Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-28 23:54:39
Üzenet elküldve: 2025-12-28 23:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*A szavak elhangzanak, az elméjében tárolt hatalom nagy része kiürül, viszont valami nincs rendjén. Fáradtan felsóhajt és megdörzsöli az orrnyergét. Kimerült. Egyre inkább érzi magán ennek a jeleit. Az elmúlt órák hatással voltak rá. Nem is meglepő, hogy valahol hibát véthetett, de akkor is bosszantja. Pedig történhetett volna ez sokkal kellemetlenebb szituációban. Démonokkal vagy félistenekkel szembenézve, a templom megmentése során vagy miközben az életéért próbált vadul mindent megtenni ott a tisztáson a sárban fekve egy nyíllal a hátában. Ez a logika mégse javít a hibája okozta sértett önbizalmán. A néma kérdés láttán megrázza a fejét.*
-Nem sikerült. Én rontottam el.
*Hogy ki kell mondania az csak még inkább ront számára ezen a helyzeten.*
-Másodjára sikerülni fog.
*Azzal, hacsak nem akadályozza meg ebben Norennar előkeresi a második kapott varázsitalt és megissza annak a tartalmát is. Miközben a torkán lefolyik a kissé földes ízű folyadék, fejben újra átismétli a varázslat szövegét és a megfelelő hanglejtéseket. A hibás mondatot többször is rögzíti most már helyesen.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
*A szavak elhangzanak, az elméjében tárolt hatalom nagy része kiürül, viszont valami nincs rendjén. Fáradtan felsóhajt és megdörzsöli az orrnyergét. Kimerült. Egyre inkább érzi magán ennek a jeleit. Az elmúlt órák hatással voltak rá. Nem is meglepő, hogy valahol hibát véthetett, de akkor is bosszantja. Pedig történhetett volna ez sokkal kellemetlenebb szituációban. Démonokkal vagy félistenekkel szembenézve, a templom megmentése során vagy miközben az életéért próbált vadul mindent megtenni ott a tisztáson a sárban fekve egy nyíllal a hátában. Ez a logika mégse javít a hibája okozta sértett önbizalmán. A néma kérdés láttán megrázza a fejét.*
-Nem sikerült. Én rontottam el.
*Hogy ki kell mondania az csak még inkább ront számára ezen a helyzeten.*
-Másodjára sikerülni fog.
*Azzal, hacsak nem akadályozza meg ebben Norennar előkeresi a második kapott varázsitalt és megissza annak a tartalmát is. Miközben a torkán lefolyik a kissé földes ízű folyadék, fejben újra átismétli a varázslat szövegét és a megfelelő hanglejtéseket. A hibás mondatot többször is rögzíti most már helyesen.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-27 16:37:45
Üzenet elküldve: 2025-12-27 16:37:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Norennar némán figyeli a rituálét. Tekintete Quantall kezén időzik, majd a gyűrűn, követi a kántálás ritmusát, a hangsúlyváltásokat, az apró szüneteket. Nem zavarja meg a folyamatot, nem mozdul közelebb, csak áll, ahogy korábban is: türelmesen, feszült figyelemmel.
Amikor a szavak elhalnak és a mozdulatok megállnak, Norennar lassan felemeli a tekintetét. Egyetlen pillantást vet a gyűrűre, majd kérdőn néz Quantallra, csendben várva a választ.*
*Norennar némán figyeli a rituálét. Tekintete Quantall kezén időzik, majd a gyűrűn, követi a kántálás ritmusát, a hangsúlyváltásokat, az apró szüneteket. Nem zavarja meg a folyamatot, nem mozdul közelebb, csak áll, ahogy korábban is: türelmesen, feszült figyelemmel.
Amikor a szavak elhalnak és a mozdulatok megállnak, Norennar lassan felemeli a tekintetét. Egyetlen pillantást vet a gyűrűre, majd kérdőn néz Quantallra, csendben várva a választ.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-27 16:19:19
Üzenet elküldve: 2025-12-27 16:19:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Nem rendelkezik annyi szociális érzékkel, hogy bármi tudatosság legyen volna a kérdés feltétele mögött. Őszintén kíváncsi valakire akit régen ismert. Hogy ezzel akár sebeket tép fel az eszébe se jutott. Ezért is lepi meg a megtorpanás. A kérdést se érti teljesen, de ideje sincs reagálni rá mert megkapja a válaszát. A mágustoronyba. Egy olyan hatalommal rendelkező személy. A világ elől. Nem hinné, hogy azért vonult el. Zavartan hallgat és csak a lépcső tetején szólal meg.*
-Elnézést.
*Tényleg nem tudja, hogy mit mondhatna. A sejtéseit semmiképp nem. Bármi más meg olyan műnek hatna a szájából. A másik származása viszont összeállt benne ez alatt a hallgatás alatt. Hogy a másik miképp gondol egykori matrónájára, azt nem tudja összerakni magában. De mindezt most félre is tolja. Koncentrálnia kell. Miután az italt megitta az üres üvegcsét elteszi és a gyűrűt veszi a kezébe, majd belekezd egy ismeretlen nyelvű szövegbe. Koncentrál, hogy se a szavakat, se a trükkös hanglejtéseket ne rontsa el.*
Quantall Ackumien Galanodel megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Nem rendelkezik annyi szociális érzékkel, hogy bármi tudatosság legyen volna a kérdés feltétele mögött. Őszintén kíváncsi valakire akit régen ismert. Hogy ezzel akár sebeket tép fel az eszébe se jutott. Ezért is lepi meg a megtorpanás. A kérdést se érti teljesen, de ideje sincs reagálni rá mert megkapja a válaszát. A mágustoronyba. Egy olyan hatalommal rendelkező személy. A világ elől. Nem hinné, hogy azért vonult el. Zavartan hallgat és csak a lépcső tetején szólal meg.*
-Elnézést.
*Tényleg nem tudja, hogy mit mondhatna. A sejtéseit semmiképp nem. Bármi más meg olyan műnek hatna a szájából. A másik származása viszont összeállt benne ez alatt a hallgatás alatt. Hogy a másik miképp gondol egykori matrónájára, azt nem tudja összerakni magában. De mindezt most félre is tolja. Koncentrálnia kell. Miután az italt megitta az üres üvegcsét elteszi és a gyűrűt veszi a kezébe, majd belekezd egy ismeretlen nyelvű szövegbe. Koncentrál, hogy se a szavakat, se a trükkös hanglejtéseket ne rontsa el.*
Quantall Ackumien Galanodel megpróbált varázsolni egy Amulett áldása nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-27 15:08:05
Üzenet elküldve: 2025-12-27 15:08:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall kérdése váratlanul éri. Norennar lépte megtorpan a lépcsőn. Lehajtja fejét, a tekintete a kőlapokra esik, majd egy lassú, fáradt sóhaj szakad fel belőle.*
- Ennyire egyértelmű?
*A kérdés nem vádló, inkább beletörődő. Nem vár rá választ, még csak azt sem tedzi hozzá, hogy mi volt ilyen egyértelmű. A visszakérdélezésre időt sem hagy, szinte azonnal folytatja, miközben újra elindul, és felzárkózik Quantall mellé.*
- Tudtommal elvonult a Mágustoronyba. A világ elől. *Tart egy lélegzetvételnyi szünetet.* - Nemrég jártam ott. Viszont nem találkoztam vele. Talán… jobb is így.
*A mondat vége elhal, nem kap nyomatékot. Nem boncolgatja tovább. A lépcsők végén már nem néz oldalra, csak követi a mágust az oltárig. Amikor Quantall elveszi tőle a gyűrűt, Norennar egyetlen bólintással nyugtázza. Egy lépést hátrál, teret ad a másiknak.
Karjait lazán maga mellett tartja, figyelme Quantall mozdulataira összpontosul. Nem kérdez, nem szól közbe. Tudja, hogy innentől nem rajta múlik sem a tempó, sem a kimenetel. Csak csendben kivár, ahogy azt az előző rituálé alatt is tette.*
*Quantall kérdése váratlanul éri. Norennar lépte megtorpan a lépcsőn. Lehajtja fejét, a tekintete a kőlapokra esik, majd egy lassú, fáradt sóhaj szakad fel belőle.*
- Ennyire egyértelmű?
*A kérdés nem vádló, inkább beletörődő. Nem vár rá választ, még csak azt sem tedzi hozzá, hogy mi volt ilyen egyértelmű. A visszakérdélezésre időt sem hagy, szinte azonnal folytatja, miközben újra elindul, és felzárkózik Quantall mellé.*
- Tudtommal elvonult a Mágustoronyba. A világ elől. *Tart egy lélegzetvételnyi szünetet.* - Nemrég jártam ott. Viszont nem találkoztam vele. Talán… jobb is így.
*A mondat vége elhal, nem kap nyomatékot. Nem boncolgatja tovább. A lépcsők végén már nem néz oldalra, csak követi a mágust az oltárig. Amikor Quantall elveszi tőle a gyűrűt, Norennar egyetlen bólintással nyugtázza. Egy lépést hátrál, teret ad a másiknak.
Karjait lazán maga mellett tartja, figyelme Quantall mozdulataira összpontosul. Nem kérdez, nem szól közbe. Tudja, hogy innentől nem rajta múlik sem a tempó, sem a kimenetel. Csak csendben kivár, ahogy azt az előző rituálé alatt is tette.*
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-27 14:13:04
Üzenet elküldve: 2025-12-27 14:13:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Tudóselme. Ha egy téma szóba kerül, azt ő elejétől a végéig körbe kívánja járni. És mert ez a harc saját bőrén tapasztalta, hogy miben más, mint a többi. A másik szavaira bólint. Logikus gondolatmenet. Ha egy módszer nem válik be akkor másképp kell közelíteni. Arra, hogy mehetnek-e bólint.*
-Ha mást nem szeretnél mondani vagy kérdezni akkor igen.
*Ha nem akkor követi a másikat. A lépcsőn azért még egy a korábbi témához és talán a hangulathoz se illő kérdést még feltesz.*
-Moonxylwery matróna is odaveszett?
*A kígyó szimbólumot nem ismeri olyan jól. De ha nemesi családról van szó akik sötételfek akkor ha nem is Dwirinthalen a másik, de hallani biztos hallott róluk. Nem kedvelte, azt a nőt. Nem tudta kedvelni. De emlékszik, hogy másképp bánt vele, mint otthon tették. Majdnem képes volt bízni is benne. A halálhírében nem lelné örömét. Fent az oltár közelébe vezeti a másikat és elveszi a gyűrűt. Fáradtan sóhajt, majd elkezd koncentrálni. Fejben felidézi a varázslat szövegét, miközben előkeresi a korábban kapott varázsitalokat. Az egyiket felbontja és megissza a tartalmát.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
*Tudóselme. Ha egy téma szóba kerül, azt ő elejétől a végéig körbe kívánja járni. És mert ez a harc saját bőrén tapasztalta, hogy miben más, mint a többi. A másik szavaira bólint. Logikus gondolatmenet. Ha egy módszer nem válik be akkor másképp kell közelíteni. Arra, hogy mehetnek-e bólint.*
-Ha mást nem szeretnél mondani vagy kérdezni akkor igen.
