elküldve: 2013-07-14 16:06:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Leirel rendíthetetlen nyugalommal hallgatja végig a beszámolókat, végtelen mély tekintete mindig az aktuális beszélőre szegeződik. Nem vág közbe sehol, nem siettet, mintha számlálhatatlanul sok ideje lenne csak arra, hogy a kalandorokat meghallgassa. A gyilkosságok híre ide is eljutott, többen is bejöttek, hogy az elemekhez fohászkodjanak és úgy könnyítsenek lelkük súlyán, hogy aggodalmaikat megosztják a szerzetesekkel. Igaz, nem gyóntató papok, nem is lehet ezért gyónásnak nevezni, inkább kitárták a lelküket, amit ő kedves szavakkal nyugtathatott meg. Viszont ami érdekes lehet, hogy a levelet nem veszi át, egy kézmozdulattal utasítja el még az előtt, hogy az hozzáérhetne.*
-Hallottam a gyilkosságokról, pontosabban öngyilkosságokról, és a helyiek félelmeiről, miszerint ártó szellemek szállták meg őket.
*Bólint végül határozottan, amikor mindhárman végigmondtátok, amit szerettetek volna.
Ez után némaságba süllyed, mintha a hallottak értelmét szeretné összerakni, olyan összefüggéseket keresni, amik talán még számotokra sem egyértelműek.*
-Elsőként a kisasszony kérdésére válaszolnék. A napot és a holdat sok kultúrában tisztelik istenként, de még ennél is elterjedtebb jelképes szerepük. Ketten együtt jelentik a teljességet, az élet természetes körforgását. A nap az élet, a hold a halál. Az arany a fényesség, az ezüst a sötétség.
*Előre nyúl, és ha Therumon valóban elővette az ékszereket, akkor kezébe veszi őket, jobba a napot, balba a holdat, hogy alaposabban megvizsgálja.*
-Ezeken nincs rontó varázs, szerintem azért ajánlotta fel, mert a két medál kísértetiesen emlékeztet a hölgyekre. Kegyed szőke, akár a nap sugarai, tiszta és fényes, maga az élet. Ön pedig hűvös, titokzatos, a sötétben jár, akár az ezüstös fényű hold.
*Ahogy előre lép, hosszú, fekete haját mintha valami láthatatlan szellő lebbentené meg. Elsőként Ysdeneri előtt állapodik meg, hogy nyakába akassza az aranyláncot, rajta a napmedállal, utána pedig Elena felé fordul, aki az ezüst ékszert kapja meg. Mindkét lány úgy érezheti, hogy a lánc szinte testmeleg, és egyfajta békét, biztonságot sugároz. Vajon a szerzetes mágiájának köszönhető vagy pedig a csecsebecsék rejtenek magukban valami különleges varázst?
Az egyik kérdést ezzel tisztázta, de még így is túl sok, amit neki szegeztek, és amire választ kell adni.*
-Fehér rózsát mondtak? Melyik háznál történt ez pontosan?
*Mintha megélénkülne a tekintete, ahogy egy lépést téve hátra visszaáll az oltár elé, pontosan oda, ahol eddig is volt.*
-Lehet, hogy tudok valamit, bár abban nem vagyok biztos, ez mennyiben lesz a segítségükre, az is lehet, hogy nem is kapcsolódik az ügyhöz. Mondják, egészen fehér volt a rózsa?
*Leirel rendíthetetlen nyugalommal hallgatja végig a beszámolókat, végtelen mély tekintete mindig az aktuális beszélőre szegeződik. Nem vág közbe sehol, nem siettet, mintha számlálhatatlanul sok ideje lenne csak arra, hogy a kalandorokat meghallgassa. A gyilkosságok híre ide is eljutott, többen is bejöttek, hogy az elemekhez fohászkodjanak és úgy könnyítsenek lelkük súlyán, hogy aggodalmaikat megosztják a szerzetesekkel. Igaz, nem gyóntató papok, nem is lehet ezért gyónásnak nevezni, inkább kitárták a lelküket, amit ő kedves szavakkal nyugtathatott meg. Viszont ami érdekes lehet, hogy a levelet nem veszi át, egy kézmozdulattal utasítja el még az előtt, hogy az hozzáérhetne.*
-Hallottam a gyilkosságokról, pontosabban öngyilkosságokról, és a helyiek félelmeiről, miszerint ártó szellemek szállták meg őket.
*Bólint végül határozottan, amikor mindhárman végigmondtátok, amit szerettetek volna.
Ez után némaságba süllyed, mintha a hallottak értelmét szeretné összerakni, olyan összefüggéseket keresni, amik talán még számotokra sem egyértelműek.*
-Elsőként a kisasszony kérdésére válaszolnék. A napot és a holdat sok kultúrában tisztelik istenként, de még ennél is elterjedtebb jelképes szerepük. Ketten együtt jelentik a teljességet, az élet természetes körforgását. A nap az élet, a hold a halál. Az arany a fényesség, az ezüst a sötétség.
*Előre nyúl, és ha Therumon valóban elővette az ékszereket, akkor kezébe veszi őket, jobba a napot, balba a holdat, hogy alaposabban megvizsgálja.*
-Ezeken nincs rontó varázs, szerintem azért ajánlotta fel, mert a két medál kísértetiesen emlékeztet a hölgyekre. Kegyed szőke, akár a nap sugarai, tiszta és fényes, maga az élet. Ön pedig hűvös, titokzatos, a sötétben jár, akár az ezüstös fényű hold.
*Ahogy előre lép, hosszú, fekete haját mintha valami láthatatlan szellő lebbentené meg. Elsőként Ysdeneri előtt állapodik meg, hogy nyakába akassza az aranyláncot, rajta a napmedállal, utána pedig Elena felé fordul, aki az ezüst ékszert kapja meg. Mindkét lány úgy érezheti, hogy a lánc szinte testmeleg, és egyfajta békét, biztonságot sugároz. Vajon a szerzetes mágiájának köszönhető vagy pedig a csecsebecsék rejtenek magukban valami különleges varázst?
Az egyik kérdést ezzel tisztázta, de még így is túl sok, amit neki szegeztek, és amire választ kell adni.*
-Fehér rózsát mondtak? Melyik háznál történt ez pontosan?
*Mintha megélénkülne a tekintete, ahogy egy lépést téve hátra visszaáll az oltár elé, pontosan oda, ahol eddig is volt.*
-Lehet, hogy tudok valamit, bár abban nem vagyok biztos, ez mennyiben lesz a segítségükre, az is lehet, hogy nem is kapcsolódik az ügyhöz. Mondják, egészen fehér volt a rózsa?
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-13 12:35:38
Üzenet elküldve: 2013-07-13 12:35:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Egészen szokásává vált, hogy minden napját vagy a templomban, vagy a könyvtárban töltse, kivéve persze, ha épp munkát kell keresnie, hogy ki tudja fizetni a Pegazusban bérelt szobát. Lehet, hogy el kéne költöznie onnan, mert nem épp olcsó mulatság, de nem tudja, hova mehetne. Annyi pénze nincs, hogy házat vegyen magának akár csak a szegénynegyedben, ha pedig bérelni akar, szinte ugyanott van. Lehet, hogy egy időre fel kellene függeszteni a kutatást, hogy rendes állást találjon, amiből össze tud kuporgatni egy házra valót? Talán lehetne tanító valamelyik gazdag családnál, hiszen megvan a tudása, hogy a csemetéket okítsa... Kár, hogy még mindig fél az emberektől, gyerekek között pedig nem úszná meg az arcán lévő sebhelyet érintő kérdéseket. Valamit pedig ki kell találni, mindenképpen, mert ez így nem állapot.
Most éppen a templomban tartózkodók társaságát gyarapítja, az alagsori félhomály és dohszag után jól esik kicsit itt lenni, mert bár fényből itt sincs sokkal több, legalább az ablakokon látszik, hogy micsoda tiszta az égbolt. Vékony csíkok csak ezek, amik a külvilágra nyílnak, de mégis békével töltik el, akár az épület belső légköre. Egy gyertyatartó mellett ülve a padban egy könyvet olvas, pont a templomról, annak építtetéséről, amikor szinte a semmiből bukkan fel egy fiúcska. Nem is tudja, miért felejti rajta a tekintetét, ahogy az egy férfihoz lép, hogy átadjon neki valamit. Lám, egy kis futár. Valahogy örül neki, hogy a gyerekeket is meg tudják szánni, ilyen apró munkákkal juttatva nekik pénzt, amit aztán hasznos dolgokra fordíthatnak. Már temetkezne is vissza a kis kitérő után a könyvbe, amikor a fiú hozzá lép, és a nevén szólítja. Meglepettségében megszólalni sem tud, csak egy suta bólintással jelzi, hogy igen, ő a keresett személy, majd átveszi a levelet, és egészen döbbenten ül, a kezében levő papírosra meredve. levél neki? Félszegen a férfi felé pillant, aki szintén kapott küldeményt, majd inkább feltöri a pecsétet, hogy megnézze, vajon mit írtak neki.
