Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-28 15:04:57
Üzenet elküldve: 2019-02-28 15:04:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
* Picit megijed, hogy Han megharagudott rá, mikor a mondandójára toppant egyet dühösen, igazán az sem érdekli, hogy az atya neki ad igazat. Ő nem úgy gondolta, hogy az érvei a Hané ellen irányulnak, hisz nem szembe mentek a kérésével, csak jelezte annak szükségességét és nehézségét.
Mikor meghallja az összeget, bár arcán nem nagyon látszik, de tekintete elárulja ő is igencsak megdöbben. Az annyi pénz, hogy igazából fel sem tudja fogni mennyi. Aztán gyorsan számol picit. Ő napi 10-20 aranyért dolgozott, amiből etette a gyerkőcöket. Tehát neki nagyjából két évébe telne kigazdálkodni a pénzt, amire nyilván okafogyottá válna a dolog, mert a gyerekek szétszélednek vagy éhen halnak.
Döbbenetéből a hölgy megrendülése szakítja ki. Nem gondolta volna, hogy így fogja látni, hisz alig ideje olyan határozott volt és erős. Próbálja rendezni a fonásait, hisz a nőnek most nem egy megszeppent suhancra, hanem egy támaszra van szüksége. Közelebb lép az arcát elrejtő Hanhoz, olyannyira, hogy átlépi azt a pengényi távolságot, ami az ő fogalmai szerint már a nő magánterülete. Kezét tétován felemeli, hisz a gesztust ismeri, melyben a vállra tett kézzel jelzik a másiknak együttérzésüket, csak maga még nem tapasztalta egyik oldalról sem. Aztán mivel nemrég a hölgy érintésével jelezte számára, hogy segítségére lesz a talpraállásban, így talán picit sután, de ő is a vállára teszi jobbját. Ahogy felnézve Dajira mosolyog könnyes szemmel, ő is visszamosolyog, amennyire tőle telik bátorítóan. *
- Az ima a szívnek szól, hogy merítsen a forrásból, hisz a forrás mindig ott van. Hogyha pedig már merít belőle, a forrás meg tudja ajándékozni, amivel akarja. * válaszol. Picit sutának és még inkább megfoghatatlannak érzi amit mondott, olyannak, mint amikor a mesterei beszéltek neki a belső dolgokról. Ugyanakkor ez tényleg olyan, amit a nőnek magában kell megkeresnie. * - Nem túl rég azt mondtad, hogy az Úrnődre mindig számíthatsz, ha elfog a kétely vagy a reménytelenség. Azt hiszem, most akár hozzá is fordulhatunk, hogy adjon erőt ahhoz, amit el kell végezni. És igen, a helyzet nem változott, veled vagyok. Illetve változott a helyzet, mert az atya megmutatott egy utat és felajánlott egy hatalmas összeget. Ha a többiek is ilyen nagylelkűek, akiket említett, már meg is van a pénz. * fejezi be a mondandóját, majd elveszi a kezét a nő válláról és hátrébb lép, hogy fel tudjon állni. Meghallgatja az utasítását a nemessel kapcsolatban, akit Even Alrishultnak hívnak, és magában kicsit el is keseredik, mert ez olyan egyelfes munkának tűnik. Miután Han vázolja saját feladatát be is bizonyosodik, hogy két irányba indulnak. Természetesen bólogat azért Han utasítására és szóban is megerősíti.*
- Igen a gyerekekért és érted. * jelenti ki határozottan, és a mondottak második felén picit el is mélázik. Tulajdonképp nem igazán tudja miért, de így van, a hölgyért is teszi. Ezt majd később át kell gondolnia, mert ez új és hát némiképp zavaró is, de ha már őszinte magával úgy általában, akkor ezzel is illik majd szembenéznie. Aztán alig, hogy ezt tisztázza magában, jön egy másik, szintén zavarba ejtő szembenézés. Han elé lépve tekintetét az övébe mélyeszti. Megilletődik ugyan, hisz nem várta, de a nő tekintetének súlya ismerve a benne lévő kedvességet és türelmet, nem igazán vetekszik a volt mestereinek tekintetének ridegségével és szigorával. ~ Viszont legalább annyira hatásos és hatványozottan szebb. ~ merül el néhány pillanatra a fiatal elf a nő mélykék tekintetében.*
- Nem akarlak cserben hagyni. * mondja őszintén. Azért felmerült benne pár kérdés, aminek egy részét talán az inspirálja, hogy nem akar igazán elszakadni Hantól. Mikor már tenné fel őket a hölgy kedves gesztussal megszorítja a kezét és az arcához húzza. Nem igazán tudja hová tenni, járatlan még az ilyen városias dolgokban, de melegen visszamosolyog rá, hisz csak jót feltételez Hanról. *
- Biztos, hogy jó ötlet, szétválni? * teszi fel azért a kérdését. * - Mert az rendben van, hogy te elintézed a dolgodat azzal, akit keresel, viszont nézz rám. Egy nagyobb utcagyereknek nézek ki, aki fegyvert aggatott magára. Még ha meg is találom ezt a nemest, akkor sem hiszem, hogy foglalkozna velem érdemben. Viszont azt sem kockáztathatjuk, hogy megtalálom, és mire odamennénk együtt, addigra eltűnik. Ha esetleg írnál egy levelet, amiben arra kéred, hogy ilyen és ilyen ügyben jöjjön a templomhoz, akkor én nem valaki vagyok, csak egy küldönc, az már biztos elfogadható neki. Te ha jól értettem itt a városban valaki vagy, akinek van szava szemben az enyémmel. És ha te nem vagy itt, akkor az atya minden bizonnyal tud beszélni a tervekről, amiket csináltak.
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.28 15:20:54
* Picit megijed, hogy Han megharagudott rá, mikor a mondandójára toppant egyet dühösen, igazán az sem érdekli, hogy az atya neki ad igazat. Ő nem úgy gondolta, hogy az érvei a Hané ellen irányulnak, hisz nem szembe mentek a kérésével, csak jelezte annak szükségességét és nehézségét.
Mikor meghallja az összeget, bár arcán nem nagyon látszik, de tekintete elárulja ő is igencsak megdöbben. Az annyi pénz, hogy igazából fel sem tudja fogni mennyi. Aztán gyorsan számol picit. Ő napi 10-20 aranyért dolgozott, amiből etette a gyerkőcöket. Tehát neki nagyjából két évébe telne kigazdálkodni a pénzt, amire nyilván okafogyottá válna a dolog, mert a gyerekek szétszélednek vagy éhen halnak.
Döbbenetéből a hölgy megrendülése szakítja ki. Nem gondolta volna, hogy így fogja látni, hisz alig ideje olyan határozott volt és erős. Próbálja rendezni a fonásait, hisz a nőnek most nem egy megszeppent suhancra, hanem egy támaszra van szüksége. Közelebb lép az arcát elrejtő Hanhoz, olyannyira, hogy átlépi azt a pengényi távolságot, ami az ő fogalmai szerint már a nő magánterülete. Kezét tétován felemeli, hisz a gesztust ismeri, melyben a vállra tett kézzel jelzik a másiknak együttérzésüket, csak maga még nem tapasztalta egyik oldalról sem. Aztán mivel nemrég a hölgy érintésével jelezte számára, hogy segítségére lesz a talpraállásban, így talán picit sután, de ő is a vállára teszi jobbját. Ahogy felnézve Dajira mosolyog könnyes szemmel, ő is visszamosolyog, amennyire tőle telik bátorítóan. *
- Az ima a szívnek szól, hogy merítsen a forrásból, hisz a forrás mindig ott van. Hogyha pedig már merít belőle, a forrás meg tudja ajándékozni, amivel akarja. * válaszol. Picit sutának és még inkább megfoghatatlannak érzi amit mondott, olyannak, mint amikor a mesterei beszéltek neki a belső dolgokról. Ugyanakkor ez tényleg olyan, amit a nőnek magában kell megkeresnie. * - Nem túl rég azt mondtad, hogy az Úrnődre mindig számíthatsz, ha elfog a kétely vagy a reménytelenség. Azt hiszem, most akár hozzá is fordulhatunk, hogy adjon erőt ahhoz, amit el kell végezni. És igen, a helyzet nem változott, veled vagyok. Illetve változott a helyzet, mert az atya megmutatott egy utat és felajánlott egy hatalmas összeget. Ha a többiek is ilyen nagylelkűek, akiket említett, már meg is van a pénz. * fejezi be a mondandóját, majd elveszi a kezét a nő válláról és hátrébb lép, hogy fel tudjon állni. Meghallgatja az utasítását a nemessel kapcsolatban, akit Even Alrishultnak hívnak, és magában kicsit el is keseredik, mert ez olyan egyelfes munkának tűnik. Miután Han vázolja saját feladatát be is bizonyosodik, hogy két irányba indulnak. Természetesen bólogat azért Han utasítására és szóban is megerősíti.*
- Igen a gyerekekért és érted. * jelenti ki határozottan, és a mondottak második felén picit el is mélázik. Tulajdonképp nem igazán tudja miért, de így van, a hölgyért is teszi. Ezt majd később át kell gondolnia, mert ez új és hát némiképp zavaró is, de ha már őszinte magával úgy általában, akkor ezzel is illik majd szembenéznie. Aztán alig, hogy ezt tisztázza magában, jön egy másik, szintén zavarba ejtő szembenézés. Han elé lépve tekintetét az övébe mélyeszti. Megilletődik ugyan, hisz nem várta, de a nő tekintetének súlya ismerve a benne lévő kedvességet és türelmet, nem igazán vetekszik a volt mestereinek tekintetének ridegségével és szigorával. ~ Viszont legalább annyira hatásos és hatványozottan szebb. ~ merül el néhány pillanatra a fiatal elf a nő mélykék tekintetében.*
- Nem akarlak cserben hagyni. * mondja őszintén. Azért felmerült benne pár kérdés, aminek egy részét talán az inspirálja, hogy nem akar igazán elszakadni Hantól. Mikor már tenné fel őket a hölgy kedves gesztussal megszorítja a kezét és az arcához húzza. Nem igazán tudja hová tenni, járatlan még az ilyen városias dolgokban, de melegen visszamosolyog rá, hisz csak jót feltételez Hanról. *
- Biztos, hogy jó ötlet, szétválni? * teszi fel azért a kérdését. * - Mert az rendben van, hogy te elintézed a dolgodat azzal, akit keresel, viszont nézz rám. Egy nagyobb utcagyereknek nézek ki, aki fegyvert aggatott magára. Még ha meg is találom ezt a nemest, akkor sem hiszem, hogy foglalkozna velem érdemben. Viszont azt sem kockáztathatjuk, hogy megtalálom, és mire odamennénk együtt, addigra eltűnik. Ha esetleg írnál egy levelet, amiben arra kéred, hogy ilyen és ilyen ügyben jöjjön a templomhoz, akkor én nem valaki vagyok, csak egy küldönc, az már biztos elfogadható neki. Te ha jól értettem itt a városban valaki vagy, akinek van szava szemben az enyémmel. És ha te nem vagy itt, akkor az atya minden bizonnyal tud beszélni a tervekről, amiket csináltak.
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.28 15:20:54
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-27 21:02:49
Üzenet elküldve: 2019-02-27 21:02:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Csalódottan dobbant lábával, mikor Daji még több akadályt görget a kis elképzelése elé.*
-Biztosan van rá mód... Az Úrnő segít majd.
*Reménnyel telve jött ide, de Arenih úgy oszlatja szét a talán túlontúl naiv tervét, mint aki egy cseppet sem hisz benne.*
-Tíz... Ezer?
*Rebben szeme, kékjei pedig elkerekednek a meglepetéstől. Ugyan ki adna nekik ennyi pénzt? Elég szétnézni a városban... Üveges tekintete Dajira esik, de mosoly már nem játszik arcán.*
-Tíz-ezer.
*Hang nem hagyja el torkát, ajkai némán formálják a szavakat. Nem is hallja már, amit Arenih mit mond. Csak egy vékonyka, halk hangot a fejében, mi úgy röhög fel sötéten és kárörvendően, mintha élete viccét mesélték volna épp el neki.
Letaglózva szemléli Arenih hátát, miközben az atya távozik. Úgy érzi magát, mint akit átráztak, pedig tudja, szó sincs ilyenről. A legközelebbi padhoz támolyog, majd lassan leül rá, arcát pedig kezeibe temeti.* ~Úrnőm, segít nekem, ahogy mindig tetted. Érted teszem.~
*Nagyot sóhajt, majd a kezét ölébe téve a könnyfátyolon keresztül halványan Dajira mosolyog.*
-Nem oldható meg minden imával. Velem vagy még?
