Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 17:56:59
Üzenet elküldve: 2013-07-18 17:56:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Belép a templomba, és megáll. A csuklya alatt alig észrevehetően, halvány mosolyra húzódnak tökéletes ajkai. Lassan körülnéz, egyenként végigmérve a bent tartózkodókat. Egy padhoz lép, és leül. Szótlanul figyel néhány percig, majd lehajtja a fejét, és a kezeit az ölébe teszi, viszont még így is éber marad. A sötét anyag alól kibukik néhány hosszú, hófehér tincs.
Most, hogy újra a városban van, pihen egy kicsit. Sokakkal ellentétben, ő nem a fogadót vélte alkalmasnak erre, hanem a templomot, ahol általában jóval kevesebben tartózkodnak. Itt jobban a gondolataiba tud merülni, mint akárhol máshol a világon. Nemsokára belekezd majd a tanulásba. Eddig a napig csak a vívásnak élt, de ezentúl a mágia elsajátításának akarja szentelni az életét.
Kis idő múlva felemeli a fejét, és a másik, vörös csuklyás alakra tekint. Nem foglalkozik vele különösebben, de látja a mozdulatain, hogy ideges. Újból lehajtja a fejét, és tovább folytatja a pihenést.*
A hozzászólás írója (Nailin Sanaqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 17:59:50
Most, hogy újra a városban van, pihen egy kicsit. Sokakkal ellentétben, ő nem a fogadót vélte alkalmasnak erre, hanem a templomot, ahol általában jóval kevesebben tartózkodnak. Itt jobban a gondolataiba tud merülni, mint akárhol máshol a világon. Nemsokára belekezd majd a tanulásba. Eddig a napig csak a vívásnak élt, de ezentúl a mágia elsajátításának akarja szentelni az életét.
Kis idő múlva felemeli a fejét, és a másik, vörös csuklyás alakra tekint. Nem foglalkozik vele különösebben, de látja a mozdulatain, hogy ideges. Újból lehajtja a fejét, és tovább folytatja a pihenést.*
A hozzászólás írója (Nailin Sanaqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 17:59:50
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 16:36:36
Üzenet elküldve: 2013-07-18 16:36:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Azt kell mondjam, ismét jókor voltam jó helyen! Bár ez akkor lenne igazán csodás, ha harmadszorra is sikerülne, de most megígérhetem, hogy ha nincs ellenvetése, akkor egy ideig erre lehetőséget sem adok magamnak, hisz ott leszek Ön mellett!
*Bólint határozottan, szinte észrevétlenül közelebb kép a hölgyeményhez, s kihúzza magát. Úgy véli, hogy mivel Caith most 'szabadult' a világra, ezért talán biztonsággal töltheti el szívét, hogy nincs egyedül. Tény, hogy Mordach a számára csupán egy idegen, kit az elmúlt éjszakán ismert meg, viszont egy ismerős arc is több, mint a semmi! S tán segítségére is lehet, hiszen a Vörös a karavántól a kikötőig szinte tökéletesen ismeri a vidéket - függetlenül attól, hogy az a kis elf falucska kimaradt, ahonnan a hölgyemény jött.*
- Érthető, hiszen új hely, új ágy, új arcok.. *váratlanul gúnyos ábrázattal mered maga elé* Minden bizonnyal, ha egy madár nem röppen be az ablakomon, s nem próbál meg fészket csinálni a hajamból, akkor én sem itt töltöttem volna a reggelem! *mosolyodik el végül* Biztos az Ön kis sunyi madárkája volt az!
*Kacsint rá egyet széles vigyorral, majd egyik kezét kitámasztja maga mögött a padon. Ahogy Caith tollászkodik mellette, akaratlanul is többször felé pillant, hiába.. Ő is férfiból van, s az ösztönöket bizony nem lehet elnyomni! Még ha akarná, akkor se tudná!*
- Hmm! *szippant bele a levegőbe lehunyt szemekkel* Cseresznyevirág és magnólia? *eszmél fel* Akarom mondani..
*Mordach kezével is egy amolyan gondolkodó pózt vesz fel, de hiába, hirtelen semmi normális magyarázat sem jut eszébe, így vállat vonva enyhén ásít egyet, mintha csak ráfogná fáradtságára. Ám hirtelen eszébe jut egy röpke gondolat, melynek ízelítőjeként el is kezd kérdezősködni.*
- Mondja csak, mit tervezett a mai napra? *kérdi 'csak úgy'* Tudja.. *emeli fel kezét* A késő délutáni órákban fog indulni egy hajó a kikötő felé, ahol rajta kellene lennem, mert át kell vennem ott egy csomagot. Visszafelé már akkor nem indul hajó, így majd a holnapi napon térek ide vissza, addig gondoltam, hogy az éjjeli órákban meglátogatom a Morajló Merinát, mert úgy hallottam, egy apróbb bál lesz ott! *köhint egyet* És hát tudja, arra egyedül vagyok hivatalos! *elhallgat egy pillanatra* Még..
*Ám mielőtt túlságosan is belelendülne a témába, abba is hagyja váratlanul, s feláll a padról. Hagyja, hogy Caith hadd gondolkodjon csak rajta, aztán majd ha eljön a megfelelő pillanat..*
- Nos, Kedves, akár indulhatnánk is! Még a végén a sok pökhendi, dundi kisasszony kifosztja a boltokat!
*Vigyorodik el, majd megindul a templom kijárata felé, miközben hosszúkardját kicsit hátrébb tolja, hogy még véletlenül se zavarja meg a hölgyeményt. Gyomra olykor halkan felkordul, hiszen a múlt éjjel is csupán alkoholt vitt be, szilárdat egyáltalán, és ekkora megtermett testet bizony táplálni kell! Amint odaérnek az ajtóhoz, kitárja azt, előreengedi az elf lányzót, majd ő is távozik a templomból.*
*Bólint határozottan, szinte észrevétlenül közelebb kép a hölgyeményhez, s kihúzza magát. Úgy véli, hogy mivel Caith most 'szabadult' a világra, ezért talán biztonsággal töltheti el szívét, hogy nincs egyedül. Tény, hogy Mordach a számára csupán egy idegen, kit az elmúlt éjszakán ismert meg, viszont egy ismerős arc is több, mint a semmi! S tán segítségére is lehet, hiszen a Vörös a karavántól a kikötőig szinte tökéletesen ismeri a vidéket - függetlenül attól, hogy az a kis elf falucska kimaradt, ahonnan a hölgyemény jött.*
- Érthető, hiszen új hely, új ágy, új arcok.. *váratlanul gúnyos ábrázattal mered maga elé* Minden bizonnyal, ha egy madár nem röppen be az ablakomon, s nem próbál meg fészket csinálni a hajamból, akkor én sem itt töltöttem volna a reggelem! *mosolyodik el végül* Biztos az Ön kis sunyi madárkája volt az!
*Kacsint rá egyet széles vigyorral, majd egyik kezét kitámasztja maga mögött a padon. Ahogy Caith tollászkodik mellette, akaratlanul is többször felé pillant, hiába.. Ő is férfiból van, s az ösztönöket bizony nem lehet elnyomni! Még ha akarná, akkor se tudná!*
- Hmm! *szippant bele a levegőbe lehunyt szemekkel* Cseresznyevirág és magnólia? *eszmél fel* Akarom mondani..
*Mordach kezével is egy amolyan gondolkodó pózt vesz fel, de hiába, hirtelen semmi normális magyarázat sem jut eszébe, így vállat vonva enyhén ásít egyet, mintha csak ráfogná fáradtságára. Ám hirtelen eszébe jut egy röpke gondolat, melynek ízelítőjeként el is kezd kérdezősködni.*
- Mondja csak, mit tervezett a mai napra? *kérdi 'csak úgy'* Tudja.. *emeli fel kezét* A késő délutáni órákban fog indulni egy hajó a kikötő felé, ahol rajta kellene lennem, mert át kell vennem ott egy csomagot. Visszafelé már akkor nem indul hajó, így majd a holnapi napon térek ide vissza, addig gondoltam, hogy az éjjeli órákban meglátogatom a Morajló Merinát, mert úgy hallottam, egy apróbb bál lesz ott! *köhint egyet* És hát tudja, arra egyedül vagyok hivatalos! *elhallgat egy pillanatra* Még..
*Ám mielőtt túlságosan is belelendülne a témába, abba is hagyja váratlanul, s feláll a padról. Hagyja, hogy Caith hadd gondolkodjon csak rajta, aztán majd ha eljön a megfelelő pillanat..*
- Nos, Kedves, akár indulhatnánk is! Még a végén a sok pökhendi, dundi kisasszony kifosztja a boltokat!
*Vigyorodik el, majd megindul a templom kijárata felé, miközben hosszúkardját kicsit hátrébb tolja, hogy még véletlenül se zavarja meg a hölgyeményt. Gyomra olykor halkan felkordul, hiszen a múlt éjjel is csupán alkoholt vitt be, szilárdat egyáltalán, és ekkora megtermett testet bizony táplálni kell! Amint odaérnek az ajtóhoz, kitárja azt, előreengedi az elf lányzót, majd ő is távozik a templomból.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 13:37:34
Üzenet elküldve: 2013-07-18 13:37:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
-A gonoszság pecsétje lebeg Önök körül. Társaim ezt érzékelték, kérem, nézzék el nekik, hogy féltek, hogy őket is megátkozza valami.