Arcán lassan rózsás pír bontakozik ki az olvasottak nyomán, szíve hevesen dobban az elismerésre. Lehetséges, hogy valaki olvasta volna valamelyik munkáját? Igaz, hogy nem kapott éppen nagy nyilvánosságot, de az írásait betehette a könyvtárba, így ha valaki éppen arra kutakodott, akár meg is találhatta és el is olvashatta. Valamiért nagyon örül neki, hogy még az ő írásait is észrevette valaki, aki láthatóan nagyra értékeli a munkáját
Amikor végzett, felkapja a fejét, tekintete az ismeretlen férfi felé fordul. Ha ő is kapott, akkor az azt jelenti, hogy bizonyára elismert tudós ő is. Mennyi sok kérdése lenne! Kár, hogy mersze nincs, hogy odamenjen, így csöndesen végignézi, ahogy az ismeretlen elsétál. Kicsit elszontyolodik ugyan, de azzal nyugtatja magát, hogy talán a rendezvényen, amire hivatalos (hivatalosak?), talán lesznek más szaktekintélyek is, akikkel beszélgethet. Viszont egy ilyen eseményre fel kell készülni, aligha állíthat oda egy bő ingben és nadrágban, még a végén kinevetnék. A könyvet tarisznyájába csúsztatja, majd észrevétlenül távozik ő is.*
*Egészen szokásává vált, hogy minden napját vagy a templomban, vagy a könyvtárban töltse, kivéve persze, ha épp munkát kell keresnie, hogy ki tudja fizetni a Pegazusban bérelt szobát. Lehet, hogy el kéne költöznie onnan, mert nem épp olcsó mulatság, de nem tudja, hova mehetne. Annyi pénze nincs, hogy házat vegyen magának akár csak a szegénynegyedben, ha pedig bérelni akar, szinte ugyanott van. Lehet, hogy egy időre fel kellene függeszteni a kutatást, hogy rendes állást találjon, amiből össze tud kuporgatni egy házra valót? Talán lehetne tanító valamelyik gazdag családnál, hiszen megvan a tudása, hogy a csemetéket okítsa... Kár, hogy még mindig fél az emberektől, gyerekek között pedig nem úszná meg az arcán lévő sebhelyet érintő kérdéseket. Valamit pedig ki kell találni, mindenképpen, mert ez így nem állapot.
Most éppen a templomban tartózkodók társaságát gyarapítja, az alagsori félhomály és dohszag után jól esik kicsit itt lenni, mert bár fényből itt sincs sokkal több, legalább az ablakokon látszik, hogy micsoda tiszta az égbolt. Vékony csíkok csak ezek, amik a külvilágra nyílnak, de mégis békével töltik el, akár az épület belső légköre. Egy gyertyatartó mellett ülve a padban egy könyvet olvas, pont a templomról, annak építtetéséről, amikor szinte a semmiből bukkan fel egy fiúcska. Nem is tudja, miért felejti rajta a tekintetét, ahogy az egy férfihoz lép, hogy átadjon neki valamit. Lám, egy kis futár. Valahogy örül neki, hogy a gyerekeket is meg tudják szánni, ilyen apró munkákkal juttatva nekik pénzt, amit aztán hasznos dolgokra fordíthatnak. Már temetkezne is vissza a kis kitérő után a könyvbe, amikor a fiú hozzá lép, és a nevén szólítja. Meglepettségében megszólalni sem tud, csak egy suta bólintással jelzi, hogy igen, ő a keresett személy, majd átveszi a levelet, és egészen döbbenten ül, a kezében levő papírosra meredve. levél neki? Félszegen a férfi felé pillant, aki szintén kapott küldeményt, majd inkább feltöri a pecsétet, hogy megnézze, vajon mit írtak neki.
Arcán lassan rózsás pír bontakozik ki az olvasottak nyomán, szíve hevesen dobban az elismerésre. Lehetséges, hogy valaki olvasta volna valamelyik munkáját? Igaz, hogy nem kapott éppen nagy nyilvánosságot, de az írásait betehette a könyvtárba, így ha valaki éppen arra kutakodott, akár meg is találhatta és el is olvashatta. Valamiért nagyon örül neki, hogy még az ő írásait is észrevette valaki, aki láthatóan nagyra értékeli a munkáját
Amikor végzett, felkapja a fejét, tekintete az ismeretlen férfi felé fordul. Ha ő is kapott, akkor az azt jelenti, hogy bizonyára elismert tudós ő is. Mennyi sok kérdése lenne! Kár, hogy mersze nincs, hogy odamenjen, így csöndesen végignézi, ahogy az ismeretlen elsétál. Kicsit elszontyolodik ugyan, de azzal nyugtatja magát, hogy talán a rendezvényen, amire hivatalos (hivatalosak?), talán lesznek más szaktekintélyek is, akikkel beszélgethet. Viszont egy ilyen eseményre fel kell készülni, aligha állíthat oda egy bő ingben és nadrágban, még a végén kinevetnék. A könyvet tarisznyájába csúsztatja, majd észrevétlenül távozik ő is.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-13 11:53:05
Üzenet elküldve: 2013-07-13 11:53:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy telnek a hosszú percek, egyre jobban érzi a Vörös, ahogy az alkohol nem éppen azt a hatását kelti benne, mint amire számított, hanem egyre jobban mélyíti el azokat a dolgokat, melyeket el kellett volna nyomnia. A feje egyre jobban sajog, szemei szinte leragadnak, s olyan fáradtnak érzi magát, mintha napok óta nem aludt volna - talán mert így is van?
Így hát feláll az asztaltól, megragadja a hölgy kezét, egy újabb, immáron búcsúcsókot hint rá, hosszasan bocsánatot kér tőle, s megígéri, hogy a holnapi napon találkozni fognak. Majd köpenyét leemeli a szék támlájáról, hátára csapja, s megindul a szállás felé, ám mielőtt eltűnne a lépcsőn, még egy utolsó sejtelmes mosolyt villant Caith felé.
A szálláshelyen nagy és kellemes sóhajjal sétál végig, örülve annak, hogy a szolgálók még mindig megismerik, s még mindig zavarba jönnek attól, ha rájuk mosolyog. Minden megváltozott, de mintha mégis ugyanolyan maradt volna.. Ahogy belép szobájába, az sem változott egy cseppet sem, szinte minden ugyanúgy van, ahogy hagyta, holott biztosan többen megszálltak itt azóta, mióta elhagyta a várost.
Most másra sem vágyik, csak arra, hogy vegyen egy forró fürdőt, s végre nyugodt helyen hunyhassa le a szemét. Hiába mondogatja magának folyamatosan, hogy ő bárhol képes jóízűen aludni, azért egy ágy takaróval.. mégis csak egy ágy takaróval! S mivel utóbbi jobban csábítja, mint a fürdő, ezért azt röpke tíz perc alatt elintézi, magára zárja az ajtót, megszabadul ruháitól, s már veti is be magát a puha paplanba. Az ablakból beszálló néhai szellő olykor felkap hajából egy tincset, arcát pedig lágyan csiklandozza - nem telik el negyed óra, már át is lép az Álmok Birodalmába.
A reggel ugyanakkor nem úgy ébred, ahogy azt tervezte volna. Valami madár beröppent az ablakon, s úgy gondolta, hogy Mordach sörénye tökéletes eszköz lenne fészeképítéshez, így az a szerencsétlen állat jópárszor próbálta megtépni a férfit, míg annak elege lett, s egy gyors mozdulattal elkapta a madarat, majd kihajította az ablakon, amit annyira erősen csapott vissza, hogy majdnem ki is tört! Így hát most nyomottan, karikás szemekkel, ásítozva mered ki a Holdudvarra, s azon gondolkozik, hogy mit is tervezett mára - mert hogy mindent elfelejtett, az biztos! Semmi kedve most megerőltetnie magát, így végezetül úgy dönt, hogy meglátogatja a templomot, s felfrissíti tudását, talán még ráakad újabb tekercsekre is, melyeket majd a későbbiekben megtanulhat.
Fel is kapja gyorsan ruháját, kisiet a főtérre, ahol épp egy szekér halad el. Gyorsan rákapaszkodik a hátuljára, s már robog is a templom felé! A gazdagnegyed előtt váratlanul leugrik, s már sétál is tovább. A templomhoz érve sem tétovázik, belépve azonnal a könyvtár felé igyekszik, ahonnan felkap jópár tekercset, amikkel leül az egyik padba, s egy pár perces ráhangolódás után el is kezdi fürkészni őket.*
Így hát feláll az asztaltól, megragadja a hölgy kezét, egy újabb, immáron búcsúcsókot hint rá, hosszasan bocsánatot kér tőle, s megígéri, hogy a holnapi napon találkozni fognak. Majd köpenyét leemeli a szék támlájáról, hátára csapja, s megindul a szállás felé, ám mielőtt eltűnne a lépcsőn, még egy utolsó sejtelmes mosolyt villant Caith felé.
A szálláshelyen nagy és kellemes sóhajjal sétál végig, örülve annak, hogy a szolgálók még mindig megismerik, s még mindig zavarba jönnek attól, ha rájuk mosolyog. Minden megváltozott, de mintha mégis ugyanolyan maradt volna.. Ahogy belép szobájába, az sem változott egy cseppet sem, szinte minden ugyanúgy van, ahogy hagyta, holott biztosan többen megszálltak itt azóta, mióta elhagyta a várost.
Most másra sem vágyik, csak arra, hogy vegyen egy forró fürdőt, s végre nyugodt helyen hunyhassa le a szemét. Hiába mondogatja magának folyamatosan, hogy ő bárhol képes jóízűen aludni, azért egy ágy takaróval.. mégis csak egy ágy takaróval! S mivel utóbbi jobban csábítja, mint a fürdő, ezért azt röpke tíz perc alatt elintézi, magára zárja az ajtót, megszabadul ruháitól, s már veti is be magát a puha paplanba. Az ablakból beszálló néhai szellő olykor felkap hajából egy tincset, arcát pedig lágyan csiklandozza - nem telik el negyed óra, már át is lép az Álmok Birodalmába.
A reggel ugyanakkor nem úgy ébred, ahogy azt tervezte volna. Valami madár beröppent az ablakon, s úgy gondolta, hogy Mordach sörénye tökéletes eszköz lenne fészeképítéshez, így az a szerencsétlen állat jópárszor próbálta megtépni a férfit, míg annak elege lett, s egy gyors mozdulattal elkapta a madarat, majd kihajította az ablakon, amit annyira erősen csapott vissza, hogy majdnem ki is tört! Így hát most nyomottan, karikás szemekkel, ásítozva mered ki a Holdudvarra, s azon gondolkozik, hogy mit is tervezett mára - mert hogy mindent elfelejtett, az biztos! Semmi kedve most megerőltetnie magát, így végezetül úgy dönt, hogy meglátogatja a templomot, s felfrissíti tudását, talán még ráakad újabb tekercsekre is, melyeket majd a későbbiekben megtanulhat.