*Törli meg arcát, simítja tincseit a füle mögé majd felemelkedik a padról.*
-Sürget az idő, a várost nem hagyjuk el. Ha velem vagy még, meg kell találnod ezt az... Even Alrishult. Tudom, nem a Fényért küzdesz még, de a gyerekekért... És értem.
*Halvány sejtése sincs, ki lehet a nemes, akit Arenih említett, de minden esélyt meg kell ragadniuk. A zsebébe nyúl, hogy a talizmánját kitapinthassa, de nincs ott. Hát persze, Pyctánál van... Ők biztosan örömmel segítenének, de honnan lenne aranyuk? Minden esetre fel fogja őket keresni. De csak miután elrendezte a városban, amit el kell.*
-Én megkeresem Sfarint. Ahj, még is milyen tanács az, ami nem székel sehol?
*Nem vár választ a kérdésre, de a fiúhoz lép. Átható pillantása talán kellemetlen is lehet ily közelről, mintha csak a fejébe látna.*
-Ne hagyj cserben.
*Kapja el a fiú jobbját, ha tudja és az ajkához emeli a kezét.*
-Légy gyors, itt találkozunk majd.
*Engedi el. Megvárja, hátha Dajinak van mondandója, esetleg ötlete, de az idő most még az aranynál is fontosabb. Ha nem tartóztatja a fiú, kisiet a templomból, hogy a Pegazus felé vegye az irányt. Az egyetlen tanácsos felé, akinek tudja a hollétét és aki lehet, hogy tudja Svarin hollétét.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.27 21:06:32
*Csalódottan dobbant lábával, mikor Daji még több akadályt görget a kis elképzelése elé.*
-Biztosan van rá mód... Az Úrnő segít majd.
*Reménnyel telve jött ide, de Arenih úgy oszlatja szét a talán túlontúl naiv tervét, mint aki egy cseppet sem hisz benne.*
-Tíz... Ezer?
*Rebben szeme, kékjei pedig elkerekednek a meglepetéstől. Ugyan ki adna nekik ennyi pénzt? Elég szétnézni a városban... Üveges tekintete Dajira esik, de mosoly már nem játszik arcán.*
-Tíz-ezer.
*Hang nem hagyja el torkát, ajkai némán formálják a szavakat. Nem is hallja már, amit Arenih mit mond. Csak egy vékonyka, halk hangot a fejében, mi úgy röhög fel sötéten és kárörvendően, mintha élete viccét mesélték volna épp el neki.
Letaglózva szemléli Arenih hátát, miközben az atya távozik. Úgy érzi magát, mint akit átráztak, pedig tudja, szó sincs ilyenről. A legközelebbi padhoz támolyog, majd lassan leül rá, arcát pedig kezeibe temeti.* ~Úrnőm, segít nekem, ahogy mindig tetted. Érted teszem.~
*Nagyot sóhajt, majd a kezét ölébe téve a könnyfátyolon keresztül halványan Dajira mosolyog.*
-Nem oldható meg minden imával. Velem vagy még?
*Törli meg arcát, simítja tincseit a füle mögé majd felemelkedik a padról.*
-Sürget az idő, a várost nem hagyjuk el. Ha velem vagy még, meg kell találnod ezt az... Even Alrishult. Tudom, nem a Fényért küzdesz még, de a gyerekekért... És értem.
*Halvány sejtése sincs, ki lehet a nemes, akit Arenih említett, de minden esélyt meg kell ragadniuk. A zsebébe nyúl, hogy a talizmánját kitapinthassa, de nincs ott. Hát persze, Pyctánál van... Ők biztosan örömmel segítenének, de honnan lenne aranyuk? Minden esetre fel fogja őket keresni. De csak miután elrendezte a városban, amit el kell.*
-Én megkeresem Sfarint. Ahj, még is milyen tanács az, ami nem székel sehol?
*Nem vár választ a kérdésre, de a fiúhoz lép. Átható pillantása talán kellemetlen is lehet ily közelről, mintha csak a fejébe látna.*
-Ne hagyj cserben.
*Kapja el a fiú jobbját, ha tudja és az ajkához emeli a kezét.*
-Légy gyors, itt találkozunk majd.
*Engedi el. Megvárja, hátha Dajinak van mondandója, esetleg ötlete, de az idő most még az aranynál is fontosabb. Ha nem tartóztatja a fiú, kisiet a templomból, hogy a Pegazus felé vegye az irányt. Az egyetlen tanácsos felé, akinek tudja a hollétét és aki lehet, hogy tudja Svarin hollétét.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.27 21:06:32
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-27 18:16:48
Üzenet elküldve: 2019-02-27 18:16:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Árvák//
- Igen, Han, pénz. *Tárja szét a kezét a pap.* Pusztán az Eeyrbe vetett hit itt nem segít. Ki fogja felépíteni? Honnan lesz alapanyag, mert, amit találtok, az vagy égett, vagy semmirevaló. Miből fizetjük a munkásokat? Hogy látjuk el utána a gyerekeket? Alamizsnából? Nem hiszem. Az embereknek nincs miből adakozniuk. Dajinak igaza van. *Bólogat a férfi hozzászólására.*
- Sfarin a város első embere jelenleg, bár többen vannak a tanács élén, őt fogadják el vezetőnek. Legutóbb Amonon járt, s onnan visszatért, de nem tudom most hol tartózkodik. *Csóválja meg fejét a pap.*
- Tudok egy helyet, ahol a leégett árvaház állt korábban. De az a kikötő. Nem hiszem, hogy egy olyan helyen akarnátok felújítani épületet gyerekek számára. Van még egy lehetőség: a Reménynegyed. Egyházunk már készített árvaházra vonatkozó költségvetést. A magam részéről kétezer arannyal tudok hozzájárulni, hisz nagyon fontosnak tartom a kezdeményezést. Azonban tíz-ezer még hiányzik. *Fonja össze maga előtt kezét a csuhás, s gondterhelten a lányra néz.*
- Even Alrishul, a nemes, az Amoni thargok, a kikötő, a Tanács, az elf vándorok, kik Pycta vezetésével a peremvidékre utaztak. Ők vannak, mint lehetőség. Hallottam még egy-két csoportról, akiknek pontos helyét magam nem tudom. Ti döntötök, leányom, ezt magatoknak kell megoldani. *Mosolyog mindkettejükre.* Ha megvan az arany, segítek kicsikarni a helyszínt a tanácsból. Annyi már elég az építkezésre, lesz hol aludniuk, lesz, mit enniük. Most, ha megbocsátotok, dolgom akadt. *Pillant a ravatal felé, majd megszorítja Han és Daji kezét is és gondolataiba merülve távozik.*
- Igen, Han, pénz. *Tárja szét a kezét a pap.* Pusztán az Eeyrbe vetett hit itt nem segít. Ki fogja felépíteni? Honnan lesz alapanyag, mert, amit találtok, az vagy égett, vagy semmirevaló. Miből fizetjük a munkásokat? Hogy látjuk el utána a gyerekeket? Alamizsnából? Nem hiszem. Az embereknek nincs miből adakozniuk. Dajinak igaza van. *Bólogat a férfi hozzászólására.*
- Sfarin a város első embere jelenleg, bár többen vannak a tanács élén, őt fogadják el vezetőnek. Legutóbb Amonon járt, s onnan visszatért, de nem tudom most hol tartózkodik. *Csóválja meg fejét a pap.*
- Tudok egy helyet, ahol a leégett árvaház állt korábban. De az a kikötő. Nem hiszem, hogy egy olyan helyen akarnátok felújítani épületet gyerekek számára. Van még egy lehetőség: a Reménynegyed. Egyházunk már készített árvaházra vonatkozó költségvetést. A magam részéről kétezer arannyal tudok hozzájárulni, hisz nagyon fontosnak tartom a kezdeményezést. Azonban tíz-ezer még hiányzik. *Fonja össze maga előtt kezét a csuhás, s gondterhelten a lányra néz.*
- Even Alrishul, a nemes, az Amoni thargok, a kikötő, a Tanács, az elf vándorok, kik Pycta vezetésével a peremvidékre utaztak. Ők vannak, mint lehetőség. Hallottam még egy-két csoportról, akiknek pontos helyét magam nem tudom. Ti döntötök, leányom, ezt magatoknak kell megoldani. *Mosolyog mindkettejükre.* Ha megvan az arany, segítek kicsikarni a helyszínt a tanácsból. Annyi már elég az építkezésre, lesz hol aludniuk, lesz, mit enniük. Most, ha megbocsátotok, dolgom akadt. *Pillant a ravatal felé, majd megszorítja Han és Daji kezét is és gondolataiba merülve távozik.*
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-26 19:21:15
Üzenet elküldve: 2019-02-26 19:21:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Levél Synmirára//
*Az elmúlt napokban sokat gondolkodott. Volt ideje, mert Kriyont csak úgy elnyelte a föld, pedig tűvé tette érte a várost.*
~Remélem, nem esett baja.~
*Bár nem sok reményt lát erre, azért próbál pozitív maradni. Így aztán akarva-akaratlanul is végig kell gondolnia, mit kezdjen magával a továbbiakban. Mágus akar lenni, de nem Synmirán. Azt hitte, menni fog neki ez a fajta életmód az erdő közepén, hisz ő egy önálló, felnőtt nő! Nagyot tévedett. Hiányzik neki a selyemágynemű, a szolgák, a festői szépségű birtok... Végignézve parasztlányos ruháján máris sajnálja a finomabbnál finomabb anyagokból készített öltözékeit. Hiába, mégsem olyan erős és független, mint hitte.
Igaz, Artheniorba sem térhet vissza, de északon vannak birtokaik, sőt, rég látott rokonsága is arrafelé van.*
~Igen, úgy lesz nekem a legjobb!~
*Így aztán fog egy tekercs papírt, leül az egyik asztalhoz, és elkezdi körmölni levelét, melyben értesíti Synmirát a távozásáról.*
~Legalább tudjanak róla.~
Kedves Taitos!
Sajnálom, de nem térek vissza hozzátok artheniori utunkról. Úgy határoztam, hazatérek északi birtokomra. Ennek ellenére nagyon hálás vagyok minden segítségért, valahogy majd igyekszem meghálálni ezt a mágusoknak a jövőben!
Kriyonnal elvesztettük egymást, nem tudok róla semmit. Ha esetleg visszamenne hozzátok, kérlek szóljatok neki a távozásomról, szeretnék még vele váltani pár levelet.
A jövőben még lehet benézek hozzátok, ha arrafelé sodorna az élet, addig is minden jót nektek!
Nairada
*Még egyszer átfut rajta, összehajtja, aztán elküldeti valakivel, akit éppen talál a templomban. Valahol fáj a szíve, de nagyobb benne az öröm, hogy visszatérhet régi életébe. Sietősen lóhátra ül arcán leplezetlen boldogsággal, és észak felé veszi az irányt a Cray'ra ház vidéki birtokaira.*
*Az elmúlt napokban sokat gondolkodott. Volt ideje, mert Kriyont csak úgy elnyelte a föld, pedig tűvé tette érte a várost.*
~Remélem, nem esett baja.~
*Bár nem sok reményt lát erre, azért próbál pozitív maradni. Így aztán akarva-akaratlanul is végig kell gondolnia, mit kezdjen magával a továbbiakban. Mágus akar lenni, de nem Synmirán. Azt hitte, menni fog neki ez a fajta életmód az erdő közepén, hisz ő egy önálló, felnőtt nő! Nagyot tévedett. Hiányzik neki a selyemágynemű, a szolgák, a festői szépségű birtok... Végignézve parasztlányos ruháján máris sajnálja a finomabbnál finomabb anyagokból készített öltözékeit. Hiába, mégsem olyan erős és független, mint hitte.
Igaz, Artheniorba sem térhet vissza, de északon vannak birtokaik, sőt, rég látott rokonsága is arrafelé van.*
~Igen, úgy lesz nekem a legjobb!~
*Így aztán fog egy tekercs papírt, leül az egyik asztalhoz, és elkezdi körmölni levelét, melyben értesíti Synmirát a távozásáról.*
~Legalább tudjanak róla.~
Kedves Taitos!
