Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-07-13 20:34:32
Üzenet elküldve: 2020-07-13 20:34:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* A tanonc lelkesen mesél a piaci kalandjáról a férfinak. Sőt egyet is ért abban, hogy bizony akadnak ott furcsa szerzetek, akikkel nem egyszerű dűlőre jutni. Mondjuk az már sokkal inkább érdekes számára, hogy Isqhea maga gyűjti a növényeit.*
- Igazán? Én annyira nem értek a növényekhez, mint amennyire szeretné. Csak keveset ismerek fel. Sajnos nagyon hiányosak az ismereteim. Meg rossz tapasztalatom is van a növény gyűjtögetéssel. Legutóbb is majdnem otthagytam a fogam.* Csak úgy árasztja a másikra az információkat. Mondjuk direkt nem is kezdett bele az erdei storyjába, bár később még lehet el is meséli. Most inkább túlesnek a bemutatkozáson. Isq is úgy teszi ezt, ahogyan azt az illem is diktálná. Nem rest hát viszonozni a kézfogást. Puha kis kacsóját finoman a markánsabb tenyérbe helyezi.*
- Igen ott tanultam.* sóhajt egy nagyot.*
- Tény, hogy igazán neves intézmény. Sok kiváló híresség tanult ott.* Az elhangzott név így hirtelen nem jelent számára semmit, bár halványan dereng valami neki. Sok könyvet átrágott már rövid élete során.*
- Hmmm. Így bele gondolva, mintha hallottam volna már ezt a nevet. Elképzelhető, hogy valamelyik művét olvastam is. Sajnos a kevésbé ismert szerzők nevei nem ragadnak meg a fejemben.* A táskája átnézést nem kell kétszer kérnie, mivel a félvér szinte rögtön már húzza is magához. Mivel komolyan gondolta, amit mondott a másik pillantása az ő bátorító tekintettével találkozik csak. Érdeklődve figyeli, ahogyan a füvész könyékig belemászik abba a táskába. A dicséretre kissé elpirul.*
- Köszönöm szépen! Igyekeztem a lehető legjobban összeállítani.* Feleli büszkén. A férfi általi beavatkozásokra egyetértően bólint.*
- Egyelőre még én sem vállalkoznék többre, mert jócskán van mit tanulnom, de a cél a csillagos ég.* Igazán sok ambíció szorult belé, ha gyógyításáról van szó.*
- A koponya lékelésről én is sokat hallottam, de ahhoz igazán sok tudás szükséges.* Nem is gondolta volna egy az alak itt előtte ilyen művelt világi tudományok terén is. Végül, de nem utolsó sorban Isqhea rátér a saját specialitására, a növényekre.*
- Tényleg nagyon érthetsz hozzá, mert azokat vettem amiket felsoroltál. Vérfű is akad ám, csak éppen kenőcs formájában, mert kell ott lennie egy elsősegély csomagnak is.* Mondja neki, mert attól a semmire kellő tündértől kapott egyet. A füvész érdeklődési körére kitágulnak a szemei.*
- Az engemet is foglalkoztat. Kár, hogy itt nincsen laborod. Szívesen megnéztem volna.* El is szomorítja ez egy cseppet, mert biztosan rengeteg érdekességet láthatott volna ott.*
- Amúgy te honnan érkeztél ide?* Most már nagyon is kíváncsi, hogy merre lehet a laborja, bár ha tippelnie kéne, akkor a Víz városára vagy annak környékére tenné a voksát. Végül is a mestere is ott tanult. Ha ezt megválaszolják neki, akkor egy másik kérdéssel is megbombázza, ami még érdekli.*
- Merre szoktál növényt gyűjteni? Nem félsz? A gyűjtögetés veszélyes dolog. Saját bőrömön tapasztaltam meg.* Ha jobban bele gondol, akkor a kis kiruccanásakor vagy háromszor-négyszer biztosan közel járt a halálhoz.*
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* A tanonc lelkesen mesél a piaci kalandjáról a férfinak. Sőt egyet is ért abban, hogy bizony akadnak ott furcsa szerzetek, akikkel nem egyszerű dűlőre jutni. Mondjuk az már sokkal inkább érdekes számára, hogy Isqhea maga gyűjti a növényeit.*
- Igazán? Én annyira nem értek a növényekhez, mint amennyire szeretné. Csak keveset ismerek fel. Sajnos nagyon hiányosak az ismereteim. Meg rossz tapasztalatom is van a növény gyűjtögetéssel. Legutóbb is majdnem otthagytam a fogam.* Csak úgy árasztja a másikra az információkat. Mondjuk direkt nem is kezdett bele az erdei storyjába, bár később még lehet el is meséli. Most inkább túlesnek a bemutatkozáson. Isq is úgy teszi ezt, ahogyan azt az illem is diktálná. Nem rest hát viszonozni a kézfogást. Puha kis kacsóját finoman a markánsabb tenyérbe helyezi.*
- Igen ott tanultam.* sóhajt egy nagyot.*
- Tény, hogy igazán neves intézmény. Sok kiváló híresség tanult ott.* Az elhangzott név így hirtelen nem jelent számára semmit, bár halványan dereng valami neki. Sok könyvet átrágott már rövid élete során.*
- Hmmm. Így bele gondolva, mintha hallottam volna már ezt a nevet. Elképzelhető, hogy valamelyik művét olvastam is. Sajnos a kevésbé ismert szerzők nevei nem ragadnak meg a fejemben.* A táskája átnézést nem kell kétszer kérnie, mivel a félvér szinte rögtön már húzza is magához. Mivel komolyan gondolta, amit mondott a másik pillantása az ő bátorító tekintettével találkozik csak. Érdeklődve figyeli, ahogyan a füvész könyékig belemászik abba a táskába. A dicséretre kissé elpirul.*
- Köszönöm szépen! Igyekeztem a lehető legjobban összeállítani.* Feleli büszkén. A férfi általi beavatkozásokra egyetértően bólint.*
- Egyelőre még én sem vállalkoznék többre, mert jócskán van mit tanulnom, de a cél a csillagos ég.* Igazán sok ambíció szorult belé, ha gyógyításáról van szó.*
- A koponya lékelésről én is sokat hallottam, de ahhoz igazán sok tudás szükséges.* Nem is gondolta volna egy az alak itt előtte ilyen művelt világi tudományok terén is. Végül, de nem utolsó sorban Isqhea rátér a saját specialitására, a növényekre.*
- Tényleg nagyon érthetsz hozzá, mert azokat vettem amiket felsoroltál. Vérfű is akad ám, csak éppen kenőcs formájában, mert kell ott lennie egy elsősegély csomagnak is.* Mondja neki, mert attól a semmire kellő tündértől kapott egyet. A füvész érdeklődési körére kitágulnak a szemei.*
- Az engemet is foglalkoztat. Kár, hogy itt nincsen laborod. Szívesen megnéztem volna.* El is szomorítja ez egy cseppet, mert biztosan rengeteg érdekességet láthatott volna ott.*
- Amúgy te honnan érkeztél ide?* Most már nagyon is kíváncsi, hogy merre lehet a laborja, bár ha tippelnie kéne, akkor a Víz városára vagy annak környékére tenné a voksát. Végül is a mestere is ott tanult. Ha ezt megválaszolják neki, akkor egy másik kérdéssel is megbombázza, ami még érdekli.*
- Merre szoktál növényt gyűjteni? Nem félsz? A gyűjtögetés veszélyes dolog. Saját bőrömön tapasztaltam meg.* Ha jobban bele gondol, akkor a kis kiruccanásakor vagy háromszor-négyszer biztosan közel járt a halálhoz.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-07-13 13:24:50
Üzenet elküldve: 2020-07-13 13:24:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
*Isqeha igazán kíváncsi lenne annak a táskának a belsejére, de mohó udvariatlanságból, úgy véli, már eddig is többet produkált a kelleténél, így aztán inkább visszafogja magát. De a lány határozottan felkelti az érdeklődését!*
- Ó, értem! *mondja a csata magyarázatára, és valóban meg tudja érteni.*
- Én magam is vásárolok néha az artheniori piacon az ott árulóktól gyógyító növényeket, vagy bájitalokat. Vannak köztük igazán különös alakok is! *mosolyodik el. A Nimeril említette fanatikus elf füvesasszony még neki is rémlik.*
- Bár én inkább magam szoktam begyűjteni a növényeket. *teszi még hozzá. Egyrészt akkor sokkal biztosabb a hatásuk felől, másrészt így nyugodt lehet afelől, hogy mindig van nála készleten.
Amikor aztán a másik fel is áll, hogy illendően bemutatkozzék, ha már így elbeszélgetnek, Isq sem rest, és ő is felegyenesedik egy pillanatra, és elmondja a nevét.*
- Üdvözöllek, Nimeril! Igazán örülök, hogy megismerkedtünk! *mondja őszintén, és kezet nyújt, ahogy a városi szokás szerint azt illik.*
- Én Isqeha vagyok, Rinald Isqeha. Gyógyító és füvész, mint említettem. *ül vissza.*
- Lihanechben tanultál? *kérdezi csodálkozva.*
- Az ottani Akadémiának igazán jó híre van! A mesterem is tanult ott néhány évig, de ő már nagyon idős. Kimmerinek hívják, talán hallottál róla. Több könyvet is írt. *mondja, és hirtelen hiányozni kezd neki az öreg elf. Rég járt már odahaza.*
- Ó, nagyon szívesen! *élénkül fel, amikor Nimeril magától felajánlja, hogy beletekintsen a táskájába. Kíváncsian húzza maga elé, még egyszer rápillantva szabadkozóan a lányra, hogy biztosan megengedi-e.*
- Nahát! Ez aztán... *füttyent egyet majdnem a kitűnő sebészi felszerelés láttán. Igazi mestermunka, jól látni rajta.*
- Kitűnő felszerelés! Én csak sebek varrására, vessző ütötte sebek kezelésére, esetleg törött végtag gyógyítására vállalkozom, ha az elkerülhetetlen. De ezzel egészen komoly beavatkozásokat is lehet végezni. *mondja.*
- Úgy halottam, Lihanechben még koponyalékelést is tanítanak!
- És a növénykészlet, az szinte teljes a sebészi munkához! *vizslatja, néha szagolja végig elismerően a táska tartalmát.*
- Vérfű, Álomvirág, Ezüstcsörgő, Quartan... *kotor bele mélyen* - talán egyedül az Észak Reményét hiányolom csak. Én nagyon gyakran használom. *mondja, sorra szemügyre véve mindent a bőrtáskában, jól látható szakmabeli elégedettséggel és jóleső érzéssel.*
- Engem leginkább a növények és a hatóanyagaik érdekelnek. Hogy hogyan és mitől hatnak. És hogy hogyan lehet a bennük lévő hatóanyagokat kivonni és tárolni. Kenőcsben, tinktúrában, por alakjában. *mondja.*
- De csak odahaza van olyan laboratóriumom, ahol a lepárlásokkal tudok foglalkozni. Itt a városban nincsen.