Fel is kapja gyorsan ruháját, kisiet a főtérre, ahol épp egy szekér halad el. Gyorsan rákapaszkodik a hátuljára, s már robog is a templom felé! A gazdagnegyed előtt váratlanul leugrik, s már sétál is tovább. A templomhoz érve sem tétovázik, belépve azonnal a könyvtár felé igyekszik, ahonnan felkap jópár tekercset, amikkel leül az egyik padba, s egy pár perces ráhangolódás után el is kezdi fürkészni őket.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:55:56
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:55:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Csak egy délutánt kapott arra, hogy még egyszer körbenézzen a városban. Nincs túl sok elvégeznivalója de mégis szerzett magának egy hátizsákot amit telerakott mindennel amit fontosnak talált. Van benne kötél, gyolcs, alkohol, nyílhegyméreg és még számos apró érdekesség mik nélkül talán szegényesebb volna a repertoárja, ha komoly gondjuk adódna a kísérni valóval vagy pedig kísérni való megvédésével.
Utolsó ötletként még benéz a templomba is, hogy bővítse kissé csekélyke tudását. Egyszer talán majd nagy mágus lesz de azt meg is kell érnie ami már kérdéses tud lenni ha nem eléggé elővigyázatos.*
-Mester, mit tanuljak még meg? Van olyan varázslat mihez felér már a tudásom és hasznomra válhat?* kérdezi. A válasz igen kurta.*
- Ez itt.
- Jó lesz. *felel és miután kész a feladatával elhagyja a Templomot.*
Utolsó ötletként még benéz a templomba is, hogy bővítse kissé csekélyke tudását. Egyszer talán majd nagy mágus lesz de azt meg is kell érnie ami már kérdéses tud lenni ha nem eléggé elővigyázatos.*
-Mester, mit tanuljak még meg? Van olyan varázslat mihez felér már a tudásom és hasznomra válhat?* kérdezi. A válasz igen kurta.*
- Ez itt.
- Jó lesz. *felel és miután kész a feladatával elhagyja a Templomot.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:11:25
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:11:25
ÚJ
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Rather éppen a virágot igazgatja, amikor megjelenik egy ismeretlen mögötte. A hangra először támadólag reagál, de megnyugszik. Mindössze egy gyerek. Elveszi a levelet, de megköszönni sincs ideje, mert a fiú továbbfut.
~ Mindig rohannak valahová az ilyen levélkihordók. ~
Azonban egy másik, a templomban tartózkodó személyhez fut. Sokkal inkább érdekli, hogy ugyan ki az ördög küld neki levelet. Kibontja, és rögtön az aláírásra pillant. 'A. A.' van odaírva, mire felkapja a fejét:*
- Héé, fiú, kitől ho... *ekkor veszi észre, hogy a kölyök máris eltűnt. Bár végül is, honnan tudhatná? A levélkihordó sosem értesül a feladóról, ő csak kihozza. Még jobb kérdés: honnan tudták, hogy itt van? Azt hitte, hogy ennél azért jobban titkolja a kilétét. A levél elolvasása eléggé felkorbácsolja a kedélyeit.
~ Bárki írta is, mindenről tud. Rajtam kívül mindössze egy személy tudott arról, hogy haladást értem el, és az a lány... ugyan, mit tehetett volna? Nem, nem tőle tudja a kedves A. A., hogy elértem valamit. Ott vannak a papok, nekik is feltűnhetett, hogy buzgóbban edz, talán megsejtettek valamit. De ez is túl egyszerű. Nem, aki ezt küldte, az sokkal több ennél. ~
Előrángat minden lényt az eszéből,akinek van 'a' betű a nevében, de senki nem akad, aki megfelelne a monogramnak. Persze Rather sejtette, hogy így lesz, akkor megint csak arra jutott volna, hogy közönséges ember pár kémmel, vagy informátorral. Itt valami többről lesz szó, ezt minden porcikájában érzi. De ha ezt a buta paranoiát figyelmen kívül hagyja, akkor marad a tény, hogy valaki aranyat akar neki adni. És ez mindenképpen egy előnyös dolog lenne. Majd figyelme hirtelen a hölgyre terelődik. Nem figyelte meg, hogy a fiúnál csak ez a két levél volt-e, vagy esetleg valóban levélhordó fiú volt. Egy darabig azon tűnödik, megszólítja a hölgyet, és kikéri a véleményét, de meggondolja magát. Erről a levélről senkinek nem kell tudnia. Ha a hölgy is ugyanilyet kapott, akkor jó eséllyel ott lesz három nap múlva a negyedben. Ahogy Rather is, legalábbis jelenleg így tervezi. Még fog rá aludni néhányat, és ha bármi egyéb gyanúsat felfedez, még mindig visszakozhat.
~ A. A. ~
A legtöbb nép abc-jében az első betű az 'a', tehát ha valaki sima álnevet akart, hát így nagyon egyszerűen szerezhetett egyet. De mégis, Rather valamiért úgy érzi, az illető az igazi nevének monogramját írta a lapra. Mindenesetre amúgy is későre jár, ha már nem jön közbe, lefekszik, és elkövetkezendő napokban végiggondolja ezt a bizarr pénzszerzési lehetőséget.
*Rather éppen a virágot igazgatja, amikor megjelenik egy ismeretlen mögötte. A hangra először támadólag reagál, de megnyugszik. Mindössze egy gyerek. Elveszi a levelet, de megköszönni sincs ideje, mert a fiú továbbfut.
~ Mindig rohannak valahová az ilyen levélkihordók. ~
Azonban egy másik, a templomban tartózkodó személyhez fut. Sokkal inkább érdekli, hogy ugyan ki az ördög küld neki levelet. Kibontja, és rögtön az aláírásra pillant. 'A. A.' van odaírva, mire felkapja a fejét:*
- Héé, fiú, kitől ho... *ekkor veszi észre, hogy a kölyök máris eltűnt. Bár végül is, honnan tudhatná? A levélkihordó sosem értesül a feladóról, ő csak kihozza. Még jobb kérdés: honnan tudták, hogy itt van? Azt hitte, hogy ennél azért jobban titkolja a kilétét. A levél elolvasása eléggé felkorbácsolja a kedélyeit.
~ Bárki írta is, mindenről tud. Rajtam kívül mindössze egy személy tudott arról, hogy haladást értem el, és az a lány... ugyan, mit tehetett volna? Nem, nem tőle tudja a kedves A. A., hogy elértem valamit. Ott vannak a papok, nekik is feltűnhetett, hogy buzgóbban edz, talán megsejtettek valamit. De ez is túl egyszerű. Nem, aki ezt küldte, az sokkal több ennél. ~
Előrángat minden lényt az eszéből,akinek van 'a' betű a nevében, de senki nem akad, aki megfelelne a monogramnak. Persze Rather sejtette, hogy így lesz, akkor megint csak arra jutott volna, hogy közönséges ember pár kémmel, vagy informátorral. Itt valami többről lesz szó, ezt minden porcikájában érzi. De ha ezt a buta paranoiát figyelmen kívül hagyja, akkor marad a tény, hogy valaki aranyat akar neki adni. És ez mindenképpen egy előnyös dolog lenne. Majd figyelme hirtelen a hölgyre terelődik. Nem figyelte meg, hogy a fiúnál csak ez a két levél volt-e, vagy esetleg valóban levélhordó fiú volt. Egy darabig azon tűnödik, megszólítja a hölgyet, és kikéri a véleményét, de meggondolja magát. Erről a levélről senkinek nem kell tudnia. Ha a hölgy is ugyanilyet kapott, akkor jó eséllyel ott lesz három nap múlva a negyedben. Ahogy Rather is, legalábbis jelenleg így tervezi. Még fog rá aludni néhányat, és ha bármi egyéb gyanúsat felfedez, még mindig visszakozhat.
~ A. A. ~
A legtöbb nép abc-jében az első betű az 'a', tehát ha valaki sima álnevet akart, hát így nagyon egyszerűen szerezhetett egyet. De mégis, Rather valamiért úgy érzi, az illető az igazi nevének monogramját írta a lapra. Mindenesetre amúgy is későre jár, ha már nem jön közbe, lefekszik, és elkövetkezendő napokban végiggondolja ezt a bizarr pénzszerzési lehetőséget.
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:02:37
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:02:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a Pegazusból, miután megunta az állandó hangzavart, és az egy helyben ülést. A főtérről a szegénynegyed felé veszi az irányt. Alig maradt pénze, ezért nem fél, hogy kirabolják, meg amúgy is úgy érzi, meg tudná védeni magát, szükség esetén. Azon gondolkozik, lehet, hogy az erdőben kéne aludnia, és akkor megspórolná a szoba árát. Szerencsésen átjut a szegénynegyeden, és végigsétál a templomkertben is. Teljesen egyedül van, de nem unatkozik. Eddig az egész napját azzal töltötte, hogy azon agyalt, hogyan lett belőle munkanélküli, hajléktalan csöves-tolvaj, és most tovább folytatja ezt az igen nagyszerű tevékenységet. A templomhoz ér. Vár néhány másodpercet, mielőtt belépne a régi, de gyönyörű épületbe. A szeme hamar megszokja a félhomályt, és körülnéz. Nincsenek kevesen, de határozottan kisebb a tömeg, mint a Pegazusban szokott lenni. Keres magának valahol egy ülőhelyet, és onnan figyeli az eseményeket.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 22:20:57
Üzenet elküldve: 2013-07-12 22:20:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Lélekbörtön - Rather Kirsel //
*Halkan, nyikorogva tárul fel a templom ajtaja, melyen egy mosolygó, kedves, azonban furcsa fiúcska lép be. Léptei oly halkak, mint egy árnynak, ezért is lehet az, hogy az épp oszlopokat tisztító Rather sem veszi észre, s a fiúcska már ott is terem mögötte!*
- Rather Kirsel, igaz? *pislog rá magabiztosan* Ezt a levelet Önnek hoztam, kérem olvassa el!
*Szinte meg sem hallgatva a férfi válaszát, már fordul is meg, s folytatja az útját a templom egy másik részébe. Rather pedig újra egyedül van, csupán egy levél ékesíti tovább a társaságát.
