//Csontok Ura//
*Alig hogy magához tér a köpcös mágus, s még csak éppen hogy kezdi össze szedni magát, de a fiatal papnövendék máris ott terem mellette, hogy megnyugtassa, és gondját viselje. A köpcös mágus ugyan még nincs teljesen tudatánál, de azért még felfogja a fiú szavait, hogy maradjon ülve, amire csak helyeslően bólint. Amikor már jobban van, akkor fiú ételt nyújt felé, amint mohón magához ragad, s még mohóbban kezdni el enni a kis sajtot, a kenyérrel.*
-Köszönöm. *hálálkodik a fiúnak teli szájjal, s közben fél szemmel - füllel figyeli a fiút, aki látszólag nem hisz neki. Közben próbál rájönni, hogy ki is lehet a másik alak a fiú mellet. Gyorsan lenyeli az utolsó falat ételt is, s készül megválaszolni Hemitarnak, hogy kiről is beszél, amikor egy újabb alak lép a templomba. Argus ugyan nem látja tisztán az alakot az ajtón bevilágító naptól, de a körvonalat, és a testtartást bármikor felismeri. A szeme elkerekedik a rémülettől, s csak annyit mond.*
-ő.*
Az alak nem nagyon néz körbe, hanem egyenesen a földön ülő Argus, és az őt ápoló növendék felé indul meg, mint aki tudta, hogy itt találja őket. A férfi egyszerű posztó ruhát visel, egy fekete utazóköpennyel. Fekete körszakállával, és fekete vállig érő hajával szinte Argus tökéletes másolata, csupán annyi különbséggel, hogy míg Argus alacsony, és köpcös, addig a férfi magas és vékony.*
-Látom még mindig ott vagy, ahol hagytalak a porban, haldokolva, és azt várod mások mentsenek meg. *A férfi meg sem próbálja leplezni, hogy szerinte mennyire szánalmas a köpcös mágus.*
*Argus minden erejét összeszedi, hogy az oszlopnak támaszkodva fel tudjon állni.*
-Tűnj innét! *parancsol rá Argus a férfira, aki csak felnevet a pancs hallatán.* Neked nincs itt keresnivalód.
-Ez a templom a hatalom szimbóluma, és te is tudod, hogy én magam vagyok a hatalom, *kezd bele látszólag nyugodtan a visszavágásba, majd ráordít.* fogd be! Te nem parancsolhatsz nekem! *vesz egy mély levegőt, és normál hangerőn folytatja.* Te egy senki vagy, egy gyáva féreg, és csak azért vagy életben, mert élvezem a szenvedésedet.
-Amikor megtalálom az ősi isteneket *kezd be Argus, de a férfi közbe szól.*
-Milyen ősi isteneket? Ne légy már gyerekes. Ide is mindenki a hatalomért jár, a hatalom pedig ÉN vagyok. Amúgy is ajándékot hoztam neked. *zárja le a vitát, s kezd bele a jövetelének okára.* Bizonyára emlékszel a barna legendás könyvre, amit annyiszor olvastál, és emlékszel a mágusra is. Megtaláltam.
*Az utolsó mondatra Argus szemei kikerekednek a meglepetéstől. Hisz is neki, meg nem is, de úgy tekint a másikra, mint egy kisgyermek, aki előtt élete ajándékát lebegtetik meg.*
-A Csontok Ura? *kérdez vissza halkan.*
-Igen. *mosolyodik el a másik, hiszen tudja Argus már bekapta a csalétket.* Itt a térkép, és a kulcs. Amit benne találsz, az a bejáratot őrző bestia egy darabja. *vesz elő egy kis bő csomagot, amit egy madzaggal kötöttek át, s ledobja Argus lába elé.*
-Hagyjátok magára, ezt a szerencsétlent, *szól oda a másik kettőnek.* különben ti is ilyenek lesztek. Ha pedig hatalmat akartok, akkor keressetek meg. *az utolsó mondatnál felemeli a kezét, s a pókgyűrűjére mutat. Nem nagyon vár választ, hanem elhagyja a templomot. Mikor végre távozott a férfi, akkor Argus visszarogy a földre, s a csomagot kezdi el kibontani, miközben halkan magában beszél.*
-Ellhard Dargoor, a Csontok Ura. Lichanechi mágusa, aki az testvérei halála után azt kezdte el kutatni, hogyan is lehetne képes átlépni a túlvilágra, hogy beszéljen velük, majd vissza.
*A csomagban egy közel tizenöt centi hosszú szemfog, egy kisméretű csontból készült furulya, és a bőr belső felén egy régi rajzolt térkép van.*