Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 176 (3501. - 3520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3520. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-30 11:03:43
Üzenet elküldve: 2021-03-30 11:03:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
* A férfi csendben olvasgatja a verseket amik a könyvben találhatóak. Próbál belőlük megjegyezni párat, persze a rövidebb szerzeményekből. Sajnos elég hamar beleun, és ő is inkább valami hasznosabb könyvet keres. Ugyan a versekkel is lehet udvarolni, de ő valami olyan könyvet keresne ami a nők elcsábításáról szól, de mivel a fehérnép gondolkozását úgysem lehet ki ismerni pár perc esetleg óra alatt míg a szőke hölgy kutat a prém készítés, és egyéb dolgok után. Ezért mégsem keres ilyen olvasmányt, és csak ül és vár. Felé indul egy csuhás, hogy mit is szeretne. Frekderkun halkan elmondja, hogy egy nővel van, akit ő csak elkísért. A pappal beszélgetésbe elegyednek, és szóba kerülnek a szerelemmel kapcsolatos dolgok, mert a lovag ezzel a kérdéskörrel kezdte el szinte zaklatni a papot. De hát mit is tudna egy egyszerű pap az ilyesmikről. Azt tanácsolja, hogy a lovag hallgasson mindig a szívére. *
~ Na ezzel se lettem okosabb ~
* Elköszönnek egymástól, és pár percre rá meglátja munka adóját aki épp őt kereste. *
- Itt vagyok hölgyem! Remélem megtalálta amit keresett.
* A férfi csendben olvasgatja a verseket amik a könyvben találhatóak. Próbál belőlük megjegyezni párat, persze a rövidebb szerzeményekből. Sajnos elég hamar beleun, és ő is inkább valami hasznosabb könyvet keres. Ugyan a versekkel is lehet udvarolni, de ő valami olyan könyvet keresne ami a nők elcsábításáról szól, de mivel a fehérnép gondolkozását úgysem lehet ki ismerni pár perc esetleg óra alatt míg a szőke hölgy kutat a prém készítés, és egyéb dolgok után. Ezért mégsem keres ilyen olvasmányt, és csak ül és vár. Felé indul egy csuhás, hogy mit is szeretne. Frekderkun halkan elmondja, hogy egy nővel van, akit ő csak elkísért. A pappal beszélgetésbe elegyednek, és szóba kerülnek a szerelemmel kapcsolatos dolgok, mert a lovag ezzel a kérdéskörrel kezdte el szinte zaklatni a papot. De hát mit is tudna egy egyszerű pap az ilyesmikről. Azt tanácsolja, hogy a lovag hallgasson mindig a szívére. *
~ Na ezzel se lettem okosabb ~
* Elköszönnek egymástól, és pár percre rá meglátja munka adóját aki épp őt kereste. *
- Itt vagyok hölgyem! Remélem megtalálta amit keresett.
3519. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-27 20:45:35
Üzenet elküldve: 2021-03-27 20:45:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
* Lejutottak hát a Könyvtárba, ahol a sok tudás ott áll halmokban. Mármint igazából rendszerezve polcokon. Nixomia el is tűnik a polcok rengetegében. Viszont találni nem találja azt, amit keres. Nem is nagyon tudja, hogy hol is kéne kezdenie. Viszont szerencséje van, mert egy szerzetes éppen mellette halad el egy kosárral, amiben tekercsek sorakoznak. Előveszi, hát bájos mosolyát, amit most nem biztos, hogy éppen olyan bájos.*
- Elnézést! Tudna egy kicsit segíteni nekem? Olyan írást keresnék, ami az elejtet állatok feldolgozásával foglalkozik. Bőr, hús, szarvak, fogak meg ilyesmik.* Igyekszik halkan beszélni és röviden megfogalmazni, hogy mit is szeretne. A csuhás rápillant, de nem fűz megjegyzést a kinézetére. Gondolatot meg nem tud a szőke olvasni. Az is halkan és tárgyilagosan beszél. Kimerítően részletes információt add arról, hogy merre találhatja, amit keres. A lovagnő meg közben bólogat lelkesen, hogy érti, meg ezzel is jelzi, hogy figyel ám minden elhangzott szóra.*
- Köszönöm szépen! Legyen szép napja!* Régen volt ilyen illedelmes, de a cél szentesíti az eszközt. El is indul sebesen arra amerre irányította a szerzetes. Rengeteg könyv közül választhatna, mert akad itt bőven, csakhogy ideje nincs mindet átböngészni. Sok még csak nem is kapcsolódik ahhoz, amit akar. Nem szeretne elhamarkodottan dönteni, ezért figyelmesen olvassa el a címeket. Néhány érdekesnek tűnő kötetbe még bele is lapozik. Ez mind időbe telik, ráadásul nem is kevésbe. Ennek viszont megmutatkozik az eredménye is, mert csak kezébe akad egy olyan olvasmány, amit pont neki találtak ki. Egy kötet, amit egy bizonyos Jomrinosz barát írt, aki hittérítőként járta a pusztát. A barát ezen írása a nomádok mindennapjaival foglalkozik. Ebbe pedig bele tartozik vadászatokon elejtett állatok feldolgozása is. Elégedetten viszi el magával ezt a könyvet az egyik félreeső asztalhoz, ahol elkezdi olvasni a számára szükséges részeket. Még egy papírt és némi tintát is kér, hogy jegyzetelhessen. Több órán keresztül görnyed az írás felett, mire úgy érzi, hogy ezzel meg is van. A kötetet vissza helyezi eredeti helyére és elindul, hogy megkeresse munkását, akiről teljesen meg is feledkezett.*
~ Még az is lehet, hogy időközben lelépet. Nem baj, mert a lényeg akkor is megvan. Munkást találok másikat is, ha ez lelépet volna. ~* Így aztán nem is aggódik. Ha ott találja valahol Freket, akkor int neki, hogy készen van. Ha nem, akkor nem áll le keresni, hanem meg kifelé az épületből. Neki feladata van, amit el kell végeznie.*
* Lejutottak hát a Könyvtárba, ahol a sok tudás ott áll halmokban. Mármint igazából rendszerezve polcokon. Nixomia el is tűnik a polcok rengetegében. Viszont találni nem találja azt, amit keres. Nem is nagyon tudja, hogy hol is kéne kezdenie. Viszont szerencséje van, mert egy szerzetes éppen mellette halad el egy kosárral, amiben tekercsek sorakoznak. Előveszi, hát bájos mosolyát, amit most nem biztos, hogy éppen olyan bájos.*
- Elnézést! Tudna egy kicsit segíteni nekem? Olyan írást keresnék, ami az elejtet állatok feldolgozásával foglalkozik. Bőr, hús, szarvak, fogak meg ilyesmik.* Igyekszik halkan beszélni és röviden megfogalmazni, hogy mit is szeretne. A csuhás rápillant, de nem fűz megjegyzést a kinézetére. Gondolatot meg nem tud a szőke olvasni. Az is halkan és tárgyilagosan beszél. Kimerítően részletes információt add arról, hogy merre találhatja, amit keres. A lovagnő meg közben bólogat lelkesen, hogy érti, meg ezzel is jelzi, hogy figyel ám minden elhangzott szóra.*
- Köszönöm szépen! Legyen szép napja!* Régen volt ilyen illedelmes, de a cél szentesíti az eszközt. El is indul sebesen arra amerre irányította a szerzetes. Rengeteg könyv közül választhatna, mert akad itt bőven, csakhogy ideje nincs mindet átböngészni. Sok még csak nem is kapcsolódik ahhoz, amit akar. Nem szeretne elhamarkodottan dönteni, ezért figyelmesen olvassa el a címeket. Néhány érdekesnek tűnő kötetbe még bele is lapozik. Ez mind időbe telik, ráadásul nem is kevésbe. Ennek viszont megmutatkozik az eredménye is, mert csak kezébe akad egy olyan olvasmány, amit pont neki találtak ki. Egy kötet, amit egy bizonyos Jomrinosz barát írt, aki hittérítőként járta a pusztát. A barát ezen írása a nomádok mindennapjaival foglalkozik. Ebbe pedig bele tartozik vadászatokon elejtett állatok feldolgozása is. Elégedetten viszi el magával ezt a könyvet az egyik félreeső asztalhoz, ahol elkezdi olvasni a számára szükséges részeket. Még egy papírt és némi tintát is kér, hogy jegyzetelhessen. Több órán keresztül görnyed az írás felett, mire úgy érzi, hogy ezzel meg is van. A kötetet vissza helyezi eredeti helyére és elindul, hogy megkeresse munkását, akiről teljesen meg is feledkezett.*
~ Még az is lehet, hogy időközben lelépet. Nem baj, mert a lényeg akkor is megvan. Munkást találok másikat is, ha ez lelépet volna. ~* Így aztán nem is aggódik. Ha ott találja valahol Freket, akkor int neki, hogy készen van. Ha nem, akkor nem áll le keresni, hanem meg kifelé az épületből. Neki feladata van, amit el kell végeznie.*
3518. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-25 15:08:04
Üzenet elküldve: 2021-03-25 15:08:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
* Az út során sikerül megpillantani a szamáron egy fényes páncélt. Ifjú kora jut eszébe amikor még használt ilyesmit. Hosszú történet lenne elmesélni, hogy miért nincs már meg a régi lovagi dolgai, ezért inkább nem untatja vele a nőt. A temető sarkánál köti ki a lovát a hölgy. A papnövendékre egy kicsit fenyegetően tekint a férfi nehogy valamit is elcsenjen. Aztán mikor bemennek a templomba láthatják miként imádkoznak istenükhöz a csuhások. Sokat a lovag nem foglalkozik ezekkel az alakokkal. Nem túl közel, de nem is lemaradva követi a határozott nőszemélyt. A könyvtárba siet ő is. *
- Én is megnézek egy könyvet. Ha végeztél akkor szólj.
* Frekderkun levesz egy verses kötetet, és azt kezdi olvasni. Egészen addig mélyed el a költészetben míg amaz be nem fejezi a kutató munkát. *
A hozzászólás írója (Ezüstös Frekderkun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.25 15:11:58
* Az út során sikerül megpillantani a szamáron egy fényes páncélt. Ifjú kora jut eszébe amikor még használt ilyesmit. Hosszú történet lenne elmesélni, hogy miért nincs már meg a régi lovagi dolgai, ezért inkább nem untatja vele a nőt. A temető sarkánál köti ki a lovát a hölgy. A papnövendékre egy kicsit fenyegetően tekint a férfi nehogy valamit is elcsenjen. Aztán mikor bemennek a templomba láthatják miként imádkoznak istenükhöz a csuhások. Sokat a lovag nem foglalkozik ezekkel az alakokkal. Nem túl közel, de nem is lemaradva követi a határozott nőszemélyt. A könyvtárba siet ő is. *
- Én is megnézek egy könyvet. Ha végeztél akkor szólj.
