//A Kín Amulettje//
//Könyvtár//
- Igen. - *Biccent egyetértőn a férfi szavaira, merengő, hálás melegséggel a hangjában. Ha valaki, ő tudja értékelni, hogy ebben a városban őrséget állítanak az itt lakók védelmére. Ha nem is lesz tökéletes, de a bajbajutottaknak lesz hová fordulniuk. Ő pedig szándéka szerint megpróbál ennek részese lenni és saját képességei szerint segíteni az őrség munkáját és az arthenioriakat.
Mikor kérését követően a férfi visszafordul hozzá, bizakodva várja a válaszát. Számít az elutasításra is, végül is elképzelhetőnek tartja, hogy a kérése már-már pofátlanság, mert ez egyáltalán nem feladatköre a templomszolgának. Annál inkább felderül, hogy a férfi ennyire kedvesen felel.
Persze, az udvarias szavak és a megszólítás zavarba is hozzák. Már húzódik hátrébb a felsőteste tiltakozón és emeli a kezét, hogy leintse, hogy ő csak Garsin, de aztán mégsem teszi. Helyette meghajol és még valami halvány mosolyra is húzza ajkait.*
- Nagyon köszönöm!
*Azzal izgatottan fordul a férfival együtt vissza a polchoz és nagyon figyel mindenre, amit amaz mond. Akad olyan is, amit nem ért, de megjegyzi azt is. Egy alkalmasabb időben majd bővíteni szándékozik az ismereteit az idegen szavak területén is.
Az említett feljegyzésekről eszébe jutnak azok az iratok, amiket még a bányában talált. Talán azokon is ilyesféle dolgok állhattak, amiket most a férfi sorol. De ha minden igaz, az a nyaklánc már régóta az ottani őrök birtokában volt, vagyis jó eséllyel kellene, hogy legyen itt róla feljegyzés. De vajon találnak olyasmit is, ami a működési elvét taglalja? Mondjuk, ha igen, akkor valószínűleg hamarabb itt, mint magában a börtönben. Garsin legalábbis így gondolkodik... Azon is töprengett már, hogy feltehetően nem csak mágusok viselték az amulettet, szóval magának az ékszernek kellene mágikusnak lennie. Azt azonban még nem merte megkísérelni, hogy ő maga pusztán az amulettet érintve képes-e kínozni valakit... Lehet kellett volna, de a rossz emlékek miatt eddig ódzkodott megtenni és jobbnak látta előbb kutatni, mint előzetes ismeretek nélkül csak úgy próbálkozni. Ki tudja, lehet, ha rosszul használják, nagyobb kárt is okozhat az az ékszer...
Készségesen szedegeti a könyveket és tekercseket, amiket a templomszolga felé nyújt és szépen, nagy gonddal helyezi el őket az asztalon. Közben kellemes, izgatott bizsergést érez a mellkasában. Ez számára legalább akkora élménynek ígérkezik, mint a férfi számára.
A művelt emberek talán már nem érzik azt a különlegességet és kiváltságosságot, hogy a kezükbe vehetnek egy könyvet és olvashatják azt, de a számára még érdekes ez. Ahogy maga a kutatás és a cél is, amit el akar érni.
Mikor végül helyet foglalnak, örömmel simítja meg a könyvet, ahogy annak is örül, hogy ilyen lelkes társaságban teheti meg az első lépéseket.*
- Igen. - *Feleli, s ajkai ismét halvány mosolyra húzódnak, de ezúttal a szemében is megcsillan valami abból a belső vidámságból, ha visszafogottan is. Talán kicsit a templomszolga hangulata is átragad rá...*
- Följegyzéseket egy amulettről, amit a börtön őrei használtak. Képes fájdalmat okozni pusztán azzal, hogy megérintik és közben az amulett használója nézi azt, akit kínozni akar. Vélhetően ilyeneket használtak az engedetlen rabokkal szemben. - *Magyarázza némi rossz érzéssel, mert az említett amulettet látta használat közben és nem tartja veszélytelennek. Bár azt el kell ismerni, hogy talán a fegyvereknél jobb, mert sebeket, maradandó sérülést nem okoz, így lefegyverzésre jó lehetőséget ad. Jó kezekben nem csak hasznos, de emberséges is lehet. Rossz kezekben... az már más tészta.
Azt nem akarja elárulni, hogy az említett amulett történetesen a birtokában van. Nem gondolja, hogy a templomszolga ezt a tudást kihasználná, de ennyi óvatosságot megenged magának.
Várja, hogy van-e még kérdés, de ha nincs, úgy egy hálás pillantást követően beleveti magát az olvasásba.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.11 19:35:17