// Könyvtár //
// Könyvek között //
*Isqeha igazán kíváncsi lenne annak a táskának a belsejére, de mohó udvariatlanságból, úgy véli, már eddig is többet produkált a kelleténél, így aztán inkább visszafogja magát. De a lány határozottan felkelti az érdeklődését!*
- Ó, értem! *mondja a csata magyarázatára, és valóban meg tudja érteni.*
- Én magam is vásárolok néha az artheniori piacon az ott árulóktól gyógyító növényeket, vagy bájitalokat. Vannak köztük igazán különös alakok is! *mosolyodik el. A Nimeril említette fanatikus elf füvesasszony még neki is rémlik.*
- Bár én inkább magam szoktam begyűjteni a növényeket. *teszi még hozzá. Egyrészt akkor sokkal biztosabb a hatásuk felől, másrészt így nyugodt lehet afelől, hogy mindig van nála készleten.
Amikor aztán a másik fel is áll, hogy illendően bemutatkozzék, ha már így elbeszélgetnek, Isq sem rest, és ő is felegyenesedik egy pillanatra, és elmondja a nevét.*
- Üdvözöllek, Nimeril! Igazán örülök, hogy megismerkedtünk! *mondja őszintén, és kezet nyújt, ahogy a városi szokás szerint azt illik.*
- Én Isqeha vagyok, Rinald Isqeha. Gyógyító és füvész, mint említettem. *ül vissza.*
- Lihanechben tanultál? *kérdezi csodálkozva.*
- Az ottani Akadémiának igazán jó híre van! A mesterem is tanult ott néhány évig, de ő már nagyon idős. Kimmerinek hívják, talán hallottál róla. Több könyvet is írt. *mondja, és hirtelen hiányozni kezd neki az öreg elf. Rég járt már odahaza.*
- Ó, nagyon szívesen! *élénkül fel, amikor Nimeril magától felajánlja, hogy beletekintsen a táskájába. Kíváncsian húzza maga elé, még egyszer rápillantva szabadkozóan a lányra, hogy biztosan megengedi-e.*
- Nahát! Ez aztán... *füttyent egyet majdnem a kitűnő sebészi felszerelés láttán. Igazi mestermunka, jól látni rajta.*
- Kitűnő felszerelés! Én csak sebek varrására, vessző ütötte sebek kezelésére, esetleg törött végtag gyógyítására vállalkozom, ha az elkerülhetetlen. De ezzel egészen komoly beavatkozásokat is lehet végezni. *mondja.*
- Úgy halottam, Lihanechben még koponyalékelést is tanítanak!
- És a növénykészlet, az szinte teljes a sebészi munkához! *vizslatja, néha szagolja végig elismerően a táska tartalmát.*
- Vérfű, Álomvirág, Ezüstcsörgő, Quartan... *kotor bele mélyen* - talán egyedül az Észak Reményét hiányolom csak. Én nagyon gyakran használom. *mondja, sorra szemügyre véve mindent a bőrtáskában, jól látható szakmabeli elégedettséggel és jóleső érzéssel.*
- Engem leginkább a növények és a hatóanyagaik érdekelnek. Hogy hogyan és mitől hatnak. És hogy hogyan lehet a bennük lévő hatóanyagokat kivonni és tárolni. Kenőcsben, tinktúrában, por alakjában. *mondja.*
- De csak odahaza van olyan laboratóriumom, ahol a lepárlásokkal tudok foglalkozni. Itt a városban nincsen.
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-07-11 12:07:26
Üzenet elküldve: 2020-07-11 12:07:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az aranymetsző és a jóvágású//
//Időváltozás//
*Drann tartja a kezét, de mivel a leányzó semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy fizessen, és nem szól egy árva szót sem, csak ül a padban kukán, egy idő után elunja a dolgot. ~Ejh! Adjam fel az őrségnek? Nem ér annyit az egész. Végül is, a hárpiák egyék ki a máját, visszaadta az erszényt.~ A nő csak ül némán, meg sem mozdul, mintha csak kővé dermedt volna a Fény istennőjének megszentelt templomában. ~Kerítsek egy járőröző városőrt a környékről? Vagy csak csapjak ribilliót, és hívjam ide a papokat?~ bámulja meg Drann a csinos pofijút alaposan.*
- _Most már_ biztosan emlékezni fogok rád, kis tolvaj barátném. *hagyja ott végül vállat vonva a ledermedt nőszemélyt.
Ahogy elhalad Eeyr oltára mellett, magában hálát ad a Fény istennőjének, azzal a történteken elgondolkozva, még egyszer hátrapillantva elhagyja a templomot.
Odakint aztán elköti Sündörgőt, és a hátára lendülve kilovagol a Templomkertből.
A levegőbe szimatolva eső és viharszagot érez. A levegő is érezhetően lehűlt. Észak felől meg, ahogy arra pillant, egészen elfeketedik az ég. ~Ennek a fele se tréfa.~ gondolja, és sietősre fogja, gyorsabb ügetésre biztatva a lovat.*
//Időváltozás//
*Drann tartja a kezét, de mivel a leányzó semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy fizessen, és nem szól egy árva szót sem, csak ül a padban kukán, egy idő után elunja a dolgot. ~Ejh! Adjam fel az őrségnek? Nem ér annyit az egész. Végül is, a hárpiák egyék ki a máját, visszaadta az erszényt.~ A nő csak ül némán, meg sem mozdul, mintha csak kővé dermedt volna a Fény istennőjének megszentelt templomában. ~Kerítsek egy járőröző városőrt a környékről? Vagy csak csapjak ribilliót, és hívjam ide a papokat?~ bámulja meg Drann a csinos pofijút alaposan.*
- _Most már_ biztosan emlékezni fogok rád, kis tolvaj barátném. *hagyja ott végül vállat vonva a ledermedt nőszemélyt.
Ahogy elhalad Eeyr oltára mellett, magában hálát ad a Fény istennőjének, azzal a történteken elgondolkozva, még egyszer hátrapillantva elhagyja a templomot.
Odakint aztán elköti Sündörgőt, és a hátára lendülve kilovagol a Templomkertből.
A levegőbe szimatolva eső és viharszagot érez. A levegő is érezhetően lehűlt. Észak felől meg, ahogy arra pillant, egészen elfeketedik az ég. ~Ennek a fele se tréfa.~ gondolja, és sietősre fogja, gyorsabb ügetésre biztatva a lovat.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-07-09 20:38:58
Üzenet elküldve: 2020-07-09 20:38:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* Még szép, hogy a tanonc nem ellenkezik, mivel láthatóan tapasztalt a másik az alkímia terén. Szemével követi a másik mohó kezeinek mozgását. Úgy tűnik, hogy nem először használja ezt a könyvet. Nagy őzike szemeket meresztve hallgatja a motyogást, aminek csak a töredékét érti meg. Ez pont az a jelenet, amikor a fiatal nebuló a bölcs mester munkáját figyeli. ~ Ez a férfi nagyon érti a dolgát. Talán egy nap én is ilyen okos lehetek. ~ Ábrándozik a lány közben. Mondjuk azt, hogy viszonylag hamar végez a keresgéléssel Isqhea és utána a figyelmét Nimerilre tereli.*
- Ugyan nincs mit!* Válaszolja szerényen, miközben elveszi a felé nyújtott könyvet. A táskája nagyon felkelti a félvér érdeklődését, mert arra kérdez rá leghamarabb.*
- Köszönöm! Igen orvosi táska és meg kell mondjam, hogy nagyon is jól felszerelt.* Meggondolatlanság egy vadidegen fickónak értékes táskájáról locsognia, de jelen helyzetben biztonságban érzi magát a könyvtárban. Na meg másik nem néz ki annyira rossz arcnak.*
- Egy fanatikus Eeyr hívő elf füvesasszony és egy mogorva törpöt békítettem ki miatta. Egy párt alkottak, de nagyon nem állhatták egymást. Azzal fenyegetőztek, ha az egyiktől vásárolok, akkor a másik már nem fog nekem semmit eladni. Nekem meg ugyebár szükségem volt a jó minőségű törp eszközökre és a gyógynövényekre egyaránt. Sokáig tartott, mire megegyeztek, de a végén még szép engedményt is kaptam.* Némi büszkeséget is ki lehet hallani a hangjából, mert igazából büszke is erre a cselekedetére. Igazán jó vásárt csinált saját véleménye szerint.*
- Ó, jaj, de faragatlan vagyok! Be se mutatkoztam. Nimeril Drimanow az én nevem.* A bemutatkozáshoz szépen fel is áll, ahogyan azt illik. A kezét nem nyújtja, mivel ezt a jogot meghagyja a nála idősebbnek. Igaz, hogy nő, de az akadémián csak egy diák volt. Ott a tanároknak járt ki a tisztelet, mivel bölcsebbek és tapasztaltabbak is voltak. Most is ilyesmi lehet a felállás. A bemutatkozás után szépen vissza is ül a helyére. Kiderül, hogy nem nem alkimista a másik, hanem füvész.*
- Gyógyító? Így már érthető, hogy miért kellett neked annyira az a könyv.* Végül is Nimeril is hasonló dolgokat tanul, csak ő jobban kitér az anatómiára is a tanulmányai során.*
- Annak tanultam Lihanechben, de most már nem. Jelenleg a Szarvasligetben tanulok.* Azt mondjuk nem teszi hozzá, hogy lehet nem sokáig, mert a dokival össze balhézott, de még semmi nem biztos ott sem. Most, hogy egy szakmabelivel van dolga kikéri a véleményét.*
- Esetleg te, mint tapasztalt gyógyító esetleg nem vetnél egy pár pillantást a készletemre?* Szegezi neki óvatosan a kérdést. Ha rábólint Isq akkor ki is nyitja a táskát és a férfi elé tolja, hogy szabadon bele nézhessen, túrhasson. Roppantul érdekli a szakmai véleménye.*
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* Még szép, hogy a tanonc nem ellenkezik, mivel láthatóan tapasztalt a másik az alkímia terén. Szemével követi a másik mohó kezeinek mozgását. Úgy tűnik, hogy nem először használja ezt a könyvet. Nagy őzike szemeket meresztve hallgatja a motyogást, aminek csak a töredékét érti meg. Ez pont az a jelenet, amikor a fiatal nebuló a bölcs mester munkáját figyeli. ~ Ez a férfi nagyon érti a dolgát. Talán egy nap én is ilyen okos lehetek. ~ Ábrándozik a lány közben. Mondjuk azt, hogy viszonylag hamar végez a keresgéléssel Isqhea és utána a figyelmét Nimerilre tereli.*
- Ugyan nincs mit!* Válaszolja szerényen, miközben elveszi a felé nyújtott könyvet. A táskája nagyon felkelti a félvér érdeklődését, mert arra kérdez rá leghamarabb.*
- Köszönöm! Igen orvosi táska és meg kell mondjam, hogy nagyon is jól felszerelt.* Meggondolatlanság egy vadidegen fickónak értékes táskájáról locsognia, de jelen helyzetben biztonságban érzi magát a könyvtárban. Na meg másik nem néz ki annyira rossz arcnak.*
- Egy fanatikus Eeyr hívő elf füvesasszony és egy mogorva törpöt békítettem ki miatta. Egy párt alkottak, de nagyon nem állhatták egymást. Azzal fenyegetőztek, ha az egyiktől vásárolok, akkor a másik már nem fog nekem semmit eladni. Nekem meg ugyebár szükségem volt a jó minőségű törp eszközökre és a gyógynövényekre egyaránt. Sokáig tartott, mire megegyeztek, de a végén még szép engedményt is kaptam.* Némi büszkeséget is ki lehet hallani a hangjából, mert igazából büszke is erre a cselekedetére. Igazán jó vásárt csinált saját véleménye szerint.*
- Ó, jaj, de faragatlan vagyok! Be se mutatkoztam. Nimeril Drimanow az én nevem.* A bemutatkozáshoz szépen fel is áll, ahogyan azt illik. A kezét nem nyújtja, mivel ezt a jogot meghagyja a nála idősebbnek. Igaz, hogy nő, de az akadémián csak egy diák volt. Ott a tanároknak járt ki a tisztelet, mivel bölcsebbek és tapasztaltabbak is voltak. Most is ilyesmi lehet a felállás. A bemutatkozás után szépen vissza is ül a helyére. Kiderül, hogy nem nem alkimista a másik, hanem füvész.*
- Gyógyító? Így már érthető, hogy miért kellett neked annyira az a könyv.* Végül is Nimeril is hasonló dolgokat tanul, csak ő jobban kitér az anatómiára is a tanulmányai során.*
- Annak tanultam Lihanechben, de most már nem. Jelenleg a Szarvasligetben tanulok.* Azt mondjuk nem teszi hozzá, hogy lehet nem sokáig, mert a dokival össze balhézott, de még semmi nem biztos ott sem. Most, hogy egy szakmabelivel van dolga kikéri a véleményét.*
- Esetleg te, mint tapasztalt gyógyító esetleg nem vetnél egy pár pillantást a készletemre?* Szegezi neki óvatosan a kérdést. Ha rábólint Isq akkor ki is nyitja a táskát és a férfi elé tolja, hogy szabadon bele nézhessen, túrhasson. Roppantul érdekli a szakmai véleménye.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-07-08 20:48:17
Üzenet elküldve: 2020-07-08 20:48:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
*Isqeha rendkívüli módon örvend, hogy a nő egyáltalán nem ellenkezik, és nem is küldi őt el a föld mélyébe, sőt, ugye, miután meghallgatja a mondókáját, még meg is invitálja az asztalához.
