Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-15 13:30:36
Üzenet elküldve: 2020-02-15 13:30:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Úton//
- Mi a különbség?
*Mármint azon kívül, hogy Pycta nem úgy öltözik, mint a templom papjai. De hát ugyanúgy az istenség a főnöke az elfnek, mint a templomiaknak. Szóval a kislány számára nincsen jelentős különbség közöttük.*
- De hát ez egy tökreee nagy város. Ez a temető meg tök kicsi temető.
*Félrebillentett fejjel nézi a temetőt. És akármerre biccenti a fejét, mindig arra jut, hogy ez a temető nagyon kicsi és egy nagyon nagy város közepén van. Egyszóval: betelik.
Pycta nem osztja a kislány lelkesedését és ebből Niev mit sem vesz észre. Áhítattal nézi a szeme elé táruló látképet.*
- Nemáááár! Hadd maradjak!
*Nyafogja Pyctának, mikor az menni akar, hogy szóljon valakinek.*
- A szép az jó.
*Hangzik az ősi bölcsesség, amivel Niev simán lesöpri Pycta érveit, miszerint a szép nem mindig jó is. Kicsit vontatni kell ugyan befelé, de azért megy.*
- De ugye a főnökpap nem fogja bántani, ugyee?
//Úton//
- Mi a különbség?
*Mármint azon kívül, hogy Pycta nem úgy öltözik, mint a templom papjai. De hát ugyanúgy az istenség a főnöke az elfnek, mint a templomiaknak. Szóval a kislány számára nincsen jelentős különbség közöttük.*
- De hát ez egy tökreee nagy város. Ez a temető meg tök kicsi temető.
*Félrebillentett fejjel nézi a temetőt. És akármerre biccenti a fejét, mindig arra jut, hogy ez a temető nagyon kicsi és egy nagyon nagy város közepén van. Egyszóval: betelik.
Pycta nem osztja a kislány lelkesedését és ebből Niev mit sem vesz észre. Áhítattal nézi a szeme elé táruló látképet.*
- Nemáááár! Hadd maradjak!
*Nyafogja Pyctának, mikor az menni akar, hogy szóljon valakinek.*
- A szép az jó.
*Hangzik az ősi bölcsesség, amivel Niev simán lesöpri Pycta érveit, miszerint a szép nem mindig jó is. Kicsit vontatni kell ugyan befelé, de azért megy.*
- De ugye a főnökpap nem fogja bántani, ugyee?
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-14 03:12:56
Üzenet elküldve: 2020-02-14 03:12:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*A fiú már a jókora faajtót lökné be kezével, mikor a pásztor utána szól. Érdeklődve fordul meg, s csakhamar széles mosoly jelenik meg arcán.*
-A nagyanyád igazat szólott. Bár mint tudjuk, a nőknek mindig igaza van… Mint most is. *Siklik a barátságos tekintet Karheiára, majd biccent.* -Az évnek e havában nem igazán tanácsos lóháton kelni át az ingoványon, hát még az erdőn… Ha itt hagynátok őket, Arizeus atya bizton ellátná a lovaitokat.
*Pillant az említett férfire reménykedve, aki kurtán bólint.* - Gondjukat tudjuk viselni. Saját jószágaink a lázadás óta nincsenek, de van egy kisebb jászol, amott hátul. Hagyjátok csak kikötve a lovakat, majd én hátraviszem őket. Ez a legkevesebb. *Válaszolja derűsen, összekulcsolva maga előtt kezeit. Hogy Glendron a híreken kívül esetlegesen kegytárgyakkal tér vissza, az önmagában szívderítő gondolat számára. E szent ereklyékből jó néhány megsemmisült a lázadás alatt, ez a túra pedig kiváló lehetőség arra, hogy bővíthessék szerény készletük.*
-Hát... Ragyogja be utatok a Fény, s óvakodjatok mindentől, mi ellene ténykedik. Az élet fontosabb bármilyen kincsnél vagy igazságnál, ezt mindig tartsátok szem előtt. *Toldja meg még Arizeus a már így is igen megpakolt közhelykészletüket, mire Glendron sietős léptekkel megindul a kapu felé. Még egy utolsó kézszorítás az atyával, s már nyílik is a hatalmas tölgyfakapu.*
-Bölcsen döntöttetek, én pedig hálával tartozom. Nehezen tudtam megmaradni már a négy fal között. *Biccent a kettős irányába, mihelyst maguk mögött tudják a kétszárnyú kaput.* -Nem lesz könnyű út… De nincs oly ösvény, min ne lennének tócsák. *Teszi hozzá nagy bölcsen. Hogy az izgatottságtól eredt-e meg ennyire a nyelve, netán attól, hogy a háta mögött hagyta a templomot és az atyát, nehéz lenne megmondani.*
-Szóval… Thargok vagytok? Nem jártam még azon a vidéken, de hallani már hallottam hírüket. Barbárok, kik orkhúson élnek és farkasvért isznak. Az asszonyaik pedig… *Elharapja a mondatot, s sután Karheiára mered, miközben ügyetlenül arcába húzza baljával a csuklyát.* -De Ti nem tűntök ilyennek. Sok a vándor északon, a beszédjük pedig oly egyenes, akár a kasza. Merre tartsunk most?
*Pillant hirtelen a pásztormágusra, mint aki instrukciót vár. Hogy négylábon vagy kétlábon, s hogy merre, az a kettősön áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.14 03:15:12
*A fiú már a jókora faajtót lökné be kezével, mikor a pásztor utána szól. Érdeklődve fordul meg, s csakhamar széles mosoly jelenik meg arcán.*
-A nagyanyád igazat szólott. Bár mint tudjuk, a nőknek mindig igaza van… Mint most is. *Siklik a barátságos tekintet Karheiára, majd biccent.* -Az évnek e havában nem igazán tanácsos lóháton kelni át az ingoványon, hát még az erdőn… Ha itt hagynátok őket, Arizeus atya bizton ellátná a lovaitokat.
*Pillant az említett férfire reménykedve, aki kurtán bólint.* - Gondjukat tudjuk viselni. Saját jószágaink a lázadás óta nincsenek, de van egy kisebb jászol, amott hátul. Hagyjátok csak kikötve a lovakat, majd én hátraviszem őket. Ez a legkevesebb. *Válaszolja derűsen, összekulcsolva maga előtt kezeit. Hogy Glendron a híreken kívül esetlegesen kegytárgyakkal tér vissza, az önmagában szívderítő gondolat számára. E szent ereklyékből jó néhány megsemmisült a lázadás alatt, ez a túra pedig kiváló lehetőség arra, hogy bővíthessék szerény készletük.*
-Hát... Ragyogja be utatok a Fény, s óvakodjatok mindentől, mi ellene ténykedik. Az élet fontosabb bármilyen kincsnél vagy igazságnál, ezt mindig tartsátok szem előtt. *Toldja meg még Arizeus a már így is igen megpakolt közhelykészletüket, mire Glendron sietős léptekkel megindul a kapu felé. Még egy utolsó kézszorítás az atyával, s már nyílik is a hatalmas tölgyfakapu.*
-Bölcsen döntöttetek, én pedig hálával tartozom. Nehezen tudtam megmaradni már a négy fal között. *Biccent a kettős irányába, mihelyst maguk mögött tudják a kétszárnyú kaput.* -Nem lesz könnyű út… De nincs oly ösvény, min ne lennének tócsák. *Teszi hozzá nagy bölcsen. Hogy az izgatottságtól eredt-e meg ennyire a nyelve, netán attól, hogy a háta mögött hagyta a templomot és az atyát, nehéz lenne megmondani.*
-Szóval… Thargok vagytok? Nem jártam még azon a vidéken, de hallani már hallottam hírüket. Barbárok, kik orkhúson élnek és farkasvért isznak. Az asszonyaik pedig… *Elharapja a mondatot, s sután Karheiára mered, miközben ügyetlenül arcába húzza baljával a csuklyát.* -De Ti nem tűntök ilyennek. Sok a vándor északon, a beszédjük pedig oly egyenes, akár a kasza. Merre tartsunk most?
*Pillant hirtelen a pásztormágusra, mint aki instrukciót vár. Hogy négylábon vagy kétlábon, s hogy merre, az a kettősön áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.14 03:15:12
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-14 00:17:58
Üzenet elküldve: 2020-02-14 00:17:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Úton//
- Nem tudok róla, hogy volna. *Válaszol kifelé tartva a templomból még.*
- És én nem vagyok pap, hanem szerzetes. *Egészíti ki a választ egy halvány mosollyal.
A felkínált ételek természetesen együtt is járhatnak, ha Niev mindkettőt szeretné. Az erdőmélyi elf halkan fel is nevet a kérdésen.*
- Persze, hogy mindkettőt. *Nyújtja át mosolyogva az ételeket. Örül neki, hogy a kislány nem válogatós fajta, legalábbis ebben a szellemben nevelte és az erdőben úgyis szűkösebb a választék. Bár az erdő mindent meg tud adni nekik, amire szükségük van.
Mire kiérnek Nievesha elpusztítja az élelmet.*
- Remélhetően nem. *Válaszolja és tényleg reméli, hogy nem nyugtalankodnak a holtak, ha az atya nem imádkozik.
Ám a temetőbe érve olyan látvány fogadja őket, ami se nem szokványos, se nem ad okot nyugalomra. A sírokat és a kriptákat összekötő, aranyló indák egyelőre csak Niev tetszését nyerik el.*
- Nem így. *Nem tud osztozni a kislány lelkesedésén, lombzöld tekintete ide-oda jár a sírboltok között, de nem lel magyarázatot, csak azt tudja, hogy ez nem természetes.*
- A városiak így temetkeznek és biztosan nem fog elfogyni a hely. *Teszi hozzá még mindig a temető képét fürkészve.*
- Nekem a zöld a kedvenc színem. *Válaszol mosolytalanul, hisz nem hagyhatja válasz nélkül a kislányát, majd halk sóhajjal fordul vissza. Természetesen a kislány sem maradhat ott.*
- Gyere, szóljunk a papoknak, hogy mi folyik itt. Bár lehet, hogy szép, de ami szép, nem biztos, hogy veszélytelen. Érted? *Néz a kicsire komolyan.
Még mielőtt elindulnak visszafelé a kislánnyal, lehunyja a szemét és elmormol egy rövid fohászt az Erdő Szívéhez, hogy mutassa meg neki, ha ártó szándékú lények leselkednének rájuk. Ha érez ilyet, azonnal indul, ha nem, akkor is, mindkét esetben lesz mind gondolkodni.
Ha beérnek a templomba, azonnal keres valakit, akivel megoszthatja tapasztalatait és ha teheti, a kislányt nem engedi el maga mellől.*
Pycta del Ventus megpróbált varázsolni egy Ellenségérzékelés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Úton//
- Nem tudok róla, hogy volna. *Válaszol kifelé tartva a templomból még.*
- És én nem vagyok pap, hanem szerzetes. *Egészíti ki a választ egy halvány mosollyal.
A felkínált ételek természetesen együtt is járhatnak, ha Niev mindkettőt szeretné. Az erdőmélyi elf halkan fel is nevet a kérdésen.*
- Persze, hogy mindkettőt. *Nyújtja át mosolyogva az ételeket. Örül neki, hogy a kislány nem válogatós fajta, legalábbis ebben a szellemben nevelte és az erdőben úgyis szűkösebb a választék. Bár az erdő mindent meg tud adni nekik, amire szükségük van.
Mire kiérnek Nievesha elpusztítja az élelmet.*
- Remélhetően nem. *Válaszolja és tényleg reméli, hogy nem nyugtalankodnak a holtak, ha az atya nem imádkozik.