*Bár nem teljesen biztos benne, hogy jó ötlet volt ezt az információt megosztani az érintettekkel, hazudni és titkolózni sem akar. Eddig is egyenes volt, ez most sem változik, még akkor is, ha kellemetlenebb tényekről van szó. Legalább megtudjátok: az a valami, ami a háznál garázdálkodik, már kiszemelt magának titeket, nem kerülhetik el a sorsotok, csak annyi választásotok van, hogy elébe mentek-e vagy megvárjátok, míg utolér, ahogy a koldust.*
-Megértem, hogy a lelke riadozik, de van számára gyógyír. Érzik a melegségét? Ezt Önöknek szánták, nem másnak, még ha szerencsétlen nem is tudta elmondani ezt.
*Keze nyugtatólag Ysdeneri vállára kerül. Érintése meleg és puha, még a ruhán keresztül érezhető, még sincs benne semmi tolakodó. Nem csak ő, de Therumon és Elena is egyből a hölgy nyugtatására siet, szavaikat a szerzetes egy bólintással nyugtázza. Sőt, a tündérhölgy kérdésére még el is mosolyodik kicsit.*
-Nem mondanám mágiának, nem is olyan védő bűbáj, ahogy azt Önök gondolnák, de valóban nem hétköznapi medálok. Mintha egy lélek ereje lenne mindkettőben. Ha azt mondom, a koldusuk életereje, akkor némileg ferdítem a valóságot, de lényegében ilyesmiről van szó. Eddig csak olyan formában találkoztam vele, hogy ha az édesanya belehalt a szülésbe, de közben egy csörgőt szorongatott, akkor a gyermeknek utána azon keresztül mintegy érezhette. Nehéz elmagyarázni, valójában nem több amolyan kabalánál.
*Próbálja a tőle telhető legjobban elmagyarázni, csak remélni tudja, hogy nem keveri meg ezzel még jobban a kalandorokat.
a ház helyére mintha összevonná a szemöldökét, de amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan fújja is el a szél.*
-Ismerem azt a házat és a történetét, az én családom építtette még régen.
*Egészen nyugodtan közli az információt, ami feltehetően meglep titeket. Eddig nem tudta, hogy pontosan hol zajlanak az öngyilkosságok, de így mintha érthető lenne.*
-Valóban lakatlan, nem is tudom, milyen régóta. Fehér rózsa, amit vér szennyez... Van egy legenda a családunkkal kapcsolatban, amit régi feljegyzésekben olvastam. Állítólag befolyásos nemesi család voltak, akiknek címere a fehér rózsa volt. Arról nincsenek pontos részletek, hogy mi történt, de volt egy botrány, amikor a kertész lánya nyomtalanul eltűnt. Azt rebesgették, hogy a családom keze van a dologban, de a pletykák terjedésén kívül semmi következménye nem volt. A következő generáció megváltoztatta a címert fekete rózsára, a feljegyzések pedig megszakadnak.
*Széttárja a kezeit, ennél többet aligha tud mondani.*
-Ha gondolják, a családi kriptát megkereshetik, azon kívül van még pár elszórt sír is a temetőben, hátha megtudnak valamit. Elrithien a családnév.
*Az ajtóra mutat, amelyik a temetőbe vezet. Talán tényleg nem lenne ostobaság körülnézni, hátha találtok valami fontosat, de kicsit kiszakadhattok a templomból, el Leirel vesébe látó tekintetétől, hogy kicsit magatok között is átbeszéljétek a hallottakat és a további teendőket.*
-A gonoszság pecsétje lebeg Önök körül. Társaim ezt érzékelték, kérem, nézzék el nekik, hogy féltek, hogy őket is megátkozza valami.
*Bár nem teljesen biztos benne, hogy jó ötlet volt ezt az információt megosztani az érintettekkel, hazudni és titkolózni sem akar. Eddig is egyenes volt, ez most sem változik, még akkor is, ha kellemetlenebb tényekről van szó. Legalább megtudjátok: az a valami, ami a háznál garázdálkodik, már kiszemelt magának titeket, nem kerülhetik el a sorsotok, csak annyi választásotok van, hogy elébe mentek-e vagy megvárjátok, míg utolér, ahogy a koldust.*
-Megértem, hogy a lelke riadozik, de van számára gyógyír. Érzik a melegségét? Ezt Önöknek szánták, nem másnak, még ha szerencsétlen nem is tudta elmondani ezt.
*Keze nyugtatólag Ysdeneri vállára kerül. Érintése meleg és puha, még a ruhán keresztül érezhető, még sincs benne semmi tolakodó. Nem csak ő, de Therumon és Elena is egyből a hölgy nyugtatására siet, szavaikat a szerzetes egy bólintással nyugtázza. Sőt, a tündérhölgy kérdésére még el is mosolyodik kicsit.*
-Nem mondanám mágiának, nem is olyan védő bűbáj, ahogy azt Önök gondolnák, de valóban nem hétköznapi medálok. Mintha egy lélek ereje lenne mindkettőben. Ha azt mondom, a koldusuk életereje, akkor némileg ferdítem a valóságot, de lényegében ilyesmiről van szó. Eddig csak olyan formában találkoztam vele, hogy ha az édesanya belehalt a szülésbe, de közben egy csörgőt szorongatott, akkor a gyermeknek utána azon keresztül mintegy érezhette. Nehéz elmagyarázni, valójában nem több amolyan kabalánál.
*Próbálja a tőle telhető legjobban elmagyarázni, csak remélni tudja, hogy nem keveri meg ezzel még jobban a kalandorokat.
a ház helyére mintha összevonná a szemöldökét, de amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan fújja is el a szél.*
-Ismerem azt a házat és a történetét, az én családom építtette még régen.
*Egészen nyugodtan közli az információt, ami feltehetően meglep titeket. Eddig nem tudta, hogy pontosan hol zajlanak az öngyilkosságok, de így mintha érthető lenne.*
-Valóban lakatlan, nem is tudom, milyen régóta. Fehér rózsa, amit vér szennyez... Van egy legenda a családunkkal kapcsolatban, amit régi feljegyzésekben olvastam. Állítólag befolyásos nemesi család voltak, akiknek címere a fehér rózsa volt. Arról nincsenek pontos részletek, hogy mi történt, de volt egy botrány, amikor a kertész lánya nyomtalanul eltűnt. Azt rebesgették, hogy a családom keze van a dologban, de a pletykák terjedésén kívül semmi következménye nem volt. A következő generáció megváltoztatta a címert fekete rózsára, a feljegyzések pedig megszakadnak.
*Széttárja a kezeit, ennél többet aligha tud mondani.*
-Ha gondolják, a családi kriptát megkereshetik, azon kívül van még pár elszórt sír is a temetőben, hátha megtudnak valamit. Elrithien a családnév.
*Az ajtóra mutat, amelyik a temetőbe vezet. Talán tényleg nem lenne ostobaság körülnézni, hátha találtok valami fontosat, de kicsit kiszakadhattok a templomból, el Leirel vesébe látó tekintetétől, hogy kicsit magatok között is átbeszéljétek a hallottakat és a további teendőket.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 13:37:10
Üzenet elküldve: 2013-07-18 13:37:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Egy vörös csuklyás alak lép be a templom kapuján. A csuklya teljesen eltakarja az arcát így nem láthatják rajta a gyűlöletet amivel a hely iránt van. Leül egy padra és úgy figyeli a jelen lévőket.*
~Csend. Utálom a csendet. Olyan mint a kolostorban. Még a hely hangulata is hasonló hozzá.~
*A botját egyre erősebben markolja.*
~Teljesen olyan mint a kolostorban. Legszívesebben elverném az egyik csuhást. De nem tehetem. Meg kell találnom akit keresek. Ismerve testvéreim gondolkodását első dolgaik között lesz hogy, benézzenek ide elmélyülni. Baromság. Beképzel, pökhendi barmok. Ki mertek dobni a templomból de, majd én megmutatom nekik.*
~Csend. Utálom a csendet. Olyan mint a kolostorban. Még a hely hangulata is hasonló hozzá.~
*A botját egyre erősebben markolja.*
~Teljesen olyan mint a kolostorban. Legszívesebben elverném az egyik csuhást. De nem tehetem. Meg kell találnom akit keresek. Ismerve testvéreim gondolkodását első dolgaik között lesz hogy, benézzenek ide elmélyülni. Baromság. Beképzel, pökhendi barmok. Ki mertek dobni a templomból de, majd én megmutatom nekik.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 00:51:47
Üzenet elküldve: 2013-07-18 00:51:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mivel délig még mindig elég ideje marad, úgy dönt meglátogatja a templomot. Sosem járt még itt, mondjuk eddig nem igazán tudhatta magát idővel bővelkedőnek. A többi Árny gyakran járt erre és tanulta a mágia rejtelmeit. Sokan állították, hogy jóval erősebbek a mágusok, mint más élőlények, bár Dratliort egyik sem merte még megtámadni. És persze a tömeg is jobban húzódott azok az Árnyak felé, kik mágikus tudással pótolták képzettségbeli hiányaikat. Persze a tömeg nagy része inkább elkerülte őket, ahogy a férfit is. Dratlior is ezen elmélkedik, ahogy a templom felé lépked. Inkább elhessegeti ezeket a gondolatokat. Fogalma sem volt miként tudná ő megtanulni a mágiát ennyi év kihagyással. Ha kihagyásnak nevezhetjük, hogy sosem használta. Abban sem biztos, hogy egyáltalán tud-e varázsolni, vagy egyáltalán képesek rá megtanítani. A kapuban szinte bizsereg a bőre a várakozásba. Belépve félhomály fogadja. Jobb szerette a világos fényes szobákat, bár kétség kívül jobban illet ő maga a ködös sötétséghez. Ezekben a termekben úgy mozoghatott, akár a munkái során. Láthatatlanul, hallhatatlanul. Viszont most nem ezt akarja, így keres valakit aki útbaigazítást tud neki adni.* "A francba talán még a képességem rejtélyére is rá tudnék jönni. Mindjárt tíz óra jobb, ha sietek... Hol a fenébe van itt valaki?"