Ahol, úgy látszik, sikerül is meggyőznie róla, hogy az előbbi ordibálás ellenére teljesen épelméjű, sőt hogy némi jártassága is van a gyógyítás és a bájitalok területén.
Annak meg végképp nagyon örül, hogy minden különösebb ceremónia vagy közelharc, esetleg győzködés nélkül a kezébe is nyomják az ominózus kötetet.
Isq mohón nyitja fel, és lapozza át gyorsan, egészen a fekete bájital alapvető használatáról szóló részig.
'Fekete varázsitalok hatásai. Keverési arányok. Fekete és világos ital keverékek. Álomlátás. Mélyalvás. Álomutazás' futja át kutatóan.*
- Jó, jó. De mi van a... *mélyül el az oldalakban teljesen, ahogy lapoz.*
- Keverés növényi főzetekkel. Igen! Álomvirág, Elija csókja... Aldemaus szerint... telihold idején. Hm! Vulkánok Hava Oren 27. Csak akkor... Ó!
*motyog magában, de azután persze észbe kap, hogy hol is van, és kivel. És hogy éppen szívességet tettek neki.*
- Öhm, igen. *köszörüli meg a torkát feleszmélve. Aztán észbekapva vissza is nyújtja a kötetet.*
- Köszönöm. Meg is vagyok! Igazán nagyon köszönöm! *hálálkodik, és ekkor akad meg a szeme újfent a táskán.*
- Igazán nagyon szép! Orvosi táska, igaz? *kérdezi kíváncsian.*
- Hogyhogy közelharcot? *kérdezi még csodálkozva.*
- Hogy én? Ó, nem! Nem vagyok alkimista! De szóval... nem kell magáznod! Igazán nem!
- Elsősorban füvész vagyok, és gyógyító. *magyarázza.*
- Emiatt foglalkozom varázsitalokkal.
- Persze a mágiához is értek valamennyire *szerénykedik* - de leginkább gyógyításra használom azt is. *teszi még hozzá.*
- Te orvosnak tanulsz? *pillant a táskára érdeklődve.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.08 20:51:30
// Könyvtár //
// Könyvek között //
*Isqeha rendkívüli módon örvend, hogy a nő egyáltalán nem ellenkezik, és nem is küldi őt el a föld mélyébe, sőt, ugye, miután meghallgatja a mondókáját, még meg is invitálja az asztalához.
Ahol, úgy látszik, sikerül is meggyőznie róla, hogy az előbbi ordibálás ellenére teljesen épelméjű, sőt hogy némi jártassága is van a gyógyítás és a bájitalok területén.
Annak meg végképp nagyon örül, hogy minden különösebb ceremónia vagy közelharc, esetleg győzködés nélkül a kezébe is nyomják az ominózus kötetet.
Isq mohón nyitja fel, és lapozza át gyorsan, egészen a fekete bájital alapvető használatáról szóló részig.
'Fekete varázsitalok hatásai. Keverési arányok. Fekete és világos ital keverékek. Álomlátás. Mélyalvás. Álomutazás' futja át kutatóan.*
- Jó, jó. De mi van a... *mélyül el az oldalakban teljesen, ahogy lapoz.*
- Keverés növényi főzetekkel. Igen! Álomvirág, Elija csókja... Aldemaus szerint... telihold idején. Hm! Vulkánok Hava Oren 27. Csak akkor... Ó!
*motyog magában, de azután persze észbe kap, hogy hol is van, és kivel. És hogy éppen szívességet tettek neki.*
- Öhm, igen. *köszörüli meg a torkát feleszmélve. Aztán észbekapva vissza is nyújtja a kötetet.*
- Köszönöm. Meg is vagyok! Igazán nagyon köszönöm! *hálálkodik, és ekkor akad meg a szeme újfent a táskán.*
- Igazán nagyon szép! Orvosi táska, igaz? *kérdezi kíváncsian.*
- Hogyhogy közelharcot? *kérdezi még csodálkozva.*
- Hogy én? Ó, nem! Nem vagyok alkimista! De szóval... nem kell magáznod! Igazán nem!
- Elsősorban füvész vagyok, és gyógyító. *magyarázza.*
- Emiatt foglalkozom varázsitalokkal.
- Persze a mágiához is értek valamennyire *szerénykedik* - de leginkább gyógyításra használom azt is. *teszi még hozzá.*
- Te orvosnak tanulsz? *pillant a táskára érdeklődve.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.08 20:51:30
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-07-06 21:31:40
Üzenet elküldve: 2020-07-06 21:31:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* Még szép, hogy megfordul, mivel meg akar bizonyosodni arról, hogy tényleg neki szólt-e a a másik. Nimerilt Isqheával ellentétben roppantul kellemetlenül érintik az őt vizslató szemrehányó tekintetek. Pedig ő aztán nem tett semmi olyasmit, amivel megzavarta volna a könyvtár megszokott csendjét. Szerencsére a rendbontó is észbe kap és lehalkítja magát. Finom mozdulatokkal adja tudtára a tanoncnak, hogy követi az ő asztalához. Már éppen hellyel kínálná, de a férfi megelőzi és helyet is foglal. Rögvest a gyertyák fényénél vett rá néhány pillantást. egy pillanatra még a barna szempárba is bele pillant. Első ránézésre nem azt állapítaná meg róla, hogy könyvmoly, de a látszat ugye néha csal. A füleire is fog vetni egy pillantást, ha éppen látszanak. A saját kis rakoncátlan fülei hamar elárulják származását, mivel szeretnek kibújni a vörös sörény alól.*
- Semmi baj, de tényleg.* Hárítja el gyorsan a szabadkozást. Ekkor aztán közlik vele, hogy mi a pálya, és már kérdezne is rá, hogy mit akar megnézni a könyvében, de újfent megelőzik ebben is. A kapott információ nem is lehetne zavarosabb számára. Az alkímia olyan tudomány, amibe még éppen csak bele kóstolt. Ilyen mélyre még nem jutott el benne. Talán, ha nem bocsájtották volna el az akadémiáról, de ez már más tészta. Mivel túlzottan nem tud mit mondani, ezért kissé zavartan odanyújtja az "Az alkímia alapjai"-t. Időközben viszont a férfi szeme megakad a táskáján és nem rest rákérdezni sem*
- Igen az enyém. Kész csatát kellett megvívnom érte, de megérte.* Mondja némi büszkeséggel a hangjában, mert tényleg nem volt egyszerű a megvásárlása. Még így a kedvezményekkel együtt is elég drága volt, de megérte az utolsó aranyig. Látszik is, hogy igen kedves számára ez a táska, mert gyengéden végig simítja, mint az anya a kisgyermekét. Közbe persze benne is feltámad a kíváncsiság, ezért feltesz ő is egy kérdést, amíg a másik minden bizonnyal a könyvet lapozgatja.*
- Maga alkimista?* Csak erre tud következtetni, mivel eléggé részletesen körbeírta, hogy mit szeretne megnézni a könyvében. Még arra is ügyel kérdésénél, hogy véletlenül se tegezze le a férfit, mivel nála biztosan idősebb, meg úgy tűnik, hogy bölcsebb is. Szóval úgy illik, hogy megadja a tiszteletet felé, bár a bemutatkozást azt éppen elfelejtette ebben a nagy sietségben.*
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* Még szép, hogy megfordul, mivel meg akar bizonyosodni arról, hogy tényleg neki szólt-e a a másik. Nimerilt Isqheával ellentétben roppantul kellemetlenül érintik az őt vizslató szemrehányó tekintetek. Pedig ő aztán nem tett semmi olyasmit, amivel megzavarta volna a könyvtár megszokott csendjét. Szerencsére a rendbontó is észbe kap és lehalkítja magát. Finom mozdulatokkal adja tudtára a tanoncnak, hogy követi az ő asztalához. Már éppen hellyel kínálná, de a férfi megelőzi és helyet is foglal. Rögvest a gyertyák fényénél vett rá néhány pillantást. egy pillanatra még a barna szempárba is bele pillant. Első ránézésre nem azt állapítaná meg róla, hogy könyvmoly, de a látszat ugye néha csal. A füleire is fog vetni egy pillantást, ha éppen látszanak. A saját kis rakoncátlan fülei hamar elárulják származását, mivel szeretnek kibújni a vörös sörény alól.*
- Semmi baj, de tényleg.* Hárítja el gyorsan a szabadkozást. Ekkor aztán közlik vele, hogy mi a pálya, és már kérdezne is rá, hogy mit akar megnézni a könyvében, de újfent megelőzik ebben is. A kapott információ nem is lehetne zavarosabb számára. Az alkímia olyan tudomány, amibe még éppen csak bele kóstolt. Ilyen mélyre még nem jutott el benne. Talán, ha nem bocsájtották volna el az akadémiáról, de ez már más tészta. Mivel túlzottan nem tud mit mondani, ezért kissé zavartan odanyújtja az "Az alkímia alapjai"-t. Időközben viszont a férfi szeme megakad a táskáján és nem rest rákérdezni sem*
- Igen az enyém. Kész csatát kellett megvívnom érte, de megérte.* Mondja némi büszkeséggel a hangjában, mert tényleg nem volt egyszerű a megvásárlása. Még így a kedvezményekkel együtt is elég drága volt, de megérte az utolsó aranyig. Látszik is, hogy igen kedves számára ez a táska, mert gyengéden végig simítja, mint az anya a kisgyermekét. Közbe persze benne is feltámad a kíváncsiság, ezért feltesz ő is egy kérdést, amíg a másik minden bizonnyal a könyvet lapozgatja.*
- Maga alkimista?* Csak erre tud következtetni, mivel eléggé részletesen körbeírta, hogy mit szeretne megnézni a könyvében. Még arra is ügyel kérdésénél, hogy véletlenül se tegezze le a férfit, mivel nála biztosan idősebb, meg úgy tűnik, hogy bölcsebb is. Szóval úgy illik, hogy megadja a tiszteletet felé, bár a bemutatkozást azt éppen elfelejtette ebben a nagy sietségben.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-07-06 13:09:55
Üzenet elküldve: 2020-07-06 13:09:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
*A vöröshajú nő szerencsére megfordul, persze csoda lenne, ha nem tenné, hiszen nemcsak ő, de mások is meghallják Isq hirtelen felbuzdulásból fakadó, a nő után szóló kiáltását a könyvtár percegős csendjében, és felkapva fejüket jól megbámulják a füvészt. Isqeha mondjuk nem az az ezzel túlságosan foglalkozó fajta, ha bámulnak, hát bámulnak, majd abbahagyják, ha rájönnek, hogy nincs tovább semmi bámulni való. Senki nem tör valaki életére, rablók sem törtek be a tudás szentélyébe, és mágiát sem bűvöl éppen senki valamelyik könyvtárosra, hogy azután ellopjon egy roppant értékes és pótolhatatlan kötetet EEyr templomából. Mert Isqeha nem ordibál tovább, csupán csak bólogat, de azt egyértelműen és lelkesen teszi, attól, hogy a nő megfordul, majd körbetekingetve rá is kérdez arra, hogy neki szólt-e a megállásra felszólító parancskiáltás.
