Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-20 16:51:39
Üzenet elküldve: 2022-03-20 16:51:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*A vele szemben ülő asszony barbár, és ez remekül megmutatkozik a reakcióinak hiányából. Gaerralos maga sem egy békegalamb, így különösebben nem is zavarja, hogy Karheia számára nem nagy sokkot okoz a hír, vagy a szörnyülködés hiánya. Őt is inkább a dolog politikai következményei érdeklik, mint maga a falu sorsa. Az pedig, hogy ezek a következmények miért hiányoznak, csak tovább erősíti az érdeklődését.*
-Halotti máglyákról beszélnek.
*Mondja egyszerűen. Habár belenézett az ügybe, és nyitva tartja a fülét, valamint az alakulatban való pozíciója révén talán kicsivel könnyebb is információhoz jutnia, ennél többet nem tud, és spekulálni sem fog. Ugyanúgy lehet szó valami félreértelmezett barbár rituáléról, mint az elkövetőkre kirótt büntetésről.
Ahogy aztán kissé leülepedik a beszélgetés, időt kap arra, hogy minden figyelemelterelés nélkül csak a másolásnak szentelhesse magát. Igyekszik nem elveszni Karheia jegyzeteinek implikációiban, hiszen arra ráér később is, ám ha valamit rosszul másol le, azt elképzelhető, hogy később nehezebb lenne korrigálni.
Így hát több percen keresztül csak másol, óvatosan, odafigyelve. Egy újabb oldalat ír tele, ám ezzel végezvén a másolnivaló is elfogy. Most már csak meg kell várnia, amíg megszárad a tinta, és aztán rátérhet az alkímiával kapcsolatos információra, mellyel épp most végez fáradtnak kinéző beszélgetőpartnere.*
-Én pedig hálásan köszönöm, hogy kölcsönadta a jegyzeteit.
*Válaszol teljesen őszintén. Az ajánlat kapcsán csak bólint, magában fontolgatva, hogy majd a jövőben meg is ejti ezt a látogatást. Csak akkor ráncolja össze szemöldökét kissé, mikor a láthatatlan mágus wargjának fegyelmi problémáiról informálódik.*
~Akkor tényleg nem volt túl biztonságos ötlet egy tömeg közepébe vinni.~
*Természetesen ezt a megjegyzést megtartja magának, majd biccent, búcsút int, és a tűzmágus távoztával hozzálát az általa hátrahagyott alkímiás kötet releváns részeinek lemásolásához.*
*A vele szemben ülő asszony barbár, és ez remekül megmutatkozik a reakcióinak hiányából. Gaerralos maga sem egy békegalamb, így különösebben nem is zavarja, hogy Karheia számára nem nagy sokkot okoz a hír, vagy a szörnyülködés hiánya. Őt is inkább a dolog politikai következményei érdeklik, mint maga a falu sorsa. Az pedig, hogy ezek a következmények miért hiányoznak, csak tovább erősíti az érdeklődését.*
-Halotti máglyákról beszélnek.
*Mondja egyszerűen. Habár belenézett az ügybe, és nyitva tartja a fülét, valamint az alakulatban való pozíciója révén talán kicsivel könnyebb is információhoz jutnia, ennél többet nem tud, és spekulálni sem fog. Ugyanúgy lehet szó valami félreértelmezett barbár rituáléról, mint az elkövetőkre kirótt büntetésről.
Ahogy aztán kissé leülepedik a beszélgetés, időt kap arra, hogy minden figyelemelterelés nélkül csak a másolásnak szentelhesse magát. Igyekszik nem elveszni Karheia jegyzeteinek implikációiban, hiszen arra ráér később is, ám ha valamit rosszul másol le, azt elképzelhető, hogy később nehezebb lenne korrigálni.
Így hát több percen keresztül csak másol, óvatosan, odafigyelve. Egy újabb oldalat ír tele, ám ezzel végezvén a másolnivaló is elfogy. Most már csak meg kell várnia, amíg megszárad a tinta, és aztán rátérhet az alkímiával kapcsolatos információra, mellyel épp most végez fáradtnak kinéző beszélgetőpartnere.*
-Én pedig hálásan köszönöm, hogy kölcsönadta a jegyzeteit.
*Válaszol teljesen őszintén. Az ajánlat kapcsán csak bólint, magában fontolgatva, hogy majd a jövőben meg is ejti ezt a látogatást. Csak akkor ráncolja össze szemöldökét kissé, mikor a láthatatlan mágus wargjának fegyelmi problémáiról informálódik.*
~Akkor tényleg nem volt túl biztonságos ötlet egy tömeg közepébe vinni.~
*Természetesen ezt a megjegyzést megtartja magának, majd biccent, búcsút int, és a tűzmágus távoztával hozzálát az általa hátrahagyott alkímiás kötet releváns részeinek lemásolásához.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-19 19:44:48
Üzenet elküldve: 2022-03-19 19:44:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Ajándék nézőben //
* A piacra indult, de jó hívő Alesian, így inkább a helyi templomot célozza meg elsőnek. Járt márt, igaz nagyon régen volt, de járt itt. A család mindig eljött a templomba, ha a városban jártak. Őt pedig, ha akart, ha nem, de magukkal rángatták ide. A különleges ünnepi szertartásokra meg pláne, még ki is kellett szépen öltöznie. Nem rajongott soha ezért a helyért, már csak azért sem, mert ráerőltették, azt pedig soha nem szerette. A másik ok ennél jóval egyszerűbb. Minden túl nagy. Nagyok az ismeretlen alakok szobrai, nagy az épület kívül, és nagy belül is. Ő kicsi, és itt még kisebbnek érzi magát. Egyetlen oka van annak, hogy idejön mégis és ezt az okot nem Eeyrnek hívják, amire a legtöbben gondolnának. Egyszerűen Teysus jelenettét itt valahogy jobban érzi, mint más helyeken. Ha pedig szerencsére van szüksége, akkor különösen érdemes keresnie istene kegyeit a mai reggelen. Nem nehéz megtalálni a gigantikus monstrumot. Még egy olyan apróság is könnyedén ki tudja szúrni.*
- Ez a cefet idő.* Zsörtölődik, miközben fejébe húzza csuklyáját. Így megy végig a lucskos utcákon, de nagyon sebesen. Ha mégis nagyon esne, akkor beáll addig egy beugróba, így elég sok időbe telik eljutni a templomig, de eljut. Felnéz ázottan az előtte magasodó épültre és elnyom magában egy szitkot. Amilyen jó volt a kedve, most olyan rossz lett.*
- Még a lépcsők is nagyok.* Az ajtóval egyenesen meg kellene küzdenie, ha nem volna résnyire nyitva. Bent is minden olyan barátságtalan, mint régen. Hideg meg büdös a sok mindenféle bent égetett dolog miatt. Az állandó mormogás pedig az agyára megy még most is.*
- Értem én, hogy megegyeztettek, de ezt nehezen fogom megérteni.* Csóválja a fejét, miközben letelepszik az egyik félreeső padra.*
- Uram én itt vagyok. Nem szívesen, de eljöttem ide, hátha így közelebb kerülök hozzád. Kérésem lenne megint. Segíts egy kicsit, hogy levehessem a lábáról azt a vöröst. Tudom, hogy önös és bagatell kérés ez, nekem mégis fontos.* Halkan beszél maga elé, mintha csak ott ülne Teysus mellette.*
- Rájöttem, hogy én is adhatnék vissza egy kicsit. Nevedet fogom dicsőíteni, mint hűséges szolgád.* Jól elbeszélget istenével. Leginkább egy barátnak fogja fel, mert Teysus ilyen. Egy jó haver, akivel lehet, hogy egy kocsmában összefut és együtt söröznek aztán. Azt kicsit sajnálja Alesian, hogy pont anyavad emberek bőrébe szeret bújni. Egy kicsit elidőzik itt, de csak annyit, amennyi igazán szükséges.*
* A piacra indult, de jó hívő Alesian, így inkább a helyi templomot célozza meg elsőnek. Járt márt, igaz nagyon régen volt, de járt itt. A család mindig eljött a templomba, ha a városban jártak. Őt pedig, ha akart, ha nem, de magukkal rángatták ide. A különleges ünnepi szertartásokra meg pláne, még ki is kellett szépen öltöznie. Nem rajongott soha ezért a helyért, már csak azért sem, mert ráerőltették, azt pedig soha nem szerette. A másik ok ennél jóval egyszerűbb. Minden túl nagy. Nagyok az ismeretlen alakok szobrai, nagy az épület kívül, és nagy belül is. Ő kicsi, és itt még kisebbnek érzi magát. Egyetlen oka van annak, hogy idejön mégis és ezt az okot nem Eeyrnek hívják, amire a legtöbben gondolnának. Egyszerűen Teysus jelenettét itt valahogy jobban érzi, mint más helyeken. Ha pedig szerencsére van szüksége, akkor különösen érdemes keresnie istene kegyeit a mai reggelen. Nem nehéz megtalálni a gigantikus monstrumot. Még egy olyan apróság is könnyedén ki tudja szúrni.*
- Ez a cefet idő.* Zsörtölődik, miközben fejébe húzza csuklyáját. Így megy végig a lucskos utcákon, de nagyon sebesen. Ha mégis nagyon esne, akkor beáll addig egy beugróba, így elég sok időbe telik eljutni a templomig, de eljut. Felnéz ázottan az előtte magasodó épültre és elnyom magában egy szitkot. Amilyen jó volt a kedve, most olyan rossz lett.*
- Még a lépcsők is nagyok.* Az ajtóval egyenesen meg kellene küzdenie, ha nem volna résnyire nyitva. Bent is minden olyan barátságtalan, mint régen. Hideg meg büdös a sok mindenféle bent égetett dolog miatt. Az állandó mormogás pedig az agyára megy még most is.*
- Értem én, hogy megegyeztettek, de ezt nehezen fogom megérteni.* Csóválja a fejét, miközben letelepszik az egyik félreeső padra.*
- Uram én itt vagyok. Nem szívesen, de eljöttem ide, hátha így közelebb kerülök hozzád. Kérésem lenne megint. Segíts egy kicsit, hogy levehessem a lábáról azt a vöröst. Tudom, hogy önös és bagatell kérés ez, nekem mégis fontos.* Halkan beszél maga elé, mintha csak ott ülne Teysus mellette.*
- Rájöttem, hogy én is adhatnék vissza egy kicsit. Nevedet fogom dicsőíteni, mint hűséges szolgád.* Jól elbeszélget istenével. Leginkább egy barátnak fogja fel, mert Teysus ilyen. Egy jó haver, akivel lehet, hogy egy kocsmában összefut és együtt söröznek aztán. Azt kicsit sajnálja Alesian, hogy pont anyavad emberek bőrébe szeret bújni. Egy kicsit elidőzik itt, de csak annyit, amennyi igazán szükséges.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-18 22:46:38
Üzenet elküldve: 2022-03-18 22:46:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1508
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Bogarasok //
– Félvér… Érdekes. – * Nyugtázza Nimeril pontosítását. Persze találkozott már félvérekkel, nem is eggyel, de Morwon majdnem mindig kimondja, amit gondol, ezért most is. * – Vajon fél-óriások is léteznek? Hallottam mán róluk, de még nem találkoztam velük! Illetve… Tán' eggyel mégis. * Gondol vissza Gabrienre, aki egy darabig a Thargok közt élt. Róla hallott pletykákat, hogy állítólag óriás-vér folyik az ereiben, noha Morwonhoz képest még ő is alacsony volt. Bár ez nem csoda, hiszen Morwon mellett még az óriások többsége is kicsinynek tűnik. *
– Jóvan-jóvan, nem hagyom, hogy megegyenek! * Tesz ígéretet a nőnek.
Hamarosan megérkeznek a templomba, hiszen a temetőből indultak. Morwon gyanakodva néz körbe az épületben. Nem járt még itt, legfeljebb gyerekkorában, mikor még nem fejelt le minden ajtófélfát. Akkoriban a jó öreg Sorind bácsi vezette körbe a városban és a környékén, de azóta gyökeresen megváltozott minden, meg amúgy sem sokra emlékszik gyerekkorából – nem is csoda, hiszen még arra sem mindig emlékszik, amit egy perce hallott. Őszintén szólva nem tetszik neki a templom, mivel túl sötét és dohos. Ahogy a nő kéri, csendben marad, véletlenül sem akarja magára haragítani a félelmetes kinézetű mágusnak kinéző alakokat, mert nem akarja békaként, vagy még rosszabb: orkként leélni hátralévő életét. Épp elég volt neki, amit Taitos mestertől látott néhanapján. Morwon senkit nem szeret magára haragítani, de a mágusokat még annyira sem. Pedig nagybátyja, Sorind bácsi is konyított a földmágiához, de Morwonnak nem sok jutott abból a tehetségből, amivel nagybátyját megáldották az égiek. Úgyhogy most óvatos léptekkel követi a nőt, még a szerzetesnek sem köszön, beszél helyette a vörös. Követi is őt, csak akkor szólal meg újra, amikor már lent vannak a könyvtárban és Nimeril kérdezi. Morwon nevetségesen rosszul megpróbálkozik a suttogással, de hamar megállapítja, hogy ezt nem neki találták ki, úgyhogy normál hangerővel válaszol. Legalább nem kiabál. *
– Tudok, bezony! Tájtos mester tanított meg varázsóni, mán tudok olvasni! * Sajnos az olvasáson kívül más varázslatra nem tanította meg őt az ifjú mester, de ezen majd biztosan változtatnak idővel. Azonban semmit sem szabad elkapkodni – vagy ahogy a Taitos által is nagyra tartott Zöldfejű Yofa mester mondaná: "Türelmesnek kell lenned, ifjú tanítványom."
Nimeril meg is találja a könyvet, amit keresnek, Morwon pedig leveszi neki félkézzel is. Viszont egyből át is adja a nőnek, hiszen olvasni tudni és szeretni közel sem ugyanazt jelenti. Meg egy kicsit fél is a könyvektől, mert hallott már mendemondákat elátkozott könyvekről, meg olyanokról, aminek fogai vannak és rátámad olvasójára. Ám a legütősebb érve ezúttal az, hogy fél kézzel nehezére esne olvasni, ezért a maga részéről le is tudta a dolgát. Izgatottan várja, hogy Nimeril kinyissa az olvasmányt és őszintén reméli, hogy lesznek rajzok is benne, különben rendkívül unalmas órák elébe nézhet. *
– No, mi van benne?! Vannak óriás-hangyákok? * Érdeklődik lelkesen, akár egy gyerek, már abban a pillanatban, hogy Nimeril kinyitja a könyvet. *
// Bogarasok //
– Félvér… Érdekes. – * Nyugtázza Nimeril pontosítását. Persze találkozott már félvérekkel, nem is eggyel, de Morwon majdnem mindig kimondja, amit gondol, ezért most is. * – Vajon fél-óriások is léteznek? Hallottam mán róluk, de még nem találkoztam velük! Illetve… Tán' eggyel mégis. * Gondol vissza Gabrienre, aki egy darabig a Thargok közt élt. Róla hallott pletykákat, hogy állítólag óriás-vér folyik az ereiben, noha Morwonhoz képest még ő is alacsony volt. Bár ez nem csoda, hiszen Morwon mellett még az óriások többsége is kicsinynek tűnik. *
– Jóvan-jóvan, nem hagyom, hogy megegyenek! * Tesz ígéretet a nőnek.
