Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-14 18:25:07
Üzenet elküldve: 2023-01-14 18:25:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A ránk hagyott mágia//
//A múlt sötét árnyai//
*Sokan voltak már, kik a Templom elhagyott, csendes és nyugalmas padsorai között reméltek hasznot és feltöltődést. Volt, aki tudásszomját oltani érkezett, de volt olyan is, ki csupán imáinak akart végre közvetlenebb meghallgattatást. Tény, hogy a Templom ért már meg szebb, s boldogabb múltat is, de tagadhatatlan, hogy legalábbis hasonló jövőt képzel el, annak ellenére, hogy borzalmakban is bővelkedett.
Nem is olyan rég, hírek járták Arthenior utcáit, s ezen hírek elkophatatlanok, elnyűhetetlenek, s az itt lakók ajkáról ajkára szállnak. De tán, ha az utazó igen türelmes, az akkor itt túlélő papok is pergamenre vetették. A harag napja... úgy hívták... s a szavakat, ki él még akkor, nem feledi:
"Egy nemes fennhangon hirdette társainak, hogy maradjanak, mert a lázadás hamar elül. Néhány pillanattal később lerántották, s felakasztották az első lámpaoszlopra. Másokat menekülés közben kaptak el, a temető sírhantjai már nem bizonyultak elégnek, a hullákat halmozni kellett hatalmas kupacokba, fojtó füsttű lángjuk messzire elér, s birokra kél a széllel. A gazdagnegyed utcáin tombolt a káosz, mit mozdítani lehetett már elvitték, mit lerombolni lehetett már lerombolták, ami éghető volt, az már felgyulladt. Ebben a rettenetben a hirtelen beálló csend most még riasztóbb.
A templom falai között sem más a helyzet. Idegen hangok suttognak a betérők fülébe, az oltár elválasztva, elé hívek már nem térdepelnek, mert vér borítja falait, mely csak csorog szüntelen, ki tudja hová. Valakik azt rebesgetik van egy csapat, ki versenyre kél a sötétséggel, de azt is mondják, vállalkozásukat sok remény nem övezi, kevesen vannak, bár tény, hogy hitük erős és rendíthetetlen."
Aztán megtörtént, mire senki sem számított:
"Az emberek számítása szerint 6886-ban egy hűvös, szeles napon robbanás rázta meg a várost, mely, bár eddig szunnyadt, most nagyra tárja ki álmos szemeit. Kósza hírek röppentek fel, elsősorban szájról szájra terjedve, aztán kikiáltók kezdték járni a várost. A barakktól hazaszivárgó lázongó szegények, azt mesélik egy robbanást láttak és hallottak."
A métely a templomot sem kerülte akkor, s a sötétség, egyébként is hideg, komor falai közé bizony beúszott. Véráztatta, s sötét hely volt akkor, az oltár szentségét meggyalázták, azonban akkor sem hagyták annyiban...
"Eeyr fénye ismét győzedelmeskedett, s a városi templomban fényét helyreállították. Nem titkos varázslatról, vagy ismeretelen lényekről szólnak-e pletykák, név szerint is ismerik immár hőseiket. Azt mondják, hogy egy világtól elvonultan élő elf, Pycta del Ventus, egy messzi tájról érkező papnő, Hanloren Duunelar, egy korábban esküvője kapcsán hírbe keveredett nő, Natalayda Mozecka, valamint egy sötételf varázsló, kit immár Fényhozóként emlegetnek, Quantall Ackumien Galanodel, legyőzték a sötétség szolgáit és gyötrelmes harcok árán, de felszabadították a templomot."
Bizony... nem most volt, de úgy tartják, mi Artheniort megrázza, nem feledik sosem. A sötétség akkor oly nagy volt, hogy szinte levegőt sem kapott a szerzet, ha küzdött akkor sem. Csak utána kellene olvasni... a templom sohasem volt védtelen.*
//Lionael Arpbil, Zhakriyu Gashhagud//
*A férfi tán nem is tudja mitt tett, vagy mit akart tenni. Bár tettét erős koncentráció előzi meg, nem különben erős a visszajelzés sem. Halvány remegés támad. Először csak olyan, mintha a föld gyomra kordulna fel, de érezhetően nem a mélyből, hanem az oltár felől érkezik, amin apró repedések sejlenek fel. A remegés aztán erősödik, s fénycsóvaként születik meg, ami az oltár tetejéből szakad ki az ég felé. Egyetlen apró szikrája a férfit is éri, hogy aztán csendben enyésszen fel bőrán át. Csend lesz.
Nem kell sok idő, s léptek zaja veri fel a templom csendjét, hátulról három pap érkezik. Nem Arenih, őt a sorsa másfelé irányította, de a hófehér köpeny, rajta a fény cikornyás mintái, mik a napot illusztrálják, nem rejtik véka alá, hogy a hatalmat, s erőt nem aranyon, mintsem tudáson vették. A három papot aztán fegyveresek is követik, jóval egyszerűbb, praktikusabb öltözetben.*
- Mit tettél fiú? *A megszólaló egyik pap hangja se nem türelmetlen, se nem erőszakos, sokkal inkább idős voltára tekintettel feddő és oktató.*
- Azonnal hagyjátok el a templomot, s ne térjetek vissza sosem!
*A kezében tartott bot vége halványan izzik fel, s bár Zhakriyu Gashhagud sok mindent nem tett, nincs kivétel. A két férfi előbb langyosságot, aztán forróságot, s égő tüzet érezhet jobb alkarján. Fénypecsét... úgy tartják, kik megkapják Eeyr papjai előtt szentségtelenek, s jaj annak, ki a pecséttel haragjukkal áll szemben. Nyomatékol a másik két pap az ég felé nyújtja karját, s benne izzó kard jelenik meg. A katonák számszeríjjal várják a két kalandor válaszát, nem titkolva, hogy ellenkezés esetén mi lesz a következmény.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 18:38:58
//A múlt sötét árnyai//
*Sokan voltak már, kik a Templom elhagyott, csendes és nyugalmas padsorai között reméltek hasznot és feltöltődést. Volt, aki tudásszomját oltani érkezett, de volt olyan is, ki csupán imáinak akart végre közvetlenebb meghallgattatást. Tény, hogy a Templom ért már meg szebb, s boldogabb múltat is, de tagadhatatlan, hogy legalábbis hasonló jövőt képzel el, annak ellenére, hogy borzalmakban is bővelkedett.
Nem is olyan rég, hírek járták Arthenior utcáit, s ezen hírek elkophatatlanok, elnyűhetetlenek, s az itt lakók ajkáról ajkára szállnak. De tán, ha az utazó igen türelmes, az akkor itt túlélő papok is pergamenre vetették. A harag napja... úgy hívták... s a szavakat, ki él még akkor, nem feledi:
"Egy nemes fennhangon hirdette társainak, hogy maradjanak, mert a lázadás hamar elül. Néhány pillanattal később lerántották, s felakasztották az első lámpaoszlopra. Másokat menekülés közben kaptak el, a temető sírhantjai már nem bizonyultak elégnek, a hullákat halmozni kellett hatalmas kupacokba, fojtó füsttű lángjuk messzire elér, s birokra kél a széllel. A gazdagnegyed utcáin tombolt a káosz, mit mozdítani lehetett már elvitték, mit lerombolni lehetett már lerombolták, ami éghető volt, az már felgyulladt. Ebben a rettenetben a hirtelen beálló csend most még riasztóbb.
A templom falai között sem más a helyzet. Idegen hangok suttognak a betérők fülébe, az oltár elválasztva, elé hívek már nem térdepelnek, mert vér borítja falait, mely csak csorog szüntelen, ki tudja hová. Valakik azt rebesgetik van egy csapat, ki versenyre kél a sötétséggel, de azt is mondják, vállalkozásukat sok remény nem övezi, kevesen vannak, bár tény, hogy hitük erős és rendíthetetlen."
Aztán megtörtént, mire senki sem számított:
"Az emberek számítása szerint 6886-ban egy hűvös, szeles napon robbanás rázta meg a várost, mely, bár eddig szunnyadt, most nagyra tárja ki álmos szemeit. Kósza hírek röppentek fel, elsősorban szájról szájra terjedve, aztán kikiáltók kezdték járni a várost. A barakktól hazaszivárgó lázongó szegények, azt mesélik egy robbanást láttak és hallottak."
A métely a templomot sem kerülte akkor, s a sötétség, egyébként is hideg, komor falai közé bizony beúszott. Véráztatta, s sötét hely volt akkor, az oltár szentségét meggyalázták, azonban akkor sem hagyták annyiban...
"Eeyr fénye ismét győzedelmeskedett, s a városi templomban fényét helyreállították. Nem titkos varázslatról, vagy ismeretelen lényekről szólnak-e pletykák, név szerint is ismerik immár hőseiket. Azt mondják, hogy egy világtól elvonultan élő elf, Pycta del Ventus, egy messzi tájról érkező papnő, Hanloren Duunelar, egy korábban esküvője kapcsán hírbe keveredett nő, Natalayda Mozecka, valamint egy sötételf varázsló, kit immár Fényhozóként emlegetnek, Quantall Ackumien Galanodel, legyőzték a sötétség szolgáit és gyötrelmes harcok árán, de felszabadították a templomot."
