Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 168 (3341. - 3360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3360. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-03 13:18:18
Üzenet elküldve: 2022-10-03 13:18:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Bizony nem ígérkezik nagyon rövidnek ez a beszélgetés, így a szék nagy kényelmet jelent a pirtianesi számára. A pokrócot nem veszi igénybe, ám beszélgetés közben kiélvezi a zamatos dohányfüstöt, mely egyszerre nyugtat és élénkít is valamennyire.
Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy hirtelen annyi kérdéssel hozakodjon elő, amennyi szokványos kutatási metódusok mellett hónapok, évek munkáját is jelenthetné... De szerencsére a jelenlegi körülmények aligha lehetnének távolabb a szokványosságtól.
A vele szemben ülő törpét ugyanis percről percre egyértelműbb, hogy a tudásszomj vezérli, és mivel Lanawin földjén a tudás kétségkívül egyik, ha nem a legnagyobb gócpontján trónol, ezt élete során bizony ki is használta. A veterán nem is tervez fukarkodni azzal, amit ő maga tudna felajánlani; gyanítja, minél több információt kap tőle az öreg, annál kevesebb egyéb ellenszolgáltatást kell majd fizetnie.
És bizony ami pénze van, azt mágiatanulásra kapta, és legszívesebben arra is költené. Meglehet persze, hogy ha fizetnie kell, úgy azért majd benyújtja valakinek a számlát, elvégre nem a saját szakállára kutat most, hanem a Város érdekeit segíti elő.
Nem lepi meg különösebben, hogy konkrétumokkal a törpe aligha tud majd szolgálni, és nincs a történelem tele sárkányok lábnyomaival.*
~Az emlékezet mítosszá vénül, a mítoszból legenda lesz, majd idővel még a legendákat is elnyeli a feledés homálya.~
*Jut eszébe egy ismert ősi ballada előszava. Itt csak mítoszokat és legendákat talál, ám abban bízhat, hogy az öreg ezek közül képes lesz kiválogatni a legmegbízhatóbbakat. A felvezetés közben új papírlapot vesz elő, hogy aztán buzgón jegyezze le a Kurátor szavaiból a fontosnak tűnő információt.*
~Egy sárkány, egy történet.~
*Ez fontos, főleg, hogy a Feketevész saját magáról szóló dalok után kérdezett. Egy sárkány, ki a többi eltűnése után tér vissza, és egy második legendát szül... ez jelentőséggel bír, és ennek megfelelően jelzi is jegyzeteiben.*
~Fekete Láng. Morqua Nárië, elf legendák. Fontos, fontos, fontos. Beszédesek a sárkányok nevei?~
*Van annyi nyelvrokonság az elfek és a sötételfek nyelvei között, hogy legalább gyanú szintjén tudja, melyik szó melyik jelentéshez kötődik. Ha pedig rá tudna jönni, milyen nyelvet beszéltek a Feketevész idején, akkor talán így a nevét is megtudhatná... bár ki tudja, mennyire fontos ez? Ahhoz talán, hogy egy létező legendához kösse a lényt, hasznos lehetne.
A nyugati sivatag is érdekes, hiszen valami az orkokat is keletre kellett, hogy üldözze, ám sem a zöldbőrűek, sem a sivatagi nomádok nem olyasfajta népek, akik tudtával részletes históriákat tartanának, arra pedig aligha van ideje, hogy hosszú néprajzi kutatást folytasson szájról szájra terjedő legendák után.*
~Legendás fegyver. Remek.~
*Klasszikus motívum, ám nem lehet rá támaszkodni. Míg a sárkányok szinte szinonímái a történeteknek és meséknek, nem hinné, hogy ez konkrét, leírható módon is hatással lenne a valóságra. Mindenesetre lejegyzi. A mágia már inkább lényeges. Ha ismerhető valaminek a motivációja, és hogy mihez vonzódik, akkor a viselkedésük megjósolható, és akár manipulálható is.
A megválaszolatlan kérdésekre, bár látszólag figyel, nem nagyon reagál érdemben; inkább arra használja az időt, hogy felzárkózzon jegyzeteivel. Katonaember, praktikus világnézettel, így kevéssé érdekli az a tudás, mely csak a legszélsőségesebb esetben válhatna hasznára... főleg egy ilyen helyzetben, ahol más prioritásai vannak.*
-Sejtésem igen, túl sok is, hogy a saját tudásommal választhassak közülük.
*Eddig csak külön papírra jegyzetelt, most viszont előhúzza saját jegyzetkönyvét, és egy kilógó, fakó szövetdarab mentén felnyitja, majd a szénceruza favégével nyomon követve a szavakat beszélni kezd.*
-Ahogy említettem, az első elméletem az, hogy a helyszínen nagyobb fókuszban van jelen a holdmágia. Habár ideiglenesen elgondolkoztam rajta, hogy ez illúziók forrása is lehetne, ezt a gondolatot már elvetettem. Egyébként az expedíció a Hold Havában indult, telihold fényét említi.
*Ami a dátum alapján persze ellentmondásos, de annak már nem Gaerralos fog utánanézni, hogy a második hold megjelenése a teliholdak időzítését milyen módon is befolyásolhatta.*
-A tó eredetét illetően átfutott a fejemen ideiglenesen a törpe tárnák gondolata is, ám ilyen téren aligha tudok megalapozott konklúzióra jutni, hiszen a létezésükön túl gyakorlatilag semmit sem tudok a mágikus fókuszpontokról, sem a keletkezésük, sem a hatásaik terén. Azt tudom, hogy a tóból ivás az akkori expedíció tagjaira nem volt semmilyen különös hatással. Ezen felül Abogr Mester utalt rá, hogy van saját elképzelése is a tó természetéről, habár annak mibenlétét nem fedte fel.
*Zárja le okfejtését, újra mélyet szívva a pipából, hogy aztán a füstöt kifújva hallgathassa meg a vénség következő, rá irányuló kérdését.*
-Ez engem is érdekel. Ha itteni tanácskozásról van szó, úgy számíthat, hogy jelen legyek, mint a sárkányt felfedező, és így az ügyhöz legközelebb álló osztag képviselője, ám nem hinném, hogy a Nagymester nagy súlyt helyez arra, hogy lehetővé tegye az artheniori érdekképviseletet.
*Mielőtt folytatná, egy újabb édes füstfelhőt produkál, mely az eddigiekhez hasonlóan elkezd felszállni a csarnok teteje felé.*
-Lehet az is, hogy a helyzet bemutatása érdekében leszek ott, habár kétlem, hogy Abogr Mester ne lenne erre képes azzal az információval, amivel eddig már elláttam, és azzal, amivel távolléte során még kibővíti ezt. Viszont személyesen egy harmadik opciótól tartok leginkább.
*Itt komor ábrázattal hátradől, és egy rövid ideig még ízlelgeti a dohányfüstöt, mielőtt újból megszólalna.*
-Ez pedig az, hogy feladata van számunkra, melyet az ottlétem mellett könnyebben ki tud majd osztani.
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.03 15:34:35
*Bizony nem ígérkezik nagyon rövidnek ez a beszélgetés, így a szék nagy kényelmet jelent a pirtianesi számára. A pokrócot nem veszi igénybe, ám beszélgetés közben kiélvezi a zamatos dohányfüstöt, mely egyszerre nyugtat és élénkít is valamennyire.
Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy hirtelen annyi kérdéssel hozakodjon elő, amennyi szokványos kutatási metódusok mellett hónapok, évek munkáját is jelenthetné... De szerencsére a jelenlegi körülmények aligha lehetnének távolabb a szokványosságtól.
A vele szemben ülő törpét ugyanis percről percre egyértelműbb, hogy a tudásszomj vezérli, és mivel Lanawin földjén a tudás kétségkívül egyik, ha nem a legnagyobb gócpontján trónol, ezt élete során bizony ki is használta. A veterán nem is tervez fukarkodni azzal, amit ő maga tudna felajánlani; gyanítja, minél több információt kap tőle az öreg, annál kevesebb egyéb ellenszolgáltatást kell majd fizetnie.
És bizony ami pénze van, azt mágiatanulásra kapta, és legszívesebben arra is költené. Meglehet persze, hogy ha fizetnie kell, úgy azért majd benyújtja valakinek a számlát, elvégre nem a saját szakállára kutat most, hanem a Város érdekeit segíti elő.
Nem lepi meg különösebben, hogy konkrétumokkal a törpe aligha tud majd szolgálni, és nincs a történelem tele sárkányok lábnyomaival.*
~Az emlékezet mítosszá vénül, a mítoszból legenda lesz, majd idővel még a legendákat is elnyeli a feledés homálya.~
*Jut eszébe egy ismert ősi ballada előszava. Itt csak mítoszokat és legendákat talál, ám abban bízhat, hogy az öreg ezek közül képes lesz kiválogatni a legmegbízhatóbbakat. A felvezetés közben új papírlapot vesz elő, hogy aztán buzgón jegyezze le a Kurátor szavaiból a fontosnak tűnő információt.*
~Egy sárkány, egy történet.~
*Ez fontos, főleg, hogy a Feketevész saját magáról szóló dalok után kérdezett. Egy sárkány, ki a többi eltűnése után tér vissza, és egy második legendát szül... ez jelentőséggel bír, és ennek megfelelően jelzi is jegyzeteiben.*
~Fekete Láng. Morqua Nárië, elf legendák. Fontos, fontos, fontos. Beszédesek a sárkányok nevei?~
*Van annyi nyelvrokonság az elfek és a sötételfek nyelvei között, hogy legalább gyanú szintjén tudja, melyik szó melyik jelentéshez kötődik. Ha pedig rá tudna jönni, milyen nyelvet beszéltek a Feketevész idején, akkor talán így a nevét is megtudhatná... bár ki tudja, mennyire fontos ez? Ahhoz talán, hogy egy létező legendához kösse a lényt, hasznos lehetne.
A nyugati sivatag is érdekes, hiszen valami az orkokat is keletre kellett, hogy üldözze, ám sem a zöldbőrűek, sem a sivatagi nomádok nem olyasfajta népek, akik tudtával részletes históriákat tartanának, arra pedig aligha van ideje, hogy hosszú néprajzi kutatást folytasson szájról szájra terjedő legendák után.*
~Legendás fegyver. Remek.~
*Klasszikus motívum, ám nem lehet rá támaszkodni. Míg a sárkányok szinte szinonímái a történeteknek és meséknek, nem hinné, hogy ez konkrét, leírható módon is hatással lenne a valóságra. Mindenesetre lejegyzi. A mágia már inkább lényeges. Ha ismerhető valaminek a motivációja, és hogy mihez vonzódik, akkor a viselkedésük megjósolható, és akár manipulálható is.
A megválaszolatlan kérdésekre, bár látszólag figyel, nem nagyon reagál érdemben; inkább arra használja az időt, hogy felzárkózzon jegyzeteivel. Katonaember, praktikus világnézettel, így kevéssé érdekli az a tudás, mely csak a legszélsőségesebb esetben válhatna hasznára... főleg egy ilyen helyzetben, ahol más prioritásai vannak.*
-Sejtésem igen, túl sok is, hogy a saját tudásommal választhassak közülük.
*Eddig csak külön papírra jegyzetelt, most viszont előhúzza saját jegyzetkönyvét, és egy kilógó, fakó szövetdarab mentén felnyitja, majd a szénceruza favégével nyomon követve a szavakat beszélni kezd.*
-Ahogy említettem, az első elméletem az, hogy a helyszínen nagyobb fókuszban van jelen a holdmágia. Habár ideiglenesen elgondolkoztam rajta, hogy ez illúziók forrása is lehetne, ezt a gondolatot már elvetettem. Egyébként az expedíció a Hold Havában indult, telihold fényét említi.
*Ami a dátum alapján persze ellentmondásos, de annak már nem Gaerralos fog utánanézni, hogy a második hold megjelenése a teliholdak időzítését milyen módon is befolyásolhatta.*
-A tó eredetét illetően átfutott a fejemen ideiglenesen a törpe tárnák gondolata is, ám ilyen téren aligha tudok megalapozott konklúzióra jutni, hiszen a létezésükön túl gyakorlatilag semmit sem tudok a mágikus fókuszpontokról, sem a keletkezésük, sem a hatásaik terén. Azt tudom, hogy a tóból ivás az akkori expedíció tagjaira nem volt semmilyen különös hatással. Ezen felül Abogr Mester utalt rá, hogy van saját elképzelése is a tó természetéről, habár annak mibenlétét nem fedte fel.
*Zárja le okfejtését, újra mélyet szívva a pipából, hogy aztán a füstöt kifújva hallgathassa meg a vénség következő, rá irányuló kérdését.*
-Ez engem is érdekel. Ha itteni tanácskozásról van szó, úgy számíthat, hogy jelen legyek, mint a sárkányt felfedező, és így az ügyhöz legközelebb álló osztag képviselője, ám nem hinném, hogy a Nagymester nagy súlyt helyez arra, hogy lehetővé tegye az artheniori érdekképviseletet.
*Mielőtt folytatná, egy újabb édes füstfelhőt produkál, mely az eddigiekhez hasonlóan elkezd felszállni a csarnok teteje felé.*
-Lehet az is, hogy a helyzet bemutatása érdekében leszek ott, habár kétlem, hogy Abogr Mester ne lenne erre képes azzal az információval, amivel eddig már elláttam, és azzal, amivel távolléte során még kibővíti ezt. Viszont személyesen egy harmadik opciótól tartok leginkább.
*Itt komor ábrázattal hátradől, és egy rövid ideig még ízlelgeti a dohányfüstöt, mielőtt újból megszólalna.*
-Ez pedig az, hogy feladata van számunkra, melyet az ottlétem mellett könnyebben ki tud majd osztani.
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.03 15:34:35
3359. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-03 01:22:50
Üzenet elküldve: 2022-10-03 01:22:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos természetesen helyet foglalhat, még ha a törpe el is mulasztotta hellyel kínálni. Egy fából ácsolt, párnázott szék foglal helyet az ósdi íróasztal túloldalán. Még egy pokróc is helyet kapott rajta, ha esetleg túlságosan hosszúra nyúlna a beszélgetés.