Hamarosan megérkeznek a templomba, hiszen a temetőből indultak. Morwon gyanakodva néz körbe az épületben. Nem járt még itt, legfeljebb gyerekkorában, mikor még nem fejelt le minden ajtófélfát. Akkoriban a jó öreg Sorind bácsi vezette körbe a városban és a környékén, de azóta gyökeresen megváltozott minden, meg amúgy sem sokra emlékszik gyerekkorából – nem is csoda, hiszen még arra sem mindig emlékszik, amit egy perce hallott. Őszintén szólva nem tetszik neki a templom, mivel túl sötét és dohos. Ahogy a nő kéri, csendben marad, véletlenül sem akarja magára haragítani a félelmetes kinézetű mágusnak kinéző alakokat, mert nem akarja békaként, vagy még rosszabb: orkként leélni hátralévő életét. Épp elég volt neki, amit Taitos mestertől látott néhanapján. Morwon senkit nem szeret magára haragítani, de a mágusokat még annyira sem. Pedig nagybátyja, Sorind bácsi is konyított a földmágiához, de Morwonnak nem sok jutott abból a tehetségből, amivel nagybátyját megáldották az égiek. Úgyhogy most óvatos léptekkel követi a nőt, még a szerzetesnek sem köszön, beszél helyette a vörös. Követi is őt, csak akkor szólal meg újra, amikor már lent vannak a könyvtárban és Nimeril kérdezi. Morwon nevetségesen rosszul megpróbálkozik a suttogással, de hamar megállapítja, hogy ezt nem neki találták ki, úgyhogy normál hangerővel válaszol. Legalább nem kiabál. *
– Tudok, bezony! Tájtos mester tanított meg varázsóni, mán tudok olvasni! * Sajnos az olvasáson kívül más varázslatra nem tanította meg őt az ifjú mester, de ezen majd biztosan változtatnak idővel. Azonban semmit sem szabad elkapkodni – vagy ahogy a Taitos által is nagyra tartott Zöldfejű Yofa mester mondaná: "Türelmesnek kell lenned, ifjú tanítványom."
Nimeril meg is találja a könyvet, amit keresnek, Morwon pedig leveszi neki félkézzel is. Viszont egyből át is adja a nőnek, hiszen olvasni tudni és szeretni közel sem ugyanazt jelenti. Meg egy kicsit fél is a könyvektől, mert hallott már mendemondákat elátkozott könyvekről, meg olyanokról, aminek fogai vannak és rátámad olvasójára. Ám a legütősebb érve ezúttal az, hogy fél kézzel nehezére esne olvasni, ezért a maga részéről le is tudta a dolgát. Izgatottan várja, hogy Nimeril kinyissa az olvasmányt és őszintén reméli, hogy lesznek rajzok is benne, különben rendkívül unalmas órák elébe nézhet. *
– No, mi van benne?! Vannak óriás-hangyákok? * Érdeklődik lelkesen, akár egy gyerek, már abban a pillanatban, hogy Nimeril kinyitja a könyvet. *
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-17 20:44:38
Üzenet elküldve: 2022-03-17 20:44:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Karheiát leginkább a fosztogatás, és az amiatt kialakult konfliktus érdekli, ezért elsiklik a korábbi témák felett. Az elmesélés egy átlag polgárnak talán szörnyű lenne, ellenben a barbár asszonynak a szeme sem rebben. Ő maga ugyan a kedvesebb természetűek közül való, és talán manapság már a "barbárok" sem annyira harciasak mint egykoron, ennek ellenére nem idegen számára a felvázolt szituáció. Mivel abban nőtt fel, hogy ez normális, ezért nyilvánvalóan nincsenek benne komoly ellenérzések, kivételt ez alól a rabszolgák szerzése jelentette még fogságában töltött évei előtt is.*
- Miféle legendák terjengenek?
*Miközben hallgatja a választ kicsit kinyújtóztatja elgémberedett végtagjait, ám szeme sarkából feszülten figyel. A hangvételből semmi jó nem következtethető, az viszont igencsak meglepné, hogy az a "városi" lány esetleg keményebb kézzel tudná vezetni népét, akár komoly büntetés formájában. Nyilván még nem igazán találkozott a Tharg úrnővel, nem ismeri kifejezetten, csak hallott ezt-azt az amoniaktól, és az alapján nehéz elképzelnie, hogy olyan vasmarkú és méltó vezető lehetne, mint amilyen Kagan volt.
Gaerralos kurta válaszára csak biccent, és hagyja, hogy a férfi ismét a jegyzeteibe temetkezzen. Már válaszolni is nehezére esik, a fáradtság egyre inkább elnehezíti testét, ezért bár a tollat tartja a kezében, de aligha képes odafigyelni és szavakat leírni. Illetve írni még csak-csak tud, de mindez gépies másolás, nem párosul értelmezés hozzá.
Gyakran megáll pihenni, mire igen lassan, de az utolsó mondat végére is ér. Nagyot sóhajtva, de elégedetten veszi tudomásul a végeredményt.*
- Azt hiszem ideje mennem, hosszú út van mögöttem.
*Feltápászkodik, és rendet rak maga után.*
- Köszönöm a segítséget, meg az információkat is. Tanulságosak voltak.
*Felébreszti a békésen szuszogó jószágokat, de mivel azok láthatóan rendkívül álmosak, ezért inkább ölbe veszi őket, úgy majd gyorsabban halad.*
- Aztán ha bármi kérdés vagy kérés lenne mágiával kapcsolatban, akkor Thargiában megtalál. Synmirán viszont óvatosan, mert Taitos mester wargja nem túl barátságos az idegenekkel.
*Megenged magának egy fáradt mosolyt, és ha a másik sem tartóztatja őt, akkor rövidese megindul a könyvtár, illetve a templom kijárata felé, hogy éjszakai szállást keressen magának.*
*Karheiát leginkább a fosztogatás, és az amiatt kialakult konfliktus érdekli, ezért elsiklik a korábbi témák felett. Az elmesélés egy átlag polgárnak talán szörnyű lenne, ellenben a barbár asszonynak a szeme sem rebben. Ő maga ugyan a kedvesebb természetűek közül való, és talán manapság már a "barbárok" sem annyira harciasak mint egykoron, ennek ellenére nem idegen számára a felvázolt szituáció. Mivel abban nőtt fel, hogy ez normális, ezért nyilvánvalóan nincsenek benne komoly ellenérzések, kivételt ez alól a rabszolgák szerzése jelentette még fogságában töltött évei előtt is.*
- Miféle legendák terjengenek?
*Miközben hallgatja a választ kicsit kinyújtóztatja elgémberedett végtagjait, ám szeme sarkából feszülten figyel. A hangvételből semmi jó nem következtethető, az viszont igencsak meglepné, hogy az a "városi" lány esetleg keményebb kézzel tudná vezetni népét, akár komoly büntetés formájában. Nyilván még nem igazán találkozott a Tharg úrnővel, nem ismeri kifejezetten, csak hallott ezt-azt az amoniaktól, és az alapján nehéz elképzelnie, hogy olyan vasmarkú és méltó vezető lehetne, mint amilyen Kagan volt.
Gaerralos kurta válaszára csak biccent, és hagyja, hogy a férfi ismét a jegyzeteibe temetkezzen. Már válaszolni is nehezére esik, a fáradtság egyre inkább elnehezíti testét, ezért bár a tollat tartja a kezében, de aligha képes odafigyelni és szavakat leírni. Illetve írni még csak-csak tud, de mindez gépies másolás, nem párosul értelmezés hozzá.
Gyakran megáll pihenni, mire igen lassan, de az utolsó mondat végére is ér. Nagyot sóhajtva, de elégedetten veszi tudomásul a végeredményt.*
- Azt hiszem ideje mennem, hosszú út van mögöttem.
*Feltápászkodik, és rendet rak maga után.*
- Köszönöm a segítséget, meg az információkat is. Tanulságosak voltak.
*Felébreszti a békésen szuszogó jószágokat, de mivel azok láthatóan rendkívül álmosak, ezért inkább ölbe veszi őket, úgy majd gyorsabban halad.*
- Aztán ha bármi kérdés vagy kérés lenne mágiával kapcsolatban, akkor Thargiában megtalál. Synmirán viszont óvatosan, mert Taitos mester wargja nem túl barátságos az idegenekkel.
*Megenged magának egy fáradt mosolyt, és ha a másik sem tartóztatja őt, akkor rövidese megindul a könyvtár, illetve a templom kijárata felé, hogy éjszakai szállást keressen magának.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-15 20:23:24
Üzenet elküldve: 2022-03-15 20:23:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 745
OOC üzenetek: 515
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Bogarasok //
* Őszintén szólva a legkevésbé sem valami bizalom gerjesztő az óriás válasza, de jelenleg még nincs oka, hogy kételkedjen benne.*
- Helyes.* Vágja rá. Még elcseverésznek ezekről a Sayqueveseknek nevezett nemesekről, de egyikőjük sem ismeri őket.*
- Osztom a véleményed, csak ne jöjjenek vissza.* Akármiről is beszéljenek száz szónak is egy a vége, ami nem más, mint a hangya. Egy óriással pedig óriás hangyákról érdemes beszélgetni. Morw pedig elég viccesen veszi ezt. Nimerilt sikerül is megnevettetnie.*
- Nem vagyok ember. Én félvér vagyok. Nézd meg a fülem!* Félre is hajtja a haját, így láthatóvá válik enyhén hegyes füle.*
- Én azért óvatos lennék azokkal az óriás hangyákkal. Kicsi a bors, de erős, hát még egy paprika. Na menjünk!* Indul meg előre a Templomba. Hűvös, sötét és tele van papokkal. Ezek mind olyan dolgok, amit Nimeril nem szeret, de a könyvtár miatt képes ezt elviselni.*
- Erre gyere!* Vezeti át a padsorok között és csak reméli, hogy nem csapnak majd nagy zajt, amivel magukra vonhatnának nem kívánt szempárokat.*
- Vigyázz a fejedre!* Figyelmezteti mielőtt lemennének a széles lépcsősoron.*
- Na itt vagyunk, de nem hangoskodj nagyon, mert megszólnak.* Int neki, hogy az egyik koros szerzeteshez, aki majd útba igazítja őket.*
- Csókolóm mi állathatározókat keresünk. Azt hallottuk, hogy élnek a környéken óriás hangyák, azokra lennénk kíváncsiak.* Lehet, hogy a hangyákat nem kellett volna említenie egy ilyen sötét lyukban raboskodó csotrogánynak, mert elég furcsán néz vissza a lányra.*
- Hatodik oszlop, ötödik sor.* Veti oda foghegyről Nimeril pedig magában anyázva indul útnak.*
- Köszönjük! ~ Te nyomorult! ~* Bele is veszi magát a könyves sorok rengetegében remélhetőleg maga mögött tudva az óriást.*
- Te tudsz olvasni?* Érdeklődik gyanakodva, hogy nem, pedig az jó volna. Nimeril jól kiismeri magát a könyvek között, hiszen nem is elsőnek jár erre. Gyermekkorát is javarészt a könyvek között töltötte. Viszonylag hamar el is juthatnak így oda.*
- Ott, az ott! Te nagy vagy vedd le nekem azt a nagy piros könyvet!* Ugrál lelkesen miközben rámutat az egyik megviselt piros bőrkötéses könyvre. Szép vastag vallatni lehetne vele.*
// Bogarasok //
* Őszintén szólva a legkevésbé sem valami bizalom gerjesztő az óriás válasza, de jelenleg még nincs oka, hogy kételkedjen benne.*
- Helyes.* Vágja rá. Még elcseverésznek ezekről a Sayqueveseknek nevezett nemesekről, de egyikőjük sem ismeri őket.*
- Osztom a véleményed, csak ne jöjjenek vissza.* Akármiről is beszéljenek száz szónak is egy a vége, ami nem más, mint a hangya. Egy óriással pedig óriás hangyákról érdemes beszélgetni. Morw pedig elég viccesen veszi ezt. Nimerilt sikerül is megnevettetnie.*
- Nem vagyok ember. Én félvér vagyok. Nézd meg a fülem!* Félre is hajtja a haját, így láthatóvá válik enyhén hegyes füle.*
- Én azért óvatos lennék azokkal az óriás hangyákkal. Kicsi a bors, de erős, hát még egy paprika. Na menjünk!* Indul meg előre a Templomba. Hűvös, sötét és tele van papokkal. Ezek mind olyan dolgok, amit Nimeril nem szeret, de a könyvtár miatt képes ezt elviselni.*
- Erre gyere!* Vezeti át a padsorok között és csak reméli, hogy nem csapnak majd nagy zajt, amivel magukra vonhatnának nem kívánt szempárokat.*
- Vigyázz a fejedre!* Figyelmezteti mielőtt lemennének a széles lépcsősoron.*
- Na itt vagyunk, de nem hangoskodj nagyon, mert megszólnak.* Int neki, hogy az egyik koros szerzeteshez, aki majd útba igazítja őket.*
- Csókolóm mi állathatározókat keresünk. Azt hallottuk, hogy élnek a környéken óriás hangyák, azokra lennénk kíváncsiak.* Lehet, hogy a hangyákat nem kellett volna említenie egy ilyen sötét lyukban raboskodó csotrogánynak, mert elég furcsán néz vissza a lányra.*
- Hatodik oszlop, ötödik sor.* Veti oda foghegyről Nimeril pedig magában anyázva indul útnak.*
- Köszönjük! ~ Te nyomorult! ~* Bele is veszi magát a könyves sorok rengetegében remélhetőleg maga mögött tudva az óriást.*
- Te tudsz olvasni?* Érdeklődik gyanakodva, hogy nem, pedig az jó volna. Nimeril jól kiismeri magát a könyvek között, hiszen nem is elsőnek jár erre. Gyermekkorát is javarészt a könyvek között töltötte. Viszonylag hamar el is juthatnak így oda.*
- Ott, az ott! Te nagy vagy vedd le nekem azt a nagy piros könyvet!* Ugrál lelkesen miközben rámutat az egyik megviselt piros bőrkötéses könyvre. Szép vastag vallatni lehetne vele.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-15 12:06:30
Üzenet elküldve: 2022-03-15 12:06:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Megbízás //
* Nem kell már sokáig lépdelnie, a hatalmas templom kapuja kitárva fogad mindenkit, aki látványosságait szándékában áll megtekinteni, vagy éppen tudás szomját csitítani. Csalódottan tapasztalta múltkor, hogy nincsen továbbra sem olyan olvasmány számára ami kielégítené a kíváncsiságát, de mindent megtesz azért, hogy letudja magát kötni. A könyvek közé veti magát, hogy keze ügyébe emelje Kattan a Zár... Nevezetű könyvet, akinek írója Harklet GareNar. Talán minimálisan lekötheti a figyelmét. Magában el is kezdi olvasni a sorokat. '' - Készülj! – suttogta a vörös sisakos sötételf, aki azt a csapatot vezette, aminek az erdő uralói, a fényelfek tanácsa adta parancsul, hogy figyeljék meg, és fogják el a betolakodót, aki minden ok nélkül öli le vadakat az erdőben. Elég furcsa párosítás, hogy a fényelfek csapatát egy mélységi, sötételf vezeti, de Kaykon hűségét semmi nem ingathatta meg. Kiskora óta a az erdő népével nevelkedett, és elsajátította a fényelf szokásokat, amiket a mélységi tudással kiegészítve félelmetes harcossá vált. De a fényelfek nem szerették a vérontást. '' Tekintetét felemelve gyorsan körültekint és rájön, hogy annyira elfoglalta magát az olvasással, hogy le sem űlt. Gyorsan kényelembe helyezi magát, hogy utána tovább olvassa és a lapok között ideiglenesen elvesszen. *
* Nem kell már sokáig lépdelnie, a hatalmas templom kapuja kitárva fogad mindenkit, aki látványosságait szándékában áll megtekinteni, vagy éppen tudás szomját csitítani. Csalódottan tapasztalta múltkor, hogy nincsen továbbra sem olyan olvasmány számára ami kielégítené a kíváncsiságát, de mindent megtesz azért, hogy letudja magát kötni. A könyvek közé veti magát, hogy keze ügyébe emelje Kattan a Zár... Nevezetű könyvet, akinek írója Harklet GareNar. Talán minimálisan lekötheti a figyelmét. Magában el is kezdi olvasni a sorokat. '' - Készülj! – suttogta a vörös sisakos sötételf, aki azt a csapatot vezette, aminek az erdő uralói, a fényelfek tanácsa adta parancsul, hogy figyeljék meg, és fogják el a betolakodót, aki minden ok nélkül öli le vadakat az erdőben. Elég furcsa párosítás, hogy a fényelfek csapatát egy mélységi, sötételf vezeti, de Kaykon hűségét semmi nem ingathatta meg. Kiskora óta a az erdő népével nevelkedett, és elsajátította a fényelf szokásokat, amiket a mélységi tudással kiegészítve félelmetes harcossá vált. De a fényelfek nem szerették a vérontást. '' Tekintetét felemelve gyorsan körültekint és rájön, hogy annyira elfoglalta magát az olvasással, hogy le sem űlt. Gyorsan kényelembe helyezi magát, hogy utána tovább olvassa és a lapok között ideiglenesen elvesszen. *
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-13 12:34:53
Üzenet elküldve: 2022-03-13 12:34:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Habár úgy néz ki, beszélgetőpartnere koncentrációja kezd kissé megcsappanni, még így is egyértelmű, hogy a bővített magyarázat több tetszésre talál, mint a korábbi, óvatosnak titulált összefoglalás. Ráadásul úgy néz ki, sikerült ezt úgy megfogalmaznia, hogy azzal nem vetett fel több kérdést, alkalmat adva arra, hogy témát váltsanak.
