Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-24 21:30:45
Üzenet elküldve: 2024-02-24 21:30:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Alenia szerint nem csak a könyvtárnak, hanem az egész templomnak van egy bizonyos, biztonságot nyújtó aurája, amit nem a kőfalak nyújtanak, hanem a tény, hogy Eeyr istennő itt van, és az ő fénye megvéd, megsegít minden lelket és legfontosabbként említve meggyógyít minden testet, de csak akkor, ha hívőként hű maradsz az ő tanításaihoz, erényeihez, értékeihez.
Ha valaki, akkor ő biztosan örökre hűséges marad a szeretet és érzelmek istenéhez, cserébe kapott is ajándékot Eeyr-től. Az egyik ilyen ajándék az élete, amit nem veszített el azon a tragikus napon. A másik pedig egy lehetőség, amivel először magán, majd, ha szükséges, akkor másokon is segíthet, innentől csak rajta múlik, hogy mikor és mennyit.
A tanulást onnan folytatja, ahol a legutóbbi alkalommal abbahagyta, ehhez magához is veszi a szükséges könyvet, amikor is feltűnik neki a könyvet furcsa módon használó lány. Rá is kérdez csak amolyan kedvesség és barátság címszó alatt, hogy miért nem olvassa inkább, de ilyen hosszú és további kérdéseket szülő válaszra nem számított.*
- Azt nagyon helyesen tetted *válaszol azzal kapcsolatban, hogy megköszönte neki a könyv barátságát. Egyáltalán nem nézi bolondnak emiatt, sőt, épp ellenkezőleg, végre valaki érti és érzi, hogy mekkora hatalommal bírnak ezek az írások.*
- Ó, bizony, hogy mennyire naggyal! Még annál is nagyobbal, mint, amit el tudsz képzelni. Szinte végtelen hatalom lakozik bennük. Mindezt akkor tanultam meg, mikor ahelyett, hogy a kapcsolataimat építettem volna, ahogy azt elvárták tőlem, az egész napot olvasással töltöttem. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a kötelességeimet elhanyagoltam volna.
*Válaszaiból hamar kiderül, hogy tényleg hasonló véleménye van a könyvekről, mint Mai. Nia számára pedig nosztalgikus emlékeket idéz fel, ahogy arról mesél, milyen kellemes is volt, mikor még minden szép és jó volt, és a tanulásnak szentelhette minden idejét, hogy egy szép napon majd a Sayqueves család méltó örököse váljon belőle.*
- De ezek az idők már elmúltak, bármennyire is szeretném, hogy ne így történt volna. A könyvek és a tudás viszont maradt, és ez mind reményt ad arra, hogy egy szép napon visszatalálhatok önmagamhoz. Mondd csak, te érezted már azt, hogy összedőlt körülötted a világ, amiben éltél, és képtelen vagy megszokni az újat?
*Egyelőre nem részletezi tovább a kérdését, pedig tudna még mesélni arról, hogy minden egyes pillanatban úgy érzi, mióta a lázadás éjszakáján eltűnt, a világ maga úgy döntött, hogy Alenia Cirenhille Sayqueves nem létezik többé, és most, hogy mégis itt van, nem találja azt a kis darabot, ahol az ő helye van ebben az egész mesterműben, amit életnek neveznek.*
//Társad a tudás//
*Alenia szerint nem csak a könyvtárnak, hanem az egész templomnak van egy bizonyos, biztonságot nyújtó aurája, amit nem a kőfalak nyújtanak, hanem a tény, hogy Eeyr istennő itt van, és az ő fénye megvéd, megsegít minden lelket és legfontosabbként említve meggyógyít minden testet, de csak akkor, ha hívőként hű maradsz az ő tanításaihoz, erényeihez, értékeihez.
Ha valaki, akkor ő biztosan örökre hűséges marad a szeretet és érzelmek istenéhez, cserébe kapott is ajándékot Eeyr-től. Az egyik ilyen ajándék az élete, amit nem veszített el azon a tragikus napon. A másik pedig egy lehetőség, amivel először magán, majd, ha szükséges, akkor másokon is segíthet, innentől csak rajta múlik, hogy mikor és mennyit.
A tanulást onnan folytatja, ahol a legutóbbi alkalommal abbahagyta, ehhez magához is veszi a szükséges könyvet, amikor is feltűnik neki a könyvet furcsa módon használó lány. Rá is kérdez csak amolyan kedvesség és barátság címszó alatt, hogy miért nem olvassa inkább, de ilyen hosszú és további kérdéseket szülő válaszra nem számított.*
- Azt nagyon helyesen tetted *válaszol azzal kapcsolatban, hogy megköszönte neki a könyv barátságát. Egyáltalán nem nézi bolondnak emiatt, sőt, épp ellenkezőleg, végre valaki érti és érzi, hogy mekkora hatalommal bírnak ezek az írások.*
- Ó, bizony, hogy mennyire naggyal! Még annál is nagyobbal, mint, amit el tudsz képzelni. Szinte végtelen hatalom lakozik bennük. Mindezt akkor tanultam meg, mikor ahelyett, hogy a kapcsolataimat építettem volna, ahogy azt elvárták tőlem, az egész napot olvasással töltöttem. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a kötelességeimet elhanyagoltam volna.
*Válaszaiból hamar kiderül, hogy tényleg hasonló véleménye van a könyvekről, mint Mai. Nia számára pedig nosztalgikus emlékeket idéz fel, ahogy arról mesél, milyen kellemes is volt, mikor még minden szép és jó volt, és a tanulásnak szentelhette minden idejét, hogy egy szép napon majd a Sayqueves család méltó örököse váljon belőle.*
- De ezek az idők már elmúltak, bármennyire is szeretném, hogy ne így történt volna. A könyvek és a tudás viszont maradt, és ez mind reményt ad arra, hogy egy szép napon visszatalálhatok önmagamhoz. Mondd csak, te érezted már azt, hogy összedőlt körülötted a világ, amiben éltél, és képtelen vagy megszokni az újat?
*Egyelőre nem részletezi tovább a kérdését, pedig tudna még mesélni arról, hogy minden egyes pillanatban úgy érzi, mióta a lázadás éjszakáján eltűnt, a világ maga úgy döntött, hogy Alenia Cirenhille Sayqueves nem létezik többé, és most, hogy mégis itt van, nem találja azt a kis darabot, ahol az ő helye van ebben az egész mesterműben, amit életnek neveznek.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:37:34
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:37:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*A könyvtáraknak mindig különös aurája van. Mai mindig úgy érzi, hogy ami körülöleli ezeket a helyeket, az őt is, és olyan biztonságosan, hogy egy pillanatra sem tud félni semmitől. A gondolatai sokkal tisztábbak, akkor is, ha épp kacifántos művekben keres valami egészen újat, ami nyugodtan felboríthatja az egész világnézetét. Szomjazza a tudást és remek elfedése mindannak, ami vele történt. Játszik a levegővétellel. Kiélvezi annak hűvös útját és érzi, ahogy a bőrét simogatja, mintha csak energiával töltené fel. Minden lélegzettel egyre erősebb, okosabb és befogadóbb. Másokat a természet lágy öle tölt így, őt pedig a pergamen illatával keveredett tér aromája. Már tudja, itt nyugszik meg csak a lelke és el sem akar innen menni, amíg csak a szeme nem ragad le az álmosságtól. Amikor már nem tud új gondolatot befogadni, és abban a tökéletes létállapotban hajthatja álomra a fejét. Úgy majd nem kínozza tovább a valóság, s talán még a rémálmok is elfáradnak annyira, hogy békén hagyják.
Ölelni a könyvet most az ő kis rituáléja. Nem is gondol arra, hogy valaki ezt észreveszi, vagy, hogy ez másnak nem teljesen normális. A mindenét átható csendjéből egy kellemes hang szakítja ki, lassan nyílnak ki újra a kék szemek és tér vissza a jelenbe. Egy szőke, szépen rendezett külsejű elf áll meg mellette, aki éppen egy könyvet vesz birtokba, valamiért egykezes megoldással. Miért is ne lehetne játszani a tudással? Nem beszélgetni jött ide, de ő is tanult illemet, még ha minden percét is utálta, most nem terhes neki egy lágy mosolyt öltenie, s mintha visszaköltözött volna tekintetére a hosszú évek alatt belé nevelt nemesnek tűnő maszk is. Valamiért ismerősnek hat ez a jelenlét.*
- Üdvözöllek. *Még a fejét is meghajtja köszönésképpen, mintha csak valaha volt otthonában kezdene társalgásba. Persze egy kicsit belepirul abba, hogy valaki felfedezte, mit is művelt a könyvvel, talán más mégsem űzi ezt a szokást.* - Megköszöntem neki, hogy velem van. *Mosolya szélesebb lesz, mert azt képzeli, elég bután hat az, amit most mondott.* - Sokkal nagyobb hatalmuk van ezeknek, mint azt sokan gondolják. Ha nem lennének, én sem lennék, vagy nem így. *Halkan szól, pontosan úgy, ahogy egy könyvtárban illik, hogy ne zavarjon meg mást. Valamiért többet beszél, mint azt tervezte, de ha megszólította a másik, akkor miért is ne?* - De lehet, hogy hasonló véleménnyel vagy, hiszen épp te is olvasni jöttél ide, gondolom. *Tekint a másik kezébe hullott könyvre.*
//Társad a tudás//
*A könyvtáraknak mindig különös aurája van. Mai mindig úgy érzi, hogy ami körülöleli ezeket a helyeket, az őt is, és olyan biztonságosan, hogy egy pillanatra sem tud félni semmitől. A gondolatai sokkal tisztábbak, akkor is, ha épp kacifántos művekben keres valami egészen újat, ami nyugodtan felboríthatja az egész világnézetét. Szomjazza a tudást és remek elfedése mindannak, ami vele történt. Játszik a levegővétellel. Kiélvezi annak hűvös útját és érzi, ahogy a bőrét simogatja, mintha csak energiával töltené fel. Minden lélegzettel egyre erősebb, okosabb és befogadóbb. Másokat a természet lágy öle tölt így, őt pedig a pergamen illatával keveredett tér aromája. Már tudja, itt nyugszik meg csak a lelke és el sem akar innen menni, amíg csak a szeme nem ragad le az álmosságtól. Amikor már nem tud új gondolatot befogadni, és abban a tökéletes létállapotban hajthatja álomra a fejét. Úgy majd nem kínozza tovább a valóság, s talán még a rémálmok is elfáradnak annyira, hogy békén hagyják.
Ölelni a könyvet most az ő kis rituáléja. Nem is gondol arra, hogy valaki ezt észreveszi, vagy, hogy ez másnak nem teljesen normális. A mindenét átható csendjéből egy kellemes hang szakítja ki, lassan nyílnak ki újra a kék szemek és tér vissza a jelenbe. Egy szőke, szépen rendezett külsejű elf áll meg mellette, aki éppen egy könyvet vesz birtokba, valamiért egykezes megoldással. Miért is ne lehetne játszani a tudással? Nem beszélgetni jött ide, de ő is tanult illemet, még ha minden percét is utálta, most nem terhes neki egy lágy mosolyt öltenie, s mintha visszaköltözött volna tekintetére a hosszú évek alatt belé nevelt nemesnek tűnő maszk is. Valamiért ismerősnek hat ez a jelenlét.*
- Üdvözöllek. *Még a fejét is meghajtja köszönésképpen, mintha csak valaha volt otthonában kezdene társalgásba. Persze egy kicsit belepirul abba, hogy valaki felfedezte, mit is művelt a könyvvel, talán más mégsem űzi ezt a szokást.* - Megköszöntem neki, hogy velem van. *Mosolya szélesebb lesz, mert azt képzeli, elég bután hat az, amit most mondott.* - Sokkal nagyobb hatalmuk van ezeknek, mint azt sokan gondolják. Ha nem lennének, én sem lennék, vagy nem így. *Halkan szól, pontosan úgy, ahogy egy könyvtárban illik, hogy ne zavarjon meg mást. Valamiért többet beszél, mint azt tervezte, de ha megszólította a másik, akkor miért is ne?* - De lehet, hogy hasonló véleménnyel vagy, hiszen épp te is olvasni jöttél ide, gondolom. *Tekint a másik kezébe hullott könyvre.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:00:16
Üzenet elküldve: 2024-02-24 20:00:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Ma is, mint mindig, egyértelmű céllal érkezik a templomba. Minél többet tanulni, és egyre mélyebbre ásni magát a mágia tudományában, mert továbbra is az tűnik az egyetlen járható útnak ahhoz, hogy az istennő segítségével visszaszerezze elveszített karját, és újra régi fényében tündökölhessen. Még akkor is ez motiválja, ha Orthus Morthimer szerint épp így, csonkán lehetne ő az új világrend legjobb ideálja, amiben ismét léteznek nemesek.
Magabiztosan lép hát be a templom kapuján, és miután az oltár előtt tiszteletét tette Eeyr-nek, el is indul le a könyvtár részbe. Magasított sarkú cipői most épp nincsenek, de így is visszhangzanak a léptei. Van viszont most tetőtől talpig épp hófehér, szűk, de nem fűzős felső részből és hosszú szoknyából álló elegáns ruhája. Szőke haja ápoltan, nyílegyenesen omlik a vállaira. Legalább kinézetével kezd visszatalálni régi önmagához, csak a féloldalasan hordott köpeny a szépséghiba továbbra is, amivel hiányzó karját takarja.
Lenn a könyvtárban nincsenek most épp sokan, csak a mindig ott sertepertélő papot, és egy fekete hajú leányt talál ott, aki valamilyen, valószínűleg megmagyarázható indokkal az olvasás helyett épp ölelgeti a kezében található vaskos könyvet.
Nia céltudatosan lép oda mellé, na már nem a lány miatt, hanem azért, mert a közelében van az a könyv is, amire épp szüksége van. Elf létére annyira nyújtózkodnia sem kell érte, csak kibillenti a helyéről a könyvet, majd egyetlen kezével el is kapja azt. Ki gondolná, hogy fél kézzel még egy könyv levétele a polcról is nehezebb művelet.*
- Üdvözöllek, kedvesem *szólítja meg végül illedelmesen a lányt.* Van valami különös oka, hogy így a karjaid közé zárod azt a könyvet, vagy csak annyira elmerültél a gondolataidban, hogy így alakult?