A hozzászólás írója (Dratlior DIlideu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 00:52:56
A hozzászólás írója (Dratlior DIlideu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 00:52:56
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 00:31:30
Üzenet elküldve: 2013-07-18 00:31:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Halkan felsóhajt, s némi megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy az idegen nem próbálkozik tovább, s igazán örül, hogy nem egyedül kellett leráznia: a Vörös segítsége nélkül nem biztos, hogy ilyen könnyen és gyorsan ment volna.
Hirtelen tudatosul benne, hogy még mindig egymás kezét fogják, s a felismerésbe - némi fáziskéséssel - belepirul, bár ez a félhomályban talán nem annyira feltűnő. Nem húzódik el azonban, s más jelét sem adja annak, hogy kényelmetlenül érezné magát a jelenlegi helyzetben.*
- Én is örülök, hogy találkoztunk * feleli, s ő is elmosolyodik. * És köszönöm a... segítséget* biccent arrafelé, amerre az alkalmatlankodó eltávozott.
Követi a férfit a padok közt, s amíg az eltűnik a tekercsekkel a könyvtárban, addig Caith nézelődik, figyelmét most olyan dolgok is megragadják, amiket beléptekor, félálomban észre sem vett. De nincs sok ideje a bámészkodásra, hiszen Mordach igen hamar vissza is tér.*
- Nos, a szobát szerencsére sikerült kivennem - köszönöm a tanácsát - , de sajnos, nem vagyok valami jó alvó* fáradt mosollyal megdörzsöli az arcát.* Nem, nem, semmi, csak rossz álmok, tudja... és ha egyszer felébredtem, képtelen vagyok visszaaludni* elhúzza a száját, aztán megrázza a fejét - megadva ezzel a kegyelemdöfést az amúgy is zilált kontynak -, jelezve, hogy a maga részéről úgy gondolja, nem is érdemes több szót pazarolni a témára.*
- Ó, én... köszönöm, elfogadom a meghívást * feleli kissé zavartan mosolyogva. Mordach újra meg újra képes zavarba hozni - ami, valljuk be, nem nehéz -, illetve kellemesen meglepni. Bár nem számít különösebben tapasztaltnak e téren - sőt -, nem emlékszik, hogy valaha is találkozott-e ennyire udvarias férfival, mint újdonsült őrangyala.
Ő is letelepszik a padra - épp csak annyira közel a másikhoz, hogy mások megzavarása nélkül tudjanak beszélgetni, de ne legyen kényelmetlen a helyzet, majd megpróbálja rendbeszedni ezerfelé meredező tincseit, s valamiféle fonatba rendezni őket, bár ez ilyen mennyiségű haj esetében meglehetősen reménytelen vállalkozásnak tűnik.*
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 00:32:30
Hirtelen tudatosul benne, hogy még mindig egymás kezét fogják, s a felismerésbe - némi fáziskéséssel - belepirul, bár ez a félhomályban talán nem annyira feltűnő. Nem húzódik el azonban, s más jelét sem adja annak, hogy kényelmetlenül érezné magát a jelenlegi helyzetben.*
- Én is örülök, hogy találkoztunk * feleli, s ő is elmosolyodik. * És köszönöm a... segítséget* biccent arrafelé, amerre az alkalmatlankodó eltávozott.
Követi a férfit a padok közt, s amíg az eltűnik a tekercsekkel a könyvtárban, addig Caith nézelődik, figyelmét most olyan dolgok is megragadják, amiket beléptekor, félálomban észre sem vett. De nincs sok ideje a bámészkodásra, hiszen Mordach igen hamar vissza is tér.*
- Nos, a szobát szerencsére sikerült kivennem - köszönöm a tanácsát - , de sajnos, nem vagyok valami jó alvó* fáradt mosollyal megdörzsöli az arcát.* Nem, nem, semmi, csak rossz álmok, tudja... és ha egyszer felébredtem, képtelen vagyok visszaaludni* elhúzza a száját, aztán megrázza a fejét - megadva ezzel a kegyelemdöfést az amúgy is zilált kontynak -, jelezve, hogy a maga részéről úgy gondolja, nem is érdemes több szót pazarolni a témára.*
- Ó, én... köszönöm, elfogadom a meghívást * feleli kissé zavartan mosolyogva. Mordach újra meg újra képes zavarba hozni - ami, valljuk be, nem nehéz -, illetve kellemesen meglepni. Bár nem számít különösebben tapasztaltnak e téren - sőt -, nem emlékszik, hogy valaha is találkozott-e ennyire udvarias férfival, mint újdonsült őrangyala.
Ő is letelepszik a padra - épp csak annyira közel a másikhoz, hogy mások megzavarása nélkül tudjanak beszélgetni, de ne legyen kényelmetlen a helyzet, majd megpróbálja rendbeszedni ezerfelé meredező tincseit, s valamiféle fonatba rendezni őket, bár ez ilyen mennyiségű haj esetében meglehetősen reménytelen vállalkozásnak tűnik.*
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 00:32:30
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 23:33:36
Üzenet elküldve: 2013-07-17 23:33:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Ördögi örökség //
*A szerzetes figyelmesen végighallgatja őket. Nem látszik, hogy a történet kicsit is felkavarná. Bizonyára sok sötét dolgot hallott, esetleg látott már. Ez talán nem is csoda, hiszen a szerzetes tekintete még Elenát is arra késztette, hogy felfedje neki énje sötétebb oldalát. S alkalmasabb pillanatban talán meg is tette volna. És mint elmesélte, ezt a történetet is hallotta már a helyiektől akik, - mint ahogy ők is -, szellemekre gyanakodtak.
A napról és holdról nem sokat tudtak meg. Ezután az ékszereket is megvizsgálja. Úgy gondolja nem átkozottak. Bár a lány nem tudja, mennyire ért a dologhoz bízik a szavában, ezért meglepődik ugyan, mikor a szerezetes a nyakába akasztja a medált, de engedi. Inkább attól ijed meg, hogy a férfi ennyire a szívébe lát.*
~ Talán ez is valami varázslat? Vagy csak tehetség, esetleg a gyakorlat teszi? ~
- Vajon honnan szerezhette őket? - *kérdezi megérintve a holdmedált - *eddig azt gondoltam, talán a házból hozhatta magával. Egy koldusnál ritkán lehet efféle holmi.
*Őt személy szerint annyira nem zavarja, hogy a nyakláncot viseli, már csak azért sem, mert a pap akasztotta azt a nyakába. De nem csodálta, hogy Ysdenerit igen. Nemes lélekre vall, ami benne nem volt meg. Igaza lehet Leirelnek, tényleg ellentétesek. Talán abban is igaza van, hogy jól kiegészítik egymást.
- Ő is azt akarta, hogy mi viseljük a láncokat. - *nyugtatja a nőt kedvesen.
A medált megérintve érezi, hogy az meleg. Nem erre számított, hiszen a szerzetes és Therumon is csak rövid ideig tartotta a kezében.*
- Mondja, más fajta mágia nyomait sem találta rajta? Vagy ezt nem lehet megállapítani? - *Első sorban valami védő varázslatra gondol, mint Therumon is.
A pap egészen izgalomba jön a rózsa említésétől. Ezt látva Elena is élesebben kezd figyelni. Lehet, hogy most megtudnak valamit?*
*A szerzetes figyelmesen végighallgatja őket. Nem látszik, hogy a történet kicsit is felkavarná. Bizonyára sok sötét dolgot hallott, esetleg látott már. Ez talán nem is csoda, hiszen a szerzetes tekintete még Elenát is arra késztette, hogy felfedje neki énje sötétebb oldalát. S alkalmasabb pillanatban talán meg is tette volna. És mint elmesélte, ezt a történetet is hallotta már a helyiektől akik, - mint ahogy ők is -, szellemekre gyanakodtak.
A napról és holdról nem sokat tudtak meg. Ezután az ékszereket is megvizsgálja. Úgy gondolja nem átkozottak. Bár a lány nem tudja, mennyire ért a dologhoz bízik a szavában, ezért meglepődik ugyan, mikor a szerezetes a nyakába akasztja a medált, de engedi. Inkább attól ijed meg, hogy a férfi ennyire a szívébe lát.*
~ Talán ez is valami varázslat? Vagy csak tehetség, esetleg a gyakorlat teszi? ~
- Vajon honnan szerezhette őket? - *kérdezi megérintve a holdmedált - *eddig azt gondoltam, talán a házból hozhatta magával. Egy koldusnál ritkán lehet efféle holmi.
*Őt személy szerint annyira nem zavarja, hogy a nyakláncot viseli, már csak azért sem, mert a pap akasztotta azt a nyakába. De nem csodálta, hogy Ysdenerit igen. Nemes lélekre vall, ami benne nem volt meg. Igaza lehet Leirelnek, tényleg ellentétesek. Talán abban is igaza van, hogy jól kiegészítik egymást.
- Ő is azt akarta, hogy mi viseljük a láncokat. - *nyugtatja a nőt kedvesen.
A medált megérintve érezi, hogy az meleg. Nem erre számított, hiszen a szerzetes és Therumon is csak rövid ideig tartotta a kezében.*
- Mondja, más fajta mágia nyomait sem találta rajta? Vagy ezt nem lehet megállapítani? - *Első sorban valami védő varázslatra gondol, mint Therumon is.