* Frekderkun levesz egy verses kötetet, és azt kezdi olvasni. Egészen addig mélyed el a költészetben míg amaz be nem fejezi a kutató munkát. *
A hozzászólás írója (Ezüstös Frekderkun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.25 15:11:58
3517. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-24 21:26:31
Üzenet elküldve: 2021-03-24 21:26:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A lépcsőkhöz érve Nalret felnéz a széles, kitárt ajtóra és, bár a kültéri kora reggeli fénytől sokat nem látni be, tudja, hogy jó helyen jár. Elhanyagolhatatlan mosoly terül szét fején, ami úgy két lépcsőfok megtételéig ér is, amikor ugyanis ismét elfogja a hányinger, ezúttal megelőzhetetlenül. Pánikszerűen kapkod fejével, valamiféle félreeső utca után kutatva, majd, a célnak megfelelő legelőnyösebb felé rohan és egyből annak sarkát felszenteli. Sosem került még alkohol közelbe, de úgy fest, hogy másodszor van már erre lehetősége, ezúttal a másik irányból.*
- A fene! *Köszönhetően annak, hogy hajnal van és senki sincs az utcán, mesterműve után köp, na nem mintha azután már nem lenne mindegy, milyen produkcióval áll elő. Ernyedten törli meg száját kézfején lévő ruhaanyagával és konkrétan úgy érzi magát, mintha egy teljesen másik ember volna. Ha elég lassú észjárású lenne, hamar elkezdene pánikolni azon, hogy ilyen hamar áldott lett -már amennyire azt lehetne így nevezni-, hiszen olyat már látott, de másnapost még nem, de két észérv is nyugtatja a lelkét: alig egy fél nap telt el, no meg egy fattyúval fújta össze a szél. Megkönnyebbülten sóhajt, a hányinger és a szédülés szinte varázsütésre tűnt el, bár az is lehet, hogy csak kicsusszant a testéből a vörös lével együtt.*
- Na még egyszer. *Indul meg, most már egész határozottan, be abba a csodás templomba, ahol csaknem már pappá avathatnák, hiszen egy egész utcát szentelt fel. Egy ilyen reggel után semmire sem vágyik, csak, hogy olvashasson és tanulhasson, végre valami hasznosat is tehessen az egyébként drága idejével, hiszen 140 év semmi az örökkévalósághoz képest.*
- A fene! *Köszönhetően annak, hogy hajnal van és senki sincs az utcán, mesterműve után köp, na nem mintha azután már nem lenne mindegy, milyen produkcióval áll elő. Ernyedten törli meg száját kézfején lévő ruhaanyagával és konkrétan úgy érzi magát, mintha egy teljesen másik ember volna. Ha elég lassú észjárású lenne, hamar elkezdene pánikolni azon, hogy ilyen hamar áldott lett -már amennyire azt lehetne így nevezni-, hiszen olyat már látott, de másnapost még nem, de két észérv is nyugtatja a lelkét: alig egy fél nap telt el, no meg egy fattyúval fújta össze a szél. Megkönnyebbülten sóhajt, a hányinger és a szédülés szinte varázsütésre tűnt el, bár az is lehet, hogy csak kicsusszant a testéből a vörös lével együtt.*
- Na még egyszer. *Indul meg, most már egész határozottan, be abba a csodás templomba, ahol csaknem már pappá avathatnák, hiszen egy egész utcát szentelt fel. Egy ilyen reggel után semmire sem vágyik, csak, hogy olvashasson és tanulhasson, végre valami hasznosat is tehessen az egyébként drága idejével, hiszen 140 év semmi az örökkévalósághoz képest.*
3516. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-24 20:52:07
Üzenet elküldve: 2021-03-24 20:52:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni ... //
*A kérdésre csak biccent egyetértően. Nem kíván többet hozzáfűzni. A férfi megjegyzésére, hogy kabátot kéne csinálni helyesel.*
- Az a terv.* Nem éppen bőbeszédű. Mindent lebeszéltek, szóval ő indul is. Ez az alak lovagnak mondta magát, de egyszerű ruhában kullog mögötte vagy éppen mellette, mint egy kutya. A lány szemében ez sokat levesz a másik méltóságából. ~ Ez a jöttment lovagnak nevezi magát? ~ Ő még annyira sem néz ki lovagnak, de neki jó oka van rá, hogy szutykos. Frekdektum, ha nyitva tartja a szemét, akkor láthat a szamáron pár érdekességet. A nagy barna bőrökön kívül még akad ott egy csomó dolog. Többek között egy üst, meg pár szerszám és egy fényes igen drágának tűnő fénylő páncélt is észrevehet, ami ugyan be van csomagolva olajos bőrökbe, de a zötykölődés hatására láthatóvá vált néhány részlet belőle. Az út során nem igen szól munkásához. A Templomnál szólal meg először.*
- Haladjunk!* Kiköti lovát meg a szamarát is a temető sarkánál.*
- Hé fiú! Légy oly kedves és vigyázz az állataimra! A csomagokhoz viszont ne nyúlj, mert akkor morcos leszek, de nagyon.* Szól oda az egyik papnövendéknek, aki vágyakozva nézte a jószágokat. Örömmel fogadja el a megbízást, bár azért a kis fenyegetésre félőn összerezzen. Ezután viszont máris simogatni kezdi az állatokat. Még egy alma is előkerül a zsebéből. Nixomia pedig nyugodtan besétál a hűvös, kissé homályos épületbe. Akad bent pár helyi, aki az istennőhöz imádkozik, meg néhány csuhás is, akik a napi munkájukat végzik. A lány nem éppen vallásos, vagyis nem éppen Eeyr hívő. Senki nem fogja hallani, hogy elmormol egy rövid imát, vagy akárcsak megtorpan és meghajtja magát. A régi mesterek szobraira se pazarolja most idejét. Korábban már látta őket. Neki most határozott célja van az pedig a Könyvtárba vezeti. Megkerüli, hát a padsorokat, de azért arra ügyel, hogy közben ne keltsen túlságosan nagy hangzavart lépteivel. A csigalépcsőn habozás nélkül indul el lefelé egy még ennél is jóval hűvösebb és homályosabb terembe. A benti csuhásoknak biccent, majd a másikhoz fordul, ha az egyáltalán eljött vele idáig.*
- Én most megyek és keresek valamilyen szakirodalmat. Foglalja el magát addig! Majd, ha végeztem, akkor megkeresem.* Azt még megvárja, hogy szóljon, ha akar a másik és után egyszerűen ott hagyja a bejáratnál. Néhány pillanat múlva már a könyvespolcok mélyén barangol. Dühe, amit a barbár okozott még mindig benne lobog, ami arra készteti, hogy mindent bele adjon ebbe a prémkabát elkészítésébe.*
*A kérdésre csak biccent egyetértően. Nem kíván többet hozzáfűzni. A férfi megjegyzésére, hogy kabátot kéne csinálni helyesel.*
- Az a terv.* Nem éppen bőbeszédű. Mindent lebeszéltek, szóval ő indul is. Ez az alak lovagnak mondta magát, de egyszerű ruhában kullog mögötte vagy éppen mellette, mint egy kutya. A lány szemében ez sokat levesz a másik méltóságából. ~ Ez a jöttment lovagnak nevezi magát? ~ Ő még annyira sem néz ki lovagnak, de neki jó oka van rá, hogy szutykos. Frekdektum, ha nyitva tartja a szemét, akkor láthat a szamáron pár érdekességet. A nagy barna bőrökön kívül még akad ott egy csomó dolog. Többek között egy üst, meg pár szerszám és egy fényes igen drágának tűnő fénylő páncélt is észrevehet, ami ugyan be van csomagolva olajos bőrökbe, de a zötykölődés hatására láthatóvá vált néhány részlet belőle. Az út során nem igen szól munkásához. A Templomnál szólal meg először.*
- Haladjunk!* Kiköti lovát meg a szamarát is a temető sarkánál.*
- Hé fiú! Légy oly kedves és vigyázz az állataimra! A csomagokhoz viszont ne nyúlj, mert akkor morcos leszek, de nagyon.* Szól oda az egyik papnövendéknek, aki vágyakozva nézte a jószágokat. Örömmel fogadja el a megbízást, bár azért a kis fenyegetésre félőn összerezzen. Ezután viszont máris simogatni kezdi az állatokat. Még egy alma is előkerül a zsebéből. Nixomia pedig nyugodtan besétál a hűvös, kissé homályos épületbe. Akad bent pár helyi, aki az istennőhöz imádkozik, meg néhány csuhás is, akik a napi munkájukat végzik. A lány nem éppen vallásos, vagyis nem éppen Eeyr hívő. Senki nem fogja hallani, hogy elmormol egy rövid imát, vagy akárcsak megtorpan és meghajtja magát. A régi mesterek szobraira se pazarolja most idejét. Korábban már látta őket. Neki most határozott célja van az pedig a Könyvtárba vezeti. Megkerüli, hát a padsorokat, de azért arra ügyel, hogy közben ne keltsen túlságosan nagy hangzavart lépteivel. A csigalépcsőn habozás nélkül indul el lefelé egy még ennél is jóval hűvösebb és homályosabb terembe. A benti csuhásoknak biccent, majd a másikhoz fordul, ha az egyáltalán eljött vele idáig.*
- Én most megyek és keresek valamilyen szakirodalmat. Foglalja el magát addig! Majd, ha végeztem, akkor megkeresem.* Azt még megvárja, hogy szóljon, ha akar a másik és után egyszerűen ott hagyja a bejáratnál. Néhány pillanat múlva már a könyvespolcok mélyén barangol. Dühe, amit a barbár okozott még mindig benne lobog, ami arra készteti, hogy mindent bele adjon ebbe a prémkabát elkészítésébe.*
3515. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-08 07:57:43
Üzenet elküldve: 2021-03-08 07:57:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Ahogy felér és kihúzza a faajtót, tüsszögni kezd az ott, talán évtizedek alatt felhalmozódott porrétegről. Kicsit megszédül, de szerencsére hamar elmúlik és tud a térképekkel foglalkozni. Leviszi a két kiválasztottat és kitekeri. Szerencséjére mind a kettő azt takarja, ami a tokjára van írva, így a Gazdagnegyed térképével kezd, első, sőt második látásra is igazán részletes, még a kúriák nevét is tartalmazza, az utcaneveken felül. Az ujját vezetve kezdi el az egyik oldalról nézni, így csak a szeme sarkából veszi észre a kapálózást, de most fontosabb dolga is van, minthogy a kopasszal foglalkozzék. Már csak egy karnyújtásnyira lehet és egy kis keresgélés után bele is akad a szeme a kúria nevébe, amit a naplóban olvasott.*
-Okééé. *Ellenőrzi az utcanevet is, csak a biztonság kedvéért, de az sajnos nem stimmel. Az ujját körbe mozgatja a környéken, hátha csak másik bejárat vagy bekötő utca neve, de távolabb kell menjen.*
-Nyárfa, ez lesz az… végül is nem feltétlenül kell, hogy a kúriában legyen. Én se tartanám otthon az ilyen veszélyes trutyikat. *Persze neki nincs választása, de ha ő is gazdag lenne, akkor biztos a város másik szélén lenne egy kotyvasztó konyhája. Nyilván a térképtől ennél többet nem fog megtudni, feljegyzeteli a közeli utcák nevét és a szomszédos kereszteződések alakját, de azt már most látja, hogy be kell sétálnia, nem a szélén helyezkedik el. Mielőtt visszarakná a térképeket és elindulna keresni, még azért odamegy a fiúhoz, hogy megtudja, mit is akar vele közölni.*
-Megtaláltam, amit kerestem. Köszönöm. *Közli mindenek előtt, mert azért ezt így illik.*
-Még ha már teljesen le is rombolták az egész negyedet… *Sóhajt lemondóan.*