*Azzal nincs problémája, hogy idegeneket szólítson meg, nemesként már egészen kicsi kora óta tanították a kommunikációra, és egyébként is arra készül, -vagy nem, de ez még a jövő zenéje-, hogy Orthus oldalán előadásokat és beszédeket tartson arról, miért is lenne szükség újra a nemesekre, ahhoz pedig egyébként sem árt gyakorolni ezt a képességét.*
//Társad a tudás//
*Ma is, mint mindig, egyértelmű céllal érkezik a templomba. Minél többet tanulni, és egyre mélyebbre ásni magát a mágia tudományában, mert továbbra is az tűnik az egyetlen járható útnak ahhoz, hogy az istennő segítségével visszaszerezze elveszített karját, és újra régi fényében tündökölhessen. Még akkor is ez motiválja, ha Orthus Morthimer szerint épp így, csonkán lehetne ő az új világrend legjobb ideálja, amiben ismét léteznek nemesek.
Magabiztosan lép hát be a templom kapuján, és miután az oltár előtt tiszteletét tette Eeyr-nek, el is indul le a könyvtár részbe. Magasított sarkú cipői most épp nincsenek, de így is visszhangzanak a léptei. Van viszont most tetőtől talpig épp hófehér, szűk, de nem fűzős felső részből és hosszú szoknyából álló elegáns ruhája. Szőke haja ápoltan, nyílegyenesen omlik a vállaira. Legalább kinézetével kezd visszatalálni régi önmagához, csak a féloldalasan hordott köpeny a szépséghiba továbbra is, amivel hiányzó karját takarja.
Lenn a könyvtárban nincsenek most épp sokan, csak a mindig ott sertepertélő papot, és egy fekete hajú leányt talál ott, aki valamilyen, valószínűleg megmagyarázható indokkal az olvasás helyett épp ölelgeti a kezében található vaskos könyvet.
Nia céltudatosan lép oda mellé, na már nem a lány miatt, hanem azért, mert a közelében van az a könyv is, amire épp szüksége van. Elf létére annyira nyújtózkodnia sem kell érte, csak kibillenti a helyéről a könyvet, majd egyetlen kezével el is kapja azt. Ki gondolná, hogy fél kézzel még egy könyv levétele a polcról is nehezebb művelet.*
- Üdvözöllek, kedvesem *szólítja meg végül illedelmesen a lányt.* Van valami különös oka, hogy így a karjaid közé zárod azt a könyvet, vagy csak annyira elmerültél a gondolataidban, hogy így alakult?
*Azzal nincs problémája, hogy idegeneket szólítson meg, nemesként már egészen kicsi kora óta tanították a kommunikációra, és egyébként is arra készül, -vagy nem, de ez még a jövő zenéje-, hogy Orthus oldalán előadásokat és beszédeket tartson arról, miért is lenne szükség újra a nemesekre, ahhoz pedig egyébként sem árt gyakorolni ezt a képességét.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-24 19:21:26
Üzenet elküldve: 2024-02-24 19:21:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Társad a tudás//
*Két estét engedett meg magának. Kettőt, hogy a Pegazusban bérelt szobája négy falát bámulva siránkozhasson és ostorozhassa magát. Nem múlt el a fájdalom, de azért jött Artheniorba, hogy kutasson és tanuljon, nem azért, hogy holmi szerelmek és barátok korlátozzák. Abból is sok tudást tud meríteni, mint az kiderült nemrégiben, de mégsem olyan biztonságos módon, mint egy könyvből.
Szemei kissé duzzadtak a sírástól, tekintetén látni, hogy meg van viselődve rendesen, de mit is érdekli őt ez a kis szépséghiba, ha végre felkelt és elindult, hogy beletemethesse magát a szavak megmentő erejébe. Majd elolvassa, hogy mit is kéne tennie. Biztos megannyi filozófus elme írt már arról, hogy milyen az, amikor a szerelme eltűnik és milyen az, amikor a legjobb barátja meg akarja ölni. Vagy milyen az, amikor hatalmat kap a gyenge kis kezébe és élvezi. Na meg a kiborulásról és sötétség megéléséről. Teljesen természetes dolgok. Majd itt megérti a miérteket.
Nagy sóhaj hagyja el ajkát, amikor a templomhoz ér. Járt már itt és nem rest visszajönni, még ha emlékek garmadája is önti el most a bejárat láttán. Még ha ide nem is igazán kéne jönnie, de őt aztán egyáltalán nem érdekli, hogy ki miatt épült ez a hely, csak az a fontos, hogy a hű társai bent sorakoznak katonás sorrendben, csodálatos illattal és finom tapintással. Megrázza a fejét, hogy minden gondolatot kint hagyjon és elindul lefelé a lépcsőn, elsétál ahhoz a polchoz, amin legutóbb kinézett egy számára érdekes irományt. Ezekért az otthonában úgy lehet levágták volna mind a két kezét, ott nőknek nem volt való túlzottan okosnak lenni, hát még tudósnak. Nem arra születnek a nők ugyebár.
A hideg, kissé dohos levegő betölti a tüdejét minden lélegzetnél, de nem kívánna ma ettől jobb érzést magának. Leemeli a vaskos darabot, majd behunyja a szemét és magához öleli. Mintha már így is megtudná, hogy mivel vannak teleírva a lapok, de nem. Csak megköszöni a maga furcsa módján, hogy ott van neki és addig, ameddig ő akarja. Nem hiába... könyv ezért jó társaság.*
//Társad a tudás//
*Két estét engedett meg magának. Kettőt, hogy a Pegazusban bérelt szobája négy falát bámulva siránkozhasson és ostorozhassa magát. Nem múlt el a fájdalom, de azért jött Artheniorba, hogy kutasson és tanuljon, nem azért, hogy holmi szerelmek és barátok korlátozzák. Abból is sok tudást tud meríteni, mint az kiderült nemrégiben, de mégsem olyan biztonságos módon, mint egy könyvből.
Szemei kissé duzzadtak a sírástól, tekintetén látni, hogy meg van viselődve rendesen, de mit is érdekli őt ez a kis szépséghiba, ha végre felkelt és elindult, hogy beletemethesse magát a szavak megmentő erejébe. Majd elolvassa, hogy mit is kéne tennie. Biztos megannyi filozófus elme írt már arról, hogy milyen az, amikor a szerelme eltűnik és milyen az, amikor a legjobb barátja meg akarja ölni. Vagy milyen az, amikor hatalmat kap a gyenge kis kezébe és élvezi. Na meg a kiborulásról és sötétség megéléséről. Teljesen természetes dolgok. Majd itt megérti a miérteket.
Nagy sóhaj hagyja el ajkát, amikor a templomhoz ér. Járt már itt és nem rest visszajönni, még ha emlékek garmadája is önti el most a bejárat láttán. Még ha ide nem is igazán kéne jönnie, de őt aztán egyáltalán nem érdekli, hogy ki miatt épült ez a hely, csak az a fontos, hogy a hű társai bent sorakoznak katonás sorrendben, csodálatos illattal és finom tapintással. Megrázza a fejét, hogy minden gondolatot kint hagyjon és elindul lefelé a lépcsőn, elsétál ahhoz a polchoz, amin legutóbb kinézett egy számára érdekes irományt. Ezekért az otthonában úgy lehet levágták volna mind a két kezét, ott nőknek nem volt való túlzottan okosnak lenni, hát még tudósnak. Nem arra születnek a nők ugyebár.
A hideg, kissé dohos levegő betölti a tüdejét minden lélegzetnél, de nem kívánna ma ettől jobb érzést magának. Leemeli a vaskos darabot, majd behunyja a szemét és magához öleli. Mintha már így is megtudná, hogy mivel vannak teleírva a lapok, de nem. Csak megköszöni a maga furcsa módján, hogy ott van neki és addig, ameddig ő akarja. Nem hiába... könyv ezért jó társaság.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-10 10:33:45
Üzenet elküldve: 2024-02-10 10:33:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát - zárás//
*Nem feltétlenül érti, hogy Orthus miért jön mindig ezzel az idő témával. Vajon mitől fél? Az elmúlástól, a haláltól, vagy attól, hogy túl keveset ér majd el amiatt, mert elfogy az ideje? Alenia szerint talán egy kicsit mindegyik. Mindenesetre nem teszi szóvá, csak halványan mosolyog.*
- Köszönöm szépen! Azt is, ha a barátomnak tekinthetlek, bármi is történjen a jövőben.
*Még az emlékei is ködösek, nem csoda, hogy a jövőjéről sem tud ilyen könnyen és hirtelen dönteni. Először ismernie kell a teljes történetet, hogy hogyan került ebbe a helyzetbe, és valahol magát is meg kell ismernie, mert azt sem tudja, mit szeretne igazán, ahogy azt az előbbi két lehetőség felvázolása közben gyakorlatilag el is mondta.*
- Én is örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat, és biztosíthatlak róla, hogy még találkozunk. Ha egy nagyszabású terv élén, akkor ott, ha csak barátként, akkor úgy.
*A kézcsókot természetesen engedi, sőt, örül is neki, amit újabb mosollyal fejez ki. Közben azért eszébe jut, hogy bárcsak a jobb kezére kapná, mert az azt jelentené, hogy mindkettő megvan, de nem kell rá sokáig várnia. Az az egy biztos, hogy bárhogy is dönt az életével kapcsolatban, az első és legfontosabb célja az lesz, hogy Eeyr segítségével visszaszerezze az elvesztett karját és vele önmagát.
Végig nézi, ahogy Orthus távozik a templomból, majd az oltár előtt egy rövid imát követően a könyvtár rész felé veszi az irányt, hogy tovább tanulmányozza az istennő mágiáját.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát - zárás//
*Nem feltétlenül érti, hogy Orthus miért jön mindig ezzel az idő témával. Vajon mitől fél? Az elmúlástól, a haláltól, vagy attól, hogy túl keveset ér majd el amiatt, mert elfogy az ideje? Alenia szerint talán egy kicsit mindegyik. Mindenesetre nem teszi szóvá, csak halványan mosolyog.*
- Köszönöm szépen! Azt is, ha a barátomnak tekinthetlek, bármi is történjen a jövőben.
*Még az emlékei is ködösek, nem csoda, hogy a jövőjéről sem tud ilyen könnyen és hirtelen dönteni. Először ismernie kell a teljes történetet, hogy hogyan került ebbe a helyzetbe, és valahol magát is meg kell ismernie, mert azt sem tudja, mit szeretne igazán, ahogy azt az előbbi két lehetőség felvázolása közben gyakorlatilag el is mondta.*
- Én is örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat, és biztosíthatlak róla, hogy még találkozunk. Ha egy nagyszabású terv élén, akkor ott, ha csak barátként, akkor úgy.
*A kézcsókot természetesen engedi, sőt, örül is neki, amit újabb mosollyal fejez ki. Közben azért eszébe jut, hogy bárcsak a jobb kezére kapná, mert az azt jelentené, hogy mindkettő megvan, de nem kell rá sokáig várnia. Az az egy biztos, hogy bárhogy is dönt az életével kapcsolatban, az első és legfontosabb célja az lesz, hogy Eeyr segítségével visszaszerezze az elvesztett karját és vele önmagát.
Végig nézi, ahogy Orthus távozik a templomból, majd az oltár előtt egy rövid imát követően a könyvtár rész felé veszi az irányt, hogy tovább tanulmányozza az istennő mágiáját.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-08 22:48:24
Üzenet elküldve: 2024-02-08 22:48:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Bólintással veszi tudomásul Alenia kérését.*
- Ne aggódj, van időm... még ha nem is annyi, mint neked.
*feleli, halványan elmosolyodva saját szóviccén.*
- Szívesen megteszem, amit tudok akkor is, ha az enyémnél kevésbé ambiciózusabb utat választanál.
*teszi hozzá. Bár ez eddig is így volt, Orthus a cselekményeket több szálon akarja vezetni, és ebből az, amit Alenia képviselhet, csak az egyik. Ugyanakkor azt gondolja, hogy a leány vágya, hogy régi szintjére emelkedjen, kevés erőfeszítéssel elérhetetlen.
Nem kerüli el a figyelmét az sem, ahogy Alenia kettejükről beszél. Őt is meglepi ez a bensőséges hangulat. Nem következik sem a származásukból, sem a pozíciójukból, de még a helyzetből sem. Hiszen ő végig kimért maradt.
Ugyanakkor az is tény, hogy Orthus nem a női lélek rejtelmeinek ismerője. Mivel magasabb körökben mozgott, de alacsony rangú volt, és ezt nem kompenzálta megnyerő vonásokkal vagy daliás termettel, a hölgytársaság számon kívül hagyta. Az évek során sajátos - és összességében nem túl hízelgő véleménye alakult ki a nőkről és vágyaikról, míg a saját vágyainak csillapítását tökéletesen kielégítően megoldotta pénzzel. Így nem érti, hogy miért ébreszthetett bármiféle szimpátiát a nőben azzal, hogy egyszerűen csak a megszokott nyers logikájával kielemezte a helyzetet.
De bárhogy is legyen, nem bánja. Még imponál is neki kissé a helyzet.*
- Én köszönöm, hogy a bizalmadba avattál. Remélem, lesz alkalmunk továbbvinni e beszélgetést.
*feleli, majd a régi időket idéző kézcsókkal búcsúzik Aleniától. Még egyszer az oltár felé fordul, hogy az istennőnek is megadja az illő tiszteletet, majd ő távozik elsőként.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Bólintással veszi tudomásul Alenia kérését.*
- Ne aggódj, van időm... még ha nem is annyi, mint neked.
*feleli, halványan elmosolyodva saját szóviccén.*
- Szívesen megteszem, amit tudok akkor is, ha az enyémnél kevésbé ambiciózusabb utat választanál.
*teszi hozzá. Bár ez eddig is így volt, Orthus a cselekményeket több szálon akarja vezetni, és ebből az, amit Alenia képviselhet, csak az egyik. Ugyanakkor azt gondolja, hogy a leány vágya, hogy régi szintjére emelkedjen, kevés erőfeszítéssel elérhetetlen.
Nem kerüli el a figyelmét az sem, ahogy Alenia kettejükről beszél. Őt is meglepi ez a bensőséges hangulat. Nem következik sem a származásukból, sem a pozíciójukból, de még a helyzetből sem. Hiszen ő végig kimért maradt.
Ugyanakkor az is tény, hogy Orthus nem a női lélek rejtelmeinek ismerője. Mivel magasabb körökben mozgott, de alacsony rangú volt, és ezt nem kompenzálta megnyerő vonásokkal vagy daliás termettel, a hölgytársaság számon kívül hagyta. Az évek során sajátos - és összességében nem túl hízelgő véleménye alakult ki a nőkről és vágyaikról, míg a saját vágyainak csillapítását tökéletesen kielégítően megoldotta pénzzel. Így nem érti, hogy miért ébreszthetett bármiféle szimpátiát a nőben azzal, hogy egyszerűen csak a megszokott nyers logikájával kielemezte a helyzetet.
De bárhogy is legyen, nem bánja. Még imponál is neki kissé a helyzet.*
- Én köszönöm, hogy a bizalmadba avattál. Remélem, lesz alkalmunk továbbvinni e beszélgetést.