'Tisztelt Rather Kirsel!
Kérem, engedje meg, hogy először is gratuláljak ahhoz a magasztos képességéhez, mellyel magába szívta a mágia fortélyait! Ritka az olyan ember, ki ennyire magáévá tudja tenni e tudományt, s aki ilyen önzetlen szívvel áll hozzá! Minden embernek van még hova fejlődnie, ugyanakkor Ön nagyon jó úton halad!
Társaságunk már régóta figyeli a világban felbukkanó érdekes személyeket, s úgy döntöttünk, hogy hozzájárulunk a további sikerekhez egy csekély adománnyal! Több szekér fog érkezni a gazdagnegyedbe, pontosan három nap múlva, melyek elhozzák Önt a kastélyomhoz, ahol is sor kerül egy ünnepség keretein belül az Ön megjutalmazására! Csak hogy bizonyítsam, hogy a szavaim igazak, ezért küldtem Önnek előleget, melyet a levél mellett talál! Várom becses személyét!
Tisztelettel
A. A.'
A 66 arany ott pihen Rather Kirsel mellett,
akinek van rá bő három napja, hogy eldöntse, megkockáztat-e esetleg több pénzt!*
// Timandra Reiman //
*A fiúcska hamar eltűnik a férfi mögül, azonban nem az ajtó felé veszi az irányt, hanem az egyik padban egyedül ücsörgő hölgy felé. Amint odaér, aranyos mosolyát megvillantja, s már a kezébe is nyomja a levelet.*
- Timandra Reiman, igaz? *köszörüli meg torkát* Ezt a levelet Önnek hoztam, kérem olvassa el!
*Mondja a fiú, ám szokatlanul ugyanazt ismételgeti mindenkinél, mintha csak erre lenne 'betanítva'. Mindenesetre a hölgyeménynél sem időzik sokat, miután a kezébe nyomja a levelet, már hajol is meg, s szalad is ki a templomból.
'Tisztelt Timandra Reiman!
Kérem, engedje meg, hogy először is hadd gratuláljak munkásságához! Manapság nagyon ritka az olyan hölgy, ki ekkora tudásszomjjal rendelkezne, s akit ennyire érdekli a körülötte levő világ! Az az átlagon messze túlmutató intelligencia, mellyel Kegyed rendelkezik, túlságosan is becsülendő ahhoz, hogy ezt szó nélkül hagyjuk!
Társaságunk már régóta figyeli a világban felbukkanó érdekes személyeket, s úgy döntöttünk, hogy hozzájárulunk a további sikerekhez egy csekély adománnyal! Több szekér fog érkezni a gazdagnegyedbe, pontosan három nap múlva, melyek elhozzák Önt a kastélyomhoz, ahol is sor kerül egy ünnepség keretein belül az Ön megjutalmazására! Csak hogy bizonyítsam, hogy a szavaim igazak, ezért küldtem Önnek előleget, melyet a levél mellett talál! Várom becses személyét!
Tisztelettel
A. A.'
A hölgy talán észrevehette, hogy az a másik férfi is kapott egy levelet ugyanattól a fiúcskától. Így immáron ő is válasz elé kerül: van-e akkora a kíváncsisága, hogy megkockáztat egy ilyen kis kalandot, vagy egyszerűen zsebre teszi Timandra Reiman a 66 aranyat, , mintha mi sem történt volna?*
*Halkan, nyikorogva tárul fel a templom ajtaja, melyen egy mosolygó, kedves, azonban furcsa fiúcska lép be. Léptei oly halkak, mint egy árnynak, ezért is lehet az, hogy az épp oszlopokat tisztító Rather sem veszi észre, s a fiúcska már ott is terem mögötte!*
- Rather Kirsel, igaz? *pislog rá magabiztosan* Ezt a levelet Önnek hoztam, kérem olvassa el!
*Szinte meg sem hallgatva a férfi válaszát, már fordul is meg, s folytatja az útját a templom egy másik részébe. Rather pedig újra egyedül van, csupán egy levél ékesíti tovább a társaságát.
'Tisztelt Rather Kirsel!
Kérem, engedje meg, hogy először is gratuláljak ahhoz a magasztos képességéhez, mellyel magába szívta a mágia fortélyait! Ritka az olyan ember, ki ennyire magáévá tudja tenni e tudományt, s aki ilyen önzetlen szívvel áll hozzá! Minden embernek van még hova fejlődnie, ugyanakkor Ön nagyon jó úton halad!
Társaságunk már régóta figyeli a világban felbukkanó érdekes személyeket, s úgy döntöttünk, hogy hozzájárulunk a további sikerekhez egy csekély adománnyal! Több szekér fog érkezni a gazdagnegyedbe, pontosan három nap múlva, melyek elhozzák Önt a kastélyomhoz, ahol is sor kerül egy ünnepség keretein belül az Ön megjutalmazására! Csak hogy bizonyítsam, hogy a szavaim igazak, ezért küldtem Önnek előleget, melyet a levél mellett talál! Várom becses személyét!
Tisztelettel
A. A.'
A 66 arany ott pihen Rather Kirsel mellett,
akinek van rá bő három napja, hogy eldöntse, megkockáztat-e esetleg több pénzt!*// Timandra Reiman //
*A fiúcska hamar eltűnik a férfi mögül, azonban nem az ajtó felé veszi az irányt, hanem az egyik padban egyedül ücsörgő hölgy felé. Amint odaér, aranyos mosolyát megvillantja, s már a kezébe is nyomja a levelet.*
- Timandra Reiman, igaz? *köszörüli meg torkát* Ezt a levelet Önnek hoztam, kérem olvassa el!
*Mondja a fiú, ám szokatlanul ugyanazt ismételgeti mindenkinél, mintha csak erre lenne 'betanítva'. Mindenesetre a hölgyeménynél sem időzik sokat, miután a kezébe nyomja a levelet, már hajol is meg, s szalad is ki a templomból.
'Tisztelt Timandra Reiman!
Kérem, engedje meg, hogy először is hadd gratuláljak munkásságához! Manapság nagyon ritka az olyan hölgy, ki ekkora tudásszomjjal rendelkezne, s akit ennyire érdekli a körülötte levő világ! Az az átlagon messze túlmutató intelligencia, mellyel Kegyed rendelkezik, túlságosan is becsülendő ahhoz, hogy ezt szó nélkül hagyjuk!
Társaságunk már régóta figyeli a világban felbukkanó érdekes személyeket, s úgy döntöttünk, hogy hozzájárulunk a további sikerekhez egy csekély adománnyal! Több szekér fog érkezni a gazdagnegyedbe, pontosan három nap múlva, melyek elhozzák Önt a kastélyomhoz, ahol is sor kerül egy ünnepség keretein belül az Ön megjutalmazására! Csak hogy bizonyítsam, hogy a szavaim igazak, ezért küldtem Önnek előleget, melyet a levél mellett talál! Várom becses személyét!
Tisztelettel
A. A.'
A hölgy talán észrevehette, hogy az a másik férfi is kapott egy levelet ugyanattól a fiúcskától. Így immáron ő is válasz elé kerül: van-e akkora a kíváncsisága, hogy megkockáztat egy ilyen kis kalandot, vagy egyszerűen zsebre teszi Timandra Reiman a 66 aranyat,
, mintha mi sem történt volna?*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 21:34:21
Üzenet elküldve: 2013-07-12 21:34:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Felréved az elmélkedésből. Talán el is szundított egy darabig. Feláll, ránéz az elszenesedett füstölőcsonkokra, majd elindul a kijárat felé. Szerzetesként eddig csak gyógyított, csodaszerű dolgokat tett, sosem tanult mágiát.*
"Talán legközelebb...úgyis visszajövök még..."
*Kilép a Templomból, hogy a Szegénynegyedbe siessen. A Teremtő látomást mutatott...*
"Csak sikerüljön!"
"Talán legközelebb...úgyis visszajövök még..."
*Kilép a Templomból, hogy a Szegénynegyedbe siessen. A Teremtő látomást mutatott...*
"Csak sikerüljön!"
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 19:39:27
Üzenet elküldve: 2013-07-12 19:39:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Belép a templomba. Orrát hirtelen megtölti a füstölők kellemes illata, és buzgón siet egy elhagyatott sarokba, hogy a kaftánjában tartott néhány kis füstölőrúd közül ő is meggyújtson párat*
"Mily régen voltam már itthon."
*Bár nem különösebben kedveli a kapzsi szerzeteseket, saját testvéreivel, igaz testvéreivel töltött évei során mindig zsongító emlékek törtek fel benne a füstölők illata után. Eszébe jut sok történet a távoli és a közeli múltból. A bárányok terelgetése, szántás a földön a földművesekkel, imádságok, fohászok paraszti lakásokban és a templomokban, az érkezés a városba, a Pegazusban "megismert" idegen, a bosszús kereskedő, a Szegénynegyed lakói, a kérdezősködő fiú - itt egy pillanatra elmosolyodik a városbeli élmények legszebbikén.*
"Milyen jó itt..."
*Saját füstölőinek illata elnyomja, belekezd a szegényeknek ígért fohászok mormolásába.*
"Mily régen voltam már itthon."
*Bár nem különösebben kedveli a kapzsi szerzeteseket, saját testvéreivel, igaz testvéreivel töltött évei során mindig zsongító emlékek törtek fel benne a füstölők illata után. Eszébe jut sok történet a távoli és a közeli múltból. A bárányok terelgetése, szántás a földön a földművesekkel, imádságok, fohászok paraszti lakásokban és a templomokban, az érkezés a városba, a Pegazusban "megismert" idegen, a bosszús kereskedő, a Szegénynegyed lakói, a kérdezősködő fiú - itt egy pillanatra elmosolyodik a városbeli élmények legszebbikén.*
"Milyen jó itt..."