Sajnálom, de nem térek vissza hozzátok artheniori utunkról. Úgy határoztam, hazatérek északi birtokomra. Ennek ellenére nagyon hálás vagyok minden segítségért, valahogy majd igyekszem meghálálni ezt a mágusoknak a jövőben!
Kriyonnal elvesztettük egymást, nem tudok róla semmit. Ha esetleg visszamenne hozzátok, kérlek szóljatok neki a távozásomról, szeretnék még vele váltani pár levelet.
A jövőben még lehet benézek hozzátok, ha arrafelé sodorna az élet, addig is minden jót nektek!
Nairada
*Még egyszer átfut rajta, összehajtja, aztán elküldeti valakivel, akit éppen talál a templomban. Valahol fáj a szíve, de nagyobb benne az öröm, hogy visszatérhet régi életébe. Sietősen lóhátra ül arcán leplezetlen boldogsággal, és észak felé veszi az irányt a Cray'ra ház vidéki birtokaira.*
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-26 10:10:23
Üzenet elküldve: 2019-02-26 10:10:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
*Nem tudja pontosan mire is mondja az atya, hogy Hanék nélkül nem ment volna, de hallott dolgokat az itt történtekről. Nem biztos abban mi igaz és mi nem a pletykákból, de ha a hölgy azokban a dolgokban vett részt, akkor igencsak van helye a tiszteletének felé. Mármint az eddigieken túl.
Az atya köszöntésére elmosolyodik, ami kicsit mesterkéltre sikeredik, habár nincs problémája a férfival. Hiába no, szokni kell ezt a mosolygás dolgot is. *
- Ha nincs semmink, akkor nehéz lesz alapítani és legalább olyan nehéz fenntartani egy ilyen helyet. Én csak néhányukat etetem, de így is ráment minden időm. * szövi közbe szavait, miután Han rápillant, elértve a szándékát. * - Ha nincs egy hely, ahol meghúzhatnák magukat és kapnának elfoglaltságot is, ahogy lekösse őket, akkor előbb utóbb szétszélednek és tesznek azért, hogy legyen mit enniük. Biztos van itt egy ház, vagy más épület, ami használaton kívül van. Ha pedig nem itt, akkor tán van a városnak vagy az egyháznak valami kúriája vagy majorsága a környéken. Ott talán attól sem kellene félteni őket, hogy az aljas emberek kihasználják őket. Könnyű ám szép szavakkal és néhány kedves ajándékkal megvezetni egy gyermek szívét.
* Mivel sem az említett férfiról nem tud, sem a papok segítségéről nem tud nyilatkozni, így újra csak figyelmes hallgatója a beszélgetésnek. Nehéz dolgokról beszélgetnek, hisz pénz nélkül elkezdeni szinte lehetetlen, ha meg nem csinálnak semmit, akkor nem lesz pénz. Talán ha összeszednék a gyermekeket és elvonulnának velük a piacra, onnan meg az illetékesek háza elé az segítene. Vagy pont nem. Fognák őket, és ha már így együtt van a kompánia szépen kiterelgetnék őket a városból. *
*Nem tudja pontosan mire is mondja az atya, hogy Hanék nélkül nem ment volna, de hallott dolgokat az itt történtekről. Nem biztos abban mi igaz és mi nem a pletykákból, de ha a hölgy azokban a dolgokban vett részt, akkor igencsak van helye a tiszteletének felé. Mármint az eddigieken túl.
Az atya köszöntésére elmosolyodik, ami kicsit mesterkéltre sikeredik, habár nincs problémája a férfival. Hiába no, szokni kell ezt a mosolygás dolgot is. *
- Ha nincs semmink, akkor nehéz lesz alapítani és legalább olyan nehéz fenntartani egy ilyen helyet. Én csak néhányukat etetem, de így is ráment minden időm. * szövi közbe szavait, miután Han rápillant, elértve a szándékát. * - Ha nincs egy hely, ahol meghúzhatnák magukat és kapnának elfoglaltságot is, ahogy lekösse őket, akkor előbb utóbb szétszélednek és tesznek azért, hogy legyen mit enniük. Biztos van itt egy ház, vagy más épület, ami használaton kívül van. Ha pedig nem itt, akkor tán van a városnak vagy az egyháznak valami kúriája vagy majorsága a környéken. Ott talán attól sem kellene félteni őket, hogy az aljas emberek kihasználják őket. Könnyű ám szép szavakkal és néhány kedves ajándékkal megvezetni egy gyermek szívét.
* Mivel sem az említett férfiról nem tud, sem a papok segítségéről nem tud nyilatkozni, így újra csak figyelmes hallgatója a beszélgetésnek. Nehéz dolgokról beszélgetnek, hisz pénz nélkül elkezdeni szinte lehetetlen, ha meg nem csinálnak semmit, akkor nem lesz pénz. Talán ha összeszednék a gyermekeket és elvonulnának velük a piacra, onnan meg az illetékesek háza elé az segítene. Vagy pont nem. Fognák őket, és ha már így együtt van a kompánia szépen kiterelgetnék őket a városból. *
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-26 00:02:38
Üzenet elküldve: 2019-02-26 00:02:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
-Pénz...
*Legyint kissé talán türelmetlenül, majd karbafont kezekkel fordul el, merengve bámulva a játszadozó gyerekeket. Ajkába harap, majd hirtelen ötlettől vezérelve az atyához fordul.*
-A város már megmutatta, mit érnek neki a nincstelenek. Nem, atyám. Ideje, hogy a Fény mutasson utat. Megépítjük azt az árvaházat abból, amink van. Az emberek segíteni fognak.
*Pillant Dajira beszéd közben, hogy erőt meríthessen. Jó tudni, hogy van támasza.*
-És ez a Svarin Drock... ~Svarin. Hol hallotta már ezt a nevet?~ Biztosan a fülébe jut majd. Ha tényleg jóember, biztosan segíteni fog.
*Ereszt meg egy biztató mosolyt.*
-Az atyák segíteni fognak?
*Néz körbe a templomban a csuhások után kutatva, majd a kék tekintet ismét Arenihen állapodik meg. Szüksége van a támogatására, elvégre ha valakivel, hát az atyával egy oldalon állnak. De megfogja oldani, ha törik, ha szakad.*
-Pénz...
*Legyint kissé talán türelmetlenül, majd karbafont kezekkel fordul el, merengve bámulva a játszadozó gyerekeket. Ajkába harap, majd hirtelen ötlettől vezérelve az atyához fordul.*
-A város már megmutatta, mit érnek neki a nincstelenek. Nem, atyám. Ideje, hogy a Fény mutasson utat. Megépítjük azt az árvaházat abból, amink van. Az emberek segíteni fognak.
*Pillant Dajira beszéd közben, hogy erőt meríthessen. Jó tudni, hogy van támasza.*
-És ez a Svarin Drock... ~Svarin. Hol hallotta már ezt a nevet?~ Biztosan a fülébe jut majd. Ha tényleg jóember, biztosan segíteni fog.
*Ereszt meg egy biztató mosolyt.*
-Az atyák segíteni fognak?
*Néz körbe a templomban a csuhások után kutatva, majd a kék tekintet ismét Arenihen állapodik meg. Szüksége van a támogatására, elvégre ha valakivel, hát az atyával egy oldalon állnak. De megfogja oldani, ha törik, ha szakad.*
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-25 18:04:42
Üzenet elküldve: 2019-02-25 18:04:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Árvák//
- És meghallgatásra talált. *Bólint mosolyogva Arenih, majd a gyerekekre fut tekintete, s a dicséretet is fogadja.* Az. Sok munkába telt, de nélkületek nem tudtuk volna ezt véghezvinni. *Hajt fejet az idősödő csuhás. Majd a hallottakra a kedves mosoly némiképp komorul, s ismét a gyerekekre néz.*
-Ők is árvák, esténként itt alhatnak, néhánynak tudunk szállást adni, de rengetegen kóborolnak még az utcán. *Sóhajt fel, aztán Dajihoz fordul.*
- Eeyr fénye süssön rád, Daji, Arenih vagyok, e szentély vezetője. *Hajol meg, majd Hanloren szavaira gondolkodóba esik.*
- Magam is gondolkodtam már hasonlón. De a legtöbb nagy épület a városban sajnos vagy megsemmisült, vagy használhatatlan állapotban van, rengeteg pénz kellene a felújításhoz, s a szentély jelenleg nem tud ennyit felmutatni, a nagyja ráment a templomra. *Csóválja meg fejét.*
- Segítek persze... hisz nincs nagyobb érték a gyermeknél, bennük még sértetlen a fény... de... hogyhogy a város nem segít, Sfarin Drock becsületes és jószívű ember. *Hitetlenkedik.* Biztos, hogy vele beszéltetek? *Kérdezi még mindig elkerekedett szemekkel.*
- És meghallgatásra talált. *Bólint mosolyogva Arenih, majd a gyerekekre fut tekintete, s a dicséretet is fogadja.* Az. Sok munkába telt, de nélkületek nem tudtuk volna ezt véghezvinni. *Hajt fejet az idősödő csuhás. Majd a hallottakra a kedves mosoly némiképp komorul, s ismét a gyerekekre néz.*
-Ők is árvák, esténként itt alhatnak, néhánynak tudunk szállást adni, de rengetegen kóborolnak még az utcán. *Sóhajt fel, aztán Dajihoz fordul.*
- Eeyr fénye süssön rád, Daji, Arenih vagyok, e szentély vezetője. *Hajol meg, majd Hanloren szavaira gondolkodóba esik.*
- Magam is gondolkodtam már hasonlón. De a legtöbb nagy épület a városban sajnos vagy megsemmisült, vagy használhatatlan állapotban van, rengeteg pénz kellene a felújításhoz, s a szentély jelenleg nem tud ennyit felmutatni, a nagyja ráment a templomra. *Csóválja meg fejét.*
- Segítek persze... hisz nincs nagyobb érték a gyermeknél, bennük még sértetlen a fény... de... hogyhogy a város nem segít, Sfarin Drock becsületes és jószívű ember. *Hitetlenkedik.* Biztos, hogy vele beszéltetek? *Kérdezi még mindig elkerekedett szemekkel.*
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-25 15:38:36
Üzenet elküldve: 2019-02-25 15:38:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
*Mosolyogva nézi ő is az oltár mellett is rohangáló gyerekeket. Örömébe pici üröm is vegyül, hisz a negyed összes gyermeke nem lehet itt és talán szándék és lehetőség sincs az ittlétük megoldására. Ez ugye egy templom nem játszóház és bár jó szívvel vannak a gyerkőcök felé az látszik a megnyilvánulásokból, azért nyilván nem lehetnek ennyire önzetlenek. Tetszik neki a melegség és szeretet, ami a férfiből arád, akit a fiatalok Arehinnek neveznek. Láthatóan ő viseli gondjukat és persze, hogy neki szólnak azonnal, ha valami történik. Láthatóan Han is ismeri, és szívélyesen szólítja meg a férfit. Üdvözlésképp Daji meghajol a férfi felé. *
- Üdvözlöm atya. * köszön is szűkszavúan. Mivel közelebbről nem ismeri, és nem tudja mikor lesz az ő atyja is, így egyelőre tartózkodik sajátjának elismerni. Bemutatkoznia már nem kell, hisz Han már megtette helyette, így csak némán figyel. Hogy ismeri a szegénynegyedet az kicsit talán túlzó. Pár hatja ott él és igen ismer sok-sok rászorulót, de hogy hol lehet még nélkülöző vagy esetleg olyan hely, ahová már bevette magát egy társaság, aki a gyerekeket ki akarja használni, na ahhoz ő kevés. Persze egyetértően bólogat az elf hölgy szavaira, ő a segítség. És igen ezekre volna szüksége a gyermekeknek. Mivel ő itt csak segítség, egyelőre nem akar beleszólni a párbeszédbe, de figyeli az atya reakcióit, hisz attól függ most minden. *
*Mosolyogva nézi ő is az oltár mellett is rohangáló gyerekeket. Örömébe pici üröm is vegyül, hisz a negyed összes gyermeke nem lehet itt és talán szándék és lehetőség sincs az ittlétük megoldására. Ez ugye egy templom nem játszóház és bár jó szívvel vannak a gyerkőcök felé az látszik a megnyilvánulásokból, azért nyilván nem lehetnek ennyire önzetlenek. Tetszik neki a melegség és szeretet, ami a férfiből arád, akit a fiatalok Arehinnek neveznek. Láthatóan ő viseli gondjukat és persze, hogy neki szólnak azonnal, ha valami történik. Láthatóan Han is ismeri, és szívélyesen szólítja meg a férfit. Üdvözlésképp Daji meghajol a férfi felé. *
- Üdvözlöm atya. * köszön is szűkszavúan. Mivel közelebbről nem ismeri, és nem tudja mikor lesz az ő atyja is, így egyelőre tartózkodik sajátjának elismerni. Bemutatkoznia már nem kell, hisz Han már megtette helyette, így csak némán figyel. Hogy ismeri a szegénynegyedet az kicsit talán túlzó. Pár hatja ott él és igen ismer sok-sok rászorulót, de hogy hol lehet még nélkülöző vagy esetleg olyan hely, ahová már bevette magát egy társaság, aki a gyerekeket ki akarja használni, na ahhoz ő kevés. Persze egyetértően bólogat az elf hölgy szavaira, ő a segítség. És igen ezekre volna szüksége a gyermekeknek. Mivel ő itt csak segítség, egyelőre nem akar beleszólni a párbeszédbe, de figyeli az atya reakcióit, hisz attól függ most minden. *
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-24 15:38:49
Üzenet elküldve: 2019-02-24 15:38:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Szélesen elmosolyodik a gyerekek látványára, maga előtt összekulcsolt kézzel gyönyörködik bennük egy darabig. Lopva Dajira pillant, majd Arenih felé veszi az irányt.*
-Imádkoztam az Úrnőhöz, hogy viszontlássam, atyám. Valóban gyönyörű.