*feleli, majd a régi időket idéző kézcsókkal búcsúzik Aleniától. Még egyszer az oltár felé fordul, hogy az istennőnek is megadja az illő tiszteletet, majd ő távozik elsőként.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-08 20:55:14
Üzenet elküldve: 2024-02-08 20:55:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Továbbra is tisztelettel hallgatja végig Orthust, de érzi hangjában a váltást, mikor megtudja, hogy Aleniának más opciói is vannak. Végül is, nem baj, ha a férfi nem élteti magát olyan álomvilágban, hogy a Sayqueves lánynak minden áron rá van szüksége, mert akkor legalább vele szemben is egy fokkal jobb tárgyalási pozícióból indulhat.*
- Mindent értek, Orthus. Teljes mértékben igazad van. Abban is, hogy most még rengeteg időm van, de idővel majd nem lesz, és nyugodtan, remeteként élhetek majd akkor is, ha öreg leszek már, de tudod, annyi mindent éltem meg az elmúlt időszakban, hogy úgy érzem, a lelkem kétszáz évet öregedett ilyen rövid idő alatt. Akarom, mindennél jobban akarom, hogy vissza tudjam szerezni a régi életemet, de nem tudom, hogy lesz-e hozzá elég erőm.
*Nagyot sóhajt, miközben végig partnere tekintetét figyeli. Orthus jól látja, bármennyire is csábító az ajánlata, Alenia nem fog tudni, vagy talán pontosabb megfogalmazás, hogy nem mer azonnal döntést hozni.*
- Kérlek, adj nekem egy kis időt, hogy átgondolhassam ezt az egészet. Túl sok mindent zúdítottál most rám ahhoz, hogy ésszerű döntést tudjak hozni. Szükségem van arra, hogy négy fal között mérlegelhessek mindent. Annyit ígérhetek csak most meg, hogy nem foglak cserben hagyni. Akkor sem, ha a nagyszabású tervekből végül nem lesz semmi.
*A lány az ajtó felé pillant, lassan távozni készül, de egyszerre akar menekülni és maradni még. Valamiért úgy érzi magát Orthus mellett, mint egykoron édesapja mellett. Issza a szavait és rengeteget tanul tőle. Függetlenül a származásuk közti különbségektől, felnéz rá.*
- Köszönök szépen mindent, és jelentkezni fogok, ha meghoztam a döntésemet. A jótékonykodás viszont a közös jövőnktől függetlenül tetszik. Ha nem csak miattam tennéd meg, abban szívesen segítek attól függően, hogy végül mi lesz kettőnkkel.
*Valamiért úgy beszél kettejükről, mintha egy pár lennének, pedig valószínű, hogy ennél messzebb nem is lehetnének most ettől.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Továbbra is tisztelettel hallgatja végig Orthust, de érzi hangjában a váltást, mikor megtudja, hogy Aleniának más opciói is vannak. Végül is, nem baj, ha a férfi nem élteti magát olyan álomvilágban, hogy a Sayqueves lánynak minden áron rá van szüksége, mert akkor legalább vele szemben is egy fokkal jobb tárgyalási pozícióból indulhat.*
- Mindent értek, Orthus. Teljes mértékben igazad van. Abban is, hogy most még rengeteg időm van, de idővel majd nem lesz, és nyugodtan, remeteként élhetek majd akkor is, ha öreg leszek már, de tudod, annyi mindent éltem meg az elmúlt időszakban, hogy úgy érzem, a lelkem kétszáz évet öregedett ilyen rövid idő alatt. Akarom, mindennél jobban akarom, hogy vissza tudjam szerezni a régi életemet, de nem tudom, hogy lesz-e hozzá elég erőm.
*Nagyot sóhajt, miközben végig partnere tekintetét figyeli. Orthus jól látja, bármennyire is csábító az ajánlata, Alenia nem fog tudni, vagy talán pontosabb megfogalmazás, hogy nem mer azonnal döntést hozni.*
- Kérlek, adj nekem egy kis időt, hogy átgondolhassam ezt az egészet. Túl sok mindent zúdítottál most rám ahhoz, hogy ésszerű döntést tudjak hozni. Szükségem van arra, hogy négy fal között mérlegelhessek mindent. Annyit ígérhetek csak most meg, hogy nem foglak cserben hagyni. Akkor sem, ha a nagyszabású tervekből végül nem lesz semmi.
*A lány az ajtó felé pillant, lassan távozni készül, de egyszerre akar menekülni és maradni még. Valamiért úgy érzi magát Orthus mellett, mint egykoron édesapja mellett. Issza a szavait és rengeteget tanul tőle. Függetlenül a származásuk közti különbségektől, felnéz rá.*
- Köszönök szépen mindent, és jelentkezni fogok, ha meghoztam a döntésemet. A jótékonykodás viszont a közös jövőnktől függetlenül tetszik. Ha nem csak miattam tennéd meg, abban szívesen segítek attól függően, hogy végül mi lesz kettőnkkel.
*Valamiért úgy beszél kettejükről, mintha egy pár lennének, pedig valószínű, hogy ennél messzebb nem is lehetnének most ettől.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-07 23:43:26
Üzenet elküldve: 2024-02-07 23:43:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Örömmel és elégedettséggel hallgatja, hogy Alenia egyetért az elképzeléseivel.
Aztán a leány kissé félénken belekezd abba, hogy lenne egy alternatívája. Ez - bár nem mutatja semmi jelét - bosszantja Orthust. Nem válaszol rögtön.*
- Nos, ha csak szeretetre vágysz, azt a nagyság felé vezető úton nehezen kapod meg. Ha mégis eléred, akkor se maradéktalanul: sokan fogják imába foglalni a neved, de éppúgy sok irigyed is lesz. És gáncsolóid szintúgy. Talán vidékre vonulva mindezzel nem kell szembesülnöd.
Ugyanakkor mérlegre kell tenned azt is, hogy olyan lehetőség kapujában állsz, amely ritkán adódik. Élted hosszú lesz, azonban kérdés, hogy lesz-e benne valaha még egy olyan alkalom, amikor családi neved státuszát helyreállíthatod. Igen, ha a visszavonulás mellett döntesz, a Sayqueves név jelentősége a múlt ködébe vész. És ha sok-sok év múlva, amikor én talán már nem is élek, te rájössz, hogy mégse kellett volna ezt hagynod, már nem lesz lehetőséged megtenni azt, amit most még igen. A világtól elvonulni azonban még bőven lesz alkalmad.
*vázolja fel.*
- Néped mércéjével mérve még ifjú hölgy vagy. Sok-sok esztendő áll még előtted. Ez nem az öregkor, amikor már elvonulunk. Még ég benned a tűz, az ambíció, a becsvágy. Ezt valami vidéki birtokon nem lehet csillapítani.
*rövid szünetet tart, időt adva Aleniának, hogy megfontolja a szavait.*
- De az én utam munkával teli, és konfliktusokkal. Becsvágyad tüzét táplálnod kell, hogy legyen, amit átsegít a megpróbáltatásokon, amik mindenképpen eljönnek majd. Hogy képes légy a nehezebb utat választani, tudnod kell, miért teszed. Emlékeztesd magad, ha kell.
Olyan nincs, hogy valami nem megy. Lehet hogy nem fog menni elsőre. Lehet, hogy nehézkesen fog menni később. De menni fog. A kérdés inkább az: mi lesz, ha rájössz, hogy mégse ezt akarod. Nos, akkor még mindig visszavonulhatsz. De ha túl fiatalon teszed, hosszú-hosszú éveid lesznek bánni a döntésedet.
*zárja le végül az okfejtését, majd várakozón néz Aleniára. Bár nyilván előfordulhat, hogy a lánynak időre lesz szüksége, hogy átgondolja a sorsát.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Örömmel és elégedettséggel hallgatja, hogy Alenia egyetért az elképzeléseivel.
Aztán a leány kissé félénken belekezd abba, hogy lenne egy alternatívája. Ez - bár nem mutatja semmi jelét - bosszantja Orthust. Nem válaszol rögtön.*
- Nos, ha csak szeretetre vágysz, azt a nagyság felé vezető úton nehezen kapod meg. Ha mégis eléred, akkor se maradéktalanul: sokan fogják imába foglalni a neved, de éppúgy sok irigyed is lesz. És gáncsolóid szintúgy. Talán vidékre vonulva mindezzel nem kell szembesülnöd.
Ugyanakkor mérlegre kell tenned azt is, hogy olyan lehetőség kapujában állsz, amely ritkán adódik. Élted hosszú lesz, azonban kérdés, hogy lesz-e benne valaha még egy olyan alkalom, amikor családi neved státuszát helyreállíthatod. Igen, ha a visszavonulás mellett döntesz, a Sayqueves név jelentősége a múlt ködébe vész. És ha sok-sok év múlva, amikor én talán már nem is élek, te rájössz, hogy mégse kellett volna ezt hagynod, már nem lesz lehetőséged megtenni azt, amit most még igen. A világtól elvonulni azonban még bőven lesz alkalmad.
*vázolja fel.*
- Néped mércéjével mérve még ifjú hölgy vagy. Sok-sok esztendő áll még előtted. Ez nem az öregkor, amikor már elvonulunk. Még ég benned a tűz, az ambíció, a becsvágy. Ezt valami vidéki birtokon nem lehet csillapítani.
*rövid szünetet tart, időt adva Aleniának, hogy megfontolja a szavait.*
- De az én utam munkával teli, és konfliktusokkal. Becsvágyad tüzét táplálnod kell, hogy legyen, amit átsegít a megpróbáltatásokon, amik mindenképpen eljönnek majd. Hogy képes légy a nehezebb utat választani, tudnod kell, miért teszed. Emlékeztesd magad, ha kell.
Olyan nincs, hogy valami nem megy. Lehet hogy nem fog menni elsőre. Lehet, hogy nehézkesen fog menni később. De menni fog. A kérdés inkább az: mi lesz, ha rájössz, hogy mégse ezt akarod. Nos, akkor még mindig visszavonulhatsz. De ha túl fiatalon teszed, hosszú-hosszú éveid lesznek bánni a döntésedet.
*zárja le végül az okfejtését, majd várakozón néz Aleniára. Bár nyilván előfordulhat, hogy a lánynak időre lesz szüksége, hogy átgondolja a sorsát.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-07 18:19:57
Üzenet elküldve: 2024-02-07 18:19:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Továbbra sem tud, és nem is akar vitatkozni Orthus okfejtésével, mert az egyszerűen hibátlan. A beszélgetés irányítása teljes mértékben a férfié, Alenia csak néha bólogat, és hozzáfűz néhány helyeslő szót.*
- Nem értem, hogy tudtad ezt ilyen jól kitalálni ennyire rövid idő alatt úgy, hogy nem is tudtad, igazából mit akarok kérni tőled. Vagy neked már régóta hasonló terveid vannak, csak nem találtad még meg hozzá a megfelelő partnert? Nos, örömmel lennék ez a partner én, csak van itt valami, amiről még tudnod kell. Egy döntés, egy másik lehetőség, amit szintén választhatok.
*Kissé félénken, de komolyan néz Orthusra. Nem tudja, mit szólna hozzá a férfi, ha kihátrálna a dologból, így jobb még most az elején tisztázni mindent. Nem akar ő sem hazudni, sem az orránál fogva vezetni senkit.*
- A barátaimnak van egy másik otthonuk, vidéken. Természetesen felajánlották nekem, hogy velük menjek oda. Ez azzal járna, hogy a nemesi életemet teljesen feladom, elfeledem a múltat és valami újat kezdek. Mérlegelnem kell, hogy számomra a te ajánlatod vagy az övék a jobb.
Az egyik esetben rengeteg munka, erőfeszítés vár rám, de a végén sokkal nagyobbat nyerhetek vele és visszaszerezhetem a régi életemet, a másik esetben pedig újrakezdhetnék mindent, nyugodtan élhetnék, de azzal a Sayqueves név valószínűleg örökre feledésbe merül.
*Egyértelműnek tűnik a döntés az elmondottak alapján, de annyira mégsem az, legalábbis a lány kifejezetten bizonytalan.*
- Tudod, én csak arra vágyom, hogy szeressenek, de néha rám törnek az afféle ambíciók, mint ami miatt téged is megkerestelek. Mindegy is… igazából csak azt szeretném tudni, ha vállalom a feltételeidet, és azt mondom, vágjunk bele, mi fog történni, ha közben kiderül, hogy nekem ez mégsem megy?
*Kissé gyámoltalanná válik most, mintha még csak egy kislány volna, aki fél a következményektől. Valahol ez igaz is, hisz komoly szerepe még soha semmiben nem volt, teljesen új számára ez a terep. Annyira nehéz ez az egész. Szeretne a barátaival lenni, de szeretne újra nemes is lenni. Segíteni is szeretne a város lakóin, de arra is vágyik, hogy mindenki eltakarodjon a házából, akit nem illet meg, hogy ott lakjon.
Kérdően pillant fel Orthusra, hogy vajon ebben a helyzetben is utat tud-e neki mutatni?*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Továbbra sem tud, és nem is akar vitatkozni Orthus okfejtésével, mert az egyszerűen hibátlan. A beszélgetés irányítása teljes mértékben a férfié, Alenia csak néha bólogat, és hozzáfűz néhány helyeslő szót.*
- Nem értem, hogy tudtad ezt ilyen jól kitalálni ennyire rövid idő alatt úgy, hogy nem is tudtad, igazából mit akarok kérni tőled. Vagy neked már régóta hasonló terveid vannak, csak nem találtad még meg hozzá a megfelelő partnert? Nos, örömmel lennék ez a partner én, csak van itt valami, amiről még tudnod kell. Egy döntés, egy másik lehetőség, amit szintén választhatok.
*Kissé félénken, de komolyan néz Orthusra. Nem tudja, mit szólna hozzá a férfi, ha kihátrálna a dologból, így jobb még most az elején tisztázni mindent. Nem akar ő sem hazudni, sem az orránál fogva vezetni senkit.*
- A barátaimnak van egy másik otthonuk, vidéken. Természetesen felajánlották nekem, hogy velük menjek oda. Ez azzal járna, hogy a nemesi életemet teljesen feladom, elfeledem a múltat és valami újat kezdek. Mérlegelnem kell, hogy számomra a te ajánlatod vagy az övék a jobb.
Az egyik esetben rengeteg munka, erőfeszítés vár rám, de a végén sokkal nagyobbat nyerhetek vele és visszaszerezhetem a régi életemet, a másik esetben pedig újrakezdhetnék mindent, nyugodtan élhetnék, de azzal a Sayqueves név valószínűleg örökre feledésbe merül.