Ám a temetőbe érve olyan látvány fogadja őket, ami se nem szokványos, se nem ad okot nyugalomra. A sírokat és a kriptákat összekötő, aranyló indák egyelőre csak Niev tetszését nyerik el.*
- Nem így. *Nem tud osztozni a kislány lelkesedésén, lombzöld tekintete ide-oda jár a sírboltok között, de nem lel magyarázatot, csak azt tudja, hogy ez nem természetes.*
- A városiak így temetkeznek és biztosan nem fog elfogyni a hely. *Teszi hozzá még mindig a temető képét fürkészve.*
- Nekem a zöld a kedvenc színem. *Válaszol mosolytalanul, hisz nem hagyhatja válasz nélkül a kislányát, majd halk sóhajjal fordul vissza. Természetesen a kislány sem maradhat ott.*
- Gyere, szóljunk a papoknak, hogy mi folyik itt. Bár lehet, hogy szép, de ami szép, nem biztos, hogy veszélytelen. Érted? *Néz a kicsire komolyan.
Még mielőtt elindulnak visszafelé a kislánnyal, lehunyja a szemét és elmormol egy rövid fohászt az Erdő Szívéhez, hogy mutassa meg neki, ha ártó szándékú lények leselkednének rájuk. Ha érez ilyet, azonnal indul, ha nem, akkor is, mindkét esetben lesz mind gondolkodni.
Ha beérnek a templomba, azonnal keres valakit, akivel megoszthatja tapasztalatait és ha teheti, a kislányt nem engedi el maga mellől.*
Pycta del Ventus megpróbált varázsolni egy Ellenségérzékelés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-13 00:02:54
Üzenet elküldve: 2020-02-13 00:02:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*A csuhások nagyon gyorsan beletörődnek a dologba, hogy nem Glendron nem jöhet velük, de Learon legnagyobb megdöbbenésére, Karheia nem. Szót is emel a Sajt-mester döntése ellen, méghozzá elég erélyesen, ami azzal együtt, hogy a két férfi jámbor módon tűri a visszautasítást, megváltoztatja a pásztormágus döntését. Egy pillanatra megdörgöli orrnyergét, hogy visszaszerezze az irányítást a dolgok felett, aztán megszólal.*
-Várjunk egy pillanatot! *Emeli fel kezét is, hogy marasztalja a fiatalabbik csuhást.*
-Rheia szerint jobb, ha velünk jössz, és én tisztelem a megérzéseit és döntéseit. Nagyanyám azt mondta még régen, hogy a nők néha okosabban döntenek, mint a férfiak, és ő is egy bölcs asszony volt, így ha Rheia szerint jobb nekünk, ha jössz, akkor jobb, ha jössz! *A ló kérdése csak eddig a pillanatig volt kérdéses, innentől már Learon megoldja, ha kell.*
-Két lehetőség van. Vagy itt hagyjuk a lovakat, és ha végeztünk a kalanddal, kereséssel, visszajövünk értük, vagy most elmegyünk a piacra és veszek egyet. A pénz nem akadály. *Szavaiból kihallatszik, hogy az előző kifogása tényleg csupán kifogás volt. Úgy tűnhet, hogy meg akarta sérteni a templomiakat, de csak a szerinte logikus gondolatot követte, amit most a lány pár mondattal felülírt.*
-A kegytárgyak nem igazán érdekelnek. *Feleli most őszintén.*
-Az istened mindenféle dolgait megkaphatod, én csak pontot szeretnék tenni ennek a végére! *Feleli mosolyogva. Megbékélt az egész helyzettel, már a korábbi aggodalom sem látszik rajta.*
-Jobb is, ha velünk jön Glendor, mégis csak jobban ért az istenek dolgaihoz. A végén még valami más isten talál meg minket és átver! Ezeknél nem lehet tudni. *Neveti el magát, mert nem egyszer hallotta, hogy a másik két isten milyen cselekkel hódítja meg az emberek lelkét.*
-Köszönünk mindent! Találkozunk majd! *Remélhetőleg még nem döntött úgy a csuhás, hogy mégsem megy velük, hanem kitart eredeti döntése mellett.*
*A csuhások nagyon gyorsan beletörődnek a dologba, hogy nem Glendron nem jöhet velük, de Learon legnagyobb megdöbbenésére, Karheia nem. Szót is emel a Sajt-mester döntése ellen, méghozzá elég erélyesen, ami azzal együtt, hogy a két férfi jámbor módon tűri a visszautasítást, megváltoztatja a pásztormágus döntését. Egy pillanatra megdörgöli orrnyergét, hogy visszaszerezze az irányítást a dolgok felett, aztán megszólal.*
-Várjunk egy pillanatot! *Emeli fel kezét is, hogy marasztalja a fiatalabbik csuhást.*
-Rheia szerint jobb, ha velünk jössz, és én tisztelem a megérzéseit és döntéseit. Nagyanyám azt mondta még régen, hogy a nők néha okosabban döntenek, mint a férfiak, és ő is egy bölcs asszony volt, így ha Rheia szerint jobb nekünk, ha jössz, akkor jobb, ha jössz! *A ló kérdése csak eddig a pillanatig volt kérdéses, innentől már Learon megoldja, ha kell.*
-Két lehetőség van. Vagy itt hagyjuk a lovakat, és ha végeztünk a kalanddal, kereséssel, visszajövünk értük, vagy most elmegyünk a piacra és veszek egyet. A pénz nem akadály. *Szavaiból kihallatszik, hogy az előző kifogása tényleg csupán kifogás volt. Úgy tűnhet, hogy meg akarta sérteni a templomiakat, de csak a szerinte logikus gondolatot követte, amit most a lány pár mondattal felülírt.*
-A kegytárgyak nem igazán érdekelnek. *Feleli most őszintén.*
-Az istened mindenféle dolgait megkaphatod, én csak pontot szeretnék tenni ennek a végére! *Feleli mosolyogva. Megbékélt az egész helyzettel, már a korábbi aggodalom sem látszik rajta.*
-Jobb is, ha velünk jön Glendor, mégis csak jobban ért az istenek dolgaihoz. A végén még valami más isten talál meg minket és átver! Ezeknél nem lehet tudni. *Neveti el magát, mert nem egyszer hallotta, hogy a másik két isten milyen cselekkel hódítja meg az emberek lelkét.*
-Köszönünk mindent! Találkozunk majd! *Remélhetőleg még nem döntött úgy a csuhás, hogy mégsem megy velük, hanem kitart eredeti döntése mellett.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-12 22:55:08
Üzenet elküldve: 2020-02-12 22:55:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
*Nagy levegőt vesz, amikor Learon újra saját maga fényezésébe kezd, ezt pedig őszinte döbbenet követi, amikor hallja szavai folytatását. Egy darabig rágcsálgatja is csendesen ajkait, végül muszáj szót emelnie, bár talán némileg moderáltabban, mint ahogy eredetileg tervezte volna.*
- Biztos jó ötlet ez Learon?
*Kezdi óvatosan, ügyelve arra, hogy továbbra is tisztelettel szóljon, mert egyszerűen csak nem ért egyet a pásztorral, de nem kívánja megbántani.*
- Úgy hiszem jól jönne egy segítő. Lehet végül ő védene meg minket.
*Mondja, és egyúttal Arizeus atyára is pillant, némileg hízelgően, elismerve tudásukat. Abban nem kételkedik, hogy nála bárki hasznosabb útitárs lenne, ezért sem szeretné elszalasztani a kellemetlenül bámuló Glendort.*
- Ha pedig ennek van bármi egyéb akadálya, úgy megértem, de nehogy egy öszvér hiányán múljon az egész.
*Az atyára pillant, hogy esetleg megerősítse őt az állat meglétéről, vagy annak hiányáról, bár szokatlannak tartaná, ha egy jól felszerelt templom ne tudna biztosítani egy szamarat utazásra.*
- De akár mehetünk gyalog is, nem hiszem, hogy az a pár óra különbség bármin változtatna.
*Ezzel részéről lezártnak is tekinti az ügyet, és meghagyja a döntést Learonnak, amennyiben az egyáltalán figyelembe veszi ellenérveit, és újra átgondolja döntését.*
- Köszönünk mindent, Arizeus atya.
*Fejével aprót biccentve búcsúzik el, és jól emlékezetébe vési a jó tanácsokat. Erdőmélyén eddig még nem igazán járt, jó okkal, és örül neki, hogy végül Learon társaságában teszi meg először, hiszen hallott már pár szóbeszédet a hely veszélyességéről, és ő nem a meggondolatlan fajta, aki mindezt félvállról veszi. Amennyiben nincs más teendőjük, vagy megvitatnivalójuk, úgy elindul kifelé a templomból, hogy végre útra kelhessenek.*
*Nagy levegőt vesz, amikor Learon újra saját maga fényezésébe kezd, ezt pedig őszinte döbbenet követi, amikor hallja szavai folytatását. Egy darabig rágcsálgatja is csendesen ajkait, végül muszáj szót emelnie, bár talán némileg moderáltabban, mint ahogy eredetileg tervezte volna.*
- Biztos jó ötlet ez Learon?
*Kezdi óvatosan, ügyelve arra, hogy továbbra is tisztelettel szóljon, mert egyszerűen csak nem ért egyet a pásztorral, de nem kívánja megbántani.*
- Úgy hiszem jól jönne egy segítő. Lehet végül ő védene meg minket.
*Mondja, és egyúttal Arizeus atyára is pillant, némileg hízelgően, elismerve tudásukat. Abban nem kételkedik, hogy nála bárki hasznosabb útitárs lenne, ezért sem szeretné elszalasztani a kellemetlenül bámuló Glendort.*
- Ha pedig ennek van bármi egyéb akadálya, úgy megértem, de nehogy egy öszvér hiányán múljon az egész.
*Az atyára pillant, hogy esetleg megerősítse őt az állat meglétéről, vagy annak hiányáról, bár szokatlannak tartaná, ha egy jól felszerelt templom ne tudna biztosítani egy szamarat utazásra.*
- De akár mehetünk gyalog is, nem hiszem, hogy az a pár óra különbség bármin változtatna.
*Ezzel részéről lezártnak is tekinti az ügyet, és meghagyja a döntést Learonnak, amennyiben az egyáltalán figyelembe veszi ellenérveit, és újra átgondolja döntését.*
- Köszönünk mindent, Arizeus atya.
*Fejével aprót biccentve búcsúzik el, és jól emlékezetébe vési a jó tanácsokat. Erdőmélyén eddig még nem igazán járt, jó okkal, és örül neki, hogy végül Learon társaságában teszi meg először, hiszen hallott már pár szóbeszédet a hely veszélyességéről, és ő nem a meggondolatlan fajta, aki mindezt félvállról veszi. Amennyiben nincs más teendőjük, vagy megvitatnivalójuk, úgy elindul kifelé a templomból, hogy végre útra kelhessenek.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-12 14:21:36
Üzenet elküldve: 2020-02-12 14:21:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
- Ha neked nincsen főnök papod, akkor te is főnökpap vagy? Azért mert te máshogy hívod?
*Kérdések, kérdések és további kérdések. Illetve megint csak kérdések.*
- Akkor ettől jobban tudsz kérni? Csak áldást lehet jobban kérni, vagy akármi mást is? Csirkecombikát?
*Megint félrebillentett fejjel teszi fel ezt a kérdést, merthogy foglalkoztatja a csirkecomb téma, ugyanis kicsit éhes. Ezt a gyomra viszont elég hangosan jelzi, ráadásul az áhítat perceiben. Niev természetesen kuncog, no nem tiszteletlenségből, hanem egyszerűen azért, mert gyerek és a gyerekeket szórakoztatja az ilyesmi.*
- Kész-kész.
*Heherészik még mindig a korgó gyomrán szórakozva. Pycta jól választotta meg a maga imádságát, mert az azelőtt véget ér, hogy Niev nagyon zsizsegni kezdhetne.*
- Mit csinál a főnökpap a temetőben? Temet?
*Hangzik a kérdés már a temető irányába tartva. Niev még sosem járt temetőben, nem is igazán érti, hogy mire szolgál.*
- Hogyan kell temetni?
- Ha neked nincsen főnök papod, akkor te is főnökpap vagy? Azért mert te máshogy hívod?
*Kérdések, kérdések és további kérdések. Illetve megint csak kérdések.*
- Akkor ettől jobban tudsz kérni? Csak áldást lehet jobban kérni, vagy akármi mást is? Csirkecombikát?
