Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ingoványos vidék (új)
MágustoronyTalmid templom (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 99 (1961. - 1980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1980. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-31 17:37:11
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Maihhin vadászat//
//Mágustorony//

*Szemeit körbejáratja a többieken, értelmezi a reakciókat, egyet már biztosan lát, Isqeha nem teljesen érti, amit mutogatni akar. ~ Azt hiszi bohóckodom. ~ Fittyed le a szája, de aztán a félelf hahotája már félmosolyt is csal az arcára. A félmosoly szélesedik, mert közben vizualizálja, amit a többiek érthettek a történésekből, aztán tekintettel arra, hogy a hahota nem akar szűnni, kitör belőle is a hangtalan nevetés. Néhány perc telik csak el, de némán csapkodja térdét, miközben a röhögés fojtogatja. Közben magára mutogat, s felfordult szemfehérrel dől el, mint a zsák, hogy szuszogva ismét alvást imitáljon. Valamiért azt érzi, ez volt a legkedveltebb jelenet, mit valaha előadott. Persze, ha szigorú tekintetek kereszttüzébe kerül, magába fojtja vidámságát, amennyire csak lehet, azonban ez nem akadályozza meg abban, hogy könnyeit törölgetve néha meg-megrázza vállát a fojtó röhögés, mi szüntelen, s szinte véget nem érő, nem bír gátat szabni neki. Elhangzik Isqeha invitálása, s Pyr szinte boldogan bólintana, azonban elébb megvárja Pycta engedélyét, csak azt követően indul el. Ha engedik, örömében szárnyra kél, mint a frissen, bábból kibújt pillangó, hogy cikornyás köröket írjon le a levegőben, s követve Isqehát vidáman induljon utána, hogy felfedezzék a Mágustorony titokzatos rejtélyeit. Ha nem mehet? Nem gondolja, hogy Pycta képzését akadályozná, így ez az opció bizony fejében fel sem merül, hisz eddig csak bátorítást kapott. A visszafelé sétáló pásztort és gyermekét fentről figyeli, mindkettejüket alaposan megnézi, nem jelentenek-e veszélyt a csapatra, de aztán biztonságosnak ítéli a továbbhaladást. Főleg, hogy ő, a levegőben teszi ezt meg. A lépcsőhöz érve lassan leereszkedik, s gyengéden teszi le lábait a földre, hogy Isq mellett sétáljon fel. A torony nagysága és szépsége ismét ámulatba ejti, nem emlékszik, hogy valaha látott volna ilyen csodát, mely ráadásul a levegőben lebeg. Az ajtóhoz érve Isqehára néz, majd az ajtóra mutat.*


A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.31 17:37:30


1979. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-30 20:37:56
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Maihhin vadászat//
//Mágustorony//

*Elég sokat beszélt, úgyhogy ezután már csak figyelmesen hallgatja a többieket, ha van még másoknak is hozzáfűznivalója az elhangzottakhoz.
Pycta szavait, amelyekkel kihangsúlyozza a mindenkinek szóló szigorú kérését, az elhangzó utasítások teljesítésével kapcsolatban egy esetleges kiélezett helyzetben, részéről minden további ellenvetés nélkül elfogadja.
Nyilván nem állhatnak le demokráciát, szavazósdit és érvháborút játszani, ha gyorsan kell dönteni. Mindannyian tisztában vannak vele, hogy itt bármelyikük élete is tétté válhat, ismeretlen mindannyiuk számára a hely, a vidék, ahova tartanak, a küldetés, amibe belevágnak.
Úgyhogy részéről csak biccent egyet a fejével, hogy értette, és úgy lesz.

Aztán, ha már mindenki elmondta a mondandóját, meghallgatták egymást, és kicsit lazábbá válik a társalgás, Isq feláll, és körbejárja a helyet, hogy megismerkedjen jobban a környezettel.
Igazából egy kicsit be van sózva... a Torony felé pillantgat. Talán a többiek nem bánják, ha ő kihasználja az alkalmat, és meglátogatja az öreg mágust, ha már eltöltenek itt egy kis időt, mielőtt elindulnak a pusztára. Hiszen már jó néhányszor majdnem nekivágott az útnak! És most, lám, itt van, még ha csak egy nagyobb küldetés egyik megállójaként is tekint most a Toronyra. Mégis... nem bír tovább a kíváncsiságával. Mennie kell...
Körbepillant. A többiek biztosan találnak maguknak elfoglaltságot és beszélgetőtársat. Pycta talán Xauzur után ered. Ő pedig nekivág. Mióta itt töltik az időt, a fickó, aki nemrégiben felment a lépcsőkön, már el is hagyta a tornyot. Sőt, azóta érkezett egy kis szőke kölyök, meg egy fehéringes, hosszú hajú fickó is, egy csomó állattal, lóval, szekérrel, kutyával, miközben ők tanácskoztak.
~Ők is a Toronyba jöttek, mágiát tanulni. Kész zarándoklat folyik ide. Biztosan egészen távoli vidékekről is jönnek.~ gondolja Isqeha.
Közben Pyr valami bohóckodásba fog, Isq hangosan felvihog, nem pontosan érti, mit akar a tündér, de amikor hangosan horkolva az oldalára dől, már nem bírja ki, és hahotázva nevetni kezd.
Azért reméli, nem bántja meg Pyrt, úgyhogy amint tudja, abbahagyja, főleg hogy a tündér aztán feláll, és leporolva magát komolyan néz rájuk.
Akkor jut eszébe, hogy elhívja magával.*
- Pyr! Eljössz velem a Toronyba? *kérdezi.*
- Beszélünk az öreg mágusmesterrel! *Nem, ez így nem lesz jó, Pyr nem fog tudni beszélni vele.*
- Megnézzük a tekercseit! Állítólag a legrégibb és legkülönlegesebb varázslatok leírását is meg lehet találni a könyvtárában! Csak az a baj, hogy pénzt kér értük... de mindegy. Valamennyit biztosan hajlandó nekünk megtanítani! *vakarja meg a fejét.*
- Na, megnézzük?
- Sietünk vissza, nem töltjük soká az időt! *fordul aztán Pyctához, és akár vele tart Pyr, akár nem, ő bizony elindul az opálosan fénylő lépcsők felé.
A kiskölök éppen jön lefelé, a szakállas-fehéringes meg az állatokat abajgatja. Szerencsére Isqeha a lépcsőpróbáló tehénlehajtást nem látta, máskülönben még azt gondolta volna, hogy a tehénné változás esélye is benne van a Toronylátogatás paklijában, és akkor a kíváncsiság, ami most fűti, lehetséges hogy kicsit összelappadna.
Így csak kikerülgeti a kecskéket, aztán elindul felfelé a lépcsőn, miközben komoly képet vágva odabiccent az állatos fickónak.*
- Jó napot! *köszön oda, és bár kíváncsi lenne rájuk, honnan érkeztek, és miért ennyi állattal, de most jobban érdekli az, hogy mi várja fenn vajon a Toronyban. Így az esetlegest társalgást inkább későbbre hagyja, feltéve, ha még akkor is itt lesznek, amikor majd lejőve visszatér Pyctáékhoz.
Már ha nem változik odafenn tehénné.*


1978. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-30 18:55:10
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Maihhin vadászat//

