// A Hallgatagok //
*A nap ezen szakaszán a pároson kívül senki nem tartózkodik a templomban, így nyugodtan tudják írni az újabb, immáron sokadik jegyzetet. Azonban egy váratlan pillanatban nyikordul a papok szobáihoz vezető ajtó, s megjelenik mögötte Amos Thenior, aki mintha csak megérezte volna a jelenlétüket, úgy siet oda hozzájuk, s veszi el a jegyzetet szótlanul. Közben olykor bólogat egyet, majd feltűnően körbenéz, míg végül mutatóujját a szája elé helyezi, jelezve, hogy maradjanak csendben. Ezután biccent nekik, hogy kövessék, egyenesen a szobájáig, ahova ha belépnek, bezárja annak ajtaját, s halkan elmormol egy igét, minek hatására kékes ködben kezd el úszni a szoba összes fala, a padlótól kezdve a mennyezetig.*
- Foglaljatok helyet, kérlek, azt hiszem, rájöttem pár dologra. Először is kezdeném azzal, hogy erre az egészre *mutat körbe a szobán* azért volt szükség, mert kihallgatnak minket, s ennek segítségével ez nem sikerülhet. Másodszor elolvastam minden jegyzetet, s nagyon köszönöm, hogy kiálltátok ezeket a gyötrelmes helyszíneket, rengeteget segített. Sikerült is rájönnöm valamire.. Hallottatok már a Hallgatagokról? *vár egy pillanatot, majd folytatja* Ők egy amolyan titkosabb testvériségnek számítanak, s a nevük sem csupán a véletlen műve, hiszen ők egy kegyetlennek mondható istent tisztelnek, aki teljesen elvakította elméjüket, s kissé eltérítette őket a helyes útról. Egyikük sem beszél, sőt, mi több, mindegyiknek be van varrva a szája. Az ételt s a vizet minden bizonnyal valami varázslattal viszik be a szervezetükbe. A lényeg, hogy ők a hallgatásukkal tisztelegnek istenük előtt, ezért mindegyik egytől egyig bevarrta a száját emiatt. Igen, nagyon furcsán hangzik, de az ő elméjük már annyira megbomlott, hogy fanatikusoknak számítanak a hit terén. Az ilyeneknek pedig nincs helyük e világban, nincs joguk arra, hogy a többi embert veszélyeztessék elméjük elferdülése miatt. *ekkor hagy nekik egy szusszanásnyi időt* E mögött is ők állnak, legalábbis a jegyzeteitek nagyon erre utaltak, emellett van itt még valami. Az egyik épp itt van a templomban.. Mikor jött, nem szenteltem neki nagy figyelmet, bár szokatlannak tartottam, hogy eljött ide, hiszen az ő testvériségük zárt, senki sem léphet be a szentélyükbe, s ők sem igazán mozdulnak ki onnan. Furcsa volt ez, de végül legyintettem egyet, s mondtam neki, hadd jöjjön, hátha megjött az esze. Ugyanakkor a szája még mindig be van varrva, amit furcsálltam is, hiszen egyáltalán semmi jelét nem mutatta annak, hogy nyitott lenne a mi isteneinkre, ám mivel az én lelkem nem sötét, nagyon békés, ezért e felett is szemet hunytam. Aztán kezdődtek a bajok, amiket ti is tapasztalhattatok.. Megmondom őszintén, először arra gyanakodtam, hogy ez a Hallgatag áll a háttérben, viszont ezt hamar elvetettem, mert függetlenül attól, hogy milyenek, eddig nagyon békések voltak. Viszont nem egyszer láttam éjfél tájban felmenni a harangtorony felé. Követtem párszor, bár nem tulajdonítottam neki semmi lényegest, azonban ahogy jöttek a jegyzetek, elkezdtem kutatni, s rájöttem valamire. Titkos könyvek ugyan szólnak róluk, de nem véletlenül titkosak.. Ezért sem voltam az utóbbi napokban, mert egy távoli szentélybe utaztam, mely nem egy ilyen könyvet őriz, s csak