Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 160 (3181. - 3200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3200. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-23 16:25:45
Üzenet elküldve: 2021-12-23 16:25:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Adoaver átveszi tőle a tojást és el is rakja, de az továbbra is egyértelműen látszik rajta, hogy haragszik rá.
A kapott lapos pillantástól ösztönszerűen szorul össze a szíve, ám az ifjú eddig nem mutatta jelét erőszakosságnak, sőt, még követte is őt ide önszántából, így komolyan nem ijed meg tőle, ezek a tények megnyugtatják.
Azért még így sem egy kellemes élmény ez az egész helyzet. Ismét megpróbálkozna vele, hogy szóljon valamit, amitől talán jobban érezhetnék magukat, vagy elsimíthatná a feszültséget, de végül nem talál szavakat.
Így csak áll tétován és figyeli, hogy Adoaver mit csinál a flaskájával. Mikor aztán rájön, hogy varázsol, egy pillanatra fölcsillan a szeme, mert egyrészt még mindig lenyűgözi, hogy a fiú milyen könnyedséggel teszi mindezt, másrészt mert ebben meglátja a lehetőséget, hogy esetleg most, egy dicsérettel oldhatna a hangulaton... De végül ez a bizakodás is elillan, mert a hízelgést sem találja helyénvalónak, vagy olyasminek, amit Adoaver most értékelne.
Úgyhogy már épp keményítené vissza az arcát és süppedne vissza saját borújába, mikor az ifjú felé nyújtja a flaskát a rajta ülő lánggal. Elsőre azt hiszi, át kellene vennie, de aztán Adoaver elindul, így megérti, hogy ez inkább csak egy meghívás volt, hogy tartson vele, menjen közelebb.
Ám már ez reménykeltő jel Garsin számára, hogy talán minden azért nincs veszve, s míg az úton már temette ezt az alakuló barátságot?... addig most kezdi hinni, hogy még menthető.
Oda is húzódik Adoaver mellé, s a "fáklya" talán nem ad sok meleget, de azért jól esik, meg az is, amit a gesztus mögé feltételez.
Összehúzza magát, átfagyott, elgémberedett ujjait a hóna alá dugva, de még mindig a lábai azok, amik a leginkább fáznak. Ezúttal nem vacakol átöltözéssel. Bár a sáros nadrágját viseli, amiben érkezett, s most csak még több folt lett rajta, már érzi magát kellően otthon a toronyban, hogy ne törődjön az első benyomással. Csak a lábait húzgálja át a füvön, meg topog egy kicsit, hogy ne vigyen be túl sok sarat, majd indulhatnak fölfelé.
Már kezd benne enyhülni a félelem és a dacosság, de amíg nem tudták le, amiért visszajöttek, addig nem akar megszólalni, s főként nem a lépcsőkön. Ennél nyugodtabb körülmények között tervez beszélni Adoaverrel, vagy legalábbis megpróbálkozni vele...*
*Adoaver átveszi tőle a tojást és el is rakja, de az továbbra is egyértelműen látszik rajta, hogy haragszik rá.
A kapott lapos pillantástól ösztönszerűen szorul össze a szíve, ám az ifjú eddig nem mutatta jelét erőszakosságnak, sőt, még követte is őt ide önszántából, így komolyan nem ijed meg tőle, ezek a tények megnyugtatják.
Azért még így sem egy kellemes élmény ez az egész helyzet. Ismét megpróbálkozna vele, hogy szóljon valamit, amitől talán jobban érezhetnék magukat, vagy elsimíthatná a feszültséget, de végül nem talál szavakat.
Így csak áll tétován és figyeli, hogy Adoaver mit csinál a flaskájával. Mikor aztán rájön, hogy varázsol, egy pillanatra fölcsillan a szeme, mert egyrészt még mindig lenyűgözi, hogy a fiú milyen könnyedséggel teszi mindezt, másrészt mert ebben meglátja a lehetőséget, hogy esetleg most, egy dicsérettel oldhatna a hangulaton... De végül ez a bizakodás is elillan, mert a hízelgést sem találja helyénvalónak, vagy olyasminek, amit Adoaver most értékelne.
Úgyhogy már épp keményítené vissza az arcát és süppedne vissza saját borújába, mikor az ifjú felé nyújtja a flaskát a rajta ülő lánggal. Elsőre azt hiszi, át kellene vennie, de aztán Adoaver elindul, így megérti, hogy ez inkább csak egy meghívás volt, hogy tartson vele, menjen közelebb.
Ám már ez reménykeltő jel Garsin számára, hogy talán minden azért nincs veszve, s míg az úton már temette ezt az alakuló barátságot?... addig most kezdi hinni, hogy még menthető.
Oda is húzódik Adoaver mellé, s a "fáklya" talán nem ad sok meleget, de azért jól esik, meg az is, amit a gesztus mögé feltételez.
Összehúzza magát, átfagyott, elgémberedett ujjait a hóna alá dugva, de még mindig a lábai azok, amik a leginkább fáznak. Ezúttal nem vacakol átöltözéssel. Bár a sáros nadrágját viseli, amiben érkezett, s most csak még több folt lett rajta, már érzi magát kellően otthon a toronyban, hogy ne törődjön az első benyomással. Csak a lábait húzgálja át a füvön, meg topog egy kicsit, hogy ne vigyen be túl sok sarat, majd indulhatnak fölfelé.
Már kezd benne enyhülni a félelem és a dacosság, de amíg nem tudták le, amiért visszajöttek, addig nem akar megszólalni, s főként nem a lépcsőkön. Ennél nyugodtabb körülmények között tervez beszélni Adoaverrel, vagy legalábbis megpróbálkozni vele...*
3199. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-22 17:52:33
Üzenet elküldve: 2021-12-22 17:52:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Dacos beletörődésében Adoaver valóban nem volt túlzottan bőbeszédű a visszaút során. Az utóbbihoz képest valamelyest gyorsabb tempót tart, köpenyét ingerülten magára tapasztva igyekszik közben megtartani minél több testhőmérsékletet. Arcát teljesen elrejti csuklyája, így Garsin nehezen láthatja majdnem az egész menet alatt fennálló arckifejezését, de könnyedén sejtheti, hogy nem valami boldog. Nem tervezi mágiájával elviselhetőbbé tenni a földet, az esetenként tucatnyi mennyiséggel előforduló latyakhólyagokat egy kurta ballal, illetve jobbal kerüli ki, és mivel semmilyen kísérletet nem tesz, hogy ismét meggyújtsa azt a lámpást, hogy legalább ideiglenesen felmelegedjék, vagy hogy egyáltalán kivegye azt társa kezéből, a hosszútávon fennálló, dermesztő levegő most istenigazán próbára teszi őket. A vidám, reményteli és kellemes időjárási viszonyok alatt megkezdett sétával ellentétben ez a rögtönzött, gyorsított gyaloglás négy nappal ezelőtti korzózásukhoz hasonlatosan kemény, és komor. Egész idő alatt egy szót sem szól Garsinhoz, de még csak irányába sem tekintget, mint idáig rendszeresen. Tőle csak a levegő kifújásának rendszeres megemelkedését lehet hallani, ahogy megteszik a távolságot.
És hogy milyen gondolatok ölelik most körbe? Nem éppen a legbékésebbek. Leírhatatlanul nagy ellenszenvet érzet e pillanatban a mellette haladó delikvens iránt, hogy emiatt az ő részéről most nevetségesen jelentéktelen és helyettesíthető világítóeszköz miatt képes olyan bűnnel és megközelítőleg olyan szigorral megvádolni, mintha ez más helyeknél helyben kivégzéssel és nem egy metaforikus értelemben vett könyvvel való megdobással eredményezheti őt. A legrosszabb esetben! És ez még úgy fenntéve, hogy többszörösen a lánynak tudatta, hogy a torony gazdájának, esetleg szolgálójának előfordulási rendszeressége, avagy annak teljes hiánya és nemlétező érdeklődésük miatt gyakorlatilag még a gondolatnak sem kéne előfordulnia, hogy hiányzik e a majdhogynem szellemek által kísértett helyiségekben valami, könyveken kívül. Ráadásul úgy, hogy egy rövidebb idő alatt úgy is visszatértek volna, tehát a "lopott" eszköz visszaadása így is megtörtént volna! Hogy nem hagyta az úton szótlanul faképnél oly gyorsan megkedvelt társát, azt csak annak a beismerésnek köszönheti, hogy egy ilyen kis dolog miatt felesleges lenne tovább vitatkozniuk. Az ő ideje még végtelen, így utólag átgondolva nem kifejezetten hátráltató a plusz séta, nem adva hozzá a borzalmas időjárási körülményeket. A katonáéval ellentétben, akinek, ha jólértelmezi, a kaszárnyánál kéne lennie ezen estén, és valamiért mégis emellett a döntés mellett áll. Nem fog egyhamar békére lelni.
Akárhogy is, előbb vagy utóbb, idő előtt újra a torony látható közelségében vannak, nem messze a tótól, de ez a masírozás gyorsabb is volt, ha nemcsak saját tempója miatt, hát azért, mert nem töltötték az időt hablatyolászással. Adoaver fázik, fáradt, ismét csak nehezen szedi a levegőt, és továbbra is halogat társa jelenlétét elfogadni. Még a bensőjében lévő durcás tűz is tovább égetné, ha nem egy botlás, egy hirtelen megnövő szél és csuklyája leesése közben egy másodpercre nem vetné tekintetét Garsinra, aki épp ekkor áll elő kérésével. Haragja keserűvé válik, ahogy hirtelen megint csak érzi, mennyire fázik, még eddig ruhája alatt nyugvó kezei is. A égben csak sötétség mered rájuk, elérte őket a korai este.
Szótlanul kiveszi a nála még átfagyottabban kinéző lány kezéből a tojást, és apatikusan belegyömöszöli azt táskájába. Egy pillanatra egy pozícióban marad, majd utána keresgélni kezd valamit, Mozdulataiból kivehető, hogy mérge fenntartása sok energiájába kerülhetett, még az extra úttal is kombinálva. Aztán végre-valahára Garsinhoz is fordul, semmitmondó szempárokkal, csuklyástalan fejjel, félig lehúzott szemhéjakkal. Cuccai közül a már kiürített flaskát vette ki táskájából, amit most mellmagasságba emel és fejjel lefelé fordít. Szabad kezével hirtelen gyors, a mocsárban már megtett mozzanatokat gesztikulál, és a flaska alját eltakarja vele. Ha sikeres a varázslata, akkor víztárolóján tűz keletkezik, ő pedig a kupakra váltja fogását, hogy keze biztonságos távolságban legyen a lángoktól. A maradék séta megtevéséhez pont elégnek kell lennie, nem többnek. A lány irányába tartja a gyorsan megalkotott, rövidéletű fáklyát, de mindeközben lépkedni is kezd, nem azt az üzenetet adva, hogy vegye át tőle, hanem azt, hogy maradjon a közelében. Mint ahogy már tapasztalhatta, a mágiából keletkezett láng is ugyanúgy ad hőt, ami most mindkettőjüknek szükséges, még ezalatt a maradék séta alatt is.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy jól világító lángot tud elhelyezni egy tárgy hegyére (pl. bot, fáklya vagy egyéb fegyvervég). Ha az anyag nem éghető, a láng két kör múlva kialszik, egyéb esetben életszerűen meggyullad.
*Dacos beletörődésében Adoaver valóban nem volt túlzottan bőbeszédű a visszaút során. Az utóbbihoz képest valamelyest gyorsabb tempót tart, köpenyét ingerülten magára tapasztva igyekszik közben megtartani minél több testhőmérsékletet. Arcát teljesen elrejti csuklyája, így Garsin nehezen láthatja majdnem az egész menet alatt fennálló arckifejezését, de könnyedén sejtheti, hogy nem valami boldog. Nem tervezi mágiájával elviselhetőbbé tenni a földet, az esetenként tucatnyi mennyiséggel előforduló latyakhólyagokat egy kurta ballal, illetve jobbal kerüli ki, és mivel semmilyen kísérletet nem tesz, hogy ismét meggyújtsa azt a lámpást, hogy legalább ideiglenesen felmelegedjék, vagy hogy egyáltalán kivegye azt társa kezéből, a hosszútávon fennálló, dermesztő levegő most istenigazán próbára teszi őket. A vidám, reményteli és kellemes időjárási viszonyok alatt megkezdett sétával ellentétben ez a rögtönzött, gyorsított gyaloglás négy nappal ezelőtti korzózásukhoz hasonlatosan kemény, és komor. Egész idő alatt egy szót sem szól Garsinhoz, de még csak irányába sem tekintget, mint idáig rendszeresen. Tőle csak a levegő kifújásának rendszeres megemelkedését lehet hallani, ahogy megteszik a távolságot.