*Leírhatatlan öröm a tündér számára, mikor egy varázslat sikerül és ez most is így van. Persze lesütött szemmel néz maga elé, belül azonban mosolyog az örömtől. Nem vallott szégyent, s ismét megmutatta mindenkinek. A néma tündér, kit korábban nagyszájúnak és gyakorlatilag kezelhetetlen gyereknek tekintették, most lenyugtat egy egész vadászcsapatot. Kérdés, hogy hogyan boldogul majd a maihhinekkel, de ez akkor majd kiderül, hiszi, hogy sikerrel fog járni. Miután végez, visszaül a távolabbi helyére, külön a csapattól, majd továbbra is komolyan figyel. Méltatását apró bólintással díjazza, ahogyan azt is, hogy Pycta az utasítások betartására figyelmeztet mindenki, bár ez neki nem újdonság. Néhány nap szabadság adatott neki, azóta csak az utasításokat lesi. Baydnek az "oké" egyezményes jelét mutatja, egy pillanatra az jut eszébe, hogy milyen jól el fognak beszélgetni, aztán meg az, hogy ez nem így lesz. Némiképp még csalódott is egy pillanatra, persze aztán úgy véli magában, hogy Bayde mesélőkéje elég jó ahhoz, hogy szóval tartsa, ki tudja mennyi izgalmas történetet ismer a druida. Hacsak nem Zarával tölti majd az időt és Pyr csak apró szótlan indok. Bár Pyr ezt nem gondolná. Örömmel veszi hallgatag dicséretét is a varázslatra, vigyorogva bólint rá. Úgy néz Isqehával közösen is fognak dolgozni, ami megnyugvással szolgál a fiatal tündérnek, a felelősség oszlik, a siker esélye nő. Időközben Seles arcát is elnézi. A lány láthatóan aggódik nagy feladata miatt, Pyr ezért mosolyogva integet neki, majd magára mutatva jelzi: "Én majd megvédelek!" Vág morcos arcot és kettőt a levegőbe boxol. Remélhetőleg a lány nem érti félre mozdulatait. Hozzászólnivalója neki nincs, így csak ül tovább szótlanul, ha kérdést kap, természetesen válaszol, de ezúttal úgy érzi, amit ő tehet, azt már megtette. Aztán egy pillanatra mégis elgondolkodik, majd ismét izgágán felugrik, majd lesütött szemmel fordul Pycta elé. Kezével megpróbálja leutánozni, hogy egy kőhöz kötve markában fog valamit. Hirtelen a levegőbe emelkedik, majd leír néhány kört és láthatóan a föld felé hajít egy dolgot. Gyorsan vágódik vissza, s szinte a levegőben, közvetlenül a föld felett lebegni kezd, s száját kitátva kapja el azt, mit elébb ledobott. Kissé dübbenve dől az oldalára, majd horkolást imitál. Feláll, leporolja magát, majd vállát megvonva néz a többiekre. Amit lentről nem tudsz megoldani, mert nagy, azt próbáljuk fentről.*


1977. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-30 13:12:19
 ÚJ
>Prexiar Beldion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Mágustoronyhoz érkezvén//

* Prexi a maga részéről nem szeret gyújtogatni, de nem is venné rossz néven, ha látna szép lángokat mágia által, de hát erre most nyilván nem fog sor kerülni. *
- Igen, igen, nem persze, nem szeretnénk - * bólogat idiótán, de ha mondjuk egy apró dolgot gyújtanának fel, mint mondjuk egy faágat, azért az nem sok vizet zavarna. Ha csak utána nem dobják be a száraz füvekre. Mindegy, majd máskor talán, ha Learon birtokára visszaérnek, megkéri, hogy mutassa meg az újdonsült tűzvarázslatokat, akkor már biztonságosan lehetne őket használni és nem kell attól tartani, hogy halálra égnek, vagy éppen másokat gyilkolnak meg a felelőtlen tűzhasználat miatt. *
- Jó, hát csak úgy mondtam. De, ha nem erre, akkor mire jó? - * valami célja tényleg kell, hogy legyen, hacsak nem egy félkész mágia, ahogy a fiú korábban gondolta. Mindegy is, mert a füves vidékről letérve a mocsaras rész eléggé elvonta a fiú figyelmét a mágiáról és inkább az ijesztő hangok töltötték be elméjének nagy részét, no meg a mesékben ismert félelmetes lények, amelyek az ingoványban tanyáznak.
A mágustorony viszont lenyűgözően néz ki, ahogy a tó felett lebegve egy fura lépcsőn lehet csak megközelíteni. A tehénpróbát ki is állta a füstlépcső, és Prexi azon gondolkozik, hogy a csordapróbát is meg kellene ejteni, de pont abban a pillanatban téved ki Learon, amikor a többi állatot kezdi mustrálni. Nyilván az összes állatot kibírná, elvégre mágikus lépcsősor. *
- Egyedül? - * hökken meg Prexi, de már kacsintgat is befelé az ajtón, majd hallgatja tovább és bólint. Hát igen, ha valaki bent hozzászólna, nyilván köpni-nyelni nem lenne képes és egy kicsit az inába is száll a bátorsága. Talán nem kellene egyedül bemennie, elvégre ha valamit lever, lehet, hogy békává változtatják. Mindenesetre a kíváncsisága nagyobbnak bizonyul a félelménél és bár, nem túl határozott léptekkel, de azért bemerészkedik az ajtón, hogy ámuldozva nézelődjön az elkövetkező fél órában. Mindent megnézett, persze csak futólag. Ha valaki hozzászól, akkor illedelmesen köszön, és természetesen az összes elérhető lépcsőn felbaktatott, persze jobbára csak könyveket látott és olyan szerkezeteket, amelyekhez jó lenne hozzányúlni, de mivel nem szeretné elhozni a világvégét, így inkább csak megcsodálta azokat. Viszonylag hamar kijön, mert nem akarja Learont nagyon váratni, arcáról a vigyort nehezen tudja levakarni, és még akkor is vigyorog, amikor lefelé ballag a lépcsőn. *
- Sok a könyv - * és egyiket sem vette le, mert nem akart semmihez hozzáérni, amúgy sem valószínű, hogy megértette volna, hogy mi van beleírva. * - Amúgy, hogy képes lebegni? - * néz vissza a toronyra. *




1976. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-30 12:40:33
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Maihhin vadászat//

*Isq tehát figyelmesen hallgat, és egészen meglepődik azon, amit Pycta mond. ~Igaza lehet!~ gondolkodik, és csak vigyorogva biccent, jelezve, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy így áll a dolog, és egy maihhin csordát nem úgy kell elképzelni, mint egy a pusztán robogva átszáguldó, 100-nál is több állatot számláló, porfelhőbe burkolózó állattömeget.*
- Ha így van, és mondjuk hat-nyolc állat követ egy vezérbikát, akkor az a befogás szempontjából remek. Azzal szerintem együttesen meg tudunk birkózni! *mondja.*
- Az is lehetséges, hogy nőstények és borjak tartoznak egy -egy hímhez. Vagy hogy a fiatal bikák külön csoportba verődnek. Sajnos a könyvtárban erre vonatkozóan nem találni semmi információt. De ez majd úgyis kiderül.
*A nomádokra vonatkozóan is elfogadja Pycta tartózkodó hozzáállását. Tudja, hogy ha a körülmények úgy hozzák, és bebizonyosodik, hogy fontossá válhat a dolog, az elf kellő óvintézkedés mellett úgyis felül bírálja a korábbi döntését.
Bayde és Ert szavaira is reagál.*
- Kétféle mágiát is ismerünk, Pyr is, és én is. A Hold varázslatai között szerepel egy füttyszó, ami bármilyen megvadult vadállatot le tud csillapítani egy rövid időre. Pyr lecsillapította vele Zara lovát idefelé jövet, talán többen láttátok.
És az előbbi varázs is hatásos lehet! Pyr is, és én is tudjuk alkalmazni ezt a mágiát. *vigyorog.*
- Mind a kettő kiegészítheti azt a druida képességet, amivel Bayde és Ert rendelkezik.
- De én azt gondolom... hogy talán sikerül a vezérbika bizalmát annyira elnyernünk, mint az Xauzur esetében is történt.
- Hiszen ő is képes volt megtanulni, és elfogadni, hogy egy embert, vagy egy elfet társként kövessen, és a bizalmába fogadjon.
- Ha ezt el tudjuk érni, akkor a tharg Hadúr nagyon értékes állatokat kap tőlünk. *fejezi be.*

