Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 505 (10081. - 10099. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
10099. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-06 21:51:15
Üzenet elküldve: 2024-05-06 21:51:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Nem tisztje meggyőzni a számára jóformán idegen elfet a Thargodar lányt illetően. Helyette csak sajátosan titokzatos mosoly bujkál ajkai szélén, ahogy elnézi a lányt. Jobbjával szórakozottan dörzsöli a szék karfáját, miközben hallgatja vendége válaszait.
A sötéthajú felhívja figyelmét bizonyos tévedéseire. Ezzel önmagában nincs baja, azonban az urával kapcsolatos rejtély most sem kerül megválaszolására. Ezt elkönyveli magának.*
-A jó viszony fontos. Kevés barátunk akad az utóbbi időben... Ez talán azért van, mert alaposan megválogatjuk őket. *Végül csak feltápászkodik ültéből. Lassan sétál a lány felé, kezeit pedig összekulcsolja háta mögött. A vén farkas komótosan követi a sarokból tekinteetével társát, de nem moccan helyéről.*
-Itt mindenki hasznos, aki hasznos akar lenni. De a bizalom már más kérdés. Tudod, azok, akiket ismertél... *Elsétál Relael mellett. Ha utána fordul, ha nem, körözni kezd körülötte. Nem óhajtja megijeszteni az elfet, csupán túlmozgásos, mikor beszél.*
-Nem sokan maradtak itt az erődben. Velük kell beérned, ha barátokat keresel. *Megereszt egy őszinte vigyort.*
-Itt mindig találhatsz fedelet a fejed fölé, falat a hátad mögé. De pajzsot is, mi megóv. Csak tudnom kell... *Csitítólag emeli tenyerét, ha esetleg Relael közbe óhajtana vágni a következőknek.*
-Miben vagy hasznos. Hisz Te tudod, a Vas Népe miben hasznos. A népek általában tudják, miben vagyunk jók.
*Megtorpanva elmereng egy ablakot bámulva.*
-Jó kapcsolatot a helyiekkel... Szóval nem kívánsz helyi lenni. Különben most térden állnál és nekem esküdnél. *Szembefordul a lánnyal, mintha valójában ezt várná tőle.*
-Egy elf ígérete. *Kedélyesen felhümment.*
-Vajon túléli-e azt, akinek az ígéretet tették? *Költői a kérdés, hisz rögvest folytatja.*
-Mondd hát, honnét jössz, s mit tudsz ajánlani. Én pedig megmondom, Yagnar Rhagodar mit tud ajánlani. *A sárga tekintet kíváncsian fúr a zöldekbe. Egy "kívülálló" barátsága keveset számít neki. Ugyanakkor ő sem ostoba, hogy visszautasítsa a békejobbot valakitől, ki láthatóan ismeri népük szokásait, sőt, erős kötelékek fűzik a Vashegyhez. Az a kérdés, származik-e haszna a Vashegynek e barátságból.*
*Nem tisztje meggyőzni a számára jóformán idegen elfet a Thargodar lányt illetően. Helyette csak sajátosan titokzatos mosoly bujkál ajkai szélén, ahogy elnézi a lányt. Jobbjával szórakozottan dörzsöli a szék karfáját, miközben hallgatja vendége válaszait.
A sötéthajú felhívja figyelmét bizonyos tévedéseire. Ezzel önmagában nincs baja, azonban az urával kapcsolatos rejtély most sem kerül megválaszolására. Ezt elkönyveli magának.*
-A jó viszony fontos. Kevés barátunk akad az utóbbi időben... Ez talán azért van, mert alaposan megválogatjuk őket. *Végül csak feltápászkodik ültéből. Lassan sétál a lány felé, kezeit pedig összekulcsolja háta mögött. A vén farkas komótosan követi a sarokból tekinteetével társát, de nem moccan helyéről.*
-Itt mindenki hasznos, aki hasznos akar lenni. De a bizalom már más kérdés. Tudod, azok, akiket ismertél... *Elsétál Relael mellett. Ha utána fordul, ha nem, körözni kezd körülötte. Nem óhajtja megijeszteni az elfet, csupán túlmozgásos, mikor beszél.*
-Nem sokan maradtak itt az erődben. Velük kell beérned, ha barátokat keresel. *Megereszt egy őszinte vigyort.*
-Itt mindig találhatsz fedelet a fejed fölé, falat a hátad mögé. De pajzsot is, mi megóv. Csak tudnom kell... *Csitítólag emeli tenyerét, ha esetleg Relael közbe óhajtana vágni a következőknek.*
-Miben vagy hasznos. Hisz Te tudod, a Vas Népe miben hasznos. A népek általában tudják, miben vagyunk jók.
*Megtorpanva elmereng egy ablakot bámulva.*
-Jó kapcsolatot a helyiekkel... Szóval nem kívánsz helyi lenni. Különben most térden állnál és nekem esküdnél. *Szembefordul a lánnyal, mintha valójában ezt várná tőle.*
-Egy elf ígérete. *Kedélyesen felhümment.*
-Vajon túléli-e azt, akinek az ígéretet tették? *Költői a kérdés, hisz rögvest folytatja.*
-Mondd hát, honnét jössz, s mit tudsz ajánlani. Én pedig megmondom, Yagnar Rhagodar mit tud ajánlani. *A sárga tekintet kíváncsian fúr a zöldekbe. Egy "kívülálló" barátsága keveset számít neki. Ugyanakkor ő sem ostoba, hogy visszautasítsa a békejobbot valakitől, ki láthatóan ismeri népük szokásait, sőt, erős kötelékek fűzik a Vashegyhez. Az a kérdés, származik-e haszna a Vashegynek e barátságból.*
10098. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-05 23:37:38
Üzenet elküldve: 2024-05-05 23:37:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Yagnar következtetése helyes, s Relael valóban kissé unottan konstatálja a Gödör jelenlétét. Ha már büntetésről lenne szó, akkor ő bizonyosan teátrálisabb és fájdalmasabb módszerek mellett tenné le voksát. A megaláztatás emlegetésére viszont elismerően biccent.*
- Valóban. Érdekes megközelítése az engedetlenség megtorlásának.
*Nem részletezi túlzottan ártó gondolatait, főleg mert elképzelve minden kevésbé sokkoló, melyet a fogadójában kimúlt kormoskor tapasztalt meg igazán. Persze nincs bűntudata miatta, jól megérdemelt halál volt az, ennek ellenére nagy hatást gyakorolt Relaelre.
A viszont kérdésre biccent egyet, elvégre ő őszintén így gondolja. Kagaenaet ilyennek ismerte meg, s a leány sosem mutatta azt az oldalát, ami esetleg erre rácáfolhatna. Nem is töpreng ezen sokat, mert Yagnar egyébként is különös szemei teljesen elfehérednek. Relael egyrészt megijed, másrészt undor fogja el. Tesz néhány lépést hátra, de tekintetét nem képes elfordítani a hófehér szemgolyókról. A jelenés nem tart sokáig, s csodák csodájára a korábban látott farkas is éppen most jelenik meg, csaholásával ismét megemelve Relael egyébként is magas pulzusát.
Az izgalmakat követően az élet rendje visszaállni látszik, az elf pedig némileg tépelődik magában, hogy rákérdezzen miféle szörnyű kórság gyötri Yagnart. Végül úgy dönt, hogy tapintatos marad, s mivel bizonyosan kényes téma, ezért nem firtatja a történteket.*
- Tessék?
*Döbbent mosoly ül arcára. Röviden fel is nevet.*
- Aenae nem tenne ilyet. Egyébként is egy Artheniorban nevelkedett finom hölgy, az ilyen durvaságokhoz túl gyönge a lelke.
*Nem igen képes ezt elhinni, ahogy azt sem, hogy a holtak feltámadnak. Ez az a fajta dajkamese, amivel apja rémisztgette és igyekezte kordában tartani. Persze túlzottan ellenkezni nem óhajt Yagnar hitvilágával szemben, ezért csupán bölcsen hallgatja annak beszámolóját legutóbbi szörnyű lázálmáról.*
- Nocsak.
*Yagnar barbár mivolta ellenére ügyesen és előszeretettel forgatja a szavakat, ám az elfet nem kerüli el a hosszú körmondat rövid lényege.*
- Csak nem csalafinta léleknek tart? Pedig úgy gondolom, hogy igazán nem szolgáltam rá.
*A drámaiság kedvéért sajgó szívére teszi kezét, mert ilyen galád vádak érték őt.*
- De hisz én ilyet nem is állítottam, kedves uram. Valóban nem jártam egy ideje e vidéken, mert látogatást kellett tennem régi ismerőseimnél, addig pedig gyermekemet megbízható dajkájára hagytam. Az uram hiányát pedig én magam említettem, bár elismerem, hogy nem tértem ki eltűnésének idejére.
*Talán nem bölcs dolog a vezér pontatlanságaira felhívni a figyelmet, Relael viszont nem óhajtja visszafogni magát, ha ilyenről van szó.*
- Legfőképpen előbbi. Tettek már említést nekem arról, hogy változások mentek végbe Tharg-földön, de szerettem volna én magam megbizonyosodni róla. Emellett pedig továbbra is szeretném a jó kapcsolatot fenntartani a helyiekkel, elvégre szorult helyzetben itt találtam menedéket és segítséget, s ezt nem feledem el. Talán akadna valami konkrét, amiben hasznos volnék, vagy ez csupán általános érdeklődés volt?
*Nincs ínyére, hogy Yagnar egyértelműen érezteti vele a kettejük közötti különbséget. Hellyel sem kínálta, s mindjárt szolgálatról kérdezi őt. Feltehetően így érzik magukat fordított esetben, amikor Relael pöffeszkedik tavernája párnázott ülésén. Persze remekül leplezi a bosszúságát azt illetően, hogy ebben a "birodalomban" ugyanúgy kushadnia kell, mint a többieknek.*
*Yagnar következtetése helyes, s Relael valóban kissé unottan konstatálja a Gödör jelenlétét. Ha már büntetésről lenne szó, akkor ő bizonyosan teátrálisabb és fájdalmasabb módszerek mellett tenné le voksát. A megaláztatás emlegetésére viszont elismerően biccent.*
- Valóban. Érdekes megközelítése az engedetlenség megtorlásának.
*Nem részletezi túlzottan ártó gondolatait, főleg mert elképzelve minden kevésbé sokkoló, melyet a fogadójában kimúlt kormoskor tapasztalt meg igazán. Persze nincs bűntudata miatta, jól megérdemelt halál volt az, ennek ellenére nagy hatást gyakorolt Relaelre.
A viszont kérdésre biccent egyet, elvégre ő őszintén így gondolja. Kagaenaet ilyennek ismerte meg, s a leány sosem mutatta azt az oldalát, ami esetleg erre rácáfolhatna. Nem is töpreng ezen sokat, mert Yagnar egyébként is különös szemei teljesen elfehérednek. Relael egyrészt megijed, másrészt undor fogja el. Tesz néhány lépést hátra, de tekintetét nem képes elfordítani a hófehér szemgolyókról. A jelenés nem tart sokáig, s csodák csodájára a korábban látott farkas is éppen most jelenik meg, csaholásával ismét megemelve Relael egyébként is magas pulzusát.
Az izgalmakat követően az élet rendje visszaállni látszik, az elf pedig némileg tépelődik magában, hogy rákérdezzen miféle szörnyű kórság gyötri Yagnart. Végül úgy dönt, hogy tapintatos marad, s mivel bizonyosan kényes téma, ezért nem firtatja a történteket.*
- Tessék?
*Döbbent mosoly ül arcára. Röviden fel is nevet.*
- Aenae nem tenne ilyet. Egyébként is egy Artheniorban nevelkedett finom hölgy, az ilyen durvaságokhoz túl gyönge a lelke.
*Nem igen képes ezt elhinni, ahogy azt sem, hogy a holtak feltámadnak. Ez az a fajta dajkamese, amivel apja rémisztgette és igyekezte kordában tartani. Persze túlzottan ellenkezni nem óhajt Yagnar hitvilágával szemben, ezért csupán bölcsen hallgatja annak beszámolóját legutóbbi szörnyű lázálmáról.*
- Nocsak.
*Yagnar barbár mivolta ellenére ügyesen és előszeretettel forgatja a szavakat, ám az elfet nem kerüli el a hosszú körmondat rövid lényege.*
- Csak nem csalafinta léleknek tart? Pedig úgy gondolom, hogy igazán nem szolgáltam rá.
*A drámaiság kedvéért sajgó szívére teszi kezét, mert ilyen galád vádak érték őt.*
- De hisz én ilyet nem is állítottam, kedves uram. Valóban nem jártam egy ideje e vidéken, mert látogatást kellett tennem régi ismerőseimnél, addig pedig gyermekemet megbízható dajkájára hagytam. Az uram hiányát pedig én magam említettem, bár elismerem, hogy nem tértem ki eltűnésének idejére.