*Ahogy felér és kihúzza a faajtót, tüsszögni kezd az ott, talán évtizedek alatt felhalmozódott porrétegről. Kicsit megszédül, de szerencsére hamar elmúlik és tud a térképekkel foglalkozni. Leviszi a két kiválasztottat és kitekeri. Szerencséjére mind a kettő azt takarja, ami a tokjára van írva, így a Gazdagnegyed térképével kezd, első, sőt második látásra is igazán részletes, még a kúriák nevét is tartalmazza, az utcaneveken felül. Az ujját vezetve kezdi el az egyik oldalról nézni, így csak a szeme sarkából veszi észre a kapálózást, de most fontosabb dolga is van, minthogy a kopasszal foglalkozzék. Már csak egy karnyújtásnyira lehet és egy kis keresgélés után bele is akad a szeme a kúria nevébe, amit a naplóban olvasott.*
-Okééé. *Ellenőrzi az utcanevet is, csak a biztonság kedvéért, de az sajnos nem stimmel. Az ujját körbe mozgatja a környéken, hátha csak másik bejárat vagy bekötő utca neve, de távolabb kell menjen.*
-Nyárfa, ez lesz az… végül is nem feltétlenül kell, hogy a kúriában legyen. Én se tartanám otthon az ilyen veszélyes trutyikat. *Persze neki nincs választása, de ha ő is gazdag lenne, akkor biztos a város másik szélén lenne egy kotyvasztó konyhája. Nyilván a térképtől ennél többet nem fog megtudni, feljegyzeteli a közeli utcák nevét és a szomszédos kereszteződések alakját, de azt már most látja, hogy be kell sétálnia, nem a szélén helyezkedik el. Mielőtt visszarakná a térképeket és elindulna keresni, még azért odamegy a fiúhoz, hogy megtudja, mit is akar vele közölni.*
-Megtaláltam, amit kerestem. Köszönöm. *Közli mindenek előtt, mert azért ezt így illik.*
-Még ha már teljesen le is rombolták az egész negyedet… *Sóhajt lemondóan.*
3514. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-05 17:19:19
Üzenet elküldve: 2021-03-05 17:19:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* A gnóm megmássza a létrát. Felérve pedig elhúzza az ajtót és ezzel feltárja a térképek rengetegét. Csak hát van egy kis bökkenő. Az ajtó kinyitásával keletkező légmozgás mozgásra kényszerít néhány porszemet. Ezek pedig elkezdik csiklandozni a csöpp kis orrocskát. Erre tüsszent egyet Xavy, amire aztán igazán nagy porvihar kerekedik. Arca elé kapja ugyan a kezét védekezően, de így is kap a porból, amibe száraz penész is keveredik. Tüszkölni kezd erre a gnóm elég csúnyán. Érzi, hogy kissé megszédül, de le éppen nem esik. A por lassan elül és a közérzete is jobb lesz valamivel a lánynak, de azért nyomtalanul nem tűnt el a por hatása. Mintha a tüdejében megült volna ez egy kicsit. Néha köhögésre ingerli. Lehetősége van, hogy összeszedje azokat a térképeket, amiket hasznosnak talál. Lemászva egy közeli asztal mellé telepedik le. A kis kopasz ezt észre is veszi és látványosan felé integet. Kitekerve a térképeket láthatja, hogy mind a kettő azt tartalmazza, ami rá van írva. Azért már ránézésre láthatja, hogy nem kevés idő lesz mire átnyálazza őket. Leginkább a Gazdagnegyedes térképpel érné meg kezdeni, hiszen az részletesen tartalmazza az utcákat is. A térkép annyira részletes, hogy még a kúriákat a nevével együtt. Már csak az a kérdés, hogy lépes átlátni ezt a nagy összevisszaságot a lány. Nagy szerencséje van, mert ahogy ott húzza az ujját ismerős nevet pillant meg. Felstring Rezidencia olvashatja a kopottas feliratot. Viszont akad itt egy kis bökkenő. Mégpedig az, hogy ez a Vadkörte úton található. Ez önmagában nem ér sokat, de van ott bent sütnivaló, így aztán valószínűleg további vizsgálatokat tesz a környéken. Meg is találja a elég hamar a Nyárfa utcát, ami csak pár közzel van arrébb. Ez szép és jó, de most mi lesz? A térkép így fentről egy másik várost ábrázol, mert a mostani az már nem éppen így néz ki. Így éppen lenne halvány fogalma, hogy körülbelül merre találja a házakat, de az már másik tészta, hogy a romos helyszínen mennyire fog a tájékozódás könnyen menni. Ha nincs szerencséje, akár hosszú órák múlva sem lesz előrébb a terepen.*
// Mérgezési szint: 1 //
* A gnóm megmássza a létrát. Felérve pedig elhúzza az ajtót és ezzel feltárja a térképek rengetegét. Csak hát van egy kis bökkenő. Az ajtó kinyitásával keletkező légmozgás mozgásra kényszerít néhány porszemet. Ezek pedig elkezdik csiklandozni a csöpp kis orrocskát. Erre tüsszent egyet Xavy, amire aztán igazán nagy porvihar kerekedik. Arca elé kapja ugyan a kezét védekezően, de így is kap a porból, amibe száraz penész is keveredik. Tüszkölni kezd erre a gnóm elég csúnyán. Érzi, hogy kissé megszédül, de le éppen nem esik. A por lassan elül és a közérzete is jobb lesz valamivel a lánynak, de azért nyomtalanul nem tűnt el a por hatása. Mintha a tüdejében megült volna ez egy kicsit. Néha köhögésre ingerli. Lehetősége van, hogy összeszedje azokat a térképeket, amiket hasznosnak talál. Lemászva egy közeli asztal mellé telepedik le. A kis kopasz ezt észre is veszi és látványosan felé integet. Kitekerve a térképeket láthatja, hogy mind a kettő azt tartalmazza, ami rá van írva. Azért már ránézésre láthatja, hogy nem kevés idő lesz mire átnyálazza őket. Leginkább a Gazdagnegyedes térképpel érné meg kezdeni, hiszen az részletesen tartalmazza az utcákat is. A térkép annyira részletes, hogy még a kúriákat a nevével együtt. Már csak az a kérdés, hogy lépes átlátni ezt a nagy összevisszaságot a lány. Nagy szerencséje van, mert ahogy ott húzza az ujját ismerős nevet pillant meg. Felstring Rezidencia olvashatja a kopottas feliratot. Viszont akad itt egy kis bökkenő. Mégpedig az, hogy ez a Vadkörte úton található. Ez önmagában nem ér sokat, de van ott bent sütnivaló, így aztán valószínűleg további vizsgálatokat tesz a környéken. Meg is találja a elég hamar a Nyárfa utcát, ami csak pár közzel van arrébb. Ez szép és jó, de most mi lesz? A térkép így fentről egy másik várost ábrázol, mert a mostani az már nem éppen így néz ki. Így éppen lenne halvány fogalma, hogy körülbelül merre találja a házakat, de az már másik tészta, hogy a romos helyszínen mennyire fog a tájékozódás könnyen menni. Ha nincs szerencséje, akár hosszú órák múlva sem lesz előrébb a terepen.*
// Mérgezési szint: 1 //
3513. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-05 07:46:35
Üzenet elküldve: 2021-03-05 07:46:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Bizony attól, hogy már vagy háromszáz esztendős nem mondhatni, hogy az öreg lassú lenne, bár ez inkább hosszú lábainak elismerés. Kapkodja a csizmáit, hogy nehogy elveszítse őket, miközben a célterület felé tartanak, bár úgy sejti, ha kicsit le is maradna, úgyis meglátná őket, messziről is. Mikor pedig egyedül marad a létrával, nekikészül, majd felmászik rá és kinyitja a tárolót, hogy aztán egy hatalmasat beletüsszentsen. Gyorsan a szája elé is kapja a kezét, hogy ne az összes porcica szabaduljon az útjára, ami évek alatt elszaporodott az iratokon. Miután elmúlt a veszély, elkezdi megtörölgetni a térképek kupakjait, hogy lássa az írást is rajtuk. Nem odafenn szeretné kitekerni őket, így választ kettőt, amit a hóna alá csap és lecipel lassan a létrán. A két kiválasztott, az egész várost ábrázoló, lázadás környéki dátummal, valamint a Gazdagnegyedet ábrázoló pajtása. Ha egyben leér a térképekkel, akkor a legközelebbi asztalnál az utóbbit tekeri ki, hogy megnézze, valóban az van-e benne, mint ami rá van írva. Ha igen, akkor mindjárt mazsolázza is az egyik szélétől kiindulva a másikig, nehogy kihagyjon valami fontosat. Ha nem a feliratnak megfelelő térképet tekeri ki, akkor a másikat is előhúzza, hogy rápillantson.*
*Bizony attól, hogy már vagy háromszáz esztendős nem mondhatni, hogy az öreg lassú lenne, bár ez inkább hosszú lábainak elismerés. Kapkodja a csizmáit, hogy nehogy elveszítse őket, miközben a célterület felé tartanak, bár úgy sejti, ha kicsit le is maradna, úgyis meglátná őket, messziről is. Mikor pedig egyedül marad a létrával, nekikészül, majd felmászik rá és kinyitja a tárolót, hogy aztán egy hatalmasat beletüsszentsen. Gyorsan a szája elé is kapja a kezét, hogy ne az összes porcica szabaduljon az útjára, ami évek alatt elszaporodott az iratokon. Miután elmúlt a veszély, elkezdi megtörölgetni a térképek kupakjait, hogy lássa az írást is rajtuk. Nem odafenn szeretné kitekerni őket, így választ kettőt, amit a hóna alá csap és lecipel lassan a létrán. A két kiválasztott, az egész várost ábrázoló, lázadás környéki dátummal, valamint a Gazdagnegyedet ábrázoló pajtása. Ha egyben leér a térképekkel, akkor a legközelebbi asztalnál az utóbbit tekeri ki, hogy megnézze, valóban az van-e benne, mint ami rá van írva. Ha igen, akkor mindjárt mazsolázza is az egyik szélétől kiindulva a másikig, nehogy kihagyjon valami fontosat. Ha nem a feliratnak megfelelő térképet tekeri ki, akkor a másikat is előhúzza, hogy rápillantson.*
3512. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-04 16:37:28
Üzenet elküldve: 2021-03-04 16:37:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Mintha a gnóm kicsit feszélyezve érezné magát, de hát ki nem tenne így, ha egy idős mesterrel van dolga? Az öreg meg csak nézi szúrós, álmos szemeivel. Végül aztán közös nevezőre jutnak a kis kopasznak hála. Franglil mester nem csak azt közli, hogy merre vannak a térképek, de még fel is tápászkodik, hogy elvezesse a lányt odáig. Ő baktat elől kényelmes, öreges lépteivel, de mivel jó nagy colos, ezért a két kicsinek kapkodnia kell a lábát. A kis csuhás közben megosztja Xavyval mestere életkorát, amire talán túlságosan is hangosan reagál a gnóm. Rögtön vagy négy irányból pisszegik le. Még a mester is hátrafordul, hogy szúrós pillantásával dorgálja meg. A luxus idáig is tart, mert még a létrát oda húzzák neki, de a további segítséget megtiltja a vén elf. Franglil egy elégedett biccentéssel nyugtázza a köszönetmondást. Szerencséje Balkóczának, hogy nem papizta le, mert ki tudja milyen reakciót váltott volna ki az öregből. Most már rajta a világ szeme, vagyis igazából a kutya sem néz rá. A létra stabil, szóval nyugodtan fellépdelhet rá. Mondjuk azért ad ki gyanúsan nyikorgó hangokat, de össze nem szakad a lány súlya alatt. A kis tolóajtót gond nélkül eléri. Az eltolása sem jelent problémát. Amint ez megtörténik elé tárul a kis tároló titka. Igazából nincs benne más csak vagy tíz henger bőrből készült henger, aminek a kifelé álló végén fém tető látható. Azon írás, hogy mit rejt a kis tok. Na persze az írás csak halványan kivehető, mert itt fent már mindent vastag por lep be. Valószínűleg régóta nincs már használatban. Akad itt vagy négy térkép még a régi időkből, amik nem valószínű, hogy relevánsak. Van egy amelyik az egész várost ábrázolja a leírás szerint és még az évszám is közeli a lázadáshoz. Hasonló akad a Szegény és a Gazdagnegyedről is. Egy másik a kikötőt ábrázolja, és még akad egy, amire az van felvésve, hogy a lázadás után. Na hát ez mind, csak a leírás, mert nem biztos, hogy az is van benne, amit ráírtak, bár ennek kicsi az esélye. Az írások is csak törölgetés után válnak kiolvashatóvá, szóval egy ideig biztosan fent fog ücsörögni. Ráér kiválasztani a megfelelő térképet, vagy térképeket. Ez már csak rajta áll.*
