//Draunar//
//Grombar után - 3. nap//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Egy pillanatnyi döbbenetet megenged magának a jelenlévők téves beazonosítási kísérleteire, majd hamar túl lép a dolgon. Elvégre valóban zavaró tény lehet a közte és Kagan között tapasztalható hasonlóság. Mindketten emberek, igen határozottak, és nagy harcosok. Hogy miért nézik gyermeknek, csak sejti. Ám ha a szellemjégpüré van ilyen hatással az arcbőrre a következőét biztos összegyűjti. És pofátlanul magas áron bocsátja majd áruba.
Mindezen felismerések persze nem gátolják a mozgásban, így halad határozott léptekkel, az asztalt megkerülve egy üres szék felé.*
-Helyes.
*Nyugtázza bólintva a hadúr szándékát.*
-Ha bárki bejöhet fegyveresen, csak mert városőrnek sejtik, reggelre itt ül majd a fél holt sereg.
*Tekintve a sajnálatos tényt, hogy elesett harcosai kaptak egy új esélyt a csatára, de új egyenruhát nem adtak nekik hozzá az élőholt vezetők.
A díszes társaság rövidke bemutatása pusztán csak egy kérdést vett fel még.*
-Személyesen?
*Nincs vád, vagy gúny hangjában, akár még készségesen el is hiszi, hogy mindezek nagy csatából tértek meg. Viszont újabban nem bízik azokban, akik közel kerültek a boszorkányhoz.*
-Úton.
*Ad rövidke választ katonái hollétére, miközben helyet foglal, némileg sajnálva a közvetlen közelében ülőket saját szaga miatt.*
-Az ellenség a Grombarnál rendezkedett be. A sereg létszámát felbecsülni sem tudtuk, de lényegesen jelentősebb, mint amiről az előző csata alkalmával beszámoltak. A vezetőik mind ott gyülekeznek. Mindazok, akikről a csonttemetői első felderítők beszámoltak. És még többen.
*Szavai igen csak a tényekre korlátozódnak, távolságtartóan érzelemmentesek, mintha nem is életét kockáztatta volna az információért. Közben a jelenlévők arcát fürkészi, várva, hogy az azon megjelenő gesztus leplezze le a beépült árulót.
Pillanatnyi szünetet tart, Kaganra tekintve, tudva mostani beszámolója szöges ellentétben áll azzal, mit még három napja közvetített.*
-Szóval adott a boszorkány, aki keményen munkálkodik a toborzáson. Nem túl sikeres, valamiért nem tudott minden holtat visszahívni az életbe, és sokakkal csak félmunkát végzett, fura korcsokat alkotva. Aztán vannak még az óriások, és a fekete lovagok. Igen, többen vannak. Bár Gwen a csonttemetőből egy-egy arányban számolt be a hármas főnökségről, a grombarnál nem kicsi "Hogybasszameg" élményt okozott a felismerés.
*Húzza el száját kelletlenül.*
-Alakváltók, szellemek, és a mozgó hullák. Ezek képviselik a sereg általunk eddig tapasztalt magvát. Nem támadtak direktbe, még a megtévesztő varázslataik csődöt nem mondtak. De próbáltak minket közelebb csalogatni azzal, hogy rokonaink, szeretteink szenvedő képét hitették el velünk.
*Vagyis vele nem, ezen a téren eléggé biztosított nagy magányosságában, de ez lényegtelen, most úgyis csak őrmestere élményeit sorolja fel.*
-A szellemek mágiát használnak, akikhez volt szerencsénk az fagyasztott, a másik meg fojtogatott, mintha elzárta volna a levegő útját.
*Ő maga nem lát összefüggést ezekben, bár nem is ért a mágia ágakhoz.*
-Könnyen leszerelhetők, a mesterkard érintésétől anyagi testet öltenek, és felrobbannak, aztán a pofánkba csapódnak jégesőként.
*Mutat vigyorogva saját arcára, jelezve honnan a sok karcolás.*
-A varázslásban még az egyszerű nyílvessző is megzavarja őket. Kárt ugyan nem tesz bennünk, de legalább nem szemétkednek a tetves mágiájukkal. A lovagokhoz inkább nem mentünk közel, igaz ők se sokat törődtek velünk, valamiért csak a lovaink érdekelték őket elsősorban.
*Röviden elgondolkodik mi van még, mit hagyott ki. Egyszerűbb lenne, ha saját tapasztalataira hagyatkozna, nem egy másik fél elmondására.*
-Ja igen. Igyekeznek védeni a területet, több, rendszeres őrjárat kering a kastély körül, de az útvonalaik taktikailag hagynak kivetni valót. Bár gondolom a valódi védelem, és felderítés mentálisan történik. Okunk van feltételezni, hogy nem csak feltámasztással toboroznak híveket, hanem a gondolatok megkavarásával is. És ha azt veszem, hogy a város lakossága mennyire nyugodt, békés, és kiegyensúlyozott hát úgy hiszem elég kiterjedt a hatókörük. És feltehetően élő támogatóik már a sorainkban tevékenykednek. Amúgy mi eddig gond nélkül használtuk a hadizsákmányt.
*Bök fejével az ellenségtől orzott vértekre. És zárja ezzel a beszámolót, készségesen, hogy rövid, tömör választ adjon a felmerülő kérdésekre.*