És hogy milyen gondolatok ölelik most körbe? Nem éppen a legbékésebbek. Leírhatatlanul nagy ellenszenvet érzet e pillanatban a mellette haladó delikvens iránt, hogy emiatt az ő részéről most nevetségesen jelentéktelen és helyettesíthető világítóeszköz miatt képes olyan bűnnel és megközelítőleg olyan szigorral megvádolni, mintha ez más helyeknél helyben kivégzéssel és nem egy metaforikus értelemben vett könyvvel való megdobással eredményezheti őt. A legrosszabb esetben! És ez még úgy fenntéve, hogy többszörösen a lánynak tudatta, hogy a torony gazdájának, esetleg szolgálójának előfordulási rendszeressége, avagy annak teljes hiánya és nemlétező érdeklődésük miatt gyakorlatilag még a gondolatnak sem kéne előfordulnia, hogy hiányzik e a majdhogynem szellemek által kísértett helyiségekben valami, könyveken kívül. Ráadásul úgy, hogy egy rövidebb idő alatt úgy is visszatértek volna, tehát a "lopott" eszköz visszaadása így is megtörtént volna! Hogy nem hagyta az úton szótlanul faképnél oly gyorsan megkedvelt társát, azt csak annak a beismerésnek köszönheti, hogy egy ilyen kis dolog miatt felesleges lenne tovább vitatkozniuk. Az ő ideje még végtelen, így utólag átgondolva nem kifejezetten hátráltató a plusz séta, nem adva hozzá a borzalmas időjárási körülményeket. A katonáéval ellentétben, akinek, ha jólértelmezi, a kaszárnyánál kéne lennie ezen estén, és valamiért mégis emellett a döntés mellett áll. Nem fog egyhamar békére lelni.
Akárhogy is, előbb vagy utóbb, idő előtt újra a torony látható közelségében vannak, nem messze a tótól, de ez a masírozás gyorsabb is volt, ha nemcsak saját tempója miatt, hát azért, mert nem töltötték az időt hablatyolászással. Adoaver fázik, fáradt, ismét csak nehezen szedi a levegőt, és továbbra is halogat társa jelenlétét elfogadni. Még a bensőjében lévő durcás tűz is tovább égetné, ha nem egy botlás, egy hirtelen megnövő szél és csuklyája leesése közben egy másodpercre nem vetné tekintetét Garsinra, aki épp ekkor áll elő kérésével. Haragja keserűvé válik, ahogy hirtelen megint csak érzi, mennyire fázik, még eddig ruhája alatt nyugvó kezei is. A égben csak sötétség mered rájuk, elérte őket a korai este.
Szótlanul kiveszi a nála még átfagyottabban kinéző lány kezéből a tojást, és apatikusan belegyömöszöli azt táskájába. Egy pillanatra egy pozícióban marad, majd utána keresgélni kezd valamit, Mozdulataiból kivehető, hogy mérge fenntartása sok energiájába kerülhetett, még az extra úttal is kombinálva. Aztán végre-valahára Garsinhoz is fordul, semmitmondó szempárokkal, csuklyástalan fejjel, félig lehúzott szemhéjakkal. Cuccai közül a már kiürített flaskát vette ki táskájából, amit most mellmagasságba emel és fejjel lefelé fordít. Szabad kezével hirtelen gyors, a mocsárban már megtett mozzanatokat gesztikulál, és a flaska alját eltakarja vele. Ha sikeres a varázslata, akkor víztárolóján tűz keletkezik, ő pedig a kupakra váltja fogását, hogy keze biztonságos távolságban legyen a lángoktól. A maradék séta megtevéséhez pont elégnek kell lennie, nem többnek. A lány irányába tartja a gyorsan megalkotott, rövidéletű fáklyát, de mindeközben lépkedni is kezd, nem azt az üzenetet adva, hogy vegye át tőle, hanem azt, hogy maradjon a közelében. Mint ahogy már tapasztalhatta, a mágiából keletkezett láng is ugyanúgy ad hőt, ami most mindkettőjüknek szükséges, még ezalatt a maradék séta alatt is.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy jól világító lángot tud elhelyezni egy tárgy hegyére (pl. bot, fáklya vagy egyéb fegyvervég). Ha az anyag nem éghető, a láng két kör múlva kialszik, egyéb esetben életszerűen meggyullad.
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-21 13:23:22
Üzenet elküldve: 2021-12-21 13:23:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Látja Adoaveren a habozást és már előre gondolkodik, mihez kezd, ha az ifjú megtagadja, hogy vele tartson... Vajon megengedhetné-e magának, hogy szemet hunyjon az eset fölött és úgy tegyen, mintha meg sem történt volna? Vagy akkor meg abba a helyzetbe kényszerülne, hogy a városban kellene törvény elé állítania a fiút? És ha oda sem tartana vele önszántából? Fenyegetnie kellene és erőszakkal bevinnie? Vagy köröztetnie és ráküldenie a városőrséget?
A helyzet egyszerre komikus és tragikus, főleg, hogy a tolvajlás áldozata talán még nem is tud róla, hogy meglopták... vagyis kölcsönvették a tulajdonát a megkérdezése nélkül.
Az biztos, hogy Garsin elég rosszul érzi magát és tele van bizonytalansággal. A törvénykövetés mellett a jóakarat is mozog benne. Ha most azonnal visszaviszik a tojást, akkor valóban szinte biztosan nem veszi észre senki, hogy eltűnt és akkor akár el is felejthetik ezt az esetet, elkerülhetik a következményeit. Ellenben ha később kerül vissza - s az ki tudja, mikor is lesz, tekintve a körülményeket -, akkor már eleve tolvajként fogadhatják az ifjút. Persze, az is lehet, hogy soha senkinek nem tűnne fel a tojás hiánya, ahogy azt Adoaver feltételezi, de Garsin ezt nem szeretné megkockáztatni.
Az ifjú végül mozdul, méghozzá a torony felé. Igaz, úgy csörtet el Garsin mellett, hogy abból egyértelmű a neheztelése és egyet nem értése, de legalább enged a kérésnek. Nem mintha Garsint ez boldoggá tenné. Egy gonddal kevesebb, de Adoaver viselkedése meg az érzelmi világára nyomja rá a bélyegét.
Fölzárkózik az ifjú mellé, ám szólni nem mer hozzá, ahogy a tojást sem visszaadni. Pedig kényelmetlen vinnie, mert a zsákjában nincs hely, a kezeit pedig így nem tudja elrejteni, melengetni, mert a tojást kell fognia. Annyival próbálkozik, hogy magához öleli, így legalább időnként tud kezet váltani, vagy a saját karja hőjéből átvenni valamennyit fagyos ujjaira.
De fázik a bensője is. A korábbi hangulathoz képest különösen rosszul esik ez a hideg csönd, főként, hogy feltételezi, hogy ez az eset már a végét is jelenti a kettejük kapcsolatának. Innen nézve úgy tűnik, mintha az egészből semmi sem lett volna igaz. Bután is érzi magát, amiért annyira megbízott a fiúban és kiadta magát, hiszen valójában még mindig csak idegenek. Legalábbis most úgy néz ki... Sőt, ellenségek. Az ifjú a fogvatartott, ő meg az őre.
Talán próbálhatná oldani a helyzetet és a hangulatot, megbeszélni ezt az egészet, de fél megszólalni. Nem csak azért, mert Adoaver netán még csúnyán válaszolna, hanem mert úgy hiszi, azzal ő mutatkozna gyengének és megingathatónak. Ami igaz is: tart tőle, hogy a fiú meg tudná róla győzni, hogy neki van igaza és butaság volt visszafordulniuk. Jelenleg viszont képes kitartani az elhatározása mellett, amit városőrként kötelességének tart, úgyhogy megkeményíti magát és hallgat. Fölveszi a szerepet, amibe a helyzet kényszeríti és Garsin helyett az őr lesz, érzelmek nélkül.
Persze, ez még kívülről nézve sem tökéletes alakítás, mert látni lehet rajta a zaklatottságot, de tartja magát, és ha a fiú nem néz felé, amúgy sem vehet észre semmit, csak a nagy csöndet.
Ha út közben nem akad semmi, Garsin akkor szólal meg először, mikor már a torony közvetlen közelébe értek.*
- Rakd el, kérlek! - *Nyújtja a tojást, mert ő nem tudja elrakni szem elől, a fiú táskájában jobb helye lesz, míg fölmennek és visszaviszik.
Még most is nehezére esik megszólítani Adoavert, tart a durva választól. Fáradt is, átfagyott, szomorú... Nem könnyű erősnek maradni és szembenézni ezzel a helyzettel.*
*Látja Adoaveren a habozást és már előre gondolkodik, mihez kezd, ha az ifjú megtagadja, hogy vele tartson... Vajon megengedhetné-e magának, hogy szemet hunyjon az eset fölött és úgy tegyen, mintha meg sem történt volna? Vagy akkor meg abba a helyzetbe kényszerülne, hogy a városban kellene törvény elé állítania a fiút? És ha oda sem tartana vele önszántából? Fenyegetnie kellene és erőszakkal bevinnie? Vagy köröztetnie és ráküldenie a városőrséget?
A helyzet egyszerre komikus és tragikus, főleg, hogy a tolvajlás áldozata talán még nem is tud róla, hogy meglopták... vagyis kölcsönvették a tulajdonát a megkérdezése nélkül.
Az biztos, hogy Garsin elég rosszul érzi magát és tele van bizonytalansággal. A törvénykövetés mellett a jóakarat is mozog benne. Ha most azonnal visszaviszik a tojást, akkor valóban szinte biztosan nem veszi észre senki, hogy eltűnt és akkor akár el is felejthetik ezt az esetet, elkerülhetik a következményeit. Ellenben ha később kerül vissza - s az ki tudja, mikor is lesz, tekintve a körülményeket -, akkor már eleve tolvajként fogadhatják az ifjút. Persze, az is lehet, hogy soha senkinek nem tűnne fel a tojás hiánya, ahogy azt Adoaver feltételezi, de Garsin ezt nem szeretné megkockáztatni.
Az ifjú végül mozdul, méghozzá a torony felé. Igaz, úgy csörtet el Garsin mellett, hogy abból egyértelmű a neheztelése és egyet nem értése, de legalább enged a kérésnek. Nem mintha Garsint ez boldoggá tenné. Egy gonddal kevesebb, de Adoaver viselkedése meg az érzelmi világára nyomja rá a bélyegét.
Fölzárkózik az ifjú mellé, ám szólni nem mer hozzá, ahogy a tojást sem visszaadni. Pedig kényelmetlen vinnie, mert a zsákjában nincs hely, a kezeit pedig így nem tudja elrejteni, melengetni, mert a tojást kell fognia. Annyival próbálkozik, hogy magához öleli, így legalább időnként tud kezet váltani, vagy a saját karja hőjéből átvenni valamennyit fagyos ujjaira.
De fázik a bensője is. A korábbi hangulathoz képest különösen rosszul esik ez a hideg csönd, főként, hogy feltételezi, hogy ez az eset már a végét is jelenti a kettejük kapcsolatának. Innen nézve úgy tűnik, mintha az egészből semmi sem lett volna igaz. Bután is érzi magát, amiért annyira megbízott a fiúban és kiadta magát, hiszen valójában még mindig csak idegenek. Legalábbis most úgy néz ki... Sőt, ellenségek. Az ifjú a fogvatartott, ő meg az őre.