A pipadohány édesebb, mint bármelyik, amit Gaerralos szívott. Olyan, mintha az erdő valamennyi gyümölcse helyet kapott volna valahogy ízvilágában, szinte teljesen kioltva a dohány egyébként kesernyés mivoltát.
A kérdések özönét hallgatva a Kurátor csak hátra dől székében és csillogó szemmel pöfékelni kezd. A kapott információ minden bizonnyal roppant értékes számára. Elvégre mágus ő, ahogy a Torony összes szolgálója. A Tornyot, s vele együtt Abogrot szolgálják, de ezen felül ott van a maguk élete és a maguk célja.*
-Talányok. Sötét és rejtélyes kérdések. *Szinte alig vehető ki ábrázata a füstfelhő mögül.* Méghozzá mennyi! Nem lesz olcsó eszmecsere.
*Kivár. Talán a hatás kedvéért, talán emlékei között kutat.*
-Elfemlékezet óta nem látott senki az ég alatt sárkányt. Nincs kézzelfogható tudásunk e lényekről. Nincs hozzá elég kőtéglád, hogy megépítsd e várat. *Előre hajol ültében.*
-De amire tudok, arra válaszolok. Aztán rendezd úgy e téglákat, ahogy jónak látod. Hol is kezdjük... Á, igen, a legendák! Nos... Visszatérő elemekkel tudok szolgálni. Az első, és tán esetünkben legfontosabb: ezek nem közönséges állatok. A gyermekmesék sárkányai mind értelmes, beszélni képes teremtmények. *Nagy levegőt vesz, mielőtt folytatná.*
-Egy történetben sem szerepelt ugyanazon a néven sárkány, pedig sosem mulasztottak el bemutatkozni. Mindig önös cél vezérelte e lényeket, sosem szolgáltak senkinek. De több mesére emlékszem, ahol ők maguk viszont szolgálatukba fogadtak népeket. Nem véletlen, hogy több család a mai napig címerében tartja e legendás bestiákat. Vannak, akik sárkánytűznek tulajdonítják a Wegtorentől nyugatra eső pusztaságot. Az elfek között pedig él egy történet a Fekete Lángról. Ők Morqua Nárië-nak nevezik. Sokan égtek meg az északi erdőkben. De ennek már ezer és ezer éve. Az sem biztos, hogy megtörtént. *Vállat von, majd az eddigieknél is nagyobb füstpamacsokat kezd eregetni.*
-A mesékben sosem lehet közönséges fegyverekkel megsebezni őket. Áthatolhatatlanak a pikkelyeik. Ahogy a mágia sem hat rájuk önmagában. Mindig valami legendás fegyver az, ami megoldja a dolgot. *Felhorkan.*
-A mágia azonban általában vonzza e fenevadakat. Legalábbis a mesékben. Sosem derül ki azonban, valójában miért. Talán elfogyasztják-e tárgyakat. Talán olyan ez, mint a moly és a lámpás esete. *Kissé összehúzza szemöldökét, ahogy Gaerralosra mered.* -Ezek azonban mind legendák és történetek. A világ nagy dolgait hiába is bolygatja halandó. Ezek a fránya istenek például honnét kerültek ide? Minek hozták a fejünkre a harcuk? Hogyan került az égbolt a helyére? Miért vagyunk itt mi magunk? Ki ennek a megmondója? *Ismét csak megvonja vállát, ezúttal azonban szakállán is végig söpör hozzá.*
-A mágia ott van mindenhol körülöttünk. A derengő tó viszont valóban érdekes pontja a történetnek. Nem hallottam még hasonlóról. Ugyanakkor elképzelhető. Talán van valami sejtésed ezzel kapcsolatban? *Érdeklődve pillant Gaerralosra. A férfi már pedzegetheti: a vén mágus emlékei kristálytiszták mindenről, mit éltében hallott vagy látott. Nem felejthette el az ő kérdéseit sem. Már azt, amire elmulasztott válaszolni. Vagy nem tudja rájuk a választ, vagy nem is létezik rájuk válasz. Nem áll még elő a farbával, már ami válaszainak árát illeti. Megvárja, hátha lapul még valami a harcos tarsolyában.*
-Egészen máson törném a kobakom a helyedben. Milyen szerepet szán neked Abogr, hogy meghívott a Tanácsba?
*Gaerralos természetesen helyet foglalhat, még ha a törpe el is mulasztotta hellyel kínálni. Egy fából ácsolt, párnázott szék foglal helyet az ósdi íróasztal túloldalán. Még egy pokróc is helyet kapott rajta, ha esetleg túlságosan hosszúra nyúlna a beszélgetés.
A pipadohány édesebb, mint bármelyik, amit Gaerralos szívott. Olyan, mintha az erdő valamennyi gyümölcse helyet kapott volna valahogy ízvilágában, szinte teljesen kioltva a dohány egyébként kesernyés mivoltát.
A kérdések özönét hallgatva a Kurátor csak hátra dől székében és csillogó szemmel pöfékelni kezd. A kapott információ minden bizonnyal roppant értékes számára. Elvégre mágus ő, ahogy a Torony összes szolgálója. A Tornyot, s vele együtt Abogrot szolgálják, de ezen felül ott van a maguk élete és a maguk célja.*
-Talányok. Sötét és rejtélyes kérdések. *Szinte alig vehető ki ábrázata a füstfelhő mögül.* Méghozzá mennyi! Nem lesz olcsó eszmecsere.
*Kivár. Talán a hatás kedvéért, talán emlékei között kutat.*
-Elfemlékezet óta nem látott senki az ég alatt sárkányt. Nincs kézzelfogható tudásunk e lényekről. Nincs hozzá elég kőtéglád, hogy megépítsd e várat. *Előre hajol ültében.*
-De amire tudok, arra válaszolok. Aztán rendezd úgy e téglákat, ahogy jónak látod. Hol is kezdjük... Á, igen, a legendák! Nos... Visszatérő elemekkel tudok szolgálni. Az első, és tán esetünkben legfontosabb: ezek nem közönséges állatok. A gyermekmesék sárkányai mind értelmes, beszélni képes teremtmények. *Nagy levegőt vesz, mielőtt folytatná.*
-Egy történetben sem szerepelt ugyanazon a néven sárkány, pedig sosem mulasztottak el bemutatkozni. Mindig önös cél vezérelte e lényeket, sosem szolgáltak senkinek. De több mesére emlékszem, ahol ők maguk viszont szolgálatukba fogadtak népeket. Nem véletlen, hogy több család a mai napig címerében tartja e legendás bestiákat. Vannak, akik sárkánytűznek tulajdonítják a Wegtorentől nyugatra eső pusztaságot. Az elfek között pedig él egy történet a Fekete Lángról. Ők Morqua Nárië-nak nevezik. Sokan égtek meg az északi erdőkben. De ennek már ezer és ezer éve. Az sem biztos, hogy megtörtént. *Vállat von, majd az eddigieknél is nagyobb füstpamacsokat kezd eregetni.*
-A mesékben sosem lehet közönséges fegyverekkel megsebezni őket. Áthatolhatatlanak a pikkelyeik. Ahogy a mágia sem hat rájuk önmagában. Mindig valami legendás fegyver az, ami megoldja a dolgot. *Felhorkan.*
-A mágia azonban általában vonzza e fenevadakat. Legalábbis a mesékben. Sosem derül ki azonban, valójában miért. Talán elfogyasztják-e tárgyakat. Talán olyan ez, mint a moly és a lámpás esete. *Kissé összehúzza szemöldökét, ahogy Gaerralosra mered.* -Ezek azonban mind legendák és történetek. A világ nagy dolgait hiába is bolygatja halandó. Ezek a fránya istenek például honnét kerültek ide? Minek hozták a fejünkre a harcuk? Hogyan került az égbolt a helyére? Miért vagyunk itt mi magunk? Ki ennek a megmondója? *Ismét csak megvonja vállát, ezúttal azonban szakállán is végig söpör hozzá.*
-A mágia ott van mindenhol körülöttünk. A derengő tó viszont valóban érdekes pontja a történetnek. Nem hallottam még hasonlóról. Ugyanakkor elképzelhető. Talán van valami sejtésed ezzel kapcsolatban? *Érdeklődve pillant Gaerralosra. A férfi már pedzegetheti: a vén mágus emlékei kristálytiszták mindenről, mit éltében hallott vagy látott. Nem felejthette el az ő kérdéseit sem. Már azt, amire elmulasztott válaszolni. Vagy nem tudja rájuk a választ, vagy nem is létezik rájuk válasz. Nem áll még elő a farbával, már ami válaszainak árát illeti. Megvárja, hátha lapul még valami a harcos tarsolyában.*
-Egészen máson törném a kobakom a helyedben. Milyen szerepet szán neked Abogr, hogy meghívott a Tanácsba?
3358. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-02 22:47:14
Üzenet elküldve: 2022-10-02 22:47:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
- Kutya bajom. Csak nem alszom túl jól mostanában. - *Feleli nemtörődömül Adoaver aggódó kérdéseire. Bár nem bánja az előbbieket, hogy megengedte magának, hogy így mutatkozzon, azért most már igyekszik semmiségnek beállítani az egészet. Végtére is, olykor mindenkinek akadnak rossz álmai, ez teljesen hihető a megítélése szerint.
Inkább vissza is adja a kérdést, s most ő érdeklődik a fiú állapota felől. Aki megerősíti azt, amit lát rajta: már sokkal jobban van.
Közben folytatja a készülődést, öltözködést. Magára ölti a fegyverkabátot, ám a sodronyinget és tabardot egyelőre csak elcsomagolja a zsákjába. Felövezi magát, aztán már épp a takaróját csavarja össze, mikor Adoaver előáll az ajánlatával.
Nagyot szusszanva elmosolyodik és a fiú felé kapja a fejét.*
- Ez egy remek ajánlat! Menjünk! - *Feleli lelkesen, s már áll is föl, indulásra készen. Azért persze megvárja, hogy barátja is összeszedelőzködhessen.
Valójában egyébként is az volt a terve, hogy lemegy a tó partjára felfrissíteni magát, megreggelizni, esetleg egy kicsit edzeni, de meghagyja Adoavert abban a hitben, hogy tényleg az ő kotyvalékából akar inni, s azért mennek le. Kíváncsi, hogy mikor fog barátja elbizonytalanodni és visszakozni.*
- Kutya bajom. Csak nem alszom túl jól mostanában. - *Feleli nemtörődömül Adoaver aggódó kérdéseire. Bár nem bánja az előbbieket, hogy megengedte magának, hogy így mutatkozzon, azért most már igyekszik semmiségnek beállítani az egészet. Végtére is, olykor mindenkinek akadnak rossz álmai, ez teljesen hihető a megítélése szerint.
Inkább vissza is adja a kérdést, s most ő érdeklődik a fiú állapota felől. Aki megerősíti azt, amit lát rajta: már sokkal jobban van.
Közben folytatja a készülődést, öltözködést. Magára ölti a fegyverkabátot, ám a sodronyinget és tabardot egyelőre csak elcsomagolja a zsákjába. Felövezi magát, aztán már épp a takaróját csavarja össze, mikor Adoaver előáll az ajánlatával.
Nagyot szusszanva elmosolyodik és a fiú felé kapja a fejét.*
- Ez egy remek ajánlat! Menjünk! - *Feleli lelkesen, s már áll is föl, indulásra készen. Azért persze megvárja, hogy barátja is összeszedelőzködhessen.
Valójában egyébként is az volt a terve, hogy lemegy a tó partjára felfrissíteni magát, megreggelizni, esetleg egy kicsit edzeni, de meghagyja Adoavert abban a hitben, hogy tényleg az ő kotyvalékából akar inni, s azért mennek le. Kíváncsi, hogy mikor fog barátja elbizonytalanodni és visszakozni.*
3357. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-02 21:06:43
Üzenet elküldve: 2022-10-02 21:06:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Bizony akármilyen tapasztalt katona is - melyről a ruha alá belátva pár heg is tanúbizonyságként szolgálhatna -, a legfeltűnőbb sebei mégsem csatából származnak, és nincs róluk olyan történet, melyről eldicsekedhetne. Inkább saját tiszti malőrjének következményeként tekint hiányzó végtagjára. Ha viszont sikerül véghezvinnie terveit, úgy szimbólumot kovácsolhat belőlük magának... idővel.*
-Nem tűri a hibázást, egy embertől pedig főleg nem.
*Visszhangozza, hiszen saját hibáján túl természetesen születése is hozzásegített annak, ami történt vele... ami meglehetősen ironikus, tekintve, hogy Artheniorban vére egykoron előnyt jelentett, és Pirtianesben is rokonsága miatt jutott magasra, hogy aztán nagyobbat is essen, mikor ez a rokonság felszívódott.
Érdeklődve nézi, ahogy a törpe nem egy, hanem két pipát vesz elő, melynek okához kétség sem fér. Míg a bátyja jóval nagyobb pipás, mint ő maga, azért azt sem lehet állítani, hogy teljesen tapasztalatlan. Fiatalkorában a kíváncsiság, később pedig időről időre az ehhez hasonló szituációk során volt alkalma füstölni, habár habitussá sosem vált a dolog. Mégis, többé-kevésbé tudja, hogy mire számítson, és persze azt is, hogy hogyan ne hozza kínos helyzetbe saját magát.*
-Köszönöm.
*Átveszi a füstölőalkalmatosságot, és ha a Kurátor asztalának a törpével átellenes oldalán is van egy szék, akkor itt annak szavaira le is ül, ám egyéb esetben nem okoz nehézséget neki az állva maradás sem. Mikor meggyullad a pipa, még kissé vár azzal, hogy megszívja, előbb megejtve a felvezetést, és csak aztán tölti meg a száját az édes dohányfüst.
Annak merengésére nem válaszol, inkább hagyja, hogy a jelentés magáért beszéljen. A korábbi megjegyzés alapján nincs különösebb sietség, és maga a pipafüst is hozzásegít ahhoz, hogy ne legyen nagy igénye a türelmetlenkedésre.