*Talán nem bölcs dolog a vezér pontatlanságaira felhívni a figyelmet, Relael viszont nem óhajtja visszafogni magát, ha ilyenről van szó.*
- Legfőképpen előbbi. Tettek már említést nekem arról, hogy változások mentek végbe Tharg-földön, de szerettem volna én magam megbizonyosodni róla. Emellett pedig továbbra is szeretném a jó kapcsolatot fenntartani a helyiekkel, elvégre szorult helyzetben itt találtam menedéket és segítséget, s ezt nem feledem el. Talán akadna valami konkrét, amiben hasznos volnék, vagy ez csupán általános érdeklődés volt?
*Nincs ínyére, hogy Yagnar egyértelműen érezteti vele a kettejük közötti különbséget. Hellyel sem kínálta, s mindjárt szolgálatról kérdezi őt. Feltehetően így érzik magukat fordított esetben, amikor Relael pöffeszkedik tavernája párnázott ülésén. Persze remekül leplezi a bosszúságát azt illetően, hogy ebben a "birodalomban" ugyanúgy kushadnia kell, mint a többieknek.*
10097. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-02 16:08:07
Üzenet elküldve: 2024-05-02 16:08:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*A lány szavaiból arra következtet, hogy amaz nincs lenyűgözve a Gödör intézményétől.*
-A Gödör, igen. Feltételezem, a büntetés jó része inkább a megaláztatásról szólt. Ha valakit mezítelen behajítanak egy ilyen lyukba, s napestig pesztrálják a kölykök, aztán meg nyakon öntik ezzel-azzal, egy idő után engedelmességre bírja a lelket.
*A Nirset érintő megjegyzést nem kommentálja. Hallotta már a nevet, de nem kíván hozzáfűzni egyebet. Szórakozottan huppan a trónra, ahogy Relaelt hallgatja.*
-Visszahúzódó, szelíd teremtés, hmm? *Elmosolyodik, szemei pedig egyik pillanatról a másikra tejfehérré válnak. Éktelen csaholás hallatszik, s nem telik el néhány másodperc, a hatalmas farkas ront a terembe. Végigrohan a termen, közvetlen Relael mellett, hogy aztán csúszva lassítson s állapodjon meg a helyén, ami egy bundákkal és pokrócokkal kitömött sarok.
Mire az elf észbe kap, a vezér szeme immáron hagyományos színekben tündököl, már amennyire a ragadozósárga tekintet annak mondható.*
-Nem tűnt annak, mikor egy fokossal nyitotta fel a kobakom. Elégette a testem, s ezzel elvégezte dolgát. Ám az Ősök Szelleme nagyobb mindannyiunknál. Lám, itt ül előtted a példa, Relael asszony. E farkas ott, Skollhat, megosztotta velem testét és lelkét, míg kósza, gyönge lélek voltam. Vérrel adóztunk, s most itt vagyok. *Halkan felkuncog.*
-Látod, bemutatkoztam. Trodd úr bölcs a maga módján. Sokat lát, sokat hall, sokat ért. De ő csak azt látja, amit a szeme is, csak azt hallja, amit a füle. Nem látja feltétlen, mit látni kell, s nem hallja, mit érdemes kihallani. Mert nem csalafinta lélek. *Megtámaszkodik a csontszék szélén.*
-Ne érts félre szavaim, nem kárhoztatlak semmiért. Azért hoztalak ide, mert érdekel, ki vagy. De ha itt is éltél valaha e földön, most nem itt élsz. És ha volt is valaha urad, már rég nincs. Egy dologban hasonlítunk Trodd úrral; az egyenes beszédet szeretjük. Mondd hát el, miért érkeztél, s honnét. Csupán a kíváncsiság hozott? Esetleg a szolgálat? Mert annak is találunk helyet. *Érdeklődve dől előre a trónon. Hangja a legkevésbé sem hangzik fenyegetően, sokkal inkább érdeklődő.*
*A lány szavaiból arra következtet, hogy amaz nincs lenyűgözve a Gödör intézményétől.*
-A Gödör, igen. Feltételezem, a büntetés jó része inkább a megaláztatásról szólt. Ha valakit mezítelen behajítanak egy ilyen lyukba, s napestig pesztrálják a kölykök, aztán meg nyakon öntik ezzel-azzal, egy idő után engedelmességre bírja a lelket.
*A Nirset érintő megjegyzést nem kommentálja. Hallotta már a nevet, de nem kíván hozzáfűzni egyebet. Szórakozottan huppan a trónra, ahogy Relaelt hallgatja.*
-Visszahúzódó, szelíd teremtés, hmm? *Elmosolyodik, szemei pedig egyik pillanatról a másikra tejfehérré válnak. Éktelen csaholás hallatszik, s nem telik el néhány másodperc, a hatalmas farkas ront a terembe. Végigrohan a termen, közvetlen Relael mellett, hogy aztán csúszva lassítson s állapodjon meg a helyén, ami egy bundákkal és pokrócokkal kitömött sarok.
Mire az elf észbe kap, a vezér szeme immáron hagyományos színekben tündököl, már amennyire a ragadozósárga tekintet annak mondható.*
-Nem tűnt annak, mikor egy fokossal nyitotta fel a kobakom. Elégette a testem, s ezzel elvégezte dolgát. Ám az Ősök Szelleme nagyobb mindannyiunknál. Lám, itt ül előtted a példa, Relael asszony. E farkas ott, Skollhat, megosztotta velem testét és lelkét, míg kósza, gyönge lélek voltam. Vérrel adóztunk, s most itt vagyok. *Halkan felkuncog.*
-Látod, bemutatkoztam. Trodd úr bölcs a maga módján. Sokat lát, sokat hall, sokat ért. De ő csak azt látja, amit a szeme is, csak azt hallja, amit a füle. Nem látja feltétlen, mit látni kell, s nem hallja, mit érdemes kihallani. Mert nem csalafinta lélek. *Megtámaszkodik a csontszék szélén.*
-Ne érts félre szavaim, nem kárhoztatlak semmiért. Azért hoztalak ide, mert érdekel, ki vagy. De ha itt is éltél valaha e földön, most nem itt élsz. És ha volt is valaha urad, már rég nincs. Egy dologban hasonlítunk Trodd úrral; az egyenes beszédet szeretjük. Mondd hát el, miért érkeztél, s honnét. Csupán a kíváncsiság hozott? Esetleg a szolgálat? Mert annak is találunk helyet. *Érdeklődve dől előre a trónon. Hangja a legkevésbé sem hangzik fenyegetően, sokkal inkább érdeklődő.*
10096. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-01 21:57:00
Üzenet elküldve: 2024-05-01 21:57:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
- Nekem volt szerencsém futólag ismerni őt, elvégre befogadott a lázadást követően. Kivételes férfinak tűnt kivételes víziókkal.
*Az erőd valóban impozáns, nem is rest séta közben bámészkodni.*
- Egyetértek. Kagant követően szétszéledt a tharg nép, s olyan mintha azóta is keresnék útjukat. Ezt jelenti egy erős vezető, tisztánlátást.
*Bár valóban nem ismerte Kagant alaposan, ugyanakkor hiányát egyértelműen megérezte a tharg nép, s ezt mint majdnem kívülálló is könnyen meg tudta mondani.
Sok újdonságot is lát sétájuk során, illetve csak azt.*
- Ez volna a híres Gödör, mellyel mindenki tréfásan fenyegetőzik?
*Persze nem torpannak meg emiatt, s nem is bánja, hiszen annyira nem mozgatja meg fantáziáját a kissé egyszerű büntetésimód.*
- Oh!
*Feleli enyhe meglepettséggel a Kagaenaet érintő fejleményeket hallva.*
- Nem lep meg, a füle búbjáig belebolondult abba a szörnyű alakba, pedig Nirs igazán jó választás volt.
*Az ezt követő információ ugyanakkor letaglózza. Egyfelől ködös számára miféle vétket követett el Kagaenae, másfelől sem várandósságáról nem volt tudomása, sem annak tragikus végéről. Ha tudta volna, akkor bizonyosan felkereste volna barátnőjét, hogy átsegítse ezen.
Nem kerüli el figyelmét Yagnar agresszív mozdulata, melyet nem tud véletlennek titulálni olyanoktól sem, akik nem olyan körültekintőek gesztusaik kontrollálásában.*
- Akkor ezért ilyen kevés itt az ismerős.
*Továbbra sem hátrál meg, s állhatatosan tartja a szemkontaktust. Igyekszik félelemnek jelét sem adni, holott Yagnar fellépése miatt szíve kétszer olyan hevesen ver.*
- Kedveltem, bár úgy hiszem utóbbi időben eléggé megváltozott.
*Csak leheletnyit hazudik, ezúttal úgy dönt, hogy az őszinteséggel nagyobb sikert fog aratni.*
- Még Artheniorból ismertem elsőként. Visszahúzódó, szelíd teremtésnek tűnt, a végére viszont elvette eszét az a Wegtoreni, akinél hatokat töltött mit sem törődve Thargiával.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.01 21:57:40
- Nekem volt szerencsém futólag ismerni őt, elvégre befogadott a lázadást követően. Kivételes férfinak tűnt kivételes víziókkal.
*Az erőd valóban impozáns, nem is rest séta közben bámészkodni.*
- Egyetértek. Kagant követően szétszéledt a tharg nép, s olyan mintha azóta is keresnék útjukat. Ezt jelenti egy erős vezető, tisztánlátást.
*Bár valóban nem ismerte Kagant alaposan, ugyanakkor hiányát egyértelműen megérezte a tharg nép, s ezt mint majdnem kívülálló is könnyen meg tudta mondani.
Sok újdonságot is lát sétájuk során, illetve csak azt.*
- Ez volna a híres Gödör, mellyel mindenki tréfásan fenyegetőzik?
*Persze nem torpannak meg emiatt, s nem is bánja, hiszen annyira nem mozgatja meg fantáziáját a kissé egyszerű büntetésimód.*
- Oh!
*Feleli enyhe meglepettséggel a Kagaenaet érintő fejleményeket hallva.*
- Nem lep meg, a füle búbjáig belebolondult abba a szörnyű alakba, pedig Nirs igazán jó választás volt.
*Az ezt követő információ ugyanakkor letaglózza. Egyfelől ködös számára miféle vétket követett el Kagaenae, másfelől sem várandósságáról nem volt tudomása, sem annak tragikus végéről. Ha tudta volna, akkor bizonyosan felkereste volna barátnőjét, hogy átsegítse ezen.
Nem kerüli el figyelmét Yagnar agresszív mozdulata, melyet nem tud véletlennek titulálni olyanoktól sem, akik nem olyan körültekintőek gesztusaik kontrollálásában.*
- Akkor ezért ilyen kevés itt az ismerős.
*Továbbra sem hátrál meg, s állhatatosan tartja a szemkontaktust. Igyekszik félelemnek jelét sem adni, holott Yagnar fellépése miatt szíve kétszer olyan hevesen ver.*
- Kedveltem, bár úgy hiszem utóbbi időben eléggé megváltozott.
*Csak leheletnyit hazudik, ezúttal úgy dönt, hogy az őszinteséggel nagyobb sikert fog aratni.*
- Még Artheniorból ismertem elsőként. Visszahúzódó, szelíd teremtésnek tűnt, a végére viszont elvette eszét az a Wegtoreni, akinél hatokat töltött mit sem törődve Thargiával.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.01 21:57:40
10095. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:35:05
Üzenet elküldve: 2024-05-01 11:35:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
-Az erődbe. *Feleli bólintva, miközben várja, hogy az elf felzárkózzon mellé.*
-Sosem láttam hasonlót sem, mint ez. *A jókora falak felé pillant.*
-Kagan Thargodar valóban újító volt. Nagy kár, hogy sosem volt hozzá szerencsém. Ugyanakkor ahogy leányát, s népe bizonyos elöljáróit nézem, számos dolog elfelejtődött, mi a tüzet volt hivatott táplálni a lelkekben. *Elég csak a a leányára vagy a kancellára gondolni, vagy akár az alkoholmámorba és a szürkeségbe menekülő Waldranra.
Elsétálnak a Gödör mellett is, amit ő csak egy pillantással méltat. Kíváncsi lenne, vajon kiket dobattak le oda annak idején, s mily bűnökért. Neki még nem volt alkalma törvényt mondani senki felett sem. Ugyanakkor ennek a Gödörnek az intézményét nem veti meg.