* Mintha a gnóm kicsit feszélyezve érezné magát, de hát ki nem tenne így, ha egy idős mesterrel van dolga? Az öreg meg csak nézi szúrós, álmos szemeivel. Végül aztán közös nevezőre jutnak a kis kopasznak hála. Franglil mester nem csak azt közli, hogy merre vannak a térképek, de még fel is tápászkodik, hogy elvezesse a lányt odáig. Ő baktat elől kényelmes, öreges lépteivel, de mivel jó nagy colos, ezért a két kicsinek kapkodnia kell a lábát. A kis csuhás közben megosztja Xavyval mestere életkorát, amire talán túlságosan is hangosan reagál a gnóm. Rögtön vagy négy irányból pisszegik le. Még a mester is hátrafordul, hogy szúrós pillantásával dorgálja meg. A luxus idáig is tart, mert még a létrát oda húzzák neki, de a további segítséget megtiltja a vén elf. Franglil egy elégedett biccentéssel nyugtázza a köszönetmondást. Szerencséje Balkóczának, hogy nem papizta le, mert ki tudja milyen reakciót váltott volna ki az öregből. Most már rajta a világ szeme, vagyis igazából a kutya sem néz rá. A létra stabil, szóval nyugodtan fellépdelhet rá. Mondjuk azért ad ki gyanúsan nyikorgó hangokat, de össze nem szakad a lány súlya alatt. A kis tolóajtót gond nélkül eléri. Az eltolása sem jelent problémát. Amint ez megtörténik elé tárul a kis tároló titka. Igazából nincs benne más csak vagy tíz henger bőrből készült henger, aminek a kifelé álló végén fém tető látható. Azon írás, hogy mit rejt a kis tok. Na persze az írás csak halványan kivehető, mert itt fent már mindent vastag por lep be. Valószínűleg régóta nincs már használatban. Akad itt vagy négy térkép még a régi időkből, amik nem valószínű, hogy relevánsak. Van egy amelyik az egész várost ábrázolja a leírás szerint és még az évszám is közeli a lázadáshoz. Hasonló akad a Szegény és a Gazdagnegyedről is. Egy másik a kikötőt ábrázolja, és még akad egy, amire az van felvésve, hogy a lázadás után. Na hát ez mind, csak a leírás, mert nem biztos, hogy az is van benne, amit ráírtak, bár ennek kicsi az esélye. Az írások is csak törölgetés után válnak kiolvashatóvá, szóval egy ideig biztosan fent fog ücsörögni. Ráér kiválasztani a megfelelő térképet, vagy térképeket. Ez már csak rajta áll.*
3511. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-04 08:25:06
Üzenet elküldve: 2021-03-04 08:25:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Mindjárt az első körben zátonyra is fut, de szerencsére nem neki kell megébreszteni a mestert az álmából. Mikor a férfi megébred és nagy ásítás közepette a fiú tájékoztatja is az ébresztése okáról, ha esetleg rá vándorol a tekintete, akkor próbál bizalomgerjesztően mosolyogni.*
-Üdv…özletem. *Fejezi be egy kurta tenyér emeléssel megspékelve a dolgot. Mikor az öreg felszólítja, már formálja is a hangokat, mikor a fiú meglepő gyorsasággal közbevág. Viszont megdöbbentő módon Franglil mester kerekei gyorsabban őrölnek, mint sejtette volna, már vágja is rá a fellelési helyét.*
-Hatodik sor ötödik polc, kö tároló. *Ismétli el hangosan, nehogy elfelejtse, míg elér odáig. Az öreg még fel is áll, hogy megmutassa az merre van, közben Kócza megcsodálhatja égnek nyúló alakját. ~Nem gondoltam volna, hogy ilyen bazi nagyra nőttél öregapó. ~ Pislog meglepetten míg elsétál mellette.*
-Meeenyiiit?! *Nyújtja meg a hangokat, mikor a fiú közli vele a férfi korát. Sejtette, hogy már nem mai darab, de azért száznyolcvannál többnek nem nézte. ~Akkor nem csoda, hogy annyit durmol. ~*
-Az szép kor, nagyon szép… *Bólogat elismerően, miközben elsétálnak a polcig. Látja, hogy a fiú nagyon lelkes, már húzza is oda létrát és indulna fel, mikor az öreg megállítja.*
-Oh… persze, persze, innen átveszem, már ez is nagy segítség volt … mester. *Az, hogy nem öregapózza le, csupán pillanatok felismerésén múlik. Virít egy széles mosolyt, míg azok visszacsászkálnak az asztalig, majd felnéz.*
-Öregem, nem könnyítik meg a dolgomat. *Először megmozgatja a létrát, hogy lássa mennyire stabil, majd nekiveselkedik a mászásnak és, ha teheti csak szépen lassan, fokról fokra halad felfelé. Nem hajtja a tatár és nem néz lefelé, csak a cél motiválja. Ha odaér, akkor óvatosan megpróbálja elhúzni a faajtót, hogy megnézze, mi lapul mögötte.*
*Mindjárt az első körben zátonyra is fut, de szerencsére nem neki kell megébreszteni a mestert az álmából. Mikor a férfi megébred és nagy ásítás közepette a fiú tájékoztatja is az ébresztése okáról, ha esetleg rá vándorol a tekintete, akkor próbál bizalomgerjesztően mosolyogni.*
-Üdv…özletem. *Fejezi be egy kurta tenyér emeléssel megspékelve a dolgot. Mikor az öreg felszólítja, már formálja is a hangokat, mikor a fiú meglepő gyorsasággal közbevág. Viszont megdöbbentő módon Franglil mester kerekei gyorsabban őrölnek, mint sejtette volna, már vágja is rá a fellelési helyét.*
-Hatodik sor ötödik polc, kö tároló. *Ismétli el hangosan, nehogy elfelejtse, míg elér odáig. Az öreg még fel is áll, hogy megmutassa az merre van, közben Kócza megcsodálhatja égnek nyúló alakját. ~Nem gondoltam volna, hogy ilyen bazi nagyra nőttél öregapó. ~ Pislog meglepetten míg elsétál mellette.*
-Meeenyiiit?! *Nyújtja meg a hangokat, mikor a fiú közli vele a férfi korát. Sejtette, hogy már nem mai darab, de azért száznyolcvannál többnek nem nézte. ~Akkor nem csoda, hogy annyit durmol. ~*
-Az szép kor, nagyon szép… *Bólogat elismerően, miközben elsétálnak a polcig. Látja, hogy a fiú nagyon lelkes, már húzza is oda létrát és indulna fel, mikor az öreg megállítja.*
-Oh… persze, persze, innen átveszem, már ez is nagy segítség volt … mester. *Az, hogy nem öregapózza le, csupán pillanatok felismerésén múlik. Virít egy széles mosolyt, míg azok visszacsászkálnak az asztalig, majd felnéz.*
-Öregem, nem könnyítik meg a dolgomat. *Először megmozgatja a létrát, hogy lássa mennyire stabil, majd nekiveselkedik a mászásnak és, ha teheti csak szépen lassan, fokról fokra halad felfelé. Nem hajtja a tatár és nem néz lefelé, csak a cél motiválja. Ha odaér, akkor óvatosan megpróbálja elhúzni a faajtót, hogy megnézze, mi lapul mögötte.*
3510. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-03 15:42:12
Üzenet elküldve: 2021-03-03 15:42:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Xavy megközelíti a párost. A fiú már jó előre köszön, amit szépen viszonoz is a gnóm leányzó. Kérdését rögvest a kis csuhás elé tárja, de az csak szomorúan ingatja a fejét.*
- Sajnálom, de én csak Franglil mester segítője vagyok. Nem ismerem még ki magam itt lent a könyvtárban. Talán a mester segíthet.* Pillant az idős férfira, aki most is békésen hortyog. Kis csuhásunkban túlteng a segítség nyújtásnak vágya, így hát rögtön a tettek mezejére lép. Megfogja az öreg hozzá közelebb eső vállát és finoman elkezdi rázogatni.*
- Franglil mester! Mester! Ébredjen mester!* Az öreg nagyot horkant aztán fejét megrázva álmosan felnéz. Pislog párat bambán, miközben igyekszik megmozgatni agya fogaskerekeit. Öreg, csontos elf arcot láthat a gnóm, ami annyira még csak nem is mondható ráncosnak.*
- Háááaammm?* Ásít be kérdő hangsúllyal valamit kérdés féleséget.*
- Sajnálom, hogy megzavartam a nyugalmát Mester, de ennek a gnómnak szüksége volna a segítségére.* Vázolja fel a helyzetet a fiú. Franglil mester kicsit előredől és szúrós pillantásával kezdi el méregetni a kicsit.*
- Akkor hát kérdezz kis leány!* Szólal meg végre érthető nyelven. A kis kotnyeles kölyök megint rögtön közbekotyog, mielőtt Balkócza megszólalhatna.*
- Egy térképet keresne a Gazdagnegyedről.
- Hatodik sor ötödik polcának K tárolója.* Válaszolja rekedtes hangon, miközben elkezd feltápászkodni a székéből. Most látszik csak igazán, hogy milyen nagyra is nőt ez az elf. Körülbelül kétszer akkor, mint a gnóm. Int, hogy kövessék és elindul a könyves sorok irányába.*
- A Mester tavaly töltötte be a háromszázadik évét. Ő itt mindent IS ismer.* Súgja oda a kis csuhás Xavynak. Rövid sétálás után az öreg megáll és felfelé mutat csontos kezével. A polcon egy elhúzható faajtójú kis tároló foglal helyet. A segéd már tolja is idefele a gurulós létrát. Oda is támasztja és már mászna is felfelé, de az elf kezét a vállára teszi és megrázza a fejét.*
- A te dolgod fiam, hogy nekem segíts. Ha mindenkinek mindent a kezébe adsz, akkor nem fejlődik sehova. Majd a kis hölgy kiválasztja magának a megfelelő térképeket. Mi az asztalnál várakozunk majd.* Azzal már csoszog is visszafelé a kis helyére. A kölyök még rá mosolyog a lányra és aztán követi a Mestert. Xavyn a sor, hogy térképet bányásszon elő. Jó magasan van, de a létráról eléri majd a tárolót, aminek csak félre kell húznia az ajtaját.*
* Xavy megközelíti a párost. A fiú már jó előre köszön, amit szépen viszonoz is a gnóm leányzó. Kérdését rögvest a kis csuhás elé tárja, de az csak szomorúan ingatja a fejét.*
- Sajnálom, de én csak Franglil mester segítője vagyok. Nem ismerem még ki magam itt lent a könyvtárban. Talán a mester segíthet.* Pillant az idős férfira, aki most is békésen hortyog. Kis csuhásunkban túlteng a segítség nyújtásnak vágya, így hát rögtön a tettek mezejére lép. Megfogja az öreg hozzá közelebb eső vállát és finoman elkezdi rázogatni.*
- Franglil mester! Mester! Ébredjen mester!* Az öreg nagyot horkant aztán fejét megrázva álmosan felnéz. Pislog párat bambán, miközben igyekszik megmozgatni agya fogaskerekeit. Öreg, csontos elf arcot láthat a gnóm, ami annyira még csak nem is mondható ráncosnak.*
- Háááaammm?* Ásít be kérdő hangsúllyal valamit kérdés féleséget.*
- Sajnálom, hogy megzavartam a nyugalmát Mester, de ennek a gnómnak szüksége volna a segítségére.* Vázolja fel a helyzetet a fiú. Franglil mester kicsit előredől és szúrós pillantásával kezdi el méregetni a kicsit.*
- Akkor hát kérdezz kis leány!* Szólal meg végre érthető nyelven. A kis kotnyeles kölyök megint rögtön közbekotyog, mielőtt Balkócza megszólalhatna.*
- Egy térképet keresne a Gazdagnegyedről.
