Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 508 (10141. - 10154. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
10148. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-05-04 22:11:21
Üzenet elküldve: 2025-05-04 22:11:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Dora egy pillanatra nem tudja, mit feleljen, mert a kettős érzései azonnal óvatosságra intik. Thargföldön nem olyan egyszerű az igen és a nem, mint amilyennek látszik, legalább is amikor legutóbb itt járt, nem olyan volt. Minden jó dolognak megvan az ára, amit busásan meg kell fizetni. Eltöprengve fürkészi a férfit, de nem túl hosszan, mert nem akarja azt az érzetet kelteni, hogy hezitál, netán lassú felfogású lenne. Sőt, el is mosolyodik a válaszra.*
- Ha csapdát vetnék valakinek, én is azt mondanám, hogy nincs csapda. De más lehetőség nem lévén, hiszek neked, Jarlom. *Próbálgatja esetlenül, de lelkesen a szót, még nehezen áll a nyelvére. A „hadúr” használata azért kényelmesebb volt, az itteniek mindig valami nyakatekert módon csűrik-csavarják a nyelvet.* És a döntésemben egyáltalán nem befolyásol, hogy van egy hatalmas farkasod, áá, dehogy. *Teszi hozzá az állatra pislantva, de csak tréfál: gondolja, ha most nem etette meg vele, akkor talán az elkövetkezendő fél órában sem fogja. A többi meg úgyis történelem.*
- Mindenesetre az ajánlatod igazán megtisztelő. *Hajt fejet, most már kicsit komolyabban véve a szerepét.* A nép problémái nem változnak, mindig akad nekik valami. Már volt alkalmam kezelni az ügyeiket, sőt, egyszer még egy elharapózó járványból is sikerült kikúrálnom őket egy általam összeállított szerrel. *Nem egyedül tette, de minden tudományos vívmánynál egy tudós viszi el a prímet, és Dora a többiek hiányában úgy döntött, saját magának követeli ezt a címet. Ezt is.*
- Ami viszont a fizetséget illeti, előfordulhat, hogy a leendő kutatásaim is költségesebbekre sikerülnek. Ha megengeded, hogy ezekre költsek, nem leszek rest a népeddel is megosztani a felfedezéseimet. *Mosolyog.* Tudom, egy messzi földről jött tudósnak - ez volnék én! - nehéz így látatlanban igent mondani, de kérdezd csak meg a vajákosokat - ők mindenhol ismerik a nevem, és garantálják majd, hogy nem okozok csalódást.
*Aztán hogy még hol nem okozott Dora csalódást a kancellár írnokaként, abba egyelőre nem megy bele. Legyen annyi elég, hogy _sehol_. Bájosan és ártatlanul mosolyog, ezt elfedendő.*
- Részemről megtiszteltetés lenne továbbra is a kancellár elnevezést használni. Így legalább elképzelhetem, milyen savanyú képet vágna Habrertus, ha hallaná, hogy a tanítvány utolérte mesterét. *Vigyorodik el. Tényleg nagyon mulatságos lenne, és kicsit talán meg is tisztelné vele az öreget. Aztán ki tudja, hátha talál egy levelet vagy eldugott emléket, amit neki szánt, mielőtt... A fene se tudja, mi történt vele, de tényleg.
De addig legalább ihatja azt a kancsó bivalyerős borát, amit mindig a hálóteremben rejtegetett.*
- Van esetleg valamilyen bokros teendőd, amiben akár most is a segítségedre lehetek? Szívesen hallanék például ezekről a növényekről, amelyeket említettél. Ha jótékony a hatásuk, könnyen lehet, hogy gyógyfőzetként még drágábban túladhatunk rajtuk, mint amennyit most érnek.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.04 22:11:28
*Dora egy pillanatra nem tudja, mit feleljen, mert a kettős érzései azonnal óvatosságra intik. Thargföldön nem olyan egyszerű az igen és a nem, mint amilyennek látszik, legalább is amikor legutóbb itt járt, nem olyan volt. Minden jó dolognak megvan az ára, amit busásan meg kell fizetni. Eltöprengve fürkészi a férfit, de nem túl hosszan, mert nem akarja azt az érzetet kelteni, hogy hezitál, netán lassú felfogású lenne. Sőt, el is mosolyodik a válaszra.*
- Ha csapdát vetnék valakinek, én is azt mondanám, hogy nincs csapda. De más lehetőség nem lévén, hiszek neked, Jarlom. *Próbálgatja esetlenül, de lelkesen a szót, még nehezen áll a nyelvére. A „hadúr” használata azért kényelmesebb volt, az itteniek mindig valami nyakatekert módon csűrik-csavarják a nyelvet.* És a döntésemben egyáltalán nem befolyásol, hogy van egy hatalmas farkasod, áá, dehogy. *Teszi hozzá az állatra pislantva, de csak tréfál: gondolja, ha most nem etette meg vele, akkor talán az elkövetkezendő fél órában sem fogja. A többi meg úgyis történelem.*
- Mindenesetre az ajánlatod igazán megtisztelő. *Hajt fejet, most már kicsit komolyabban véve a szerepét.* A nép problémái nem változnak, mindig akad nekik valami. Már volt alkalmam kezelni az ügyeiket, sőt, egyszer még egy elharapózó járványból is sikerült kikúrálnom őket egy általam összeállított szerrel. *Nem egyedül tette, de minden tudományos vívmánynál egy tudós viszi el a prímet, és Dora a többiek hiányában úgy döntött, saját magának követeli ezt a címet. Ezt is.*
- Ami viszont a fizetséget illeti, előfordulhat, hogy a leendő kutatásaim is költségesebbekre sikerülnek. Ha megengeded, hogy ezekre költsek, nem leszek rest a népeddel is megosztani a felfedezéseimet. *Mosolyog.* Tudom, egy messzi földről jött tudósnak - ez volnék én! - nehéz így látatlanban igent mondani, de kérdezd csak meg a vajákosokat - ők mindenhol ismerik a nevem, és garantálják majd, hogy nem okozok csalódást.
*Aztán hogy még hol nem okozott Dora csalódást a kancellár írnokaként, abba egyelőre nem megy bele. Legyen annyi elég, hogy _sehol_. Bájosan és ártatlanul mosolyog, ezt elfedendő.*
- Részemről megtiszteltetés lenne továbbra is a kancellár elnevezést használni. Így legalább elképzelhetem, milyen savanyú képet vágna Habrertus, ha hallaná, hogy a tanítvány utolérte mesterét. *Vigyorodik el. Tényleg nagyon mulatságos lenne, és kicsit talán meg is tisztelné vele az öreget. Aztán ki tudja, hátha talál egy levelet vagy eldugott emléket, amit neki szánt, mielőtt... A fene se tudja, mi történt vele, de tényleg.
De addig legalább ihatja azt a kancsó bivalyerős borát, amit mindig a hálóteremben rejtegetett.*
- Van esetleg valamilyen bokros teendőd, amiben akár most is a segítségedre lehetek? Szívesen hallanék például ezekről a növényekről, amelyeket említettél. Ha jótékony a hatásuk, könnyen lehet, hogy gyógyfőzetként még drágábban túladhatunk rajtuk, mint amennyit most érnek.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.04 22:11:28
10147. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-04-05 16:15:59
Üzenet elküldve: 2025-04-05 16:15:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Megmosolyogtatja a kérdésözön. Furcsa mód még nem is zavarja.*
-Nem. Nem és az sem. *Sárga tekintete alaposan megméri az elfet, csak a miheztartás végett.*
-Nem mondanám aktakukacfélének. Még csak nem is Relael kisasszony győzött meg, s csapdáról sincs szó. Ha igaz, amit mondasz, akkor konyítasz valamit ahhoz, amit a kancellár csinált. És mi tagadás most, hogy nincs, ki üljön a székében, vannak olyan feladatok, amiket nehézkes ellátni.
*Megenged egy félmosolyt.*
-Tudod, én nem konyítok a kalmárokkal való egyeztetéshez. Pedig akad szép számmal mindenféle fű, amit ildomos lenne eladni, mielőtt ránk rohad. Az idegenek nyűgjeit és gondjait intézni sem testhezálló feladat számomra, már megbocsáss. És köztünk legyen szólva, a mi népünk tagjai nem... kevésbé konyítanak az ily tudományokhoz.
*Elhallgat, hátha van közbevetni valója hosszúfülű hallgatóságának.*
-Tegyünk egy próbát, én azt mondom. Légy Thargia kancellárja. *Az ő számára vajmi keveset bír e jelentés.*
-Légy az ügyintézőm. Kalmárok, ügyes-bajos dolgok, a szántók teendői... *Vállat von.*
-A koszt és kvártély adott. De vajon kérsz-e mást cserébe?
*Neki nagyon úgy fest, hogy már önmagában kecsegtető e pozíció a lánynak. Legalábbis ez a megérzése. Ugyanakkor semmi sincs ingyen, s ha nem is most áll elő a farbával az elf, később bizonyosan behajtja az adósságot.