Isqeha így eldadogja a mondókáját, de azért már nyugodtabb jóval, a kötet megvan, ez a lényeg, és előbb-utóbb csak hozzákerül annyi időre, vélekedik, hogy megnézhesse benne magának azt, amit akar. Így a félrehúzódós kérdésre újfent beleegyezően bólint, semmiképpen nem ellenkezve. Végtére is mindenkinek jobb lesz, ha nem zavarnak másokat a kötet birtoklási jogának és e birtoklási jog sorrendjének részletes megvitatásával.
Az asztalkán lévő orvosi táskán persze, ami felé Nimeril mutat invitálóan, és ami valóban egy félreesőbb helyen található a kör alakú terem hátsó részében, megakad a szeme, és vizslatóan siklik a szeme újfent a nőre. Távolságtartó és eltökélt arckifejezésű, a fülét látva a vörös haj alatt Isqeha már egészen biztos benne, hogy valamennyi elf vér csordogál az ereiben.
Ha odaérnek az asztalhoz, Isqeha minél gyorsabban leül a nő széke melletti ülőalkalmatosságra, beleolvadva ezzel a könyvtár rendjébe, és megvárja, amíg az 'Alkímia alapjai'-nak jelenlegi birtokosa szintén helyet foglal mellette.*
- Bocsánat! Igazán nem akarlak zavarni *folytatja már jóval halkabban és nyugodtabban.*
- Csak szeretnék benne valami megnézni és már itt sem vagyok, nem zavargok tovább.
*mondja halkan. De hogy a másik biztosan ne nézze félbolondnak, még eszébe jut, hogy jobb lesz, ha elmondja, mit is keres benne pontosan.*
- A fekete színű bájital növényi főzetekre gyakorolt hatásával kapcsolatban lenne szükségem egy hatóanyaggal kapcsolatos adalékra. *teszi még hozzá, kíváncsian bámulva közben az orvosi táskát.*
- Ez a tiéd? *kérdezi meg.*
// Könyvtár //
// Könyvek között //
*A vöröshajú nő szerencsére megfordul, persze csoda lenne, ha nem tenné, hiszen nemcsak ő, de mások is meghallják Isq hirtelen felbuzdulásból fakadó, a nő után szóló kiáltását a könyvtár percegős csendjében, és felkapva fejüket jól megbámulják a füvészt. Isqeha mondjuk nem az az ezzel túlságosan foglalkozó fajta, ha bámulnak, hát bámulnak, majd abbahagyják, ha rájönnek, hogy nincs tovább semmi bámulni való. Senki nem tör valaki életére, rablók sem törtek be a tudás szentélyébe, és mágiát sem bűvöl éppen senki valamelyik könyvtárosra, hogy azután ellopjon egy roppant értékes és pótolhatatlan kötetet EEyr templomából. Mert Isqeha nem ordibál tovább, csupán csak bólogat, de azt egyértelműen és lelkesen teszi, attól, hogy a nő megfordul, majd körbetekingetve rá is kérdez arra, hogy neki szólt-e a megállásra felszólító parancskiáltás.
Isqeha így eldadogja a mondókáját, de azért már nyugodtabb jóval, a kötet megvan, ez a lényeg, és előbb-utóbb csak hozzákerül annyi időre, vélekedik, hogy megnézhesse benne magának azt, amit akar. Így a félrehúzódós kérdésre újfent beleegyezően bólint, semmiképpen nem ellenkezve. Végtére is mindenkinek jobb lesz, ha nem zavarnak másokat a kötet birtoklási jogának és e birtoklási jog sorrendjének részletes megvitatásával.
Az asztalkán lévő orvosi táskán persze, ami felé Nimeril mutat invitálóan, és ami valóban egy félreesőbb helyen található a kör alakú terem hátsó részében, megakad a szeme, és vizslatóan siklik a szeme újfent a nőre. Távolságtartó és eltökélt arckifejezésű, a fülét látva a vörös haj alatt Isqeha már egészen biztos benne, hogy valamennyi elf vér csordogál az ereiben.
Ha odaérnek az asztalhoz, Isqeha minél gyorsabban leül a nő széke melletti ülőalkalmatosságra, beleolvadva ezzel a könyvtár rendjébe, és megvárja, amíg az 'Alkímia alapjai'-nak jelenlegi birtokosa szintén helyet foglal mellette.*
- Bocsánat! Igazán nem akarlak zavarni *folytatja már jóval halkabban és nyugodtabban.*
- Csak szeretnék benne valami megnézni és már itt sem vagyok, nem zavargok tovább.
*mondja halkan. De hogy a másik biztosan ne nézze félbolondnak, még eszébe jut, hogy jobb lesz, ha elmondja, mit is keres benne pontosan.*
- A fekete színű bájital növényi főzetekre gyakorolt hatásával kapcsolatban lenne szükségem egy hatóanyaggal kapcsolatos adalékra. *teszi még hozzá, kíváncsian bámulva közben az orvosi táskát.*
- Ez a tiéd? *kérdezi meg.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-29 16:41:06
Üzenet elküldve: 2020-06-29 16:41:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* Nimeril nem is sejti, hogy valaki orra elől lovasította meg azt az értékes kötettett. Éppen a gondolataiba van merülve, amikor a viszonylagos csendet egy kisebb kiáltás töri meg. Még meg is rezzen ijedtében, mert igazán közelről hangzik el ez a parancsszó. És, ha ez még nem lenne elég, akkor a teremben lévő összes szempár feléjük fordul. Mindenki arra kíváncsi, hogy ki volt az aki megtörte a csendjüket. Egy-két szigorú "Shhhh!!" is elhangzik a szerzetesek szájából. Nimeril is ösztönösen hátra fordul, hogy megszemlélje magának a rendbontót. Ránéz a férfire, majd aztán gyorsan körbetekint, de nem lát a közelben senkit akinek címezhette volna Isqhea a szavait. Kérdő tekintettel mutat magára.*
- Én?* Bukik ki belőle a kérdő szócska, bár hamar rájön, hogy igen ez neki szólt. A férfi beszédének csak töredéke jut ela tudatáig, mivel a rájuk szegeződő szempárok miatt kezd el aggódni. ~ De kínos. Mindenki minket néz. Várjunk csak, hogy mit akar könyvemtől?~ Szégyelli is magát, hogy ilyen helyzetbe került, ezért rögvest szeretne ennek véget vetni.*
- Elnézést, de félrehúzódhatnánk az egyik félreeső asztalhoz ezt megbeszélni? Mindenki minket bámul.* Mutat a saját asztalkájához, aminél ott pihen az orvosi táskája is. Amúgy sem szeretné sokáig szem elől téveszteni a cuccait, mivel igencsak drága volt az a készlet. Ha a másik beleegyezik, akkor el is indul az asztalához. Ott aztán nyugodtan kibökheti, hogy mit is szeretne. Na meg jobban szemügyre is veheti az illetőt, mivel itt a polcok között jótékony félhomály uralkodik.*
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* Nimeril nem is sejti, hogy valaki orra elől lovasította meg azt az értékes kötettett. Éppen a gondolataiba van merülve, amikor a viszonylagos csendet egy kisebb kiáltás töri meg. Még meg is rezzen ijedtében, mert igazán közelről hangzik el ez a parancsszó. És, ha ez még nem lenne elég, akkor a teremben lévő összes szempár feléjük fordul. Mindenki arra kíváncsi, hogy ki volt az aki megtörte a csendjüket. Egy-két szigorú "Shhhh!!" is elhangzik a szerzetesek szájából. Nimeril is ösztönösen hátra fordul, hogy megszemlélje magának a rendbontót. Ránéz a férfire, majd aztán gyorsan körbetekint, de nem lát a közelben senkit akinek címezhette volna Isqhea a szavait. Kérdő tekintettel mutat magára.*
- Én?* Bukik ki belőle a kérdő szócska, bár hamar rájön, hogy igen ez neki szólt. A férfi beszédének csak töredéke jut ela tudatáig, mivel a rájuk szegeződő szempárok miatt kezd el aggódni. ~ De kínos. Mindenki minket néz. Várjunk csak, hogy mit akar könyvemtől?~ Szégyelli is magát, hogy ilyen helyzetbe került, ezért rögvest szeretne ennek véget vetni.*
- Elnézést, de félrehúzódhatnánk az egyik félreeső asztalhoz ezt megbeszélni? Mindenki minket bámul.* Mutat a saját asztalkájához, aminél ott pihen az orvosi táskája is. Amúgy sem szeretné sokáig szem elől téveszteni a cuccait, mivel igencsak drága volt az a készlet. Ha a másik beleegyezik, akkor el is indul az asztalához. Ott aztán nyugodtan kibökheti, hogy mit is szeretne. Na meg jobban szemügyre is veheti az illetőt, mivel itt a polcok között jótékony félhomály uralkodik.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-28 21:19:03
Üzenet elküldve: 2020-06-28 21:19:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
*Isq teljesen elmerül az előtte levő papírosok, pergamenek és könyvek világában.