- Hatodik sor ötödik polcának K tárolója.* Válaszolja rekedtes hangon, miközben elkezd feltápászkodni a székéből. Most látszik csak igazán, hogy milyen nagyra is nőt ez az elf. Körülbelül kétszer akkor, mint a gnóm. Int, hogy kövessék és elindul a könyves sorok irányába.*
- A Mester tavaly töltötte be a háromszázadik évét. Ő itt mindent IS ismer.* Súgja oda a kis csuhás Xavynak. Rövid sétálás után az öreg megáll és felfelé mutat csontos kezével. A polcon egy elhúzható faajtójú kis tároló foglal helyet. A segéd már tolja is idefele a gurulós létrát. Oda is támasztja és már mászna is felfelé, de az elf kezét a vállára teszi és megrázza a fejét.*
- A te dolgod fiam, hogy nekem segíts. Ha mindenkinek mindent a kezébe adsz, akkor nem fejlődik sehova. Majd a kis hölgy kiválasztja magának a megfelelő térképeket. Mi az asztalnál várakozunk majd.* Azzal már csoszog is visszafelé a kis helyére. A kölyök még rá mosolyog a lányra és aztán követi a Mestert. Xavyn a sor, hogy térképet bányásszon elő. Jó magasan van, de a létráról eléri majd a tárolót, aminek csak félre kell húznia az ajtaját.*
3509. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-03 07:22:01
Üzenet elküldve: 2021-03-03 07:22:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Nagy bosszúságára megint csak a termete az ami hátráltatja a dolgában, nem először, viszont ezúttal nem próbál alternatív dolgokat keresni, székre felállni, hiszen lehet, azt rossz szemmel néznék az ott lévők. Így inkább egy halkabb és közösségbarát megoldás mellett dönt, megkérdez valakit. Észre is vesz a közelében két alakot, egy fiatalabbat és egy éppen szunyókáló idősebbet. ~Mivel a lázadás még az én időmben történt, talán még a fiú is élhetett jó pár évet a Gazdagnegyed fennállásakor. Azt hiszem.~ Nem akarja feltétlenül az öreget megzavarni ha nem muszáj, tudja milyen zsémbesek tudnak lenni ezek az idősek, ha felverik őket az álmukból. Mikor közelebb lép, már köszönti is a fiatalabbik, talán ő is unja a dolgot, amit csinál, talán nem lenne ellenére egy kis beszélgetés.*
-Eeyr legyen veled is. *Köszön vissza úgy, ahogy azt kapta, hiszen a mellett nem tud elsiklani és nem is érdemes, hogy a könyvtár ennek az istennek a templomában kapott helyet.*
-Segítségre lenne szükségem. Nem igazán találok a lázadás előtti térképet a Gazdagnegyedről. *Vált halkabbra, egyrészt nem akar megzavarni másokat, másrészt az öreget sem akarja felverni, egyelőre.*
-Edsgroon Felstring báró kúriáját keresem. *Egyelőre több dolgot nem mond el, ez pont elég lehet ahhoz, hogy ha a fiatal fiú hallott már a dologról beugorjon neki.*
*Nagy bosszúságára megint csak a termete az ami hátráltatja a dolgában, nem először, viszont ezúttal nem próbál alternatív dolgokat keresni, székre felállni, hiszen lehet, azt rossz szemmel néznék az ott lévők. Így inkább egy halkabb és közösségbarát megoldás mellett dönt, megkérdez valakit. Észre is vesz a közelében két alakot, egy fiatalabbat és egy éppen szunyókáló idősebbet. ~Mivel a lázadás még az én időmben történt, talán még a fiú is élhetett jó pár évet a Gazdagnegyed fennállásakor. Azt hiszem.~ Nem akarja feltétlenül az öreget megzavarni ha nem muszáj, tudja milyen zsémbesek tudnak lenni ezek az idősek, ha felverik őket az álmukból. Mikor közelebb lép, már köszönti is a fiatalabbik, talán ő is unja a dolgot, amit csinál, talán nem lenne ellenére egy kis beszélgetés.*
-Eeyr legyen veled is. *Köszön vissza úgy, ahogy azt kapta, hiszen a mellett nem tud elsiklani és nem is érdemes, hogy a könyvtár ennek az istennek a templomában kapott helyet.*
-Segítségre lenne szükségem. Nem igazán találok a lázadás előtti térképet a Gazdagnegyedről. *Vált halkabbra, egyrészt nem akar megzavarni másokat, másrészt az öreget sem akarja felverni, egyelőre.*
-Edsgroon Felstring báró kúriáját keresem. *Egyelőre több dolgot nem mond el, ez pont elég lehet ahhoz, hogy ha a fiatal fiú hallott már a dologról beugorjon neki.*
3508. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-01 17:12:12
Üzenet elküldve: 2021-03-01 17:12:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
* Most, hogy már elégséges mennyiségű információ birtokában van a gnóm lány, csak ki kell tömnie a hiányzó lyukakat. Most már adja magát, hogy mit is kéne csinálni. A hiányzó információkat nehéz és időigényes lenne összekaparni az utcáról. Inkább az egyik helyi intézménynél próbálkoznak. Eeyr templomának könyvtára remek választásnak tűnik. Ha másért nem, hát azért, mert itt valószínűleg nem kell sorba állnia. Az eredményt, meg majd meglátjuk. Belép a hideg csarnokba, ahol a hideg félhomály fogadja. Néhány csuhás most is mormog az oltárnál, de még csak fel se néznek az érkezőre. A lépcső már hívogatóan várja. A Könyvtár kör alakú termébe lépve megcsapja a nyirkos, dohos levegő szaga. Nagy a csönd, amit csak néhány papír zörrenése vagy valamelyik szerzetes óvatos szöszmötölése tör meg, de igazából ez már szinte hozzá tartozik a hely csendjéhez. A kopogó cipelők hangjára felnéz pár szigorúbb csuhás. A keresést bátran elkezdi Xavy, de valljuk be, hogy ő kicsi a könyvespolcok rengetege pedig nagy. Kutatása során talál néhány öreg enciklopédiát meg száraz értekezést, de térképet vagy leírást azt nem. Hamar rájön, hogy így napszálltáig is itt ücsöröghetne. Segítséget igyekszik, hát igénybe venni. Ha körbe pillant, akkor egy közeli asztalnál észre is vehet egy fiatal kopasz fiút és nála jó két fejjel magasabb nyurga csuklyás öreget, aki valószínűleg szunyókál. Arról, hogy öreg lehet a csuklya alól kibújó hosszú ritkás ősz hajszálak árulkodnak. Ha ide indul el, akkor a fiatal ráköszön, mielőtt még az odaérne. A cipő kopogása árulkodó.*
- Eeyr hozott minálunk nővérem!* A szegényes fények ellenére is ki tudja venni a barátságosan mosolygó arcot. Ám, ha más csuhás után nézne azt is megteheti.*
* Most, hogy már elégséges mennyiségű információ birtokában van a gnóm lány, csak ki kell tömnie a hiányzó lyukakat. Most már adja magát, hogy mit is kéne csinálni. A hiányzó információkat nehéz és időigényes lenne összekaparni az utcáról. Inkább az egyik helyi intézménynél próbálkoznak. Eeyr templomának könyvtára remek választásnak tűnik. Ha másért nem, hát azért, mert itt valószínűleg nem kell sorba állnia. Az eredményt, meg majd meglátjuk. Belép a hideg csarnokba, ahol a hideg félhomály fogadja. Néhány csuhás most is mormog az oltárnál, de még csak fel se néznek az érkezőre. A lépcső már hívogatóan várja. A Könyvtár kör alakú termébe lépve megcsapja a nyirkos, dohos levegő szaga. Nagy a csönd, amit csak néhány papír zörrenése vagy valamelyik szerzetes óvatos szöszmötölése tör meg, de igazából ez már szinte hozzá tartozik a hely csendjéhez. A kopogó cipelők hangjára felnéz pár szigorúbb csuhás. A keresést bátran elkezdi Xavy, de valljuk be, hogy ő kicsi a könyvespolcok rengetege pedig nagy. Kutatása során talál néhány öreg enciklopédiát meg száraz értekezést, de térképet vagy leírást azt nem. Hamar rájön, hogy így napszálltáig is itt ücsöröghetne. Segítséget igyekszik, hát igénybe venni. Ha körbe pillant, akkor egy közeli asztalnál észre is vehet egy fiatal kopasz fiút és nála jó két fejjel magasabb nyurga csuklyás öreget, aki valószínűleg szunyókál. Arról, hogy öreg lehet a csuklya alól kibújó hosszú ritkás ősz hajszálak árulkodnak. Ha ide indul el, akkor a fiatal ráköszön, mielőtt még az odaérne. A cipő kopogása árulkodó.*
- Eeyr hozott minálunk nővérem!* A szegényes fények ellenére is ki tudja venni a barátságosan mosolygó arcot. Ám, ha más csuhás után nézne azt is megteheti.*
3507. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-03-01 13:53:33
Üzenet elküldve: 2021-03-01 13:53:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
*Miután elsétál egészen a templomig, mert hiába nem Eeyr isten kegyeltje, mégis ebben a városban csak az juthat közös tudáshoz hozzá, aki ellátogat erre a helyre. Mielőtt belép, azért körbe tekint, majd lassan elsétál a lépcsőig, amely a könyvtárba vezet le, a tekercsekhez és könyvekhez, amelyeket ide gyűjtöttek össze. A cipője sarka néha odakoppan a kőhöz, miközben lefelé sétál, így egy- két rosszallót tekintetet is begyűjt, noha nem szándékosan zavarta meg a lent olvasókat. Mikor az egyik, ott ülő csuhás alak feléje int köszönésképpen, viszonozza. Első körben nem szeretne senkit megzavarni, így maga kezd el kutakodni a polcokon, a tekercsek között, hátha megleli a város utcatérképét, esetleg a kezébe akad a hajdani Gazdagnegyedről valami fickarajz. Amennyiben ezzel nem járna sikerrel, muszáj lenne megszólítania és dolgában megzavarni egy, a közelében ücsörgő csuhást, hogy rákérdezzen, hogy merre is rejtegetik a város térképeit.*
*Miután elsétál egészen a templomig, mert hiába nem Eeyr isten kegyeltje, mégis ebben a városban csak az juthat közös tudáshoz hozzá, aki ellátogat erre a helyre. Mielőtt belép, azért körbe tekint, majd lassan elsétál a lépcsőig, amely a könyvtárba vezet le, a tekercsekhez és könyvekhez, amelyeket ide gyűjtöttek össze. A cipője sarka néha odakoppan a kőhöz, miközben lefelé sétál, így egy- két rosszallót tekintetet is begyűjt, noha nem szándékosan zavarta meg a lent olvasókat. Mikor az egyik, ott ülő csuhás alak feléje int köszönésképpen, viszonozza. Első körben nem szeretne senkit megzavarni, így maga kezd el kutakodni a polcokon, a tekercsek között, hátha megleli a város utcatérképét, esetleg a kezébe akad a hajdani Gazdagnegyedről valami fickarajz. Amennyiben ezzel nem járna sikerrel, muszáj lenne megszólítania és dolgában megzavarni egy, a közelében ücsörgő csuhást, hogy rákérdezzen, hogy merre is rejtegetik a város térképeit.*
3506. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-21 14:48:53
Üzenet elküldve: 2021-02-21 14:48:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- A kövek, a tűz, a fémek is mind egyidősek az élettel, mégis időbe telt, mire megtanultuk használni őket. Ugyan így lehetett ez magával a mágiával is. Valaki egyszer csak rájött, hogy képes az akaratával a környezetére hatni, és elkezdte használni azt. Vagy maguk az istenek mutatták meg, hogy hogyan kell használni * kanyarodik vissza a korábbi felvetésére, miszerint a természetfelettiek régebb óta velük vannak, mint gondolnák * de az is lehet, hogy az első lélegzetvétel óta az életünk része. Olyan ősi dolog ez, amit sosem fogunk megtudni, hacsak nem talál ki valaki olyan mágiát, amivel láthatjuk a múltat. De én szeretem azt hinni, hogy a mágiát ugyan úgy feltalálták, mint minden mást. Az alkotó részei velünk voltak, de használni nem tudtuk őket. * Vonja meg a vállát, ahogy elmondott mindent, amit gondol erről a témáról. A női lélek fejtegetése viszont, ha nem is érdekesebb, de izgalmasabb téma. A férfi meg is próbálkozik valamivel, hogy letesztelje egy elméletét, és nem kerüli el figyelmét az, ahogy erre Alymeidha reagál. A torok köszörülés adja először nyomát annak, hogy felvetése nem volt alaptalan, az elsuttogott dicséret pedig elgondolkodtatja. Engedi, hogy a nő szökjön, el is veszi karját, hogy ne kelljen átbújjon alatta, és mosolyt varázsol arcára. *