Fürkésző pillantása Dora vonásait fürkészik. Kíváncsi, mi hajtja. Kíváncsiság? Hatalom? Ármány? Egyik sem rettenti őt, s vesztenivalója is alig. Legrosszabb esetben is lecsapja majd egy karját, ha át óhajtaná őt verni. Vagy kettőt.*
-Mondjuk úgy, a nép legjavának nem tetszett, hogy egy wegtoreni parolázik itt meg egy Artheniorban nevelkedett úrnő. Őseink Ösvényét tapodni ismét mindnyájunknak lelkesítő. *Bizonyosan vannak olyanok is, kik kevésbé szívelik a Rhagodarokat, de azon csodálkozna, ha nem így lenne.*
-Nos? Mit szólsz, Kancellár? Vagy esetleg más cím jobban illene hozzád? *Hallott ő már ezt-azt az elhíresült "kancellárról", nem lenne meglepve, ha Dora más mellett döntene. Egy dolog biztos, mutatósabban fest majd az asztal mögött.*
*Megmosolyogtatja a kérdésözön. Furcsa mód még nem is zavarja.*
-Nem. Nem és az sem. *Sárga tekintete alaposan megméri az elfet, csak a miheztartás végett.*
-Nem mondanám aktakukacfélének. Még csak nem is Relael kisasszony győzött meg, s csapdáról sincs szó. Ha igaz, amit mondasz, akkor konyítasz valamit ahhoz, amit a kancellár csinált. És mi tagadás most, hogy nincs, ki üljön a székében, vannak olyan feladatok, amiket nehézkes ellátni.
*Megenged egy félmosolyt.*
-Tudod, én nem konyítok a kalmárokkal való egyeztetéshez. Pedig akad szép számmal mindenféle fű, amit ildomos lenne eladni, mielőtt ránk rohad. Az idegenek nyűgjeit és gondjait intézni sem testhezálló feladat számomra, már megbocsáss. És köztünk legyen szólva, a mi népünk tagjai nem... kevésbé konyítanak az ily tudományokhoz.
*Elhallgat, hátha van közbevetni valója hosszúfülű hallgatóságának.*
-Tegyünk egy próbát, én azt mondom. Légy Thargia kancellárja. *Az ő számára vajmi keveset bír e jelentés.*
-Légy az ügyintézőm. Kalmárok, ügyes-bajos dolgok, a szántók teendői... *Vállat von.*
-A koszt és kvártély adott. De vajon kérsz-e mást cserébe?
*Neki nagyon úgy fest, hogy már önmagában kecsegtető e pozíció a lánynak. Legalábbis ez a megérzése. Ugyanakkor semmi sincs ingyen, s ha nem is most áll elő a farbával az elf, később bizonyosan behajtja az adósságot.
Fürkésző pillantása Dora vonásait fürkészik. Kíváncsi, mi hajtja. Kíváncsiság? Hatalom? Ármány? Egyik sem rettenti őt, s vesztenivalója is alig. Legrosszabb esetben is lecsapja majd egy karját, ha át óhajtaná őt verni. Vagy kettőt.*
-Mondjuk úgy, a nép legjavának nem tetszett, hogy egy wegtoreni parolázik itt meg egy Artheniorban nevelkedett úrnő. Őseink Ösvényét tapodni ismét mindnyájunknak lelkesítő. *Bizonyosan vannak olyanok is, kik kevésbé szívelik a Rhagodarokat, de azon csodálkozna, ha nem így lenne.*
-Nos? Mit szólsz, Kancellár? Vagy esetleg más cím jobban illene hozzád? *Hallott ő már ezt-azt az elhíresült "kancellárról", nem lenne meglepve, ha Dora más mellett döntene. Egy dolog biztos, mutatósabban fest majd az asztal mögött.*
10146. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-03-30 21:38:04
Üzenet elküldve: 2025-03-30 21:38:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Dora sok mindent látott már, most mégis egyik ámulatból a másikba esik. Lelke egy része azt se tudja, mit kezdjen a sok újdonsággal, míg a másik – feltételezhetően a benne rejlő tudós – azt kiáltja: áhhá! Szóval ez változott! Mert hogy valaminek kellett ennyi távollét után, a zsigereiben érezte. Tudni jobb a rosszat is, mint félni a bizonytalantól. Most az eddiginél határozottabban, peckesen kihúzza magát, és nem marad más, csak egy, legbelül, a velejénél rejlő fájdalom.*
~ Beleunt. Felszívódott. Beleunt. ~ *A hangok most visszhangot vetnek a lány még mindig kissé bódult fejében, ezerszeres hangerővel. A férfira pillant, aki láthatja rajta a sértettséget és a fájdalmat. Kérdés csak az, ő kinek vagy minek tudja be.*
- Hát... *Veti fel a fejét hetykén, mikor a nagydarab, ajtónállóból lett uraság fölé magasodik csupa izom testével.* Nem mondanám, hogy kedveltem a lányt.
- Minden idegenkedésed ellenére hamar meggyőztelek, Yagnar uram. *Emeli fel a hangját, ahogy az a trónhoz lép. Mi tagadás, elég jól áll neki.* Ennyire aktakukac ábrázatom van? Talán a Relaellel való ismertségem győzött meg? Vagy – ha már ilyen őszinték vagyunk egymással – van itt valami csapda? És mivel úgyis az ügyeikkel bíznál meg, hadd érdeklődjem, mit szólt ehhez a hirtelen jött változáshoz a néped?
*Miközben beszél, a trónteremben az írnoknak kihelyezett asztalhoz indul, és szemrevételezi a papírokat, ujjait szórakozottan végigsimítja a bútor felületén.*
- Azért a kancellár szerepe minden, csak nem jelentéktelen. *Teszi hozzá derűsen. Izgatja a hatalom gondolata, mindig is tette, de ritkán pottyan valami így az ember (vagy elf) ölébe.*
*Dora sok mindent látott már, most mégis egyik ámulatból a másikba esik. Lelke egy része azt se tudja, mit kezdjen a sok újdonsággal, míg a másik – feltételezhetően a benne rejlő tudós – azt kiáltja: áhhá! Szóval ez változott! Mert hogy valaminek kellett ennyi távollét után, a zsigereiben érezte. Tudni jobb a rosszat is, mint félni a bizonytalantól. Most az eddiginél határozottabban, peckesen kihúzza magát, és nem marad más, csak egy, legbelül, a velejénél rejlő fájdalom.*
~ Beleunt. Felszívódott. Beleunt. ~ *A hangok most visszhangot vetnek a lány még mindig kissé bódult fejében, ezerszeres hangerővel. A férfira pillant, aki láthatja rajta a sértettséget és a fájdalmat. Kérdés csak az, ő kinek vagy minek tudja be.*
- Hát... *Veti fel a fejét hetykén, mikor a nagydarab, ajtónállóból lett uraság fölé magasodik csupa izom testével.* Nem mondanám, hogy kedveltem a lányt.
- Minden idegenkedésed ellenére hamar meggyőztelek, Yagnar uram. *Emeli fel a hangját, ahogy az a trónhoz lép. Mi tagadás, elég jól áll neki.* Ennyire aktakukac ábrázatom van? Talán a Relaellel való ismertségem győzött meg? Vagy – ha már ilyen őszinték vagyunk egymással – van itt valami csapda? És mivel úgyis az ügyeikkel bíznál meg, hadd érdeklődjem, mit szólt ehhez a hirtelen jött változáshoz a néped?
*Miközben beszél, a trónteremben az írnoknak kihelyezett asztalhoz indul, és szemrevételezi a papírokat, ujjait szórakozottan végigsimítja a bútor felületén.*
- Azért a kancellár szerepe minden, csak nem jelentéktelen. *Teszi hozzá derűsen. Izgatja a hatalom gondolata, mindig is tette, de ritkán pottyan valami így az ember (vagy elf) ölébe.*
10145. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-02-01 00:14:13
Üzenet elküldve: 2025-02-01 00:14:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
//Zárás//
-Úgy hiszem, igazad van. *Merengve pillant a vén farkas irányába. Vajon addig él a fenevad, míg ő is? Furcsán megnyugtató elképzelés ez számára.*
-Vér. Ajándék és olykor átok is egyben. *Fordul vissza a lányhoz. Még mindig fürkészve kutat az oly ismerős tekintetben.*
-De megint csak igazad van. Az Ősök Szelleme nem bocsájtja meg az ilyesmit. Ahogy a leánynak sem bocsájtott meg, ki véremet vette. Holtan született az, ki a legártatlanabb. De az Ősök nem ismernek kegyelmet, s nekünk sem szabad. *Arcizmai megkeményednek egy pillanatra, de a lány következő szavaira meglepetésében kisimulnak. Nem állítaná, hogy nem simogatják zord lelkét a szavak. Mert hiszi azok valóságtartalmát.*
-Az Ősök útját tapodni nem könnyű feladat. Még a legbölcsebbek is eltévednek rajta olykor. *Ő is szelíden feleli meg a hozzá intézett szavakat. Sokkal kevésbé vehemens, mint általában.*
-De úgy hiszem, mi még rajta tapodunk. És megtesszük mindazt, amiért az Ősök iderendeltek.
*Hümmentve búcsúzik, de sokáig kíséri még a lány távolodó alakját. Meglepően éles elme szorult abba a forró kis fejbe. Kíváncsi, vajon mi lesz belőle, ha jobban megérik.* ~Ha megérik.~
*Átkönyököl a vaskos várfalon, s lehajtja fejét egy pillanatra. A megannyi álom, a Szellemek suttogása... Vér, lángok, hamu. Fegyverek fémes lármája, halálsikolyok és a vértől vöröslő folyó... Tudja, hogy jönni fog valami, valami elkerülhetetlen. Ki ő, hogy e nép élete felett rendelkezzen?
Egy rövid pillanatig így marad, meggörnyedve a terhek alatt, miket hátára adtak az ősök. Skollhat rápillant, ő pedig vissza rá. Viszonozza az ordas meredt pillantását. Ő is látta, amit ő. Ő is átélte az álmokat. Vajon mit értett belőlük?