~Tinktúrát kell készíteni, nincs mese. Tiszta alkoholos párlatba kell áztatni, de rögtön leszedés után. A napszakot pedig ki kell próbálni...~ kezd lázas jegyzetelésbe.
Aztán újra maga elé bámul, láthatóan mélyen elgondolkodik valamin. ~Ha hozzákeverjük, akkor biztos hogy felerősödik. Persze feltétlen ki kell próbálni.~ sóhajt. ~No és a varázsitallal is próbát kell tenni. Lássuk csak!~ pattan fel, és indul el gyors léptekkel a megfelelő sorba.
~Hatodik sor, alsó polc.~ fordul be hamar. ~Az átalakulás hét lépcsője. Oldás, lepárlás, sűrítés. Az alkímia alapanyagai. Fémek. Folyadékok. Az ezüst használata az alkímiában. Eh! Nem itt van~ egyenesedik fel. ~Az alkímia története. Híres alkimisták. Alaptörvények. Ez lesz az.~ lép tovább a kiszemelt példányért. Igazán csak egyvalamit akar megnézni, pontosabban leellenőrizni. De az 'Alkímia alapjai'-t egy kéz az orra előtt emeli le a polcról, és indul el vele, a hóna alá csapva, Isqeha szeme láttára. ~A francba!~ vág Isq savanyú képet.
~Hogy pont most van rá szüksége!~ Csakhogy ő a kérdésére választ akar kapni! Méghozzá mihamarabb! A dolog igazán nem várhat!*
- Várj!! *indul el a vörös hajú nő után, akiben mintha lenne egy kis elf vér, legalábbis Isqeha a járásából valahogy erre következtet.
Ha a megszólított rájön, hogy utána szóltak, és megfordul, akkor Isq egy kicsit persze zavarba jön. Azt mégsem mondhatja, hogy ~Légyszíves add már ide azt a könyvet!~. De azért kinyög valami olyasmit, hogy:*
- Izé, kérlek, csak egy pillanatra... szóval nem adnád oda egy pillanatra azt a kötetet?
- Épp csak megnéznék benne valamit. *folytatja a győzködést.*
- Aztán vissza is adom! *mondaná ebben az esetben. De ha az illető fel sem tételezi, hogy neki szóltak, akkor csak lohol utána, jobban mondva a hóna alatt lévő könyv után. Kell neki! Egészen addig megy, amíg be nem éri a vörös hajút, és elő nem tudja neki adni a mondókáját. Csak megszerzi tőle valahogy!*
// Könyvtár //
// Könyvek között //
*Isq teljesen elmerül az előtte levő papírosok, pergamenek és könyvek világában.
~Tinktúrát kell készíteni, nincs mese. Tiszta alkoholos párlatba kell áztatni, de rögtön leszedés után. A napszakot pedig ki kell próbálni...~ kezd lázas jegyzetelésbe.
Aztán újra maga elé bámul, láthatóan mélyen elgondolkodik valamin. ~Ha hozzákeverjük, akkor biztos hogy felerősödik. Persze feltétlen ki kell próbálni.~ sóhajt. ~No és a varázsitallal is próbát kell tenni. Lássuk csak!~ pattan fel, és indul el gyors léptekkel a megfelelő sorba.
~Hatodik sor, alsó polc.~ fordul be hamar. ~Az átalakulás hét lépcsője. Oldás, lepárlás, sűrítés. Az alkímia alapanyagai. Fémek. Folyadékok. Az ezüst használata az alkímiában. Eh! Nem itt van~ egyenesedik fel. ~Az alkímia története. Híres alkimisták. Alaptörvények. Ez lesz az.~ lép tovább a kiszemelt példányért. Igazán csak egyvalamit akar megnézni, pontosabban leellenőrizni. De az 'Alkímia alapjai'-t egy kéz az orra előtt emeli le a polcról, és indul el vele, a hóna alá csapva, Isqeha szeme láttára. ~A francba!~ vág Isq savanyú képet.
~Hogy pont most van rá szüksége!~ Csakhogy ő a kérdésére választ akar kapni! Méghozzá mihamarabb! A dolog igazán nem várhat!*
- Várj!! *indul el a vörös hajú nő után, akiben mintha lenne egy kis elf vér, legalábbis Isqeha a járásából valahogy erre következtet.
Ha a megszólított rájön, hogy utána szóltak, és megfordul, akkor Isq egy kicsit persze zavarba jön. Azt mégsem mondhatja, hogy ~Légyszíves add már ide azt a könyvet!~. De azért kinyög valami olyasmit, hogy:*
- Izé, kérlek, csak egy pillanatra... szóval nem adnád oda egy pillanatra azt a kötetet?
- Épp csak megnéznék benne valamit. *folytatja a győzködést.*
- Aztán vissza is adom! *mondaná ebben az esetben. De ha az illető fel sem tételezi, hogy neki szóltak, akkor csak lohol utána, jobban mondva a hóna alatt lévő könyv után. Kell neki! Egészen addig megy, amíg be nem éri a vörös hajút, és elő nem tudja neki adni a mondókáját. Csak megszerzi tőle valahogy!*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-28 14:44:26
Üzenet elküldve: 2020-06-28 14:44:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Lousadel//
*Lou nincs nagyon oda az orvosi dolgokért. Pár zöld varázsital majd egy feles pálinka és semmi baja. A tű láttán el is kerekedik a szeme. Na, azt nagyon nem akarja látni mire használják majd. Szurkált már élőholt medvét lándzsával, ölt is embert is, de hogy élőket vagdossanak meg varrjanak össze vissza, azt nem bírja a gyomra. A pap szavaira bár nem épp ezt akarta hallani hanem inkább, hogy "Persze Laios testvér vagy Ioshka testvér veled megy és összeszedi a sérülteket. Mindegy legalább már várni fogják őket. Meg varrni. Na, inkább sietősen távozik is a daliás kalandozó.*
-Köszönöm atyám majd ide hozzuk őket ha lesznek.
*Ha nem akadályozza semmi azzal se törődve, hogy egy templomban van futólépésben indul meg a kijárat felé és a kijutott akkor a romvárosi ház felé hátha maradt neki is elkalapálni való ellenség. Ami itt történik arra inkább nem is akar gondolni.*
//Lousadel//
*Lou nincs nagyon oda az orvosi dolgokért. Pár zöld varázsital majd egy feles pálinka és semmi baja. A tű láttán el is kerekedik a szeme. Na, azt nagyon nem akarja látni mire használják majd. Szurkált már élőholt medvét lándzsával, ölt is embert is, de hogy élőket vagdossanak meg varrjanak össze vissza, azt nem bírja a gyomra. A pap szavaira bár nem épp ezt akarta hallani hanem inkább, hogy "Persze Laios testvér vagy Ioshka testvér veled megy és összeszedi a sérülteket. Mindegy legalább már várni fogják őket. Meg varrni. Na, inkább sietősen távozik is a daliás kalandozó.*
-Köszönöm atyám majd ide hozzuk őket ha lesznek.
*Ha nem akadályozza semmi azzal se törődve, hogy egy templomban van futólépésben indul meg a kijárat felé és a kijutott akkor a romvárosi ház felé hátha maradt neki is elkalapálni való ellenség. Ami itt történik arra inkább nem is akar gondolni.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-28 12:38:09
Üzenet elküldve: 2020-06-28 12:38:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az aranymetsző és a jóvágású//
*Egyelőre nem tűnik fel a színen egy pap sem Eeyr szolgálói közül, de ha a lány gyógyulást remél, Drann biztos benne, hogy talál itt segítőt magának.*
- A Templom azóta Eeyr temploma, amióta az istenek megjelentek Lanawin földjén. Az itteni papok a Fény istennőjének hatalmát hirdetik. Az ereje itt sokszorosan megnyilvánul. *válaszolja, amit ő is hallott, és ami miatt ő maga is Artheniorba jött, gyógyulást remélve. Neki azonban végül nem is kellett eljönnie Eeyr templomába. Még az is lehet, hogy végső soron Teysusnak köszönheti a gyógyulását. A miértre adott válaszra kutatóan, az emlékeit vizsgálva a lány arcába néz, de továbbra sem rémlik neki, hogy valaha is beszélt volna vele.*
- Éppen láthattál. *von vállat. Bár az is lehet, hogy a matrózlány összetéveszti valakivel. Drann akkor, a hajóúton, még nem így nézett ki, a mostaninál sokkal rosszabb bőrben volt. Gyógyulása óta látványos a változás.*
- Nincs négy hata, hogy Artheniorba érkeztem délről. Hajóval. De én nem emlékszem rád.
*rázza a fejét egyelőre.
Ami ezután következik, azt a férfi nem igazán érti. A leányzó mintha megharagudna valamiért, és kikéri magának, hogy ingyenélőnek titulálja bárki is. Amit Drann nem tud hová tenni, mert hogy igazán nincsenek sokan a templomban, és sem ő, sem más nem mondott, sem nem tett, Drann pedig legfőképpen nem is gondolt semmi ilyesmit. ~Hát ennek meg mi baja lett hirtelen?~ csodálkozik a kifakadáson. Ez a csodálkozás pedig csak nőttön nő, amikor a matróz hirtelen egy tömött erszényt nyom a markába: Drann saját erszényét!!*
- De hiszen ez az enyém! *döbben meg, egészen komolyra váló, haragos kifakadással.*
- Hogy került hozzád?? Vagy úgy! *rakja össze azért igen gyorsan magában a történteket. ~Hát mégis igaz! Nem lökdösődik senki ok nélkül egy üres templomban!~*
- Hát tolvaj vagy. *mondja aztán lehűlve, szenvtelen nyugalommal.*
- Elég ostoba, hogy éppen Eeyr templomában állsz neki a zsebmetszésnek. *tapintja meg az erszényt: súlyra nem igazán hiányzik belőle.