- Valóban. Talán jobb lesz este letesztelni az elméletem, amikor elfogadja a vacsora meghívásom. * Pillant a nőre szeme sarkából, és mintha mi sem történt volna, lép tovább. *
- Azt hiszem, hogy a poros könyvtár nem érdekli, kedvesem. Úgyhogy szerintem folytathatjuk a városnéző túránkat. * Nyújtja karját a nőnek, és ha nem ellenkezik, akkor kivezeti a templomból, mintha mi sem történt volna. Persze ez nem teljesen igaz, szája sarkában bujkáló hamiskás mosolyát nem tudja elvarázsolni az arcáról. *
- Remélem kedvére volt az épület. Mondja, van valami, amit kifejezetten szeretne megnézni, vagy továbbra is az én idegenvezetői képességeimre hagyatkozik? * Teszi fel a következő kérdést, ahogy a templom elé érnek, ha a nő nem ellenkezett, és valóban kisétáltak. *
- A kövek, a tűz, a fémek is mind egyidősek az élettel, mégis időbe telt, mire megtanultuk használni őket. Ugyan így lehetett ez magával a mágiával is. Valaki egyszer csak rájött, hogy képes az akaratával a környezetére hatni, és elkezdte használni azt. Vagy maguk az istenek mutatták meg, hogy hogyan kell használni * kanyarodik vissza a korábbi felvetésére, miszerint a természetfelettiek régebb óta velük vannak, mint gondolnák * de az is lehet, hogy az első lélegzetvétel óta az életünk része. Olyan ősi dolog ez, amit sosem fogunk megtudni, hacsak nem talál ki valaki olyan mágiát, amivel láthatjuk a múltat. De én szeretem azt hinni, hogy a mágiát ugyan úgy feltalálták, mint minden mást. Az alkotó részei velünk voltak, de használni nem tudtuk őket. * Vonja meg a vállát, ahogy elmondott mindent, amit gondol erről a témáról. A női lélek fejtegetése viszont, ha nem is érdekesebb, de izgalmasabb téma. A férfi meg is próbálkozik valamivel, hogy letesztelje egy elméletét, és nem kerüli el figyelmét az, ahogy erre Alymeidha reagál. A torok köszörülés adja először nyomát annak, hogy felvetése nem volt alaptalan, az elsuttogott dicséret pedig elgondolkodtatja. Engedi, hogy a nő szökjön, el is veszi karját, hogy ne kelljen átbújjon alatta, és mosolyt varázsol arcára. *
- Valóban. Talán jobb lesz este letesztelni az elméletem, amikor elfogadja a vacsora meghívásom. * Pillant a nőre szeme sarkából, és mintha mi sem történt volna, lép tovább. *
- Azt hiszem, hogy a poros könyvtár nem érdekli, kedvesem. Úgyhogy szerintem folytathatjuk a városnéző túránkat. * Nyújtja karját a nőnek, és ha nem ellenkezik, akkor kivezeti a templomból, mintha mi sem történt volna. Persze ez nem teljesen igaz, szája sarkában bujkáló hamiskás mosolyát nem tudja elvarázsolni az arcáról. *
- Remélem kedvére volt az épület. Mondja, van valami, amit kifejezetten szeretne megnézni, vagy továbbra is az én idegenvezetői képességeimre hagyatkozik? * Teszi fel a következő kérdést, ahogy a templom elé érnek, ha a nő nem ellenkezett, és valóban kisétáltak. *
3505. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-21 08:53:01
Üzenet elküldve: 2021-02-21 08:53:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Vissza a városba //
*Cerlyna nagyon fiatalnak látszik, szinte még gyerek, állapítja meg Isqeha magában. ~Szeleburdi, egyszerű, és milyen kis vidám! És jószívű. ~ húzódik elnéző mosolyra a szája. A közös sorson való osztozást azonban hirtelenjében nem érti. Még úgy sem, hogy a lányka láthatóan sajnálkozón gondol a Krenkataur tárnáiban sínylődő rabokra, így értetlenül emeli meg kicsit a szemöldökét. A lánytól Isq szerint valószínűsíthetően, így első ránézésre mi sem áll távolabb, mint hogy a Krenkataurba kerüljön köztörvényes bűnözőként.
De azután rájön, hogy Cerlyna a régi szegénynegyed kis csavargóiról beszél, akiknek a sorsától mentette meg ez a jóságos Drameiloten úr, akit említ, és aki bizonyára a szárnyai alá vette. Az ő sorsukon osztozott, vagyis hát az utcán élhetett maga is.*
- Igazán örülök, hogy igy történt! *mondja kedvesen a gazdag úr nevére, és persze Kimmeri jut az eszébe, meg az, hogy ő maga mennyire megdöbbent, és elgondolkodott, amikor Artheniorba érve először látta az utcán élő, hajlék nélküli csavargó gyerekek tömegét.
Az életkorra érkező kicsit incselkedő, de végül egyenes válasz pedig megerősíti a gyanúját, hogy a hegyesfülű kis jószág semmiképp sem tisztavérű elf. Isq a kis hegyi faluban, ahol egyedüli félvérként nőtt fel, a saját bőrén érezte át, milyen is az nem egészen _annak_ lenni. Pedig nyíltan igazán soha senki nem bántotta a származása miatt. Fattyúnak sem nevezték sohasem, a városban találkozott először ezzel a gonoszkodó kifejezéssel, így el is fintorodik egy kicsit, ahogy Cerlyna szájából hallja.*
- Értem. *mondja hát együttérzően, és mivel az életkor alapján beigazolódik, ami látható is: a lány csupán egy szerencsés sorsú, a felnőttkor küszöbén álló, kedves gyerek, nem terheli őt a saját életének hasonló mozzanataival.
Csak annyit mond az elhangzottakra, jelezve, hogy átérzi, milyen is ez, és baráti biztatásnak is szánva a dolgot:*
- Engem sem a szüleim neveltek fel.
*Azután pedig, mivel a leány kapva kap az alkalmon, hogy hallgatósága akad, kényelmesen hátradől a székén, úgy hallgatja a halk felolvasást.
A leírás igazán érdekes, Isqeha mindig is szerette hallgatni az ilyesféle, régi időkről szóló legendákat és történeteket. Szerencsére az elf faluban gyerekkorában az ünnepek alkalmával, de a hétköznapi estéken is gyakran került sor mesélésre.*
- Ó! Szerintem igazán felolvashatod nekik! *mondja lelkesen, ahogy a legendák végére érnek.*
- Izgalmas elgondolni, mindezek fényében, hogy a Nagy Kígyó nemcsak egy legenda, hanem talán ott él valójában is a barlangok mélyében. Biztosan nem véletlen, hogy nemcsak a törpék meséiben szerepel! *ered meg a nyelve.*
- Hogy is hívnak? *kérdezi meg még, elnevetve magát, hogy már szinte mindent megkérdezett a lányról, pedig meg be sem mutatkoztak egymásnak. Úgyhogy hamar pótolja is az elmaradt hiányosságot, komoly arccal a kezét nyújtva a kislánynak, ahogy illik.*
- Szerbusz, én Isqeha vagyok. Rinald Isqeha, füvész, gyógyító és mágus. *sorolja el a róla való tudnivalókat.*
*Cerlyna nagyon fiatalnak látszik, szinte még gyerek, állapítja meg Isqeha magában. ~Szeleburdi, egyszerű, és milyen kis vidám! És jószívű. ~ húzódik elnéző mosolyra a szája. A közös sorson való osztozást azonban hirtelenjében nem érti. Még úgy sem, hogy a lányka láthatóan sajnálkozón gondol a Krenkataur tárnáiban sínylődő rabokra, így értetlenül emeli meg kicsit a szemöldökét. A lánytól Isq szerint valószínűsíthetően, így első ránézésre mi sem áll távolabb, mint hogy a Krenkataurba kerüljön köztörvényes bűnözőként.
De azután rájön, hogy Cerlyna a régi szegénynegyed kis csavargóiról beszél, akiknek a sorsától mentette meg ez a jóságos Drameiloten úr, akit említ, és aki bizonyára a szárnyai alá vette. Az ő sorsukon osztozott, vagyis hát az utcán élhetett maga is.*
- Igazán örülök, hogy igy történt! *mondja kedvesen a gazdag úr nevére, és persze Kimmeri jut az eszébe, meg az, hogy ő maga mennyire megdöbbent, és elgondolkodott, amikor Artheniorba érve először látta az utcán élő, hajlék nélküli csavargó gyerekek tömegét.
Az életkorra érkező kicsit incselkedő, de végül egyenes válasz pedig megerősíti a gyanúját, hogy a hegyesfülű kis jószág semmiképp sem tisztavérű elf. Isq a kis hegyi faluban, ahol egyedüli félvérként nőtt fel, a saját bőrén érezte át, milyen is az nem egészen _annak_ lenni. Pedig nyíltan igazán soha senki nem bántotta a származása miatt. Fattyúnak sem nevezték sohasem, a városban találkozott először ezzel a gonoszkodó kifejezéssel, így el is fintorodik egy kicsit, ahogy Cerlyna szájából hallja.*
- Értem. *mondja hát együttérzően, és mivel az életkor alapján beigazolódik, ami látható is: a lány csupán egy szerencsés sorsú, a felnőttkor küszöbén álló, kedves gyerek, nem terheli őt a saját életének hasonló mozzanataival.
Csak annyit mond az elhangzottakra, jelezve, hogy átérzi, milyen is ez, és baráti biztatásnak is szánva a dolgot:*
- Engem sem a szüleim neveltek fel.
*Azután pedig, mivel a leány kapva kap az alkalmon, hogy hallgatósága akad, kényelmesen hátradől a székén, úgy hallgatja a halk felolvasást.
A leírás igazán érdekes, Isqeha mindig is szerette hallgatni az ilyesféle, régi időkről szóló legendákat és történeteket. Szerencsére az elf faluban gyerekkorában az ünnepek alkalmával, de a hétköznapi estéken is gyakran került sor mesélésre.*
- Ó! Szerintem igazán felolvashatod nekik! *mondja lelkesen, ahogy a legendák végére érnek.*
- Izgalmas elgondolni, mindezek fényében, hogy a Nagy Kígyó nemcsak egy legenda, hanem talán ott él valójában is a barlangok mélyében. Biztosan nem véletlen, hogy nemcsak a törpék meséiben szerepel! *ered meg a nyelve.*
- Hogy is hívnak? *kérdezi meg még, elnevetve magát, hogy már szinte mindent megkérdezett a lányról, pedig meg be sem mutatkoztak egymásnak. Úgyhogy hamar pótolja is az elmaradt hiányosságot, komoly arccal a kezét nyújtva a kislánynak, ahogy illik.*
- Szerbusz, én Isqeha vagyok. Rinald Isqeha, füvész, gyógyító és mágus. *sorolja el a róla való tudnivalókat.*
3504. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-20 20:48:58
Üzenet elküldve: 2021-02-20 20:48:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
*Elgondolkodva hümment egyet a szavakra, s elmélkedve tekint körbe a berendezésen.*
-Lehet valami abban, amit mond.
*Böki ki végül, kisebb szünet után, de nem úgy tűnik, mint aki annyiban készül hagyni a témát.*
-De az erőnek, amelyből merítve az ember varázsolni képes, egyidősnek kell lennie az élettel, nem? Elvégre az elemek is a kezdetektől fogva velünk vannak, sőt...
*Hagyja a levegőben a mondatot elmélázva, miközben egy elementáris mágus szobrát szemléli, aztán összeszedve gondolatait folytatja*
-A mágikus erő érzékelésének hajlama sem hinném, hogy az évszázadok alatt alakult ki.