*Megint félrebillentett fejjel teszi fel ezt a kérdést, merthogy foglalkoztatja a csirkecomb téma, ugyanis kicsit éhes. Ezt a gyomra viszont elég hangosan jelzi, ráadásul az áhítat perceiben. Niev természetesen kuncog, no nem tiszteletlenségből, hanem egyszerűen azért, mert gyerek és a gyerekeket szórakoztatja az ilyesmi.*
- Kész-kész.
*Heherészik még mindig a korgó gyomrán szórakozva. Pycta jól választotta meg a maga imádságát, mert az azelőtt véget ér, hogy Niev nagyon zsizsegni kezdhetne.*
- Mit csinál a főnökpap a temetőben? Temet?
*Hangzik a kérdés már a temető irányába tartva. Niev még sosem járt temetőben, nem is igazán érti, hogy mire szolgál.*
- Hogyan kell temetni?
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-12 11:52:05
Üzenet elküldve: 2020-02-12 11:52:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Boldog mosollyal fogadja mind az ölelést, mint a cuppanós puszit, amit a kislánytól kap. Elmondhatatlanul jól esnek neki ezek a szavak, ha kicsit is érzelgősebb volna, biztosan megkönnyezné.*
- Így is mondhatjuk. *Válaszol a főpap titulusának kérdésére.*
- Ő a legmagasabb rangú pap ebben a templomban. *Teszi hozzá még magyarázatként. Az aranyos kérdésre mosolyogva válaszol még mielőtt elérik az oltárt.*
- Nem, nekem nincs főnököm. Én közvetlen az Erdő Szívének felelek. *Mondja az oltárra nézve. Ugyan vannak hívei a Fákban Lakónak, például Mil'Ochassban, de az erdei irányzatnak nincs olyan kiépített vallásközössége, mint Eeyrnek, így főpapot sem választottak.*
- Imádkozzunk. *Ismétli meg a kicsi szavát és amikor Nievesha rákérdez a felhajtott bájital jelentőségére, miközben elteszi az üres fiolát, válaszol.*
- Segít felfrissíteni az elmém és megtisztítja a lelkem, hogy így kérhessem magunkra és híveire az Erdő Szívének, így Eeyrnek áldását. *A kérdések pedig csak érkeznek a kislány ajkairól, talán akkor is, amikor már az erdőmélyi elf féltérdre ereszkedik az oltár előtt.*
- Sok mindenről. A városi dolgokról, arról, hogyan látja a jövőt és ilyenek. *Mondja immáron halkan, hisz épp imára készülnek.*
- Mindent meg fogsz tudni időben. *Mosolyodik el végül.*
- És most csss, imádkozzunk. *Zárja le a kérdések sorát és jobbját megtámasztja térdén, lehajtja a fejét és fohászba kezd dallamos elf nyelvén.
Hallja, hogy mellette Niev is imádkozik, s bár nem ismeri fel az imát a mormolásból, tudja, hogy a kicsi is ismer különböző fohászokat. Nem aggódik, nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem az, hogy hittel és tiszta szívvel teszi.
Egy rövidebb litániát választ, hisz tudja, hogy a kicsi nem fog sokáig egy helyben maradni, így kisvártatva kinyitja lombzöld szemeit és halvány mosollyal fordul Nievesha felé.*
- Kész vagy? *Kérdi, bár sejti, hogy az ő imája kicsit hosszabb volt, mint a kislányé.
Ha igenlő választ kap, akkor felkel a térdelésből és felsegíti a kicsit is.*
- Gyere, menjünk, nézzük meg a főpapot a temetőben, hátha ott van. *Mondja halkan, mivel Arenih azóta sem került elő és a templom hátsó kijáratán át a temető felé veszi az irányt.
A temetőben is történtek érdekes dolgok velük annak idején és jó volna Xotara sírját is meglátogatni.*
*Boldog mosollyal fogadja mind az ölelést, mint a cuppanós puszit, amit a kislánytól kap. Elmondhatatlanul jól esnek neki ezek a szavak, ha kicsit is érzelgősebb volna, biztosan megkönnyezné.*
- Így is mondhatjuk. *Válaszol a főpap titulusának kérdésére.*
- Ő a legmagasabb rangú pap ebben a templomban. *Teszi hozzá még magyarázatként. Az aranyos kérdésre mosolyogva válaszol még mielőtt elérik az oltárt.*
- Nem, nekem nincs főnököm. Én közvetlen az Erdő Szívének felelek. *Mondja az oltárra nézve. Ugyan vannak hívei a Fákban Lakónak, például Mil'Ochassban, de az erdei irányzatnak nincs olyan kiépített vallásközössége, mint Eeyrnek, így főpapot sem választottak.*
- Imádkozzunk. *Ismétli meg a kicsi szavát és amikor Nievesha rákérdez a felhajtott bájital jelentőségére, miközben elteszi az üres fiolát, válaszol.*
- Segít felfrissíteni az elmém és megtisztítja a lelkem, hogy így kérhessem magunkra és híveire az Erdő Szívének, így Eeyrnek áldását. *A kérdések pedig csak érkeznek a kislány ajkairól, talán akkor is, amikor már az erdőmélyi elf féltérdre ereszkedik az oltár előtt.*
- Sok mindenről. A városi dolgokról, arról, hogyan látja a jövőt és ilyenek. *Mondja immáron halkan, hisz épp imára készülnek.*
- Mindent meg fogsz tudni időben. *Mosolyodik el végül.*
- És most csss, imádkozzunk. *Zárja le a kérdések sorát és jobbját megtámasztja térdén, lehajtja a fejét és fohászba kezd dallamos elf nyelvén.
Hallja, hogy mellette Niev is imádkozik, s bár nem ismeri fel az imát a mormolásból, tudja, hogy a kicsi is ismer különböző fohászokat. Nem aggódik, nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem az, hogy hittel és tiszta szívvel teszi.
Egy rövidebb litániát választ, hisz tudja, hogy a kicsi nem fog sokáig egy helyben maradni, így kisvártatva kinyitja lombzöld szemeit és halvány mosollyal fordul Nievesha felé.*
- Kész vagy? *Kérdi, bár sejti, hogy az ő imája kicsit hosszabb volt, mint a kislányé.
Ha igenlő választ kap, akkor felkel a térdelésből és felsegíti a kicsit is.*
- Gyere, menjünk, nézzük meg a főpapot a temetőben, hátha ott van. *Mondja halkan, mivel Arenih azóta sem került elő és a templom hátsó kijáratán át a temető felé veszi az irányt.
A temetőben is történtek érdekes dolgok velük annak idején és jó volna Xotara sírját is meglátogatni.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-11 09:39:16
Üzenet elküldve: 2020-02-11 09:39:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Összevont szemöldökkel hallgatja az elfet, amikor elgondolkodik dolgokon akkor mindig összevonja a szemöldökét és nagyon szuszog is hozzá.*
- Apa? Nekem is te is vagy is a legfontosabb is! És nagyon szeretlek!
*Ha már Pycta leguggolt elé, akkor a kislánynak lehetősége van arra, hogy megölelje és cuppanós-nyálas puszik tömkelegével illesse a férfi arcát.*
- Főpap? Az a papok főnöke?
*A kislány nagyjából tudja és érti, hogy kik vagy mik a papok.*
- Neked is van főnököd, apa?
*Kérdezi félrebillentett fejjel, miközben haladnak egyre beljebb. Az épület impozáns, és emiatt van benne valami félelmetes is.*
- Imádkozzunk.
*Nézi az elfet, ahogyan felhajtja a varázsitalt.*
- Ez mire jó? És miről fogsz beszélni a papfőnökkel? És mi van arra? Meg arra?
*Nievesha ismer imádságokat, hiszen minden nap, lefekvés előtt elmond egy imát, néha egy másikat. Úgy dönt, hogy kiválasztja az egyiket, hogy elmondja. Ugyanolyan halkan, mint esténként szokta, ha valaki messze áll tőle, vagy nincsen elf füle, akkor csak a kislány csicsergő hangjának mormolását hallhatja.*
*Összevont szemöldökkel hallgatja az elfet, amikor elgondolkodik dolgokon akkor mindig összevonja a szemöldökét és nagyon szuszog is hozzá.*
- Apa? Nekem is te is vagy is a legfontosabb is! És nagyon szeretlek!
*Ha már Pycta leguggolt elé, akkor a kislánynak lehetősége van arra, hogy megölelje és cuppanós-nyálas puszik tömkelegével illesse a férfi arcát.*
- Főpap? Az a papok főnöke?
*A kislány nagyjából tudja és érti, hogy kik vagy mik a papok.*
- Neked is van főnököd, apa?
*Kérdezi félrebillentett fejjel, miközben haladnak egyre beljebb. Az épület impozáns, és emiatt van benne valami félelmetes is.*
- Imádkozzunk.
*Nézi az elfet, ahogyan felhajtja a varázsitalt.*
- Ez mire jó? És miről fogsz beszélni a papfőnökkel? És mi van arra? Meg arra?
*Nievesha ismer imádságokat, hiszen minden nap, lefekvés előtt elmond egy imát, néha egy másikat. Úgy dönt, hogy kiválasztja az egyiket, hogy elmondja. Ugyanolyan halkan, mint esténként szokta, ha valaki messze áll tőle, vagy nincsen elf füle, akkor csak a kislány csicsergő hangjának mormolását hallhatja.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-11 01:54:51
Üzenet elküldve: 2020-02-11 01:54:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*Arizeus atya csak fejét rázza a kettős értetlenkedésére. Elvégre nem maradásra kívánta biztatni őket, csupán abbéli megrökönyödésének adott hangot, hogy a két vándor azonnal útra óhajt kelni. Hiszen nagy út áll előttük, efelől egyiküknek sem lehet kétsége.
A következőkre kissé megkeményednek a csuhás vonásai. Olybá fest, Karheiának nem lenne különösebb ellenvetése az útitárs ellen, Learon azonban másképp látja a dolgot. Szavai ugyan nem árulják el, a furcsán megválasztott kifogás viszont érezteti a pásztor ellenérzését. Arizeus lassan bólint, majd kezét ismét Glendron vállára helyezi, ám ezúttal nem bátorítólag, sokkal inkább vigasztalóan.*
-Menj fiam. Van ott hátul néhány tekercs, mi még értelmezésre vár.
*Szólal meg halkan, szinte suttogva. A szemmel láthatóan csalódott Glendron ledobva magáról a csuklyát elindul az oltár felé, azonban két lépés után egy mondat erejéig még hátrafordul válla felett, mielőtt végleg eltűnne az ajtó mögött.*
-A Fény óvjon Titeket utatokon. *Ráhunyorog a kettősre, ajkai széle pedig furcsa mosolyba rándul. Tán tudni vél valamit, mit nem osztott meg a társasággal, tán csak cukkolásnak szánja. Arizeus figyelmét ez elkerüli, egyrészt háttal áll a fiúnak, másrészt épp eléggé el van foglalva kezei szapora tördelésével.*
-Egy dolgot kérek csupán. *Kezét a pad szélére helyezi, s öregesen megtámaszkodik rajta. Meleg, barna szemeit a kettősre emeli, miközben arcán halovány mosoly terül szét.*
-Ha netán találtok ott valamit, hozzátok el, de ne használjátok! A Fény kegytárgyai sok mindent rejthetnek magukban. Előbb nézzük meg, mivel is van dolgunk… *Nagyot sóhajt, majd előbb Karheia, aztán pedig Learon felé fordul. Nehezen tudja palástolni aggodalmát, hisz bármi is történik a kalandorokkal, végső soron nem indultak volna Wojest keresésére a segítsége nélkül.*
- Erdőmélyén számos veszély leselkedik majd rátok, legyetek résen. Nem mindig a bátorság a legjobb menedék. Járjatok hát tiszta szívvel és nyitott szemmel. Noha nem a Fény útját követitek, imádkozni fogok, hogy védelmezzen Titeket utatokon.