Bizony... nem most volt, de úgy tartják, mi Artheniort megrázza, nem feledik sosem. A sötétség akkor oly nagy volt, hogy szinte levegőt sem kapott a szerzet, ha küzdött akkor sem. Csak utána kellene olvasni... a templom sohasem volt védtelen.*
//Lionael Arpbil, Zhakriyu Gashhagud//
*A férfi tán nem is tudja mitt tett, vagy mit akart tenni. Bár tettét erős koncentráció előzi meg, nem különben erős a visszajelzés sem. Halvány remegés támad. Először csak olyan, mintha a föld gyomra kordulna fel, de érezhetően nem a mélyből, hanem az oltár felől érkezik, amin apró repedések sejlenek fel. A remegés aztán erősödik, s fénycsóvaként születik meg, ami az oltár tetejéből szakad ki az ég felé. Egyetlen apró szikrája a férfit is éri, hogy aztán csendben enyésszen fel bőrán át. Csend lesz.
Nem kell sok idő, s léptek zaja veri fel a templom csendjét, hátulról három pap érkezik. Nem Arenih, őt a sorsa másfelé irányította, de a hófehér köpeny, rajta a fény cikornyás mintái, mik a napot illusztrálják, nem rejtik véka alá, hogy a hatalmat, s erőt nem aranyon, mintsem tudáson vették. A három papot aztán fegyveresek is követik, jóval egyszerűbb, praktikusabb öltözetben.*
- Mit tettél fiú? *A megszólaló egyik pap hangja se nem türelmetlen, se nem erőszakos, sokkal inkább idős voltára tekintettel feddő és oktató.*
- Azonnal hagyjátok el a templomot, s ne térjetek vissza sosem!
*A kezében tartott bot vége halványan izzik fel, s bár Zhakriyu Gashhagud sok mindent nem tett, nincs kivétel. A két férfi előbb langyosságot, aztán forróságot, s égő tüzet érezhet jobb alkarján. Fénypecsét... úgy tartják, kik megkapják Eeyr papjai előtt szentségtelenek, s jaj annak, ki a pecséttel haragjukkal áll szemben. Nyomatékol a másik két pap az ég felé nyújtja karját, s benne izzó kard jelenik meg. A katonák számszeríjjal várják a két kalandor válaszát, nem titkolva, hogy ellenkezés esetén mi lesz a következmény.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 18:38:58
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-14 14:17:49
Üzenet elküldve: 2023-01-14 14:17:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A ránk hagyott mágia//
*A provokáció utáni folytonos vágy valami olyasmi, ami Lionaelt egész életében irányította. Egy feldühödött ember egyszerűen annyira izgalmas képet szolgál, rengeteg adrenalint hoz. És még mindezeken túl van benne még valami megmagyarázhatatlan, sötét módon vonzó, amitől eláll a mágus lélegzete és az arcán széles, játékokhoz illő vigyor jelenik meg. A szíve pedig hevesebben ver, egyenesen a mellkasához csapódik újra és újra pontosan úgy, mint ezekben a pillanatokban. Noha azt hitte a templom legcsodálatosabb része az itteni dolgokhoz való kapcsolódás lesz, egy dühös férfi, akiből az ember nem nézne ki ilyesmi fajta vadságot egyszerűen különösen jól jön most neki. Nem is tudja mikor ragadták meg utoljára így a ruhájánál fogva, de ahogy szinte a másikra esik a legszélesebb élvezkedő vigyort váltja ki belőle.*
- Nos, ez egy pad, én jobban szeretek másokon ülni, de azt inkább a templom területén belül nem próbálnám ki önnel. Ha esetleg kimennénk innen még beszélhetjük *kacsint a másikra*
- De előbb nekem fontos dolgaim volnának erre a mágiával. *Úgyhogy ahhoz mihamarabb hozzá is kezdene, már ha sikerül neki eljutni addig ameddig akar és végre koncentrálni is képes lesz hozzá. Ugyanis veszekedve, pimasz fajankót játszva kicsit nehéz lenne egy ilyen dolgot végrehajtani. Így is mindent bevet és megpróbál hinni a sikerben*
A varázsló egy sötétség vagy egy fény oltár mellett egy fertályórás rituálét hajt végre, melynek hatására egy fény oltár esetében egy fény pontot, sötétség oltár esetében pedig egy sötétség pontot nyer ki az építményből, miközben az oltár szintje eggyel csökken. Ha ez egy sötétség oltára volt, és annyi lélek volt hozzákötve, mint amennyi az oltár szintje, akkor a legkevesebb sötétség ponttal rendelkező karakter, akinek az oltárhoz van kötve a lelke, annak a lélekkötése felszakad. Minden varázsló minden oltárból csak egyszer nyerhet ki pontokat.
*A provokáció utáni folytonos vágy valami olyasmi, ami Lionaelt egész életében irányította. Egy feldühödött ember egyszerűen annyira izgalmas képet szolgál, rengeteg adrenalint hoz. És még mindezeken túl van benne még valami megmagyarázhatatlan, sötét módon vonzó, amitől eláll a mágus lélegzete és az arcán széles, játékokhoz illő vigyor jelenik meg. A szíve pedig hevesebben ver, egyenesen a mellkasához csapódik újra és újra pontosan úgy, mint ezekben a pillanatokban. Noha azt hitte a templom legcsodálatosabb része az itteni dolgokhoz való kapcsolódás lesz, egy dühös férfi, akiből az ember nem nézne ki ilyesmi fajta vadságot egyszerűen különösen jól jön most neki. Nem is tudja mikor ragadták meg utoljára így a ruhájánál fogva, de ahogy szinte a másikra esik a legszélesebb élvezkedő vigyort váltja ki belőle.*
- Nos, ez egy pad, én jobban szeretek másokon ülni, de azt inkább a templom területén belül nem próbálnám ki önnel. Ha esetleg kimennénk innen még beszélhetjük *kacsint a másikra*
- De előbb nekem fontos dolgaim volnának erre a mágiával. *Úgyhogy ahhoz mihamarabb hozzá is kezdene, már ha sikerül neki eljutni addig ameddig akar és végre koncentrálni is képes lesz hozzá. Ugyanis veszekedve, pimasz fajankót játszva kicsit nehéz lenne egy ilyen dolgot végrehajtani. Így is mindent bevet és megpróbál hinni a sikerben*
A varázsló egy sötétség vagy egy fény oltár mellett egy fertályórás rituálét hajt végre, melynek hatására egy fény oltár esetében egy fény pontot, sötétség oltár esetében pedig egy sötétség pontot nyer ki az építményből, miközben az oltár szintje eggyel csökken. Ha ez egy sötétség oltára volt, és annyi lélek volt hozzákötve, mint amennyi az oltár szintje, akkor a legkevesebb sötétség ponttal rendelkező karakter, akinek az oltárhoz van kötve a lelke, annak a lélekkötése felszakad. Minden varázsló minden oltárból csak egyszer nyerhet ki pontokat.
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-14 09:32:44
Üzenet elküldve: 2023-01-14 09:32:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Az ellenőrző kör eltart egy darabig, mert az apró részletek kijavítgatása, bejelölgetése véletlenszerű felületeken bizony macerákos dolog. Mikor kész, belép a város ékességébe, magába a templomba.
A szeme gyorsan megszokja a félhomályt, ahogy kedvtelve körbenéz. Nem merné megtippelni, hányan férhetnek el a főhajóban, de egy-két százan biztos. Végigsétál a fal mentén, megnézegeti a szobrokat, és elolvassa, amelyiknek a talapzatán írást talál. Hamar rájön, hogy ezek nem a Hetedik szolgái lesznek, hanem a levegő mágia mesterei. Eeyr tehát nem kapott új templomot, hanem beköltözött a régibe.
Miután elhaladt a hatalmas oltár mögött, meghúzódik egy oszlop árnyékában. Az oltár félelmetesen erős, tisztán érzi a belőle áradó manát. A varázslatait úgy fojtaná fénybe, mint a vakító hegyi nap a halandók szeme világát. Hallott már a rituáléról, amivel e fény felszámolható, de valószínűleg órákat venne igénybe. Ilyen közel a város magjához - nem beszélve a Kaszárnyáról - bátorságos feladat lenne véghezvinni. Elgondolkodva vakarja meg a nyakát.
Nem sokkal később teljesen körbejárja a főhajót, és egy olyan padra ül le, ami félreeső ugyan, de van mellette gyertya. Kinyitja a könyvecskéjét, és újra skiccelni kezd: a helyiség alapvonalait, a szobrokat, az ablakokat, az ajtókat - és természetesen az oltárt. A rajzon megadja a főhajó, az oszlopok és szobrok magasságát, meg azt is, milyen magasan vannak az ablakok. Mit lehessen tudni.*
A szeme gyorsan megszokja a félhomályt, ahogy kedvtelve körbenéz. Nem merné megtippelni, hányan férhetnek el a főhajóban, de egy-két százan biztos. Végigsétál a fal mentén, megnézegeti a szobrokat, és elolvassa, amelyiknek a talapzatán írást talál. Hamar rájön, hogy ezek nem a Hetedik szolgái lesznek, hanem a levegő mágia mesterei. Eeyr tehát nem kapott új templomot, hanem beköltözött a régibe.