Nem éri különösebb meglepetésként, hogy nem feltétlenül tapintott rá arra, amit Karheia tudni akart. Igazából valódi pontosítást sem kap ilyen irányban, de a mágusnő szavaiból még így is ki tud szűrni pár információmorzsát annak céljait és szándékait tekintve.*
-Munkából sosincs hiány. Sokan vannak, akik szívesen vennék egy képzett tűzmágus segítségét, és betegből is mindig több van, mint gyógyítóból.
*Summázza gyorsan, hogy Karheia mely képességeit tartja ilyen szempontból relevánsnak.*
-Nem hiányzik a veszély Artheniorból, vagy annak környékéről, habár a peremvidéki élethez képest esélyesen tényleg keresni kell azt.
*Aktív fenyegetésből már kevesebb van, habár Gaerralos ilyen szempontból talán el is hallgat valamit, hisz egy sárkány jelenléte könnyedén kimerítheti ezt a fogalmat... és persze egy tűzmágus számára könnyen lehet, hogy a sárkánytűz kutatása kamatoztatható tudást nyújtana. Röviden meg is fontolja, hogy ténylegesen bevonja a nőt a kutatásába, ám végül ellene dönt.*
~Egyébként is engedélyt kéne kérnem hozzá.~
*Vagy legalábbis előnyös lenne, ha tájékoztatná rangidős tisztjét, mielőtt ilyen lépéseket tesz. Őrmesterként persze úgy képzeli, hogy picivel szabadabb mozgástere van, ám mégis úgy érzi, hogy fő a biztonság.*
-Annyit tudok, amennyit mindenki más is.
*Kis hazugság, hiszen tudja, hogy az ügy elsimítására pont az ő alakulatából is küldtek embereket, ám ezt nem kell megosztania.*
-Magukat thargoknak valló fegyveresek éjszaka rárontottak Sziritánra, betörve több otthonba, és egy véres mészárlást rendezve. Fosztogattak, otthonokat égettek le, majd havi tizedet követelve távoztak a... 'hadizsákmánnyal'.
*Habár hangja általában is hűvös és tárgyilagos, ez az utolsó szó ennél is hidegebbnek hathat. Lehet, hogy összességében a thargok fosztogató és hódító szellemét szunnyadásra kényszerítette a letelepedés, de az is biztos, hogy ezzel nem ért egyet mindenki, aki thargnak vallja magát.*
-A thargok úrnője hamarosan visszaküldte a zsákmányt, a falvak pedig az őrség és a Tanács cselekvésképtelensége miatt...
~Vagy inkább cselekvési hajlandóságának hiánya miatt...~
-zsoldosokat béreltek fel. Mivel minden fél erősen érdekelt egy háború elkerülésében, így lehetőség szerint hárítják a felelősséget. Terjengenek legendák arról, hogy a thargok úrnője mit tett a tettesekkel, ám gyanúim szerint mindkét oldalon olyan bűnbakot keresnek, akinek 'felelősségre vonásával' lecsillapíthatnák a kedélyeket, mentesülve a konfliktus terhe alól.
*Gyáva megoldás, ám Gaerralos cinikus szemléletében ez tűnik a legvalószínűbbnek... és persze arra is magyarázatot szolgál, hogy miért nem ég még Amon Ruadh városa.*
-Bárki beléphet a Kaszárnyába, feltéve, hogy előtte leteszi fegyvereit. Persze egy mágus esetében ez nem túlságosan eredményes megszorítás...
*Szemei újra az előtte heverő jegyzetekre vándorolnak. Egy oldalt már teljesen megtöltött, és úgy tűnik, hogy amíg beszélgettek, a tintának is volt ideje megszáradni, így lapozik, ám pennáját megállítja a tintatartó felett, kivárva, hogy a másiknak van-e további mondanivalója, melyet meg akarna tárgyalni, mielőtt Gaerralos folytatni kezdi a másolást.*
*Habár úgy néz ki, beszélgetőpartnere koncentrációja kezd kissé megcsappanni, még így is egyértelmű, hogy a bővített magyarázat több tetszésre talál, mint a korábbi, óvatosnak titulált összefoglalás. Ráadásul úgy néz ki, sikerült ezt úgy megfogalmaznia, hogy azzal nem vetett fel több kérdést, alkalmat adva arra, hogy témát váltsanak.
Nem éri különösebb meglepetésként, hogy nem feltétlenül tapintott rá arra, amit Karheia tudni akart. Igazából valódi pontosítást sem kap ilyen irányban, de a mágusnő szavaiból még így is ki tud szűrni pár információmorzsát annak céljait és szándékait tekintve.*
-Munkából sosincs hiány. Sokan vannak, akik szívesen vennék egy képzett tűzmágus segítségét, és betegből is mindig több van, mint gyógyítóból.
*Summázza gyorsan, hogy Karheia mely képességeit tartja ilyen szempontból relevánsnak.*
-Nem hiányzik a veszély Artheniorból, vagy annak környékéről, habár a peremvidéki élethez képest esélyesen tényleg keresni kell azt.
*Aktív fenyegetésből már kevesebb van, habár Gaerralos ilyen szempontból talán el is hallgat valamit, hisz egy sárkány jelenléte könnyedén kimerítheti ezt a fogalmat... és persze egy tűzmágus számára könnyen lehet, hogy a sárkánytűz kutatása kamatoztatható tudást nyújtana. Röviden meg is fontolja, hogy ténylegesen bevonja a nőt a kutatásába, ám végül ellene dönt.*
~Egyébként is engedélyt kéne kérnem hozzá.~
*Vagy legalábbis előnyös lenne, ha tájékoztatná rangidős tisztjét, mielőtt ilyen lépéseket tesz. Őrmesterként persze úgy képzeli, hogy picivel szabadabb mozgástere van, ám mégis úgy érzi, hogy fő a biztonság.*
-Annyit tudok, amennyit mindenki más is.
*Kis hazugság, hiszen tudja, hogy az ügy elsimítására pont az ő alakulatából is küldtek embereket, ám ezt nem kell megosztania.*
-Magukat thargoknak valló fegyveresek éjszaka rárontottak Sziritánra, betörve több otthonba, és egy véres mészárlást rendezve. Fosztogattak, otthonokat égettek le, majd havi tizedet követelve távoztak a... 'hadizsákmánnyal'.
*Habár hangja általában is hűvös és tárgyilagos, ez az utolsó szó ennél is hidegebbnek hathat. Lehet, hogy összességében a thargok fosztogató és hódító szellemét szunnyadásra kényszerítette a letelepedés, de az is biztos, hogy ezzel nem ért egyet mindenki, aki thargnak vallja magát.*
-A thargok úrnője hamarosan visszaküldte a zsákmányt, a falvak pedig az őrség és a Tanács cselekvésképtelensége miatt...
~Vagy inkább cselekvési hajlandóságának hiánya miatt...~
-zsoldosokat béreltek fel. Mivel minden fél erősen érdekelt egy háború elkerülésében, így lehetőség szerint hárítják a felelősséget. Terjengenek legendák arról, hogy a thargok úrnője mit tett a tettesekkel, ám gyanúim szerint mindkét oldalon olyan bűnbakot keresnek, akinek 'felelősségre vonásával' lecsillapíthatnák a kedélyeket, mentesülve a konfliktus terhe alól.
*Gyáva megoldás, ám Gaerralos cinikus szemléletében ez tűnik a legvalószínűbbnek... és persze arra is magyarázatot szolgál, hogy miért nem ég még Amon Ruadh városa.*
-Bárki beléphet a Kaszárnyába, feltéve, hogy előtte leteszi fegyvereit. Persze egy mágus esetében ez nem túlságosan eredményes megszorítás...
*Szemei újra az előtte heverő jegyzetekre vándorolnak. Egy oldalt már teljesen megtöltött, és úgy tűnik, hogy amíg beszélgettek, a tintának is volt ideje megszáradni, így lapozik, ám pennáját megállítja a tintatartó felett, kivárva, hogy a másiknak van-e további mondanivalója, melyet meg akarna tárgyalni, mielőtt Gaerralos folytatni kezdi a másolást.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-11 07:28:07
Üzenet elküldve: 2022-03-11 07:28:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Karheia egy hosszabb, érdekesebb és ezáltal kielégítőbb választ kap a férfitól a mélységieket illetően. Elismerően biccent, és egy darabig még emésztgeti a hallottakat, aztán elengedi a beszédtémát. Egyébként is kezd igencsak kimerült lenni, hamarosan távoznia kellene, és már nehezen is koncentrál.*
- Oh, nem nem.
*Rázza meg hevesen fejét.*
- Csak kamatoztatni, és fejleszteni szeretném a tudásomat, viszont népemet aligha éri zargatás vagy bárminemű fenyegetés - a Szellemeknek legyen hála -, s mivel letelepedtek, hódító éveiknek vége, ezért ilyen módon sem tudok segítségükre lenni.
*Megvonja vállait. Kimondva már butaságnak érzi, de csak azért, mert elbizonytalanodik képességeit illetően. Karheia önbizalmának szilárdságát igen megtépázták rabszolga évei, bár időnként egykori magabiztosságának szikrája is felcsillan.*
- Nahát.
*Szemei kikerekednek, fejét rögtön felkapja. Érdekes információ kerül birtokába, és megmutatkozik mohósága, hogy még többet tudhasson a dologról.*
- Nem hallottam erről, elkerült engem ez a hír. Tudsz még mesélni erről többet?
*Noszogatja a férfit, majd egy apró bökkenőt észrevéve gyorsan hozzáteszi.*
- Már ha egyáltalán szabad.
*Fogalma sincs hogyan működik az Őrség, hogy az ilyen esetekről mennyire szabad nyíltan beszélni. Mindenesetre érdekesnek tartja, kicsit el is kalandoznak gondolatai, ami újabb kérdést von maga után.*
- Szabad majd ellátogatni az Őrséghez? Megnézni esetleg, hogyan edzenek a bakák?
*Izgatottá válik ettől az ötlettől, reméli nem kap elutasító választ.*
*Karheia egy hosszabb, érdekesebb és ezáltal kielégítőbb választ kap a férfitól a mélységieket illetően. Elismerően biccent, és egy darabig még emésztgeti a hallottakat, aztán elengedi a beszédtémát. Egyébként is kezd igencsak kimerült lenni, hamarosan távoznia kellene, és már nehezen is koncentrál.*
- Oh, nem nem.
*Rázza meg hevesen fejét.*
- Csak kamatoztatni, és fejleszteni szeretném a tudásomat, viszont népemet aligha éri zargatás vagy bárminemű fenyegetés - a Szellemeknek legyen hála -, s mivel letelepedtek, hódító éveiknek vége, ezért ilyen módon sem tudok segítségükre lenni.