Drann nem igazán tudja, mit tegyen. Csípje fülön a másikat, és vonszolja magával a Városi őrség új kaszárnyájába? Táncoltassa meg itt és most?
Nem! Itt a Templomban nem fog kardot rántani! Pedig szívesen megcsiklandozná azt a nyakacskát és megnézné, hogyan táncol, ha ő fütyül, a csinos kis pofinak a tulajdonosa.*
- Az új törvények nem tesznek különbséget nemes és egyszerű polgár között! *mondja megvetően.*
- Viszont mindenkire egyformán vonatkoznak! Rád is, kicsi szívem! Vagy azt szeretnéd, ha lemetszenék tőből a kis kacsódat?
*gondolkodik, hogy most mit csináljon. Hívja ide tanúnak az egyik csuhást? Vagy egyszerűen vigye magával a lányt, ítéljen felette a város?*
- Tartozol nekem 140 arannyal. *dönt végül. Ha jól emlékszik, a kacsólevágás helyett ezzel is beérheti a kárvallott. Márpedig ő inkább az aranyra szavaz. Mit kezdene egy, a csinos tulajdonosa nélküli kacsóval, vagy egy csinos kacsó nélküli tulajdonossal?
Azzal várakozóan nézve Sahhra, elé tartja a kezét, készen arra, hogy ha a fizetés helyett meglépni akarna a tolvajlány, elcsíphesse még időben.*
- És akkor elfelejtem ezt a kis botlást. *teszi még hozzá elmosolyodva.*
*Egyelőre nem tűnik fel a színen egy pap sem Eeyr szolgálói közül, de ha a lány gyógyulást remél, Drann biztos benne, hogy talál itt segítőt magának.*
- A Templom azóta Eeyr temploma, amióta az istenek megjelentek Lanawin földjén. Az itteni papok a Fény istennőjének hatalmát hirdetik. Az ereje itt sokszorosan megnyilvánul. *válaszolja, amit ő is hallott, és ami miatt ő maga is Artheniorba jött, gyógyulást remélve. Neki azonban végül nem is kellett eljönnie Eeyr templomába. Még az is lehet, hogy végső soron Teysusnak köszönheti a gyógyulását. A miértre adott válaszra kutatóan, az emlékeit vizsgálva a lány arcába néz, de továbbra sem rémlik neki, hogy valaha is beszélt volna vele.*
- Éppen láthattál. *von vállat. Bár az is lehet, hogy a matrózlány összetéveszti valakivel. Drann akkor, a hajóúton, még nem így nézett ki, a mostaninál sokkal rosszabb bőrben volt. Gyógyulása óta látványos a változás.*
- Nincs négy hata, hogy Artheniorba érkeztem délről. Hajóval. De én nem emlékszem rád.
*rázza a fejét egyelőre.
Ami ezután következik, azt a férfi nem igazán érti. A leányzó mintha megharagudna valamiért, és kikéri magának, hogy ingyenélőnek titulálja bárki is. Amit Drann nem tud hová tenni, mert hogy igazán nincsenek sokan a templomban, és sem ő, sem más nem mondott, sem nem tett, Drann pedig legfőképpen nem is gondolt semmi ilyesmit. ~Hát ennek meg mi baja lett hirtelen?~ csodálkozik a kifakadáson. Ez a csodálkozás pedig csak nőttön nő, amikor a matróz hirtelen egy tömött erszényt nyom a markába: Drann saját erszényét!!*
- De hiszen ez az enyém! *döbben meg, egészen komolyra váló, haragos kifakadással.*
- Hogy került hozzád?? Vagy úgy! *rakja össze azért igen gyorsan magában a történteket. ~Hát mégis igaz! Nem lökdösődik senki ok nélkül egy üres templomban!~*
- Hát tolvaj vagy. *mondja aztán lehűlve, szenvtelen nyugalommal.*
- Elég ostoba, hogy éppen Eeyr templomában állsz neki a zsebmetszésnek. *tapintja meg az erszényt: súlyra nem igazán hiányzik belőle.
Drann nem igazán tudja, mit tegyen. Csípje fülön a másikat, és vonszolja magával a Városi őrség új kaszárnyájába? Táncoltassa meg itt és most?
Nem! Itt a Templomban nem fog kardot rántani! Pedig szívesen megcsiklandozná azt a nyakacskát és megnézné, hogyan táncol, ha ő fütyül, a csinos kis pofinak a tulajdonosa.*
- Az új törvények nem tesznek különbséget nemes és egyszerű polgár között! *mondja megvetően.*
- Viszont mindenkire egyformán vonatkoznak! Rád is, kicsi szívem! Vagy azt szeretnéd, ha lemetszenék tőből a kis kacsódat?
*gondolkodik, hogy most mit csináljon. Hívja ide tanúnak az egyik csuhást? Vagy egyszerűen vigye magával a lányt, ítéljen felette a város?*
- Tartozol nekem 140 arannyal. *dönt végül. Ha jól emlékszik, a kacsólevágás helyett ezzel is beérheti a kárvallott. Márpedig ő inkább az aranyra szavaz. Mit kezdene egy, a csinos tulajdonosa nélküli kacsóval, vagy egy csinos kacsó nélküli tulajdonossal?
Azzal várakozóan nézve Sahhra, elé tartja a kezét, készen arra, hogy ha a fizetés helyett meglépni akarna a tolvajlány, elcsíphesse még időben.*
- És akkor elfelejtem ezt a kis botlást. *teszi még hozzá elmosolyodva.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-23 08:51:04
Üzenet elküldve: 2020-06-23 08:51:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az aranymetsző és a jóvágású//
*Az arany elmetszése nagyon egyszerű volt. Na persze ehhez kell egy ügyes kéz és egy jó adag szerencse ami kapitánylányunknak éppen megadatott a szent pillanatokban.*
- Levágott végtagokat?
*Meglepődik és fel is néz masszírozás közben a fickóra.*
- Jól hangzik. Mondjuk nálam nem kell megerőltetniük magukat. Elég ha a térdem rendbe rakják.
*Segítőkésznek tűnik a figura. Még kezdi megsajnálni, hogy lehúzta egy kis arannyal.*
- Apám hajóskapitány volt és szállítmányozással foglalkozott. Sokféle arc megfordult a hajónkon. A tiédre valamiért emlékszek.
*Somolyog akár egy róka de tény, hogy emlékszik a fickóra. A nevét már nem tudná kibökni.*
- Nem várom el ingyen a segítséged. Ragaszkodom hozzá. Nem vagyok ingyenélő. Senki se tartson annak!
*Még egy pöttynyi haragos kifakadással is megtoldja. Egy erszény aranyat nyom Dranndreshiann Morla DeLhor markába ha akarja ha nem és ez egész pontosan 285 aranyat tartalmaz a kedvességéért.
.*
*Az arany elmetszése nagyon egyszerű volt. Na persze ehhez kell egy ügyes kéz és egy jó adag szerencse ami kapitánylányunknak éppen megadatott a szent pillanatokban.*
- Levágott végtagokat?
*Meglepődik és fel is néz masszírozás közben a fickóra.*
- Jól hangzik. Mondjuk nálam nem kell megerőltetniük magukat. Elég ha a térdem rendbe rakják.
*Segítőkésznek tűnik a figura. Még kezdi megsajnálni, hogy lehúzta egy kis arannyal.*
- Apám hajóskapitány volt és szállítmányozással foglalkozott. Sokféle arc megfordult a hajónkon. A tiédre valamiért emlékszek.
*Somolyog akár egy róka de tény, hogy emlékszik a fickóra. A nevét már nem tudná kibökni.*
- Nem várom el ingyen a segítséged. Ragaszkodom hozzá. Nem vagyok ingyenélő. Senki se tartson annak!
*Még egy pöttynyi haragos kifakadással is megtoldja. Egy erszény aranyat nyom Dranndreshiann Morla DeLhor markába ha akarja ha nem és ez egész pontosan 285 aranyat tartalmaz a kedvességéért.
.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-22 10:37:24
Üzenet elküldve: 2020-06-22 10:37:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az aranymetsző és a jóvágású//
* Sahhkart Alharharass, az ügyes tolvajlány úgy emeli el Drann egyik erszényét, benne 285 arannyal, hogy a wegtoreni nem veszi észre azonnal. . De Drannak egyre gyanúsabb a furán viselkedő leányzó meg a lábfájós meséje. Egy bicegős, lábfájós, beteg nőszemély nekiütközne a kihalt templomban akkora vehemenciával? Ugyan! De mi oka van akkor minderre? ~Csak nem áll neki tolvajkodni Eeyr templomában? Hiszen ez a legegyszerűbb trükk a piacokon. Nekimenni a kiszemeltnek. Ugyan! Ostobaság!~ rója meg magát mégis a gondolatért. Talán tényleg csak egy lábfájós matrózlány, aki ide jött gyógyulást keresni.*
- Hát akkor igazán jó helyre jöttél. *mondja megenyhülve, ahogy odalép a padhoz, szemügyre véve a masszírozni kezdett térdecskét.*
- Az itteni papok állítólag még a levágott végtagokat is képesek újranöveszteni. Egy fájó térddel tuti megbirkóznak majd, csak kérd meg őket! *néz körül egy csuhás után, és ha lát egyet, meg is szólítja hangosan.*
- Atyám! Ránézne erre a fájós végtagra, ha megkérjük szépen? *küld egy mosolyt biztatóan a leányzónak. Talán a félhomály az oka, talán a kalap, de neki nem ismerős a nő. A kérdésére így csak vállat von.*
- De, többször is. Miért kérdezed?
* Sahhkart Alharharass, az ügyes tolvajlány úgy emeli el Drann egyik erszényét, benne 285 arannyal, hogy a wegtoreni nem veszi észre azonnal. .
De Drannak egyre gyanúsabb a furán viselkedő leányzó meg a lábfájós meséje. Egy bicegős, lábfájós, beteg nőszemély nekiütközne a kihalt templomban akkora vehemenciával? Ugyan! De mi oka van akkor minderre? ~Csak nem áll neki tolvajkodni Eeyr templomában? Hiszen ez a legegyszerűbb trükk a piacokon. Nekimenni a kiszemeltnek. Ugyan! Ostobaság!~ rója meg magát mégis a gondolatért. Talán tényleg csak egy lábfájós matrózlány, aki ide jött gyógyulást keresni.*- Hát akkor igazán jó helyre jöttél. *mondja megenyhülve, ahogy odalép a padhoz, szemügyre véve a masszírozni kezdett térdecskét.*
- Az itteni papok állítólag még a levágott végtagokat is képesek újranöveszteni. Egy fájó térddel tuti megbirkóznak majd, csak kérd meg őket! *néz körül egy csuhás után, és ha lát egyet, meg is szólítja hangosan.*
- Atyám! Ránézne erre a fájós végtagra, ha megkérjük szépen? *küld egy mosolyt biztatóan a leányzónak. Talán a félhomály az oka, talán a kalap, de neki nem ismerős a nő. A kérdésére így csak vállat von.*
- De, többször is. Miért kérdezed?