Lassan felegyenesedik. Az Ősök azért rendelték vissza, hogy győzelemre vezesse népük, ehhez nem férhet kétség. Ő pedig nem fog nekik csalódást okozni. Folyjon vér, hasadjanak a pajzsok, hulljon annyi élet, amennyi csak kell. Tekintetében sajátos fény csillan. Akár a lobbanó láng. Véghez viszi az Ősök Akaratát, kerül amibe kerül.*
//Zárás//
-Úgy hiszem, igazad van. *Merengve pillant a vén farkas irányába. Vajon addig él a fenevad, míg ő is? Furcsán megnyugtató elképzelés ez számára.*
-Vér. Ajándék és olykor átok is egyben. *Fordul vissza a lányhoz. Még mindig fürkészve kutat az oly ismerős tekintetben.*
-De megint csak igazad van. Az Ősök Szelleme nem bocsájtja meg az ilyesmit. Ahogy a leánynak sem bocsájtott meg, ki véremet vette. Holtan született az, ki a legártatlanabb. De az Ősök nem ismernek kegyelmet, s nekünk sem szabad. *Arcizmai megkeményednek egy pillanatra, de a lány következő szavaira meglepetésében kisimulnak. Nem állítaná, hogy nem simogatják zord lelkét a szavak. Mert hiszi azok valóságtartalmát.*
-Az Ősök útját tapodni nem könnyű feladat. Még a legbölcsebbek is eltévednek rajta olykor. *Ő is szelíden feleli meg a hozzá intézett szavakat. Sokkal kevésbé vehemens, mint általában.*
-De úgy hiszem, mi még rajta tapodunk. És megtesszük mindazt, amiért az Ősök iderendeltek.
*Hümmentve búcsúzik, de sokáig kíséri még a lány távolodó alakját. Meglepően éles elme szorult abba a forró kis fejbe. Kíváncsi, vajon mi lesz belőle, ha jobban megérik.* ~Ha megérik.~
*Átkönyököl a vaskos várfalon, s lehajtja fejét egy pillanatra. A megannyi álom, a Szellemek suttogása... Vér, lángok, hamu. Fegyverek fémes lármája, halálsikolyok és a vértől vöröslő folyó... Tudja, hogy jönni fog valami, valami elkerülhetetlen. Ki ő, hogy e nép élete felett rendelkezzen?
Egy rövid pillanatig így marad, meggörnyedve a terhek alatt, miket hátára adtak az ősök. Skollhat rápillant, ő pedig vissza rá. Viszonozza az ordas meredt pillantását. Ő is látta, amit ő. Ő is átélte az álmokat. Vajon mit értett belőlük?
Lassan felegyenesedik. Az Ősök azért rendelték vissza, hogy győzelemre vezesse népük, ehhez nem férhet kétség. Ő pedig nem fog nekik csalódást okozni. Folyjon vér, hasadjanak a pajzsok, hulljon annyi élet, amennyi csak kell. Tekintetében sajátos fény csillan. Akár a lobbanó láng. Véghez viszi az Ősök Akaratát, kerül amibe kerül.*
10144. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-01-29 16:25:44
Üzenet elküldve: 2025-01-29 16:25:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
*Kayaerrnek egy pillanatig sincs oka kételkedni a farkasbőrbe bújt jarl történetében. No nem olyan leány, aki olyan könnyen elhisz mindenféle mendemondát, különb azoknál a babonás asszonyságoknál, akik a hajnali szellentésben is az Ősök jeleit kutatják, s eleinte legyintett is a hírére. Még ha lassan is, de a déli testvéreikről szóló pletykák mindig elérték a maradék északi falvakat, noha azokat érdemes volt fenntartásokkal kezelni. Akadtak olyanok, akik szerettek saját mulatságukra hozzákölteni a hallottakhoz, s a néha képtelenségnek tűnő vashegyi történéseket sok esetben nem volt egyszerű elválasztani ezektől a költeményektől. Égből pottyant teremtmények, emberek között járó istenek, élveholtak, borostyánná kövült Hadúr... mintha csak gyerekként a Sagát hallgatta volna. Nem is csoda, hogy klántársaival ellentétben benne rengeteg volt a kétség, egészen addig, míg a szellemek meg nem neszelték kétkedését és álmokat küldtek neki bizonyságtételül. Akkor értette meg, hogy a regék igazak, s neki is délre kell vonulnia a látomásában felbukkanó farkast követve, hogy a hanyatló Vashegy szolgálatába álljon.
A kérdésére érkező feleletre egyetértően hümment, oly egyértelmű, szinte ostobának érzi magát, hogy nem feltételezte egyből. A szellemek segítségükért cserébe mindig áldozatot követelnek, csekély ár a vér a szabadságért cserébe... feltéve ha az a vér egy idegené.
A jarl szemeibe néz majd a bestiára réved, pillantásuk mintha egy volna, ugyanaz a borostyán tekintet néz vissza rá.*
- A sorsotok összefonódott. Úgy sejtem a halálba is követni fog.
*A szertartás gondolata eltölti némi izgalommal. Áldozott már az Ősöknek néhányszor, leginkább vadászat előtt, de az sehol sincs a csatába induló harcosok rítusaihoz képest. Eddig még csak kölyökként látott ilyet, azóta várja, hogy egyszer maga is a részese lehessen.
Brennus kürtje bizony nem ismeretlen számára. Azt beszélik hangja minden thar-vér fülében zeng világszerte, ha megfújják, legyen az tiszta Thargodrym leszármazott, fattyú, félvér. Olyan óvatossággal veszi át a kürtöt, mintha egy óvatlan mozdulattól is eltörhetne, némi csodálattal forgatja ujjai között, simít végig a rúnákon.*
- Gyermek voltam még, mikor utoljára felharsant *emlékszik vissza, s egészen élénken él benne a képe, mikor hívását hallották a faluban.* - Néhányan tőlünk is útnak indultak, hogy a Hadúr szolgálatába szegődjenek. *a kürtöt finoman visszanyújtja új gazdájának* - Még a Thrym őrhegyeket sem érték el, mikor lemészárolta őket egy járőröző ork csapat.
*Pillantásai arról árulkodnak, nem véletlenül adta a másik tudtára a harcosok sorsát.. Mintha valamit sejtetni próbálna ezzel.*
- Az Ősök nem bocsátják meg, ha egy tharg a saját vére ellen fordul. *utal a Vashegy egykori urára, ki saját testvére életét oltotta ki. Kevés nagyobb bűn létezik ennél, s sohasem marad megtorlatlanul* - Kagan tettével elátkozta a saját népét. Bármekkora harcos és uralkodó is volt, a halál a nyomában járt, megannyi csapás érte miatta a Vashegyet. Végül nem is kerülhette el a sorsát.
*Halványan közelebb hajol, hangja bizalmassá válik, ezzel adva nyomatékot szavainak.*
- Yagnar, ha akkor jössz, téged is megmételyez.*az ajtó felé sandít, itt az ideje, hogy dolgára engedje a jarlt. Indulva a férfi mellé lép, de még mielőtt továbbmenne, megtorpan. Borostyán szemeivel felpillant még rá.*
- A Hadúr bukása meg volt írva. Az Ősök neked szánták, hogy dicsőségre vezesd a thargokat. *szavai halkan, de eltökélten csengenek. Válla elsimul még a másikén, lépteit pedig már folytatja is*
- Szólíts értem, ha szükséged van rám! *veti még oda mielőtt maga mögött hagyná a tróntermet*
*Kayaerrnek egy pillanatig sincs oka kételkedni a farkasbőrbe bújt jarl történetében. No nem olyan leány, aki olyan könnyen elhisz mindenféle mendemondát, különb azoknál a babonás asszonyságoknál, akik a hajnali szellentésben is az Ősök jeleit kutatják, s eleinte legyintett is a hírére. Még ha lassan is, de a déli testvéreikről szóló pletykák mindig elérték a maradék északi falvakat, noha azokat érdemes volt fenntartásokkal kezelni. Akadtak olyanok, akik szerettek saját mulatságukra hozzákölteni a hallottakhoz, s a néha képtelenségnek tűnő vashegyi történéseket sok esetben nem volt egyszerű elválasztani ezektől a költeményektől. Égből pottyant teremtmények, emberek között járó istenek, élveholtak, borostyánná kövült Hadúr... mintha csak gyerekként a Sagát hallgatta volna. Nem is csoda, hogy klántársaival ellentétben benne rengeteg volt a kétség, egészen addig, míg a szellemek meg nem neszelték kétkedését és álmokat küldtek neki bizonyságtételül. Akkor értette meg, hogy a regék igazak, s neki is délre kell vonulnia a látomásában felbukkanó farkast követve, hogy a hanyatló Vashegy szolgálatába álljon.
A kérdésére érkező feleletre egyetértően hümment, oly egyértelmű, szinte ostobának érzi magát, hogy nem feltételezte egyből. A szellemek segítségükért cserébe mindig áldozatot követelnek, csekély ár a vér a szabadságért cserébe... feltéve ha az a vér egy idegené.
A jarl szemeibe néz majd a bestiára réved, pillantásuk mintha egy volna, ugyanaz a borostyán tekintet néz vissza rá.*
- A sorsotok összefonódott. Úgy sejtem a halálba is követni fog.
*A szertartás gondolata eltölti némi izgalommal. Áldozott már az Ősöknek néhányszor, leginkább vadászat előtt, de az sehol sincs a csatába induló harcosok rítusaihoz képest. Eddig még csak kölyökként látott ilyet, azóta várja, hogy egyszer maga is a részese lehessen.