*Megvonja vállait. Kimondva már butaságnak érzi, de csak azért, mert elbizonytalanodik képességeit illetően. Karheia önbizalmának szilárdságát igen megtépázták rabszolga évei, bár időnként egykori magabiztosságának szikrája is felcsillan.*
- Nahát.
*Szemei kikerekednek, fejét rögtön felkapja. Érdekes információ kerül birtokába, és megmutatkozik mohósága, hogy még többet tudhasson a dologról.*
- Nem hallottam erről, elkerült engem ez a hír. Tudsz még mesélni erről többet?
*Noszogatja a férfit, majd egy apró bökkenőt észrevéve gyorsan hozzáteszi.*
- Már ha egyáltalán szabad.
*Fogalma sincs hogyan működik az Őrség, hogy az ilyen esetekről mennyire szabad nyíltan beszélni. Mindenesetre érdekesnek tartja, kicsit el is kalandoznak gondolatai, ami újabb kérdést von maga után.*
- Szabad majd ellátogatni az Őrséghez? Megnézni esetleg, hogyan edzenek a bakák?
*Izgatottá válik ettől az ötlettől, reméli nem kap elutasító választ.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-09 22:13:35
Üzenet elküldve: 2022-03-09 22:13:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Gaerralos nem áltatja magát: nyilvánvaló, hogy csak az ő elbeszélése alapján még akkor is lehetetlen lenne a teljességhez bármennyire is közel álló képet alkotni, ha a mostaninál hosszabb, részletesebb, sokrétűbb és felkészültebb leírást igyekezne adni. Úgy pedig, hogy kulturális kontextus nélkül, és csak a téma szempontjából releváns dolgokat említve mesél a városról és a sötételfekről, aligha valószínű, hogy ugyanaz a kép jelenik majd meg Karheia fejében, amit Gaerralos igyekszik átadni.
Nem áltatja magát, de nem is különösebben zavarja a tény, hisz számára nem különösebben fontos mindez. Viszont ahogy Karheia kommentálja a szóhasználatát, az úgy itéli, korrigációt érdemel.*
-Meglehet, bár én inkább csak a rövidsége miatt használtam. Szaporíthatnám a szót azzal, hogy milyen fontos a becsületük megsértésének elkerülése, vagy épp a saját büszkeségünk félretétele... esetleg emlegethetném azt, hogy bizonyos helyzetekben viszont pont az integritást és határozottságot tisztelik. És persze az egészséges óvatosságot is az egekbe magasztalhatnám, de az igazság az, mindez csak egy rakás közhely. Sokan sokfélék, és a kivételeket aligha lehet elkerülni, így nincs is nagyon értelme a drámai kijelentéseknek.
*Vonja meg a vállát. Semmi oka nincs az óvatoskodásra, hiszen nem tart attól, hogy megsérti a sötételf faj becsületét, ám az sem célja, hogy megerősítse Karheia véleményét saját tapasztalataival. Az pedig, hogy távol tartja a beszélgetéstől a mélységiekkel kapcsolatos érzéseit, mondhatni Gaerralos személyiségének sajátossága. Megdolgozott az ilyen téren gyakorolt kontrolljáért, és aligha fogja egy efféle beszélgetés kedvéért elengedni azt.
Mert személyi szinten viszont irtózik a mélységiektől. Veszélyként fogja fel őket, és pontosan tudja, hogy egy sötételf nőstény ha akarja, könnyen elérheti, hogy sarokba szorított vadként érezze magát. És pontosan ezért is tartja fontosnak, hogy képes legyen mindettől elvonatkoztatni, távol tartani magától, és hideg fejjel ítélni, logikusan meghozni döntéseit.*
-Az attól függ, hogy miféle segítségről beszélünk, és kitől. A vélt vagy valós bűnözők levadászása és utcán való legyilkolása aligha szerez neked barátokat, és amennyire tudom, az őrség igyekszik elkerülni, hogy zsoldosoktól váljon függővé. Ám felismerik a független és kötetlen egyének lehetséges hasznát is, amíg azok nem önkényes módon, elszabadult harci szekér módjára igyekeznek segíteni.
*Könnyen lehet persze, hogy a tűzmágus nem így értette kérdését, ám ez esetben az bizonyára szólni fog, addig pedig a pirtianesi veterán sem nagyon zavartatja magát, és folytatja a másik kérdésre adott válasszal.*
-És ami a város és a barbárok közti kapcsolatokat illeti, én is csak boldog, békés együttműködésről tudok, már ha nem számoljuk egy, a városhoz tartozó szántóföldi falu kifosztását, melyet Arthenior vezetősége épp diplomatikus úton próbál lerendezni.
*Ha színtelen hanglejtéséből nem is, szavaiból bizonyára ki lehet szűrni a finom szarkazmust. Habár nem különösebben veszi szívére Sziritán lakóinak sorsát, ettől függetlenül némileg irritálja a városvezetés számára impotensnek ható viselkedése.
Ha ugyanez Pirtianes vonzáskörében történt volna meg, egy haton belül lesújtott volna a város vasökle az elkövetőkre... vagy ha épp kegyes hangulatukban vannak, akkor csak megszorongatta volna őket, komoly politikai hasznot kovácsolva az incidensből. Ezzel szemben a Népek Tanácsának lassú, nyöszörgő bürokráciája aligha bizonyul hatásosnak az ő szemében.*
*Gaerralos nem áltatja magát: nyilvánvaló, hogy csak az ő elbeszélése alapján még akkor is lehetetlen lenne a teljességhez bármennyire is közel álló képet alkotni, ha a mostaninál hosszabb, részletesebb, sokrétűbb és felkészültebb leírást igyekezne adni. Úgy pedig, hogy kulturális kontextus nélkül, és csak a téma szempontjából releváns dolgokat említve mesél a városról és a sötételfekről, aligha valószínű, hogy ugyanaz a kép jelenik majd meg Karheia fejében, amit Gaerralos igyekszik átadni.
Nem áltatja magát, de nem is különösebben zavarja a tény, hisz számára nem különösebben fontos mindez. Viszont ahogy Karheia kommentálja a szóhasználatát, az úgy itéli, korrigációt érdemel.*
-Meglehet, bár én inkább csak a rövidsége miatt használtam. Szaporíthatnám a szót azzal, hogy milyen fontos a becsületük megsértésének elkerülése, vagy épp a saját büszkeségünk félretétele... esetleg emlegethetném azt, hogy bizonyos helyzetekben viszont pont az integritást és határozottságot tisztelik. És persze az egészséges óvatosságot is az egekbe magasztalhatnám, de az igazság az, mindez csak egy rakás közhely. Sokan sokfélék, és a kivételeket aligha lehet elkerülni, így nincs is nagyon értelme a drámai kijelentéseknek.
*Vonja meg a vállát. Semmi oka nincs az óvatoskodásra, hiszen nem tart attól, hogy megsérti a sötételf faj becsületét, ám az sem célja, hogy megerősítse Karheia véleményét saját tapasztalataival. Az pedig, hogy távol tartja a beszélgetéstől a mélységiekkel kapcsolatos érzéseit, mondhatni Gaerralos személyiségének sajátossága. Megdolgozott az ilyen téren gyakorolt kontrolljáért, és aligha fogja egy efféle beszélgetés kedvéért elengedni azt.
Mert személyi szinten viszont irtózik a mélységiektől. Veszélyként fogja fel őket, és pontosan tudja, hogy egy sötételf nőstény ha akarja, könnyen elérheti, hogy sarokba szorított vadként érezze magát. És pontosan ezért is tartja fontosnak, hogy képes legyen mindettől elvonatkoztatni, távol tartani magától, és hideg fejjel ítélni, logikusan meghozni döntéseit.*
-Az attól függ, hogy miféle segítségről beszélünk, és kitől. A vélt vagy valós bűnözők levadászása és utcán való legyilkolása aligha szerez neked barátokat, és amennyire tudom, az őrség igyekszik elkerülni, hogy zsoldosoktól váljon függővé. Ám felismerik a független és kötetlen egyének lehetséges hasznát is, amíg azok nem önkényes módon, elszabadult harci szekér módjára igyekeznek segíteni.
*Könnyen lehet persze, hogy a tűzmágus nem így értette kérdését, ám ez esetben az bizonyára szólni fog, addig pedig a pirtianesi veterán sem nagyon zavartatja magát, és folytatja a másik kérdésre adott válasszal.*
-És ami a város és a barbárok közti kapcsolatokat illeti, én is csak boldog, békés együttműködésről tudok, már ha nem számoljuk egy, a városhoz tartozó szántóföldi falu kifosztását, melyet Arthenior vezetősége épp diplomatikus úton próbál lerendezni.
*Ha színtelen hanglejtéséből nem is, szavaiból bizonyára ki lehet szűrni a finom szarkazmust. Habár nem különösebben veszi szívére Sziritán lakóinak sorsát, ettől függetlenül némileg irritálja a városvezetés számára impotensnek ható viselkedése.
Ha ugyanez Pirtianes vonzáskörében történt volna meg, egy haton belül lesújtott volna a város vasökle az elkövetőkre... vagy ha épp kegyes hangulatukban vannak, akkor csak megszorongatta volna őket, komoly politikai hasznot kovácsolva az incidensből. Ezzel szemben a Népek Tanácsának lassú, nyöszörgő bürokráciája aligha bizonyul hatásosnak az ő szemében.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-09 18:09:51
Üzenet elküldve: 2022-03-09 18:09:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Karheia bár nagyon figyel, és igyekszik a foszlányokból egy nagyjából teljes képet kialakítani, de nehezére esik ennek a látszólag komplex társadalomnak a hierarchiáját megértenie. Részben azért is, mert annyira távol áll a sajátjától, és leginkább magából, illetve a közvetlen környezetéből tud kiindulni.*
- Áh értem.
*Valójában nem, de ez nem is feltétlenül baj. Az emberi természetét egyébként is nehéz megérteni, hát még más városok szokásait, és azon lakók motivációját.*
- Egy bizonyos hozzáállás. Milyen óvatos kifejezés.
*Pont ezt a fajta kissé alattomosnak tartott közlésmódot nem kedveli annyira, habár ő is szokott ehhez folyamodni, ha nem akar megbántani valakit. Márpedig kevés olyan ember van, aki annyira ellenszenves Karheiának, hogy bántani akarná őket akár szavakkal. Magán nyilván nem veszi ezt észre, Gaerralos esetében viszont rögtön, és azonnal ítéletet mond felette.
A férfi neutrális álláspontját valahol mégis megérti, különösen ha arról a népről van szó, akikkel együtt élt. Olyankor gyakran megbocsátóbb - vagy jellemtől függően kevésbé az - az ember. Nem is firtatja tovább, nagyon nincs is mit, inkább csak elnyom egy ásítást, és megdörzsöli az arcát.*
- A helyi őrség egyébként mennyire nyitott a külső segítségre? Illetve a város meg a barbárok között nincsen konfliktus, nem? Vagy nem olyan, amiről beszélni hallanám a népeket.
*Bár még Kagantól is hallani véltek elég súlyos kijelentéseket, de Amon népe javarészt békés együttélésről számolt be, mikor Karheia érdeklődött. Persze nekik is megvan a nem túl szép véleményük a városiakról, valószínűleg ez fordítva is igaz, valahol mégis jobban megérti a tharg népet, akinek földjét számtalan képzetlen, elkényeztetett és arrogáns nemes menekült árasztotta el. A helyi szokásoknak sem tett jót, ami miatt rendkívül fáj Karheia szíve, de lehet igazából csak ez a dolgok rendje, és el kellene fogadnia a változást.*
*Karheia bár nagyon figyel, és igyekszik a foszlányokból egy nagyjából teljes képet kialakítani, de nehezére esik ennek a látszólag komplex társadalomnak a hierarchiáját megértenie. Részben azért is, mert annyira távol áll a sajátjától, és leginkább magából, illetve a közvetlen környezetéből tud kiindulni.*
- Áh értem.
*Valójában nem, de ez nem is feltétlenül baj. Az emberi természetét egyébként is nehéz megérteni, hát még más városok szokásait, és azon lakók motivációját.*
- Egy bizonyos hozzáállás. Milyen óvatos kifejezés.
*Pont ezt a fajta kissé alattomosnak tartott közlésmódot nem kedveli annyira, habár ő is szokott ehhez folyamodni, ha nem akar megbántani valakit. Márpedig kevés olyan ember van, aki annyira ellenszenves Karheiának, hogy bántani akarná őket akár szavakkal. Magán nyilván nem veszi ezt észre, Gaerralos esetében viszont rögtön, és azonnal ítéletet mond felette.
A férfi neutrális álláspontját valahol mégis megérti, különösen ha arról a népről van szó, akikkel együtt élt. Olyankor gyakran megbocsátóbb - vagy jellemtől függően kevésbé az - az ember. Nem is firtatja tovább, nagyon nincs is mit, inkább csak elnyom egy ásítást, és megdörzsöli az arcát.*
- A helyi őrség egyébként mennyire nyitott a külső segítségre? Illetve a város meg a barbárok között nincsen konfliktus, nem? Vagy nem olyan, amiről beszélni hallanám a népeket.