*Fejet hajt a két vándor előtt, búcsúzóul pedig még homlokához emeli kézfejét.*
*Arizeus atya csak fejét rázza a kettős értetlenkedésére. Elvégre nem maradásra kívánta biztatni őket, csupán abbéli megrökönyödésének adott hangot, hogy a két vándor azonnal útra óhajt kelni. Hiszen nagy út áll előttük, efelől egyiküknek sem lehet kétsége.
A következőkre kissé megkeményednek a csuhás vonásai. Olybá fest, Karheiának nem lenne különösebb ellenvetése az útitárs ellen, Learon azonban másképp látja a dolgot. Szavai ugyan nem árulják el, a furcsán megválasztott kifogás viszont érezteti a pásztor ellenérzését. Arizeus lassan bólint, majd kezét ismét Glendron vállára helyezi, ám ezúttal nem bátorítólag, sokkal inkább vigasztalóan.*
-Menj fiam. Van ott hátul néhány tekercs, mi még értelmezésre vár.
*Szólal meg halkan, szinte suttogva. A szemmel láthatóan csalódott Glendron ledobva magáról a csuklyát elindul az oltár felé, azonban két lépés után egy mondat erejéig még hátrafordul válla felett, mielőtt végleg eltűnne az ajtó mögött.*
-A Fény óvjon Titeket utatokon. *Ráhunyorog a kettősre, ajkai széle pedig furcsa mosolyba rándul. Tán tudni vél valamit, mit nem osztott meg a társasággal, tán csak cukkolásnak szánja. Arizeus figyelmét ez elkerüli, egyrészt háttal áll a fiúnak, másrészt épp eléggé el van foglalva kezei szapora tördelésével.*
-Egy dolgot kérek csupán. *Kezét a pad szélére helyezi, s öregesen megtámaszkodik rajta. Meleg, barna szemeit a kettősre emeli, miközben arcán halovány mosoly terül szét.*
-Ha netán találtok ott valamit, hozzátok el, de ne használjátok! A Fény kegytárgyai sok mindent rejthetnek magukban. Előbb nézzük meg, mivel is van dolgunk… *Nagyot sóhajt, majd előbb Karheia, aztán pedig Learon felé fordul. Nehezen tudja palástolni aggodalmát, hisz bármi is történik a kalandorokkal, végső soron nem indultak volna Wojest keresésére a segítsége nélkül.*
- Erdőmélyén számos veszély leselkedik majd rátok, legyetek résen. Nem mindig a bátorság a legjobb menedék. Járjatok hát tiszta szívvel és nyitott szemmel. Noha nem a Fény útját követitek, imádkozni fogok, hogy védelmezzen Titeket utatokon.
*Fejet hajt a két vándor előtt, búcsúzóul pedig még homlokához emeli kézfejét.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-10 16:26:06
Üzenet elküldve: 2020-02-10 16:26:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Jön a kérdés, de az erdőmélyi elf készségesen el is magyarázza a "egylényegű" jelentését és mintha a kislány értené is a lényeget. A kérdésre, hogy miért van két neve egy istenségnek, a páncélos csuhás már az imapadok között sétálva válaszol.*
- Különböző népek különböző néven ismerhetnek egy istent. A városban Eeyrt a Fény Úrnőjeként tisztelik és nevezik, mert ebben a környezetben ez a felfogás alakult ki róla. *Mutat arrafelé amerre a körülöttük elterülő várost sejti.*
- Ám az erdőben más a környezet, nincsenek házak és utak, hanem fák, növények és állatok élnek. A fák és a növényeket a fény táplálja, a növények az állatokat és így tovább, ezért az erdőben a Fákban Lakónak, Erdő Szívének vagy Erdőmélye vadonjában Erdőszellemként ismerik. Látod, nem csak két neve van, hanem sok. *Mosolyog a kislányra, de hogy végképp egyértelmű legyen a válasz, még hozzáteszi.*
- Mint ahogy neked is sok neved van. Én Kincsemnek hívlak, mert te vagy nekem a legfontosabb. A barátaid Nievnek vagy Nievának hívnak, mert ők jól ismernek, akik pedig nem ismernek, azoknak Nievesha del Ventusként mutatkozol be. Látod, máris három neved van, pedig mind te vagy. *Guggol le a kislány elé és simogatja meg az orrát.
Aztán ahogy tovább haladnak a padok között, már el is érhetik az oltárt, amelyen talán még mindig ott a repedés, amely akkor keletkezett, amikor Sa'Tereth szolgája megátkozta.*
- A Fény Úrnőjének a városiak kőből készült oltárt szentelnek, mi az erdőben fát tisztelünk oltárként, mert azt a Fákban Lakónak ajánljuk. *Mutat az oltárra példaként.*
- Imádkozni is fogunk és beszélünk a templom főpapjával Arenih atyával is. Őt jól ismerem régről és szeretnék megbeszélni pár dolgot vele. *Mondja halkan, hisz a templom áhítattal teli levegőjében zavaró a hangos szó.*
- Imádkozunk együtt? *Kérdi a kislánytól, s míg Niev válaszol, addig a köpenye rejtekéből egy bájitalt vesz elő. Tiszta elmére és nyugodt lélekre van szüksége, hogy az oltár beragyoghassa az előtte álló, sötétségbe vesző utat. A bájital talán segít majd tisztán látni. Kihúzza az apró parafadugót, majd felhajtja a bájitalt és felkészül a fohászra.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Jön a kérdés, de az erdőmélyi elf készségesen el is magyarázza a "egylényegű" jelentését és mintha a kislány értené is a lényeget. A kérdésre, hogy miért van két neve egy istenségnek, a páncélos csuhás már az imapadok között sétálva válaszol.*
- Különböző népek különböző néven ismerhetnek egy istent. A városban Eeyrt a Fény Úrnőjeként tisztelik és nevezik, mert ebben a környezetben ez a felfogás alakult ki róla. *Mutat arrafelé amerre a körülöttük elterülő várost sejti.*
- Ám az erdőben más a környezet, nincsenek házak és utak, hanem fák, növények és állatok élnek. A fák és a növényeket a fény táplálja, a növények az állatokat és így tovább, ezért az erdőben a Fákban Lakónak, Erdő Szívének vagy Erdőmélye vadonjában Erdőszellemként ismerik. Látod, nem csak két neve van, hanem sok. *Mosolyog a kislányra, de hogy végképp egyértelmű legyen a válasz, még hozzáteszi.*
- Mint ahogy neked is sok neved van. Én Kincsemnek hívlak, mert te vagy nekem a legfontosabb. A barátaid Nievnek vagy Nievának hívnak, mert ők jól ismernek, akik pedig nem ismernek, azoknak Nievesha del Ventusként mutatkozol be. Látod, máris három neved van, pedig mind te vagy. *Guggol le a kislány elé és simogatja meg az orrát.
Aztán ahogy tovább haladnak a padok között, már el is érhetik az oltárt, amelyen talán még mindig ott a repedés, amely akkor keletkezett, amikor Sa'Tereth szolgája megátkozta.*
- A Fény Úrnőjének a városiak kőből készült oltárt szentelnek, mi az erdőben fát tisztelünk oltárként, mert azt a Fákban Lakónak ajánljuk. *Mutat az oltárra példaként.*
- Imádkozni is fogunk és beszélünk a templom főpapjával Arenih atyával is. Őt jól ismerem régről és szeretnék megbeszélni pár dolgot vele. *Mondja halkan, hisz a templom áhítattal teli levegőjében zavaró a hangos szó.*
- Imádkozunk együtt? *Kérdi a kislánytól, s míg Niev válaszol, addig a köpenye rejtekéből egy bájitalt vesz elő. Tiszta elmére és nyugodt lélekre van szüksége, hogy az oltár beragyoghassa az előtte álló, sötétségbe vesző utat. A bájital talán segít majd tisztán látni. Kihúzza az apró parafadugót, majd felhajtja a bájitalt és felkészül a fohászra.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-10 09:48:44
Üzenet elküldve: 2020-02-10 09:48:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
- Micsodájú?
*Kérdez vissza rögtön összevont szemöldökkel. De hát egy magafajta kislány nyilván nem lehet tisztában a teológiai fogalmakkal, vagy akár magának a teológiának a fogalmával. Pycta viszont rögtön el is magyarázza, Niev arcán látszik, hogy nagyjából érti.*
- De apa, akkor miért van két neve?
*Teszi fel azt a kérdést, ami ezzel kapcsolatban leginkább foglalkoztatja.*
- Miért van kőből az oltás és miért nem fából, mint a miénk?
*Hangzik a következő.*
- Igen, szeretném megnézni. Lehet? És mit fogunk itt csinálni? Imádkozni otthon is lehet, nem?
- Micsodájú?
*Kérdez vissza rögtön összevont szemöldökkel. De hát egy magafajta kislány nyilván nem lehet tisztában a teológiai fogalmakkal, vagy akár magának a teológiának a fogalmával. Pycta viszont rögtön el is magyarázza, Niev arcán látszik, hogy nagyjából érti.*
- De apa, akkor miért van két neve?
*Teszi fel azt a kérdést, ami ezzel kapcsolatban leginkább foglalkoztatja.*
- Miért van kőből az oltás és miért nem fából, mint a miénk?
*Hangzik a következő.*
- Igen, szeretném megnézni. Lehet? És mit fogunk itt csinálni? Imádkozni otthon is lehet, nem?
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-09 21:46:05
Üzenet elküldve: 2020-02-09 21:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*Éjvihar ismeri az utat, biztosan betalál a templom istállójába, hisz korábban elég sok időt töltöttek együtt az erdőmélyi elffel itt.
A páncélos csuhás pedig kézenfogva a kis Nieveshával lassan felé a homlokzat alá a bejárathoz.*
- Nekem is tetszik. *Mosolyog a kislányra.*
- Ez a ház Eeyr istennő temploma, a Fény Úrnőjéé, aki az Erdő Szívével egylényegű. *Néz fel maga is a templomra, ahogy a kislány is teszi. Nem hiszi, hogy egyből megérti majd a kicsi, hogy mit jelent az, hogy "egylényegű", de a lényegét biztosan érezni fogja.*
- A fény az élet alapja, a fák és az erdő növényei és minden növény a fényből táplálkozik, így Eeyr és a Fákban Lakó egy és ugyanaz. *Magyarázza hitük alapját és a két néven ismert felsőbbrendű lény azonosságát. Niev ismeri biztosan az Erdő Szívét, hisz Mil'Ochassban az ő hitét vallják és a kislányt is ebben a szellemben nevel fel az erdőmélyi elf.*
- Itt is van egy olyan oltár, mint ami nálunk van a Hajnal Ligetben. *Néz le a kislány sárga szemeibe.*
- Csak míg a mi oltárunk egy fa, addig ennek a templomnak az oltárát kőből építették és szentelték Eeyrnek. *Magyarázza tovább, ahogy elindulnak befelé az árnyékos templomba. A kislány így ezen a vonalon is képes lesz megkülönböztetni Eeyr istennő és a Fákban Lakó hitét.*
- Szeretnéd megnézni az oltárt? *Kérdi Nieveshától és ahogy ismeri a mindenre kíváncsi kislányt, biztos benne, hogy látni akarja majd.
Ha a kicsi igenlően felel, akkor a bejáratban megállva egy pillanatra hagyja, hadd csodálja ki magát Niev, addig lombzöld tekintete egy szerzetes vagy pap után néz a templomban. Reméli, hogy tud majd szót váltani Arenih-vel is és ezzel együtt azt is, hogy a főpap jó egészségnek örvend és kiheverte a templom ostromának megrázkódtatásait.*
*Éjvihar ismeri az utat, biztosan betalál a templom istállójába, hisz korábban elég sok időt töltöttek együtt az erdőmélyi elffel itt.