Sokadjára hatásosak a pergamenre vésett szavak, habár ezúttal kissé meglepi a törpe kirohanása, és szemöldökei kérdően a magasba erednek. Vet egy pillantást az asztalon csörömpölő iránytűre is, hátha meg tudja állapítani, hogy az merre mutat, ám egyébként meglehetősen nyugodtan, időről időre füstfelhőket eregetve hallgatja meg az izgatott törpe magyarázatát.
A csillagképek említésénél majdnem a homlokára csap; csak a kezével megtámasztott pipa, és persze az önkontroll akadályozza meg ebben. Motoszkált valami a fejében, hogy egy bizonyos témának elfelejtett utánanézni, ám az konkrétan nem, hogy a csillagjegyeket kutassa. Rövid ideig Abogr is a csillagokat emlegette...
El is felejt biccenteni arra, hogy valamennyire tisztában van a témával, ahogy igyekszik felidézni a csillagképhez kötődő legendát... Tizenegy csillag, tizenegy sárkány, tizenegy név. Egy-kettő mintha még be is ugrana neki, és rémlik annyira a téma, hogy megkozkáztasson valamit.*
~Xa-val kezdődő név nem rémlik.~
*Talán fontos, talán nem. A törpe viszont nem hagy sok időt a tűnődésre, és így ahogy az elkezdi pedzegetni a saját kártyákkal játszást, látni a veterán arcán az érdeklődést, valamint ha ül, úgy előre is hajol székében, és egy végső füstfelhőt a magasba eresztve ideiglenesen félreteszi a pipáját.*
-Teóriák a sárkányok eltűnéséről és visszatértéről. Motívumok, melyek a sárkánylegendákon átívelnek; milyen szerepet vállalnak általában, és ezek a legendák rendelkeznek egy egységesnek mondható struktúrával?
*Miközben beszél, előkerül táskájából egy pergamenlap és egy szénceruza, mellyel elkezdi feljegyezni a témákat.*
-A Feketevész cím ismert a históriákban? Tudunk olyan pontról a távoli történelemben, ahol bizonyos lényeges eseményeket a sárkányok beavatkozásának tulajdonítanak? Érdekelnék egy sárkányt a kincsek, melyeket a törpék tárnáiról szóló történetek emlegetnek? És a mágikus tárgyak, amikre Feketevész is rákérdezett? Ha aggresszív, ez utóbbi jelentheti azt, hogy megjósolható a célpontja?
*Vesz egy levegőt, ám a kérdésözönt nehéz meggátolni, így szinte rögtön folytatja.*
-Kötődéssel, illetőleg vonzódással bírnak az elementáris mágia felé? Ha igen, milyen módon? Sebezhetőek, vagy védi őket mágia? Ha ez a sárkány eddig nem volt Lanawin földjén, akkor hol lehetett?
Ugyanazon a helyen, ahol találkoztak a lénnyel, egy több száz évvel korábbi expedíció egy, a holdfényben derengő tóval találkoztak, mely a mi katonáink ottjártakor be volt fagyva. Lehet ez a holdmágia fokális pontja, és ha igen, idevonzhatta a sárkányt?
*Ekkorra már utolérte magát az írással, és így a szavai végén elengedi a szénceruzát, majd a pipájáért nyúlva jól beleszív, csak most fogva fel igazán, hogy kissé talán eltúlozta.*
-Bocsánat, erre mind lehetetlen is lenne válaszolni. Elsősorban konkrétumok érdekelnek... példának okáért Feketevész maga. Tud róla bármit?
*Bizony akármilyen tapasztalt katona is - melyről a ruha alá belátva pár heg is tanúbizonyságként szolgálhatna -, a legfeltűnőbb sebei mégsem csatából származnak, és nincs róluk olyan történet, melyről eldicsekedhetne. Inkább saját tiszti malőrjének következményeként tekint hiányzó végtagjára. Ha viszont sikerül véghezvinnie terveit, úgy szimbólumot kovácsolhat belőlük magának... idővel.*
-Nem tűri a hibázást, egy embertől pedig főleg nem.
*Visszhangozza, hiszen saját hibáján túl természetesen születése is hozzásegített annak, ami történt vele... ami meglehetősen ironikus, tekintve, hogy Artheniorban vére egykoron előnyt jelentett, és Pirtianesben is rokonsága miatt jutott magasra, hogy aztán nagyobbat is essen, mikor ez a rokonság felszívódott.
Érdeklődve nézi, ahogy a törpe nem egy, hanem két pipát vesz elő, melynek okához kétség sem fér. Míg a bátyja jóval nagyobb pipás, mint ő maga, azért azt sem lehet állítani, hogy teljesen tapasztalatlan. Fiatalkorában a kíváncsiság, később pedig időről időre az ehhez hasonló szituációk során volt alkalma füstölni, habár habitussá sosem vált a dolog. Mégis, többé-kevésbé tudja, hogy mire számítson, és persze azt is, hogy hogyan ne hozza kínos helyzetbe saját magát.*
-Köszönöm.
*Átveszi a füstölőalkalmatosságot, és ha a Kurátor asztalának a törpével átellenes oldalán is van egy szék, akkor itt annak szavaira le is ül, ám egyéb esetben nem okoz nehézséget neki az állva maradás sem. Mikor meggyullad a pipa, még kissé vár azzal, hogy megszívja, előbb megejtve a felvezetést, és csak aztán tölti meg a száját az édes dohányfüst.
Annak merengésére nem válaszol, inkább hagyja, hogy a jelentés magáért beszéljen. A korábbi megjegyzés alapján nincs különösebb sietség, és maga a pipafüst is hozzásegít ahhoz, hogy ne legyen nagy igénye a türelmetlenkedésre.
Sokadjára hatásosak a pergamenre vésett szavak, habár ezúttal kissé meglepi a törpe kirohanása, és szemöldökei kérdően a magasba erednek. Vet egy pillantást az asztalon csörömpölő iránytűre is, hátha meg tudja állapítani, hogy az merre mutat, ám egyébként meglehetősen nyugodtan, időről időre füstfelhőket eregetve hallgatja meg az izgatott törpe magyarázatát.
A csillagképek említésénél majdnem a homlokára csap; csak a kezével megtámasztott pipa, és persze az önkontroll akadályozza meg ebben. Motoszkált valami a fejében, hogy egy bizonyos témának elfelejtett utánanézni, ám az konkrétan nem, hogy a csillagjegyeket kutassa. Rövid ideig Abogr is a csillagokat emlegette...
El is felejt biccenteni arra, hogy valamennyire tisztában van a témával, ahogy igyekszik felidézni a csillagképhez kötődő legendát... Tizenegy csillag, tizenegy sárkány, tizenegy név. Egy-kettő mintha még be is ugrana neki, és rémlik annyira a téma, hogy megkozkáztasson valamit.*
~Xa-val kezdődő név nem rémlik.~
*Talán fontos, talán nem. A törpe viszont nem hagy sok időt a tűnődésre, és így ahogy az elkezdi pedzegetni a saját kártyákkal játszást, látni a veterán arcán az érdeklődést, valamint ha ül, úgy előre is hajol székében, és egy végső füstfelhőt a magasba eresztve ideiglenesen félreteszi a pipáját.*
-Teóriák a sárkányok eltűnéséről és visszatértéről. Motívumok, melyek a sárkánylegendákon átívelnek; milyen szerepet vállalnak általában, és ezek a legendák rendelkeznek egy egységesnek mondható struktúrával?
*Miközben beszél, előkerül táskájából egy pergamenlap és egy szénceruza, mellyel elkezdi feljegyezni a témákat.*
-A Feketevész cím ismert a históriákban? Tudunk olyan pontról a távoli történelemben, ahol bizonyos lényeges eseményeket a sárkányok beavatkozásának tulajdonítanak? Érdekelnék egy sárkányt a kincsek, melyeket a törpék tárnáiról szóló történetek emlegetnek? És a mágikus tárgyak, amikre Feketevész is rákérdezett? Ha aggresszív, ez utóbbi jelentheti azt, hogy megjósolható a célpontja?
*Vesz egy levegőt, ám a kérdésözönt nehéz meggátolni, így szinte rögtön folytatja.*
-Kötődéssel, illetőleg vonzódással bírnak az elementáris mágia felé? Ha igen, milyen módon? Sebezhetőek, vagy védi őket mágia? Ha ez a sárkány eddig nem volt Lanawin földjén, akkor hol lehetett?
Ugyanazon a helyen, ahol találkoztak a lénnyel, egy több száz évvel korábbi expedíció egy, a holdfényben derengő tóval találkoztak, mely a mi katonáink ottjártakor be volt fagyva. Lehet ez a holdmágia fokális pontja, és ha igen, idevonzhatta a sárkányt?
*Ekkorra már utolérte magát az írással, és így a szavai végén elengedi a szénceruzát, majd a pipájáért nyúlva jól beleszív, csak most fogva fel igazán, hogy kissé talán eltúlozta.*
-Bocsánat, erre mind lehetetlen is lenne válaszolni. Elsősorban konkrétumok érdekelnek... példának okáért Feketevész maga. Tud róla bármit?
3356. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-02 14:05:46
Üzenet elküldve: 2022-10-02 14:05:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
-Hmm. *A kurátor tekintete csalódottan siklik le az egykori kéz helyéről. Bizonyára kalandosabb történetre számított.*
-Nem egy szívélyes hely, nem bizony. *Hangjába túl sok együttérzés nem vegyül, de azért egy aprócska sóhajt elenged. Fészkelődve helyezi magát kényelembe, miközben a ládika mellé csúsztatja az iránytűt az asztalon. Kisebb nehézségek árán fiókért nyújtózik, majd előhalászik belőle két pipát. Az egyik egy díszes, faragott pipa, a másik pedig egyszerű csutkapipa. Miközben Gaerralost hallgatja, komótosan tömködi meg mindkét pipát egy szokatlan színű, lila dohányféleséggel, majd a csutkapipát a férfi felé nyújtja. Vendége orrát rendkívül édeskés dohányillat csaphatja meg.*
-Vendégpipa. Volt már olyan beszélgetésem is, ami napokig tartott. A kényelem fontos. *Ha átveszi Gaerralos a csutkapipát, ha nem, a törpe hátra nyújtózik székében, s egy intésére mindkét pipa kazánrésze izzani kezd. Persze csak ha a pirtianesi átvette sajátját. Ellenkező esetben csak a törpe fog sűrű, fehér füstcsíkokat eregetni.*
-Tanácsot... *Félrelöki a pipaszárat ajkai jobb szélére, majd megvakarja ősz sörényét.* -Rég volt már, hogy itt bármilyen tanácsot tartottak. És azt mondod, meg vagy hívva rá? Ennek is kell oka legyen. Hmm... *Ezen mereng egy sort, szemmel láthatóan ínyére van az információ.
Ahogy átveszi az irodalmat Gaerralostól és olvasni kezdi, úgy áll meg a pipa is szájában. Apró szemei az okuláré mögül mohón futják a sorokat, majd ahogy végzett, nyújtja is vissza a pergament.*
-TUDTAM! *Csap az asztalra nagyot szabad kezével, hogy az imént elhelyezett iránytű csak úgy csörren bele.* -Megvolt írva a csillagokban. Ismered a csillagképeket? A Sárkányban tizenegyből egy csillag vörösre gyúlt a tűz havában. Volt már a múltban, hogy egyik-másik veres lett, de az még atyáink ideje előtt! Ne kérdezd, mit jelent, talán csak egy jel. De jelnek elég! *Izgatottan veszi ki ajkai közül a pipát, hogy azzal kezében gesztikuláljon tovább.*
-És a Nagy Választóhegységen, azt írjátok? Ősatyáim tárnái felett! Mondják, kőbe vájt lépcső vezet a hegy gyomrából egészen a tetejéig. *Serény bólogatással toldja meg szavait ismét csak. Jókora sóhajtásokkal csillapítja magát a végén.*
-Jó kis história, jó kis história. Biztosak lehetünk benne, hogy a Nagymester tájékoztatni fogja a Tanácsot mindenről. De az sem hátrány, ha saját kártyákkal is játszhatunk. *Ravaszkodva keresi meg Gaerralos tekintetét.* -Hogy hozzá tudd tenni a magad részét, s mindent, mi Abogr figyelmét elkerüli. Szóval? Mi lenne a kérdés, mit fel kívánsz tenni?
-Hmm. *A kurátor tekintete csalódottan siklik le az egykori kéz helyéről. Bizonyára kalandosabb történetre számított.*
-Nem egy szívélyes hely, nem bizony. *Hangjába túl sok együttérzés nem vegyül, de azért egy aprócska sóhajt elenged. Fészkelődve helyezi magát kényelembe, miközben a ládika mellé csúsztatja az iránytűt az asztalon. Kisebb nehézségek árán fiókért nyújtózik, majd előhalászik belőle két pipát. Az egyik egy díszes, faragott pipa, a másik pedig egyszerű csutkapipa. Miközben Gaerralost hallgatja, komótosan tömködi meg mindkét pipát egy szokatlan színű, lila dohányféleséggel, majd a csutkapipát a férfi felé nyújtja. Vendége orrát rendkívül édeskés dohányillat csaphatja meg.*
-Vendégpipa. Volt már olyan beszélgetésem is, ami napokig tartott. A kényelem fontos. *Ha átveszi Gaerralos a csutkapipát, ha nem, a törpe hátra nyújtózik székében, s egy intésére mindkét pipa kazánrésze izzani kezd. Persze csak ha a pirtianesi átvette sajátját. Ellenkező esetben csak a törpe fog sűrű, fehér füstcsíkokat eregetni.*
-Tanácsot... *Félrelöki a pipaszárat ajkai jobb szélére, majd megvakarja ősz sörényét.* -Rég volt már, hogy itt bármilyen tanácsot tartottak. És azt mondod, meg vagy hívva rá? Ennek is kell oka legyen. Hmm... *Ezen mereng egy sort, szemmel láthatóan ínyére van az információ.