*Ha nem akkor követi a másikat. A lépcsőn azért még egy a korábbi témához és talán a hangulathoz se illő kérdést még feltesz.*
-Moonxylwery matróna is odaveszett?
*A kígyó szimbólumot nem ismeri olyan jól. De ha nemesi családról van szó akik sötételfek akkor ha nem is Dwirinthalen a másik, de hallani biztos hallott róluk. Nem kedvelte, azt a nőt. Nem tudta kedvelni. De emlékszik, hogy másképp bánt vele, mint otthon tették. Majdnem képes volt bízni is benne. A halálhírében nem lelné örömét. Fent az oltár közelébe vezeti a másikat és elveszi a gyűrűt. Fáradtan sóhajt, majd elkezd koncentrálni. Fejben felidézi a varázslat szövegét, miközben előkeresi a korábban kapott varázsitalokat. Az egyiket felbontja és megissza a tartalmát.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli a gyorsaságot a következő két körre.
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-27 01:44:35
Üzenet elküldve: 2025-12-27 01:44:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Amikor a mágus az árulásról és a városvezetés közönyéről beszél, a mélységi arcán nem jelenik meg meglepetés – legfeljebb annak csendes visszaigazolása, hogy ebben a kérdésben nem éltek illúziók benne sem. Az utolsó mondatra azonban, amikor Quantall kimondja, hogy a varázslatot fent megejthetik, Norennar szája sarkában végre megjelenik egy halvány, őszinte mosoly.*
- Nos… ha az erőd híre nem mozgatja meg őket. *Szólal meg nyugodtan.* - Akkor kénytelen leszek olyan híreket gyűjteni, amik igen.
*Nem magyarázza tovább. Nem ígér. Egyszerű tényként kezeli. Eddig is ezt csinálta és aligha áll hatalmában ennél jóval többet tenni. Feláll a székről, bólint Quantall felé, majd a lépcső irányába pillant.*
- Akkor mehetünk?
*Ha a válasz igen, Norennar nem siet előre. Megvárja, míg a másik elindul, majd követi fel a lépcsőkön egészen az oltárig. Ott, a megszokott mozdulattal újra előkerül a gyűrű, és csendben a mágus felé nyújtja.
Legalábbis valahogy így alakul, ha hősünk minden jól megy. Azonban, ha nem és fajtársa félúton, vagy már az út elején meggondolná magát, akkor Norennar értetlenül pislogna a másikra.*
*Amikor a mágus az árulásról és a városvezetés közönyéről beszél, a mélységi arcán nem jelenik meg meglepetés – legfeljebb annak csendes visszaigazolása, hogy ebben a kérdésben nem éltek illúziók benne sem. Az utolsó mondatra azonban, amikor Quantall kimondja, hogy a varázslatot fent megejthetik, Norennar szája sarkában végre megjelenik egy halvány, őszinte mosoly.*
- Nos… ha az erőd híre nem mozgatja meg őket. *Szólal meg nyugodtan.* - Akkor kénytelen leszek olyan híreket gyűjteni, amik igen.
*Nem magyarázza tovább. Nem ígér. Egyszerű tényként kezeli. Eddig is ezt csinálta és aligha áll hatalmában ennél jóval többet tenni. Feláll a székről, bólint Quantall felé, majd a lépcső irányába pillant.*
- Akkor mehetünk?
*Ha a válasz igen, Norennar nem siet előre. Megvárja, míg a másik elindul, majd követi fel a lépcsőkön egészen az oltárig. Ott, a megszokott mozdulattal újra előkerül a gyűrű, és csendben a mágus felé nyújtja.
Legalábbis valahogy így alakul, ha hősünk minden jól megy. Azonban, ha nem és fajtársa félúton, vagy már az út elején meggondolná magát, akkor Norennar értetlenül pislogna a másikra.*
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-27 01:08:20
Üzenet elküldve: 2025-12-27 01:08:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Nem indult egyszerűen ez a dolog, de végül sikerült ideáig is eljutniuk. Tényleges beszélgetés alakult ki kettejük közt egy adott témáról. Quantall figyelmesen hallgatja a másik szavait. Bólint arra, hogy a hatalom a tanács kezében összpontosul és szükség van rájuk. Az viszont váratlanul éri, hogy a másik nemes lett volna. Mások talán a találkozásuk első felére gondolva kétségbe is vonnák ezt, de ő tudja jól, hogy mit jelent egy nemesen született hímnek lenni. Más készségeket kell elsajátítani. A gyanakvás témájának hallatán elgondolkozik. Nem teljesen érti a hasonlóságot, de el tudja fogadni a másik gondolatait. Az ötletet hallva a keserű mosoly ideje most rajta van. Aztán kap egy kérdést amin magába mélyed. Talán fél percig is töpreng míg meg nem szólal.*
-Csak néhány észrevétel. Az embereknek céljaik vannak, ami okán elárulnak. A halál seregében ezek az okok gyakran felfoghatatlanok ép ésszel ha egyáltalán léteznek. És nem csak az okok tehetnek árulóvá valakit. Ezen kívül az erőd híre nem hiszem, hogy megmozgatná a város vezetést. A thargok kettőt is emeltek jóval közelebb, stratégiailag fontosabb helyeken és azzal se törődtek. Ahogy a kikötővel se, ami egy pótolhatatlan kereskedelmi központ. Viszont egy olyan választ kértem tőled amiből úgy hallom, hogy átérzed a felelősséget amit ezzel rád teszek és hogy megfontoltan fogod használni ezt a tárgyat. Ebben nem csalódtam. Fent a templomrészen megejthetjük a varázslatot.
*Nem indult egyszerűen ez a dolog, de végül sikerült ideáig is eljutniuk. Tényleges beszélgetés alakult ki kettejük közt egy adott témáról. Quantall figyelmesen hallgatja a másik szavait. Bólint arra, hogy a hatalom a tanács kezében összpontosul és szükség van rájuk. Az viszont váratlanul éri, hogy a másik nemes lett volna. Mások talán a találkozásuk első felére gondolva kétségbe is vonnák ezt, de ő tudja jól, hogy mit jelent egy nemesen született hímnek lenni. Más készségeket kell elsajátítani. A gyanakvás témájának hallatán elgondolkozik. Nem teljesen érti a hasonlóságot, de el tudja fogadni a másik gondolatait. Az ötletet hallva a keserű mosoly ideje most rajta van. Aztán kap egy kérdést amin magába mélyed. Talán fél percig is töpreng míg meg nem szólal.*
-Csak néhány észrevétel. Az embereknek céljaik vannak, ami okán elárulnak. A halál seregében ezek az okok gyakran felfoghatatlanok ép ésszel ha egyáltalán léteznek. És nem csak az okok tehetnek árulóvá valakit. Ezen kívül az erőd híre nem hiszem, hogy megmozgatná a város vezetést. A thargok kettőt is emeltek jóval közelebb, stratégiailag fontosabb helyeken és azzal se törődtek. Ahogy a kikötővel se, ami egy pótolhatatlan kereskedelmi központ. Viszont egy olyan választ kértem tőled amiből úgy hallom, hogy átérzed a felelősséget amit ezzel rád teszek és hogy megfontoltan fogod használni ezt a tárgyat. Ebben nem csalódtam. Fent a templomrészen megejthetjük a varázslatot.
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-27 00:41:03
Üzenet elküldve: 2025-12-27 00:41:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall kijelentésére Norennar savanyú ábrázattal bólogatni kezd. Nem vitatja. Valóban sokkal egyszerűbb volna, ha kimondhatná azt az egyetlen dolgot, ami mindent a helyére tenne, de amíg nem biztos abban, hogy feltétel nélkül megbízhat a másikban, addig ez nem lehetőség. Az ujjai lassan összefonódnak maga előtt, ahogy a mágus hosszabb fejtegetését hallgatja.
Amikor Quantall elhallgat, Norennar megropogtatja a nyakát, mintha ezzel is rendezné a gondolatait, majd nyugodtan megszólal.*
- Veszélyes, igen. *Bólint egyet.* - És abban is igazad van, hogy a Tanács belülről rohad. Ha rajtam múlna, sok mindent másképp csinálnék, mint ők. Azonban ez a tényen nem változtat, hogy a hatalom az ő kezükben összpontosul, ezáltal pedig a legnagyobb befolyásuk is nekik van a város sorsára.
*Egy pillanatra félrepillant.*
- Viszont nem kell féltened. Nemesek közt nőttem fel. Azokból sem épp a kellemes fajták közt. Ismerem a játszmáikat, a hamis ígéreteket, a mosoly mögötti késeket. Nem vagyok naiv. A gyanúval pedig… *Keserűen elmosolyodik* - Együtt élek már egy ideje.
*Visszanéz Quantallra.*
- A lázadás alatt a családom több tagját is lemészárolták a városban. Évekig éltem itt úgy, hogy azt vártam, mikor végezi be a dolgát a csürhe és szúrja az én fejem is egy karó végére. Gyanúval. Haraggal. Szóval igen, ezt a terhet már cipelem egy ideje.
*Újra megropogtatja a nyakát.*
- Az ok, ami mozgásba hozhatja a tanácsot, már megvan. Az az erőd, amiről beszámoltunk nekik. Még néhány darab abból a bizonyos kirakósból melynek bőszen gyűjtöm a darabkáit, és egészen biztosan mozgásba lendülnek úgy, hogy annak látszatja is lesz majd.
*Norennar hátra dől a széken, majd könnyed módon teszi fel a kérdést.*
- Sikerült bizonyítanom?
*Quantall kijelentésére Norennar savanyú ábrázattal bólogatni kezd. Nem vitatja. Valóban sokkal egyszerűbb volna, ha kimondhatná azt az egyetlen dolgot, ami mindent a helyére tenne, de amíg nem biztos abban, hogy feltétel nélkül megbízhat a másikban, addig ez nem lehetőség. Az ujjai lassan összefonódnak maga előtt, ahogy a mágus hosszabb fejtegetését hallgatja.
Amikor Quantall elhallgat, Norennar megropogtatja a nyakát, mintha ezzel is rendezné a gondolatait, majd nyugodtan megszólal.*
- Veszélyes, igen. *Bólint egyet.* - És abban is igazad van, hogy a Tanács belülről rohad. Ha rajtam múlna, sok mindent másképp csinálnék, mint ők. Azonban ez a tényen nem változtat, hogy a hatalom az ő kezükben összpontosul, ezáltal pedig a legnagyobb befolyásuk is nekik van a város sorsára.