*Bár még Kagantól is hallani véltek elég súlyos kijelentéseket, de Amon népe javarészt békés együttélésről számolt be, mikor Karheia érdeklődött. Persze nekik is megvan a nem túl szép véleményük a városiakról, valószínűleg ez fordítva is igaz, valahol mégis jobban megérti a tharg népet, akinek földjét számtalan képzetlen, elkényeztetett és arrogáns nemes menekült árasztotta el. A helyi szokásoknak sem tett jót, ami miatt rendkívül fáj Karheia szíve, de lehet igazából csak ez a dolgok rendje, és el kellene fogadnia a változást.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-28 15:38:30
Üzenet elküldve: 2022-02-28 15:38:30
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Lilát fehérre//
* Elég szépen teljesített a mágus. Ezzel is valamint szavaival is bizonyítja azt, hogy méltó arra, hogy Eeyrt szolgálja.*
- Ilyen hűséges és nemes szívű harcosokra van szüksége az Úrnőnek. Jer hát közelebb!* Amint letérdel Kilvard neki kezd a beavatásának Max.*
- A Fényességes Eeyr Istennő legyen ma tanúja Kilvard testvérünk eskütételének. Mondd utánam esküdet testvérem! Én Kilvard Guldraen esküvel fogadom, hogy életemet Eeyr fényének szentelem. Irgalmas és igazságos leszek, de a sötétségnek nem kegyelmezek! Eeyr engem úgy segéljen!* Mindig hagy rövid kis szüneteket, hogy a mondatrészéket el tudja mondani utána a mágus. Amint az eskü végére érnek így szól Max atya.*
- Kell fel testvérem, te mostantól közénk tartozol.* Közelebb érezheti magát istenéhez a férfi, mint eddigi életében bármikor is. Egy érzés lesz úrrá rajta, amit szavakba nem is lehet foglalni. Meghagyják neki, hogy kiélvezze a pillanatot, de nem sokáig.*
- Halld hát az első feladatod! Kelj útra és hirdesd az igét! Össze kell gyűjtened kerek 1000 aranyat, amit aztán vissza kell hoznod ide. Az általad gyűjtött arany jó célt szolgál majd. Visszatértedre előkészítünk majd neked egy saját lakrészt, ahol bármikor megpihenhetsz. Most pedig menj!* Elég alantas munkát osztottak rá, de ez csak az első lépcső, ahogy említette az atya is. A továbbiakban hacsak nincs kérdés, akkor távoznak a csuhások. Mindenkinek meg van a maga kis dolga.*
* Elég szépen teljesített a mágus. Ezzel is valamint szavaival is bizonyítja azt, hogy méltó arra, hogy Eeyrt szolgálja.*
- Ilyen hűséges és nemes szívű harcosokra van szüksége az Úrnőnek. Jer hát közelebb!* Amint letérdel Kilvard neki kezd a beavatásának Max.*
- A Fényességes Eeyr Istennő legyen ma tanúja Kilvard testvérünk eskütételének. Mondd utánam esküdet testvérem! Én Kilvard Guldraen esküvel fogadom, hogy életemet Eeyr fényének szentelem. Irgalmas és igazságos leszek, de a sötétségnek nem kegyelmezek! Eeyr engem úgy segéljen!* Mindig hagy rövid kis szüneteket, hogy a mondatrészéket el tudja mondani utána a mágus. Amint az eskü végére érnek így szól Max atya.*
- Kell fel testvérem, te mostantól közénk tartozol.* Közelebb érezheti magát istenéhez a férfi, mint eddigi életében bármikor is. Egy érzés lesz úrrá rajta, amit szavakba nem is lehet foglalni. Meghagyják neki, hogy kiélvezze a pillanatot, de nem sokáig.*
- Halld hát az első feladatod! Kelj útra és hirdesd az igét! Össze kell gyűjtened kerek 1000 aranyat, amit aztán vissza kell hoznod ide. Az általad gyűjtött arany jó célt szolgál majd. Visszatértedre előkészítünk majd neked egy saját lakrészt, ahol bármikor megpihenhetsz. Most pedig menj!* Elég alantas munkát osztottak rá, de ez csak az első lépcső, ahogy említette az atya is. A továbbiakban hacsak nincs kérdés, akkor távoznak a csuhások. Mindenkinek meg van a maga kis dolga.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-28 02:53:59
Üzenet elküldve: 2022-02-28 02:53:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lilát fehérre//
*Arcán komor mosollyal veszi a gratulációt. Nem túl komplex mágia, legalábbis a korábbi repertoárját tekintve biztosan nem az. A célnak azonban olybá tűnik, tökéletesen megfelelt. Tudja, hogy ennyivel nem nyerheti el testvérei bizalmát, de úgy tűnik, a felütés nem sült el balul.*
-Azt nem tudom, hogy én vagyok-e az, akit megjósolt a jövendőmondó. De hogy mindent megteszek, melyet a Fény parancsba bocsájt, afelől ne legyen kétséged, Atyám. Állítson bármennyi próbát elém az Úrnő, teljesíteni fogom őket. Úgy, ahogy a sötét akadályokat is megugrom majd, melyeket a sötétség szolgálói állítanak oly bőszen utunkba. *Hajtja meg fejét, majd ahogy kérték tőle, az oltárhoz járul. Ötlete sincs, milyen jövendölés az, amiről szó van, de rövidesen bizonyosan kiderül őelőtte is. Meggyőződése, hogy a szóban forgó jóslat nem hamis, amennyiben a Fénytől jön. Hogy ő lenne annak kulcsszereplője, afelől már jóval inkább vannak kétségei.*
*Arcán komor mosollyal veszi a gratulációt. Nem túl komplex mágia, legalábbis a korábbi repertoárját tekintve biztosan nem az. A célnak azonban olybá tűnik, tökéletesen megfelelt. Tudja, hogy ennyivel nem nyerheti el testvérei bizalmát, de úgy tűnik, a felütés nem sült el balul.*
-Azt nem tudom, hogy én vagyok-e az, akit megjósolt a jövendőmondó. De hogy mindent megteszek, melyet a Fény parancsba bocsájt, afelől ne legyen kétséged, Atyám. Állítson bármennyi próbát elém az Úrnő, teljesíteni fogom őket. Úgy, ahogy a sötét akadályokat is megugrom majd, melyeket a sötétség szolgálói állítanak oly bőszen utunkba. *Hajtja meg fejét, majd ahogy kérték tőle, az oltárhoz járul. Ötlete sincs, milyen jövendölés az, amiről szó van, de rövidesen bizonyosan kiderül őelőtte is. Meggyőződése, hogy a szóban forgó jóslat nem hamis, amennyiben a Fénytől jön. Hogy ő lenne annak kulcsszereplője, afelől már jóval inkább vannak kétségei.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-23 12:17:16
Üzenet elküldve: 2022-02-23 12:17:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Gaerralos természetesen csak egy saját szűrőn keresztül juttat el információt beszélgetőpartnere felé. Nem objektív, vagy legalábbis tudat alatt is szelektíven válogatja meg, hogy milyen témákat érint beszámolója, és melyektől marad távol. Elvégre akármennyire is több oldalát látta ottléte alatt a városnak, van, melyet emberként (hol kárára, hol szerencséjére) nem tapasztalt meg. A várostól való búcsúja pedig még több oldalt és aspektust árnyékolt be, míg van, melyet sikeresen kiemelt számára.
Pirtianesnek is sok oldala van. Elnyomó diktatúra, építészeti remekmű, rabszolgapiac, biztonságot nyújtó erő, bizonyos művészetek szentélye, Sa'Tereth oltára... Nehéz úgy beszélni a városról, hogy a másik félnek ne egy leegyszerűsített és személyes vélemények által meghatározott kép jöjjön le.
Úgy pedig, hogy mint kiderült, Karheia eddig nem túl sok forrásból gazdálkodik, ami a Föld Városát illeti, Gaerralos talán a szándékosnál markánsabb véleményt is formál.*
-Katonaváros. A seregnek nagy a jelentősége... modern, jól felszerelt, és tisztelet övezi. Ám a katonaság nem minden, csak erősen jelentős. Én főleg a többi tiszt és katona reakcióját írtam le, hiszen jómagam is leginkább ilyen körökben mozogtam. Ám mivel egy nevesebb, fajilag általában zárt katonai osztag tisztjeként esett meg velem mindez, így az ügy maga is egy szélesebb réteg figyelmét -és ellenszenvét- keltette fel.
*Arról a mindezt tovább árnyaló tényről nem beszél, hogy sebeit egy zendülésben szerezte, nem pedig egy egyszerű katonai akció közben, és ez jó pár dolgot jelentett a hírneve szempontjából is.*
-Gyakran végletekig büszkék és arrogánsak... a városuk pedig elnyomó, igen.
*Ügyel arra, hogy hangja ne árulja el személyes véleményét, az objektivitásra, vagy legalábbis annak illúziójára törekszik.*
-És tényleg nem segítenek a hírnevükön, habár a szélsőségesebb esetek jobban megmaradnak az ember emlékezetében. Kell egy bizonyos hozzáállás a velük való interakcióknál.
*Nem túlságosan elkötelezett amellett, hogy ellensúlyozza a hízelgőnek éppen nem mondható értékelését, ám azt sem mondhatja senki, hogy nem tesz egy őszinte kísérletet. Ahogy Karheia a saját tapasztalatairól beszél, csak biccent, és megvonja a vállát.*
-És még sokan számolhatnak be hasonlóról. Persze mindennek az ellenkezője is létezik, ám a fájdalmasabb példákkal ellentétben ezeket gyakran keresni kell... nem jönnek csak úgy szembe. És persze vannak azok, akik mellett csak elsétálunk.
*Zárja le a párttalanságot célzó megjegyzést, melyet csak elvből hozott fel. Valójában nem veszi különösen szívére a sztereotípiák áldozatainak ügyét, és a bizonyos csoportok felé érzett saját elleszenvét sem igyekszik túlságosan kigyomlálni viselkedéséből. Egyelőre azt sem említi meg, hogy nem minden sötételf Pirtianesben nevelkedett, és a Föld Városán kívül pont, hogy kevésbé tűrnek meg bármiféle viselkedést a mélységiek fajától.*
*Gaerralos természetesen csak egy saját szűrőn keresztül juttat el információt beszélgetőpartnere felé. Nem objektív, vagy legalábbis tudat alatt is szelektíven válogatja meg, hogy milyen témákat érint beszámolója, és melyektől marad távol. Elvégre akármennyire is több oldalát látta ottléte alatt a városnak, van, melyet emberként (hol kárára, hol szerencséjére) nem tapasztalt meg. A várostól való búcsúja pedig még több oldalt és aspektust árnyékolt be, míg van, melyet sikeresen kiemelt számára.
Pirtianesnek is sok oldala van. Elnyomó diktatúra, építészeti remekmű, rabszolgapiac, biztonságot nyújtó erő, bizonyos művészetek szentélye, Sa'Tereth oltára... Nehéz úgy beszélni a városról, hogy a másik félnek ne egy leegyszerűsített és személyes vélemények által meghatározott kép jöjjön le.
Úgy pedig, hogy mint kiderült, Karheia eddig nem túl sok forrásból gazdálkodik, ami a Föld Városát illeti, Gaerralos talán a szándékosnál markánsabb véleményt is formál.*
-Katonaváros. A seregnek nagy a jelentősége... modern, jól felszerelt, és tisztelet övezi. Ám a katonaság nem minden, csak erősen jelentős. Én főleg a többi tiszt és katona reakcióját írtam le, hiszen jómagam is leginkább ilyen körökben mozogtam. Ám mivel egy nevesebb, fajilag általában zárt katonai osztag tisztjeként esett meg velem mindez, így az ügy maga is egy szélesebb réteg figyelmét -és ellenszenvét- keltette fel.
*Arról a mindezt tovább árnyaló tényről nem beszél, hogy sebeit egy zendülésben szerezte, nem pedig egy egyszerű katonai akció közben, és ez jó pár dolgot jelentett a hírneve szempontjából is.*
-Gyakran végletekig büszkék és arrogánsak... a városuk pedig elnyomó, igen.
*Ügyel arra, hogy hangja ne árulja el személyes véleményét, az objektivitásra, vagy legalábbis annak illúziójára törekszik.*
-És tényleg nem segítenek a hírnevükön, habár a szélsőségesebb esetek jobban megmaradnak az ember emlékezetében. Kell egy bizonyos hozzáállás a velük való interakcióknál.
*Nem túlságosan elkötelezett amellett, hogy ellensúlyozza a hízelgőnek éppen nem mondható értékelését, ám azt sem mondhatja senki, hogy nem tesz egy őszinte kísérletet. Ahogy Karheia a saját tapasztalatairól beszél, csak biccent, és megvonja a vállát.*
-És még sokan számolhatnak be hasonlóról. Persze mindennek az ellenkezője is létezik, ám a fájdalmasabb példákkal ellentétben ezeket gyakran keresni kell... nem jönnek csak úgy szembe. És persze vannak azok, akik mellett csak elsétálunk.
*Zárja le a párttalanságot célzó megjegyzést, melyet csak elvből hozott fel. Valójában nem veszi különösen szívére a sztereotípiák áldozatainak ügyét, és a bizonyos csoportok felé érzett saját elleszenvét sem igyekszik túlságosan kigyomlálni viselkedéséből. Egyelőre azt sem említi meg, hogy nem minden sötételf Pirtianesben nevelkedett, és a Föld Városán kívül pont, hogy kevésbé tűrnek meg bármiféle viselkedést a mélységiek fajától.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-23 11:01:58
Üzenet elküldve: 2022-02-23 11:01:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Pirtianes. Éppenséggel hallott már róla, de tudása a többi városról majdnem a semmivel egyenlő. Korábban Artheniorral is így volt ez, ám azóta szerencséje volt többször is ellátogatni ide, és megállapítani mennyire jellegtelen egy hely a Levegő Városa. Nyilván ennek megvan a maga negatívuma és pozitívuma is. Amennyire szürke, illetve védtelen maga a hely, annyira színesek a lakói.
Karheia érdeklődve hallgatja a férfi beszámolóját Pirtianesről, és kicsit csalódottan veszi tudomásul, hogy éppen csak pár információmorzsával látja el. Persze azok elég érdekesek önmagukban is, hogy a nő kedvére emésztgethesse a hallottakat.*
- Nem sokat tudok Pirtianesről.
*Jelenti ki, és egyben megelőlegezve megindokolja buta kérdéseinek forrását is.*
- Ennyire komoly jelentősége van ott a katonaságnak?
*Talán megdöbbentő lehet Gaerralos számára, hogy Karheia aki írni, olvasni, és mágikus képességeket elsajátítani tud, az ennyire alap tudásnak nincs a birtokában, de apró közössége majd rabszolgasága igen sűrű szűrőn keresztül csepegtette csak felé a külvilágból jövő információkat.*
- Nohát, a sötételfek ilyen elnyomó népek? Nem csoda, hogy nem kedvelik őket.
*Ez alól a thargok sem kivételek, bár Karheia magában belátja, hogy a barbár népek nem annyira barátságosak az idegenekkel, legalábbis ahonnan ő jött ott akadt némi bizalmatlanság velük szemben. Neki különösebb tapasztalata nincs a sötételfekkel, azon két negatív példát eltekintve, akik közül egyiknek életét is elvette.*
- Jobban belegondolva, eddig engem is csak megloptak, és provokáltak. Biztos ott könnyen megúszhatnak egy ilyet, és ezért hiszik azt, hogy bárhol tolerálják ezt a viselkedésüket.
*Azt nem tudja, hogy a férfi pontosan hogyan viseltetik a kormosokat illetően, elsőre viszont úgy sejti, hogy nincs jó véleménye róluk, ez viszont őt semmilyen formában nem befolyásolja véleménye közlésében. Ha tisztában lenne Gaerralos szimpátiájával, akkor is gond nélkül adná tudtára rosszallását ennek a fajnak eddig tapasztalt hozzáállásáról.*
*Pirtianes. Éppenséggel hallott már róla, de tudása a többi városról majdnem a semmivel egyenlő. Korábban Artheniorral is így volt ez, ám azóta szerencséje volt többször is ellátogatni ide, és megállapítani mennyire jellegtelen egy hely a Levegő Városa. Nyilván ennek megvan a maga negatívuma és pozitívuma is. Amennyire szürke, illetve védtelen maga a hely, annyira színesek a lakói.