Talán próbálhatná oldani a helyzetet és a hangulatot, megbeszélni ezt az egészet, de fél megszólalni. Nem csak azért, mert Adoaver netán még csúnyán válaszolna, hanem mert úgy hiszi, azzal ő mutatkozna gyengének és megingathatónak. Ami igaz is: tart tőle, hogy a fiú meg tudná róla győzni, hogy neki van igaza és butaság volt visszafordulniuk. Jelenleg viszont képes kitartani az elhatározása mellett, amit városőrként kötelességének tart, úgyhogy megkeményíti magát és hallgat. Fölveszi a szerepet, amibe a helyzet kényszeríti és Garsin helyett az őr lesz, érzelmek nélkül.
Persze, ez még kívülről nézve sem tökéletes alakítás, mert látni lehet rajta a zaklatottságot, de tartja magát, és ha a fiú nem néz felé, amúgy sem vehet észre semmit, csak a nagy csöndet.
Ha út közben nem akad semmi, Garsin akkor szólal meg először, mikor már a torony közvetlen közelébe értek.*
- Rakd el, kérlek! - *Nyújtja a tojást, mert ő nem tudja elrakni szem elől, a fiú táskájában jobb helye lesz, míg fölmennek és visszaviszik.
Még most is nehezére esik megszólítani Adoavert, tart a durva választól. Fáradt is, átfagyott, szomorú... Nem könnyű erősnek maradni és szembenézni ezzel a helyzettel.*
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-06 00:43:46
Üzenet elküldve: 2021-12-06 00:43:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
*Művelt elfek néznének ma rosszallóan Rírionra az ilyen "parasztos" beszédért. Köztük azok a szerzetesek, akik nevelték. Azonban ő más utat járt be. Az egyszerű népek szegényes életét éli sok hosszú éve. Na de az ő nyelvezetük is igen gazdag és színes csak másféle. Sokszor egészen ízes.
A sudár elf meglepődik, hogy nevét dicsérik. Pillanatnyi némasággal néz a tündérre, szemöldöke értetlenül felszalad. Nem mintha nem hallott volna már ilyet. Női neveket maga is sokszor magasztalt.*
- Úgy is van! *Feleli megint csak vigyorral, mert miért ellenkezne, ha már így alakult? Őmaga el sem gondolkozott azon, hogy szép e Merchen neve, de tisztelettel az eszébe véste.*
- Igen, az ingovány. Nem elég a toronynak, hogy egyszer megjárjuk idefele. *Tekint a varázslatos építményre, bírálattal szemében.* - Hogy cipelne egy harangot a tetejére, aki ide építette! *Teszi még hozzá. Részéről készen áll az ingoványra és úgy véli, hogy Merchen is. Az a kard a tündér oldalán még jól jöhet. Rírion nem is feltételezi, hogy ne lenne ügyes kardforgató a gazdája, különben miért cipelné magával? Örül, hogy útitársa felkészült, mert Eeyr tudja mivel találkoznak. Hátán pihen a számszeríj. Ha ilyen szép napjuk lesz, mint eddig, talán munka nélkül marad.*
- Akkor menjünk! Örülök a társaságodnak. *Jegyzi meg, mert egyedül kissé unalmas kirándulás volna.*
//Bolyongók//
*Művelt elfek néznének ma rosszallóan Rírionra az ilyen "parasztos" beszédért. Köztük azok a szerzetesek, akik nevelték. Azonban ő más utat járt be. Az egyszerű népek szegényes életét éli sok hosszú éve. Na de az ő nyelvezetük is igen gazdag és színes csak másféle. Sokszor egészen ízes.
A sudár elf meglepődik, hogy nevét dicsérik. Pillanatnyi némasággal néz a tündérre, szemöldöke értetlenül felszalad. Nem mintha nem hallott volna már ilyet. Női neveket maga is sokszor magasztalt.*
- Úgy is van! *Feleli megint csak vigyorral, mert miért ellenkezne, ha már így alakult? Őmaga el sem gondolkozott azon, hogy szép e Merchen neve, de tisztelettel az eszébe véste.*
- Igen, az ingovány. Nem elég a toronynak, hogy egyszer megjárjuk idefele. *Tekint a varázslatos építményre, bírálattal szemében.* - Hogy cipelne egy harangot a tetejére, aki ide építette! *Teszi még hozzá. Részéről készen áll az ingoványra és úgy véli, hogy Merchen is. Az a kard a tündér oldalán még jól jöhet. Rírion nem is feltételezi, hogy ne lenne ügyes kardforgató a gazdája, különben miért cipelné magával? Örül, hogy útitársa felkészült, mert Eeyr tudja mivel találkoznak. Hátán pihen a számszeríj. Ha ilyen szép napjuk lesz, mint eddig, talán munka nélkül marad.*
- Akkor menjünk! Örülök a társaságodnak. *Jegyzi meg, mert egyedül kissé unalmas kirándulás volna.*
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-05 21:56:47
Üzenet elküldve: 2021-12-05 21:56:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*A kérdésre végignéz magán, mert csaknem már el is felejtette a rajta ülő varázslatot.*
- Lassan abba kellene maradnia. - *Közli, s derűs kedvéből ki lehet következtetni, hogy ő maga valójában nem bánná, ha eltartana még egy darabig ez a hatás.
Egy része félt tőle, hogy nem fog többé sikerülni, hogy a tegnap este csak valami véletlen volt... Jó látni a bizonyítékát annak, hogy képes erre.
A tó fölé hajolva is figyeli a keze derengését, meg ahogy a vízen tükröződik a fény, míg a kulacsot megmeríti. Közben hallgatja Adoaver válaszát, az ígéretre pedig oda is fordul, válla fölött az ifjúra pillantva, és elkapja azt a kacsintást. Bár nem volt ez egy egyértelmű "igen", de úgy sejti, Adoaver csak kéreti magát, hogy a kíváncsiságát piszkálja. Szó se róla, sikerül is. Reméli, hogy ha más nem, út közben láthat még párat azokból a "trükkökből".
A folytatás azonban meglepi. Értetlenül is hunyorog az ifjúra, miközben bezárja és elteszi a kulacsot, fölállva a tó partjáról.*
- Én nem tudok ilyesmiről. Hol hallottál erről? - *Kérdi, őszintén kifejezve az ezzel kapcsolatos tájékozatlanságát. Mindjárt aggasztja is a dolog, mert erről eddig senkitől sem hallott és sehol sem olvasott. Abban viszonylag biztos, hogy a törvényekben nincs szó ilyesmiről, de akkor miről maradt le?
Míg a választ várja, fölzárkózik Adoaver mellé, s vele együtt elindul az úton. S mintha a varázslatos környékkel a mágikus erő is elhagyná, az ingoványhoz közelítve hirtelen kihuny a fénye.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.05 21:58:40
*A kérdésre végignéz magán, mert csaknem már el is felejtette a rajta ülő varázslatot.*
- Lassan abba kellene maradnia. - *Közli, s derűs kedvéből ki lehet következtetni, hogy ő maga valójában nem bánná, ha eltartana még egy darabig ez a hatás.
Egy része félt tőle, hogy nem fog többé sikerülni, hogy a tegnap este csak valami véletlen volt... Jó látni a bizonyítékát annak, hogy képes erre.
A tó fölé hajolva is figyeli a keze derengését, meg ahogy a vízen tükröződik a fény, míg a kulacsot megmeríti. Közben hallgatja Adoaver válaszát, az ígéretre pedig oda is fordul, válla fölött az ifjúra pillantva, és elkapja azt a kacsintást. Bár nem volt ez egy egyértelmű "igen", de úgy sejti, Adoaver csak kéreti magát, hogy a kíváncsiságát piszkálja. Szó se róla, sikerül is. Reméli, hogy ha más nem, út közben láthat még párat azokból a "trükkökből".
A folytatás azonban meglepi. Értetlenül is hunyorog az ifjúra, miközben bezárja és elteszi a kulacsot, fölállva a tó partjáról.*
- Én nem tudok ilyesmiről. Hol hallottál erről? - *Kérdi, őszintén kifejezve az ezzel kapcsolatos tájékozatlanságát. Mindjárt aggasztja is a dolog, mert erről eddig senkitől sem hallott és sehol sem olvasott. Abban viszonylag biztos, hogy a törvényekben nincs szó ilyesmiről, de akkor miről maradt le?
Míg a választ várja, fölzárkózik Adoaver mellé, s vele együtt elindul az úton. S mintha a varázslatos környékkel a mágikus erő is elhagyná, az ingoványhoz közelítve hirtelen kihuny a fénye.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.05 21:58:40
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-05 20:38:12
Üzenet elküldve: 2021-12-05 20:38:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Önnön izgalmát nagy nehezen sikerül csillapítania. Abban a rövid pillanatban képzelete előrébb haladt józan eszénél, egy olyan széles és rózsaszín jövőt kövezve le elé, amilyet csak a vakon reménykedő ifjúak álmodnak. Bár Garsin még a torony felé tartó úton közölte vele, hogy ő is bele kívánna kóstolni a mágia világába, s emiatt is őszintén drukkolt a lánynak a további napokban, nem hitte volna, hogy szűkszavú és bizonytalannak kinéző társa ilyen hamar sikere bizonyitékaival képes elődrukkolni. Talán magánya is megerősíthette érzelmeit a realizálás után; Lihanech felől induló utazása alatt önnön kalandozásait egyszemélyesnek jósolta, akárcsak eddig eltöltött éveit; kevésnek látszódott az esély, hogy bárki egyszerre osztozna érdeklődésében és küldetésében az idegen földön, nemhogy vele tartson és hosszas időt töltsenek együtt. Ráadásként úgy, hogy Adoaver maga nem fárad bele, utálja ki a delikvenst mindennapjaiból. Bár továbbra is egy halovány jövő amit látott, már egyáltalán nem lehetetlen. De még nagyon előre rohan.
Az udvarias távolságot ismét megadva Garsinnak, továbbra is víg arccal méregeti a katonát.* - Gondolom nem egész nap fogsz csillogni? *Hogy egy kifejezetten praktikus varázslattal álljon neki elő, azt értékeli, de a ragyogás kissé zavarja. Ennyi év alatt is, annyi könyvet olvasott oly körülmények alatt (néha lusta volt közelebb tolni a gyertyát), hogy az már kezdi kikezdni látását, így e kis extra fényhatás is nehezebbé teszi, hogy tökéletesen láthassa barátját, még ha nem is kell rögtön attól félnie, hogy belé ütközik.*
- Egy pár kevésbé látványos, attól még hasznos trükköt volt erőm és időm elsajátítani. *Válaszol, miközben követi a lányt a tó felé. Volt már lehetősége vízzel tölteni saját kulacsát, így nem utánozza őt.* - És ha a helyzet adja, vagy kedvem tartja, mutatok is! *Kacsint hozzá.* - De ha jól emlékszem... *Komolyodik meg hirtelen a hangja.* -Artheniorban nem szabad varázsolni. Valami okotok biztos volt rá hogy bevezessétek, de én nem tudok róla. Miért?
*Látja hogy társa is indulásra kész, így hát mellette el kezd lépkedni az erdőség felé, hátra sem nézve többé a toronyra vagy a tóra. Lesz még lehetőségük látni őket, de ezt a hosszú utat igyekezniük kéne letudni. Főleg a kettejük előtt lévő részt.*
*Önnön izgalmát nagy nehezen sikerül csillapítania. Abban a rövid pillanatban képzelete előrébb haladt józan eszénél, egy olyan széles és rózsaszín jövőt kövezve le elé, amilyet csak a vakon reménykedő ifjúak álmodnak. Bár Garsin még a torony felé tartó úton közölte vele, hogy ő is bele kívánna kóstolni a mágia világába, s emiatt is őszintén drukkolt a lánynak a további napokban, nem hitte volna, hogy szűkszavú és bizonytalannak kinéző társa ilyen hamar sikere bizonyitékaival képes elődrukkolni. Talán magánya is megerősíthette érzelmeit a realizálás után; Lihanech felől induló utazása alatt önnön kalandozásait egyszemélyesnek jósolta, akárcsak eddig eltöltött éveit; kevésnek látszódott az esély, hogy bárki egyszerre osztozna érdeklődésében és küldetésében az idegen földön, nemhogy vele tartson és hosszas időt töltsenek együtt. Ráadásként úgy, hogy Adoaver maga nem fárad bele, utálja ki a delikvenst mindennapjaiból. Bár továbbra is egy halovány jövő amit látott, már egyáltalán nem lehetetlen. De még nagyon előre rohan.