Brennus kürtje bizony nem ismeretlen számára. Azt beszélik hangja minden thar-vér fülében zeng világszerte, ha megfújják, legyen az tiszta Thargodrym leszármazott, fattyú, félvér. Olyan óvatossággal veszi át a kürtöt, mintha egy óvatlan mozdulattól is eltörhetne, némi csodálattal forgatja ujjai között, simít végig a rúnákon.*
- Gyermek voltam még, mikor utoljára felharsant *emlékszik vissza, s egészen élénken él benne a képe, mikor hívását hallották a faluban.* - Néhányan tőlünk is útnak indultak, hogy a Hadúr szolgálatába szegődjenek. *a kürtöt finoman visszanyújtja új gazdájának* - Még a Thrym őrhegyeket sem érték el, mikor lemészárolta őket egy járőröző ork csapat.
*Pillantásai arról árulkodnak, nem véletlenül adta a másik tudtára a harcosok sorsát.. Mintha valamit sejtetni próbálna ezzel.*
- Az Ősök nem bocsátják meg, ha egy tharg a saját vére ellen fordul. *utal a Vashegy egykori urára, ki saját testvére életét oltotta ki. Kevés nagyobb bűn létezik ennél, s sohasem marad megtorlatlanul* - Kagan tettével elátkozta a saját népét. Bármekkora harcos és uralkodó is volt, a halál a nyomában járt, megannyi csapás érte miatta a Vashegyet. Végül nem is kerülhette el a sorsát.
*Halványan közelebb hajol, hangja bizalmassá válik, ezzel adva nyomatékot szavainak.*
- Yagnar, ha akkor jössz, téged is megmételyez.*az ajtó felé sandít, itt az ideje, hogy dolgára engedje a jarlt. Indulva a férfi mellé lép, de még mielőtt továbbmenne, megtorpan. Borostyán szemeivel felpillant még rá.*
- A Hadúr bukása meg volt írva. Az Ősök neked szánták, hogy dicsőségre vezesd a thargokat. *szavai halkan, de eltökélten csengenek. Válla elsimul még a másikén, lépteit pedig már folytatja is*
- Szólíts értem, ha szükséged van rám! *veti még oda mielőtt maga mögött hagyná a tróntermet*
10143. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-01-20 17:44:43
Üzenet elküldve: 2025-01-20 17:44:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
- Megnyugodtam. *Bólint egy apró vigyorral.* Nem venném a lelkemre, ha az adósod maradnék.
*Valahol kissé frusztrálja, hogy ennyire szüksége van a segítségre, de egy teljesen új helyen bizonyára ez a normális. Eddig, hosszú éveken keresztül ugye ismerős vidéket látott, ahol már mindenről tudta pontosan mit és hol kell keresnie. De itt most Kjenar nélkül csak tanácstalanul toporogna, mint a dolgát végezni készülő galamb.*
- Igazából egy pillanatra sem tűnt zsémbesnek. Az őszintét megvallva ez tetszik is. Határozott, de mégis bohókás. Talán ez is ilyen tharg szokás.
*Sandít vigyorogva a kovács arcára, kíváncsi, hogy ezt magára is célzásként vette-e, mert igenis annak szánta.*
- Szóval valóban mozgalmasak mostanában a napok.
*Hisz maga is most érkezett, meg ott van az a lány is, aki alig utána kereste fel Yagnart. No meg ez a Haldor. De nincs érkezése róla tovább kíváncsiskodni, mert az újabb szúró megjegyzésre horkanva húzza össze a szemeit.*
- Nem. A tállal az a tervem, hogy nyakon csapjak vele valakit.
*Mosolyodik el bájosan baljósan, de érti ő a célzást. Az utolsó falatot még akkor is eltűnteti, amit leöblít a sör maradékával. Azután az ing ujjába törli a száját.
Hallgatja Kjenart, hogy most visszatérne kicsit a dolgához. Már éppen kegyesen eresztené is el, de ismét csak bökdös a komisz megjegyzésekkel.*
- Hát kedves kovácsom, ha így akarsz lekoptatni ráfaragtál. Veled megyek büntetésből, hogy ilyen piszkálódó vagy.
*Vigyorogva csap az asztalra, majd fel is pattan... na, ha a telepakolt hasa engedné a gyors mozdulatot. De végül csak nyöszörögve szenvedi magát állásba, ami után a teli gyomor fölé dörzsöl. Hát igen, talán okos ötlet lenne a pihenés erre, de tele hassal dögleni nem egészséges. Majd inkább kimozogja, amíg visszasétálnak a műhelyhez. Illetve visszaszenvedi magát odáig. Kjenarnak amúgy sem tervez útban lenni. Ha dolga akad akkor majd valóban ismerkedik más fegyverekkel is, hátha talál valami érdekeset.
Ahogy végre talpra áll fordul is és szépen megindítja a lépteit. Ám kis haladás után hátra sandítva vigyorodik el.*
- Na? Egész nap rád várjak?
- Megnyugodtam. *Bólint egy apró vigyorral.* Nem venném a lelkemre, ha az adósod maradnék.
*Valahol kissé frusztrálja, hogy ennyire szüksége van a segítségre, de egy teljesen új helyen bizonyára ez a normális. Eddig, hosszú éveken keresztül ugye ismerős vidéket látott, ahol már mindenről tudta pontosan mit és hol kell keresnie. De itt most Kjenar nélkül csak tanácstalanul toporogna, mint a dolgát végezni készülő galamb.*
- Igazából egy pillanatra sem tűnt zsémbesnek. Az őszintét megvallva ez tetszik is. Határozott, de mégis bohókás. Talán ez is ilyen tharg szokás.
*Sandít vigyorogva a kovács arcára, kíváncsi, hogy ezt magára is célzásként vette-e, mert igenis annak szánta.*
- Szóval valóban mozgalmasak mostanában a napok.
*Hisz maga is most érkezett, meg ott van az a lány is, aki alig utána kereste fel Yagnart. No meg ez a Haldor. De nincs érkezése róla tovább kíváncsiskodni, mert az újabb szúró megjegyzésre horkanva húzza össze a szemeit.*
- Nem. A tállal az a tervem, hogy nyakon csapjak vele valakit.
*Mosolyodik el bájosan baljósan, de érti ő a célzást. Az utolsó falatot még akkor is eltűnteti, amit leöblít a sör maradékával. Azután az ing ujjába törli a száját.
Hallgatja Kjenart, hogy most visszatérne kicsit a dolgához. Már éppen kegyesen eresztené is el, de ismét csak bökdös a komisz megjegyzésekkel.*
- Hát kedves kovácsom, ha így akarsz lekoptatni ráfaragtál. Veled megyek büntetésből, hogy ilyen piszkálódó vagy.
*Vigyorogva csap az asztalra, majd fel is pattan... na, ha a telepakolt hasa engedné a gyors mozdulatot. De végül csak nyöszörögve szenvedi magát állásba, ami után a teli gyomor fölé dörzsöl. Hát igen, talán okos ötlet lenne a pihenés erre, de tele hassal dögleni nem egészséges. Majd inkább kimozogja, amíg visszasétálnak a műhelyhez. Illetve visszaszenvedi magát odáig. Kjenarnak amúgy sem tervez útban lenni. Ha dolga akad akkor majd valóban ismerkedik más fegyverekkel is, hátha talál valami érdekeset.
Ahogy végre talpra áll fordul is és szépen megindítja a lépteit. Ám kis haladás után hátra sandítva vigyorodik el.*
- Na? Egész nap rád várjak?
10142. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-01-15 08:52:50
Üzenet elküldve: 2025-01-15 08:52:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss//
- Szigorúan feljegyzem az összes tartozásodat, megnyugodhatsz.
* Ámbár az az igazság, tényleg élvezi a jövevények társaságát. Biztosan mert olyan kis vidám fickó ő, hehehe.
Ha mar valaki otthonául választaná a Vashegyet, legyen méltó módon körbevezetve. *
- Majd megismered Yagnart, és rájössz, nem olyan zsémbes, mogorva magányos farkas ő. A helyedben nem aggódnék.
* Folytatják a falatozást, vagy a lány esetében inkább habzsolást. *
- Ühüm. Említettem Haldort, az íjászt, aki nemrég, valamivel előtted érkezett ide. Egy ideje nem láttam.
* Megrántja a vállát, igazán nem tiszte szemmel tartani mindenkit. *
- Azt a tálat még megeszed?
* Érdeklődik kedvesen mosolyogva, jómaga befejezi az evészetet. *
- Ha nem bánod, még ránézek a műhelyben az öregre, nehogy túlvállalja magát. De jöhetsz is, ha akarsz. Megismerkedhetsz esetleg mas fegyverekkel, vagy amire szükséged van. De ha ez után az irtózatos zabálás után fáradtnak érzed magad és lepihennél, termeszetesen azt is megértem.
* Vigyorog alattomosan. *
- Szigorúan feljegyzem az összes tartozásodat, megnyugodhatsz.
* Ámbár az az igazság, tényleg élvezi a jövevények társaságát. Biztosan mert olyan kis vidám fickó ő, hehehe.
Ha mar valaki otthonául választaná a Vashegyet, legyen méltó módon körbevezetve. *
- Majd megismered Yagnart, és rájössz, nem olyan zsémbes, mogorva magányos farkas ő. A helyedben nem aggódnék.