*Saját füstölőinek illata elnyomja, belekezd a szegényeknek ígért fohászok mormolásába.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 13:53:47
Üzenet elküldve: 2013-07-12 13:53:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Ki tudja, mióta tartózkodik már itt a templomban. Valójában ő maga rég nem számolja már a napokat. Amióta haladást ért el a mágia terén, leköti a meditáció. Végre érezte, milyen érzés mágusnak lenni. Igazi mágusnak. Persze ez még csak az első lépcsőfok, még nem tud olyan tüzet fújni mint a sárkányok, sem hegyeket mozgatni egyetlen intésével, de sikeresen képes levegővarázslatokat végrehajtani. És ez bőven elég eredmény neki. Legalábbis amíg Arthenior utcáit rója. És amíg az itteni templomban lakik. Ismét felkérték rá, hogy tisztítsa le az oszlopok talapzatait, így félbe kell szakítsa a meditációt. Ő maga sem hiszi, de már otthonosan mozog a templomban, ráadásul megszokta már a talapzatok takarítását. Hiszen nem is olyan rossz munka, mint sokan hiszik, mindössze egy rongy kell. És a talapzatokon kívül úgy sincs értelme mást letakarítani, hiszen az oszlopok túl magasak ahhoz, hogy az egészet le lehessen takarítani. Ha egészen addig letakarítja, amíg feléri, akkor mindössze csak látszani fog, hogy a teteje piszkos. Ezt a papok sem akarják, ezért korlátozódik a munka mindig a talapzatokra. Lassanként már a szívéhez nő ez az öreg rongy. Nem tartja kizártnak, hogy amióta levegővarázslatokra képes, azóta megy neki könnyebben, és gyorsabban a munka. Amióta ráérzett, hogyan lehet a levegő energiájával átjáratni a testét, mindig úgy érzi, mintha apró szellő segítené minden lépésében, sőt, minden mozdulatában. Ezt persze nem sajnálja, és nem is csodálkozna rajta, ha kiderülne, hogy valóban így van. Hiszen ez Arthenior, a levegő városa, itt a levegőmágia sokkal erősebb, és sűrűbb, mint bárhol máshol. Eddig nem érezte ezt, és még most sem érzi teljesen, mennyire is erős itt az a bizonyos mágiasugárzás. De nem is törődik vele, gondolatait lekötik az oszlopok talapzatai. Majd két oszlop között hirtelen megakad a szeme egy díszes vázán. Több ilyen is volt a templomban, mindegyik antik darabnak számított, az értékük közel felbecsülhetetlen lehetett. De volt abban a vázában valami. Nem átvitt értelemben, hanem valóban benne pihent három papírból hajtogatott virág. A mágus halkan sóhajt a feltóduló emlékek hatására, majd a háromból az egyiket ruhájába tűzi, és halad tovább, mintha mi sem történt volna.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-11 11:58:08
Üzenet elküldve: 2013-07-11 11:58:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Ördögi örökség //
*Úgy látszik Ysdeneri is inkább szeretne csapatban maradni. Elena hallva ezt kissé megkönnyebbül. Szerencsére a lovag sem ragaszkodik a szétváláshoz, így ha később meg is látogatják a sírokat, azt együtt teszik.
Most azonban egyenlőre a templomba mennek. Még mielőtt szeme hozzászokna a félhomályhoz, állott levegő és füstölők szagát érzi a levegőben.*
~ Talán könnyebb ilyen levegővel végezni a mágiát? Mindegy, ez most nem fontos. ~
*Nincsenek sokan, és ők is hamarosan sietve távoznak. Mintha előlük menekülnének. De lehet hogy csak valami közös programjuk van. Végül is a kis társaság egyáltalán nem ijesztő.
Egy ember azért mégiscsak itt marad. Középen áll az oltárnál, várva, hogy közelebb menjenek. Mikor elég közel érnek, a tündér látja hogy átható tekintetével őket pásztázza. Ezt az arcot látva különös bizalom ébred benne sőt, több annál. Úgy érzi neki elmondaná, még a legsötétebb titkait is. És még a bűnei is megbocsáttatnának. Egy ideig szinte vágyik is arra, hogy beszélhessen a férfival. Hogy elfeledhesse eddigi életét... De csak egy pillanatig. Utána "észbe kap", és igyekszik nyugodt tekintettel figyelni a körülötte zajló eseményeket, mely talán kissé cinikusra sikerül, hogy elnyomja a lelke mélyén a lelkiismeret ragyogását. A helyzet sem alkalmas most érzelgősködésre, győzi meg magát végleg.
Közben Ysdeneri elmondja a történteket, Therumon pedig kiegészíti azzal, amit az ékszerekről tudnak.*
- Úgy látszott, hogy a koldus őrült. - *teszi hozzá az elmondottakhoz* - Énekről beszélt, aminek hatására végezni akart magával. Aztán úgy viselkedett, mint ha mi se történt volna. Mielőtt meghalt, azt mondta most is hallja az éneket, habár mi semmit nem hallottunk. Ha tud valamit, kérem segítsen!
*Az eset óta kissé lenyugodott. Talán azért, mert már messze értek a háztól, talán a templom légköre, vagy a pap jelenléte tette. Minden esetre hangja ugyan még mindig ideges, de már nem annyira zaklatott, mint korábban.*
*Úgy látszik Ysdeneri is inkább szeretne csapatban maradni. Elena hallva ezt kissé megkönnyebbül. Szerencsére a lovag sem ragaszkodik a szétváláshoz, így ha később meg is látogatják a sírokat, azt együtt teszik.
Most azonban egyenlőre a templomba mennek. Még mielőtt szeme hozzászokna a félhomályhoz, állott levegő és füstölők szagát érzi a levegőben.*
~ Talán könnyebb ilyen levegővel végezni a mágiát? Mindegy, ez most nem fontos. ~
*Nincsenek sokan, és ők is hamarosan sietve távoznak. Mintha előlük menekülnének. De lehet hogy csak valami közös programjuk van. Végül is a kis társaság egyáltalán nem ijesztő.
Egy ember azért mégiscsak itt marad. Középen áll az oltárnál, várva, hogy közelebb menjenek. Mikor elég közel érnek, a tündér látja hogy átható tekintetével őket pásztázza. Ezt az arcot látva különös bizalom ébred benne sőt, több annál. Úgy érzi neki elmondaná, még a legsötétebb titkait is. És még a bűnei is megbocsáttatnának. Egy ideig szinte vágyik is arra, hogy beszélhessen a férfival. Hogy elfeledhesse eddigi életét... De csak egy pillanatig. Utána "észbe kap", és igyekszik nyugodt tekintettel figyelni a körülötte zajló eseményeket, mely talán kissé cinikusra sikerül, hogy elnyomja a lelke mélyén a lelkiismeret ragyogását. A helyzet sem alkalmas most érzelgősködésre, győzi meg magát végleg.
Közben Ysdeneri elmondja a történteket, Therumon pedig kiegészíti azzal, amit az ékszerekről tudnak.*
- Úgy látszott, hogy a koldus őrült. - *teszi hozzá az elmondottakhoz* - Énekről beszélt, aminek hatására végezni akart magával. Aztán úgy viselkedett, mint ha mi se történt volna. Mielőtt meghalt, azt mondta most is hallja az éneket, habár mi semmit nem hallottunk. Ha tud valamit, kérem segítsen!
*Az eset óta kissé lenyugodott. Talán azért, mert már messze értek a háztól, talán a templom légköre, vagy a pap jelenléte tette. Minden esetre hangja ugyan még mindig ideges, de már nem annyira zaklatott, mint korábban.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-10 17:53:23
Üzenet elküldve: 2013-07-10 17:53:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*A hölgyek egységesen visszautasították az ő ajánlatát, aminek kicsit örül, hiszen a társakra nagyobb szüksége van mint most. Eddigi életébe soha nem hit átkokba és hasonlókba. Nem volt rá oka, de most teljesen más a felállás. A mai nap tanulságai nem ezt mutatják.*
*De neki nem szabad most kétséget mutatnia. A többiek így is elég zavartak. Neki erősnek kell lennie és ő az is marad bármi áron.
*Határozottan lép be a szentélybe, belépvén, ismét hátracsúsztatja a sisakját.*
~Ez az áporodott levegőt.~ *Fintorodik el a bent lévő levegő minőségétől, amit még a füstölök sem tudnak elnyomni. Ami furcsa számára hogy, ahogy belépnek két pap egyből eltávozik egy ajtón keresztül.*
~Ezeknek vagy fontos dolguk van, vagy pedig velünk lehet valami probléma ?~ *Gondolkodik el, de egy ember ott maradt és rájuk szegezi a tekintetét. Elindul felé határozott és gyors lépéssel, majd előtte nem sokkal megáll. Ysdenerei elmeséli neki a mai nap történéseit és eseményeit, majd megkéri őt hogy mutassa meg a két ékszert és beszéljek a gyűrűről. Így előrébb lép még egyet és határozottan elkezd beszélni.*
-Tiszteletem, Therumon Elimeon vagyok. Roonianból származok.- *Mutatkozik be, majd a tárgyra tér.*
-Ahogy hallotta atyám, nagy a probléma. Először is a gyűrűn lévő szöveg Rooniai nyelven íródik és a gyűrűn ez a szöveg áll: "A Fehér Rózsa útját halál kövezi". Ami nagyon is igaz amint ezt megtudtuk. A legutolsó áldozat egy szerencsétlen koldus volt, aki egyszer megmenekült már ettől a furcsa eseménytől, de másodjára már nem. Viszont ezeket az ékszereket akarta a két hölgynek eladni, de mivel nem tudtuk hogy átkozott-e elhoztuk magunkkal. A negyedik társunk viszont a gyűrű hatása alá került és ájultam összeesett, de lehúztam a gyűrűt, amit eldobtam messzire. Valószínűleg hogy a csatornába kötött ki.- *Majd itt vesz egy levegőt és folytatja.*
-De szeretnénk tudni hogy mivel állhatunk szemben.
*A hölgyek egységesen visszautasították az ő ajánlatát, aminek kicsit örül, hiszen a társakra nagyobb szüksége van mint most. Eddigi életébe soha nem hit átkokba és hasonlókba. Nem volt rá oka, de most teljesen más a felállás. A mai nap tanulságai nem ezt mutatják.*
*De neki nem szabad most kétséget mutatnia. A többiek így is elég zavartak. Neki erősnek kell lennie és ő az is marad bármi áron.