*Egy pillanatra félrepillant.*
- Viszont nem kell féltened. Nemesek közt nőttem fel. Azokból sem épp a kellemes fajták közt. Ismerem a játszmáikat, a hamis ígéreteket, a mosoly mögötti késeket. Nem vagyok naiv. A gyanúval pedig… *Keserűen elmosolyodik* - Együtt élek már egy ideje.
*Visszanéz Quantallra.*
- A lázadás alatt a családom több tagját is lemészárolták a városban. Évekig éltem itt úgy, hogy azt vártam, mikor végezi be a dolgát a csürhe és szúrja az én fejem is egy karó végére. Gyanúval. Haraggal. Szóval igen, ezt a terhet már cipelem egy ideje.
*Újra megropogtatja a nyakát.*
- Az ok, ami mozgásba hozhatja a tanácsot, már megvan. Az az erőd, amiről beszámoltunk nekik. Még néhány darab abból a bizonyos kirakósból melynek bőszen gyűjtöm a darabkáit, és egészen biztosan mozgásba lendülnek úgy, hogy annak látszatja is lesz majd.
*Norennar hátra dől a széken, majd könnyed módon teszi fel a kérdést.*
- Sikerült bizonyítanom?
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-27 00:14:45
Üzenet elküldve: 2025-12-27 00:14:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Rébuszokban beszélnek mindketten. Már ha nem csak a bolondját járatja vele a másik. Aki, talán pont ezt gondolja őróla. A viccesnek szánt választ ő nem mosolyogja meg, csak bólint. Lehetetlent azért nem kérne. Van akiből ki tudná nézni, hogy pontosan tudja mi a teendő, de attól elég távol áll, hogy olyan személyeket megszorongasson. A komolyabb válasz hallatán megrándul az arca, majd gondolkodóba esik. Az állát megvakarva mered maga elé. Így hallgatja a másik szabadkozását. Egy bizonyos dolog amiről nem beszélhet... Ha nem olyan fontos, mint egy oltár felszenteléséhez szükséges hatalom akkor nem is számít ebben a kérdésben.*
-Amiről nem beszélsz, azt nem is vehetem számításba.
*Ad hangot a gondolatainak. Ez egy egyszerű tényközlés. Nincs benne semmi érzelem. Majd, a továbbiak hallatán ismét gondolkodóba esik. Szinte hallatszik ahogy a fogaskerekek forognak a fejében.*
-Talán nem rossz út amin jársz. Bár meg kell hagyni igencsak kétséges. A helyi városvezetés finoman szólva is elpuhult. Elődjeik sorsa se volt képes őket jobb belátásra téríteni. Palotanegyed és csónakázó tó a prioritás egy olyan városba aminek a közepén évekig a törvényen kívüliek, mint az urak úgy éltek és aminek a fő kereskedelmi útvonalait egy generáció alatt ellehetetlenítették pedig az egyiket még van lehetőség megmenteni! Ostobák! Sőt! Rosszabb! Bizonyos vagyok benne, hogy néhány fogaskerék már el van rohadva ebben a rendszerben. Olyanok amiken nem is látszik. Mernék egy olyat tanácsolni neked, hogy személyekben ne bízz, hanem inkább ahogy mondtad a rendszert próbáld meg hasznosítani. Azt, a rendszert, ami az idegen hódításokat olyan könnyedén kezeli, mint egy nyári záport. Viszont szükség lehet rájuk. Szükség is lesz rájuk. Csak egy okra van szükség, ami képes őket mozgásba hozni. Okosnak kell lenned ha általuk szeretnél tenni a városért. Sőt, ez az ösvény veszélyes is és nem is túl kifizetődő. Ha túl kényelmetlenné válsz bizonyos személyek száméra akkor gondolkodás nélkül félresöpörnek. Ha ezt az utat járod az oda vezethet, hogy gyanúval kell élned mindenkivel szemben. Még azokkal is akik a legközelibb barátaid és társaid. Magányos dolog ha szembe akarsz szállni a halál istenével. Akkor is az ha nem vagy egyedül.~Csakis benne bízhatsz egyedül. Róla tudhatod jól, hogy mindig figyel és hogy az ellenséged. Ő nem alakoskodik.~Veszélyes világot élünk.
*Rébuszokban beszélnek mindketten. Már ha nem csak a bolondját járatja vele a másik. Aki, talán pont ezt gondolja őróla. A viccesnek szánt választ ő nem mosolyogja meg, csak bólint. Lehetetlent azért nem kérne. Van akiből ki tudná nézni, hogy pontosan tudja mi a teendő, de attól elég távol áll, hogy olyan személyeket megszorongasson. A komolyabb válasz hallatán megrándul az arca, majd gondolkodóba esik. Az állát megvakarva mered maga elé. Így hallgatja a másik szabadkozását. Egy bizonyos dolog amiről nem beszélhet... Ha nem olyan fontos, mint egy oltár felszenteléséhez szükséges hatalom akkor nem is számít ebben a kérdésben.*
-Amiről nem beszélsz, azt nem is vehetem számításba.
*Ad hangot a gondolatainak. Ez egy egyszerű tényközlés. Nincs benne semmi érzelem. Majd, a továbbiak hallatán ismét gondolkodóba esik. Szinte hallatszik ahogy a fogaskerekek forognak a fejében.*
-Talán nem rossz út amin jársz. Bár meg kell hagyni igencsak kétséges. A helyi városvezetés finoman szólva is elpuhult. Elődjeik sorsa se volt képes őket jobb belátásra téríteni. Palotanegyed és csónakázó tó a prioritás egy olyan városba aminek a közepén évekig a törvényen kívüliek, mint az urak úgy éltek és aminek a fő kereskedelmi útvonalait egy generáció alatt ellehetetlenítették pedig az egyiket még van lehetőség megmenteni! Ostobák! Sőt! Rosszabb! Bizonyos vagyok benne, hogy néhány fogaskerék már el van rohadva ebben a rendszerben. Olyanok amiken nem is látszik. Mernék egy olyat tanácsolni neked, hogy személyekben ne bízz, hanem inkább ahogy mondtad a rendszert próbáld meg hasznosítani. Azt, a rendszert, ami az idegen hódításokat olyan könnyedén kezeli, mint egy nyári záport. Viszont szükség lehet rájuk. Szükség is lesz rájuk. Csak egy okra van szükség, ami képes őket mozgásba hozni. Okosnak kell lenned ha általuk szeretnél tenni a városért. Sőt, ez az ösvény veszélyes is és nem is túl kifizetődő. Ha túl kényelmetlenné válsz bizonyos személyek száméra akkor gondolkodás nélkül félresöpörnek. Ha ezt az utat járod az oda vezethet, hogy gyanúval kell élned mindenkivel szemben. Még azokkal is akik a legközelibb barátaid és társaid. Magányos dolog ha szembe akarsz szállni a halál istenével. Akkor is az ha nem vagy egyedül.~Csakis benne bízhatsz egyedül. Róla tudhatod jól, hogy mindig figyel és hogy az ellenséged. Ő nem alakoskodik.~Veszélyes világot élünk.
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-26 23:22:45
Üzenet elküldve: 2025-12-26 23:22:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall magyarázata alatt Norennar figyelmesen hallgat. A homlokán enyhe ránc jelenik meg, ahogy a mágikus erőforrásokról esik szó; láthatóan próbálja a hallottakat a saját tapasztalataival összeegyeztetni. Nestar szavai halványan derengenek fel benne az amulettáldásról, de azok inkább voltak szakszerűek, mintsem számára is érthetők. Az viszont nem rémlik hősünk számára, hogy ez a varázslat valóban ekkora áldozattal járna. Így már érti a hezitálást. A kérdés viszont óhatatlanul felmerül benne: Pashthra esetében akkor miért nem volt mindez akadály? Ezt azonban most félreteszi. Hisz így is bőven elég kérdést szegez felé a fajtársa, amikre bizony választ is vár.
Óvatos mozdulattal az állához nyúl, ujjai az ezüstös szőrszálak közé túrnak, majd finokan megvakargatja.*
- Nos… örülök, hogy nem kell kész tervvel eléd állnom. Jegyzi meg csendesen.
*Szája sarkában halvány, fáradt mosoly jelenik meg.*
- Egyelőre a Tanácsra számítok. Segítségként is, célként is. Náluk van a hatalom, így őket kell mozgásba hozni, hogy a város felkészüljön arra, ami jön. Ehhez pedig… *Megvonja a vállát* - Harcosként, felderítőként, futárként és ha nagyon muszáj, diplomatként is helyt kell állnom. Bár tudom, utóbbi nem az erősségem.
*Rövid szünetet tart.*
- Nem tagadom, a válasz nem túl kielégítő. De amíg nem jutunk dűlőre, kénytelen vagyok rébuszokban beszélni. Van egy kulcselem, ami nélkül nehéz előre tervezni és amiről jelenleg nem beszélhetek.
*Sóhajt egyet.*
- Igyekszem segíteni ott, ahol tudok, úgy ahogyan csak tudok, és mint vadász egyelőre csak a nyomokat gyűjtöm. A kirakós darabkáit, hogy összeálljon végre a kép. Viszont egy jó vadász mindig felkészül a legrosszabbra. Nem tudom mennyi időnk van amíg elszabadul a pokol, viszont én szeretnék kész lenni és az elsők közt cselekedni.
*Quantall magyarázata alatt Norennar figyelmesen hallgat. A homlokán enyhe ránc jelenik meg, ahogy a mágikus erőforrásokról esik szó; láthatóan próbálja a hallottakat a saját tapasztalataival összeegyeztetni. Nestar szavai halványan derengenek fel benne az amulettáldásról, de azok inkább voltak szakszerűek, mintsem számára is érthetők. Az viszont nem rémlik hősünk számára, hogy ez a varázslat valóban ekkora áldozattal járna. Így már érti a hezitálást. A kérdés viszont óhatatlanul felmerül benne: Pashthra esetében akkor miért nem volt mindez akadály? Ezt azonban most félreteszi. Hisz így is bőven elég kérdést szegez felé a fajtársa, amikre bizony választ is vár.
Óvatos mozdulattal az állához nyúl, ujjai az ezüstös szőrszálak közé túrnak, majd finokan megvakargatja.*
- Nos… örülök, hogy nem kell kész tervvel eléd állnom. Jegyzi meg csendesen.
*Szája sarkában halvány, fáradt mosoly jelenik meg.*
- Egyelőre a Tanácsra számítok. Segítségként is, célként is. Náluk van a hatalom, így őket kell mozgásba hozni, hogy a város felkészüljön arra, ami jön. Ehhez pedig… *Megvonja a vállát* - Harcosként, felderítőként, futárként és ha nagyon muszáj, diplomatként is helyt kell állnom. Bár tudom, utóbbi nem az erősségem.
*Rövid szünetet tart.*
- Nem tagadom, a válasz nem túl kielégítő. De amíg nem jutunk dűlőre, kénytelen vagyok rébuszokban beszélni. Van egy kulcselem, ami nélkül nehéz előre tervezni és amiről jelenleg nem beszélhetek.