Ahogy átveszi az irodalmat Gaerralostól és olvasni kezdi, úgy áll meg a pipa is szájában. Apró szemei az okuláré mögül mohón futják a sorokat, majd ahogy végzett, nyújtja is vissza a pergament.*
-TUDTAM! *Csap az asztalra nagyot szabad kezével, hogy az imént elhelyezett iránytű csak úgy csörren bele.* -Megvolt írva a csillagokban. Ismered a csillagképeket? A Sárkányban tizenegyből egy csillag vörösre gyúlt a tűz havában. Volt már a múltban, hogy egyik-másik veres lett, de az még atyáink ideje előtt! Ne kérdezd, mit jelent, talán csak egy jel. De jelnek elég! *Izgatottan veszi ki ajkai közül a pipát, hogy azzal kezében gesztikuláljon tovább.*
-És a Nagy Választóhegységen, azt írjátok? Ősatyáim tárnái felett! Mondják, kőbe vájt lépcső vezet a hegy gyomrából egészen a tetejéig. *Serény bólogatással toldja meg szavait ismét csak. Jókora sóhajtásokkal csillapítja magát a végén.*
-Jó kis história, jó kis história. Biztosak lehetünk benne, hogy a Nagymester tájékoztatni fogja a Tanácsot mindenről. De az sem hátrány, ha saját kártyákkal is játszhatunk. *Ravaszkodva keresi meg Gaerralos tekintetét.* -Hogy hozzá tudd tenni a magad részét, s mindent, mi Abogr figyelmét elkerüli. Szóval? Mi lenne a kérdés, mit fel kívánsz tenni?
3355. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-01 20:30:02
Üzenet elküldve: 2022-10-01 20:30:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
~ Mondd hogy ez nem mindennapos. ~ *Akármilyen nemtörődöm viselkedéssel is próbálná elterelni idejét, míg társa rendbe nem jön, egyre jobban emelkedő aggodalommal lesi egy-egy pillantással a lányt. Egy alkalomra emlékszik, amikor ilyen rendellenes állapotban volt, de azt a esetet ő az ingovány, az késő éjjel és a durva eső egészének a hatásának indokolta. Mit csináljon?*
- Akkor ha még nem kezdett el halászni a tóból, bármikor találkozhatunk vele. *Feleli nyugtatóan. Majd végül tovább beszél.* - Ne haragudj, de enyhén szólva is borzalmasan festesz. Tegnap ettél eleget? Nem fáztál fel a padlótól? *Nem bocsátaná meg magának egykönnyen, ha miatta érezné amaz így magát. Feláll, és lassan elkezd járkálni az erély körül, mintegy elütve az időt és menekülve a gomolyfelhőktől.*
- Jjja, soha jobban nem voltam. *Már valóban nem úgy fest, mintha négy évtized bezártság után mászott volna elő egy barlangból, és szemei tele voltak élettel, amik kék csillogással hívogatják magukhoz a világot. kezeivel porolgatni és simítani kezdi köpenyét, és haját nagyjából rendbe szedi, tüskésteleníti.* ~ Bárcsak lehetne ezt rólad is mondani. ~ *Letekint, elfeledre egy időre esetleges tériszonyát.* - Tudod, a torony körül láttam elvétve gyógynövényeket, forró vízzel keverve összekotyvaszthatunk valamit neked. Vagy véletlenül megmérgezünk, de ez majd eldől.
~ Mondd hogy ez nem mindennapos. ~ *Akármilyen nemtörődöm viselkedéssel is próbálná elterelni idejét, míg társa rendbe nem jön, egyre jobban emelkedő aggodalommal lesi egy-egy pillantással a lányt. Egy alkalomra emlékszik, amikor ilyen rendellenes állapotban volt, de azt a esetet ő az ingovány, az késő éjjel és a durva eső egészének a hatásának indokolta. Mit csináljon?*
- Akkor ha még nem kezdett el halászni a tóból, bármikor találkozhatunk vele. *Feleli nyugtatóan. Majd végül tovább beszél.* - Ne haragudj, de enyhén szólva is borzalmasan festesz. Tegnap ettél eleget? Nem fáztál fel a padlótól? *Nem bocsátaná meg magának egykönnyen, ha miatta érezné amaz így magát. Feláll, és lassan elkezd járkálni az erély körül, mintegy elütve az időt és menekülve a gomolyfelhőktől.*
- Jjja, soha jobban nem voltam. *Már valóban nem úgy fest, mintha négy évtized bezártság után mászott volna elő egy barlangból, és szemei tele voltak élettel, amik kék csillogással hívogatják magukhoz a világot. kezeivel porolgatni és simítani kezdi köpenyét, és haját nagyjából rendbe szedi, tüskésteleníti.* ~ Bárcsak lehetne ezt rólad is mondani. ~ *Letekint, elfeledre egy időre esetleges tériszonyát.* - Tudod, a torony körül láttam elvétve gyógynövényeket, forró vízzel keverve összekotyvaszthatunk valamit neked. Vagy véletlenül megmérgezünk, de ez majd eldől.
3354. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-01 20:02:10
Üzenet elküldve: 2022-10-01 20:02:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Toronykodás - indulás//
* Sok minden történt ezen a napon. Mágiát tanult, pletykált és szép asszonyokkal találkozott. Kicsit sajnálja is, hogy a szívarcú hamar távozott, mert a társasága igazán kellemes volt. Ezután még a gnóm varázslónő elkápráztatja őket egy nagyon jó kis lebegő varázslattal, amire csak tátja a száját. Nem minden nap láthat a maga fajta tündér ilyen nagy csudát. Egy darabig még elvannak itt, aztán tanulgatnak, amiből a másik szépség zökkenti ki. Illedelmesen elköszön hát Kóczytól, de tervezi még a viszont találkozást, mert gyümölcsöző volt az üzlet, amit vele sikerült megkötni.*
- Igazad van. Ideje indulni. Én teljesen rád is hagyatkoznék. A városba tartok, de nekem ez a táv kínszenvedés. Az ide jövet is két napomba telt, és úgy, hogy közben felvettek egy darabon lovasok.* Végül is áthárítja ezt a lányra.*
- Ezek a lépcsők elég félelmetesek. Hiába a szárnyak, ilyen magasan nem sokra mennék velük.* Rebegteti meg zizegő hang keretében a két hártyás szárnyat, miközben a ködszerű lépcsőkön sétál lefelé a lóhoz, amire egyedül nem nagyon tud felmászni. Könnyebb, ha valaki felrakja, vagy felhúzza. Ha Sauri mögé kerül, akkor boldogan öleli majd át a derekát, feltéve, ha így utaznak majd.*
* Sok minden történt ezen a napon. Mágiát tanult, pletykált és szép asszonyokkal találkozott. Kicsit sajnálja is, hogy a szívarcú hamar távozott, mert a társasága igazán kellemes volt. Ezután még a gnóm varázslónő elkápráztatja őket egy nagyon jó kis lebegő varázslattal, amire csak tátja a száját. Nem minden nap láthat a maga fajta tündér ilyen nagy csudát. Egy darabig még elvannak itt, aztán tanulgatnak, amiből a másik szépség zökkenti ki. Illedelmesen elköszön hát Kóczytól, de tervezi még a viszont találkozást, mert gyümölcsöző volt az üzlet, amit vele sikerült megkötni.*
- Igazad van. Ideje indulni. Én teljesen rád is hagyatkoznék. A városba tartok, de nekem ez a táv kínszenvedés. Az ide jövet is két napomba telt, és úgy, hogy közben felvettek egy darabon lovasok.* Végül is áthárítja ezt a lányra.*
- Ezek a lépcsők elég félelmetesek. Hiába a szárnyak, ilyen magasan nem sokra mennék velük.* Rebegteti meg zizegő hang keretében a két hártyás szárnyat, miközben a ködszerű lépcsőkön sétál lefelé a lóhoz, amire egyedül nem nagyon tud felmászni. Könnyebb, ha valaki felrakja, vagy felhúzza. Ha Sauri mögé kerül, akkor boldogan öleli majd át a derekát, feltéve, ha így utaznak majd.*
3353. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-01 18:51:57
Üzenet elküldve: 2022-10-01 18:51:57
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Toronykodás - indulás//
* Lehet annyira sikerült elmélyednie magában; vagy csak tényleg nagyon fáradt volt; hogy talál órák teltek el, mikor lehunyta a szemét. Lehet csap pár pillanat telt el? Nem tudja, teljesen elvesztette a fonalat, úgy tűnik. Az viszont feltűnik neki, hogy a gnóm leányzó már távozott is, valamikor. Így csak kettesben maradtak az ifjonccal. Feláll hát ültéből és jó nagyot nyújtózik. *
- Ha nincs más, akkor akár indulhatnánk is. A lovam odakint vár, csak mondd meg, merre szeretnél eljutni?
* Megígérte, hogy a varázsitalért cserébe elviszi őt a városba. Végül is bárhová, ahová kéri. Ez nem okoz nagy gondot neki. *
* Lehet annyira sikerült elmélyednie magában; vagy csak tényleg nagyon fáradt volt; hogy talál órák teltek el, mikor lehunyta a szemét. Lehet csap pár pillanat telt el? Nem tudja, teljesen elvesztette a fonalat, úgy tűnik. Az viszont feltűnik neki, hogy a gnóm leányzó már távozott is, valamikor. Így csak kettesben maradtak az ifjonccal. Feláll hát ültéből és jó nagyot nyújtózik. *
- Ha nincs más, akkor akár indulhatnánk is. A lovam odakint vár, csak mondd meg, merre szeretnél eljutni?
* Megígérte, hogy a varázsitalért cserébe elviszi őt a városba. Végül is bárhová, ahová kéri. Ez nem okoz nagy gondot neki. *
3352. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-10-01 13:36:19
Üzenet elküldve: 2022-10-01 13:36:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Ahogy szavaira kinyílik a doboz, Gaerralos újraértékeli a helyzetet kissé. Találós kérdésre nyíló dobozka... érdekes játékszer, és praktikusan is alkalmazhatónak tűnik. Ahogy kiderül, a Kurátor nem Gaerralost tesztelte, hanem valóban hasznát látta a veterán segítségének. Természetesen árgus szemekkel nézi, hogy mi is kerül ki a dobozból... nem hinné, hogy csak egy egyszerű iránytűről lehet szó.*
~Talán az égtájak helyett valami mást követ.~
*Esetleg ha engedi a helyzet, úgy puszta kíváncsiságból még meg is érdeklődheti a törpétől, hogy ő mit gondol a tárgyról - elvégre amazról lesüt, hogy erősen foglalkoztatja a találka jutalma.
Ez viszont egyelőre nem fog bekövetkezni, hiszen céllal jött ide, és ezt el is magyarázza az öregnek, ki láthatólag képes megosztani figyelmét.
Még bölcselkedésre is van ideje, ahogy figyelmezteti a férfit, hogy ő sem a tudás végtelen kútja. Nme nagyon reagálja le, habár lenyel egy megjegyzést, melyben összehasonlítaná ezt az attitűdöt a mélységiek arroganciájával, melyet volt bőven alkalma megismerni.
A hely szellemiségének kapcsán csak megadóan biccent. E helyen az idő aranyat ér, a protokollok pedig a hatékonyságot segítik elő... ám ugyanebből az okból egy vita is kontraproduktív lenne, így inkább elengedi a témát.
Mégis, ha szabályokról nem is, de az öreg saját elveiről megtud valamit. Nem nehéz megtippelni, hogy mi is lehet, amit az öreg személyes haszonnak látna. Ha a pragmatikus haszon kevéssé is érdekli a helyieket, az új tudást alighanem más mércével mérik. Az utolsó megjegyzésre pedig halvány mosoly jelenik meg az arcán... majd lassacskán eltűnik, mikor követve az öreg tekintetét szinte előre tudja, hogy milyen kérdést is fog feltenni. Pár másodpercig nem is válaszol, csak tűnődik.
Hazudhatna, vagy adhatna olyan választ, mellyel, ha a másikban van jóérzés, úgy témaváltást kényszerít. Nem kedveli ezt a kérdést, habár annál jobbnak tartja, mikor látni, hogy tekintetükkel és szavaikkal is kényszeresen kerülik a témát azok, akikkel szóba elegyedik. Mégis... sok szempontból előrehaladt azóta, hogy megcsonkították.
Erősebb, újra katonai ranggal rendelkezik, mágiát tanul, és a térde is újra működőképes állapotban van. És karja hiányára is vannak ötletei...*
-Levágták. Pirtianesben így fejezték ki irányomban a katonai elégedetlenséget.
*Tér vissza arcára egy száraz, humortalan mosoly. Térdét is említhetné, ám szükségtelennek tartja, hiszen pár napja azt egy pár orvos sikeresen rendbehozta. Nem folytatja rögtön, hátha a törpe reagálni akar, ám hosszú, kínos szünet sem lesz a dologból.*
-Ami pedig ittlétem célját illeti... A legközvetlenebb módon sürgető témával kezdem. Megbízással jöttem ide.
*Veszi elő újra a jelentést, hogy a Torony egy harmadik lakójának is átnyújtsa azt.*
-Érkezésemet követően találkoztam Abogr mesterrel, aki úgy döntött, személyesen jár utána az ügynek, és belengette, hogy összehívja a Tanácsot, melyen számít a részvételemre. A felkészültség jegyében viszont amennyiben ez praktikusan kivitelezhető, informálni kívánom magamat is a témáról.
*Elhallgat, és vár. Lehet, hogy a törpének nem lesz információja a dologról, és az is, hogy van, de úgy dönt, hogy jó pénzért cserébe engedi csak meg Gaerralosnak a hozzáférést. Mindjárt megtudja, a türelmetlenkedésre pedig semmi szükség.*
*Ahogy szavaira kinyílik a doboz, Gaerralos újraértékeli a helyzetet kissé. Találós kérdésre nyíló dobozka... érdekes játékszer, és praktikusan is alkalmazhatónak tűnik. Ahogy kiderül, a Kurátor nem Gaerralost tesztelte, hanem valóban hasznát látta a veterán segítségének. Természetesen árgus szemekkel nézi, hogy mi is kerül ki a dobozból... nem hinné, hogy csak egy egyszerű iránytűről lehet szó.*
~Talán az égtájak helyett valami mást követ.~
*Esetleg ha engedi a helyzet, úgy puszta kíváncsiságból még meg is érdeklődheti a törpétől, hogy ő mit gondol a tárgyról - elvégre amazról lesüt, hogy erősen foglalkoztatja a találka jutalma.