Az udvarias távolságot ismét megadva Garsinnak, továbbra is víg arccal méregeti a katonát.* - Gondolom nem egész nap fogsz csillogni? *Hogy egy kifejezetten praktikus varázslattal álljon neki elő, azt értékeli, de a ragyogás kissé zavarja. Ennyi év alatt is, annyi könyvet olvasott oly körülmények alatt (néha lusta volt közelebb tolni a gyertyát), hogy az már kezdi kikezdni látását, így e kis extra fényhatás is nehezebbé teszi, hogy tökéletesen láthassa barátját, még ha nem is kell rögtön attól félnie, hogy belé ütközik.*
- Egy pár kevésbé látványos, attól még hasznos trükköt volt erőm és időm elsajátítani. *Válaszol, miközben követi a lányt a tó felé. Volt már lehetősége vízzel tölteni saját kulacsát, így nem utánozza őt.* - És ha a helyzet adja, vagy kedvem tartja, mutatok is! *Kacsint hozzá.* - De ha jól emlékszem... *Komolyodik meg hirtelen a hangja.* -Artheniorban nem szabad varázsolni. Valami okotok biztos volt rá hogy bevezessétek, de én nem tudok róla. Miért?
*Látja hogy társa is indulásra kész, így hát mellette el kezd lépkedni az erdőség felé, hátra sem nézve többé a toronyra vagy a tóra. Lesz még lehetőségük látni őket, de ezt a hosszú utat igyekezniük kéne letudni. Főleg a kettejük előtt lévő részt.*
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-05 09:06:38
Üzenet elküldve: 2021-12-05 09:06:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
*Egy kisebb kő esik le Merchen szívéről, ahogy látja azt a bizonyos félmosolyt. Nem feltétlen ijedős típus, de azért ahol lehet, ott kerüli a gondok okozását. A megoldásukat egyébként is jobban kedveli.*
-Tekeregnék bizony.
*Igencsak tetszik neki ez a kifejezés, nem mintha nem ismerte volna eddig, csupán olyan ritkán hall így beszélni valakit a piactér sűrűjében. Talán az elfek sajátja lehet, talán pont ezé az elfé itt, vagy kicsit mindkettő.*
-Hát már az is félsiker, ha szabad megjegyeznem.
*Biccent is kicsit hozzá.*
-Ó hát ez pompás ajánlat, örömmel elfogadom.
*Igazán szerencsésre fordul ez a kis akciója, legalábbis egyelőre úgy tűnik.*
-Fänrírion Scir'x.
*Ismétli el a nevet, csak hogy biztos legyen benne, hogy jól ejti ki és a későbbiekben ebből ne legyen gond. Bár a Rírionnal talán könnyebben fog boldogulni.*
-Igazán szép csengése van.
*Ezt már csak úgy megjegyzi, nem akar sem hízelegni sem kellemetlenkedni, egyszerűen csak tetszik neki. Valahogy az elf nevek mindig olyan csodásan hangzanak az ő fülének.*
-Akkor merre induljunk?
*Elteszi a saját térképét és összeszedelőzködik egy kicsit. Megigazgatja a ruháját, kardját meghúzza az oldalán. ~Mintha tudnám használni.~ És máris indulásra kész.*
-Ne is válaszolj, hülye kérdés volt tudom.
*Meg is rázza a fejét, mintha csak egy korholó anya lenne.*
-Innen csak az ingoványon keresztül lehet átcsapni.
*Azért kérdőn néz Rírionra, hogy erősítse meg benne, mert ez is csak egy amolyan 70%-os tipp a részéről.*
//Bolyongók//
*Egy kisebb kő esik le Merchen szívéről, ahogy látja azt a bizonyos félmosolyt. Nem feltétlen ijedős típus, de azért ahol lehet, ott kerüli a gondok okozását. A megoldásukat egyébként is jobban kedveli.*
-Tekeregnék bizony.
*Igencsak tetszik neki ez a kifejezés, nem mintha nem ismerte volna eddig, csupán olyan ritkán hall így beszélni valakit a piactér sűrűjében. Talán az elfek sajátja lehet, talán pont ezé az elfé itt, vagy kicsit mindkettő.*
-Hát már az is félsiker, ha szabad megjegyeznem.
*Biccent is kicsit hozzá.*
-Ó hát ez pompás ajánlat, örömmel elfogadom.
*Igazán szerencsésre fordul ez a kis akciója, legalábbis egyelőre úgy tűnik.*
-Fänrírion Scir'x.
*Ismétli el a nevet, csak hogy biztos legyen benne, hogy jól ejti ki és a későbbiekben ebből ne legyen gond. Bár a Rírionnal talán könnyebben fog boldogulni.*
-Igazán szép csengése van.
*Ezt már csak úgy megjegyzi, nem akar sem hízelegni sem kellemetlenkedni, egyszerűen csak tetszik neki. Valahogy az elf nevek mindig olyan csodásan hangzanak az ő fülének.*
-Akkor merre induljunk?
*Elteszi a saját térképét és összeszedelőzködik egy kicsit. Megigazgatja a ruháját, kardját meghúzza az oldalán. ~Mintha tudnám használni.~ És máris indulásra kész.*
-Ne is válaszolj, hülye kérdés volt tudom.
*Meg is rázza a fejét, mintha csak egy korholó anya lenne.*
-Innen csak az ingoványon keresztül lehet átcsapni.
*Azért kérdőn néz Rírionra, hogy erősítse meg benne, mert ez is csak egy amolyan 70%-os tipp a részéről.*
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-04 23:47:35
Üzenet elküldve: 2021-12-04 23:47:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
*Bátor dolog útra kelni egy megbízhatatlan térképpel, egyes egyedül, mikor ismeretlen elfek kirabolhatnak vagy elcsábíthatnak. Bár csak az első ütközik törvénybe. Szerencse azonban, hogy Rírion részéről egyik lehetőség sem áll fenn.
A közvetlen üdvözlést fél vigyorral fogadja az elf, aki ugyan tényleg büszke teremtés, de a cifra, úri beszédet kevésbé kedvelné. Más dolgokban még könnyen igazolhatja a sztereotípiát.*
- Tekeregnél még a környéken, ha jól értem. Magam is ezt teszem. Azt nem tudom megmondani, hova érdemes megérkezni, de azt pontosan jegyzem, hogy merről jöttem.
*A tündér intésére közelebb lép és megnézi a térképet. Amit eddig látott, megpróbálja megkeresni rajta. Vág egy értetlen pofát, mikor maga is rájön mennyire hiányos. Miután látta, visszalép párat, hogy ne a másik válla felett álljon, mert felfelé bámulva igencsak nehéz lehet beszélgetni.*
- Menjünk együtt tovább, ha gondolod. Azt megígérem, hogy visszatalálunk. A térképem itt van. *Mutat saját fejére.*
- Fänrírion Scir'x, én is örvendek. Szólíts Rírionnak. *Felel és a meghajlást is viszonozza.*
//Bolyongók//
*Bátor dolog útra kelni egy megbízhatatlan térképpel, egyes egyedül, mikor ismeretlen elfek kirabolhatnak vagy elcsábíthatnak. Bár csak az első ütközik törvénybe. Szerencse azonban, hogy Rírion részéről egyik lehetőség sem áll fenn.
A közvetlen üdvözlést fél vigyorral fogadja az elf, aki ugyan tényleg büszke teremtés, de a cifra, úri beszédet kevésbé kedvelné. Más dolgokban még könnyen igazolhatja a sztereotípiát.*
- Tekeregnél még a környéken, ha jól értem. Magam is ezt teszem. Azt nem tudom megmondani, hova érdemes megérkezni, de azt pontosan jegyzem, hogy merről jöttem.
*A tündér intésére közelebb lép és megnézi a térképet. Amit eddig látott, megpróbálja megkeresni rajta. Vág egy értetlen pofát, mikor maga is rájön mennyire hiányos. Miután látta, visszalép párat, hogy ne a másik válla felett álljon, mert felfelé bámulva igencsak nehéz lehet beszélgetni.*
- Menjünk együtt tovább, ha gondolod. Azt megígérem, hogy visszatalálunk. A térképem itt van. *Mutat saját fejére.*
- Fänrírion Scir'x, én is örvendek. Szólíts Rírionnak. *Felel és a meghajlást is viszonozza.*
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-04 11:37:06
Üzenet elküldve: 2021-12-04 11:37:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
- Igen, igazad van. - *Helyesel bűnbánón, és el is teszi magának ezt a tapasztalatot. Bárkivel állt volna szemben, jobban tette volna, ha szól előre, hogy mire készül. Adoaver esetén pedig már korábban is tapasztalhatta, hogy mennyire érzékeny és ijedős tud lenni, külön is gondolhatott volna rá. De még rövid az ismeretségük, még van hova fejlődni az egymáshoz való alkalmazkodással. Az elmúlt napok olyan nyugalmasak voltak és annyira beletemetkeztek a tanulásba, hogy el is feledkezett a másik rebbenékenységéről, sőt, valahol még külön meg is akarta őt lepni, azért sem figyelmeztette. Viszont most jó emlékeztetőt kapott.
S ugyan őt is megijesztette a hirtelen érintés, amivel elkapták a kezét, a saját nehézségeit felülírja az ifjúé. Adoaver valahogy képes kiváltani belőle a védelmező ösztönt. Vagy az anyáskodást, a nagytestvéri szerepet? Ami furcsa, mert félni is képes tőle, mint egy idegentől, egy férfitől, de gyakrabban látja már őt ártalmatlan kölyöknek.
Ahogy pedig Adoaver folytatja a mondandóját, abból úgy tűnik, az ifjú nem is maga miatt ijedt meg, hanem az ő épségét féltette, amiért belenyúlt a tűzbe. Garsin erre nem is igazán gondolt, s most meghatja, hogy valójában ezért tűnhetett olyan riadtnak, majd bosszúsnak a másik, mert azt hihette, hogy ő szándékosan ártani akar magának?
Nem is tudja, mit mondjon. Ismét csak kifejezné sajnálatát, de akkor meg Adoaver váratlanul megenyhülten visszatér ahhoz, amiből ez az egész kiindult: "Varázsoltál!"...
Garsin tűnődve, bizonytalanul pillant föl az égszínkék szemekbe. Alig várta, hogy elújságolja és megmutassa Adoavernek ezt a fejleményt, mert vágyta megtapasztalni ezt az együttérző örömöt, és most, hogy megkapja, meg is melengeti a szívét. De az előbbiek után nehezen oldódik föl, valahogy nem meri kifejezni a saját örömét. Csak akkor vált arca a bűnbánóból a derűsebb felé, mikor Adoaver már azt a bizonyos "szuflát" emlegeti, amit az érkezésük napján is. Akkor még épp arról szólva, hogy itt a toronyban majd kiderítik, hogy megvan-e benne! És hát megvan, valóban.
Tétován biccent és bátortalanul picit még el is mosolyodik végre. Majd ahogy az ifjú elteszi a tőrt és közelebb lép hozzá, hogy átölelje, egy pillanatra lefagy a váratlan közvetlenségtől. Utána azonban, ha Adoaver húzódna is el, viszonozza az ölelést. Erővel nem tartóztatja a másikat, de ha van esélye, egy-két szívdobbanásnyi időre maga is köré fonja a karjait és jobbjával még meg is simogatja a háta közepét.
A részéről bizony ez hatalmas dolog, a bizalmának és "gyógyulásának" jele. Elengedi magát és a félelmeit, és maga az is gyógyító, hogy ez kellemes érzést hagy benne, jól esik ez a rövid közelség. Na meg természetesen Adoaver lelkesedése és kedvessége is.
Bár helyenként kicsit túlzónak érzi, főleg azt a részt, amiben őt hatalmas varázslónak képzeli el a jövőben az ifjú, de a világért sem törné le ezt a hevességet most.*
- Én is. - *Feleli sokkal szűkszavúbban, de ő nem is ilyen hangosan lelkendező természet, meg az öleléstől és ezektől a szavaktól is meg van még hatva, úgy meg nem könnyű beszélni. Úgyhogy csak szomorkásan-megindultan mosolyog és... ragyog. Még mindig. Továbbra is nyilvánvalóvá téve azt, aminek örül, s aminek örülnek.