A pap egészen izgalomba jön a rózsa említésétől. Ezt látva Elena is élesebben kezd figyelni. Lehet, hogy most megtudnak valamit?*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 19:13:30
Üzenet elküldve: 2013-07-17 19:13:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Végighallgatja ahogy elmeséli Ysdeneri a mondandóját, aki kitér minden részletre. Nem nagyon van hozzáfűzni valója, de annak viszont örül hogy a nyakláncok nem átkozottak. Kicsit félt tőle hogy azok a medálok miatt ő is öngyilkosságot követ el. De végülis Ysdeneri nyakába felkerül a nap, míg Elena nyakába a hold medál.*
~Furcsán írta le Leirel, Elenát. Nem ilyennek ismertem meg eddig a lányt.~ *Fut végig az agyán, de ami tény az tény. Elena nem sokat kommunikál velük, olyan magának való.
*Ysdeneri megemlíti hogy furcsán érzi magát a nyaklánc miatt, amibe felfedezni véli hogy a lányba is megtalálható az ami egyre kevesebb emberbe, ez pedig a becsület.*
-Ne aggódjon ezért. Annak a szerencsétlen koldusnak az utolsó cselekedete volt ez. Szerintem ezzel a jelképes nyaklánccal kívánta önöket megvédeni. És ki tudja. Talán tényleg megvédi a viselőit.- *Próbálja eloszlatni a bizonytalanságot a lányból, majd Leirel felé fordul.
-Azt az információt kaptuk arról a házról, hogy az már az utolsó háború óta lakatlan. Azelőtt lehetne tudni hogy kik laktak benne ?- *Teszi fel az újabb kérdéseket, majd Ysdenerire néz.*
-Ha jól tudom önnek felrajzolta a holtestek helyét is az őrparancsnok. Lehet ennek is lehet valamiféle jelentése.-
*Végighallgatja ahogy elmeséli Ysdeneri a mondandóját, aki kitér minden részletre. Nem nagyon van hozzáfűzni valója, de annak viszont örül hogy a nyakláncok nem átkozottak. Kicsit félt tőle hogy azok a medálok miatt ő is öngyilkosságot követ el. De végülis Ysdeneri nyakába felkerül a nap, míg Elena nyakába a hold medál.*
~Furcsán írta le Leirel, Elenát. Nem ilyennek ismertem meg eddig a lányt.~ *Fut végig az agyán, de ami tény az tény. Elena nem sokat kommunikál velük, olyan magának való.
*Ysdeneri megemlíti hogy furcsán érzi magát a nyaklánc miatt, amibe felfedezni véli hogy a lányba is megtalálható az ami egyre kevesebb emberbe, ez pedig a becsület.*
-Ne aggódjon ezért. Annak a szerencsétlen koldusnak az utolsó cselekedete volt ez. Szerintem ezzel a jelképes nyaklánccal kívánta önöket megvédeni. És ki tudja. Talán tényleg megvédi a viselőit.- *Próbálja eloszlatni a bizonytalanságot a lányból, majd Leirel felé fordul.
-Azt az információt kaptuk arról a házról, hogy az már az utolsó háború óta lakatlan. Azelőtt lehetne tudni hogy kik laktak benne ?- *Teszi fel az újabb kérdéseket, majd Ysdenerire néz.*
-Ha jól tudom önnek felrajzolta a holtestek helyét is az őrparancsnok. Lehet ennek is lehet valamiféle jelentése.-
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 17:33:08
Üzenet elküldve: 2013-07-17 17:33:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mordach jobbnak látja azt, ha inkább csendben marad, s nem szól bele a további beszélgetésbe, mert minél többször nyitja ki a száját ez a férfi, a Vörös annál idegesebb lesz, s jól ismeri magát. Ha még jobban szítaná a kedélyeket, s még jobban belemélyülne a dolgokba, akkor kénytelen lenne kidobni innen a csuklyást, majd kint jól helybenhagyni. Ám ezzel kétli, hogy Caith szemében nőne, ezt pedig nem kockáztatná meg. No meg azt sem kell elfelejteni, hogy ez egy templom, s ide nem éppen azért jönnek az emberek, hogy egymással szótacsátazzanak, avagy még rosszabb. Mordach arcáról ugyanakkor a gúnyos mosoly hamar lefagy, s inkább ingerülten, szúrósan mered az idegenre.
A 'hacsak nem férje vagy' mondatfoszlányra viszont felkapja a fejét, s már készülne arra, hogy kikapja kardját s kicsit megfenyítse a csuklyást, ha nem áll le a kérdezősködéssel, azonban erre semmi szükség. A Vöröst váratlanul éri, ahogy a hölgyemény kezébe fonja sajátját, ugyanakkor a másodperc egy apró töredéke is elég ahhoz, hogy kapcsoljon. Azonnal meg is szorítja Caith kezét, közelebb is áll hozzá, s letagadhatatlanul büszke ábrázat ül arcára, mely enyhe lenéző gúnnyal párosul.*
- Egyéb kérdés?
*Veti oda végül, de láthatóan az illető ért a 'majdnem' szép szóból, s távozik. Mordach egy aprót biccent felé, s ahogy az megfordul, a férfi már úgy is viselkedik, mintha ott se lenne. A hölgyemény bájos kezét ugyanakkor még mindig sajátjában tartja, kicsit talán elragadtatta magát a 'heves' színjáték közepette, így el sem ereszti, úgy fordul felé.*
- Örülök, hogy látom! *hinti be kézfejét lágy csókjával* Még egy ilyen eset, s hivatalosan is őrangyal szolgálatba állok!
*Mosolyodik el, majd lassan sétálni kezd az első sorok felé, ahol elengedi egy pillanatra Caith kezét, s megragadja a tekercseket.*
- Ha megbocsájt egy fél pillanatra!
*Azzal Mordach sietősen eltűnik a könyvtárban, de egy apró perc elteltével már acélozott talpú bakancsai kopognak is felfelé a lépcsőn, az ajtó kitárul, s már siet is vissza a hölgyeményhez, ki alig ér fel mellkasáig.*
- Remélem, jól telt az éjszakája! Ha jól sejtem, akkor sikerült kivennie szobát! *pillant ki az ablakon* Bár, ahogy elnézem, elég korai még az idő, s ilyenkor még aludnia kellene, nem? *vonja fel szemöldökeit* Tán történt valami baj?
*Kérdezi érdeklődve, miközben lehuppan az első padra. Nem tervezte, hogy most azonnal elindulna kifelé, nagyon kellemes egyelőre ez a nyugalom és a lágy hűvös, persze azt sem tervezte, hogy az elf lányzót itt hagyja. Valamiért tudatalattija küldi a jeleket tudatának, hogy ne hagyja magára Caithot. Lassan kezdi tényleg azt érezni, hogy felvette az oltalmazó - vörös - őrangyal szerepet! Ami mondjuk, nincs is ellenére..*
- Reggelizett már? Mit szólna, ha a gazdagnegyedben meghívnám egy finom reggelire?
*Derülnek fel a férfi vörösen izzó szemei, ahogy felveti a remeknek ígérkező ötletet, úgyis még ki kell engesztelnie a hölgyeményt a tegnap esti kis ijesztés miatt, melyet ruhája bánt!*
A 'hacsak nem férje vagy' mondatfoszlányra viszont felkapja a fejét, s már készülne arra, hogy kikapja kardját s kicsit megfenyítse a csuklyást, ha nem áll le a kérdezősködéssel, azonban erre semmi szükség. A Vöröst váratlanul éri, ahogy a hölgyemény kezébe fonja sajátját, ugyanakkor a másodperc egy apró töredéke is elég ahhoz, hogy kapcsoljon. Azonnal meg is szorítja Caith kezét, közelebb is áll hozzá, s letagadhatatlanul büszke ábrázat ül arcára, mely enyhe lenéző gúnnyal párosul.*
- Egyéb kérdés?
*Veti oda végül, de láthatóan az illető ért a 'majdnem' szép szóból, s távozik. Mordach egy aprót biccent felé, s ahogy az megfordul, a férfi már úgy is viselkedik, mintha ott se lenne. A hölgyemény bájos kezét ugyanakkor még mindig sajátjában tartja, kicsit talán elragadtatta magát a 'heves' színjáték közepette, így el sem ereszti, úgy fordul felé.*
- Örülök, hogy látom! *hinti be kézfejét lágy csókjával* Még egy ilyen eset, s hivatalosan is őrangyal szolgálatba állok!
*Mosolyodik el, majd lassan sétálni kezd az első sorok felé, ahol elengedi egy pillanatra Caith kezét, s megragadja a tekercseket.*
- Ha megbocsájt egy fél pillanatra!
*Azzal Mordach sietősen eltűnik a könyvtárban, de egy apró perc elteltével már acélozott talpú bakancsai kopognak is felfelé a lépcsőn, az ajtó kitárul, s már siet is vissza a hölgyeményhez, ki alig ér fel mellkasáig.*
- Remélem, jól telt az éjszakája! Ha jól sejtem, akkor sikerült kivennie szobát! *pillant ki az ablakon* Bár, ahogy elnézem, elég korai még az idő, s ilyenkor még aludnia kellene, nem? *vonja fel szemöldökeit* Tán történt valami baj?
*Kérdezi érdeklődve, miközben lehuppan az első padra. Nem tervezte, hogy most azonnal elindulna kifelé, nagyon kellemes egyelőre ez a nyugalom és a lágy hűvös, persze azt sem tervezte, hogy az elf lányzót itt hagyja. Valamiért tudatalattija küldi a jeleket tudatának, hogy ne hagyja magára Caithot. Lassan kezdi tényleg azt érezni, hogy felvette az oltalmazó - vörös - őrangyal szerepet! Ami mondjuk, nincs is ellenére..*
- Reggelizett már? Mit szólna, ha a gazdagnegyedben meghívnám egy finom reggelire?