A Hrallh impozáns építménye felé veszik az irányt. Nem csupán széltében tekintélyes, de a Tűtorony magassága is figyelemfelkeltő. Nem az ő ízlésvilága e rengeteg kő, de tisztában van vele, hogy mi célból építették e helyet olyanra, amilyenre.*
-A leány. *Pillant most a mellette igyekvő Relaelre.*
-Kagan leánya. *Pontosít.*
-Elment. A wegtoreni férfival. Mielőtt szót válthattunk volna. *Maga sem tudja igazán, e szóváltás vajon mit eredményezett volna. Tisztában van vele, hogy legyen bármennyire is városi fruska az ő szemében a Thargodar leány, de gyáva az nem volt. Közben elhaladnak a jókora, nyitott kapuk mellett, mik a trónterembe vezetnek.*
-De előtte még vérrel fizette meg a vért, amit elvett. A gyermeke bánta bűneit, mit az Ősök Szelleme ellen vétett. *Sárga tekintetével Realelre pillant. Kíváncsi, vajon milyen reakciót vált ki a lányból. Végül szembefordul vele. Balját eközben a derekához kötött fokos nyelén nyugtatja.*
-Háza népe pedig vele tartott, mielőtt ideértünk volna. *A zöldeket lesi. Azt igyekszik kifürkészni, amaz állja-e a pillantását. Szavain érződik, hogy számos dolgot nem árul el, s így valójában számos kérdést fel is vethet mondandója.*
-Kedvelted őt? *Sarkon fordul és a Csontszék felé veszi az irányt. Hanglejtése könnyed, de titkon roppantul érdekli a válasz.*
-Az erődbe. *Feleli bólintva, miközben várja, hogy az elf felzárkózzon mellé.*
-Sosem láttam hasonlót sem, mint ez. *A jókora falak felé pillant.*
-Kagan Thargodar valóban újító volt. Nagy kár, hogy sosem volt hozzá szerencsém. Ugyanakkor ahogy leányát, s népe bizonyos elöljáróit nézem, számos dolog elfelejtődött, mi a tüzet volt hivatott táplálni a lelkekben. *Elég csak a a leányára vagy a kancellára gondolni, vagy akár az alkoholmámorba és a szürkeségbe menekülő Waldranra.
Elsétálnak a Gödör mellett is, amit ő csak egy pillantással méltat. Kíváncsi lenne, vajon kiket dobattak le oda annak idején, s mily bűnökért. Neki még nem volt alkalma törvényt mondani senki felett sem. Ugyanakkor ennek a Gödörnek az intézményét nem veti meg.
A Hrallh impozáns építménye felé veszik az irányt. Nem csupán széltében tekintélyes, de a Tűtorony magassága is figyelemfelkeltő. Nem az ő ízlésvilága e rengeteg kő, de tisztában van vele, hogy mi célból építették e helyet olyanra, amilyenre.*
-A leány. *Pillant most a mellette igyekvő Relaelre.*
-Kagan leánya. *Pontosít.*
-Elment. A wegtoreni férfival. Mielőtt szót válthattunk volna. *Maga sem tudja igazán, e szóváltás vajon mit eredményezett volna. Tisztában van vele, hogy legyen bármennyire is városi fruska az ő szemében a Thargodar leány, de gyáva az nem volt. Közben elhaladnak a jókora, nyitott kapuk mellett, mik a trónterembe vezetnek.*
-De előtte még vérrel fizette meg a vért, amit elvett. A gyermeke bánta bűneit, mit az Ősök Szelleme ellen vétett. *Sárga tekintetével Realelre pillant. Kíváncsi, vajon milyen reakciót vált ki a lányból. Végül szembefordul vele. Balját eközben a derekához kötött fokos nyelén nyugtatja.*
-Háza népe pedig vele tartott, mielőtt ideértünk volna. *A zöldeket lesi. Azt igyekszik kifürkészni, amaz állja-e a pillantását. Szavain érződik, hogy számos dolgot nem árul el, s így valójában számos kérdést fel is vethet mondandója.*
-Kedvelted őt? *Sarkon fordul és a Csontszék felé veszi az irányt. Hanglejtése könnyed, de titkon roppantul érdekli a válasz.*
10094. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-01-29 16:48:22
Üzenet elküldve: 2024-01-29 16:48:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
//Zárás//
*Elkomorul tekintete, ahogy a beszámolót hallgatja. Sem az "alku", sem a városőrök említése nem deríti jókedvre. Még mielőtt azonban kitérne e témára, a harcos egy egész más témát terít elé. Egy jóval kedvesebbet és melegebbet.
Ábrázata ugyanakkor komor marad. Sárga tekintete előbb a pironkodó Karheiára siklik, majd vissza Rorkirra. Sejtette, hogy eljön ez a pillanat.
Végül összecsapja tenyereit és harsányan felkacag.*
-Na, magam sem tudom, mikor hallottam ily jó hírt a családomban! Állnék-e a nászotok útjába? Sújtson előbb a ménkű! *Megveregeti Rorkir vállát, majd ha hagyják, hát egyesével mindkettejüket keblére öleli.*
-A Ti kedvetekért nem is az égig fog érni az a tűz. Őseink csarnokának lépcsőit fogja nyaldosni a máglyaláng, ha rajtam múlik! Hogyne adnám áldásom, barátom!
*Még eldöcög egy sort a jó hír felett, de látszik, gondolatai továbbgördülnek. Jobban mondva vissza.*
-Hanem amit mondtál... *Emeli mutatóujját és felsóhajt. Ismét a trónt veszi célba, hogy leguggoljon a jókora farkas elé. Az ráemeli pofáját. Egy hosszú pillanatig csak egymás tekintetébe merednek, mintha csak olvasnának a másik elméjében.*
-Városőrökről. Hogy idejöttek. És hogy úgy osztották itt a parancsot, mintha a Vashegy holmi gyarmat lenne! *Kiköp. Mit bánja ő, ha bemocskolja vele a fényesre csiszolt padlót! Felegyenesedik, majd háta mögött összekulcsolt kezekkel szokásához híven járkálni kezd. Látszik, elméjének fogaskerekei vadul őrölnek.*
-Megmondom én, mi lesz. Vérdíjat tűzök minden városőr fejére, ki engedély nélkül földünkre lép! Háromszáz arany holtan! A duplája, ha él, mert akkor én magam küldhetem a másvilágra! *Megfeszülnek arcizmai. Mellkasa úgy hullámzik, akár a megvadult tenger, ahogy megtorpan a nagy jövés-menésben.*
-Vérrel fognak fizetni. De előbb az ünnepség. *Behunyja szemeit, hogy erőt vegyen magán.*
-Minden készen áll.
//Zárás//
*Elkomorul tekintete, ahogy a beszámolót hallgatja. Sem az "alku", sem a városőrök említése nem deríti jókedvre. Még mielőtt azonban kitérne e témára, a harcos egy egész más témát terít elé. Egy jóval kedvesebbet és melegebbet.
Ábrázata ugyanakkor komor marad. Sárga tekintete előbb a pironkodó Karheiára siklik, majd vissza Rorkirra. Sejtette, hogy eljön ez a pillanat.
Végül összecsapja tenyereit és harsányan felkacag.*
-Na, magam sem tudom, mikor hallottam ily jó hírt a családomban! Állnék-e a nászotok útjába? Sújtson előbb a ménkű! *Megveregeti Rorkir vállát, majd ha hagyják, hát egyesével mindkettejüket keblére öleli.*
-A Ti kedvetekért nem is az égig fog érni az a tűz. Őseink csarnokának lépcsőit fogja nyaldosni a máglyaláng, ha rajtam múlik! Hogyne adnám áldásom, barátom!
*Még eldöcög egy sort a jó hír felett, de látszik, gondolatai továbbgördülnek. Jobban mondva vissza.*
-Hanem amit mondtál... *Emeli mutatóujját és felsóhajt. Ismét a trónt veszi célba, hogy leguggoljon a jókora farkas elé. Az ráemeli pofáját. Egy hosszú pillanatig csak egymás tekintetébe merednek, mintha csak olvasnának a másik elméjében.*
-Városőrökről. Hogy idejöttek. És hogy úgy osztották itt a parancsot, mintha a Vashegy holmi gyarmat lenne! *Kiköp. Mit bánja ő, ha bemocskolja vele a fényesre csiszolt padlót! Felegyenesedik, majd háta mögött összekulcsolt kezekkel szokásához híven járkálni kezd. Látszik, elméjének fogaskerekei vadul őrölnek.*
-Megmondom én, mi lesz. Vérdíjat tűzök minden városőr fejére, ki engedély nélkül földünkre lép! Háromszáz arany holtan! A duplája, ha él, mert akkor én magam küldhetem a másvilágra! *Megfeszülnek arcizmai. Mellkasa úgy hullámzik, akár a megvadult tenger, ahogy megtorpan a nagy jövés-menésben.*
-Vérrel fognak fizetni. De előbb az ünnepség. *Behunyja szemeit, hogy erőt vegyen magán.*
-Minden készen áll.
10093. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-01-28 19:32:39
Üzenet elküldve: 2024-01-28 19:32:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Örömmel vesz részt a beszélgetésben, mint néma megfigyelő. Szívének kedves férfiak jókedélyű társalgása éppen elég ahhoz, hogy megelégedjen a hallgatással, s azzal, hogy kiélvezi ezt az aprócska békét. Elvégre ki tudja ezúttal meddig tart.
Rorkir természetesen büszkén mutogatja trófeáját, ez így is van rendjén, Karheia pedig büszkén szemléli a rettenthetetlen harcost, aki szavaival ismételten meglepi őt. Tudja, hogy a Vérgőzös thargokhoz méltó módon rendkívül bátor, ámbár a barbár mágus úgy véli már-már vakmerőnek is mondható, ezzel úgy tűnik nem értene egyet Rorkir. Bölcsebb szavakkal örvendezteti meg, mint amire számított volna, s kicsit el is szégyelli magát, hogy minduntalan lebecsüli a férfit.
Arcán lévő elégedett mosolya elillan, s kíváncsian hallgatja társát, aki meglepő irányba tereli a társalgást. Tagadhatatlanul úgy vélte, hogy Rorkirt a kihívás, a harc szeretete és a büszkesége motiválta erre a merész kísérletre, éppen ezért döbben le, amikor a barbár elé tárja szívének valódi vágyát. Karheia arca rögtön lángba borul, még a fülei is kipirosodnak zavarában, s nem csak a beszédkészsége hagyja cserben, hanem lélegzete is elakad. Kissé segítségkérően pillant nagybátyjára, aki annyival jobban jeleskedik az ilyen helyzetek feloldásában.*
- Oh Rorkir, hiszen erre semmi szükség nem volt! Már számtalanszor bizonyítottál a számomra.
*Fejét szégyenlősen lehajtja, s tekintetét a padlóra szegezve igyekszik rendezni gondolatait. Könnyen lehet egy kis időre pergamenjei közé menekül majd, hogy magához térjen a meglepetés okozta sokkból.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Örömmel vesz részt a beszélgetésben, mint néma megfigyelő. Szívének kedves férfiak jókedélyű társalgása éppen elég ahhoz, hogy megelégedjen a hallgatással, s azzal, hogy kiélvezi ezt az aprócska békét. Elvégre ki tudja ezúttal meddig tart.
Rorkir természetesen büszkén mutogatja trófeáját, ez így is van rendjén, Karheia pedig büszkén szemléli a rettenthetetlen harcost, aki szavaival ismételten meglepi őt. Tudja, hogy a Vérgőzös thargokhoz méltó módon rendkívül bátor, ámbár a barbár mágus úgy véli már-már vakmerőnek is mondható, ezzel úgy tűnik nem értene egyet Rorkir. Bölcsebb szavakkal örvendezteti meg, mint amire számított volna, s kicsit el is szégyelli magát, hogy minduntalan lebecsüli a férfit.
Arcán lévő elégedett mosolya elillan, s kíváncsian hallgatja társát, aki meglepő irányba tereli a társalgást. Tagadhatatlanul úgy vélte, hogy Rorkirt a kihívás, a harc szeretete és a büszkesége motiválta erre a merész kísérletre, éppen ezért döbben le, amikor a barbár elé tárja szívének valódi vágyát. Karheia arca rögtön lángba borul, még a fülei is kipirosodnak zavarában, s nem csak a beszédkészsége hagyja cserben, hanem lélegzete is elakad. Kissé segítségkérően pillant nagybátyjára, aki annyival jobban jeleskedik az ilyen helyzetek feloldásában.*
- Oh Rorkir, hiszen erre semmi szükség nem volt! Már számtalanszor bizonyítottál a számomra.
*Fejét szégyenlősen lehajtja, s tekintetét a padlóra szegezve igyekszik rendezni gondolatait. Könnyen lehet egy kis időre pergamenjei közé menekül majd, hogy magához térjen a meglepetés okozta sokkból.*
10092. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-12-20 19:18:19
Üzenet elküldve: 2023-12-20 19:18:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir mellkasáról nagy kő esik le, ahogy megpillantja a kettőst, s főleg úgy hogy látszólag épségben vannak. Ahogy pedig megszólalnak ez bizonyosságot is nyer. Széles vigyor kúszik hát az arcára.*
-Igazad lehet. Egyszer próbáltam az aggodalmaskodást. Nem vált be.
*A szellemek egyébként is tudják már sorsukat, de a szívnek nem lehet parancsolni. Yagnar szavaira felhorkan, de hamar több dologról is szó esik.*
-A bestia? Itt van.
*Azzal felcsapja kobakjára a medve fejéből készült sisakot, s így úgy hathat mintha Rorkir maga is egy félig medve félig ember lény volna. Büszkén mutogatja a férfinak kardját is, melyen újabb rovások jelentek meg a fenevaddal történő megütközése nyomán. Aztán persze elkerülhetetlenül, és valahol teljesen jogosan ötlik fel a kíváncsiság a másikban, hogy a halála után vele mi történt abban az elég faramuci helyzetben.*
-Nem.