*Sóhajt egyet.*
- Igyekszem segíteni ott, ahol tudok, úgy ahogyan csak tudok, és mint vadász egyelőre csak a nyomokat gyűjtöm. A kirakós darabkáit, hogy összeálljon végre a kép. Viszont egy jó vadász mindig felkészül a legrosszabbra. Nem tudom mennyi időnk van amíg elszabadul a pokol, viszont én szeretnék kész lenni és az elsők közt cselekedni.
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-26 22:28:31
Üzenet elküldve: 2025-12-26 22:28:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Változott a beszélgetés hangulata és mindketten megnyíltak egymásnak. Valóban hajlandó segíteni a másiknak ha tud. Viszont amit a mélységi kér, ott még nem tart a beszélgetésük. Egy dolog még hiányzik. Pedig a fajtárs jó irányba halad. Lassan bólint, hogy érti mire gondol a másik.*
-Bizalom. A céljaidat megértem. És a szándékaidat is. Ha nem kerülne semmibe akkor meg is tenném neked ezt, viszont egyetlen dolog bizonytalanná tesz. Ez a mágia nem pusztán a magától is visszatérő úgynevezett manát emészti fel hanem egy másik nehézkesebben összegyűjthető forrást is. Amit szinte kizárólag úgy lehet megszerezni ha harcolunk a gonosszal. Ritkább és ennek a segítsége hatalmat jelent. Olyat amit például a templom felszabadítása után arra használtunk fel a társaimmal, hogy a helyi oltárt felszenteljünk és többek közt olyan hatalmat adjunk neki amivel egy egyszerű hívő is képes az istennő mágiájának használatára. Például, hogy orvosi tudás nélkül gyógyítson sebeket. Vagy, hogy pusztán az oltár közelébe kerülve megtisztuljon valaki akit a halál istenének mágiájával megátkoztak. Remélem érted. Nekem is bíznom kell tebenned. Ha egy ilyen lehetőséget arra használok, hogy neked egy mágikus tárgyat a kezedbe adjak akkor tudnom kell, hogy az valóban mások javára válik. A céljaid jók. A szándékaid is. A módszereid csak amikben még bizonytalan vagyok. Nem várom el, hogy egy kész biztos tervvel állj elém, de hallani szeretnék valami olyasmit ami meggyőz róla, hogy tudni fogod mit teszel és nem egy elvesztegetett lehetőség lesz ennek a tárgynak a létrehozása. Hogyan szeretnél nekilátni ennek a küldetésednek? Egyedül vagy valakik oldalán? Milyen szerepben? Harcosként? Felderítőként? Futárként? Diplomataként? Tudom nehéz kérdés. Nem tudom könnyít-e rajta, ha úgy fogalmazok, hogy egy olyan választ szeretnék hallani, ami megnyugtat afelől, hogy átérzed a felelősséget amit rád bíznék ezzel és átgondoltan fogod használni ezt a lehetőséget.
*Változott a beszélgetés hangulata és mindketten megnyíltak egymásnak. Valóban hajlandó segíteni a másiknak ha tud. Viszont amit a mélységi kér, ott még nem tart a beszélgetésük. Egy dolog még hiányzik. Pedig a fajtárs jó irányba halad. Lassan bólint, hogy érti mire gondol a másik.*
-Bizalom. A céljaidat megértem. És a szándékaidat is. Ha nem kerülne semmibe akkor meg is tenném neked ezt, viszont egyetlen dolog bizonytalanná tesz. Ez a mágia nem pusztán a magától is visszatérő úgynevezett manát emészti fel hanem egy másik nehézkesebben összegyűjthető forrást is. Amit szinte kizárólag úgy lehet megszerezni ha harcolunk a gonosszal. Ritkább és ennek a segítsége hatalmat jelent. Olyat amit például a templom felszabadítása után arra használtunk fel a társaimmal, hogy a helyi oltárt felszenteljünk és többek közt olyan hatalmat adjunk neki amivel egy egyszerű hívő is képes az istennő mágiájának használatára. Például, hogy orvosi tudás nélkül gyógyítson sebeket. Vagy, hogy pusztán az oltár közelébe kerülve megtisztuljon valaki akit a halál istenének mágiájával megátkoztak. Remélem érted. Nekem is bíznom kell tebenned. Ha egy ilyen lehetőséget arra használok, hogy neked egy mágikus tárgyat a kezedbe adjak akkor tudnom kell, hogy az valóban mások javára válik. A céljaid jók. A szándékaid is. A módszereid csak amikben még bizonytalan vagyok. Nem várom el, hogy egy kész biztos tervvel állj elém, de hallani szeretnék valami olyasmit ami meggyőz róla, hogy tudni fogod mit teszel és nem egy elvesztegetett lehetőség lesz ennek a tárgynak a létrehozása. Hogyan szeretnél nekilátni ennek a küldetésednek? Egyedül vagy valakik oldalán? Milyen szerepben? Harcosként? Felderítőként? Futárként? Diplomataként? Tudom nehéz kérdés. Nem tudom könnyít-e rajta, ha úgy fogalmazok, hogy egy olyan választ szeretnék hallani, ami megnyugtat afelől, hogy átérzed a felelősséget amit rád bíznék ezzel és átgondoltan fogod használni ezt a lehetőséget.
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-26 21:39:25
Üzenet elküldve: 2025-12-26 21:39:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall szavaira figyelve Norennar lassan bólint egyet, mintegy jelezvén, hogy tudomásul vette amit fajtársa mondott. Talán meg is bízik benne. Mégis. Nem felejtette el, hogy elsősorban miért is érkezett templomba. Egy pillanatra félrepillant, ujjai még mindig ugyan azt a ritmust ütik az asztal lapján. Mintha mérlegelné, mennyit engedhet meg magának ebben a helyzetben, aztán visszanéz a másikra. Amikor Quantall kimondja, hogy a segítség attól függ, mire kérik, Norennar szája sarka finoman elmozdul. Nem mosoly ez, inkább annak jele, hogy számított erre a válaszra. Ujjai rövid időre megfeszülnek az asztal szélén, majd elengedik.*
- Az amulett… *Kezdi, majd elhallgat egy ütemre.* - A terv, amit kifundáltam, valóban balgaság. Ezt elismerem.
*Újabb fáradt sóhaj hagyja hátra ajkait.*
- De ha másért nem is… *Folytatja halkabban.* - Ha még egyszer bajba kerül valaki, aki fontos számomra, ezúttal szeretnék elég gyors lenni.
*Lelki szemei előtt felvillan kedvese képe, amint épp orkok szorítják sarokba. Szabályosan forszírozza elméjét arra, hogy ne mutasson többet ebből. Ezt a képet Nori hófehér arca követi majd az, ahogy egy robusztus ork a kihűlt kezei közül veszi ki a gyémántba zárt szívet. Norennar nagyot nyel, majd acélos tekintettel újból Quantallra néz. A szürkékben most a düh nyomát se látni, csak az eltökéltséget.*
- Ha ebben segítsez nekem, akkor tudni fogom, hogy megbízhatok benned. És elárulom mindazt, amit tudok.
*Nem tesz hozzá többet. Nem alkuszik tovább. A feltétel ott lebeg közöttük, tisztán és félreérthetetlenül.*
*Quantall szavaira figyelve Norennar lassan bólint egyet, mintegy jelezvén, hogy tudomásul vette amit fajtársa mondott. Talán meg is bízik benne. Mégis. Nem felejtette el, hogy elsősorban miért is érkezett templomba. Egy pillanatra félrepillant, ujjai még mindig ugyan azt a ritmust ütik az asztal lapján. Mintha mérlegelné, mennyit engedhet meg magának ebben a helyzetben, aztán visszanéz a másikra. Amikor Quantall kimondja, hogy a segítség attól függ, mire kérik, Norennar szája sarka finoman elmozdul. Nem mosoly ez, inkább annak jele, hogy számított erre a válaszra. Ujjai rövid időre megfeszülnek az asztal szélén, majd elengedik.*
- Az amulett… *Kezdi, majd elhallgat egy ütemre.* - A terv, amit kifundáltam, valóban balgaság. Ezt elismerem.
*Újabb fáradt sóhaj hagyja hátra ajkait.*
- De ha másért nem is… *Folytatja halkabban.* - Ha még egyszer bajba kerül valaki, aki fontos számomra, ezúttal szeretnék elég gyors lenni.
*Lelki szemei előtt felvillan kedvese képe, amint épp orkok szorítják sarokba. Szabályosan forszírozza elméjét arra, hogy ne mutasson többet ebből. Ezt a képet Nori hófehér arca követi majd az, ahogy egy robusztus ork a kihűlt kezei közül veszi ki a gyémántba zárt szívet. Norennar nagyot nyel, majd acélos tekintettel újból Quantallra néz. A szürkékben most a düh nyomát se látni, csak az eltökéltséget.*
- Ha ebben segítsez nekem, akkor tudni fogom, hogy megbízhatok benned. És elárulom mindazt, amit tudok.
*Nem tesz hozzá többet. Nem alkuszik tovább. A feltétel ott lebeg közöttük, tisztán és félreérthetetlenül.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-26 21:18:38
Üzenet elküldve: 2025-12-26 21:18:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*A másik nem mond semmit a szavaira. Nem tudja hova tenni a kapott reakciót. Nem hinné, nem érdekli, nem számít? Quantal nem mondható az érzelmek szakértőjének. Viszont legalább megfontolta az elhangzottakat. Mikor a megbízhatóságáról kérdezik akkor az elkötelezettsége egyetlen látható nyomával próbálja bizonyítani, azt. Épp annyira hihetetlen ez a történet, mint bármelyik másik amit elmondhatott volna. És legalább annyira igazi is. A mutatott jeleket ő is megnézi. Bár nem tudja hova tenni. A kapott magyarázatra nem tud mit mondani így csak hallgat. Arra, hogy a várost nem hagyná cserben bólint. A diszkréció kapcsán megismétli ezt a mozdulatot. Börtön. Olyan kicsinyes dolognak hangzik mikor élet és halál ügyéről van szó, de elfogadja, hogy másoknak ez igenis lényeges.*
-Nem fogom a titkaidat kiadni. Nem áll célomban ártani neked. Megvan a magam ügye.
*A következő elhangzó dolgok hallatán összébb vonja a szemöldökét. Fogalma sincs mire gondolhat a másik az alatt, hogy túl korán bízott meg Pashthrában és mit kellhet rendbe hozni. Némi gondolkodás után szólal meg.*
-Attól függ miben kéred a segítségem.