a hozzám hasonló hatalmúak léphetnek be, ugyanis az mágiával van védve, ami megtörhetetlen. Hiába nagy mágus valaki, egy bizonyos szintet el kell érnie, ami nem kis munka. Rajtam kívül alig van olyan, aki beléphet oda, s ezt is egy elődöm építette, az szórta rá a védőmágiát. Utólag áldom e tettét.. A lényeg, hogy hosszas kutakodás után ráakadtam egy ősi könyv apró oldalára, mely róluk szólt. Ősi írással íródott, nem volt kis munka kibogozni, teljesen nem is sikerült, viszont a nagyrésze igen. Meg is lepődtem, hogy ennyire régre nyúlik vissza a testvériség.. *gondolkodik el egy pillanatra* Annyi a lényeg, hogy nekik bizonyos időközönként, száz évente új helyet kell keresniük hitük gyakorlására, hiszen istenük vándorol, s a helyük egy idő után elveszti a mágiára irányuló aktivitást. Lehet, hogy bonyolultan hangzik elsőre, viszont eléggé nagy az összefüggés. Ha jól fordítottam, akkor ez az idő, a száz éves váltás nem is lesz sok idő múlva - pontosan három hét múlva. S gondoljatok csak bele.. Hány szegény ember él ebben a városban, akik inkább tovább állnának a jelenések miatt? Nem egy jelentette már be költözését, s most gondoljatok bele, hogy ha ez így folytatódik az elkövetkezendő három hétben, akkor a lakosság hatalmas része elhagyná e helyet, ami mit eredményezne? *mosolyodik el az összefüggéseken* Azt, hogy üresen állna egy remek, kiépített hely, melyet tökéletesen lehet védeni, s minden tagnak jutna egy-egy ház. Egyszóval, nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy a Hallgatagok el akarják űzni Arthenior lakosságát, s el akarják foglalni a helyet. *ekkor tiltóan meglengeti az ujját* Erről senkinek sem szabad szólnotok, kitörne csak a pánik! Ezt nekünk kell megoldanunk a háttérben.. Készek vagytok segíteni? *teszi fel a költői kérdést* Először is az lesz a feladatotok, hogy felmásztok a toronyba, s rájöttök, hogy mit rejteget ott az a Hallgatag. Van egy olyan érzésem, hogy köze van az entitáshoz. A távolból ugyan érzem, hogy van ott valami, nem is egyszer jártam ott, de ahogy átlépem a harangtorony utolsó lépcsőjét, rögtön elveszett a jel. Mintha mágiával lenne védve a terület ellenünk.. Talán ti sikerrel járnátok, elvégre titeket nem is ismer, s mivel egyértelműen csak mi, papok léphetünk be a harangtoronyba, ezért szerintem ez a tiltó varázslat csak ránk vonatkozik. *ekkor feláll, majd az ajtó felé lép* Erről nem beszélhettek hangosan, mert attól, hogy nem tud beszélni, túlságosan is jó a hallása, s mindenre rá fog jönni. Egy szóval se említsetek semmit, ha kiléptek ezen az ajtón, erről maximum írásban kommunikáljatok. Se ne feledjétek, csak papok tehetik be a lábukat a toronyba, így ezt se említsétek.
*Ekkor kilép az ajtón, s a kék köd egyből megszűnik. Szótlanul lépked tovább, míg ki nem érnek a templomba, ahol meg is jelenik a Hallgatag, aki nagy kíváncsisággal vizsgálja az oltárt. Szája sebes, vastagon be van varrva, feje pedig kopasz, arca nagyon sápadt, s egy hosszú, fekete köpenyt visel.*
- Barátaim, köszönöm a segítségeteket, nagyon jó hasznát fogjuk venni azoknak a tekercseknek, melyeket hoztatok! Az ég áldjon benneteket!
*Köszön el végül tőlük, s ujjával rejtve felfelé kezd mutatni, majd pedig odalép a Hallgataghoz, s beszédével próbálja elterelni a figyelmét.*