A páncélos csuhás pedig kézenfogva a kis Nieveshával lassan felé a homlokzat alá a bejárathoz.*
- Nekem is tetszik. *Mosolyog a kislányra.*
- Ez a ház Eeyr istennő temploma, a Fény Úrnőjéé, aki az Erdő Szívével egylényegű. *Néz fel maga is a templomra, ahogy a kislány is teszi. Nem hiszi, hogy egyből megérti majd a kicsi, hogy mit jelent az, hogy "egylényegű", de a lényegét biztosan érezni fogja.*
- A fény az élet alapja, a fák és az erdő növényei és minden növény a fényből táplálkozik, így Eeyr és a Fákban Lakó egy és ugyanaz. *Magyarázza hitük alapját és a két néven ismert felsőbbrendű lény azonosságát. Niev ismeri biztosan az Erdő Szívét, hisz Mil'Ochassban az ő hitét vallják és a kislányt is ebben a szellemben nevel fel az erdőmélyi elf.*
- Itt is van egy olyan oltár, mint ami nálunk van a Hajnal Ligetben. *Néz le a kislány sárga szemeibe.*
- Csak míg a mi oltárunk egy fa, addig ennek a templomnak az oltárát kőből építették és szentelték Eeyrnek. *Magyarázza tovább, ahogy elindulnak befelé az árnyékos templomba. A kislány így ezen a vonalon is képes lesz megkülönböztetni Eeyr istennő és a Fákban Lakó hitét.*
- Szeretnéd megnézni az oltárt? *Kérdi Nieveshától és ahogy ismeri a mindenre kíváncsi kislányt, biztos benne, hogy látni akarja majd.
Ha a kicsi igenlően felel, akkor a bejáratban megállva egy pillanatra hagyja, hadd csodálja ki magát Niev, addig lombzöld tekintete egy szerzetes vagy pap után néz a templomban. Reméli, hogy tud majd szót váltani Arenih-vel is és ezzel együtt azt is, hogy a főpap jó egészségnek örvend és kiheverte a templom ostromának megrázkódtatásait.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-09 18:05:09
Üzenet elküldve: 2020-02-09 18:05:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*A kislány mindent meg akar nézni és igyekszik is mindent megnézni. A nyeregben ülve ez sokkal könnyebb, ezért kissé csalódott lesz, mikor le kell szállni. Viszont a templom tövében szállnak le és annyira lenyűgöző az épület, hogy ezúttal már elakad a kislány szava és legalább két percre befogja a száját és nem csicsereg. A két perc viszont nagyon-nagyon rövid idő.*
- Apa, nekem is lehet ilyen házam? Ez annyira nagy. Meg szép! Nagyon tetszik! Neked is tetszik? Nekem nagyon-nagyon!
*Pycta kezét fogva megy és nagyon izgatott, hogy beléphet ebbe a nagyon lenyűgöző épületbe.*
*A kislány mindent meg akar nézni és igyekszik is mindent megnézni. A nyeregben ülve ez sokkal könnyebb, ezért kissé csalódott lesz, mikor le kell szállni. Viszont a templom tövében szállnak le és annyira lenyűgöző az épület, hogy ezúttal már elakad a kislány szava és legalább két percre befogja a száját és nem csicsereg. A két perc viszont nagyon-nagyon rövid idő.*
- Apa, nekem is lehet ilyen házam? Ez annyira nagy. Meg szép! Nagyon tetszik! Neked is tetszik? Nekem nagyon-nagyon!
*Pycta kezét fogva megy és nagyon izgatott, hogy beléphet ebbe a nagyon lenyűgöző épületbe.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-09 17:35:24
Üzenet elküldve: 2020-02-09 17:35:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Úton//
*A piacon átvágva, az éber vagy álomban hortyogó kislánnyal, végre elérik a templomot. Az oltár felszabadítása óta csak egyszer járt itt, amikor mesterkardját ajánlotta fel az Erdő Szívének, azaz Eeyrnek, hogy megajándékozza a fénnyel, amellyel később a mil'ochassi oltárt erősítette meg.
A templom előtt leszáll a nyeregből, remélhetően addigra már Nievesha is ébred van és saját lábán, nem ölben vele kell megközelítenie a templomot.
Nem tudja legyűrni, hogy ne törjenek rá az emlékek és azokba beleborzong a páncél alatt. Itt halt meg Xotara, itt merült alá a sötétségbe, miközben Hanlorent próbálta visszatartani attól, hogy a hömpölygő éjszaka bekebelezze. Itt döntötte el, hogy a maroknyi, otthonukat vesztett városi elffel és más fajúakkal az erdőbe költözik és megalapítják az Ezer Levél Honát.
Szótlan sétál közelebb az épülethez, a kislány biztosan követi és ha kérdése van, készségesen válaszol neki a templomot illetően.
A felismerés azóta is borzongató hatással van rá, hogy a Fákban Lakó maga is Eeyr egyik aspektusa. A Fény Úrnőjéé, aki az élet és az áldás istennője. Persze azóta már sok mindent tanult saját hitéről is. Kiterjesztette tudását és alámerült a fényben. A fény azóta is benne van és képes az Erdő Szívétől kapott ajándékot használni. Gyógyításra például, ahogyan azt a Három Barátban is tette.
Nagy utat tett meg a templom ostroma és felszabadítása óta, de már tisztában van azzal, mi is az ő szerepe. Minderre rácáfol ugyan a mellette sétáló kislány, hisz az, akinek egyszer majd újra fegyverrel kell szembeszállnia a sötétséggel és Sa'Tereth szolgáival, nem való a gyermeknevelés.
Reméli, találkozhat Arenih atyával és feltehet neki pár kérdést. Hisz ezért jöttek. Halk sóhajjal fogja meg a kislány kezét, ha engedi és indul el felfelé a lépcsőkön a templom bejáratához.*
*A piacon átvágva, az éber vagy álomban hortyogó kislánnyal, végre elérik a templomot. Az oltár felszabadítása óta csak egyszer járt itt, amikor mesterkardját ajánlotta fel az Erdő Szívének, azaz Eeyrnek, hogy megajándékozza a fénnyel, amellyel később a mil'ochassi oltárt erősítette meg.
A templom előtt leszáll a nyeregből, remélhetően addigra már Nievesha is ébred van és saját lábán, nem ölben vele kell megközelítenie a templomot.
Nem tudja legyűrni, hogy ne törjenek rá az emlékek és azokba beleborzong a páncél alatt. Itt halt meg Xotara, itt merült alá a sötétségbe, miközben Hanlorent próbálta visszatartani attól, hogy a hömpölygő éjszaka bekebelezze. Itt döntötte el, hogy a maroknyi, otthonukat vesztett városi elffel és más fajúakkal az erdőbe költözik és megalapítják az Ezer Levél Honát.
Szótlan sétál közelebb az épülethez, a kislány biztosan követi és ha kérdése van, készségesen válaszol neki a templomot illetően.
A felismerés azóta is borzongató hatással van rá, hogy a Fákban Lakó maga is Eeyr egyik aspektusa. A Fény Úrnőjéé, aki az élet és az áldás istennője. Persze azóta már sok mindent tanult saját hitéről is. Kiterjesztette tudását és alámerült a fényben. A fény azóta is benne van és képes az Erdő Szívétől kapott ajándékot használni. Gyógyításra például, ahogyan azt a Három Barátban is tette.
Nagy utat tett meg a templom ostroma és felszabadítása óta, de már tisztában van azzal, mi is az ő szerepe. Minderre rácáfol ugyan a mellette sétáló kislány, hisz az, akinek egyszer majd újra fegyverrel kell szembeszállnia a sötétséggel és Sa'Tereth szolgáival, nem való a gyermeknevelés.
Reméli, találkozhat Arenih atyával és feltehet neki pár kérdést. Hisz ezért jöttek. Halk sóhajjal fogja meg a kislány kezét, ha engedi és indul el felfelé a lépcsőkön a templom bejáratához.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-09 06:09:32
Üzenet elküldve: 2020-02-09 06:09:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
-Remélem így lesz. *Válasz a férfinek. Már régebben is el kellett volna ide jönnie, akkor legalább az a kérdés tisztázódott volna, hogy kinek is szolgál Wojest. Számíthattak rá, hogy nincs más, mert ha lenne, nem ezzel az érthetetlen idézettel jöttek volna elő. Persze az is előfordulhat, hogy a két csuhás rejteget előlük valamit, de Learon most nem számol ezzel inkább, hanem a legjobbakat feltételezi, hiszen eddig segítségükre voltak.*
-Mégis minek maradnánk itt? *Húzza fel ő is szemöldökét, csatlakozva Rheia értetlenkedéséhez. Mióta nem a levegő temploma ez a hely, sokkal nyomasztóbb és porosabb. Nem lehet kellemes itt lakni a Sajt-mester szerint. Ő a maga részéről minél kevesebbet maradna, mert mindig is utálta ezeket a kőépületeket. Összenyomja a templom szürkesége. Ahogy kiderül, hogy a fiatalabbik férfi is velük tart, Learon eljátszott gondterhességgel masszírozza meg az orrnyergét, mintha nagy gondban és gondolkodóban lenne.*
-Persze értem én, hogy jönne, és meg is tudom védeni, hiszen én vagyok a tharg pásztormágus meg most kiderült, hogy Wojest bajnoka is, de csak két lovunk van! *Ugyan túljátssza az aggodalmat, de tényleg nem tudja mi legyen. Rheiát ismeri, szereti a maga módján és bármennyit képes lenne vele utazni, de egy ájtatoskodó mégis más kérdés.*
-Az én lovam még engem is alig enged a hátára és ha jól tudom Csatangló sem egy túl elfogadó jellem. *Néz Rheiára, hiszen Redul szóba sem jöhet hátasként.*
-Gyalog pedig nagyon lassan haladnánk. *Ahogy Arizeus áldását adja rájuk, Learon hirtelen meghajtja a fejét.*
-Nem tudom mennyire van szükségünk rá, hiszen az istened eddig mindig segített, még ha nem is vagyunk vele olyan jóban! *Neveti el magát.*
-De azért köszönöm! Ahogy a segítséget is! *Reméli, hogy megoldódik Glendron problémája, de még mindig nem tud magában dönteni. Azonban úgy van vele, hogyha tud lovat szerezni a fickó, akkor elég szerencsés ahhoz, hogy velük tarthasson, a Sajt-mester pedig nem fog ellenkezni.*
-Remélem így lesz. *Válasz a férfinek. Már régebben is el kellett volna ide jönnie, akkor legalább az a kérdés tisztázódott volna, hogy kinek is szolgál Wojest. Számíthattak rá, hogy nincs más, mert ha lenne, nem ezzel az érthetetlen idézettel jöttek volna elő. Persze az is előfordulhat, hogy a két csuhás rejteget előlük valamit, de Learon most nem számol ezzel inkább, hanem a legjobbakat feltételezi, hiszen eddig segítségükre voltak.*
-Mégis minek maradnánk itt? *Húzza fel ő is szemöldökét, csatlakozva Rheia értetlenkedéséhez. Mióta nem a levegő temploma ez a hely, sokkal nyomasztóbb és porosabb. Nem lehet kellemes itt lakni a Sajt-mester szerint. Ő a maga részéről minél kevesebbet maradna, mert mindig is utálta ezeket a kőépületeket. Összenyomja a templom szürkesége. Ahogy kiderül, hogy a fiatalabbik férfi is velük tart, Learon eljátszott gondterhességgel masszírozza meg az orrnyergét, mintha nagy gondban és gondolkodóban lenne.*
-Persze értem én, hogy jönne, és meg is tudom védeni, hiszen én vagyok a tharg pásztormágus meg most kiderült, hogy Wojest bajnoka is, de csak két lovunk van! *Ugyan túljátssza az aggodalmat, de tényleg nem tudja mi legyen. Rheiát ismeri, szereti a maga módján és bármennyit képes lenne vele utazni, de egy ájtatoskodó mégis más kérdés.*
-Az én lovam még engem is alig enged a hátára és ha jól tudom Csatangló sem egy túl elfogadó jellem. *Néz Rheiára, hiszen Redul szóba sem jöhet hátasként.*
-Gyalog pedig nagyon lassan haladnánk. *Ahogy Arizeus áldását adja rájuk, Learon hirtelen meghajtja a fejét.*
-Nem tudom mennyire van szükségünk rá, hiszen az istened eddig mindig segített, még ha nem is vagyunk vele olyan jóban! *Neveti el magát.*
-De azért köszönöm! Ahogy a segítséget is! *Reméli, hogy megoldódik Glendron problémája, de még mindig nem tud magában dönteni. Azonban úgy van vele, hogyha tud lovat szerezni a fickó, akkor elég szerencsés ahhoz, hogy velük tarthasson, a Sajt-mester pedig nem fog ellenkezni.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-08 23:05:41
Üzenet elküldve: 2020-02-08 23:05:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
*Karheia ugyan hallotta már Learon okfejtését indulásának valódi céljáról, mégis figyelmesen hallgatja végig újra, és ahogy aprókat bólint jelzi is, hogy továbbra is tetszik neki az, amit hall.