*Néz körbe a csarnokban, de szeme végül megint csak a gyermekeken akad meg. Nem erre számított, de valahogy megkönnyebül lelke a látványtól. A Fény visszatalált a templomhoz és ez már nem csak az oltáron mutatkozik meg.*
-Segítségért jöttünk, atyám. A gyermekek a Szegénynegyedben... Túl sok az éhes száj, kiknek még csak fedél sincs a fejük felett. Sem szülők, kik segíthetnék őket. Szükségük van az Úrnő oltalmára.
*Néz elszántan a csuhásra, majd hirtelen Daji felé fordul, hogy közelebb húzhassa az atyához.*
-Ő a segítségem, Daji. Ismeri a Szegénynegyedet, mint a tenyerét.
*Fordul vissza az atyához, de mosoly már nem játszik arcán.*
-Árvaház kell. A Fény háza. Segítenünk kell a gyerekeknek és utat mutatni nekik az Úrnőhöz, míg a sötétség nem ver gyökeret a lelkükben. Talán az atyák közül néhányan biztosan segítenék vezetni-e intézményt.
*Vesz mély levegőt, mielőtt folytatná. Látszik, tudta, mit akar mondani.*
-Csak egy nagyobb épület kell, némi élelem és ruhák... A város nem fog segíteni.
*Keményen csengenek utolsó szavai és nem minden rosszallás szorul beléjük.*
-Te segítesz, Atyám?
*Nehéz lenne eldönteni, hogy kérdésnek hangzott-e, vagy kijelentésnek. Ő előbbinek szánta, de túlontúl felhevítette a beszéd.*
*Szélesen elmosolyodik a gyerekek látványára, maga előtt összekulcsolt kézzel gyönyörködik bennük egy darabig. Lopva Dajira pillant, majd Arenih felé veszi az irányt.*
-Imádkoztam az Úrnőhöz, hogy viszontlássam, atyám. Valóban gyönyörű.
*Néz körbe a csarnokban, de szeme végül megint csak a gyermekeken akad meg. Nem erre számított, de valahogy megkönnyebül lelke a látványtól. A Fény visszatalált a templomhoz és ez már nem csak az oltáron mutatkozik meg.*
-Segítségért jöttünk, atyám. A gyermekek a Szegénynegyedben... Túl sok az éhes száj, kiknek még csak fedél sincs a fejük felett. Sem szülők, kik segíthetnék őket. Szükségük van az Úrnő oltalmára.
*Néz elszántan a csuhásra, majd hirtelen Daji felé fordul, hogy közelebb húzhassa az atyához.*
-Ő a segítségem, Daji. Ismeri a Szegénynegyedet, mint a tenyerét.
*Fordul vissza az atyához, de mosoly már nem játszik arcán.*
-Árvaház kell. A Fény háza. Segítenünk kell a gyerekeknek és utat mutatni nekik az Úrnőhöz, míg a sötétség nem ver gyökeret a lelkükben. Talán az atyák közül néhányan biztosan segítenék vezetni-e intézményt.
*Vesz mély levegőt, mielőtt folytatná. Látszik, tudta, mit akar mondani.*
-Csak egy nagyobb épület kell, némi élelem és ruhák... A város nem fog segíteni.
*Keményen csengenek utolsó szavai és nem minden rosszallás szorul beléjük.*
-Te segítesz, Atyám?
*Nehéz lenne eldönteni, hogy kérdésnek hangzott-e, vagy kijelentésnek. Ő előbbinek szánta, de túlontúl felhevítette a beszéd.*
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-24 12:17:32
Üzenet elküldve: 2019-02-24 12:17:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Árvák//
*Boldog gyermekkacaj üti meg fülüket, rögtön, ahogy betérnek a templomajtón. A Hanlorennek szokásos korábbi félhomály már a múlté, ezer és ezer gyertya világítja meg a templom belsejét, függnek a korlátokról, a fali gyertyatartókban, de az oltár körül is. Az idősödő Arenih éppen gyerekekkel játszik, tiszta ruhában és megtisztálkodva szaladgálnak a padsorok mögött, csak olykor-olykor hangzik fel egy-egy szigorúbb szó.*
- Az oltár körül ne, gyerekek! Több tiszteletet! *De csak alig-alig emeli fel a hangját, s ami azt illeti közben mosolyog is, így kevéssé veszik komolyan. Fel sem tűnik számára az érkező vendégek hangja, elégedett mosollyal és mélázó tekintettel áll meg az egyik kőpadra támaszkodva, hogy pihenjen egyet. Világosan látható, hogy áhítattal tekint a lágy fényben ragyogó oltárra, arcára boldog mosoly ül.*
- Arehin bácsi! Arenih bácsi! Vendégek érkeztek! *Kiált fel az egyik cserfes leány, apró, csenevész ujjával Hanlorenre és Dajira mutatva, mire az idősödő pap, támaszkodva áll fel, s rájuk néz.*
- Haloren! *Derül fel azonnal az arca.* Gyermekem, hát visszatértél? *Kérdezi széttárt karokkal, mintha keblére akarná ölelni a lányt, bár jóllehet az atyától nem áll távol az efféle érzelem kinyilvánítása, vélhetően csak felajánlja neki a templomot.*
- Látom, nem egyedül érkeztél. *Néz mosolyogva Dajira is.* Mi járatban felénk, nézd milyen szépen haladtunk! *Mutat körbe, a valóban tiszta és rendezett templomon. Arenih is egy földet söprő tört fehér, patyolat tiszta csuhában áll, így valóban úgy néz ki, mint a templom őrzője. Méltóságot és tiszteletet parancsoló szakáll és szemöldök, de az elmaradhatatlan boldog mosoly ettől függetlenül, még arcán ül.*
*Boldog gyermekkacaj üti meg fülüket, rögtön, ahogy betérnek a templomajtón. A Hanlorennek szokásos korábbi félhomály már a múlté, ezer és ezer gyertya világítja meg a templom belsejét, függnek a korlátokról, a fali gyertyatartókban, de az oltár körül is. Az idősödő Arenih éppen gyerekekkel játszik, tiszta ruhában és megtisztálkodva szaladgálnak a padsorok mögött, csak olykor-olykor hangzik fel egy-egy szigorúbb szó.*
- Az oltár körül ne, gyerekek! Több tiszteletet! *De csak alig-alig emeli fel a hangját, s ami azt illeti közben mosolyog is, így kevéssé veszik komolyan. Fel sem tűnik számára az érkező vendégek hangja, elégedett mosollyal és mélázó tekintettel áll meg az egyik kőpadra támaszkodva, hogy pihenjen egyet. Világosan látható, hogy áhítattal tekint a lágy fényben ragyogó oltárra, arcára boldog mosoly ül.*
- Arehin bácsi! Arenih bácsi! Vendégek érkeztek! *Kiált fel az egyik cserfes leány, apró, csenevész ujjával Hanlorenre és Dajira mutatva, mire az idősödő pap, támaszkodva áll fel, s rájuk néz.*
- Haloren! *Derül fel azonnal az arca.* Gyermekem, hát visszatértél? *Kérdezi széttárt karokkal, mintha keblére akarná ölelni a lányt, bár jóllehet az atyától nem áll távol az efféle érzelem kinyilvánítása, vélhetően csak felajánlja neki a templomot.*
- Látom, nem egyedül érkeztél. *Néz mosolyogva Dajira is.* Mi járatban felénk, nézd milyen szépen haladtunk! *Mutat körbe, a valóban tiszta és rendezett templomon. Arenih is egy földet söprő tört fehér, patyolat tiszta csuhában áll, így valóban úgy néz ki, mint a templom őrzője. Méltóságot és tiszteletet parancsoló szakáll és szemöldök, de az elmaradhatatlan boldog mosoly ettől függetlenül, még arcán ül.*
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-22 15:56:00
Üzenet elküldve: 2019-02-22 15:56:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
*A téren hallgatja a nő szavait, de nem reagál rájuk. Nem hirtelen fajta, ráadásul láthatóan Han sem vár rájuk azonnal feleletet. Az út hátralévő részét szótlanul teszi meg, magában forgatva a hallottakat. Hiába a belső kétségek és az elmúlt évek rossz tapasztalata, most bizakodik. Érzi, hogy valami olyan változás előtt áll, olyan útra léphet, amit keres. Kijelenteni persze nem merné így előre, de a sok-sok év kényszer szülte meddő próbálkozás és a majd fél év monoton küzdelem után fény, illetve Fény van előtte, ami megvilágítja a lépteit. ~ Segítek neked megtalálni az utat. ~ visszhangoznak benne Han szavai. Maga sem tudja mióta vágyakozik arra, hogy valaki kiejtse ezeket a szavakat. Mindig csak azt hallotta, hogy mi már megmutattuk mi az út, gyere. Esetleg azt, hogy ez nem a tiéd, találd meg a sajátod. A szíve repes, de még emésztenie kell a mondat másik felét. Bizalom. Nem is tudja igazán mit jelent. Jó persze érti a jelentését, de nem igazán tapasztalta meg. A rendház szava az engedelmesség volt, a szegénynegyedé pedig felelősség. A bizalom jól hangzik, de picit ijesztő is. Kiszolgáltatottá válsz, mert elfogadod, hogy egy ismerős vagy ismeretlen tesz meg helyetted valamit. Mivel nincs vesztenivalója, vonja meg gondolatban a vállát, akár ki is próbálhatja.
Eeyrről hallott ezt-azt, és hogy ő a Fény Úrnője már ezt is tudja. De miként lehet benne bízni – már megint ez a szó – úgy, hogy még csak nem is látod. Teysus annyit mond, hogy te vagy a legfontosabb és emelkedj ki, tégy magadért, mert más nem igazán fog. Már ha ezt legalább normálisan elmondták a rendházban. Jó volna, ha volna valaki, aki gondolna másokra, meg az elesettekre, de a világ nem azt tükrözi, hogy jól haladna a dolgaival. Persze lehet nem sokan segítenek neki be itt a városban, úgy meg biztos nem egyszerű. Az előtte sétáló nőre néz és elmosolyodik. Egy lelkes segítője már biztos van a hölgy személyében és azt állította, hogy maga Daji is segített neki. De nem biztos hogy jól tudja a kedves Han, hisz az ő szíve olykor keserű, olykor dühös, sőt előfordult, hogy meg tudott volna fojtani valakit dühében. Az biztos nem az Úrnő szerinti dolog volt. Kétségeiből Han szavai rántják ki a valóságba. *
-Nem, még nem volt alkalmam. De azt hiszem, ezt most bepótlom. * néz a nőre * - A rumli meg azt hiszem mindegy. A lényeg az nem a külső, ha jól gondolom.