Karheia érdeklődve hallgatja a férfi beszámolóját Pirtianesről, és kicsit csalódottan veszi tudomásul, hogy éppen csak pár információmorzsával látja el. Persze azok elég érdekesek önmagukban is, hogy a nő kedvére emésztgethesse a hallottakat.*
- Nem sokat tudok Pirtianesről.
*Jelenti ki, és egyben megelőlegezve megindokolja buta kérdéseinek forrását is.*
- Ennyire komoly jelentősége van ott a katonaságnak?
*Talán megdöbbentő lehet Gaerralos számára, hogy Karheia aki írni, olvasni, és mágikus képességeket elsajátítani tud, az ennyire alap tudásnak nincs a birtokában, de apró közössége majd rabszolgasága igen sűrű szűrőn keresztül csepegtette csak felé a külvilágból jövő információkat.*
- Nohát, a sötételfek ilyen elnyomó népek? Nem csoda, hogy nem kedvelik őket.
*Ez alól a thargok sem kivételek, bár Karheia magában belátja, hogy a barbár népek nem annyira barátságosak az idegenekkel, legalábbis ahonnan ő jött ott akadt némi bizalmatlanság velük szemben. Neki különösebb tapasztalata nincs a sötételfekkel, azon két negatív példát eltekintve, akik közül egyiknek életét is elvette.*
- Jobban belegondolva, eddig engem is csak megloptak, és provokáltak. Biztos ott könnyen megúszhatnak egy ilyet, és ezért hiszik azt, hogy bárhol tolerálják ezt a viselkedésüket.
*Azt nem tudja, hogy a férfi pontosan hogyan viseltetik a kormosokat illetően, elsőre viszont úgy sejti, hogy nincs jó véleménye róluk, ez viszont őt semmilyen formában nem befolyásolja véleménye közlésében. Ha tisztában lenne Gaerralos szimpátiájával, akkor is gond nélkül adná tudtára rosszallását ennek a fajnak eddig tapasztalt hozzáállásáról.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 17:36:54
Üzenet elküldve: 2022-02-22 17:36:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* A nő Eeyr úrnőben való bizonytalanságról teszt tanúbizonyságot. Nem érzi a lány, hogy eléggé hűséges lenne, hogy kegyével ruházza fel. Erre a lovag csak egy mosolyt húz az ajkaira. *
- Ne aggódjon Tiuskha az úrnő mindenkit szívébe fogad, de csak kevés emberrel beszél személyesen. Gondoljon bele, ha mindenkivel társalogna mennyi dolga lenne az úrnőnek!
* Kacag fel a lovag, majd utána a nő szavaira bólint. *
- A legjobb gondviselő hölgyem.
* A hely ajánlat pillanatában pír önti el az arcát, de utána megrázva magát, helyet foglal a hölgy mellett. *
- Köszönöm kisasszony.
* Biccent ismételten a lovag a hölgy felé. *
- Az egyáltalán nem gond, hogy ha gyakran jön, de ne feledje életét sem kisasszony. Vannak kik életüket az úrnőnek adják, de ön túl bájos és fiatal, hogy megtegye. Az úrnő háborogna ha ön is így tenne! Bizton állíthatom.
* Kacag fel ismételten, utána hadaró szájára vissza gondolva újra zavarba kerül. ~ Mekkora egy marha vagy! ~ Hibáztatja magát, hogy ekkora badarságokat csacsog. *
- Ne vesszen el a múlt árnyékaiban kisasszony, a múlt az csak egy múló árny, mindig fényt lehet vinni az éjszakában. Ameddig szíve helyén van, és úgy érzi jót cselekszik, addig tegye a saját belátása szerint.
* Nilevard bőven tudja, hogy milyen falról beszél a hölgy, gyakran ő is szembe találkozik vele, nincs olyan időszak az életében, ahol ne lenne néhány jó vastag fal. *
- Az úrnő nem dönt helyettünk, magunk határozzuk a sorsunk. Ha fallal találkozik szemben, joga van azt választani amit akar, minden fal egy új kihívás, és amikor a fény útját választja, akkor Eeyr úrnő boldogságban fürdik.
* A nő a gyengeségére utal, erre csak elkezdi rázni a fejét a lovag. *
- Hölgyem, higgye el! Ön nem gyenge. Szavai erősek, és szívében mindig tudni fogja, hogy melyik a helyes út, csak hallgatni kell rá.
* A lovag kezdi magát egy kicsit túlbuzgónak érezni, de amint a vallás kerül szóban, eléggé elfogulttá válik, és így addig is nyugodtan tud beszélni, annak ellenére, hogy egy bájos hölgy társaságában van. A kérdésére határozottan bólint, és utána a válaszára a pír előönti az arcát. Zavarában, nem tudja mit tegyen, ismételten kiül az arcára a zavarodott pánik, és egyben újra paradicsomra kezd el hasonlítani. *
- Egyáltalán nem vagyok nevezhető hősnek hölgyem.
* Kezdi az előtte lévő padot szuggerálni intenzíven zavarában. *
- Szimplán a feladatomat végzem és ezt Eeyr úrnő útmutatásával teszem.
* A lovag tekintete bőséggel árulkodik, hogy a mellkas duzzadás helyett, csak még jobban zavarba került. Nincs hozzá szokva a dicsérethez, egész életében keményen edzett minden áldott nap, és soha nem kapott dicséretet, mikor oktatói jó véleménnyel beszéltek atyjának róla, akkor is csak egy ártatlan hümmögést tudtak ki csikarni apjából. *
- Soha nem vártam igazán hálát a feladatom elvégzése után. Úgy cselekedtem, ahogy szívem diktálta, és természetesen a parancs.
//Eeyr fénye//
* A nő Eeyr úrnőben való bizonytalanságról teszt tanúbizonyságot. Nem érzi a lány, hogy eléggé hűséges lenne, hogy kegyével ruházza fel. Erre a lovag csak egy mosolyt húz az ajkaira. *
- Ne aggódjon Tiuskha az úrnő mindenkit szívébe fogad, de csak kevés emberrel beszél személyesen. Gondoljon bele, ha mindenkivel társalogna mennyi dolga lenne az úrnőnek!
* Kacag fel a lovag, majd utána a nő szavaira bólint. *
- A legjobb gondviselő hölgyem.
* A hely ajánlat pillanatában pír önti el az arcát, de utána megrázva magát, helyet foglal a hölgy mellett. *
- Köszönöm kisasszony.
* Biccent ismételten a lovag a hölgy felé. *
- Az egyáltalán nem gond, hogy ha gyakran jön, de ne feledje életét sem kisasszony. Vannak kik életüket az úrnőnek adják, de ön túl bájos és fiatal, hogy megtegye. Az úrnő háborogna ha ön is így tenne! Bizton állíthatom.
* Kacag fel ismételten, utána hadaró szájára vissza gondolva újra zavarba kerül. ~ Mekkora egy marha vagy! ~ Hibáztatja magát, hogy ekkora badarságokat csacsog. *
- Ne vesszen el a múlt árnyékaiban kisasszony, a múlt az csak egy múló árny, mindig fényt lehet vinni az éjszakában. Ameddig szíve helyén van, és úgy érzi jót cselekszik, addig tegye a saját belátása szerint.
* Nilevard bőven tudja, hogy milyen falról beszél a hölgy, gyakran ő is szembe találkozik vele, nincs olyan időszak az életében, ahol ne lenne néhány jó vastag fal. *
- Az úrnő nem dönt helyettünk, magunk határozzuk a sorsunk. Ha fallal találkozik szemben, joga van azt választani amit akar, minden fal egy új kihívás, és amikor a fény útját választja, akkor Eeyr úrnő boldogságban fürdik.
* A nő a gyengeségére utal, erre csak elkezdi rázni a fejét a lovag. *
- Hölgyem, higgye el! Ön nem gyenge. Szavai erősek, és szívében mindig tudni fogja, hogy melyik a helyes út, csak hallgatni kell rá.
* A lovag kezdi magát egy kicsit túlbuzgónak érezni, de amint a vallás kerül szóban, eléggé elfogulttá válik, és így addig is nyugodtan tud beszélni, annak ellenére, hogy egy bájos hölgy társaságában van. A kérdésére határozottan bólint, és utána a válaszára a pír előönti az arcát. Zavarában, nem tudja mit tegyen, ismételten kiül az arcára a zavarodott pánik, és egyben újra paradicsomra kezd el hasonlítani. *
- Egyáltalán nem vagyok nevezhető hősnek hölgyem.
* Kezdi az előtte lévő padot szuggerálni intenzíven zavarában. *
- Szimplán a feladatomat végzem és ezt Eeyr úrnő útmutatásával teszem.
* A lovag tekintete bőséggel árulkodik, hogy a mellkas duzzadás helyett, csak még jobban zavarba került. Nincs hozzá szokva a dicsérethez, egész életében keményen edzett minden áldott nap, és soha nem kapott dicséretet, mikor oktatói jó véleménnyel beszéltek atyjának róla, akkor is csak egy ártatlan hümmögést tudtak ki csikarni apjából. *
- Soha nem vártam igazán hálát a feladatom elvégzése után. Úgy cselekedtem, ahogy szívem diktálta, és természetesen a parancs.
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 13:24:58
Üzenet elküldve: 2022-02-22 13:24:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Számítani lehet rá, hogy a másik nem lelkesedik az ilyesféle cselek iránt, ám Gaerralos nem zavartatja különösebben magát emiatt. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, ahol nem magabiztosságot akar kommunikálni a külvilág felé, a mágusok pedig ilyen szempontból is gyakrabban játszanak a tűzzel. Az már, hogy az illető kultúrája mit mond minderről, nem az ő dolga. Praktikus elgondolás ez, még akkor is, ha nehezen összeegyeztethető bizonyos egyének világnézetével.
Kivételesen nem figyel arra, hogy saját reakcióját hogy veszi beszélgetőpartnere. Figyelmét túlságosan is az előtte levő tudásnak szenteli, mely tapintható bizonyítéka annak, hogy eddigi erőfeszítései nem egy zsákutca felé terelgették, hogy fél kézzel is meg tudja ragadni az elé úszó alkalmakat, és hiányosságai ellenére is vissza tudja szerezni az irányítást élete és környezete fölött.
A mágia jóval több számára, mint egy tudományág, egy eszköz, vagy egy érdeklődés, és több, mint egy régi, gyermekkori álom, melyet a sors mindig kartávolságon kívül, ám mégis kecsegtetően közel tartott. Számára szimbolikus jelentőséggel bír, a tehetetlenség és haszontalanság végét jelenti. Tengernyi új lehetőség, a saját potenciáljának kibővítése...
Észre sem veszi, ahogy visszatér bele az energia, a lelkesedés, mely újult erőt kölcsönöz neki. Egy jó darabig bizony fel lesz villanyozva, ami persze csak saját magához képest fog látványos eredményt produkálni, mindenki máshoz képest pedig csak csökkenni fog a visszafogottsága.*
-Érthető, habár majd át fogom dolgozni.
*Válaszol Karheiának. Elég időt töltött a mágia elméletének tanulmányozásával, hogy mikor pontos, konkrét információt kap, az kiválóan töltse be az üres foltokat, hiányos területeket. Érzi, hogy a jegyzetek áttanulmányozása után már akár gyakorlatban is megpróbálkozhatna mindezzel.
Ennek ellenére viszont a saját stílusában akarja lejegyezni mindezt, a számára legérthetőbb módon. Ha visszaér a szobájába, és akad egy kevés ideje erre, akkor mindezt meg is fogja ejteni, ám addig is kénytelen türelmet gyakorolni.
Egy darabig mindketten csak csöndben másolnak és jegyzetelnek. A részéről sok koncentrációt igényel ez a feladat, hiszen egyszerre akar óvatos és körültekintő lenni, és meg is érteni azt, amit olvas. Ezért is tart el neki pár másodpercig, amíg rájön, hogy Karheia hozzá szólt.
Némán rázza meg a fejét. Nem ismeri a nevet, Nestar Erefiz egykori politikai pozíciójáról is pontosan annyit tud, mint hozzájárulásairól az alkímia tudományához. A következő kérdés már picit célzottabb, habár úgy érzi, kicsit a semmiből jön.*
-Artheniori születésű vagyok, ám katonaéveimet a Világválasztó Hegységtől nyugatra töltöttem... nagyrészt Pirtianesben.
*Volt persze előtte egy időszak, amikor fiatal zsoldosként tevékenykedett, ám az kevesebb hatással volt jellemére, mint a Föld Városa seregében töltött évek.*
-Negatívan.
*Jelenti ki egyszerűen, miközben igyekszik megválogatni szavait. Ha csak egy egyszerű csatában kapta volna sebeit, akkor könnyebb lenne a dolga, ám a zendülés, és az azzal együtt járó szégyen nem olyan dolog, amit szívesen emleget, így keresi azt a megfogalmazást, mellyel ezt elkerülheti.*
-Aki a csatatéren nem tud többé teljesíteni, és emberként a katonák tiszteletét sem tudja magáénak, semmiképp sem tarthatja meg az előbbi pozícióját, akármilyen magas is volt az. És mivel ott a sötételfeken kívül másnak nem elérhető a mágiatanulás, egy lesérült katona nem nagy jövőre számíthat a Föld Városában.
*Tárgyilagosan beszél, de ki lehet érezni belőle egy kevés keserűséget... egy nagyon keveset. Amiből több van benne, az a dac, és ehhez nem is kéne az arckifejezésében, vagy hanglejtésében olvasni, ha szokásához híven most is pirtianesi tiszti vértjét hordaná.*
*Számítani lehet rá, hogy a másik nem lelkesedik az ilyesféle cselek iránt, ám Gaerralos nem zavartatja különösebben magát emiatt. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, ahol nem magabiztosságot akar kommunikálni a külvilág felé, a mágusok pedig ilyen szempontból is gyakrabban játszanak a tűzzel. Az már, hogy az illető kultúrája mit mond minderről, nem az ő dolga. Praktikus elgondolás ez, még akkor is, ha nehezen összeegyeztethető bizonyos egyének világnézetével.
Kivételesen nem figyel arra, hogy saját reakcióját hogy veszi beszélgetőpartnere. Figyelmét túlságosan is az előtte levő tudásnak szenteli, mely tapintható bizonyítéka annak, hogy eddigi erőfeszítései nem egy zsákutca felé terelgették, hogy fél kézzel is meg tudja ragadni az elé úszó alkalmakat, és hiányosságai ellenére is vissza tudja szerezni az irányítást élete és környezete fölött.