*Derülnek fel a férfi vörösen izzó szemei, ahogy felveti a remeknek ígérkező ötletet, úgyis még ki kell engesztelnie a hölgyeményt a tegnap esti kis ijesztés miatt, melyet ruhája bánt!*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 16:40:21
Üzenet elküldve: 2013-07-17 16:40:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Pusztán a férfi puha bőrcsizmás lépteinek koppanása is valóságos mennydörgésként hasít a templomnak már-már nyomasztó csendességébe. A sejtelmesen derengő félhomály és ez a nehéz, állott levegő nem épp azt sugallja hogy a látogató a tudás végtelen tárházába csöppent. A csuhások most, mint ezer szorgos hangya csoszognak sietősen a templom különböző helyiségeibe. Ügyet sem vetnek a tanulni vágyó emberre, így hát Sagen kénytelen fogni magának egyet, s kergetni kezdi őket mint egy hálós kislány a lepkéket. Nagy nehézségek árán sikerül fognia egyet - látszólag a leggorombábbat az épületben -, aki már-már pofátlan mennyiségű fénylő aranytallérok árán leül átadni egy csekély tudást. Nem elég hogy a morcos tanító hadarva megosztott tudására is figyelnie kell, sejhaját is feltöri jóformán a tömör, szálkás fapad. A pap valószínűleg rekordidő alatt lezavarta a mostani órát, majd köszönés nélkül, szélsebesen távozik folytatni a maga dolgát.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 07:29:26
Üzenet elküldve: 2013-07-17 07:29:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
* A nő feláll és végigméri, próbálja kifürkészni az arcát, de az jól el van rejtve a csuklya alatt.
Majd csupán ennyit, hogy ráhibázott, és a kezét a vörös hajú mágus kezébe csúsztatja.*
- Ez nem alakult valami jól elsőre- * gondolja, majd gyorsan felméri mit is tehet.*
* Az biztos, hogy itt már nem tud ennél többet kihozni a dologból. Felmerül benne, hogy talán másképp kellet volna indítania, de az apja kiképző iskolájában nem tanították meg neki azokat az udvarias körmondatokat, melyeket elvárnak a városi népek. Ám elhessegeti ezeket a gondolatokat és arra jut, hogy ez egy beképzelt elf nőszemély és egy fennhéjázó embermágus. Azonnal ellenségesen lépett fel a kardjával, majd mágiájával kérkedett. Nyilván rájöttek ,hogy mi is ő és ezért léptek fel vele ilyen ellenségesen. Hisz mindig ez van ha kiderül, hogy sötét elf. Ráadásul úgy tűnik férj és feleség. - Áh gebedjetek meg- * gondolja magában, de hangosan csak ennyit mond.*
- Úgy látom megzavartam valamit, talán jobb ha távozom.-
* Biccent a csuklyás fejével és mielőtt válaszolhatnának neki faképnél hagyja őket. A templomból kifelé jövet még átfut a fején egy gondolat. - Ha kitanulom azokat a varázslatokat amiket akarok én biztos nem fényeket fogok megidézni arra aki nem tetszik nekem. - erre a gondolatra torz vigyor jelenik meg az arcán, de ezt szerencsére senki nem látja.*
Majd csupán ennyit, hogy ráhibázott, és a kezét a vörös hajú mágus kezébe csúsztatja.*
- Ez nem alakult valami jól elsőre- * gondolja, majd gyorsan felméri mit is tehet.*
* Az biztos, hogy itt már nem tud ennél többet kihozni a dologból. Felmerül benne, hogy talán másképp kellet volna indítania, de az apja kiképző iskolájában nem tanították meg neki azokat az udvarias körmondatokat, melyeket elvárnak a városi népek. Ám elhessegeti ezeket a gondolatokat és arra jut, hogy ez egy beképzelt elf nőszemély és egy fennhéjázó embermágus. Azonnal ellenségesen lépett fel a kardjával, majd mágiájával kérkedett. Nyilván rájöttek ,hogy mi is ő és ezért léptek fel vele ilyen ellenségesen. Hisz mindig ez van ha kiderül, hogy sötét elf. Ráadásul úgy tűnik férj és feleség. - Áh gebedjetek meg- * gondolja magában, de hangosan csak ennyit mond.*
- Úgy látom megzavartam valamit, talán jobb ha távozom.-
* Biccent a csuklyás fejével és mielőtt válaszolhatnának neki faképnél hagyja őket. A templomból kifelé jövet még átfut a fején egy gondolat. - Ha kitanulom azokat a varázslatokat amiket akarok én biztos nem fényeket fogok megidézni arra aki nem tetszik nekem. - erre a gondolatra torz vigyor jelenik meg az arcán, de ezt szerencsére senki nem látja.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 00:56:48
Üzenet elküldve: 2013-07-17 00:56:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Álom és ébrenlét határán járva nem lepi meg túlságosan, hogy a kimerültség helyét hirtelen megmagyarázhatatlan nyugalom veszi át, ám a halvány derengés, mit még félig csukott szemmel is érzékel, gyanússá teszi a dolgot. Felemeli a fejét, álmosan pislogva keresi a fény forrását, s nem igényel komoly szellemi erőfeszítést részéről, hogy rájöjjön az apró lények mágikus eredetére. Ahhoz viszont egy kicsit többet kell forgolódnia, hogy azt is kitalálja, ki idézte meg őket - na nem mintha olyan sok alternatívája lenne. Hamarosan meg is pillantja az ismerős vörös loboncot, s szemmel láthatólag fel is derül az arca. Már nem érzi magát olyan fáradtnak, mint a templom előtt ácsorogva, bár talán még mindig túlzás lenne azt állítani, hogy éber vagy friss.
Azonban ami ez után következik, igen hamar felébreszti. Értetlenné komorul az arca, ahogy az idegen odalép hozzá, és megszólítja: nincsen hozzászokva a túl udvarias, körülményeskedő, formális stílushoz, az viszont kissé meglepi, hogy a férfi kapásból letegezi. Ismerik talán valahonnan egymást...?*
- Nos, kaptam már szebb bókokat is annál, hogy "ramatyul nézel ki" *szól végül rosszul palástolt szarkazmussal, majd feláll, és végigméri a férfit. Természetesen nem sokat lát belőle - meg is van a véleménye azokról, akik még akkor is elrejtik a másik elől az arcukat, ha beszélgetést próbálnak kezdeményezni vele. Szeme sarkából futó pillantást vet Mordachra, halványan, alig észrevehetően elmosolyodik, ahogy hallgatja. Kifejezetten örül, hogy a férfi csatlakozik hozzájuk.
A következő pillanatban aztán kis híján hangosan felkacag, annyira abszurd az egész helyzet. Hát ha az idegen rokonszenvet próbál ébreszteni, akkor igencsak rosszul csinálja. Először "ramatyul nézel ki", most meg "egy nő sosem ártatlan", te jó ég. Caith kapásból két indokot tart elképzelhetőnek, amiért így viselkedik: vagy abszolút nulla tapasztalattal rendelkezik a civilizált kapcsolatteremtés terén, vagy bolond, ha azt képzeli, ilyen stílussal megnyerhet magának bárkit is.
Az utolsó mondata nyomán azonban egy ötlet kezd körvonalazódni a fejében, mit hamar meg is valósít, bár csak remélni tudja, hogy Mordach "veszi a lapot", s belemegy a játékba.
- Ami azt illeti, ráhibázott... *a már ismert szégyellős-félénk mosollyal az arcán közelebb mozdul a Vöröshöz, s kezébe csúsztatja a kezét, félreértelmezhetetlen pillantást vetve rá. *
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.17 01:09:50
Azonban ami ez után következik, igen hamar felébreszti. Értetlenné komorul az arca, ahogy az idegen odalép hozzá, és megszólítja: nincsen hozzászokva a túl udvarias, körülményeskedő, formális stílushoz, az viszont kissé meglepi, hogy a férfi kapásból letegezi. Ismerik talán valahonnan egymást...?*
- Nos, kaptam már szebb bókokat is annál, hogy "ramatyul nézel ki" *szól végül rosszul palástolt szarkazmussal, majd feláll, és végigméri a férfit. Természetesen nem sokat lát belőle - meg is van a véleménye azokról, akik még akkor is elrejtik a másik elől az arcukat, ha beszélgetést próbálnak kezdeményezni vele. Szeme sarkából futó pillantást vet Mordachra, halványan, alig észrevehetően elmosolyodik, ahogy hallgatja. Kifejezetten örül, hogy a férfi csatlakozik hozzájuk.
A következő pillanatban aztán kis híján hangosan felkacag, annyira abszurd az egész helyzet. Hát ha az idegen rokonszenvet próbál ébreszteni, akkor igencsak rosszul csinálja. Először "ramatyul nézel ki", most meg "egy nő sosem ártatlan", te jó ég. Caith kapásból két indokot tart elképzelhetőnek, amiért így viselkedik: vagy abszolút nulla tapasztalattal rendelkezik a civilizált kapcsolatteremtés terén, vagy bolond, ha azt képzeli, ilyen stílussal megnyerhet magának bárkit is.
Az utolsó mondata nyomán azonban egy ötlet kezd körvonalazódni a fejében, mit hamar meg is valósít, bár csak remélni tudja, hogy Mordach "veszi a lapot", s belemegy a játékba.