* Nem szokta meg, hogy előreengedik, sőt a neveltetése pont az ellenkezőjét diktálná, de Han olyan természetesen teszi mindezt, hogy alig pár pillanatot gondolkodik és belép a nő előtt. Benn pár lépés után lassít, hogy szeme szokja a félhomályt, majd miután megnézi a padsorokat és oszlopokat tekintete a központi helyen álló oltáron állapodik meg. Fürkészi pár pillanatig, majd kérdő tekintettel néz Hanra, merre is tovább. *
*A téren hallgatja a nő szavait, de nem reagál rájuk. Nem hirtelen fajta, ráadásul láthatóan Han sem vár rájuk azonnal feleletet. Az út hátralévő részét szótlanul teszi meg, magában forgatva a hallottakat. Hiába a belső kétségek és az elmúlt évek rossz tapasztalata, most bizakodik. Érzi, hogy valami olyan változás előtt áll, olyan útra léphet, amit keres. Kijelenteni persze nem merné így előre, de a sok-sok év kényszer szülte meddő próbálkozás és a majd fél év monoton küzdelem után fény, illetve Fény van előtte, ami megvilágítja a lépteit. ~ Segítek neked megtalálni az utat. ~ visszhangoznak benne Han szavai. Maga sem tudja mióta vágyakozik arra, hogy valaki kiejtse ezeket a szavakat. Mindig csak azt hallotta, hogy mi már megmutattuk mi az út, gyere. Esetleg azt, hogy ez nem a tiéd, találd meg a sajátod. A szíve repes, de még emésztenie kell a mondat másik felét. Bizalom. Nem is tudja igazán mit jelent. Jó persze érti a jelentését, de nem igazán tapasztalta meg. A rendház szava az engedelmesség volt, a szegénynegyedé pedig felelősség. A bizalom jól hangzik, de picit ijesztő is. Kiszolgáltatottá válsz, mert elfogadod, hogy egy ismerős vagy ismeretlen tesz meg helyetted valamit. Mivel nincs vesztenivalója, vonja meg gondolatban a vállát, akár ki is próbálhatja.
Eeyrről hallott ezt-azt, és hogy ő a Fény Úrnője már ezt is tudja. De miként lehet benne bízni – már megint ez a szó – úgy, hogy még csak nem is látod. Teysus annyit mond, hogy te vagy a legfontosabb és emelkedj ki, tégy magadért, mert más nem igazán fog. Már ha ezt legalább normálisan elmondták a rendházban. Jó volna, ha volna valaki, aki gondolna másokra, meg az elesettekre, de a világ nem azt tükrözi, hogy jól haladna a dolgaival. Persze lehet nem sokan segítenek neki be itt a városban, úgy meg biztos nem egyszerű. Az előtte sétáló nőre néz és elmosolyodik. Egy lelkes segítője már biztos van a hölgy személyében és azt állította, hogy maga Daji is segített neki. De nem biztos hogy jól tudja a kedves Han, hisz az ő szíve olykor keserű, olykor dühös, sőt előfordult, hogy meg tudott volna fojtani valakit dühében. Az biztos nem az Úrnő szerinti dolog volt. Kétségeiből Han szavai rántják ki a valóságba. *
-Nem, még nem volt alkalmam. De azt hiszem, ezt most bepótlom. * néz a nőre * - A rumli meg azt hiszem mindegy. A lényeg az nem a külső, ha jól gondolom.
* Nem szokta meg, hogy előreengedik, sőt a neveltetése pont az ellenkezőjét diktálná, de Han olyan természetesen teszi mindezt, hogy alig pár pillanatot gondolkodik és belép a nő előtt. Benn pár lépés után lassít, hogy szeme szokja a félhomályt, majd miután megnézi a padsorokat és oszlopokat tekintete a központi helyen álló oltáron állapodik meg. Fürkészi pár pillanatig, majd kérdő tekintettel néz Hanra, merre is tovább. *
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-22 13:19:30
Üzenet elküldve: 2019-02-22 13:19:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
-Segítek neked megtalálni az utat. De bíznod kell bennem, ahogy én bízom tebenned.
*Válaszol a fiúnak komolyan. Valóban bízik Dajiban, bár számára a bizalom nem jelent különösebb nehézséget. Egyesek azt mondanák rá, naiv, ám ő csak igyekszik a legjobbat feltételezni mindenkiről, akkor is, ha esetleg csalódnia kell emiatt.*
-Igen, a Fény Úrnője, Eeyr. Őrá mindig számíthatsz, ha elfog a kétely vagy a reménytelenség. Szívesen mesélek majd őróla, a Fényről, vagy éppen a hatalmáról.
*Mosolyog a fiúra, miközben ráfordulnak a térről egy kikövezett utcára.*
-Mikor a szívedre hallgatsz, őt hallod. Talán már rég az Fény útját járod és nem is tudsz róla.
*Hagyja, hogy a gondolat leülepedhessen a fiúban, néhány percig néma csendbe burkolódzik. A távolban lassan kirajzolódnak a templom körvonalai, meri remélni, hogy Arenih atya ott lesz.*
-Jártál már a város templomában? Lehet, hogy még rumli lesz. Egy ideig sötét és ocsmány mágia folytán a fekete istenség kezébe került, de hála a Fénynek, már újra az Úrnőért fohászkodhatunk. Gyere.
*Nyitja ki a templom kapuját, maga elé engedve a fiút, majd a nyomában ő is belép.
Tekintete rögtön az oltárt keresi, csak hogy megnyugodhasson. Erős mágia védi most, nem fogja megtörni könnyen akármilyen erő. Fejével biccent a fiúnak, hogy kövesse, majd elindul a padsorok között a csuhások után kutatva.*
-Segítek neked megtalálni az utat. De bíznod kell bennem, ahogy én bízom tebenned.
*Válaszol a fiúnak komolyan. Valóban bízik Dajiban, bár számára a bizalom nem jelent különösebb nehézséget. Egyesek azt mondanák rá, naiv, ám ő csak igyekszik a legjobbat feltételezni mindenkiről, akkor is, ha esetleg csalódnia kell emiatt.*
-Igen, a Fény Úrnője, Eeyr. Őrá mindig számíthatsz, ha elfog a kétely vagy a reménytelenség. Szívesen mesélek majd őróla, a Fényről, vagy éppen a hatalmáról.
*Mosolyog a fiúra, miközben ráfordulnak a térről egy kikövezett utcára.*
-Mikor a szívedre hallgatsz, őt hallod. Talán már rég az Fény útját járod és nem is tudsz róla.
*Hagyja, hogy a gondolat leülepedhessen a fiúban, néhány percig néma csendbe burkolódzik. A távolban lassan kirajzolódnak a templom körvonalai, meri remélni, hogy Arenih atya ott lesz.*
-Jártál már a város templomában? Lehet, hogy még rumli lesz. Egy ideig sötét és ocsmány mágia folytán a fekete istenség kezébe került, de hála a Fénynek, már újra az Úrnőért fohászkodhatunk. Gyere.
*Nyitja ki a templom kapuját, maga elé engedve a fiút, majd a nyomában ő is belép.
Tekintete rögtön az oltárt keresi, csak hogy megnyugodhasson. Erős mágia védi most, nem fogja megtörni könnyen akármilyen erő. Fejével biccent a fiúnak, hogy kövesse, majd elindul a padsorok között a csuhások után kutatva.*
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-17 19:41:12
Üzenet elküldve: 2019-02-17 19:41:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
//Két nappal később//
*Örömmel veszi a két nap haladékot, hogy újra megtalálja Nairadát, de nem olyan szerencsés, mint két két nappal ezelőtt, hogy csak úgy belebotoljon.
Natalayda számára nem szokatlan, hogy összesúgnak mögötte, bár mostanában nem a kényszer esküvő miatt teszik. Mindegy egyébként, az érzés ugyan az, ezért aztán leginkább csuklyát a fejébe húzva közlekedik, a prém alól kilesve figyeli az embereket, hátha megpillantja barátnőjét. Annyiban szerencsés, hogy a piacon kap mindent, amit szeretne, s bár ingyen is kapná egy részét, azért semmiképpen sem fogadná el úgy.
Holmiját összekészítve száll fel Quantall mögé, hogy nyakukba vegyék Lanawint. Nem nagy a csomagja, váltóruhája egy nyeregtáskában elfér.*
- Indulhatunk Quantall. *Hangja szomorúan cseng.*
- Nem találtam meg.
//Két nappal később//
*Örömmel veszi a két nap haladékot, hogy újra megtalálja Nairadát, de nem olyan szerencsés, mint két két nappal ezelőtt, hogy csak úgy belebotoljon.
Natalayda számára nem szokatlan, hogy összesúgnak mögötte, bár mostanában nem a kényszer esküvő miatt teszik. Mindegy egyébként, az érzés ugyan az, ezért aztán leginkább csuklyát a fejébe húzva közlekedik, a prém alól kilesve figyeli az embereket, hátha megpillantja barátnőjét. Annyiban szerencsés, hogy a piacon kap mindent, amit szeretne, s bár ingyen is kapná egy részét, azért semmiképpen sem fogadná el úgy.
Holmiját összekészítve száll fel Quantall mögé, hogy nyakukba vegyék Lanawint. Nem nagy a csomagja, váltóruhája egy nyeregtáskában elfér.*
- Indulhatunk Quantall. *Hangja szomorúan cseng.*
- Nem találtam meg.
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-17 12:46:08
Üzenet elküldve: 2019-02-17 12:46:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
*Quantall még fáradt egy kicsit, de van célja. A lányt bár megváltoztatták a városban történtek aminek Quantall nem teljesen örül, de attól még a régi Naty. Mikor elmondja neki az úti célját és közli, hogy vele tartana akkor a mágus megkönnyebbülten elmosolyodik.*
-Örülnék ha velem jönnél.
*Szívesen tudja maga mellett a lányt még úgy is, hogy ismeri a saját képességeit, hogy nem akkora hős mint mondják. Ezt nem tudná magának se megmagyarázni. Talán inkább arról lehet szó, hogy szereti tudni, hogy semmi baja nincs a lánynak. Viszont van más is. Felkeresné egy barátnőjét, hogy nem lakna a birtokán. A mélységi mágus meglepetten hallja a történetet. Talán a korábbi Naty-t győzködte volna, hogy az biztonságosabb neki, de olyan magabiztos a döntésében, hogy csak bólint.*
-Semmi baj. Én csak egy vándorvarázsló vagyok. Nem kötnek határidők. Sőt, az alatt a két nap alatt legalább fejleszthetem magam itt a templomban. Az út is biztonságosabb ha együtt megyünk. Ha bármiben segíthetek majd csak szólj. Megtalálsz itt a templomban este pedig a pegazusban szállok meg. A második nap reggelén pedig is itt várlak majd a templom előtt. Az megfelel?
*Ha a szőkének is megfelel még megbeszélhetik amit szükséges és Quantall távozik is, hogy belevesse magát a tanulásba.*
//Két nap múlva//
*Nem sokat tanult. Kevés kéne, hogy egy számára igencsak tetsző áttörésen túl legyen a tanulmányaiban, de kicsit hajtja a vére is, hogy megismerje ezt a bizonyos Krestvir magisztert. Ábránd kantárját fogva vár a templom előtt és húzza összébb magán a köpenyét. Nem erre az időjárásra találták ki, de valamennyi meleget azért ad. Úgy tűnik valamiféle hőssé vállt az emberek szemében. Neki ez nem tetszik. Egyrészt mert még mindig úgy véli, hogy mélységiből nem lehet hős, másrészt pedig mert rontja az egyszerű vándorvarázsló szerepet ha fényhozónak nevezik. Jó lesz elhagyni a várost.*
*Quantall még fáradt egy kicsit, de van célja. A lányt bár megváltoztatták a városban történtek aminek Quantall nem teljesen örül, de attól még a régi Naty. Mikor elmondja neki az úti célját és közli, hogy vele tartana akkor a mágus megkönnyebbülten elmosolyodik.*
-Örülnék ha velem jönnél.
*Szívesen tudja maga mellett a lányt még úgy is, hogy ismeri a saját képességeit, hogy nem akkora hős mint mondják. Ezt nem tudná magának se megmagyarázni. Talán inkább arról lehet szó, hogy szereti tudni, hogy semmi baja nincs a lánynak. Viszont van más is. Felkeresné egy barátnőjét, hogy nem lakna a birtokán. A mélységi mágus meglepetten hallja a történetet. Talán a korábbi Naty-t győzködte volna, hogy az biztonságosabb neki, de olyan magabiztos a döntésében, hogy csak bólint.*
-Semmi baj. Én csak egy vándorvarázsló vagyok. Nem kötnek határidők. Sőt, az alatt a két nap alatt legalább fejleszthetem magam itt a templomban. Az út is biztonságosabb ha együtt megyünk. Ha bármiben segíthetek majd csak szólj. Megtalálsz itt a templomban este pedig a pegazusban szállok meg. A második nap reggelén pedig is itt várlak majd a templom előtt. Az megfelel?