* Folytatják a falatozást, vagy a lány esetében inkább habzsolást. *
- Ühüm. Említettem Haldort, az íjászt, aki nemrég, valamivel előtted érkezett ide. Egy ideje nem láttam.
* Megrántja a vállát, igazán nem tiszte szemmel tartani mindenkit. *
- Azt a tálat még megeszed?
* Érdeklődik kedvesen mosolyogva, jómaga befejezi az evészetet. *
- Ha nem bánod, még ránézek a műhelyben az öregre, nehogy túlvállalja magát. De jöhetsz is, ha akarsz. Megismerkedhetsz esetleg mas fegyverekkel, vagy amire szükséged van. De ha ez után az irtózatos zabálás után fáradtnak érzed magad és lepihennél, termeszetesen azt is megértem.
* Vigyorog alattomosan. *
10141. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-01-11 01:39:22
Üzenet elküldve: 2025-01-11 01:39:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
-Egy tucatra legalább. *Pillant a lányra szeme sarkából.*
-Nem ez lesz az első portyám és az összes isten a tanúm rá, hogy nem is az utolsó. És a Tiétek sem. Az Ősök más ösvényt szántak nekünk. *Sárga tekintete elréved a horizonton, ahol a lenyugvó nap már narancsszínbe festi az eget.
Kissé meglepi a lány kérdése, mert nem vél felfedezni kételyt szavai mögött. Hozzászokott már a hitetlenkedéshez, s hogy a legtöbben csak félig hiszik szavait. Még tulajdon vérei is. Hogy hogyan szabadult ki a bestia elméjéből? Maga sem tudja biztosan.*
-Vért ontottam. *Feleli lassan, miközben összefonja karjait mellkasa előtt. A farkas közben tisztes távolban tőlük heveredik le a földre. Beleszimatol a levegőbe, s érdeklődve figyel.*
-Az életért élettel kellett fizetnem. De az Ősök nem azért rendeltek vissza e világba, hogy ne gyűrjek le minden akadályt, mit a sors elénk görget. Rövidebb az éj annál, semmint hogy eltévelyedjünk a sötétjében. Hmm? *Elmosolyodik.*
-Ő meg mellém szegődött. Talán a lelkünk közötti kapocs késztette arra, hogy maga mögött hagyja tulajdon falkáját. Talán csak szimpatikusnak találta a társaságom. *A farkas felé fordul. Az egy kurta ideig viszonozza ugyan tekintetét, de rövid úton érdekesebbnek talál egy felfelé igyekvő, kordét toló asszonyságot.*
-Össze. Ha nem adózunk vérrel a csata előtt, könnyen a miénk bánhatja. Pont akkor haragítanám magunkra őseink szellemét, mikor fegyvert ragadunk? *Halkan felgöcög.* -Ráadásul felemelő lesz ismét csatába induló thargokat látni. *Nagyot szippant a levegőből, mintha csak a szóban forgó pillanat szellemiségét igyekezne magába szívni.*
-Ezt találtam a kincstárban. *Hirtelenjében nyúl kabátja belseje felé, hogy előhúzza a nyakában lógó kürtöt. Leoldja magáról, majd a lány felé nyújtja. Szokatlan mód valamiféle fémből kovácsolhatták, s számtalan rúna szeli át.*
-Szép darab. Még én is ismerem az eredetét. Brennusé volt, a Csonttörőé. Mondják, pöröllyel zúzta orkok egész hadát, s azok egy karcolást nem ejtettek rajta. Hehh! Várom, hogy belefújhassak az indulás estéjén. *Felsóhajt.*
-Egyszer régen, hallottam már a hangját. Itt benn. *Szíve felé bök.*
-Olyan volt, akár egy hívás. De akkor nem hallgattam rá. Bánom már. *Megrázza fejét, mintha egy ártalmas gondolatot igyekezne elűzni.*
-De most itt vagyunk, nem igaz?
-Egy tucatra legalább. *Pillant a lányra szeme sarkából.*
-Nem ez lesz az első portyám és az összes isten a tanúm rá, hogy nem is az utolsó. És a Tiétek sem. Az Ősök más ösvényt szántak nekünk. *Sárga tekintete elréved a horizonton, ahol a lenyugvó nap már narancsszínbe festi az eget.
Kissé meglepi a lány kérdése, mert nem vél felfedezni kételyt szavai mögött. Hozzászokott már a hitetlenkedéshez, s hogy a legtöbben csak félig hiszik szavait. Még tulajdon vérei is. Hogy hogyan szabadult ki a bestia elméjéből? Maga sem tudja biztosan.*
-Vért ontottam. *Feleli lassan, miközben összefonja karjait mellkasa előtt. A farkas közben tisztes távolban tőlük heveredik le a földre. Beleszimatol a levegőbe, s érdeklődve figyel.*
-Az életért élettel kellett fizetnem. De az Ősök nem azért rendeltek vissza e világba, hogy ne gyűrjek le minden akadályt, mit a sors elénk görget. Rövidebb az éj annál, semmint hogy eltévelyedjünk a sötétjében. Hmm? *Elmosolyodik.*
-Ő meg mellém szegődött. Talán a lelkünk közötti kapocs késztette arra, hogy maga mögött hagyja tulajdon falkáját. Talán csak szimpatikusnak találta a társaságom. *A farkas felé fordul. Az egy kurta ideig viszonozza ugyan tekintetét, de rövid úton érdekesebbnek talál egy felfelé igyekvő, kordét toló asszonyságot.*
-Össze. Ha nem adózunk vérrel a csata előtt, könnyen a miénk bánhatja. Pont akkor haragítanám magunkra őseink szellemét, mikor fegyvert ragadunk? *Halkan felgöcög.* -Ráadásul felemelő lesz ismét csatába induló thargokat látni. *Nagyot szippant a levegőből, mintha csak a szóban forgó pillanat szellemiségét igyekezne magába szívni.*
-Ezt találtam a kincstárban. *Hirtelenjében nyúl kabátja belseje felé, hogy előhúzza a nyakában lógó kürtöt. Leoldja magáról, majd a lány felé nyújtja. Szokatlan mód valamiféle fémből kovácsolhatták, s számtalan rúna szeli át.*
-Szép darab. Még én is ismerem az eredetét. Brennusé volt, a Csonttörőé. Mondják, pöröllyel zúzta orkok egész hadát, s azok egy karcolást nem ejtettek rajta. Hehh! Várom, hogy belefújhassak az indulás estéjén. *Felsóhajt.*
-Egyszer régen, hallottam már a hangját. Itt benn. *Szíve felé bök.*
-Olyan volt, akár egy hívás. De akkor nem hallgattam rá. Bánom már. *Megrázza fejét, mintha egy ártalmas gondolatot igyekezne elűzni.*
-De most itt vagyunk, nem igaz?
10140. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-01-05 20:18:39
Üzenet elküldve: 2025-01-05 20:18:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
*Feszült figyelemmel kutatja a férfi vonásait felvetését követően, kíváncsi, valójában mennyire tartja hasznosnak a tanácsát, egyáltalán megfogadja-e. Túlzottan zokon nem venné, ha a jarl a saját elképzelései szerint vezetné a portyát, elvégre Kayaerrnek nem sok tapasztalata van az ilyesmiben, tisztában van vele, hogy rengeteget kell még tanulnia.
Yagnar azonban félreteszi a bosszúvágyát a korábban lerohant faluval szemben, és úgy tűnik végső voksát ő is Miniorra teszi. Bár örvendhetne is, amiért a jarl reá hallgat és hogy ily hamar a bizalmába fogadta, ezt most egyelőre tartogatja a sikeres fosztogatás utánra. Előbb látniuk kell, hogy a döntés valóban bölcsnek bizonyult-e.
A tervezgetés kurtára sikerül, hamarosan már ismét a trónterem felé lépdelnek, közben pedig a férfi nem rest újabb feladattal megbízni a leányt. Úgy tűnik egy percig sem hagyják unatkozni, szerencsére egyelőre még lelkes, így egyáltalán nem bosszantja a dolog. Sőt.*
- Mennyire gondoltál? *Különösnek találja, hogy errefelé a piacon lehet ilyesmit venni, ha volt rá szükség ők mindig maguk készítették. Most kivételesen nem teszi szóvá, micsoda pénzpocsékolásnak is tűnik ez a vásár. Yagnar barbároktól szokatlanul szívet melengető mondata után pedig még inkább megtartja ezt a sarkos véleményt. Jól esnek neki a szavak, noha maga sem kedveli a tömjénezést, s nem is nagyon tud vele általában mit kezdeni.*
- Én köszönöm, hogy befogadtatok *préseli ki tisztelettudón, de nem hagyja, hogy érzelgősen csendüljön.
Keménységből és forróságból az ő kobakjának is bőszen kijutott, de ebből még lesz alkalma tapasztalni a jarlnak. Bár végtelenül tiszteli múltjukat, őrzi az Ősök hagyományait, lévén, hogy a valódi, szigorú barbár nevelésből harcosaik híján csak kevés jutott ki neki, leheletnyit talán eltérően szemléli a világot elődeinél. Bízik benne, hogy ez inkább segítséggel tud majd szolgálni, mint bosszúsággal Yagnar számára.