*Határozottan lép be a szentélybe, belépvén, ismét hátracsúsztatja a sisakját.*
~Ez az áporodott levegőt.~ *Fintorodik el a bent lévő levegő minőségétől, amit még a füstölök sem tudnak elnyomni. Ami furcsa számára hogy, ahogy belépnek két pap egyből eltávozik egy ajtón keresztül.*
~Ezeknek vagy fontos dolguk van, vagy pedig velünk lehet valami probléma ?~ *Gondolkodik el, de egy ember ott maradt és rájuk szegezi a tekintetét. Elindul felé határozott és gyors lépéssel, majd előtte nem sokkal megáll. Ysdenerei elmeséli neki a mai nap történéseit és eseményeit, majd megkéri őt hogy mutassa meg a két ékszert és beszéljek a gyűrűről. Így előrébb lép még egyet és határozottan elkezd beszélni.*
-Tiszteletem, Therumon Elimeon vagyok. Roonianból származok.- *Mutatkozik be, majd a tárgyra tér.*
-Ahogy hallotta atyám, nagy a probléma. Először is a gyűrűn lévő szöveg Rooniai nyelven íródik és a gyűrűn ez a szöveg áll: "A Fehér Rózsa útját halál kövezi". Ami nagyon is igaz amint ezt megtudtuk. A legutolsó áldozat egy szerencsétlen koldus volt, aki egyszer megmenekült már ettől a furcsa eseménytől, de másodjára már nem. Viszont ezeket az ékszereket akarta a két hölgynek eladni, de mivel nem tudtuk hogy átkozott-e elhoztuk magunkkal. A negyedik társunk viszont a gyűrű hatása alá került és ájultam összeesett, de lehúztam a gyűrűt, amit eldobtam messzire. Valószínűleg hogy a csatornába kötött ki.- *Majd itt vesz egy levegőt és folytatja.*
-De szeretnénk tudni hogy mivel állhatunk szemben.
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-10 13:26:10
Üzenet elküldve: 2013-07-10 13:26:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Miután a parancsnok a lovagra bízta a lányokat, megérkeznek a templomhoz. A többiek is támogatják Ysdeneri ötletét, bár egy kicsit meglepődnek. Therumon felajánlja, hogy ha kellemetlen nekik a temető helyszíne, akkor ő egymaga néz körbe, amíg a hölgyek egy kicsit megpróbálnak megnyugodni a békés templomkertben. Elena ezt nem szeretné és teljesen helytálló, amit mond.*
- Elenának igaza van, Therumon. Maradjunk együtt, ha már így összevetett minket a sors. Együtt hamarabb végignézzük azt a szörnyű helyet és ha valamelyikünket megcsapnák a szellemek, talán lesz idő beavatkozni.
*Az elf lány nagyon reméli, hogy erre nem kerül sor. Fél, hogy ha ilyen közel kerültek a rejtélyes jelenséghez, az hatni fog rájuk. Nála van a rózsás levél, a lovagnál az ékszerek. Ha a tündérlány is elhozta a levelet, akkor rá is hathat. Még nem tudja pontosan, mi hogy működik, ezért ilyen óvatos.
Miután ezt elmondta, odaérnek a templomhoz és a lovag benyit a hatalmas kőépület nehéz faajtaján. Ysdeneri arcát megcsapja a hideg levegő. Megborzong, de nemcsak a hőmérséklettől. Eszébe jut, amit hallott a kísértetek megjelenéséről. Állítólag sokszor ilyen hideg levegőt érezni előtte, a halál csontfagyasztó lehelletét. A füstölők illata egy kissé könnyít az állott levegőn, ami a benti, gyertyák és némi beszűrődő fény alkotta félhomályban honol.*
"Érdekes, hogy a Levegő Mágiájának mestereinél ilyen rossz a levegő."
*A papok, mágusok mintha menekülnének előlük. Rájuk néznek és gyorsan eltűnnek. A szobáikba húzódnak vissza. Az elf lány még sosem járt így. Általában bizalmat ébreszt az emberekben a kedves személyisége és a csinos megjelenése. Elena is nagyon bájos és megnyerő teremtés. A lovag fellépése határozott, de ilyen pánikot nem tehet indokolttá egy harcos érkezése. Annyi hasonló jár a templomba, még sokkal félelmetesebbeket is látott errefelé a lány. Kizárt, hogy pont Therumon jelenléte hatna így. Biztosan az elátkozott holmik teszik őket most ilyen ijesztővé.
Egy ember marad a helyén. Az oltár előtt álló férfi úgy áll ott emelt fejjel, mintha pontosan tudná, kik ők és miért érkeztek. Nagy tapasztalatról tanúskodó arcáról lerí, hogy sok mindent látott már és bizalommal fordulhatnak hozzá.
Az elf lány hagyja, hogy Therumon menjen elöl, ő pedig követi. Lairel bemutatkozását viszonozza és így szól hozzá:*
- Kedves Lairel! Kérem, segítsen nekünk! Ezzel a levéllel csaltak oda minket egy házhoz, ahol nagyon különös dolgok történtek.
*Előveszi és átadja a levelet, hogy a pap megnézhesse.*
- Négy nemes lett öngyilkos a ház körül. Fehér rózsa volt náluk és tőrt szúrtak a fülükbe. Az egyiknél egy gyűrű volt. Therumon, elmondja neki, mit látott rajta pontosan?
Találkoztunk egy koldussal, aki arról beszélt, hogy járt odabent és éneklő szellemekkel találkozott. Levágta a karját, hogy megmeneküljön. Miután ezt elmondta nekünk, éneklést hallott (mi nem) és ő is megölte magát. Egy pillanat alatt! Megkaptuk a ház kulcsát is és két ékszert ajánlott nekünk, amiket végül elhoztunk, mikor meghalt.
*A lovagra néz, szemeivel kérve, hogy mutassa meg ezeket. Ha kap egy papírt, akkor azt is lerajzolja, hogy helyezkedtek el a holttestek. Ha nincs papír, de van elég por a padlón, akkor oda skiccel.*
- Varjak, Nap, Hold, ezüst, arany, éneklés, levágott kar és fehér rózsa. Minek a jelképei ezek? Miért akarnak minket ezek az erők? Mit tudunk tenni, hogy ne történjen több ilyen eset?
*A nap folyamán összegyűlt kérdéseit, aggodalmait és feszültségeit így adta ki magából egyben és szegény mágusnak jut az a hálátlan feladat, hogy ezeket egyben meghallgassa és segíteni próbáljon. A lány legalábbis ezt várja tőle és valószínűleg a többiek is.*
*Miután a parancsnok a lovagra bízta a lányokat, megérkeznek a templomhoz. A többiek is támogatják Ysdeneri ötletét, bár egy kicsit meglepődnek. Therumon felajánlja, hogy ha kellemetlen nekik a temető helyszíne, akkor ő egymaga néz körbe, amíg a hölgyek egy kicsit megpróbálnak megnyugodni a békés templomkertben. Elena ezt nem szeretné és teljesen helytálló, amit mond.*
- Elenának igaza van, Therumon. Maradjunk együtt, ha már így összevetett minket a sors. Együtt hamarabb végignézzük azt a szörnyű helyet és ha valamelyikünket megcsapnák a szellemek, talán lesz idő beavatkozni.
*Az elf lány nagyon reméli, hogy erre nem kerül sor. Fél, hogy ha ilyen közel kerültek a rejtélyes jelenséghez, az hatni fog rájuk. Nála van a rózsás levél, a lovagnál az ékszerek. Ha a tündérlány is elhozta a levelet, akkor rá is hathat. Még nem tudja pontosan, mi hogy működik, ezért ilyen óvatos.
Miután ezt elmondta, odaérnek a templomhoz és a lovag benyit a hatalmas kőépület nehéz faajtaján. Ysdeneri arcát megcsapja a hideg levegő. Megborzong, de nemcsak a hőmérséklettől. Eszébe jut, amit hallott a kísértetek megjelenéséről. Állítólag sokszor ilyen hideg levegőt érezni előtte, a halál csontfagyasztó lehelletét. A füstölők illata egy kissé könnyít az állott levegőn, ami a benti, gyertyák és némi beszűrődő fény alkotta félhomályban honol.*
"Érdekes, hogy a Levegő Mágiájának mestereinél ilyen rossz a levegő."
*A papok, mágusok mintha menekülnének előlük. Rájuk néznek és gyorsan eltűnnek. A szobáikba húzódnak vissza. Az elf lány még sosem járt így. Általában bizalmat ébreszt az emberekben a kedves személyisége és a csinos megjelenése. Elena is nagyon bájos és megnyerő teremtés. A lovag fellépése határozott, de ilyen pánikot nem tehet indokolttá egy harcos érkezése. Annyi hasonló jár a templomba, még sokkal félelmetesebbeket is látott errefelé a lány. Kizárt, hogy pont Therumon jelenléte hatna így. Biztosan az elátkozott holmik teszik őket most ilyen ijesztővé.
Egy ember marad a helyén. Az oltár előtt álló férfi úgy áll ott emelt fejjel, mintha pontosan tudná, kik ők és miért érkeztek. Nagy tapasztalatról tanúskodó arcáról lerí, hogy sok mindent látott már és bizalommal fordulhatnak hozzá.
Az elf lány hagyja, hogy Therumon menjen elöl, ő pedig követi. Lairel bemutatkozását viszonozza és így szól hozzá:*
- Kedves Lairel! Kérem, segítsen nekünk! Ezzel a levéllel csaltak oda minket egy házhoz, ahol nagyon különös dolgok történtek.
*Előveszi és átadja a levelet, hogy a pap megnézhesse.*
- Négy nemes lett öngyilkos a ház körül. Fehér rózsa volt náluk és tőrt szúrtak a fülükbe. Az egyiknél egy gyűrű volt. Therumon, elmondja neki, mit látott rajta pontosan?