*Ha a szőkének is megfelel még megbeszélhetik amit szükséges és Quantall távozik is, hogy belevesse magát a tanulásba.*
//Két nap múlva//
*Nem sokat tanult. Kevés kéne, hogy egy számára igencsak tetsző áttörésen túl legyen a tanulmányaiban, de kicsit hajtja a vére is, hogy megismerje ezt a bizonyos Krestvir magisztert. Ábránd kantárját fogva vár a templom előtt és húzza összébb magán a köpenyét. Nem erre az időjárásra találták ki, de valamennyi meleget azért ad. Úgy tűnik valamiféle hőssé vállt az emberek szemében. Neki ez nem tetszik. Egyrészt mert még mindig úgy véli, hogy mélységiből nem lehet hős, másrészt pedig mert rontja az egyszerű vándorvarázsló szerepet ha fényhozónak nevezik. Jó lesz elhagyni a várost.*
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-17 08:41:02
Üzenet elküldve: 2019-02-17 08:41:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
*Natalayda a padon ülve várja ki, amíg az elfek elindulnak. Egy új kezdet kapujában vannak, talán ő is abban van. Van mit elrendeznie magában, így nem szól bele a két hosszúfülű megbeszélésébe, sem Quantall és a pap közti eszmecserébe. Valószínűleg nem volna olyan tapintatos az elmúlt események nyomán, mint amilyen Quantall. Egészen egyszerűen a vérpróba ellen szóló papot az elmúlt események után nehezen tűri.*
~Hogy lehet ilyen csőlátású!~
*S bár ő sem volt jobb korábban, inkább nem mondja ki hangosan, csak reméli, hogy Quantall jobb belátásra bírja.
Ölében pihenteti kezeit, és az oltárt figyeli. Még akkor is, amikor megérzi, hogy valaki leül mellé.
Lelki szemei előtt a fekete miazma újra életre kel, és újra látja, ahogy Quantallba ivódik.
Sóhajt, nagyjából a mélységi ifjúval egy időben, majd elszakítja a pillantását az oltárról, és lassan a kék szemekbe néz. Aggdalom, és valami más is tükröződik benne, ami azelőtt korábban nem volt ott. Mintha minden történés, ami megtörte, felzaklatta, egyben fel is rázta volna.
Találkozott Nairadával, és akkor még nagyon fel volt zaklatva, de most már nem akar más kegyéből megélni. Eddig sem akart, csak nem látott más utat. A korábbi jó kislány egyszer talán hazamegy, és kivívja a saját igazát, nem pedig megszökik.*
- Krestvir magiszter *ejti ki, tudomásul véve, hogy Quantall új célja megszületett.*
- Veled tartanék, ha nem bánod. Arra a területre, már én is régen el szerettem volna menni.
*Azok a meghívások, elfakultak már, de mégis, ha másért nem, hát egy üzenetért Nairadának, hogy saját útját járja, nem telepszik le a nemes lány szárnyai alatt újfent, de amint teheti, meglátogatja újra.*
- Egy barátnőm itt van a városban. Két napot kérnék, hogy szóljak neki, nem megyek a birtokára.
~Ha megtalálom egyáltalán.~
- Nem akartam szólni, ezzel terhelni téged, de tegnap a templomkertben véletlenül futottunk össze. Akkor még nagyon össze voltam zavarodva. Meghívott magához, hogy lakjak ott. De ma már tisztábban látok, és ha kapnék két napot, csak ennyit, azt hiszem, jót tenne. De nem szeretnélek hátráltatni Quantall. Ha menni szeretnél, utánad is mehetek.
*Ő maga szeretné, ha az ifjúval együtt mehetne, de a hősök élete tele van kötelességgel. Ki tudja, Qunatallban mennyire dolgozik ez? Natalayda viszont nem szeretné hátráltatni amiatt, mert egy nemes kisasszonyt keresgél a romos városban.*
*Natalayda a padon ülve várja ki, amíg az elfek elindulnak. Egy új kezdet kapujában vannak, talán ő is abban van. Van mit elrendeznie magában, így nem szól bele a két hosszúfülű megbeszélésébe, sem Quantall és a pap közti eszmecserébe. Valószínűleg nem volna olyan tapintatos az elmúlt események nyomán, mint amilyen Quantall. Egészen egyszerűen a vérpróba ellen szóló papot az elmúlt események után nehezen tűri.*
~Hogy lehet ilyen csőlátású!~
*S bár ő sem volt jobb korábban, inkább nem mondja ki hangosan, csak reméli, hogy Quantall jobb belátásra bírja.
Ölében pihenteti kezeit, és az oltárt figyeli. Még akkor is, amikor megérzi, hogy valaki leül mellé.
Lelki szemei előtt a fekete miazma újra életre kel, és újra látja, ahogy Quantallba ivódik.
Sóhajt, nagyjából a mélységi ifjúval egy időben, majd elszakítja a pillantását az oltárról, és lassan a kék szemekbe néz. Aggdalom, és valami más is tükröződik benne, ami azelőtt korábban nem volt ott. Mintha minden történés, ami megtörte, felzaklatta, egyben fel is rázta volna.
Találkozott Nairadával, és akkor még nagyon fel volt zaklatva, de most már nem akar más kegyéből megélni. Eddig sem akart, csak nem látott más utat. A korábbi jó kislány egyszer talán hazamegy, és kivívja a saját igazát, nem pedig megszökik.*
- Krestvir magiszter *ejti ki, tudomásul véve, hogy Quantall új célja megszületett.*
- Veled tartanék, ha nem bánod. Arra a területre, már én is régen el szerettem volna menni.
*Azok a meghívások, elfakultak már, de mégis, ha másért nem, hát egy üzenetért Nairadának, hogy saját útját járja, nem telepszik le a nemes lány szárnyai alatt újfent, de amint teheti, meglátogatja újra.*
- Egy barátnőm itt van a városban. Két napot kérnék, hogy szóljak neki, nem megyek a birtokára.
~Ha megtalálom egyáltalán.~
- Nem akartam szólni, ezzel terhelni téged, de tegnap a templomkertben véletlenül futottunk össze. Akkor még nagyon össze voltam zavarodva. Meghívott magához, hogy lakjak ott. De ma már tisztábban látok, és ha kapnék két napot, csak ennyit, azt hiszem, jót tenne. De nem szeretnélek hátráltatni Quantall. Ha menni szeretnél, utánad is mehetek.
*Ő maga szeretné, ha az ifjúval együtt mehetne, de a hősök élete tele van kötelességgel. Ki tudja, Qunatallban mennyire dolgozik ez? Natalayda viszont nem szeretné hátráltatni amiatt, mert egy nemes kisasszonyt keresgél a romos városban.*
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-09 10:13:40
Üzenet elküldve: 2019-02-09 10:13:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdetek//
*Az atya mosolyát Quantall tényleg nem tudja megérteni. Mármint mikor a helyzetükről beszél. Talán ő nem fogja fel? Egy egész lanawin földjén dúló háborúról beszél az egyik legnagyobb városban ami pár napja meggyengült és elvesztette a seregét. Az ellenség pedig rideg logika alapján hozza meg a döntéseit és olyan hatalmas lényekkel szövetkezik amiknek a serege ellen egy erős Arthenior se biztos, hogy tudna dacolni.A vérvizsgálat elutasítására ki is ül a tekintetébe a döbbenet.*
-A hitre szükség van atyám, de annak erőt kell, hogy adjon nem korlátoznia. Egy tűszúrás segítségével elkerülhetjük az alakváltó kémek beszivárgását. Szerintem hasznos volna. Persze természetesen ön dönt.
*Adja meg a tiszteletet a papnak. Ő mégiscsak egy külső tag volna. Nem akar parancsokat osztani csak tanácsokat ad. Az is lehet, hogy Arenih atya úgy értette más módszereik vannak. Az volna a legmegnyugtatóbb a mélységi számára. A könyvet átadta. Természetesen örültek neki. Az ígéretre biccentett majd és ő is megszorongatta a pap kezét egy halvány mosollyal.*
-Vigyázzon magukra is. Az ilyen időkben szükség van rá.
*Még figyeli ahogy a pap távozik majd Naty-hoz sétál, leül mellé és sóhajt egyet. Ebben benne van minden aggodalma majd a lányra néz.*
-A Pycta nevű elf beszélt nekem egy Synmira-i mágusról, aki hasonlóképp gondolkozik mint én. Bizonyos Krestvir magiszterről. Úgy véli hasznos volna felkeresnem őt. Mit gondolsz?
*A hangjából érződik, hogy tényleg érdekli a lány véleménye ugyanis ahogy megígérte nem hagyja magára. Egy ilyen út során pedig még nem zavarná a jelenléte. Nem számít nagyobb veszélyre mint, ami itt érheti őket. Viszont nem tudja, hogy a lány vele tartana-e és nincs sok gyakorlata benne, hogy kell megkérdezni a másikat, hogy "Velem jössz-e?"*
*Az atya mosolyát Quantall tényleg nem tudja megérteni. Mármint mikor a helyzetükről beszél. Talán ő nem fogja fel? Egy egész lanawin földjén dúló háborúról beszél az egyik legnagyobb városban ami pár napja meggyengült és elvesztette a seregét. Az ellenség pedig rideg logika alapján hozza meg a döntéseit és olyan hatalmas lényekkel szövetkezik amiknek a serege ellen egy erős Arthenior se biztos, hogy tudna dacolni.A vérvizsgálat elutasítására ki is ül a tekintetébe a döbbenet.*
-A hitre szükség van atyám, de annak erőt kell, hogy adjon nem korlátoznia. Egy tűszúrás segítségével elkerülhetjük az alakváltó kémek beszivárgását. Szerintem hasznos volna. Persze természetesen ön dönt.
*Adja meg a tiszteletet a papnak. Ő mégiscsak egy külső tag volna. Nem akar parancsokat osztani csak tanácsokat ad. Az is lehet, hogy Arenih atya úgy értette más módszereik vannak. Az volna a legmegnyugtatóbb a mélységi számára. A könyvet átadta. Természetesen örültek neki. Az ígéretre biccentett majd és ő is megszorongatta a pap kezét egy halvány mosollyal.*
-Vigyázzon magukra is. Az ilyen időkben szükség van rá.
*Még figyeli ahogy a pap távozik majd Naty-hoz sétál, leül mellé és sóhajt egyet. Ebben benne van minden aggodalma majd a lányra néz.*
-A Pycta nevű elf beszélt nekem egy Synmira-i mágusról, aki hasonlóképp gondolkozik mint én. Bizonyos Krestvir magiszterről. Úgy véli hasznos volna felkeresnem őt. Mit gondolsz?
*A hangjából érződik, hogy tényleg érdekli a lány véleménye ugyanis ahogy megígérte nem hagyja magára. Egy ilyen út során pedig még nem zavarná a jelenléte. Nem számít nagyobb veszélyre mint, ami itt érheti őket. Viszont nem tudja, hogy a lány vele tartana-e és nincs sok gyakorlata benne, hogy kell megkérdezni a másikat, hogy "Velem jössz-e?"*
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-31 17:52:53
Üzenet elküldve: 2019-01-31 17:52:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdetek//
*Elköszön Arenihtől, Quantalltól és Natalaydától is. Lerója tiszteletét Xotara sírja előtt, majd elindul, hogy a megbeszélt helyre menjen. A templom előterébe visszaérve, immáron teljes menetfelszerelésben, a csuhátlan csuhás meglepő dolgot tapasztal. Sejtette, hogy lesznek, akik majd vele tartanak, de ennyire nem számított. Xauzur mellette sétál méltóságteljesen, majd a csoportot meglátva felnéz az erdőmélyi elfre, mintha azt üzenné sárga ragadozószemeivel; te akartad.
Erdőmélyén már egyszer megbukott, mint vezető, az ottani közösség szép lassan hullott szét, mielőtt ráhagyta Lyzendrára. A szőke elf nő eszébe juttatja, mennyi ideje is nem látta már. Homályos emlékei vannak egy erdőről, ahol hárman találkoztak. Lyzendra, Umon és ő. Rájön, hogy hiányoznak neki a régi barátok, főleg ők ketten és eldönti, ha sikerült lerakni a közösség alapjait, akkor megkeresi őket.