A szóbeszédekre sejtette, hogy nem kap érdemleges választ, hiszen ha fontosak lennének már bizonyosan elmondták volna nekik. Legalábbis Karheia ezt feltételezi, hiszen többnyire segítő szándékúnak tűntek Eeyr képviselői. Azt örömmel tapasztalja, hogy a ráirányuló tekintet elkalandozik, és végre nem bámulják őt olyan kellemetlen. Azt pedig, hogy Arizeus atyát meglepi, hogy távozni kívánnak Karheiát is meglepi.*
- Mi okunk lenne tovább maradni? Vagy van esetleg bármi más nyom, ami maradásra késztethetne minket?
*Kérdezi, és bár tudja, hogy nem, azért türelmesen vár.*
- Ó!
*Szalad ki a száján az értelmezhetetlen gesztus, amit aligha lehetne pozitívnak vagy negatívnak besorolni. Éppen ilyen vegyes érzések váltakoznak Karheiában is, aki örül annak, hogy lesz egy esetleges vezetőjük, ám a korábbi fixírozások miatt kissé kellemetlen is a számára, amin képes túltenni magát, hiszen csupán apróságról van szó.*
- Vigyázunk rá mindenképpen.
*Kissé komikusnak érzi a szájából ezt a kijelentést, hiszen nő, és mágusként sem rendelkezik olyan nagy hatalommal, de ha a szükség úgy hozza, akkor valóban képes olyan rátermett lenni, mint akármelyik barbár férfi. Csupán kicsit több hidegvérrel.*
- Milyen nagy a levegőmozgás ma.
*Jegyzi meg kissé kellemetlenkedve, és beljebb húzza nyakát, hogy valamennyire takarja füleit. A gyertyák újra elaludtak, ami érthető, az nem, hogy a templomban miért nem képesek rendesen zárni az ajtót, amire Karheia össze is vonja a szemöldökét.*
- Köszönöm Learon.
*Barátian kezét Learon vállára helyezi, aki elismeréssel jutalmazza korábbi meglátásáért.*
- Út közben talán kieszelhetjük azt is, hogy mit jelent pontosan a szem és a villám.
*Természetesen nem emel szót Glendor jelenléte ellen, főleg mert ahogy korábban említette ő is csupán egy segítőtársa Learonnak. Az ékszer viszont érdekes számára, hiszen úgy vélte, hogy az Eeyr hívek szerények, és visszafogottak. Az állandó csuklya, és a megvillant aranyékszer viszont pont ellenkezik azzal, amit Karheia egy jóságos istenség követőiről elképzelne.*
*Karheia ugyan hallotta már Learon okfejtését indulásának valódi céljáról, mégis figyelmesen hallgatja végig újra, és ahogy aprókat bólint jelzi is, hogy továbbra is tetszik neki az, amit hall.
A szóbeszédekre sejtette, hogy nem kap érdemleges választ, hiszen ha fontosak lennének már bizonyosan elmondták volna nekik. Legalábbis Karheia ezt feltételezi, hiszen többnyire segítő szándékúnak tűntek Eeyr képviselői. Azt örömmel tapasztalja, hogy a ráirányuló tekintet elkalandozik, és végre nem bámulják őt olyan kellemetlen. Azt pedig, hogy Arizeus atyát meglepi, hogy távozni kívánnak Karheiát is meglepi.*
- Mi okunk lenne tovább maradni? Vagy van esetleg bármi más nyom, ami maradásra késztethetne minket?
*Kérdezi, és bár tudja, hogy nem, azért türelmesen vár.*
- Ó!
*Szalad ki a száján az értelmezhetetlen gesztus, amit aligha lehetne pozitívnak vagy negatívnak besorolni. Éppen ilyen vegyes érzések váltakoznak Karheiában is, aki örül annak, hogy lesz egy esetleges vezetőjük, ám a korábbi fixírozások miatt kissé kellemetlen is a számára, amin képes túltenni magát, hiszen csupán apróságról van szó.*
- Vigyázunk rá mindenképpen.
*Kissé komikusnak érzi a szájából ezt a kijelentést, hiszen nő, és mágusként sem rendelkezik olyan nagy hatalommal, de ha a szükség úgy hozza, akkor valóban képes olyan rátermett lenni, mint akármelyik barbár férfi. Csupán kicsit több hidegvérrel.*
- Milyen nagy a levegőmozgás ma.
*Jegyzi meg kissé kellemetlenkedve, és beljebb húzza nyakát, hogy valamennyire takarja füleit. A gyertyák újra elaludtak, ami érthető, az nem, hogy a templomban miért nem képesek rendesen zárni az ajtót, amire Karheia össze is vonja a szemöldökét.*
- Köszönöm Learon.
*Barátian kezét Learon vállára helyezi, aki elismeréssel jutalmazza korábbi meglátásáért.*
- Út közben talán kieszelhetjük azt is, hogy mit jelent pontosan a szem és a villám.
*Természetesen nem emel szót Glendor jelenléte ellen, főleg mert ahogy korábban említette ő is csupán egy segítőtársa Learonnak. Az ékszer viszont érdekes számára, hiszen úgy vélte, hogy az Eeyr hívek szerények, és visszafogottak. Az állandó csuklya, és a megvillant aranyékszer viszont pont ellenkezik azzal, amit Karheia egy jóságos istenség követőiről elképzelne.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-08 02:02:45
Üzenet elküldve: 2020-02-08 02:02:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*Arizeus figyelmesen, maga előtt összekulcsolt kezekkel hallgatja a pásztor szavait. Szemmel láthatóan felfogja, amire az utalni próbál, legalábbis az értő homlokráncolás és sűrű bólogatás erről tanúskodik. Learon még nem zárta le ügyét Wojesttel, túl sok fejében a megválaszolatlan kérdés, a miértekre pedig feleletet óhajt. Bajnokaként joggal remélhet meghallgatást a félistentől, noha útjuk vége még igen csak homályba vész.*
-Nos gyermekem… Alighanem itt a lehetőség, hogy szót válthass Wojesttel. Már ha ez hozzá vezet.
*Bök a könyvre, majd azzal a lendülettel csapja rá borítóját. Geldron néhány pillanatig gondolataiba merülve bámulja a lapok közül felrebbenő vaskos porréteget, s csak Karheia kérdése zökkenti ki a mélázásból.*
-Csak dajkamesék. Wojestet pedig egyik sem említi. *Válaszol szűkszavúan az atya helyett, de ezúttal csak egy pillanatra rebben szeme a szőke hajú lányra. Talán érzékelt valamit az elkapott pillantásból, talán csak rájött, hogy senkit sem illik ily kitartóan fixírozni.
A következő szavakra a két csuhás csak a fejét kapkodja Karheia és Learon között. Éppen, hogy megfejtették e rejtvényt, a kalandvágytól fűtött kettős már útnak is indulna.*
-Hogyan? Már útra is kelnétek? Üzenet? *Arizeus csak hápogni tud a hirtelen jött kérdésre, majd megrázza busa fejét, miközben hóna alá csapja a versikét tartalmazó könyvet. Ugyan megállítani nincs oka a kettőst és talán nem is tudná, azért egy aggodalmas pillantást megereszt irányukba. Ellenben ha már így alakult, a felfedezőtúra pedig elkerülhetetlen, ő sem rest lecsapni a lehetőségre.*
-Nem, nem, nem. Hogy egy efféle kutatásból kimaradjunk! *A szavaira Glendron már térül-fordul, s szalad hátra, a legközelebbi ajtó felé.* - Glendron ifjú ugyan, de járatos a Fény értelmezésében. Vigyázzatok reá kérlek. Hasznotokra lesz majd, ha találtok valamit. És ha találtok… Legalább hadd nézzük meg, mi az. *Sandít a pásztorra sokatmondóan. Bármit jelöl is a versike, erről tudni akar.
Hirtelen támad a huzat, ahogy kivágódik a jókora faajtó a csarnok másik végében. Rideg szellő söpör végig a teremben, jó néhány lángocskát megrebbentve körülöttük. Glendron tért vissza, oldalán jókora batyu, kezében pedig göcsörtös, hófehér fabot, mi talán a melléig érhet.*
-Készen állok. *Torpan meg mellettük kissé zihálva, de igen csak elszánt ábrázattal. Lopva pislant a kettősre, miközben zavartan hajába túr, önkéntelen is közszemlére téve a bal fülében megcsillanó aranykarikát. Arizeus csak egy pillantással méltatja, mielőtt a két vándorhoz fordul.*
-Én nem tudok mással szolgálni számotokra, csak az áldásommal e küldetésre, s imádkozni, hogy a Fény kísérjen Titeket utatokon. *Biccent ünnepélyesen feléjük, majd Glendron vállára helyezi kezét. A fiú a fejébe húzza a csuklyát, jelezvén, hogy részéről tényleg készen áll az indulásra. A tekintetét közben Learonra függeszti, hisz Arizeus szavai ide vagy oda, bajosan szegődhet melléjük, ha a két vándor esetleg nem kér a társaságából.*
*Arizeus figyelmesen, maga előtt összekulcsolt kezekkel hallgatja a pásztor szavait. Szemmel láthatóan felfogja, amire az utalni próbál, legalábbis az értő homlokráncolás és sűrű bólogatás erről tanúskodik. Learon még nem zárta le ügyét Wojesttel, túl sok fejében a megválaszolatlan kérdés, a miértekre pedig feleletet óhajt. Bajnokaként joggal remélhet meghallgatást a félistentől, noha útjuk vége még igen csak homályba vész.*
-Nos gyermekem… Alighanem itt a lehetőség, hogy szót válthass Wojesttel. Már ha ez hozzá vezet.
*Bök a könyvre, majd azzal a lendülettel csapja rá borítóját. Geldron néhány pillanatig gondolataiba merülve bámulja a lapok közül felrebbenő vaskos porréteget, s csak Karheia kérdése zökkenti ki a mélázásból.*
-Csak dajkamesék. Wojestet pedig egyik sem említi. *Válaszol szűkszavúan az atya helyett, de ezúttal csak egy pillanatra rebben szeme a szőke hajú lányra. Talán érzékelt valamit az elkapott pillantásból, talán csak rájött, hogy senkit sem illik ily kitartóan fixírozni.
A következő szavakra a két csuhás csak a fejét kapkodja Karheia és Learon között. Éppen, hogy megfejtették e rejtvényt, a kalandvágytól fűtött kettős már útnak is indulna.*
-Hogyan? Már útra is kelnétek? Üzenet? *Arizeus csak hápogni tud a hirtelen jött kérdésre, majd megrázza busa fejét, miközben hóna alá csapja a versikét tartalmazó könyvet. Ugyan megállítani nincs oka a kettőst és talán nem is tudná, azért egy aggodalmas pillantást megereszt irányukba. Ellenben ha már így alakult, a felfedezőtúra pedig elkerülhetetlen, ő sem rest lecsapni a lehetőségre.*
-Nem, nem, nem. Hogy egy efféle kutatásból kimaradjunk! *A szavaira Glendron már térül-fordul, s szalad hátra, a legközelebbi ajtó felé.* - Glendron ifjú ugyan, de járatos a Fény értelmezésében. Vigyázzatok reá kérlek. Hasznotokra lesz majd, ha találtok valamit. És ha találtok… Legalább hadd nézzük meg, mi az. *Sandít a pásztorra sokatmondóan. Bármit jelöl is a versike, erről tudni akar.