*Egyértelműnek tűnik a döntés az elmondottak alapján, de annyira mégsem az, legalábbis a lány kifejezetten bizonytalan.*
- Tudod, én csak arra vágyom, hogy szeressenek, de néha rám törnek az afféle ambíciók, mint ami miatt téged is megkerestelek. Mindegy is… igazából csak azt szeretném tudni, ha vállalom a feltételeidet, és azt mondom, vágjunk bele, mi fog történni, ha közben kiderül, hogy nekem ez mégsem megy?
*Kissé gyámoltalanná válik most, mintha még csak egy kislány volna, aki fél a következményektől. Valahol ez igaz is, hisz komoly szerepe még soha semmiben nem volt, teljesen új számára ez a terep. Annyira nehéz ez az egész. Szeretne a barátaival lenni, de szeretne újra nemes is lenni. Segíteni is szeretne a város lakóin, de arra is vágyik, hogy mindenki eltakarodjon a házából, akit nem illet meg, hogy ott lakjon.
Kérdően pillant fel Orthusra, hogy vajon ebben a helyzetben is utat tud-e neki mutatni?*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-06 19:41:01
Üzenet elküldve: 2024-02-06 19:41:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Biztosíthatlak, hogy a szépséged most is szemet gyönyörködtető, a tartásod pedig éppolyan nemesi, mint azelőtt.
*feleli, és még csak nem is hazudik igazán. Persze ő a saját szemszögéből nézi a dolgokat, és Alenia nemesi viselkedése, hűvös eleganciája számára nagyon is tetszetős. Más férfiaknak ez talán nem imponál, így ők a hiányzó karra is több figyelmet fordítanának. Ahogyan Orthus is figyelmen kívül hagyná a lányt, ha nem az lenne, aki. De tény az is, hogy ha karja hiányát ügyesen palástolja, Alenia szépsége egyébként most is sugárzó.
Ahogy a nő megfontolja és kielemzi a javaslatát, helyeslően bólogat.*
- Valahogy így. És miután saját otthonodban megoldottad ezt a jótékonykodást, másokról is gondoskodhatsz. Nemes cselekedeted következtében pénz és figyelem irányul majd a mostoha sorsú nemesi negyedre. Ezzel pedig megnő majd az igény arra, hogy a pompás kúriákat ne hagyjuk tovább zülleni. Idővel megjelenik majd az igény arra, hogy e negyed visszanyerje régi fényét. És ezzel együtt a szükség, hogy az ott menedékre lelőknek új menedéket találjanak. Ebből pedig fejlődés jön. Építkezés. És rengeteg, rengeteg üzlet.
*mutat rá, végigvezetve a vízióját, s a végén megenged magának egy halvány mosolyt. Évtizedes terveket vázol fel, melyek megvalósulását ő maga eséllyel meg se éli.
Alenia kérdésére így felel.*
- Miután te előállsz e javaslattal, én elsőként állok majd melléd lelkesen. Mivel neked bútorokra és hasznos holmikra van szükséged, érthető, hogy egy kereskedőt kerestél meg elsőnek. Egy olyat, akit a régi időkből ismerhetsz. S ha e kereskedő az ügyedet megismerve úgy dönt, hogy a haszonról lemondva és esetleg saját vagyonából is az ügyed mellé állva segít rajtad, akkor az a kereskedő nemes, és valamelyest osztozik a dicsőségben is. De csak másodsorban, hisz az ötletgazda lesz az, akit igazán megbecsül a nép. És szükséged lesz erre a megbecsülésre, mint pajzsra, mert otthonod most nem a legbiztonságosabb hely.
*vázolja fel az elképzelését.*
- Nekem nincs se szükségem, se igényem efféle figyelemre. Olyannyira nem, hogy később nagyon lelkesedéssel fogok további mecénásokat keresni az ügyednek, akik szintén részesülhetnek a diadalban, és persze a hasznosság és a jótékonykodás jóleső érzésében.
*fűzi tovább a gondolatmenetét. S hogy mindeközben ő milyen kapcsolatokat épít, milyen üzleteket köt, az már mellékes. Nem, Orthus korántsem olyan jámboran jóhiszemű. Nagyon is érdekelt a sikerben. Ettől még rosszhiszeműnek se kell tartani, hiszen az ő víziója a városnak is hasznos. Legalábbis ő annak látja.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Biztosíthatlak, hogy a szépséged most is szemet gyönyörködtető, a tartásod pedig éppolyan nemesi, mint azelőtt.
*feleli, és még csak nem is hazudik igazán. Persze ő a saját szemszögéből nézi a dolgokat, és Alenia nemesi viselkedése, hűvös eleganciája számára nagyon is tetszetős. Más férfiaknak ez talán nem imponál, így ők a hiányzó karra is több figyelmet fordítanának. Ahogyan Orthus is figyelmen kívül hagyná a lányt, ha nem az lenne, aki. De tény az is, hogy ha karja hiányát ügyesen palástolja, Alenia szépsége egyébként most is sugárzó.
Ahogy a nő megfontolja és kielemzi a javaslatát, helyeslően bólogat.*
- Valahogy így. És miután saját otthonodban megoldottad ezt a jótékonykodást, másokról is gondoskodhatsz. Nemes cselekedeted következtében pénz és figyelem irányul majd a mostoha sorsú nemesi negyedre. Ezzel pedig megnő majd az igény arra, hogy a pompás kúriákat ne hagyjuk tovább zülleni. Idővel megjelenik majd az igény arra, hogy e negyed visszanyerje régi fényét. És ezzel együtt a szükség, hogy az ott menedékre lelőknek új menedéket találjanak. Ebből pedig fejlődés jön. Építkezés. És rengeteg, rengeteg üzlet.
*mutat rá, végigvezetve a vízióját, s a végén megenged magának egy halvány mosolyt. Évtizedes terveket vázol fel, melyek megvalósulását ő maga eséllyel meg se éli.
Alenia kérdésére így felel.*
- Miután te előállsz e javaslattal, én elsőként állok majd melléd lelkesen. Mivel neked bútorokra és hasznos holmikra van szükséged, érthető, hogy egy kereskedőt kerestél meg elsőnek. Egy olyat, akit a régi időkből ismerhetsz. S ha e kereskedő az ügyedet megismerve úgy dönt, hogy a haszonról lemondva és esetleg saját vagyonából is az ügyed mellé állva segít rajtad, akkor az a kereskedő nemes, és valamelyest osztozik a dicsőségben is. De csak másodsorban, hisz az ötletgazda lesz az, akit igazán megbecsül a nép. És szükséged lesz erre a megbecsülésre, mint pajzsra, mert otthonod most nem a legbiztonságosabb hely.
*vázolja fel az elképzelését.*
- Nekem nincs se szükségem, se igényem efféle figyelemre. Olyannyira nem, hogy később nagyon lelkesedéssel fogok további mecénásokat keresni az ügyednek, akik szintén részesülhetnek a diadalban, és persze a hasznosság és a jótékonykodás jóleső érzésében.
*fűzi tovább a gondolatmenetét. S hogy mindeközben ő milyen kapcsolatokat épít, milyen üzleteket köt, az már mellékes. Nem, Orthus korántsem olyan jámboran jóhiszemű. Nagyon is érdekelt a sikerben. Ettől még rosszhiszeműnek se kell tartani, hiszen az ő víziója a városnak is hasznos. Legalábbis ő annak látja.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-06 19:18:51
Üzenet elküldve: 2024-02-06 19:18:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Elfogadom a bocsánatkérést, és te se haragudj, ha csalódást okoztam, de számomra még az elképzelés is borzalmas, hogy így maradjak, ha különben volna lehetőségem meggyógyulni. Tudod, én azért születtem, hogy szép legyek, egy hercegnő. Nos, jelen pillanatban ettől rettenetesen messze állok.
*Harcolni nem tud, a fegyverforgatáshoz egyáltalán nem ért, pedig néha már eljátszott a gondolattal, hogy meg kéne tanulnia, hogy legalább teljesen idegen ne legyen a kezében a kard, viszont eddig még nem jutott el. Így két dologgal emelkedhet ki az átlagosak közül, mégpedig az eszével és a szépségével. Fiatalon megvolt az előbbi, az elmúlt időszakban pedig az érzelmi és az általános intelligenciája is rengeteget fejlődött, de a szépségét elvesztette. Nem csoda, hogy olyannyira küzd érte, hogy visszakapja. Nagyon rosszul viseli, ha elvesznek tőle valamit, ami egyszer már az övé volt.*
- Támogassam azokat, akik egyébként befurakodtak az otthonomba…? Hogy megváltoztassuk a vélekedésüket a vagyonos személyekről, hogy lássák, jól járnak azzal, ha mellénk állnak. A város pedig azt fogja látni, hogy egykori nemesként nem haragszom senkire, hanem azon dolgozom, hogy Arthenior jobb hely legyen.
*Mondja ki hangosan az előnyöket, amikre valószínűleg Orthus maga is gondol az ötlettel kapcsolatban. Alenia most halvány mosolyra húzva a száját lelkesen bólint.*
- Tetszik az ötlet. Nagyon is tetszik, támogatom. Viszont ismét megkérdezem, te a háttérben akarsz maradni? Nem tartom illendőnek, hogy a te pénzeden nyújtott segítségért kapott elismerést teljes egészében én zsebeljem be.
*Pedig a legjobb döntés Alenia részéről valószínűleg ez volna. Kihasználni Orthus jóhiszeműségét, hogy újra fölé kerülhessen, utána pedig ő diktáljon, de Alenia se nem politikus, se nem jó üzletember, csak egy önjelölt hercegnő, így esze ágában sincs még gondolni sem az előbbi húzásra.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Elfogadom a bocsánatkérést, és te se haragudj, ha csalódást okoztam, de számomra még az elképzelés is borzalmas, hogy így maradjak, ha különben volna lehetőségem meggyógyulni. Tudod, én azért születtem, hogy szép legyek, egy hercegnő. Nos, jelen pillanatban ettől rettenetesen messze állok.
*Harcolni nem tud, a fegyverforgatáshoz egyáltalán nem ért, pedig néha már eljátszott a gondolattal, hogy meg kéne tanulnia, hogy legalább teljesen idegen ne legyen a kezében a kard, viszont eddig még nem jutott el. Így két dologgal emelkedhet ki az átlagosak közül, mégpedig az eszével és a szépségével. Fiatalon megvolt az előbbi, az elmúlt időszakban pedig az érzelmi és az általános intelligenciája is rengeteget fejlődött, de a szépségét elvesztette. Nem csoda, hogy olyannyira küzd érte, hogy visszakapja. Nagyon rosszul viseli, ha elvesznek tőle valamit, ami egyszer már az övé volt.*
- Támogassam azokat, akik egyébként befurakodtak az otthonomba…? Hogy megváltoztassuk a vélekedésüket a vagyonos személyekről, hogy lássák, jól járnak azzal, ha mellénk állnak. A város pedig azt fogja látni, hogy egykori nemesként nem haragszom senkire, hanem azon dolgozom, hogy Arthenior jobb hely legyen.
*Mondja ki hangosan az előnyöket, amikre valószínűleg Orthus maga is gondol az ötlettel kapcsolatban. Alenia most halvány mosolyra húzva a száját lelkesen bólint.*
- Tetszik az ötlet. Nagyon is tetszik, támogatom. Viszont ismét megkérdezem, te a háttérben akarsz maradni? Nem tartom illendőnek, hogy a te pénzeden nyújtott segítségért kapott elismerést teljes egészében én zsebeljem be.
*Pedig a legjobb döntés Alenia részéről valószínűleg ez volna. Kihasználni Orthus jóhiszeműségét, hogy újra fölé kerülhessen, utána pedig ő diktáljon, de Alenia se nem politikus, se nem jó üzletember, csak egy önjelölt hercegnő, így esze ágában sincs még gondolni sem az előbbi húzásra.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-05 21:56:08
Üzenet elküldve: 2024-02-05 21:56:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Hogy Alenia mennyire lesz engedelmes bábja Orthus terveinek és mennyire saját sorsa kovácsa, az őrajta múlik. A férfi így is, úgy is tartani fogja a szavát, hogy segítsen felemelni.
Javaslatára, hogy Alenia ne próbálja azonnal visszanyerni elvesztett karját, heves ellenállásba ütközik. Amit egyrészről természetesen megért. Másrészről viszont nem értékeli. Ő ugyan el nem szalasztaná a lehetőséget, hogy ilyen hasznos eszközzé alakítsa a veszteségét, főleg annak tudatában nem, hogy csak ideiglenesen kell azt elviselnie. Ebben máshogyan jár az agyuk, és Orthus jobban becsülte volna, ha a nemes leányzó is hasonlóképpen látta volna a dolgot, mint ő. Azonban könnyű ilyen ítéletet mondani úgy, hogy az embernek mind a két karja megvan, és a veszteséget legfeljebb elképzelni tudja. Ezért is nem fog többet érvelni az ötlete mellett, hanem tiszteletben tartja Alenia döntését.*
- Természetesen, akkor így is lesz. Kérlek, bocsásd meg modortalanságomat! Biztosíthatlak, hogy a támogatásomat továbbra is élvezed.
*siet leszögezni, majd így folytatja.*
- Kezdésnek mindjárt szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a Sayqueves kúria élhetőbb legyen. Neked és mindazoknak, akikkel egyelőre kényszerűségből osztozni vagy kénytelen otthonodon. Szerény, de hatásos eszközökkel, melyek megkönnyítik az életet, de melyek nem olyan értékesek, hogy tolvajok és haramiák céltáblájává tegyenek. Pokrócokra, egyszerű élelemre, olcsó ruhákra és hasonlókra gondolok, melyeket szétoszthatnál közöttük. Mondjuk, hogy olyan pénzből, amit egyetlen megmaradt ékszeredért kaptál.
*javasolja. Természetesen ilyen ékszer nincs, de a történet hihető lenne.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Hogy Alenia mennyire lesz engedelmes bábja Orthus terveinek és mennyire saját sorsa kovácsa, az őrajta múlik. A férfi így is, úgy is tartani fogja a szavát, hogy segítsen felemelni.
Javaslatára, hogy Alenia ne próbálja azonnal visszanyerni elvesztett karját, heves ellenállásba ütközik. Amit egyrészről természetesen megért. Másrészről viszont nem értékeli. Ő ugyan el nem szalasztaná a lehetőséget, hogy ilyen hasznos eszközzé alakítsa a veszteségét, főleg annak tudatában nem, hogy csak ideiglenesen kell azt elviselnie. Ebben máshogyan jár az agyuk, és Orthus jobban becsülte volna, ha a nemes leányzó is hasonlóképpen látta volna a dolgot, mint ő. Azonban könnyű ilyen ítéletet mondani úgy, hogy az embernek mind a két karja megvan, és a veszteséget legfeljebb elképzelni tudja. Ezért is nem fog többet érvelni az ötlete mellett, hanem tiszteletben tartja Alenia döntését.*
- Természetesen, akkor így is lesz. Kérlek, bocsásd meg modortalanságomat! Biztosíthatlak, hogy a támogatásomat továbbra is élvezed.