Miután elhaladt a hatalmas oltár mögött, meghúzódik egy oszlop árnyékában. Az oltár félelmetesen erős, tisztán érzi a belőle áradó manát. A varázslatait úgy fojtaná fénybe, mint a vakító hegyi nap a halandók szeme világát. Hallott már a rituáléról, amivel e fény felszámolható, de valószínűleg órákat venne igénybe. Ilyen közel a város magjához - nem beszélve a Kaszárnyáról - bátorságos feladat lenne véghezvinni. Elgondolkodva vakarja meg a nyakát.
Nem sokkal később teljesen körbejárja a főhajót, és egy olyan padra ül le, ami félreeső ugyan, de van mellette gyertya. Kinyitja a könyvecskéjét, és újra skiccelni kezd: a helyiség alapvonalait, a szobrokat, az ablakokat, az ajtókat - és természetesen az oltárt. A rajzon megadja a főhajó, az oszlopok és szobrok magasságát, meg azt is, milyen magasan vannak az ablakok. Mit lehessen tudni.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-10 15:42:48
Üzenet elküldve: 2023-01-10 15:42:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bármi lett légyen is az oka, a Wruztóra tapadt zsebes végül nem lép akcióba. Az ork baj nélkül eljut a Kaszárnyáig, ahol végre körülnéz, de nem lát senki gyanúsat. Száját elhúzva gondolkodik egy sort, rágyújtson-e, aztán "Eh, faszom!" felkiáltással továbbindul, és meg sem áll a Templomig.
A hatalmas épületet végigmustrálja, mint egy turista, aztán elkezdi körbejárni. El-elnézegeti a faragásokat, a képes üvegablakokat meg a különféle építészeti megoldásokat, és mikor épp senki se látja, diszkréten csuláz egy jót. Amikor pedig körbeért a templomkerten, átballag a kapu előtt, és a kert másik oldalán táborozik le egy padon. Bőrbe kötött könyvecskét vesz elő, aztán egy szénrúddal elkezdi felskiccelni az épület meg a környékének a helyszínrajzát. Szabadkézzel persze nem lesz olyan pontos, mint ahogy egy rendes mérnök szerkesztené ki körzővel-vonalzóval, de az arányok szemre stimmelnek, és rajta van minden fontos tereptárgy. Padok, fák, ablakok, ajtók, kapuk - ez utóbbiaknál, ha megállapítható, azt is jelöli, merre nyílnak. Berajzolja azokat a kéményeket is, amelyekre rálát.
Mikor az első változattal végzett, tesz még egy kört, hogy ha valahol hibát ejtett, kijavítsa, illetve hogy ha valami érdekes részletre bukkan (pl. omlatag falrész), bejelöli a skiccen.*
*Bármi lett légyen is az oka, a Wruztóra tapadt zsebes végül nem lép akcióba. Az ork baj nélkül eljut a Kaszárnyáig, ahol végre körülnéz, de nem lát senki gyanúsat. Száját elhúzva gondolkodik egy sort, rágyújtson-e, aztán "Eh, faszom!" felkiáltással továbbindul, és meg sem áll a Templomig.
A hatalmas épületet végigmustrálja, mint egy turista, aztán elkezdi körbejárni. El-elnézegeti a faragásokat, a képes üvegablakokat meg a különféle építészeti megoldásokat, és mikor épp senki se látja, diszkréten csuláz egy jót. Amikor pedig körbeért a templomkerten, átballag a kapu előtt, és a kert másik oldalán táborozik le egy padon. Bőrbe kötött könyvecskét vesz elő, aztán egy szénrúddal elkezdi felskiccelni az épület meg a környékének a helyszínrajzát. Szabadkézzel persze nem lesz olyan pontos, mint ahogy egy rendes mérnök szerkesztené ki körzővel-vonalzóval, de az arányok szemre stimmelnek, és rajta van minden fontos tereptárgy. Padok, fák, ablakok, ajtók, kapuk - ez utóbbiaknál, ha megállapítható, azt is jelöli, merre nyílnak. Berajzolja azokat a kéményeket is, amelyekre rálát.
Mikor az első változattal végzett, tesz még egy kört, hogy ha valahol hibát ejtett, kijavítsa, illetve hogy ha valami érdekes részletre bukkan (pl. omlatag falrész), bejelöli a skiccen.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-09 11:38:47
Üzenet elküldve: 2023-01-09 11:38:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A ránk hagyott mágia//
*Gondolatai sokfelé járnak, ide-oda cikáznak mindenféle dolog körül. Egyszerre akár túl sok is. A mágiáról inkább csak hallott, saját szemével még sosem látott olyan embert aki használta volna is. Mikor kiderült, hogy ő maga ezzel a tehetséggel született nem igazán tudta elhinni. Azért is jött a városba, hátha többet megtud a mágiáról, talál valakit aki mesélhet róla vagy akár taníthatja, aztán akadt meg szeme a Templomon. Végig gondolva lehetséges, hogy a mágia vezette ide, már csak keresnie kell valakit aki érthet is hozzá. Gondolataiból végül egy érintés ébreszti fel. Kicsit meg is ugrik ültében a meglepetéstől. melynek hatására az előtte lévő padba be is veri lábát. Szerencsére egyáltalán nem súlyos de hirtelen annyi dolog történt, hogy nem teljesen tudja, mit csináljon, vagy merre nézzen. Még a káromkodást is alig tudja félbe szakítani.*
-Azt a...
*Fojtja vissza mondandóját és végül egy nagy levegővétel után szemügyre is veszi azt aki megzavarta. A rossz fényviszonyok nem igazán segítenek, de a hangjából adódóan abban biztos, hogy férfi. Az arcából inkább halvány körvonalakat lát, attól függően, hogy a gyertyalángok, hogy világítják meg.*
-Üdv neked is.
*Köszön vissza és megpróbál kissé semlegesebb hangnemet felvenni, elrejtve vele dühét, de ez a másikon múlik, hogy hogyan és mennyire veszi magára.*
-Melyik? Amelyikkel a lábam találkozott, vagy amelyiken ülök?
*Egy rövid szünet után folytatja.*
AZ előbbi nem igazán, az utóbbi elmegy. Ültem már rosszabbon is. Miért nem próbálod ki te magad?
*Hirtelen és gyorsan nyúl felé, hogy megragadhassa karját, vagy ruházatát, hogy segítsen neki megismertetni a pad kényelmességét, az már csak rajta áll, hogy hogy sikerül.*
*Gondolatai sokfelé járnak, ide-oda cikáznak mindenféle dolog körül. Egyszerre akár túl sok is. A mágiáról inkább csak hallott, saját szemével még sosem látott olyan embert aki használta volna is. Mikor kiderült, hogy ő maga ezzel a tehetséggel született nem igazán tudta elhinni. Azért is jött a városba, hátha többet megtud a mágiáról, talál valakit aki mesélhet róla vagy akár taníthatja, aztán akadt meg szeme a Templomon. Végig gondolva lehetséges, hogy a mágia vezette ide, már csak keresnie kell valakit aki érthet is hozzá. Gondolataiból végül egy érintés ébreszti fel. Kicsit meg is ugrik ültében a meglepetéstől. melynek hatására az előtte lévő padba be is veri lábát. Szerencsére egyáltalán nem súlyos de hirtelen annyi dolog történt, hogy nem teljesen tudja, mit csináljon, vagy merre nézzen. Még a káromkodást is alig tudja félbe szakítani.*
-Azt a...
*Fojtja vissza mondandóját és végül egy nagy levegővétel után szemügyre is veszi azt aki megzavarta. A rossz fényviszonyok nem igazán segítenek, de a hangjából adódóan abban biztos, hogy férfi. Az arcából inkább halvány körvonalakat lát, attól függően, hogy a gyertyalángok, hogy világítják meg.*
-Üdv neked is.
*Köszön vissza és megpróbál kissé semlegesebb hangnemet felvenni, elrejtve vele dühét, de ez a másikon múlik, hogy hogyan és mennyire veszi magára.*
-Melyik? Amelyikkel a lábam találkozott, vagy amelyiken ülök?
*Egy rövid szünet után folytatja.*
AZ előbbi nem igazán, az utóbbi elmegy. Ültem már rosszabbon is. Miért nem próbálod ki te magad?