Találkoztunk egy koldussal, aki arról beszélt, hogy járt odabent és éneklő szellemekkel találkozott. Levágta a karját, hogy megmeneküljön. Miután ezt elmondta nekünk, éneklést hallott (mi nem) és ő is megölte magát. Egy pillanat alatt! Megkaptuk a ház kulcsát is és két ékszert ajánlott nekünk, amiket végül elhoztunk, mikor meghalt.
*A lovagra néz, szemeivel kérve, hogy mutassa meg ezeket. Ha kap egy papírt, akkor azt is lerajzolja, hogy helyezkedtek el a holttestek. Ha nincs papír, de van elég por a padlón, akkor oda skiccel.*
- Varjak, Nap, Hold, ezüst, arany, éneklés, levágott kar és fehér rózsa. Minek a jelképei ezek? Miért akarnak minket ezek az erők? Mit tudunk tenni, hogy ne történjen több ilyen eset?
*A nap folyamán összegyűlt kérdéseit, aggodalmait és feszültségeit így adta ki magából egyben és szegény mágusnak jut az a hálátlan feladat, hogy ezeket egyben meghallgassa és segíteni próbáljon. A lány legalábbis ezt várja tőle és valószínűleg a többiek is.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-10 01:19:59
Üzenet elküldve: 2013-07-10 01:19:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Ebeth továbbra sem érti, miért van mindenki ennyire ellene egy-egy szíverősítő kortynak, de ha nem kérnek, hát nem erőlteti. Szolgálati felszerelés ez is, nem a részegedés miatt, hanem azért, hogy ha sebet kellene ellátni, legyen mivel fertőtleníteni, közben pedig az áldozatba némi színt is vigyen az ital.*
-Igazán nincs mit, így is sajnálom, hogy többet nem segíthettem. Lovag utam, vigyázzon a hölgyekre és magára is, bajuk ne essen, nem szeretném, ha az Önök holttestét is itt kellene megtalálnom.
*Nagy tenyerét nyújtja Therumon felé, a nőknek meghajol, így búcsúzik tőlük, addig nézve távozó alakjukat, amíg szem elől nem vesznek. Az elemek legyenek kegyesek hozzájuk.
A templom vaskos ajtaja nehézkesen nyílik előttetek, magával hozva a halál hűvösét, ahogy az áporodott levegő kiáramlik, egyenesen az arcotokba. A kinti verőfény után sejtelmes félhomály fogad, füstölők aromájával keveredett dohszag, ami az évtizedek alatt szinte védjegyévé vált a neves építménynek. A padsorok többnyire üresek, egy-két csuhás alak látszik csak, akik szinte azonnal távozóra fogják, ahogy beléptek. Mintha éreznék, hogy valami nincs rendben, mintha a puszta kisugárzásotok is menekülésre késztetné őket. Szótlanul, fejüket leszegve tűnnek el egymás után a szállásra vezető ajtó mögött, csak egy marad, egy középkorú férfi, aki fejét felszegve áll pontosan az oltár előtt, titeket figyelve, mintegy várva, hogy mikor értek közelebb. A férfi nagyjából a harmincas évei közepén járhat, arca megnyerő, annak ellenére is, hogy már látható barázdákat vésett rá az élet. Tekintete tiszta és értelmes, Elena ha belepillant, úgy érezheti, hogy minden bűnét meg tudná neki gyónni, mert valami azt súgja, hogy igaz feloldozást nyerhetne tőle már csak annyival is, hogy meghallgatja. Ha a közelébe értek, tesz felétek egy lépést.*
-Üdvözöllek titeket, a nevem Lairel. Mi vezérelt benneteket ide?
*Alaposan végignéz magának mindenkit, mélykék pillantása elől nem lehet elbújni, mintha már nem is titeket nézne, hanem valami mást, ami bennetek, körülöttetek leledzik. Véletlen lenne a papok gyors eltűnése és az éles pillantás? Amíg nem érdeklődtök, nem kaphattok választ, a férfi ugyanis nem tűnik olyannak, aki csak úgy beszélni kezdene.*
*Ebeth továbbra sem érti, miért van mindenki ennyire ellene egy-egy szíverősítő kortynak, de ha nem kérnek, hát nem erőlteti. Szolgálati felszerelés ez is, nem a részegedés miatt, hanem azért, hogy ha sebet kellene ellátni, legyen mivel fertőtleníteni, közben pedig az áldozatba némi színt is vigyen az ital.*
-Igazán nincs mit, így is sajnálom, hogy többet nem segíthettem. Lovag utam, vigyázzon a hölgyekre és magára is, bajuk ne essen, nem szeretném, ha az Önök holttestét is itt kellene megtalálnom.
*Nagy tenyerét nyújtja Therumon felé, a nőknek meghajol, így búcsúzik tőlük, addig nézve távozó alakjukat, amíg szem elől nem vesznek. Az elemek legyenek kegyesek hozzájuk.
A templom vaskos ajtaja nehézkesen nyílik előttetek, magával hozva a halál hűvösét, ahogy az áporodott levegő kiáramlik, egyenesen az arcotokba. A kinti verőfény után sejtelmes félhomály fogad, füstölők aromájával keveredett dohszag, ami az évtizedek alatt szinte védjegyévé vált a neves építménynek. A padsorok többnyire üresek, egy-két csuhás alak látszik csak, akik szinte azonnal távozóra fogják, ahogy beléptek. Mintha éreznék, hogy valami nincs rendben, mintha a puszta kisugárzásotok is menekülésre késztetné őket. Szótlanul, fejüket leszegve tűnnek el egymás után a szállásra vezető ajtó mögött, csak egy marad, egy középkorú férfi, aki fejét felszegve áll pontosan az oltár előtt, titeket figyelve, mintegy várva, hogy mikor értek közelebb. A férfi nagyjából a harmincas évei közepén járhat, arca megnyerő, annak ellenére is, hogy már látható barázdákat vésett rá az élet. Tekintete tiszta és értelmes, Elena ha belepillant, úgy érezheti, hogy minden bűnét meg tudná neki gyónni, mert valami azt súgja, hogy igaz feloldozást nyerhetne tőle már csak annyival is, hogy meghallgatja. Ha a közelébe értek, tesz felétek egy lépést.*
-Üdvözöllek titeket, a nevem Lairel. Mi vezérelt benneteket ide?
*Alaposan végignéz magának mindenkit, mélykék pillantása elől nem lehet elbújni, mintha már nem is titeket nézne, hanem valami mást, ami bennetek, körülöttetek leledzik. Véletlen lenne a papok gyors eltűnése és az éles pillantás? Amíg nem érdeklődtök, nem kaphattok választ, a férfi ugyanis nem tűnik olyannak, aki csak úgy beszélni kezdene.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-09 20:32:19
Üzenet elküldve: 2013-07-09 20:32:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Ördögi örökség //
*Gondolataikba mélyedbe haladnak a templom felé. Elena sem töri meg a csendet.* ~ Borzasztó és különös eset. Furcsa az is, ahogy i belekeveredtünk. Bármi is legyen, ami a haláleseteket okozza, bizonyára tudatos lény, hiszen különben nem tudott volna nekünk leveleket írni. Nem értett ezekhez a dolgokhoz, de lelke mélyén jobban örült volna, ha egy halandó mágussal állnak szemben, mint valamiféle túlvilági lényekkel. Vagy lehet, hogy a levelek feladója és a különös gyilkos nem is egy személy?
~ *Az ügy eddig csak kuszább és kuszább lett. A lány reméli, hogy a templomban majd választ kaphatnak kérdéseikre.* ~ Szegény Yarogleknek sikerült a legnagyobb bajba keverednie, de legalább azt már tudjuk, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk. Legjobb lenne, ha semmi gyanúshoz nem nyúlnánk. Legalábbis nem csupasz kézzel. ~
*Közben Ysdeneri egy ötlettel áll elő.*
- Egy próbát megér. - *mondja a tündérlány.*
- Én nem szeretném, ha szétválnánk. - *Sokkal szívesebben maradna együtt két társával. Még akár a temetőben is. Hiszen az sokkal kevésbé ijesztő, mint ahol előzőleg jártak.* - Egyedül különben is sokáig tartana átvizsgálnia a sírokat. - *Mondja a lovagnak, nem úgy, mintha nem tartaná elég ügyesnek, hanem inkább reménykedve, hogy nem kell elválniuk.*
A hozzászólás írója (Elena Sayem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.09 20:33:14
*Gondolataikba mélyedbe haladnak a templom felé. Elena sem töri meg a csendet.* ~ Borzasztó és különös eset. Furcsa az is, ahogy i belekeveredtünk. Bármi is legyen, ami a haláleseteket okozza, bizonyára tudatos lény, hiszen különben nem tudott volna nekünk leveleket írni. Nem értett ezekhez a dolgokhoz, de lelke mélyén jobban örült volna, ha egy halandó mágussal állnak szemben, mint valamiféle túlvilági lényekkel. Vagy lehet, hogy a levelek feladója és a különös gyilkos nem is egy személy?