*Nagyot sóhajt, mielőtt folytatná.*
-Szívem szerint kirontottam volna innen, hatodmagam biztos elvittem volna mielőtt lekaszabolnak, de bár bátor vagyok ostoba nem. Nem félem a halált, de nem is keresem.
*Itt Karheiára tekint egy pillanatra.*
-Nem bántak rosszul velem végtére is. A szavamat adtam hogy ha a városőrök a csibék után mennének, szívesen adom a kardom segítségül, s ennek fejében elengedett. Azokat se kedveltem túlságosan, ostoba fattyú az összes.
*Itt azért elvigyorogja magát, emlékszik a nevetséges nevükre és az alávaló pofájukra.*
-Aztán végül nem leltük őket, úgyhogy leróttam a nem létező tartozásom. Talán jobban nem is részletezném, lesz még rá alkalmunk bízom benne.
*Pár lépést közelebb tesz.*
-Hanem a lakomára visszatérve, a tűznek egészen az égig kell érnie. Örülök is hogy mindketten itt vagytok. Karheia, nem a becsvágy vitt a medve karmai közé, sem pedig nem a dicső halál reménye. Bizonyítani akartam a szemed láttára, hogy lásd méltó vagyok. Méltó hogy asszonyom légy, a szellemek és az őseink színe előtt is!
*Akármily' harcos is a barbár, ezek a szavak furcsa melegséggel töltik meg egész testét, mintha csak egy ádáz ellenséggel készülne összecsapni.*
-És te? Áldásod adod Yagnar Rhagodar?
*Kérdi végül a hamvaiból feltámadt férfit is, mint egyetlen élő rokonát a leánynak, legalábbis Rorkir tudomása szerint.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir mellkasáról nagy kő esik le, ahogy megpillantja a kettőst, s főleg úgy hogy látszólag épségben vannak. Ahogy pedig megszólalnak ez bizonyosságot is nyer. Széles vigyor kúszik hát az arcára.*
-Igazad lehet. Egyszer próbáltam az aggodalmaskodást. Nem vált be.
*A szellemek egyébként is tudják már sorsukat, de a szívnek nem lehet parancsolni. Yagnar szavaira felhorkan, de hamar több dologról is szó esik.*
-A bestia? Itt van.
*Azzal felcsapja kobakjára a medve fejéből készült sisakot, s így úgy hathat mintha Rorkir maga is egy félig medve félig ember lény volna. Büszkén mutogatja a férfinak kardját is, melyen újabb rovások jelentek meg a fenevaddal történő megütközése nyomán. Aztán persze elkerülhetetlenül, és valahol teljesen jogosan ötlik fel a kíváncsiság a másikban, hogy a halála után vele mi történt abban az elég faramuci helyzetben.*
-Nem.
*Nagyot sóhajt, mielőtt folytatná.*
-Szívem szerint kirontottam volna innen, hatodmagam biztos elvittem volna mielőtt lekaszabolnak, de bár bátor vagyok ostoba nem. Nem félem a halált, de nem is keresem.
*Itt Karheiára tekint egy pillanatra.*
-Nem bántak rosszul velem végtére is. A szavamat adtam hogy ha a városőrök a csibék után mennének, szívesen adom a kardom segítségül, s ennek fejében elengedett. Azokat se kedveltem túlságosan, ostoba fattyú az összes.
*Itt azért elvigyorogja magát, emlékszik a nevetséges nevükre és az alávaló pofájukra.*
-Aztán végül nem leltük őket, úgyhogy leróttam a nem létező tartozásom. Talán jobban nem is részletezném, lesz még rá alkalmunk bízom benne.
*Pár lépést közelebb tesz.*
-Hanem a lakomára visszatérve, a tűznek egészen az égig kell érnie. Örülök is hogy mindketten itt vagytok. Karheia, nem a becsvágy vitt a medve karmai közé, sem pedig nem a dicső halál reménye. Bizonyítani akartam a szemed láttára, hogy lásd méltó vagyok. Méltó hogy asszonyom légy, a szellemek és az őseink színe előtt is!
*Akármily' harcos is a barbár, ezek a szavak furcsa melegséggel töltik meg egész testét, mintha csak egy ádáz ellenséggel készülne összecsapni.*
-És te? Áldásod adod Yagnar Rhagodar?
*Kérdi végül a hamvaiból feltámadt férfit is, mint egyetlen élő rokonát a leánynak, legalábbis Rorkir tudomása szerint.*
10091. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-12-15 11:02:08
Üzenet elküldve: 2023-12-15 11:02:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Noha számított Karheia segítségére, arca egészen kisimul a mosolytól. A leány elhivatott, s ez elégedettséggel tölti el.*
-Nos, feladatból lesz bőven Rorkir részére is. Erre a nyakamat tenném, de jobb, ha nem hívom ki magam ellen a sorsot. *Szórakozottan dörzsöli meg tenyerével tarkóját.*
-Ez csak természetes. Gazdálkodj annyi idővel, amennyivel óhajtasz, holdam és csillagom. *Bólint komolyan. Biztos benne, hogy kapcsolatba lépni az ősökkel megterhelő feladat, így annyi időt hagy a leánynak, amennyit csak óhajt.*
-A máglyák készen állnak, az asszonyok pedig hajnalok hajnalán virradtak, hogy tésztagyúrásba és sütésbe fogjanak.*
Ekkor fut be Rorkir is, önmagához híven nagy hévvel. Kezét széttárva üdvözli, jelezvén, hogy teljes életnagyságban jelen van, s elevenebb, mint valaha.*
-Az utam nem csillagösvényen vagy bordélyok övezte úton vezetett vissza, erről biztosítalak. *Azért megenged egy vigyort. A farkas a sarokban közben felül, onnan kíséri szemmel a jelenetet.*
-Lesz lakoma. És ünnep is. Ott pedig mindent megtudhatsz, habár sokadszorra kell már felütnöm e regét... De hol az a sokat emlegetett, hatalmas medve? Karheia szájából úgy hangzott, mintha magát Ursfult, a végtelen erdőségek szőrös királyát gyűrted volna le. *A trónhoz lép, majd lehuppan rá.*
-Az én történetem is megér egy-két dalt, de mondd csak Rorkir... Mi történt teveled, miután visszatértünk a portyáról? Röstellem, de erről semmit sem tudok. Ugye nem adott városőr kézre? *Noha nevet nem mondd, mint tudhatják, kire gondol valójában. Fürkésző pillantással dől előre ültében.*
*Noha számított Karheia segítségére, arca egészen kisimul a mosolytól. A leány elhivatott, s ez elégedettséggel tölti el.*
-Nos, feladatból lesz bőven Rorkir részére is. Erre a nyakamat tenném, de jobb, ha nem hívom ki magam ellen a sorsot. *Szórakozottan dörzsöli meg tenyerével tarkóját.*
-Ez csak természetes. Gazdálkodj annyi idővel, amennyivel óhajtasz, holdam és csillagom. *Bólint komolyan. Biztos benne, hogy kapcsolatba lépni az ősökkel megterhelő feladat, így annyi időt hagy a leánynak, amennyit csak óhajt.*
-A máglyák készen állnak, az asszonyok pedig hajnalok hajnalán virradtak, hogy tésztagyúrásba és sütésbe fogjanak.*
Ekkor fut be Rorkir is, önmagához híven nagy hévvel. Kezét széttárva üdvözli, jelezvén, hogy teljes életnagyságban jelen van, s elevenebb, mint valaha.*
-Az utam nem csillagösvényen vagy bordélyok övezte úton vezetett vissza, erről biztosítalak. *Azért megenged egy vigyort. A farkas a sarokban közben felül, onnan kíséri szemmel a jelenetet.*
-Lesz lakoma. És ünnep is. Ott pedig mindent megtudhatsz, habár sokadszorra kell már felütnöm e regét... De hol az a sokat emlegetett, hatalmas medve? Karheia szájából úgy hangzott, mintha magát Ursfult, a végtelen erdőségek szőrös királyát gyűrted volna le. *A trónhoz lép, majd lehuppan rá.*
-Az én történetem is megér egy-két dalt, de mondd csak Rorkir... Mi történt teveled, miután visszatértünk a portyáról? Röstellem, de erről semmit sem tudok. Ugye nem adott városőr kézre? *Noha nevet nem mondd, mint tudhatják, kire gondol valójában. Fürkésző pillantással dől előre ültében.*
10090. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-12-12 22:14:38
Üzenet elküldve: 2023-12-12 22:14:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Karheia barbár mivolta ellenére igencsak békés asszony, főleg mert éppen elég szörnyűség érte ahhoz élete során, hogy komoly együttérzést mutasson az áldozatok iránt. Ugyanakkor büszke barbár nő is, s ha a szükség úgy diktálja, hogy vért kell ontsanak népük dicsőségének megóvása érdekében, akkor képes szemet hunyni ezeken a gyöngéd érzésein. Persze a rossz érzés továbbra is ott motoszkál gyomrában, ám ezt egyelőre elhessegeti, hiszen ahogy Yagnar is mondta, sok minden múlik azon, hogy milyen információkkal térnek vissza a többiek.*
- Ez olyan mulatságnak hangzik, mely méltó a thargok nevéhez.
*Teszi hozzá szelíd mosollyal arcán. Igyekszik nem rögtön elragadtatni magát, ahogy elképzeli az impozáns jelenetet. Yagnarhoz hasonlóan ő is könnyen lelkessé, s szenvedélyessé válik, ha a népükről esik szó. Az ünnepség ígérete pedig bizony okot ad az izgatottságra.*
- Rorkir nyughatatlan lélek, olyan, aki erősen vágyja a kihívásokat. Örülnék is, ha feladatokkal látnád el, úgy hiszem a lelkének erre szüksége van a boldogsághoz.
*Ennek természetesen Karheia nem örül, de kénytelen elfogadni, hogy a férfi számára egy kellemes nap legalább egy halál közeli élménnyel rendelkezik.*
- Felkészülök. *Feleli egy biccentéssel.* Ehhez lehet némi elvonulásra is szükségem lesz. *Teszi még hozzá, majd rögvest el is hallgat. Nagybátyja komoly kérdéssel fordul hozzá, ami az ő arcát is szigorúvá teszi.*
- Természetesen. Tudom, hogy az Ősök vezetnek ezen az úton végig minket. *Karját kinyújtja, hogy megérinthesse vele rokona felkarját, amit bátorítóan meg is szorít.* Veled vagyok ezen az úton. Számíthatsz rám te is, s bármelyik tagja népünknek.
*Egészen meghitt pillanatukat Rorkir harsány köszöntése hasítja félbe, melytől össze is rezzen, mielőtt megenyhülne, s ragyogó mosoly költözne arcára.*
- Miattunk nem kell aggódni.
*Legyint jókedvűen, s még időben nyelvére harap, hogy ne tegyen megjegyzést arra, hogy bezzeg Rorkirra jobb oda figyelni, mert különféle vadállatok elé veti magát.*
*Karheia barbár mivolta ellenére igencsak békés asszony, főleg mert éppen elég szörnyűség érte ahhoz élete során, hogy komoly együttérzést mutasson az áldozatok iránt. Ugyanakkor büszke barbár nő is, s ha a szükség úgy diktálja, hogy vért kell ontsanak népük dicsőségének megóvása érdekében, akkor képes szemet hunyni ezeken a gyöngéd érzésein. Persze a rossz érzés továbbra is ott motoszkál gyomrában, ám ezt egyelőre elhessegeti, hiszen ahogy Yagnar is mondta, sok minden múlik azon, hogy milyen információkkal térnek vissza a többiek.*
- Ez olyan mulatságnak hangzik, mely méltó a thargok nevéhez.
*Teszi hozzá szelíd mosollyal arcán. Igyekszik nem rögtön elragadtatni magát, ahogy elképzeli az impozáns jelenetet. Yagnarhoz hasonlóan ő is könnyen lelkessé, s szenvedélyessé válik, ha a népükről esik szó. Az ünnepség ígérete pedig bizony okot ad az izgatottságra.*
- Rorkir nyughatatlan lélek, olyan, aki erősen vágyja a kihívásokat. Örülnék is, ha feladatokkal látnád el, úgy hiszem a lelkének erre szüksége van a boldogsághoz.
*Ennek természetesen Karheia nem örül, de kénytelen elfogadni, hogy a férfi számára egy kellemes nap legalább egy halál közeli élménnyel rendelkezik.*
- Felkészülök. *Feleli egy biccentéssel.* Ehhez lehet némi elvonulásra is szükségem lesz. *Teszi még hozzá, majd rögvest el is hallgat. Nagybátyja komoly kérdéssel fordul hozzá, ami az ő arcát is szigorúvá teszi.*
- Természetesen. Tudom, hogy az Ősök vezetnek ezen az úton végig minket. *Karját kinyújtja, hogy megérinthesse vele rokona felkarját, amit bátorítóan meg is szorít.* Veled vagyok ezen az úton. Számíthatsz rám te is, s bármelyik tagja népünknek.