*Hirtelen és gyorsan nyúl felé, hogy megragadhassa karját, vagy ruházatát, hogy segítsen neki megismertetni a pad kényelmességét, az már csak rajta áll, hogy hogy sikerül.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-08 22:04:42
Üzenet elküldve: 2023-01-08 22:04:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A ránk hagyott mágia//
*A lerombolódott városrész ékeként áll tökéletesen helyén ez a templom, mintha csak valami mágusnak lenne hozzá köze. És lám! Tényleg van. Egyedül a mágiát ismerő hatalmas személyek képesek helyén tartani a világot és önmagukat. Az a sok díszes szobor és cicomás festmény közül egy unalmas gazdag család sem maradt igazán a talpán dolgaival. Azonban ezek a falak, ezekből árad az erő, a teljesség, a mágusok szobrai valahogy elevenek és hívogatják faragott tekintetükkel azokat akik értik mi alapján léteztek és gondolkodtak. Ez mind egyben áll és az errejárók arcába röhög. Talán még az istenek is félik mi ad nekik otthont. Egyszerűen lenyűgöző. Valahogy amint férfi belép ide rögtön egy kicsit megtisztul, egy kicsit több színt lát, magában több elrejtett esélyt. A zsebében lévő köven kevesebb foltot, mintha arról is húznák le a terhet. Azt a sok gondolatot amit el kell engednie ahhoz, hogy más dolgokat uralhasson. Mindazt, amit el kell engednie. Egyszerűen gerincedet borzongatóan csodálatos. Végre itt van és ez csak a kezdet. És valószínűleg másoknak is mert konkrétan a bejáratnál vesz észre valakit üldögélni úgy a semmiben. Minden varázslat vagy ima nélkül, furcsa szerzet módjára. Visszanyeli leggonoszabb szavait hiszen mégis csak templomban van és megfogja a másik vállát, hogy halálra ijessze, mert az elsőre stílusabb. *
- Hello! Az a pad, olyan kényelmetlen, mint gondolom? *majdnem megkérdezi mit gondol a másik mi mindenre lehetne használni és milyen pózban, de aztán eszébe jut milyen szörnyű dolgokat hallott megváltoztatott hímtagokról itt a templomban, úgyhogy inkább az ég felé emeli a tekintetét. ~Bocsáss meg minden isten, félem erőtöket és tisztelem a mágiát! Személyiségemet pedig ti adtátok, házatokat azonban nem hozom szégyenbe. Ez csupán az unott élet magánya volt. Tudom mire vagyok hivatott, élek a nekem adott lehetőségeitekkel~*
*A lerombolódott városrész ékeként áll tökéletesen helyén ez a templom, mintha csak valami mágusnak lenne hozzá köze. És lám! Tényleg van. Egyedül a mágiát ismerő hatalmas személyek képesek helyén tartani a világot és önmagukat. Az a sok díszes szobor és cicomás festmény közül egy unalmas gazdag család sem maradt igazán a talpán dolgaival. Azonban ezek a falak, ezekből árad az erő, a teljesség, a mágusok szobrai valahogy elevenek és hívogatják faragott tekintetükkel azokat akik értik mi alapján léteztek és gondolkodtak. Ez mind egyben áll és az errejárók arcába röhög. Talán még az istenek is félik mi ad nekik otthont. Egyszerűen lenyűgöző. Valahogy amint férfi belép ide rögtön egy kicsit megtisztul, egy kicsit több színt lát, magában több elrejtett esélyt. A zsebében lévő köven kevesebb foltot, mintha arról is húznák le a terhet. Azt a sok gondolatot amit el kell engednie ahhoz, hogy más dolgokat uralhasson. Mindazt, amit el kell engednie. Egyszerűen gerincedet borzongatóan csodálatos. Végre itt van és ez csak a kezdet. És valószínűleg másoknak is mert konkrétan a bejáratnál vesz észre valakit üldögélni úgy a semmiben. Minden varázslat vagy ima nélkül, furcsa szerzet módjára. Visszanyeli leggonoszabb szavait hiszen mégis csak templomban van és megfogja a másik vállát, hogy halálra ijessze, mert az elsőre stílusabb. *
- Hello! Az a pad, olyan kényelmetlen, mint gondolom? *majdnem megkérdezi mit gondol a másik mi mindenre lehetne használni és milyen pózban, de aztán eszébe jut milyen szörnyű dolgokat hallott megváltoztatott hímtagokról itt a templomban, úgyhogy inkább az ég felé emeli a tekintetét. ~Bocsáss meg minden isten, félem erőtöket és tisztelem a mágiát! Személyiségemet pedig ti adtátok, házatokat azonban nem hozom szégyenbe. Ez csupán az unott élet magánya volt. Tudom mire vagyok hivatott, élek a nekem adott lehetőségeitekkel~*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-06 18:52:58
Üzenet elküldve: 2023-01-06 18:52:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az első dolog amit meglátott, mikor Arthenior városába jött az a templom volt. Akkor még nem látta és nem is gondolta, hogy mekkora egy nagy építmény, de amint átvágott a város mindenfajta porán és útvesztőjén, meglepetésére egy igen magasan az égbe nyúl. Nem állna messze az a kijelentés, hogy tátott szájjal néz a templomra, mert nem, de azért csodálja azokat akik ezt az épületet megépítették. Nem azért jött a városba, hogy a templomot nézze, de nem akarta kihagyni a látnivalót. A rövid külső szemrevételezés után gondolja megnézi milyen lehet belülről az épület. Felbaktat a lépcsőkön és áthaladva a masszív faajtók között megpillanthatja a templom belső pompáját, már ha a szeme hozzá szokott volna az épület belső terének fényviszonyaihoz. Beletelik egy percbe is mire alkalmazkodnak szemei. Amint ez megtörténik már teljes rálátása van. Egy kicsit csalódik a szegényes díszítésen. Máshogy képzelte el a templom belsejét, bár a szobrok a tetszésére vannak. A hozzá legközelebbit még közelebbről is szemügyre veszi.
~Bárki is készítette őket, az biztos értette a munkáját.~
Az templom akusztikájára is kíváncsi, de nem ő az egyetlen személy a templomban és nem akar az az ember lenni aki ok nélkül kiabál egy templomban. ~Minden bizonnyal nem lehet rá panasz.~
Leül az egyik padra, mely a bejárathoz igen közel található és kicsit kipiheni magát, hiszen a városba is gyalog jött, hosszú gyalogút van a háta mögött.*
~Bárki is készítette őket, az biztos értette a munkáját.~
Az templom akusztikájára is kíváncsi, de nem ő az egyetlen személy a templomban és nem akar az az ember lenni aki ok nélkül kiabál egy templomban. ~Minden bizonnyal nem lehet rá panasz.~
Leül az egyik padra, mely a bejárathoz igen közel található és kicsit kipiheni magát, hiszen a városba is gyalog jött, hosszú gyalogút van a háta mögött.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-11-30 17:46:37
Üzenet elküldve: 2022-11-30 17:46:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rothawdar Arskeliss//
*Leont már az is örömmel tölti el, hogy meg tudta ijeszteni a fickót. Eddig nem nagyon érdekelte, de már egészen szórakoztatja ez az egész helyzet, ami itt kialakult és csak még jobban meghozza az étvágyát meg az italozási kedvét.* ~Étvágy? Éhes lennék?~ *Gondolkodik el, hiszen mostanában csak úgy rutinból evett azt, amit talált és nem is igazán az átvágy miatt.*
-Az is vagyok! Szóval ha meg akarlak ölni, vagy lenyúzni az átlátszó bőröd, akkor megtalállak, akárhol is legyél! *Bólogat hozzá egy kicsit a hatás kedvéért. Aztán már teljese más témába fognak és Leon még elő is veszi a jószágot az erszényből, hogy tenyerére téve megmutassa a fickónak.*
-Hogy jártas-e? *Mosolyodik el.*
-Volt idő, amikor abból éltünk, hogy dobálták neki az aranyakat! *Finoman megsimogatja az állatka fejét és hálásan tekint rá. Egyáltalán nem olyan a tekintete, mint eddig. Semmi zavartság, vagy köd nincs rajta, mint akkor, mikor Rotha meggyilkolásáról beszélt.*
-Nagyon tehetséges! Talán az egyik legtehetségesebb az egész családja közül. Egye fene! *teszi fel vállára a kis rágcsálót.*
-Ha beértünk a kocsmába, majd megmutatom, hogyan is táncol ez a kis fürgelábú szőrcsomó! Hálás lehetsz érte!
//Rothawdar Arskeliss//
*Leont már az is örömmel tölti el, hogy meg tudta ijeszteni a fickót. Eddig nem nagyon érdekelte, de már egészen szórakoztatja ez az egész helyzet, ami itt kialakult és csak még jobban meghozza az étvágyát meg az italozási kedvét.* ~Étvágy? Éhes lennék?~ *Gondolkodik el, hiszen mostanában csak úgy rutinból evett azt, amit talált és nem is igazán az átvágy miatt.*
-Az is vagyok! Szóval ha meg akarlak ölni, vagy lenyúzni az átlátszó bőröd, akkor megtalállak, akárhol is legyél! *Bólogat hozzá egy kicsit a hatás kedvéért. Aztán már teljese más témába fognak és Leon még elő is veszi a jószágot az erszényből, hogy tenyerére téve megmutassa a fickónak.*
-Hogy jártas-e? *Mosolyodik el.*
-Volt idő, amikor abból éltünk, hogy dobálták neki az aranyakat! *Finoman megsimogatja az állatka fejét és hálásan tekint rá. Egyáltalán nem olyan a tekintete, mint eddig. Semmi zavartság, vagy köd nincs rajta, mint akkor, mikor Rotha meggyilkolásáról beszélt.*
-Nagyon tehetséges! Talán az egyik legtehetségesebb az egész családja közül. Egye fene! *teszi fel vállára a kis rágcsálót.*
-Ha beértünk a kocsmába, majd megmutatom, hogyan is táncol ez a kis fürgelábú szőrcsomó! Hálás lehetsz érte!