A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.30 12:42:33


1975. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-30 11:38:27
 ÚJ
>Bayde Armannneth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Maihhin vadászat//

*Pyr újabb pantomim előadására elvigyorodik és Pycta felé fordul.*
- Ha nem gond, akkor Pyr őrségébe én is becsatlakoznék. Tudniillik számos komplikációt okozhat ha az őrnek hirtelen kéne felvernie álmából a társaságot, de ezt csak kalimpálva tehetni, vagy úgy, hogy egyenként felráz mindenkit.
*Kicsit nehezen tud elszakadnia vesszőparipájától, miszerint enyhe túlzás a tündért némasággal büntetni, de most csak ilyen burkolt formában adja ennek tanújelét. A további felvetésekre kicsit tanácstalanul megvakarja a tarkóját.*
- Valóban jó ötlet a vezérbikát célba venni, még az is elképzelhető, hogy a csorda követni fogja, de az már nem, hogy mindegyik állat barátságos lesz. Valószínűleg pont arra leszünk elegen Erttel, hogy egy állatot állandóan igézet alatt tartsunk, a többire nem jut majd energia. Én azt mondom, hogy ne vállaljuk túl magunkat.
*Csettint egyet, mintha most jutott volna valami eszébe. És tényleg.*
- Apropó, valami bódító hatású anyagra mindenképpen szükség lesz, hiszen nekünk is pihennünk kell néha, a druida bűbáj pedig nem tartós hatású. Biztos nem örülnénk, ha egy óvatlan pillanatban a vad kereket oldana vagy ránk támadna. Egyébként pedig...
*Se Leon észrevételére, se Pycta újabb kérésére nem tud válaszolni, és kivételesen még a bájos hölgykoszorút is figyelmen kívül hagyja, mert Pyr ezt a pillanatot választja, hogy egy trükköt bedobjon a társaságnak. Bajdi pedig teljesen a hatása alá kerül, és leesett állal, szinte báván mereve a jelenségre suttogja maga elé.*
- Milyen gyönyörű...


1974. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-30 09:17:10
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1123
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Maihhin vadászat//

*Amikor befejezte felvetéseinek felsorolását és várja, hogy mások is becsatlakozzanak a beszélgetésbe, kényelmesen hátradől, nekivetve hátát a fatörzsnek. Szereti ezt a pozíciót, mert így olyan, mintha az erdő érverésén tarthatná az ujjait, szinte érzi lüktetni maga mögött a fában az életet.
Isqeha kezd bele először és a csuhás figyelmesen hallgatja szavait, megvárva, míg befejezi és csak akkor kezd válaszolni.*
- Úgy gondolom, mivel ezek az állatok elég nagyon, nem valószínű, hogy nagy csordákban élnek. Úgy nehezebb volna megfelelő mennyiségű élelmet találni maguknak. Véleményem szerint, bár ez csak latolgatás, kevesebb, mint tíz főt számláló csordákban élhetnek. Az nekünk pont megfelelő volna, bár azt is tudom, hogy ehhez hatalmas szerencse kellene, hogy tényleg így legyen. *Nem szeret találgatni, de most épp ezért ültek le beszélgetni. Talán ez egyszer megengedheti magának.*
- A nomádokkal kapcsolatban egyelőre maradunk az elkerülésüknél, meglátjuk, miket tapasztalunk majd és az alapján döntünk a felkeresésük vagy a távolmaradás kérdésében. *Ez is ugyanolyan ismeretlen terep számára, mint a csorda létszámának meghatározása. Ha ellenséges jeleket látnak egy nomád közösség megfigyelésekor, bizonyosan nem fogják felvenni velük a kapcsolatot.
Zara vállalja az első őrséget, amire a csuhás csak mosolyogva bólint. A vörös veszedelemnek bizonyosan jót fog tenni, hogy kiléphetett az erődből, örül neki, hogy máris aktívan kiveszi részét az olyan unalmasnak tűnő, ám fontos feladatokból, mint az őrség. A véleményét illetően sem kíván vitába szállni vele, ha sok állatot visznek majd el a tharg hadúrnak, az legyen az ő gondja.
Pyr-en is látja az izgatottság jeleit, főleg akkor, amikor a nomádok kerülnek szóba. Ha hallaná gondolatait, biztosan felnevetne, hisz, ha megjelenne egy ismeretlen, repkedő valami a nomádok szálláshelye felett, kedves szavak helyett bizonyosan csak nyílvesszőket és hajítódárdákat kapna válaszul. A varázslat hatása alól nem képes kivonni magát, a földöntúli nyugalom, amely megszállja, jóleső érzéssel tölti el és nem csak a varázslat hatékonyságát illetően. Egy feldühödött csorda megfékezésére kiváló lehet ez a mágia, bár azt nem tudja, milyen hatótávban alkalmazható. Mégis jó tudni, hogy a kis tündér ilyen hatékony varázslatokat is ismer.
A famulus után Ertatsnoy kér szót, bár kicsit nyersen fogalmaz. A csuhás nem igazán érti, mi lehet az oka a feszültségének, de reméli, hogy idővel megszokja majd a közeget a tündér.*
- Elégnek kell lennie, mert csak ennyien vagytok. Ezen már nem tudunk változtatni. *Válaszol, hogy elejét vegye a felesleges kitérőnek. Ennyien jöttek, közöttük pedig két vadmester van, viszont Pyr is bizonyította, hogy képes nyugalmat varázsolni és Isqeha kábító mérge is a zsákjaikban lapul, ezeknek elégnek kell lenniük. A kérdéssel nem kíván vitatkozni, bizonyosan nem nézik majd jó szemmel a vadállatok, ha elcsábítanak a csordából egy-egy példányt.*
- Ezért kell nekünk a vezérbika, ha őt követi a többi maihhin, akkor könnyebb dolgunk lesz. *Összegzi az elhangzottakat. Sok változót nem ismernek, de a felkészültség csökkentheti azok befolyásoló erejét az eseményekre, ezért terveznek most.
Amikor Seles is felveszi a beszélgetés fonalát, haloványan elmosolyodik és úgy hallgatja a lányt. Kedveli Seles-t, mert egy végtelenül kedves és szerény embernek ismerte meg, akit bár megtépett az élet vihara, de mégis talpra állt és képes nevetni, szeretni. Erősebb, mint bárki is gondolná.*
- Természetes, hogy előre kell menned, de ha megleltük a csordát, már felesleges további veszélynek kitennünk téged. *Válaszol mosolyogva. A nomádokra vonatkozó kérdést már megválaszolta, így a lány kiegészítését csak bólintva fogadja. Tartják majd magukat a megbeszéltekhez.*
- Értem a felvetésed, Leon, de úgy sejtem, a pusztán az arany épp annyit ér, mint az erdőben. *Válaszol bocsánatkérő mosollyal a kalóz felvetésére. Lehet, hogy a kikötőkben akadnak ilyen tengeri útmutatók, de őket az hajthatja, hogy úgyis egy kikötőbe térnek vissza, a nomádokra talán, ahogy az erdei közösségekre is, inkább jellemző lehet a cserekereskedelem. De ha Leon-nak vagy igaza és szerencséjük lesz, a csuhás nagyon fog örülni.*
- Valóban igyekeznünk kell majd a leginkább békésnek lenni, de ahogy korábban mondtam, igyekszünk elkerülni őket, ha lehetséges. *Néz körbe a táborban. Egyelőre csak Bayde maradt még szótlan, talán csak egyetért az elhangzottakkal vagy csak gondolkodik még.
A csuhás úgy érzi, hogy sok mindent sikerült tisztázni, de egy dolgot még nem, ezért komoly arccal néz végig a táboron.*
- Szeretnék még egy fontos dolgot megbeszélni veletek és arra kérek mindenkit, hogy ennek betartására fokozottan ügyeljetek. *Hagy időt, hogy mindenki figyelmét elnyerje, mert valóban kardinális dologról szeretne beszélni.*
- Az erődöt és a klánt én vezetem a ti támogatásotokkal, ezért a feladatért is engem terhel a felelősség, bár közösen hajtjuk végre. Szeretnék mindenkit kérni, hogy bármikor, bármilyen helyzetben engedelmeskedjen a kéréseimnek. Akkor is, ha úgy érzi, hogy nem ért vele egyet. *Néz körbe újra.*
- Nem azért kérem ezt, mert megszállottan irányítani szeretnélek benneteket az Erdő Szíve látja lelkem, egyszerűen csak azért, mert szükség van arra, hogy senki se lógjon ki a sorból, hogy legyen valaki, aki irányt mutat, hogy ne essen szét a küldetés. Azt megígérhetem, hogy elsődlegesen a ti biztonságotokat tartom szem előtt. Ha úgy látom, hogy a küldetés csak nagy veszteségek árán sikerülhet, inkább visszavonulót fújok. De ha valaki nem hallgat rám és nem cselekszik a csapattal, akkor nem csak magát, de mindenki mást is veszélyeztet. Kérlek benneteket, hogy erre fokozottan ügyeljetek.
*Amikor mindezt elmondta, némán néz körbe, figyelve a reakciókat. Reméli, hogy tényleg nem értik majd félre. Szükség van rá, hogy mindenki kérdés és vita nélkül kövesse a kéréseit, hisz elég egy kilengés és összedőlhet minden. Jobb volna, ha már most kiderülne, hogy valakinek nem fűlik a foga az engedelmességhez, mert akkor még mindig van idő megoldani a problémát. Éles helyzetben, amikor pillanatok alatt kell dönteni, a lázadozás életekbe kerülhet.*