*A másik nem mond semmit a szavaira. Nem tudja hova tenni a kapott reakciót. Nem hinné, nem érdekli, nem számít? Quantal nem mondható az érzelmek szakértőjének. Viszont legalább megfontolta az elhangzottakat. Mikor a megbízhatóságáról kérdezik akkor az elkötelezettsége egyetlen látható nyomával próbálja bizonyítani, azt. Épp annyira hihetetlen ez a történet, mint bármelyik másik amit elmondhatott volna. És legalább annyira igazi is. A mutatott jeleket ő is megnézi. Bár nem tudja hova tenni. A kapott magyarázatra nem tud mit mondani így csak hallgat. Arra, hogy a várost nem hagyná cserben bólint. A diszkréció kapcsán megismétli ezt a mozdulatot. Börtön. Olyan kicsinyes dolognak hangzik mikor élet és halál ügyéről van szó, de elfogadja, hogy másoknak ez igenis lényeges.*
-Nem fogom a titkaidat kiadni. Nem áll célomban ártani neked. Megvan a magam ügye.
*A következő elhangzó dolgok hallatán összébb vonja a szemöldökét. Fogalma sincs mire gondolhat a másik az alatt, hogy túl korán bízott meg Pashthrában és mit kellhet rendbe hozni. Némi gondolkodás után szólal meg.*
-Attól függ miben kéred a segítségem.
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-26 20:20:14
Üzenet elküldve: 2025-12-26 20:20:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall szavai alatt Norennar összefonja a kezeit maga előtt. Nem szakítja félbe, nem vitatkozik. Hallgatja, mérlegel, s közben tekintete végig a másikon marad. Amikor a fény szolgája a mondandója végére ér, Norennar finoman megrázza a fejét. Nem tagadás ez, inkább annak jele, hogy többet tud annál, mint amit kimond.
Tekintete egy pillanatra elréved, majd visszatér Quantallra. Amikor a másik felhúzza a csuháját és megmutatja a tetoválást, Norennar figyelmesen szemléli. Aztán lassan ő is mozdul, felhúzza az ingujját a bal karján, szabaddá téve a saját bőrét felfedve a kezét átszelő szénfekete vonalakat. A saját tetoválását.*
- Ez pedig egy ajándék apámtól. *Mondja végül.* - A lázadás alatt vesztettem el. Mert nem voltam elég gyors. Mert nem értem ide időben.
*Ezúttal sem dramatizálja túl a témát. Hangja száraz, mégis a hidegnek tűnő tárgyilagosság mögött ott húzódik mondandója igazi súlya. Visszahúzza az ingujját, mintha ezzel is lezárná az emléket.*
- Keveseknek mutatom meg. *Folytatja csendesen.* - Azok akik oldalán szívesen harcolnék megérdemlik... Többek között legalábbis.
*Sóhajt egyet, majd újra Quantallra néz.*
- Most viszont nem elsősorban az életért vívott harcról van szó. Bár nem ismerlek eléggé, azt látom, hogy a várost nem hagynád cserben. *Itt tart egy rövid, mondhatni drámai szünetet.* - Diszkrécióra kérnélek. A Tanács hallgatásra kötelezett, és őszintén nem vágyom egy cellára csak azért, mert túl sok fül hallja meg, amit nem kéne.
*Leengedi a karjait az asztalra, ujjai halkan dobolni kezdenek a fa lapján.*
- Pashthrában túl korán bíztam meg. *Jegyzi meg végül.* -Nem mondom, hogy nincs még esély rendbe hozni, de jelenleg… nem állnak jól a dolgok. Szeretném, ha segítenél előtte. Hogy biztos lehessek benne: ami elhangzik, kettőnk között marad.
*Elhallgat. Nem sürget. A tekintete nyílt, de óvatos. A döntést ezúttal is a másikra bízza.*
*Quantall szavai alatt Norennar összefonja a kezeit maga előtt. Nem szakítja félbe, nem vitatkozik. Hallgatja, mérlegel, s közben tekintete végig a másikon marad. Amikor a fény szolgája a mondandója végére ér, Norennar finoman megrázza a fejét. Nem tagadás ez, inkább annak jele, hogy többet tud annál, mint amit kimond.
Tekintete egy pillanatra elréved, majd visszatér Quantallra. Amikor a másik felhúzza a csuháját és megmutatja a tetoválást, Norennar figyelmesen szemléli. Aztán lassan ő is mozdul, felhúzza az ingujját a bal karján, szabaddá téve a saját bőrét felfedve a kezét átszelő szénfekete vonalakat. A saját tetoválását.*
- Ez pedig egy ajándék apámtól. *Mondja végül.* - A lázadás alatt vesztettem el. Mert nem voltam elég gyors. Mert nem értem ide időben.
*Ezúttal sem dramatizálja túl a témát. Hangja száraz, mégis a hidegnek tűnő tárgyilagosság mögött ott húzódik mondandója igazi súlya. Visszahúzza az ingujját, mintha ezzel is lezárná az emléket.*
- Keveseknek mutatom meg. *Folytatja csendesen.* - Azok akik oldalán szívesen harcolnék megérdemlik... Többek között legalábbis.
*Sóhajt egyet, majd újra Quantallra néz.*
- Most viszont nem elsősorban az életért vívott harcról van szó. Bár nem ismerlek eléggé, azt látom, hogy a várost nem hagynád cserben. *Itt tart egy rövid, mondhatni drámai szünetet.* - Diszkrécióra kérnélek. A Tanács hallgatásra kötelezett, és őszintén nem vágyom egy cellára csak azért, mert túl sok fül hallja meg, amit nem kéne.
*Leengedi a karjait az asztalra, ujjai halkan dobolni kezdenek a fa lapján.*
- Pashthrában túl korán bíztam meg. *Jegyzi meg végül.* -Nem mondom, hogy nincs még esély rendbe hozni, de jelenleg… nem állnak jól a dolgok. Szeretném, ha segítenél előtte. Hogy biztos lehessek benne: ami elhangzik, kettőnk között marad.
*Elhallgat. Nem sürget. A tekintete nyílt, de óvatos. A döntést ezúttal is a másikra bízza.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-26 19:57:48
Üzenet elküldve: 2025-12-26 19:57:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Távol áll tőle a személyeskedés. Ha nem zajlott volna le az a jelenet ott az oltár mellett akkor nem is ásná bele magát ebbe, de így muszáj megtennie. Kénytelen kihasználni, hogy ő van most helyzeti előnyben. Az igenlő válaszra bólint. Nem moralizál a bosszú helyességén. A hasznot keresi benne. Ekkor jön a kiegészítés. A tekintete felvillan a hallottaktól.*
-Értem. De ez esetben nem olyan egyszerű a feladat hisz nem csak az élő ellenséggel kell foglalkozni. Azt, kell megtalálni, aki a háttérben mozgatja a szálakat. Esetleg rájönni ennek a támadásnak a valódi céljára. Ugyanis, hogy a város ellenségei éltükben vagy holtukban törnek a szeretteink életére az részletkérdés. A válasz megtalálásához viszont nem szabad heveskedni. Szeretném ha megértenéd, hogy két pont közt ilyen helyzetben nem mindig az egyenes a legrövidebb útvonal.
*A következő témafelvetésében megadta a lehetőséget a másiknak abban, hogy ne áruljon el mindent neki. Aki, élt is a lehetőséggel. Ezt egy bólintással fogadja. A nekiszegezett kérdés meglepi. Ha nála lennének akkor vérével is bizonyítaná, hogy megbízható így viszont maradnak a szavai. Felhúzza a karján a csuhát ezzel megmutatva a tetoválását.*
-Wylnurana ajándéka. Az után kaptam, hogy először néztem szembe a halál seregével. Nem csak életet kaptam aznap hanem egy célt is. Míg az életért vívott harcról van szó addig bízhatsz bennem. Nem egyszer adtam volna magam is az életemet ezért a célért.
*Távol áll tőle a személyeskedés. Ha nem zajlott volna le az a jelenet ott az oltár mellett akkor nem is ásná bele magát ebbe, de így muszáj megtennie. Kénytelen kihasználni, hogy ő van most helyzeti előnyben. Az igenlő válaszra bólint. Nem moralizál a bosszú helyességén. A hasznot keresi benne. Ekkor jön a kiegészítés. A tekintete felvillan a hallottaktól.*
-Értem. De ez esetben nem olyan egyszerű a feladat hisz nem csak az élő ellenséggel kell foglalkozni. Azt, kell megtalálni, aki a háttérben mozgatja a szálakat. Esetleg rájönni ennek a támadásnak a valódi céljára. Ugyanis, hogy a város ellenségei éltükben vagy holtukban törnek a szeretteink életére az részletkérdés. A válasz megtalálásához viszont nem szabad heveskedni. Szeretném ha megértenéd, hogy két pont közt ilyen helyzetben nem mindig az egyenes a legrövidebb útvonal.
*A következő témafelvetésében megadta a lehetőséget a másiknak abban, hogy ne áruljon el mindent neki. Aki, élt is a lehetőséggel. Ezt egy bólintással fogadja. A nekiszegezett kérdés meglepi. Ha nála lennének akkor vérével is bizonyítaná, hogy megbízható így viszont maradnak a szavai. Felhúzza a karján a csuhát ezzel megmutatva a tetoválását.*
-Wylnurana ajándéka. Az után kaptam, hogy először néztem szembe a halál seregével. Nem csak életet kaptam aznap hanem egy célt is. Míg az életért vívott harcról van szó addig bízhatsz bennem. Nem egyszer adtam volna magam is az életemet ezért a célért.
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-26 19:21:48
Üzenet elküldve: 2025-12-26 19:21:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*A neki szegezett kérdést követően Norennar ismételten nem sieti el a választ. A rajzra pillant, majd vissza a másik arcára. Hosszúnak tűnő másodpercek telnek el, melyek alatt nem mozdul, némán figyel, azonban tekintete mégis elárulja, hogy a válaszokat nem a környezetében keresi, hanem önmagán belül. Végül lassan, alig észrevehetően bólint.*
- Részben.
*Mondja végül. Sóhajt egyet, a mellkasa lassan emelkedik, majd süllyed. Hangja továbbra is nyugodt marad, de a hangsúlyán érződik, hogy nem könnyű az érzéseiről beszélnie.*
- Szeretném, ha az odaveszett társam emléke nem veszne kárba. *Tart egy rövid szünetet, mielőtt folytatná.* - És… Meg akarom védeni a szeretteimet is. A várost. Amit még lehet.
*Hangja nem remeg meg, nem dramatizálja el a helyzetet. A szavak mögött azonban ott ül a súly, amit Quantall is érezhet.
A következő kérdést követően Norennar is elhallgat. Halkan felmordul, mintha magában vitatkozna a válasszal. Egyik kezével a nyakához nyúl, megdörzsöli a tarkóját, majd leejti a karját. Amikor megszólal, a hangja kissé tompább.*
- A részleteket valóban megtartanám magamnak.
*Felnéz a másikra.*
- A lényeg annyi, hogy megrendült a belé vetett bizalmam… És tekintve, hogy az egész világ sorsa múlhat valamin, ami valószínűleg még mindig nála van… ez nem túl megnyugtató helyzet.