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-11-23 08:34:32
Üzenet elküldve: 2022-11-23 08:34:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Megszeppen, ahogyan a kalóz a képébe vigyorog, még talán nyel is egyet, de annyira nem tart attól, hogy rátámadna, az italozás előtt vagy után, mert Arskelisst sem faragták valami gyenge fából. Ugyanakkor van nála egy pallos is, amit még Umontól kapott a taverna helyének előkészítése idején.
~Jó Umon barátom, hasznos ajándékot hagyott nekem.~
Emlékszik vissza a szép időkre, amikor még volt határozott célja is a világban.
~Bolond voltam, hogy ott hagytam őket.~
Haragszik magára a meggondolatlansága miatt.
~Vajon mi van velük, működik a taverna? Majd mikor végeztem az italozással meg is látogatom őket, ha ugyan még létezik a csapat.~
Ezzel félreteszi a gondolatot és ismét a kalózra figyel, mert még most nem mutat semmiféle veszélyt rá nézve, de jobb semmit se bízni a véletlenre.*
-Oh, értem, akkor te nyomolvasó is vagy.
*Állapítja meg Arskeliss, de többet nem tesz hozzá, mert egyelőre nem tudná elképzelni, hogy miként is válna hasznára, hogy valakit felkutat, ugyanakkor azt sem tudná elképzelni, hogy ennyire sok oldalú ipse legyen.
Ekkor megszólal a harang a templom tornyában.
~Delet ütnek most? Ilyen hamar eltelt volna a délelőtt? Vagy mennyi az idő?~
A kedvence történetére terelődik a szó és elgondolkodik, hogy ezt a képességét pénzkeresésre is használja-e.*
-És mond...*Kicsit elgondolkodik, hogyan folytassa a kérdést.*...Patkány pénzszerzésben is jártas, ha már ilyen tehetséges kis jószág?
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.23 08:36:17
//Leon Descobrat//
*Megszeppen, ahogyan a kalóz a képébe vigyorog, még talán nyel is egyet, de annyira nem tart attól, hogy rátámadna, az italozás előtt vagy után, mert Arskelisst sem faragták valami gyenge fából. Ugyanakkor van nála egy pallos is, amit még Umontól kapott a taverna helyének előkészítése idején.
~Jó Umon barátom, hasznos ajándékot hagyott nekem.~
Emlékszik vissza a szép időkre, amikor még volt határozott célja is a világban.
~Bolond voltam, hogy ott hagytam őket.~
Haragszik magára a meggondolatlansága miatt.
~Vajon mi van velük, működik a taverna? Majd mikor végeztem az italozással meg is látogatom őket, ha ugyan még létezik a csapat.~
Ezzel félreteszi a gondolatot és ismét a kalózra figyel, mert még most nem mutat semmiféle veszélyt rá nézve, de jobb semmit se bízni a véletlenre.*
-Oh, értem, akkor te nyomolvasó is vagy.
*Állapítja meg Arskeliss, de többet nem tesz hozzá, mert egyelőre nem tudná elképzelni, hogy miként is válna hasznára, hogy valakit felkutat, ugyanakkor azt sem tudná elképzelni, hogy ennyire sok oldalú ipse legyen.
Ekkor megszólal a harang a templom tornyában.
~Delet ütnek most? Ilyen hamar eltelt volna a délelőtt? Vagy mennyi az idő?~
A kedvence történetére terelődik a szó és elgondolkodik, hogy ezt a képességét pénzkeresésre is használja-e.*
-És mond...*Kicsit elgondolkodik, hogyan folytassa a kérdést.*...Patkány pénzszerzésben is jártas, ha már ilyen tehetséges kis jószág?
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.23 08:36:17
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-11-20 12:48:28
Üzenet elküldve: 2022-11-20 12:48:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rothawdar Arskeliss//
*Leon ténylegesen elgondolkodott a férfi megölésén, de talán majd csak az italozás után teszi ezt. Egyébként sem tűnik olyan unalmas figurának az üvegtestű férfi, mint azt az elején gondolta volna róla. Persze még mindig jobban örülne, ha senki nem zavarta volna meg és már nyugodtan aludna az egyik síron, de végeredményben így sem olyan rossz ez a nap. Még bármi lehet belőle.*
-Hogy? *Kérdez vissza és először nem is érti a kérdést aztán fejben összerakja az előbbi beszélgetéssel.* ~Hát te nem vagy egy túl bonyolult gondolkozású alak, hallod-e!~ *Gonosz vigyorral fordul oda és még egy kicsit közelebb is lép hozzá.*
-Oh, ő nem! *Szinte kimutatja az összes fogát, akkora vigyor van a képém.*
-Én viszont bárkit megtalálok! Eleget vadásztam már emberekre, hogy tudjam, hogy kell rájuk akadni! *Hazudik rezzenéstelenül, hiszen sok mindenben tényleg jó, de ebben egyáltalán nem. Ehhez túl figyelmetlen és lusta az izomagyú barom. Aztán kilép az alak képéből, újra jó két méter távolságot hagyva közöttük és újra barátságos hangon, szinte rajongással beszél állatáról.*
-Patkány leginkább táncolni tud! Ha zenélek neki, akkor elkezd táncolni a furulya hangjára vagy bármire, ami zene. Majd egyszer megmutatom, nagyon ügyes kis jószág! A nagyapja bárkinek átharapta a torkát álmában. Ő arra lett megtanítva, de ez a Patkány békés dolgokban tehetséges!
//Rothawdar Arskeliss//
*Leon ténylegesen elgondolkodott a férfi megölésén, de talán majd csak az italozás után teszi ezt. Egyébként sem tűnik olyan unalmas figurának az üvegtestű férfi, mint azt az elején gondolta volna róla. Persze még mindig jobban örülne, ha senki nem zavarta volna meg és már nyugodtan aludna az egyik síron, de végeredményben így sem olyan rossz ez a nap. Még bármi lehet belőle.*
-Hogy? *Kérdez vissza és először nem is érti a kérdést aztán fejben összerakja az előbbi beszélgetéssel.* ~Hát te nem vagy egy túl bonyolult gondolkozású alak, hallod-e!~ *Gonosz vigyorral fordul oda és még egy kicsit közelebb is lép hozzá.*
-Oh, ő nem! *Szinte kimutatja az összes fogát, akkora vigyor van a képém.*
-Én viszont bárkit megtalálok! Eleget vadásztam már emberekre, hogy tudjam, hogy kell rájuk akadni! *Hazudik rezzenéstelenül, hiszen sok mindenben tényleg jó, de ebben egyáltalán nem. Ehhez túl figyelmetlen és lusta az izomagyú barom. Aztán kilép az alak képéből, újra jó két méter távolságot hagyva közöttük és újra barátságos hangon, szinte rajongással beszél állatáról.*
-Patkány leginkább táncolni tud! Ha zenélek neki, akkor elkezd táncolni a furulya hangjára vagy bármire, ami zene. Majd egyszer megmutatom, nagyon ügyes kis jószág! A nagyapja bárkinek átharapta a torkát álmában. Ő arra lett megtanítva, de ez a Patkány békés dolgokban tehetséges!
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-11-20 12:35:06
Üzenet elküldve: 2022-11-20 12:35:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Meglepő milyen sok oldalú és mennyire egy veszélyes alakot hív meg italozni. Arskeliss még nem tudja megmondani, hogy élve megússza ezt vagy csak sima piálásról lesz szó. Ha van ugyan annyi szerencséje, abban az esetben, ha netán rátámadna és el akarná tenni láb alól a piszkos ügyletei miatt, akkor is még kirohanhat a főtérre a fogadóból és elvegyülhet a tömegben, már amennyire ezt öltözéke engedi.
~Vajon az a patkány ki tudná szagolni a hollétemet, ha utánam küldené. Tényleg, rá is kérdezek.~
Morfondírozik magában, majd ismét megszólítja az ipsét.*
-Figyelj csak te kalóz! A kis kedvenced ki tudja szagolni hol van az akit keresel, ha ilyenre kerülne a sor? Volt már ilyen a kis Patkány életében?
*Már a templom mellett haladnak el, mikor ezt kérdezi tőle.*
//Leon Descobrat//
*Meglepő milyen sok oldalú és mennyire egy veszélyes alakot hív meg italozni. Arskeliss még nem tudja megmondani, hogy élve megússza ezt vagy csak sima piálásról lesz szó. Ha van ugyan annyi szerencséje, abban az esetben, ha netán rátámadna és el akarná tenni láb alól a piszkos ügyletei miatt, akkor is még kirohanhat a főtérre a fogadóból és elvegyülhet a tömegben, már amennyire ezt öltözéke engedi.
~Vajon az a patkány ki tudná szagolni a hollétemet, ha utánam küldené. Tényleg, rá is kérdezek.~
Morfondírozik magában, majd ismét megszólítja az ipsét.*
-Figyelj csak te kalóz! A kis kedvenced ki tudja szagolni hol van az akit keresel, ha ilyenre kerülne a sor? Volt már ilyen a kis Patkány életében?