1973. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-30 08:38:04
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1462
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Megfontolt

//Mágustoronyhoz érkezvén//

*Elvigyorodik a fiú mondataira.*
-Persze, jó volna! Csak, hogy tanuljunk belőle! Nem azért meg annyira szeretünk felgyújtani dolgokat, ugyebár! *Von vállat ő is eléggé látványosan. Annyira nem elég a füst, hogy valakinek gondot okozzon. Meg ha az ember olyan helyzetben van, nem ilyen trükkökre fogja elpazarolni az energiáját, hanem valami nagyobb varázslatra, amivel ki tudja húzni magát a csávából. A füst csak felhergelné a másikat.*
-Minek játszanánk el, hogy pipázunk? A pipának a füst a legjobb része, és ennek itten nincsen dohány íze, szóval teljesen felesleges! *Persze nem leszólni akarja a fiú véleményét, csak magát a helyzetet nem érti, hogy valaki pipázás helyett csak eljátszaná a dolgot. Szerencsére a Sajt-mester már járt az ingoványban, nem kell félnie, hogy rossz helyre lép, de természetesen az állatokra külön odafigyel, hogy semmi ne történhessék. Nem is gondolta volna, hogy Prexinek ekkora újdonság lesz a Mágustorony. Ő maga eléggé lefoglalja magát a tanulással bent, a fiú meg kint a lépcsővel. Learon nem is emlékszik, hogy ő mennyire lepődött meg ezen először. Persze amikor először járt a toronyban akkor az még nem volt ennyire impozáns látvány, hanem csak egy egyszerű torony volt a kikötő környékén. Ismerte a varázsló hatalmát, de nem gondolta, hogy ilyesmikre is képes.* ~Nagyon messze vagy még attól Learon, hogy igazán nagy varázsló váljék belőled!~ *Persze, ha ő birtokolna ekkora hatalmat, biztosan nem bújna el a könyvek közé, hanem minden tudásával segítené az emberiséget. Mikor végez bent, lassan kilépdel, hogy megnézze mit is csinál fogadott fia. Éppen Egyszarvút hajtja le a lépcsőről, amin a Sajt-mester már meg se lepődik. Ismeri a gyermek kíváncsi természetét, szóval pontosan ilyesmit képzelt el.*
-Nos, ha ezzel megvagy, akkor menj be, és nézz körül! De, ha lehet, ne érj semmihez, jó? Addig vigyázok az állatokra. Legközelebb pedig majd csak ketten jövünk, a nyáj nélkül és akkor bent is tudok magyarázni, hogy mi hol van és a többi!



1972. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-30 08:24:37
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 815
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Maihhin vadászat//

*Úgy Leon mégsem lett elfelejtve, hanem csak túlzottan háttérbe szorította magát, hogy Isqeha észrevegye, és neki is tudjon adni abból a löttyből, amit olyan nagy hévvel osztogatott eddig. A kalóznak még mindig megvan a véleménye a fiúról, de már közel sem olyan sarkított, mint az elején, amikor találkoztak. Az eltelt idő eltompítja a dolgokat, és a leg furcsábbak is megszokottá vállnak, így még egy vigyort is megejt társa felé.*
-Köszi, remélem nem kell majd hasznát vennem. *Látott már ilyet, ismeri a hatását, de a legjobb az volna, ha egyszerűen nem sérülnének meg. Seles mosolyáról természetesen tudja a gondolatait. Nem holmi telepátia ez, hanem egyszerűen azt feltételezi, hogy szerelme mindig arra gondol, mennyire szereti is őt, hiszen maga a kalóznak sem jut egyéb az eszébe, amikor összeakad a pillantásuk. Közben hallgatja a beszélgetést, és ő is Isqehával ért egyet a nomádok ugyében.*
-Ha nem viselkedünk fenyegetően valószínűleg ezek a nomádok sem fognak megtámadni, és tényleg jó volna valaki olyan, aki ismeri a tájat. Amikor én hajóztam, mindig akadtak olyanok, akik némi pénzért vagy egyéb dolgokért eligazítottak minket. Valahogy így tudom elképzelni ezt a pusztán is. *Persze lehet, hogy téved, mert nem ismeri azokat a népeket, de az emberek igencsak egyformák tudnak lenni.*



1971. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-30 02:08:59
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Maihhin vadászat//