A hosszúéletű jelenlévőkön nem lepődik meg, csak enyhe meghajlással jelzi feléjük köszönetét, amiért osztoznak vele az úton. A vén gnómra szeretetteljesen néz le, letérdel elé, hogy arcuk egy magasságba legyen.*
- A fedél mellé békét is nyugalmat is kapsz. *Szelíd hangon beszél, nyoma sincs már benne a korábbi parancsoló, kemény hangélnek. A szeme sem haragoszöld már, újra, vagy akik most látják először, lombzöld, mint régen.
Az öreg gnóm után hozzá lépő szőke legénytől szinte megroppan a szíve, eszébe juttat egy másik kócos kölyköt, akinek a sólyma volt a mindene. Vajon merre járhat most?
Ezúttal rajta van a sor, hogy közelebb lépjen a csapathoz és mélyen meghajoljon előttük. Nem tudja szavakba önteni a köszönetét, nem tudja elmondani, hogy mit érez, de talán nem is kell.
Az elf nyelvű szavakra haloványan elmosolyodik, rég hallotta ezt a szót a szőke elf nőtől, aki olykor szigorúbb volt magához, mint másokhoz.*
- Ullus de mil'le, Ochass. *Válaszol saját nyelvén kurtán, majd megindul kifelé a templom előteréből, nyomában azokkal, akik vállalták, hogy követik őt az ismeretlenbe, hogy otthont találjanak és alapítsanak maguknak az erdőben.
Odakint kezébe veszi Éjvihar gyeplőjét és átvágva a templom előtti téren a megsebzett város felé induljanak.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 18:01:27
*Elköszön Arenihtől, Quantalltól és Natalaydától is. Lerója tiszteletét Xotara sírja előtt, majd elindul, hogy a megbeszélt helyre menjen. A templom előterébe visszaérve, immáron teljes menetfelszerelésben, a csuhátlan csuhás meglepő dolgot tapasztal. Sejtette, hogy lesznek, akik majd vele tartanak, de ennyire nem számított. Xauzur mellette sétál méltóságteljesen, majd a csoportot meglátva felnéz az erdőmélyi elfre, mintha azt üzenné sárga ragadozószemeivel; te akartad.
Erdőmélyén már egyszer megbukott, mint vezető, az ottani közösség szép lassan hullott szét, mielőtt ráhagyta Lyzendrára. A szőke elf nő eszébe juttatja, mennyi ideje is nem látta már. Homályos emlékei vannak egy erdőről, ahol hárman találkoztak. Lyzendra, Umon és ő. Rájön, hogy hiányoznak neki a régi barátok, főleg ők ketten és eldönti, ha sikerült lerakni a közösség alapjait, akkor megkeresi őket.
A hosszúéletű jelenlévőkön nem lepődik meg, csak enyhe meghajlással jelzi feléjük köszönetét, amiért osztoznak vele az úton. A vén gnómra szeretetteljesen néz le, letérdel elé, hogy arcuk egy magasságba legyen.*
- A fedél mellé békét is nyugalmat is kapsz. *Szelíd hangon beszél, nyoma sincs már benne a korábbi parancsoló, kemény hangélnek. A szeme sem haragoszöld már, újra, vagy akik most látják először, lombzöld, mint régen.
Az öreg gnóm után hozzá lépő szőke legénytől szinte megroppan a szíve, eszébe juttat egy másik kócos kölyköt, akinek a sólyma volt a mindene. Vajon merre járhat most?
Ezúttal rajta van a sor, hogy közelebb lépjen a csapathoz és mélyen meghajoljon előttük. Nem tudja szavakba önteni a köszönetét, nem tudja elmondani, hogy mit érez, de talán nem is kell.
Az elf nyelvű szavakra haloványan elmosolyodik, rég hallotta ezt a szót a szőke elf nőtől, aki olykor szigorúbb volt magához, mint másokhoz.*
- Ullus de mil'le, Ochass. *Válaszol saját nyelvén kurtán, majd megindul kifelé a templom előteréből, nyomában azokkal, akik vállalták, hogy követik őt az ismeretlenbe, hogy otthont találjanak és alapítsanak maguknak az erdőben.
Odakint kezébe veszi Éjvihar gyeplőjét és átvágva a templom előtti téren a megsebzett város felé induljanak.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 18:01:27
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-30 19:52:50
Üzenet elküldve: 2019-01-30 19:52:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A titkok könyvtára//
- De Bözsikém most képzeld el. Ilyen világot élünk. Én sem értem.
*Beszélget Hetti bokros könyvtárosi teendői közepette egyik barátnőjével. A bejárattal szemközti nagy asztalnál üldögélnek, Elizabet az asztal egyik oldalán, Hettriettta a másik oldalon, egymással szemben. Trécselésük közben Hetti az olvasói jegyzék fölé hajolva számokat írogat a rubrikákba.
Bözsi, elképedéssel a hallottakra: *
- Azt a mindenit neki. *Nagy sóhajjal elhallgat. Egy darabig, így ülnek csendben, aztán Bözsi szólal meg.*
- Hettikém nem megyünk el bingózni vagy negyvenes kártyázni? De hallottam, hogy nyílt egy új női fodrászat a környéken. Valami Gedeonnak hívják a borbélyt.
*Hettriettta orrán cvikkere megvillan, ahogy feltekint Elizabetre.*
- Ne haragudj Bözsikém, de nem. Ezt be kell fejeznem. A nevelt lányom is vár otthon. És… aj… most nincs kedvem hozzá…
*Bözsi, ültében előre dőlve, retiküljét az ölében szorongatva: *
- Micsoda? Neked van nevelt lányod? Nem is tudtam, bár nagyon régen találkoztunk. Hogy hívják?
*Hetti kissé zsémbesen, de büszkén, mérhetetlen anyai szeretettel a hangjában.*
- Igen, van. Elleni a tehenek is tudnak, de gyereket nevelni… Ahm, Saranak.
*Bözsi hümmentve hagyja helyben a hallottakat, de látja barátnőjén, hogy valami van még a háttérben.*
- Értem. De ne csináld már?! Mi baj van? Ne harapófogóval szedjem már ki!
*Hettriettta, gyászosan, a végén elcsukló hangon: *
- Semmi, semmi… csak tudod, hát… ma van az én drága jó Palim halálának a 25. évfordulója, az istenek nyugtassák.
*Bözsi, mély részvéttel a hangjában: *
- Jaj, a kedves Pál. Egyszer találkoztam vele. Hogyan is végezte szegény?
*Hetti összeszedve magát: *
- Aj, az ital ölte meg…
*Bözsi ismételten elképedve: *
- Szóval, alkoholista volt?
*Hetti, felháborodva: *
- Nem dehogy, hova gondolsz?! Akkor hozzá se mentem volna! Nem. Egy söröskocsi ütötte el.
*Bözsi döbbenten és megszeppenve: *
- Sajnálom. Szörnyű baleset. Szegény pára.
*Hetti egy kisebbet az asztalra csapva: *
- Jaj, aranyom, egy fenét! Nem nézett körbe az úton, amikor átment a másik oldalra.
*Bözsi, együgyűen, csak hogy mondjon valamit: *
- És miért ment át?
*Hetti, házsártosan elfúló hangon: *
- Mit tudom én… azt szokták mondani, hogy az igazság odaát van.
*Bözsi, együtt érzőn: *
- Hát, legalább nem volt egy sótlan Pali.
*Hettriettta témát váltva: *
- Hát... de ott van nekem Sara, ha halálom után rábízom, majd a könyvtár kulcsait.
- De Bözsikém most képzeld el. Ilyen világot élünk. Én sem értem.
*Beszélget Hetti bokros könyvtárosi teendői közepette egyik barátnőjével. A bejárattal szemközti nagy asztalnál üldögélnek, Elizabet az asztal egyik oldalán, Hettriettta a másik oldalon, egymással szemben. Trécselésük közben Hetti az olvasói jegyzék fölé hajolva számokat írogat a rubrikákba.
Bözsi, elképedéssel a hallottakra: *
- Azt a mindenit neki. *Nagy sóhajjal elhallgat. Egy darabig, így ülnek csendben, aztán Bözsi szólal meg.*
- Hettikém nem megyünk el bingózni vagy negyvenes kártyázni? De hallottam, hogy nyílt egy új női fodrászat a környéken. Valami Gedeonnak hívják a borbélyt.
*Hettriettta orrán cvikkere megvillan, ahogy feltekint Elizabetre.*
- Ne haragudj Bözsikém, de nem. Ezt be kell fejeznem. A nevelt lányom is vár otthon. És… aj… most nincs kedvem hozzá…
*Bözsi, ültében előre dőlve, retiküljét az ölében szorongatva: *
- Micsoda? Neked van nevelt lányod? Nem is tudtam, bár nagyon régen találkoztunk. Hogy hívják?
*Hetti kissé zsémbesen, de büszkén, mérhetetlen anyai szeretettel a hangjában.*
- Igen, van. Elleni a tehenek is tudnak, de gyereket nevelni… Ahm, Saranak.
*Bözsi hümmentve hagyja helyben a hallottakat, de látja barátnőjén, hogy valami van még a háttérben.*
- Értem. De ne csináld már?! Mi baj van? Ne harapófogóval szedjem már ki!
*Hettriettta, gyászosan, a végén elcsukló hangon: *
- Semmi, semmi… csak tudod, hát… ma van az én drága jó Palim halálának a 25. évfordulója, az istenek nyugtassák.
*Bözsi, mély részvéttel a hangjában: *
- Jaj, a kedves Pál. Egyszer találkoztam vele. Hogyan is végezte szegény?
*Hetti összeszedve magát: *
- Aj, az ital ölte meg…
*Bözsi ismételten elképedve: *
- Szóval, alkoholista volt?
*Hetti, felháborodva: *
- Nem dehogy, hova gondolsz?! Akkor hozzá se mentem volna! Nem. Egy söröskocsi ütötte el.
*Bözsi döbbenten és megszeppenve: *
- Sajnálom. Szörnyű baleset. Szegény pára.
*Hetti egy kisebbet az asztalra csapva: *
- Jaj, aranyom, egy fenét! Nem nézett körbe az úton, amikor átment a másik oldalra.
*Bözsi, együgyűen, csak hogy mondjon valamit: *
- És miért ment át?
*Hetti, házsártosan elfúló hangon: *
- Mit tudom én… azt szokták mondani, hogy az igazság odaát van.
*Bözsi, együtt érzőn: *
- Hát, legalább nem volt egy sótlan Pali.
*Hettriettta témát váltva: *
- Hát... de ott van nekem Sara, ha halálom után rábízom, majd a könyvtár kulcsait.
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-29 18:42:19
Üzenet elküldve: 2019-01-29 18:42:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Két nappal később//
//Új kezdetek//
*Mosolyogva veszi tudomásul Quantall szerénységét, bár arcán látszik, hogy ő nem tudja ily egyszerűen nevén nevezni azt, aki ennyi mindent tett. Mindenesetre nem szól, kíváncsian várja a mélységi mondandóját. Mosolyogva hallgatja, s a mosoly töretlen akkor is, amikor keményebb témákat vesz szájára a sötételf. Olykor bólint, olykor mélán megrázza fejét, bár nem az egyet nem értése jeleként, hanem inkább csak úgy, mintha elgondolkodna.*
- A vérvizsgálat már a múlté, fiam. Nem élünk ilyen barbár módszerekkel. *Csóválja meg fejét.* Bármily hasznos is lenne... ezekben az időkben, akkor sem. Eeyr biztos vagyok benne, hogy egyéb más módszereket is megismertet velünk, amint szükségünk lesz rá. *Fejezi be mondandóját.* Megfontolom a javaslataidat. *Bólint, majd tovább figyel. Szemei érdeklődve csillannak meg a bőrkötéses könyvre, s mikor megkapja őszinte csodálattal, óvatosan nyitja ki, majd olykor a sötételfre, olykor a könyvre pillant.*
- Ez csodálatos. *Suttogja áhítattal.* Köszönjük, ígérem méltó helyet találunk számára. *Lassan becsukja, majd kissé szomorúan ugyan, de mosolyogva a sötételfre néz.*
- Vigyázz magadra barátom! Eeyr kísérjen utadon. *Szorítja meg Quantall fejét, majd a könyvtár felé veszi útját.*
*Egész népes csoport gyűlt össze a templom előterében. Vannak, akik ülnek, s vannak, kik állnak, érdeklődéssel vegyes tisztelettel tekintenek az elfre, ki szólni kíván hozzájuk. Mondandója közben sokan egymásra néznek, s halk suttogás is hallatszik, de úgy általában véve mindenki követi a szavakat. Rövidesen az elf elmegy, s tanakodás veszi kezdetét. A családosak, vagy azok, kik otthonnal, ha nem is tökéletes, de rendelkeznek legalább vele, természetesen maradnak. Egyetlen csoport nem gondolkodik, az elfek és félelfek gyakorlatilag egyetlen bólintást követően indulnak Pycta után, hiszen a városban immár nincs maradásuk. Akadnak családok is, apró gyermekekkel, így róluk gondoskodni kell. Pycta ráadásul ismert, s friss hős, akire felnéznek. Egy karizmatikus vezért sokan követnek.