*Beletúr a hajába, félresöpör egy az arcába hulló tincset. Ezúttal nem fáradt mozdulat, inkább gondolkodó. Mélyen Quantall szemébe néz. A tekintete nyílt, de nem kiszolgáltatott.*
- Benned megbízhatok?
*A kérdés nem kihívó, nem könyörgő. Egyszerű. Egyenes.*
- Hajlandó leszek erről is beszélni. *Teszi hozzá csendesen.* - De csak akkor, ha biztos lehetek benne megbízhatok benned.
*Nem nyúl a gyűrű után. Nem ismétli meg a feltételeit. A korábbi ajánlat ott lebeg közöttük kimondatlanul. Norennar mozdulatlanul áll, tartja a szemkontaktust, és várja, hogy Quantall mit kezd ezzel a helyzettel.*
*A neki szegezett kérdést követően Norennar ismételten nem sieti el a választ. A rajzra pillant, majd vissza a másik arcára. Hosszúnak tűnő másodpercek telnek el, melyek alatt nem mozdul, némán figyel, azonban tekintete mégis elárulja, hogy a válaszokat nem a környezetében keresi, hanem önmagán belül. Végül lassan, alig észrevehetően bólint.*
- Részben.
*Mondja végül. Sóhajt egyet, a mellkasa lassan emelkedik, majd süllyed. Hangja továbbra is nyugodt marad, de a hangsúlyán érződik, hogy nem könnyű az érzéseiről beszélnie.*
- Szeretném, ha az odaveszett társam emléke nem veszne kárba. *Tart egy rövid szünetet, mielőtt folytatná.* - És… Meg akarom védeni a szeretteimet is. A várost. Amit még lehet.
*Hangja nem remeg meg, nem dramatizálja el a helyzetet. A szavak mögött azonban ott ül a súly, amit Quantall is érezhet.
A következő kérdést követően Norennar is elhallgat. Halkan felmordul, mintha magában vitatkozna a válasszal. Egyik kezével a nyakához nyúl, megdörzsöli a tarkóját, majd leejti a karját. Amikor megszólal, a hangja kissé tompább.*
- A részleteket valóban megtartanám magamnak.
*Felnéz a másikra.*
- A lényeg annyi, hogy megrendült a belé vetett bizalmam… És tekintve, hogy az egész világ sorsa múlhat valamin, ami valószínűleg még mindig nála van… ez nem túl megnyugtató helyzet.
*Beletúr a hajába, félresöpör egy az arcába hulló tincset. Ezúttal nem fáradt mozdulat, inkább gondolkodó. Mélyen Quantall szemébe néz. A tekintete nyílt, de nem kiszolgáltatott.*
- Benned megbízhatok?
*A kérdés nem kihívó, nem könyörgő. Egyszerű. Egyenes.*
- Hajlandó leszek erről is beszélni. *Teszi hozzá csendesen.* - De csak akkor, ha biztos lehetek benne megbízhatok benned.
*Nem nyúl a gyűrű után. Nem ismétli meg a feltételeit. A korábbi ajánlat ott lebeg közöttük kimondatlanul. Norennar mozdulatlanul áll, tartja a szemkontaktust, és várja, hogy Quantall mit kezd ezzel a helyzettel.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-26 18:56:17
Üzenet elküldve: 2025-12-26 18:56:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*Nem túl szép dolog mikor az általában nyugodt mélységi tudósból feltör a harag. Ez még nem az volt. Persze valamennyi azért kiáramlott belőle, de korántsem egy kitörés történt. Aminek viszont a másik láthatóan a közelében van. Ettől ő is megfeszül és körbefutja a tekintete a környezetét. Ha a fajtárs kirobban akkor bizonyos, hogy azt ő nem ússza meg sérülés nélkül, de talán még az előtt érkezik segítség, hogy komolyabb baj történne. Azért fejben néhány megfelelő igét felelevenít magában. De ahogy jött a harag úgy tűnik is el. A másik szavaira összébb vonja a szemöldökét. Ha valami akkor ez gyanús. Nem is mozdul csak mikor a másik hátrafordul és még pár szót szól hozzá. Nem tetszik neki egyáltalán, hogy a templom egy elhagyatottabb részére menjen a másikkal, de a biztos távot tartva követni kezdi. Lent biccent a könyvtárosoknak, közben pedig az Norennar valahonnan papírt és szenet kerít, hogy rajzolni kezdjen. Óvatosan a közelébe lép, majd mikor látja, hogy mi készül akkor megáll egyenesen a másik mellett. Tekintete merengő módon falja a lassan készülő rajzot. Ez itt egy erőd. Az otthoniaknak a nyomába se ér, de arra tökéletes, hogy egy ostromot túl lehessen élni benne. Elveszi a kész rajzot és merengve nézi. A bocsánatkérést egy bólintással nyugtázza. A következő elképzelést is csak röviden reagálja le.*
-Az is egy lehetőség.
*Egy ilyen megépítése komoly munka. Hogyhogy senki nem vette észre? Mire vannak tartva azok a magukat kalandornak nevező semmirekellők akik szabadidejükben a város szeszkészletét dőzsölik és az asszonyokat zaklatják? Ha viszont mágiáról van szó... Az nem jó. Egy elemi mágus különösen veszélyes lehet. Keresztül tudja húzni egy hadvezér számításait. Főleg ha egy otthoni földmágusról van szó. A helyszín leírását is egy biccentéssel fogadja. Ez neki elég. Nem tudja merre van Szántószél, mert arra még nem járt, de könnyen kiderítheti. A következő kérdés hallatán tekintete a másikra siklik.*
-Értelmetlen lenne. Újat nem tudnék meg belőle. Ellentétben ebből.*Néz a rajzra.*Utána kell majd járnom néhány gyanúnak.
*Azon akár meg is lepődhetne, hogy a másik emlékezett rá, hogy a haderőre is rákérdezett korábban, de nem teszi hisz lefoglalja a kapott információ feldolgozása és elhelyezése a jelenlegi elképzelései között. Röviden, épp dolgozik. A neki szegezett kérdés után egy darabig még bámul maga elé, majd lassan megrázza a fejét.*
-Ennyi. Úgy hiszem. Vagyis...Még, a motivációd. A bosszú az?
*Hangja most nem számon kérő. Tényleg csak kíváncsi rá, hogy a másikat mi ösztönzi arra, hogy feleslegesen eldobja az életét. Ha a bosszúról van szó akkor a szerint kell a tervet kidolgozni. Viszont ha tényleg a város érdekeit tartja a másik maga előtt akkor aszerint kell ötletelni. Ezek után még egy kérdést tenne fel.*
-Ezen kívül, ezt elfogadom ha megtartanád magadnak, de mi történt közted és Pashthra úr között? Miért szeretnéd egyedül végigvinni ezt a harcot?
*Nem túl szép dolog mikor az általában nyugodt mélységi tudósból feltör a harag. Ez még nem az volt. Persze valamennyi azért kiáramlott belőle, de korántsem egy kitörés történt. Aminek viszont a másik láthatóan a közelében van. Ettől ő is megfeszül és körbefutja a tekintete a környezetét. Ha a fajtárs kirobban akkor bizonyos, hogy azt ő nem ússza meg sérülés nélkül, de talán még az előtt érkezik segítség, hogy komolyabb baj történne. Azért fejben néhány megfelelő igét felelevenít magában. De ahogy jött a harag úgy tűnik is el. A másik szavaira összébb vonja a szemöldökét. Ha valami akkor ez gyanús. Nem is mozdul csak mikor a másik hátrafordul és még pár szót szól hozzá. Nem tetszik neki egyáltalán, hogy a templom egy elhagyatottabb részére menjen a másikkal, de a biztos távot tartva követni kezdi. Lent biccent a könyvtárosoknak, közben pedig az Norennar valahonnan papírt és szenet kerít, hogy rajzolni kezdjen. Óvatosan a közelébe lép, majd mikor látja, hogy mi készül akkor megáll egyenesen a másik mellett. Tekintete merengő módon falja a lassan készülő rajzot. Ez itt egy erőd. Az otthoniaknak a nyomába se ér, de arra tökéletes, hogy egy ostromot túl lehessen élni benne. Elveszi a kész rajzot és merengve nézi. A bocsánatkérést egy bólintással nyugtázza. A következő elképzelést is csak röviden reagálja le.*
-Az is egy lehetőség.
*Egy ilyen megépítése komoly munka. Hogyhogy senki nem vette észre? Mire vannak tartva azok a magukat kalandornak nevező semmirekellők akik szabadidejükben a város szeszkészletét dőzsölik és az asszonyokat zaklatják? Ha viszont mágiáról van szó... Az nem jó. Egy elemi mágus különösen veszélyes lehet. Keresztül tudja húzni egy hadvezér számításait. Főleg ha egy otthoni földmágusról van szó. A helyszín leírását is egy biccentéssel fogadja. Ez neki elég. Nem tudja merre van Szántószél, mert arra még nem járt, de könnyen kiderítheti. A következő kérdés hallatán tekintete a másikra siklik.*
-Értelmetlen lenne. Újat nem tudnék meg belőle. Ellentétben ebből.*Néz a rajzra.*Utána kell majd járnom néhány gyanúnak.
*Azon akár meg is lepődhetne, hogy a másik emlékezett rá, hogy a haderőre is rákérdezett korábban, de nem teszi hisz lefoglalja a kapott információ feldolgozása és elhelyezése a jelenlegi elképzelései között. Röviden, épp dolgozik. A neki szegezett kérdés után egy darabig még bámul maga elé, majd lassan megrázza a fejét.*
-Ennyi. Úgy hiszem. Vagyis...Még, a motivációd. A bosszú az?
*Hangja most nem számon kérő. Tényleg csak kíváncsi rá, hogy a másikat mi ösztönzi arra, hogy feleslegesen eldobja az életét. Ha a bosszúról van szó akkor a szerint kell a tervet kidolgozni. Viszont ha tényleg a város érdekeit tartja a másik maga előtt akkor aszerint kell ötletelni. Ezek után még egy kérdést tenne fel.*
-Ezen kívül, ezt elfogadom ha megtartanád magadnak, de mi történt közted és Pashthra úr között? Miért szeretnéd egyedül végigvinni ezt a harcot?
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-26 12:21:19
Üzenet elküldve: 2025-12-26 12:21:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 566
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 566
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*Sokkal kellemes látványt nyújt a templomba vezető út a polgárnegyed felől. Tisztább utcák, rendezett népek és szépen karbantartott házak. Ahogy kilép a negyedből a Templom gyönyöre tárul elé, de szeme sarkából képtelen ignorálni a romváros nyújtotta látványt is. A hazafelé vezető útját. Hiába találkozott Trylnorral ez a látvány mindig ront a kedvén egy keveset, tudva mennyien is nyomorognak szegénységben azok között a romhalmazok között.
