//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
-Igen.
*Már nem emlékszik, hogy Garsin is itt volt-e, mikor leadta a jelentését Bredocnak arról, hogy kutatását a Toronyban tervezi folytatni. Nem árt viszont azzal, hogy emlékeztetőt kér, elvégre a veterán úgysem tervezte bevonni a lányt a kutatásba, és így nem sokat számít, hogy amaz mennyit tud róla.
Az előzékeny félreállást kihasználva visszatér a szintre, amit csak az imént hagyott el, majd felteszi a kérdését, és mint kiderül, nem esett tévedésbe. Valóban az a bizonyos barát a második útitárs, és a katona kissé kíváncsi is, hogy milyen emberrel - ha ember egyáltalán - van dolga. Az ezután felfedett információ alapján viszont ezzel még várnia kell.*
-Más helyzetben azt mondanám, hogy tartsd tiszteletben a kérését, ám úgy érzem, mindannyiunknak elég dolga van mára már, hogy ne kelljen erőltetni a bemutatkozást.
*Hagyja végül Garsinnak, hogy ne ébressze fel a barátját. Valójában szívesen vette volna, ha az első benyomást kontrollált körülmények között teheti, nem pedig csak holnap, páncél nélkül és felkelés után. Elvégre azért van egy bizonyos külső meglátása, amit ápolnia kell, és úgy találta, hogy a szigorú, fekete páncélos, szenvtelen katona képe sokszor könnyíti meg a dolgát.*
-Berendezkedhetünk. A magam részéről mára szintén nem terveztem sok tevékenységet - holnap még van valami, aminek utánajárnék, ám jelenleg nem látom okát, hogy tőlem függjön, amit csinálsz.
*Mondja kissé indirekt módon ki, hogy Garsin egyelőre azt csinál, amit akar. Gaerralos maga is így tesz - ha nincs más, akkor beljebb megy, és míg szentel egy hosszabb pillantást a vézna embernek, aki a széksoron betakarózva alszik, véleménye nem ül ki arcára.
Lepakol, ügyelve arra, hogy ne zajongjon túl sokat. Eközben magában megállapítja, hogy a barát, akit tanítványa talált magának, ha akarna, sem tudna hitelesebb képet alkotni a 'mágustanonc' sztereotípiájáról. Jelen van minden: beteges, a napnak ritkán kitett arc, nyilvánvalóan edzetlen fizikum, és persze a takaró alól kikandikáló elengedhetetlen mágusköpeny.
Páncélja levételéhez az előtér egy távolabbi sarkát választja ki, így minimalizálva a fémes csörömpölést, mely elérheti az alvó Adoavert, majd még áldoz valamennyi időt annak is, hogy a magával hozott homok, rongy, és egy kevés, a kulacsából vett víz segítségével letisztítsa a páncélja sáros részeit. Nem tökéletes munka, ám a rozsda ellen hasznos - és egyébként is gyanítja, hogy aligha fogja a visszaút előtt újra felölteni. Ezután már csak a vacsora van hátra, majd ő maga is nekikészül az elalvásnak - elvégre holnap korán tervez ébredni.*