*Tekintete az elfen állapodik meg, várva miképp is reagál elméletére, bár eddig kevés dologban értettek egyet, így leginkább ellenérvekre számít. Mikor a női lélek fejtegetésére térnek át, jókedvűen felderül az arca. Van abban valami bájos, ahogy Dram az előzőhöz hasonlóan komolyan véve a témát morfondírozik.*
-Pontosan.
*Bólogat egyetértve, ahogy sikerül megfejteni a gyengébbik nem évezredes titkát, mely bár valóban ellentmondásosnak tűnik, valójában végtelenül egyszerű. Na nem alkalmazható ám minden fehérnépnél, akad ám bőven kivétel, aki nem kedveli és dől be a hamis szavaknak, de az a tapasztalata, hogy ilyenből viszonylag kevés van.
Az elkövetkező rövid jelenetsor azonban nem kicsit lepi meg. A folyosón sétálva szinte egy szempillantást alatt simul háta a hideg falnak, ahogy a hosszúfülű hirtelen gondol egyet, s felé közelítve támasztja meg válla felett karját.*
-Mi...
*Illetődött szürke tekintete kérdőn keresi a másikét, de az már suttogva hajol füléhez, a félvér pedig nem tudja befejezni mondatát. Pontosan tudja, mire megy ki a játék, elvégre épp erről beszélgettek az imént, mégsem tudja teljesen hidegen hagyni a férfi közelsége. Az elduruzsolt hazug édesgetés, a nyakának bőrére lehelt forró levegő és a szemtelenül hozzásimuló test együttese előcsal belőle egy néma sóhajt. Könnyű lenne most beleszédülni egy meggondolatlan csókba, megköszörülve kiszáradt torkát vesz hát erőt magán.*
-Milyen gyorsan tanul.
*Suttogja, s elismerően mosolyogva fúrja szürkéit a hosszúéltű tekintetébe, miközben gondosan megkerüli a válaszadást.*
-Bár javaslom kerülje a templomokban való kacérkodást, úgy hallottam nem túl kifizetődő.
*Hangja halk, bizalmas, úgy tesz, mint akire semmilyen hatással sincs a kis közjáték, bár szemei árulkodóak. Azzal, ha a másik engedi, sietve menekül is a támaszkodó kar alatt kibújva.*
*Elgondolkodva hümment egyet a szavakra, s elmélkedve tekint körbe a berendezésen.*
-Lehet valami abban, amit mond.
*Böki ki végül, kisebb szünet után, de nem úgy tűnik, mint aki annyiban készül hagyni a témát.*
-De az erőnek, amelyből merítve az ember varázsolni képes, egyidősnek kell lennie az élettel, nem? Elvégre az elemek is a kezdetektől fogva velünk vannak, sőt...
*Hagyja a levegőben a mondatot elmélázva, miközben egy elementáris mágus szobrát szemléli, aztán összeszedve gondolatait folytatja*
-A mágikus erő érzékelésének hajlama sem hinném, hogy az évszázadok alatt alakult ki.
*Tekintete az elfen állapodik meg, várva miképp is reagál elméletére, bár eddig kevés dologban értettek egyet, így leginkább ellenérvekre számít. Mikor a női lélek fejtegetésére térnek át, jókedvűen felderül az arca. Van abban valami bájos, ahogy Dram az előzőhöz hasonlóan komolyan véve a témát morfondírozik.*
-Pontosan.
*Bólogat egyetértve, ahogy sikerül megfejteni a gyengébbik nem évezredes titkát, mely bár valóban ellentmondásosnak tűnik, valójában végtelenül egyszerű. Na nem alkalmazható ám minden fehérnépnél, akad ám bőven kivétel, aki nem kedveli és dől be a hamis szavaknak, de az a tapasztalata, hogy ilyenből viszonylag kevés van.
Az elkövetkező rövid jelenetsor azonban nem kicsit lepi meg. A folyosón sétálva szinte egy szempillantást alatt simul háta a hideg falnak, ahogy a hosszúfülű hirtelen gondol egyet, s felé közelítve támasztja meg válla felett karját.*
-Mi...
*Illetődött szürke tekintete kérdőn keresi a másikét, de az már suttogva hajol füléhez, a félvér pedig nem tudja befejezni mondatát. Pontosan tudja, mire megy ki a játék, elvégre épp erről beszélgettek az imént, mégsem tudja teljesen hidegen hagyni a férfi közelsége. Az elduruzsolt hazug édesgetés, a nyakának bőrére lehelt forró levegő és a szemtelenül hozzásimuló test együttese előcsal belőle egy néma sóhajt. Könnyű lenne most beleszédülni egy meggondolatlan csókba, megköszörülve kiszáradt torkát vesz hát erőt magán.*
-Milyen gyorsan tanul.
*Suttogja, s elismerően mosolyogva fúrja szürkéit a hosszúéltű tekintetébe, miközben gondosan megkerüli a válaszadást.*
-Bár javaslom kerülje a templomokban való kacérkodást, úgy hallottam nem túl kifizetődő.
*Hangja halk, bizalmas, úgy tesz, mint akire semmilyen hatással sincs a kis közjáték, bár szemei árulkodóak. Azzal, ha a másik engedi, sietve menekül is a támaszkodó kar alatt kibújva.*
3503. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-20 18:30:24
Üzenet elküldve: 2021-02-20 18:30:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- Úgy gondolom, hogy a mágia, mivel tanulni kell, ezért később jelent meg, és alakult ki, ahogy minden tanulásra alapuló folyamat. A fém megmunkálása, az építészet, az írás és az olvasás, ezek mind olyan dolgok, amik később alakultak ki, amiket valaki kitalált, és az utódai tökéletesítettek. Véleményem szerint badarság lenne kijelenteni, hogy a mágia egy idős az élettel, hiszen még a beszédünk sem az. * Ad magyarázatot arra, hogy miért tartja kizártnak a felvázolt lehetőséget. *
- Persze ezzel lehet, hogy a korábban már említett csapdába esek, nem vizsgálom meg a lehetőségeket, és kizárok valamit, pusztán a szeszélyes érzelmeim miatt, amire egyébként semmilyen bizonyítékom nincs. * Vonja meg a vállát, ezzel egyben önmagának is ellent mondva hirtelen. *
- Szóval ha ön úgy gondolja, hogy egyidős az élettel, azzal nem mond nagyobb badarságot, mint én, amikor az ellenkezőjét állítom. Nem tudhatjuk, hogy melyikünknek van igaza. Nem is fogjuk megtudni, valószínűleg soha. Érdekes felvetés, kedves Alymeidha. * Biccent tiszteletteljesen a nő felé ismét, bár ezúttal is inkább vitázott önmagával, mint a félvérrel, továbbra is neki tulajdonítja önön érveit. Elgondolkodva hallgatja hát azt, amikor a női lélekről beszélnek. *
- Szóval a nők egyszer azért sóhajtoznak, mert minden férfi hazug, és megbízhatatlan... de közben pont, hogy igénylik a hazugságot, és azt, hogy átverjék őket? Bonyolult felvetés. * Gondolkodik el hangosan, ahogy a paradoxonon töri a fejét. Láthatóan továbbra is logikai megközelítéssel, és nem érzelmekkel próbálja megérteni a dolgot. Hirtelen, ahogy az egyik folyosón sétálnak, és a lány mellett közel van a hideg fal, Dram felé fordul, karjával a lány válla fölött támasztva meg a falat, és hozzá simul, pofátlanul közel, ahogy támaszkodó kezével a menekülő utat zárja el. *
- Szóval ha azt mondanám, hogy maga a leggyönyörűbb hölgy ebben a városban, és a puszta közelségétől a torkomban dobog a szívem, hogy nincs más vágyam, mint hogy szerethessem, egész nap, egész este, hogy szeretném mélyen beszívni bőrének bizsergető illatát, hogy megadnék mindent, amit csak kér, hogy elveszhessek szerető ölében, az kedvére lenne? * Suttogja a fülébe halkan, szinte már hozzáérintve ajkait a hallójárathoz, mielőtt lejjebb hajtaná a fejét, és végig fújná a kilélegzett levegőt Alymeidha nyakán. Hirtelen támadt önbizalma persze csak megjátszott dolog, teszteli, hogy korábbi tapasztalatai, és az előbb elhangzottak alapján mennyire sikerült helyet tézist felállítania, a női lélek kívánságairól. *
- Úgy gondolom, hogy a mágia, mivel tanulni kell, ezért később jelent meg, és alakult ki, ahogy minden tanulásra alapuló folyamat. A fém megmunkálása, az építészet, az írás és az olvasás, ezek mind olyan dolgok, amik később alakultak ki, amiket valaki kitalált, és az utódai tökéletesítettek. Véleményem szerint badarság lenne kijelenteni, hogy a mágia egy idős az élettel, hiszen még a beszédünk sem az. * Ad magyarázatot arra, hogy miért tartja kizártnak a felvázolt lehetőséget. *
- Persze ezzel lehet, hogy a korábban már említett csapdába esek, nem vizsgálom meg a lehetőségeket, és kizárok valamit, pusztán a szeszélyes érzelmeim miatt, amire egyébként semmilyen bizonyítékom nincs. * Vonja meg a vállát, ezzel egyben önmagának is ellent mondva hirtelen. *
- Szóval ha ön úgy gondolja, hogy egyidős az élettel, azzal nem mond nagyobb badarságot, mint én, amikor az ellenkezőjét állítom. Nem tudhatjuk, hogy melyikünknek van igaza. Nem is fogjuk megtudni, valószínűleg soha. Érdekes felvetés, kedves Alymeidha. * Biccent tiszteletteljesen a nő felé ismét, bár ezúttal is inkább vitázott önmagával, mint a félvérrel, továbbra is neki tulajdonítja önön érveit. Elgondolkodva hallgatja hát azt, amikor a női lélekről beszélnek. *
- Szóval a nők egyszer azért sóhajtoznak, mert minden férfi hazug, és megbízhatatlan... de közben pont, hogy igénylik a hazugságot, és azt, hogy átverjék őket? Bonyolult felvetés. * Gondolkodik el hangosan, ahogy a paradoxonon töri a fejét. Láthatóan továbbra is logikai megközelítéssel, és nem érzelmekkel próbálja megérteni a dolgot. Hirtelen, ahogy az egyik folyosón sétálnak, és a lány mellett közel van a hideg fal, Dram felé fordul, karjával a lány válla fölött támasztva meg a falat, és hozzá simul, pofátlanul közel, ahogy támaszkodó kezével a menekülő utat zárja el. *
- Szóval ha azt mondanám, hogy maga a leggyönyörűbb hölgy ebben a városban, és a puszta közelségétől a torkomban dobog a szívem, hogy nincs más vágyam, mint hogy szerethessem, egész nap, egész este, hogy szeretném mélyen beszívni bőrének bizsergető illatát, hogy megadnék mindent, amit csak kér, hogy elveszhessek szerető ölében, az kedvére lenne? * Suttogja a fülébe halkan, szinte már hozzáérintve ajkait a hallójárathoz, mielőtt lejjebb hajtaná a fejét, és végig fújná a kilélegzett levegőt Alymeidha nyakán. Hirtelen támadt önbizalma persze csak megjátszott dolog, teszteli, hogy korábbi tapasztalatai, és az előbb elhangzottak alapján mennyire sikerült helyet tézist felállítania, a női lélek kívánságairól. *
3502. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-16 15:41:02
Üzenet elküldve: 2021-02-16 15:41:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
*A férfi szavait hallgatva nem tudja eldönteni, hogy udvariasságból beszél vagy valóban nem zárja ki a lehetőségét az Aly által felvetett légből kapott badarságoknak. Bár ha őt kérdezné, nyilvánvalóan őszintének vallaná magát, elvégre szereti is hangsúlyozni is, hogy az, de véleménye szerint a legtöbb esetben az előzékenység és az egyenesség szinte kizárják egymást. Persze nem szükséges hozzá a másik szemébe hazudni, elég csak egy apró füllentés, egy kis leheletnyi ferdítés, de az már nehezen titulálható igaznak. Na de a félvér lenne az utolsó ember, aki megvetné őt az ilyen eszközök használata miatt.*
-Úgy gondolja a mágia nem egy időben született az élettel?
