//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem moccan Briwal szavaira, ha moccanna, akkor csak bólintana a Qeronnal kapcsolatos megállapításra.*
- Igazságtalan az élet, hogy a hölgyektől az ártatlanságot várjuk el, mikor házasságra lépnek, míg a férfiaktól éppen az ellenkezőjét. *Hangja rekedtes, elgondolkodó, a plafont bámulja, így búcsúzik szokatlanul kedvessé váló húgától is.*
- Tévedsz Briwal, nem irigylem. Míg halottnak hittelek, addig halálra voltam rémülve ettől. Majdnem annyira, mint attól, hogy meghaltál. Az egyetlen bátyám vagy a fenébe is és alig egy évvel vagy idősebb nálam, annyival nem láttál meg tapasztaltál többet, mint én. *Mozdítja a fejét, Briwalra néz.* - A fene tökéletességed, azt piszkosul irigylem. Én mindig körmöst kaptam, meg szidást, de téged mindig mindenki csak ajnározott. Én csak azt hallottam, hogy "Vegyél példát Briwalról." *Próbálja utánozni egykori tanítójuk cincogásszerű hangját.* - Azt nem vitatom, hogy számtalan olyan erénnyel bírsz, amivel én nem. *Jobb kezével a homlokát dörgöli, elrugaszkodik a szekrénytől, Ephemia ugyan elmosta a borospoharát, de Tizio előveszi újra és tölt, Briwalnak is, belekortyol.* - Maydel bácsi legrosszabb bora is jobb volt ennél a lőrénél. *Ha fintorogva is, de felhajtja.* - Nem értek könnyen szót másokkal, a modorom is hagy némi kívánnivalót maga után, tudom, hogy így van. *Míg beszél leül, Briwal felé fordulva az asztalra könyököl, másik kezével gesztikulál, tekintetén látszik, hogy kissé szét van csúszva.* - A számokat szeretem. A számok nem sértődnek meg, nem rikácsolnak, nem kell törődni az érzéseikkel. Ehhez te jobban értesz nálam. *A drog, a pocsék bor és a viszontlátás okozta megkönnyebbülés az, ami megoldja a nyelvét.*
- Tudsz fürdeni, ja... *Újratölti a saját a poharát és ha Briwal ivott a magáéból, akkor azokat a kortyokat is visszapótolja.*
- Tudod testvér, vannak nálad keményvonalasabbak. De erről pont neked kell mesélnem, hiszen te már eleve keményvonalasabb vagy, mint én. De mondhatjuk úgy is, hogy csak a gyomrom gyönge, vagy, hogy finnyás vagyok? Mindegy. Voltál már szerelmes, Briwal? *Tizio tökéletes érzelmi hullámvölgyben van, de ehhez általában drog sem kell neki, kell viszont ahhoz, hogy beszéljen.*
- Az elmúlt időszakban sokat gondolkodtam. Viszonzatlan szerelemről. Miért is kellett nekem annyira egy csúnyácska kislány? Jó, hát sokat láttam és tulajdonképpen gyermeknek is kedves volt, csöndes, kicsit olyan, mint én, emiatt vonzódtam hozzá. Udvaroltam volna neki, de apa megtiltotta, mert Lestielnek szánták, meg mert fattyú. Talán annyiban is hagytam volna. De az utolsó mozzanat tudod, hogy mi volt? *Mutatóujjával az asztalt böködi.* - Hogy folyton utánad loholt. Személyes sértésnek éreztem. Egy újabb valaki, aki engem észre sem vesz, mert csak Briwalt, a tökéletest, a földre szállt istenséget látja. Hány szajhának lihegtem kúrás közben az ő nevét a fülébe... Ha visszagondolok, akkor ez rögeszme volt, nem szerelem. Ostobaság. Éveken át tartó ostobaság, amitől megkeseredtem és ami közénk állt. Többek között persze. De ez a lány... Kedves volt velem és anélkül, hogy fizettem volna neki. Úgy érzem, hogy a lelkembe lát. Éreztél már ilyet? *Rábámul egy darabig a poharára míg beszél, majd bátyjára.* - Van, vagy volt egy barátom, nem tudom, hogy túlélte-e a szegények lázadását. A vörös hajú, Laynel, sokszor kártyáztunk. Tudod, azok a gusztustalan porcelánnippek, amik gusztustalanul drágák is voltak. A lány nevére nem emlékszem, de félvér volt. Nem különösebben szép, mintha egy részeg véste volna ki az arcát, de alkalmatlan szerszámmal, mondjuk Laynel sem egy férfi szépség a kopaszodó fejével, mindegy. *Újratölti poharát, de ezúttal nem iszik bele, kihalássza a szelencét a zsebéből, de nem nyitja ki, csak sarkával kopog ütemesen az asztal lapján.* - Jártak nálam, hogy segítsek valami megfelelő anyagot az esküvői ruhához. Áradoztak egymásról, meg hogy milyen harcot kellett vívni Laynel szüleivel, mert azok másik lányt szántak neki. Előkelőt, embert. Végül csak ráálltak a meddő frigyre. És mi történt két nappal később? A félvér lányt átvágott torokkal találták a saját szobájában. Egy hónappal később elvette az eredetileg kiszemelt lányt. Mondhatod, hogy nem jogos a félelmem, mert mindez csak véletlen. Mondhatod, hogy nem bízom benned, pedig benned feltétel nélkül, de a falnak mindenhol füle van. Bár a történtek után talán már nem számít. *Végig halkan beszél, mintha tényleg attól tartana, hogy valaki meghallja a szavait, arcán nincsen nyoma érzelemnek.* - Nem vagyok belé szerelmes, vagy ilyesmi, talán valami hasonló. Lehet, hogy ő nem is érez ugyanígy, csak én csúszom megint bele valami ostoba rögeszmébe. *Briwal mellett elnéz, elgondolkodik, pupillája csészealjnyi, arca kipirult és a szája rettentően száraz, amin az sem segít az sem, hogy folyamatosan issza a bort.* - De biztos untatlak. Khm. Igen, fürdő. Tudsz itt is aludni, én elhozom a kenőcsöket. Vétlen az istállóban van, biztos örülni fog, ha meglát, Effy ült rajta egyszer, de hát pocsék lovas a húgunk. Még annál is pocsékabb.