*siet leszögezni, majd így folytatja.*
- Kezdésnek mindjárt szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a Sayqueves kúria élhetőbb legyen. Neked és mindazoknak, akikkel egyelőre kényszerűségből osztozni vagy kénytelen otthonodon. Szerény, de hatásos eszközökkel, melyek megkönnyítik az életet, de melyek nem olyan értékesek, hogy tolvajok és haramiák céltáblájává tegyenek. Pokrócokra, egyszerű élelemre, olcsó ruhákra és hasonlókra gondolok, melyeket szétoszthatnál közöttük. Mondjuk, hogy olyan pénzből, amit egyetlen megmaradt ékszeredért kaptál.
*javasolja. Természetesen ilyen ékszer nincs, de a történet hihető lenne.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-05 17:01:37
Üzenet elküldve: 2024-02-05 17:01:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Azért lesz még mit pontosítaniuk az egyezségük részleteit illetően. Például azt, hogy Alenia biztosan nem lesz egy kirakatbábu, de egyelőre nem is érzi úgy, hogy ez lenne Orthus célja vele, viszont abban biztos, hogy hajlandó lesz kihasználni minden előnyt, ami abból származik, hogy egy egykori nemes kisasszonyt tudhat az oldalán.*
- Úgy hiszem, senki nem járt nálam rosszabbul. Még, akik meghaltak, azzal kis kegyesebb volt az istennő. Engem megkínoztak, tönkretettek, hogy később, visszatértemkor azzal szembesüljek, mindenemet elvesztettem, amim egykoron volt. Egy-két barátot leszámítva…
*Gondol többek között Luninarira. Mondjuk más nem is jut eszébe, aki örömmel fogadta volna, hogy visszajött, de az egy barát is több a semminél.*
- Szóval a lényeg, hogy teljesen egyetértek, amit mondtál. Eeyr istennő valamiért elvett tőlem mindent, valamiért megbüntetett engem, és én rá akarok jönni, hogy miért. Ha ez sikerül, akkor úgy érzem, visszakaphatom, ami engem illet.
*Aleniát inkább vezérli a vallás, a hangzatos tanok és a magasztos eszmék, mint a józan ész vagy a politikai hozzáértés. Mindenképp iránymutatásra lesz szüksége, ha komolyan gondolja a céljait, ezt Orthus is láthatja rajta.
A férfi ígérete hallatán megkönnyebbül, úgy érzi igazi szövetségesre talált a fiatal Morthimerben, de ezek egyelőre csak szavak. A valóság akkor derül ki, mikor tettekre kerül a sor. Na meg persze ő sem teljesen biztos benne, hogy mennyi akaratereje van szembe szállni a város jelenlegi vezetőivel és végig vinni a tervet. Még mindig ott van Szarvasliget, amit Luninari ajánlott fel neki. Egy nyugodt, egyszerű, de Aleniának talán túl egyszerű élet várhat ott rá, viszont szeretetben és békében. Nehéz döntés, az egyszer biztos.
Amiatt viszont valóban felettébb dühös lesz, hogy Orthus egyelőre azt támogatná, hogy kar nélkül maradjon. Így csonkán nem csak félkarúnak, de még egy fél élőlénynek sem érzi magát igazán.*
- Erről szó sem lehet! Nem fogsz engem szimbólumként mutogatni a pórnépnek. Rettenetesen kellemetlen volna. Nem, és nem! Még egyszer leszögezem, hogy amíg nem kaptam vissza a karomat, nem állok semminek az élére.
*Kicsit talán a kelleténél hisztisebbé válik, de számára lélektani kérdés a karja visszaszerzése. Ő nem egy megbűnhődött, megtépázott nemes élő példája akar lenni, hanem egy olyané, akit szinte kivégeztek, mégis ereje teljében, a megpróbáltatások után mit sem gyengülve, csodaszép hercegnőként tért vissza egykori otthonába.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Azért lesz még mit pontosítaniuk az egyezségük részleteit illetően. Például azt, hogy Alenia biztosan nem lesz egy kirakatbábu, de egyelőre nem is érzi úgy, hogy ez lenne Orthus célja vele, viszont abban biztos, hogy hajlandó lesz kihasználni minden előnyt, ami abból származik, hogy egy egykori nemes kisasszonyt tudhat az oldalán.*
- Úgy hiszem, senki nem járt nálam rosszabbul. Még, akik meghaltak, azzal kis kegyesebb volt az istennő. Engem megkínoztak, tönkretettek, hogy később, visszatértemkor azzal szembesüljek, mindenemet elvesztettem, amim egykoron volt. Egy-két barátot leszámítva…
*Gondol többek között Luninarira. Mondjuk más nem is jut eszébe, aki örömmel fogadta volna, hogy visszajött, de az egy barát is több a semminél.*
- Szóval a lényeg, hogy teljesen egyetértek, amit mondtál. Eeyr istennő valamiért elvett tőlem mindent, valamiért megbüntetett engem, és én rá akarok jönni, hogy miért. Ha ez sikerül, akkor úgy érzem, visszakaphatom, ami engem illet.
*Aleniát inkább vezérli a vallás, a hangzatos tanok és a magasztos eszmék, mint a józan ész vagy a politikai hozzáértés. Mindenképp iránymutatásra lesz szüksége, ha komolyan gondolja a céljait, ezt Orthus is láthatja rajta.
A férfi ígérete hallatán megkönnyebbül, úgy érzi igazi szövetségesre talált a fiatal Morthimerben, de ezek egyelőre csak szavak. A valóság akkor derül ki, mikor tettekre kerül a sor. Na meg persze ő sem teljesen biztos benne, hogy mennyi akaratereje van szembe szállni a város jelenlegi vezetőivel és végig vinni a tervet. Még mindig ott van Szarvasliget, amit Luninari ajánlott fel neki. Egy nyugodt, egyszerű, de Aleniának talán túl egyszerű élet várhat ott rá, viszont szeretetben és békében. Nehéz döntés, az egyszer biztos.
Amiatt viszont valóban felettébb dühös lesz, hogy Orthus egyelőre azt támogatná, hogy kar nélkül maradjon. Így csonkán nem csak félkarúnak, de még egy fél élőlénynek sem érzi magát igazán.*
- Erről szó sem lehet! Nem fogsz engem szimbólumként mutogatni a pórnépnek. Rettenetesen kellemetlen volna. Nem, és nem! Még egyszer leszögezem, hogy amíg nem kaptam vissza a karomat, nem állok semminek az élére.
*Kicsit talán a kelleténél hisztisebbé válik, de számára lélektani kérdés a karja visszaszerzése. Ő nem egy megbűnhődött, megtépázott nemes élő példája akar lenni, hanem egy olyané, akit szinte kivégeztek, mégis ereje teljében, a megpróbáltatások után mit sem gyengülve, csodaszép hercegnőként tért vissza egykori otthonába.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-03 12:02:43
Üzenet elküldve: 2024-02-03 12:02:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Határozott bólintással jelzi egyetértését. Meggyőződése, hogy egyesek vezetésre, mások követésre születtek. Talán csak abban gondolkodik másképp, hogy ez a fajta vezetői készség nem örökletes. És ezzel voltaképpen a nemesség teljes létjogosultságát kérdőjelezi meg. Hiszen minden nemesi dinasztia egyvalakivel kezdődött, aki rátermett volt, kitartó, és elég szerencsés ahhoz, hogy erőfeszítéseit siker és megbecsülés koronázza. De mivé vált a nemesség idővel? Menthetetlenül olyanok gyülekezetévé, akik önnön nagyságuk illúziójában élve vajmi keveset birtokoltak dicső ősük erényeiből. És épp azért, mert saját nagyságukban kellett hinniük, közöttük kevesebb esélye volt bárkinek is megmutatni a rátermettségét. Hiszen minek rátermettnek lenni, vagy azzá válni, ha már veleszületett előjogod a hatalom és az erő?
A Morthimerek minden generációjának a fejébe kell verni, hogy a kiválóságért újra és újra meg kell küzdeni. Különben, akármilyen magasra is jut e dinasztia, előbb-utóbb ők is elbuknak majd.
Ahogy Alenia levezeti a szavait, lassan bólint, majd így felel.*
- Valahogy így. Teljesen nem kívánok a háttérbe szorulni. Inkább az lennék, aki elsőként áll egy jó ügy mellé, és támogatná annak képviselőjét. A néplélek furcsán működik. A lázadás idején a megmaradásunkat annak köszönhettük, hogy nem vagyunk nemesek. De a köznép attól még nem kedvelt minket, újgazdagokat. Most pedig éppen az hiányzik a szimpátiájukhoz, amiért egykor felkoncoltak volna: a nemesi múlt. A nép most már bizonyos nosztalgiával tekint a nemesekre. Úgy érzik, megleckéztettek benneteket, és aki megtanulta a leckét, azt nem bántják többé. Ugyanakkor még mindig ti képviselitek a régi szép időket, amikor Arthenior nagy volt és erős, biztonságosabb, gazdagabb és szebb mint most. Tehát helyénvaló, hogy egy a poklot megjárt nemes térjen vissza. Olyasvalaki, aki ráadásul nem is a lázadásnak köszönheti a szenvedéseit. Hiszen te nem voltál itt a lázadás idején.
*fejti ki. Igaz, nagyon keveset tud arról, hogy mi is történt a nővel, de Alenia Cirenhille Sayqueves hiánya a társaságban már akkor is feltűnt az embereknek, és ez bizony még a lázadás előtt történt.
Végül Alenia döntésre jut. És ahogy kifejti a férfi és nő szerepét, Orthus pókerarcán átsejlik egyfajta döbbent felismerés. Ő éppen csak eljátszadozott a gondolattal, hogy esetleg Aleniát kellene nőül vennie. De a nő szavai felértek egy házassági ajánlattal. És így Orthus is "remélhet".
Végül, diplomatikusan csak ennyit felel.*
- Ha eljön az ideje, együtt emelkedünk fel...
~ ... vagy bukunk el ... ~
*teszi hozzá gondolatban*
- ... erről biztosíthatlak.
*Alenia utolsó szavai teljesen érthetőek és ésszerűek, Orthus mégis máshogy véli. Nem is szólal meg azonnal, aztán pedig egy kelletlen sóhajt enged ki, mielőtt megszólal.*
- Tudom, hogy amit most mondani fogok, esetleg felháborít majd. És teljesen megértem, hogy figyelmen kívül hagyod. Fogalmam sincs, mekkora szenvedés lehetett elszenvedni ezt a veszteséget, és hogy milyen vele élni.
Mégis azt javaslom, ne kérd vissza az istennőtől, amit elvettek tőled! Még ne. Szenvedésednek, veszteségednek olyan jele ez, amit mindenki, szegény és gazdag is átérez. Hiányzó karod annak a szimbóluma, hogy sokat veszítettél és nehéz dolgokon mentél keresztül. S ha most mégis itt vagy, és kiállsz mindenki elé, az az erődet mutatja. Azt javaslom, fogd ezt a veszteséged, és legyen ez a legerősebb fegyvered! A nép együtt fog érezni veled, átérzi majd a szenvedésed és tisztelni fogja az erőt, amivel talpra álltál.
És ha már elnyerted az emberek támogatását, szimpátiáját, együtt fognak örvendezni veled, amikor visszakapod, amit elvettek tőled. Akkor a kéz, amelyet visszakaptál, a remény szimbólumává válhat.
*fejti ki. Afelől nincs kétsége, hogy ő így tenne a nő helyében. Ha maga Orthus lenne félkarú, annak nem lenne ilyen hatása. Sok férfi csonka. Harctól, betegségtől, balesettől gyakran odavész egy kézfej, egy láb. Ám egy ilyen gyönyörű és élete teljében lévő leányt csonkán látni, abban van valami felkavaró.
Miután kifejtette az érveit, elhallgat. Sejti, hogy olyat mondott most, amitől felkavarodott a nő gyomra. A jó ég tudja, mióta reménykedett abban, hogy újra ép lehet és nem kell ezzel a bélyeggel élnie. Erre valaki most azt javasolja neki, hogy éljen tovább vele.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.03 12:03:11
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Határozott bólintással jelzi egyetértését. Meggyőződése, hogy egyesek vezetésre, mások követésre születtek. Talán csak abban gondolkodik másképp, hogy ez a fajta vezetői készség nem örökletes. És ezzel voltaképpen a nemesség teljes létjogosultságát kérdőjelezi meg. Hiszen minden nemesi dinasztia egyvalakivel kezdődött, aki rátermett volt, kitartó, és elég szerencsés ahhoz, hogy erőfeszítéseit siker és megbecsülés koronázza. De mivé vált a nemesség idővel? Menthetetlenül olyanok gyülekezetévé, akik önnön nagyságuk illúziójában élve vajmi keveset birtokoltak dicső ősük erényeiből. És épp azért, mert saját nagyságukban kellett hinniük, közöttük kevesebb esélye volt bárkinek is megmutatni a rátermettségét. Hiszen minek rátermettnek lenni, vagy azzá válni, ha már veleszületett előjogod a hatalom és az erő?
A Morthimerek minden generációjának a fejébe kell verni, hogy a kiválóságért újra és újra meg kell küzdeni. Különben, akármilyen magasra is jut e dinasztia, előbb-utóbb ők is elbuknak majd.
Ahogy Alenia levezeti a szavait, lassan bólint, majd így felel.*
- Valahogy így. Teljesen nem kívánok a háttérbe szorulni. Inkább az lennék, aki elsőként áll egy jó ügy mellé, és támogatná annak képviselőjét. A néplélek furcsán működik. A lázadás idején a megmaradásunkat annak köszönhettük, hogy nem vagyunk nemesek. De a köznép attól még nem kedvelt minket, újgazdagokat. Most pedig éppen az hiányzik a szimpátiájukhoz, amiért egykor felkoncoltak volna: a nemesi múlt. A nép most már bizonyos nosztalgiával tekint a nemesekre. Úgy érzik, megleckéztettek benneteket, és aki megtanulta a leckét, azt nem bántják többé. Ugyanakkor még mindig ti képviselitek a régi szép időket, amikor Arthenior nagy volt és erős, biztonságosabb, gazdagabb és szebb mint most. Tehát helyénvaló, hogy egy a poklot megjárt nemes térjen vissza. Olyasvalaki, aki ráadásul nem is a lázadásnak köszönheti a szenvedéseit. Hiszen te nem voltál itt a lázadás idején.