Hagyja még leülni a pillanatot és az érzéseket, majd mozdul lassan, a tó felé.*
- Hány varázslatot tanultál meg? Majd mutatsz még néhányat? - *Kérdi, s benne is lehet valami gyerekes, mintha csak egy mutatványost kérne még újabb és újabb trükkökre.
Közben a tó partján keres egy tisztábbnak tűnő szakaszt, ott aztán beljebb hajol és nyúl, hogy megtöltse a kulacsát. Részéről már csak ennyi hiányzik, hogy indulhassanak.*
- Igen, igazad van. - *Helyesel bűnbánón, és el is teszi magának ezt a tapasztalatot. Bárkivel állt volna szemben, jobban tette volna, ha szól előre, hogy mire készül. Adoaver esetén pedig már korábban is tapasztalhatta, hogy mennyire érzékeny és ijedős tud lenni, külön is gondolhatott volna rá. De még rövid az ismeretségük, még van hova fejlődni az egymáshoz való alkalmazkodással. Az elmúlt napok olyan nyugalmasak voltak és annyira beletemetkeztek a tanulásba, hogy el is feledkezett a másik rebbenékenységéről, sőt, valahol még külön meg is akarta őt lepni, azért sem figyelmeztette. Viszont most jó emlékeztetőt kapott.
S ugyan őt is megijesztette a hirtelen érintés, amivel elkapták a kezét, a saját nehézségeit felülírja az ifjúé. Adoaver valahogy képes kiváltani belőle a védelmező ösztönt. Vagy az anyáskodást, a nagytestvéri szerepet? Ami furcsa, mert félni is képes tőle, mint egy idegentől, egy férfitől, de gyakrabban látja már őt ártalmatlan kölyöknek.
Ahogy pedig Adoaver folytatja a mondandóját, abból úgy tűnik, az ifjú nem is maga miatt ijedt meg, hanem az ő épségét féltette, amiért belenyúlt a tűzbe. Garsin erre nem is igazán gondolt, s most meghatja, hogy valójában ezért tűnhetett olyan riadtnak, majd bosszúsnak a másik, mert azt hihette, hogy ő szándékosan ártani akar magának?
Nem is tudja, mit mondjon. Ismét csak kifejezné sajnálatát, de akkor meg Adoaver váratlanul megenyhülten visszatér ahhoz, amiből ez az egész kiindult: "Varázsoltál!"...
Garsin tűnődve, bizonytalanul pillant föl az égszínkék szemekbe. Alig várta, hogy elújságolja és megmutassa Adoavernek ezt a fejleményt, mert vágyta megtapasztalni ezt az együttérző örömöt, és most, hogy megkapja, meg is melengeti a szívét. De az előbbiek után nehezen oldódik föl, valahogy nem meri kifejezni a saját örömét. Csak akkor vált arca a bűnbánóból a derűsebb felé, mikor Adoaver már azt a bizonyos "szuflát" emlegeti, amit az érkezésük napján is. Akkor még épp arról szólva, hogy itt a toronyban majd kiderítik, hogy megvan-e benne! És hát megvan, valóban.
Tétován biccent és bátortalanul picit még el is mosolyodik végre. Majd ahogy az ifjú elteszi a tőrt és közelebb lép hozzá, hogy átölelje, egy pillanatra lefagy a váratlan közvetlenségtől. Utána azonban, ha Adoaver húzódna is el, viszonozza az ölelést. Erővel nem tartóztatja a másikat, de ha van esélye, egy-két szívdobbanásnyi időre maga is köré fonja a karjait és jobbjával még meg is simogatja a háta közepét.
A részéről bizony ez hatalmas dolog, a bizalmának és "gyógyulásának" jele. Elengedi magát és a félelmeit, és maga az is gyógyító, hogy ez kellemes érzést hagy benne, jól esik ez a rövid közelség. Na meg természetesen Adoaver lelkesedése és kedvessége is.
Bár helyenként kicsit túlzónak érzi, főleg azt a részt, amiben őt hatalmas varázslónak képzeli el a jövőben az ifjú, de a világért sem törné le ezt a hevességet most.*
- Én is. - *Feleli sokkal szűkszavúbban, de ő nem is ilyen hangosan lelkendező természet, meg az öleléstől és ezektől a szavaktól is meg van még hatva, úgy meg nem könnyű beszélni. Úgyhogy csak szomorkásan-megindultan mosolyog és... ragyog. Még mindig. Továbbra is nyilvánvalóvá téve azt, aminek örül, s aminek örülnek.
Hagyja még leülni a pillanatot és az érzéseket, majd mozdul lassan, a tó felé.*
- Hány varázslatot tanultál meg? Majd mutatsz még néhányat? - *Kérdi, s benne is lehet valami gyerekes, mintha csak egy mutatványost kérne még újabb és újabb trükkökre.
Közben a tó partján keres egy tisztábbnak tűnő szakaszt, ott aztán beljebb hajol és nyúl, hogy megtöltse a kulacsát. Részéről már csak ennyi hiányzik, hogy indulhassanak.*
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-04 09:55:33
Üzenet elküldve: 2021-12-04 09:55:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Garsin őszinte sajnálatát hallva azonnal megoldvad amúgy is csak félig haragvó szíve. Megrázza a fejét.* - Semmi probléma. Mindössze szólhattál volna. *Kifújja magából a levegőt, kieresztve egy kis stresszt.* - Tudod, amikor én nyúltam a tűzbe, azt nem holdmágiai védelem alatt tettem, és elfelejtettem, hogy te mit tanulsz. *Egy gyors, mélázó tekintetet vet a már normális, bár kicsit még gőzölgő tőr pengéjére, ami ismét tükrözi kettejüket. Egyik varázstudót, és a másikat.* - Varázsoltál! *Jelenti ki, a szívrohamközeli állapot felé hajló tapasztalat után nem olyan nagy lelkesedéssel, mint szerette volna, de attól még ujjongva, kissé mindig elképedve a realizálás folytán. Valahogy teljesen elfelejtette, hogy társa is hozzá hasonló köteteket bújt egész nap, s egyik fő kérdése az volt, hogy megvan e benne a mágia-affinitás ahhoz, hogy mágussá váljon. Úgy néz, igen!* - Sikerült! Megvan benned a szufla! *A fegyvert villámgyorsan eltéve, ha Garsin hagyja, megfogja vállát, sőt, egy pillanatra átöleli a katonát.* - Garsin, ez hihetetlen! Te is hatalmas varázsló lehetsz! Egymás mellett vagy egymással szemben versenyezhetünk, felfedezhetjük e nagy világ rejtélyes sarkait, segíthetünk, gyűjthetünk, vagy hódíthatunk! Ó, hogy mennyire örülök!
*Garsin őszinte sajnálatát hallva azonnal megoldvad amúgy is csak félig haragvó szíve. Megrázza a fejét.* - Semmi probléma. Mindössze szólhattál volna. *Kifújja magából a levegőt, kieresztve egy kis stresszt.* - Tudod, amikor én nyúltam a tűzbe, azt nem holdmágiai védelem alatt tettem, és elfelejtettem, hogy te mit tanulsz. *Egy gyors, mélázó tekintetet vet a már normális, bár kicsit még gőzölgő tőr pengéjére, ami ismét tükrözi kettejüket. Egyik varázstudót, és a másikat.* - Varázsoltál! *Jelenti ki, a szívrohamközeli állapot felé hajló tapasztalat után nem olyan nagy lelkesedéssel, mint szerette volna, de attól még ujjongva, kissé mindig elképedve a realizálás folytán. Valahogy teljesen elfelejtette, hogy társa is hozzá hasonló köteteket bújt egész nap, s egyik fő kérdése az volt, hogy megvan e benne a mágia-affinitás ahhoz, hogy mágussá váljon. Úgy néz, igen!* - Sikerült! Megvan benned a szufla! *A fegyvert villámgyorsan eltéve, ha Garsin hagyja, megfogja vállát, sőt, egy pillanatra átöleli a katonát.* - Garsin, ez hihetetlen! Te is hatalmas varázsló lehetsz! Egymás mellett vagy egymással szemben versenyezhetünk, felfedezhetjük e nagy világ rejtélyes sarkait, segíthetünk, gyűjthetünk, vagy hódíthatunk! Ó, hogy mennyire örülök!
3190. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 22:23:50
Üzenet elküldve: 2021-12-03 22:23:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
*Egy darabig kell csak egyedül tűnődnie, s úgy tűnik, hogy Teysus rögtön a segítségére küld valakit. Na persze azt így elsőre ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy kirabolni, elcsábítani vagy pusztán udvariasan odaköszönni akarnak-e, de Merchen bízik a legjobbakban.*
-Szervusz komám!
*Feleli rögtön talán túlzott közvetlenséggel is, de úgy gondolja, hogy a helyzet talán megindokolja, legfeljebb ha ez gondot okoz hosszúéletűnek, majd úgyis szóvá teszi. Az elfek általában büszke népség, ezért nem is igazán lepődne meg a kis tündér. *
-Hát, ami azt illeti azt tudom, hogy hol vagyok.
*Feleli, miközben igencsak felfelé kell nézni a hatalmas férfira. Ritka fintora ez a sorsnak, a kicsi és a nagy találkozása.*
-Azt már kevésbé, hogy merre is kellene elinduljak, hogy meg is érkezzek valahová.
*Halványan felnevet zavarodottságát egy percig sem leplezve.*
-Picit fel akarnám frissíteni a memóriám a környező tájakról, meg a térképemre is ráférne némi újítás.
*Itt kezével oda is mutatja a másiknak az igencsak kezdetleges papirost, amiről sok dolog hiányzik, már ha valaki tudja hogy mit kell keresnie rajta.*
-Artheniorból egy kereskedőkocsin indultam, aztán itt kötöttem ki, gondoltam majd jól elboldogulok, de...
Ezek a fránya utak mind ugyanolyanok nekem.
*Meg aztán a felszerelése sem feltétlen megfelelő, sok élelem és víz sincs nála.*
-Merchen vagyok egyébként, Merchen Feiy, örvendek.
*Némileg meg is hajtja fejét, ahogy azt illik.*
//Bolyongók//
*Egy darabig kell csak egyedül tűnődnie, s úgy tűnik, hogy Teysus rögtön a segítségére küld valakit. Na persze azt így elsőre ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy kirabolni, elcsábítani vagy pusztán udvariasan odaköszönni akarnak-e, de Merchen bízik a legjobbakban.*
-Szervusz komám!
*Feleli rögtön talán túlzott közvetlenséggel is, de úgy gondolja, hogy a helyzet talán megindokolja, legfeljebb ha ez gondot okoz hosszúéletűnek, majd úgyis szóvá teszi. Az elfek általában büszke népség, ezért nem is igazán lepődne meg a kis tündér. *
-Hát, ami azt illeti azt tudom, hogy hol vagyok.
*Feleli, miközben igencsak felfelé kell nézni a hatalmas férfira. Ritka fintora ez a sorsnak, a kicsi és a nagy találkozása.*
-Azt már kevésbé, hogy merre is kellene elinduljak, hogy meg is érkezzek valahová.
*Halványan felnevet zavarodottságát egy percig sem leplezve.*
-Picit fel akarnám frissíteni a memóriám a környező tájakról, meg a térképemre is ráférne némi újítás.
*Itt kezével oda is mutatja a másiknak az igencsak kezdetleges papirost, amiről sok dolog hiányzik, már ha valaki tudja hogy mit kell keresnie rajta.*
-Artheniorból egy kereskedőkocsin indultam, aztán itt kötöttem ki, gondoltam majd jól elboldogulok, de...
Ezek a fránya utak mind ugyanolyanok nekem.
*Meg aztán a felszerelése sem feltétlen megfelelő, sok élelem és víz sincs nála.*
-Merchen vagyok egyébként, Merchen Feiy, örvendek.
*Némileg meg is hajtja fejét, ahogy azt illik.*
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 22:15:13
Üzenet elküldve: 2021-12-03 22:15:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Valójában inkább dereng, mint szemet kápráztatóan ragyog. Fényessége inkább mint a holdaké, lágyan világít, s nem vakít, mint a nap tündöklése.