*Úgy tűnik, Pycta is megérezte, hogy a lovak nem reagálnak valami jól az irbisz közeledésére, ezért az erdőbe küldi Xauzurt. Seles sajnálja a dolgot – úgy gondolja, ha neki sikerült megbarátkozni a nagymacskával, akkor Cserfesnek sem lehet annyira nehéz megszokni a közelségét.
Úgy látszik, valami bejelentenivaló következik arról, hogy mi jön ezután, ezért Seles is úgy helyezkedik. Leonhoz lép, és ha a férfi engedi, kedvesen kézen fogja előtte, aztán vele együtt telepedik le a tűzhöz. Nagyot nyel. Pycta olyan dolgokról beszél, amelyeken ő maga is elgondolkodott már, mikor a füves puszta először szóba került, sőt, többet, mert neki a nomádok eszébe se jutottak.
Annál a résznél, hogy őt nem kell közvetlen veszélynek kitenni, nem tud elrejteni egy apró mosolyt a meghatottságtól. Elég csak belegondolnia, hányszor volt közvetlen veszélynek kitéve életében, amikor a vadont járta, és nem volt mellette senki, aki megvédte volna. Most viszont sokan vannak, sok felkészült, tapasztalt erdőjáróval és harcossal együtt indul erre az útra.*
- Kedves, hogy védeni akartok, de valamennyire mindenképpen előre kell merészkednem. A nyomok sokszor eltűnnek, összezavarják az embert, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy hova lépünk, ha netán nem tökéletesek a viszonyok, eltaposhatjuk őket. Ha pedig egyszer elveszítjük a követendő útvonalat, a fűben nagyon kevés esélyünk van újra rábukkanni. *Teszi hozzá szerényen, halkan. Nem akar kioktatni senkit, még akkor sem, ha ehhez éppenséggel tényleg ért, de tudja, hogy a többiek meghallgatják a véleményét.
Isqeha megint jó kérdéseket tesz fel, és Seles is kíváncsian várja a választ. Nagyvonalakban tudja, hogy hogyan viselkedik egy maihhin, de ez kimerül annyiban, hogy nem szabad közel menni hozzá, mert felöklel.*
- Nem tudhatjuk, hogy a nomádok mit gondolnak rólunk, lehet, hogy bántanának. *Böki ki Seles aggódva. Nem szeretné, hogy a többieknek baja essen ezektől a regényes, ismeretlen népektől.* Lehet, hogy még a maihhineket is megpróbálnák elvenni tőlünk.
*Ezután Pyr egy újabb trükkjére lesz figyelmes, amely mindannyiukat lenyugtatja. Seles elmosolyodik, bár eleve nem volt igazán nyugtalan, de azért érzi a hatását.*
- Pyrnek igaza van, ez egy nagyon jó ötlet lenne! Mindent érdemes bevetni a cél érdekében. *Bólint.* Minél több ötletünk van, annál nagyobb az esélyünk.


1970. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-29 17:55:35
 ÚJ
>Prexiar Beldion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Mágustoronyhoz érkezvén//

* Prexi értetlenül és tisztára átlátszó módon rázza a fejét a gyújtogatás lehetőségére. *
- Nem is, én nem örülnék neki, csak hát jó lenne látni - * vonja meg a vállát, de azért magában azt kívánja, hátha mégis most rögtön felgyullad valami Learon varázstekintetének nyomán. Erre azonban nem kerül sor, és egy másik varázslat jön elő, amelynek haszna nem sok lehet, ha csak nem az, hogy valaki szemébe fújva a füstöt pillanatnyi zavart kelt benne. Bár Prexi nem tudja elképzelni, hogy ez bárkit is megállásra késztetne, de persze előfordulhat, hogy valami maró hatású füstről van szó, de mivel a pásztormágus nem figyelmezteti, hogy ne érjen hozzá, így ez valószínűtlen. *
- Az nem lenne jó végül is - * főleg a hőség időszakában, amikor egyetlen szikra is lángra képes lobbantani az elszáradt fűszálakat. Egyébként tényleg megérti, hogy nem lenne jó nagyon tüzeskedni, elvégre nem csak ők ketten, hanem az állataik is halálukat lelnék a tomboló lángok között. * - De, hát ennek mi lenne az értelme akkor? Mármint ennek a füstnek? Valahogy, hát nem tudom. Eljátszani, hogy valaki pipázik, miközben nem is? - * megtévesztés, de legfeljebb valami elkényeztetett nemesi ifjonc bosszanthatná vele a szüleit, hogy tiltásuk ellenére dohányfüvet éget. Áh, mindegy. Bár Learon nem látja be, de Kirion minden bizonnyal egy félkész varázslatot mutatott neki.
A füves pusztát végül maguk mögött hagyják, hogy egy bűzös mocsár mentén haladjanak, az állatok is nyugtalanok, Prexi pedig minden egyes hangra idegesen forgatja a fejét. Hallott már ezt-azt az ingoványról. Banyák lakják és kannibál mélységiek, akik nem átallnak gyerekeket rabolni, csak hogy megfőzve megegyék az agyvelejüket, a többi részüket pedig a macskáiknak, vagy egyéb háziállataiknak adják.
Azonban az ingovány is véget ér, és Prexi tátott szájjal figyeli a mágustornyot, amint a tó felett lebeg fenséges magányában. A légzést csak azért nem felejti el, mert megbotlik egy kiálló gyökérben és önkéntelen kapkod levegő után, miközben botjával egyensúlyoz. Végül sikerül nem orra esni. *
- Aha, aha - * őszintén nem fogja fel, hogy Learon mit is mondott, így értetlenül ránézve, homlokát ráncolva visszakérdez. * - Ehm, mit is mondtál? - * ejti meg, mielőtt még a pásztormágus felsietett volna a lépcsőn.
Na igen, a lépcsőn. Az egy dolog, hogy a levegőben lebeg az egész épület, amely amúgy is csodálatra méltó, és Prexi nem is tudja hová tenni, de még a lépcsők is irtó furák. Mintha párából, vagy ködből lennének. Az állatok elvannak, Prexi is, ugyanis legalább fél órát azzal tölt el, hogy fellép a fura lépcsőkre, lelép, aztán piszkálgatja és próbál egy fabotot áttolni a lépcsőfokokon. El van a gyerek ha játszik és még arra is vetemedik, hogy Egyszarvút felmeneszti egészen az ajtóig, aztán óvatosan hátrálva lesegíti. Úgy tűnik a lépcsők egy tehenet is elbírnak. *



1969. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-29 17:43:41
 ÚJ
>Szárnyatlan Ertatsnoy avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Maihhin vadászat//

*Még a dühös, öreg szerzet sem tudja felidegesíteni a tündért, mikor az mérgelődve halad át közöttük.*
~Hát ennek meg mi baja van?~
*Fordul meg a fejében, de nem igazán foglalkozik a mérgelődővel, figyelme továbbra is a csapaton időzik.*
~Túl sokan vannak. Nem szeretem a tömeget!~
- Jó lenne, ha nem csak két Vadmester lenne. Közel négy méter magas, agancsos állatokról van szó.
*Teszi hozzá, mert hát így elég nehéz dolguk lesz, hiába értenek jól az állatokhoz.*
~Azon már úgysem tudunk változtatni.~
- Ez nem egészen így működik.
*Mondja Rinaldnak, mikor az elkezdi komplikálni a dolgokat.*
- Az, hogy elnyerjük a bizalmát annyit tesz, hogy nem akar minket megölni. Ha te összebarátkozol valakivel, de elrabolja az egyik családtagodat, nem mennél utána?
*Teszi fel az elég egyértelmű kérdést.*
- Viszont a család követi a családfőt.
*Rántja meg a vállát egyszerűen.*


1968. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-29 12:18:47
 ÚJ
>Pyr Lavand avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Maihhin vadászat//