*fejti ki. Igaz, nagyon keveset tud arról, hogy mi is történt a nővel, de Alenia Cirenhille Sayqueves hiánya a társaságban már akkor is feltűnt az embereknek, és ez bizony még a lázadás előtt történt.
Végül Alenia döntésre jut. És ahogy kifejti a férfi és nő szerepét, Orthus pókerarcán átsejlik egyfajta döbbent felismerés. Ő éppen csak eljátszadozott a gondolattal, hogy esetleg Aleniát kellene nőül vennie. De a nő szavai felértek egy házassági ajánlattal. És így Orthus is "remélhet".
Végül, diplomatikusan csak ennyit felel.*
- Ha eljön az ideje, együtt emelkedünk fel...
~ ... vagy bukunk el ... ~
*teszi hozzá gondolatban*
- ... erről biztosíthatlak.
*Alenia utolsó szavai teljesen érthetőek és ésszerűek, Orthus mégis máshogy véli. Nem is szólal meg azonnal, aztán pedig egy kelletlen sóhajt enged ki, mielőtt megszólal.*
- Tudom, hogy amit most mondani fogok, esetleg felháborít majd. És teljesen megértem, hogy figyelmen kívül hagyod. Fogalmam sincs, mekkora szenvedés lehetett elszenvedni ezt a veszteséget, és hogy milyen vele élni.
Mégis azt javaslom, ne kérd vissza az istennőtől, amit elvettek tőled! Még ne. Szenvedésednek, veszteségednek olyan jele ez, amit mindenki, szegény és gazdag is átérez. Hiányzó karod annak a szimbóluma, hogy sokat veszítettél és nehéz dolgokon mentél keresztül. S ha most mégis itt vagy, és kiállsz mindenki elé, az az erődet mutatja. Azt javaslom, fogd ezt a veszteséged, és legyen ez a legerősebb fegyvered! A nép együtt fog érezni veled, átérzi majd a szenvedésed és tisztelni fogja az erőt, amivel talpra álltál.
És ha már elnyerted az emberek támogatását, szimpátiáját, együtt fognak örvendezni veled, amikor visszakapod, amit elvettek tőled. Akkor a kéz, amelyet visszakaptál, a remény szimbólumává válhat.
*fejti ki. Afelől nincs kétsége, hogy ő így tenne a nő helyében. Ha maga Orthus lenne félkarú, annak nem lenne ilyen hatása. Sok férfi csonka. Harctól, betegségtől, balesettől gyakran odavész egy kézfej, egy láb. Ám egy ilyen gyönyörű és élete teljében lévő leányt csonkán látni, abban van valami felkavaró.
Miután kifejtette az érveit, elhallgat. Sejti, hogy olyat mondott most, amitől felkavarodott a nő gyomra. A jó ég tudja, mióta reménykedett abban, hogy újra ép lehet és nem kell ezzel a bélyeggel élnie. Erre valaki most azt javasolja neki, hogy éljen tovább vele.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.03 12:03:11
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-03 10:32:17
Üzenet elküldve: 2024-02-03 10:32:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Apró mosoly húzódik a szájára Orthus fogalmazása hallatán. Milyen szép és erős szavak ezek, melyek valós ambíciókra és eltökéltségre utalnak.*
- Kontroll nélkül pedig semmi sem működik sokáig. Bármennyire sokszor merül fel, és bármennyire is szeretnék sokan azok közül, akiknek kicsúszott a kezeik közül a saját életük irányítása, az anarchia nem tartható fenn hosszú távon. Rá fognak erre jönni a tanácstagok is, csak talán egy kis segítségre van szükségük, hogy valaki rávezesse őket.
*Egészíti ki a férfi szavait, miközben kezdi megérteni, mi is lehet a saját szerepe abban, hogy Orthus közreműködésével valamilyen szinten újjáépítsék egy befolyásos társadalmi csoport létezését és vele együtt a kontrollt, kiszámíthatóságot a városban, amiért cserébe ők biztonságot, alapvető jólétet és szükség esetén támogatást adhatnak az itt élő polgároknak.*
- Szóval azt akarod, hogy míg te a háttérből irányítod az eseményeket, én pedig legyek a szóvivőd, aki kiáll a nép elé, és rendezvények, előadások, beszédek, különböző események élén megmutatom a városnak, hogy miért kell a mi ügyünk mellé állniuk?
*A részéről érthető ez az elvárás. Egy egykori főnemes, aki ráadásul nő, és sok mindenen ment keresztül, sokkal inkább való a kirakatba, ha el akarják érni, hogy egy olyan eszmét kövessen a nép, ami sokaknak lehet szimpatikus, de legalább annyiakban kelthet ellenszenvet is, mint egy felemelkedésre vágyó, marcona férfi. Nem tud vitatkozni az elképzeléssel, maga is úgy gondolja, hogy ő a legalkalmasabb erre a szerepre.*
- Azt hiszem, meggyőztél. Egy dolgot viszont mindenképp szögezzünk le, mielőtt bármire igent mondok. Hangzatos szavak, miszerint az új gazdagok élén te akarsz állni. Ebben nem is látok semmi problémát, ugyanis a vezetés egy férfi feladata, míg a diplomácia a mellette álló nőé. Én vállalom a nőre háruló szerepet, de csak akkor, ha valóban együtt osztozunk majd a sikereken, és nem te aratod le az összes babért. Ha ezt megígéred, akkor én biztosítalak arról, ha sikerrel járunk, a Sayqueves és a Morthimer család a jövőben egyenrangú félként tekint majd egymásra, és bármikor számíthattok a támogatásunkra.
*Az részletkérdés, hogy a Sayqueves család szülei halálát és bátyja eltűnését követően jelenleg nagyjából csak Aleniát jelenti. Azt sem hangsúlyozza, hogy a férfi mellett álló nő szerepében általában valóban a feleség áll. Azért nem akar most még erre gondolni, mert az ő szenvedése pont egy kényszerített érdekházasság kierőszakolása miatt kezdődött.*
- Mindenesetre, mielőtt bármilyen nagyszabású tervbe kezdünk, előtte saját magamat kell rendbe hoznom. Nem véletlenül hívtalak a templomba. Az istennő kegyes hozzám, és tudom, hogy ha elég hűséges vagyok hozzá, megadja a módját, hogy visszakapjam a karomat.
*Mert az is tény, hogy egy a legszebb formájában lévő, gyönyörű, elegáns hölgy sokkal jobban mutatna a nagyközönség előtt, mint egy félkarú, a lázadás következményeképp tönkretett, megtört és megkínzott, egykori önmagára egyáltalán nem hasonlító lány.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.03 10:33:15
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Apró mosoly húzódik a szájára Orthus fogalmazása hallatán. Milyen szép és erős szavak ezek, melyek valós ambíciókra és eltökéltségre utalnak.*
- Kontroll nélkül pedig semmi sem működik sokáig. Bármennyire sokszor merül fel, és bármennyire is szeretnék sokan azok közül, akiknek kicsúszott a kezeik közül a saját életük irányítása, az anarchia nem tartható fenn hosszú távon. Rá fognak erre jönni a tanácstagok is, csak talán egy kis segítségre van szükségük, hogy valaki rávezesse őket.
*Egészíti ki a férfi szavait, miközben kezdi megérteni, mi is lehet a saját szerepe abban, hogy Orthus közreműködésével valamilyen szinten újjáépítsék egy befolyásos társadalmi csoport létezését és vele együtt a kontrollt, kiszámíthatóságot a városban, amiért cserébe ők biztonságot, alapvető jólétet és szükség esetén támogatást adhatnak az itt élő polgároknak.*
- Szóval azt akarod, hogy míg te a háttérből irányítod az eseményeket, én pedig legyek a szóvivőd, aki kiáll a nép elé, és rendezvények, előadások, beszédek, különböző események élén megmutatom a városnak, hogy miért kell a mi ügyünk mellé állniuk?
*A részéről érthető ez az elvárás. Egy egykori főnemes, aki ráadásul nő, és sok mindenen ment keresztül, sokkal inkább való a kirakatba, ha el akarják érni, hogy egy olyan eszmét kövessen a nép, ami sokaknak lehet szimpatikus, de legalább annyiakban kelthet ellenszenvet is, mint egy felemelkedésre vágyó, marcona férfi. Nem tud vitatkozni az elképzeléssel, maga is úgy gondolja, hogy ő a legalkalmasabb erre a szerepre.*
- Azt hiszem, meggyőztél. Egy dolgot viszont mindenképp szögezzünk le, mielőtt bármire igent mondok. Hangzatos szavak, miszerint az új gazdagok élén te akarsz állni. Ebben nem is látok semmi problémát, ugyanis a vezetés egy férfi feladata, míg a diplomácia a mellette álló nőé. Én vállalom a nőre háruló szerepet, de csak akkor, ha valóban együtt osztozunk majd a sikereken, és nem te aratod le az összes babért. Ha ezt megígéred, akkor én biztosítalak arról, ha sikerrel járunk, a Sayqueves és a Morthimer család a jövőben egyenrangú félként tekint majd egymásra, és bármikor számíthattok a támogatásunkra.
*Az részletkérdés, hogy a Sayqueves család szülei halálát és bátyja eltűnését követően jelenleg nagyjából csak Aleniát jelenti. Azt sem hangsúlyozza, hogy a férfi mellett álló nő szerepében általában valóban a feleség áll. Azért nem akar most még erre gondolni, mert az ő szenvedése pont egy kényszerített érdekházasság kierőszakolása miatt kezdődött.*
- Mindenesetre, mielőtt bármilyen nagyszabású tervbe kezdünk, előtte saját magamat kell rendbe hoznom. Nem véletlenül hívtalak a templomba. Az istennő kegyes hozzám, és tudom, hogy ha elég hűséges vagyok hozzá, megadja a módját, hogy visszakapjam a karomat.
*Mert az is tény, hogy egy a legszebb formájában lévő, gyönyörű, elegáns hölgy sokkal jobban mutatna a nagyközönség előtt, mint egy félkarú, a lázadás következményeképp tönkretett, megtört és megkínzott, egykori önmagára egyáltalán nem hasonlító lány.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.03 10:33:15
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-01 21:28:41
Üzenet elküldve: 2024-02-01 21:28:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Megértőn bólogat. Bár az ő családja javarészt megúszta a dúlást, így otthona se veszett oda. De a nemesi negyed elvesztése neki is fájdalmas. Oly sok időt töltött ott, a pompázatos kúriák között, együtt tervezgetve atyjával, hogyan fogják áttenni oda a rezidenciájukat majd egyszer.
Alenia későbbi szavaival a műveltségről szintén egyetért, habár úgy érzi, kicsit a nemesi öntudat is visszacseng e szavakból. Ő azonban ezen a legkevésbé sincs meglepődve. Szinte már-már kellemesen nosztalgikus érzés lesz úrrá rajta a művelt nemesek előbbrevalóságának okfejtése hallatán. Ami persze igaz is, csak figyelmen kívül hagyja a művelt, de közrendű népeket.*
- Így van. Az életen és a vagyonon túl a város valami nagyon fontosat elveszített akkor: a kontrollt. És vele együtt a kiszámíthatóságot, biztonságérzetet, következetességet is. Ezeket újra kell építenünk a régi nemesi negyen romjain, és a káosz ügynökeinek csontjain.
*feleli, és bár szavai kissé teátrálisak, de a hangneme továbbra is higgadt és nyugodt, indulatmentes.
Az újabb kérdésre aztán így felel.*
- Bált, vagy előadások sorát. Idővel jótékonysági rendezvényt, bizonyítandó, hogy mennyire megérintett azoknak a szerencsétleneknek a sorsa, akikkel most osztozol az otthonodon.
*fejti ki mindezt tárgyilagos hangon, mindenféle gúny nélkül, de már ajánlva a megfelelő megközelítést, ami a város népének és a tanácsnak is a szívéhez szólhat.
Az utolsó kérdésre halvány mosoly dereng fel a szája szegletében.*
- Nekem most első sorban szövetségesekre van szükségem. Fent és lent. A legjobb pozícióban vagyok ahhoz, hogy az új gazdag réteg élére álljak, és oda is fogok kerülni. S hogy ezt a rétegek kik alkotják velem, és mennyire számíthatunk egymásra a jövőben, az nagyon sokat számít. Megteszem, amit megtehetek azért, hogy felemeljelek a téged megillető helyre. Cserébe nem kívánok mást, mint emlékezz erre, és ha majd megteheted, segítsd te is az én utamat. Vagy ha nem az enyémet, majd valamelyik későbbi Morthimerét.
*teszi hozzá. Hiszen Alenia igencsak hosszú életnek néz elébe, szemben Orthusszal, akinek így negyvenesen valószínűleg kevesebb van hátra, mint amennyit már megélt. De apja idejekorán belé nevelte, hogy önnön életén túl is lásson és tervezzen. Ő dinasztiát épít.
Egy pillanatra még az is átfut az agyán, hogy talán éppen Aleniát kellene feleségül kérnie. De ezt egyelőre félreteszi. Nem biztos, hogy ez lenne a legjobb lépés, egyiküknek sem. Aleniának egy frigy most Orthusszal lerombolná az "imázsát", amit a neve hordoz. Azt sugallná, hogy a mélybe zuhant, ahol be kell érnie egy rangtalan, bár vagyonos emberférfival. És Orthusnak se feltétlenül lenne kedvező. Az más kérdés, hogy vonzónak találja Alenia szépségét és tartását, és még így, fél karral is kedvére való lenne. De az efféle ösztönöket félre lehet tenni a nagyobb érdekekért.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.01 21:30:53
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Megértőn bólogat. Bár az ő családja javarészt megúszta a dúlást, így otthona se veszett oda. De a nemesi negyed elvesztése neki is fájdalmas. Oly sok időt töltött ott, a pompázatos kúriák között, együtt tervezgetve atyjával, hogyan fogják áttenni oda a rezidenciájukat majd egyszer.
Alenia későbbi szavaival a műveltségről szintén egyetért, habár úgy érzi, kicsit a nemesi öntudat is visszacseng e szavakból. Ő azonban ezen a legkevésbé sincs meglepődve. Szinte már-már kellemesen nosztalgikus érzés lesz úrrá rajta a művelt nemesek előbbrevalóságának okfejtése hallatán. Ami persze igaz is, csak figyelmen kívül hagyja a művelt, de közrendű népeket.*
- Így van. Az életen és a vagyonon túl a város valami nagyon fontosat elveszített akkor: a kontrollt. És vele együtt a kiszámíthatóságot, biztonságérzetet, következetességet is. Ezeket újra kell építenünk a régi nemesi negyen romjain, és a káosz ügynökeinek csontjain.
*feleli, és bár szavai kissé teátrálisak, de a hangneme továbbra is higgadt és nyugodt, indulatmentes.