*Egészen meghitt pillanatukat Rorkir harsány köszöntése hasítja félbe, melytől össze is rezzen, mielőtt megenyhülne, s ragyogó mosoly költözne arcára.*
- Miattunk nem kell aggódni.
*Legyint jókedvűen, s még időben nyelvére harap, hogy ne tegyen megjegyzést arra, hogy bezzeg Rorkirra jobb oda figyelni, mert különféle vadállatok elé veti magát.*
10089. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-12-06 23:14:42
Üzenet elküldve: 2023-12-06 23:14:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Rorkir amint végez a kovácsoknál rögtön ide indul. Emlékszik a helyre, kissé nehezen teszi meg a lépéseket. Talán éppen ezek a kellemetlen emlékek akadályozzák abban, hogy úgy haladjon ahogy szokott. Vagy ahogy szeretne. Nem tudja mire számítson, vajon tényleg sikerült-e Yagnarnak amit tervezett, vajon ismét csak egy vértócsát fog találni utána mint legutóbb? Vajon Rheia jól van? Vagy utána is csak az emlékek és a fájdalom marad mint oly sokak után Rorkir életében? Nagy levegőt vesz és megteszi az utolsó lépéseket, átrágva magát a lehetőségeken arra a következtetésre jut, hogy fölösleges aggódnia, a dolgok éppen akként történnek ahogy azoknak történniük kell, a Szellemek vezetik útján és ha fél, azzal csak szégyent hoz őseire. És Durogaarra is.*
-Hála az összes istennek!
*Hörög ki belőle, széles vigyorral a képén amint meglátja a párost. Épségben, egészségben. Katonás léptekkel közelít feléjük, az egészen friss medvebundája csak úgy lebeg a szélben, nem beszélve a fején pihenő fél koponyáról.*
-Hát itt vagytok!
*Nagy kő esik le a férfi szívéről.*
-Már kezdtem aggódni értetek. Megkérdezném, hogy mi történt mióta elhagytad a kunyhót, de úgy hiszem ezen a körön már túl vagy barátom.
*Néz itt egy pillanatra a nőre, majd vissza Yagnarra.*
-Talán majd egy lakoma mellett visszatérünk rá. Amúgy is tartozol vele, a legutóbb.. Nos a legutóbb nem a bor meg a sör folyt ameddig csak a torkunk bírta. Hehh. Bár én könnyen beszélek, nem én haltam meg akkor.
*Furcsa vigyor ül a pofáján egész végig, valahogy talán örül annak, hogy végre nincs egyedül. Valami, amire mindig is vágyott mióta áthágott a hegyen.*
*Rorkir amint végez a kovácsoknál rögtön ide indul. Emlékszik a helyre, kissé nehezen teszi meg a lépéseket. Talán éppen ezek a kellemetlen emlékek akadályozzák abban, hogy úgy haladjon ahogy szokott. Vagy ahogy szeretne. Nem tudja mire számítson, vajon tényleg sikerült-e Yagnarnak amit tervezett, vajon ismét csak egy vértócsát fog találni utána mint legutóbb? Vajon Rheia jól van? Vagy utána is csak az emlékek és a fájdalom marad mint oly sokak után Rorkir életében? Nagy levegőt vesz és megteszi az utolsó lépéseket, átrágva magát a lehetőségeken arra a következtetésre jut, hogy fölösleges aggódnia, a dolgok éppen akként történnek ahogy azoknak történniük kell, a Szellemek vezetik útján és ha fél, azzal csak szégyent hoz őseire. És Durogaarra is.*
-Hála az összes istennek!
*Hörög ki belőle, széles vigyorral a képén amint meglátja a párost. Épségben, egészségben. Katonás léptekkel közelít feléjük, az egészen friss medvebundája csak úgy lebeg a szélben, nem beszélve a fején pihenő fél koponyáról.*
-Hát itt vagytok!
*Nagy kő esik le a férfi szívéről.*
-Már kezdtem aggódni értetek. Megkérdezném, hogy mi történt mióta elhagytad a kunyhót, de úgy hiszem ezen a körön már túl vagy barátom.
*Néz itt egy pillanatra a nőre, majd vissza Yagnarra.*
-Talán majd egy lakoma mellett visszatérünk rá. Amúgy is tartozol vele, a legutóbb.. Nos a legutóbb nem a bor meg a sör folyt ameddig csak a torkunk bírta. Hehh. Bár én könnyen beszélek, nem én haltam meg akkor.
*Furcsa vigyor ül a pofáján egész végig, valahogy talán örül annak, hogy végre nincs egyedül. Valami, amire mindig is vágyott mióta áthágott a hegyen.*
10088. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-11-29 22:32:52
Üzenet elküldve: 2023-11-29 22:32:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Karheiából csak úgy árad népük tüze. Legalábbis az az elhivatottság, amivel beszél, erről árulkodik.*
-Háborúzni a városlakókkal? Ugyan. Nem akarom vérbe fojtani a vidéket. De megfogják tanulni egyszer s mindenkorra a nevünk, efelől nem férhet kétség. Ha pedig hepciáskodnak, elég néhány uraság a máglyán hozzá, hogy szót értsenek velünk a végén. De várjuk meg, mi hírt hoznak felderítőink előbb. Kulcsfontosságú lesz. *A farkashoz sétál, hogy leguggolva vizsgálja meg őt és annak zsákmányát. Farkasélethez mérten az állat öregnek számít, de tudja, lelkük immáron összekapcsolódott. A farkas addig él, míg ő, hacsak kard, betegség vagy méreg el nem viszi előbb.*
-Oly ünnepségre készülök, amit messzire visz a szél. Magasabb lángokat akarok látni, mint a hegyek vonulatai a messzeségben és oly hangos éneket, amit meghallanak majd mind a négy városban. *Mosolyogva pillant fel Karheiára.*
-Medvét... *Csóválja meg fejét.* -Ez a Rorkir igazán unatkozik. Adok én neki feladatot, egyet se féljen. Csak kerüljön elő mielőbb! Te pedig, Holdam és Csillagom... Készülj fel a nagy napra! *Felegyenesedik, hogy a lányhoz lépjen és ha hagyja neki, akkor kezei közé zárja annak jobbját.*
-Bízol bennem, ugye? Tudod, hogy a döntéseim őseink akaratát tükrözik. Olykor e döntések... Nehezek lesznek. Nehezebbek, mint a legnehezebb szikla, mit egy tharg elbírhat. Szükségem lesz a támaszodra. *Elvégre kié máséra, ha nem tulajdon véréére?*
*Karheiából csak úgy árad népük tüze. Legalábbis az az elhivatottság, amivel beszél, erről árulkodik.*
-Háborúzni a városlakókkal? Ugyan. Nem akarom vérbe fojtani a vidéket. De megfogják tanulni egyszer s mindenkorra a nevünk, efelől nem férhet kétség. Ha pedig hepciáskodnak, elég néhány uraság a máglyán hozzá, hogy szót értsenek velünk a végén. De várjuk meg, mi hírt hoznak felderítőink előbb. Kulcsfontosságú lesz. *A farkashoz sétál, hogy leguggolva vizsgálja meg őt és annak zsákmányát. Farkasélethez mérten az állat öregnek számít, de tudja, lelkük immáron összekapcsolódott. A farkas addig él, míg ő, hacsak kard, betegség vagy méreg el nem viszi előbb.*
-Oly ünnepségre készülök, amit messzire visz a szél. Magasabb lángokat akarok látni, mint a hegyek vonulatai a messzeségben és oly hangos éneket, amit meghallanak majd mind a négy városban. *Mosolyogva pillant fel Karheiára.*
-Medvét... *Csóválja meg fejét.* -Ez a Rorkir igazán unatkozik. Adok én neki feladatot, egyet se féljen. Csak kerüljön elő mielőbb! Te pedig, Holdam és Csillagom... Készülj fel a nagy napra! *Felegyenesedik, hogy a lányhoz lépjen és ha hagyja neki, akkor kezei közé zárja annak jobbját.*
-Bízol bennem, ugye? Tudod, hogy a döntéseim őseink akaratát tükrözik. Olykor e döntések... Nehezek lesznek. Nehezebbek, mint a legnehezebb szikla, mit egy tharg elbírhat. Szükségem lesz a támaszodra. *Elvégre kié máséra, ha nem tulajdon véréére?*
10087. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:37:49
Üzenet elküldve: 2023-11-26 20:37:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Nehezen tud még idomulni Yagnar elrévedéseihez, vagy úgy nagybátyjához egyáltalán. Túlzottan új ez neki még. De majd talán idővel képes lesz teljes egészében hozzászokni ezekhez a helyzetekhez, s időben felismerni őket. Szerencsére nem ijeszti meg túlzottan a barbár férfit - ami nem volna túl szerencsés termetes harcosok esetében -, aki rövidesen viszonozza meleg köszöntését.*
- Rendben, bár némi teának jobban örülnék most. Megnyugtatná felborzolt idegeimet.
*Mint Rorkir mellett mindig, most is számtalan izgalom érte. A medvével való küzdelem is sok meglepetést tartogatott, hát még a két veszélyesnek tűnő idegen, kikről a végén kiderült, hogy valójában barátok.*
- Mindig a saját útját járja, de hamarosan csatlakozik hozzánk.
*Egy biccentéssel hagyja helyben a medve ügyét.*
- Fenséges fenevad. Méltó ellenfele volt Rorkirnak. Sikerült meg is sebeznie, de végül felül kerekedtünk rajta.
*Nem óhajtja bő lére ereszteni a történetet, ezt inkább meghagyná a barbár harcosnak, akié a dicsőség. Karheia pedig Yagnarnak sem árulja el, hogy észrevétlen résztvevője volt a vadászatnak.
Elfogadja a felé kínált hűs vizet, ami tagadhatatlanul jól is esik neki. Idáig fel sem tűnt a számára, hogy mennyire kiszáradt a hajsza során, csak most érzi, hogy kicserepesedett ajkai miként enyhülnek meg ismét.*
- Csak ugyan?
*Némi fenntartással fogadja a hírt. Egyfelől van benne leheletnyi megvetés, ha valóban ez az igazság, másfelől a tőle megszokott módon gyanakvó.*
- Kár. Pedig dicső harc is lehetett volna. Így a mi nevünket sem fogja senki félve kiejteni.
*Egyetért végül Yagnarral, ami késik nem múlik. Így vagy úgy, de visszaszerzik népük egykori dicsőségét.
Míg Karheia éppen csak kifújja magát, szoktatja gondolatát ehhez az új világhoz, addig rokona ismételten a tőle megszokott nyughatatlanságával zaklatja fel őt is.*
- Csak nem háborúzni óhajtasz Artheniorral?
*Kérdezi félve, s már kicsit bánja is kérdését. Nem biztos, hogy hallani szeretné erre a választ.*
- Fogadalom? Nagyszerű!
*Lehetőséget lát ebben, így ebbe az irányba próbálja terelni Yagnar gondolatait, illetve a beszélgetést.*
- Összpontosítsunk elsőként a törzsünk megerősítésére. Ez remek lehetőség lesz arra, hogy kiderítsük kire is számíthatunk valójában. Úgy hiszem minden megvan, mire szükségem volna de... még átgondolom. Nagy ünnepségre készülsz?
*Nehezen tud még idomulni Yagnar elrévedéseihez, vagy úgy nagybátyjához egyáltalán. Túlzottan új ez neki még. De majd talán idővel képes lesz teljes egészében hozzászokni ezekhez a helyzetekhez, s időben felismerni őket. Szerencsére nem ijeszti meg túlzottan a barbár férfit - ami nem volna túl szerencsés termetes harcosok esetében -, aki rövidesen viszonozza meleg köszöntését.*
- Rendben, bár némi teának jobban örülnék most. Megnyugtatná felborzolt idegeimet.
*Mint Rorkir mellett mindig, most is számtalan izgalom érte. A medvével való küzdelem is sok meglepetést tartogatott, hát még a két veszélyesnek tűnő idegen, kikről a végén kiderült, hogy valójában barátok.*
- Mindig a saját útját járja, de hamarosan csatlakozik hozzánk.
*Egy biccentéssel hagyja helyben a medve ügyét.*
- Fenséges fenevad. Méltó ellenfele volt Rorkirnak. Sikerült meg is sebeznie, de végül felül kerekedtünk rajta.
*Nem óhajtja bő lére ereszteni a történetet, ezt inkább meghagyná a barbár harcosnak, akié a dicsőség. Karheia pedig Yagnarnak sem árulja el, hogy észrevétlen résztvevője volt a vadászatnak.
Elfogadja a felé kínált hűs vizet, ami tagadhatatlanul jól is esik neki. Idáig fel sem tűnt a számára, hogy mennyire kiszáradt a hajsza során, csak most érzi, hogy kicserepesedett ajkai miként enyhülnek meg ismét.*
- Csak ugyan?
*Némi fenntartással fogadja a hírt. Egyfelől van benne leheletnyi megvetés, ha valóban ez az igazság, másfelől a tőle megszokott módon gyanakvó.*
- Kár. Pedig dicső harc is lehetett volna. Így a mi nevünket sem fogja senki félve kiejteni.