A trón mellett nyújtózkodó termetes farkas valószínűleg bárki figyelmét kikövetelné magának, Kayaerr pillantásai is hosszan időznek el rajta. Egészen lenyűgözi a látványa, s hogy ily közelről láthatja, anélkül, hogy fegyvert kellene rántania.*
- Wargokat szégyenítő bestia, meg kell hagyni *az öregek mindig azt tanították, hogy sohase nézzen a fenevad szemébe, mégse bírja megállni. Különös, a ragadozó tekintet nem kelt benne félelmet, pedig kora ellenére bizonyára gond nélkül el tudná harapni a torkát bármelyiküknek.* - Hogy szabadultál ki a testéből?
*Nem áll szándékában feltartani a jarlt, de túl sok eddig legfeljebb csak mítoszokban hallott dolog történt vele, a leány pedig túlságosan kíváncsi. Rengeteg kérdés kavarog benne, de igyekszik most háttérbe szorítani azokat, melyek Yagnarral kapcsolatosak.*
- Tartjátok még az Ősök hagyományait? *emeli fel rá borostyán pillantásait, s bár hangja nem csendül számonkérően, a tekintetében ott dereng valami. Mintha vizsgáztatná. Nem az összes szokásra gondol, kifejezetten egyre most, mely összefüggésben áll a portyával.* - Összegyűlünk a harc előestéjén?
*Feszült figyelemmel kutatja a férfi vonásait felvetését követően, kíváncsi, valójában mennyire tartja hasznosnak a tanácsát, egyáltalán megfogadja-e. Túlzottan zokon nem venné, ha a jarl a saját elképzelései szerint vezetné a portyát, elvégre Kayaerrnek nem sok tapasztalata van az ilyesmiben, tisztában van vele, hogy rengeteget kell még tanulnia.
Yagnar azonban félreteszi a bosszúvágyát a korábban lerohant faluval szemben, és úgy tűnik végső voksát ő is Miniorra teszi. Bár örvendhetne is, amiért a jarl reá hallgat és hogy ily hamar a bizalmába fogadta, ezt most egyelőre tartogatja a sikeres fosztogatás utánra. Előbb látniuk kell, hogy a döntés valóban bölcsnek bizonyult-e.
A tervezgetés kurtára sikerül, hamarosan már ismét a trónterem felé lépdelnek, közben pedig a férfi nem rest újabb feladattal megbízni a leányt. Úgy tűnik egy percig sem hagyják unatkozni, szerencsére egyelőre még lelkes, így egyáltalán nem bosszantja a dolog. Sőt.*
- Mennyire gondoltál? *Különösnek találja, hogy errefelé a piacon lehet ilyesmit venni, ha volt rá szükség ők mindig maguk készítették. Most kivételesen nem teszi szóvá, micsoda pénzpocsékolásnak is tűnik ez a vásár. Yagnar barbároktól szokatlanul szívet melengető mondata után pedig még inkább megtartja ezt a sarkos véleményt. Jól esnek neki a szavak, noha maga sem kedveli a tömjénezést, s nem is nagyon tud vele általában mit kezdeni.*
- Én köszönöm, hogy befogadtatok *préseli ki tisztelettudón, de nem hagyja, hogy érzelgősen csendüljön.
Keménységből és forróságból az ő kobakjának is bőszen kijutott, de ebből még lesz alkalma tapasztalni a jarlnak. Bár végtelenül tiszteli múltjukat, őrzi az Ősök hagyományait, lévén, hogy a valódi, szigorú barbár nevelésből harcosaik híján csak kevés jutott ki neki, leheletnyit talán eltérően szemléli a világot elődeinél. Bízik benne, hogy ez inkább segítséggel tud majd szolgálni, mint bosszúsággal Yagnar számára.
A trón mellett nyújtózkodó termetes farkas valószínűleg bárki figyelmét kikövetelné magának, Kayaerr pillantásai is hosszan időznek el rajta. Egészen lenyűgözi a látványa, s hogy ily közelről láthatja, anélkül, hogy fegyvert kellene rántania.*
- Wargokat szégyenítő bestia, meg kell hagyni *az öregek mindig azt tanították, hogy sohase nézzen a fenevad szemébe, mégse bírja megállni. Különös, a ragadozó tekintet nem kelt benne félelmet, pedig kora ellenére bizonyára gond nélkül el tudná harapni a torkát bármelyiküknek.* - Hogy szabadultál ki a testéből?
*Nem áll szándékában feltartani a jarlt, de túl sok eddig legfeljebb csak mítoszokban hallott dolog történt vele, a leány pedig túlságosan kíváncsi. Rengeteg kérdés kavarog benne, de igyekszik most háttérbe szorítani azokat, melyek Yagnarral kapcsolatosak.*
- Tartjátok még az Ősök hagyományait? *emeli fel rá borostyán pillantásait, s bár hangja nem csendül számonkérően, a tekintetében ott dereng valami. Mintha vizsgáztatná. Nem az összes szokásra gondol, kifejezetten egyre most, mely összefüggésben áll a portyával.* - Összegyűlünk a harc előestéjén?
10139. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-01-03 09:26:18
Üzenet elküldve: 2025-01-03 09:26:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
*Kjenar sóhajára egy pillanatra megtorpan a sétában. Kíváncsian szaladnak fel a szemöldökei, majd észbe kap, hogy talán nyersen és kissé félreérthetőn fogalmazta meg a mondandót.*
- Dehogy. Nem baj, nem is úgy értettem.
*Ingatja meg a fejét, ahogy végül tovább indul és felzárkózik mellette.*
- Hálás vagyok, hogy velem vagy és segítesz. Majd törlesztem a tartozásom.
*Vigyorodik el ahogy rápillant.
Már evés közben az újabb tanácsnak vett intelemre megtorpan a rágásban. Eltűnődve figyeli Kjenart, majd először egy maszatot lenyalni próbál a szája széléről, végül inkább egyszerűen csak a ruha ujját használja szalvéta helyett. Utána sóhajtva piszkál bele az ételbe, miközben arcára húzódik egy zavart mosoly.*
- Látod? Ha nem fognád a kezem most ezt sem tudnám. Aztán majd pisloghatnék, ha a megnevezés után szemben találom magam Yagnar morcos pillantásaival.
*Nevet fel halkan, ahogy tovább falatozva, inkább habzsolva figyel a férfi szavaira. Szerencsére megnyugtatják a hallottak. A kérdés csak az lesz, hogy Yagnar mennyire lesz megnyugtató, ha közli vele, hogy ezt a portyát lehetőség szerint most kihagyná a részéről. De mielőtt erre bármit is reagálna, először a komisz megjegyzésre horkan fel.*
- Napokig szárított húson és száraz kenyéren éltem. Ez most kényeztetés a nyelvemnek.
*Bök az előtte pihenő, megpakolt tányérra, majd végig követi az újabb korsók érkezését.*
- Már annyira nem aggódom. Szavadon foglak, hogy a későbbiekre majd ki leszek kupálva.
*Nyúl az első korsóért, hogy kikortyolja a maradékot, majd azt félretolva húzza a helyére a következőt. Szó se róla, ez erősebb ital, mint amivel eddig dolga volt. A gyomrába jutott étel még korántsem elég, hogy teljesen meg tudjon vele küzdeni, de eszében sincs alul maradni Kjenarral szemben, így emeli is ajkaihoz a korsót, hogy nagyokat kortyoljon belőle. Bár a részéről nagyjából a felét tudja egyszerre eltüntetni, így a maradék újból koppan az asztal lapján, hogy utána küldjön pár falatot. Eszében sincs azzal kezdeni, hogy berúgjon. Az ital már így is megszédítette a fejét. Persze nem szégyenlős ezen a téren, egyszerűen csak korainak tartja, hogy így mutatkozzon be.*
- Keresel valakit?
*Pillant maga is körbe kíváncsian miközben lenyalja szájáról a serhabot.*
*Kjenar sóhajára egy pillanatra megtorpan a sétában. Kíváncsian szaladnak fel a szemöldökei, majd észbe kap, hogy talán nyersen és kissé félreérthetőn fogalmazta meg a mondandót.*
- Dehogy. Nem baj, nem is úgy értettem.
*Ingatja meg a fejét, ahogy végül tovább indul és felzárkózik mellette.*
- Hálás vagyok, hogy velem vagy és segítesz. Majd törlesztem a tartozásom.
*Vigyorodik el ahogy rápillant.
Már evés közben az újabb tanácsnak vett intelemre megtorpan a rágásban. Eltűnődve figyeli Kjenart, majd először egy maszatot lenyalni próbál a szája széléről, végül inkább egyszerűen csak a ruha ujját használja szalvéta helyett. Utána sóhajtva piszkál bele az ételbe, miközben arcára húzódik egy zavart mosoly.*
- Látod? Ha nem fognád a kezem most ezt sem tudnám. Aztán majd pisloghatnék, ha a megnevezés után szemben találom magam Yagnar morcos pillantásaival.
*Nevet fel halkan, ahogy tovább falatozva, inkább habzsolva figyel a férfi szavaira. Szerencsére megnyugtatják a hallottak. A kérdés csak az lesz, hogy Yagnar mennyire lesz megnyugtató, ha közli vele, hogy ezt a portyát lehetőség szerint most kihagyná a részéről. De mielőtt erre bármit is reagálna, először a komisz megjegyzésre horkan fel.*
- Napokig szárított húson és száraz kenyéren éltem. Ez most kényeztetés a nyelvemnek.
*Bök az előtte pihenő, megpakolt tányérra, majd végig követi az újabb korsók érkezését.*
- Már annyira nem aggódom. Szavadon foglak, hogy a későbbiekre majd ki leszek kupálva.