Tekintete végül saját céljára vetődik vissza. A templomra. Tán még maradt annyi ideje, hogy azt a pár leckét megtanulja az egyik nővértől mielőtt haza kellene sietnie. Biztosra veszi Anviel hamarosan az ajtóban fogja őt várni.*
- Rendben Deres. Tudod várj itt szépen.
*Fordul oda a nagy jószághoz a templomtól kissé távolabb. Hiába szelíd jószág a mérete képes megrémiszteni az egyszerűbb népeket. Megcirógatja végül a feje búbját és felsiet a templom lépcsőjén. Hátizsákja a szokásos apró csilingelést hallatva a megannyi üvegcsétől benne.
Az ajtón belépve lassulnak le léptei, nehogy felrázza a templom csendjét. Le is hajtja fejét, kezeit szorosan összekulcsolva, lassan lépdel a padsorok között. Egészen a könyvtár lejáratáig.
Amott pedig óvatos léptekkel le is siet. Mellőzve táskája zörgését. Lent pedig a szokásos kis helyén már várja őt a nővér akivel a mai leckét veszi át.
Egy két órát végbe menő halk tanulás veszi kezdetét.
A végén Cilia pedig összeszedve a tintát, tollat és tekercseket elpakol. Megköszöni a nővérnek a mai leckét és távozik is.
Kint már sietősebb léptekkel igyekszik vissza, a földön fekvő rá váró Dereshez.*
- Jó kutya! Gyere Deres, sietünk kell.
*És mint akit egy csúzliból lőttek ki, már szalad is tova a romváros irányába.*
Tekintete végül saját céljára vetődik vissza. A templomra. Tán még maradt annyi ideje, hogy azt a pár leckét megtanulja az egyik nővértől mielőtt haza kellene sietnie. Biztosra veszi Anviel hamarosan az ajtóban fogja őt várni.*
- Rendben Deres. Tudod várj itt szépen.
*Fordul oda a nagy jószághoz a templomtól kissé távolabb. Hiába szelíd jószág a mérete képes megrémiszteni az egyszerűbb népeket. Megcirógatja végül a feje búbját és felsiet a templom lépcsőjén. Hátizsákja a szokásos apró csilingelést hallatva a megannyi üvegcsétől benne.
Az ajtón belépve lassulnak le léptei, nehogy felrázza a templom csendjét. Le is hajtja fejét, kezeit szorosan összekulcsolva, lassan lépdel a padsorok között. Egészen a könyvtár lejáratáig.
Amott pedig óvatos léptekkel le is siet. Mellőzve táskája zörgését. Lent pedig a szokásos kis helyén már várja őt a nővér akivel a mai leckét veszi át.
Egy két órát végbe menő halk tanulás veszi kezdetét.
A végén Cilia pedig összeszedve a tintát, tollat és tekercseket elpakol. Megköszöni a nővérnek a mai leckét és távozik is.
Kint már sietősebb léptekkel igyekszik vissza, a földön fekvő rá váró Dereshez.*
- Jó kutya! Gyere Deres, sietünk kell.
*És mint akit egy csúzliból lőttek ki, már szalad is tova a romváros irányába.*
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-23 19:55:47
Üzenet elküldve: 2025-12-23 19:55:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat//
*Quantall beszéde hosszúra nyúlik. Norennar eleinte mozdulatlanul áll az oltár közelében, kezei ökölbe szorulva lógnak a teste mellett. Ezúttal nem vág közbe, nem szakítja félbe, nem tesz megjegyzést. A tekintete végig a másikon marad, követi a száj mozgását, a hangsúlyokat, a talán túlságosan is gondosan egymásra épített mondatokat. Az persze nem elmondható, hogy hősünk teljes nyugalommal tűri a kioktató hangnemet. Norennar állkapcsa megfeszül, a vállai lassan megemelkednek, szemei pedig lassan szikrákat szórnak.
A végére el is fogy a türelme. Legalábbis látszólag majd felrobban. Ujjai ökölben maradnak, a kezein kirajzolódnak az inak, izmai megfeszülnek. Azonban csodák csodájára ez nem történik meg a kitörés.
Behunyja a szemeit. Egy teljes lélegzetvételnyi időre. Aztán még egyre, melyeket fáradt sóhajokban mér. Kettő között izmai engednek, tenyere kinyílik az ökölből és amikor újra kinyitja a szemeit, a szürke tekintet már nem sugároz haragot, csupán a megadást.*
- Elnézést. Igazad van.
*A hangja halkabb, mint eddig volt. Nem védekező, nem gúnyos. Kihúzza magát, lassan megropogtatja a hátát, mintha fizikailag is próbálná levezetni a feszültséget. Kezeit a csípőjére teszi, néhány másodpercig úgy áll, majd bólint egyet, mintha saját magával zárna le valamit.*
- Nos… akkor azt hiszem nincs mit tenni, mint valóban lesétálni a könyvtárba
*Ellép az oltártól. Néhány lépés után megáll, visszafordul Quantall felé.*
- Vagy netán az oltár mellett szeretnéd közösen megfejteni, hogy hol van?
*Ezúttal szándékosan nem említi az erőd szót. Így is túlságosan sokat és túlságosan hangosan beszéltek már erről a dologról a templom talán legnépesebb pontján. Őszintén szólva ezen a ponton az sem lepné meg, ha nem Pasht, hanem kettejüket vinné el a városi őrség. Hősünk végül elindul a könyvtár felé. Ha a másik nem követi akkor néhány lépés után kérdőn néz vissza, a másikra. Azonban, ha követi, akkor Norennar meg sem áll a könyvtárig, ahol bár elvétve akad néhány csuhás - a pergamenjeik felett görnyedve - határozottan jóval kevesebben vannak, mint odafent.
Még mielőtt Quantall komolyan gondolná, amit korábban mondott és valóban elkezdene különböző köteteket és térképeket felhalmozni maga előtt, Norennar szenet és pergament ragad, leül az egyik üres asztalhoz, lehetőleg jó messze a többi szerzetestől és rajzolni kezd.
Nem takarja a rajzát így Quantall is ráláthat, már ha Norennarral tartott, és jól is teszi, ha rápillant ugyanis a pergamenen a szó legszorosabb értelmében egy erőd alakja kezd kirajzolódni Norennar keze nyomán. A vonalak gyorsak, de nem kapkodók. Először a külső cölöpfalat vázolja fel, vastagabb vonalakkal, majd mögé az őrtornyokat. Nem egy mestermű, de nem is az a célja, hogy szép legyen, hanem az, hogy informatív. A központban egy tömbszerű építményt rajzol, magasabbat, zártabbat. Aztán a különböző konstrukciók mellé méreteket ír: húsz láb a falra, kétszerese a tornyokra, hatszorosa az erődre magára. Persze ezek mindössze becslések a részéről. Egyedül a fal magasságában elég biztos. Különböző nyilak vezetnek a rajzon bizonyos ábrákhoz, a nyilak mellett pedig szavak: „fából”, „fából és sárból”, „íjászok”, „kapu”. Nem díszít. Nem dramatizál. A rajz célja egyértelmű.
Amikor végez, hátradől, végignézi a pergament, majd Quantall felé nyújta. Quantall pedig, ha megvizsgálja a pergament akkor megtudhatja, hogy az orkok erődítménye egy cölöpfallal és hevenyészett tornyokkal körbevett hatalmas sárvár. Az erődbe a bejárat egy hatalmas kétszárnyú kapu és hogy a tornyok tömve vannak íjászokkal.*
- Elnézést a korábbi viselkedésemért. *Mondja csendesen.* - Viszont nem akarok káoszt kelteni azzal, hogy túl nagy hírét verem ennek a monstrumnak.
*Ujjai közt megforgatja a szenet, egy pillanatig némán néz maga elé, majd ismét megszólal nyugodt tárgyilagos hangján.*
- Sajnos ez az egyetlen szög, amiből láttam, így csak ebben a szögben tudtam megrajzolni is. A cölöpfal egyébként valóban kissé olyan mintha a földből nőtt volna ki. Hogy honnan szedtek a pusztán ennyi fát, ráadásul ekkorákat, az engem is érdekelne. Ha tippelnem kéne Erdőmélyéről.
*Felnéz Quantallra.*
- Hogy pontosan hol van, azt tényleg nem tudom biztosan. Azt mondanám Szántószéltől nagyjából fél napnyi járóföldre, délkelet irányban. Nem vagyok a pusztán jártas vándor. A csapatom egy hatalmas füstoszlopot követett. *Ismét lehalkítja hangját.* - A nomádokból rakott máglya füstjét.
*Egy újabb fájdalmas sóhaj hagyja el ajkait.*
- Remélem azért nem tervezel odamenni. Ahogy mondtad, az öngyilkosság önző dolog és nem megengedhető ebben a harcban.
* Mondja miközben szája sarkában keserű mosoly jelenik meg. Egyik keze lusta mozdulattal újból a halántéka mögé téved, majd finoman megvakargatja azt.*
- A haderejükről tényleg nem sokat tudok, mivel mint modntam, csak két őrjárattal küzdöttükn meg. Csupán annyit tudok, hogy rengetegen lehetnek. Több ezren. Talán öt vagy hatezer. Az őrjáratok alapján pedig nem egységes sem a felszerelésük sem ők... Van még kérdésed?
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.23 20:11:21
*Quantall beszéde hosszúra nyúlik. Norennar eleinte mozdulatlanul áll az oltár közelében, kezei ökölbe szorulva lógnak a teste mellett. Ezúttal nem vág közbe, nem szakítja félbe, nem tesz megjegyzést. A tekintete végig a másikon marad, követi a száj mozgását, a hangsúlyokat, a talán túlságosan is gondosan egymásra épített mondatokat. Az persze nem elmondható, hogy hősünk teljes nyugalommal tűri a kioktató hangnemet. Norennar állkapcsa megfeszül, a vállai lassan megemelkednek, szemei pedig lassan szikrákat szórnak.
A végére el is fogy a türelme. Legalábbis látszólag majd felrobban. Ujjai ökölben maradnak, a kezein kirajzolódnak az inak, izmai megfeszülnek. Azonban csodák csodájára ez nem történik meg a kitörés.
Behunyja a szemeit. Egy teljes lélegzetvételnyi időre. Aztán még egyre, melyeket fáradt sóhajokban mér. Kettő között izmai engednek, tenyere kinyílik az ökölből és amikor újra kinyitja a szemeit, a szürke tekintet már nem sugároz haragot, csupán a megadást.*
- Elnézést. Igazad van.