*Egyetért végül Yagnarral, ami késik nem múlik. Így vagy úgy, de visszaszerzik népük egykori dicsőségét.
Míg Karheia éppen csak kifújja magát, szoktatja gondolatát ehhez az új világhoz, addig rokona ismételten a tőle megszokott nyughatatlanságával zaklatja fel őt is.*
- Csak nem háborúzni óhajtasz Artheniorral?
*Kérdezi félve, s már kicsit bánja is kérdését. Nem biztos, hogy hallani szeretné erre a választ.*
- Fogadalom? Nagyszerű!
*Lehetőséget lát ebben, így ebbe az irányba próbálja terelni Yagnar gondolatait, illetve a beszélgetést.*
- Összpontosítsunk elsőként a törzsünk megerősítésére. Ez remek lehetőség lesz arra, hogy kiderítsük kire is számíthatunk valójában. Úgy hiszem minden megvan, mire szükségem volna de... még átgondolom. Nagy ünnepségre készülsz?
10086. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-10-23 12:18:27
Üzenet elküldve: 2023-10-23 12:18:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Vadul vágtat át a kaptató emelkedőn. A kapuőr már tudja a dolog mibenlétét így nem is tartóztatja fel a nagyra nőtt négylábút. Amon Ruadh. Nem pillant körbe, csak rohan és rohan a felfelé vezető, kövezett úton. Érzi még szájában a zsákmányvad vérének ízét, orrából pedig dől a pára, ahogy fut.
Ekkor úgy rántják ki a farkas elméjének végtelen mély kútjából, mintha csak feje tetejére állt volna a föld. Összerezzen. Kell néhány másodperc, mire feleszmél, s csak ezután viszonozza a leány ölelését, legyen az bárki. Persze hamar felismeri tulajdon vérét, szorítása is érezhetően erősödik e megállapítás okán.*
-Ismerős hang. *Szólal meg rekedten, majd szép lassan feltápászkodik a földről. Kérdések özöne éri, de mit sem bánja.*
-Gyere! Igyunk egy kupa vizet a csarnokban. Majdhogynem kiszáradtam! *Be is tereli a rokont a hatalmas csarnokba, s közben szórakozottan fürkészi annak ábrázatát.*
-Sokáig elvoltál. Rorkirt merre hagytad? Hallottam mesebeszédet egy medvéről is. *Halkan feldöcög, majd immáron a csarnokban a trónszék mellé lép, hogy kitöltsön két kupa, egyszerű és tiszta vizet az otthagyott kancsóból.*
-Letaszítani? Sehogy. *Mielőtt folytatná, kiissza a kupa tartalmát, majd jólesően kiengedi a levegőt tüdejéből, miközben a másik frissítőt Karheia felé nyújtja.*
-Nem találtam itt. Ahogy háza népét sem. Se kancellár, se wegtoreni, se úrnő. *Vidáman vállat von, majd találkozik tekintete Karheiáéval.*
-Tisztában vagyok vele, hogy az isteneknek a vért még le kell róni. De ami késik, az nem múlik. Most egyéb teendőink vannak. *Szavai nyomán ér a farkas a csarnokba, ki most kissé fáradtan kucorodik le a csontszék mellett kialakított prémfészekbe. A szájában még ott az elejtett túzok.*
-A nép fogadott. Beszéltek hozzám, én meghallgattam őket és lám... *Széttárja kezeit.*
-Az Ősök Szellemei kikövezték az utunkat. De kardot azt nem ragadnak helyettünk. Épp ezért küldtem ki néhányat népünkből, hogy lássuk, hányadán áll a thargokkal a Szántó. *Fel alá járkál, miközben nagy hévvel folytatja.*
-De itt még nem állok meg. De nem ám! Szellemként raboskodtam, Napom és Csillagom, de ott folytatom, ahol abbahagytam. Lássuk, mit szólnak majd a városiak az elkövetkendőekhez. Hehh! *Látszólag emelkedett hangulatban van.*
-Amint visszaérnek a kis kalandoraim, megejtem a fogadalmakat. Neked kell összekötnöd lelkük az Ősök Szellemével. Mire lesz szükséged? *Úgy pillant Karheiára, mintha csak arra kérte volna, gyújtson meg egy gyertyát. Számára egyértelmű a lány szerepe.*
*Vadul vágtat át a kaptató emelkedőn. A kapuőr már tudja a dolog mibenlétét így nem is tartóztatja fel a nagyra nőtt négylábút. Amon Ruadh. Nem pillant körbe, csak rohan és rohan a felfelé vezető, kövezett úton. Érzi még szájában a zsákmányvad vérének ízét, orrából pedig dől a pára, ahogy fut.
Ekkor úgy rántják ki a farkas elméjének végtelen mély kútjából, mintha csak feje tetejére állt volna a föld. Összerezzen. Kell néhány másodperc, mire feleszmél, s csak ezután viszonozza a leány ölelését, legyen az bárki. Persze hamar felismeri tulajdon vérét, szorítása is érezhetően erősödik e megállapítás okán.*
-Ismerős hang. *Szólal meg rekedten, majd szép lassan feltápászkodik a földről. Kérdések özöne éri, de mit sem bánja.*
-Gyere! Igyunk egy kupa vizet a csarnokban. Majdhogynem kiszáradtam! *Be is tereli a rokont a hatalmas csarnokba, s közben szórakozottan fürkészi annak ábrázatát.*
-Sokáig elvoltál. Rorkirt merre hagytad? Hallottam mesebeszédet egy medvéről is. *Halkan feldöcög, majd immáron a csarnokban a trónszék mellé lép, hogy kitöltsön két kupa, egyszerű és tiszta vizet az otthagyott kancsóból.*
-Letaszítani? Sehogy. *Mielőtt folytatná, kiissza a kupa tartalmát, majd jólesően kiengedi a levegőt tüdejéből, miközben a másik frissítőt Karheia felé nyújtja.*
-Nem találtam itt. Ahogy háza népét sem. Se kancellár, se wegtoreni, se úrnő. *Vidáman vállat von, majd találkozik tekintete Karheiáéval.*
-Tisztában vagyok vele, hogy az isteneknek a vért még le kell róni. De ami késik, az nem múlik. Most egyéb teendőink vannak. *Szavai nyomán ér a farkas a csarnokba, ki most kissé fáradtan kucorodik le a csontszék mellett kialakított prémfészekbe. A szájában még ott az elejtett túzok.*
-A nép fogadott. Beszéltek hozzám, én meghallgattam őket és lám... *Széttárja kezeit.*
-Az Ősök Szellemei kikövezték az utunkat. De kardot azt nem ragadnak helyettünk. Épp ezért küldtem ki néhányat népünkből, hogy lássuk, hányadán áll a thargokkal a Szántó. *Fel alá járkál, miközben nagy hévvel folytatja.*
-De itt még nem állok meg. De nem ám! Szellemként raboskodtam, Napom és Csillagom, de ott folytatom, ahol abbahagytam. Lássuk, mit szólnak majd a városiak az elkövetkendőekhez. Hehh! *Látszólag emelkedett hangulatban van.*
-Amint visszaérnek a kis kalandoraim, megejtem a fogadalmakat. Neked kell összekötnöd lelkük az Ősök Szellemével. Mire lesz szükséged? *Úgy pillant Karheiára, mintha csak arra kérte volna, gyújtson meg egy gyertyát. Számára egyértelmű a lány szerepe.*
10085. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-10-21 14:42:48
Üzenet elküldve: 2023-10-21 14:42:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Holdezüst, vérarany//
*Nem sokszor volt alkalma Thargarodot megcsodálni, pontosabban sohasem volt alkalma még szemügyre venni a monumentális építményt, nem csoda, hogy rendkívül lenyűgözi őt a látvány.
A kapuhoz érve az őrt meglátva feszültté válik, s kissé gyanakvóan méregeti a férfit, aki végül ügyet sem vet rá, de legfőképpen nem mutatja jelét ellenségeskedésnek. Ez egy leheletnyit megnyugtatja egyelőre, de csak akkor lesz igazán megkönnyebbült, ha végre megtalálja Yagnart. Szerencséjére ez nem olyan bonyolult feladat, mint elsőre gondolta volna, hiszen rokonát a nagycsarnokban könnyen s hamar megleli. A férfit meglátva rögtön mosolyra kanyarodik ajka, ám rokona ezt nem viszonozza, látszólag gondolataiban elmélyedve pihen.*
- Jó újra látni, kedves rokon.
*Kezdi kissé bizonytalanul, attól tartva, hogy nagybátyja haragos lesz amiatt, mert megzavarta őt. Természetesen leheletnyi aggodalom is munkál benne, ami már lassan sajátosságává válik.*
- Ezt el sem hiszem. Ez már mind a tiéd?
*Karjait széttárva mutat körbe, s szinte meghatódik ettől a gondolattól. A lehetőségek sokasága szinte felragyognak előtte, mint csillagok az égbolton, s ez szinte megrészegíti őt, de legfőképpen lázba hozza.*
- Itt a változás ideje. Érzem a csontjaimban. Te is oly izgatott vagy, mint én, kedves rokon?
*Kékjei ragyognak, és engedve a késztetésnek közelebb lép Yagnarhoz, hogy egy öleléssel fejezze ki szeretetét iránta. Olyan sok mindent vesztett el élete során, vagy olyan sok mindent hitt elveszettnek, és most a Szellemek kárpótolni kívánják őt, legalábbis Karheia így véli.*
- Mesélned kell, de ne hagyj ki semmit! Hogy sikerült letaszítanod helyéről a hamis leányt? Ráadásul egyedül...
*Nem sokszor volt alkalma Thargarodot megcsodálni, pontosabban sohasem volt alkalma még szemügyre venni a monumentális építményt, nem csoda, hogy rendkívül lenyűgözi őt a látvány.
A kapuhoz érve az őrt meglátva feszültté válik, s kissé gyanakvóan méregeti a férfit, aki végül ügyet sem vet rá, de legfőképpen nem mutatja jelét ellenségeskedésnek. Ez egy leheletnyit megnyugtatja egyelőre, de csak akkor lesz igazán megkönnyebbült, ha végre megtalálja Yagnart. Szerencséjére ez nem olyan bonyolult feladat, mint elsőre gondolta volna, hiszen rokonát a nagycsarnokban könnyen s hamar megleli. A férfit meglátva rögtön mosolyra kanyarodik ajka, ám rokona ezt nem viszonozza, látszólag gondolataiban elmélyedve pihen.*
- Jó újra látni, kedves rokon.
*Kezdi kissé bizonytalanul, attól tartva, hogy nagybátyja haragos lesz amiatt, mert megzavarta őt. Természetesen leheletnyi aggodalom is munkál benne, ami már lassan sajátosságává válik.*
- Ezt el sem hiszem. Ez már mind a tiéd?
*Karjait széttárva mutat körbe, s szinte meghatódik ettől a gondolattól. A lehetőségek sokasága szinte felragyognak előtte, mint csillagok az égbolton, s ez szinte megrészegíti őt, de legfőképpen lázba hozza.*
- Itt a változás ideje. Érzem a csontjaimban. Te is oly izgatott vagy, mint én, kedves rokon?
*Kékjei ragyognak, és engedve a késztetésnek közelebb lép Yagnarhoz, hogy egy öleléssel fejezze ki szeretetét iránta. Olyan sok mindent vesztett el élete során, vagy olyan sok mindent hitt elveszettnek, és most a Szellemek kárpótolni kívánják őt, legalábbis Karheia így véli.*
- Mesélned kell, de ne hagyj ki semmit! Hogy sikerült letaszítanod helyéről a hamis leányt? Ráadásul egyedül...
10084. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-30 16:19:35
Üzenet elküldve: 2023-09-30 16:19:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
- Nem zavar különösebben, bár még az is lehet, hogy valami átok.
*Tűnődve nézi a rejtélyes feliratot, és eldönti, hogy megfogadja Yagnar tanácsát az átvésetésről. Egy tharg rúna - feltéve, hogy tudja majd a jelentését - valóban jobb lesz rajta.
A beavatás részleteit figyelmesen hallgatja, annál a pontnál azonban, hogy a bőrébe is rúnát égetnek majd, megtorpan egy pillanatra. Érdeklődve, felvont szemöldökkel tekint a vezérre.*
- Arra neveltek, hogy egy nap majd a tűz ölelésében térek örök nyugovóra. Nincs miért félnem tőle.
*A rúna-égetéssel járó valószínűsíthető fájdalmat ugyan nem kívánja, elrettenteni azonban ez nem fogja.
Sifrald említésére ugyanolyan oldalpillantást vet Yagnarra, mint amaz őrá. Furcsa érzés járja át a gondolattól, hogy a vezér valami olyasmit sejt kettejük között, ami nincs. Persze nem tagadhatja le saját maga előtt sem, hogy a Kilencéletű beavatásáról elképzelt látvány, ahogy az izmos, meztelen mellkasra billogot nyomnak, egészen felhevíti belülről. Talán kissé még bele is pirul a fantáziálásba.