*Már a templom mellett haladnak el, mikor ezt kérdezi tőle.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-11-19 10:49:13
Üzenet elküldve: 2022-11-19 10:49:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
-Legyen így.
*Mondja egy aprócska mosoly társaságában.*
-Hmmm. Négy sajtos úri lepényt, ha szabad kérnem, köszönöm! Ajánlom is egyébként, ha szeretitek a jóféle sajtot. Akkor a főtéren.
*Mondja, int a párosnak és nyurga léptekkel elindul a templom felé, hogy kötelességének eleget tegyen és lerója a magáét. Eeyrnek, saját magának, és úgy általában. Talán gyorsan utána is néz a kard és a szellem ügyének, de nem túl sokáig, nem szeretné megváratni Krestvirt és nagy K-t, úgyhogy nem időz sokáig a szentélyben.*
-Legyen így.
*Mondja egy aprócska mosoly társaságában.*
-Hmmm. Négy sajtos úri lepényt, ha szabad kérnem, köszönöm! Ajánlom is egyébként, ha szeretitek a jóféle sajtot. Akkor a főtéren.
*Mondja, int a párosnak és nyurga léptekkel elindul a templom felé, hogy kötelességének eleget tegyen és lerója a magáét. Eeyrnek, saját magának, és úgy általában. Talán gyorsan utána is néz a kard és a szellem ügyének, de nem túl sokáig, nem szeretné megváratni Krestvirt és nagy K-t, úgyhogy nem időz sokáig a szentélyben.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-11-12 16:11:56
Üzenet elküldve: 2022-11-12 16:11:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Nilevard egy gyors étkezés után a kantinban, már ment is lefürödni, és átöltözni. Valahol kimerült, hisz nem keveset lovagoltak, de szerencséjére nem volt ütközet. Hosszasan elgondolkozott tisztálkodás közben, hogy biztos jó döntés volt-e amit tettek, de parancsnokát is teljesen megértette a választás miatt.
Páncélzatát igényesen kifényesíti még a szobájában, és csak azután indul el a templom felé.
A kaszárnya mindig is közel volt a hatalmas tornyos épülethez, ami ominózus látványt nyújt mindenkinek, aki csak imára akarja hajtani a fejét.
A papokat köszöntve indul is el az oltárhoz, hogy mihamarabb elintézhesse Eeyr úrnőhöz szóló imáját. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
* Fejét le szegve hangzanak el belőle a szavak, türelmesen imádkozik az úrnő felé. Csak remélni tudja, hogy egyszer eléri őt az istene hangja.
Végül feláll, hogy aztán még egyszer körülnézzen a templomon belül. Emlékei csak úgy szánkáznak, hisz itt ismerhette meg Tanillát. ~ Mily szívmelengető történés volt az, nem is gondoltam volna, hogy ilyenre esélyt fog adni nekem az úrnő. Köszönöm neked. ~ Az oltár felé egy újabb biccentést mutat be, majd páncéljának zajával indul ki a templomból, hogy mihamarabb láthassa kedvesét.
A kaszárnyához megy először vissza, hisz hagyni akarta, hogy lova is kicsit pihenhessen. Gyakorlatozni most aligha fog kelleni neki, még bőven az élmény hatása alatt van.
A templomot elhagyva már újra az istállóban találja magát. Ágas páncélzatát is kifényesíti, csak azután teszi vissza rá. *
- Remélem jól laktál lehet, hogy hónapokig nem fogjuk élvezni az istálló oltalmát, szóval készülj fel barátom.
* Mondja, majd meglapogatva kivezeti a karámból, de már a páncélzatában. Egy plusz oldalsó táskát is szerel fel az oldalára, hogy a megfelelő mennyiségű eszközöket is akár magával vihesse. A nyeregbe pattanva már indul is, újra a templom elé, hogy egy kinti imával lezárhassa a küzdelmes nap végét. *
Páncélzatát igényesen kifényesíti még a szobájában, és csak azután indul el a templom felé.
A kaszárnya mindig is közel volt a hatalmas tornyos épülethez, ami ominózus látványt nyújt mindenkinek, aki csak imára akarja hajtani a fejét.
A papokat köszöntve indul is el az oltárhoz, hogy mihamarabb elintézhesse Eeyr úrnőhöz szóló imáját. *
- Megtisztult önvalóm teljességében. Az vagyok aki vagyok nevében, Eeyr jelenlétem fényében, az isteni fény hatalmával, a szeretet erejével, most készen állok, hogy magasabb tudatosságba emelkedjek. Eeyr önvalóm és isteni szeretet egységébe. Elengedem a régi terheket, feloldom a kötelékeket, felszabadítom lelkemet! * Egy nagyobb levegőt véve folytatja imáját a lovag. * - A fényt választom és visszatérek Eeyrhez. Befogadom az isteni kegyelmet, mely feloldoz most engem. Egy vagyok a forrás fényével, mely betölti egész lényemet! Megtestesítem a békét, és a harmóniát és a szeretetegységet. Egy vagyok a végtelen áradó isteni fénnyel és erővel. Szabad vagyok és független, Eeyr bennem él és én ő benne. Egy vagyok a világmindenséggel. Csak Eeyr és a fény hatalmának adok teret, mely betölti most egész lényemet, egységben vagyok Eeyrrel és önvalóm fényével.
* Fejét le szegve hangzanak el belőle a szavak, türelmesen imádkozik az úrnő felé. Csak remélni tudja, hogy egyszer eléri őt az istene hangja.
Végül feláll, hogy aztán még egyszer körülnézzen a templomon belül. Emlékei csak úgy szánkáznak, hisz itt ismerhette meg Tanillát. ~ Mily szívmelengető történés volt az, nem is gondoltam volna, hogy ilyenre esélyt fog adni nekem az úrnő. Köszönöm neked. ~ Az oltár felé egy újabb biccentést mutat be, majd páncéljának zajával indul ki a templomból, hogy mihamarabb láthassa kedvesét.
A kaszárnyához megy először vissza, hisz hagyni akarta, hogy lova is kicsit pihenhessen. Gyakorlatozni most aligha fog kelleni neki, még bőven az élmény hatása alatt van.
A templomot elhagyva már újra az istállóban találja magát. Ágas páncélzatát is kifényesíti, csak azután teszi vissza rá. *
- Remélem jól laktál lehet, hogy hónapokig nem fogjuk élvezni az istálló oltalmát, szóval készülj fel barátom.
* Mondja, majd meglapogatva kivezeti a karámból, de már a páncélzatában. Egy plusz oldalsó táskát is szerel fel az oldalára, hogy a megfelelő mennyiségű eszközöket is akár magával vihesse. A nyeregbe pattanva már indul is, újra a templom elé, hogy egy kinti imával lezárhassa a küzdelmes nap végét. *
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-10-10 22:32:39
Üzenet elküldve: 2022-10-10 22:32:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Éhínségtől kínzott farkas vonyítása követi még, mióta eljött a Meredélytől. Fejéből nehezen űzi messzire a régről ismerős dallamokat. Gonosz rideg hely, foglalkoztatja rejtélye. De ahogy tovább és távolabb halad tőle, úgy hagyja mögött a sötét gondolatokat. Ám a templom láttán meglepődik. A rideg arcon talán most először látni ilyesmit, mióta eme városba tette lábát. Kivéve a Meredélynél. De most némileg hezitál azon, hogy belépjen egyáltalán eme helyre. Erőt véve magán mégis folytatja útját, bár sejti, ez a hely nem a maga fajtának való. Ahogy halad, úgy ér egyre közelebb az épülethez. Érzi, nem tölthet el sok időt itt. Ahogy teheti, kerüli az épületnek árnyékát is. S ha lehet, a temetőnek vélt hely irányába. Fülét hegyezi, papokat lát szép, rendezett sorban, magukban mormolnak. Sajnos érteni véli istenük nevét, így több oka van kerülni a helyet. Más elejtett szavakból arra következtet, hogy a templomkert és a temető a közelben van. S mivel nem lehet tudni, a város ismerete mennyire lesz számára fontos, nem hagyja ki ezt az irányt sem. Legfeljebb majd visszafordul.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-28 21:21:45
Üzenet elküldve: 2022-08-28 21:21:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Nem, nem bántott meg, csak, ez egy kicsit bonyolult és hosszú.
*Próbál magyarázkodni, mert nem akarja, hogy a férfi miatta érezze rosszul magát. Csendesen lépdel Nilevard mellett, de az irányból most még nem tudja biztosan, hogy merre is tartanak. Lehajtott fejjel lépdel, de szemét a férfi arcán tartja. Hallgatja, mi az, amiket kigondolt. Bár ott van a Kikötő, meg rémlik neki egy vízi malom, talán Kalácsfalván. Egy szép fehér ló mellett állnak meg, ami arany páncélzatot visel, mint a gazdája. Kicsit csodálkozik rajta, hogy ennyire fel van most is szerelve, szegény pára.*
- Nem gond persze, mehetünk. Kedvelem az állatokat és persze nem jó nekik, ebben a melegben sokáig víz nélkül lenni.
