// Kramlaf, Akheel, Lyriana //
* Látja, hogy Lyriana elment kötélért, épp ezért nem mozdul, az erőd kapujába látott három zsákot lerakva, majd kifelé úton felveszi, nem sietteti semmi, maximum a vadász remek íjával, és sötét tudatával, amelynél csak haja színe tompább, lassan, - legalábbis Kramlaf ízlése szerint, - kezd barnába fordulni és a szép napfény sem tudja megédesíteni azt a kazalt, a finom napfény igen, amely simogatja izmos karjukat, és arcukat, melegíti és barnítja a bőrüket, feltölti őket élettel a hosszú tél után, amelynek nem rég lett vége. Épp aktuális lenne feltörni a földet, hogy a vetett termény kikeljen, és le lehessen aratni, Thargodaroknak is ugyan úgy telik az idő, és egy egész évi élelmiszer készletet, nagyon nehéz összerabolni, főleg ha még a lovakat is etetni akarják. Amit, nem lehet csak úgy füvön tartani, kellhet neki még árpa zab és a többi szemes termény, amit látott mindig az istállókban. No meg persze szalma, végtelen mennyiségben, az embernek is, mert nem mindig van lapulevél. Valamint télen, remek hőszigetelő, nem is akar máson aludni Kramlaf, mint egy zsák széttört szalmán, lehetőleg valamivel ami fűti, néz rá a vörös hajú nőre, aki épp ekkor szól hozzá, miszerint érdeklődik ki is mi is ez a hatalmas nő, aki Kagannal gyakorol, itt a tábor nem teljesen kimért közepén. *
- Igazából, a délelőttöt vele dolgoztam, nem tudtam meg róla sokat, Nathiarának hívják, és utál engem. Gondolom barbár. Elég zömök testalkata van, és nekem lassúnak tűnt. Bár meg kell hagyni szép harc volt. Legalábbis amennyit láttam. * Rántja meg vállát, a szerzetes nagyon magasról le sem ejtette mi folyik a rögtönzött harctéren csak az elején figyelte meg a feleket, onnantól a gondolkodással foglalatoskodott, de most felébresztette érdeklődését, a vörös démon, de a harcnak épp vége szakad, ezért elindul, és hipnotikus ringással követi az előtte mozgó feneket. Lassú biztos léptekkel, reméli hogy a vadász követi őket, és nem kell megállnia, és megtörnie a szemkontaktust azzal a csodával. Ahogy, elérnek a kapuhoz, legalábbis ha minden a terv szerint halad, és kiáll a sorból, magához venni a zsákokat. Elmereng, a koncentráció felszabadulásában. Miszerint. *
~ A hétalvó még nem evett semmit, na nembaj, majd keresek valami gyümölcsfát, reméljük Akheel nem lesz túl vaskalapos. ~ * Gondolja magában míg visszasiet a sorba. *