Az újabb kérdésre aztán így felel.*
- Bált, vagy előadások sorát. Idővel jótékonysági rendezvényt, bizonyítandó, hogy mennyire megérintett azoknak a szerencsétleneknek a sorsa, akikkel most osztozol az otthonodon.
*fejti ki mindezt tárgyilagos hangon, mindenféle gúny nélkül, de már ajánlva a megfelelő megközelítést, ami a város népének és a tanácsnak is a szívéhez szólhat.
Az utolsó kérdésre halvány mosoly dereng fel a szája szegletében.*
- Nekem most első sorban szövetségesekre van szükségem. Fent és lent. A legjobb pozícióban vagyok ahhoz, hogy az új gazdag réteg élére álljak, és oda is fogok kerülni. S hogy ezt a rétegek kik alkotják velem, és mennyire számíthatunk egymásra a jövőben, az nagyon sokat számít. Megteszem, amit megtehetek azért, hogy felemeljelek a téged megillető helyre. Cserébe nem kívánok mást, mint emlékezz erre, és ha majd megteheted, segítsd te is az én utamat. Vagy ha nem az enyémet, majd valamelyik későbbi Morthimerét.
*teszi hozzá. Hiszen Alenia igencsak hosszú életnek néz elébe, szemben Orthusszal, akinek így negyvenesen valószínűleg kevesebb van hátra, mint amennyit már megélt. De apja idejekorán belé nevelte, hogy önnön életén túl is lásson és tervezzen. Ő dinasztiát épít.
Egy pillanatra még az is átfut az agyán, hogy talán éppen Aleniát kellene feleségül kérnie. De ezt egyelőre félreteszi. Nem biztos, hogy ez lenne a legjobb lépés, egyiküknek sem. Aleniának egy frigy most Orthusszal lerombolná az "imázsát", amit a neve hordoz. Azt sugallná, hogy a mélybe zuhant, ahol be kell érnie egy rangtalan, bár vagyonos emberférfival. És Orthusnak se feltétlenül lenne kedvező. Az más kérdés, hogy vonzónak találja Alenia szépségét és tartását, és még így, fél karral is kedvére való lenne. De az efféle ösztönöket félre lehet tenni a nagyobb érdekekért.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.01 21:30:53
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-01 15:54:59
Üzenet elküldve: 2024-02-01 15:54:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Aleniának nem kell sokat beszélnie. Orthus, mintha valamilyen úton-módon a fejébe látna, úgy kezd beszélni a lánynak a város jelenlegi helyzetéről, és az egykori nemes céljainak eléréshez szükséges legfontosabb lépésekről.
Ahogy figyelmesen hallgatja a férfit, két gondolat fogalmazódik meg a fejében. Az egyik, hogy a korábbi elismerése a Morthimer család irányába jogos volt, a másik pedig az, hogy fogalma sincs, miért is nézték le ennyire őket a szülei, mikor ilyen mélyen belelátnak a politika működésébe. Legalábbis Orthust hallgatva, a részéről biztosan így van.*
- Nem is tudod, mennyire a szívemből szólsz. A mi egykori rezidenciánk is látott már szebb napokat, és azt hiszem, többre is hivatott, minthogy holmi menedékházként szolgáljon, de sajnos sem a jogom, sem az anyagi hátterem nincs már meg ahhoz, hogy felvirágoztassam.
Azt magam is sejtettem, hogy egy ilyesfajta lázadás után a város csak veszíthetett. Rombolással még soha nem mentek semmire, és valljuk be azt is, hogy a nemesek mellett nem csak a vagyonuk, de az iskolázottságuk is szól. Nem véletlen, hogy a szüleim arra tanítottak, tanuljak rengeteget, mert így lehetek csak sikeres.
*Kis szünetet tart, mielőtt folytatná. Ha Orthus emberismerete is legalább olyan jó, mint a beszélőkéje, akkor feltűnhet neki, hogy Aleniának jelenleg fogalma sincs, merre induljon, milyen lépéseket tegyen, hogy előre haladjon, ezért, ha ő jól forgatja a szálakat, akkor szinte bármire rá fogja tudni venni az egykori előkelőséget.*
- Ambícióim azok vannak, nálad pedig a vagyon. Szóval azt mondod, hogy bált kéne szerveznem, amihez én csupán a nevemet adom, te pedig a pénzt és a helyszínt? Tudod, Orthus, lehet, hogy koránt sem értek az üzletekhez olyan mélységben, mint te, de nekem ez elég egyoldalúnak tűnik. Miért érné meg neked, mit kérsz cserébe azért, hogy segíts nekem? Nem akarok abba a csapdába esni, hogy nem beszélünk tisztán, utána pedig örökre az adósod maradok. Nos, ki vele, mit vársz el tőlem?
*Mert abban ő is biztos, hogy az nem lesz elég a férfinek, hogy az Alenia Sayqueves által szervezett bál szponzoraként tartsák őt számon. A mézesmadzagot elhúzták az orra előtt, és Orthus valóban jó úton jár, hogy teljesen az ujjai köré csavarja Aleniát, és ehhez nem kellett más, mint néhány jól megválasztott mondat.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.01 15:55:22
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Aleniának nem kell sokat beszélnie. Orthus, mintha valamilyen úton-módon a fejébe látna, úgy kezd beszélni a lánynak a város jelenlegi helyzetéről, és az egykori nemes céljainak eléréshez szükséges legfontosabb lépésekről.
Ahogy figyelmesen hallgatja a férfit, két gondolat fogalmazódik meg a fejében. Az egyik, hogy a korábbi elismerése a Morthimer család irányába jogos volt, a másik pedig az, hogy fogalma sincs, miért is nézték le ennyire őket a szülei, mikor ilyen mélyen belelátnak a politika működésébe. Legalábbis Orthust hallgatva, a részéről biztosan így van.*
- Nem is tudod, mennyire a szívemből szólsz. A mi egykori rezidenciánk is látott már szebb napokat, és azt hiszem, többre is hivatott, minthogy holmi menedékházként szolgáljon, de sajnos sem a jogom, sem az anyagi hátterem nincs már meg ahhoz, hogy felvirágoztassam.
Azt magam is sejtettem, hogy egy ilyesfajta lázadás után a város csak veszíthetett. Rombolással még soha nem mentek semmire, és valljuk be azt is, hogy a nemesek mellett nem csak a vagyonuk, de az iskolázottságuk is szól. Nem véletlen, hogy a szüleim arra tanítottak, tanuljak rengeteget, mert így lehetek csak sikeres.
*Kis szünetet tart, mielőtt folytatná. Ha Orthus emberismerete is legalább olyan jó, mint a beszélőkéje, akkor feltűnhet neki, hogy Aleniának jelenleg fogalma sincs, merre induljon, milyen lépéseket tegyen, hogy előre haladjon, ezért, ha ő jól forgatja a szálakat, akkor szinte bármire rá fogja tudni venni az egykori előkelőséget.*
- Ambícióim azok vannak, nálad pedig a vagyon. Szóval azt mondod, hogy bált kéne szerveznem, amihez én csupán a nevemet adom, te pedig a pénzt és a helyszínt? Tudod, Orthus, lehet, hogy koránt sem értek az üzletekhez olyan mélységben, mint te, de nekem ez elég egyoldalúnak tűnik. Miért érné meg neked, mit kérsz cserébe azért, hogy segíts nekem? Nem akarok abba a csapdába esni, hogy nem beszélünk tisztán, utána pedig örökre az adósod maradok. Nos, ki vele, mit vársz el tőlem?
*Mert abban ő is biztos, hogy az nem lesz elég a férfinek, hogy az Alenia Sayqueves által szervezett bál szponzoraként tartsák őt számon. A mézesmadzagot elhúzták az orra előtt, és Orthus valóban jó úton jár, hogy teljesen az ujjai köré csavarja Aleniát, és ehhez nem kellett más, mint néhány jól megválasztott mondat.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.01 15:55:22
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-31 21:26:10
Üzenet elküldve: 2024-01-31 21:26:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Köszönöm! Apám örök cselekvő volt és folytonosan családunk jövőjét tartotta szem előtt. Úgy hiszem, nem alszik most sem, nem lenne képes rá. Érzem magamon a tekintetét minden nap.
*feleli, kissé félretéve a protokolláris távolságtartást.
Alenia kérése nem lepi meg. Mi mást is akarhatna a visszatérő nemes, mint hogy visszahelyezzék egykori helyzetébe, de legalább a vagyonát visszakaphassa?*
- Igényed érthető, és azt kell mondjam, helyénvaló is. De a legfontosabb most az, hogy a város számára is hasznosnak mutatkozzon. Más mércével mérik már a dolgokat Artheniorban, de a hasznosság azért még mindig igen hangsúlyos.
*feleli.*
- Amit meg kell értened és el kell fogadnod, hogy a rendet immáron egy olyan tanács diktálja, melynek tagjai sokféle nézetet vallanak és sokféleképpen gondolkodnak, szinte minden témáról. Lenne, aki segítene visszakapnod mindent pusztán azért, mert egykoron családodé volt. Mások viszont pont ezért vetnének gáncsot.
Vannak azonban körülmények, melyek ügyed mellett szólhatnak. A lázadást követően nagyon sok föld és vagyon, ami egykoron a nemességé volt, egyszerűen elkótyavetyélődött. A kúriákat nincstelen lakják, az elkobzott vagyonból a város semmilyen módon nem profitált. Mostanra tán a lázadás legnagyobb híveinek is be kell látniuk, hogy a város egyértelműen sokat veszített és talán semmit se nyert ezzel az... átrendeződéssel. Ami nem jelenti azt, hogy ettől még visszahívnák a nemességet. Azt viszont jelentheti, hogy hajlandóak esélyt adni az egykori nemeseknek. Talán ők jobb gazdái lennének egykori javaiknak, immáron közrendűként. Egyelőre közrendűként.
*vezeti fel.*
- Most még nagy a fejetlenség. A városnak még mindig sok olyan területe van, ahol nem a törvény az úr. De ez remélhetőleg nemsokára megváltozik. Sokan akarják így. A tanács is így akarja. Keresztülmehet, még ha küzdelmesen is. De utána el kell gondolkozni azon, mihez kezdjünk a visszaszerzett negyedekkel, a hátrahagyott kúriákkal, az azokba költözött nincstelenekkel. A vagyon nemsokára újra kiköt néhány kézben. Lesznek köztük régiek, és jönni fognak újak. Új gazdag rétege lesz a városnak, még ha nem is hívják majd nemesnek. Közéjük kell kerülnöd, ha régi javaidat szeretnéd.
*rövid szünet után hozzáteszi.*
- Én azon munkálkodom már egy ideje, hogy ez a réteg kialakuljon. Hogy felismerjük és megismerjük egymást. Ha kell, segítsük is egymást kölcsönösen. Amire ehhez igazán szükség van, az a társasági élet. A vagyonosoknak és az ambiciózusoknak valahol találkozni kell. Ebben, úgy hiszem, együtt tudnánk működni. Nem volt még olyan régen, hogy a Sayqueles család báljairól még a köznép és hónapokig beszélt. Már maga a név is érték, mert felébreszti az emberek kíváncsiságát és rábírja őket, hogy eljöjjenek. Helyet találni az összejövetelre, és megfinanszírozni, ezek másodlagos dolgok. Én hajlandó lennék pénzt és időt fordítani erre, ahogyan arra is, hogy a saját köreimben népszerűsítsem az ügyet. De úgy vélem, sokkal hatékonyabbak lennénk, ha nem én lennék a meghívó, hanem te.
*javasolja, majd ennyi okfejtés után végül elhallgat és kíváncsian várja Alenia válaszát. Könnyen lehet, hogy a nő nem fog rajongani ezért az ötletért. De ő akarja megismerni az új embereket. És erre a legjobb mód Orthus meglátása szerint éppen egy ilyen társadalmi összejövetel lenne.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Köszönöm! Apám örök cselekvő volt és folytonosan családunk jövőjét tartotta szem előtt. Úgy hiszem, nem alszik most sem, nem lenne képes rá. Érzem magamon a tekintetét minden nap.
*feleli, kissé félretéve a protokolláris távolságtartást.
Alenia kérése nem lepi meg. Mi mást is akarhatna a visszatérő nemes, mint hogy visszahelyezzék egykori helyzetébe, de legalább a vagyonát visszakaphassa?*
- Igényed érthető, és azt kell mondjam, helyénvaló is. De a legfontosabb most az, hogy a város számára is hasznosnak mutatkozzon. Más mércével mérik már a dolgokat Artheniorban, de a hasznosság azért még mindig igen hangsúlyos.
*feleli.*
- Amit meg kell értened és el kell fogadnod, hogy a rendet immáron egy olyan tanács diktálja, melynek tagjai sokféle nézetet vallanak és sokféleképpen gondolkodnak, szinte minden témáról. Lenne, aki segítene visszakapnod mindent pusztán azért, mert egykoron családodé volt. Mások viszont pont ezért vetnének gáncsot.
Vannak azonban körülmények, melyek ügyed mellett szólhatnak. A lázadást követően nagyon sok föld és vagyon, ami egykoron a nemességé volt, egyszerűen elkótyavetyélődött. A kúriákat nincstelen lakják, az elkobzott vagyonból a város semmilyen módon nem profitált. Mostanra tán a lázadás legnagyobb híveinek is be kell látniuk, hogy a város egyértelműen sokat veszített és talán semmit se nyert ezzel az... átrendeződéssel. Ami nem jelenti azt, hogy ettől még visszahívnák a nemességet. Azt viszont jelentheti, hogy hajlandóak esélyt adni az egykori nemeseknek. Talán ők jobb gazdái lennének egykori javaiknak, immáron közrendűként. Egyelőre közrendűként.
*vezeti fel.*
- Most még nagy a fejetlenség. A városnak még mindig sok olyan területe van, ahol nem a törvény az úr. De ez remélhetőleg nemsokára megváltozik. Sokan akarják így. A tanács is így akarja. Keresztülmehet, még ha küzdelmesen is. De utána el kell gondolkozni azon, mihez kezdjünk a visszaszerzett negyedekkel, a hátrahagyott kúriákkal, az azokba költözött nincstelenekkel. A vagyon nemsokára újra kiköt néhány kézben. Lesznek köztük régiek, és jönni fognak újak. Új gazdag rétege lesz a városnak, még ha nem is hívják majd nemesnek. Közéjük kell kerülnöd, ha régi javaidat szeretnéd.