A mágia jóval több számára, mint egy tudományág, egy eszköz, vagy egy érdeklődés, és több, mint egy régi, gyermekkori álom, melyet a sors mindig kartávolságon kívül, ám mégis kecsegtetően közel tartott. Számára szimbolikus jelentőséggel bír, a tehetetlenség és haszontalanság végét jelenti. Tengernyi új lehetőség, a saját potenciáljának kibővítése...
Észre sem veszi, ahogy visszatér bele az energia, a lelkesedés, mely újult erőt kölcsönöz neki. Egy jó darabig bizony fel lesz villanyozva, ami persze csak saját magához képest fog látványos eredményt produkálni, mindenki máshoz képest pedig csak csökkenni fog a visszafogottsága.*
-Érthető, habár majd át fogom dolgozni.
*Válaszol Karheiának. Elég időt töltött a mágia elméletének tanulmányozásával, hogy mikor pontos, konkrét információt kap, az kiválóan töltse be az üres foltokat, hiányos területeket. Érzi, hogy a jegyzetek áttanulmányozása után már akár gyakorlatban is megpróbálkozhatna mindezzel.
Ennek ellenére viszont a saját stílusában akarja lejegyezni mindezt, a számára legérthetőbb módon. Ha visszaér a szobájába, és akad egy kevés ideje erre, akkor mindezt meg is fogja ejteni, ám addig is kénytelen türelmet gyakorolni.
Egy darabig mindketten csak csöndben másolnak és jegyzetelnek. A részéről sok koncentrációt igényel ez a feladat, hiszen egyszerre akar óvatos és körültekintő lenni, és meg is érteni azt, amit olvas. Ezért is tart el neki pár másodpercig, amíg rájön, hogy Karheia hozzá szólt.
Némán rázza meg a fejét. Nem ismeri a nevet, Nestar Erefiz egykori politikai pozíciójáról is pontosan annyit tud, mint hozzájárulásairól az alkímia tudományához. A következő kérdés már picit célzottabb, habár úgy érzi, kicsit a semmiből jön.*
-Artheniori születésű vagyok, ám katonaéveimet a Világválasztó Hegységtől nyugatra töltöttem... nagyrészt Pirtianesben.
*Volt persze előtte egy időszak, amikor fiatal zsoldosként tevékenykedett, ám az kevesebb hatással volt jellemére, mint a Föld Városa seregében töltött évek.*
-Negatívan.
*Jelenti ki egyszerűen, miközben igyekszik megválogatni szavait. Ha csak egy egyszerű csatában kapta volna sebeit, akkor könnyebb lenne a dolga, ám a zendülés, és az azzal együtt járó szégyen nem olyan dolog, amit szívesen emleget, így keresi azt a megfogalmazást, mellyel ezt elkerülheti.*
-Aki a csatatéren nem tud többé teljesíteni, és emberként a katonák tiszteletét sem tudja magáénak, semmiképp sem tarthatja meg az előbbi pozícióját, akármilyen magas is volt az. És mivel ott a sötételfeken kívül másnak nem elérhető a mágiatanulás, egy lesérült katona nem nagy jövőre számíthat a Föld Városában.
*Tárgyilagosan beszél, de ki lehet érezni belőle egy kevés keserűséget... egy nagyon keveset. Amiből több van benne, az a dac, és ehhez nem is kéne az arckifejezésében, vagy hanglejtésében olvasni, ha szokásához híven most is pirtianesi tiszti vértjét hordaná.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 10:47:11
Üzenet elküldve: 2022-02-22 10:47:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
- Áh értem.
*Pont ez az amit sosem kedvelt, véleményét nem is rejti véka alá, még Gaerralos is könnyen kiolvashatja azt, hogy mit gondol pontosan a városi népek manipulatív szokásairól. Nyilván az is hazugság lenne, ha azt állítaná, hogy a thargok mindig hűek önmagukhoz, és folyton azt mutatják, ami valóban zajlik bennük. Már csak elég arra is gondolnia, hogy hányszor mutatta bátrabbnak magát, miközben rettegett. Sőt, mostanság mióta élete kicsit bonyolultabbá vált, és mióta Karheia is többet érintkezik más népekkel, azóta magán is észrevette, hogy közel sem olyan egyenes, mint egykoron volt. Elég csak arra gondolnia miként viselkedik Rorkirral.
Azt ugyan sejteni vélte, hogy a férfi nem fogja visszautasítani ajánlatát, ám annak várható és érthető reakciója mégis meglepetést okoz neki. Tud vele azonosulni, hiszen Karheia sem teljesen „önzetlenül” szán ennyi időt a mágia kutatására, bizony van benne némi gyarló hatalomvágy is. Ezen felül nyilván majd szeretné önmagát, illetve képességeit népe dicsőségének szolgálatába állítani.*
- Nem tesz semmit.
*Egy mosollyal arcán nyugtázza a hálát. Öröme valódi, hogy segítséget nyújthatott egy mágiatudó társának – meg egyébként is segítőkésznek mondható -, és kicsit valóban úgy érzi, hogy törleszteni kezdett abból, amit ő kapott.*
- Rendben.
*Sejtette, hogy nincs igazán szükség rá, ha Gaerralos korábban úgy tele tudta írni a lapokat egymaga. Kicsit ő is elcsendesedik, amíg az olvasás, és másolás zajlik. Csak hümmentve jelzi a férfi felé, hogy hallotta, megértette a szavait, de sokat már nem igen tud hozzájuk fűzni.*
- Érthető egyébként az anyag? Az én mestereim jellemzően be is mutatták az igék helyes használatát, de nem hiszem hogy ezt itt a templomban jó néven vennék. Talán ezek a könnyebb varázslatok nem is feltétlenül igénylik.
*Töpreng hangosan, majd ismételten csendbe temetkezik, csak a toll sercegése, meg a lábánál pihenő kutyusok szuszogása töri meg a csendet.*
- Ismerős ez a név.
*Megnézi a gerincet.*
- Nestar Erefiz.
*Kérdőn pillant a másikra, hátha neki mond bármit is, bár korábban említette, hogy másik városból érkezett.*
- Szabad megkérdeznem melyik az a város, ahonnan származol?
*Szavaiból kiérezhető, hogy ez a kérdés előkészít egy gondolatmenetet, amit rövidesen a másik elé is tár.*
- Ott hogy viszonyulnak a te sérülésedhez? Az én népem nem feltétlenül túl megbocsátó ilyen téren.
*Amivel nem feltétlenül ért egyet, ez szavai hangsúlyából is kiérződik, ahogy az is, hogy nem ítéli el ezt a gondolkodásmódot.*
- Áh értem.
*Pont ez az amit sosem kedvelt, véleményét nem is rejti véka alá, még Gaerralos is könnyen kiolvashatja azt, hogy mit gondol pontosan a városi népek manipulatív szokásairól. Nyilván az is hazugság lenne, ha azt állítaná, hogy a thargok mindig hűek önmagukhoz, és folyton azt mutatják, ami valóban zajlik bennük. Már csak elég arra is gondolnia, hogy hányszor mutatta bátrabbnak magát, miközben rettegett. Sőt, mostanság mióta élete kicsit bonyolultabbá vált, és mióta Karheia is többet érintkezik más népekkel, azóta magán is észrevette, hogy közel sem olyan egyenes, mint egykoron volt. Elég csak arra gondolnia miként viselkedik Rorkirral.
Azt ugyan sejteni vélte, hogy a férfi nem fogja visszautasítani ajánlatát, ám annak várható és érthető reakciója mégis meglepetést okoz neki. Tud vele azonosulni, hiszen Karheia sem teljesen „önzetlenül” szán ennyi időt a mágia kutatására, bizony van benne némi gyarló hatalomvágy is. Ezen felül nyilván majd szeretné önmagát, illetve képességeit népe dicsőségének szolgálatába állítani.*
- Nem tesz semmit.
*Egy mosollyal arcán nyugtázza a hálát. Öröme valódi, hogy segítséget nyújthatott egy mágiatudó társának – meg egyébként is segítőkésznek mondható -, és kicsit valóban úgy érzi, hogy törleszteni kezdett abból, amit ő kapott.*
- Rendben.
*Sejtette, hogy nincs igazán szükség rá, ha Gaerralos korábban úgy tele tudta írni a lapokat egymaga. Kicsit ő is elcsendesedik, amíg az olvasás, és másolás zajlik. Csak hümmentve jelzi a férfi felé, hogy hallotta, megértette a szavait, de sokat már nem igen tud hozzájuk fűzni.*
- Érthető egyébként az anyag? Az én mestereim jellemzően be is mutatták az igék helyes használatát, de nem hiszem hogy ezt itt a templomban jó néven vennék. Talán ezek a könnyebb varázslatok nem is feltétlenül igénylik.
*Töpreng hangosan, majd ismételten csendbe temetkezik, csak a toll sercegése, meg a lábánál pihenő kutyusok szuszogása töri meg a csendet.*
- Ismerős ez a név.
*Megnézi a gerincet.*
- Nestar Erefiz.
*Kérdőn pillant a másikra, hátha neki mond bármit is, bár korábban említette, hogy másik városból érkezett.*
- Szabad megkérdeznem melyik az a város, ahonnan származol?
*Szavaiból kiérezhető, hogy ez a kérdés előkészít egy gondolatmenetet, amit rövidesen a másik elé is tár.*
- Ott hogy viszonyulnak a te sérülésedhez? Az én népem nem feltétlenül túl megbocsátó ilyen téren.
*Amivel nem feltétlenül ért egyet, ez szavai hangsúlyából is kiérződik, ahogy az is, hogy nem ítéli el ezt a gondolkodásmódot.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 08:37:22
Üzenet elküldve: 2022-02-22 08:37:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*Rég érzett ilyen mély megnyugvást férfi közelében, mint most amit Nilevard mellett érez. Talán nála is az játszhat közre, hogy az istennőt helyezték a középpontba. Eeyr pedig hamar képes megnyugtatni háborgó kedélyeit. Nem véletlenül benne leltmenedéket évekkel ezelőtt. Így örül annak, hogy a múlt kísértetei most erre a kis időre békén hagyják, s fesztelenül élvezheti ennek az udvarias lovagnak a társaságát. S szerencséjére egyre gyakrabban annak mosolyát is, amitől csak még szimpatikusabbá válik számára.*
- Szerencsés, de nehéz. Sosem tudok elég biztos lenni abban, hogy megfelelek a számára.
*Keseredik el kissé, de igyekszik ezt az állapotot nem sokáig fenntartani. Inkább hallgatja tovább a lovagot, miközben csodálja annak odaadását, ahogy az istennőről beszél. Régebben teljesen más témákban volt otthon, de a társaság és helyzete sem ilyen volt, mint manapság. Akkoriban a Nilevardhoz hasonló férfiakkal valószínűleg szóba sem állt volna. S most ezt óriási hibának érzi. De legalább most esélye nyílik ezeket bepótolni.*
- Eeyr kegyes gondviselő.
*Bólogat a férfi szavaira, miközben végül visszaül a padra.*
- Ha nem siet foglaljon helyet.
*Ütögeti meg maga mellett az ülőalkalmatosságot, majd ismét az oltár felé fordul elgondolkodva.*
- Talán túlságosan gyakran is. Nem igazán emlékszem rá, hogy jártam volna máshol a templomon kívül. Talán a piac.
*Kuncog fel halkan, ahogy hátát a pad támlájának dönti. S végül már olyan nyugalom szállja meg, hogy a csuklyát is lelöki a fejéről.*
- Eeyr remény, talán mondhatnám azt, hogy menekülő út a múlt árnyai elől. Fohászkodom, hogy enyhítsen a fájdalmakon, esedezem, hogy hagyjon bizonyítani. Csak néha olyan, mintha falba ütköznék.
*Fordítja ismét tekintetét Nilevardra. Hangja nem cseng elkeseredetten, de arcának komolysága elárulja, hogy időnként elbizonytalanodik abban, hogy jó e, amit csinál.*
- Néha olyan, mintha azért nem adna jelet, mert igazából nem változtam semmit. Vagy gyengének tart, hogy változni akarok. Nehéz ez Nilevard. Hinni valamiben, amiről még nem nyertem bizonyságot.
*Ölt magára egy bátortalan mosolyt, miközben a férfi kékjeit fürkészi. Finom vonású, helyes lovag, gyönyörű kék szemekkel. Tiuskha megállapítása szerint még jómódból is való, de elmúltak azok az idők, hogy ez vajmi kevéssé is foglalkoztassa. Csupán csak a helyes arcon legeltetve a szemét tűnődik el azon, hogy megérte e egy számára teljesen idegen utat választania. Régebben már valószínűleg rég azon igyekezne, hogy ha másért nem, hát a hecc kedvéért igyekezzen elcsavarni a fejét. Most viszont őszinte zavarában pironkodva ücsörög vele a templomban. Különös és fanyar humora van az életnek. Az állandó bizonytalankodás pedig nem igen van a segítségére.*
- Szóval lovag, aki az ártatlanokat védi?
*Keres inkább további témát, hogy átkozott gondolatai hagyjanak neki egy kis nyugalmat végre.*
- Régen rengeteg szép mesét hallottam az ilyen hősökről.
*Kezdi inkább dicsérni Nilevardot, hátha ez jobban enyhít még fel-fel törő zavarukon.*
//Eeyr fénye//
*Rég érzett ilyen mély megnyugvást férfi közelében, mint most amit Nilevard mellett érez. Talán nála is az játszhat közre, hogy az istennőt helyezték a középpontba. Eeyr pedig hamar képes megnyugtatni háborgó kedélyeit. Nem véletlenül benne leltmenedéket évekkel ezelőtt. Így örül annak, hogy a múlt kísértetei most erre a kis időre békén hagyják, s fesztelenül élvezheti ennek az udvarias lovagnak a társaságát. S szerencséjére egyre gyakrabban annak mosolyát is, amitől csak még szimpatikusabbá válik számára.*
- Szerencsés, de nehéz. Sosem tudok elég biztos lenni abban, hogy megfelelek a számára.
*Keseredik el kissé, de igyekszik ezt az állapotot nem sokáig fenntartani. Inkább hallgatja tovább a lovagot, miközben csodálja annak odaadását, ahogy az istennőről beszél. Régebben teljesen más témákban volt otthon, de a társaság és helyzete sem ilyen volt, mint manapság. Akkoriban a Nilevardhoz hasonló férfiakkal valószínűleg szóba sem állt volna. S most ezt óriási hibának érzi. De legalább most esélye nyílik ezeket bepótolni.*
- Eeyr kegyes gondviselő.