*Ahogy elnézi a társaságot, vannak bizony vegyesen. Kalandorok, szerelmesek, vadászok és vándorok, varázslók és vezetők. Pyr nem gondolja, hogy félnivalójuk lenne, bár tény, hogy egyikük sem képzett a befogás terén. Figyelmesen hallgat és figyel, mindenkit szemével követ, ahogy helyet foglalnak a tűz körül. A bátorító mosolyokra, szavakra is felfigyel, nagyon jól esnek neki, ő is azon van, hogy bizonyítsa rátermettségét. Pycta beszámolóját és eligazítását is figyelmesen hallgatja. ~ Nomádok? Találkozhatunk nomádokkal? Milyen érdekes! ~ Szinte felugrik, mert látja maga előtt a barbár, szarvas és medvebőrbe bújtatott harcosokat, akiknek minden bizonnyal fogakkal kirakott talizmánjuk van. Sajnálattal hallja, hogy ki kell kerülni őket, persze azért a magasból meglesné őket, ha hagyják. Ezt figyelembe véve Isqeha felvetésére a nomádokról bőszen bólogat, na nem mintha vállalni merné, hogy Pycta jóváhagyása nélkül kalandra vállalkozik. Bólogatását is vélhetően figyelmen kívül hagyják, gyerek ő még ezekhez a dolgokhoz. Azonban a csorda megnyugtatására kósza ötlet jut eszébe. Ami azt illeti nem ötlet, inkább csak érzés. Az utóbbi időben lehetősége nyílt koncentráltan gyakorolni, magasabb szintjeit ismerte meg erejének, mint azt valaha gondolta volna. Előbb azonban Zarát mondatait követően jelez Pyctának. Zarára és magára mutat, közben persze feje vérvörössé válik, de az őrködést megszokta már, úgy az éjszakázást, mint a megfigyelést. Magára mutat, Zara után közvetlenül, hogy ő lenne a második őr, ha Pycta és a többiek jóváhagyják. Megvárja, míg mondandóját mindenki befejezi, majd koncentrálni kezd. Ismét jelez, hogy picit figyeljenek rá, majd agyának rejtett zugából ismeretlen szavak tolulnak szájára. Némán formázza a szavakat, tekintve, hogy beszélni nem beszélhet, valamint apró kézmozdulatokat tesz. Ha a varász sikeres mindenki földöntúli nyugalmat érezhet, szavak nélkül másképp nem tudja bemutatni a hatást. Ha minden sikerül, a nála lévő pergamenre csak egy szót ír fel: "Maihhinekre." Ha próbálkozás sikertelenségbe fullad, csalódottan próbálja majd szóban elmagyarázni a varászlat lényegét, de akkor kiderül, hogy bizony fejlődnie kell még.*

A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.

1967. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-29 11:47:21
 ÚJ
>Zaratinate Roentra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Maihhin vadászat//

*Mikor megérkezik, Isqueha a kezébe nyom egy üvegcsét, benne valami sötétzöld löttyel.*
- Ez az erőt javítja, ugye jól tudom?
*Elrakja a táskájába egy rongyba csavarva, hogy lovaglás közben nehogy valami baja esses vagy összetörjön.*
- Köszönöm!
*Azután Pycta elmondja mi és hogyan lesz, kiosztja a feladatokat.*
- Én az első őrséget szívesen vállalom!
*A vadászat közben pedig ezek szerint ő lesz egyik, aki a többiek épségére figyel. Bár reméli, nem kell hogy sor kerüljön arra, hogy megcsillogtathassa harci tudását. Igaz, szeret vele dicsekedni, de az csak akkor jó, ha nincs tétje.*
- Nekem ez így megfelel.
*Feleli Pyctának, mikor végigmondott mindent. Isqueha azonban érdekes dolgokat vet fel.*
- Az nem mindegy már, mit kezdenek egy egész csordával? Mi odavisszük, ők kifozetik, innentől az ő dolguk.
*A nomád népekről nagyon nem tud nyilatkozni. Nem ismeri őket, így aztán azt sem tudja, mennyire tanácsos velük összetűzésbe keveredni.*


1966. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-29 11:03:00
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Maihhin vadászat//

*Mindenki ideér hát, Pyr is visszaereszkedik közéjük. Xauzur Pycta jelzésére, némi biztonsági ráhagyás után, hátha Pycta meggondolja magát, megfordul, és otthagyja őket, és a négylábúakat.
A félvér fiú Pycta intő invitálására közelebb megy a tűzhöz, és letelepedik, és csendben bevárja a többieket is.
Ahogy az ezüsthajú elf belekezd a mondókájába, figyelmesen hallgatja. A kettős őrség felvetésére csak bólint, hogy érti, és a részéről indokoltnak is tartja a dolgot. Hiszen, bár az itt lévők sok szegletét ismerik Lanawinnak, de a keleti pusztán, amennyire ő tudja, még egyikük sem töltött el hosszabb időt.
Az is tetszik neki, hogy mindenki megkapja a maga feladatát, azt, amihez legjobban ért.
Selesre pedig külön is vigyázni kell, ezzel Isq is csak mélységesen egyet tud érteni.
Amikor azonban a vezérbika és az egész csorda kérdése kerül szóba, elgondolkodik.*
- Hm. De mihez kezdenénk egy egész maihhin csordával? Vagyis... a maihhinek mit kezdenének Erdőmélyén? Vagy akár valami Arthenior vagy Amon Ruadh környéki birtokon? A puszta az élőhelyük. Egy egész csordát ellátni élelemmel, ősszel, tavasszal... ki győzné?
- Vagy úgy érted, hogy ha sikerül a vezérbika bizalmát elnyernünk, bármilyen úton-módon, akkor kedvünkre kiválaszthatjuk azt a néhány állatot, akiket magunkkal hozunk?
*teszi fel a kérdést, és várja kíváncsian a választ, és a többiek véleményét.
A nomádok kapcsán is a kíváncsisága győz.*
- Lehet, hogy értékes információval tudnak szolgálni. Vízzel, túléléssel, de akár a maihhinek vonulási útvonalával kapcsolatban is. Kockáztatni szerintem sem érdemes, de én nem kerülném el mindenképpen őket. *fűzi hozzá ehhez is a saját véleményét. Nem vitatkozni akar a vezérrel, szó sincs róla. Végül ő dönt úgyis, kell valaki, aki irányt szab és meghozza a döntéseket a sok lehetőség közül. De mióta Vadvédben él, nagyon sok mindent tanult a társaitól, csak abból, hogy figyelt, megismerte és meghallgatta a többieket. Olyan dolgokat, amit egyedül soha nem tudott volna meg a világról, a benne élőkről, és saját magáról sem.
Úgyhogy most is csak figyel.*


1965. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-28 16:06:15
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1462
OOC üzenetek: 118

Játékstílus: Megfontolt

//Mágustoronyhoz érkezvén//

*Úgy tűnik ez a téma nem hatja meg annyira a fiút, mint a parasztság és a nemesség helyzete néhány nappal ezelőtt, szóval a Sajt-mester úgy dönt, nem is húzza tovább, hanem áttér a mágia dolgaira, mert az egy jó, gördülékeny beszédtéma, nem pedig ilyen semmilyen.*
-Majd később felgyújtok neked valamit, hogy örülj! *Vigyorog a fiúra gyermeki módon, mert ő is várja, hogy kipróbálhassa újdonsült tudását. Persze tudja, hogy képes rá, mert ott van a fejében minden, de más, ha az ember a valóságban is tapasztalja, hogy mire képes.*
-Ez. *Válaszol ő is csalódottan. Valahogy többre számított. Több füstre, vagy bármire. Persze gondolta, hogy ez lesz, de mégis, valahogy mást várt.*
-Nem vert át. Tudok mást is, csak gondoltam, hogy ezzel nem gyújtom fel a fél pusztát. Na mindegy. *Vonja meg a vállát a túlzott elővigyázatosságra. Apja azt mondta neki mindig, hogy nem szabad még véletlenül se tönkretenni azt, ami nem az övé. Ő pedig nem fogja. Közben hosszú menetelés után elérik a mágustornyot, és a tavat. Ott hatalmasodik felettük az egész, Learon pedig már indul is fel a toronyba, késlekedés nélkül, hogy megszerezhesse ama tudást, amit még nem tudott Kriyontól. A tűz mágiának ennek a szintjén, ahol ő van, vannak még rejtelmei, amik rá várnak.*
-Nos, ha kigyönyörködted magad, akkor egy kicsit később gyere utánam. Összeszedem, amit kell, de nem szeretném a jószágokat itt hagyni sokáig egyedül! *Ezzel bele is veti magát félbehagyott tanulmányaiba, és köszönti az öreg varázslót is, ha az éppen ott van a környékén.*