Ez viszont egyelőre nem fog bekövetkezni, hiszen céllal jött ide, és ezt el is magyarázza az öregnek, ki láthatólag képes megosztani figyelmét.
Még bölcselkedésre is van ideje, ahogy figyelmezteti a férfit, hogy ő sem a tudás végtelen kútja. Nme nagyon reagálja le, habár lenyel egy megjegyzést, melyben összehasonlítaná ezt az attitűdöt a mélységiek arroganciájával, melyet volt bőven alkalma megismerni.
A hely szellemiségének kapcsán csak megadóan biccent. E helyen az idő aranyat ér, a protokollok pedig a hatékonyságot segítik elő... ám ugyanebből az okból egy vita is kontraproduktív lenne, így inkább elengedi a témát.
Mégis, ha szabályokról nem is, de az öreg saját elveiről megtud valamit. Nem nehéz megtippelni, hogy mi is lehet, amit az öreg személyes haszonnak látna. Ha a pragmatikus haszon kevéssé is érdekli a helyieket, az új tudást alighanem más mércével mérik. Az utolsó megjegyzésre pedig halvány mosoly jelenik meg az arcán... majd lassacskán eltűnik, mikor követve az öreg tekintetét szinte előre tudja, hogy milyen kérdést is fog feltenni. Pár másodpercig nem is válaszol, csak tűnődik.
Hazudhatna, vagy adhatna olyan választ, mellyel, ha a másikban van jóérzés, úgy témaváltást kényszerít. Nem kedveli ezt a kérdést, habár annál jobbnak tartja, mikor látni, hogy tekintetükkel és szavaikkal is kényszeresen kerülik a témát azok, akikkel szóba elegyedik. Mégis... sok szempontból előrehaladt azóta, hogy megcsonkították.
Erősebb, újra katonai ranggal rendelkezik, mágiát tanul, és a térde is újra működőképes állapotban van. És karja hiányára is vannak ötletei...*
-Levágták. Pirtianesben így fejezték ki irányomban a katonai elégedetlenséget.
*Tér vissza arcára egy száraz, humortalan mosoly. Térdét is említhetné, ám szükségtelennek tartja, hiszen pár napja azt egy pár orvos sikeresen rendbehozta. Nem folytatja rögtön, hátha a törpe reagálni akar, ám hosszú, kínos szünet sem lesz a dologból.*
-Ami pedig ittlétem célját illeti... A legközvetlenebb módon sürgető témával kezdem. Megbízással jöttem ide.
*Veszi elő újra a jelentést, hogy a Torony egy harmadik lakójának is átnyújtsa azt.*
-Érkezésemet követően találkoztam Abogr mesterrel, aki úgy döntött, személyesen jár utána az ügynek, és belengette, hogy összehívja a Tanácsot, melyen számít a részvételemre. A felkészültség jegyében viszont amennyiben ez praktikusan kivitelezhető, informálni kívánom magamat is a témáról.
*Elhallgat, és vár. Lehet, hogy a törpének nem lesz információja a dologról, és az is, hogy van, de úgy dönt, hogy jó pénzért cserébe engedi csak meg Gaerralosnak a hozzáférést. Mindjárt megtudja, a türelmetlenkedésre pedig semmi szükség.*
3351. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-30 10:55:57
Üzenet elküldve: 2022-09-30 10:55:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralos megfejtése nyomán az aranyló kis dobozka, ami az imént lett az asztal végére lökve, kinyílni látszik. Lassan hajtódik szét az asztalon, a Kurátor legnagyobb örömére.*
-Ó! *Mohón kap utána, hogy kezei közé vegye a dobozka tartalmát.* -Milyen buta vagyok! Gyertya. *Fejét csóválja csak, ám látszólag a legkevésbé sem bánja, hogy a férfié a megfejtés. A kezében forgatott tárgy első ránézésre fafaragásos iránytűnek tűnik. A Kurátor egy ideig érdeklődve forgatja kezei között, miközben Gaerralos előhozakodik érkezésének céljával. A törpe halkan felhorkan hosszú, ősz szakálla alatt, de egy pillanatra sem veszi le tekintetét az iránytűről.*
-Nos, Gaerralos Ruuhrijehr... Számos dolgot tudok, de mindent azért én sem. Számos jelenségre számos válasz létezik, s nincs olyan, ki megfejthetné-e világot. Ez a tanácsom ingyen és bérmentve érkezik. Atyáim és anyáim egész életükben a földet túrták, mégsem tudták meg soha, mi van a legmélyén. *Nagyot sóhajt.*
-A protokoll és a szabályok pedig a legkevésbé sincsenek összhangban e helynek a szellemiségével, nem igaz? *Halkan felkuncog, majd felpillant a férfira.*
-Az árat megbeszéljük a végén. Függ attól is, mi a kérdés. Talán lehet benne nekem is valami... Ha nincs, akkor marad a suska! Ne féljen, nem vagyok szőrösszívű! *Ismét csak felkuncog, majd még mindig kezében forgatva az iránytűt Gaerralos karjára téved a tekintete.*
-Mi történt vele?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.30 11:00:01
*Gaerralos megfejtése nyomán az aranyló kis dobozka, ami az imént lett az asztal végére lökve, kinyílni látszik. Lassan hajtódik szét az asztalon, a Kurátor legnagyobb örömére.*
-Ó! *Mohón kap utána, hogy kezei közé vegye a dobozka tartalmát.* -Milyen buta vagyok! Gyertya. *Fejét csóválja csak, ám látszólag a legkevésbé sem bánja, hogy a férfié a megfejtés. A kezében forgatott tárgy első ránézésre fafaragásos iránytűnek tűnik. A Kurátor egy ideig érdeklődve forgatja kezei között, miközben Gaerralos előhozakodik érkezésének céljával. A törpe halkan felhorkan hosszú, ősz szakálla alatt, de egy pillanatra sem veszi le tekintetét az iránytűről.*
-Nos, Gaerralos Ruuhrijehr... Számos dolgot tudok, de mindent azért én sem. Számos jelenségre számos válasz létezik, s nincs olyan, ki megfejthetné-e világot. Ez a tanácsom ingyen és bérmentve érkezik. Atyáim és anyáim egész életükben a földet túrták, mégsem tudták meg soha, mi van a legmélyén. *Nagyot sóhajt.*
-A protokoll és a szabályok pedig a legkevésbé sincsenek összhangban e helynek a szellemiségével, nem igaz? *Halkan felkuncog, majd felpillant a férfira.*
-Az árat megbeszéljük a végén. Függ attól is, mi a kérdés. Talán lehet benne nekem is valami... Ha nincs, akkor marad a suska! Ne féljen, nem vagyok szőrösszívű! *Ismét csak felkuncog, majd még mindig kezében forgatva az iránytűt Gaerralos karjára téved a tekintete.*
-Mi történt vele?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.30 11:00:01
3350. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-29 18:31:16
Üzenet elküldve: 2022-09-29 18:31:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A kérdésre alig észrevehetően biccent. Kétséges, hogy egyáltalán felfogta-e a kérdést, vagy csak gondolkodás nélkül válaszolt. Főleg, hogy ez után annyira magába süpped.
Feltehetően hamarabb is magához tudna térni, ha akarná, de kellően biztonságban érzi magát, hogy megengedhetőnek lássa néhány perces szétesését.
Ez idő alatt lassan megnyugszik, tudatosítja, hogy hol van és hogy mily mértékben kell foglalkoznia az álmában felszínre került emlékekkel, félelmekkel. Nem ez az első ilyen éjszakája. Még az után is, hogy Artheniorba került, gyakran gyötörték rémálmok mindazok után, amit a kikötői életében, vagy a Krenkataurban átélt. Ám ezek egy idő után elcsitultak, megfogyatkoztak, talán ezért is viseli meg ennyire a visszatértük.
Kérdésére aztán Adoaver viccelődve válaszol, amit most még lassan fog fel, s el sem mosolyodik rajta, de a hangulatát picit visszapöccinti a békésebb, derűsebb oldal felé.
A kérdésre biccent.*
- Ő is itt aludt. - *Jelzi tekintetével, hogy hol látta Gaerralost még az este lefeküdni.*
- Biztosan hamarabb ébredt. Talán már tanul... - *Jegyzi meg, félig magának, hangosan gondolkodva.
Majd végre kissé kihúzza magát, kibújik a karjai mögül és elpillant az egyik ablak felé, találgatva, hogy hol járhat az idő. Az ég borús, így elég nehezen állapítja meg, de feltételezi, hogy azért még nem lehet túl késő. Reméli, hogy nincs túl késő...
Aztán Adoaverre tekint vizslatón.*
- Sikerült kialudnod magadból a tegnapi megpróbáltatást? - *Innen nézve úgy látja, valamivel jobb színben van barátja.
Míg a választ hallgatja, "kigubózódik" korábbi testtartásából és nekilát, hogy cipőt húzzon. Majd az öltözködéshez készülődve a mágiából szőtt ezüstköpenyt is leveti magáról, mire az rövid estében foszlik semmivé.*
*A kérdésre alig észrevehetően biccent. Kétséges, hogy egyáltalán felfogta-e a kérdést, vagy csak gondolkodás nélkül válaszolt. Főleg, hogy ez után annyira magába süpped.
Feltehetően hamarabb is magához tudna térni, ha akarná, de kellően biztonságban érzi magát, hogy megengedhetőnek lássa néhány perces szétesését.
Ez idő alatt lassan megnyugszik, tudatosítja, hogy hol van és hogy mily mértékben kell foglalkoznia az álmában felszínre került emlékekkel, félelmekkel. Nem ez az első ilyen éjszakája. Még az után is, hogy Artheniorba került, gyakran gyötörték rémálmok mindazok után, amit a kikötői életében, vagy a Krenkataurban átélt. Ám ezek egy idő után elcsitultak, megfogyatkoztak, talán ezért is viseli meg ennyire a visszatértük.
Kérdésére aztán Adoaver viccelődve válaszol, amit most még lassan fog fel, s el sem mosolyodik rajta, de a hangulatát picit visszapöccinti a békésebb, derűsebb oldal felé.
A kérdésre biccent.*
- Ő is itt aludt. - *Jelzi tekintetével, hogy hol látta Gaerralost még az este lefeküdni.*
- Biztosan hamarabb ébredt. Talán már tanul... - *Jegyzi meg, félig magának, hangosan gondolkodva.
Majd végre kissé kihúzza magát, kibújik a karjai mögül és elpillant az egyik ablak felé, találgatva, hogy hol járhat az idő. Az ég borús, így elég nehezen állapítja meg, de feltételezi, hogy azért még nem lehet túl késő. Reméli, hogy nincs túl késő...
Aztán Adoaverre tekint vizslatón.*
- Sikerült kialudnod magadból a tegnapi megpróbáltatást? - *Innen nézve úgy látja, valamivel jobb színben van barátja.
Míg a választ hallgatja, "kigubózódik" korábbi testtartásából és nekilát, hogy cipőt húzzon. Majd az öltözködéshez készülődve a mágiából szőtt ezüstköpenyt is leveti magáról, mire az rövid estében foszlik semmivé.*
3349. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-29 09:05:29
Üzenet elküldve: 2022-09-29 09:05:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Az első próbálkozás sikertelensége további barázdákat hozott a homlokára, de egy ismétlés után kötelességszerűen hátralép még egyet, hogy hagyja a frissen ébredt Garsin magánszféráját és amazt levegőhöz jutni.*
- Minden rendben? Úgy nézeté rám, mintha kísértetet láttál volna. *És a reakciót látva bölcsnek is találta ezt a lépést; valóban nagyon rossz álma lehetett, ha abból kilépve rögtön így viselkedik. Lassan visszakullog fekvőhelyére, és onnan ülve türelemmel várja meg, hogy a katona összeszedje magát. Ő nem siet sehova. Bár most belé fúródik a késztetés, hogy tovább nyugtassa barátját, arról lemond azzal az indokkal, hogy nem tudna mit mondani. Jelenlétével kell beélnie.*
- Hmm? *A nevet hallva zavartan felpillant. Az a bizonyos őrmester?* - Még Adoaver vagyok, mikor utoljára megnéztem. *Elereszt magának a halvány mosolyt.* - Nem, még nem láttam. Kellett volna?
*Az első próbálkozás sikertelensége további barázdákat hozott a homlokára, de egy ismétlés után kötelességszerűen hátralép még egyet, hogy hagyja a frissen ébredt Garsin magánszféráját és amazt levegőhöz jutni.*
- Minden rendben? Úgy nézeté rám, mintha kísértetet láttál volna. *És a reakciót látva bölcsnek is találta ezt a lépést; valóban nagyon rossz álma lehetett, ha abból kilépve rögtön így viselkedik. Lassan visszakullog fekvőhelyére, és onnan ülve türelemmel várja meg, hogy a katona összeszedje magát. Ő nem siet sehova. Bár most belé fúródik a késztetés, hogy tovább nyugtassa barátját, arról lemond azzal az indokkal, hogy nem tudna mit mondani. Jelenlétével kell beélnie.*
- Hmm? *A nevet hallva zavartan felpillant. Az a bizonyos őrmester?* - Még Adoaver vagyok, mikor utoljára megnéztem. *Elereszt magának a halvány mosolyt.* - Nem, még nem láttam. Kellett volna?
3348. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 21:45:25
Üzenet elküldve: 2022-09-28 21:45:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Sem a szólongatás, sem az első két paskolás nem mozdítja ki görcsös tartásából, csak egy nagyobb levegőt vesz, hogy aztán tovább "küzdjön". Adoaver második próbálkozására azonban már kinyitja a szemét, de látszik rajta a teljes zavar és az álom rémülete. Maga elé is húzza karjait védekezőn, ám ahhoz, hogy el is távolodjon, még a teste is túl kába.
Pillanatokig csak szedi szaporán a levegőt és bámul a fiúra, majd mikor kitisztul a tekintete és az elméje, első dolga felülni és hátrébb húzódni, egészen a falhoz, annak nekivetve hátát.
Felhúzza a térdeit és átöleli őket, rájuk fektetve az állát, miközben egészen beburkolózik a köpenybe, félig a karjai és a ruhadarab mögé rejtve az arcát.