*Nyúl az első korsóért, hogy kikortyolja a maradékot, majd azt félretolva húzza a helyére a következőt. Szó se róla, ez erősebb ital, mint amivel eddig dolga volt. A gyomrába jutott étel még korántsem elég, hogy teljesen meg tudjon vele küzdeni, de eszében sincs alul maradni Kjenarral szemben, így emeli is ajkaihoz a korsót, hogy nagyokat kortyoljon belőle. Bár a részéről nagyjából a felét tudja egyszerre eltüntetni, így a maradék újból koppan az asztal lapján, hogy utána küldjön pár falatot. Eszében sincs azzal kezdeni, hogy berúgjon. Az ital már így is megszédítette a fejét. Persze nem szégyenlős ezen a téren, egyszerűen csak korainak tartja, hogy így mutatkozzon be.*
- Keresel valakit?
*Pillant maga is körbe kíváncsian miközben lenyalja szájáról a serhabot.*
10138. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-01-01 21:59:39
Üzenet elküldve: 2025-01-01 21:59:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
*Figyelmesen hallgatja a lányt. Elébb arcát fürkészi, majd ahogy rátér a lényegi kérdésekre, a térképet. Egy bólintással adja tudtára, hogy érti, amit amaz javasol.*
-Hmm... Minior. És a kamrák feltöltése sem utolsó gondolat. *Felegyenesedik.*
-Bárhogy is, nem tetszik, hogy önálló milíciát szerveznek ki ott Sziritánban, egyértelműen ellenünk. Én elsőként oda sújtottam volna, de a Te javaslatod jobban tetszik. Minior, ahogy mondod. Artheniortól pedig nem tartok. Se egy követ, se egy üzenet, se egy kivont kard... Nem érdeklik őket a parasztok sorsa, míg az adó és az ellátmány megérkezik. Előbb-utóbb viszont elapad az is. *Felgöcög. Szeret azzal a gondolattal játszani, hogy borsot tör a kövér urak orra alá.*
-Ha eljő az idő, napnyugtakor lovagolunk ki. Ha a parasztok nem adják önként, mivel adósak, úgy tűzben fog nyugodni és vérrel fog kélni a nap. *Hangja szenvtelenül cseng, de parázslik.*
-Ugyanakkor... Megtennéd, hogy hozol néhány fáklyát a piacról? Megmondom őszintén, nem sokat láttam a raktárban. *Megrázza fejét. Részéről végeztek a tervezéssel. Felesleges lenne túl sokat előre gondolni. Amennyiben Kayaerr is így gondolja, úgy kifelé terelgeti a lányt a helyiségből, vissza a trónterem felé.*
-És Kayaerr... Örülök, hogy felcsaptál közibénk. A harcosaink feje olyan kemény, mint amennyire forró. Nekem úgy fest, hogy a te kobakodba szorult valami más is. *Nem kedveli az ömlengést, most sem ereszti bő lére. Ugyanakkor valóban nagy reményeket fűz a lányhoz. Nem véletlen, hogy az ő tanácsát kérte ki.
Ahogy elhaladnak a csontszék mellett, a vén farkas, Skollhat is feltápászkodik. Nagyot nyújtózik, s csak most látszik, hogy mekkora darab is valójában.*
-Azt mondják, hogy ezek a fenevadak a halálukig nőnek, ha van eleség. *Magyarázza Kayaerrnek, miközben a vénséges fenevad a nyomukba szegődik.*
-Kíváncsi vagyok, ez a bolond meddig nyúl. Egy időben gondolkodtam az ő elméjével, oly sokáig, hogy hús és a vér ízén kívül már nem is rémlett más.
*Elréved a felhőbe vesző horizonton, ahogy kiérnek a kapun.*
-Érzel a magadban bármit, mit megvitatnál? *Fordul hirtelen a lányhoz. Nem társalgásuk óhajtja lezárni, épp ellenkezőleg. Mindig van benne egy olyan, zsengén fojtogató érzés, hogy nem hagyja szóhoz jutni földijeit.*
*Figyelmesen hallgatja a lányt. Elébb arcát fürkészi, majd ahogy rátér a lényegi kérdésekre, a térképet. Egy bólintással adja tudtára, hogy érti, amit amaz javasol.*
-Hmm... Minior. És a kamrák feltöltése sem utolsó gondolat. *Felegyenesedik.*
-Bárhogy is, nem tetszik, hogy önálló milíciát szerveznek ki ott Sziritánban, egyértelműen ellenünk. Én elsőként oda sújtottam volna, de a Te javaslatod jobban tetszik. Minior, ahogy mondod. Artheniortól pedig nem tartok. Se egy követ, se egy üzenet, se egy kivont kard... Nem érdeklik őket a parasztok sorsa, míg az adó és az ellátmány megérkezik. Előbb-utóbb viszont elapad az is. *Felgöcög. Szeret azzal a gondolattal játszani, hogy borsot tör a kövér urak orra alá.*
-Ha eljő az idő, napnyugtakor lovagolunk ki. Ha a parasztok nem adják önként, mivel adósak, úgy tűzben fog nyugodni és vérrel fog kélni a nap. *Hangja szenvtelenül cseng, de parázslik.*
-Ugyanakkor... Megtennéd, hogy hozol néhány fáklyát a piacról? Megmondom őszintén, nem sokat láttam a raktárban. *Megrázza fejét. Részéről végeztek a tervezéssel. Felesleges lenne túl sokat előre gondolni. Amennyiben Kayaerr is így gondolja, úgy kifelé terelgeti a lányt a helyiségből, vissza a trónterem felé.*
-És Kayaerr... Örülök, hogy felcsaptál közibénk. A harcosaink feje olyan kemény, mint amennyire forró. Nekem úgy fest, hogy a te kobakodba szorult valami más is. *Nem kedveli az ömlengést, most sem ereszti bő lére. Ugyanakkor valóban nagy reményeket fűz a lányhoz. Nem véletlen, hogy az ő tanácsát kérte ki.
Ahogy elhaladnak a csontszék mellett, a vén farkas, Skollhat is feltápászkodik. Nagyot nyújtózik, s csak most látszik, hogy mekkora darab is valójában.*
-Azt mondják, hogy ezek a fenevadak a halálukig nőnek, ha van eleség. *Magyarázza Kayaerrnek, miközben a vénséges fenevad a nyomukba szegődik.*
-Kíváncsi vagyok, ez a bolond meddig nyúl. Egy időben gondolkodtam az ő elméjével, oly sokáig, hogy hús és a vér ízén kívül már nem is rémlett más.
*Elréved a felhőbe vesző horizonton, ahogy kiérnek a kapun.*
-Érzel a magadban bármit, mit megvitatnál? *Fordul hirtelen a lányhoz. Nem társalgásuk óhajtja lezárni, épp ellenkezőleg. Mindig van benne egy olyan, zsengén fojtogató érzés, hogy nem hagyja szóhoz jutni földijeit.*
10137. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-12-20 18:03:56
Üzenet elküldve: 2024-12-20 18:03:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
*Talán ez az első alkalom, hogy kikérik a véleményét valami lényegesben. Hiába esett át az ősi szertartások szerint a beavatáson, és tett fogadalmat törzsének, valójában mindvégig taknyos kölyökként kezelték. Miután a harcképes férfiak nagy része elhagyta őket, hogy a környékre betörő orkok ellen vonuljanak, a vének mindenféle kockázatot kerültek. Véget vetettek a portyáknak, bár tény, túl sok korban és erőben erre alkalmas ember nem is maradt a faluban. Egy-két környékbeli tanyát azonban könnyen ki tudtak volna fosztani, de egyenesen megtiltották Kayaerrnek, hogy ilyesmire adja a fejét.
Bár látnák, ahogy most ThargArodban tervezgeti a fosztogatást a Vashegy újdonsült urával. Kétségtelenül eltölti némi büszkeséggel a helyzet, noha makacs, most erősen morfondírozónak tűnő tekintetén ennek nyomai nem lelhetőek fel. Pillantásai követik a térképen Yagnar kezét, ahogy elsiklik a legnagyobb településen Amonhoz közel, majd a terveket figyelemmel hallgatva néz a borostyánokba. Rég látott ilyen elszántságot bárkiben, egyszerre mintha valami gyermeki lelkesedés is felcsillanna az egyszerű barbár kapzsiság és hatalomvágy mögött. Határozottan felélénkült a fosztogatás gondolatától, s ez a leányban is ébreszt némi buzgóságot.*
- Úgy hiszem, minden attól függ, mit kívánsz üzenni Artheniornak *szólal meg végül a falvak útvonalait figyelve.*
- Ha igazán fenyegetőnek akarsz tűnni, a városhoz közeli északi falvak feldúlása egyértelmű hadüzenet lehet *bök Szántóvég és Vadászlak rajzaira* - Bár ezek elég jelentéktelen tűnnek, bizonyára nincsenek nagy készleteik.
*Ugyan nem jelenti ki, hangjából egyértelműen hallatszik, hogy elsődlegesen nem ezeket a célpontokat választaná*
- Sziritánt hanyagolnám így *utal vissza az említett helyi milíciára.* - A parasztok gyengék, de némi bosszúszomjjal és vasvillával kemény ellenfelek lehetnek. Főleg, ha fel vannak készülve a betörésre.
*Nem fél persze néhány jobbágytól, de kétli, hogy harc nélkül végignéznének még egy portyát.*
- Arthenior mit lépett a fosztogatásra? *pillant fel a térképről* - Hadba nem vonultak a Szántóföldekért gondolom, azt beszélték volna…
*Különösnek találja, hogy a város látványosan nem lépett semmit a betörésre, pedig azt pletykálják, a Vasheggyel való szövetsége mindig is bizonytalan lábakon állt. Ennyire meggyengült volna a hatalmuk?*
- Mindenesetre Minior tűnik a kézenfekvő választásnak. *böki ki némi gondolkodás után* - Közel van, bizonyára sok a tartalékuk, amiből feltölthetnénk a kamrákat télire.