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-22 08:40:54
Üzenet elküldve: 2020-06-22 08:40:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az aranymetsző és a jóvágású//
*Macska léptékű osonása sikeres. A magas fickóba botolva villámgyors tolvaj mancsa megleli az aranyat és szakértő mozdulattal kizsebeli a férfinél lévő arany egy részét. Ez a villámszerű tény hamar végbemegy úgy, hogy a másik észre sem fogja venni, hogy pár arannyal kevesebb van nála. Otthol már ha el nem kezdi majd megszámolni egyesével akkor kiderülhet a turpisság. Talán két pislogás az egész. A botlásért csúnyán megróják szegény kapitánylányt. Ártatlan szemekkel néz fel a férfire.*
- Tényleg sajnálom. A jobb lábam miatt jöttem Eyr istennőhöz imádkozni, hogy gyógyítsa meg. Egy balesetben megütöttem és azóta sajog és bicsaklik.
*Jobb lábát nehezebben is mozgatja, hogy hihető legyen a mese. Leül egy padra és masszírozni kezdi a térdét és a környékét.*
- Téged ismerlek. Nem hajóztál a kikötőben régebben?
*A jóvágású elf merthogy meglátszik elfsége ismerős arccal rendelkezik. A csinos pofikat nem felejti el.*
*Macska léptékű osonása sikeres. A magas fickóba botolva villámgyors tolvaj mancsa megleli az aranyat és szakértő mozdulattal kizsebeli a férfinél lévő arany egy részét. Ez a villámszerű tény hamar végbemegy úgy, hogy a másik észre sem fogja venni, hogy pár arannyal kevesebb van nála. Otthol már ha el nem kezdi majd megszámolni egyesével akkor kiderülhet a turpisság. Talán két pislogás az egész. A botlásért csúnyán megróják szegény kapitánylányt. Ártatlan szemekkel néz fel a férfire.*
- Tényleg sajnálom. A jobb lábam miatt jöttem Eyr istennőhöz imádkozni, hogy gyógyítsa meg. Egy balesetben megütöttem és azóta sajog és bicsaklik.
*Jobb lábát nehezebben is mozgatja, hogy hihető legyen a mese. Leül egy padra és masszírozni kezdi a térdét és a környékét.*
- Téged ismerlek. Nem hajóztál a kikötőben régebben?
*A jóvágású elf merthogy meglátszik elfsége ismerős arccal rendelkezik. A csinos pofikat nem felejti el.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-21 20:55:08
Üzenet elküldve: 2020-06-21 20:55:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* Nimeril Arca kicsit kipirult a nehéz táska cipelésében. Nagyot sóhajtva teszi le végre aztán a földre, amikor beér a könyvtárba. Szüksége van alkímia terén némi információra. Így hát nem vesztegeti sokáig az idejét, hanem gyorsan útbaigazítást kér egy kedves szerzetestől. Aztán szépen megy is dolgára. Léptei halkan kopognak a kő padlón. Akadnak itt mások is akik a tudást keresik könyvek vagy tekercsek fölé görnyedve. Mások halkan beszélgetnek szakmai dolgokról.*
- Hatodik sor balra, hatodik sor balra...* Ismételgeti az útirányt nagyon halkan magában, miközben a sorokat számolja magában. ~ Öt és hat. Ez lesz az elvileg.~ Fordul be a megfelelő sorban. Rengeteg könyv és tekercs sorakozik előtte, amik külön kitérnek az alkímia bizonyos irányaira, de neki most valami könnyebb összegzőre van szüksége. Addig-addig nézelődik, amíg a szeme egy olyan könyvön akad meg, amit mintha elég sűrűn forgattak volna. "Az alkímia alapjai" áll rajta a cím szép nagy betűkkel. Lábujjhegyre áll, hogy leemelje a könyvet a helyéről. Jó kis olvasmány lesz az egyszer biztos. Hóna alá csapja a irományt és a táskájával az egyik szabad kis asztalhoz sétál.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.21 20:57:00
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* Nimeril Arca kicsit kipirult a nehéz táska cipelésében. Nagyot sóhajtva teszi le végre aztán a földre, amikor beér a könyvtárba. Szüksége van alkímia terén némi információra. Így hát nem vesztegeti sokáig az idejét, hanem gyorsan útbaigazítást kér egy kedves szerzetestől. Aztán szépen megy is dolgára. Léptei halkan kopognak a kő padlón. Akadnak itt mások is akik a tudást keresik könyvek vagy tekercsek fölé görnyedve. Mások halkan beszélgetnek szakmai dolgokról.*
- Hatodik sor balra, hatodik sor balra...* Ismételgeti az útirányt nagyon halkan magában, miközben a sorokat számolja magában. ~ Öt és hat. Ez lesz az elvileg.~ Fordul be a megfelelő sorban. Rengeteg könyv és tekercs sorakozik előtte, amik külön kitérnek az alkímia bizonyos irányaira, de neki most valami könnyebb összegzőre van szüksége. Addig-addig nézelődik, amíg a szeme egy olyan könyvön akad meg, amit mintha elég sűrűn forgattak volna. "Az alkímia alapjai" áll rajta a cím szép nagy betűkkel. Lábujjhegyre áll, hogy leemelje a könyvet a helyéről. Jó kis olvasmány lesz az egyszer biztos. Hóna alá csapja a irományt és a táskájával az egyik szabad kis asztalhoz sétál.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.21 20:57:00
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-21 13:17:05
Üzenet elküldve: 2020-06-21 13:17:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sahh//
*Drann nem érti, hol maradt el Scal, hiszen úgy tűnt, nincs kifogása a dolog ellen, hogy meglátogassák a Templomot. Még mindig bízik benne, hogy felbukkan idővel, bár valahol az utca végében egyszerűen se szó, se beszéd eltűnt, ő meg nem állt meg rá várakozni, befordult a Templomkert felé.
~Ennyit az ismeretlenül felbukkanó egyszer látott ismerősökről.~ gondolja magában, azért csak fülelve a templomajtó nyílására.
De Scal helyett csak egy matrózlány érkezik a Templomba, fejfedője a kikötők jellegzetes kapitánykalapja, ahogy hátrafordul a zajra.
Csalódottan visszafordul, és bár érzékeli, hogy a lány közeledik az oltárhoz, de nem foglalkozik vele. Egészen addig, amíg egészen közel nem ér.
Merthogy a szó szoros értelmében belé botlik, és Drannba kapaszkodva próbálja meg visszaszerezni az egyensúlyát.*
- Nem látsz? *furcsállja Drann a közeledés eme túlzó formáját, igyekezve eltolni magától a nőt, aki amúgy igazán csinosnak mondható, már amennyit lát belőle idebent. Dehát annyira azért nincs sötét, hogy egy üres templomban neki menjen valakinek. ~Hacsak nem akarattal...~ néz rá enyhe gyanakvással, de nyíltan nem akarja megvádolni. Előbb álljon meg a saját lábán.*
*Drann nem érti, hol maradt el Scal, hiszen úgy tűnt, nincs kifogása a dolog ellen, hogy meglátogassák a Templomot. Még mindig bízik benne, hogy felbukkan idővel, bár valahol az utca végében egyszerűen se szó, se beszéd eltűnt, ő meg nem állt meg rá várakozni, befordult a Templomkert felé.
~Ennyit az ismeretlenül felbukkanó egyszer látott ismerősökről.~ gondolja magában, azért csak fülelve a templomajtó nyílására.
De Scal helyett csak egy matrózlány érkezik a Templomba, fejfedője a kikötők jellegzetes kapitánykalapja, ahogy hátrafordul a zajra.
Csalódottan visszafordul, és bár érzékeli, hogy a lány közeledik az oltárhoz, de nem foglalkozik vele. Egészen addig, amíg egészen közel nem ér.
Merthogy a szó szoros értelmében belé botlik, és Drannba kapaszkodva próbálja meg visszaszerezni az egyensúlyát.*
- Nem látsz? *furcsállja Drann a közeledés eme túlzó formáját, igyekezve eltolni magától a nőt, aki amúgy igazán csinosnak mondható, már amennyit lát belőle idebent. Dehát annyira azért nincs sötét, hogy egy üres templomban neki menjen valakinek. ~Hacsak nem akarattal...~ néz rá enyhe gyanakvással, de nyíltan nem akarja megvádolni. Előbb álljon meg a saját lábán.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-21 08:44:01
Üzenet elküldve: 2020-06-21 08:44:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Drann//
*Lassan de biztosan eljut a templom épületéhez. Felszökken pár lépcsőfokot át a küszöbön és már bent is van. Félhomály amerre a szem ellát. Az oltár zölden világít mintha vakító mohával takarták volna be. Vagy inkább fűzöld. Nehéz ezt megmondani pontosan. Mindenesetre furcsa az már biztos. Nem kell nagy ész hozzá, hogy megállapítsa ez Eyr temploma. Ennek ellenére most Teysusnak szeretne áldozni. Körülnéz, hogy lát e valami betevő falatot. Néhány kultuszhívő imádkozik meg áldoz vagy mi a szösz. Egy magas férfiforma alakot pillant meg a zöldes oltár közelében. Rókavigyor ül ki arcára és nem tud ellenállni a lehetőségnek. Egyszerűen minden adott. A félhomály a meglepetés ereje. Hátulról közelíti meg a férfit halkan és nesztelenül amennyire csak lehet. A végső mozzanat, hogy belébotol.*
- Jaj elnézést!
*Fel is kiált elnézést kérve miközben a férfibe kapaszkodik, hogy ne essen el. A csel lényege, hogy a belé botlást kihasználva gyorsan átkutassa a férfi kabátját és övét némi aranyat remélve. A sikeresség kérdéses de hamarosan kiderül.*
*Lassan de biztosan eljut a templom épületéhez. Felszökken pár lépcsőfokot át a küszöbön és már bent is van. Félhomály amerre a szem ellát. Az oltár zölden világít mintha vakító mohával takarták volna be. Vagy inkább fűzöld. Nehéz ezt megmondani pontosan. Mindenesetre furcsa az már biztos. Nem kell nagy ész hozzá, hogy megállapítsa ez Eyr temploma. Ennek ellenére most Teysusnak szeretne áldozni. Körülnéz, hogy lát e valami betevő falatot. Néhány kultuszhívő imádkozik meg áldoz vagy mi a szösz. Egy magas férfiforma alakot pillant meg a zöldes oltár közelében. Rókavigyor ül ki arcára és nem tud ellenállni a lehetőségnek. Egyszerűen minden adott. A félhomály a meglepetés ereje. Hátulról közelíti meg a férfit halkan és nesztelenül amennyire csak lehet. A végső mozzanat, hogy belébotol.*
- Jaj elnézést!