Egy ideig nem is néz Adoaverre, inkább csak úgy lefelé a padlóra, vagy épp a semmibe. Ha az ifjú nem szólítja meg őt, néhány percbe is beletelhet, mire megszólal.*
- Gaerralos? - *Kérdi - még mindig a karjai mögül, kissé tompán -, mert ahogy összeszedi magát, az első, amit észrevesz, hogy mestere nincs már itt.*
- Találkoztatok? - *Emeli végre tekintetét is barátjára.*
*Sem a szólongatás, sem az első két paskolás nem mozdítja ki görcsös tartásából, csak egy nagyobb levegőt vesz, hogy aztán tovább "küzdjön". Adoaver második próbálkozására azonban már kinyitja a szemét, de látszik rajta a teljes zavar és az álom rémülete. Maga elé is húzza karjait védekezőn, ám ahhoz, hogy el is távolodjon, még a teste is túl kába.
Pillanatokig csak szedi szaporán a levegőt és bámul a fiúra, majd mikor kitisztul a tekintete és az elméje, első dolga felülni és hátrébb húzódni, egészen a falhoz, annak nekivetve hátát.
Felhúzza a térdeit és átöleli őket, rájuk fektetve az állát, miközben egészen beburkolózik a köpenybe, félig a karjai és a ruhadarab mögé rejtve az arcát.
Egy ideig nem is néz Adoaverre, inkább csak úgy lefelé a padlóra, vagy épp a semmibe. Ha az ifjú nem szólítja meg őt, néhány percbe is beletelhet, mire megszólal.*
- Gaerralos? - *Kérdi - még mindig a karjai mögül, kissé tompán -, mert ahogy összeszedi magát, az első, amit észrevesz, hogy mestere nincs már itt.*
- Találkoztatok? - *Emeli végre tekintetét is barátjára.*
3347. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 17:31:11
Üzenet elküldve: 2022-09-28 17:31:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Kicsiket pislog ültében, miközben a korláton túli mélység irányába tekintget; még csak meg sem meri kezdeni a számolgatást, hogy milyen összegű nyersanyagokba került egy ekkora helyet fölépíteni, és hogy hogyan lett e térváltoztató, mágikus hatalmakkal felruházva: minden bizonnyal a tudásért kért horribilis összeg e helynek a fenntartására is kellhet, mert ha nem, akkor nem akarja tudni, hová megy a hozzá hasonló megannyi növendéknek a vagyona. Meg próbálná állapítani az időt, ha ennek az elementális termek közötti ideggócnak lennének ablaki. Lassan visszatekint Garsinra; úgy néz ki, amazt nem keltette fel kétbalkezessége, s nem is úgy néz ki, mint aki ébredezni kezd. Legszívesebben hagyná tovább nyugodni, de lassan felerősödő korgás gyomra részéről az ellenkezőjét követeli. Szégyenkezve föláll, és lassan feléje kezd settenkedni. Megfigyeli, hogy a vele közel egyező évkorú lány vele ellentétben inkább a padlót választotta, a takaró téve azt kényelmesebbé. Viszont valami mással is körbe vette magát, amit Adoaver nem ismer fel. Karnyújtásnyira jut lábujjhegyen a katonától, és két ujja hegyével megragadja az idegen anyag végét. Összehúzott szemekkel forognak agyában a kerekek, hogy mégis milyen anyagból készült ez. Nagyon puha, alig bírja levenni róla ujjait, mégis honnan szerzett ilyet?
A barátjától jövő hirtelen mozgás kirezzenti elmélyedéséből és elhúzza a kezét, de amaz mozgását és arcát kikémlelve, aggodalom is kezdi a mágustanoncot szorítani. Nem nehéz kitalálnia, hogy nincs valami jó álma.*
~ Talán még jobban is jár, ha felébresztem. ~ *Vagy kap egyet a fejére, de erre inkább nem gondol.*
- Garsin, ébresztő. Jó nap van ma. *Mondja egészen halkan, hogy ne riassza fel azonnal, de elég tisztán ahhoz, hogy a hangját ki lehessen venni. Tenyerével még meg is paskolja kétszer a társa vállának határozottan kivett részt, és ha nem éri el a célját, akkor megismétli a folyamatot.*
*Kicsiket pislog ültében, miközben a korláton túli mélység irányába tekintget; még csak meg sem meri kezdeni a számolgatást, hogy milyen összegű nyersanyagokba került egy ekkora helyet fölépíteni, és hogy hogyan lett e térváltoztató, mágikus hatalmakkal felruházva: minden bizonnyal a tudásért kért horribilis összeg e helynek a fenntartására is kellhet, mert ha nem, akkor nem akarja tudni, hová megy a hozzá hasonló megannyi növendéknek a vagyona. Meg próbálná állapítani az időt, ha ennek az elementális termek közötti ideggócnak lennének ablaki. Lassan visszatekint Garsinra; úgy néz ki, amazt nem keltette fel kétbalkezessége, s nem is úgy néz ki, mint aki ébredezni kezd. Legszívesebben hagyná tovább nyugodni, de lassan felerősödő korgás gyomra részéről az ellenkezőjét követeli. Szégyenkezve föláll, és lassan feléje kezd settenkedni. Megfigyeli, hogy a vele közel egyező évkorú lány vele ellentétben inkább a padlót választotta, a takaró téve azt kényelmesebbé. Viszont valami mással is körbe vette magát, amit Adoaver nem ismer fel. Karnyújtásnyira jut lábujjhegyen a katonától, és két ujja hegyével megragadja az idegen anyag végét. Összehúzott szemekkel forognak agyában a kerekek, hogy mégis milyen anyagból készült ez. Nagyon puha, alig bírja levenni róla ujjait, mégis honnan szerzett ilyet?
A barátjától jövő hirtelen mozgás kirezzenti elmélyedéséből és elhúzza a kezét, de amaz mozgását és arcát kikémlelve, aggodalom is kezdi a mágustanoncot szorítani. Nem nehéz kitalálnia, hogy nincs valami jó álma.*
~ Talán még jobban is jár, ha felébresztem. ~ *Vagy kap egyet a fejére, de erre inkább nem gondol.*
- Garsin, ébresztő. Jó nap van ma. *Mondja egészen halkan, hogy ne riassza fel azonnal, de elég tisztán ahhoz, hogy a hangját ki lehessen venni. Tenyerével még meg is paskolja kétszer a társa vállának határozottan kivett részt, és ha nem éri el a célját, akkor megismétli a folyamatot.*
3346. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 15:08:55
Üzenet elküldve: 2022-09-28 15:08:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Az estére a tanulás mellé akad még némi szórakozás is, ami valójában magában is tanulás. Mikor mestere figyelmezteti rá, hogy mire készül, egy időre mindent félbehagy, csak hogy megfigyelhesse a varázslatot.
Elég ijesztőnek találja, ugyanakkor nagy a kísértés, hogy fölálljon és megkocogtassa a "szobrot". Ám mielőtt még rá is vetemedne erre, vagy akár csak fölállna helyéről, mestere már vissza is változik a mindenkori hús‑vér önmagává.
Természetesen neki is akad egy csomó kérdése a varázslatról, cserébe mikor később Gaerralos érdeklődik a köpeny iránt, szívesen magyaráz el mindent, amit tud. Aztán az este sikereit hamarosan az éjszakai pihenő követi, s végül mind elcsendesülnek.*
//Napváltás//
*A mai alvása sem alakul a legpihentetőbben. Álmai élénkek, többször is fölébred az éjszaka, de végül mindig sikerül visszaaludnia. Kezdetben a nap élményei térnek vissza álmaiban, így ez még egészen kellemesnek is mondható. Később azonban már mindazzal kezd foglalkozni elméje, amit az ébrenlét óráiban ő igyekszik háttérbe szorítani.
Mióta Gaerralosnak átadta a levelet, azóta egy szót sem szólt a családját és az egykori férjét érintő ügyről. Sőt, a viselkedése is könnyeddé vált, vagy legalábbis olyanná, mint az tőle szokványos. És valójában egy részben őszintén így is érezte magát, mert így akarta érezni magát. Ez az út a toronyba kicsit térben is távolabb helyezte őt a félelmeitől, s mivel a napokban úgysem tudhat meg semmi újat, vagy tehet bármit is, szerette volna elfeledni az egészet.
Az álmai azonban őszintébbek, ha nem is éppen segítőkészek... Régi, gyötrő élményeket idéznek föl a korábbi életéből.
Mikor Adoaver a földre érkezik, összerezzen, de föl nem ébred, az álma részéve válik a zörej. Az ifjú, ha már ébredezve felé pillantana, nem is láthat igazából semmi feltűnőt. Csak ha hosszabban figyel, veheti észre szaggatott légzését, teste feszülését, amik utalhatnak rémálmaira. Nem sír, inkább tűnhet rémültnek, ahogy ott fekszik az oldalán és a mellkasánál a varázsköpenyébe kapaszkodik görcsösen, kissé az arca felé húzva, mintha el akarna bújni.*
*Az estére a tanulás mellé akad még némi szórakozás is, ami valójában magában is tanulás. Mikor mestere figyelmezteti rá, hogy mire készül, egy időre mindent félbehagy, csak hogy megfigyelhesse a varázslatot.
Elég ijesztőnek találja, ugyanakkor nagy a kísértés, hogy fölálljon és megkocogtassa a "szobrot". Ám mielőtt még rá is vetemedne erre, vagy akár csak fölállna helyéről, mestere már vissza is változik a mindenkori hús‑vér önmagává.
Természetesen neki is akad egy csomó kérdése a varázslatról, cserébe mikor később Gaerralos érdeklődik a köpeny iránt, szívesen magyaráz el mindent, amit tud. Aztán az este sikereit hamarosan az éjszakai pihenő követi, s végül mind elcsendesülnek.*
//Napváltás//
*A mai alvása sem alakul a legpihentetőbben. Álmai élénkek, többször is fölébred az éjszaka, de végül mindig sikerül visszaaludnia. Kezdetben a nap élményei térnek vissza álmaiban, így ez még egészen kellemesnek is mondható. Később azonban már mindazzal kezd foglalkozni elméje, amit az ébrenlét óráiban ő igyekszik háttérbe szorítani.
Mióta Gaerralosnak átadta a levelet, azóta egy szót sem szólt a családját és az egykori férjét érintő ügyről. Sőt, a viselkedése is könnyeddé vált, vagy legalábbis olyanná, mint az tőle szokványos. És valójában egy részben őszintén így is érezte magát, mert így akarta érezni magát. Ez az út a toronyba kicsit térben is távolabb helyezte őt a félelmeitől, s mivel a napokban úgysem tudhat meg semmi újat, vagy tehet bármit is, szerette volna elfeledni az egészet.
Az álmai azonban őszintébbek, ha nem is éppen segítőkészek... Régi, gyötrő élményeket idéznek föl a korábbi életéből.
Mikor Adoaver a földre érkezik, összerezzen, de föl nem ébred, az álma részéve válik a zörej. Az ifjú, ha már ébredezve felé pillantana, nem is láthat igazából semmi feltűnőt. Csak ha hosszabban figyel, veheti észre szaggatott légzését, teste feszülését, amik utalhatnak rémálmaira. Nem sír, inkább tűnhet rémültnek, ahogy ott fekszik az oldalán és a mellkasánál a varázsköpenyébe kapaszkodik görcsösen, kissé az arca felé húzva, mintha el akarna bújni.*
3345. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 13:29:36
Üzenet elküldve: 2022-09-28 13:29:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A magától nyíló ajtón már szinte meg sem lepődik; egy ilyen helyen ezekre már számítani kell. A mögötte megbúvó sötétség már kissé váratlanabb, és szeme ösztönösen is a legközelebbi fényforrást keresvén feljebb vándorol, az ott elhelyezett lángok felé. Épp csak megállapítja, hogy méretes helyiséggel van dolga, majd vissza lenéz, hiszen a fény felé bámulva aligha szoknak hozzá szemei a sötéthez.
A polcok és a tárgyak jelenleg kevésbé fontosak számára, mint a terem közepét elfoglaló törpe, kinek jelenleg még csak a sziluettjét tudja kivenni, ám ahogy közelebb ér, már több mindent lát. Az aprónépség tagjának kezében egy aranysárga kocka, az íróasztalhoz vezető szőnyeg vöröses...
Aztán egy találós kérdés, mert úgy tűnik, ezen a helyen ez a divat járja. Nem idegesíti a dolog különösebben, de nem is igazán kedveli a fejtörőket... viszont úgy tűnik, hogy ez viszonylag könnyű lesz, hiszen a válasz már azelőtt elkezd formálódni a fejében, hogy a törpe feltenné a kérdést.
Keze megindul a táskája felé, mielőtt rájön, hogy a szokásos gyertyák helyett egy olajlámpást hozott magával, agyán pedig átfut, hogy talán a csarnok kivilágítását célzó kritika lehetett a célja a Mester találkájának. Ám ahogy az a mondata végére ér, megfejtést kérve, alig nyitja ki a száját, és már csukhatja is be.*
~Komolyan?~
*El kell döntenie, hogy a gyertyagyújtás szándékos utalás a Kurátor részéről, vagy a tudománynak élő szerzetek szokásos szórakozottsága csupán. Arckifejezéséből és felvont szemöldökéből ebből valamennyi talán át is jön, nem beszélve arról, hogy jégkékjei meglehetősen sokatmondóan ugrálnak a törpe, és a nemrég meggyújtott gyertya között.*
-Gaerralos Ruuhrijehr... A megfejtés pedig gyertya.
*Int az imént meggyújtott lángocska felé. Hangja teljesen egyszerű, nem tulajdonít vele nagy jelentőséget a válasznak.*
-Úgy tájékoztattak, hogy Abogr mester távollétében a különféle, kevésbé szabadon kutatható témák - legyenek azok világiak, vagy mágikusak - ügyében Önt kell felkeresnem.
*Kezdi felvezetéssel, majd tart egy lélegzetvételnyi szünetet, mielőtt folytatná.*
-Vannak konkrét kutatási ambícióim is, ám mielőtt erre rátérnék, érdekel, hogy van-e helyben valamiféle protokoll az ilyesféle információhoz való hozzáférésre, ami megkönnyítené a tájékozódást... valamint milyen árakkal kell, hogy számoljak.