*Szegény Nilevard, próbál visszatérni a korábbi beszélgetéseikhez. Főleg olyan témához, amiben leginkább ő jártas és nem a férfi.*
- Hát. Az egyik egy altatásos módszer lenne, ami könnyítené a műtéteket. Ezen kísérletezem és még az eszközt magát is el kell készíteni; de arra van már tervrajzom. A másik pedig, jaj, ne haragudjon rám, kérem.
*Torpan meg a lovag mellett és megpróbálja röviden elmondani, hogy mi a baja.*
- Tudja évekkel ezelőtt azért mentem el ebből a városból, mert a barátom; meghalt. Túlságosan kedvelte a bódító füveket, de próbáltam segíteni rajta és leszoktatni. Végül ellenem fordult és én azóta nem tudok úgy bízni senkiben. Igazából régóta Nimeril az első, akit barátomnak mondhatok és bízom benne annyira, hogy egy fedél alatt éljek vele.
*Jó, nem volt túl rövid, de amit el kellett mondani, az igazából megvolt.*
- Nekem kell egy kis idő, amíg akár egy kézfogásig is megbízzak valakiben.
// A világ nagy kérdései //
- Nem, nem bántott meg, csak, ez egy kicsit bonyolult és hosszú.
*Próbál magyarázkodni, mert nem akarja, hogy a férfi miatta érezze rosszul magát. Csendesen lépdel Nilevard mellett, de az irányból most még nem tudja biztosan, hogy merre is tartanak. Lehajtott fejjel lépdel, de szemét a férfi arcán tartja. Hallgatja, mi az, amiket kigondolt. Bár ott van a Kikötő, meg rémlik neki egy vízi malom, talán Kalácsfalván. Egy szép fehér ló mellett állnak meg, ami arany páncélzatot visel, mint a gazdája. Kicsit csodálkozik rajta, hogy ennyire fel van most is szerelve, szegény pára.*
- Nem gond persze, mehetünk. Kedvelem az állatokat és persze nem jó nekik, ebben a melegben sokáig víz nélkül lenni.
*Szegény Nilevard, próbál visszatérni a korábbi beszélgetéseikhez. Főleg olyan témához, amiben leginkább ő jártas és nem a férfi.*
- Hát. Az egyik egy altatásos módszer lenne, ami könnyítené a műtéteket. Ezen kísérletezem és még az eszközt magát is el kell készíteni; de arra van már tervrajzom. A másik pedig, jaj, ne haragudjon rám, kérem.
*Torpan meg a lovag mellett és megpróbálja röviden elmondani, hogy mi a baja.*
- Tudja évekkel ezelőtt azért mentem el ebből a városból, mert a barátom; meghalt. Túlságosan kedvelte a bódító füveket, de próbáltam segíteni rajta és leszoktatni. Végül ellenem fordult és én azóta nem tudok úgy bízni senkiben. Igazából régóta Nimeril az első, akit barátomnak mondhatok és bízom benne annyira, hogy egy fedél alatt éljek vele.
*Jó, nem volt túl rövid, de amit el kellett mondani, az igazából megvolt.*
- Nekem kell egy kis idő, amíg akár egy kézfogásig is megbízzak valakiben.
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-28 18:43:15
Üzenet elküldve: 2022-08-28 18:43:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A sör megfelelően illik a legtöbb ételhez, és általában nem is oly bódító hatású mint a pálinka, vagy éppen a hosszabb de annál inkább markánsabb italok mint a bor. Nilevard mindig is illedelmes személynek tartotta magát, de a hölgy vissza utasítása meglepi. *
- Oh, bocsásson meg, nem állt szándékomban.
* Hajol meg a lovag Tanilla előtt, nem gondolt rá, hogy ennyire óvatos a másik fél. Az utat mutatva lassan indul el mellette a templomon keresztül. *
- Ahogy kívánja.
* Biccent a másik fél felé, valahol úgy érzi, hogy megbántotta valamivel a Tanillát, de megpróbálja elkerülni a további ellentéteket. A templom kövein lépkedve talán már nem oly fényes a mosolya, de továbbra is szándékában áll újra felkelteni a fekete hajú szépség érdeklődését. *
- A stratégiákra kitérve már gondolkoztam az őrtorony kérdésen, de arra jutottam, hogy más indokkal kellene kérvényezni az építését. Ha adnánk nekik egy szükséges okot, ami magyarázatul szolgálhatna akkor talán a város kivitelezné. Artheniornak nem volt kikötője soha, de mondjuk vízimalomja könnyedén lehetne, ami hozzá lenne kapcsolva egy őrtoronyhoz, azzal pedig figyelemmel lehetne kísérni a mezőgazdasági területek felőli vidéket.
* Csak remélni tudja, hogy újra feltudja kelteni az érdeklődését a lánynak, bár ő maga sem tudja, hogy miért áll szándékában, de talán valahol a sárkány kérdése is izgatja a fantáziáját, vagy éppen maga az orvoslással kapcsolatos témák? Ezt már csak Eeyr úrnő tudhatja.
A templomból kilépve a páros egymás mellett halad, Nilevard azonnal lovához indul, hogy utána eloldozza. Nem akarja itt hagyni szegény lovát, ahol még tiszta vizet sem kaphat *
- Ha nem haragszik, akkor mehetnénk a fogadó felé? Mert akkor ott kikötném Ágast.
* Ha a másik fél a lovon végignéz láthatja, hogy a ló hófehér mégis aranyozott páncélzatban van, láthatóak ugyanolyan jelzések rajta, mint maga a lovagon. *
- Nem akarom itt hagyni víz és élelem nélkül, még eléggé melegek a napok, és a páncélzata is csak fűti szegényt.
* Ha a lány elfogadja az ajánlatát, akkor elindul a fogadó felé, hogy Ágast ideiglenesen ott hagyhassák. *
- Az utolsó néhány kutatásban mivel foglalkozott? Mondta, hogy több irányultságban dolgozik, de bizonyára van ami most elsődleges. Gondolom a növények keresése is erre fog elsődlegesen irányulni.
// A világ nagy kérdései //
* A sör megfelelően illik a legtöbb ételhez, és általában nem is oly bódító hatású mint a pálinka, vagy éppen a hosszabb de annál inkább markánsabb italok mint a bor. Nilevard mindig is illedelmes személynek tartotta magát, de a hölgy vissza utasítása meglepi. *
- Oh, bocsásson meg, nem állt szándékomban.
* Hajol meg a lovag Tanilla előtt, nem gondolt rá, hogy ennyire óvatos a másik fél. Az utat mutatva lassan indul el mellette a templomon keresztül. *
- Ahogy kívánja.
* Biccent a másik fél felé, valahol úgy érzi, hogy megbántotta valamivel a Tanillát, de megpróbálja elkerülni a további ellentéteket. A templom kövein lépkedve talán már nem oly fényes a mosolya, de továbbra is szándékában áll újra felkelteni a fekete hajú szépség érdeklődését. *
- A stratégiákra kitérve már gondolkoztam az őrtorony kérdésen, de arra jutottam, hogy más indokkal kellene kérvényezni az építését. Ha adnánk nekik egy szükséges okot, ami magyarázatul szolgálhatna akkor talán a város kivitelezné. Artheniornak nem volt kikötője soha, de mondjuk vízimalomja könnyedén lehetne, ami hozzá lenne kapcsolva egy őrtoronyhoz, azzal pedig figyelemmel lehetne kísérni a mezőgazdasági területek felőli vidéket.
* Csak remélni tudja, hogy újra feltudja kelteni az érdeklődését a lánynak, bár ő maga sem tudja, hogy miért áll szándékában, de talán valahol a sárkány kérdése is izgatja a fantáziáját, vagy éppen maga az orvoslással kapcsolatos témák? Ezt már csak Eeyr úrnő tudhatja.
A templomból kilépve a páros egymás mellett halad, Nilevard azonnal lovához indul, hogy utána eloldozza. Nem akarja itt hagyni szegény lovát, ahol még tiszta vizet sem kaphat *
- Ha nem haragszik, akkor mehetnénk a fogadó felé? Mert akkor ott kikötném Ágast.
* Ha a másik fél a lovon végignéz láthatja, hogy a ló hófehér mégis aranyozott páncélzatban van, láthatóak ugyanolyan jelzések rajta, mint maga a lovagon. *
- Nem akarom itt hagyni víz és élelem nélkül, még eléggé melegek a napok, és a páncélzata is csak fűti szegényt.
* Ha a lány elfogadja az ajánlatát, akkor elindul a fogadó felé, hogy Ágast ideiglenesen ott hagyhassák. *
- Az utolsó néhány kutatásban mivel foglalkozott? Mondta, hogy több irányultságban dolgozik, de bizonyára van ami most elsődleges. Gondolom a növények keresése is erre fog elsődlegesen irányulni.
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-28 17:18:59
Üzenet elküldve: 2022-08-28 17:18:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- A sört azt épp szeretem.