*Fel is kiált elnézést kérve miközben a férfibe kapaszkodik, hogy ne essen el. A csel lényege, hogy a belé botlást kihasználva gyorsan átkutassa a férfi kabátját és övét némi aranyat remélve. A sikeresség kérdéses de hamarosan kiderül.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-20 09:10:37
Üzenet elküldve: 2020-06-20 09:10:37
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Lousadel//
*Az atya szinte azonnal belemerül a munkába, tekintete átszellemül, szemöldökét összehúzza, koncentrál és figyel. Alaposan felméri Morak sérüléseit, a seb mélységét, szélességét, s azon felül, hogy egyéb folyadékokat is odakészít, még cérnát és kiégetett hegyes, kampós tűt is előszed az egyik asztalról. Ha Lousadel körbenéz, láthatja, hogy ez valóban ravatal, s általában holttestekkel foglalatoskodnak, hiszen ez nem kórház, Artheniornak még nem adatott meg hasonló, bár tény, hogy az utóbbi időkben elszaporodott erőszak miatt erre bizton szükség lenne, sokkal inkább, mint újabb kocsmákra.*
- Varrni kell... *motyogja csendesen, majd hirtelen felpillant, s egy pillanatig, mintha gondolkodna azon, milyen kérdés hangzott el. Nem figyelt.*
- Mármint honnan? *Kérdezi megütközve, majd megvilágosodik.* Igen, persze... ha súlyos a sérülés idehozhatjátok őket... persze a készleteink végesek, de segítünk, ahol tudunk. *Biccent. Lousadel talán akarattal, vagy akaratlanul de szerzett a csapatnak egy felcsert, igaz, nem azonnal áll rendelkezésre, de, ha az alap sérüléseket ellátják, van lehetőség arra, hogy a gyógyításhoz alaposabb kezek álljanak rendelkezésre.*
- Most menj... mi itt leszünk, ha kellünk. *Érinti meg a férfi kezét határozott bólintás kíséretében.*
- Gondoskodnom kell róla, kérlek távozz! Fel fog épülni, Eeyr kegyeiből, kezeim által. *Kéri ismét a férfit, majd egy apró üvegcséből Morak szájába önt néhány cseppet.*
- Mákony... ettől jól alszik majd és fájdalmai sem lesznek. *Motyogja, s közben egy kisebb pergamenre jegyzetel.*
//Lousadel//
*Az atya szinte azonnal belemerül a munkába, tekintete átszellemül, szemöldökét összehúzza, koncentrál és figyel. Alaposan felméri Morak sérüléseit, a seb mélységét, szélességét, s azon felül, hogy egyéb folyadékokat is odakészít, még cérnát és kiégetett hegyes, kampós tűt is előszed az egyik asztalról. Ha Lousadel körbenéz, láthatja, hogy ez valóban ravatal, s általában holttestekkel foglalatoskodnak, hiszen ez nem kórház, Artheniornak még nem adatott meg hasonló, bár tény, hogy az utóbbi időkben elszaporodott erőszak miatt erre bizton szükség lenne, sokkal inkább, mint újabb kocsmákra.*
- Varrni kell... *motyogja csendesen, majd hirtelen felpillant, s egy pillanatig, mintha gondolkodna azon, milyen kérdés hangzott el. Nem figyelt.*
- Mármint honnan? *Kérdezi megütközve, majd megvilágosodik.* Igen, persze... ha súlyos a sérülés idehozhatjátok őket... persze a készleteink végesek, de segítünk, ahol tudunk. *Biccent. Lousadel talán akarattal, vagy akaratlanul de szerzett a csapatnak egy felcsert, igaz, nem azonnal áll rendelkezésre, de, ha az alap sérüléseket ellátják, van lehetőség arra, hogy a gyógyításhoz alaposabb kezek álljanak rendelkezésre.*
- Most menj... mi itt leszünk, ha kellünk. *Érinti meg a férfi kezét határozott bólintás kíséretében.*
- Gondoskodnom kell róla, kérlek távozz! Fel fog épülni, Eeyr kegyeiből, kezeim által. *Kéri ismét a férfit, majd egy apró üvegcséből Morak szájába önt néhány cseppet.*
- Mákony... ettől jól alszik majd és fájdalmai sem lesznek. *Motyogja, s közben egy kisebb pergamenre jegyzetel.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-18 21:15:11
Üzenet elküldve: 2020-06-18 21:15:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Lousadel//
*Lou bár büszke lehet magára miképpen ki lett okosítva az atya által még mindig nem az eszéről híres. A gyakorlati dolgokhoz viszont ért. Mondjuk, hogy miképp kell cipekedni. Helyet is cserélnek és megfogja úgy a törpét.*
-Jól van atyám.
*Oda meg vissza szinte futott a lovag. Vagyis az atyával már inkább az ő tempójában mentek. De így főleg leterheli őt. Nem hitte volna, hogy ilyen dagadt tud lenni egy törpe. Miközben viszik bár magában, de nem egy káromkodást elszór a kalandozó amit szerencse, hogy az atya nem hall. Főleg mikor eljutnak az ajtóhoz és nekiáll ott szenvedni a kinyitással. Végül sikerül és lábbal berúgja. Aztán átviszik a padok között meg még egy ajtón be és ott vannak ahol Lou még nem járt, de nem is tervezett. Megtörli a homlokát mikor végre megszabadulhat a törpétől.*
~Fene gondolta, hogy egy pasit kell majd fogdosnom!~
-Szóval megmarad? Jó nem akarok zavarni, de ha valamelyik városőr vagy az elrabolt lány is rossz állapotban jut ki onnan akkor velük mi lesz? Egyből idehozzuk vagy hogy?
*Mert ő annyira nem biztos benne, hogy egyedül csak egy sérülttel megússzák a dolgot. Főleg ha a városőrök közül is csak egyvalaki hordott magánál gyógyitalt.*
//Lousadel//
*Lou bár büszke lehet magára miképpen ki lett okosítva az atya által még mindig nem az eszéről híres. A gyakorlati dolgokhoz viszont ért. Mondjuk, hogy miképp kell cipekedni. Helyet is cserélnek és megfogja úgy a törpét.*
-Jól van atyám.
*Oda meg vissza szinte futott a lovag. Vagyis az atyával már inkább az ő tempójában mentek. De így főleg leterheli őt. Nem hitte volna, hogy ilyen dagadt tud lenni egy törpe. Miközben viszik bár magában, de nem egy káromkodást elszór a kalandozó amit szerencse, hogy az atya nem hall. Főleg mikor eljutnak az ajtóhoz és nekiáll ott szenvedni a kinyitással. Végül sikerül és lábbal berúgja. Aztán átviszik a padok között meg még egy ajtón be és ott vannak ahol Lou még nem járt, de nem is tervezett. Megtörli a homlokát mikor végre megszabadulhat a törpétől.*
~Fene gondolta, hogy egy pasit kell majd fogdosnom!~
-Szóval megmarad? Jó nem akarok zavarni, de ha valamelyik városőr vagy az elrabolt lány is rossz állapotban jut ki onnan akkor velük mi lesz? Egyből idehozzuk vagy hogy?
*Mert ő annyira nem biztos benne, hogy egyedül csak egy sérülttel megússzák a dolgot. Főleg ha a városőrök közül is csak egyvalaki hordott magánál gyógyitalt.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2020-06-17 13:12:12
Üzenet elküldve: 2020-06-17 13:12:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtorenből ismeretes//
- A Templomba tartok épp! *dönti el hirtelen, hogy nem halogatja tovább a dolgot, és utánanéz Ianniannek, hisz most talán még társasága is akad. A fogadó úgyis megvárja.*
- Nincs kedved velem jönni? Útközben is elmesélheted! *indul a Sziklatemplom messzire látszó, égbenyúló épületének irányába a kiszélesedő utca végében, Scalra pillantva.
A Templomkertbe érve lassan baktat a lóval az oldalán, a kaviccsal felszórt ösvényen, a férfira figyelve, feltéve hogy az valóban társaságául szegődik, aminek Drann most valahogy kimondottan örülne.
A Templomkert épp olyan szépen gondozott, ha nem szebb, mint amikor a városba érve először látogatta meg a sziklatemplomot, a nemzetsége vesztett észak elf társaságában. ~Vajon mi lehet vele? Talált magának új családot? Valami olyasmit említett, ha jól emlékszem, hogy a városmenti elfekhez tart, akik a lázadás alatt hagyták itt Artheniort, és alapítottak nem messze ide valami kolóniát.~ A fű mélyzöld, egészen buja és harsogó az elmúlt néhány hat esőzéseinek köszönhetően, a virágok üdék és pompázatosak.
Drann kiköti a lovát, és fellépve a néhány lépcsőfokon betolja a nagy faajtót, és belép a hűvös előtérbe.
Lassan indul el a zölddel takart kőoltár felé, a Templom belsejébe, és megáll mellette a félhomályban, társára várva.*
- A Templomba tartok épp! *dönti el hirtelen, hogy nem halogatja tovább a dolgot, és utánanéz Ianniannek, hisz most talán még társasága is akad. A fogadó úgyis megvárja.*
- Nincs kedved velem jönni? Útközben is elmesélheted! *indul a Sziklatemplom messzire látszó, égbenyúló épületének irányába a kiszélesedő utca végében, Scalra pillantva.
A Templomkertbe érve lassan baktat a lóval az oldalán, a kaviccsal felszórt ösvényen, a férfira figyelve, feltéve hogy az valóban társaságául szegődik, aminek Drann most valahogy kimondottan örülne.
A Templomkert épp olyan szépen gondozott, ha nem szebb, mint amikor a városba érve először látogatta meg a sziklatemplomot, a nemzetsége vesztett észak elf társaságában. ~Vajon mi lehet vele? Talált magának új családot? Valami olyasmit említett, ha jól emlékszem, hogy a városmenti elfekhez tart, akik a lázadás alatt hagyták itt Artheniort, és alapítottak nem messze ide valami kolóniát.~ A fű mélyzöld, egészen buja és harsogó az elmúlt néhány hat esőzéseinek köszönhetően, a virágok üdék és pompázatosak.
Drann kiköti a lovát, és fellépve a néhány lépcsőfokon betolja a nagy faajtót, és belép a hűvös előtérbe.
Lassan indul el a zölddel takart kőoltár felé, a Templom belsejébe, és megáll mellette a félhomályban, társára várva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293