Pycta a templom előtt várakozva, előbb az elfek csapatát láthatja meg, élen a családokkal, s az izgatott gyermekekkel. Nincsenek többségben, de mindenféleképpen jelentős részét képezik majd a csapatnak. Aztán egy idősebb gnóm is érkezik, botjára támaszkodva, halkan sóhajtozva.*
- Én elmennék. Nincs már senkim, sokat nem kérek, csak fedélt a fejem fölé. *Mondja csendesen, szomorúan mosolygó szemekkel, akit már nem érdekel az ismeretlen.*
- Várjon bácsi! *Szól hirtelen egy fiatal legény, aki talán Pyctát emlékeztetheti valakire, szőke hajával és határozott, talpraesett kiállásával. A gnómba belekarol, s odavezeti az elf elé. De mások is érkeznek, faj szerint vegyesen, férfiak is, nők is. Igazán nem lehet oka panaszra, úgy látszik, hogy frissen kivívott hírneve megsegíti, ahogyan kiállása is. Szépen felsorakozik mindenki, csak az elf család szól végül, körbenézve az egybegyűlteken.*
- Azt hiszem megvagyunk. *Bólint mosolyogva.* Me'Ochass testvérem. Indulhatunk. *Nem látni szomorú arcot, ki a város elhagyása miatt bánatos lenne. Sokkal inkább az izgatottság, a nyugalom és a vidámság jellemző. A csoport tagjai hamarosan ismerkedni is kezdenek, kellemes csivitelés veszi kezdetét, kellemes lesz az út. Hosszú idő után végre nyugalomban és várakozással teljesen.*
//Új kezdetek//
*Mosolyogva veszi tudomásul Quantall szerénységét, bár arcán látszik, hogy ő nem tudja ily egyszerűen nevén nevezni azt, aki ennyi mindent tett. Mindenesetre nem szól, kíváncsian várja a mélységi mondandóját. Mosolyogva hallgatja, s a mosoly töretlen akkor is, amikor keményebb témákat vesz szájára a sötételf. Olykor bólint, olykor mélán megrázza fejét, bár nem az egyet nem értése jeleként, hanem inkább csak úgy, mintha elgondolkodna.*
- A vérvizsgálat már a múlté, fiam. Nem élünk ilyen barbár módszerekkel. *Csóválja meg fejét.* Bármily hasznos is lenne... ezekben az időkben, akkor sem. Eeyr biztos vagyok benne, hogy egyéb más módszereket is megismertet velünk, amint szükségünk lesz rá. *Fejezi be mondandóját.* Megfontolom a javaslataidat. *Bólint, majd tovább figyel. Szemei érdeklődve csillannak meg a bőrkötéses könyvre, s mikor megkapja őszinte csodálattal, óvatosan nyitja ki, majd olykor a sötételfre, olykor a könyvre pillant.*
- Ez csodálatos. *Suttogja áhítattal.* Köszönjük, ígérem méltó helyet találunk számára. *Lassan becsukja, majd kissé szomorúan ugyan, de mosolyogva a sötételfre néz.*
- Vigyázz magadra barátom! Eeyr kísérjen utadon. *Szorítja meg Quantall fejét, majd a könyvtár felé veszi útját.*
*Egész népes csoport gyűlt össze a templom előterében. Vannak, akik ülnek, s vannak, kik állnak, érdeklődéssel vegyes tisztelettel tekintenek az elfre, ki szólni kíván hozzájuk. Mondandója közben sokan egymásra néznek, s halk suttogás is hallatszik, de úgy általában véve mindenki követi a szavakat. Rövidesen az elf elmegy, s tanakodás veszi kezdetét. A családosak, vagy azok, kik otthonnal, ha nem is tökéletes, de rendelkeznek legalább vele, természetesen maradnak. Egyetlen csoport nem gondolkodik, az elfek és félelfek gyakorlatilag egyetlen bólintást követően indulnak Pycta után, hiszen a városban immár nincs maradásuk. Akadnak családok is, apró gyermekekkel, így róluk gondoskodni kell. Pycta ráadásul ismert, s friss hős, akire felnéznek. Egy karizmatikus vezért sokan követnek.
Pycta a templom előtt várakozva, előbb az elfek csapatát láthatja meg, élen a családokkal, s az izgatott gyermekekkel. Nincsenek többségben, de mindenféleképpen jelentős részét képezik majd a csapatnak. Aztán egy idősebb gnóm is érkezik, botjára támaszkodva, halkan sóhajtozva.*
- Én elmennék. Nincs már senkim, sokat nem kérek, csak fedélt a fejem fölé. *Mondja csendesen, szomorúan mosolygó szemekkel, akit már nem érdekel az ismeretlen.*
- Várjon bácsi! *Szól hirtelen egy fiatal legény, aki talán Pyctát emlékeztetheti valakire, szőke hajával és határozott, talpraesett kiállásával. A gnómba belekarol, s odavezeti az elf elé. De mások is érkeznek, faj szerint vegyesen, férfiak is, nők is. Igazán nem lehet oka panaszra, úgy látszik, hogy frissen kivívott hírneve megsegíti, ahogyan kiállása is. Szépen felsorakozik mindenki, csak az elf család szól végül, körbenézve az egybegyűlteken.*
- Azt hiszem megvagyunk. *Bólint mosolyogva.* Me'Ochass testvérem. Indulhatunk. *Nem látni szomorú arcot, ki a város elhagyása miatt bánatos lenne. Sokkal inkább az izgatottság, a nyugalom és a vidámság jellemző. A csoport tagjai hamarosan ismerkedni is kezdenek, kellemes csivitelés veszi kezdetét, kellemes lesz az út. Hosszú idő után végre nyugalomban és várakozással teljesen.*
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-01-29 08:46:28
Üzenet elküldve: 2019-01-29 08:46:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Két nappal később//
*Arenih válaszára csak kurtán bólint. Ő menni fog, s ha Erdőmélyére nem is, de az erdőbe visszatér, hogy nyugodt otthont teremtsen, legalább magának.
Quantall pozitívan reagál a meghívásra, amire még a csuhátlan csuhás is elmosolyodik. A vállveregetésre és a dicséretre szerény mosollyal fele.*
- És több ilyen mágus.
*Alapjáraton semlegesen áll a varázshasználókhoz, de amit a mélységi a temetés alatt véghezvitt, kiemeli mindközül. A csuhás a közelben helyet foglaló Natalaydának is küld egy biztató mosolyt.
Ha a hosszabb monológ neki is szól, akkor komolya arccal hallgatja végig.
Érti és felfogja, amit Quantall mond és nagyban egyet is ért vele. Eszébe jut Krestvir, Synmira mestermágusa, akivel már kétszer is beszélt korábban ugyanerről a dologról. Amikor a sötételf befejezte mondandóját, maga is megszólal.*
- Biztosan ismered Synmira varázslóját, Krestvirt. Vele már kétszer is találkoztam, hasonló nézeteket vall, mint magad is. Lehet, érdemes volna felkeresni őt. *Csak egy ötlet a részéről. Ő biztosan ellátogat majd, hisz több lezáratlan szála is van a tharg területen, így menni kell.*
- Beszélek az emberekkel, atyám. *Fordul Arenih felé, majd biccentve elköszön Quantalltól, hogy összehívja azokat, akik követték őket a templomba.*
- Városiak, Arthenior egykori lakói! *Szólítja meg őket, ha összegyűltek, Xauzur, az irbisz a lába mellett ül, királyi tartással, ragadozószemeit unottan hordozza végig az egybegyűlteken.*
- Küldetésem végeztével visszatérek az erdőbe. Otthont alapítok ott, békében és nyugalomban, ahol a Fákban Lakónak, Eeyrnek emelek oltárt. Bárki, aki szeretne velem tartani ebben a feladatban, az nyugodtan jöjjön. Az Erdő Szívének kegyéből közösen alapítunk otthont a fák között, a folyó mellett, ahol békében élhetünk. Közösen erősebbek vagyunk, együtt bármit elérhetünk. *Néz végig az arcokon.*
- Hamarosan indulok. Aki velem tart, azt várom fertályóra múlva a templom előtt. *Fejezi be, majd Arenihez megy.*
- Köszönök mindent, atyám. Ha szükséged lesz rám, megtalálsz bizonyosan a Fákban Lakó kegyéből. *Hajol meg a pap előtt, majd elbúcsúzik Quantalltól és Natalaydától is, ahogy a temetőbe is kimegy, hogy rövid imával rója le kegyeletét Xotara máglyája előtt és összeszedve felszerelését a templom elé menjen.
Bármennyien várják is, ő az irbisszel az oldalán és kezében Éjvihar gyeplőjével elindul az Artheniort nyugatról körülvevő erdő felé, hogy megfelelő helyszínt keressen a letelepedéshez.*
*Arenih válaszára csak kurtán bólint. Ő menni fog, s ha Erdőmélyére nem is, de az erdőbe visszatér, hogy nyugodt otthont teremtsen, legalább magának.
Quantall pozitívan reagál a meghívásra, amire még a csuhátlan csuhás is elmosolyodik. A vállveregetésre és a dicséretre szerény mosollyal fele.*
- És több ilyen mágus.
*Alapjáraton semlegesen áll a varázshasználókhoz, de amit a mélységi a temetés alatt véghezvitt, kiemeli mindközül. A csuhás a közelben helyet foglaló Natalaydának is küld egy biztató mosolyt.
Ha a hosszabb monológ neki is szól, akkor komolya arccal hallgatja végig.
Érti és felfogja, amit Quantall mond és nagyban egyet is ért vele. Eszébe jut Krestvir, Synmira mestermágusa, akivel már kétszer is beszélt korábban ugyanerről a dologról. Amikor a sötételf befejezte mondandóját, maga is megszólal.*
- Biztosan ismered Synmira varázslóját, Krestvirt. Vele már kétszer is találkoztam, hasonló nézeteket vall, mint magad is. Lehet, érdemes volna felkeresni őt. *Csak egy ötlet a részéről. Ő biztosan ellátogat majd, hisz több lezáratlan szála is van a tharg területen, így menni kell.*
- Beszélek az emberekkel, atyám. *Fordul Arenih felé, majd biccentve elköszön Quantalltól, hogy összehívja azokat, akik követték őket a templomba.*
- Városiak, Arthenior egykori lakói! *Szólítja meg őket, ha összegyűltek, Xauzur, az irbisz a lába mellett ül, királyi tartással, ragadozószemeit unottan hordozza végig az egybegyűlteken.*
- Küldetésem végeztével visszatérek az erdőbe. Otthont alapítok ott, békében és nyugalomban, ahol a Fákban Lakónak, Eeyrnek emelek oltárt. Bárki, aki szeretne velem tartani ebben a feladatban, az nyugodtan jöjjön. Az Erdő Szívének kegyéből közösen alapítunk otthont a fák között, a folyó mellett, ahol békében élhetünk. Közösen erősebbek vagyunk, együtt bármit elérhetünk. *Néz végig az arcokon.*
- Hamarosan indulok. Aki velem tart, azt várom fertályóra múlva a templom előtt. *Fejezi be, majd Arenihez megy.*
- Köszönök mindent, atyám. Ha szükséged lesz rám, megtalálsz bizonyosan a Fákban Lakó kegyéből. *Hajol meg a pap előtt, majd elbúcsúzik Quantalltól és Natalaydától is, ahogy a temetőbe is kimegy, hogy rövid imával rója le kegyeletét Xotara máglyája előtt és összeszedve felszerelését a templom elé menjen.
Bármennyien várják is, ő az irbisszel az oldalán és kezében Éjvihar gyeplőjével elindul az Artheniort nyugatról körülvevő erdő felé, hogy megfelelő helyszínt keressen a letelepedéshez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3854-3873