*A hangja halkabb, mint eddig volt. Nem védekező, nem gúnyos. Kihúzza magát, lassan megropogtatja a hátát, mintha fizikailag is próbálná levezetni a feszültséget. Kezeit a csípőjére teszi, néhány másodpercig úgy áll, majd bólint egyet, mintha saját magával zárna le valamit.*
- Nos… akkor azt hiszem nincs mit tenni, mint valóban lesétálni a könyvtárba
*Ellép az oltártól. Néhány lépés után megáll, visszafordul Quantall felé.*
- Vagy netán az oltár mellett szeretnéd közösen megfejteni, hogy hol van?
*Ezúttal szándékosan nem említi az erőd szót. Így is túlságosan sokat és túlságosan hangosan beszéltek már erről a dologról a templom talán legnépesebb pontján. Őszintén szólva ezen a ponton az sem lepné meg, ha nem Pasht, hanem kettejüket vinné el a városi őrség. Hősünk végül elindul a könyvtár felé. Ha a másik nem követi akkor néhány lépés után kérdőn néz vissza, a másikra. Azonban, ha követi, akkor Norennar meg sem áll a könyvtárig, ahol bár elvétve akad néhány csuhás - a pergamenjeik felett görnyedve - határozottan jóval kevesebben vannak, mint odafent.
Még mielőtt Quantall komolyan gondolná, amit korábban mondott és valóban elkezdene különböző köteteket és térképeket felhalmozni maga előtt, Norennar szenet és pergament ragad, leül az egyik üres asztalhoz, lehetőleg jó messze a többi szerzetestől és rajzolni kezd.
Nem takarja a rajzát így Quantall is ráláthat, már ha Norennarral tartott, és jól is teszi, ha rápillant ugyanis a pergamenen a szó legszorosabb értelmében egy erőd alakja kezd kirajzolódni Norennar keze nyomán. A vonalak gyorsak, de nem kapkodók. Először a külső cölöpfalat vázolja fel, vastagabb vonalakkal, majd mögé az őrtornyokat. Nem egy mestermű, de nem is az a célja, hogy szép legyen, hanem az, hogy informatív. A központban egy tömbszerű építményt rajzol, magasabbat, zártabbat. Aztán a különböző konstrukciók mellé méreteket ír: húsz láb a falra, kétszerese a tornyokra, hatszorosa az erődre magára. Persze ezek mindössze becslések a részéről. Egyedül a fal magasságában elég biztos. Különböző nyilak vezetnek a rajzon bizonyos ábrákhoz, a nyilak mellett pedig szavak: „fából”, „fából és sárból”, „íjászok”, „kapu”. Nem díszít. Nem dramatizál. A rajz célja egyértelmű.
Amikor végez, hátradől, végignézi a pergament, majd Quantall felé nyújta. Quantall pedig, ha megvizsgálja a pergament akkor megtudhatja, hogy az orkok erődítménye egy cölöpfallal és hevenyészett tornyokkal körbevett hatalmas sárvár. Az erődbe a bejárat egy hatalmas kétszárnyú kapu és hogy a tornyok tömve vannak íjászokkal.*
- Elnézést a korábbi viselkedésemért. *Mondja csendesen.* - Viszont nem akarok káoszt kelteni azzal, hogy túl nagy hírét verem ennek a monstrumnak.
*Ujjai közt megforgatja a szenet, egy pillanatig némán néz maga elé, majd ismét megszólal nyugodt tárgyilagos hangján.*
- Sajnos ez az egyetlen szög, amiből láttam, így csak ebben a szögben tudtam megrajzolni is. A cölöpfal egyébként valóban kissé olyan mintha a földből nőtt volna ki. Hogy honnan szedtek a pusztán ennyi fát, ráadásul ekkorákat, az engem is érdekelne. Ha tippelnem kéne Erdőmélyéről.
*Felnéz Quantallra.*
- Hogy pontosan hol van, azt tényleg nem tudom biztosan. Azt mondanám Szántószéltől nagyjából fél napnyi járóföldre, délkelet irányban. Nem vagyok a pusztán jártas vándor. A csapatom egy hatalmas füstoszlopot követett. *Ismét lehalkítja hangját.* - A nomádokból rakott máglya füstjét.
*Egy újabb fájdalmas sóhaj hagyja el ajkait.*
- Remélem azért nem tervezel odamenni. Ahogy mondtad, az öngyilkosság önző dolog és nem megengedhető ebben a harcban.
* Mondja miközben szája sarkában keserű mosoly jelenik meg. Egyik keze lusta mozdulattal újból a halántéka mögé téved, majd finoman megvakargatja azt.*
- A haderejükről tényleg nem sokat tudok, mivel mint modntam, csak két őrjárattal küzdöttükn meg. Csupán annyit tudok, hogy rengetegen lehetnek. Több ezren. Talán öt vagy hatezer. Az őrjáratok alapján pedig nem egységes sem a felszerelésük sem ők... Van még kérdésed?
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.23 20:11:21
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2025-12-23 00:12:11
Üzenet elküldve: 2025-12-23 00:12:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 820
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Boráldozat//
*A másiknak részben igaza van. Egyrészt valóban mindig jobban szeretett két lábbal a földön állni viszont inkább arról van szó, hogy háború esetén nem kíváncsi absztrakt fogalmakra. Mivel pedig, azt kapott kénytelen pontosítást kérni. Még ha a másiknak nem is tetszik. A pontatlanságot nem engedhetik meg maguknak. Szóval ő is fáradtan sóhajt.*
-Azzal, hogy nem kívánsz segíteni azzal csak elnyújtod ezt a folyamatot és aláásod a saját szavahihetőséged. Utazásaim során még egy sivatagi nomádtól is, aki épp teve exkrementumot gyűjtött, tudtam kapni egy értelmezhető leírást arról merre találom a legközelebbi lakott települést pedig valószínűsíthetően ő sem rajzolt több térképet életében mint te. Elmondhatod, hogy az utolsó települést amit elhagytál, hogy hívták és attól körülbelül milyen irányba mekkora távolságra volt az-az erőd vagy ha erre képzetlennek találod magad akkor lesétálhatunk a könyvtárba ahol megvárhatod, míg én átnyálazom valamelyik történész dúláskori, majd ha ott nem találok semmit akkor valamelyik újabb hadi tudósításait és abból megfejtjük, hogy hol volt az-az erőd és hogyan nézett ki, ugyanis bizonyára nem tudod, de azok nemcsak, hogy szoktak a földből kinőni, de mivel nem egy kaptafára készülnek azért, azt se lehet mondani, hogy ha láttad az egyiket akkor láttad mindet. Sosem a humoromról voltam ismeretes és fontosabb dolgaim is vannak úgyhogy ne viccelődj velem, ha kérhetlek. Már ha valóban komoly szándékkal vagy itt.
*Nem szereti a felesleges beszédet és az ostobákat. A másik pedig vagy megjátssza magát vagy tényleg úgy gondolja, hogy ez felér egy komolyan vehető jelentéssel. Miért mindig ő az egyetlen, aki becsüli valamire az emberi életet. Nézzenek oda! Mit gondol miért kérdezi. Mit képzel a háború olyan, hogy ja bocs elfelejtettem szólni? Nem olyan fontos hol van az ellenség erődje és hogyan néz ki. Úgysem vonulhatnak oda vissza hisz nem azért építik őket. Felelőtlen barom. Kezd romlani a kedve is. Erre pedig rátesz az is, hogy ismét megakasztják és a kapott szavak amik, azt követik. Ez látszik is azon ahogy a tekintete elkomorul. Alapból rosszul indult a másik. De elnézte neki a faji mivoltát, az indokolatlan bizalmaskodást, eddig még a tiszteletlenséget is, de most már tényleg kezd betelni a pohár.*
-Nem érdekel.*Néz mereven a másik arcába.*Ha nem tűnt volna fel nem téged szolgállak Norennar és makacs halálvágyóknak búcsúajándék készítésre nincs időm, mert háború van és értelmesebb dolgom van ennél. Ha ki akarsz lovagolni egymagad ezer ork ellen akkor keress mást, aki asszisztál ehhez.
*A másiknak részben igaza van. Egyrészt valóban mindig jobban szeretett két lábbal a földön állni viszont inkább arról van szó, hogy háború esetén nem kíváncsi absztrakt fogalmakra. Mivel pedig, azt kapott kénytelen pontosítást kérni. Még ha a másiknak nem is tetszik. A pontatlanságot nem engedhetik meg maguknak. Szóval ő is fáradtan sóhajt.*
-Azzal, hogy nem kívánsz segíteni azzal csak elnyújtod ezt a folyamatot és aláásod a saját szavahihetőséged. Utazásaim során még egy sivatagi nomádtól is, aki épp teve exkrementumot gyűjtött, tudtam kapni egy értelmezhető leírást arról merre találom a legközelebbi lakott települést pedig valószínűsíthetően ő sem rajzolt több térképet életében mint te. Elmondhatod, hogy az utolsó települést amit elhagytál, hogy hívták és attól körülbelül milyen irányba mekkora távolságra volt az-az erőd vagy ha erre képzetlennek találod magad akkor lesétálhatunk a könyvtárba ahol megvárhatod, míg én átnyálazom valamelyik történész dúláskori, majd ha ott nem találok semmit akkor valamelyik újabb hadi tudósításait és abból megfejtjük, hogy hol volt az-az erőd és hogyan nézett ki, ugyanis bizonyára nem tudod, de azok nemcsak, hogy szoktak a földből kinőni, de mivel nem egy kaptafára készülnek azért, azt se lehet mondani, hogy ha láttad az egyiket akkor láttad mindet. Sosem a humoromról voltam ismeretes és fontosabb dolgaim is vannak úgyhogy ne viccelődj velem, ha kérhetlek. Már ha valóban komoly szándékkal vagy itt.
*Nem szereti a felesleges beszédet és az ostobákat. A másik pedig vagy megjátssza magát vagy tényleg úgy gondolja, hogy ez felér egy komolyan vehető jelentéssel. Miért mindig ő az egyetlen, aki becsüli valamire az emberi életet. Nézzenek oda! Mit gondol miért kérdezi. Mit képzel a háború olyan, hogy ja bocs elfelejtettem szólni? Nem olyan fontos hol van az ellenség erődje és hogyan néz ki. Úgysem vonulhatnak oda vissza hisz nem azért építik őket. Felelőtlen barom. Kezd romlani a kedve is. Erre pedig rátesz az is, hogy ismét megakasztják és a kapott szavak amik, azt követik. Ez látszik is azon ahogy a tekintete elkomorul. Alapból rosszul indult a másik. De elnézte neki a faji mivoltát, az indokolatlan bizalmaskodást, eddig még a tiszteletlenséget is, de most már tényleg kezd betelni a pohár.*
-Nem érdekel.*Néz mereven a másik arcába.*Ha nem tűnt volna fel nem téged szolgállak Norennar és makacs halálvágyóknak búcsúajándék készítésre nincs időm, mert háború van és értelmesebb dolgom van ennél. Ha ki akarsz lovagolni egymagad ezer ork ellen akkor keress mást, aki asszisztál ehhez.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293