*De nem azért mondja, hogy leitassák. Tudja ő jól, hogy mennyit bír és szereti azt, ami jó és finom. Feláll, megtapogatja kis tarisznyáját az oldalán és kilép a padból, hogy felzárkózzon Nilevard mellé. A férfi felé nyújtott kezét figyeli. Vagyis, hümm.*
- Köszönöm, de, inkább nem. Nem szoktam, sétálni. Kérem, ne vegye udvariatlanságnak tőlem, de én nem szívesen sétálok, így.
*Kicsit kellemetlen számára a magyarázkodás, de nem szívleli, ha a kezét fogják, ne adja ég, kezet csókolnak neki. A világból is kifut az ilyen udvariaskodásoktól. Jó ideje nem volt része bennük és épp ezért sem akar újból részesülni ilyesmiben.*
- Inkább csak úgy, sétáljunk. Valamerre.
*Tanilla elszokott attól, hogy kart karba öltve mászkáljon és ilyen módon figyelmet szenteljen neki bárki is. Egyszer elég volt, jócskán pórul járt miatta, azért is hagyta el a várost anno.*
// A világ nagy kérdései //
- A sört azt épp szeretem.
*De nem azért mondja, hogy leitassák. Tudja ő jól, hogy mennyit bír és szereti azt, ami jó és finom. Feláll, megtapogatja kis tarisznyáját az oldalán és kilép a padból, hogy felzárkózzon Nilevard mellé. A férfi felé nyújtott kezét figyeli. Vagyis, hümm.*
- Köszönöm, de, inkább nem. Nem szoktam, sétálni. Kérem, ne vegye udvariatlanságnak tőlem, de én nem szívesen sétálok, így.
*Kicsit kellemetlen számára a magyarázkodás, de nem szívleli, ha a kezét fogják, ne adja ég, kezet csókolnak neki. A világból is kifut az ilyen udvariaskodásoktól. Jó ideje nem volt része bennük és épp ezért sem akar újból részesülni ilyesmiben.*
- Inkább csak úgy, sétáljunk. Valamerre.
*Tanilla elszokott attól, hogy kart karba öltve mászkáljon és ilyen módon figyelmet szenteljen neki bárki is. Egyszer elég volt, jócskán pórul járt miatta, azért is hagyta el a várost anno.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-28 16:09:56
Üzenet elküldve: 2022-08-28 16:09:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Ha esetleg máshoz lenne kedve, örömömre szolgál meghallgatni az elképzelést. Nem vagyok semmi jónak elrontója.
* Húz egy ismételt ártatlan mosolyt az arcára, hogy aztán felállva a Tanillának a kezét nyújtsa. *
- Nem szívlelem nagyon az alkoholt, az egyetlen ital amit szívesen fogyasztok az az édesebb jellegű, meg talán a vajsör.
* Nilevard soha nem szívlelte az alkoholt, természetesen ha csak kóstolgatni kell, az ellen nincs kifogása, de a folyamatos fogyasztás már távol áll tőle. Ha a másik fél elfogadja a kezét, udvariasan hajol meg miközben fogja a kezét, és a sisakját felkapva elindul vele kifelé a templomból. Csak illően fogja a kezét, ahogyan a hölgyeket szokták kísérni társaságban. *
// A világ nagy kérdései //
- Ha esetleg máshoz lenne kedve, örömömre szolgál meghallgatni az elképzelést. Nem vagyok semmi jónak elrontója.
* Húz egy ismételt ártatlan mosolyt az arcára, hogy aztán felállva a Tanillának a kezét nyújtsa. *
- Nem szívlelem nagyon az alkoholt, az egyetlen ital amit szívesen fogyasztok az az édesebb jellegű, meg talán a vajsör.
* Nilevard soha nem szívlelte az alkoholt, természetesen ha csak kóstolgatni kell, az ellen nincs kifogása, de a folyamatos fogyasztás már távol áll tőle. Ha a másik fél elfogadja a kezét, udvariasan hajol meg miközben fogja a kezét, és a sisakját felkapva elindul vele kifelé a templomból. Csak illően fogja a kezét, ahogyan a hölgyeket szokták kísérni társaságban. *
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-28 15:48:12
Üzenet elküldve: 2022-08-28 15:48:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Akkor nincs nagyon mit tenni, pedig nem jó stratégia homokba dugni a fejünket. Attól még ott van az a sárkány és nagy bajt okozhat egyszer.
*A hallgatás sokszor egyenlő a belenyugvásba, hogy igen, valami rossz meg fog velünk történni. A felmerülő problémákra ő mindig igyekezett megoldást találni. Persze van az a helyzet, amikor már végképp nincs mit tenni, azt viszont nagyon nehezen fogadja el és nem is szívesen gondol vissza rá. Egy-egy ilyen emlék keserű szájízt hagy csak maga után. Ebből a mocsaras emlékezetből rántja vissza a lovag ajánlata, hogy menjenek el ebédelni. Együtt. Ők ketten. A templomban való üldögélést és beszélgetést még nem találta aggasztónak. Kellemetlen sem volt. Némileg tart attól, hogy. Végül is. Igazából nincs mitől tartania. Még ha nem is tűnik olyannak Nilevard, akkor sincs miért félnie. Ebédelnek, beszélgetnek kicsit. Valószínűleg azért, mert a hallgatag parancsnokán és ama tanácstagon kívül csak ő van; ezek szerint; aki ismeri a sárkány történetét. Na meg persze gyógyító, ami szintén érdekli a másikat. Hosszabb szünetet tart, mire végül is átgondolja a dolgokat.*
- Nem vagyok kimondottan éhes, de attól ebédelhetünk.
// A világ nagy kérdései //
- Akkor nincs nagyon mit tenni, pedig nem jó stratégia homokba dugni a fejünket. Attól még ott van az a sárkány és nagy bajt okozhat egyszer.
*A hallgatás sokszor egyenlő a belenyugvásba, hogy igen, valami rossz meg fog velünk történni. A felmerülő problémákra ő mindig igyekezett megoldást találni. Persze van az a helyzet, amikor már végképp nincs mit tenni, azt viszont nagyon nehezen fogadja el és nem is szívesen gondol vissza rá. Egy-egy ilyen emlék keserű szájízt hagy csak maga után. Ebből a mocsaras emlékezetből rántja vissza a lovag ajánlata, hogy menjenek el ebédelni. Együtt. Ők ketten. A templomban való üldögélést és beszélgetést még nem találta aggasztónak. Kellemetlen sem volt. Némileg tart attól, hogy. Végül is. Igazából nincs mitől tartania. Még ha nem is tűnik olyannak Nilevard, akkor sincs miért félnie. Ebédelnek, beszélgetnek kicsit. Valószínűleg azért, mert a hallgatag parancsnokán és ama tanácstagon kívül csak ő van; ezek szerint; aki ismeri a sárkány történetét. Na meg persze gyógyító, ami szintén érdekli a másikat. Hosszabb szünetet tart, mire végül is átgondolja a dolgokat.*
- Nem vagyok kimondottan éhes, de attól ebédelhetünk.
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-08-28 11:41:46
Üzenet elküldve: 2022-08-28 11:41:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Egy mosolyt húz Tanilla kedveskedése után az arcára, ritka pillanat, hogy valaki teljesen függetlenül kedvességet hajtson végre ő érte. *
- A probléma az, hogy az egyik tanácstag tud is róla, de az sem akarja nagydobra verni. Ő volt az aki előttünk küldött ki egy osztagot.
* Sebek, műtétek, mindenféle gyógyítás, a világ nagy kérdéseire való válaszok. Az élet különleges pontjait latolgatni szerfelett érdekes. Nilevard türelmesen hallgatja a lányt, talán még érdeklődve is, hisz ő maga kérdezte, hogy mégis mik azok a dolgok, amik foglalkoztatják. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felcsillan a szeme. *
- Nem lenne kedve velem ebédelni? Örömömre szolgálna a tanulmányairól beszélgetni, illetve talán egy drasztikus ötletet is kitalálhatunk a tüzes vendégünkre.
* Teszi hozzá rejtélyesen, az emberek alkalmanként szállingóznak, így nem akarja felhívni már magukra a figyelmet. *
// A világ nagy kérdései //
* Egy mosolyt húz Tanilla kedveskedése után az arcára, ritka pillanat, hogy valaki teljesen függetlenül kedvességet hajtson végre ő érte. *
- A probléma az, hogy az egyik tanácstag tud is róla, de az sem akarja nagydobra verni. Ő volt az aki előttünk küldött ki egy osztagot.
* Sebek, műtétek, mindenféle gyógyítás, a világ nagy kérdéseire való válaszok. Az élet különleges pontjait latolgatni szerfelett érdekes. Nilevard türelmesen hallgatja a lányt, talán még érdeklődve is, hisz ő maga kérdezte, hogy mégis mik azok a dolgok, amik foglalkoztatják. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felcsillan a szeme. *
- Nem lenne kedve velem ebédelni? Örömömre szolgálna a tanulmányairól beszélgetni, illetve talán egy drasztikus ötletet is kitalálhatunk a tüzes vendégünkre.
* Teszi hozzá rejtélyesen, az emberek alkalmanként szállingóznak, így nem akarja felhívni már magukra a figyelmet. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293