1964. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-27 22:46:07
 ÚJ
>Kilvard Guldraen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Az arra érdemes//
//Epilógus//

*Hogy az öreg mágus tudott-e a városban történtekről? Egyértelműnek tűnik. Hogy tényleg érdemes-e a bizalomra? Nos, ez kizárólag rajta áll, senki máson.
Épp szólásra nyitná a száját, mikor a személyzet egy tagja lép a szobába. Némán hallgatja a rövid közjátékot és kíséri tekintete a földre hulló levelet.
Az öreg mester korábbi, már-már bohókás ábrázata a múlté. Megkeményedett tekintettel fordul felé és szólítja meg ismét.
Az utasításokra szigorú ábrázattal bólint.*
-Úgy lesz. És köszönöm!
*Kiált a mágus után, mielőtt az sűrű kopogás közepette eltűnik a lépcsőfordulóban. Bár segíthetne! Néhány pillanatig némán bámul utána, majd tétován a szekrényhez lép és kitárja azt.
Egy levélke hullik a földre, melyre cikornyás betűkkel sűrűn el van látva.
Figyelmesen olvassa végig, majd pillantása a talárra esik. Leakasztja a bíborszínű talárt és magára ölti. Furcsamód pont illik rá, ráadásul a sajátját úgy is le kellett vetnie Artheniornál.
Gondterhelten túr a hajába és hajtja be a szekrényt. Szívesen megtudakolta volna, hogy ugyan mit lát benne az öreg mágus. Valószínűleg a válasz is rébuszban érkezett volna.
A gondolatra felhorkan, szeszélyessége ellenére igen csak kedveli a vén csirkefogót. Csak remélni meri, hogy nem éri baj.
Az asztalhoz lép és elveszi róla a kulcsot. úgy tűnik, mégis csak lesz hol álomra hajtani a fejét. A lehető legjobb helyen méghozzá, a Mágustoronyban.
Gondosan zárja be maga mögött Abogr szobájának ajtaját.*
-Hö!
*Hőköl hátra fordultában és esik neki háttal az imént becsukott ajtónak. Egy bíbor színt viselő szolgáló áll előtte alig egy lépésnyire végtelenül türelmes ábrázattal.*
-Mehetünk?
*Kérdi törhetetlen nyugalommal a szolgáló, neki pedig azonnal beugrik, az alak miért is lehet itt. Megmutatja a szobát.*
-Hogyne.
*Bólint rendbe szedve arcizmait és követi az alakot.
Két szintel lejjebb befordulnak és a torony méreteihez képest döbbenetesen sokat haladnak keleti irányba.*
-A szoba.
*Mutat rá a szolgáló, majd magára hagyja.
A zárba illeszti a kulcsot és elfordítja.
Vörös arany szőnyeg, egy hatalmas ágy, a sarokban egy íroasztal, tükör az ággyal szemben. Puritán, de mégis ízléses. A világosságot egy hatalmas, haloványfehér függönnyel takart ablak adja, mely nem túl nagy meglepetésére a tóra néz.
Bezárja az ajtót maga mögött és azonnal az ágyhoz lép. Óvatosan teríti a talárt a szék támlájára és ugrik be az ágyba. Egy pillanat és elnyeli a fekete, megnyugtató álomtalan világ.*


1963. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-27 19:54:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Az arra érdemes//
//Epilógus//

- Áááá, a megrendelés! *Ugrik fel az öreg korát meghazudtoló fürgeséggel, majd kiragadja Kilvard kezéből a hordót. Egy darabig szeretettel forgatja meg kezei között, majd hamar egy poharat keres az asztalának kis szekrénykéjében. Hangosan kotorászik, míg végül megleli, amit keres.*
- Ez az! *Néz boldog mosollyal fel az asztal mögül. A dugó pukkan, s a kis hordó tartalmának nagy része a pohárba vándorol. Pillanatokon belül kiürülhet, s Kilvard talán úgy érezheti, hogy miért eddig harcolt, három kortyban is összefoglalható. Abogr megtörli szakállát a heves nyeldeklés után, majd felnéz.*
- Ó, mennyivel tartozom? Ugye nem is volt olyan nehéz? *Kérdezi csalafinta mosollyal, majd egy kis erszényben kezd kotorászni, közben kopogás hallik, s a személyzet egy tagja rohan be az ajtón. Abogr elsötétülő tekintettel néz rá:*
- Hát nem látod, hogy vendégem van?! *Ripakodik rá hirtelen, s a vékony ember azt sem tudja hová süllyedjen idegességében.*
- Kérem... kérem bocsásson meg! Sürgősen... mennünk kell Mester! *A szolga láthatóan ijedt és legalább annyira fáradt, mint maga Kilvard, kezében egy levelet szorongat, melyet Abogr odalépve türelmetlenül kap ki kezéből. Sietősen elolvassa, tekintete egyre csak sötétebbé és szomorúbbá válik, válla megereszkedik, s halkan ejti maga elé a levelet, mely néhány kósza csavar után földet ér. Megviselten tekint fel aztán, hogy halványan mosolyogva nézzen Kilvardra.*
- Gyülekeznek a felhők, fiam, zivatar várható, a cseppeket már arcomon érzem. *Furcsa, hogy ezt mondja, hiszen kint egész kellemes az idő. Köpenyéért indul, hogy az ágya mellett látható fogasról felvegye azt. Vállára kanyarítja, majd sietősen, elgondolkodva az ajtóhoz indul, s kezét a kilincsre teszi. Valami eszébe juthat, mert sóhajtva visszafordul:*
- Vannak azok, kik mindent feladnak. Vannak azok, kik kitartók, de kíméletlenül eltaposnak mindenkit céljaik elérése érdekében. Vannak azok, kik meghunyászkodva, csábítva hazugsággal haladnak előre. *Az ajtó nyílni kezd, Abogr egyet lép, de aztán összeráncolt homlokkal folytatja mondandóját, még mindig Kilvardra figyelve:*
- A szekrényben találsz egy sötét-bíbor talárt, az a tiéd Kilvard Guldraen, a neved kezdőbetűi hátuljába hímezve. Az asztalomon találsz egy kulcsot, az a szobádé, a személyzet megmutatja melyik az. Időnként viseld gondját a toronynak és gondoskodj arról, hogy a személyzet minden munkát elvégezzen, gondoskodj a vendégekről, gondoskodj a tudásról, erővel őrizd azt! *Abogr immár elindul, s Kilvard hangját csak a folyosóról hallhatja, egyre távolodva:*
- Egyszer talán velem jöhetsz majd... de még nem most... az már egy másik történet. *Szomorúan mosolyog ez hallik a hangján.*
- Mert Kilvard Guldraen, te egyik fajta ember sem vagy. A te fajtádat úgy hívják: az arra érdemes. *Abogr ki tudja miért mondja ezeket? Talán a jó kis itóka hatására, melyet úgy kívánt? Talán mindvégig tisztában volt vele, mi történik Kilvard utazása során? Talán a fogadós izent neki? Ami azt illeti a történet szempontjából ez már igazából lényegtelen, mert Abogr mester láthatóan hosszú útra indul, vaskos botjának kopogása szinte már nem is hallik, a tudás fellegvárát egy időre bizonyosan elhagyja a válaszokkal együtt. Kilvard történetének végére értünk, de ez talán csak az első volt, s nem pedig az utolsó. Lehet még folytatása. De az bizony már egy másik történet.*