*Mert legszívesebben ha teheti, nem futna le felesleges köröket azzal, hogy máshol kutatandó témáknak kérdez utána, illetve az anyagi viszonyokat is szeretné előre tudni.*
*A magától nyíló ajtón már szinte meg sem lepődik; egy ilyen helyen ezekre már számítani kell. A mögötte megbúvó sötétség már kissé váratlanabb, és szeme ösztönösen is a legközelebbi fényforrást keresvén feljebb vándorol, az ott elhelyezett lángok felé. Épp csak megállapítja, hogy méretes helyiséggel van dolga, majd vissza lenéz, hiszen a fény felé bámulva aligha szoknak hozzá szemei a sötéthez.
A polcok és a tárgyak jelenleg kevésbé fontosak számára, mint a terem közepét elfoglaló törpe, kinek jelenleg még csak a sziluettjét tudja kivenni, ám ahogy közelebb ér, már több mindent lát. Az aprónépség tagjának kezében egy aranysárga kocka, az íróasztalhoz vezető szőnyeg vöröses...
Aztán egy találós kérdés, mert úgy tűnik, ezen a helyen ez a divat járja. Nem idegesíti a dolog különösebben, de nem is igazán kedveli a fejtörőket... viszont úgy tűnik, hogy ez viszonylag könnyű lesz, hiszen a válasz már azelőtt elkezd formálódni a fejében, hogy a törpe feltenné a kérdést.
Keze megindul a táskája felé, mielőtt rájön, hogy a szokásos gyertyák helyett egy olajlámpást hozott magával, agyán pedig átfut, hogy talán a csarnok kivilágítását célzó kritika lehetett a célja a Mester találkájának. Ám ahogy az a mondata végére ér, megfejtést kérve, alig nyitja ki a száját, és már csukhatja is be.*
~Komolyan?~
*El kell döntenie, hogy a gyertyagyújtás szándékos utalás a Kurátor részéről, vagy a tudománynak élő szerzetek szokásos szórakozottsága csupán. Arckifejezéséből és felvont szemöldökéből ebből valamennyi talán át is jön, nem beszélve arról, hogy jégkékjei meglehetősen sokatmondóan ugrálnak a törpe, és a nemrég meggyújtott gyertya között.*
-Gaerralos Ruuhrijehr... A megfejtés pedig gyertya.
*Int az imént meggyújtott lángocska felé. Hangja teljesen egyszerű, nem tulajdonít vele nagy jelentőséget a válasznak.*
-Úgy tájékoztattak, hogy Abogr mester távollétében a különféle, kevésbé szabadon kutatható témák - legyenek azok világiak, vagy mágikusak - ügyében Önt kell felkeresnem.
*Kezdi felvezetéssel, majd tart egy lélegzetvételnyi szünetet, mielőtt folytatná.*
-Vannak konkrét kutatási ambícióim is, ám mielőtt erre rátérnék, érdekel, hogy van-e helyben valamiféle protokoll az ilyesféle információhoz való hozzáférésre, ami megkönnyítené a tájékozódást... valamint milyen árakkal kell, hogy számoljak.
*Mert legszívesebben ha teheti, nem futna le felesleges köröket azzal, hogy máshol kutatandó témáknak kérdez utána, illetve az anyagi viszonyokat is szeretné előre tudni.*
3344. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 10:47:57
Üzenet elküldve: 2022-09-28 10:47:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Gaerralosnak nem is szükséges hármat koppintania a cikornyás faajtón. Ahogy harmadszorra emeli bütykét, az ajtó nyikorogva nyílik, olybá fest magától.
Az első, mi szemet szúr, az a sötétség. A helyiségben ugyanis sötét van. Csak néhány, meglepetten magasan elhelyezett fáklya világítja meg a termet. Gaerralos szemeinek ugyan még szoknia kell a félhomályt, a fáklyák pozíciójából hamar kikövetkeztetheti azonban: egy kisebb csarnokban jár. A hely is csak egy a Torony számtalan rejtelme közül, s mik alighanem Abogr titkai maradnak.
A helyiség képe szép lassan realizálódik Gaerralos előtt. Két oldalon négy-négy, sötétbe veszően magas polc sorakozik, a vitrinekben megannyi könyvel és különös tárgyal. A polcok között elvezető, kopottas, vörös szőnyeg egy aprócska íróasztalban végződik a helyiség végén. A mögötte ülő, felettébb alacsony törpe szuszogva forgat egy aranyló kockát göcsörtös ujjai között. Öreg, aszott, s roppant szőrös. Csak sokára pillant fel elfoglaltságából, majd int Gaerralosnak.*
-Nyurgán születek, apróra öregszem. Ragyogó az éltem, szél és víz egyaránt ellenségem. Mi vagyok? *Megcsóválja fejét.* -Abogr és a fejtörői... A törpe azt gondolná, ha mindenre emlékszik, mit valaha hallott, nem hallhat újat. De ha van fejtésed erre... *Odébb rakja a kockát, majd intésére jókora, viasztól csöpögő gyertya lobban az íróasztal szélén.*
-Üdvözöllek, uram. Murnholi vagyok, a Kurátor. Miben lehetek segítségedre?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.28 10:49:08
*Gaerralosnak nem is szükséges hármat koppintania a cikornyás faajtón. Ahogy harmadszorra emeli bütykét, az ajtó nyikorogva nyílik, olybá fest magától.
Az első, mi szemet szúr, az a sötétség. A helyiségben ugyanis sötét van. Csak néhány, meglepetten magasan elhelyezett fáklya világítja meg a termet. Gaerralos szemeinek ugyan még szoknia kell a félhomályt, a fáklyák pozíciójából hamar kikövetkeztetheti azonban: egy kisebb csarnokban jár. A hely is csak egy a Torony számtalan rejtelme közül, s mik alighanem Abogr titkai maradnak.
A helyiség képe szép lassan realizálódik Gaerralos előtt. Két oldalon négy-négy, sötétbe veszően magas polc sorakozik, a vitrinekben megannyi könyvel és különös tárgyal. A polcok között elvezető, kopottas, vörös szőnyeg egy aprócska íróasztalban végződik a helyiség végén. A mögötte ülő, felettébb alacsony törpe szuszogva forgat egy aranyló kockát göcsörtös ujjai között. Öreg, aszott, s roppant szőrös. Csak sokára pillant fel elfoglaltságából, majd int Gaerralosnak.*
-Nyurgán születek, apróra öregszem. Ragyogó az éltem, szél és víz egyaránt ellenségem. Mi vagyok? *Megcsóválja fejét.* -Abogr és a fejtörői... A törpe azt gondolná, ha mindenre emlékszik, mit valaha hallott, nem hallhat újat. De ha van fejtésed erre... *Odébb rakja a kockát, majd intésére jókora, viasztól csöpögő gyertya lobban az íróasztal szélén.*
-Üdvözöllek, uram. Murnholi vagyok, a Kurátor. Miben lehetek segítségedre?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.28 10:49:08
3343. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-28 10:06:32
Üzenet elküldve: 2022-09-28 10:06:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Valóban nem került sok időbe, míg elringatta az álom, erre a pillanatra várt szinte attól a pillanattól fogva, mikor megpillantotta a tornyot. Bár senki nem mondhatta a mágustorony mesterségesen kezelt szobahőmérsékletét hidegnek, Adoaver szorosan beletekerőzött a kapott takaróba, feje félig kilógott csuklyájából, de a fal oldalához fordulva azt nem lehetett látni. Valami idegen eredetű csörömpölés zaja visszazökkentette a valóságba egy szemhunyásnyi időre, de a visszatérő csend ismét visszaringatta az álomvilágba. A gondolatok többsége, ami agyát eltöltötte, az inkább a holnapi tevékenységek felsorolásáról szólt, talán hogy mit meséljen még Garsinnak, hova menjen először tanulni. Egy tapodtat sem mozdul pozíciójából.*
//Napváltás//
*Egy rövid, álomtalan álom után először annyit kezd érezni, hogy háta eszméletlenül fáj. Valószínűleg elfeküdte. Bal oldalára fordul, ami valamennyire enyhíti panaszát, de valamibe majdnem beleüti a fejét is. És ahogy lassan agya is felébred testével együtt, úgy jön rá, hogy az a valami egy széktámasz. És ráérős sebességgel realizálja, hol is van, és miért is. Szemét még nem nyitja ki, arra még igyekszik összegyűjteni akaraterejét. Hanem a háta helyett most a derekát kezdi fájlalni a borzalmas pozicionálás miatt, és úgy dönt, átfordul, ezúttal jobb oldalára. Hanem a művelet azzal fejeződik be, hogy nem érez maga alatt semmit, és mire pánik kerítené hatalmába, addigra a földön is van: legurult. Fájdalmas puffanással először válla éri a talajt, amit követ teste többi része. Szerencséjére igen alacsonyak voltak az ülőalkalmatosságok, így nem volt egy nagy esés, de attól még megérezte. Halk nyöszörgéssel realizálja, mi történt, majd elkezdi kibontani magát az éjszaka alatt szorosan beletekerődzött takaróból. Sokat pislogva áll fel, egy ásítást elnyomva próbálva feldolgozni maga körül a környezetet. Az emeleten van, ott ahol lefeküdt, legalább nem cipelték el. És... Garsin?! Igen, a katona picivel messzebb aludt, ha egyáltalán még alszik utána, vagy már fel nem kelt Adoaver előtt. Ha amaz még alszik mindezek után, elnyomja a késztetést hogy felkeltse, majd az egyik alvásra használt székre leülve elkezdi kiszedegetni szemeiből a felgyűlt csipákat. Akkor az előző este valóban megtörtént. Boldogság helyett inkább azt érzi, hogy menten visszaalszik, de a lassan előre törő izgalom, hogy végre ismét itt van, hamar elfojtja azt. Arra is rájön, hogy éhes, de mivel nagyjából semmit nem hozott magával a toronyba, ezzel ki kell várni barátját. És hogy ezután mit csináljon? Oda mehet, ahova akar, és van is hová mennie; vissza a könyvtári részre elővenni a tűzmágusi köteteket, dicsekedni vele barátjának, és gyakorolni. De brilliáns ötletelése közben valami más is eszébe jut; csak nem elfelejtett még valamit? Vagy valakit? Kezd meglehetősen hézagos lenni neki az este.*
*Valóban nem került sok időbe, míg elringatta az álom, erre a pillanatra várt szinte attól a pillanattól fogva, mikor megpillantotta a tornyot. Bár senki nem mondhatta a mágustorony mesterségesen kezelt szobahőmérsékletét hidegnek, Adoaver szorosan beletekerőzött a kapott takaróba, feje félig kilógott csuklyájából, de a fal oldalához fordulva azt nem lehetett látni. Valami idegen eredetű csörömpölés zaja visszazökkentette a valóságba egy szemhunyásnyi időre, de a visszatérő csend ismét visszaringatta az álomvilágba. A gondolatok többsége, ami agyát eltöltötte, az inkább a holnapi tevékenységek felsorolásáról szólt, talán hogy mit meséljen még Garsinnak, hova menjen először tanulni. Egy tapodtat sem mozdul pozíciójából.*
//Napváltás//
*Egy rövid, álomtalan álom után először annyit kezd érezni, hogy háta eszméletlenül fáj. Valószínűleg elfeküdte. Bal oldalára fordul, ami valamennyire enyhíti panaszát, de valamibe majdnem beleüti a fejét is. És ahogy lassan agya is felébred testével együtt, úgy jön rá, hogy az a valami egy széktámasz. És ráérős sebességgel realizálja, hol is van, és miért is. Szemét még nem nyitja ki, arra még igyekszik összegyűjteni akaraterejét. Hanem a háta helyett most a derekát kezdi fájlalni a borzalmas pozicionálás miatt, és úgy dönt, átfordul, ezúttal jobb oldalára. Hanem a művelet azzal fejeződik be, hogy nem érez maga alatt semmit, és mire pánik kerítené hatalmába, addigra a földön is van: legurult. Fájdalmas puffanással először válla éri a talajt, amit követ teste többi része. Szerencséjére igen alacsonyak voltak az ülőalkalmatosságok, így nem volt egy nagy esés, de attól még megérezte. Halk nyöszörgéssel realizálja, mi történt, majd elkezdi kibontani magát az éjszaka alatt szorosan beletekerődzött takaróból. Sokat pislogva áll fel, egy ásítást elnyomva próbálva feldolgozni maga körül a környezetet. Az emeleten van, ott ahol lefeküdt, legalább nem cipelték el. És... Garsin?! Igen, a katona picivel messzebb aludt, ha egyáltalán még alszik utána, vagy már fel nem kelt Adoaver előtt. Ha amaz még alszik mindezek után, elnyomja a késztetést hogy felkeltse, majd az egyik alvásra használt székre leülve elkezdi kiszedegetni szemeiből a felgyűlt csipákat. Akkor az előző este valóban megtörtént. Boldogság helyett inkább azt érzi, hogy menten visszaalszik, de a lassan előre törő izgalom, hogy végre ismét itt van, hamar elfojtja azt. Arra is rájön, hogy éhes, de mivel nagyjából semmit nem hozott magával a toronyba, ezzel ki kell várni barátját. És hogy ezután mit csináljon? Oda mehet, ahova akar, és van is hová mennie; vissza a könyvtári részre elővenni a tűzmágusi köteteket, dicsekedni vele barátjának, és gyakorolni. De brilliáns ötletelése közben valami más is eszébe jut; csak nem elfelejtett még valamit? Vagy valakit? Kezd meglehetősen hézagos lenni neki az este.*
3342. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-27 15:41:07
Üzenet elküldve: 2022-09-27 15:41:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Garsin arcáról valami gondoskodó ösztönt olvas le, mely érthető is, ahogy egyszerre látja a fiatalabb katonát, és az Adoaver nevezetű mágust. Látni, ahogy tekintete pár másodpercig a kettő között váltakozik, majd elidőz a lányon.