Az ifjú első ijedtségét látva megtorpan és vár egy-két pillanatot, Adoaver arcát lesve, mert feltételezi, hogy csak meglepődött. Utána bátorító szándékkal elhúzza kicsit a száját valami mosolyfélére, majd azt gondolván, hogy az ifjú már helyre rakta magában a jelenséget, közelebb lép hozzá. S nem bírja megállni, hogy ne nyúljon a tűz felé, mert nagyon szeretné már megtapasztalni, hogy a varázslat egészében is működik, s nem pusztán fényességet ad, hanem valóban véd a tűztől is. Ebben nem kell csalódnia, szinte nem is érez semmit, csak mintha egy gyertya lángján húzná át sebtében az ujját, olyasfajta érzés nyaldossa a kezét. Lenyűgözi a dolog és szívesen kísérletezne vele tovább, ám Adoaver elkapja a kezét. Ettől meg ő ijed meg, és rántaná is el ösztönből, de az első rándulás után észreveszi, hogy az ifjú csak vizsgálgatja.
És most esik le neki, a kérdő szempárt nézve, hogy talán tényleg megijesztette őt. Talán jó lett volna előbb figyelmeztetnie és elmagyaráznia, hogy mi fog történni.
Aztán Adoaver elengedi és mintha bosszús volna, úgy hagyja ott, a tó felé lépdelve.
Nézi, ahogy az ifjú kioltja a tüzet, s ugyan még mindig ragyog, de az arcán már nincs ott az előbbi öröm és izgatottság, helyette szomorkásan, kissé talán szégyenkezve is néz a másikra. Nem tudja, mi pontosan a baj, de azt érzi és tapasztalja, hogy valamit rosszul csinált. Szavakat keres, ám nem találja a hangját, s végül Adoaver tér vissza hozzá, egy kérdéssel. Biccent.*
- Igen. Bocsánat, ha megijesztettelek. Figyelmeztethettelek volna. Ez... nem árt. A tűztől véd meg, vagy bármitől, ami forró. Csak azért nyúltam a tőröd felé... Meg akartam nézni, tényleg sikerült-e. Ne haragudj! - *Magyarázkodik, próbálja kiengesztelni a másikat. Bánja, hogy amit annyira nagyon meg akart osztani Adoaverrel, abból ez lett.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.03 22:17:44
*Valójában inkább dereng, mint szemet kápráztatóan ragyog. Fényessége inkább mint a holdaké, lágyan világít, s nem vakít, mint a nap tündöklése.
Az ifjú első ijedtségét látva megtorpan és vár egy-két pillanatot, Adoaver arcát lesve, mert feltételezi, hogy csak meglepődött. Utána bátorító szándékkal elhúzza kicsit a száját valami mosolyfélére, majd azt gondolván, hogy az ifjú már helyre rakta magában a jelenséget, közelebb lép hozzá. S nem bírja megállni, hogy ne nyúljon a tűz felé, mert nagyon szeretné már megtapasztalni, hogy a varázslat egészében is működik, s nem pusztán fényességet ad, hanem valóban véd a tűztől is. Ebben nem kell csalódnia, szinte nem is érez semmit, csak mintha egy gyertya lángján húzná át sebtében az ujját, olyasfajta érzés nyaldossa a kezét. Lenyűgözi a dolog és szívesen kísérletezne vele tovább, ám Adoaver elkapja a kezét. Ettől meg ő ijed meg, és rántaná is el ösztönből, de az első rándulás után észreveszi, hogy az ifjú csak vizsgálgatja.
És most esik le neki, a kérdő szempárt nézve, hogy talán tényleg megijesztette őt. Talán jó lett volna előbb figyelmeztetnie és elmagyaráznia, hogy mi fog történni.
Aztán Adoaver elengedi és mintha bosszús volna, úgy hagyja ott, a tó felé lépdelve.
Nézi, ahogy az ifjú kioltja a tüzet, s ugyan még mindig ragyog, de az arcán már nincs ott az előbbi öröm és izgatottság, helyette szomorkásan, kissé talán szégyenkezve is néz a másikra. Nem tudja, mi pontosan a baj, de azt érzi és tapasztalja, hogy valamit rosszul csinált. Szavakat keres, ám nem találja a hangját, s végül Adoaver tér vissza hozzá, egy kérdéssel. Biccent.*
- Igen. Bocsánat, ha megijesztettelek. Figyelmeztethettelek volna. Ez... nem árt. A tűztől véd meg, vagy bármitől, ami forró. Csak azért nyúltam a tőröd felé... Meg akartam nézni, tényleg sikerült-e. Ne haragudj! - *Magyarázkodik, próbálja kiengesztelni a másikat. Bánja, hogy amit annyira nagyon meg akart osztani Adoaverrel, abból ez lett.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.03 22:17:44
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 21:24:08
Üzenet elküldve: 2021-12-03 21:24:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Társa kifejezetten pozitív reakcióját látva úgy érzi, már megérte ezzel órákat küszködni a torony ablaktalan gyakorlótermének sarkában, addig tapogatva a teszteknél használt fegyvereket, míg sikerült megvágnia magát velük. Bár a lángból eredő valódi meleg egy idő után kifejezetten kellemetlenné teszi a fegyver hosszanvaló tartását, ezt el fog kelleni neki, esetleg másnak tűrnie. Semmi sem tökéletes.
Hagyja, hogy Garsin megközelítse a tőrt és kísérletezzen az azt körülvevő vörös köpennyel; bízik benne annyira, hogy jobban tudja, minthogy belenyúljon.*
- Pár perc, fegyvertől és anyagtól függetlenül. *Válaszol, élve az alkalommal. A lány arckifejezésén és a továbbra is lángoló tőrén ugrál megkönnyebbült, szinte önelégült tekintete, majd a műsor végén már gyorsan lépne is a tóhoz kioltani a tüzet. De amaz hirtelen kijelentése felülkerekedik óvatosságán. A lány mellett marad, és száját már szóra nyitná, mikor amazt mormogni hallja. Csak nem...
egy rövid "uramatyám"-al hátraugrik meglepetésében (és ijedtségében), mikor Garsint a szó szoros értelemben szemkápráztató ragyogás kezdi körbevenni. Tőrét is kis híján kiejti kezéből, nagy akarat és környezete iránt érzett felelősségtudat kell ahhoz, hogy ez ne történjen meg. Tüzet csak okozni tanult meg, kioltani még nem. Álla a földet veri miközben szótlanul mered a számára már nehezen látszódó katonára. Olyannyira le van taglózva, hogy agya föl sem dolgozza azt, hogy Garsin a tőre felé nyúl, s mikor igen, amaz keze már a lángon túl van. Egy halálra rémült kiáltással rántja vissza fegyverét, nagy nehezen megállva a késztetést, hogy egyenesen a tóba hajítsa azt. Helyette szabad kezével holtsápadtan megpróbálja fogni társa kézfejének végét és erősen hunyorítva égési nyomokat próbál keresni rajta. Sikertelenség esetén zavartan a lány szemébe néz, tekintete ezer kérdéssel teli. Majd egy pillanatnyi gondolkodás után leesik neki az egész. Egy kolosszális méretűt sóhajt, és szemét forgatva most már valóban a tóhoz megy, hogy megszüntesse a tüzet. Tisztes mennyiségű gőz szál fel az arcába a cselekvés alatt, arra késztetve hogy elhajoljon. Miután végez fegyvere "kioltásával", egy megtréfált ember arckifejezésével, vereséget hordva a lányhoz ballag. Nem tudja, bosszúsan érezze e magát, aggódóan, vagy büszkén.*
- Hold? *Mindössze e szó hagyja el torkát.*
*Társa kifejezetten pozitív reakcióját látva úgy érzi, már megérte ezzel órákat küszködni a torony ablaktalan gyakorlótermének sarkában, addig tapogatva a teszteknél használt fegyvereket, míg sikerült megvágnia magát velük. Bár a lángból eredő valódi meleg egy idő után kifejezetten kellemetlenné teszi a fegyver hosszanvaló tartását, ezt el fog kelleni neki, esetleg másnak tűrnie. Semmi sem tökéletes.
Hagyja, hogy Garsin megközelítse a tőrt és kísérletezzen az azt körülvevő vörös köpennyel; bízik benne annyira, hogy jobban tudja, minthogy belenyúljon.*
- Pár perc, fegyvertől és anyagtól függetlenül. *Válaszol, élve az alkalommal. A lány arckifejezésén és a továbbra is lángoló tőrén ugrál megkönnyebbült, szinte önelégült tekintete, majd a műsor végén már gyorsan lépne is a tóhoz kioltani a tüzet. De amaz hirtelen kijelentése felülkerekedik óvatosságán. A lány mellett marad, és száját már szóra nyitná, mikor amazt mormogni hallja. Csak nem...
egy rövid "uramatyám"-al hátraugrik meglepetésében (és ijedtségében), mikor Garsint a szó szoros értelemben szemkápráztató ragyogás kezdi körbevenni. Tőrét is kis híján kiejti kezéből, nagy akarat és környezete iránt érzett felelősségtudat kell ahhoz, hogy ez ne történjen meg. Tüzet csak okozni tanult meg, kioltani még nem. Álla a földet veri miközben szótlanul mered a számára már nehezen látszódó katonára. Olyannyira le van taglózva, hogy agya föl sem dolgozza azt, hogy Garsin a tőre felé nyúl, s mikor igen, amaz keze már a lángon túl van. Egy halálra rémült kiáltással rántja vissza fegyverét, nagy nehezen megállva a késztetést, hogy egyenesen a tóba hajítsa azt. Helyette szabad kezével holtsápadtan megpróbálja fogni társa kézfejének végét és erősen hunyorítva égési nyomokat próbál keresni rajta. Sikertelenség esetén zavartan a lány szemébe néz, tekintete ezer kérdéssel teli. Majd egy pillanatnyi gondolkodás után leesik neki az egész. Egy kolosszális méretűt sóhajt, és szemét forgatva most már valóban a tóhoz megy, hogy megszüntesse a tüzet. Tisztes mennyiségű gőz szál fel az arcába a cselekvés alatt, arra késztetve hogy elhajoljon. Miután végez fegyvere "kioltásával", egy megtréfált ember arckifejezésével, vereséget hordva a lányhoz ballag. Nem tudja, bosszúsan érezze e magát, aggódóan, vagy büszkén.*
- Hold? *Mindössze e szó hagyja el torkát.*
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 21:03:24
Üzenet elküldve: 2021-12-03 21:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
*Alig néhány hónapja, mikor megérkezett Artheniorba Lihanech felől, nem nézte a városon kívüli látnivalókat. Hosszú volt az út, szürkületben ért, így maradt a "majd egyszer körülnézek". Ahogy múltak a napok, hetek, előbb a várost fedezte fel, nem járt azon kívül. De a mai nap különleges. Elérkezett a "majd egyszer". Már nem is emlékezett rá, merről, hogyan jött Lihanech irányából, milyen volt a vidék. Most teljesen idegennek hat a táj. Elsőként megkeresi a Mágustornyot, mint a városhoz közeli, egyik legjellegzetesebb látványosságot. Irányérzékében bízva indul el, kijárt utakat követve és gyakran kérdezősködve halad, s végül célhoz ér. Megcsodálja ezt a fantasztikus építményt, amivel nem tölt többet egy fél óránál. Sokaknak okozna csalódást, hogy részéről csupán ennyi a lelkesedés. Az elf, akinek a mágia olyan idegen, mint a pirtianesi népköltészet, fordulna is sarkon, de akkor meglát egy másik utazót. Ő, aki maga is nehezen talált ide, most felveszi a bátor mellényt és megszólítja a tündért.*
- Eltévedtél? Adjon Eeyr szép napot, talán tudok segíteni. *Talán, ha a másik pont arra az egyetlen útra kíváncsi, amit ma Rírion megismert.*
//Bolyongók//
*Alig néhány hónapja, mikor megérkezett Artheniorba Lihanech felől, nem nézte a városon kívüli látnivalókat. Hosszú volt az út, szürkületben ért, így maradt a "majd egyszer körülnézek". Ahogy múltak a napok, hetek, előbb a várost fedezte fel, nem járt azon kívül. De a mai nap különleges. Elérkezett a "majd egyszer". Már nem is emlékezett rá, merről, hogyan jött Lihanech irányából, milyen volt a vidék. Most teljesen idegennek hat a táj. Elsőként megkeresi a Mágustornyot, mint a városhoz közeli, egyik legjellegzetesebb látványosságot. Irányérzékében bízva indul el, kijárt utakat követve és gyakran kérdezősködve halad, s végül célhoz ér. Megcsodálja ezt a fantasztikus építményt, amivel nem tölt többet egy fél óránál. Sokaknak okozna csalódást, hogy részéről csupán ennyi a lelkesedés. Az elf, akinek a mágia olyan idegen, mint a pirtianesi népköltészet, fordulna is sarkon, de akkor meglát egy másik utazót. Ő, aki maga is nehezen talált ide, most felveszi a bátor mellényt és megszólítja a tündért.*
- Eltévedtél? Adjon Eeyr szép napot, talán tudok segíteni. *Talán, ha a másik pont arra az egyetlen útra kíváncsi, amit ma Rírion megismert.*
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:57:53
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:57:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Adoaver örömét látva finoman elmosolyodik, mert most meg tudja érteni az ifjú lelkesedését és büszkeségét az elsajátított varázslattal kapcsolatban. Ő pedig jó közönség ehhez, roppant kíváncsian várja a bemutatót.