*Ragad ki a hosszú beszédből egy érdekesnek vélt félmondatot. Kedvére való hallgatni a hosszúéltű fejtegetéseit, odahaza nem sok értelmes alakkal volt alkalma beszélgetni. Többnyire vele egykorú elf lányokkal volt kénytelen tölteni idejét, akik finoman szólva sem voltak nevezhetőek izgalmas társaságnak. Valahogy sohasem hozták lázba azok a dolgok, amikről szívesen csacsogtak a leányok.*
-De nem kényelmesebb egy puha karosszékben olvasgatni, mint egy koszos könyvtárban?
*Pillant érdeklődve Dramra. Ebből is látszik valószínűleg, hogy nem sok könyvet forgatott kezében, el sem tudja képzelni, hogy annyira magával ragadja egy olvasmány, hogy teljesen ki tudja zárni környezetét.
Rosszallóan csóválja meg fejét, mikor a hosszúfülű csipkelődésére reagálva beszélni kezd.*
-Kedvesem maga úgy látom nem érti a női lelket. Még ha tisztesek is a szándékai, a hölgyek többsége szívesen hallgatja az aprócska füllentéseket.
*Tart rögtönzött beszédet ujját emelve*
-Pontosan tudják persze, hogyha hazudik a férfi, de valahol szeretik azt hinni, hogy az üres kis bókok igazak. Csak addig kell édesgetni, amíg közel nem kerülnek egymáshoz, aztán már jobban értékelik az őszinteséget.
*Szeretné azt képzelni, hogy maga nem tartozik ezen leányok csoportjába, de minden bizonnyal ő sem különb.*
-Ne legyen ilyen kishitű! Bármit hozhat még a jövő. Talán maga fogja majd felfedezni a templomépítő mágiát.
*Húzza széles mosolyra száját miközben tekintetét az elfre emeli*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.16 15:42:34
*A férfi szavait hallgatva nem tudja eldönteni, hogy udvariasságból beszél vagy valóban nem zárja ki a lehetőségét az Aly által felvetett légből kapott badarságoknak. Bár ha őt kérdezné, nyilvánvalóan őszintének vallaná magát, elvégre szereti is hangsúlyozni is, hogy az, de véleménye szerint a legtöbb esetben az előzékenység és az egyenesség szinte kizárják egymást. Persze nem szükséges hozzá a másik szemébe hazudni, elég csak egy apró füllentés, egy kis leheletnyi ferdítés, de az már nehezen titulálható igaznak. Na de a félvér lenne az utolsó ember, aki megvetné őt az ilyen eszközök használata miatt.*
-Úgy gondolja a mágia nem egy időben született az élettel?
*Ragad ki a hosszú beszédből egy érdekesnek vélt félmondatot. Kedvére való hallgatni a hosszúéltű fejtegetéseit, odahaza nem sok értelmes alakkal volt alkalma beszélgetni. Többnyire vele egykorú elf lányokkal volt kénytelen tölteni idejét, akik finoman szólva sem voltak nevezhetőek izgalmas társaságnak. Valahogy sohasem hozták lázba azok a dolgok, amikről szívesen csacsogtak a leányok.*
-De nem kényelmesebb egy puha karosszékben olvasgatni, mint egy koszos könyvtárban?
*Pillant érdeklődve Dramra. Ebből is látszik valószínűleg, hogy nem sok könyvet forgatott kezében, el sem tudja képzelni, hogy annyira magával ragadja egy olvasmány, hogy teljesen ki tudja zárni környezetét.
Rosszallóan csóválja meg fejét, mikor a hosszúfülű csipkelődésére reagálva beszélni kezd.*
-Kedvesem maga úgy látom nem érti a női lelket. Még ha tisztesek is a szándékai, a hölgyek többsége szívesen hallgatja az aprócska füllentéseket.
*Tart rögtönzött beszédet ujját emelve*
-Pontosan tudják persze, hogyha hazudik a férfi, de valahol szeretik azt hinni, hogy az üres kis bókok igazak. Csak addig kell édesgetni, amíg közel nem kerülnek egymáshoz, aztán már jobban értékelik az őszinteséget.
*Szeretné azt képzelni, hogy maga nem tartozik ezen leányok csoportjába, de minden bizonnyal ő sem különb.*
-Ne legyen ilyen kishitű! Bármit hozhat még a jövő. Talán maga fogja majd felfedezni a templomépítő mágiát.
*Húzza széles mosolyra száját miközben tekintetét az elfre emeli*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.16 15:42:34
3501. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-02-16 00:07:52
Üzenet elküldve: 2021-02-16 00:07:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a városba //
- Hm?
*Néz először értetlenül Isqehára, majd amikor a férfi megismétli a megnevezést már hallja a különbséget, és picit bele is pirul abba, hogy milyen buta volt korábban.*
- Oh, de csacsi vagyok.
*Jegyzi is meg kissé lehajtva fejét zavarában, de nagy, kíváncsi szemeivel érdeklődve pillant a másikra, aki éppen azt magyarázza mi is az a Krenkataur.*
- Szörnyen ijesztően hangzik. Biztos nagyon félhettek szegény rabok.
*Mondja ki Cerlyna első gondolatát, amiben természetesen megmutatkozik megbocsátó viselkedése a bűnelkövetőkkel szemben. Ebben részben segít az a tény is, hogy Cerlyna fattyú, és egészen apró gyermekként megszabadultak tőle szülei, az utcán élve pedig gyakran kényszerült lopásra amíg nem került szolgálóként egy nemesi családhoz. Ha nem lett volna olyan fiatal talán egyszer őt is a Krenkataurba zárták volna. Meg is borzong ennek a gondolatától.*
- Igen. Sajnos a régi barátaimmal ritkán találkozom már, de amíg nem kerültem a jóságos, és szép Drameiloten úrhoz, meg az előző gazduramhoz, addig én is hasonló sorson osztoztam velük.
*Cerlyna hangja cseppet sem szomorú, hogy ez megtörtént vele, mert tényleg sok közeli barátot szerzett a szükségnek hála, és rájuk jó szívvel gondol vissza. A hidegre, a koszra, az utca éjszakai zajaira és a maró éhségre már annyira nem, de hálás azért, hogy ezeknek már nincs kitéve.*
- Hát több, mint egy átlag ember gyerek.
*Válaszol kissé titokzatosan, ami kicsit felvillanyozza, mert játékos érzéssel tölti el.*
- De ha ember lennék talán 15 éves lennék most. Vagy valami ilyesmi.
*Töpreng el, mert ő sem mindig tudja biztosan, hogy miként telik az idő az embereknél, és már a hosszú életű rokonait is nehezére esik megérteni. Isqeháról pedig nem is sejti, hogy ezzel bajlódnia sem kellene, és törnie a buksiját, hiszen fajtársa. Félvérként nagyon jól tudja mennyire nincs jellegzetes ismertetőjelük, sőt, időnként egyik vagy másik ősükre megtévesztésig hasonlítanak, ahogy Cerlyna is inkább tűnhet elfnek, mint embernek. Úgy tűnik Isqeha viszont jártasabb ebben, mint az ifjú leány, aki ezen képességen meglepődik.*
- Nem hiába kell tisztelni az idősebbeket.
*Ismeri el a férfi szemfülességét, és pillant fel rá csodáló tekintettel.*
- Igen, fattyú vagyok. A nevemet is egykori gazduramtól kaptam.
*Szereti is a nevét, szépnek is, hozzáillőnk is véli, és olyannak amivel nemesek körében is tetszeleghet akár.*
- Én sajnos semmit sem tudok a szüleimről.
*Szalad ki a száján végül, és ezen el is tűnődik egy pillanatra, mielőtt felocsúdna, hiszen még bele sem kezdett az olvasásba.*
- Jaj, igen. Szóval... köhöm...
*Kapkodva kinyitja a könyvet, és kezdi el gyorsan szelni a sorokat, igyekezve, hogy behozza az elfecsegett idő okozta lemaradást. Mivel kapkod, ezért gyakran meg is akad a sorokban, ami miatt zavarba jön, és még több hibát kezd el véteni. Arról nem is beszélve, hogy picit eleve izgult, mert bár a nemesek fürkésző tekintete gyakran szegeződik rá, de ennek ellenére is kényelmetlen számára a figyelem középpontjában lenni.*
- Hm?
*Néz először értetlenül Isqehára, majd amikor a férfi megismétli a megnevezést már hallja a különbséget, és picit bele is pirul abba, hogy milyen buta volt korábban.*
- Oh, de csacsi vagyok.
*Jegyzi is meg kissé lehajtva fejét zavarában, de nagy, kíváncsi szemeivel érdeklődve pillant a másikra, aki éppen azt magyarázza mi is az a Krenkataur.*
- Szörnyen ijesztően hangzik. Biztos nagyon félhettek szegény rabok.
*Mondja ki Cerlyna első gondolatát, amiben természetesen megmutatkozik megbocsátó viselkedése a bűnelkövetőkkel szemben. Ebben részben segít az a tény is, hogy Cerlyna fattyú, és egészen apró gyermekként megszabadultak tőle szülei, az utcán élve pedig gyakran kényszerült lopásra amíg nem került szolgálóként egy nemesi családhoz. Ha nem lett volna olyan fiatal talán egyszer őt is a Krenkataurba zárták volna. Meg is borzong ennek a gondolatától.*
- Igen. Sajnos a régi barátaimmal ritkán találkozom már, de amíg nem kerültem a jóságos, és szép Drameiloten úrhoz, meg az előző gazduramhoz, addig én is hasonló sorson osztoztam velük.
*Cerlyna hangja cseppet sem szomorú, hogy ez megtörtént vele, mert tényleg sok közeli barátot szerzett a szükségnek hála, és rájuk jó szívvel gondol vissza. A hidegre, a koszra, az utca éjszakai zajaira és a maró éhségre már annyira nem, de hálás azért, hogy ezeknek már nincs kitéve.*
- Hát több, mint egy átlag ember gyerek.
*Válaszol kissé titokzatosan, ami kicsit felvillanyozza, mert játékos érzéssel tölti el.*
- De ha ember lennék talán 15 éves lennék most. Vagy valami ilyesmi.
*Töpreng el, mert ő sem mindig tudja biztosan, hogy miként telik az idő az embereknél, és már a hosszú életű rokonait is nehezére esik megérteni. Isqeháról pedig nem is sejti, hogy ezzel bajlódnia sem kellene, és törnie a buksiját, hiszen fajtársa. Félvérként nagyon jól tudja mennyire nincs jellegzetes ismertetőjelük, sőt, időnként egyik vagy másik ősükre megtévesztésig hasonlítanak, ahogy Cerlyna is inkább tűnhet elfnek, mint embernek. Úgy tűnik Isqeha viszont jártasabb ebben, mint az ifjú leány, aki ezen képességen meglepődik.*
- Nem hiába kell tisztelni az idősebbeket.
*Ismeri el a férfi szemfülességét, és pillant fel rá csodáló tekintettel.*
- Igen, fattyú vagyok. A nevemet is egykori gazduramtól kaptam.
*Szereti is a nevét, szépnek is, hozzáillőnk is véli, és olyannak amivel nemesek körében is tetszeleghet akár.*
- Én sajnos semmit sem tudok a szüleimről.
*Szalad ki a száján végül, és ezen el is tűnődik egy pillanatra, mielőtt felocsúdna, hiszen még bele sem kezdett az olvasásba.*
- Jaj, igen. Szóval... köhöm...
*Kapkodva kinyitja a könyvet, és kezdi el gyorsan szelni a sorokat, igyekezve, hogy behozza az elfecsegett idő okozta lemaradást. Mivel kapkod, ezért gyakran meg is akad a sorokban, ami miatt zavarba jön, és még több hibát kezd el véteni. Arról nem is beszélve, hogy picit eleve izgult, mert bár a nemesek fürkésző tekintete gyakran szegeződik rá, de ennek ellenére is kényelmetlen számára a figyelem középpontjában lenni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3973-3992