*Bólogat a férfi szavaira, miközben végül visszaül a padra.*
- Ha nem siet foglaljon helyet.
*Ütögeti meg maga mellett az ülőalkalmatosságot, majd ismét az oltár felé fordul elgondolkodva.*
- Talán túlságosan gyakran is. Nem igazán emlékszem rá, hogy jártam volna máshol a templomon kívül. Talán a piac.
*Kuncog fel halkan, ahogy hátát a pad támlájának dönti. S végül már olyan nyugalom szállja meg, hogy a csuklyát is lelöki a fejéről.*
- Eeyr remény, talán mondhatnám azt, hogy menekülő út a múlt árnyai elől. Fohászkodom, hogy enyhítsen a fájdalmakon, esedezem, hogy hagyjon bizonyítani. Csak néha olyan, mintha falba ütköznék.
*Fordítja ismét tekintetét Nilevardra. Hangja nem cseng elkeseredetten, de arcának komolysága elárulja, hogy időnként elbizonytalanodik abban, hogy jó e, amit csinál.*
- Néha olyan, mintha azért nem adna jelet, mert igazából nem változtam semmit. Vagy gyengének tart, hogy változni akarok. Nehéz ez Nilevard. Hinni valamiben, amiről még nem nyertem bizonyságot.
*Ölt magára egy bátortalan mosolyt, miközben a férfi kékjeit fürkészi. Finom vonású, helyes lovag, gyönyörű kék szemekkel. Tiuskha megállapítása szerint még jómódból is való, de elmúltak azok az idők, hogy ez vajmi kevéssé is foglalkoztassa. Csupán csak a helyes arcon legeltetve a szemét tűnődik el azon, hogy megérte e egy számára teljesen idegen utat választania. Régebben már valószínűleg rég azon igyekezne, hogy ha másért nem, hát a hecc kedvéért igyekezzen elcsavarni a fejét. Most viszont őszinte zavarában pironkodva ücsörög vele a templomban. Különös és fanyar humora van az életnek. Az állandó bizonytalankodás pedig nem igen van a segítségére.*
- Szóval lovag, aki az ártatlanokat védi?
*Keres inkább további témát, hogy átkozott gondolatai hagyjanak neki egy kis nyugalmat végre.*
- Régen rengeteg szép mesét hallottam az ilyen hősökről.
*Kezdi inkább dicsérni Nilevardot, hátha ez jobban enyhít még fel-fel törő zavarukon.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 07:08:48
Üzenet elküldve: 2022-02-22 07:08:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* A bájos hölgy szavai megnyugvással töltik meg szívét, és mosolyra húzódik a szája. ~ Úgy látszik félre értettük egymást. ~ Bemutatkozása után hallhatja a másik félét is, ami csak még nagyobb örömet okoz számára. A nő nem tudhatja, hogy nemesi családját ténylegesen megveti, hisz mindig függnie kellett tőlük, és a szigorú neveltetés mellett, próbálták akaratukat folyamatosan belé sulykolni. Csak akkor szabadult fel a folyamatos stressztől és terhek alól, amikor elindulhatott saját útján, tapasztalat szerzés céljából. *
- Annál jobb kisasszony, higgye el nekem, nincs is annál szerencsésebb és boldogabb hely, mint az úrnő kegyei után való fürkészés és kutatás. * A lovag bizakodva tekint a lányra. * - Ennél nevesebb házat aligha tudnék elképzelni.
* A hirtelen kérdésére választ ad a lány, de csak további mosollyal jutalmazza a válaszát. ~ Nem gyakran látni ilyen fiatal hölgyeket a templomban, de tessék Nilevard! Ennél jobb alkalmad nem lesz, Eeyr úrnő kegyeivel kapcsolatban csak tudsz beszélni rendesen! Ne tojjál be! Képes vagy rá! ~ Rázza meg fejben magát a lovag. A kérdés hallatán egy pillanatra meglepődik, de utána végképp a szabadkozásra. *
- Tudom hölgyem, ne is mentegesse magát, nincs miért. A templom csak úgy vízhangszik minden hangosabb szó hallatán. Elsődlegesen imádkozni jöttem, csak másodlagosan akartam kérni az úrnő áldását, hisz hitem nem engedi, hogy áldása nélkül használjam fegyverem.
* A hite nem engedi, ez a megállapítás igazán érdekes elméletet nyújthat magában, Eeyr tanításai között nem olvasható hasonló, de a lovag mégis meg van róla győződve, hogy hithű ember csak akkor használhatja fegyverét, ha mások védelmére fordítja az erejét, illetve ha megáldotta az úrnő vagy akár egy pap. *
- Hiszek abban, hogy az úrnő erőt ad az ártatlanok védelmére.
* Mosolya árulkodik róla, hogy tényleg elhiszi a saját szavait, annak ellenére, hogy nincs benne Eeyr tanításaiban. *
- Gondolom akkor gyakran jár ide az úrnőhöz fohászkodni, vagy dicsőíteni? Nincs is szebb dolog, mint az úrnő kegyei után való kutatás.
* Ismétli meg magát a lovag, még kicsit kellemetlenül érzi magát, de a feszültsége enyhült sokkal. *
//Eeyr fénye//
* A bájos hölgy szavai megnyugvással töltik meg szívét, és mosolyra húzódik a szája. ~ Úgy látszik félre értettük egymást. ~ Bemutatkozása után hallhatja a másik félét is, ami csak még nagyobb örömet okoz számára. A nő nem tudhatja, hogy nemesi családját ténylegesen megveti, hisz mindig függnie kellett tőlük, és a szigorú neveltetés mellett, próbálták akaratukat folyamatosan belé sulykolni. Csak akkor szabadult fel a folyamatos stressztől és terhek alól, amikor elindulhatott saját útján, tapasztalat szerzés céljából. *
- Annál jobb kisasszony, higgye el nekem, nincs is annál szerencsésebb és boldogabb hely, mint az úrnő kegyei után való fürkészés és kutatás. * A lovag bizakodva tekint a lányra. * - Ennél nevesebb házat aligha tudnék elképzelni.
* A hirtelen kérdésére választ ad a lány, de csak további mosollyal jutalmazza a válaszát. ~ Nem gyakran látni ilyen fiatal hölgyeket a templomban, de tessék Nilevard! Ennél jobb alkalmad nem lesz, Eeyr úrnő kegyeivel kapcsolatban csak tudsz beszélni rendesen! Ne tojjál be! Képes vagy rá! ~ Rázza meg fejben magát a lovag. A kérdés hallatán egy pillanatra meglepődik, de utána végképp a szabadkozásra. *
- Tudom hölgyem, ne is mentegesse magát, nincs miért. A templom csak úgy vízhangszik minden hangosabb szó hallatán. Elsődlegesen imádkozni jöttem, csak másodlagosan akartam kérni az úrnő áldását, hisz hitem nem engedi, hogy áldása nélkül használjam fegyverem.
* A hite nem engedi, ez a megállapítás igazán érdekes elméletet nyújthat magában, Eeyr tanításai között nem olvasható hasonló, de a lovag mégis meg van róla győződve, hogy hithű ember csak akkor használhatja fegyverét, ha mások védelmére fordítja az erejét, illetve ha megáldotta az úrnő vagy akár egy pap. *
- Hiszek abban, hogy az úrnő erőt ad az ártatlanok védelmére.
* Mosolya árulkodik róla, hogy tényleg elhiszi a saját szavait, annak ellenére, hogy nincs benne Eeyr tanításaiban. *
- Gondolom akkor gyakran jár ide az úrnőhöz fohászkodni, vagy dicsőíteni? Nincs is szebb dolog, mint az úrnő kegyei után való kutatás.
* Ismétli meg magát a lovag, még kicsit kellemetlenül érzi magát, de a feszültsége enyhült sokkal. *
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-02-22 03:59:57
Üzenet elküldve: 2022-02-22 03:59:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*A bocsánatkérésre őszintén meglepődik. A halovány mosoly is eltűnik az arcáról. Úgy fest nem elég, hogy valami különös káoszba kezdenek borulni, még félre is értik egymást. A fene se tudja. Mindenesetre az illemet megtartva lassan felkel a padról, hogy immáron beszélgető, vagy inkább gondol rá ima partnerként, szembe fordulhasson.*
- Ne szabadkozzon, nincs miért.
*Ingatja meg a fejét, majd ahogy szemeivel végig kíséri a bemutatkozás műveletét ő maga is aprót hajol. Ebben sajnos nincs semmi tanult illem, semmi nemesi, csupán egy egyszerű hajlás, mint amivel általában szolgák köszöntik gazdájukat. Az ő alárendelt tudatával már csak ennyire futja.
Ő maga úgy tűnik kezd megnyugodni. A kezdeti pánik és zavar alább hagy, ami annyiból jó jel, hogy nem fog magából bolondot csinálni a férfi előtt. Valamint továbbra is adódik bőven lehetősége arra, hogy a társalgásra való próbálkozást és az arcára kiült zavart nyomon követhesse. Miközben szokatlan gondolatok kezdik a fejébe fészkelni magukat. A félelemről szinte teljesen megfeledkezett. Hogy erről a hely vagy Nilevard személye tehet az még kérdéses. De Eeyr szemei előtt, a papok oltalmában talán most amúgy sincs félnivalója. Valamint a lovag sem tűnik olyannak, akitől tartania kéne. A napokban amúgy is átvészelt egy ork férfival való társalgást, ez annál egyszerűbbnek tűnik.*
- Nagyon örülök a találkozásnak Nilevard, a warg alakulattól.
*Szándékosan nem a családnevét említi, hisz számára az sajnos nem sokat mond. Nem igazán van otthon ilyen téren, ha esetleg hallania kellett volna róla. Persze akadnak itt gyakran említett nevek, akik ismerősebben csengenének, de abból egyikőjükkel sem hozta még össze a sors. Viszont az alakulatról már hallott párszor, főleg a piacon töltött idők alatt. Hiszen a piac remek forrása a városban történteknek, pletykáknak.*
- Én Tiuskha vagyok, Tiuskha Nierrach. Sajnos én nem tartozom ilyen nagy nevű helyhez, csupán csak Eeyr hű szolgájaként szeretném magamat említeni.
*Közben tesz egy óvatos lépést a férfi felé, hogy egy kicsit közvetlenebb legyen a hangulat. Közben persze magára is kész vigyázni és a férfit sem szeretné jobban zavarba hozni. ~Mindamellett, hogy... tényleg édes.~ Jön is a régen érzett és most már olyan furcsának ható gondolat.*
- Hogy én? *Pillant is el a férfiról, hogy smaragdjai ismét az oltárt keressék fel.* Én az istennőt keresem. Talán idővel felfigyel rám.
*Mosolyodik el szélesebben, majd halk sóhajjal szakad el az oltártól, hogy ismét a férfinak szentelje figyelmét.*
- Ön pedig? Ha jól hallottam áldásért jött?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, majd észbe kapva kezd is szabadkozni.*
- Nem hallgatóztam, csak... közel voltam, amikor az atyával beszélt.
*Süti is le a szemeit, mert most biztos abban, hogy azt fogják róla gondolni, hogy valami kotnyeles, minden lében kanál némber.*
//Eeyr fénye//
*A bocsánatkérésre őszintén meglepődik. A halovány mosoly is eltűnik az arcáról. Úgy fest nem elég, hogy valami különös káoszba kezdenek borulni, még félre is értik egymást. A fene se tudja. Mindenesetre az illemet megtartva lassan felkel a padról, hogy immáron beszélgető, vagy inkább gondol rá ima partnerként, szembe fordulhasson.*
- Ne szabadkozzon, nincs miért.
*Ingatja meg a fejét, majd ahogy szemeivel végig kíséri a bemutatkozás műveletét ő maga is aprót hajol. Ebben sajnos nincs semmi tanult illem, semmi nemesi, csupán egy egyszerű hajlás, mint amivel általában szolgák köszöntik gazdájukat. Az ő alárendelt tudatával már csak ennyire futja.
Ő maga úgy tűnik kezd megnyugodni. A kezdeti pánik és zavar alább hagy, ami annyiból jó jel, hogy nem fog magából bolondot csinálni a férfi előtt. Valamint továbbra is adódik bőven lehetősége arra, hogy a társalgásra való próbálkozást és az arcára kiült zavart nyomon követhesse. Miközben szokatlan gondolatok kezdik a fejébe fészkelni magukat. A félelemről szinte teljesen megfeledkezett. Hogy erről a hely vagy Nilevard személye tehet az még kérdéses. De Eeyr szemei előtt, a papok oltalmában talán most amúgy sincs félnivalója. Valamint a lovag sem tűnik olyannak, akitől tartania kéne. A napokban amúgy is átvészelt egy ork férfival való társalgást, ez annál egyszerűbbnek tűnik.*
- Nagyon örülök a találkozásnak Nilevard, a warg alakulattól.
*Szándékosan nem a családnevét említi, hisz számára az sajnos nem sokat mond. Nem igazán van otthon ilyen téren, ha esetleg hallania kellett volna róla. Persze akadnak itt gyakran említett nevek, akik ismerősebben csengenének, de abból egyikőjükkel sem hozta még össze a sors. Viszont az alakulatról már hallott párszor, főleg a piacon töltött idők alatt. Hiszen a piac remek forrása a városban történteknek, pletykáknak.*
- Én Tiuskha vagyok, Tiuskha Nierrach. Sajnos én nem tartozom ilyen nagy nevű helyhez, csupán csak Eeyr hű szolgájaként szeretném magamat említeni.
*Közben tesz egy óvatos lépést a férfi felé, hogy egy kicsit közvetlenebb legyen a hangulat. Közben persze magára is kész vigyázni és a férfit sem szeretné jobban zavarba hozni. ~Mindamellett, hogy... tényleg édes.~ Jön is a régen érzett és most már olyan furcsának ható gondolat.*
- Hogy én? *Pillant is el a férfiról, hogy smaragdjai ismét az oltárt keressék fel.* Én az istennőt keresem. Talán idővel felfigyel rám.
*Mosolyodik el szélesebben, majd halk sóhajjal szakad el az oltártól, hogy ismét a férfinak szentelje figyelmét.*
- Ön pedig? Ha jól hallottam áldásért jött?
*Billenti félre a fejét kíváncsian, majd észbe kapva kezd is szabadkozni.*
- Nem hallgatóztam, csak... közel voltam, amikor az atyával beszélt.
*Süti is le a szemeit, mert most biztos abban, hogy azt fogják róla gondolni, hogy valami kotnyeles, minden lében kanál némber.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1274-1293