Röviden megrázza fejét, hogy elkergesse az ábrándokat, mielőtt azok még túl feltűnővé válnának. Kilép a Hrallhból, és már várná is maga után a másikat, azonban meglepetésére Yagnar nem követi őt. Kíváncsian fordul hát vissza a terem felé, ahol még nagyobb megdöbbenésére a férfi a fal tövébe helyezkedik éppen.*
- Mivel hoznánk ezt az arthenioriak tudtára?
*Kérdi a tőle várt válasz helyett óvatosan, bár úgy sejti, a terv mögött ellentmondást nem tűrő, komoly megtorlás elképzelése van.
Mivel Yagnar berekeszteni látszik kettejük beszélgetését, már fordul is vissza az ajtó felé, hogy megtérjen hálójába, ahova lerakhatja a fegyvereket, de ahogy utoljára a vezérre pillant, feltűnik neki a transz-állapot, amibe a férfi került. Egy pillanatra megretten, mivel utoljára epilepsziás rohamban szenvedőt látott ilyen elfehéredett szemekkel, így újfent visszalép a terembe, hogy a vezérhez siethessen. Leguggol mellé, hogy áttanulmányozhassa, észlelhető-e remegés, rángatózás, vagy nyáladzás a férfin. Pár percig figyelemmel kíséri, hallgatja a lélegzetvételeit, de mivel nem tapasztal semmit, ami komolyabb életveszélyről adna tanúbizonyságot, végül feltápászkodik, és - továbbra is kételyekkel ugyan, de - magára hagyja a néma álomba burkolózott férfit.*
- Nem zavar különösebben, bár még az is lehet, hogy valami átok.
*Tűnődve nézi a rejtélyes feliratot, és eldönti, hogy megfogadja Yagnar tanácsát az átvésetésről. Egy tharg rúna - feltéve, hogy tudja majd a jelentését - valóban jobb lesz rajta.
A beavatás részleteit figyelmesen hallgatja, annál a pontnál azonban, hogy a bőrébe is rúnát égetnek majd, megtorpan egy pillanatra. Érdeklődve, felvont szemöldökkel tekint a vezérre.*
- Arra neveltek, hogy egy nap majd a tűz ölelésében térek örök nyugovóra. Nincs miért félnem tőle.
*A rúna-égetéssel járó valószínűsíthető fájdalmat ugyan nem kívánja, elrettenteni azonban ez nem fogja.
Sifrald említésére ugyanolyan oldalpillantást vet Yagnarra, mint amaz őrá. Furcsa érzés járja át a gondolattól, hogy a vezér valami olyasmit sejt kettejük között, ami nincs. Persze nem tagadhatja le saját maga előtt sem, hogy a Kilencéletű beavatásáról elképzelt látvány, ahogy az izmos, meztelen mellkasra billogot nyomnak, egészen felhevíti belülről. Talán kissé még bele is pirul a fantáziálásba.
Röviden megrázza fejét, hogy elkergesse az ábrándokat, mielőtt azok még túl feltűnővé válnának. Kilép a Hrallhból, és már várná is maga után a másikat, azonban meglepetésére Yagnar nem követi őt. Kíváncsian fordul hát vissza a terem felé, ahol még nagyobb megdöbbenésére a férfi a fal tövébe helyezkedik éppen.*
- Mivel hoznánk ezt az arthenioriak tudtára?
*Kérdi a tőle várt válasz helyett óvatosan, bár úgy sejti, a terv mögött ellentmondást nem tűrő, komoly megtorlás elképzelése van.
Mivel Yagnar berekeszteni látszik kettejük beszélgetését, már fordul is vissza az ajtó felé, hogy megtérjen hálójába, ahova lerakhatja a fegyvereket, de ahogy utoljára a vezérre pillant, feltűnik neki a transz-állapot, amibe a férfi került. Egy pillanatra megretten, mivel utoljára epilepsziás rohamban szenvedőt látott ilyen elfehéredett szemekkel, így újfent visszalép a terembe, hogy a vezérhez siethessen. Leguggol mellé, hogy áttanulmányozhassa, észlelhető-e remegés, rángatózás, vagy nyáladzás a férfin. Pár percig figyelemmel kíséri, hallgatja a lélegzetvételeit, de mivel nem tapasztal semmit, ami komolyabb életveszélyről adna tanúbizonyságot, végül feltápászkodik, és - továbbra is kételyekkel ugyan, de - magára hagyja a néma álomba burkolózott férfit.*
10083. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-27 19:46:27
Üzenet elküldve: 2023-09-27 19:46:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
-Természetesen. *Pillant Nettienayára, mintha a magától értetődő lenne, hogy tharg asszonyt vett maga mellé. Nettienaya nem oly rég a törzs tagja, így nem tudhatja, hogy a hajszín nem velejárója a thargok mibenlétének. Sőt, épp ellenkezőleg! A Thargodar vonal például csak és kizárólag sötét, már-már fekete hajjal volt megáldva.*
-Ha zavar az írás a fegyveren, a kovács biztos képes leszedni. Jobban állna rajta valami tharg rúna. Erejük van. *Bólint nagyot, hogy megtoldja szavait. Valóban hisz benne.*
-Á, a beavatás. *Mosolyodik el révetegen, ahogy kilép Nettienaya nyomában.*
-A hűségeskü és a beavatás két dolog. Utóbbinak még nagyobb jelentősége van. Hisz lehet hű a Vashegy népéhez az is, ki nem a törzs tagja. Ott van a kapuőrünk, teszem azt. Vagy a két suhanc hegyesfülű, akit említettem. *Magyarázza.*
-A sámán vagy a látóasszony a lelkedbe pillant. Kiolvassa, van-e kapcsolatod a szellemekkel. Ha nincs, segít nekik utat találni hozzád. Ezt követően pedig tharg rúnát kapsz a bőrödbe. Remélem, nem félsz a tűztől. *Somolyog a lányra.*
-Ez talán a legfontosabb ünnepünk. Már csak meg kell várnunk, hogy mindenki végezzen feladatával... És Rheiáék is megtérjenek haza. Vannak jó néhányan rajtad kívül, kik beavatás előtt állnak. Köztük a Kilencéletű is. *Csak szeme sarkából vet egy pillantást Nettienayára.
Nem követi a Hrallból ki. Helyette megállapodik a folyosón, majd helyet foglal a fal tövében.*
-Sok a tennivalónk. *Pillant fel.*
-Erős kezekkel kell vezetnünk a népet. Tudod, nem is oly rég, Arthenior még kénye-kedve szerint diktált itt. Városőrök jöttek és parancsokat hoztak. *Felhorkan.*
-Úgy tervezem, hogy hamarost egyetlen városőr sem teheti lábát Tharg földekre. Ez az első lépés. Mit gondolsz róla? *Őszintén érdekli a lány véleménye. Megvárja még a választ, mielőtt Skollhat dolgának fogna neki.*
-Ha megbocsájtasz... *Talán meglepheti a következőkkel Nettit. A falnak dől, szemei pedig teljesen elfehérednek. Ajkai kissé elnyílnak, de nem moccan. Még csak nem is pislog.
Már máshol jár. Régi ismerősként köszönti a farkas elméjét. Immáron négy lábon rohan, egyenesen a Vashegy irányába.*
-Természetesen. *Pillant Nettienayára, mintha a magától értetődő lenne, hogy tharg asszonyt vett maga mellé. Nettienaya nem oly rég a törzs tagja, így nem tudhatja, hogy a hajszín nem velejárója a thargok mibenlétének. Sőt, épp ellenkezőleg! A Thargodar vonal például csak és kizárólag sötét, már-már fekete hajjal volt megáldva.*
-Ha zavar az írás a fegyveren, a kovács biztos képes leszedni. Jobban állna rajta valami tharg rúna. Erejük van. *Bólint nagyot, hogy megtoldja szavait. Valóban hisz benne.*
-Á, a beavatás. *Mosolyodik el révetegen, ahogy kilép Nettienaya nyomában.*
-A hűségeskü és a beavatás két dolog. Utóbbinak még nagyobb jelentősége van. Hisz lehet hű a Vashegy népéhez az is, ki nem a törzs tagja. Ott van a kapuőrünk, teszem azt. Vagy a két suhanc hegyesfülű, akit említettem. *Magyarázza.*
-A sámán vagy a látóasszony a lelkedbe pillant. Kiolvassa, van-e kapcsolatod a szellemekkel. Ha nincs, segít nekik utat találni hozzád. Ezt követően pedig tharg rúnát kapsz a bőrödbe. Remélem, nem félsz a tűztől. *Somolyog a lányra.*
-Ez talán a legfontosabb ünnepünk. Már csak meg kell várnunk, hogy mindenki végezzen feladatával... És Rheiáék is megtérjenek haza. Vannak jó néhányan rajtad kívül, kik beavatás előtt állnak. Köztük a Kilencéletű is. *Csak szeme sarkából vet egy pillantást Nettienayára.
Nem követi a Hrallból ki. Helyette megállapodik a folyosón, majd helyet foglal a fal tövében.*
-Sok a tennivalónk. *Pillant fel.*
-Erős kezekkel kell vezetnünk a népet. Tudod, nem is oly rég, Arthenior még kénye-kedve szerint diktált itt. Városőrök jöttek és parancsokat hoztak. *Felhorkan.*
-Úgy tervezem, hogy hamarost egyetlen városőr sem teheti lábát Tharg földekre. Ez az első lépés. Mit gondolsz róla? *Őszintén érdekli a lány véleménye. Megvárja még a választ, mielőtt Skollhat dolgának fogna neki.*
-Ha megbocsájtasz... *Talán meglepheti a következőkkel Nettit. A falnak dől, szemei pedig teljesen elfehérednek. Ajkai kissé elnyílnak, de nem moccan. Még csak nem is pislog.
Már máshol jár. Régi ismerősként köszönti a farkas elméjét. Immáron négy lábon rohan, egyenesen a Vashegy irányába.*
10082. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-24 19:20:43
Üzenet elküldve: 2023-09-24 19:20:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Révedezőn mosolyogva hallgatja Yagnar elbeszélését egykori asszonyáról, miközben a teremben található fegyvereket tanulmányozza, lassan lépdelve mellettük. Az utolsó megállapításra a vezér felé fordul, szakértő somolygással.*
- Ha valamit érdemes megtanulnotok, az az, hogy az asszonynak mindig igaza van. Akkor is, ha nem.
*Szögezi le az élet nagy igazságát. A kifejezéstelen arcon, amit magával szemben lát, kissé megdöbben, hisz a férfi az imént még vidám volt, de nem tudja eldönteni, rá merjen-e kérdezni az okára, így inkább leküzdi ezirányú kíváncsiságát.*
- Ő is tharg volt?
*Kérdi helyette, természetesen az egykori asszonyra gondolva. Valamiért a szalmaszőke hajat most már egyértelműen a thargokkal azonosítja, jóllehet se Myrii, se a "talán-Szellemjáró" nem ilyen színű üstökkel volt megáldva, és persze miért is kellene minden szőkének thargnak lennie? Hisz egészen egy nappal ezelőttig ő sem volt az. Valahogy mégis...*
- Nos, akárhogy is... köszönöm.
*Bólint a kis számszeríjra. Vigyázni fog rá, akármit is jelentsen a jujo-mento kifejezés.
Mivel Yagnar az ajtó felé tereli, vet egy utolsó pillantást a kamra tárgyaira, majd kilép a helyiségből. A hirtelen világosságtól kissé hunyorognia kell, de hamar megszokja.*
- Amennyiben el tudnak következtetni a véres medve-maradványoktól, biztos...
*Kacagja el magát az elképzelésen, ahogy Rorkirék nekiállnak romantikázni, miközben a feldarabolt medvére egyre több légy érkezik.
A rábízott leány dolgára felvonja ugyan szemöldökét, de nem húzza az időt, biztos benne, hogy a férfi majd bővebben is kifejti, mit vár tőle, és ki ez a bizonyos leány.
Csak egy kérdése van a vezér felé.*
- Mire kell számítani a beavatáson?
*Ugyanis azt hitte, az eskü-tétel volt a beavatás. Bár tény, hogy gyanúsan rövidnek találta a ceremóniát, mégsem számított rá, hogy lesz folytatása is.*
*Révedezőn mosolyogva hallgatja Yagnar elbeszélését egykori asszonyáról, miközben a teremben található fegyvereket tanulmányozza, lassan lépdelve mellettük. Az utolsó megállapításra a vezér felé fordul, szakértő somolygással.*
- Ha valamit érdemes megtanulnotok, az az, hogy az asszonynak mindig igaza van. Akkor is, ha nem.
*Szögezi le az élet nagy igazságát. A kifejezéstelen arcon, amit magával szemben lát, kissé megdöbben, hisz a férfi az imént még vidám volt, de nem tudja eldönteni, rá merjen-e kérdezni az okára, így inkább leküzdi ezirányú kíváncsiságát.*
- Ő is tharg volt?