- Ami azt illeti, ráhibázott... *a már ismert szégyellős-félénk mosollyal az arcán közelebb mozdul a Vöröshöz, s kezébe csúsztatja a kezét, félreértelmezhetetlen pillantást vetve rá. *
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.17 01:09:50
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-16 13:09:15
Üzenet elküldve: 2013-07-16 13:09:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Miközben a nő válaszát várja, egy idegen lép melléjük és megkocogtatta a kardját jelzésképpen. Kihívóan és gúnyosan szegezi neki a kérdést, hogy miért zaklat egy ártatlan lányt pont egy templomban. Végigméri az idegent mielőtt válaszolna. Ennek is vörös haja van mint a nőnek, testalkata erőteljesebb mint az övé.* - Mit szól bele ez a nyomorult ember, talán valami ónjelólt testőr aki kiáll minden nő védelmében? Elég bájgúnárnak néz ki, de nem hagyom annyiban, hogy kérdőre vonjon.- * gondolja végig dühösen. Ám mielőtt visszaszólhatna valami durvát a férfi körül ezüstös fények kezdenek villódzni, és a fények szuggesztív hatására dühe alábbhagy.* - Varázslat!- *állapítja meg azonnal.* - Ez a férfi egy mágus.- *vonja le az egyértelmű következtetést.*
* Valamit azonban mondani kell, nem maradhat alább egy éles helyzetben. Apja egy régi mondását idézi fel és veti oda a vörös hajúnak.*
- Egy nő sosem ártatlan, főleg amelyik annak néz ki. Az ajánlatom pedig nem neked szól, hacsak nem férje vagy.- * elégedetten kihúzza magát annak a tudatában, hogy frappánsan visszaszólt a kötekedő fickónak.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.16 13:10:55
* Valamit azonban mondani kell, nem maradhat alább egy éles helyzetben. Apja egy régi mondását idézi fel és veti oda a vörös hajúnak.*
- Egy nő sosem ártatlan, főleg amelyik annak néz ki. Az ajánlatom pedig nem neked szól, hacsak nem férje vagy.- * elégedetten kihúzza magát annak a tudatában, hogy frappánsan visszaszólt a kötekedő fickónak.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.16 13:10:55
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-16 12:30:14
Üzenet elküldve: 2013-07-16 12:30:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Az első sorokban ücsörögve, szinte belebújva a tekercsekbe, kellemes nyugalom árad szét a Vörös testében, szinte már teljesen el is felejtette, hogy a reggele nem éppen indult rózsásan, hiszen valami szerencsétlen madár a hajába akart fészkelni. Ilyen egy szerencsétlen ébredése már régen volt, az már biztos! Most viszont felelevenítve azokat a varázslatokat, melyek már mélyen leülepedtek elméjében, jó érzés tölti el. Úgy érzi, hogy most akár még koncentrálás nélkül is képes lenne egy orkánt gerjeszteni, persze számításba véve, hogy egy templom belsejében ücsörög.. Nem lenne túl célszerű! Az idő, melyet a tanulmányozással töltött most, csupán arra volt jó, hogy felelevenítse a régről tanultakat, hiszen új tekercsek még nem érkeztek - az egyik tanítótól mondjuk meg tudta, hogy az elkövetkezendő napokban esélyes, hogy kicsit felújítják a 'készleteket'.
Egy lágy félmosollyal és egy nagyobb sóhajjal zárja le végül magában a kellemes reggelt - hiányzott már neki ez a légkör is, ugyanakkor valami mintha mégis zavarná. Enyhe bűntudat gyötri, természetesen tudja, hogy honnan ered.. Lelkiismerete épp szidja hevesen belülről, amiért Caithot ott hagyta az éjjel, hiszen szegény nagyon meg volt szeppenve, amit bár szerencsére sikerült megtöredeznie a Vörösnek, ugyanakkor az ő esetében egy első találkozás során nem oldódhat fel minden zavartság. Már csak azt reméli, hogy megfogadta tanácsát, s minél előbb kivett egy szobát. ~Miért nem maradtam tovább.. ~
Néz kissé haragosan maga elé, majd egy fél pillantást vet maga mögé, szinte akaratlanul. Ám vérvörös íriszei azonnal felcsillannak, s minden negatív érzés eltűnik rögtön, mely az imént kezdett táplálódni. Örömmel látja, hogy a hölgyemény figyelt szavaira, s meglátogatta a templomot - mintha elejtette volna neki, hogy ő is itt fogja tölteni az idejét a mai nap.. Erre a gondolatra a férfi el is vigyorodik, azonban mielőtt odamenne hozzá, úgy dönt, hogy meglepi egy kicsit, hiszen a fogadóban elejtett kis varázslatát is érdeklődve figyelte Caith, akkor remélhetőleg a következőek még jobban tetszeni fognak neki!
Halkan, mély hangján mormolni kezdi az igét, minek hatására váratlanul apró, ezüstös lények jelennek meg Mordach körül, melyek pillanatokon belül nagyon apró tündér alakot öltenek. Csillogásuk elárulhatja a férfit, hiszen fényük pont vörös hajzuhatagjára vetül, ugyanakkor ő még nem fordul hátra a hölgyemény felé, ellenben a kis ezüstös lényekkel, akik játékosan röpködnek oda Caithoz, ráülnek a vállára, az ölébe, s mélységes nyugalmat árasztva játszadoznak körülötte.
A Vörös is jól érzi a belőlük áradó lágy hangulatot, s pár perc eltelte után fel is áll a padok közül, majd ott hagyva a tekercseket, megindul a hölgy felé. Azonban váratlanul a kis ezüstös tündérlények teljesen eltűnnek, ahogy egy csuklyás alak lép oda Caith mellé. Ahogy Mordach közelebb ér hozzá, halkan megkocogtatja az oldalán pihengető kardot jelzésül, s félig felvont szemöldökkel szólal fel, mikor odaér hozzájuk.*
- Te aztán tudod, hogy kell egy hölgyet megnyerni, nem igaz? *mondja gúnyosan, miközben célzóan végignéz az illetőn* Pénzre lenne szükséged, és ezért egy ártatlan lányt zaklatsz? *teszi karba kezeit, s közelebb lép Caithoz* 'Talán segíthetünk egymáson.' *idézi fel hangosan a Vörös a csuklyástól az elhangzottakat* Ha nem bánja a hölgyemény *néz rá, s tart egy apró szünetet*, s ha te sem *mondja gúnyos félmosollyal*, akkor én is meghallgatnám azt az ajánlatot, biztosan nagyon érdekes lehet, ha már egy templomban, egy magányosan ücsörgő hölgynek tetted meg!
*Természetesen nem akarja véresen komolyan kezelni ezt az illetlen férfit, hiszen az csak Caith számára lenne kellemetlen, ha esetleg a szóváltásból valami rosszabb kerekedne, emellett helyette sem akarja elküldeni a csuklyást, hiszen nem tudja, hogy felkeltette-e az elf lányzó érdeklődését, ezért a 'biztonság' kedvéért szállt be a beszélgetésbe. Végezetül pedig széttárja karjait, s kissé megvető vigyorral , hangosan felszólal. *
- Ellenvetés?
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
Egy lágy félmosollyal és egy nagyobb sóhajjal zárja le végül magában a kellemes reggelt - hiányzott már neki ez a légkör is, ugyanakkor valami mintha mégis zavarná. Enyhe bűntudat gyötri, természetesen tudja, hogy honnan ered.. Lelkiismerete épp szidja hevesen belülről, amiért Caithot ott hagyta az éjjel, hiszen szegény nagyon meg volt szeppenve, amit bár szerencsére sikerült megtöredeznie a Vörösnek, ugyanakkor az ő esetében egy első találkozás során nem oldódhat fel minden zavartság. Már csak azt reméli, hogy megfogadta tanácsát, s minél előbb kivett egy szobát. ~Miért nem maradtam tovább.. ~
Néz kissé haragosan maga elé, majd egy fél pillantást vet maga mögé, szinte akaratlanul. Ám vérvörös íriszei azonnal felcsillannak, s minden negatív érzés eltűnik rögtön, mely az imént kezdett táplálódni. Örömmel látja, hogy a hölgyemény figyelt szavaira, s meglátogatta a templomot - mintha elejtette volna neki, hogy ő is itt fogja tölteni az idejét a mai nap.. Erre a gondolatra a férfi el is vigyorodik, azonban mielőtt odamenne hozzá, úgy dönt, hogy meglepi egy kicsit, hiszen a fogadóban elejtett kis varázslatát is érdeklődve figyelte Caith, akkor remélhetőleg a következőek még jobban tetszeni fognak neki!
Halkan, mély hangján mormolni kezdi az igét, minek hatására váratlanul apró, ezüstös lények jelennek meg Mordach körül, melyek pillanatokon belül nagyon apró tündér alakot öltenek. Csillogásuk elárulhatja a férfit, hiszen fényük pont vörös hajzuhatagjára vetül, ugyanakkor ő még nem fordul hátra a hölgyemény felé, ellenben a kis ezüstös lényekkel, akik játékosan röpködnek oda Caithoz, ráülnek a vállára, az ölébe, s mélységes nyugalmat árasztva játszadoznak körülötte.
A Vörös is jól érzi a belőlük áradó lágy hangulatot, s pár perc eltelte után fel is áll a padok közül, majd ott hagyva a tekercseket, megindul a hölgy felé. Azonban váratlanul a kis ezüstös tündérlények teljesen eltűnnek, ahogy egy csuklyás alak lép oda Caith mellé. Ahogy Mordach közelebb ér hozzá, halkan megkocogtatja az oldalán pihengető kardot jelzésül, s félig felvont szemöldökkel szólal fel, mikor odaér hozzájuk.*
- Te aztán tudod, hogy kell egy hölgyet megnyerni, nem igaz? *mondja gúnyosan, miközben célzóan végignéz az illetőn* Pénzre lenne szükséged, és ezért egy ártatlan lányt zaklatsz? *teszi karba kezeit, s közelebb lép Caithoz* 'Talán segíthetünk egymáson.' *idézi fel hangosan a Vörös a csuklyástól az elhangzottakat* Ha nem bánja a hölgyemény *néz rá, s tart egy apró szünetet*, s ha te sem *mondja gúnyos félmosollyal*, akkor én is meghallgatnám azt az ajánlatot, biztosan nagyon érdekes lehet, ha már egy templomban, egy magányosan ücsörgő hölgynek tetted meg!