Mikor amaz a köpenye alá nyúl és elővesz egy tőrt, értetlen hunyorgással figyeli őt, hogy az vajon mihez fog kelleni. Mellékesen meg csodálja a kis fegyver szépségét. Az ő tőre ugyan jól élezett, de elég kopottas és egyszerű, inkább egy konyhakésnek felel meg, akként is használta. Kivéve, amikor nem... De az egy másik történet, s a múlté.
Adoaver tőre inkább tűnik egy dísznek vagy ékszernek, mint használati eszköznek.
Aztán az ifjú láthatóan összpontosít, Garsin meg, mintha valami mutatványost figyelne, alig bírja kivárni, hogy történjen valami látványos. És szerencsére nem is kell sokáig várnia...*
- Hű! - *Bár határozottan nem viszonyul már annyira babonásan a mágiához, mert ennyi száraz tananyag és fejtegetés csaknem kiölte a "varázslatot" a varázslatból, de a csodálata megmaradt.
Megbabonázottan lép közelebb és figyeli a pengén táncoló lángnyelveket. Ha Adoaver nem húzza el, óvatosan még a kezét is közelíti a tűzhöz, hogy érezze, éget-e, de az első hőérzetnél vissza is húzza az ujjait.*
- Ez meddig marad így? - *Érdeklődik kíváncsiskodva. Majd a tőrről Adoaver arcára emeli tekintetét.*
- Most én jövök! - *Közli, s szemében vidám fény csillan a tűz lángja mellett, amiből az ifjú talán már kitalálhatja, miről is van szó, mivel "jön" most Garsin. De ha nem, hát legkésőbb a lány szintén elkomolyodó arcából és halk mormolásából már valószínűleg akkor is kikövetkeztetheti, hogy Garsin is varázsolni próbál.
Ő is izgul, nem csak a közönség miatt, hanem mert tegnap este is csak kétszer sikerült valamit létrehoznia, többségében pedig sikertelen volt a kísérlete a varázslásra. De... hajtja is, hogy egyáltalán sikerrel járt és képes volt rá. Nagyon szeretné ezt az örömöt megosztani, ezért külön drukkol magának, hogy a varázslat létrejöjjön.
Amennyiben így történik, úgy rövid mormolását követően ezüstösen derengő ragyogás veszi őt körbe, amitől ő maga lesz a legboldogabb és izgatottabb.*
- Sikerült! - *Néz végig magán és nem csak a varázslattól ragyog. Csak saját öröme után pillant Adoaver szemébe, az együttérzést keresve.
Ám itt még nem áll meg, hiszen a kíváncsiság mellett volt még egy oka annak, hogy varázslásra kérte a másikat. Ismét kinyújtja kezét a lángoló pengéért, s ha a varázslata sikeres volt, akkor ezúttal akadály nélkül tartja markát a tűzbe, de még a ruhája ujja sem kap lángra. Ezt biztosra lehet venni, mivel az első kísérletezés után könyékig is áthúzza a lángokon a karját, ha teheti...
Amennyiben varázslata nem sikerül, akkor pedig szándékában áll ismét megpróbálni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
*Adoaver örömét látva finoman elmosolyodik, mert most meg tudja érteni az ifjú lelkesedését és büszkeségét az elsajátított varázslattal kapcsolatban. Ő pedig jó közönség ehhez, roppant kíváncsian várja a bemutatót.
Mikor amaz a köpenye alá nyúl és elővesz egy tőrt, értetlen hunyorgással figyeli őt, hogy az vajon mihez fog kelleni. Mellékesen meg csodálja a kis fegyver szépségét. Az ő tőre ugyan jól élezett, de elég kopottas és egyszerű, inkább egy konyhakésnek felel meg, akként is használta. Kivéve, amikor nem... De az egy másik történet, s a múlté.
Adoaver tőre inkább tűnik egy dísznek vagy ékszernek, mint használati eszköznek.
Aztán az ifjú láthatóan összpontosít, Garsin meg, mintha valami mutatványost figyelne, alig bírja kivárni, hogy történjen valami látványos. És szerencsére nem is kell sokáig várnia...*
- Hű! - *Bár határozottan nem viszonyul már annyira babonásan a mágiához, mert ennyi száraz tananyag és fejtegetés csaknem kiölte a "varázslatot" a varázslatból, de a csodálata megmaradt.
Megbabonázottan lép közelebb és figyeli a pengén táncoló lángnyelveket. Ha Adoaver nem húzza el, óvatosan még a kezét is közelíti a tűzhöz, hogy érezze, éget-e, de az első hőérzetnél vissza is húzza az ujjait.*
- Ez meddig marad így? - *Érdeklődik kíváncsiskodva. Majd a tőrről Adoaver arcára emeli tekintetét.*
- Most én jövök! - *Közli, s szemében vidám fény csillan a tűz lángja mellett, amiből az ifjú talán már kitalálhatja, miről is van szó, mivel "jön" most Garsin. De ha nem, hát legkésőbb a lány szintén elkomolyodó arcából és halk mormolásából már valószínűleg akkor is kikövetkeztetheti, hogy Garsin is varázsolni próbál.
Ő is izgul, nem csak a közönség miatt, hanem mert tegnap este is csak kétszer sikerült valamit létrehoznia, többségében pedig sikertelen volt a kísérlete a varázslásra. De... hajtja is, hogy egyáltalán sikerrel járt és képes volt rá. Nagyon szeretné ezt az örömöt megosztani, ezért külön drukkol magának, hogy a varázslat létrejöjjön.
Amennyiben így történik, úgy rövid mormolását követően ezüstösen derengő ragyogás veszi őt körbe, amitől ő maga lesz a legboldogabb és izgatottabb.*
- Sikerült! - *Néz végig magán és nem csak a varázslattól ragyog. Csak saját öröme után pillant Adoaver szemébe, az együttérzést keresve.
Ám itt még nem áll meg, hiszen a kíváncsiság mellett volt még egy oka annak, hogy varázslásra kérte a másikat. Ismét kinyújtja kezét a lángoló pengéért, s ha a varázslata sikeres volt, akkor ezúttal akadály nélkül tartja markát a tűzbe, de még a ruhája ujja sem kap lángra. Ezt biztosra lehet venni, mivel az első kísérletezés után könyékig is áthúzza a lángokon a karját, ha teheti...
Amennyiben varázslata nem sikerül, akkor pedig szándékában áll ismét megpróbálni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:06:10
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:06:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Hamar végez holmija bányászásával, és kíváncsian néz a katonára, ahogy amaz előáll a kérdéssel. Miután értelmezi azt, és túlteszi magát a meglepetésen, szeme felragyog a lehetőség okozta örömtől, és büszkén elmosolyodik. Válasz helyett leteszi táskáját, és kiveszi köpönyege alól azt, amit még társának ez idő alatt nem mutatott meg: fegyverét, egy ezüst, díszített tőrt. A fegyver élesebbik vége ugyanolyan hosszú mint Adoaver keze, kinézete pedig sokat árulkodik gazdája származásáról: A barna legsötétebb árnyalatját utánzó markolatán arany vonalak indulnak az elejétől a végéig, egy ismeretlen növény virágait kialakítva, a penge pedig makulátlanul tükrözi vissza a körülötte lévő környezetet. Jobb kezével fejével egy magasságba emeli a fegyvert és kissé eltolja magától, bal kezét pedig mellette tartja, csak egy-két arasz választja el tőle tenyerét.*
~ Most ne rontsd el, most közönséged is van! ~ *Becsukja szemét, látszik rajta, hogy valamin koncentrál. Egy pillanat eltelik így, s bal keze mutató s középujját összeérintve óvatosan végig húzza a penge lapján. Ha sikerrel jár, amit végigvinni tervez, akkor az ezüst körül lángok jelennek meg, s vörös pusztítás körbe öleli a fegyver szúrósabbik végét! Siker esetén nagy vigyorral és a táskás bőr mögött csillogó szemekkel néz Garsinra, óvatosan fordítva az ég felé az immáron lángoló tőrt, hogy jobban láthassa társa az eredményt.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
*Hamar végez holmija bányászásával, és kíváncsian néz a katonára, ahogy amaz előáll a kérdéssel. Miután értelmezi azt, és túlteszi magát a meglepetésen, szeme felragyog a lehetőség okozta örömtől, és büszkén elmosolyodik. Válasz helyett leteszi táskáját, és kiveszi köpönyege alól azt, amit még társának ez idő alatt nem mutatott meg: fegyverét, egy ezüst, díszített tőrt. A fegyver élesebbik vége ugyanolyan hosszú mint Adoaver keze, kinézete pedig sokat árulkodik gazdája származásáról: A barna legsötétebb árnyalatját utánzó markolatán arany vonalak indulnak az elejétől a végéig, egy ismeretlen növény virágait kialakítva, a penge pedig makulátlanul tükrözi vissza a körülötte lévő környezetet. Jobb kezével fejével egy magasságba emeli a fegyvert és kissé eltolja magától, bal kezét pedig mellette tartja, csak egy-két arasz választja el tőle tenyerét.*
~ Most ne rontsd el, most közönséged is van! ~ *Becsukja szemét, látszik rajta, hogy valamin koncentrál. Egy pillanat eltelik így, s bal keze mutató s középujját összeérintve óvatosan végig húzza a penge lapján. Ha sikerrel jár, amit végigvinni tervez, akkor az ezüst körül lángok jelennek meg, s vörös pusztítás körbe öleli a fegyver szúrósabbik végét! Siker esetén nagy vigyorral és a táskás bőr mögött csillogó szemekkel néz Garsinra, óvatosan fordítva az ég felé az immáron lángoló tőrt, hogy jobban láthassa társa az eredményt.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:04:24
Üzenet elküldve: 2021-12-03 19:04:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bolyongók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchennek még mindig akadnak aggályai azzal kapcsolatban, hogy neki valóban itt kellene-e lennie. No persze azzal kapcsolatban egyáltalán nem, hogy mennyire hasznos is ez, vagy hogy ez hogy mozdítja majd előre a saját kis terveit. Aztán végül is a józan ész és a logikus gondolkodás győz most az ösztönei felett, miszerint inkább csak két-három sellő közt fuldokolna a borban és a csecsekben.*
-Hol is vagyok én most pontosan?
*Teszi fel a nagy kérdést leginkább magának, miközben egy ócska térképet forgat jobbra-balra, majd fejjel lefelé is, hátha úgy könnyebben rátalál arra, amit keres. Jelenleg saját magára.*
-Aszondja...