*Kérdi helyette, természetesen az egykori asszonyra gondolva. Valamiért a szalmaszőke hajat most már egyértelműen a thargokkal azonosítja, jóllehet se Myrii, se a "talán-Szellemjáró" nem ilyen színű üstökkel volt megáldva, és persze miért is kellene minden szőkének thargnak lennie? Hisz egészen egy nappal ezelőttig ő sem volt az. Valahogy mégis...*
- Nos, akárhogy is... köszönöm.
*Bólint a kis számszeríjra. Vigyázni fog rá, akármit is jelentsen a jujo-mento kifejezés.
Mivel Yagnar az ajtó felé tereli, vet egy utolsó pillantást a kamra tárgyaira, majd kilép a helyiségből. A hirtelen világosságtól kissé hunyorognia kell, de hamar megszokja.*
- Amennyiben el tudnak következtetni a véres medve-maradványoktól, biztos...
*Kacagja el magát az elképzelésen, ahogy Rorkirék nekiállnak romantikázni, miközben a feldarabolt medvére egyre több légy érkezik.
A rábízott leány dolgára felvonja ugyan szemöldökét, de nem húzza az időt, biztos benne, hogy a férfi majd bővebben is kifejti, mit vár tőle, és ki ez a bizonyos leány.
Csak egy kérdése van a vezér felé.*
- Mire kell számítani a beavatáson?
*Ugyanis azt hitte, az eskü-tétel volt a beavatás. Bár tény, hogy gyanúsan rövidnek találta a ceremóniát, mégsem számított rá, hogy lesz folytatása is.*
10081. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-21 01:00:52
Üzenet elküldve: 2023-09-21 01:00:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*Az effajta beszéd van leginkább ínyére. Egyenesnek és őszintének tűnik. Noha sajátjaival elfogult tud lenni, s tán ez megvezethetővé teszi, de Nettienaya szavait igaznak gondolja.
A következő szavakra maga is elvigyorodik. Nem tud nem egyetérteni ma.*
-Ez valóban így van. Nem találkoztam még olyan fehérnéppel, aki a maga módján nem rafinált. Ki így, ki úgy... De mindnek csavaros az észjárása. Csavarosabb, mint a férfinépnek, ez egyszer biztos. *Szórakozottan kap fel egy buzogányt, hogy megforgassa kezében, majd azzal a lendülettel vissza is helyezi a helyére.*
-Volt asszonyom nekem is, megtanultam, milyen ravaszak is vagytok. Ó, emlékszem... Haja, akár a szalma, illata pedig mint a tisztásokon növő virágnak. És roppant eszes volt! Úgy csavarta a történeteit, hogy a maga tanulsága mindig igaznak bizonyuljon. *Elréved, de nem sokáig. Arca kifejezéstelen, ám azt már nem közli, hol van most az asszony, akit említ.
Hamar napirendre tér, s mindkét kérdésre csak vállat von. Fogalma sincs, honnan lehet a holmi, s azt sem, az írás vajon mit jelent rajta.*
-Számos holmi felgyűlt itt az évek alatt. A legtöbbjük eredetét homály fedi már. Fegyverek, páncélok, mindennapi holmi... De akad közöttük istenséghez köthető kegytárgy is. *Tesz néhány lépést a tárgyak mentén, hogy szemügyre vehesse őket.*
-Ezt-azt el fogunk adni. Talán akad is rájuk majd vevő. Elválik.
*Merengve szemléli egy darabig az íjpuskán helyet kapott feliratot, majd megkeresi Nettienaya tekintetét.*
-Tudja a fene. A népek babonásak. A szerelmének neve, netalán az első áldozatáé. Ki tudja ezt megmondani? Egy dolog biztos, immáron jó kezekben van.
*Az ajtó felé biccent fejével, majd arra is veszi az irányt.*
-Reméltem, hogy veletek együtt visszatérnek véreim, netalán követnek... De alighanem turbékolnak az erdőben. *Sejti Rheia és Rorkir bensőséges viszonyát, somolyog is egy sort a dolgon.*
-Rád pedig egy leányt terveztem bízni, de valószínűleg már bevette magát Amon Ruadhba. A beavatásig pedig szabad vagy, mint a madár. A máglya készen áll már, csak az embereink hibádzanak mellőle. *Komoran elmosolyodik, majd összecsapja tenyereit.*
-Nos, Nettienaya... Végeztünk. Én megyek, megkeresem Skollhatot, mielőtt a frászt hozza valamelyik vénasszonyra a városban. *Nem ez lenne az első eset.*
-Amennyiben nincs mondanivalód vagy kérdésed. Vagy akár tanácsod. *Teszi hozzá némileg felvont szemöldökkel. Nem az a fajta, ki nem fogadja meg a jó tanácsot.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.21 02:05:10
*Az effajta beszéd van leginkább ínyére. Egyenesnek és őszintének tűnik. Noha sajátjaival elfogult tud lenni, s tán ez megvezethetővé teszi, de Nettienaya szavait igaznak gondolja.
A következő szavakra maga is elvigyorodik. Nem tud nem egyetérteni ma.*
-Ez valóban így van. Nem találkoztam még olyan fehérnéppel, aki a maga módján nem rafinált. Ki így, ki úgy... De mindnek csavaros az észjárása. Csavarosabb, mint a férfinépnek, ez egyszer biztos. *Szórakozottan kap fel egy buzogányt, hogy megforgassa kezében, majd azzal a lendülettel vissza is helyezi a helyére.*
-Volt asszonyom nekem is, megtanultam, milyen ravaszak is vagytok. Ó, emlékszem... Haja, akár a szalma, illata pedig mint a tisztásokon növő virágnak. És roppant eszes volt! Úgy csavarta a történeteit, hogy a maga tanulsága mindig igaznak bizonyuljon. *Elréved, de nem sokáig. Arca kifejezéstelen, ám azt már nem közli, hol van most az asszony, akit említ.
Hamar napirendre tér, s mindkét kérdésre csak vállat von. Fogalma sincs, honnan lehet a holmi, s azt sem, az írás vajon mit jelent rajta.*
-Számos holmi felgyűlt itt az évek alatt. A legtöbbjük eredetét homály fedi már. Fegyverek, páncélok, mindennapi holmi... De akad közöttük istenséghez köthető kegytárgy is. *Tesz néhány lépést a tárgyak mentén, hogy szemügyre vehesse őket.*
-Ezt-azt el fogunk adni. Talán akad is rájuk majd vevő. Elválik.
*Merengve szemléli egy darabig az íjpuskán helyet kapott feliratot, majd megkeresi Nettienaya tekintetét.*
-Tudja a fene. A népek babonásak. A szerelmének neve, netalán az első áldozatáé. Ki tudja ezt megmondani? Egy dolog biztos, immáron jó kezekben van.
*Az ajtó felé biccent fejével, majd arra is veszi az irányt.*
-Reméltem, hogy veletek együtt visszatérnek véreim, netalán követnek... De alighanem turbékolnak az erdőben. *Sejti Rheia és Rorkir bensőséges viszonyát, somolyog is egy sort a dolgon.*
-Rád pedig egy leányt terveztem bízni, de valószínűleg már bevette magát Amon Ruadhba. A beavatásig pedig szabad vagy, mint a madár. A máglya készen áll már, csak az embereink hibádzanak mellőle. *Komoran elmosolyodik, majd összecsapja tenyereit.*
-Nos, Nettienaya... Végeztünk. Én megyek, megkeresem Skollhatot, mielőtt a frászt hozza valamelyik vénasszonyra a városban. *Nem ez lenne az első eset.*
-Amennyiben nincs mondanivalód vagy kérdésed. Vagy akár tanácsod. *Teszi hozzá némileg felvont szemöldökkel. Nem az a fajta, ki nem fogadja meg a jó tanácsot.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.21 02:05:10
10080. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-09-19 19:21:55
Üzenet elküldve: 2023-09-19 19:21:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útját keresztezvén//
*A kérdés hallatán elkomorodik.*
- Azt a népet fogom védelmezni, amelyik befogad és véd engem. Ők... *biccent fejével valahova a távolba, utalva az arthenioriakra* - Nem fogadtak be, csak megtűrtek. Ti befogadtatok.
*Volt pár éve a sereg kiképző-táborában, amíg azt hitte, ez máshogy van, végül saját társai ejtettek csorbát leányálmain. A városi selyemnépnek pedig csak szolgálóként tudott megfelelni, igazi, teljesértékű polgárként nem fogadták el. Ehhez képest a thargok, élükön az új vezérrel azonnal a körükbe fogadták. Ki-ki mennyire agresszív hozzáállással persze, de tharggá lett avatva, s ezzel egy olyan nép tagjává vált, akikről már most tudja, hogy nem fogják elárulni. Ha pedig vért kell ontania értük, hát megteszi.*
- Nem fogok neked hazudni, nem kívánom a háborút és a vérontást. De értelek, és ha úgy hozza a jövő, melletted fogok állni.
*Biztosítja elszántságáról a vezért, majd, mivel úgy érzi, vége a gyakorlásnak, elsiet a céltáblához, hogy kihúzogassa belőle a nyilakat. A földre hullt darabot is felszedi, ezekkel kezében kocog vissza Yagnarhoz. Az invitálásra biccent egyet, és a nyilakat a tartójukba helyezve elindul a férfi nyomában, de saját íját nem hagyja a gyakorlótéren, helyette keresztülveti hátán.*
- Most már igazán kíváncsivá tettél.
*Azt, hogy szerinte semmit nem tett, amivel jutalmat érdemelne, inkább nem is teszi szóvá, csak hagyja, hogy a jóleső érzés átjárja lelkét.*
- Atyád bölcs ember. *bár megragadta figyelmét a múlt idő, amit a vezér használt, nem tudja, vajon életben van-e még az emlegetett férfi, így inkább azt feltételezi, hogy igen* - Néha valóban nem minden a fegyver. Ezért különösen jó, hogy nőket is felvesztek a soraitokba. Nálunk rafináltabb lényeket el sem kell képzelni.
*Vigyorodik el, miközben érdeklődve pislant körül a kamrában.
A felemelt számszeríjra tekintve elkerekednek szemei, és mikor Yagnar átnyújtja neki, óvatosan fogja kezébe a kis fegyvert.*
- Igazán szép. *forgatja kezében* - Vajon honnan lehet?
*Elgondolkodva tanulmányozza az íjat, megtapogatja, és finoman meghúzza az ideget rajta, majd észreveszi a gravírozást.*
- Mit jelent az, hogy jujo-mento? Valami emlék?
*A kérdés hallatán elkomorodik.*
- Azt a népet fogom védelmezni, amelyik befogad és véd engem. Ők... *biccent fejével valahova a távolba, utalva az arthenioriakra* - Nem fogadtak be, csak megtűrtek. Ti befogadtatok.
*Volt pár éve a sereg kiképző-táborában, amíg azt hitte, ez máshogy van, végül saját társai ejtettek csorbát leányálmain. A városi selyemnépnek pedig csak szolgálóként tudott megfelelni, igazi, teljesértékű polgárként nem fogadták el. Ehhez képest a thargok, élükön az új vezérrel azonnal a körükbe fogadták. Ki-ki mennyire agresszív hozzáállással persze, de tharggá lett avatva, s ezzel egy olyan nép tagjává vált, akikről már most tudja, hogy nem fogják elárulni. Ha pedig vért kell ontania értük, hát megteszi.*
- Nem fogok neked hazudni, nem kívánom a háborút és a vérontást. De értelek, és ha úgy hozza a jövő, melletted fogok állni.
*Biztosítja elszántságáról a vezért, majd, mivel úgy érzi, vége a gyakorlásnak, elsiet a céltáblához, hogy kihúzogassa belőle a nyilakat. A földre hullt darabot is felszedi, ezekkel kezében kocog vissza Yagnarhoz. Az invitálásra biccent egyet, és a nyilakat a tartójukba helyezve elindul a férfi nyomában, de saját íját nem hagyja a gyakorlótéren, helyette keresztülveti hátán.*
- Most már igazán kíváncsivá tettél.
*Azt, hogy szerinte semmit nem tett, amivel jutalmat érdemelne, inkább nem is teszi szóvá, csak hagyja, hogy a jóleső érzés átjárja lelkét.*
- Atyád bölcs ember. *bár megragadta figyelmét a múlt idő, amit a vezér használt, nem tudja, vajon életben van-e még az emlegetett férfi, így inkább azt feltételezi, hogy igen* - Néha valóban nem minden a fegyver. Ezért különösen jó, hogy nőket is felvesztek a soraitokba. Nálunk rafináltabb lényeket el sem kell képzelni.
*Vigyorodik el, miközben érdeklődve pislant körül a kamrában.
A felemelt számszeríjra tekintve elkerekednek szemei, és mikor Yagnar átnyújtja neki, óvatosan fogja kezébe a kis fegyvert.*
- Igazán szép. *forgatja kezében* - Vajon honnan lehet?
*Elgondolkodva tanulmányozza az íjat, megtapogatja, és finoman meghúzza az ideget rajta, majd észreveszi a gravírozást.*
- Mit jelent az, hogy jujo-mento? Valami emlék?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10080-10099