1962. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-27 10:41:54
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1123
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Maihhin vadászat//

*Lassan mindenki beér a rögtönzött táborhelyre, így már teljes a csapat és mind együtt beszélhetik át az előttük álló lehetséges nehézségeket és azok megoldását.*
- Bayde. *Hajol meg enyhén a vadmester irányába a csuhás, ahogy a másik köszönti érkezésekor.
Többen szokatlanul csendesek, de az elf még nem tudja, hogy a küldetés terhe vagy egyéb gondok nyomasztják őket. Ám nem kérdez, nem kíváncsiskodik, idejében meg fog tudni mindent, amiről tudnia kell. A lovak ideges viselkedésére ő is felfigyel, ezért a lába mellett álló irbiszre néz és szomorú mosollyal int fejével a fák felé. Xauzur amolyan "most tényleg?" pillantással néz vissza rá, majd komótosan elindul a lovakkal átellenes irányba, hogy kisvártatva eltűnjön a szemek elől. A csuhás hosszan néz utána, majd visszafordul társai felé.*
- Az Erdő Szíve áldjon, Zara. *Mosolyog a vörös lányra.*
- Nem történt semmi, nem kell bocsánatot kérned. *Hajol meg kissé, majd a táborba érve helyet mutat a tűz körül.
Az idegenhez, aki épp az ő kis táborhelyükön keresztül próbál eljutni a toronyhoz, nem szól, csak megvárja, míg tisztes távolságba kerül és csak akkor foglal helyet egy pokrócon. Isqeha reakcióján viszont nem állja meg, hogy lopva el ne mosolyodjon.
A maradék bájitalok is kiosztásra kerülnek, Pyr is visszatér közéjük, jelezve, hogy nincs veszély. Átveszi Seles-től a tégelyt és hátizsákjába rejti, a tündér ifjú képességeinek dicséretére csak haloványan mosolyog. Pyr nagyon sokat fejlődött az elmúlt napokban, bárki bármit mond, jót tett neki a szótlanság.
Amikor mind helyet foglaltak, de legalábbis közelebb jöttek, akkor kezd bele a beszélgetésbe.*
- Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek, ha azt mondom, nem ismerem a füves pusztát. Ismeretlen vidék, s mint olyan, bizonyosan megvannak a maga veszélyei. *Néz körbe mindenkin.*
- Vadállatok, ellenséges nomádok, az időjárás és még sok-sok más veszélyes dolog, melyekkel csak ott fogunk szembesülni. Azt ajánlom, készüljünk fel rá. Minden táborozáskor váltott, kettős őrség legyen, együtt mozogjunk, amíg lehet. Seles mutatja az utat és nyomokat keres, amelyek elvezetnek a maihhinek-hez. A vadmesterek figyeljenek az állatokra, ragadozókra, madarakra, mindenre, ami veszélyt jelenthet közülük. Azok pedig, akik a harchoz értenek, őket védjék. *Hagy némi időt, hogy a hallottakat megemésszék és kérdéseket fogalmazzanak meg magukban.*
- Reményeim szerint Seles-t nem kell közvetlen veszélynek kitennünk, ha megtaláltuk a nyomokat, onnan már átvesszük és óvatosan megközelítjük a vadakat. A vadmesterek és azok, akik képesek rá, lenyugtatják őket, ha minden kötél szakad, bevetjük Isqeha mérgét és elkábítjuk őket. A legjobb volna, ha egy vezérbikát sikerül elkapni és engedelmességre bírni, miénk lehetne a csorda. *Ezek alatt természetesen többször néz Bayde, Ert irányába, de Pyr is kap pár jelentőségteljes pillantást, hisz most tudta meg, hogy ő is képes lenyugtatni az állatokat.*
- Ha nomád törzsek lakta táborba botlunk, akkor kikerüljük őket, nem kockáztatunk konfliktust velük, ne feledjétek, a pusztán mi leszünk az idegenek. *Fejezi be, majd végignéz a társaságon.*
- Vélemények, ötletek? *Kérdi komoly arccal.*


1961. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-07-26 14:38:23
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Maihhin vadászat//

*Seles csak a szemét forgatja Bayde és Leon megjegyzésére. Az régen volt, ő pedig azóta már nem engedheti meg magának, hogy mindenféle szereket próbáljon ki, elvégre kisbabát szeretnének. Meg hát Seles továbbra sem hisz abban, hogy a lányok szerelmesek lehetnek egymásba. A merő feltételezés, hogy ő az legyen Zarába, és együtt aludjanak, nevetséges.*
- Ha van sok maihhinünk, de nekünk nincs mit enni, majd megesszük az egyiket. Jól lakunk mindannyian. *Jegyzi meg Seles. Még soha nem kóstolta, de meggyőződése, hogy vadíze van.*
*Mikor megérkeznek és elmondja ellenérzéseit a dologgal kapcsolatban, Pycta közelebb lép hozzá, és minden kételye ellenére biztatóan megszorítja a lány vállát. Selesnek jólesik a kedves gesztus, visszamosolyog az elf vezérre.*
- Fontos, hogy vigyázzunk egymásra. *Mondja. Nagyon szeretné, ha senki se keveredne bajba, de legfőképpen Leonért aggódik. Ahogy megkeresi a férfi pillantását, róla azonban látszik, hogy bármitől megvédené szerelmét, és még kacsint is egyet. Seles bájosan elmosolyodik.*
~ Szeretlek! ~ *Gondolja, de feltételezhető, hogy csak a romantikus regényekben gondolatolvasók a főszereplők, és Leon nem hallja ezt meg. Nem baj, majd elmondja neki később, feltéve, hogy lesz egy kis pihenőidejük.*
- Ugyan, nem tesz semmit. *Furcsa a feltűnés, Seles ha lehet, még jobban elpirul, amikor Isqeha a képességeit magasztalja, meg a gombagyűjtésről beszél. Az amúgy is csak véletlen volt, vakszerencse – bár annak nagyon büdös. Kotorászni kezd a táskájában, és egy adagot átad Pyctának a szerből, amit Isqeha rábízott.* Tessék!
*Seles elégedetten konstatálja, hogy Pycta a maga fura módján azért törődik Pyrrel, még a fiú baklövése ellenére is.*
- Nagyon ügyes, megnyugtatta Zara lovát is az imént. Mágiával! *Biccent. Szeretné minél jobb színben feltüntetni a fiút. Szemével követi Pyrt, aki némi rendezkedés után felröppen mellőlük. Seles mindig szeretett fára mászni, fel egészen a tetejére, de nagyot mosolyog rajta, hogy a tündérnek ennyivel gyorsabban és egyszerűbben sikerül a művelet. Örül, hogy jut nekik egy kis pihenőidő, olyan aluszékonynak érzi magát ma, mintha nyomott lenne a levegő. Talán túl párás?*

//Kilvard//

*Eközben a toronyba beviharzik egy alak, akit Seles egyértelműen mágusnak néz. Mármint nem csak azért, mert bement a Mágustoronyba – ez is logikus volna –, hanem mert elegánsan öltözködik, és bölcs az ábrázatja. Láthatóan nem tetszik neki a társaságuk, meg hát mulatságosan is mutathat a csapat erdőjáró itt az ingovány szélén. Seles odabiccent köszönésképpen.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3086-3105