*Természetesen nem akarja véresen komolyan kezelni ezt az illetlen férfit, hiszen az csak Caith számára lenne kellemetlen, ha esetleg a szóváltásból valami rosszabb kerekedne, emellett helyette sem akarja elküldeni a csuklyást, hiszen nem tudja, hogy felkeltette-e az elf lányzó érdeklődését, ezért a 'biztonság' kedvéért szállt be a beszélgetésbe. Végezetül pedig széttárja karjait, s kissé megvető vigyorral , hangosan felszólal. *
- Ellenvetés?
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-16 11:16:51
Üzenet elküldve: 2013-07-16 11:16:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Gaith Ashsat//
*Sajnos a tanulás nehezebb mint gondolta. Nem sikerül előrébb haladnia a mágia felé vezető ösvényen. De nem adja fel. Kimegy az oktató cellájából, majd körbenéz a templomban. Egy vörös hajú, emberi mértékkel csinos nőt pillant meg. Nemesi vonásai , elegáns ruhái úri származásra utalnak, és ez pedig talán némi munkát és pénzt jelenthet neki. Főleg, mert úgy látja a nő nincs valami jó bőrben, elég nyúzottnak tűnik. Úgy dönt megszólítja.*
- Légy üdvözölve hölgyem. Ne vedd rossz néven, de elég ramatyul nézel ki. Talán segíthetünk egymáson. Nekem pénzre van szükségem, neked talán valami másra.-
* Elmondja mondókáját mely kissé rámenősre sikeredett, de sose volt erőssége a türelem. A nő reakcióját várva kérdőn néz rá.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.16 11:49:14
*Sajnos a tanulás nehezebb mint gondolta. Nem sikerül előrébb haladnia a mágia felé vezető ösvényen. De nem adja fel. Kimegy az oktató cellájából, majd körbenéz a templomban. Egy vörös hajú, emberi mértékkel csinos nőt pillant meg. Nemesi vonásai , elegáns ruhái úri származásra utalnak, és ez pedig talán némi munkát és pénzt jelenthet neki. Főleg, mert úgy látja a nő nincs valami jó bőrben, elég nyúzottnak tűnik. Úgy dönt megszólítja.*
- Légy üdvözölve hölgyem. Ne vedd rossz néven, de elég ramatyul nézel ki. Talán segíthetünk egymáson. Nekem pénzre van szükségem, neked talán valami másra.-
* Elmondja mondókáját mely kissé rámenősre sikeredett, de sose volt erőssége a türelem. A nő reakcióját várva kérdőn néz rá.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.16 11:49:14
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-16 01:05:44
Üzenet elküldve: 2013-07-16 01:05:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Fogalma sincs, hogy került ide.
Kifejezetten rossz éjszakája volt; a zavaros, sötét álomképek ébredés után is ott egyensúlyoztak tudata peremén, s nem tették könnyebbé a visszaalvást. Így néhány órányi agonizálás után úgy dönt, a kialvatlanság és a tompa, de kitartó fejfájás ellenére felkel, és megnézi magának a piacot, ahogy asztaltársa elôzô este javasolta. Nem sokat törôdik fésülködéssel vagy tükrökkel, az este összekoszolódott ruhát fehér blúzra és nadrágra cseréli, haját pedig laza kontyba köti, amelybôl azonban már néhány perc elteltével kicsúszik egy-két tincs. Összességében nem kelt túl összeszedett vagy kipihent benyomást.
Ahogy kilép a fogadó ajtaján, egy pillanatra eltûnôdik, nem kéne-e mégis visszafordulnia és sétálgatás helyett a takaró alatt töltenie a napot. Végül azonban az akaraterô gyôzedelmeskedik a nyûgösség felett, így néhány tétova lépés megtétele után megállítja az elsô szembejövôt, és az álmosságtól még kissé kásás hangon megtudakolja, merre találja a piacteret. A férfi széles karmozulatokkal jelezve a helyes irányt, készségesen és igen hangosan magyaráz: elôször jobbra, aztán balra, egyenesen elôre, el sem lehet téveszteni, lehetetlen elveszni...
Most pedig itt van.
Az épület határozottan templomszerû, így nem kell sokat gondolkoznia azon, hol is van az az itt. Mindössze azt nem tudja, hogy jutott ide, és hogy juthatna vissza a fogadóba. Mivel azonban a fejfájása nem csillapodik, úgy dönt, a tûzô nap elôl a templomba menekül, megpihen bent egy kicsit.
Belépve halk, megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza a kellemes félhomályt és csendet - mintha máris enyhülne a lüktetés a fejében... Leül a hátsó padok egyikébe; külsô szemlélônek nehéz lenne megállapítania, vajon alszik vagy elmélkedik, ahogy lehunyt szemmel, kissé elôredôlve üldögél. Valahol a kettô között egyensúlyozva igyekszik rendet teremteni a gondolatai közt, kiélvezve a csendet és nyugalmat, ami itt fogadja.*
Kifejezetten rossz éjszakája volt; a zavaros, sötét álomképek ébredés után is ott egyensúlyoztak tudata peremén, s nem tették könnyebbé a visszaalvást. Így néhány órányi agonizálás után úgy dönt, a kialvatlanság és a tompa, de kitartó fejfájás ellenére felkel, és megnézi magának a piacot, ahogy asztaltársa elôzô este javasolta. Nem sokat törôdik fésülködéssel vagy tükrökkel, az este összekoszolódott ruhát fehér blúzra és nadrágra cseréli, haját pedig laza kontyba köti, amelybôl azonban már néhány perc elteltével kicsúszik egy-két tincs. Összességében nem kelt túl összeszedett vagy kipihent benyomást.
Ahogy kilép a fogadó ajtaján, egy pillanatra eltûnôdik, nem kéne-e mégis visszafordulnia és sétálgatás helyett a takaró alatt töltenie a napot. Végül azonban az akaraterô gyôzedelmeskedik a nyûgösség felett, így néhány tétova lépés megtétele után megállítja az elsô szembejövôt, és az álmosságtól még kissé kásás hangon megtudakolja, merre találja a piacteret. A férfi széles karmozulatokkal jelezve a helyes irányt, készségesen és igen hangosan magyaráz: elôször jobbra, aztán balra, egyenesen elôre, el sem lehet téveszteni, lehetetlen elveszni...
Most pedig itt van.
Az épület határozottan templomszerû, így nem kell sokat gondolkoznia azon, hol is van az az itt. Mindössze azt nem tudja, hogy jutott ide, és hogy juthatna vissza a fogadóba. Mivel azonban a fejfájása nem csillapodik, úgy dönt, a tûzô nap elôl a templomba menekül, megpihen bent egy kicsit.
Belépve halk, megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza a kellemes félhomályt és csendet - mintha máris enyhülne a lüktetés a fejében... Leül a hátsó padok egyikébe; külsô szemlélônek nehéz lenne megállapítania, vajon alszik vagy elmélkedik, ahogy lehunyt szemmel, kissé elôredôlve üldögél. Valahol a kettô között egyensúlyozva igyekszik rendet teremteni a gondolatai közt, kiélvezve a csendet és nyugalmat, ami itt fogadja.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-15 23:27:30
Üzenet elküldve: 2013-07-15 23:27:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezik a templomhoz, körbenéz és szinte érzi a tudás illatát. Reméli, hogy el tudja kezdeni a tanulást minél előbb, mert nagyon ácsingózik a mágiával elérhető hatalomra. Fellépdel a templom lépcsőin, szinte fut felfelé. Egy tanítóba botlik, aki épp lefelé igyekszik.*
- Hová ily sietve, a tudás nem fut el előled.- * Kérdezi tőle a férfi-*
- Ha el nem is futott, de elvenni már vették el tőlem a lehetőséget a tudásra. - *Feleli neki.* - Most nem hagyom elveszni a lehetőséget.-
- Térj hát be és tanulj, amit itt tanulsz senki nem veheti el tőled.- * Válaszol neki a tanító, majd távozik.
Belép a templomba. A reggeli fény vékony pászmákban szűrődik át a templom ablakain. Novíciusok jönnek-mennek, intézik reggeli teendőjüket. Elindul az oktatók terme felé, ideje elkezdeni tanulni.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.16 11:24:59, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
- Hová ily sietve, a tudás nem fut el előled.- * Kérdezi tőle a férfi-*
- Ha el nem is futott, de elvenni már vették el tőlem a lehetőséget a tudásra. - *Feleli neki.* - Most nem hagyom elveszni a lehetőséget.-
- Térj hát be és tanulj, amit itt tanulsz senki nem veheti el tőled.- * Válaszol neki a tanító, majd távozik.
Belép a templomba. A reggeli fény vékony pászmákban szűrődik át a templom ablakain. Novíciusok jönnek-mennek, intézik reggeli teendőjüket. Elindul az oktatók terme felé, ideje elkezdeni tanulni.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.16 11:24:59, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-15 13:23:30
Üzenet elküldve: 2013-07-15 13:23:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
* A nőre szegezi tekintetét. Már egy napja meg sem mozdul...ennyire nem türelmes, intézzék el a testvérek a dolgot. Miért mindig neki, Melongnak, a Tükörnek kell intézkednie, ha az egyházat valamilyen veszély fenyegeti? Mi ő? Patróna? Ki tudja...