Hosszú utat járt be a tanítványa azóta, hogy Gaerralos először hozzálátott a kiképzéséhez. Legalább valamennyire testileg-lelkileg is megerősödött, és akárhogy is, de belenőtt az Őrség páncéljába. Azt pedig egy pillanatig sem kétli, hogy hamarosan mindezek mellett tehetséges mágust is fog faragni magából, bővítve sajátos eszköztárát.
Belül valami büszkeségféleséget érezve fordul el végül, hogy megszabaduljon páncélzatától, majd letisztítsa azt. Ezután egy asztalt lefoglal, hogy vértezetét rendezett, szimmetrikus módon pakolhassa le. Lemez, sodrony, fegyverkabát... miután mindezek lekerülnek, az asztal közepére leteríti tabardját is, és Garsinhoz hasonló módon fegyverövével egészíti ki a képet. Vacsorázás közben Nimeril átmásolt jegyzeteivel foglalkozik, majd azt követően meg is próbálkozik egy másik varázslattal, amit a doktor átadott neki - persze csak azután, hogy figyelmezteti utazótársát.
Lelassítja lélegzését, melyet pulzusa is követ, és olyan módon, melyben általános önkontrollja sokat segít, teljesen mozdulatlanná teszi magát. Idővel pedig észre lehet venni, ahogy nemes egyszerűséggel kővé dermed, majd pontosan öt másodperccel később újra visszaalakul hús-vér valójává.*
~Hasznos lehet.~
*Ha és amennyiben olyan ellenfelekkel van dolga, akiknél nincs kéznél kőtörésre alkalmas fegyver, úgy egy harchelyzet közepén sokat jelenthet az, hogy úgy dermed kővé, hogy csak ő tudja, mikor változik vissza. Megfelelő gyorsasággal egy egyébként halálos csapást is megakadályozhat ezzel... azt pedig, hogy milyen hatásokkal járna, ha csak bizonyos testrészeit változtatná kővé limitált ideig, nem önállóan tervezi kikísérletezni. Arra is kíváncsi, hogy az éhség, szomjúság és fáradtság tekintetében milyen implikációkkal rendelkezik a varázslat... szándékában áll mindennek másnap utánaolvasni.
Nem sokkal később Garsin is hasonló sikerélményt ér el: egy mágikus köpönyeget idéz magára, melyet mestere elismerő biccentéssel jutalmaz, majd halkan megérdeklődi a tulajdonságait is. Csak ezután tér rá ő is arra, hogy megágyazzon magának, egyik takaróját maga alá terítve, másikat pedig rendeltetésszerűen használva. Ezután már nem tart sokáig, hogy elnyomja az álom.*
//Napváltás//
*Korán ébred, ahogy az ő korában már csak szokás. Nem éppen a legkényelmesebb felületen alszik, ami alighanem szintén hozzátesz ehhez. Halkan a félhomályban tapogatózva magához vesz pár dolgot, felköti fegyverövét, majd elhagyja az előteret. Első körben lefelé megy, ki a torony elé, hogy megtartsa reggeli edzését - elvégre az, hogy tanulni jött ide, nem ürügy arra, hogy elhanyagolja magát.
A hajnal már reggelre vált, mikor végez a tornával; ekkor megmosakszik, megtölti kulacsát, megreggelizik, majd visszatér a Toronyba. Úgy dönt, hogy inkább hamar elintézi a Kurátorral való találkozást, mintsemhogy hosszasan várakozzon rá, így a lépcsőt megmászva túlhalad a Tűzmágia szintjén, és meg sem áll egészen az említett öregember ajtajáig, ahol három határozott kopogással jelzi jelenlétét.*
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
*Garsin arcáról valami gondoskodó ösztönt olvas le, mely érthető is, ahogy egyszerre látja a fiatalabb katonát, és az Adoaver nevezetű mágust. Látni, ahogy tekintete pár másodpercig a kettő között váltakozik, majd elidőz a lányon.
Hosszú utat járt be a tanítványa azóta, hogy Gaerralos először hozzálátott a kiképzéséhez. Legalább valamennyire testileg-lelkileg is megerősödött, és akárhogy is, de belenőtt az Őrség páncéljába. Azt pedig egy pillanatig sem kétli, hogy hamarosan mindezek mellett tehetséges mágust is fog faragni magából, bővítve sajátos eszköztárát.
Belül valami büszkeségféleséget érezve fordul el végül, hogy megszabaduljon páncélzatától, majd letisztítsa azt. Ezután egy asztalt lefoglal, hogy vértezetét rendezett, szimmetrikus módon pakolhassa le. Lemez, sodrony, fegyverkabát... miután mindezek lekerülnek, az asztal közepére leteríti tabardját is, és Garsinhoz hasonló módon fegyverövével egészíti ki a képet. Vacsorázás közben Nimeril átmásolt jegyzeteivel foglalkozik, majd azt követően meg is próbálkozik egy másik varázslattal, amit a doktor átadott neki - persze csak azután, hogy figyelmezteti utazótársát.
Lelassítja lélegzését, melyet pulzusa is követ, és olyan módon, melyben általános önkontrollja sokat segít, teljesen mozdulatlanná teszi magát. Idővel pedig észre lehet venni, ahogy nemes egyszerűséggel kővé dermed, majd pontosan öt másodperccel később újra visszaalakul hús-vér valójává.*
~Hasznos lehet.~
*Ha és amennyiben olyan ellenfelekkel van dolga, akiknél nincs kéznél kőtörésre alkalmas fegyver, úgy egy harchelyzet közepén sokat jelenthet az, hogy úgy dermed kővé, hogy csak ő tudja, mikor változik vissza. Megfelelő gyorsasággal egy egyébként halálos csapást is megakadályozhat ezzel... azt pedig, hogy milyen hatásokkal járna, ha csak bizonyos testrészeit változtatná kővé limitált ideig, nem önállóan tervezi kikísérletezni. Arra is kíváncsi, hogy az éhség, szomjúság és fáradtság tekintetében milyen implikációkkal rendelkezik a varázslat... szándékában áll mindennek másnap utánaolvasni.
Nem sokkal később Garsin is hasonló sikerélményt ér el: egy mágikus köpönyeget idéz magára, melyet mestere elismerő biccentéssel jutalmaz, majd halkan megérdeklődi a tulajdonságait is. Csak ezután tér rá ő is arra, hogy megágyazzon magának, egyik takaróját maga alá terítve, másikat pedig rendeltetésszerűen használva. Ezután már nem tart sokáig, hogy elnyomja az álom.*
//Napváltás//
*Korán ébred, ahogy az ő korában már csak szokás. Nem éppen a legkényelmesebb felületen alszik, ami alighanem szintén hozzátesz ehhez. Halkan a félhomályban tapogatózva magához vesz pár dolgot, felköti fegyverövét, majd elhagyja az előteret. Első körben lefelé megy, ki a torony elé, hogy megtartsa reggeli edzését - elvégre az, hogy tanulni jött ide, nem ürügy arra, hogy elhanyagolja magát.
A hajnal már reggelre vált, mikor végez a tornával; ekkor megmosakszik, megtölti kulacsát, megreggelizik, majd visszatér a Toronyba. Úgy dönt, hogy inkább hamar elintézi a Kurátorral való találkozást, mintsemhogy hosszasan várakozzon rá, így a lépcsőt megmászva túlhalad a Tűzmágia szintjén, és meg sem áll egészen az említett öregember ajtajáig, ahol három határozott kopogással jelzi jelenlétét.*
A varázsló mozdulatlanul megáll, melynek hatására a varázsló az összes ruhájával és tárgyával együtt, általa előre meghatározott ideig, de maximum öt körig kővé dermed. Amíg a varázslat él, a varázsló nem több, mint egy egyszerű kőszobor.
3341. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-09-27 11:34:55
Üzenet elküldve: 2022-09-27 11:34:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A rövid válaszra értőn biccent, majd ahogy félreáll az útból, mestere valóban csatlakozik hozzá a tűz-ág szintjén.
Aztán beszámol neki a barátjáról, s a férfi végül egyetért abban, hogy hagyják a fiút aludni. Feltéve, hogy alszik már... Gyorsabban megtalálta Gaerralost, mint gondolta, talán Adoaver is még csak a "fészkét rakja"...
A továbbiakat egy újabb biccentéssel veszi tudomásul, majd előzékenyen nyitja az ajtót és tartja bentről, hogy aztán becsukhassa mestere mögött, ha amaz beljebb lépdelt.
Tekintete rögtön arrafelé vándorol, ahol Adoavert hagyta, majd mutatja is az utat Gaerralosnak, feltételezve, hogy egymás közelében maradnak.
Odaérve meggyőződik róla, hogy a fiú tényleg nagyon fáradt lehetett, ugyanis már alszik is. Vet egy pillantást Gaerralos felé, némán jelezve neki, hogy ez az illető volna az a bizonyos barát. Ha a férfi arcán nem is tükröződik vélemény, az övéről le lehet olvasni valami anyáskodó szeretetet, ahogy a békésen alvó fiúra néz. Nem tehet róla: ezt a sovány, sápadt alakot a lányos pofikájával valahogy egészen egy védelmezendő gyermeknek látja, különösen így, álmában. Szinte kedve volna odamenni és megigazgatni rajta a takarót, hogy biztosan jól aludjon.
De végül nem teszi, csak a zsákjáért guggol le és szabadítja ki óvatosan az egyik szék alól. Aztán nem megy messzire, ott a széksor közelében rendezkedik be.
Amennyire a körülmények engedik, katonás rendbe szedi a holmiját az egyik falnál. A védőfelszerelései mellé szépen elhelyezi az övét a fegyvereivel, majd az egészre ráhelyezi az összehajtott tabardját. Nadrág, ing és mellény marad rajta.
Aztán a takarót teríti le, hosszában összehajtva, hogy valamivel puhább és kényelmesebb fekvőfelületet nyújtson. Egyelőre azonban nem fekszik le, csak megvacsorázik, közben megpihen, majd olvasgat és gyakorol még egy keveset lefekvés előtt. Ennek egyébként az alapvető igyekezeten túl a jelenlegi helyzetre szóló gyakorlati célja is van. Ami nem marad sikertelen...
Kitartó mormolása, újra és újra próbálkozása eredményeképpen egyszer csak egy ezüstösen derengő köpeny jelenik meg rajta, körbeölelve testét. Az első meglepetést az ámulat követi, majd kíváncsian tapogatja végig a varázslatból szőtt szövetet és élvezi az általa nyújtott melegséget. Mintha egy takaróba volna beburkolva.
Persze rögtön ez után tekintete Gaerralost is keresi, ha a közelben van, hogy a sikere fölött érzett örömét megoszthassa valakivel. Na meg persze nyilván az elismerést is vágyja...
Bármi legyen is mestere reakciója, vagy épp annak hiánya, ez után a részéről már aludni tér, második takaróként használva a varázslatos köpenyt. Oldalára fordulva egy darabig elbámészkodik a végtelennek tűnő polcsorokon, majd szemei elnehezülnek és eléri az álom őt is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*A rövid válaszra értőn biccent, majd ahogy félreáll az útból, mestere valóban csatlakozik hozzá a tűz-ág szintjén.
Aztán beszámol neki a barátjáról, s a férfi végül egyetért abban, hogy hagyják a fiút aludni. Feltéve, hogy alszik már... Gyorsabban megtalálta Gaerralost, mint gondolta, talán Adoaver is még csak a "fészkét rakja"...
A továbbiakat egy újabb biccentéssel veszi tudomásul, majd előzékenyen nyitja az ajtót és tartja bentről, hogy aztán becsukhassa mestere mögött, ha amaz beljebb lépdelt.
Tekintete rögtön arrafelé vándorol, ahol Adoavert hagyta, majd mutatja is az utat Gaerralosnak, feltételezve, hogy egymás közelében maradnak.
Odaérve meggyőződik róla, hogy a fiú tényleg nagyon fáradt lehetett, ugyanis már alszik is. Vet egy pillantást Gaerralos felé, némán jelezve neki, hogy ez az illető volna az a bizonyos barát. Ha a férfi arcán nem is tükröződik vélemény, az övéről le lehet olvasni valami anyáskodó szeretetet, ahogy a békésen alvó fiúra néz. Nem tehet róla: ezt a sovány, sápadt alakot a lányos pofikájával valahogy egészen egy védelmezendő gyermeknek látja, különösen így, álmában. Szinte kedve volna odamenni és megigazgatni rajta a takarót, hogy biztosan jól aludjon.
De végül nem teszi, csak a zsákjáért guggol le és szabadítja ki óvatosan az egyik szék alól. Aztán nem megy messzire, ott a széksor közelében rendezkedik be.
Amennyire a körülmények engedik, katonás rendbe szedi a holmiját az egyik falnál. A védőfelszerelései mellé szépen elhelyezi az övét a fegyvereivel, majd az egészre ráhelyezi az összehajtott tabardját. Nadrág, ing és mellény marad rajta.
Aztán a takarót teríti le, hosszában összehajtva, hogy valamivel puhább és kényelmesebb fekvőfelületet nyújtson. Egyelőre azonban nem fekszik le, csak megvacsorázik, közben megpihen, majd olvasgat és gyakorol még egy keveset lefekvés előtt. Ennek egyébként az alapvető igyekezeten túl a jelenlegi helyzetre szóló gyakorlati célja is van. Ami nem marad sikertelen...
Kitartó mormolása, újra és újra próbálkozása eredményeképpen egyszer csak egy ezüstösen derengő köpeny jelenik meg rajta, körbeölelve testét. Az első meglepetést az ámulat követi, majd kíváncsian tapogatja végig a varázslatból szőtt szövetet és élvezi az általa nyújtott melegséget. Mintha egy takaróba volna beburkolva.
Persze rögtön ez után tekintete Gaerralost is keresi, ha a közelben van, hogy a sikere fölött érzett örömét megoszthassa valakivel. Na meg persze nyilván az elismerést is vágyja...
Bármi legyen is mestere reakciója, vagy épp annak hiánya, ez után a részéről már aludni tér, második takaróként használva a varázslatos köpenyt. Oldalára fordulva egy darabig elbámészkodik a végtelennek tűnő polcsorokon, majd szemei elnehezülnek és eléri az álom őt is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3505-3524