*Nyalja meg a szája szélét, ahogy némi agytorna árán ugyan, de sikerül belőnie hogy ez itt bizony a Mágustoron. mondjuk ehhez talán körbenéznie is elég lett volna, de az túl snassz megoldás, nem illik az hozzá. Persze nem a toronyban áll, kint a tónál állt meg egy rövidke pihenőre. A térképet azért nem rakja el, irányba kell állítania magát, és már azt keresi, hogy hol ihatna egy jó hideg sört a közelben, amire vajmi kevés esélyt lát. Ha bárki erre járna, és látná őt, akkor valószínűleg igencsak szerencsétlen ábrázata lehet.*
//Bolyongók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Merchennek még mindig akadnak aggályai azzal kapcsolatban, hogy neki valóban itt kellene-e lennie. No persze azzal kapcsolatban egyáltalán nem, hogy mennyire hasznos is ez, vagy hogy ez hogy mozdítja majd előre a saját kis terveit. Aztán végül is a józan ész és a logikus gondolkodás győz most az ösztönei felett, miszerint inkább csak két-három sellő közt fuldokolna a borban és a csecsekben.*
-Hol is vagyok én most pontosan?
*Teszi fel a nagy kérdést leginkább magának, miközben egy ócska térképet forgat jobbra-balra, majd fejjel lefelé is, hátha úgy könnyebben rátalál arra, amit keres. Jelenleg saját magára.*
-Aszondja...
*Nyalja meg a szája szélét, ahogy némi agytorna árán ugyan, de sikerül belőnie hogy ez itt bizony a Mágustoron. mondjuk ehhez talán körbenéznie is elég lett volna, de az túl snassz megoldás, nem illik az hozzá. Persze nem a toronyban áll, kint a tónál állt meg egy rövidke pihenőre. A térképet azért nem rakja el, irányba kell állítania magát, és már azt keresi, hogy hol ihatna egy jó hideg sört a közelben, amire vajmi kevés esélyt lát. Ha bárki erre járna, és látná őt, akkor valószínűleg igencsak szerencsétlen ábrázata lehet.*
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 15:47:10
Üzenet elküldve: 2021-12-03 15:47:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*Mikor leérnek, követi Adoaver tekintetét és maga is visszanéz a toronyra, s ezzel együtt az elmúlt napok élményeire. Majd az ifjú kérdésére elszakítja tekintetét a varázslatos épülettől, s a másik felé fordul. Előbb csak bólogat szórakozottan, de közben meg eszébe jut, hogy most van itt az alkalom, hogy elújságolja az esti fejleményeket.*
- Igen. Nagyon is. - *Feleli kapkodva, s emellett eltávolodik kicsit a lépcsőktől a tó irányába, de mindvégig Adoaver felé fordulva marad, oldalazik, ebből sejthető, hogy szeretne valamit.*
- Megmutatod, mit tanultál? Mármint... tüzet tudsz csinálni varázslattal, ugye? - *Kérdi sután fogalmazva, de lelkesen. Érzékelhető, hogy ez fontos a számára, a tartása is izgatottan várakozó. Az indulást meg mintha ideiglenesen elodázta volna a remélt bemutató kedvéért.*
*Mikor leérnek, követi Adoaver tekintetét és maga is visszanéz a toronyra, s ezzel együtt az elmúlt napok élményeire. Majd az ifjú kérdésére elszakítja tekintetét a varázslatos épülettől, s a másik felé fordul. Előbb csak bólogat szórakozottan, de közben meg eszébe jut, hogy most van itt az alkalom, hogy elújságolja az esti fejleményeket.*
- Igen. Nagyon is. - *Feleli kapkodva, s emellett eltávolodik kicsit a lépcsőktől a tó irányába, de mindvégig Adoaver felé fordulva marad, oldalazik, ebből sejthető, hogy szeretne valamit.*
- Megmutatod, mit tanultál? Mármint... tüzet tudsz csinálni varázslattal, ugye? - *Kérdi sután fogalmazva, de lelkesen. Érzékelhető, hogy ez fontos a számára, a tartása is izgatottan várakozó. Az indulást meg mintha ideiglenesen elodázta volna a remélt bemutató kedvéért.*
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-03 15:25:32
Üzenet elküldve: 2021-12-03 15:25:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az útitárs//
*Nem sokat morfondírozik, ahogy társa oldalán elhagyja a könyvtárat, átmennek a fogadótermen és, ezúttal hosszútávra, kilépnek a bejárati ajtón. Tériszonya sajnos nem tűnt el teljesen, de megtanulta kezelni annyira, hogy ne teljesen lefele tartsa ködös tekintetét, miközben lefelé ereszkednek. Ha nem gondol bele, milyen iszonyatosan gyorsan szörnyethalnának ha valamelyikük lecsúszna, nem is annyira rossz.
Ahogy lábuk megint a füvet érinti, kissé nosztalgikus tekintettel néz fel arra a toronyra, ahol nagyjából négy, számára gyümölcsöző napot eltöltöttek. Csakis azt a tudást tudta itt találni a maga részéről, amire remélt. Mégis, úgy érzi, valami hiányos volt ebben az időszakban. Talán még mindig savanykás volt, hogy nem volt lehetősége a torony urával találkozni. Vagy nem volt annyira bámulatos ez a hely, mint gondolta? Bár végül is, mindössze több napik csak a könyveket bújták mindenféle változatosság nélkül, ez még ő számára is monotonná válhat egy idő után. Kezd örülni, hogy agy gondolkodás nélkül beleegyezett Garsin ajánlatába; kelleni fog ez a kis vakáció.
A távolba néz, nagyjából azon irány felé, amerről megközelítették a hatalmas tavat; az átkozott mocsár felé, amiből megint ki kell majd verekedniük magukat. Nem kifejezetten sugárzik a gondolattól.*
- Nos? *Kérdi, udvariasságból várva a lány beleegyezését, hogy elindulhassanak.* - Megvagyunk? Megérte részedről ide eljönni? *Könnyed hangnemmel teszi még hozzá, még gyorsan átnézve magát és erszényét, nem hagyott e hátra valamit, és ha igen, az fontos volt e.*
*Nem sokat morfondírozik, ahogy társa oldalán elhagyja a könyvtárat, átmennek a fogadótermen és, ezúttal hosszútávra, kilépnek a bejárati ajtón. Tériszonya sajnos nem tűnt el teljesen, de megtanulta kezelni annyira, hogy ne teljesen lefele tartsa ködös tekintetét, miközben lefelé ereszkednek. Ha nem gondol bele, milyen iszonyatosan gyorsan szörnyethalnának ha valamelyikük lecsúszna, nem is annyira rossz.
Ahogy lábuk megint a füvet érinti, kissé nosztalgikus tekintettel néz fel arra a toronyra, ahol nagyjából négy, számára gyümölcsöző napot eltöltöttek. Csakis azt a tudást tudta itt találni a maga részéről, amire remélt. Mégis, úgy érzi, valami hiányos volt ebben az időszakban. Talán még mindig savanykás volt, hogy nem volt lehetősége a torony urával találkozni. Vagy nem volt annyira bámulatos ez a hely, mint gondolta? Bár végül is, mindössze több napik csak a könyveket bújták mindenféle változatosság nélkül, ez még ő számára is monotonná válhat egy idő után. Kezd örülni, hogy agy gondolkodás nélkül beleegyezett Garsin ajánlatába; kelleni fog ez a kis vakáció.
A távolba néz, nagyjából azon irány felé, amerről megközelítették a hatalmas tavat; az átkozott mocsár felé, amiből megint ki kell majd verekedniük magukat. Nem kifejezetten sugárzik a gondolattól.*
- Nos? *Kérdi, udvariasságból várva a lány beleegyezését, hogy elindulhassanak.* - Megvagyunk? Megérte részedről ide eljönni? *Könnyed hangnemmel teszi még hozzá, még gyorsan átnézve magát és erszényét, nem hagyott e hátra valamit, és ha igen, az fontos volt e.*
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2021-12-02 12:37:48
Üzenet elküldve: 2021-12-02 12:37:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az útitárs//
*A lelkes válaszra biccent, s minthogy Adoaver tüstént neki is lát a rendrakásnak, készülődésnek, az ifjú távollétében maga is hasonlóképpen tesz. Bár neki magának már csak a saját holmiját kell elrendeznie, így hamarabb is végez. Miután a jegyzeteit elpakolta, kezébe akad az amulett is a zsákban túrva. Egy darabig a kezében fogja, nézegeti, elmereng fölötte... Eredetileg azért jött a toronyba, hogy megtudja, hogyan lehet használni. Bár nem gondolja, hogy ne kapott volna segítséget, de az inkább tanács volt, amiről fogalma sincs, hogyan ültethetné át a gyakorlatba. Noha az itt töltött napok alatt kicsit közelebb került ennek megértéséhez is. Vajon képes lesz működésre bírni? S ha igen, vajon megéri így tenni? Vagy a sok óva intés nem csak túlzott óvatosság volt?
Egy sóhajjal visszasüllyeszti a mágiával átitatott ékszert a ruhái és egyéb holmija közé, majd bezárja a zsák száját. Épp a takarót rögzíti, mikor Adoaver visszatér.
Az ifjú mosolygós ábrázata tagadhatatlanul kedves már a szívének, na meg jól is esik, hogy valaki így fogadja, ha megpillantja. Neki magának is egyre gyakrabban jut eszébe mosolyogni, ha még nem is olyan élénken, mint ahogy azt a másik teszi, vagy ahogy ő maga is tette régen...
Biccentésre biccentéssel felel, azzal pedig föláll és zsákját hátára véve fölzárkózik Adoaver mellé.
Az előszobába vezető ajtóból még visszanéz a hatalmas tudás tágas termeibe, röviden búcsút intve gondolatban. Aztán már csak az előszoba van hátra, s az út lefelé a maga észveszejtő kilátásával.
Oda-odapillant Adoaverre, vajon megszokta-e már ezt a látványt és a magasságot, vagy még mindig úgy sápad és szorong? Bárhogy legyen is, sietősre veszi a lépteit, mert ugyan már többedszer teszi meg ezt az utat föl és le, s nem is fél már, de azért számára nem is a legfesztelenebb élmény a "levegőben" sétálni. Talán még pár nap kellene, hogy teljesen természetes legyen.*
*A lelkes válaszra biccent, s minthogy Adoaver tüstént neki is lát a rendrakásnak, készülődésnek, az ifjú távollétében maga is hasonlóképpen tesz. Bár neki magának már csak a saját holmiját kell elrendeznie, így hamarabb is végez. Miután a jegyzeteit elpakolta, kezébe akad az amulett is a zsákban túrva. Egy darabig a kezében fogja, nézegeti, elmereng fölötte... Eredetileg azért jött a toronyba, hogy megtudja, hogyan lehet használni. Bár nem gondolja, hogy ne kapott volna segítséget, de az inkább tanács volt, amiről fogalma sincs, hogyan ültethetné át a gyakorlatba. Noha az itt töltött napok alatt kicsit közelebb került ennek megértéséhez is. Vajon képes lesz működésre bírni? S ha igen, vajon megéri így tenni? Vagy a sok óva intés nem csak túlzott óvatosság volt?
Egy sóhajjal visszasüllyeszti a mágiával átitatott ékszert a ruhái és egyéb holmija közé, majd bezárja a zsák száját. Épp a takarót rögzíti, mikor Adoaver visszatér.
Az ifjú mosolygós ábrázata tagadhatatlanul kedves már a szívének, na meg jól is esik, hogy valaki így fogadja, ha megpillantja. Neki magának is egyre gyakrabban jut eszébe mosolyogni, ha még nem is olyan élénken, mint ahogy azt a másik teszi, vagy ahogy ő maga is tette régen...
Biccentésre biccentéssel felel, azzal pedig föláll és zsákját hátára véve fölzárkózik Adoaver mellé.
Az előszobába vezető ajtóból még visszanéz a hatalmas tudás tágas termeibe, röviden búcsút intve gondolatban. Aztán már csak az előszoba van hátra, s az út lefelé a maga észveszejtő kilátásával.
Oda-odapillant Adoaverre, vajon megszokta-e már ezt a látványt és a magasságot, vagy még mindig úgy sápad és szorong? Bárhogy legyen is, sietősre veszi a lépteit, mert ugyan már többedszer teszi meg ezt az utat föl és le, s nem is fél már, de azért számára nem is a legfesztelenebb élmény a "levegőben" sétálni. Talán még pár nap kellene, hogy teljesen természetes legyen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3536-3555