"A fenébe is már..."
*Gondolkodóba esik. Nem tudja mégis mitévő legyen...Eredjen a forrófejű Nomir nyomába, vagy netalántán szólítsa meg a tolvajt?
És ha mégsem a nő a tolvaj? Vagy ha harcolnia kellene? Nem fél, de a Templomot nem szívesen festi be más vérével.
Nehéz döntést hoznia, de végül meg kell tennie. Feláll, a Gyilkos után tekint, majd vissza a nőre. Az ő feladata itt befejeződött. Végre ismét kipihente magát, ezért tettre kész. Ha Gharet felkérné, talán még kalandozni is elmenne valamelyik városrészbe. De nem gyilkolna. Azt másra tartogatja.*
-Pfhú...
*Sóhajt egyet, majd az ajtó felé indul.*
"A fenébe is már..."
*Gondolkodóba esik. Nem tudja mégis mitévő legyen...Eredjen a forrófejű Nomir nyomába, vagy netalántán szólítsa meg a tolvajt?
És ha mégsem a nő a tolvaj? Vagy ha harcolnia kellene? Nem fél, de a Templomot nem szívesen festi be más vérével.
Nehéz döntést hoznia, de végül meg kell tennie. Feláll, a Gyilkos után tekint, majd vissza a nőre. Az ő feladata itt befejeződött. Végre ismét kipihente magát, ezért tettre kész. Ha Gharet felkérné, talán még kalandozni is elmenne valamelyik városrészbe. De nem gyilkolna. Azt másra tartogatja.*
-Pfhú...
*Sóhajt egyet, majd az ajtó felé indul.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-15 13:13:49
Üzenet elküldve: 2013-07-15 13:13:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Bár alapvetően türelmes most mégis dühösen tekint a szerzetesre.*
"Mi van? Teljesen feleslegesen jöttem ide? Az istenek verjék meg! Reméltem, hogy legalább valami harc vagy kaland lesz! Egy átkozott nő miatt kellett ide jönnöm!"
*Fogai összecsikordulnak. Végül arcára visszaül a nyugalom, csupán szeme vet szikrákat. Rekedten ennyit mond.*
- Itt sem vagyok.
*Feláll majd fegyvereit eltéve, szó nélkül elmegy.*
"Mi van? Teljesen feleslegesen jöttem ide? Az istenek verjék meg! Reméltem, hogy legalább valami harc vagy kaland lesz! Egy átkozott nő miatt kellett ide jönnöm!"
*Fogai összecsikordulnak. Végül arcára visszaül a nyugalom, csupán szeme vet szikrákat. Rekedten ennyit mond.*
- Itt sem vagyok.
*Feláll majd fegyvereit eltéve, szó nélkül elmegy.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-15 00:06:24
Üzenet elküldve: 2013-07-15 00:06:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*A beszámolókat és a kérdéseket méltóságteljes nyugalommal hallgatja végig a pap. Az egyedüli, amire visszakozik, az a levél. Elmondja, hogy több szemtanú jött már ide, hogy lelki erőt merítsen a nagy tudású szerzetesek szent helyén. Ysdenerinek is jólesik itt lenni. Ez a hűvös, dohos levegő, ami máskor zavarná, most egy kicsit megnyugtatja. És persze az nyugtatja meg legjobban, hogy elmondhatta az egészet és értő fülekre talál. Leirel végighallgat mindenkit. Elena és Therumon is hozzátettek ezt-azt. Az elf lány örül, hogy ebben a furcsa helyzetben van mellette egy talán hozzá hasonlóan kedves lány és egy erős, rátermett férfi, akikkel elég jól sikerül szót érteni. Valószínűleg mindegyiküknek könnyebb így, mint ha egyedül kellene megbirkózni a látottakkal és a történtekkel. Talán a lovag kivétel, mert ő elég magabiztosnak tűnik, de vele is kiegészítik, kisegítik egymást. Mindenki hozzátesz valamit a rejtély kiderítéséhez és így egymást támogatva és segítve haladnak előre, akár egy jó csapat. Pedig tegnap még nem is ismerték egymást.
Leirel magyarázata nem sok érdekességgel szolgál Ysdeneri számára. Azt remélte, hogy valahogy kötődik az ügyhöz ez a két jelkép, de itt csak általánosságokat hall. Mindamellett egy kicsit fellélegzik, hogy az ékszereken nincs rontó mágia.*
- Ha az ékszerek nem átkozottak, akkor a levél miatt menekültek el előlünk a társai, amikor bejöttünk? Olyan hirtelen eltűntek.
*Amikor a pap rá akarja tenni a láncot, először hátralép, mert megijed. Majd végigfut a fején, hogy itt nem kell félnie. Engedi, hogy Leirel a nyakába helyezze a láncot és ahogy ez megtörténik, úgy érzi, mintha egy másik testtel érintkezne és békesség önti el a lelkét. Egy kicsit hízeleg is neki, amit a pap mond a jelképekről, de azt furcsának találja, amit Elenáról állít. A halál és a sötétség lett volna az utolsó dolog, ami az apró tündérlányról eszébe jut. Talán olyan titkai vannak, amiket a pap megérzett valahogy? Azt mondta, együtt teljességet alkotnak. Erre Ysdeneri nem tud mit mondani, ez a pap szakterülete, nem az övé. Szörnyű dolgokat látott ma, de nem lát rá okot, hogy ne higyjen Leirelnek. Már csak azt nem érti, hogy a koldus honnan szerezte ezeket.*
- Leirel, olyan kínos, hogy ... Az az ember nemrég halt meg, mi pedig elvettük az ékszereit és most én viselem. Furcsa, mintha élne és megnyugtatna, de...de ezt akkor is kellemetlennek érzem!
*A kérdésre megint odanyújtja a levelet:*
- A levél alján állt ez a cím.*mutat rá a pergamen legalsó soraira. Ezután oda mutat, ahol Ebeth észrevette az anyagba nyomott rózsát.*
- Látja? Ebben is fehér rózsa van. A virág, amit az áldozatoknál láttunk, gyönyörű tiszta fehér volt, akárcsak a hó! Amíg be nem szennyezte a vér.*mondja elkomoruló arccal.*
*A beszámolókat és a kérdéseket méltóságteljes nyugalommal hallgatja végig a pap. Az egyedüli, amire visszakozik, az a levél. Elmondja, hogy több szemtanú jött már ide, hogy lelki erőt merítsen a nagy tudású szerzetesek szent helyén. Ysdenerinek is jólesik itt lenni. Ez a hűvös, dohos levegő, ami máskor zavarná, most egy kicsit megnyugtatja. És persze az nyugtatja meg legjobban, hogy elmondhatta az egészet és értő fülekre talál. Leirel végighallgat mindenkit. Elena és Therumon is hozzátettek ezt-azt. Az elf lány örül, hogy ebben a furcsa helyzetben van mellette egy talán hozzá hasonlóan kedves lány és egy erős, rátermett férfi, akikkel elég jól sikerül szót érteni. Valószínűleg mindegyiküknek könnyebb így, mint ha egyedül kellene megbirkózni a látottakkal és a történtekkel. Talán a lovag kivétel, mert ő elég magabiztosnak tűnik, de vele is kiegészítik, kisegítik egymást. Mindenki hozzátesz valamit a rejtély kiderítéséhez és így egymást támogatva és segítve haladnak előre, akár egy jó csapat. Pedig tegnap még nem is ismerték egymást.
Leirel magyarázata nem sok érdekességgel szolgál Ysdeneri számára. Azt remélte, hogy valahogy kötődik az ügyhöz ez a két jelkép, de itt csak általánosságokat hall. Mindamellett egy kicsit fellélegzik, hogy az ékszereken nincs rontó mágia.*
- Ha az ékszerek nem átkozottak, akkor a levél miatt menekültek el előlünk a társai, amikor bejöttünk? Olyan hirtelen eltűntek.
*Amikor a pap rá akarja tenni a láncot, először hátralép, mert megijed. Majd végigfut a fején, hogy itt nem kell félnie. Engedi, hogy Leirel a nyakába helyezze a láncot és ahogy ez megtörténik, úgy érzi, mintha egy másik testtel érintkezne és békesség önti el a lelkét. Egy kicsit hízeleg is neki, amit a pap mond a jelképekről, de azt furcsának találja, amit Elenáról állít. A halál és a sötétség lett volna az utolsó dolog, ami az apró tündérlányról eszébe jut. Talán olyan titkai vannak, amiket a pap megérzett valahogy? Azt mondta, együtt teljességet alkotnak. Erre Ysdeneri nem tud mit mondani, ez a pap szakterülete, nem az övé. Szörnyű dolgokat látott ma, de nem lát rá okot, hogy ne higyjen Leirelnek. Már csak azt nem érti, hogy a koldus honnan szerezte ezeket.*
- Leirel, olyan kínos, hogy ... Az az ember nemrég halt meg, mi pedig elvettük az ékszereit és most én viselem. Furcsa, mintha élne és megnyugtatna, de...de ezt akkor is kellemetlennek érzem!
*A kérdésre megint odanyújtja a levelet:*
- A levél alján állt ez a cím.*mutat rá a pergamen legalsó soraira. Ezután oda mutat, ahol Ebeth észrevette az anyagba nyomott rózsát.*
- Látja? Ebben is fehér rózsa van. A virág, amit az áldozatoknál láttunk, gyönyörű tiszta fehér volt, akárcsak a hó! Amíg be nem szennyezte a vér.*mondja elkomoruló arccal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873