10136. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-12-10 14:30:33
Üzenet elküldve: 2024-12-10 14:30:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss//
* Való igaz, órák óta, lassan egy egész napja foglalkoztatják és küldözgetik ide-oda, nem nagyon lehetett alkalma enni valamit.
Érdekes, mintha a lány ugyanarra gondolt volna, mint Kjenar magában az imént. Talán tényleg túlpátyolgatja őt. Felsóhajt. Mintha rég nem látott húga lenne. Csak feketébb. Hangosabb. És talán mintha formásabb is volna. Ismét felsóhajt. *
- Túl rég kellett atyáskodnom valaki felett, kérlek bocsájts meg ha túlzásnak hat. Ígérem, hátrálok egy lépést.
* Őszintéskedik egy kicsit, de azért vigyorog közben.
Valamivel később elismerő pillantással méltatja a jóétvágyú fehérnép megpakolt táljait. *
- Étvágy.
* Nem tétovázik, maga is nekilát a saját aadagjának, igaz, valamivel talán lassabban. *
- Hadúr? Megnézném Yagnar képét, amikor szemtől szemben így nevezed. Kagan, az előde kedvelte ezt a megszólítást, de ő csak a jarlot használja. Talán neki túl fellengzős a másik.
* Somolyog a bajsza mögött és dolga végeztével elégedetten szorongatja a sörös korsóját. *
- Ennyire ne aggódj, csak úgy senkit nem küld el a Vashegyről, csak mert nem harcos. Akkor az öregeknek is már útilapút kötött volna a talpára, nem igaz?
* Pár percig magában derülve figyeli a habzsoló Ewatrysst. *
- Azt a tálat esetleg még megeszed?
* Kérdezi gúnyosan vigyorogva. *
- Ez csak egy portya. Ha visszatérünk, még faraghatunk belőled harcost, ha ez az amire vágysz. Ha meg nem, azt is meg fogjuk tudni oldani. Ne aggódj annyit. Inkább igyál!
* Erre a megfelelő végszóra rácsap tenyérrel az asztalra és fordul egy kört további két korsóért. *
- Parancsolj. Fenékig!
* Természetesen nincs szándékában leitatni a nőt. *
- Nagy szükséged van egy kis lazításra.
* A magáét is legurítja szépen, ahogy azt kell. Körbefigyel, hátha meglátja valahol Haldort. Valószínűleg az erdőben bóklászik és épp elhagyja az ő gyönyörű nyílvesszőit. *
* Való igaz, órák óta, lassan egy egész napja foglalkoztatják és küldözgetik ide-oda, nem nagyon lehetett alkalma enni valamit.
Érdekes, mintha a lány ugyanarra gondolt volna, mint Kjenar magában az imént. Talán tényleg túlpátyolgatja őt. Felsóhajt. Mintha rég nem látott húga lenne. Csak feketébb. Hangosabb. És talán mintha formásabb is volna. Ismét felsóhajt. *
- Túl rég kellett atyáskodnom valaki felett, kérlek bocsájts meg ha túlzásnak hat. Ígérem, hátrálok egy lépést.
* Őszintéskedik egy kicsit, de azért vigyorog közben.
Valamivel később elismerő pillantással méltatja a jóétvágyú fehérnép megpakolt táljait. *
- Étvágy.
* Nem tétovázik, maga is nekilát a saját aadagjának, igaz, valamivel talán lassabban. *
- Hadúr? Megnézném Yagnar képét, amikor szemtől szemben így nevezed. Kagan, az előde kedvelte ezt a megszólítást, de ő csak a jarlot használja. Talán neki túl fellengzős a másik.
* Somolyog a bajsza mögött és dolga végeztével elégedetten szorongatja a sörös korsóját. *
- Ennyire ne aggódj, csak úgy senkit nem küld el a Vashegyről, csak mert nem harcos. Akkor az öregeknek is már útilapút kötött volna a talpára, nem igaz?
* Pár percig magában derülve figyeli a habzsoló Ewatrysst. *
- Azt a tálat esetleg még megeszed?
* Kérdezi gúnyosan vigyorogva. *
- Ez csak egy portya. Ha visszatérünk, még faraghatunk belőled harcost, ha ez az amire vágysz. Ha meg nem, azt is meg fogjuk tudni oldani. Ne aggódj annyit. Inkább igyál!
* Erre a megfelelő végszóra rácsap tenyérrel az asztalra és fordul egy kört további két korsóért. *
- Parancsolj. Fenékig!
* Természetesen nincs szándékában leitatni a nőt. *
- Nagy szükséged van egy kis lazításra.
* A magáét is legurítja szépen, ahogy azt kell. Körbefigyel, hátha meglátja valahol Haldort. Valószínűleg az erdőben bóklászik és épp elhagyja az ő gyönyörű nyílvesszőit. *
10135. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-12-05 23:20:03
Üzenet elküldve: 2024-12-05 23:20:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
*A feleletet megmosolyogja szakálla rejtekében.*
-Ha bárki az én társaságomra vágyik, akkor harcból is lesz része bőven.
*A hosszúfülűt érő megjegyzést csak egy sajátos pillantással méltatja. Tisztában van vele, hogy a lány sem vár módszeresen kifejtett feleletet. Talán nem sült el jól a kis küldetése; nem csodálkozik rajta, ismerve a két jómadarat.
Követi Kayaerr tekintetét, ahogy a lány a térkép fölé hajol.*
-Nem. Nem mind. Ez itt a legnagyobb közülük és a legközelebbi is a Vashegyhez. Kalácsfalva. Talán jártál már ott magad is. De a többi... *Végigsimít a kissé megsárgult pergamenlapon.*
-A többi az Arthenioré. Amit én nem is óhajtok megváltoztatni feltétlen. Míg megfelelő adóval, jószággal és élelemmel illetnek bennünket. *Egy ideig fürkészi az oly ismerős szempárt, mielőtt visszatérne a térképhez.*
-Ez itt Sziritán. *Bök rá egy pontra.*
-Ezt égettük le. Azóta már visszaépítették, amit kellett és kellemes kis milíciát is toboroztak. Talán zsoldosokat is megfizettek a védelemért. Nincs ínyemre a dolog, hisz ezt azt jelenti, nem vették a lapot. De van itt más is. Minior. *Ujját egy aprócska pontra húzza a térkép szélén.*
-Mondják, jóféle méz van ott, ha szereted az édességet. *Felgöcög.*
-De nem óhajtom bántani a parasztokat. Mindinkább felszabadítom őket. Ha hagyják. *Szavai szenvtelenek, de ábrázatán sem öröm, sem harag nem játszik. Az efféle tevékenység népük sajátja; fosztogatásaik messzire nyúltak az óhazában is.*
-Egyúttal megfelelő üzenetet óhajtok küldeni Artheniornak. Olyat, amit még ők is megértenek. Nos? Mit gondolsz? *Úgy pillant Kayaerre, mintha a világmindenséget magyarázta volna el épp a fiatal leánynak.*
-Hol kellene lesújtania a vasökölnek?
*A feleletet megmosolyogja szakálla rejtekében.*
-Ha bárki az én társaságomra vágyik, akkor harcból is lesz része bőven.
*A hosszúfülűt érő megjegyzést csak egy sajátos pillantással méltatja. Tisztában van vele, hogy a lány sem vár módszeresen kifejtett feleletet. Talán nem sült el jól a kis küldetése; nem csodálkozik rajta, ismerve a két jómadarat.
Követi Kayaerr tekintetét, ahogy a lány a térkép fölé hajol.*
-Nem. Nem mind. Ez itt a legnagyobb közülük és a legközelebbi is a Vashegyhez. Kalácsfalva. Talán jártál már ott magad is. De a többi... *Végigsimít a kissé megsárgult pergamenlapon.*
-A többi az Arthenioré. Amit én nem is óhajtok megváltoztatni feltétlen. Míg megfelelő adóval, jószággal és élelemmel illetnek bennünket. *Egy ideig fürkészi az oly ismerős szempárt, mielőtt visszatérne a térképhez.*
-Ez itt Sziritán. *Bök rá egy pontra.*
-Ezt égettük le. Azóta már visszaépítették, amit kellett és kellemes kis milíciát is toboroztak. Talán zsoldosokat is megfizettek a védelemért. Nincs ínyemre a dolog, hisz ezt azt jelenti, nem vették a lapot. De van itt más is. Minior. *Ujját egy aprócska pontra húzza a térkép szélén.*
-Mondják, jóféle méz van ott, ha szereted az édességet. *Felgöcög.*
-De nem óhajtom bántani a parasztokat. Mindinkább felszabadítom őket. Ha hagyják. *Szavai szenvtelenek, de ábrázatán sem öröm, sem harag nem játszik. Az efféle tevékenység népük sajátja; fosztogatásaik messzire nyúltak az óhazában is.*
-Egyúttal megfelelő üzenetet óhajtok küldeni Artheniornak. Olyat, amit még ők is megértenek. Nos? Mit gondolsz? *Úgy pillant Kayaerre, mintha a világmindenséget magyarázta volna el épp a fiatal leánynak.*
-Hol kellene lesújtania a vasökölnek?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10135-10154