Hirtelen támad a huzat, ahogy kivágódik a jókora faajtó a csarnok másik végében. Rideg szellő söpör végig a teremben, jó néhány lángocskát megrebbentve körülöttük. Glendron tért vissza, oldalán jókora batyu, kezében pedig göcsörtös, hófehér fabot, mi talán a melléig érhet.*
-Készen állok. *Torpan meg mellettük kissé zihálva, de igen csak elszánt ábrázattal. Lopva pislant a kettősre, miközben zavartan hajába túr, önkéntelen is közszemlére téve a bal fülében megcsillanó aranykarikát. Arizeus csak egy pillantással méltatja, mielőtt a két vándorhoz fordul.*
-Én nem tudok mással szolgálni számotokra, csak az áldásommal e küldetésre, s imádkozni, hogy a Fény kísérjen Titeket utatokon. *Biccent ünnepélyesen feléjük, majd Glendron vállára helyezi kezét. A fiú a fejébe húzza a csuklyát, jelezvén, hogy részéről tényleg készen áll az indulásra. A tekintetét közben Learonra függeszti, hisz Arizeus szavai ide vagy oda, bajosan szegődhet melléjük, ha a két vándor esetleg nem kér a társaságából.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-06 10:07:02
Üzenet elküldve: 2020-02-06 10:07:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*A gyertya kanóca lángra lobban, ebben a mágus nem is kételkedett. Számára fel sem tűnnek az árnyak, mert nem erre figyel. Sokkal inkább a lányra, akit igyekszik megnyugtatni. Azonban az atya és társa hamar ott is terem mellettük és vidáman elfogadja a meghívást.*
-Jó embereket bármikor szívesen látok a birtokomon. *Teszi még hozzá mosolyogva a pásztor.*
-Nem tudom. Sosem voltam oda az istenekért. A tiétek is valószínűleg csak azért talált meg, mert hasonlóan gondolkodunk. *A Sajt-mester egészen máshogy gondolkodik ezekről a dolgokról, mint a hívők. Számára nincs ilyen, hogy öröktől létező, meg fény és sötétség. Csak azok a lények és Szellemek, akik szívében kedvesség vagy gonoszság lakozik és tesznek érte, hogy az ő gondolkodásuknak megfelelő legyen a világ. Ezek az istenek is ilyenek, csak valamivel több hatalommal és irányítási vággyal rendelkeznek, mint egy átlagos ember. A többi nem reagál, hiszen hallotta már a történeteket, hogy a többi isten, aki nem Eeyr, milyen cseles és néha gonosz módszerekkel csempészte magát a gyengék lelkébe. Aztán rájuk terelődik a téma, és Rheia el is mondja, ő csak kíséri Learont, így hát a kecskésen a válasz megadásának tisztje.*
-Hát, ami azt illeti, mióta Wojest megtalált, teljesen megváltozott az életem. Megbízott, hogy öljek démonokat, de emellett látom, hogyha jó dolgokat cselekszem, amiket ő akar, mindig valami olyan dolog sül ki belőle, ami nekem és társaimnak jó. Hogy is mondjam? *Gondolkodik el egy pillantra.*
-Gazdagodom és nagyobb biztonságban tudhatom magam és a barátaim. Érzem, hogy segít is Eeyr azon kívül, hogy mindenféle veszélyes kalandokba rángat bele. Persze ne essünk túlzásokba, nem ezért vagyok olyan, amilyen. Mindig igyekeztem jó lenni, csak emellett megtalált ez az isten is. Úgy vagyok vele, hogyha megtalálom, talán adhat más feladatot is nekem, ami hasonló az elveimhez. Nem leszek a híve, de ahogy mondtad, ez a bajnok szó egészen találó. Dűlőre akarok vele jutni és egy értelmes kapcsolatot akarok kialakítani vele, amiből mind a ketten profitáhatunk. *lehet, hogy egy ilyen vakbuzgó szemével, mint Arizeus, Learon gondolatai eretnekségnek bizonyulnak, de a Sajt-mester nem fog hazudni, ha már ilyen nyíltan rákérdezett a férfi a terveire és ami azt illeti, már így is sokat segített neki a csuhás és társa. Aztán mikor Learon segítségül hívja Wojestet, nem történik semmi. Gondolhatta volna, de mindint meg kell próbálni, amit lehet.*
-Hát, egy próbát megért. *Neveti el magát a pásztormágus.*
-Pár éve még ő talált meg engem és jött oda hozzám, gondoltam nem telik neki semmibe. *Vonja meg a vállát. aztán hatalmas mosollyal társa felé fordul.*
-Nos, Rheia, ügyes vagy! Nagyon örülök, hogy eljöttél velem! Akkor irány a vers által megjelölt hely! *Igazítja meg magán köpenyét, mintegy mutatva, hogy ő kész az útra.*
-Már, ha nincs más. *Aztán eszébe jut valami.*
-Ha esetleg megtaláljuk, nincs valami üzenetetek számára? Valahogy úgy érzem, mégis fontosabb nektek ez, mint nekem. Én csak magamat szolgálom és csak szegről végről van kapcsolatom Wojesttel, ti viszont neki adtátok az életek, csak számít ez.
*A gyertya kanóca lángra lobban, ebben a mágus nem is kételkedett. Számára fel sem tűnnek az árnyak, mert nem erre figyel. Sokkal inkább a lányra, akit igyekszik megnyugtatni. Azonban az atya és társa hamar ott is terem mellettük és vidáman elfogadja a meghívást.*
-Jó embereket bármikor szívesen látok a birtokomon. *Teszi még hozzá mosolyogva a pásztor.*
-Nem tudom. Sosem voltam oda az istenekért. A tiétek is valószínűleg csak azért talált meg, mert hasonlóan gondolkodunk. *A Sajt-mester egészen máshogy gondolkodik ezekről a dolgokról, mint a hívők. Számára nincs ilyen, hogy öröktől létező, meg fény és sötétség. Csak azok a lények és Szellemek, akik szívében kedvesség vagy gonoszság lakozik és tesznek érte, hogy az ő gondolkodásuknak megfelelő legyen a világ. Ezek az istenek is ilyenek, csak valamivel több hatalommal és irányítási vággyal rendelkeznek, mint egy átlagos ember. A többi nem reagál, hiszen hallotta már a történeteket, hogy a többi isten, aki nem Eeyr, milyen cseles és néha gonosz módszerekkel csempészte magát a gyengék lelkébe. Aztán rájuk terelődik a téma, és Rheia el is mondja, ő csak kíséri Learont, így hát a kecskésen a válasz megadásának tisztje.*
-Hát, ami azt illeti, mióta Wojest megtalált, teljesen megváltozott az életem. Megbízott, hogy öljek démonokat, de emellett látom, hogyha jó dolgokat cselekszem, amiket ő akar, mindig valami olyan dolog sül ki belőle, ami nekem és társaimnak jó. Hogy is mondjam? *Gondolkodik el egy pillantra.*
-Gazdagodom és nagyobb biztonságban tudhatom magam és a barátaim. Érzem, hogy segít is Eeyr azon kívül, hogy mindenféle veszélyes kalandokba rángat bele. Persze ne essünk túlzásokba, nem ezért vagyok olyan, amilyen. Mindig igyekeztem jó lenni, csak emellett megtalált ez az isten is. Úgy vagyok vele, hogyha megtalálom, talán adhat más feladatot is nekem, ami hasonló az elveimhez. Nem leszek a híve, de ahogy mondtad, ez a bajnok szó egészen találó. Dűlőre akarok vele jutni és egy értelmes kapcsolatot akarok kialakítani vele, amiből mind a ketten profitáhatunk. *lehet, hogy egy ilyen vakbuzgó szemével, mint Arizeus, Learon gondolatai eretnekségnek bizonyulnak, de a Sajt-mester nem fog hazudni, ha már ilyen nyíltan rákérdezett a férfi a terveire és ami azt illeti, már így is sokat segített neki a csuhás és társa. Aztán mikor Learon segítségül hívja Wojestet, nem történik semmi. Gondolhatta volna, de mindint meg kell próbálni, amit lehet.*
-Hát, egy próbát megért. *Neveti el magát a pásztormágus.*
-Pár éve még ő talált meg engem és jött oda hozzám, gondoltam nem telik neki semmibe. *Vonja meg a vállát. aztán hatalmas mosollyal társa felé fordul.*
-Nos, Rheia, ügyes vagy! Nagyon örülök, hogy eljöttél velem! Akkor irány a vers által megjelölt hely! *Igazítja meg magán köpenyét, mintegy mutatva, hogy ő kész az útra.*
-Már, ha nincs más. *Aztán eszébe jut valami.*
-Ha esetleg megtaláljuk, nincs valami üzenetetek számára? Valahogy úgy érzem, mégis fontosabb nektek ez, mint nekem. Én csak magamat szolgálom és csak szegről végről van kapcsolatom Wojesttel, ti viszont neki adtátok az életek, csak számít ez.