~ *Az ügy eddig csak kuszább és kuszább lett. A lány reméli, hogy a templomban majd választ kaphatnak kérdéseikre.* ~ Szegény Yarogleknek sikerült a legnagyobb bajba keverednie, de legalább azt már tudjuk, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk. Legjobb lenne, ha semmi gyanúshoz nem nyúlnánk. Legalábbis nem csupasz kézzel. ~
*Közben Ysdeneri egy ötlettel áll elő.*
- Egy próbát megér. - *mondja a tündérlány.*
- Én nem szeretném, ha szétválnánk. - *Sokkal szívesebben maradna együtt két társával. Még akár a temetőben is. Hiszen az sokkal kevésbé ijesztő, mint ahol előzőleg jártak.* - Egyedül különben is sokáig tartana átvizsgálnia a sírokat. - *Mondja a lovagnak, nem úgy, mintha nem tartaná elég ügyesnek, hanem inkább reménykedve, hogy nem kell elválniuk.*
A hozzászólás írója (Elena Sayem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.09 20:33:14
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-09 16:53:53
Üzenet elküldve: 2013-07-09 16:53:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Az út elég csöndesen tartott, mindenki az eseményeken gondolkodott, senki nem akarta megtörni ezt a csendet. Az ő fejében is sok minden kavarog.*
~Vajon van valami köze az ő szeretett szülőföldjének Roonianak?? És vajon ezek az amulettek hogy jönnek a képbe, ha egyáltalán van köze ehhez a furcsa esethez?~ *Majd azon kezd el gondolkodni hogy ami Ebeth mondott.*
~A ház az utolsó háború óta lakatlan. Szóval ez most vagy tényleg földöntúli dolog, ami ellen nem sokat tehet egyikük is, vagy pedig egy csúnya játék áldozataivá váltak.~ *Ami még aggasztotta Yaroglek sorsa.* ~Szegény ifjú. Jól belesikerült nyúlnia a rosszba.~ *Ő is teljesen bele veszik saját gondolataiba áradataiba és a külvilágot teljesen kizárja a fejéből, ami a csendnek köszönhetően nem is volt nehéz. Egy idő után viszont inkább kiürítette a fejét, megszabadulva minden bajától és gondjától. Néhány sarok után viszont Ysdeneri hangja töri meg a csendet, aki érdekes, ám hasznos javaslatot tesz az útjukat illetően.*
-Hm. Nagyon érdekes, de hasznos ötlet hölgyem.- *Viszont meglátja az arcán hogy nem szívesen menne a temetőbe, így egy javaslattal áll elő.* -Ha úgy gondolják a templom után önök pihenjenek le a templomkertbe és én addig körbejárok a temetőbe.- *Majd kedvesebb hangon folytatja.* -Lehetséges hogy ez maguknak már egy napra sok volt. Mármint nem a séta, hanem ez az egész ügy.- *Próbálja magát kimagyarázni, majd a templomajtóhoz érve hátranéz Elenára emeli tekintetét és ha úgy gondolja, benyit a templomba és keresnek valakit aki esetleg tud nekik segíteni. Csak reménykedik benne hogy senkinek nem esik baja ebbe a különös szituációba.*
*Az út elég csöndesen tartott, mindenki az eseményeken gondolkodott, senki nem akarta megtörni ezt a csendet. Az ő fejében is sok minden kavarog.*
~Vajon van valami köze az ő szeretett szülőföldjének Roonianak?? És vajon ezek az amulettek hogy jönnek a képbe, ha egyáltalán van köze ehhez a furcsa esethez?~ *Majd azon kezd el gondolkodni hogy ami Ebeth mondott.*
~A ház az utolsó háború óta lakatlan. Szóval ez most vagy tényleg földöntúli dolog, ami ellen nem sokat tehet egyikük is, vagy pedig egy csúnya játék áldozataivá váltak.~ *Ami még aggasztotta Yaroglek sorsa.* ~Szegény ifjú. Jól belesikerült nyúlnia a rosszba.~ *Ő is teljesen bele veszik saját gondolataiba áradataiba és a külvilágot teljesen kizárja a fejéből, ami a csendnek köszönhetően nem is volt nehéz. Egy idő után viszont inkább kiürítette a fejét, megszabadulva minden bajától és gondjától. Néhány sarok után viszont Ysdeneri hangja töri meg a csendet, aki érdekes, ám hasznos javaslatot tesz az útjukat illetően.*
-Hm. Nagyon érdekes, de hasznos ötlet hölgyem.- *Viszont meglátja az arcán hogy nem szívesen menne a temetőbe, így egy javaslattal áll elő.* -Ha úgy gondolják a templom után önök pihenjenek le a templomkertbe és én addig körbejárok a temetőbe.- *Majd kedvesebb hangon folytatja.* -Lehetséges hogy ez maguknak már egy napra sok volt. Mármint nem a séta, hanem ez az egész ügy.- *Próbálja magát kimagyarázni, majd a templomajtóhoz érve hátranéz Elenára emeli tekintetét és ha úgy gondolja, benyit a templomba és keresnek valakit aki esetleg tud nekik segíteni. Csak reménykedik benne hogy senkinek nem esik baja ebbe a különös szituációba.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-08 20:50:18
Üzenet elküldve: 2013-07-08 20:50:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Ebeth pálinkájára senki nem tart igényt. A lovag az egyetlen, aki iszik, de ő is csak a saját kulacsából, amiben valószínűleg csak víz van. Ysdeneri egy mosollyal konstatálja, hogy Therumon nem értette félre. Látja, hogy a férfi elteszi az érméket és reméli, hogy nem lesz ettől baja. Ha bekövetkezne, ami a koldussal is történt, egy ilyen harcost nem tudnának megakadályozni, hogy megölje magát. De talán egy lovag akaraterején nem fog ki az ilyesmi.
Mivel mindhárman egy véleményen vannak, elindulnak a templom felé. A lovag megkéri a parancsnokot, hogy ha Yaroglek magához tér, küldje utánuk és arra is gondol, hogy tudassa vele, ha onnan tovább állnak.*
"Helyén van az esze, még ilyen helyzetekben is! Azt hiszem, még jobban kezdem tisztelni a lovagokat most, hogy egyet kezdek megismerni."
*Noha ez sem egy mély ismeretség, de az elf lány most beszél először egy igazi lovaggal. Valahogy eddig sosem keresztezték az útjait ezek a becsületes emberek, akik a városban is megfordulnak időnként. Hallott róla, hogy milyen komoly kiképzést kapnak és hogy milyen becsületkódexük van.
Bólintva elköszön a parancsnoktól és ahogy mennek a templom felé, jár az agya.*
"A rózsa nagyon fontos. Minden áldozatnál volt egy és rajta van a levélen is. Ki küldhette ezeket az értesítőket? Miért pont nekünk? És miért most?"
*Rengeteg kérdés merül fel benne. Abban biztos, hogy szellemek nem írnak levelet. Legfeljebb az, akit megszálltak. Tulajdonképpen így hívhatnak ide embereket, akiknek a haláláról aztán gondoskodhatnak. Hallott már történeteket olyan szellemekről, akik nem nyugszanak, amíg bosszút nem állnak a sérelmekért, amik érték őket.*
"A parancsnok azt mondta, a háború óta biztos nem lakott itt senki. Talán a háborúban odaveszett lelkek lakják ezt a házat? És bosszút akarnak állni a városon, ami nem védte meg őket? Idehívják a lakókat szépen sorban és az őrületbe, majd a halálba kergetik őket?"
*Mivel tudja, hogy ezekre a válasz nem az ő fejéből fog kipattanni, a többiekkel is megosztja az elméleteit.*
- Arra gondoltam, hogy talán a nagy háború áldozatainak lelkei csinálják ezt. Lehet, hogy volt egy család, akiknek a rózsa volt a jelük. Ha a templomban nem tudják, még a temetőben is szétnézhetünk, hátha találunk olyan sírt.
*Maga is megborzong a gondolattól, hogy órákat töltsön a temetőben síremlékek nézegetésével, de ennél már rosszabb dolgok történtek ma. Lassan meg is érkeznek a templomhoz és Ysdeneri megvárja, hogy a lovag nyisson be.*
*Ebeth pálinkájára senki nem tart igényt. A lovag az egyetlen, aki iszik, de ő is csak a saját kulacsából, amiben valószínűleg csak víz van. Ysdeneri egy mosollyal konstatálja, hogy Therumon nem értette félre. Látja, hogy a férfi elteszi az érméket és reméli, hogy nem lesz ettől baja. Ha bekövetkezne, ami a koldussal is történt, egy ilyen harcost nem tudnának megakadályozni, hogy megölje magát. De talán egy lovag akaraterején nem fog ki az ilyesmi.
Mivel mindhárman egy véleményen vannak, elindulnak a templom felé. A lovag megkéri a parancsnokot, hogy ha Yaroglek magához tér, küldje utánuk és arra is gondol, hogy tudassa vele, ha onnan tovább állnak.*
"Helyén van az esze, még ilyen helyzetekben is! Azt hiszem, még jobban kezdem tisztelni a lovagokat most, hogy egyet kezdek megismerni."
*Noha ez sem egy mély ismeretség, de az elf lány most beszél először egy igazi lovaggal. Valahogy eddig sosem keresztezték az útjait ezek a becsületes emberek, akik a városban is megfordulnak időnként. Hallott róla, hogy milyen komoly kiképzést kapnak és hogy milyen becsületkódexük van.
Bólintva elköszön a parancsnoktól és ahogy mennek a templom felé, jár az agya.*
"A rózsa nagyon fontos. Minden áldozatnál volt egy és rajta van a levélen is. Ki küldhette ezeket az értesítőket? Miért pont nekünk? És miért most?"
*Rengeteg kérdés merül fel benne. Abban biztos, hogy szellemek nem írnak levelet. Legfeljebb az, akit megszálltak. Tulajdonképpen így hívhatnak ide embereket, akiknek a haláláról aztán gondoskodhatnak. Hallott már történeteket olyan szellemekről, akik nem nyugszanak, amíg bosszút nem állnak a sérelmekért, amik érték őket.*
"A parancsnok azt mondta, a háború óta biztos nem lakott itt senki. Talán a háborúban odaveszett lelkek lakják ezt a házat? És bosszút akarnak állni a városon, ami nem védte meg őket? Idehívják a lakókat szépen sorban és az őrületbe, majd a halálba kergetik őket?"
*Mivel tudja, hogy ezekre a válasz nem az ő fejéből fog kipattanni, a többiekkel is megosztja az elméleteit.*
- Arra gondoltam, hogy talán a nagy háború áldozatainak lelkei csinálják ezt. Lehet, hogy volt egy család, akiknek a rózsa volt a jelük. Ha a templomban nem tudják, még a temetőben is szétnézhetünk, hátha találunk olyan sírt.
*Maga is megborzong a gondolattól, hogy órákat töltsön a temetőben síremlékek nézegetésével, de ennél már rosszabb dolgok történtek ma. Lassan meg is érkeznek a templomhoz és Ysdeneri megvárja, hogy a lovag nyisson be.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873