*rövid szünet után hozzáteszi.*
- Én azon munkálkodom már egy ideje, hogy ez a réteg kialakuljon. Hogy felismerjük és megismerjük egymást. Ha kell, segítsük is egymást kölcsönösen. Amire ehhez igazán szükség van, az a társasági élet. A vagyonosoknak és az ambiciózusoknak valahol találkozni kell. Ebben, úgy hiszem, együtt tudnánk működni. Nem volt még olyan régen, hogy a Sayqueles család báljairól még a köznép és hónapokig beszélt. Már maga a név is érték, mert felébreszti az emberek kíváncsiságát és rábírja őket, hogy eljöjjenek. Helyet találni az összejövetelre, és megfinanszírozni, ezek másodlagos dolgok. Én hajlandó lennék pénzt és időt fordítani erre, ahogyan arra is, hogy a saját köreimben népszerűsítsem az ügyet. De úgy vélem, sokkal hatékonyabbak lennénk, ha nem én lennék a meghívó, hanem te.
*javasolja, majd ennyi okfejtés után végül elhallgat és kíváncsian várja Alenia válaszát. Könnyen lehet, hogy a nő nem fog rajongani ezért az ötletért. De ő akarja megismerni az új embereket. És erre a legjobb mód Orthus meglátása szerint éppen egy ilyen társadalmi összejövetel lenne.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-31 18:32:42
Üzenet elküldve: 2024-01-31 18:32:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Aleniának nem nehéz hízelegni, főleg nem Orthus azon szavaival, hogy a nemesség több volna, mint egy társadalmi rang. A megállapítás hallatán olyan gondolatok futnak végig fejében, minthogy egy személy nemesi mivolta addig él, míg valaki annak tekinti őt, ez pedig bizakodásra ad okot, hogy van esély visszaszerezni régi méltóságát. Ugyanúgy, ahogy a lázadás éjszakáján megfosztották tőle, a megfelelő tisztelet kivívásával vissza is szerezheti nemesi rangját. Látták már korábban, mire képes a nép. A nép erejével semmilyen törvény sem képes felvenni a harcot.*
- Köszönöm szépen, hogy így gondolod. *Azért azt tőle sem kell várni, hogy rögtön a férfi nyakába ugrik, csak azért, mert talált valakit, aki a hivatalos álláspont ellenére még ugyanúgy nemesként ismeri el, mint régen. Mindenesetre egyre biztosabb abban, hogy a megfelelő embert kérte fel a találkozóra.
Egy kis bók a részéről is belefér, de utána már a tárgyra tér, illetve a tervre, hogy megismerje az idősebb Morthimer fiát, és megtudja, hogyan is szerepelhetne ő a közeli jövőt illető céljainak elérésében.*
- Őszinte részvétem! Eeyr vigyázzon örök álmukra. *Szomorú hírrel kezdi Orthus a bemutatkozást, Nia részéről pedig természetesen nem maradhat el egy rövid ima az elhunytakért.
A férfi szóhasználata, mint például az „evickélve”, kissé elbizonytalanítja, mert nem épp önbizalomra vall a kifejezés, de legalább határozott tervei vannak az úrnak, már csak azt kellene kitalálnia, mit ajánlhatna azért, hogy a Morthimer család esetleges sikerei egyúttal a Sayqueves név újbóli felemelkedését is jelentse.*
- Ebben az esetben javaslom, hogy elsőként kettőnk kapcsolatát mélyítsük el. Sajnos csak nemrég tértem vissza, és megrendülve tapasztaltam, hogy mennyi mindent veszítettem el, így anyagi támogatást nem tudok nyújtani a terveidhez, csupán szellemi, erkölcsi és vallási segítséget. Viszont, ha valamilyen módon, akár az üzleti képességeidet kihasználva hozzá tudnál segíteni, hogy az engem illető örökség ténylegesen is a kezembe kerüljön, már teljesen más volna a helyzet. A bátyám eltűnt, így valószínűleg ő már nem fog beleszólni a döntéseimbe.
*Na, nem úgy kell ezt érteni, hogy örül Aleimord eltűnésének, de valóban vannak olyan helyzetek, mikor jobb, ha a bátyja nincs útban. Rövid szünet után még folytatja az okfejtést.*
- Ez a nehezebb cél. A könnyebb talán az, hogy ha sikerül elnyernem a bizalmadat, bevezethetnél azokba a körökbe, ahol te mozogsz, ahol nem is feltétlenül azt akarom, hogy a Sayqueves nevet ismerjék meg, hanem engem.
*Barátokra és szövetségesekre van szüksége, ha el akarja kerülni a lázadás során elszenvedett veszteségeket és az ahhoz hasonló kellemetlen helyzeteket.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Aleniának nem nehéz hízelegni, főleg nem Orthus azon szavaival, hogy a nemesség több volna, mint egy társadalmi rang. A megállapítás hallatán olyan gondolatok futnak végig fejében, minthogy egy személy nemesi mivolta addig él, míg valaki annak tekinti őt, ez pedig bizakodásra ad okot, hogy van esély visszaszerezni régi méltóságát. Ugyanúgy, ahogy a lázadás éjszakáján megfosztották tőle, a megfelelő tisztelet kivívásával vissza is szerezheti nemesi rangját. Látták már korábban, mire képes a nép. A nép erejével semmilyen törvény sem képes felvenni a harcot.*
- Köszönöm szépen, hogy így gondolod. *Azért azt tőle sem kell várni, hogy rögtön a férfi nyakába ugrik, csak azért, mert talált valakit, aki a hivatalos álláspont ellenére még ugyanúgy nemesként ismeri el, mint régen. Mindenesetre egyre biztosabb abban, hogy a megfelelő embert kérte fel a találkozóra.
Egy kis bók a részéről is belefér, de utána már a tárgyra tér, illetve a tervre, hogy megismerje az idősebb Morthimer fiát, és megtudja, hogyan is szerepelhetne ő a közeli jövőt illető céljainak elérésében.*
- Őszinte részvétem! Eeyr vigyázzon örök álmukra. *Szomorú hírrel kezdi Orthus a bemutatkozást, Nia részéről pedig természetesen nem maradhat el egy rövid ima az elhunytakért.
A férfi szóhasználata, mint például az „evickélve”, kissé elbizonytalanítja, mert nem épp önbizalomra vall a kifejezés, de legalább határozott tervei vannak az úrnak, már csak azt kellene kitalálnia, mit ajánlhatna azért, hogy a Morthimer család esetleges sikerei egyúttal a Sayqueves név újbóli felemelkedését is jelentse.*
- Ebben az esetben javaslom, hogy elsőként kettőnk kapcsolatát mélyítsük el. Sajnos csak nemrég tértem vissza, és megrendülve tapasztaltam, hogy mennyi mindent veszítettem el, így anyagi támogatást nem tudok nyújtani a terveidhez, csupán szellemi, erkölcsi és vallási segítséget. Viszont, ha valamilyen módon, akár az üzleti képességeidet kihasználva hozzá tudnál segíteni, hogy az engem illető örökség ténylegesen is a kezembe kerüljön, már teljesen más volna a helyzet. A bátyám eltűnt, így valószínűleg ő már nem fog beleszólni a döntéseimbe.
*Na, nem úgy kell ezt érteni, hogy örül Aleimord eltűnésének, de valóban vannak olyan helyzetek, mikor jobb, ha a bátyja nincs útban. Rövid szünet után még folytatja az okfejtést.*
- Ez a nehezebb cél. A könnyebb talán az, hogy ha sikerül elnyernem a bizalmadat, bevezethetnél azokba a körökbe, ahol te mozogsz, ahol nem is feltétlenül azt akarom, hogy a Sayqueves nevet ismerjék meg, hanem engem.
*Barátokra és szövetségesekre van szüksége, ha el akarja kerülni a lázadás során elszenvedett veszteségeket és az ahhoz hasonló kellemetlen helyzeteket.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-30 20:27:55
Üzenet elküldve: 2024-01-30 20:27:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Alenia vallásossága valóban ismert volt, ám Orthus nem ült elég közel a tűzhöz, hogy el tudja dönteni, valós volt-e vagy látszat. A nemesség körében annyi minden ámítás volt csupán. Nagyon sokuk, akik lekezelően bántak a Morthimerekkel, messze nem bírtak annyi vagyonnal. Ám a vagyon nem minden. A nemeseknek örökletes címeik, előjogaik voltak, fél lábbal benn minden hivatalban, elidegeníthetetlen birtokokkal a város körül. A Morthimer vagyon nem állt ilyen biztos alapokon. Mostanra persze már tudvalevő, hogy igazából a biztos alap is csak illúzió volt. A vagyon legnagyobb biztosítéka ezidőtájt a vagyonszerzés és fialtatás képessége.
A formális köszöntést követően Alenia sokkal közvetlenebb hangnemre vált, Orthusnak pedig akaratlanul is kissé hevesebben kezd verni a szíve. Na nem a hölgy iránt gyúlt hirtelen emésztő szerelemre. Csak a tény, hogy ilyen közvetlenül beszélget vele egy Sayqueves... nem gondolta volna, hogy az életében ez még bekövetkezhet. Hiába változtak meg gyökeresen a körülmények, a régi beidegződés még mindig hat.
Érzelmeiből azonban nem látszik semmi. Udvarias és figyelmes tekintete elrejti, hogy mit gondol magában.*
- Nos, a nemesség nem pusztán társadalmi rang, hanem jellem és kiállás kérdése is. És én úgy látom, ez ugyanúgy megvan még.
*feleli, miközben leül. Alenia szinte rögtön a tárgyra tér, aminek örül is, meg nem is. Egyrészről ő is a határozott tárgyalásokat kedveli. Másrészről viszont évtizedeken át trenírozott, hogy kellő eleganciával beszéljen akár órákon keresztül is a semmiről, és ezt a kvalitását nemigen tudja használni, amióta nincsenek nemesi összejövetelek. Alenia megjegyzése hallatán egy büszke mosoly árnya azért egy pillanatra megjelenik a szája szegletében. Az apjára gondol, aki kiugrott volna a bőréből, ha tudja, hogy ilyen reputációt sikerült kiépítenie a nemesség körében. Neki persze sose mondták. Most pedig már nem tudhatják. De minden, amit Alenia a múltban a Morthimerekről hallhatott, az első sorban Orthus apjának érdeme, nem pedig a fiúé.*
- Megtisztelő ez a vélemény, és hálásan köszönöm az elismerést!
*jegyzi meg, majd eleget tesz Alenia kérésének, hogy önmagáról beszéljen.*
- Nos, a legfontosabb talán, hogy immáron én vagyok családom és üzletünk feje. Atyámat másfél esztendeje temettem el, nem sokkal anyám halálát követően. Az én dolgom immáron, hogy a megváltozott körülmények között evickélve biztosítsam a fennmaradásunkat és gyarapodásunkat a következő generációnak.
*kezd bele, talán kissé dagályos szavakkal, de látható komolysággal.*
- Nagyjából egy éve, hogy ez okból felhagytam a rendszeres kereskedelmi utakkal és elkezdtem elmélyíteni a kapcsolataimat Artheniorban és környékén. Jelenleg azon fáradozom, hogy a városunk végre kilábaljon a lázadás okozta sokkból, és végre megint célokat tűzzön, gyarapodjon, és visszanyerje régi erejét.
*feleli, nagyjából ugyanolyan homályosan. De az irányt mégis ismertette. Hogy Alenia el is hiszi ezt neki, az más kérdés, de hát nem is a szavaknak kell hinni, hanem a tetteknek, ha lesznek.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Alenia vallásossága valóban ismert volt, ám Orthus nem ült elég közel a tűzhöz, hogy el tudja dönteni, valós volt-e vagy látszat. A nemesség körében annyi minden ámítás volt csupán. Nagyon sokuk, akik lekezelően bántak a Morthimerekkel, messze nem bírtak annyi vagyonnal. Ám a vagyon nem minden. A nemeseknek örökletes címeik, előjogaik voltak, fél lábbal benn minden hivatalban, elidegeníthetetlen birtokokkal a város körül. A Morthimer vagyon nem állt ilyen biztos alapokon. Mostanra persze már tudvalevő, hogy igazából a biztos alap is csak illúzió volt. A vagyon legnagyobb biztosítéka ezidőtájt a vagyonszerzés és fialtatás képessége.
A formális köszöntést követően Alenia sokkal közvetlenebb hangnemre vált, Orthusnak pedig akaratlanul is kissé hevesebben kezd verni a szíve. Na nem a hölgy iránt gyúlt hirtelen emésztő szerelemre. Csak a tény, hogy ilyen közvetlenül beszélget vele egy Sayqueves... nem gondolta volna, hogy az életében ez még bekövetkezhet. Hiába változtak meg gyökeresen a körülmények, a régi beidegződés még mindig hat.
Érzelmeiből azonban nem látszik semmi. Udvarias és figyelmes tekintete elrejti, hogy mit gondol magában.*
- Nos, a nemesség nem pusztán társadalmi rang, hanem jellem és kiállás kérdése is. És én úgy látom, ez ugyanúgy megvan még.
*feleli, miközben leül. Alenia szinte rögtön a tárgyra tér, aminek örül is, meg nem is. Egyrészről ő is a határozott tárgyalásokat kedveli. Másrészről viszont évtizedeken át trenírozott, hogy kellő eleganciával beszéljen akár órákon keresztül is a semmiről, és ezt a kvalitását nemigen tudja használni, amióta nincsenek nemesi összejövetelek. Alenia megjegyzése hallatán egy büszke mosoly árnya azért egy pillanatra megjelenik a szája szegletében. Az apjára gondol, aki kiugrott volna a bőréből, ha tudja, hogy ilyen reputációt sikerült kiépítenie a nemesség körében. Neki persze sose mondták. Most pedig már nem tudhatják. De minden, amit Alenia a múltban a Morthimerekről hallhatott, az első sorban Orthus apjának érdeme, nem pedig a fiúé.*
- Megtisztelő ez a vélemény, és hálásan köszönöm az elismerést!
*jegyzi meg, majd eleget tesz Alenia kérésének, hogy önmagáról beszéljen.*
- Nos, a legfontosabb talán, hogy immáron én vagyok családom és üzletünk feje. Atyámat másfél esztendeje temettem el, nem sokkal anyám halálát követően. Az én dolgom immáron, hogy a megváltozott körülmények között evickélve biztosítsam a fennmaradásunkat és gyarapodásunkat a következő generációnak.
*kezd bele, talán kissé dagályos szavakkal, de látható komolysággal.*
- Nagyjából egy éve, hogy ez okból felhagytam a rendszeres kereskedelmi utakkal és elkezdtem elmélyíteni a kapcsolataimat Artheniorban és környékén. Jelenleg azon fáradozom, hogy a városunk végre kilábaljon a lázadás okozta sokkból, és végre megint célokat tűzzön, gyarapodjon, és visszanyerje régi erejét.
*feleli, nagyjából ugyanolyan homályosan. De az irányt mégis ismertette. Hogy Alenia el is hiszi ezt neki, az más kérdés, de hát nem is a szavaknak kell hinni, hanem a tetteknek, ha lesznek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293