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-06 09:53:10
Üzenet elküldve: 2020-02-06 09:53:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vigyél a templomba//
*A tudomány megállt az elfben, most pedig gondolkozik, vajon miről beszélhet egy hosszúéletű, de egyszerű halandó, egy mindenható entitással. Egy darabig inkább eljátszadozik azzal, hogy a fapadot simogatja kezeivel, kísértve azt, hogy egy meglepetés szálka a kezébe álljon. Ez nem történik meg, viszont újra szóra kéne nyitnia a száját, ha már úgy döntött, meglátogatja a Fény Istennőjét, vagy hogyishívjákot. Ajkait összeszorítja, szuszog egyet, majd újra az oltár felé fordul.*
-Vannak szabadidős elfoglaltságaid? Egyáltalán van szabaidőd? Szereeetsz... öltözködni? Tudod, nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék neked, vagy hogyan kezeljelek. Nem csak téged, a másik két istent is. Nagy is vagy, meg hatalmas, de életem jelentős részében nélkületek voltam jelen, s akkor is működött a világ. Mit adhattok nekünk? Mert mi mind adunk valamit nektek. Szakrális mágia? Az lenne? *Gondolkozik, majd arra jut, hogy bizony ő ebben megintcsak egyedül maradt. Egyik istenben sem hisz, soha nem fog semmilyen varázslatot megtanulni tőlük, kivéve, ha valamelyik úgy dőntene, bár erre kicsi az esély. Közelebb hajol, mintha bizalmas suttogásba kezdene, s úgy mormogja maga elé a zárónak szánt szavait.*
-Nézd, fogalmam sincsen, hogyan kéne szólnom hozzád. Te egy hatalmas lény vagy, aki csak pár éve csöppent az életemben, én pedig egy kis féreg vagyok előtted, aki nem is imádja egyikőtöket sem, mégis boldogan ismerkedne veletek, meg Lanawinon is régebb óta él. Kérlek, ne vess meg, mert nem tudom, mit kéne mondanom, talán majd legközelebb. Addig is, viszlát! *Éppen szomorú arccal felállna, mikor megpillantja egyik fajtársát. A nő az oltár elé ér, s imádkozásának tudja be Rae azon szavait, melyeket hallhat. Nagyon meglepődik, hiszen teljesen tapasztalatlan ezen a téren, a vehemencia pedig, legyen akármilyen érzelem által vezérelve, arra engedi következtetni, hogy itt bizony egy hívővel van dolga. Amikor pedig láthatóan nem tud a másik felállni, irányt változtat, s odarohan mellé, megpróbálja felsegíteni, amennyiben az engedi, lágyan karol belé, s mosolyogva szólal meg.*
-Kérem, hölgyem, hagy segítsek! Biztosan hatalmas lelki erő kellett ahhoz, hogy ilyen átszellemülten beszélhessen az Istennővel. ~ Irigyellek, téged feltehetően támogatni fog valaki. ~ *Sok tekintetben segítőkész és élő jóság Raenerold, csupán a természetfeletti az, amit nem ért, s ha próbál is minél kedvesebb lenni azokkal, akik ezt átlátják, értik, s élnek benne, mégis van benne egy minimális irigység, amiatt, hogy ami nekik megadatott, az az ő életéből hiányzik, s ezt kőveti egy kicsinyke düh azok felé, akik eddig jelen voltak nála, akár a hívők is, s mindannyian képtelenek voltak neki akár egyszer is elmagyarázni ezt az egészet. Fura a világ, néha tesz rá, de legtöbbször képes lenne feláldozni magát érte. Ami viszont mindenféleképpen igaz, hogy mikor ezek a folyamatok végbe is mennek Raeneroldban, lovagunk bűntudatot érez, hogy nem tudja túltenni magát ilyen, számára apróságoknak tűnő dolgokon. Emiatt megint képtelen lesz koncentrálni, s csak nehezen veszi észre magát, de remélhetőleg ez most nem kerül sorra. Közben, ha az elf engedte neki, felsegíti a lánykát, majd mikor egy magasságba kerülnek, megint elvarázsolódik, hiszen a női báj, az az elegancia, melyet akár a mostani ismeretlen is áraszt magából, csodalkozásra sarkallja Raet, s ez meg is látszik rajta.*
-Hagy mutatkozzak be! Én Raenerold vagyok. És Ön? *Mosolyog a továbbiakban is.*
//Vigyél a templomba//
*A tudomány megállt az elfben, most pedig gondolkozik, vajon miről beszélhet egy hosszúéletű, de egyszerű halandó, egy mindenható entitással. Egy darabig inkább eljátszadozik azzal, hogy a fapadot simogatja kezeivel, kísértve azt, hogy egy meglepetés szálka a kezébe álljon. Ez nem történik meg, viszont újra szóra kéne nyitnia a száját, ha már úgy döntött, meglátogatja a Fény Istennőjét, vagy hogyishívjákot. Ajkait összeszorítja, szuszog egyet, majd újra az oltár felé fordul.*
-Vannak szabadidős elfoglaltságaid? Egyáltalán van szabaidőd? Szereeetsz... öltözködni? Tudod, nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék neked, vagy hogyan kezeljelek. Nem csak téged, a másik két istent is. Nagy is vagy, meg hatalmas, de életem jelentős részében nélkületek voltam jelen, s akkor is működött a világ. Mit adhattok nekünk? Mert mi mind adunk valamit nektek. Szakrális mágia? Az lenne? *Gondolkozik, majd arra jut, hogy bizony ő ebben megintcsak egyedül maradt. Egyik istenben sem hisz, soha nem fog semmilyen varázslatot megtanulni tőlük, kivéve, ha valamelyik úgy dőntene, bár erre kicsi az esély. Közelebb hajol, mintha bizalmas suttogásba kezdene, s úgy mormogja maga elé a zárónak szánt szavait.*
-Nézd, fogalmam sincsen, hogyan kéne szólnom hozzád. Te egy hatalmas lény vagy, aki csak pár éve csöppent az életemben, én pedig egy kis féreg vagyok előtted, aki nem is imádja egyikőtöket sem, mégis boldogan ismerkedne veletek, meg Lanawinon is régebb óta él. Kérlek, ne vess meg, mert nem tudom, mit kéne mondanom, talán majd legközelebb. Addig is, viszlát! *Éppen szomorú arccal felállna, mikor megpillantja egyik fajtársát. A nő az oltár elé ér, s imádkozásának tudja be Rae azon szavait, melyeket hallhat. Nagyon meglepődik, hiszen teljesen tapasztalatlan ezen a téren, a vehemencia pedig, legyen akármilyen érzelem által vezérelve, arra engedi következtetni, hogy itt bizony egy hívővel van dolga. Amikor pedig láthatóan nem tud a másik felállni, irányt változtat, s odarohan mellé, megpróbálja felsegíteni, amennyiben az engedi, lágyan karol belé, s mosolyogva szólal meg.*
-Kérem, hölgyem, hagy segítsek! Biztosan hatalmas lelki erő kellett ahhoz, hogy ilyen átszellemülten beszélhessen az Istennővel. ~ Irigyellek, téged feltehetően támogatni fog valaki. ~ *Sok tekintetben segítőkész és élő jóság Raenerold, csupán a természetfeletti az, amit nem ért, s ha próbál is minél kedvesebb lenni azokkal, akik ezt átlátják, értik, s élnek benne, mégis van benne egy minimális irigység, amiatt, hogy ami nekik megadatott, az az ő életéből hiányzik, s ezt kőveti egy kicsinyke düh azok felé, akik eddig jelen voltak nála, akár a hívők is, s mindannyian képtelenek voltak neki akár egyszer is elmagyarázni ezt az egészet. Fura a világ, néha tesz rá, de legtöbbször képes lenne feláldozni magát érte. Ami viszont mindenféleképpen igaz, hogy mikor ezek a folyamatok végbe is mennek Raeneroldban, lovagunk bűntudatot érez, hogy nem tudja túltenni magát ilyen, számára apróságoknak tűnő dolgokon. Emiatt megint képtelen lesz koncentrálni, s csak nehezen veszi észre magát, de remélhetőleg ez most nem kerül sorra. Közben, ha az elf engedte neki, felsegíti a lánykát, majd mikor egy magasságba kerülnek, megint elvarázsolódik, hiszen a női báj, az az elegancia, melyet akár a mostani ismeretlen is áraszt magából, csodalkozásra sarkallja Raet, s ez meg is látszik rajta.*
-Hagy mutatkozzak be! Én Raenerold vagyok. És Ön? *Mosolyog a továbbiakban is.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-02-06 02:24:44
Üzenet elküldve: 2020-02-06 02:24:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vigyél a templomba//
*Relael saját magán is megdöbben. Egy darabig a bejáratnál álldogál, ügyelve arra, hogy a köpeny csuklyája alaposan takarja arcát. Áll, vár, és képtelen megtenni az első lépést. Végül elindul, és átkozni is kezd magát. Fejét lehajtja, ezért arca takarásban marad, emiatt pedig nem is látja olyan jól környezetét, így a Városőr is elkerüli tekintetét. A fejében sutyorgó hangok minden lépéssel egyre vadabb zajokká válnak, és már egészen úgy érzi, hogy koponyája belső felét kaparva próbálják pépessé őrölni elméjét.
Ő maga nem hisz. Talán még gyermekként igen, hiszen édesanyja olyan volt, mint Eeyr maga. Csupa szeretet, jóság és báj. Egy darabig szerette őt ezért, talán tisztelte is, aztán pedig megvetette, ahogy lassan átalakult értékrendje és ezt gyengeségként könyvelte el. Holott ő maga is jól tudja, hogy az önzetlenség, az őszinteség, kedvesség mind rengeteg bátorságot igényel ebben a könyörtelen világban. Ő is eldobta magától ezeket az értékeket, annyira, hogy már hiába kutatja magában őket, még csírájukat sem találja, csupán kiszáradt, megmérgezett kórókat. Éppen ezért olyan fájdalmasan nehéz minden lépés. A templom talaj szinte égeti, és kedve lenne lehántani magáról mocskos bőrét, ahogy bűnei lassan ránehezednek. Kivételesen józan, és a józan pillanatok mindig nehezek. Mindig szomorúak, és mindig enyhe bűntudattal teliek. De nem eléggé ahhoz, hogy jobb emberré váljon, ami miatt egy leheletnyit szégyelli is magát.
Ez a számtalan érzelem kényszerítette ide, és kényszeríti arra is, hogy az oltár elé lépjen. Hall valami mormogást, de az elméjét kínzó számtalan hang között észre sem veszi. Lábai elgyengülnek, és megadva magukat térdre kényszerül. Kezeivel elől támaszkodik a földön, míg az egyik hasára nem simul olyan gyengéd szeretettel, amivel rég nem viszonyult senkihez.*
- Eeyr, ha van benned bármi könyörület...
*Kezdi el enyhe dühvel hangjában, amiért vele szemben nem volt elég az istennőnek. Mert az hagyta, hogy olyan sok rossz dolog történjen. Nem volt vele Eeyr amikor édesapja csúnyán elverte apróságokra hivatkozva. Nem volt vele magányos éjszakáin. Nem volt vele akkor sem, amikor veszély fenyegette, aminek tanúbizonysága azóta is karjára tetoválva virít.*
- Ha érdekel téged bármennyire is bárki magadon és a hatalmadon kívül, akkor hallgass ide.
*Fejét feljebb emeli, hogy az oltárra pillanthasson.*
- Vezesd haza az eltévelyedetett, és vedd oltalmad alá a palántát, hogy ne árthasson neki se szél, se fagy, se gyomok.
*Fogait összeszorítva hajtja megint előre fejét, és megpróbál felállni, de nehezére esik, így nem is jár sikerrel.*
- Vagy tépd ki gyökerestül, hogy emléke se maradjon.
*Teszi hozzá már olyan halkan, hogy még saját maga is alig hallja. Kénytelen segítséghez folyamodni és az oltárba kapaszkodni, hogy megpróbálja felhúzni magát.*
//Vigyél a templomba//
*Relael saját magán is megdöbben. Egy darabig a bejáratnál álldogál, ügyelve arra, hogy a köpeny csuklyája alaposan takarja arcát. Áll, vár, és képtelen megtenni az első lépést. Végül elindul, és átkozni is kezd magát. Fejét lehajtja, ezért arca takarásban marad, emiatt pedig nem is látja olyan jól környezetét, így a Városőr is elkerüli tekintetét. A fejében sutyorgó hangok minden lépéssel egyre vadabb zajokká válnak, és már egészen úgy érzi, hogy koponyája belső felét kaparva próbálják pépessé őrölni elméjét.
Ő maga nem hisz. Talán még gyermekként igen, hiszen édesanyja olyan volt, mint Eeyr maga. Csupa szeretet, jóság és báj. Egy darabig szerette őt ezért, talán tisztelte is, aztán pedig megvetette, ahogy lassan átalakult értékrendje és ezt gyengeségként könyvelte el. Holott ő maga is jól tudja, hogy az önzetlenség, az őszinteség, kedvesség mind rengeteg bátorságot igényel ebben a könyörtelen világban. Ő is eldobta magától ezeket az értékeket, annyira, hogy már hiába kutatja magában őket, még csírájukat sem találja, csupán kiszáradt, megmérgezett kórókat. Éppen ezért olyan fájdalmasan nehéz minden lépés. A templom talaj szinte égeti, és kedve lenne lehántani magáról mocskos bőrét, ahogy bűnei lassan ránehezednek. Kivételesen józan, és a józan pillanatok mindig nehezek. Mindig szomorúak, és mindig enyhe bűntudattal teliek. De nem eléggé ahhoz, hogy jobb emberré váljon, ami miatt egy leheletnyit szégyelli is magát.
Ez a számtalan érzelem kényszerítette ide, és kényszeríti arra is, hogy az oltár elé lépjen. Hall valami mormogást, de az elméjét kínzó számtalan hang között észre sem veszi. Lábai elgyengülnek, és megadva magukat térdre kényszerül. Kezeivel elől támaszkodik a földön, míg az egyik hasára nem simul olyan gyengéd szeretettel, amivel rég nem viszonyult senkihez.*
- Eeyr, ha van benned bármi könyörület...
*Kezdi el enyhe dühvel hangjában, amiért vele szemben nem volt elég az istennőnek. Mert az hagyta, hogy olyan sok rossz dolog történjen. Nem volt vele Eeyr amikor édesapja csúnyán elverte apróságokra hivatkozva. Nem volt vele magányos éjszakáin. Nem volt vele akkor sem, amikor veszély fenyegette, aminek tanúbizonysága azóta is karjára tetoválva virít.*
- Ha érdekel téged bármennyire is bárki magadon és a hatalmadon kívül, akkor hallgass ide.
*Fejét feljebb emeli, hogy az oltárra pillanthasson.*
- Vezesd haza az eltévelyedetett, és vedd oltalmad alá a palántát, hogy ne árthasson neki se szél, se fagy, se gyomok.
*Fogait összeszorítva hajtja megint előre fejét, és megpróbál felállni, de nehezére esik, így nem is jár sikerrel.*
- Vagy tépd ki gyökerestül, hogy emléke se maradjon.
*Teszi hozzá már olyan halkan, hogy még saját maga is alig hallja. Kénytelen segítséghez folyamodni és az oltárba kapaszkodni, hogy megpróbálja felhúzni magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293